Kezdetek Erdeje

//Astaroth x Itachi Saton//

~ Éhes vagyok. ~ Jelentette ki Asmodeus. A szoba végében általa kialakított - párnákból, és takarókból lévő - fekhelyéről szólt gondolati úton Astaroth-hoz. Astaroth az fogadó ágyán feküdt. A fogadó, mely a Kezdetek Városában volt, egy szűk sikátorban helyezkedett el. Astaroth mászkálása közben fedezte fel a helyet. Elnyerte tetszését a hely egyszerűsége, és szinte üressége. Nem volt népszerű a többi játékos körében, mert a tulajdonos nem adott valami sokat a látszatra. Mikor Astaroth betért a fogadóba, éppen a poros pult mögött, és éppen egy koszos ronggyal törölgette a tisztulni nem kívánó vízfoltos poharat. Mikor az idegen belépett a kocsmába - mely a fogadó alatti helyiséget töltötte be - enyhén felhúzott szemöldökkel szemlélte, a nem éppen átlagos megjelenésű férfit. Astaroth odalépett hozzá, rendelt egy üveg sört, és megkérdezte hogy van-e kiadó szobája. Erre a kocsmáros elvigyorodott - sárga fogai kivillantak -, és egy egyszerű "Csak az van" kijelentéssel leemelt egy kulcsot és átnyújtotta a férfinak. Ez ma délután történt, és azóta Astaroth és Asmodeus ki sem lépett a szoba falai közül. Most azonban felült Astaroth, és a petjéhez fordulva felmordult.
- Nagyon remélem, hogy nem válsz olyanná, mint a kinti világban. És mond csak, mit kívánnál enni? - kérdezi gunyorosan. - Ott van lent a kocsma, biztos készít neked a tulajdonos valamit.
~ Ostoba! Nem vagyok én kutya, hogy minden undorító mocskot megegyek. És, még ha mégis, meséld már el, hogyan kérjem meg rá! Sajnos, te vagy az egyetlen, aki érti amit mondok. - vicsorog Astaroth-ra a farkaskölyök. - Inkább valami fogamra valóbbat ennék. Mondjuk nyúl, vagy vaddisznó húst.
- Akkor tanulj meg beszélni, bolhatelep! Rendben, legyen így. Akkor elmegyünk vadászni egyet. - közölte bosszúsan Astaroth.
Este volt. Az utcákon és tereken kevés embert lehetett látni, de még azok is hamar kitértek az óriási, vörös szemű ember útjából. Amaz egymagában zsebre dugott kézzel sétált, mellette egy kék-ezüst színű farkaskölyök kocogott. Láthatóan, mind a ketten élvezték a sötétet, és a csendet. Negyed órával később, már a Kezdetek Erdejében sétáltak. Mindkettejük figyelt, hátha felbukkan valami mob, vagy csak egy állat, ami megfelelő lenne Asmodeus számára. A kis farkas jól érezte magát. Élvezte, hogy a férfi - aki mellette lépdelt - aláveti magát akaratának. A vicsor, mely a mosolyt jelezte az állat pofáján, lehervadt, miután kordult a gyomra egyet.~ Éhes vagyok! - fújtatott egyet. - Igazán remek helyen keresgélünk mi is. Nem tudtál volna valami olyan helyet találni, ahol van is kaja nekem? - kérdezi megvetően Astaroth-tól. - Ha még egy darabig nem találunk kaját, letépem az egyik karodat, és azt eszem meg! - csattogtatta fogsorát felé. - Enni akarok!
- Hallgass már el! Most először járok itt, akárcsak te! Honnan tudhattam volna, hogy nincs itt semmi? Hahh, még ha képes lennél rá. - nevetett fel megvetően Astaroth a fenyegetésre. - Ha képes lennél rá, akkor nem kellenék ahhoz, hogy egyél! Ha nem tetszik valami, akkor nyugodtan tovább keresgélhetsz. Egymagad. Szóval tartsd a szád, és inkább figyelj! Majd maga is csendben lépkedett tovább. Nagyjából egy öt percet sétálhattak, mikor Asmodeus a levegőbe szagolt, és hátán felmeredezett a szőr . ~ Egy ember van előttünk. - mordult fel.
- Biztos vagy benne? - kérdezte Astaroth, bár teljesen megbízott petének szaglásában. Lelassította lépteit. - Menj be az erdőbe, és rejtőzz el! Ha gond van, csak akkor gyere elő! - utasította a kölyök farkast. - Gyerünk!
~ Te csak ne parancsolgass nekem! - vicsorgott rá Asmodeus a vörös szeműre. De minden további nélkül megindult, és egy pillanattal később el is tűnt az erdő sűrű aljnövényzetében. Astaroth nyugodt léptekkel haladt tovább, és nem sokkal előtte fel is bukkant egy apró tisztás, melynek közepén egy fiú álldogált. Barna haja elütött a környezettől. Még nem vette észre Astaroth-ot, aki a tisztás előtt egy fa, és a körülötte lévő magasabb bokrok rejtekében megállt szemügyre venni őt. Alacsony volt - legalábbis Astaroth-hoz képest - és bőrdzseki volt rajta. Arcát egy kendővel takarta el. Egyedül kék szeme csillogott a csuklya alól, mely a fején húzódott. Látszólag semmit nem csinált, csak állt, és figyelt. Miután megunta a várakozást Astaroth, kilépett a bokrok mögül, és a tisztásra lépett. Zsebre dugott kézzel megállt a srác előtt, arca nem árult el semmilyen érzelmet. Várta a fiú reakcióját a felbukkanására.

//Astaroth & Itachi//

Éppen az erdőben sétálgattam, gondolkodtam és vadászgattam. Már elég fáradt voltam és kicsit megálltam pihenni és megmostam az arcomat a patakban kicsit felfrissítettem magam. Már elég sötét volt és zajt hallottam. Azt hittem még maradt vad de körbe néztem és nem igazán láttam sok mindent.Tovább álltam és csak hallgatóztam. ~Mi lehet ez a zaj?? Lehet, hogy ember? Vagy tényleg csak egy vad? Tök mind egy nagy a szint különbség esélye sincs egyiknek sem.~ Már egy ideje ott álltam és még mindíg csak zajt hallottam.
-Nem kell rejtőzni, gyere csak elő...
És továbbra is csak zaj volt, aztán hátrafordultam nem volt semmi de mire visszafordultam ott állt előttem egy hosszú hajú úr és lenézett rám.
-Üdv segíthetek? - dördültem fel majd folytattam - Ha vadászni akar arról már lemaradt itt mindent elvadásztam de fent a hegyekben talán még van ha akarja segíthetek én 5-ös vagyok felmehetek önnek segíteni. De ha nem akkor én mennék mert nekem még kell az étel.
Majd kicsit levállaztam az urat, lehajtottam a fejem és tovább sétáltam a hegy felé.
-Én ott leszek gondolja meg
És elindultam majd néztem hátra, hogy jön-e vagy sem.~Örülnék ha jönne szükségünk lenne az emberre a céh-ben, egyébként is elég szimpatikus a srác, viszont lehet gondok lesznek a szintjével.~ Azzal tovább sétáltam a sötétségben és vártam a reakcióra. Ahogy hátrafordultam csak akkor láttam meg, hogy vicsorogva jön elő a bokorból egy farkas. Már elég messze voltak csak a világító szemeit és a vicsorgó fogait láttam. ~Vajon meg birkózik vele egyedül, vagy menjek neki segíteni? ~ Visszaindultam és szélsebesen futottam oda, hogy megakadályozzam, hogy a szörny lenyelje keresztben a srácot. Gyorsan elé ugrottam előkaptam a fegyveremet és kicsit hátrébb taszajtottam az urat.
-Álljon hátrébb, majd én elintézem...

//Astaroth x Itachi//


A fiú ideges volt. És amit mondott, mármint, hogy levadászott a környéken mindent, nem jelentett jót. - Megint hallgathatom annak buta farkasnak a siránkozásait. - gondolta bosszúsan Astaroth. Amúgy a srác tök hétköznapinak tűnt, nem lehetett túlzottan erős, hiszen felszerelései - fegyver nélkül - nem adták jelét az állítás ellenkezőjének. Felajánlotta, hogy menjen vele a hegyekbe, ott még maradt mob bizonyára. - A srác még segíteni is tudna annak a bolhazsáknak, és akkor nem kellene nekem melóznom a nyeszlett korcs helyett. - morfondírozott magában tovább. Még mindig nem szólalt meg az idomár. Egyenlőre csak latolgatott. Azonban mikor a srác elindult, vállával mellkason bokszolta Astaroth-ot. a lökés erejétől lépett egyet hátra. Felhúzta szemöldökét. ~ Menjünk utána! - érkezett valahonnan az erdőből, telepatikus úton a már jól ismert hang.
- Annak a srácnak vörös volt az indikátora. - közölte a tisztással a férfi. - Nem lenne bölcs dolog a nyomába eredni, csakhogy végezhessen velem. - morogta.
~ Csak nem beijedt a hatalmas úr? - hallatszott gunyorosan a hang a fejében.
- Ostoba rühtelep! Én legalább tudok mérlegelni, és nem mindig csak a zabáláson kattog az agyam. - köpte a fák felé. - Kövesd, és hallgatózz, hátha elejt valami lényegeset! - parancsolta meg a petnek. A gondolat átvitelen keresztül valami hideg érzést juttatott el a gazdájához, dühe gondolathullámait. ~ Emberszabású...baah! Mintha nem emlékezne a megállapodásunkra. - dohogott magában Asmodeus, és már indult volna teljesíteni a "gazdája" óhaját, mikor az úton elrohant valami. A levegőbe szagolt, hátán a szőr felmeredezett. ~ Farkas! - kiáltott egy hang a fejében, épp idejében ahhoz, hogy még a felé ugró állat elől ki tudjon térni. Ekkor megjelent az imént elment srác, és a farkas és Astaroth közé állt. Mondatára felhorkantott.
- Válogasd meg a szavaidat kölyök! Nem holmi pápaszemes, ficsúr áll előtted. Nem igénylem a segítségedet. Legalábbis itt, és most nem! Asmodeus! - kiáltott fel. Mintha csak a hangra teleportálódott volna ki a farkaskölyök, a mob mögül elrugaszkodva, annak hátára ugrott és el kezdte marcangolni a nyakát. Astaroth lehívta kését, majd a fiút megkerülve egy balos rúgással indított, amit egy vágás követett. Kettejük nyomása nem enyhült az állaton, de fájdalomérzet híján a mob fel sem vette az őt ért találatokat. Maga is harapott. Astaroth éppen következő rúgó mozdulatát megtörve harapott annak lábába. Amaz gyorsan visszarántotta járókészülékét, és újfent megkóstoltatta vele a kését. Hamar vége volt. Az állat kevés élete is lenullázódott, és robbant szét a teste pixelekben. A harc során mindössze két életpontot veszített a férfi. Miután az utolsó pixel darab is elenyészett az éterben, mindketten szembefordultak a fiúval. Astaroth mellkasáig ért fel, még úgyis, hogy kihúzta magát.
- Mint mondtam, nincs szükségem dajkára! De ennek a vakarcsnak - megnevezéséért gazdája felé kapott a kölyökfarkas - már annál inkább. Láthatod elboldogulunk. De azért jóval könnyebb lenne nekem, ha lenne kivel vadászni, olyannal aki tudja is hogy hol érdemes. Viszont a szavaiddal vigyázz! Nem érdekel hányas szintű vagy. Az sem érdekel, hogy öltél-e már embert. Ez bizonyára nem lehet nagy feladat idebent kölyök! De elmondom neked - nézett Astaroth szúrós szemekkel a fiúra, és mellé kihúzta magát, úgy tekintett le rá, mint sas a prédájára. - Hogy tőlem sem áll távol az emberölés.
~ Hagyd már abba az ömlengést! Egy órája mondtam, hogy éhes vagyok és még mindig nem ettem! - szólt rá Asmodeus.
- Akkor menj és edd meg a fajtársad húsát farkasKA! - vesztette el türelmét Astaroth, majd kissé nyugodtabban folytatta. - Döntsön ő! - mutatott a petre. - Nekem jobb dolgom is lenne ennél. - fejezte be, majd kissé távolabb lépett a sráctól, ha esetleg az meggondolná magát, és segítségnyújtás helyett, inkább a megtámadásuk mellett döntene. Asmodeus gazdája mellé lépett, és felnézett az idegen szemébe.
~ Mond meg a fiúnak, hogy vele tartunk. De csak akkor ha biztosítani tudja, hogy ehetek! És a saját fajtámból nem kérek, mondtam már! - mondta miközben a srác szemébe fúrta tekintetét. Ideges volt. Már kínozta az éhség, és nem sok választotta el attól, hogy bárkit megtámadjon, és ételnek minősítse. ~ De siethetnénk! - mordult még fel. Astaroth unottan lefordította a szavakat, melyeket a fejében hallott. Mindketten merőben nézték a srácot, várták annak válaszát.
- És ha már itt tartunk, azt hiszem illene bemutatkoznod is! - közölte vele Astaroth. - És ne hívj még egyszer Úrnak vagy Uramnak! - figyelmeztette. - Nem vagyok én senkinek sem az ura, még ennek a korcsnak sem itt mellettem. - Szavai jutalmául Asmodeus a lábikrájába harapott.

Mikor elé léptem rossz néven vette, hogy segíteni akartam pedig most tényleg nem a felvágás céljából akartam segíteni neki. Azt mondta, hogy nem kell neki a segítség és kicsit hátrébb taszajtott, majd pár csapásból megölték a farkast. Nagyon felkapta a vizet azon, hogy megakartam védeni és lenézett. ~Hehh, kicsit sok ez a srác, mintha magamat látnám.~ És elég bátor is elvégre itt látja az indikátoromat kicsit óvatosabbnak kéne lennie de nekem nincs szükségem holmi nyámnyilára most már elhatároztam ő lesz az én emberem.
-Rendben ha nincs szükség hát nincs viszont vigyázz magadra picit.Még a végén bajod esik...
Lehulltak a farkas pixelei és amikor eltűnt mind visszafordult hozzám. Elég magas volt mondhatni "felnéztem rá" viszont szerintem ez fordítva is igaz csak becsületből ekkora a szája.
-Ügyes kis farkas hamar szétszedte a másikat segíthetek neki is, éppen ráérek.Régebben sokat jártam erre tudom a jó vadászhelyeket. -majd kitértem a másik témára is -viszont látom észrevetted az indikátoromat, hidd el barátom ezt nem holmi könnyű gyilkolásért érdemeltem ki, ám a szóhasználat legyen kölcsönös!
Majd ismét szólt Astaroth és valamit beszélt a farkaskölyöknek, én nem értettem mit válaszolt neki a farkaskölyök de a fordításnak azt mondta Astaroth, hogy velem tartanak vadászni és az illemre is tanított. ~Amiben részben igaza volt de nem hiszem, hogy bármikor is alkalmas lett volna az idő bemutatkoznom~
-Rendben akkor induljunk világosban nem sok finom hús van. Egyébként ne haragudj eddig nem volt alkalmas de most akkor bemutatkoznék én Itachi Saton vagyok. Na de mind egy is induljunk mert a farkasod éhen hal mire odaérünk. Kicsit sétálni kell felfelé a hegyre de nagyon megéri ezt ígérhetem.
majd elindultam neki a hegynek a holdfényes éjszakában.
-Egyébként téged hogy is hívnak? Noss említetted, hogy nem áll távol tőled az emberölés... Noss ez igaz? Meert lehet tudnék neked egy munkát ami szerintem tetszene neked én is ott dolgozom.

Eddig még nem mertem egyedül bemenni az erdőbe, így annak szélénél gyakoroltam egy picit mozdulataimat. Most nem vegyítettem a stílusokat csak is kizárólag ezer csapás technikákat gyakoroltam. Eme harcstílus gyors támadásokkal operál és lényege az ellenfél támadásainak ellehetetlenítse a folyamatos támadással és fontos és fájdalom pontjainak megcsapásával. Sajnálatos és nagyszerű, hogy ebben a játékban nincs fájdalom érzet, eme technika szempontjából elsősorban sajnálatos, de ettől függetlenül még igen jó. Én ezt a technikát kobra kéztartással használtam mindig is és most jelen esetben is így használtam. Egy kis ideje már edzettem. Az égre felnézve láttam, hogy délidőre járhat. Éhesnek még nem éreztem magam, de tévén róla, hogy ne is legyek leültem egy kicsit enni. Szerény kis lakoma volt, egy kis kenyér és víz össz-vissz. Bár szerettem és alapból tudtam főzni, ám eme világban a főzés is skill-hez van kötve és bár próbálkoztam már, de még nem sikerült ehetőnek ítélt végeredményt kicsikarnom magamból. Miután végeztem, visszamentem egy kicsit gyakorolni. Ezúttal képzeletbeli csapásokat próbáltam eltéríteni a kezemmel, illetve eltérni előlük bármi nemű érintkezés nélkül. Hát ha egy külső szemlélő meglátott volna biztos furán nézett volna rám, szerintem, bár nem tudom lehet lenyűgözte volna a gyors mozgásom a semmi elől. Ki tudja lehet, hogy valaki figyelt is vagy megszólított, de annyira magamba merültem és képzeletbeli harcomba, hogy észre sem vettem.

//Astaroth x Itachi//


Miközben harcoltak, a srác motyogott valamit a háta mögött, amit nem igazán értett Astaroth. Nem is foglalkozott vele, a küzdelemre összpontosított. Végül a fiúnak csak sikerült bemutatkoznia, és állította, hogy tud egy jó vadászhelyet. Követve az illemszabályokat az idomár is megmondta a nevét:
- Én Astaroth vagyok, ez pedig a petem, Asmodeus!
Megindultak a hely felé, melyet a srác mondott. Séta közben Astaroth a petre pillantott, amaz visszanézett rá. Megértették egymást. A pet egyszer csak eltűnt. Lehet, hogy utálták a másikat, de szükségük volt egymásra, és ez a srác még akár tőrbe is csalhatja őket. Astaroth minden idegszálával a srácot figyelte, készen arra, hogy használja a képességét. Eközben Itachi - legalábbis így mutatkozott be - rákérdezett, hogy érdekli-e egy munka.
- Idebent nem kedvtelésből gyilkolok. Csupán a célomat akarom elérni, de ha bárki az utamba áll, azt kérdés nélkül eltakarítom! Miféle munkáról lenne szó? Tudd, hogy számomra semmi sem fontosabb a célomnál, és bármilyen körülményben azt fogom legelőre helyezni. Viszont, ha tudsz mondani egy jól fizető állást, azt meggondolom még! - közölte a fiúval.
~ Te mindig csak arra az ostoba kölyökre gondolsz?! - hallatszott a jól ismert hang a fejében. ~ Még az sem biztos, hogy él még. - folytatta szenvtelenül. ~ Lehet, hogy csak egy délibábot követsz. Kitudja, lehet mégsem húzta a fejére a sisakot, és te most potyára kockáztatod érte az életed. - mondta tovább, és hangjában elégedettség sejlett.
- Elhallgass! - kiáltotta Astaroth, és szavait petjének intézte. Azonban egy pillanattal később rájött, hogy Itachi nem hallotta a szavakat, melyeket a pet ejtett ki a szájából, és mivel a pet eltűnt, bizonyára nem érti mostani kirohanását sem. - Nem neked szóltam. - mondta a fiúnak. - Mégis mikor érünk oda? Mennyit kell még gyalogolni? - kérdezte a férfi a fiútól, egyre nagyobb gyanakvással. - Remélem nem akarsz átverni! Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de nem tudnál megölni! - közölte nyugodtan, és minden nagyképűség nélkül vele. Várta annak válaszát, és felkészült, hogy bármelyik pillanatban támadás érheti.

Menet közben szóba elegyedtünk Astaroth-al és beszélt a céljairól viszont érdekelte a munka.
-A munka elég jól fizet, viszont mi a fizetésünkből támogatjuk a magad fajta kezdő játékosokat pénzel és más adománnyal segítjük őket.A munka pedig elég összetett. Noss mi egy titkos szervezet vagyunk és úgy gondolom, hogy bár kicsi a létszám de a legelitebbek is mi vagyunk. Mi zsoldosok vagyunk akik pénzért segítenek esetleg harcban vagy, hogy is mondjam embert ölünk ha valakinek olyan érve van amit mi úgy bírálunk el, hogy meghalhat. Tehát mi nem holmi gyilkosok vagyunk hanem megbízottak az olyan munkára amit egyébként is megtennének és mi ebből pénzt csinálunk, ilyen egyszerű. Ehhez viszont képzett emberek kellenek akik biztos és nyom nélkül hibátlan munkát végeznek és azok pedig mi vagyunk.Ez egy hivatás amit sok ember tiszteletben tart és a többi pedig elítéli oktalanul. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy nagy valószínüséggel aki meghal az  a való életben feléled, de ez már csak humbuk ezzel nem is kell foglalkozni.
Majd sétáltunk a hegy felé és távolról már igaz alig-alig de lehetett látni a hegy árnyékát. Odamutattam a hegyre és szóltam:
-Annak a hegy tetejére kell feljutni...
Majd haladtam tovább. Menet közben észrevettem, hogy eltűnt a petje de nem igazán foglalkoztam vele hisz esélytelenek ellenem. Majd ahogy mentünk a csendet megtörte ismét Astaroth szava.
-Átverni? chh -majd kuncogtam keveset -nem szokásom másokat átverni, viszont jól mondod, tényleg nem tudnálak megölni hisz nálunk ez tilos és kár lenne érted, igen tehetséges embert látok benned, de ha ez nem lenne akkor ne aggódj a tapasztalatom miatt...
~Hihetetlen a srác, viszont csak annyit tud, hogy 5-ös vagyok de ennyire mégsem kéne bíznia magában.~ Majd elértünk a hegy lábához.
-Itt volnánk ide kell felmenni és ott van bőséggel minden féle vad.
És el indultam a hegy tetejére. Már kezdett világosodni annyit sétáltunk felfelé olyan sok volt az út de nem fordultunk vissza Astaroth-ék sem hátráltak meg. Majd megérkeztünk:
-Itt vagyunk itt pár méteres körzetben találsz vadat.
Ás éppen, hogy kimondtam felénk szaladt egy 2-es szintű vadkan.
-Ez a tiétek. Szóljatok ha be szálljak.

Astaroth miután választ kapott menet közben a kérdésére, válaszolt is rá:
- Engem hidegen hagy, hogy segítetek-e bárkinek, én, személy szerint nem fogok. Elég a magam gondjával foglalkoznom, nem áll szándékomban bébi csőszködni senki felett. Örülök, ha a saját felszerelésemet tudom valamiből finanszírozni. A munka nem probléma, bár mint mondtam nem kedvtelésből ölök, de ha az anyagi helyzetem úgy hozza, ráfanyalodok. A képességeink - az enyém és a farkasé is - tökéletesek bérgyilkosságra. Afelől semmi kétségem, hogy Asmodeus bele fog menni, mivel neki meg csak a harc, és a kaja a fontos. - fejezi be. Miután a fiú biztosítja arról, hogy nem áll szándékában átverni őt, és petjét, egy kissé megnyugodva követi Itachit. ~ Mindjárt ott vagyunk. Érzem a vadak szagát. - hallatszik elméjében a mondat. Erre előhúzza Astaroth a kését, és úgy megy a srác után. Már éppen felértek a hegyre, mikor Itachi szólt, hogy itt vannak. Ám amint kimondta, már rohant is feléjük egy vadkan. A fiú utolsó mondatára Astaroth csak felhorkant, majd megszólalt.
- Asmodeus, húzz át! - szólt petjének, és érezte, amint hátulról valaki megrántja, és a következő pillanatban már az Árnybirodalomba volt maga is. A vadkan - mely innen feketének látszott teljes egészében, kivéve vörösen égő szemei - megtorpant, miközben az ellenfelét kereste, aki eltűnt. Jobb híján az ácsorgó fiú felé fordult, és őt rohamozta meg. Azonban támadása soha nem talált be. Mikor két méterre volt a sráctól hirtelen a bal oldala felől feltűnt az előző célpontja, és mért torkára egy vágást. A vadkan a magas férfit figyelte, így nem vehette észre a hátulról - a semmiből - előbukkanó farkaskölyköt, aki a hátán landolt, és vadul elkezdte marcangolni az áldozatát. Mire a vadkan felocsúdott élete már a sárga zónában volt. Lerázta magáról a kis farkast, és trappolva megindult felé. Ekkor Astaroth állt útjába, egy újabb vágás kíséretében, de a disznót már nem tudta megállítani, aki feldöntötte őt. Oldalra hemperedett, és fel is pattant. Ismét megrohamozta a mobot, és Asmodeus is megtámadta. Mindketten egyszerre csaptak le rá, és a vaddisznó élete lenullázódott. Amint eltűnt a pixel darabokban, a pet megrázta magát, és Astaroth is leporolta az esés nyomán füves nadrágját. Astaroth élete még a zöld zónában volt, de nagyjából egyötöd hp-t veszített. Ő tudta, hogy csupán 1sebzést szenvedett el a mobtól, és a maradék 5-t pedig az Árnybirodalom átka mérte rá, de ezzel a velük szemben lévő srác nem lehetett tisztában. Majd kiszedte a mobból a húsát, materializáltatta, és odadobta a farkas elé.
- Jó étvágyat! - közölte vele, és nem várta meg míg az neki is esik a nyers húsnak, odalépett a fiúhoz. - Igazad van, tényleg van itt elég mob. Még egy párat szeretnék levadászni, és jó lenne a húsukat eltenni. Segítesz? Mint láthattad, megoldjuk a dolgainkat, de veled azért jóval gyorsabban menne. - Lehívta a konzolját és egy party meghívást küldött Itachi-nak. - Amennyiben segítesz nekem összeszedni, és levadászni az itt lévő összes mobot, úgy elfogadom az ajánlatod. - közölte a sráccal. Asmodeus felől egyetértő morgás hallatszott. Míg kajájával volt elfoglalva, elégedetten figyelte az eseményeket. Astaroth zsebre dugott kézzel várta a választ.

Miután elfogadta az invitálást, Itachi is küldött egy meghívót. Egy meghívót egy céhbe. Az elfogadásra kattintva Astaroth felnézett rá, elejtett egy vigyort, és megköszönte. Ezután a fiú el is indult a mob vadászatra. Astaroth és Asmodeus szorosan követték. Pár perccel később a pet beleszagolt a levegőbe, hátán a szőr felmeredezett, úgy jelezte Astaroth-nak, hogy ellenség van a közelben. Ezt megerősítette a fiú is, és már az idomár is érezte azt a kegyetlen büdöset, melyet egy három hete nem ürített kuka sem képes magából kibocsájtani. Előhúzta kését.
~ Ezek nagyobb szintűek mint eddig voltak. Ne halj meg! - morgott neki farkasa, miközben eltűnt a másik síkon. ~ Én ilyen büdöset biztos meg nem eszek!
- Te igen hülye! A húsa bizonyára zabálható. - hurrogta le állatát Astaroth. Odalépett Itachi mellé, és várt. A kobold kilépett a bokrok közül, a srác pedig egy hirtelen mozdulattal elrugaszkodott, és meg is támadta azt. Azonban nem vette észre a még bokorban bujkáló két társát, akik kapva kaptak az alkalmon és csapást mértek a fiúra. Amaz közölte Astaroth-tal, hogy ő elintézi a jobb oldalit, az övék pedig a bal oldali. A férfinek nem állt szándékában használni a képességét, nem akarta felfedni az összes ütőkártyáját a fiú előtt, bármennyire is bízott benne. Így csak egymaga rohamozta meg a koboldot. Mivel egy kis idővel ezelőtt használta a képességét Asmodeus, így kénytelen volt visszatérni az ő síkjukra. Harapófogóba fogták ellenfelüket úgy támadtak rá. A kobold azonban kitért előlük és egy erős csapást mért a petre. ~ Asmodeus hp: 7 (zöld); Kobold Hp: 10 (zöld) ~ Látszott, hogy túl nagy a szintkülönbség a két küzdőfél között, így Astaroth és a farkas meghátrált, és fejben azon tanakodtak vajon hogyan támadjanak legközelebb. Az egyiket legalább lefoglalta Itachi, de a másik még mindig a nyakukon maradt, és képtelen lettek volna megsebezni, vagy ha még, hát legalább annyi élete volt a mobnak mint nekik, így elég veszélyes lett volna. Szerencsére a srác hamar kivégezte a saját ellenfelét, és át is fordult segíteni a duónak. A háta mögül támadta, valamit rikoltozott mellé, melyet valamiféle "birdknifeeeeee"-nak értelmezett Astaroth, aki a szemét forgatta a srác hülyeségén. Azonban a fiú előtt megjelent tíz holló melyek a kobold irányába tartottak, nagy sebességgel. Még oda tudott fordulni a mob, de elkerülni már nem kerülhette el őket. A hollók az ellentől pár méterre késekké alakultak át, és mindegyik a kobold hátában állt meg, aki megpróbált elmenekülni.
Itachi odalépdelt Astaroth-hoz. Kérdésére azonban a pet válaszolt:
~ Megteszi. Egyenlőre. - mondta, és hangjában elégedettség, és valamiféle tisztelet érződött. Astaroth úgy gondolta, ennek a szintkülönbség lehet az oka. A sráchoz fordult, és tolmácsolta az elhangzottakat. Majd hozzátette:
- Még hogy 5-ös szintű vagy mi? Ne viccelj! Nem lettél volna képes ilyen könnyedén legyőzni - egyetlen támadással - egy azonos szintű mobot, és még kettő kisebbet! - morogta Astaroth. - Szóval? Hányas szintű vagy valójában?
Itachi a farkas elé dobta a koncot, aki erre megharagudott, és rávicsorgott, de a húst azért azonnal bekebelezte. A többit, szám szerint tizenkét darabot átnyújtotta Astaroth-nak, aki eltette az inventory-jába őket. A petre nézett, utána fel a fiúra.
- Azt hiszem ezzel nem kedvelteted meg magad ezzel az éhenkórásszal. Tudod, egyedül nekem engedi meg, hogy az ételt dobjam neki. És elhiheted, nem érzem magam kiváltságosnak emiatt. - mondta a fiúnak. - Azt hiszem egy időre megteszi ez a mennyiség. Fogadd köszönetemet! Amondó vagyok menjünk vissza a Városba! Mond csak! Van most valami meló? - kérdezte még, de már csak út közben.

//Köszi az ismerkedést, és köszönöm a céh meghívást is ^^//

Nem kellett volna bevetni a madárkéseket de már nem sok kedvem volt az össze vissza harcoláshoz így hát ezt a lépést hoztam de rosszul mivel Astaroth elkezdett gyanakodni.
-A szintem? Menet közben megbeszéljük...Meló egyelőre neked nincs sőt nekünk sem nagyon van, elég nagy a pangás...
Majd kicsit húztam a számat és folytattam:
-De te ezzel ne foglalkozz egyenlőre a te kiképzésedre kell hangolódni elvégre még elég kicsi a szinted és a fegyverekkel sem állsz jól viszont előnyös, hogy itt van neked Asmodeus, egyébként bocs nem akartam megsérteni! Mihelyst megleszel 6-8-as vagy legalábbis 4-es és fegyverileg és tökéj lesz minden akkor lesz munka is. Már énis utánanézek és elkezdek küldetéseket vállalni mert a céh helye sem a legjobb mindig rajtunk ütnek kis idő után és mi pedig alig bírunk kikecmeregni a harcból és új helyet találni. Ezért most fontos a pénz, hogy megtudjuk venni a birtokot ahol rendesen gyülekezünk és aztán -szétnéztem és kicsit lejjebb vittem a hangom -mehet az amihez értünk és az pedig a harc. A rivális céheket ki kell iktatni mert sok a konfilktus és én azt nagyon nem szeretem.
Majd elindultam lefelé a hegyről csendesen.
-Akkor ismét fedek fel egy kis titkot számodra és elmondom a valódi szintemet. Én igazából 10-es vagyok és azért is ment olyan könnyen a harc na meg azért mert értek hozzá. -nevettem fel- Viszont most, hogy tag vagy tudd, hogy mi elég laza céh vagyunk de szeretem ha mindenki megadja a másiknak a kellő tiszteletet de ha túlléped a határt... Tudod mi a büntetés... Na de mind egy is hamarosan bemutatom a céh társakat két csaj ők kicsit kezelhetetlenek de régóta ismerem mind a kettőt és értenek a harchoz így hát ők maradnak. A titoktartás érdekében nem barátom egyik sem nekem tehát ha akarok tőlük valamit meg kell őket keresnem de már dolgozok rajta, hogyan lehet egyszerűbb a dolog.
Elég világos volt mikor leértünk és besétáltunk a városba.
-Na akkor üdv a céh-ben még beszélünk szólj ha bármire szükséged lenne meg majd énis keresni foglak.

Üdv a Crazy Cemetery-ben!

[[ Peter Worker x Gunji & Abe ]]

Csoda szép kora reggelem volt jól keltem és az idő és szép volt és nem volt nagy sár.Már-már elfogadtam, hogy a barátom elhagyott és ismét csak a szenvedélyemnek élek. De mielőtt még elindultam volna Abe-et is kirugdostam az ágyból.
-Hééééj kejjél már fel mennyünk sétálni!
-Haaaj hagyjál már még kicsit aludni!
-Naa kifelé te bolhás dög és menjünk!
Felpattan hirtelen Abe:
-Mi az, hogy bolhás dög? A bolhás dög mindig téged ment meg úgyhogy nem szidni kéne hanem dicsérni!
-Te megmenteni engem? Én mentem meg mindig a te szőrös segged szóval te csak ne vernyogj nekem itt a hősködésedről!
-Jah persze...
-Na nyomáás!
Majd elindultunk a városközpont felé!
-Szép napunk van nem?
-Jahh főleg ha hagytál volna aludni...
-Ajh hagyd már abba folyton csak zabálsz meg alszol aztán meg beszélsz nekem itt a kamu hőstetteidről.
-Milyen kamu hőstett amit mondok az megtörtént eset.Apropó kéne már kicsit enni.
-Aaajh... Megnézem mit adhatok -majd elővettem egy kis salátát -nesze egyed, úgyis fogynod kell!
-Micsodaaa? Füvet egyek?
-Az nem fű hanem saláta úgyhogy egyed!
-Én ezt nem eszem meg!
-Akkor vegyél magadnak valamit -majd adtam neki egy kis pénzt -ha valaki kérdezi én küldtelek.
Addig én megnéztem a hirdető táblát de sajnos semmi sem volt rajta ami nekem jó lett volna. Vártam Abe-re elég sokat ~Hol van már az a dög?~ majd egyszer csak megjelent.
-Hol a fenébe voltál eddig?
Láttam hogy valami dögöt zabál.
-Tudod milyen nehéz ilyen hús-t milyen nehéz beszerezni?
-Jó jó persze csak haladjunk már!
Majd elindultunk az erdő felé. Sétálgattunk elég sokat de sehogy sem találtuk meg.
-Na fene eltévedtünk nagyon jó.
-Hát ha ilyen hülye vagy akkor mit vártál?
-Mi az hogy hülye? Tudjad, hogy kivel beszélsz te bolhapiac!
-Jah persze... nem én tévedtem el...
-De te is el tévedtél mivel együtt vagyunk!
-A francba...
-Na keressük meg az erdőt mert ránk sötétedik ha csak itt balhézunk ahelyett, hogy mennénk.
Nagyon sokat sétáltunk de még mindig szép volt az idő és még sehol sem láttuk a sötétedést. Majd pár óra séta után megtaláltuk.
-Na mondtam, hogy erre kell jönni...
-Nem is te mondtad, én mondtam!
-Persze... Te mondtad...
Törődtem bele, hogy ilyen hülye ez az Abe de én már nem veszekszek vele csak menjünk már végre az erdőbe is! Neki indultunk és most inkább oda mentünk ahol még nem igazán jártunk, bár az is igaz, hogy olyan sok helyen nem voltunk.

Miközben gyönyörködtünk a tájban beszélgettünk Abe-el.
-Szép ez a hely nem?
-De bár... -fojtottam magába szót.
-De mi?
-De nem az igazi havas erdő... -lógatta az orrát.
-Tudom-tudom nekem is jobb lenne. De majd ha jól fejlődünk és elég magas lesz a szintünk akkor majd lesz havas rész is, De az még messze van.
-Óóóó Gunji már nagy szükségem van a hóra...
-Igen nekem is lételemem úgyhogy megígérem, hogy eljutunk odáig!
-Ígéred?
-Ígérem!
Aztán csak nézelődtünk és egy szót sem szóltunk tovább. Már lassacskán indulni akartunk amikor egy srác lépett elénk és köszönt.:
-Helló miben segíthetünk?
-Szia? Remélem nem balhét akarsz! -Mondta fennhangon Abe.
A fiú nem rosszat akart nekünk sőt inkább jó tanácsokat adott.
-Mi az, hogy nem jó ötlet? Ez a legjobb ötlet a világon, akinek esze van az erdőbe jár szabadidejében.
-Igen-igen tudod mi Gunji senpai-al imádunk erdőkben flangászni.
-És akkor már gondolom válaszoltunk is a kérdésedre, hogy mit keresünk itt. Mi itt a természetet keressük. Nekünk ez a hobby-nk ezt szoktuk csinálni szabadidőnkben. Valaki bélyeget gyűjt, valaki focizik mi pedig erdőt járunk, felfedezünk. Ennyi...
-Úgyhogy ha csak nem akarsz velünk nézelődni akkor ellehet innen menni, mi nem keressük a bajt!
Kicsit alréb taszajtottam Abe-t és közelebb hajoltam hozzá.
-Vegyél vissza kicsit, nem hiszem , hogy velünk egy szintű ember lenne ez a csávó. Kicsit óvatosabban. -majd ismét felegyenesedtem és a sráchoz beszéltem -elnézést kérek Abe viselkedése miatt. De miért zavar téged az, hogy mi mit csinálunk itt? ~Hajjaj ebből baj lesz ez a srác rosszat tenni jött ide és biztosan sokkal nagyobb szintű nálunk, esélyünk sincs~
Majd vártam a srác válaszát óvatosan.

Shu mint ahogy régóta tervezte is, újra átette gyakorlásaik székhelyét az Északi részről a Kezdetek Erdejébe. Valahogy jobban feküdt mindkettejüknek ez a terep, és otthonosabban is érezték magukat rajta, mert igen sok időt töltöttek itt. Bár Timidus mesélt arról, hogy a harmadik szinten van egy másik erdő is, amit mindig köd borít, és szeretné megnézni, Shu kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő látás jártasság nélkül aztán nem fog ilyen buta helyekre mászkálni, még akkor sem ha a kis térképen ugye folyamatosan tudják követni egymás helyzetét. Szerette, hogy ha átlátja a dolgokat, és nem akarta kitenni magát néhány éppen rosszul rossz helyen lévő mob, vagy akár idióta őt ijesztgetni akaró játékosok jumpscare játékának. Magától biztosan nem fog áldozattá válni, és nem fog ilyen helyekre önként besétálni. Legalább is addig nem, amíg nem értesül arról, hogy ott valami számára érdekeset találhatnak Timidussal. Így hát ennek a döntésnek az okán maradt a Kezdetek Erdeje, és ott gyakorlatoztak tovább. Éppen pihentek, amikor a távolból felvillant valami fény, ami ugye fényes nappal az erdő közepén nem igazán volt jellemző. Utoljára akkor láttak ilyet, amikor az a buta monitor jelent meg a még butább filmjével a klónosharcosijesztős dolgokról. Shu már fordított is volna hátat az egésznek, hogy még csak véletlenül se pillanthasson rá újra ilyesfajta dolgokra, és még a fülét is befogta, de érdekes módon nem hangzott fel egy narrátornak a hangja sem, aki közvetítene valamit, de még Kayaba bácsié sem, akinek a kedvéért viszont azonnal visszapördült volna. Lassan elvette a füléről a kezeit, fülelni kezdett, és bár nem azt hallotta meg, amire számított, valami mégiscsak megtörte az erdő átlagos zajainak állandóságát. Ez a valami énekhang volt. Természetesen nem olyan szép, mint Hisame éneke, de azért nem is valami ajtónyikorgás, mindenesetre azt jelezte, hogy valaki, vagy valakik közelednek, így Shu jobbnak látta, ha a hang irányába fordulva várja az érkezőt, aki bizonyára már nem lehet messze, Timidus pedig azt, ha Shu elé röppenve védelmezőn takarja el… legalább is amennyire eltakarhatta macskaméretű kis testével.
-Miért nem bújunk el? Rejtőzzünk! Meneküljünk!
-Minek?
-Hát… mert jön valaki…
-Most nem. Kíváncsi vagyok.
Shu nem tudta, hogy mi az ami felkelthette a sárkány érdeklődését, mindenesetre biztos volt abban, hogy Timidus ösztöneiben eddig nem nagyon csalódott, így mögötte maradt.
~A magasabb szinteken van okunk elbújni, ha jön valaki, de itt mindig csak valami elkóválygó kicsikkel találkozunk. Még ránk is itt talált Peter. Hátha találunk olyasvalakit, akinek még nincsen céhe. Hogy fog örülni, ha most én fogok neki egy céhtagot! Azám!~
Shu ha bátortalanul is, de ott maradt, így a valaki ideért, meglátta, és még közeledni is kezdett felé, ráadásul minden szó, vagy jelzés nélkül. Shu már épp azon tanakodott, hogy Timidus elhatározása ellenére azért mégiscsak ő szólítja meg előbb, de az érkező végre megszólalt, és köszöntötte őt, majd a kasztjáról érdeklődött.
-Esetleg sziasztok! Huhúúú! Én is itt vagyok!
Csipogta picit sértődötten Timidus, és már nem volt annyira biztos abban, hogy beengedi a céhbe az újoncot. Shu természetesen illemtudó volt, és helyesen köszönt, és a bemutatkozást sem felejtette el, a szükségszerű meghajlással kísérve.
-Szervusztok! Shukaku vagyok, ő pedig itt Timidus. És igen, valóban idomár vagyok. És ha jól látom te is, a társad pedig főnix. Ti csináltátok azokat a villanásokat?
~Talán tényleg nem kell félni. Még egészen pici a madárka, tehát biztosan kis szintűek, és céhben sincsenek benne… viszont ha tényleg ők voltak, akik a fényességet okozták, akkor jobban kellene vigyázniuk, mert a végén még megsérül valaki. Főnixet még nem láttam, de állítólag nagyon ficergő természetük van… mint Timidusnak.~
Egyenlőre még nem akarta kérdésekkel elárasztani a jövevényt a madárkáról, és mivel ő jött ide hozzá, feltételezte, hogy valamit szeretne tőle, így csak várakozóan pislogott a lányra.

(A sárkány szavait te nem érted, csak csipogás, a peted értheti. :3 )