Koponya Torony

És ugrott! Mindkét megmaradt nyúl, így kénytelen voltam a földről, az egyetlen kvázi röpképtelen egyénként végignézni, ahogy ezek a... nyulak... nem hagyják békén Alexet. Kétségkívül bosszantó volt, de ami utána jött! Attól hatalmas mosolyba fordult át az aggodalmam.
- Vettem! - kiáltottam vissza nevetve, majd beálltam a megfelelő támadó állásba. És három, kettő, egy, ütés! Egy szép, pontos találattal pixeleztem a felém száguldó prémnekvalót, majd nekifutottam, és használva az akrobatikám, felugrottam az utolsó nyúlhoz, egy duplavágással azt is eltüntetve a közelünkből. Jah, és ha már a levegőben voltam, átkaroltam a fiút mielőtt elkezdtem volna zuhanni, egészen közelről mosolyogva rá - Leviszel? ^^

Pihi, majd 3 támadás, amivel elpixelezem a sebzett és a teljes életes nyulat is.

Még akkor sem gondoltam, hogy rossz ötlet volt ráugrani, amikor Al – velem együtt persze – elvágódott. A levegőn. Egy pillanatra elkerekedett szemekkel néztem a történést, aztán eszembe jutott, hogy igen, itt ilyet is lehet persze, bár jóllehet ilyesmit még nem tapasztaltam a lassan négy év alatt. Majd elnevettem magam. Képes volt hátraesni a levegőben!
- Nem pont így – mosolyogtam rá, egy puszit nyomva a szájára, immáron a számomra is szilárd talajon. S bár a szemem sarkából már láttam, ahogy a körülöttünk lévő csontok elkezdenek mozgolódni, de nemigen szerettem volna felkelni a fiúról még – Úgy tűnik társaságunk akad – mondtam fejcsóválva, s mostmár csak-csak feltápázkodtunk, hiszen a csontvázak nemigen vártak ránk. És megint az összes Alexet támadja.
- Azt hiszem féltékennyé akarnak tenni – vettem két kézbe a Katanát, miután meggyőződtem róla, hogy párom továbbra sincs a nullázódás közelében, majd tettem róla, hogy a következő körben a legtöbb példány márcsak néma csontok és szálló pixelek formájában szennyezze a torony légkörét.

A gyorsibónuszom még él, így összesen 8 támadásom van. 5 támadás, pihi, majd 2 támadás a csontvázakba. A pernamensem miatt az első 6 dobásból(támadásból) maximum egy hibázhat, a hetedik aztán megint lehet bármi.

Ez viszonylag könnyen ment, legalábbis az előző mobcsapathoz képest mindenképpen. Még a csontvázak mennyisége sem okozott nagyobb bajt, potiont pedig ezúttal felesleges lett volna használni: pár vágás és a körülöttünk tántorgó hadból márcsak egyetlen példány maradt, igaz az kétségkívül kitartó volt; a maga törékeny katanájával támadt rá Alexra. A totem pedig szinte azonnal vissza is töltötte az ebből elvesztett életpontokat. Nem siettem túlzottam, hagytam Alexet érvényesülni, főleg hogy ő is volt közelebb, a fegyvere azonban elkerülte a csonthalmot, így úgy tűnt nekem kell befejeznem ezt a fordulót is. Lecsaptam a magányos mobra - ha elsőre elhibáztam volna, úgy a másodikkal már egészen biztosan -, s egy derűs mosoly után szegődtem a fiú mellé, szinte már hallva a lépteit a csonttitánoknak, amik bevették magukat e torony legfelső zugaiba.

Támadások, ha az első mellé megy a második már biztosan kivégzi.

Azt hittem, lesz még egy kis időnk a titánok előtt. Pont annyi, hogy ezúttal ne hagyjam, hogy minden sebzést Al tűrjön, a maga egyre csak fogyatkozó életcsíkjával, és a fájdalomérzettel, aminek talán már egyre kevésbé volt a hatása alatt. Nem akartam, hogy bármilyen mob is hozzáérjen - attól függetlenül se, hogy valahol azért tetszett, ahogyan a mobok elé áll, de mégis… nekem több volt a sebzéstűrésem. Miért megy az összes a fiúra ebben a toronyban!?
- Várj… - alig hallható és jócskán elkésett próbálkozás volt részemről, és összeszorított fogakkal vetettem magam előre, nemigen számítva a csonttitánok ilyen korai felbukkanására; Alex pedig anélkül rohant előre megint, hogy bármit is tudott volna róluk – Al, ezek sokat sebeznek! – kiáltottam még, felizzítva a Katanát a levegőben, ámde hiába: mind a négy őt szemelte ki magának, s én dühvel vegyes ijedtséggel néztem végig, ahogyan minden ütés, amit a fiú a szintem miatt elszenved, jókora darabot vesz le a már jócskán sárgában lévő csíkból. Egy évekig tartó másodperc, de végül megállt. A sárga egészen alján.
Nyeltem egyet, egy pillanatra behunyva a szemeim.
- Ilyet soha többé ne csinálj, Al! Meg is ölhettek volna! – fakadtam ki, és szinte remegett a kezemben a fegyverem. Meg kell ölnünk mindet. Mégegy kört nem hagyhatunk nekik. Teljes erővel vágtam bele a kardot a hozzám legközelebb lévő titánba egyszer, majd mégegyszer és mégegyszer, s csak miután elpixeleződött, tudtam megnyugodni kissé. Ezalatt Alex is levágott egyet; láttam a két fegyvert a kezében, de most nem tudtam megcsodálni, annál jobban zavartak az előbb történtek. Megálltam, mélyen beszívva a levegőt. Egy köröm volt hátra az Element Absorbból, de még válthattam erőre. Meg is tettem. Higgadtan, gondolkodva, máshogy nem lehet helyesen felmérni a szituációt. Így pedig már csak pár vágás kellett, s miután végeztünk, enyhén félrefordítva a fejem vártam, hogy megkapjuk a titánok által dobott ládát és a kazamata kitisztításáért járó lootot. Végül csak megráztam a fejem:
- Tudod, nem kell mindent neked viselned… – mondtam a fiúnak egészen halkan, tekintetemet közte és a magam elé tartott Katana között váltva – Nem akarom, hogy bajod essen...

3 támadás négyeskébe, amivel elpixelezem; majd 1.képi váltás erőre (így +60 erőm lesz és a gyorsim visszaáll az eredetire, tehát 10x támadhatok), utána 1 támadás hármaskába majd a pihi után mégegy (annak is vége így). Ketteskébe meg mindezek után annyit ütök, amennyi az elpixeleződéséhez kell (Alex 3.találatától függően egyet vagy kettőt).

Kiwi (25) - HP:195 | F:30 | E:54 | I:15 | K:23 | GY:49 | S:33 | P:80
Epikus itemmel rendelkezik.
Kurokawa Yuuki (40) - HP:200 | F:98 | E:119 | K:41 | GY:90 | S:49 | P:70
Epikus itemmel rendelkezik.
Kimiaki Hikari (17) - HP: 55 | F:22 | E:13 | K:18 | GY:17 | S:25 | P:27
Epikus itemmel rendelkezik.

Érkezzetek meg és írjátok le, használtok-e Észlelést.

A határidő minden körre összesen 2 hét.

A következő kazamatánk úticéljai között válogattam: annyit tudtam csak, hogy az Obszidián Kastélyba biztosan nem akarok menni mégegyszer (még a végén túlságosan is megelevenednének a közös emlékeink Leoval) és a Villámló Barlangba se, ami szintén tele van üregekkel, ráadásul a végét őrző főszörny nem túl kompatibilis az egyedül vagy párosával kószáló játékosokkal. Persze még számos opcióm maradt: az Ezer Kígyó Vára? Na nem. Kígyózni már eleget kígyóztam, Leo pedig biztosan jót nevetne, ha a múltkoriak után egy ilyen tervvel állnék elő, ilyen örömöket pedig nem kívántam a továbbiakban okozni neki. Fénylő Mocsár? Túl iszapos. Arany legelők? Messze van.
Végül a fiúval közösen a Koponya Toronyban állapodtunk meg és természetesen még azelőtt bekapcsoltam az etikai módot, hogy kiléptem volna akárcsak a lakrészünk ajtaján.
- Nos akkor, mehetünk? - mosolyogtam rá céhtársamra és indultunk el, bekapcsolt jártasságokkal, a védett övezet határán túl teljes felszerelésben.

Észlelés IV. aktív.

Nem tudtam nem megbámulni a napon szikrázó, tűzpiros vértet.
- Elég érdekes kialakítás - néztem végig rajta; még előrébb is léptem, hogy visszafordulva jobban szemügyre vehessem - Biztos, hogy nem fog kilométerekről feltűnni így mindenkinek? - tettem fel az engem leginkább aggasztó kérdést, bár Leot ismerve voltak sejtéseim a válaszról... mondjuk valami hangzatos és magabiztos dolog, hófehér fogsorral. Igen. Ilyesmit tippeltem meg. Közben oda is értünk a helyszínre, a toronyba belépve pedig szinte azonnal társaságunk akadt, egy csordányi orrszarvú képében. A sok mob pedig sok tapasztalatot jelentett.
- One hit, biztos találat. Mindkettőtöknek - jelentette azonnal a Katana, én pedig elmosolyodtam: múltkor még nem voltak jó felszerelései a fiúnak, de ezt mostmár ketten raktuk össze. Nem pont úgy, ahogy az a legideálisabb lett volna, de azért elég jó pontokat adott minden és mivel a statokat egy közös kazamata előtt megosztottam a fegyveremmel, így a Katana, kivételesen, most ezekről is kellő információval bírt.
- Akkor a felét meghagyom - bólintottam és miután feltápászkodtam a földről, pár gyors vágással el is intéztem a többit.

3 mobot leütök.