Koponya Torony

- Hmm…Hoool is vagyok? – Nézek körbe és felvonom a szemöldököm…. és körbenézek…
- Neeem tudooom! QQ – Felelem magamnak, kikelve… ismét eltévedtem…QQ Benézek a bokor alá, átnézek a fa mögött… kinézek az úton… és… semmi nem ismerőőős…>< De nyugi. >< Van ugyebár egy térképem. o/ Előhívom a menüt, megnyitom a térképet… uhhh *-* de naagy oO … mármint ez az erdő… >< de jó.. a térképet eddig alig párszor használtam még egyes-kettes szinten… szóval lássuk csak hogy is működik..>< Vajon mennyit is felejthettem? oO Nah… az ott egy naagy fa, meg még egy, és még egy meg sook nagy fa… jah fák itt is vannak. o/ Van rajta egy út, két út három… huhuu sok út >< Leveszem a pillantásom a térképről… itt csak egy út van><. Majd visszabújok bele… sűrűn pislogok…
- Izéé?... – Vakarom meg a kobakom… Majd megindulok pár lépést…>< Huhh mozog ez az kis bigyó.. ahogy mozgok rajta… *-* És igen tettem pár lépést megmoccant a térképen lévő kis jelecske. Uhh *-* Tehát én lennék az? *-* Azonosítottam be.. és tetszett amit láttam. Hehee… a térkép közepén vagyok o/ Uhh én vagyok a világ közepee, és még a térkép is negem követ, nem pedig én a térképeet. o/ Tetszett amit láttam, nagyon is. :3 Majd örömömet egy prittyegés zavarta meg. Azt hittem Jin vagy Rita az… de nem.. meglepve olvastam a feladó nevét.
- Peter-sama? oO – Mondtam ki hangosan, majd görgettem is lefelé az üzit. Uhhh egy kazamatába akar hívni *-* Hallottam már róla de még nem volt szerencsém hozzá… annyit tudok hogy a fejlesztők álltal biztosított új dungeon fajta… és hogy még fejlesztés alatt áll, ezért még a veszélyessége melett is veszélyes lehet. >< Gyorsan pötyögök neki pár szót, jelezvén hogy ott leszek és síetek a megadott koordinátákhoz. >< Az üzenetben szerepel pár név is… ismeretlenek számomra… Kancaid… így nagyon nem ismerős, Aanatoale Saito… Hivatalosan még nem láttam a nevét így leíva, de talán Anat lesz az aki már oly sok boss harcot szervezet… Igaz nem ismerem, nem is beszéltem vele sokat… izé… semmit. És még ott lesz akkor Peter is. Hmm… kíváncsi leszek hogy mégis miféle bantád alkotunk majd, de nekem nagy szerepem úgy sem lesz, én csak támogatok, buffolok és healeleek o/ Vajon ez a legkönnyebb vagy a legnehezebb feladat? oO Nem tudnám megmondani… talán nem is érdekes… De… várjunk csak…>< Anat, az egy, Kancaid, az kettő, Peter az három… de hisz.. hisz négy főt írt? oO Ki lehet az ötödik? … kis szünet után kapcsolok. Jaah, hát én. o/ Nyomok egy faceplamot magamnak… Baka.. bakaa én.>< Uhh de rég láttam már Hisamet… *-* Biztos nagyra megnőhetet már ennyi idő alatt.. bár a vakrandira nem hozta el Peter pedig már ott is szívesen láttam volna. Izé… most már csak oda kellene találnom… de hisz van egy segítőm igen a térképp.. lépkedek.. lépkedeek és a kis navigátorom alám görgeti a helyszínt. Forog alattam a föld. o/~Remélem oda találok időben...~

//Kancaid lettem //

Épp a legrosszabbkor pityegett rám az üzenet, tökéletesen zúzva szét a lopakodásom által nyújtott láthatatlan védelmet. Nem némítottam le a bejövő csatornáimat – hasított belém a felismerés, de igazából akkor már régen késő volt. Tudatosult bennem, hogy ideje lenne csinálni valamit, mert különben hamarosan vaskos pörölyök fogják legyalulni a HP csíkom. Ezek a fegyverek egyébként is fémes ízt hagytak valamiért a szájban, ha betaláltak, és én ezt rühelltem! Az első csapás elől már nem szaladhattam el, a második már éppen csak karcolt – nem mintha ezzel minimalizálni tudtam volna a sebződést –, a harmadiknak csak a szelét éreztem, a negyedik, oldalról jövő támadás viszont megint megreptetett. Sárgába csúszott életcsíkkal latolgattam az esélyeket. – Solvik! – kértem segítséget a rendszertől, gyorsbillentyűvel aktiválva a kristályom.
Remegő tagokkal, és erősen sérült büszkeséggel landoltam a kért városban. A teleportkapu szélére ültem, és gyengécske poti-felszereltségemmel állítottam helyre az állapotom. – Nem lesz jó ez így – ráztam a fejem elkeseredetten. Nem először fordult elő, hogy képtelen voltam kivinni egy szintet egyedül. Persze, korábban is előfordultak ilyen balesetek, mint most a pityegés, de ez nem lehetett volna akadály a mobok legyakásához. – Oh, az üzenet! – jutott eszembe, és le is hívtam a postafiókom tartalmát...

Furcsa volt arra gondolni, hogy hamarosan más aspektusból fogom látni a nagy céhvezéreket. Céhük tagjaival azok után beszélgettem, hogy személyesen találkoztam velük. Nekem először szimplán boss-harcosok voltak, és csak másodlagosan apukák, főnökök, értsd: céhvezérek.
Anatole és az Artes. Alex elmondása alapján maga a paradicsom. Ez minden bizonnyal csak a felszín – gondoltam, de annál jobban érdekelt, hogy mi lehet a mélységben.
Peter és a Young Justice. Shukaku és Timidus nem dicsérte a céhet, egyszerűen információkkal tárta elém működésének remekségét. Ők voltak az élő példa, hogy a céh jól működik, és a tagok figyelnek egymásra.
Hinari League-je mozgatta meg a legjobban a fantáziám. Találkozni akartam Ai-val, mert úgy emlékeztem, hogy ő is hozzájuk tartozik. Nagyon érdekelt, hogy mit fogok látni, vagy tapasztalni. Kíváncsi voltam a teljesítményére.

– Sziasztok! – köszöntöttem őket fennhangon, amikor beléptem. A ruházatom már korábban rendbe szedtem. A harmat gyűrűt szolidan a bal kezem kisujjára húztam, hogy minél kevésbé legyen szem előtt. Egyébként szokásos szerény öltözékemben néztem végig teljes páncélos alakjaikon…

Hatalmas mosoly szökik az arcomra, hogy olvasom Peter levelét. Éppen hanyatt fekve lóg le a fejem a díványról, miközben Aldo a hasamon fekve dagaszt. Kaját akar. Mikor ne akarna? A csapattársak neveihez érve viszont már "repül" is rólam a macska, mert a meglepettségtől ülésbe ugrom fel. Azt hittem, hogy a múltkori társasággal megyünk, mínusz Kazu. Remélem Mirika nem fog rám besértődni, amiért kihagyom ebből a mókából, de nem vagyunk összeláncolva, miért ne mehetnék el egy kis kanmurira? (+Ai ) Amúgy is volt róla szó, hogy Peterrel összeülünk ma iszogatni, úgy tűnik meg akarja alapozni a szomjúságomat egy kis csihi-puhival, ami nem is szokott ellenemre lenni. RenAi beválasztása a csapatba többszörösen örömteljes számomra - a csak a harc oldalát nézem, a lány a legtökéletesebb támogató játékos, aki a végletekig alárendeli magát a társainak. Ritka az ilyen, így többszörösen meg kell becsülni. Kincaidról viszont csak annyit tudtam, amennyit Alex elmesélt róla és amit a bossharcokon láttam tőle. Az pedig nem sok, és valljuk be, nem is meggyőző. Nem a külsejével van bajom, hiszen én sem vagyok egy izomkolosszus és különben is megtanulhattuk már, hogy idebent a legvéznább, legcsenevészebb emberke is lehet kőszikla egy medve erejével. Valószínűleg nincs ez másként vele sem, máskülönben nem járna bossokra és nem teljesítene úgy, ahogy. Nem emlékszem nála kiugróan jó megmozdulásra, viszont az is biztos, hogy panasza sem volt eddig rá senkinek. Nem közösködött velünk, nem ismerkedett különösképpen, de a mi hibánk, hogy úgyszint nem nyitottunk felé. Így már maximálisan megértem Peter szándékát, ami miatt meghívta most a partiba. Elmés gondolat, s már újra az a hatalmas mosoly ül ki az arcomra.
Aldo keserves nyávogása tudatja velem az ajtóhoz érve, hogy megfeledkeztem róla. Full páncélban macskát etetni halas eledellel nem olyan egyszerű, de megoldom, mert hős vagyok Kellett nekem már itthon felcicomázni magam. A megadott helyszínhez érve - koponya torony, nofene, újabb csonti ellenfelek - bajtársi ölelésben részesítem Petert, s miután alaposan meglapockázom, Hisamehoz fordulok. - Megengedi hölgyem? - Meghajlok a sárkány előtt, majd megvakargatom az álla alatt és engedélyével apró csókot hintek a homlokára. - Ma is csodásak a pikkelyei, kisasszony - Timidussal kapcsolatban megtanultam, hogy a sárkányok igen hiú jószágok, így fokozatosan odafigyelek arra, hogy Hisamenak, aki ráadásul szintén lány, legalább annyira hízelegjek. Persze nem esik nehezemre, még mókás is a dolog.
Aihoz fordulok, mert hát a leányt mégsem üdvözölhetem utolsóként. - Örvendek, hogy ismét egy csapatban lehetünk. Régóta fontolgatom, hogy szorosabbra fűzöm az ismertségünket, ma talán erre is lesz alkalmunk. - Végezetül pedig Kincaidnek nyújtok kezet. - Szervusz. Meséltek már rólad nekem és láttalak párszor a fronton is, viszont még nem volt alkalmunk megismerkedni. Anatole vagyok, üdv a csapatban! - Már akkor végigmértem, mikor megérkeztem és továbbra is meglepetten konstatálom, hogy a vélt szintjéhez képest jóval gyengébb felszerelésben van. Páncélkovácsként és jól menő céhvezérként nehéz felfognom a miértjét, de nem tudom végül másra fogni, minthogy nem látok céhlogót az életsávja mellett. Szóló játékos, ami mindig is egy nehezebb út, ráadásul lehet a fiú szerénysége sem engedné meg a cicomás öltözékeket. Hallottam már ilyenről, nem mindenki szereti a díszes fémpáncélokat. Ennek ellenére egy próbát talán megér a dolog.
- Megsértenélek vele, ha felajánlanék számodra pár holmit? - Nem tudom őszinte segítségnek vagy mélységes sértésnek venné-e, ha mások levetett felszereléseivel aggatnám tele, mindenesetre jó szívvel adnám. A vagyon már rég nem jelent számomra semmit, azelőtt sem voltam igazán rabja. Már egy ideje nem pénzben mérem a dolgokat, hanem minden másban. Segítségnyújtásban, kölcsönös szívességekben, barátságokban, vagy csak pár jó szóban és mosolyban. Nekem többet jelentene, ha mosolyt tudnék csalni a fakó arcú fiú arcára, minthogy ott porosodjon a bolt kirakatában egy kard vagy egy sisak, ami mások javát is szolgálhatná.

Nem gondoltam, hogy sokkal különlegesebb esemény lesz ez, mint egy boss-gyakás. Ha tudom, hogy kevesebben vagyunk, privátabb a légkör is, talán jobban elgondolkozom azon, hogy részt veszek-e rajta. Alacsonyabb szintűekkel, vagy ahogy én hívtam őket: óvodásokkal más volt összedolgozni, mint most velük. A bossokon csak szimplán nem akartam senki lába alá kerülni, itt viszont más volt az elvárás. Mindegy, már késő volt, és én nem akartam megfutamodni.
Lelkesen fogadtak, ami meglepett. Arra számítottam, hogy majd becsekkolok én is, kis egyeztetés, majd mehetünk is. Nem gondoltam volna, hogy ennyire családiasan indul majd ez a meccs.
– Köszönöm, hogy meghívtatok – szabadkoztam, azaz dehogy szabadkoztam, csak szimplán hálás voltam, de úgy tűnik, túlságosan is zavarban voltam ahhoz, hogy pontosan tudjam kifejezni magam. Ezért is jött rosszkor az Artes-es céhvezér kérdése. Komolyan mondom, lefagytam egy pillanatra. Soha sehol nem hiányolták még az öltözékemet. Megjegyzést tettek már rá – és ez főleg akkor volt vicces, ha valójában tíz szinttel jártam a gúnyolódó felett, és nem öttel alatta, ahogy azt ő gondolta –, de soha nem ajánlottak fel extra felszerelést. Hirtelen… Minek is éreztem magam? Koldusnak minimum, ágrólszakadtnak meg aztán pláne. A ruhátlanság eddig a taktikám része volt, és csak most gondolkoztam el azon, hogy esetleg gáz, amit művelek. Ha csaj karakter maradhattam volna, már rég T3-ban gondolkoznék. Lehet, hogy ezt a szokásomat átemelhetném onnan?
Nem akartam megsérteni, de szándékomban állt messzemenően elutasítani az ajánlatot.
– Ha lehetne, még ezeket a páncélokat sem hordanám – mondtam meglepetten, kis szünet után. Próbáltam még némi mosolyt is kipréselni hozzá.
Hálás voltam, hogy Peter odanyújtotta a kezét. Akkorát fordult velem a világ, hogy örültem, hogy van miben megkapaszkodnom. – Kincaid – ráztam meg keményen. Erőt merítve belőle, visszafordultam a másik céhvezérhez. – Ez elmaradt, igen, ne haragudj: Kincaid – ajánlottam fel azért a kezemet neki is, ahogy ő tette korábban. – Kedves azért tőled a felajánlás, lehet, hogy még szavadon foglak – próbáltam valahogy lekerekíteni utólag a szituáció élét, hiszen… Mégiscsak kerek-perec elutasítottam.
– Szia Hisame. A híred megelőzött, ismerlek ám! – Néztem vissza a szemébe. Azt hittem, vele könnyen lepacsizunk, ahogy a többieket is gátlás nélkül fogadta, de rá kellett jönnöm, hogy ez azért nem megy csak úgy ilyen könnyen. – Timidius mesélt rólad – Boldog voltam, hogy a névmemóriám nem hagyott cserben, és emlékeztem a másik sárkány nevére.
Utoljára maradt a csapat női tagja. Nem szerencsés. Amilyen közvetlenül mentek itt az oda-vissza puszik, annyira közvetlenül szerettem volna én is üdvözölni őt, hogy mutassam, milyen tökös legény vagyok. Fiúkkal talán máshogy is ment volna, de egy lányt?
– Izé… Szia! Kincaid. Örülök… – Legalább annyira hiteles mosolyt tudtam kierőszakolni magamból, mint amilyet Anat kapott tőlem. Nem szoktam ám egyébként ilyen kis szerencsétlen lenni. Be kell vallanom, hogy tetszett a csaj.

A térképen aligha jól kiigazodva de végül is oda találtam a szükséges koordinátákra. A kazamata a huszonegyes szinten volt fellelhető, így rá kellett szánnom némi sétát, mivel oda még nem volt kristályom, bár most már legalább az is lesz, hehee. Meglátva a fúkat, vagyis egyenlőre csupán Peter kéklően körvonalazódó hajacskáját és a mellette tornyosuló „kis” Hisamécskét. Hát igen, eléggé megnőtt… sőt. mikor legutóbb láttam még kézbe tudtam volna venni, de most ez max csak fordítva működne, mármint Ő engem mancsba vagy mibe. >< Nem is tudom, sőt nem is hiszem hogy emlékszik rám… de se gond, ha nem hát most ismét megismerkedünk. :3 Őket körülvette két másik pasas is, az egyikük Anat volt, és örültem hogy a teljes névnek leírásából meg tudtam fejteni és azt kaptam amire számítottam. Nem ismerem igazán, eddig csakis boss harcokon láttam aktívkodni. És kizárásos alapon a mellettük álló srác lenne Kincaid. Kicsit fura tagnak tűnik, de sosem ítélek elsőre. Jobban megerőltetve a kobakom felrémlik az arca egy-egy boss harcról… ebből gyanakodok hogy velünk egy szintű lehet… talán, bár kisebb szinten ha nagyszerű supporter akkor még el tudom képzelni Peter miért is választotta be piciny csapatába… bár jobban megnézve nem tűnik épp supporter alkatnak >< Grr >< Ai-nyan >< Ne ítélj külsőből! >< Szóltam magamra, és míg ezek a gondolatok átfutottak kobakomon addigra oda is értem hozzájuk. Peter gyorsan köszöntött is, még puszikat is kaptam. Igen, baráti puszikat, ami kedves fogadtatás a részéről, így elfogadtam és viszonoztam… bár mikor rádöbbentem hogy huhh ezt Ők ketten is látták… pipacsvörös lettem. Anat köszöntött mindenkit, ebből véltem hogy nem késhettem sokat. Huhh, fellélegeztem, bár tény hogy nem illik utolsónak sem beesni. >< Majd a féfriú frontharcos köszöntötte Hisamét is, és huhh hogy én hogy megdöbbentem mikor a kis sárkány szavakkal válaszolt. oO Tudtam hogy a fejlettebb petek már tudnak beszélni, Timidus is ezért tud, de valamiért nem tudatosult bennem hogy akkor már Hiszame is tud. Sőt valahogy bennem még mindig a kis sárkányka élt, így meglepődve vettem tudomásul a helyzetet. A kis petecske már bizony nem kis petecskee.. *-*
- Uhh, Peter-sama.. ugye felülhetek rá? – Kérdeztem meg, majd szaladtam is az állatkához.
- Uhh *-* Hisame-sama *-* Ugye megengeded? *-* Világ életemben ez volt az egyik leghűbb vágyam. *-* Egy sárkányon lovagolni. *-* - Néztem rá csillogó szemekkel, teljesen megfeledkezve önmagamról és mindenki másról. Majd Anat is köszöntöt, szavai kedvesek voltak és hasonlóképp véltem én is. Sajnálatos dolog hogy sokmindenkit csupán látásból ismerek bossharcról, pedig ott mindenki oda teszi magát és vált vetve harcolunk, szóval a legkevesebb lenne az hogy nem csupán névről ismerjük egymást.
- Szia, én is örülök hogy egy csapatban leszünk, és biztos vagyok benne hogy jobban megismerjük majd egymást, legalábbis én is azon leszek. – Magyarázkodtam, és a mondatom végére kissé zavarba is jöttem. Majd Anat a másik fiúhoz fordult. És azt a mondatot… mármint azt… azt hiszem nem akartam hallani. ~ Fel akarja öltöztetni? De várjunkcsak ahoz előbb le kell vetkőztetnie! oO Ugye nem itt akarja… mindenki előt… ><” *-* Mármint huhh… az addig okés hogy fiúk között van.. de… de én is itt vagyok. ~ Fordultam el a két sráctól vörösen lángoló arccal. Eltakarva mind a két szemem. ~ De ne már… őket igazán nem leshetem ki..~ Villantak fel szemeim előtt, Kincaid meztelen körvonalai, miként Anat gondoskodó tekintettel veti le, és adja rá a ruháit… >< Uhh >< *-* Ez nekem már túl sok… gondoltam, és sok is lett amint hallottam Kin válaszát. „Legszívesebbe nem is viselne ruhát?!” Kin nudi?? Igazán nem gondoltam róla… de tényleg… >< Most úgy érzem hogy nem itt kéne lennem. >< Valahol máshol… fantáziámban elrepítem magam messzire egy tengerparta… ahol a sós és kelemesen hűsítő tengeri szél cirógat és mindenki jól érzi magát. Sokan vagyunk ám. Ott van Rita és Jin, Tsubaki és szinte mindenki akit ismerek. *-* Uhh de jó is lenne… >< Majd Kin hangját meghallva a látképp kissé eltrozul >< Mindenki nudi >< Mindenki mezítelen. ><
- Whááá, nem akarom! Nem akarooom! Nem akaroom! Ez nekem már túl sok! Peter kérlek, ne engedd hogy bárki is meztelen legyeeen! Nekem olyat nem szabad látnom! >< – Kiáltom el magam, végig hátra voltam fordulva kezembe temetve pipacsvörös arcom, így nem láthattam mi is folyik ott ténylegesen. Igazán nem gondoltam volna róluk… mármint de még… izé még Anatról sem.
- Ez már sok nekem! Nem akaroom! >< - Keltem ki magamból, majd némileg idővel összekapartam magam és tudatosult bennem hogy csupán a fantáziám csal lépre ismét. ><”
- Izé… bocsánat. QQ – Néztem rájuk esdeklően, bár ezek után tuti nem tartanak komplettnak. Bár.. hisz én sem magam, szóval akkor minden rendben. Bemutatkozott Kincaid is. Kedvesen mosolyogtam, és elytettem ki a nevem.
- RenAi, de szólíts csak nyugodtan Ai-nak. – Igen, már hozzám nőtt ez a név, teljesen és tapasztalataim szerint az emberek is jobban szeretik valamelyik végletét használni, vagy a Rent vagy az Ait. Igaz az utóbbi nőiesebb, de elnézve mindkét nevem tagjával szaporodtak már a játékosok. Tehát népszerű a nevem yeah o/  Majd mikor Anat felém fordult a taktikát kérdezve, legyökereztem és lesápadtam. Senki sem mondta hogy nekem ilyennek is készülnöm kellene, sőt egy ilyen buta lányt butaság taktikákról kérdezni max csak ha harakirit akar elkövetni az illető. Hahaa, nem véletlen hogy ennyi az életem. :PEz sem több csak önvédelem o/ aminek még társasági haszna is van, heheee zseni vagyok *-* Vagyis nem, attól távol állok, inkább csupán szerencsés.
- Izé.. nekem senki sem szólt hogy taktikát is hozzak magammal. – Nézek rájuk eseklően.
- És sajnos az ilyesmi sosem volt az erősségem. Így jobbat nem tudok, mintsem feltárni a  képességeim, ami nem több annál hogy supporter vagyok és tudok tankolni is. Jelenleg jóval kétszáz fölött van az életem, de ezért más hátrányokkal fizettem. Nem vagyok gyors és sajnos könnyen kifáradok, de a képességeim biztos mindenki hasznára lesznek majd. Támadásom egy szem sem, de ha megtámadnak akkor bizony az ellenfelem is sebződik, vagy ezt az értéket valaki életére biztosítani, ugyanakkor némi potiont és kristályt is meg tudok osztani, amit ugyebár már mindenki ismer a boss harcokról, ezen kívül ugyan még nem sokat… de tizenhét pontot tudok buffolni bizonyos statokra, hol a gyorsaságra, kitartásra vagy épp a fegyverkezelésre. Szóval én csak védeni és tankolni tudok, a támadás a ti feladatotok lesz. - Fejeztem be a mondatom, kissé zavarban voltam, mert még sosem kértek tőlem ilyet, így nem tudtam mással csak a tulajdonságaimmal és elszántságommal szolgálni.



/ Uhh, user reméli hogy mindent és mindenkit lereagált >< Ha nem hát azért elnézést >< ^^" És izé.. Kin, úgy látszik megleltem az erősségem o/ (Emberkék átnevezése o/ ) Amm gome az elírásért >< /

Elsőre nem értettem, miért beszélik meg, hogy ki-miben erős vagy gyenge, amikor ők tudtommal ezer éve ismerik már egymást. Aztán lassan csak leesett – védelmemre hadd mondjam, hogy tényleg nincs túl sok tapasztalatom az ilyesmiben –, hogy miattam teszik. Mert bár ők tisztában vannak egymás határaival, ez rám már nem egészen igaz. És ahogy én sem tudom pontosan, ők mennyire terhelhetőek, úgy ők sincsenek tisztában azzal, hogy én mire is vagyok képes.
Eszembe jutott egy másik harc, ott Ai céhvezére próbálta kiugrasztani a nyulat bokorból. Sikertelenül. Itt sem akartam olyan könnyen adni a bőröm, bár nekem is be kellett látnom, hogy azért néhány szó egyrészt taktikus is, másrészt igazán megérdemlik, ha már ők is kitárulkoznak előttem.
– Nem csapatmérkőzésekre vagyok berendezkedve – mondtam elgondolkodva. Nem igazán tudtam, hogyan fogalmazzak. – Hatékony leszek tanknak, de szigorúan csak akkor, ha közben a többi tankot gyógyítjátok – néztem a healer lányra. Nem igazán akartam pontosabban fogalmazni. Majd az első kör végén kiderül, hogy ez most dőreség volt-e a részemről, vagy sem. Ha beégek, mert kidőlünk, mire öngyógyítós skillemet kamatoztatni tudnám, akkor legalább nem jártattam feleslegesen a számat. – Igyekszem besegíteni – tettem még hozzá, hogy valami határozottat és megnyugtatót is mondjak. – Meghálálom a meghívásotokat! – Huh, egyre jobban belejöttem a magasröptű beszédbe, nem véletlenül, elkapott Anat lelkesedése. Utána is vetettem magam: rajtam ne múljon a győzelem!

Úgy döntöttem, hogy legalább a belépőm hatékony legyen, így meg is próbálkoztam a sorozatvető aktiválásával, Csonttitán #2-ön és #3-mon testvériesen elosztva duplázódott sebzésemet. Maradék egy ütésemet pedig Csonttitán #2-re pazarolva.

- Majd egyszer biztosan. – nyújtottam a nyelvem játékosan Ainak, mi Hisame meg lovaglását illette, majd kicsit meglepődve figyeltem a lány érdekes reakcióját. Bár rögtön bocsánatot is kért, mintha kellett volna neki, mégis hozzá hajoltam és súgtam a füleibe.
- Perverz. – eddig próbáltam elkerülni ezt a véleményt, nem akartam hangoztatni, de ezek után nyilvánvalóvá vált a számomra. Lehet hibásan, mert próbált ártatlannak látszani, mégis valahogy majd mindig említésre került ez. Csak a fejemet csóváltam.
- Ha tudunk képességet használni, úgy talán mi is tudunk segíteni valamit, bár nem tartozunk a gyógyítós fajták közé. Más egyébként meg úgy tűnik, hogy elég egy masszív kis csapat jött össze, a tank szerep rám is rám illik, ha arról van szó. – mosolyogtam feléjük – A tarisznyába én is tudok tenni pár dolgot. – és helyeztem át a céh bankjából ide azokat a kristályokat és potionokat, melyekre úgy éreztem, hogy szükségünk lehet.

Ennyit a masszív csapat fogalmáról. Csonttitánok. Tudtam, hogy mire képesek, tudtam, hogy képességet nem használhattam és tudtam a sebzéseik erejéről. Ha egyszer találkozott egy ilyennel a játékos, azt nem felejtette el. Nyilván közre játszott ebben az is, hogy majdnem ott maradtam velük szemben a legutóbb, de ez most itt akkor is igencsak kellemetlen volt.
Nem is próbálkoztam a képességhasználattal, azonban nyúltam egy kristályért és tartóztattam fel az egyik titánt egy kicsit a biztonság kedvéért, majd támadtunk ketten Hisamével Kincaid után, miközben csodáltam Anat erejét és gyorsaságát. Elképesztő volt a fiú.
Őt még támadniuk kellett, ahogy kérte, hogy az élete sárgába kerüljön, viszont Kincaidet váltottam gyorsan. Említette, hogy jó lehet ő is tanknak, de úgy véltem, hogy erre egy pár kört még várnunk kellett és reméltem, hogy nem tévedtem.
- Switch, Kincaid.

Felcsillant a szemem mikor azt mondta Peter hogy egyszer majd megengedi *-* Uhhh *-* Sárkányogolni akaroook *-* Majd az öltözködés került témára, kicsit meglepődtem azt hittem csak a lányoknál állandó téma a ruci és a felszerelés… bár igen… itt inkább a felszerelésen volt a hangsúly utólag már tudom… de a dolog akkor is megmozgatta a fantáziám akaraltan…>< Kancaid vetkőizik, Anat öltözteti.. *pirul* Ezeknek a gondolatoknak akaratlan is hangot adtam, bár szerencsére csupán Peter hallotta meg… izé… jah… szerencsére >.> Nehogy feltűnést kelltsen röpke véleményét a fülembe súgta még inkább elvörösítve vele. ~ Ghee, nem is vagyok perveeez QQ…~ Jó a fantáziám lehet az, de hisz ő külön életet él, és csupán bennem lakik, de attól én még nem vagyok az. A gonosz fantáziám megtéveszt és lépre csal, és általában ezért gondolnak rólam furcsákat az emberek… huhh…>< Hamarosan megérkeztünk a kapuhoz, és uhh>< Nem tetszett amit láttam. Legutóbb ennyi csonttal asszem az Állnok kastély küldiben találkoztam.. de jah, ahogy nézem jócskán túlszárnyalja ez itt. Mit is kéne csinálni? Jah >< Bemenni…. mondom bemenni>< Magyarázom a lábaimnak ami csupán akkor indul meg mikor mindhárom srác átlépte azt a bizonyos küszöböt… és hát izé… hülye leszek egyedül kintmaradniy >< Így kissé szaporázva a lépteimet utólértem Petert, de belépve már javában folyt a harc. Amint bpillantottam Anat már le is gyakott egy nagy izééét>< *Ráfókuszál* Csonttitánt… uhh tényleg naagy volt.. mármint a titán, nah meg persze Anat is ahogy pár mozdulatból kicsinálta. A fiúk többi része már nem volt annyira szerencsés… vagyis inkább kevésbé gazdálkodtak jól a pontokkal és mint tudjuk a felszereléskekkel… de pont én nem mondok semmit, hisz ez nekem sem épp az erősségem. ~ Vajon fel lehet rájuk mászni? ~ Tanakodtam, mekkora lehet ott fent a magaslati levegőben uhhúú *-* De nem, Peter máris váltotta Kincadidot, és most rajtam volt a sor hogy én is mutassak valamit… és hát izé…
- Swich Anatoale Saito >< - Uhh könnyebb hogy mostmár tudom a teljes nevét. És már engem is gyak a szörny, legalábbis remélhetőleg. Uhuuu *-* Kőkemény nullás sebzésem utolérhetetlen, így jobb megoldást nem tudok. >< Bár nem nagyon tudom hogy most jól csináltam-e hisz azt mondta hogy sárgába kék átmennie, uhh mazoista *-* ki gondolta volna… nah midnegy, én támadni nem igen tudok, akkor jó ha engem támadnak… mármint izé… ne gondoljátok én nem vagyok olyan mint ő… mármint mazoista… épp csak így tudok képit használni. Testem áttetszővé vállt, és minden egyes sebzés felét fel raktározom hogy majd buffolhassak esetleg vissza támadhassak vele.