Koponya Torony

Igazán nem akartam, hogy ez rajtam múljon. Annál jobban legalábbis ne, mint amennyire eddig rajtam függött a dolog. Passzív öngyógyításom Ai mellett semmit sem ért, sebzésem pedig alapból kevés volt, így nem osztott, nem szorzott, hogy egy vagy több ellenfél ellen használom el. A visszavágóm használata még váratott magára, de ez így is volt jól.
Legalább annyira használhatatlan nem akartam lenni, hogy Anat parancsát lekövessem. Bár elsőre nem értettem, mit is akar jelenteni a switchlánc, de aztán az utolsó pillanatban csak rájöttem, és miközben két hatalmasat próbáltam sózni a titánba, már kiáltottam is:
– Switch Anatole Saito!

//2 támadás az utolsó titán ellen, és váltom Anatot.//

Uhhh >< A titánokat legyőztük ugyan, de nem úsztuk ám meg ennyivel…>< Tovább lépve ijesztő kopogások hangja hallatszódott a talajon, és legszívesebben valamelyik pasi nyakába ugrottam volna ilyedtemben, de csupán hátrálni tudtam egy lépést. Nincs látásom, így eleinte nem is láthattam semmit, csupán a hangokból következtettem, és túl sok jó nem fordult meg a kobakomban, pedig behunytam a szemem és cuki gömbölyded cicusokat képzeltem magam elé hogy lenyugodjak kissé, majd lassacskán az apró ámbár szapora léptek árnyai képet öltöttek szemeim előtt és uhh..>< Tudtam hogy nem túl sexi de azért reménykedtem benne hogy legalább a fejük cuki cicás lesz… de nem…>< Ez minden csak nem cuki és nem cicás…>.>
- Nincs cicaaa…. – Szontyolodok el kissé, reméltem hogy valami vígasz cuki szörnyet kapunk, ami ugyebár azért annyira nem cuki…>< Hmm.. mihez is kezdjek elsőnek, igaz az előzőeknek legalább emberi alakjuk volt, így nem írtóztam tőlük annyira…. mire ez itt… bleah >< De azért…. hmmm gondolkodok mit is kéne csinálnom >< Hmmm… körbe nézek a társaságon, akik azért már peteren kívül ki is vannak fáradva kissé, saját magam is bele értve…>< Így tudom is mi legyen az első teendőm. Buffolok rajtuk 17 pontnyi fegyverkezelést…>< bár gondolkodtam hogy a gyorsaság talán jobban jönne, de talán mégiscsak ez lenne a megfelelőbb választás, és mindez tart három körig ha sikeres. >< Majd….
- Támadok!... – Izé, hát igen… >< Miért is ne... felbukok egy csontdarabkában és orra zuttyanok az összes srác előtt. Vörös arccal kelek fel. >< Én most támadni is akartam...><

/Buffoltam mindenkin 17 fegyverekezlést./

Hova kerültem?! Anat toporzékol, Ai lendületesen zuhan el támadás közben… Én meg csak értetlenül nézek ki a fejemből, mert egyébként soha nem találkoztam ehhez hasonló dögökkel. Szólóban is alacsonyabb szinteken nyomom, nemhogy a kis óvodásaimmal, akikkel eddig 10-es szint fölé se sokszor „merészkedtünk”, így ez talán nem is csoda.
– Nálad jobb helye van, hagyd-hagyd! – szólok vissza Anatnak, mert semmi értelmét nem látom, hogy ilyesmikkel vacakoljunk. – Nagyobbat csapsz oda, pazarlás lenne, ha én innám meg – mondom ki a tényeket. Kicsit fájnak, de ez van.

Mooo, amint leesek belém is taposnak azok a nyomi kis férgek... felállni ugyan még nem tudtam de szemem sarkából megpillanthattam hogy Anat toporzékol... ~ Most biztos mérges rám...QQ ~ Gondolatok kavarogtak bennem és mindenképp jóvá szerettem volna ezt az elbénázott lépésemet tenni. Nem tudtam pontosan mit is tegyek, mármint hogy melyik választás lenne a leghelyesebb, de szinte már ösztönösen cselekedve töltöttem fel a fiú életét amennyire csak tudtam... majd utána rájöttem hogy talán nem kellett volna teljesen elvégre így csökken a támadása is >< Mooo én buta... de nem is tudom talán így biztosabb >< Majd úgy döntök átadom a támadási esélyeim.
- Swich Anat! - És figyelem miként csapja le azt az undorító valamit... ><