Felhő Torony

Úgy döntöttem egyedül derítem fel az új kazamatákat. És nekivágtam ismét a régi ismerös helyszinnek. Bár nem hiszem, hogy túl nagy lenne most az akkor még kihívásnak számított küzdelem. Nos, a dolog igencsak relativ, föleg, hogyha feltesszük, hogy időközben eltelt majdnem egy teljes év. És azóta sem cseréltem le az akkori köpenyegemet. Bár lehet, hogy lassan ideje lenne, ha cs nem sikerül fejlesztenem rajta egy keveset.
Amint belépek a toronyba, rögtön rá is találok két darab denevérre. Mindegyiket le is szedem egy-egy lövéssel, és megyek tovább. Nem tetszik ez nekem. Rendben, hogy fejlödtem, de ez így túl könnyű. Biztos vagyok bene, hogy itt lesz valamilyen turpisság. Ettől függetlenül megyek tovább.

/mindkét denevér meghal/

Mentem tovább, és semmi más nem szakadt le rám az égből az elöző   denevéreken kivül. És ahogy felértem a kkövetkező szintre, összefutottam néhány régebbi ismerössel. Most pont heten voltak, és pont most nem hoztam magammal egyetlen lányt se Így nem fogom tudni őket összehozni szeretett Hófehérkéjükkel. Arra meg várhatnak, hogy én játszam el a rendes kis háziasszonnyt.
-Szervusztok, emlékesztek rám?
Azonban időt nem adok nekik a válaszra, hisz, ha jól emlékszem, akkor korábban feleekkora sebzéssel leszedtem egy-egy törpét két lövésből, tehát, most elvileg egy-egy lövésnek elégnek kell lennie fejenként. És szépen meg is gyorstüzelem őket. És reménykeddem benne, hogy a számításaim tényleg helyesnek bizonyúltak. Mondjuk, akkor sincs elveszve a remény, ha egy picivel több életecskéjük van, a kelleténél. Arra is van megoldásom.

/Minden lövést másik törpére adok, 4xtámadás, pihi, 2xtámadás, pihi, és egy utolsó támadás,  (ezzel elvileg le is szedtem őket, de ha nem:)
-ha maradtak mind a heten, akkor egy spec képivel elintézem az első ötöt (fele támadás mindegyikbe), majd pihi, és egy utolsó támadás a hatodik törpbe
a 3. támadástól kezdve az Artemis miatt a sebzésem 5-tel megnő (Előtte is nött, csak nem hiszem, hogy addig sokat számitott volna)
-ha csak hárman maradtak, akkor az utolsó három akció: támadás, pihi, támadás,  leszedve két törpét./

Ha még egy bánya lett volna, akkor talán még meg is sajnáltam volna a meséből kilépő kis törpöket, és talán még haza is kisértem volna szegényeket a kis házikójukba, de itt elöttem egy hatalmas torony magasodott mielött beléptem volna a helyre, tehát nem hiszem, hogy itt bányásztak volna, vagy a Hófehérkét keresték volna.
De nem is foglalkozok tovább a dologgal, hisz rögtön jött a következő meglepetés. Ami nem is igazán volt meglepetés, mert ár a múltkor is számítottam a megjelenésére, de a hideg azért nem túl kellemes, föleg nem így Karácsony környékén. Azonban nincs mit tenni. Amit meg kell tenni azt meg kell tenni.
Így hát belelövök háromszor a gólembe, és próbálok minél távolabb maradni tőle.

-Nekem senki se mondta, hogy itt tüskék is lesznek.
Próbálom minél hangosabban mondani a dolgot, hogy a gólem felfigyeljen rám. És ha szerencsém van, akkor talán még támadni is elfelejt. Hacsak nem sikerül lelönöm a teljes életét a következő körrel.
Ami a hideget illeti, nem igazán készültem fel erre sem. Talán nem is volt jó ötlet, hogy idáig eljöttem. Egy pillanatig eszembe jutott, mint lehetőség, hogy fogom magam, és elteleportálok innen a már megszerzett dolgokkal, de végül valahogy sikerült túltennem magam a hidegen. Végül is nem olyan rossz dolog ez. Azért a reakcióidőm nem a leggyorsabb, de egy kis pihenés után jöhet a kivégző támadás.


pihi, majd támadás.

Nos, a hideg egyre jobban ki fog készíteni, minél tovább maradok ezen a helyen. Nem tetszik ez nekem, és hogy legalább egy kicsit ne zavarjon a dolog elkezdtem azt csinálni amit Micimackó abban a versben: *hogy felmelegedjék, ugrándozni kezdett, és a hidegre való tekintettel énekelni kezdett" Vagy valahogy így volt az a gyerekversike, amit nagyon régen hallottam. Természetesen én nem kezdek el énekelni, hanem inkább ugrándozok, legalább annyit, amennyit ebben a hidegben még elviselhetőnek találok, főleg azért, hogy ezzel is megzavarjam ezt a gólemecskét. Majd végül, ahogy nyúlok a nyíl után van egy olyan érzésem, hogy ez lesz az utolsó trükk a tarsolyomban, tehát nem akarok most hibázni. Lövök, és leterítem már ezzel remélhetőleg a "kis" mobot.

Miu (20) - Hp: 90 |FK: 40 |E: 40 |K: 30 - Csp: 150 |Gy: 32 |S: 26 |P: 50
Yachi (20) - HP:100 | F:28 | E:2 | I:29 | K:18 | GY:32 | S:20 | P:34
Kemabat (20) - HP: 100 | F:30 | E:1 | I:21 | K:14 | GY:23 | S:10 | P:32

Nos, úgy tűnik a felhő tornyot választottátok. Érkezzetek meg, találkozzatok és döntsétek el, használtok-e Észlelést.

Esedékesnek tartottam meglátogatni egy kazamatát és megpróbálkozni a kiürítésével. Na persze akkora ász nme vagyok, hogy csak úgy egyedül neki vágjak a dolognak. Így sikerült azt magammal rángatnom, akivel elsőre összefutottam a céh épületében, és a szerencsés vagy épp szerencsétlen áldozatom Kemabat lett. :3 Nem tűnt valami boldognak és szinte egész, úton magában zsörtölődött. Szerencséje, hogy nincs hallgatózásom, így nem igazán hallottam, hogy mit is motyog az orra alatt. Mindenesetre nem piszkálom, nem hiszem, hogy segítene a csapat morálon az, ha feszültség van köztünk. :3 Végül pedig megérkeztünk az úticélunkhoz is, hál’ istennek, mert még öt perc némaság és megörültem volna. A toronynál már volt valaki, ami csak jó, hisz minél többen vagyunk annál jobb. :3 Na meg úgy néz ki, hogy hirtelen Kemabatnak is megjött kedve a dologhoz az új arc láttán. :3
-Üdv néked idegen! Ha benne vagy abban, hogy csatlakozol a szerény kis csapatunkhoz, akkor már küldöm is az invitálást a partyba. :3
Gyors pötyögés és már röppen is felkérés a lánynak.
-Egyébként én Miu vagyok, örvendek. A derék védelmező meg itt mellettem Kemabat. :3
Asszem a formaságok megvannak, tehát lehet is indulni és már lépek is az ajtóhoz és ki is nyitom azt, majd visszanézek a csapattársakra.
-Ha valakinek van valami terve, akkor még most gyorsan elhadarhatja, ha pedig nincs terv, akkor improvizálni fogunk odabent. :3

//Észlelés II aktív

Tsuu attaku \o/

-Szíve hölgye, ez jó. Igazából, még csak azt sem mondhatnám el Kemről, hogy barátok lennénk, csak szimplán céhtársak és balszerencséjére, pont őt találtam meg mikor társat kerestem a kazamata tisztításhoz. Egyébként meg más okból sem látom akadályát, hogy csatlakozz hozzánk, hisz Kem-nek is egyből jobb kedve lett, mikor meglátott téged. :3
Jót nevettem a dolgon. Közben pedig röppent is egy felkérés az újabb csapattagnak. Aztán már indultunk is befelé, úgy tűnik, hogy nem igazán lesz tervünk, bár ez még változhat később.
-Sokan verődnek össze csak úgy csapatba a kazamaták előtt, nem mindenki szokott előtte összeszedni egy csapatot. Legalább is, én az esetek nagy többségében random emberkékhez szoktam odacsapódni. :3
Közben beléptünk a toronyba, az ajtó meg be is csapódott mögöttünk, tehát vissza már nem fordulhatunk. Akadályként pedig egy kisebb csapat hegyes fülű áll akadályként. Szerencsére most nem egy sereggel kell szenvedni, csak egy maréknyival, szám szerint nyolccal. Neki is rontottam ez egyiknek, ami rögtön pixeleire is esett szét, majd bűvészkedéshez folyamodva, már elő is rántottam egy cilindert és már repült is az elfek felé az kalapból kirántott öt kard, aztán még azért átvágtam a torkát még egy elfecskének.
-Ha mázlink lesz, akkor végig ilyen könnyű dolgunk lesz. Bár én hiányolom a törpöket, mikor még valamikor régen erre jártam, akkor azok fogadtak itt minket az akkori csapatommal. De talán lehet, hogy most is találkozhatunk, majd a törpikékkel. Bár hallottam olyat, hogy azóta változtak a kazamaták, ezért is jöttem most ide vissza szétnézni. :3

/egy elf kivégezve, aztán képi próba, és random 5 elf kap 11 sebzést, aztán még egy elfet kivégzek :3

Miu szavai villámként csaptak bele. Igaz, hogy nem nagyon beszéltek még, de akkor is fájt a gondolat, hogy még csak barátnak sem tekinti őt. Olyan, mintha ő lenne a szamár, akit ló hiányában használnak. A kezdeti ledöbbenését zavar váltotta, úgy tűnik Miu elemében volt, hogy Kemabat arcai közül minél több napvilágot lásson, kezével nyakát simogatva tudott csak reagálni.
- A szívem hölgye cím még nincs kiosztva, nem mintha elzárkóznék tőle, vagy valami. Hehehe… - rettentő kínosan érezte magát, de nem tudott mit kezdeni vele, szerencséjére hamar beléptek a toronyba, így kicsit sikerült feloldódnia.
Még sosem volt kazamatában, a bevágódó ajtótól is összerezzent egy kicsit.
~ Szóval innen nem jutunk ki könnyen. ~ mondta magában, majd körbenézett. A félhomály kicsit zavarta, de hamar hozzászokott a szeme, meg is pillantotta a lépcsőt, meg néhány elfet, akik elállták az utat. Nem kellett sok, a csapattársak rögtön nekik estek, könnyedén csökkentették a számukat. Ez a harcmodor kicsit zavarta Kem szemét. Nemrég még ő is gondolkodás nélkül vettette volna be magát a harcba, de azóta sokat változott.
~ Nem kellett volna megbeszélni ezt támadás előtt? ~ kérdezte magában, de mivel látta, hogy nem a legerősebb ellenfeleket kapták ki, nem adta a többiek tudtára, majd, hogy ne tűnjön ki, és ne mondhassák rá, hogy haszontalan, ő is leszedett két elfet, azok közül, akiket Miu már megsebzett.

2 lővés

Lelőttem a hármas és a négyes elfet ^^

Talán kissé túl őszintén adtam elő magam, mikor leírtam a Kem és a köztem lévő kapcsolati szálat, legalább is kissé meglátszott a srácon, hogy nem igazán tetszett neki az, amit hallott. De hát, ha ez az igazság, akkor ez van, nekem meg sose volt szokásom szépíteni a dolgokat.
-Lehet, hogy körül van ő rajongva most is, csak nem tud róla. Bár az igazat megvallva eddig Kem-kun teljesen fel volt szívódva, sem kint a terepen, sem pedig a céhházban nem lehetett fellelni. Most is csak véletlenül sikerül összefutnom vele, ami kész csodának számít. :3
Közben jöttek valami elfek, aztán elég gyorsan el is távoztak pixel formátumban, immáron az utolsó is.
-Igazad lehet, akkor keressük meg azokat a törpéket!
Jelentem ki hangosan és már indulok is tovább a következő akadály felé. :3

/uccsó elf is kivégezve