Felhő Torony

-Hagyjuk a mesét, felőlem akár süttethetted is volna a hasad valahol. Nekem meg nem szokásom mindenki minden egyes lépését lekövetni, ezt a dolgot meghagyom inkább Daneenak. – igyekszem nem jobban felkavarni a kedélyeket, ugyanis nem veszekedni és a másikat kérdőre vonni jöttünk most ide – Egyébként mostanság az egész céh szanaszéjjel van, és amikor talán szükség is volna valakire, akkor sosincs sehol senki, és szerintem én se nevezhetném magam kivételnek, mert én is elég jól el tudok lenni magamnak. – szerintem meg vannak véletlenek és ez pont az, ugyanis az eredeti terveimben nem szerepelt az, hogy konkrétan Kem-et keresem meg, csupán összeakadtam vele és most itt vagyunk, de igazából most mindenkinek van igazsága :3 – Igen-igen, tudom. Nincsenek véletlenek, minden okkal történik, sőt igazából mi hárman ezt az egészet előre megbeszéltük még azelőtt, hogy leszülettünk volna erre a világra, csak mi arra már nem emlékszünk, ezért hívjuk véletlennek a dolgot. :3
A törpés dolgot én nem igazán gondoltam komolyan, de úgy néz ki, hogy van, aki igen.
-A törpe vadászat csak poén. Legalább is én speciel nem halál komolyan gondoltam. Egyébként is ez itt egy kazamata és mi itt vagyunk, tehát keressük a bajt, részben azért is vagyunk itt.
A medvék zajongását nme igazán vettem észre eddig a saját hangomtól. De mikor elállták az utat előttem, már észrevettem őket és ennél több nem is kellet ahhoz, hogy neki kezdjek a támadásnak. Jussunk túl a macikon, brumm-brumm. \o/

/támadva, Szürke Medve #1-től #5-ig

- Nem Egészen így értettem, csak mindenki nagyon könnyen dobálózik ezzel a szóval. Ha bármi történik, amire nem számított, akkor hoppá, ez véletlen volt! Én nem véletlenül mentem a céhházba, nem véletlenül vagyok itt sem. – erősködött továbbra is, nem hagyva a témát. Úgy érezte, erre szükség van, nem lehet mindig hallgatni. Ha van véleményed, mond ki! Így ismerheted meg igazán a másikat, ami elősegíti a csapatmunkát. – Nem mondhatod, hogy véletlenül találtál rám, csak azért, mert nem számítottál rám. Gondolom Yachi sem véletlenül volt itt, volt célja, a találkozásunk váratlan, de nem véletlen.
Úgy tűnik Kem humorérzékére ráférne egy kis fejlődés, a fiú semmi poénosat nem tudott kiszűrni a törpekeresésből.
- Én meg azt hittem, hogy kincsek, felszerelések, meg hasonlók miatt rángattál magaddal, meg egy kis kaland kedvéért. – mondta, miközben haladtak felfelé. Hallotta a közelgő ellenfelek zaját, amire utalva folytatta is. – Igaz, ez itt egy kazamata, ezért nem kell keresnünk a bajt, megtalál az magától is!
Hamar megjelent a zaj forrása is, egy szürke medve léptei, amit öt társa követett. Miu ismét támadásba kezdett, többet is megsebezve.
~ Most komolyan, megint semmi megbeszélés? Dúr bele a közepébe, majd csak lesz valami? ~ gondolta, majd célba vette azokat, amelyeket a lány sebesülten hátrahagyott.

---

Szürke medve #1, #2, #3 kivégezve.

Lelövöm a maradék két sebesült medvét, de csak kétszer támadok. User elnézést kér az extra körért ^^

Hát én nem egészen ezt akartam kiváltani a srácból, de hát, ha mindent ennyire komolyan vesz, akkor felesleges jártatnom a szám olyanokról, ami láthatóan érzékenyen érinti. Már Yachi is igyekszik csitítani a kedélyeket, bár én teljesen nyugodt vagyok, inkább Kem az, akinél kezd feszülni a húr többnyire a semmi miatt.
-Nekem nincs mi miatt lenyugodnom, mert fel se húztam magam. :3 – majd vissza is fordultam Kem-hez és megpróbálkozom végre lecsapni azt a labdát, hogy ne ütögessük itt egymásnak tovább – Kem-kun, te pedig ne vegyél már ennyire komolyan mindent. Most teljesen mindegy, hogy valaki száján kicsúszik e az, hogy valami a véletlen műve vagy épp mást állít, meg az is lényegtelen, hogy szóba hoztuk a törpéket. A kincsek meg hasonlók miatt is lehet ide jönni és egy kalandnak is jó. Viszont akkor sem kell ennyire neki feszülni egy kazamata kiürítésének. A lényeg az, hogy mindenki jól érezze magát. :3
Aztán gyorsan terelődött is a figyelmem a macikra, a támadások után pedig már csak az tűnik fel, hogy a pixel rengeteg mögül még elő cammog egy medve és kapok is tőle egy szép nagy pofont, de olyat, hogy a fal adta másikat. Pár pillanatra fejemhez kapok, majd rámarkolva fegyveremre, már indítok is két szép kecses vágást a mackó pajtás felé és a barátai után is küldtem őt.
-Hmm… számolta valaki, hogy hányadán állunk a dolgoknak? – fordulok a többiek felé és épphogy feltettem a kérdést, már utána is számoltam a dolgoknak – Szóval, voltak elfek meg macik, akkor ha igazak a mesék akkor most a főnök jön vagy főnökök. Mindenesetre a lényeg az, hogy én akarom kezdeni a támadást van egy képességem, amivel instant nagyot tudok sebezni, tehát bármi is jön most és akármennyire masszív is lesz, én hatékonyan meg tudom gyengíteni. :3
Részemről ennyi is volt a csapat megbeszélés, egyébként sem vagyok nagy stratéga és azt se tudom, hogy a többiek mire képesek, tehát marad az, hogy bízok a magam képességeiben és igyekszem azokból előnyt kovácsolni a csapatnak. De még mielőtt előre rohannék, pihenek egy kicsit, hisz ha elő akarom adni magam, akkor szükségem lesz az energiára. :3 Amint újfent erőre kapom, már vezénylem is az indulást és már robogok is a feltételezett utolsó akadály felé.

/az utolsó maci is kivégezve, irány a célegyenes \o/

Hahó Utolsó hullám, bár ettől függetlenül is jó lenne írni
Sorrend pedig még mindig nincs, így kezdjünk ezzel valamit, még a héten lehetőleg.

Képesség: ha sikeres, a lövés lekapja a gólem komplett páncélját, ha nem jön össze, akkor 15-öt sebez.

The member 'Yachi' has done the following action : Kockadobás

---

'Római stílusos 6-os' :

Határidő: április 9, szombat éjfél.
Aki addig nem ír, az kimarad a körből.

//Elnézést a késésért!
Kicsit fura volt a lány válasza, legalább is Kem annak tartotta. Nem sok helyen járt ő sem, de így is találkozott ijesztőbb lényekkel, mint a medvék. Végül is embere válogatja, talán van olyan, akinek egy kis nyuszi is rémisztő, de egy négy méter magas óriás bébit aranyosnak talál.
- Nem tesz semmit. – ennyit mondott csak a lánynak, és már haladhattak is tovább.
Hosszú lépcsősorokat tettek meg, egyik kanyar a másik után, de a már említett „főnök” csak nem akart megjelenni. Kicsit bosszantotta is íjászunkat, de ennek, mint oly sok másnak nem adott hangot, nem akart túlságosan türelmetlennek tűnni. A levegő hűlni kezdett, jelezte, hogy jó felé haladnak, és meg is pillanthatták az utolsó ellenfelüket. Kemabatnak elállt a lélegzete, ilyen lénnyel még nem találkozott. Az első támadást Yachi intézte, mintha előző hibáját, ami nem is nevezhető hibának, próbálná kijavítani, valami képességet használva. A jéghegy még távol volt, és hiába kérte Miu az első csapás lehetőségét, Kem is ráfogta az íját.
- Marhára jó, hogy csak nekem nincsenek ilyen spéci trükkök, amik hatásosak lennének az ilyen helyzetekben. – dörmögte, miközben útjának indította nyílvesszejét – Azért remélem nem fogtok haszontalannak gondolni.

---

Egy lövés

a dobás lemaradt

The member 'Kemabat' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

"pihenőkör"

Valami nem stimmelt. Yachi támadása betalált, mégsem látszott elégedetnek, talán valaminek történnie kellett volna, ha már nem egy sima támadás volt? Kemabat próbálta kiverni ezt a gondolatot a fejéből és csak a gólemre összpontosítani. Szép találata volt, de tudta, ennyitől még nem fog kifeküdni, és Miu felé nézett. Bízott a lány hatalmas sebzésében, de a jéggólem megelőzte őt, és látszólag lefagyasztotta. Látszólag, hiszen Kemabatnak nem volt ideje megnézni, a monstrum Yachit is célba vette.
- Mi van te gyáva féreg, csak a lányokat tudod támadni? Jól figyelj, mert az ellenfeled én leszek! – mondta, miközben arra gondolt, Juro mit tenne. Biztosan nem hagyná, hogy mindenkinek baja essen, ő meg sértetlenül megúszná. Muszáj volt cselekednie, magára vonni a figyelmet, amíg a többiek összeszedik magukat. Bár nem csak ez kavargott benne, a düh is jelen volt, dühös volt magára és tehetetlenségére. Ismét lövésre készült, próbálta bevinni második lövését is.

---

Egy lövés

The member 'Kemabat' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

/Bocsánat az eltűnésért  

Nagy lendülettel indultam előre, hogy végre kivégezhessük a kazamata főnököt is, de végül én voltam az, aki lemaradt és még időm se volt megpillantani a gólemet már le is fagytam, aztán valahogy a rendszer is befagyott nálam, mert jó időre csak üres sötétséget láttam és semmit se érzékeltem a környezettemből. Már kezdtem attól félni, hogy az a jég valami ki is végzett és itt ért véget a szánalmas kis életem. Pontosan nme tudom, hogy mennyi idő telt el addig, míg én az üres váróban lebegtem, közben pedig a testem csak ott áll meredten és nem reagál semmire sem, viszont szerencsémre csak nem haltam meg és szépen lassan vissza is kaptam az irányítást és végre feldolgozhattam, hogy mi is történik itt. Első körben az életcsíkomra kaptam a tekintetem, de nyugalommal könyvelhetem el, hogy az mér csak meg sem moccant, míg én valahol odaát voltam.
-Gomene srácok, valami hiba ütött be a rendszerembbe, de most már visszatértem. ^^
Sikerült észbe kapnom és jeleztem a többieknek, hogy ismét lehet rám számítani a harcban. Na, de persze a nodachi lángjai nem voltak elegek ahhoz, hogy kiolvasszam magam végleg, viszont a képességem, amivel indítani szerettem volna, a hirtelen áramszünet előtt még mindig itt van nekem. :3 Mély levegőt veszem majd támadásra készen elkezdem megközelíteni a gólemet, aztán igyekszem jól megsorozni a vágásaimmal és remélhetőleg sikerülni is fog a dolog és megcsappantom az életcsíkját egy kicsit…

/ha jól látom akkor nem kell dobnom a képire,
Képi próba, Túlpörgés: (4) 208 sebzés, (3) 156 sebzés megy a gólembe :3

Azt az infót kaptam, hogy Miunak dobni kell a támadáspróbáira, úgyhogy mielőtt mesélnék, még kérek szépen három dobást tőle

Bocsi, hogy ilyen sokáig tartott ez a dobálás, csak mikor rám lett szólva elszállt a netem, utána meg elfelejtettem, aztán nem volt időm felnézni fórumra >.<"