[Küldetés] Torony az erdőben

by **Henzon** Szer. Szept. 26 2012, 16:45

Résztvevők: Sakamoto Rin, Miyanari Kana, Tomoyama Tsubaki

Egy Quest-boardnál mind a hárman felfedezitek a következő küldetést:

"Torony az erdőben.

Lord Goddard, az egyik városbeli nemes hadúr segítséget kér lánya megmentéséhez, aki a Kezdetek Erdejében, egy toronyban raboskodik. A küldetés vállalóinak az erdő szélére kell menniük, ahol majd egy lovag több információval szolgál. Busás jutalom!"

Megtetszik nektek a dolog, vagy csak pénz szűkében vagytok, ki tudja, minden esetre elfogadjátok a küldetést és az erdőhöz mentek, melynek szélén tényleg ott ácsorog egy lovag, tetőtől talpig fekete páncélban.
Megvárja, míg mind megérkeztek, majd mikor mind rá figyeltek, beszélni kezd...(a következő körben! Very Happy

)

A küldetés közben, ha alkalom adódik rá és akartok, beszélgethettek a lovaggal, válaszolni fog.

Sorrend az első körben alakul ki!

by **Tomoyama Tsubaki** Szer. Szept. 26 2012, 17:41

- Valaki bajban van? - tapadt rá tekintete a hirdetőtáblára, amire bármiféle cél nélkül pillantott rá
Már fogadta is volna el reflexszerűen a küldetést, amikor kattintani készülő mutatóujja megállapodott. Rámeredt az ujján pihenő aranygyűrűre, a "szégyengyűrűre" ahogy ő tulajdonképpen hívta. Kellemetlen helyzet volt... miért vegyen fel újabb küldetést, mi haszna volna egyáltalán a múltkori felsülése után? Képtelen volt kiverni a fejéből az esetet... tisztán emlékezett arra hogyan csavarodott el a feje a lakáj bókjai hallatán, no meg a többi játékosok reakciójára a terveire, meg amikor az a kardforgató egyszerűen megalázta. Aztán még a képességeihez illő feladatokat se tudta elvégezni, amibe belevágott azt rendre tökéletesen elhibázta, a küldetés elvégzésében és a happy endben egyaránt semmi részt nem vállalt, pedig olyan keményen dolgozott! Dühítő és hihetetlen volt az egész, akármennyire is vért izzadt a feladat sikere érdekében, mindenki más hasznosnak bizonyult... egyedül ő virított a végén egy aranygyűrűvel, amit nem érdemelt ki. Éppen ki akart lépni a küldetésből, amikor az teljesült és a jutalmakat a rendszer kiosztotta...
Semmilyennek érezte akkor magát, faképnél hagyta a társaságot és megpróbált elgondolkodni a lehetőségein, talán meg is akart halni. De akkor találkozott valakivel, akire egyáltalán nem számított, akiről egészen eddig tudomása sem volt. Amikor már azt hitte hogy haszontalan és egyedül van a világon, legalább az utóbbi állítása csődöt jelentett: volt még élő rokona, talán nem is csupán egy... de ez az egy jelentett neki igazán valamit. Most azonban hogy Rita üzenetet hagyott miszerint vásárolni ment, ő a keresésére indult és ebbe a hirdetésbe botlott. Rá kellett ébrednie arra, amit a nővérével való találkozás elfeledtetett vele. De mégis itt volt ez a küldetés... valakit fogva tartanak, NJK vagy tudja a fene és ki tudja miféle játékosok vállalkoznak rá... talán bajba kerülnek, ő... így hogy látta a feladatot, egyszerűen képtelen volt továbbmenni anélkül, hogy elfogadja... most az egyszer...

Határozottan, de kevésbé lelkesen mint valaha trappolt az erdő széle felé, ahol állítólag egy lovag fogja őt várni. Akkor még nem volt ott senki, így elé masírozott és határozottan, no meg persze illedelmesen köszönt neki. Ezután megköszörülte a torkát
- Tomoyama Tsubaki vagyok és azért jöttem, hogy Lord Go... Goru... vagyis Godduradu... szóval az Ő nevében a kisasszonyt kiszabadítsam egy toronyból!
Hogy erre mit mondott a lovag vagy mondott egyáltalán valamit, az nemsokára kiderült... ahogy az is, hogy újabb játékosok bukkantak fel alig hogy megszólalt. Egy legalábbis mindenképpen közeledett, Tsubaki pedig mindannyiuk előtt illedelmesen meghajolt
- Tomoyama Tsubaki vagyok, kérem szólítsanak Kōhainak! - mutatkozott be valamennyiüknek

by **Sakamoto Rin** Szer. Szept. 26 2012, 18:13

Kezdetek városa. Milyen szép ma is az idő, ez már kezd egy kicsit unalmassá válni. Se eső se szél, nem mintha akarnám, de fura hogy ittlétem alatt még egyszer sem volt időjárás változás. Na de hagyjuk is ezt. Immár kettesszintűként hagyom el a fogadót melyben már jó ideje lakom. Egy szendviccsel a kezemben sétálok a város utcáin. Mint mindig most is sokan tartózkodnak itt. Reggel van még így biztos azt tervezik, hogy mit csináljanak ma. Magam is ezen vagyok. Kissé pénz szűkében vagyok, hát igen valahogy mindig megfogyatkozik az a nyavalyás arany. A legközelebbi Quest-board felé veszem, az irányt hátha találok ott valami jól fizető feladatot. Lassú léptekkel megyek, hogy közben előhívhassam a tárgylistám és meglessem, kell e valami. Nyugtázom, hogy van még egy Gyenge Bénító Mérgem így szaporázom is a lépteimet, mígnem elérem a táblát. Hamar elkezdem kiszelektálni a nem tetsző küldiket majd végül megakad a szemem egyen.
- Torony az erdőben?... Busás jutalom? Ez kell nekem! – kiáltom el magam és máris elindulok… de hova is?^^’ Visszalépek a táblához, hogy meglessem a helyszín helyét. - Aham, szóval a Kezdetek erdeje? Akkor indulás! – kiálltok fel és gyors léptekkel indulok a célhely felé. Kíváncsi vagyok vajon kik lesznek a társaim, mert hát nem hiszem, hogy ezt a kalandot egy főre tervezték volna. Jó lenne új karikkal ismerkedni.
Egyre közeledem az úti cél felé. Már látom is amint két alak körvonalazódik a távolban így megszaporázom a lépteimet. Mosolyogva állok meg a még nálam is alacsonyabb lány előtt és mikor meghajol elöttem magam is így teszek.
- Szia, Kōuhai-chan! Az én nevem Rin, örvendek! – üdvözlöm, a lányt majd csak ekkor veszem észre a fényes páncélba bújt njk-át.
- Üdv, én is a küldetésre jöttem Rin vagyok, mint azt az előbb hallhatta. – hajolom, meg a páncélos felé miután jelzem a számára, hogy én is a feleadat teljesítése miatt érkeztem.
– Szóval? Várunk még valakit? – nézek körbe. Meg is pillantok valakit közeledni. Vajon ki lehet az?
Amikor közelebb ér látom csak, meg hogy ki az.
- Mirika-chan! – integetek lelkesen a lánynak és mikor megérkezik, odalépek hozzá és azon nyomban megölelem.

by **Mirika** Szer. Szept. 26 2012, 22:00

- Remek, remélem egy sárkány markaiból kell kiszabadítani. Fel kéne öltenem a szőke herceg álruháját Rolling Eyes

- sóhajtottam fel, látva az előttem felbukkanó küldetés leírását. Gondolom a szokásos, beszélnünk kell a lovaggal, aztán elbaktatunk a helyre, legyakunk pár mobot és visszahozzuk a csajt. Egyszerű, minden komplikációt nélkülöző cuccnak tűnt, pont ilyesmire volt szükségem, míg kiheverem a pókos kaland okozta sokkot. Jó kis pofon volt számomra, hogy kis híján ottmaradtunk, de egyszer még biztosan visszamegyek, hogy lenyomjam azt a förmedvényt. Nyilván nem egyedül, hanem egy nagyobb csapattal. Más kérdés, hogy egy ilyen tápos mob mi az istent keres az 1. szinten, de mindegy. Egy játék sem tökéletes balansz szempontjából, ez alól az SAO sem volt kivétel.
Szóval irány a megadott "koordináta", konkrétan a szint erdőségének egy pontja. Hál' istennek jó messze attól a barlangtól, ahol a pókok tanyáztak, nem lett volna jó, ha megzavarnak oda nem illő szörnyek. A városból kiérve felszerelkeztem a fegyverzetemmel, elvégre itt már volt rá esély, hogy belebotlok pár vaddisznóba mondjuk, nem biztonságos zóna. Azonban különösebb baj nélkül sikerült odaérnem a jelzett helyre, ahol három alak sziluettje bontakozott ki előttem a fák között. Elmosolyodtam a felém reppenő Rin-chan láttán, hogy is felejthettem volna el őt, mikor a legelső questem folyamán ő is a csapattársam volt?
- Rin-chan, ohayou :3 Micsoda véletlen Surprised

- köszöntem, majd viszonyoztam az ölelését is. Jól esett ismerős arcot látni, közel tízezer játékos között óriási mázli kellett az ilyesmihez, hacsak nem volt az illető a barátaid listáján, hiszen akkor követhetted a mozgását ._.
- Khm... Mirika vagyok, örvendek :3 Remélem hasznos leszek a csapat számára és sikeres küldetésben lesz részünk! - mutatkoztam be elsősorban Tomoyamának, másodsorban pedig az NPC-nek, aki kalauzolni fog minket az utunkon. Ezt követően viszont azon nyomban elhallgattam, hogy tudjon beszélni a kallerként funkcionáló bádogember. Még több páncél volt rajta, mint egy Army-s idiótán ._.

by **Henzon** Csüt. Szept. 27 2012, 13:20

A lovag mindenki megérkezésénél biccent egyet, az éppen megérkező felé, de csak miután mindenki őrá figyel, akkor kezd bele mondandójába:
- Üdvözöllek titeket! Lord Goddard legerősebb lovagja vagyok és én foglak titeket kísérni az utatokon. - Kis szünet után folytatja: - A feladatunk, hogy megmentsük Lady Reina-t a szörnyek karmai közül, akik fogva tartják az erdőben... Nem is akárhol, hanem egy toronyban. Én tudom oda az utat, de sietnünk kell, mert lehet elkésünk!
Felemeli a kezét és egy nagy kétkezes pallos jelenik meg benne. Megfordul és elindul, egyenesen az erdőbe.
A magas fák lombjai gyengén engedik át a nap sugarait, de így is tökéletesen látni mindent. Tíz perc gyaloglás után az erdőn belül egy tisztás szélére értek, melynek közepén egy egy alig húsz méter magas torony van, egyetlen ajtóval az oldalán. Egy nagy tövises veszi körül olyan tíz méteres sugárban. Erősen emlékeztet Csipkerózsika történetére, habár aligha lenne így.

( Ha szeretnétek kérdezni valamit a lovagtól a tíz percnyi séta ideje alatt, akkor küldjetek nekem üzenetet és én megírom, hogy mit válaszolna rá és azt beletehetitek a reagotokba! Mindenki csak egyet kérdezhet, ami lehet akármi, csak nehogy meglepődjetek a válaszon! Wink

)

by **Tomoyama Tsubaki** Csüt. Szept. 27 2012, 17:05

//Bocsi, hogy nem pmeztem de nem látlak online és kicsit sietős nekem, hogy hamarabb visszaérhessek. De talán így is meg lehet oldani, maximum átírom majd a reagomat ha szólsz mit tegyek hozzá az NJKtól//

Rajta kívül két játékosnak még bemutatkoznia, akik nem sokkal utána jöttek és szívélyesen üdvözölték is egymást. A Rin nevű lány Kōhai-chan megszólítására néhány pillanatra bevörösödött az arca, mert hogy ennyire kicsi lánykának még nem érezte magát... mármint becézték! Teljes tekintélyhalál volt... /szerencsétlen dolog #1/

***

- Értettem! - biccentett katonásan, majd kis lábaival sietve a lovag mellé kocogott, s mindössze fél lépéssel maradt le tőle - Azt még tudni szeretném, hogy mióta tartják fogva a kisasszonyt és konkrétan milyen szörnyek rabolták el?
Tehát a csapat a következő volt: egy NJK lovag mint parancsnok, egy Tsubaki mint harcművész, egy Rin mint árnyharcos és egy Mirika mint íjász. Ha más nem tette meg előtte, ő út közben küldött is a másik két lánynak egy csapatba hívást. A páros a közvetlen ölelésből és egymásnak intézett szavaikból már ismerte egymást, ennek köszönhetően pedig valószínű hogy nem fog nehezükre esni együtt dolgozni! Legalábbis Tsubaki reménykedett a pozitív kimenetelben, barátságos lányok voltak és főleg Mirika volt az aki mintha a hangulaton dobott volna, így Rin is valószínűleg jókedvű lett. Ezzel szemben Tsubaki és a lovag voltak a csapat csendesebbik és komorabbik fele, legalábbis látszólag így volt, mert hogy Tsubaki azon gondolkodott hogy ha Rita itt lett volna, akkor ő is lelkesebbnek tűnt volna... de sajnos a múltkori eset katasztrófája töltötte be ma a főszerepet, nem akart megint haszontalanná válni. Ahogy nagyban ezeken forgatta a fejét, egy kőre lépve kifutott a lába alól (a talajjal együtt, úgymond) és lármásan hanyatt vágódott /szerencsétlen dolog #2/
- Grrr, JÓL VAGYOK! - pattant fel indulatosan, megelőzni igyekezve a kínos "jól vagy?" kérdéseket, szerencse hogy akkor még nem voltak a cél közelében

Ahogy a torony a szemük elé tárult, Tsubaki rögtön átvizsgálta a környező tisztással egyetemben, hogy milyen mobok voltak ott ha éppen voltak, na és hogy hány szörnyike csatangolt odaát
- Hogy fogunk bejutni? - gondolkodott hangosan - Gondolom be van zárva... talán lehet valami őr a közelben? Csak ne a tornyon belül legyen...

by **Sakamoto Rin** Pént. Szept. 28 2012, 15:15

Nagyon örülök, hogy Mirika-chan is a küldetés résztvevője és azt is, hogy Kōuhai-chan is itt van így lehetőségem lesz új barátra szert tenni. Mikor befejeztük egymás köszöntését én is a páncélos lovag felé fordulok és meghallgatom a mondandóját.
- Hercegnőmentés, éljen! – felelem, vidáman majd folytatom. - Vajon mit szól, ha meglátja, hogy nem a szőke herceg, hanem három lány menti meg? – mosolyodom el mondandómon. A lovag pallos idézése is nagyon tetszik, így hát kap is egy halk tapsot tőlem.
Elindulunk az erdei úton. A lovag és a kislány elől, míg én pár lépéssel, de még hallótávolságban haladok Mirika-channal egyetemben. Hallom amint a lány felteszi a szörnyekkel kapcsolatos kérdést és kíváncsian várom is a választ. Mindeközben Tsubaki csoport felkérését is elfogadom majd a lovag adta válasz után oda is lépek a lányhoz.
- Kōuhai-chan? Valami baj van? – kérdem a szomorkás hangulatban lévő lányt mosolyogva. A lány ekkor azonban hirtelen elvágódott. Épp tenném is fel az ilyenkor szokásos „Jól vagy?” Kérdést és segédkeznék, a felállásban ám még mielőtt ezt még megtehetném Tsubaki megelőz és hamar fel is pattan a földről.
- Biztos jól vagy? Nem fáj… hupsz de butus vagyok hisz nem is érzünk fájdalmat. – koppintok rá a kobakomra mondandóm közben.

Mikor megpillantom, a tornyot azon nyomban a környéket kezdem el pásztázni lemészárolható mobok után kutatva. Kell a pénz így remélem, találok is egy vagy két szörny a környéken. Azonban eddig még egyet sem szúrtam ki.
- Nyugi, ha így lesz, majd én elintézem. – kapom elő a késeimet és megforgatom őket a kezemben egy mosoly közepette.
- Na, kiszabadítjuk Csipkerózsikát? De a csókot nem vállalom. – állok a csapat élére és várom, hogy mi lesz. A lovag biztos mond, pár szót mielőtt még elindulhatnánk így ezt jobb lesz megvárni.

by **Mirika** Szomb. Szept. 29 2012, 19:20

Nem érkezett más, így a csapatunk három főben teljesedett ki. Bíztam benne, hogy nem lesz egy húzós küldi, eddig egy questemen sem voltunk ilyen kevesen. Ráadásul mind lányok voltunk, ami a fiú-lány arányt tekintetbe véve még talán nagyobb csoda volt, mint Rin-channal összefutni Rolling Eyes

Egyszóval erő tekintetében nem álltunk valami szuperül, ami azt illeti, ráadásul Tomoyama eléggé kislánynak tűnt még hozzánk képest is. Jó, persze, nem mintha ebből ki lehetne indulni egy olyan játékban, ahol a megfelelő jártasság megvételével ez a pöttöm csajszi is hajigálhat nála nagyobb szörnyeket...
A legfontosabb kérdést Tsubaki feltette a küldetésünkkel kapcsolatban, így séta közben inkább azt ellenőriztem, hogy megvan-e minden életmentő cuccom az inventoryban illetve az övemen. Remélem nem tűntem túl bunkónak, amiért a menüpontokba mélyedve töltöttem az első néhány percet beszélgetés helyett, de muszáj volt, tekintve a csapat összetételét. Sosem lehettem elég óvatos, az a barlang azt hiszem még sokáig kísérteni és motiválni fog... Legalább közben nem kellett túl sokat nyújtóznom a party invitálás elfogadása miatt, igaz kis híján mellényomtam Neutral

- Hopplá! Vigyázz magadra, Kouhai-chan! :3 - szólaltam meg, miután felfigyeltem a lány botlására. Látszott rajta, hogy bosszantja a felsülése, ki is csalt belőlem egy halk kuncogást ez az aranyos reakció. Mást valószínűleg lecsesztem volna, de egy ilyen fiatal töpörtyűt nem volt szívem. Viszont úgy tűnt, nem árt, ha külön odafigyelek rá, nehogy bajba kerüljön. Kiszedtem a hajából egy falevelet és bátorítóan rámosolyogtam, majd intettem a lovagnak, hogy mehetünk tovább, nincs semmi gond.
- Szörnyű milyen sötét van, tiszta lehangoló. Nem szeretem az erdőket :/ - sóhajtottam fel, miután tovább indultunk, kezemben pedig jobb híján az íjamat pörgettem. Arra számítottam, hogy jó sokat fogunk gyalogolni, akár kilométereket is, de nem. Nem kellett unatkoznunk, ugyanis kábé tíz perc alatt odaértünk egy tisztáshoz, ahol a beígért torony volt.
- No hát ez nem is volt messze scratch

- nyilvánultam meg körülnézve, majd picit eltávolodva a csapattól lecsekkoltam, hogy tényleg csak egy bejárat van-e az építmény oldalán. Az eredményt már messziről mutogattam a kezem széttárásával.
- Nos, Lord Goddard legerősebb lovagja, aki a nevét elfelejtette megemlíteni, vág nekünk, esendő hölgyeknek utat ebben a bozótosban? :3 - kérdeztem a férfit visszaérve, rámutatva a gyerekszobája hiányára, hátha a kasztjához hű lesz és sikerül kicsikarni belőle némi udvariasságot, meg energiaspórolást magunknak. Ruhából ez az egy volt nekem, nem örülnék neki, ha beleakadna egy ágba, tövisbe és elszakadna ^^"
- A csókot akkor majd én Razz

- fűztem tovább Rin-chan eszmefuttatását poénkodva, remélem még azért belefért. Az biztos, hogy amint megkezdjük a hadműveletet, már nem leszek ilyen vicceskedős hangulatban.

by **Henzon** Szomb. Szept. 29 2012, 21:22

Kana, egy szóval sem írtam, hogy a lovag férfi, vagy nő és ezt ti sem tudjátok, mert elvileg írtam, hogy "tetőtől talpig" páncélban van. Akkor prezentálom. A zárt sisakot is hozzáértettem, továbbá a hangjára sem mondtam semmit, hogy abból eldönthessétek, nemi hovatartozását, de akkor elnézést, legközelebb még pontosabb leszek.

Tsubaki kérdéseire a lovag a következőket válaszolja:
"Három éve." Továbbá "Lady Reinát senki sem rabolta el." Kis szünetet tart. "A szörnyek így néznek ki:" Egy lapot ad át Tsubaki felszerelésébe, amin egy rajzolt kép van. Mégpedig ez.

Kana megnyilvánulására a következőt feleli:
- Sajnálom, de a nevemet nem árulhatom el. - mondja, majd fejét a dzsumbuj felé fordítja. Mintha hezitálna, de aztán folytatja:
- Az a baj, hogy ez a töviserdő tegnap még nem volt itt... - de alig, hogy ezt kimondja, több villanást figyelhettek meg a dzsumbujból, majd, majd pedig azt, hogy a lovagot több kék fénycsóva találja el, amik akkorát ütnek rajta, hogy hátracsúszik pár métert és a mögötte lévő fába csapódva áll csak meg.
A töviserdőből egy férfi lép ki, kezében egy íj van, de nincs nála nyílvessző. Mégis felemeli, s úgy teszi, mintha kifeszítene egy nyílvesszőt, s abban a pillanatban egy kék fénysugár jelenik meg a kezében, ami ahogy elengedi a kezével megnyúlik felétek, kb. két méter hosszúra és eszeveszett sebességgel megindul felétek. Még kettő ilyen "nyilat" lő ki, így mindenki felé repül egy, kivéve persze a lovagot. A férfi kábé 25-30 méterre van tőletek.
Védjétek ki, vagy kerüljétek el a nyilakat. Ha akartok vissza is támadhattok, de ez esetben a férfi (aki így néz ki) minden támadást elkerül a gyors mozgásával.
A lovag, aki eddig mögöttetek volt, látszólag nem érezte meg a nyílvesszők ütését. Azután, hogy ti is kivéditek a tiéteket és esetleg valaki ellentámad, megszólal:
- Ő az én ellenfelem, ti menjetek a torony irányába, a tövisektől pedig ne féljetek, mert mind csak illúzió... - majd egy hatalmasat ugrik a férfi felé. Két kezével markolja megy fegyverét, melyet magasan maga fölé emel. A támadótok még rátok pillant, majd így szól:
- Még találkozunk. - aztán egy gyors mozdulattal hátrébb ugrik, nehogy eltalálja a lovag csapása, s akkor mind a ketten eltűnnek egy nagy porfelhőben, csupán pár fegyver csattanása jelzi, hogy most is küzdenek.
Elindultok a torony felé és valóban úgy van, ahogy a lovag mondta, mikor hozzáérnétek a tüskékhez, azok egyszerűen eltűnnek. Biztonságban megérkeztek a toronyhoz, de mielőtt az ajtóhoz érnétek, a torony mögül egy újabb férfi lép elő. (Ő) De ahelyett, hogy megtámadna titeket, szája elé teszi mutató ujját, mutatva, hogy legyetek csöndben majd azt is jelzi, hogy gyertek közelebb.

by **Tomoyama Tsubaki** Vas. Szept. 30 2012, 00:28

Tsubaki mindössze nagyot nyelni volt képes a lovag válaszaira, mivel azok önmagukban is alaposan felforgatták logikus gondolkodását. Csak nem más volt a történet mint ahogy a hirdetésben olvasta? Ki kell szabadítani egy hercegnőt akit nem raboltak el, három évvel ezelőtt! Inkább a kapott itemet vette szemügyre, majd adta körbe társainak is hogy ennyire ők is felkészültek legyenek. Nem tűnt úgy mintha állig felfegyverzett mob kategóriába tartoztak volna, de azért nem ártott óvatosnak lenni. Na persze ezzel gondolatban nagyon elszólta magát, így a balesetét követően sokáig vörös volt az arca és bosszúsan meredt maga elé

Megközelítve a tornyot igencsak sűrű tövises növényzet bukkant fel előttük, szinte már falnak volt inkább nevezhető. Kana munkára próbálta fogni a lovagot, aki sem a nevét nem árulta el neki a célzás ellenére, sem pedig a töviserdőt nem ismerte fel. Alig fejezte be, valamilyen fény villant fel előttük és... hát... valamiféle varázslatnak tűnő izék bukkantak fel és találták el a lovagot erejükkel egy fához vágva, de nem tűnt el és a páncélja is valószínűleg felfogott még emellett némi sebzést. Idő nem volt tovább nézelődni, ugyanis egy íjász bukkant fel a tövisbokrok közül és egy furcsa íjjal "tüzet nyitott" rájuk... legalább az kiderült hogy mi találta el a vezetőjüket. Tsubaki természetesen ösztönösen odébb vetődött, közben magával ragadva a hozzá legközelebb álló Kanat, vagy legalább helyette fogva fel a rá kilőtt "nyílvesszőt"... inkább ő haljon meg ha valakinek mennie kell, mint valaki más és ez kevésbé szélsőséges értelemben a sérülésekre is valamennyire igaz volt
- Bocsánat Senpai! - kért elnézést Kanatól, amiért egy pillanattal azelőtt megfogta/neki hátrált
Vezetőjük persze kézbe is vette az irányítást és rávetette magát a különös támadóra, sajnos Tsubaki számára az események továbbra sem lettek tisztábbak. Egy pillanatig lándzsájával a kézben nézte a felizélődött //bocsi ilyen későn fogalmam sincs mi a jó szó// porfelhőt, s a lovag szavait mérlegelte
- Gyerünk, közelharcban el kell hogy bánjon vele! - kiáltotta ha nem előzte meg valaki a sürgetéssel
Azzal rohanni kezdett a torony felé, mindössze fél szemmel figyelve a porfelhőt miközben a tövises tünedezett a puszta érintéseikre is. Az ajtónál fékezett le legközelebb, de mielőtt bármit is szólhatott volna egy másik férfi bukkant fel, csitítva őket. Tsubaki egyenként társaira pillantott, majd kezdeményezőlegesen fegyverét maga elé szegezve elindult az idegen felé, hátha mégis megtámadná. Az események Tsubaki számára kissé gyorsan történtek, de lélekjelenlétét sikerült megőriznie

by **Sakamoto Rin** Vas. Szept. 30 2012, 18:17

- Eh, ha nem rabolták el, akkor miért kell kiszabadítanunk? Ezt nem értem. – vakarom meg a fejem értetlenül, mert ha nem rabolták el, akkor miért kéne kiszabadítani, vagy nem lehet, hogy épp mi raboljuk el? Na, mindegy lehet, hogy csak én nem értem, de hagyjuk is. Tsubaki-chantól kapott kép úgy is jobban érdekel.
- Aszta ez aztán a csúnya, mogorva mob. De a képről nem igazán lehet eldönteni, hogy mekkora és milyen erős. Nem tud több infóval szolgálni? – lépek oda vidáman, de érdeklődve a lovaghoz. Igazán jó lenne még több infó, hogy tudjuk milyen erős.

- Nem árulhatja el? Miért talán valami titkos ügynök? – második kérdésem felét halkabban ejtem ki, nehogy bárki is, aki itt bujkál (ha bujkál), valahol meghalja. Hisz nem lenne jó, ha a kiderülne, hogy egy titkos ügynök van, velünk hisz akkor már nem lenne titkos, nem?
Kana-chan úgy tűnik, veszi a Csipkerózsikás poént így egy jót is kuncogok a csókos megjegyzésén.
- Remek akkor az ideiglenes hercegünk is megvan. – vigyorodom el. Ekkor azonban történik valami. A páncélos megjegyzi, hogy a tövis mely a tornyot veszi körbe nem volt itt legutóbb ám hirtelen az említett tüskerengetegből kék fénycsóvák csapódnak a lovagba ezzel eltaszítva őt méterekkel.
- Mi a… – kapom a fejem a lövés kiinduló pontja felé a késeimet magam elé kapva. Bárki is az csak is ellenség lehet… és erős az bizony. A lovag métereket távolodott el csak a lövéstől és bár a páncélja megvédte kétlem, hogy ez ránk is igaz lenne. Nem várat meg minket az ellenfél hamar elő is sétál a tövisesből. A kezében lévő íjat felemelli majd megfeszíti az ideget. Először furcsállom a dolgot, mert hát az íjhoz nyíl is szükségeltetik és eddig nem hallottam olyan játékosról, aki nyíl nélkül lőni tudott volna. Szép tágra is nyílnak a szemeim mikor látom, hogy a felhúzott eszközön egy kék fénysugár jelenik meg pont olyan, mint amivel nemrég még az idegenvezetőnket lőtte meg. A férfi lő. A nyíl, már ha nevezhetem így sebesen száguld felém és két társam felé is. Gyorsaságomat kihasználva azonban kikerülöm szerencsére. A kitérést előrefele jobb irányba kitérve teszem meg, és ahogy jobb lábam földet ér a balt is emelem. Egyenest a férfi felé rohanok és mikor elég közel érek hozzá bal késemmel csapok egyet a hasa felé. Sajnos azonban még az én mozdulataimnál is gyorsabban tér ki a vágás elől. Sőt még az ezt követő két támadásom se talál be.
- Tch… – állok le a soron következő negyedik támadás előtt mikor a páncélos megszólal. Aztán nem is lacafacázik, egyből elé veti magát és fegyverével lecsapni készül, mikor a támadó szépfiú felén tekint, majd megszólal.
- Alig várom. – vetem oda egy alig észrevehető mosollyal a szám sarkában. Majd a lovag lecsap, melyből porfelhő keveredik és már csak a fegyverek csattanásából halható, hogy odabenn folyik a csata.
- Sa ikimasou!{Gyerünk!} – indulok meg a többiekkel a torony felé. A tövisfalhoz érve azonban pár pillanat elejéig hezitálok, mer’ hát mi van, ha nem is illúzió. Ám végül ez a megállapításom semmissé válik, mikor a tüskefal eltűnik, amint a többiek hozzáérnek. Újra fellelkesülve indulok meg a torony irányába ám oda érve ismét meg kell állnunk, mert egy újabb alak tűnik fel. Mi az isten bishounen felvonulás van itt vagy mi?
A férfi csöndre utasít minket, amit a csak az ajkára tett ujja jelez majd magához hív minket. Kétlem, hogy épp köszöntés céljából hívna magához így Tsubaki-chanhoz hasonlóan én is készenlétbe helyezem a fegyverem és óvatosan közeledem a bishi felé.

by **Mirika** Csüt. Okt. 04 2012, 12:23

Spoiler:

Akaratlanul is kiszaladt a számon egy elfojtott röhögés a lovag válaszát hallva. Történeti elem szempontjából nem volt rossz duma ez a három év, csak marha furcsán hangzott egy olyan játékban, ami valszeg nem is fog három évig tartani kiindulva abból, hogy a béta ezer játékosa két hónap alatt a 6. szintig jutott. Azt hiszem ekkor esett le igazából, hogy milyen hosszú időt kell eltöltenünk majd a játék fogáságában... feltéve ha túléljük ezt az őrületet. Kicsit kedvemet szegte a gondolat, így nem túl lelkesen vettem el Rintől a képet, hogy megleshessem a rajta szereplő szörnyet.
- A testfelépítése alapján lassú és ügyetlen a mozgása földön, de baromi nagyot ugorhat... - szólaltam meg eltöprengve, félig-meddig a nagyobbik lánynak is intézve a szavaimat.
Az mindenesetre elgondolkodtató volt, hogy nem rabolták el az elkényeztetett hercegnőpalántákat, ezek szerint a default lakhelye lehet a torony, ami elég szomorú tekintve, hogy egy elhagyatott tisztáson áll egymagában, és nem egy kastély része. Hacsak nem a föld alatt van a kastély, ami nagyon morbid lenne, de akkor már inkább a hely tervezője cseszte el a dolgokat. Vagy csak olyan bűn ronda a csaj, hogy zacskó helyett egy tornyot húztak a fejére Razz

- Aaazt a mindenit, egy top secret infó Rolling Eyes

- jegyeztem meg kissé rosszmájúan a krapek negatív válaszát hallva. Akkor marad Lord Goddard legerősebb lovagja, ami kicsit hosszú, de ha neki így jó, akkor abba nem szólok bele. A bozótosra vonatkozó adalékra reagálva viszont felszaladt a szemöldököm. Kezd egyre furább lenni ez az egész, Reina-sama körülményei, titokzatoskodás, váratlanul generált töviserdő...
- Opplá, nyilak?! - kiáltottam fel meglepetésemben a fénycsóvákat látva, és ösztönösen is odébb ugrottam, noha mindegyik a lovag kísérőnket találta telibe és vetette hátrébb. Ugrásra kész pozitúrába álltam be, erősen koncentrálva a bokrok közé, ahonnan a lövedékek jöttek. Vártam, hogy mikor jön a következő adag, de ehelyett az az idióta kilépett a rejtekhelyéről. Valóban íjász volt, más fegyverből ilyen cuccot nem igazán tudtam elképzelni.
- Kell nekem az az íj... - motyogtam az orrom alá a működését látva. Az egyetlen szarság ezzel a kaszttal a muníció volt, még a nulla közelharci képességeim sem zavartak, csak az, hogy nyilakkal kell szórakázni. Megfeszültek az izmaim, megszorítottam az íjam és koncentráltam az elugrás, majd a visszatámadás alkalmas pillanatára, erre mikor rám lőtt az ellenfelünk, Tomoyama egy tizedmásodperccel megelőzve rántott odébb.
- Az istenit! - tört ki belőlem, hiszen az alaposan megtervezett oldalra gurulás-felpattanás-célzás-lövés kombó helyett kaptam a nyakamba egy kislányt, aki megakadályozott benne, hogy támogassam Rin-chant. Vetettem egy szemrehányó pillantást a "megmentőmre", aztán odébb gurultam és talpra álltam.
- Hogy tudja... - vontam fel a szemöldököm a lovag utasítására, ahhoz képest hogy ez a bigyó még nem volt itt tegnap, csak mondott róla valami infót. A porfelhő nem igazán volt kedvemre való, lévén a csatározásuknak köszönhetően köhögni kezdtem, így csak bólintani tudtam a két lány szavaira. Inkább menjünk, minthogy a porban fulladozzak @.@ A tövisesnél a biztonság kedvéért megpróbáltam átugrani a bokrot, ami ugyan nem sikerült, de szerencsére nem is volt rá szükség, eltűntek a gazok, ahogy hozzáértünk. Egyszer ezek a hülye illúziók fognak az őrületbe kergetni, először a tünemény bogár, most meg ez...
Oda-odasandítottam a küzdő felek irányába, nehogy meglepjen minket egy váratlanul eltévedt nyílvessző, miközben a többieket követtem. Először nem vágtam le, miért nem az ajtóhoz megyünk, de aztán én is észrevettem a csáveszt. Nem kellett mondani, hogy legyünk óvatosak, én is rászegeztem az íjam, és biztonságos távolságot tartva tőle követtem a szintén harcra kész lányokat. Hárman voltunk az egy ellen, ha mégis megtámadna minket, esélye sincs.

by **Henzon** Csüt. Okt. 04 2012, 22:18

A férfi nem lepődik meg azon, hogy fegyverrel a kezetekben közeledtek felé.
- Nyugalom, Reina testvére vagyok. A nevem Ringo és segíteni jöttem. - mondja szinte suttogva. Habár lehet erre nem is lenne szükség. Mintha erőltetné, de akkor egy torz fejet vág, mintha fájdalmat érezne. A hátához kapkod, miközben megfordul. Egy nagy körökbe tekeredett állat van a hátán a felsőjébe kapaszkodva. Leesik a földre, majd még jobban széttekeredik, s egyre nagyobbnak tűnik. Így néz ki.
A férfi megfordul, s látja, hogy érdekesen néztek rá (valószínűleg). Gyorsan szabadkozni kezd, mielőtt levágnátok a lényt:
- Óhh, ő az én petem. Adonisznak neveztem el. Ne féljetek tőle. - kinyújtja a kezét, amire felmászik a kígyó, majd oly' módon körbetekeri magát a férfin, hogy minden testrészét befedi az állat, kivéve a fejét. Igazából a hüllő most már sokkal nagyobbnak tűnik, mint az előbb volt.
- Tudom, hogy csak most találkoztunk, de sietnünk kell. Megmentem a húgom, ha gondoljátok gyertek velem. Nincs időnk itt, csevegni, már lehet el is késtünk! - azzal fogja magát, odarohan az ajtóhoz, feltépi azt, s berohan a sötétségbe.
Megbíztok benne, vagy fenntartásokkal, de követitek? Vagy visszamentek a lovaghoz és megnézitek, mi van vele? Akár szét is válhattok. A következő kör a ti döntéseteken múlik... Smile

by **Tomoyama Tsubaki** Vas. Okt. 07 2012, 12:33

//Elnézést a késésért, az elmúlt napokban gyéren voltam és pótolnivalóm akadt máshol. Most viszont már itt és egyéb helyeken is minden megvan//

Tsubaki még mindig gyanakodva engedte le a fegyverét, az egész történet kerete valahogy nem akarózott összeállni. Egy elrabolt kisasszony akit nem rabolt el senki, egy torzított hangú páncélos lovag és egy állatidomár egy ennivaló hüllővel, de aki Lady Reina fivére. Tsubaki alaposan megnézte a fiút hogy legalább azt megállapíthassa róla, hogy valóban nem játékos karakterről vagy játékosról volt e szó, mert ha az utóbbi helyzet állt fent akkor minden kétséget kizárhatóan széthullott az apró lány megmaradt logikája a küldetéssel kapcsolatban. A kígyó pedig nem volt éppen egy rövidke jószág, egyre nagyobb lett és aztán végül alaposan rámászott a gazdájára, még Tsubaki is megbámulta a jelenetet, de arra sikerült rávennie magát hogy ne szóljon közbe. Elvégre nem úgy tűnt hogy a testvér nem szokott volna már hozzá, sőt ki tudja lehet hogy Adonisz most valami páncél módra kapcsolt, vagy valami hasonló? Ki tudhatta ennyi változatos speciális képesség mellett! De a fiú sem húzta az időt, megragadta az ajtót és egy ugyancsak határozott nyitómozdulatot követően bevetette magát a sötét falak közé. Tsubaki ösztönszerűen kiáltott és rohant utána
- SENPAI! SENPAI! - kiabált utána - LASSÍTSON, VÁRJON MEG! NEM SZABAD MEGGONDOLATLANNAK LENNIE! SENPAI!
Utána kellett mennie, egyszerűen nem tehetett mást ha egy idomár ennyire meggondolatlanul rohant előre. Mi lesz ha sok lény támad rá és az állata nem lesz képes megvédeni? Akkor bizony egy Tsubakira kell támaszkodnia aki pedig egy percet sem veszteget arra hogy a védelmére kelljen, egyszerűen így kellett ennek lennie: követte és ügyelt arra hogy ha bajba kerül, akkor rángassa magával őt is hogy legalább megvédhesse!

by **Sakamoto Rin** Hétf. Okt. 08 2012, 17:19

Fegyveremet harcra készen tartva kezeimben közeledem a többiekkel együtt a férfi felé. Ellenség vagy nem? Ez a kérdés foglalkoztat mindvégig, míg nem a férfi bemutatkozik.
- Alma?* Milyen alma? - döntöm meg a fejemet oldalra enyhén és nézek rá kérdően. Persze útközben leesik, hogy nem a gyümölcsről beszél hisz még meg is említi, hogy „A nevem…” tehát tényleg nem az almára gondolt csak én. Hibámat korrigálva rögtön mosolyogva vissza is köszönök neki. - Üdv, Ringo-san. Az én nevem Rin. – üdvözöltem a férfit hisz ő is meg tette ezt az imént és az a legkevesebb, hogy viszonzom. Ekkor azonban a férfi furcsa fájdalomtól eltorzult arcot vág és megfordul. A hátán egy igen csak termetes hüllő tekereg mely még szárnyakkal is rendelkezik.
- Mi a szösz? Leszedjem? – kérdem a férfit és ismét készenlétbe állítom, a késeim ám az hamar elmagyarázza, hogy a pet az övé és nem kell félni tőle.
~ Szóval egy állatidomár?... Jesszus ez az előbb is ilyen nagy volt~ kérdem, magamban mikor látom, hogy a férfit körbetekeri a petje.
- Oké, akkor ne is késlekedjünk! – válaszolok lelkesen a férfisürgető szavaira majd követem, és ha a többiek lemaradtam mögöttünk még az ajtóban megfordulok és intek nekik, hogy kövessenek. Hamar sietek és beérem a férfit, hogy megszólítsam.
- Ringo-san mondja, csak miért van ide bezárva a kishúga? És ne menjek előre? A késeimmel könnyebben boldogulok kis helyeken is. – hajolok előre enyhén a férfi bal oldala felé hogy némiképp (ha a lépcsőn felfelé van akkora hely) láthassam az arcát is.

*Ringo=Alma

by **Mirika** Hétf. Okt. 15 2012, 16:48

// Köszönöm, hogy megvártatok :3 //

A hatmillió szereplős szappanoperánk stáblistája tovább bővült, mihelyst a krapek bemutatkozott. A fegyveremet azért nem engedtem le, hiszen azért olyan nagyon megbízni nem akartam a fickóban. Én is mondhatnám, hogy Reina-sama unokahúgának a társalkodónője voltam előző életemben Rolling Eyes

A fogásom azonban engedett valamelyest az íjon, és szigorú tekintettel figyeltem Ringo-sant.
- Mirika. Üdv! - löktem oda egy kurta bemutatkozást, és egy percre sem vettem le a tekintetem új szerelőnkről. Úgy éreztem, jobb óvatosnak lenni, volt valami baljós, fenyegető a levegőben. Bár, lehet hogy csak azért éreztem így, mert az egész quest forgatókönyve egy rosszul megírt, pocsék játékba illett volna jobban. Zavaros célok, az idősorba nem illő dátumok és túl sok szereplő. Egyszer majd csak összeáll, legalábbis bíztam benne Rolling Eyes

- Ööö... van valami a hátadon - jegyeztem meg kissé gúnyosan figyelmeztetve a nyilvánvalóra. Nem tudtam mire véljem, nem tűnt úgy, hogy nagyon pánikban lenne, de nyilvánvalóan le akarta szedni a hátáról azt a kobraszerű izét. Aztán csak leesett az a förmedvény, én meg reflexszerűen hátrébb is léptem egyet, undorodó arccal figyelve a tekergését. Heh, a pókokkal semmi bajom nem volt, de a hüllő mozgását látni már akkor is sok volt egy kicsit, ha tudtam, hogy ez csak egy halom bit és nem egy igazi kígyó. Bleeeh @.@
- Csodás neve van, nagyon illik hozzá. Egy ekkora kígyó aztán igazi csajmágnes Rolling Eyes

- éreztem, hogy ezekkel a rosszmájú beszólásokkal aztán simán belopom magam a szívébe Almácskának, de nem tehettem róla, zsigerből jött :3 Kábé így gondolkodhatott ő is, azért vette fel ruhának az állatkáját, hogy majd a végén rámászunk. Vagy nem is... a tesójára pályázik! Tiszta logikus, egy siscon, ide meg odalesz Reina-sama majd Adónisztól és a nyakába ugrik meg stuff. Már látom is magam előtt.
- Akkor mi a francért álldogálunk még itt?! Komolyan mondom, nem hiszem el, már rég bemehettünk volna a toronyba magunk is >.> - bosszankodtam a hajamba túrva. Eleve az a dolgunk, hogy megmentsük a királykisasszonyt, ha szűkös az időnk, akkor miért nem mondja egyből, hogy menjünk?! Bemutatkozni ráérnénk menet közben is... Máskor nem akadnék ki ennyire ezeken a dolgokon, de miután tulajdonképpen maradéktalanul sikeres questem még nem is volt, most már nem igazán toleráltam volna, ha ezt is elszúrjuk valahogy. Nekem igenis kellett a sikerélmény, különben elveszítem a motivációmat a játékra...
- Óvatosan, hé! - förmedtem a többiekre a rohangálást látva, majd utánuk is indultam. Az a mázlijuk, hogy innen hátulról tudom őket támogatni, ha belerohannak valami csapdába, így én nem is szedtem olyan gyorsan a lábamat, csak annyira siettem, hogy még lássam a kompániát. Közben pedig nyitva tartottam a szemeimet, immár ellenséges területen járkáltunk.

by **Henzon** Szer. Okt. 17 2012, 13:37

Egy lépcsősoron haladtok lefelé, majd egy teremben köttök ki, melynek a végén egy nagy kapu van, nyitott szárnyakkal, de nem egy másik terembe vezet, s nem is egy alagútba. Lila füst kering benne körkörösen.
A kapuval szemben, de az előtt nemsokkal egy vékony oszlop áll ki a földből két méterre, s egy lány van hozzáláncolva.
Három olyan mob, melyet a képen láthattatok, áll a terem közepén, s mintha mormolnának valamilyen szöveget, de mikor észrevesznek titeket, abbahagyják és rátok figyelnek. Mielőtt szólhatnátok akármit is, futni kezdenek felétek, de biztos lehettek benne, hogy ellenségesek a szándékaik.
Gyenge mobok, életük 1-2 pont, páncéljük ugyan ennyi, erejük pedig alig van. Mind a hárman husángot tartanak a kezükben, azzal fognak támadni.
Az npc karakter a kígyóval eközben mögöttetek lesz, de mikor végeztek a mobokkal, nyoma vész.

by **Tomoyama Tsubaki** Csüt. Okt. 18 2012, 09:21

Tsubaki úgy loholt a fiú és Rin nyomában ahogy csak bírt, de amikor már éppen beérte volna őket, leesett neki hogy a nagy gyanakvás közepette elfelejtett neki bemutatkozni. Amikor végre utolérni látszott a párost, elérkezettnek érezte az időt
- A nevem Tomo... - akadt el a hangja, ahogy a lába is az egyik lépcsőfokban
Még abban a pillanatban hangtalanul előrebukott és visszacsúszott néhány lépcsőfokot, ami ugyan nem fájt de kellemesnek sem volt nevezhető /szerencsétlen dolog #4/. Ezt képtelen volt elhinni, kezdte is bánni hogy feliratkozott a küldetésre mert felpattanva és tovább sietve az a balsejtelme támadt, hogy megint ő lesz a felesleges babzsák a csapatban. Ráadásul az íjászlány ott volt mögötte és ha nem is akadt el benne az esésekor, végignézhette a jelenetet
- Grrr... - morgolódott ahogy végre felért a lépcsőn, majd bekutyagolt a kapu alatt a nézelődő két társa mellé
Az őt ott fogadó látvány egy pillanatra helybe fagyasztotta: három olyan lény dörmögött kántálva egy leláncolt lány körül, mögöttük pedig egy lilásan derengő valamibe nyíló másik kapu díszelgett... lehetetlen, hogy nem OLYASMI legyen!
- Az ott nem olyan mint egy dimenziókapu és egy áldozati szertartás valami fődémon áthozatalára?! - hadarta az elképzelését, s már rohant is előre maga elé szegezett fegyverével - Meg kell állítani őket!
Talán nem is jelentett gondot az ellenfélnél hosszabb fegyverének köszönhetően, hogy még azelőtt leszúrhassa és eltüntesse mielőtt az viszont csaphatta volna az ütőfegyverével, ha mégsem sikerült akkor hátrébb szökkent és úgy adott neki egy újabb szúrást. Bárhogy is állt a dolog, a másik két lány addigra már el is intézték a többieket, már ha nem éppen előbb mint ő. Amikor a rövid küzdelem véget ért, Tsubaki nem igazán nézett körbe, első dolga az volt hogy lándzsájával a lány láncait kezdje el döfködni, hátha sikerül kiszabadítani
- Tomoyama Tsubaki vagyok és segíteni jöttem! - közölte eközben jelenlétének okát, ha nem is ő volt a keresett személy ő akkor sem fogja ott hagyni. Igyekezett is az oszlop és a furcsa kapu között maradni, hogy bármi is nyúl vagy lő ki onnan lehetőleg rajta keresztül próbálja meg

by **Sakamoto Rin** Kedd Okt. 23 2012, 00:07

A lépcsőn felfelé haladva a férfi mintha rám se hederítene. A kérdéseimre nem kapok választ így meg sem próbálom megelőzni a férfit hagy támadjanak csak rá elsőként a szembejövő ellenfelek. Kissé duzzogva le is maradok tőle pár lépcsőfokot. Duzzogásom közben arra leszek figyelmes, hogy a fiatal harcművész is bemutatkozik, azaz hogy csak szeretne. Úgy néz, ki a kislánykát valaki nagyon nem kedveli, mert szegényke mindig elbotlik valamibe és nem hinném, hogy szándékosan csinálja. Bár ki tudja, idebenn nem érezzük a fájdalmat így napestig is csinálhatná ezt, ha csak meg nem unja, vagy az életpontjai el nem fogynak akkor sem fog fájni.
Utunk a lépcsősoron véget ér mikor kilyukadunk egy nagy teremben. Rögtön szembe is tűnik, hogy nem vagyunk egyedül.
- Tényleg, igazad van. Remélem egy erős fődémonocska jön majd elő belőle… – reagálok harcias hévvel a lány mondandójára miközben én magam is nekirontok az egyik felénk haladó mobnak. Mint ahogy arra már számítottam nem nehéz legyőznöm a lényt. Lassú, nagyon is, könnyedén kerülök jobb oldala melléje és mielőtt még vághatna, végighúzom, az oldalán a bal pengém majd mikor elhagyom a biztonság kedvéért a jobb lábamra helyezve a súlyom egy 180 fokos fordulatot teszek, és a hátába hajítom a jobb pengémet. A harc végeztével visszaveszem a fegyverem, de nem teszem el.
- Nyuu~, remélem, azért lesznek ezeknél erősebb ellenfeleink… – szólalok meg a szokásostól eltérően kissé bosszankodva míg Tsubaki-chan kiszabadítja a királykisasszonyt. Majd rövid, úgy értem nagyon rövid hallgatás után folytatom a mondandóm, de ekkor már inkább lelkes vagyok mintsem bosszús. - … mondjuk az a az íjász a spéci nyilazójával. Ő aztán erősnek tűnik*.* – mondandóm után körül tekintek, hisz mintha kevesebben lennénk a kelleténél.
- Nahát hová lett Almácska?... Na, mindegy… Én Sakamoto Rin vagyok, yoroshiku Hime-chan. – szavaim ellenére mi a férfiról szól nagyon is érdekel, hogy hová tűnhetett. Hisz melyik félnótás tűnik, el pont akkor mikor megtaláljuk a hugicáját, és még ki is szabadítjuk neki.

by **Mirika** Pént. Okt. 26 2012, 13:51

Repdestem a boldogságtól, hogy ilyen remek a csapat, komolyan Rolling Eyes

Esélyem se volt, hogy esetleg kicsit összekapjam őket, mert mind totálisan forrófejűek voltak, a hévük pedig még engem is elragadt egy-egy pillanatra, vazz @.@ A taktika, mint olyan, lehet nincs is benne a szótárukban, és ha belegondolok, hogy a pókok ellen komoly csapatmunkával is kis híján otthagytuk a fogunkat, nos, nem sok jóval kecsegtetett a helyzet. Baljós előérzeteim támadtak. Igaz ott egy miniboss várt ránk és az egy teljes kazamata volt, ez meg csak egy semmi kis level 1-es quest, de na...
Lassacskán utolértem a kompániát, így Tsubaki újabb bénázásának köszönhetően kis híján én is elveszítettem az egyensúlyom, ahogy a nagy sietségben megpróbáltam kikerülni, de végül a legelegánsabb megoldást választva átugrottam a kiscsaj felett. Megpróbáltam nem a következő lépcsőfok élére érkezni, ami nem volt egyszerű mutatvány, de valahogy sikerült megakadályoznom kis kapálózással, hogy ne guruljak le Neutral

Rosszalló pillantást vetettem a kölyökre ismét, de megálltam hogy ne szóljak be neki. A vita nem lenne valami ideális ebben a helyzetben.
- Fasza. Miért nem mindjárt a 100. szint bossát kéred, Rin-chan? Rolling Eyes

- jegyeztem meg felsóhajtva. Nehezen hihető volt Tsubaki feltételezése, legalábbis engem tuti kiakasztott volna. Az egyetlen varázslós cucc a játékban a teleportkapu volt tudomásom szerint, ez az izé meg nem úgy nézett ki. Mondjuk be is baszna, ha áthoznának ide egy magasabb szintű mobot. Tényleg kezdett nagyon rossz érzésem lenni @.@
A felénk tartó szörnyikék közül gyorsan kipécéztem azt, amelyiknek egyik lány sem rontott neki, és hátrafelé lépkedve fel is húztam az íjam, hogy megcélozzam. Lassú volt, csak attól tartottam, hogy hirtelen fogja magát és rám ugrik húsz méterről, de miután a nyilam elnyerte halvány izzását a helyes kezdőmozdulatot megtéve, a találatom már biztos volt. Útjára is engedtem a lövedéket, mely nyílegyenesen vágódott a bunkósbogyóba, és ahogy kell, szilánkokra is törte. Íjamra pillantottam, és halvány mosoly került az arcomra. Imádtam one-shotolni ezeket a nyomikat *>*
- Tényleg, hova a francba tűnt a kígyós csávesz? Az előbb még itt volt mögöttem :/ - erősítettem meg Rint, a krapek tényleg felszívódott. Nahát, micsoda meglepetés... Remélem a lovagot se látjuk többé meg az íjászt, az lenne úgy az igazi, jól megírt misszió Rolling Eyes

Ez még mindig Aincrad, vagy valami alternatív alfa verzióba kerültünk a fejlesztés kezdeti szakaszából?
- Te vagy Reina? - szegeztem a kérdést a rúdhoz láncolt csajnak, miközben a fejemet vakartam gondterhelten. Asszem jót tenne az idegeimnek, ha igennel válaszolna, aztán diadalittasan kisétálhatnánk ebből a toronyból anélkül, hogy ellenállásba ütköznénk, de valahogy kételkedtem benne, hogy ilyen egyszerű lesz Rolling Eyes

by **Henzon** Hétf. Okt. 29 2012, 13:31

- Igen, a nevem most Reina. - mondja a lány, miközben hálás pillantásokat vet rátok. Látszólag megkönnyebbült, hogy már nincs odaláncolva az oszlophoz. Előkap egy potiont, melyet Rin kezébe nyom a következő szöveggel:
- Ezt idd meg, erősebb leszel tőle, mint valaha is remélted volna..! - (Tsubakinál is megismétli, ha itt akarja átváltoztatni magát [ha megkapta és elolvasta az üzenetemet]). A potiontól elfekké változtok.
Reina eztán rémülten tekint a bejárat felé, ahol megjelenik az íjász (aki csuklójánál fogva húzza a lovagot) és a kígyós fiú is. Nem tűnik úgy, mintha a két srác ellenségek lennének.
Az íjász nagyot ránt a lovagon, aki pár métert gurul a földön és még a sisak is lecsúszik a fejéről. Meglepődve láthatjátok, hogy egy hosszú hajú szőke lány és meglehetősen hasonlít ahhoz, akit az előbb megszabadítottatok láncaitól.
- Látod, muszáj voltam őket idehozni, ez tűnt akkor a legjobb megoldásnak. Ha nekik megyek, biztos legyőztek volna, erősnek tűnnek. - mondja Ringo, akinek arcvonásai most már semmilyen "kedvességet" nem tükröznek.
- Nem számít, a lényeg, hogy Reina még itt van... - válaszol neki az íjász, majd felétek fordul tekintete.
- Üdv hölgyek, gondolom kissé össze vannak zavarodva. Had magyarázzak meg néhány dolgot... - megköszörüli a torkát. - Az én nevem Leo és Ringo a testvérem, csak úgy, mint Reina, sőt a földön fekvő leányzó is, akit megint csak Reinának hívnak.
Ringo veszi át a szót:
- Tudjátok egyáltalán, hogy mit zavartatok meg azzal, hogy itt vagytok? Hmm? Egy családi hagyományt... De sosem gondoltam volna, hogy a családunkat saját maga fogja elárulni... - a földön fekvő szőke lányra mutat, aki közben feltápászkodott. Idegesen néz a két fiúra, de mikor meglátja, hogy nővére veletek van, megnyugszik.
- Mégis milyen családi hagyomány az, hogy minden generációban fel kell áldozni egy lányt azért, hogy a bátyja erősebb legyen? - kérdezi mérgesen, majd kardját Leora szegezi, de látszik, hogy már alig áll a lábán.
- Sajnálom, de a hagyományt nem szakítjuk meg. Reina! - arra a lányra néz, akit megmentettetek - Fel kell áldoznod magad, hogy erősebb legyek... - komor tekintettel felemeli az íját és elsüti felétek többször is. Itt is, mint odakint mindannyiótokra egy-egy kéken fénylő nyílvesszőt süt el. Viszont most el is indul felétek és majdnem minden lépésénél hullámokban szórja rátok a nyílzáport. A hatodik hullám után már elég közel van, hogy megtámadhassátok. Viszont ha egyedül mentek neki, akkor megint csak elkerüli a támadásaitok. Kettőtökre, vagy egyből hármótokra viszont már nem tud úgy figyelni, akkor képesek vagytok megsebezni, ha egyszerre több irányból támadjátok.

by **Tomoyama Tsubaki** Szomb. Nov. 03 2012, 11:07

//Igen itt, de lehet Rin elfelejtette mondani hogy nekem a saját gyógyfőzetem hamis. Persze pmben már mondtam, ez csak olvasóknak szól//

- Most, Senpai? - pattant be az agyába, s mondta ki vele együtt - Ez nekem nagyon úgy hangzik, mintha nem ez volna az igazi neve?
A figyelem persze most nem őrajta volt, hanem a kiszabadított lányon aki Rinhez lépett és egy potiont adott át neki. Tsubaki ezt furcsának találta, hogy érthette hogy erősebb lesz tőle mint azt valaha is képzelte? Kezdett ez a dolog zavarossá válni, főleg az íjászlány észrevétele után. Rinhez lépett hát ő is, tulajdonképpen odaszökkent hozzá
- Egy pillanat, Senpai! - próbált időt kérni, ha meg akarta a lány kóstolni most, ha nem - Még várjon vele, ez az ügy kezd egyre bonyolultabbá válni és nem lepődnék meg azon, ha...
A mondatát azonban nem fejezte be, mert hogy gyanakvó pillantása éppen a kiszabadított lányra tévedt, aki azonban egész máshová nézett egy nem kimondottan nyugodt kifejezéssel az arcán. Követve pillantását Tsubaki három ismerős figurát látott közeledni, igaz a harmadik nem egészen saját lábán érkezett. Szinte nyomban feléjük szegezte a lándzsáját, s támadó pozíciót vett fel
- Tch, ha elárulnának... - egészítette ki mondatát utólag, mint valami közhelyben
Ami pedig akkor következett, egyaránt meglepő is volt ám ugyanakkor nem is. Mondhatni nem egészen erre számított: mi az hogy mindkét lányt Reinanak hívták, amikor ő azt mondta hogy csak most? Az összes újonnan megismert rokoni szálat képes volt felfognia, egyedül ez a névzavar fogott ki rajta. Lassan közelebb lépdelt, de néhány lépést követően megállt. Tehát négy testvér voltak, az íjászt pedig Leonak hívták... de mire ment ki az egész?
- Családi hagyományt... elárulni? - hitetlenkedett
Szúrós szemmel meredt a páncélos lányra, elárulni egy családi hagyományt nem volt számára éppen a legnemesebb cselekedet. De alig hogy kialakult véleménye, szemei kitágultak és a szembogarai apró pontokká zsugorodtak össze. Mit mondott... feláldozni? Szóval ezt az egészet... ők csinálták? A saját testvérüket... megölni? Érezte, hogy ösztönösen megszorítja fogását lándzsája nyelén. Ez... égbekiáltó... ez...
- EZ A LEGMOCSKOSABB BŰN, AMIT VALAKI ELKÖVETHET!!! - visította, szemeit pedig most Ringora szegezte - Senpai, hogy vehet ebben egyáltalán részt?! Magának még csak előnye sem származna belőle, mégis segédkezik?! Gondolja át! - lépett egyet előre - EZ... az igazi árulás! És az olyan ember, aki megölné a saját testvérét... nem érdemel bocsánatot, SEM PEDIG KÖNYÖRÜLETET!
Csak a gondolat is hogy Tsubaki ilyesmiért meg akarná ölni Ritát éktelen haragot gerjesztett benne, számára egy testvér a MINDENT jelentette az életben, a végső dolgot amiért érdemes volt élni. Ezek ketten pedig egyik testvérük életére akartak törni, ezt SOHA nem fogja hagyni!
- SOHA! - kiáltott válaszul Leo lezáró szavaira - Ma egyiküket sem fogják megölni... és teszek róla hogy többé még csak gondolni se tudjanak rá!
Élni, halni és ölni is... ezért mindent! Már szökkent is rohamra hogy a kimerült lovaglány közelébe kerüljön, mielőtt esetleg őt találnák megtámadni, azonban megint azokkal a különös nyílvesszőkkel kellett szembenéznie. Idegesen kerülgette és próbálta kerülgetni őket, de így aligha tudott rendes iramban előrébb jutni. Fogsorát egy pillanatra Ringora villantotta
- Utolsó esély... - közölte vele, s ha most sem gondolta meg magát, rákerült Tsubaki képzeletbeli halállistájára, közvetlenül Leo neve alá
De hiába is érte el az íjászfiút, az megint csak kitért és nem úgy tűnt hpgy bármi is lelassíthatná. Sarokba kellett szorítani, de hogyan? Az ötlet ezúttal nem tőle érkezett, ahhoz túlságosan is hitetlenné vált az előző küldetésén saját megérzéseiben, de igyekezett bekapcsolódni a felajánlott csapatmunkába

by **Sakamoto Rin** Csüt. Nov. 08 2012, 16:46

- Most? – döntöm oldalra a fejem és lepődöm meg magam is a kijelentésén. Érdekes, ha most Reinának hívják, hogy hívhatták régebben. ~ Masaka… lehet, hogy ő is egy olyan titkos ügynök, mint a… a lovag, Suggoi! Tisztára mintha már mi is azok lennénk.~
Míg én jól elbeszélgetek, a kis kobakomban hirtelen arra eszmélek fel, hogy a most Reina kisasszony egy potiont nyom a kezembe.
- Wááá… Tényleg! Ez… – nézek csillogó szemekkel a fiolára és a tartalmára mely a nő szavai szerint nagy erőt rejtenek. Nem is gondolok bele abba, hogy ez csapda lehet. Egy potion ami elképzelhetetlenül nagy erőt ad. Minek is kételkednék hisz így én lehetek a legerősebb játékos. Még a fő-fő bosst is le tudnám vajon győzni akkor? Nem tudom, míg meg nem iszom a löttyöt, így aztán nagy izgalommal el is kezdem, azaz csak kezdeném el kinyitni az üvegecskét mikor Tsubaki-nyan megállít.
- Ehh… Persze, persze de úgy is tudom, hogy csak meg akarod szerezni tőlem… – mondandóm azonban magam se tudom befejezni – pedig lenne még egy két szavam- hisz észreveszem, hogy mindenki tekintete a lépcsősor felé irányul. Magam is hát oda irányítom a szemecskéim és ekkor meg is pillantom a három személyt. A titkos ügynök lovagot, aki nem épp a saját lábán lép be a terembe, na meg nem is magától repül egy két méterecskét és az íjászt kinek láttán mosoly kerekedik az arcomra. Itt az esély, hogy végre rendesen is megküzdjek vele? Remélem igen. Oh és itt van almácska is.
- Mi…? – nézek értetlenül mikor a titkos ügynök lovagról kiderül, hogy pont úgy néz ki, mint Reina-hime.
- Az nem kifejezés… – válaszolom a férfinak. Még jó hogy össze vagyok zavarodva. Almácskából rosszfiú lett Reinából meg hirtelen kettő lett ráadásul a másikat is Reinának hívják, ja és Tsubaki-nyan nem engedi, hogy megigyam a potiont amit Reinától kaptam. Már persze nem attól a Reinától amelyik nemrég bukkant fel a lovag szerepében hanem a másiktól, akit mi szabadítottunk ki.
- Feláldozni? Ez meg milyen hülyeség… – nézek érthetetlenül a férfiakra. Még hogy feláldozni? Ha erősebb akar lenni miért nem kért ő is egy ilyen potiont amit én is a kezemben tartok. - Úgy van! – helyeselek a hirtelen heves természetűvé vált Tsubaki mondandójára.
Az íjászt azonban nem hatották meg a dühös lány szavai és azon nyomban támad is felénk. Mint legutóbb most is gyorsaságomnak köszönhetően elkerülöm a nyilak összességét és mindeközben a férfi felé közeledem. Lévén hogy Tsubaki előbb indult ő előbb eléri a férfit, aki azonban sikeresen kitér előle. Nem is lacafacázom és jó árnyharcoshoz illően kerülök a férfi háta mögé abban a pillanatban, hogy kitér a lány elől és ekkor próbálok egy csapást bevinni. Mivel a potion még mindig a kezemben van így csak a jobbal támadok, hogy a másik biztonsággal megtarthassa az üvegcsét. A támadást követően azonban már nem bírok magammal. Eltávolodom a férfitól és a késemet a hüvelyébe csúsztatom, majd kinyitom az üvegcsét.
- Wuhuhuu… Most lássátok, milyen erőssé válok és féljetek haragomtól! – mutatok szabad jobb karommal a két férfira egy önelégült mosollyal az arcomon és gyorsan ledöntöm a potion tartalmát…

by **Mirika** Csüt. Nov. 08 2012, 19:59

Oké, miféle álomba kerültem? Rémálomnak nem nevezném, mert semmi rossz nem történt velem azt leszámítva, hogy felcseszte az agyam a sok hülyeség, szóval... ja, valami szürreális álomkép lehetett ez az egész. Teljesen hidegen hagyott minden, ami történt, tök rezignáltan vettem tudomásul a lovag fickó elnőisedésétől (fail a magam részéről) kezdve a Reina-tesók mizériáján keresztül egészen Ringo "árulásáig" az összes baromságot. Ki a tökömet érdekelt a családi drámájuk?! Komolyan nem értettem, mi az istenért kell csinálni a feszkót a lányoknak is amiatt a poti, meg az egész sztori miatt úgy egyébként. Olyan gyönyörű fészpalmokat lenyomtam a háttérben, hajjaj! Selejtes az egész quest, irtó klassz, hogy ránk sózták, de nagyon kezdett elmenni a kedvem az egésztől. Mondjuk a Lovag Reina kezdhette volna ott, hogy titokzatoskodás helyett kapásból elmagyarázza, mi van, és akkor azt a Ringót ott helyben le tudtuk volna gyakni. Meg mi ez az önfeláldozás? "Ő az én ellenfelem" a francokat, Rambó-chan, jól megszívtad Rolling Eyes

Aztán ott volt ez a Ringo is, ahelyett hogy feltartana minket, még ide is hoz, majd amíg kiszabadítunk, addig lerohan segíteni az íjásznak és jön vissza vele. Hátbatámadás, meg ilyesmi az smafu? Amúgy is, baromira gyanús volt az elejétől fogva. Áh, mi a francért idegesítem magam? Most már legalább tiszta a szitu, a két pasit lenyomjuk és miénk a nap hőse cím. Milyen egyszerű!
- Na végre, azt hittem hajnalig itt drámázunk... - morogtam magam elé, miközben oldalra szökkentem az első nyilak elől, melyeket ez a Leo srác lőtt ki felénk. Nem kívántam semmit hozzáfűzni az egészhez, azt megtette a másik két lány. Én csak lövöldözni fogok, kösszépen. Újabb nyíl száguldott felém, mely elől ezúttal egy tigrisbukfenccel vetődtem el, és ez volt az a pillanat, amikor kezembe került újfent a menő íjam, és rövid célzás után eleresztettem egy nyilat a krapek felé... hiába. Fene a pofáját, hogy ilyen jól ki tud térni, mondjuk ő is biztos ki van akadva tőlem Razz

- Támadjátok összehangoltan! Váltsátok egymást! - kiáltottam a lányokra, miközben elrohantam az ajtó menti fal felé, hogy nehezebb legyen az íjásznak támadni minket. Így többfelé is kellett figyelnie, nekem pedig lehetőségem volt olyankor rálőni, amikor Tsubakira vagy Rinre figyel éppen. Amint megtaláltam az alkalmas pillanatot, azonnal tüzeltem, de közben Ringót is igyekeztem figyelemmel tartani, hogy ha próbálkozna bármivel, közbe tudjak lépni.

by **Henzon** Vas. Nov. 11 2012, 20:21

Leo kitér Tsubaki támadása elől, de Rin sem bírja megsebezni, hanem amikor már Kana is támadásba lendül, egyszerre nem bír mind a hármótokra figyelni, s jobban leköti Rin monológja, mint Kana, így két nyílvessző is eltalálja. Az élete láthatóan lejjebb ugrik, de nem számottevő a csökkenés. Leesik neki, hogy nem bír majd el hármótokkal, ezért fejével biccent Ringónak, hogy jöjjön, segítsen.
Ringo gyorsan odarohan Tsubaki közelébe, mit sem törődve Kanával. Úgy akarja felkelteni Tsubaki figyelmét, hogy a rajta lévő kígyónak megnyúlik a "nyaka" és meg akarja harapni a lányt, de annak sikerül kivédenie a csapást, habár nem bír kárt tenni a kígyóban.
- Sajnálom, de én nem vagyok az az igazi harcos... Odakint csak azért nem támadtam nektek, mert biztos, hogy hárman simán elintéztetek volna... De egy emberrel még elbírok. - mondja Ringo, ezután beáll Leo és Tsubaki közé. Tsubaki csak őt bírja támadni.
- Ó igen, odakint a tüskeerdőt én csináltam... A petem képessége az illúzió, de Reina nővérkém átlátott rajtam... Azért jó volt, nem? - vigyorog, aztán még kétszer akarja Tsubakit megharaptatni a kígyóval, egyszer sikerül is (-2hp), de utána a lány támad, habár neki nem sikerül egyszer sem megsebesíteni Ringot.

Leo most már csak Kanára és Rinre figyel. Tesz egy megjegyzést, miközben Kana nyilait kerülgeti:
- Az apánk, Lord Goddard is feláldozta egyik a húgát, hogy erőre tegyen szert... Nálunk ez a szokás..! Nem tudom, hogy most miért gondolta meg magát... Biztos az apai szeretet, cöhh! - sértődött képet vág, majd nyilakkal válaszol. Az egyik eltalálja Kanát (-4hp). Ezután meglepődik Rin átalakulásán, de ugyan akkor érdeklődve figyeli. Hiába, hogy ketten vagytok, Rin változása miatt bizonytalanul folytatja a harcot, nem tudja eldönteni, hogy mikor kire lőjön. Ketten együtt többször is megsebesítitek, élete lassan a háromnegyedénél tart...

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Torony az erdőben

[Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben

Re: [Küldetés] Torony az erdőben