[Küldetés] Torony az erdőben

Elképedve figyeltem, hogy Rin mit művel, az átváltozása aztán meg már végképp kiakasztott... Mi a franc lett belőle?! Tisztára, mint valami elf, azokkal a hosszú fülekkel :/ Lopva pillantottam a Reinára, aki odaadta neki azt a főzetet, de csak nem akart neki ártani... Ettől függetlenül rohadtul elbizonytalanított, hogy most akkor mi is van :S Nem elég, hogy maga a quest nonszensz, de még a társaim is keresztbe tesznek nekem azzal, hogy összezavarnak @.@ Nem lehetne csak simán legyakni a jónépet, aztán hazamenni? Mindegy, én harcoltam, ahogy tudtam, úgy döntöttem hogy most jobb, ha a többiek bogaraival most nem törődök, hanem csak támogatom őket. Végtére is, olyan rosszul nem ment, sikerült is eltalálnom ezt a páncélos íjászt, ha minden igaz, kétszer is! Örömittasan pillantottam az életére, arra számítva, hogy na akkor már minimum pirosba fordult a jelző, de... nem, még mindig zölden világított o___O
- Teme, hány életpontod van neked?! >.> - kiáltottam rá ingerülten, nehezen tudtam elképzelni, hogy Aincrad egyik legerősebb sebzésű játékosa találatainak így ellenáll :S Valami trükkje van, ami csökkenti a sebzésem, vagy mi a szösz? Más megoldás pedig nem volt, képzelem a másik két lány mire menne így :/
Újabb nyilak elől szökkentem el, majd lebújtam néhány pillanatra az oszlop mögött, ami azt a Reinát fogva tartotta, hogy szusszanjak egy sort. Még mindig kevés pont van a kitartásomon, muszáj lesz valamit kezdeni vele, túl hamar elfáradtam. Nem volt újdonság számomra, hiszen mindig is beteges voltam és fáradékony, de itt, ahol mindent a pontjaim határoznak meg, volt rá esélyem, hogy olyan fitt legyek, mint arra mindig is vágytam *.* Számítottam rá, hogy a kitörésemre vár, szóval egy álmozdulat után a másik irányba indultam el újra. Mindeközben azonban a kígyós srác is beszállt a játékba, ami nem volt kecsegtető helyzet. Ám így talán a lovag Reina is feléledhet idővel, most nem volt ki rá vigyázzon.
Újabb lövéseket váltottunk a másik íjásszal, morgolódva vettem tudomásul, hogy egy engem is eltalált. Szerencsére nem sebzett nagyot, de ennyi élet mellett nem csoda, hogy a többi statja béna. Ráadásul mintha őt is elbizonytalanította volna valami, Rin-chan és én is piros digitális sebeket tudtunk hagyni rajta
- Tsubaki-chan, a petre koncentrálj! - szóltam a lánynak emelt hangon, aztán már ajzottam is fel az íjat egy újabb lövéshez, ezúttal egy erőnövelő nyíllal céloztam a kislányra, majd rögtön utána megpróbáltam eltalálni Ringo kígyóját is immár egy rendes nyíllal, hogy elvonjam a figyelmét, és Tsubaki eredményes lehessen az általam megnövelt sebzésével. Talán a petnek nincs akkor élete, és akkor a nyilaim segítségével hamar lenullázzuk a gyengébbnek tűnő férfit, hogy újra hárman mehessünk a lovagra. Szabadon tudtam mozogni, így ki tudtam segíteni mindkét társamat szerencsére :3 Egy-egy nyilat persze előttem Rint is támogatva, hogy azért ne érezze magát olyan fene nagy biztonságban ez a Leo, vagy ki ˇ^ˇ

Abszolúte jól esett, hogy zúzhattam, kiadhattam magamból a frusztráltságomat, és már sikerélményem is volt, háh! Fejemben automatice bekapcsolt a zenelejátszó, ahogy megkínáltam azt a petet egy nyíllal. Fordult a kocka, indulhat az epic zene és a gitárszóló! 'Ezt most megkaptad' tekintettel vigyorogtam a kígyóra, önelégült arccal figyeltem a szemem sarkából, ahogy Tsubaki-chan lendületet kap, és némi huzavona és tusakodás után legyőzi azt az undorító hüllőt. Büszke voltam magamra, baromi jól esett, hogy megfordítottam a küzdelmük kimenetelét a beavatkozásommal
- Game over, Ringo! - szóltam oda a pacáknak, aki már menekülőre is fogta volna, de ahogy gondoltam, nem volt okos ötlet magára hagyni a lovag Reinát. Végre koncentrálhattam teljes mértékben újra az íjászra, telve önbizalommal... csak az a rohadt nagy élete ne lenne >.>
- Rin-chan, kapd össze magad! - kiáltottam a lányra, persze ötletem sincs mit élhetett át éppen, de valahogy nem tudott érdekelni egy harc közepén. Majd utána siránkozhat :/ Mondjuk nem tudom, hogy reagált arra a tükrös trükkre annak idején a főtéren, de az engem nem rázott meg olyan nagyon, hiszen az avatárom nagyban hasonlított rám. Olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy nem kellett nagyon megmásítanom a külsőm, alapból is szép és cuki vagyok :3 Mondjuk az árnyharcos sem panaszkodhatott eddig, szóval végül is érthető, hogy kiakadt, csak ne most
Örültem neki, hogy végül nem nekem kellett talpra állítanom, hanem valahogy összekaparta magát, szóval felkészültem rá, hogy amint eltereli Leo figyelmét, máris lövök. Ám ahogy láttam, hogy azzal a bigyóval kapálózott a kései helyett, és ráadásul egészen komolyan sebzett vele, majdnem elfelejtettem lőni is. De csak majdnem ._.
- Rohadj meg az ellenállóságoddal együtt >.> - morogtam az orrom alatt, azt hiszem rájöttem a trükkre. Nem tudom, hogy a fegyverbónuszomat vette el, vagy az alapsebzésemet redukálta, de kicseszett velem valami felszerelésével, az tuti >.>
- Rin, billentsd ki az egyensúlyából megint, folytasd csak! - biztattam, és ha kellett, akkor egy-két jól becélzott lövéssel tereltem az ellenségünket a lány útjába, hogy ne tudjon távolságot kialakítani. Azonban ez a nyomi még így is tudott lövöldözni, újabb nyila mart bele az életcsíkomba és vetett hátra az erejével. Mondjuk íjászhoz képest rohadtul béna volt a sebzése, szóval nem aggódtam túlságosan, de azért nem rajongtam a digitális sebért, amit bekaptam az oldalamba :/ Úgy döntöttem be lehet vállalni a kockázatot, szóval úgy torpantam meg, hogy teljesen stabilan álljak a lábamon a célzáshoz a biztos találatok érdekében, és amint hátralökte az a skill, már lőttem is, teret hagyva Rin újabb támadásának.
- Még egyszer! - kiáltottam, ebből a távolságból jól láttam, hogy egy újabb ilyen kombó elegendő lesz ahhoz, hogy véget vessünk ennek a csatának. Egészen belemelegedtem, adrenalintól fűtve húztam hátra az ideget, tartottam újra célra, majd engedtem el a lövedéket a lány trükkjét követően. És mikor Rin bevitte az újabb találatát is, körbevette a férfit a jellegzetes izzás, és darabokra esett szét.
- Yatta! Szép munka, Rin-chan! - futottam oda és tartottam magasba a kezem egy pacsira. Mindkét enemy-vel végeztünk, remélhetőleg egyik Reina sem fog már csavart hozni a történetbe azzal, hogy ellenünk fordul
- Ne aggódj az új külsőd miatt, legalább téged nem fognak felismerni az utcán Mondjuk valami nem változik :3 - szemtelenkedtem egyértelmű gesztust téve a lány mellkasa felé, de aztán felnevettem. Hú, de jól esett most ez, egészen felszabadult lettem azután a sok idegeskedés után.
- Tsubaki-chan, minden rendben? Tsuba...? Eh?! - lepődtem meg a harmadik csapattársunk felé fordulva a kétségbeesett hangot hallva, de ő sehol sem volt, csak egy szőke kislányt láttam hegyes kis fülecskékkel. Wtf?
- Te Reina, mégis mit adtál nekik? :/ - szegeztem a kérdésemet a kiszabadított testvérhez, és próbáltam ellenállni annak, hogy újra felhúzzam magam. Ez így nem volt pálya :/ De legalább a questnek ezzel vége most már... talán... remélem... Örültem volna neki, már csak azért is, mert végre-valahára sikerrel zártunk, ha így marad ._.