Koponya Torony

Csöndesen sétáltam mellette. Furdalt a lelkiismeret, hogy megannyi egyedül végigvitt kazamata után végül ő szólt énnekem, és vetette fel először, hogy menjünk együtt. A fegyverét néztem, az abból csöpögő vért. Annak megszerzésére is elhívott; ő nem volt olyan, mint én. Olyan ostoba és meggondolatlan…
Lelkesedése persze mosolyra késztetett, és amíg ő elhadarta a terveit, hevesen és ellentmondást nem tűrően, én végignéztem az előttünk magasodó tornyon, és szó nélkül húztam ki tokjából a Katanát. Már voltam itt, és fel tudtam mászni a legtetejére. Vajon mennyire vonulhatok háttérbe ezúttal? Megtehetem egyáltalán?
- Majd fedezzük egymást – léptem előre, egy vidám mosolyt küldve feléje – De most tényleg az a fő, hogy kitapasztald az új fegyvert. Itt leszek, és segítek, ha kell – bólintottam, s amíg ő kitárta a torony hatalmas kapuját, én aktivált jártasságokkal és teljes felszerelésben követtem őt.

Észlelés aktív.

Egy kissé ijesztő volt, ahogyan lépett kettőt befelé, és szinte máris rátámadott egy seregnyi nyúl. Ő meg eleinte nem is csinált semmit, csak tűrt. Összeszorított fogakkal ugrottam utána, hogy leszedjek annyit róla, amennyit csak tudok, az első mozdulatom közepén viszont Alex felállt, és én nem tudtam, hogy nevessek vagy értetlenkedjek a kijelentésén. Csak pislogva néztem, ahogyan visszatámad.
- Ennek örülök – mosolyodtam el végül, inkább csak magam elé mondva e pár szót, mert tényleg örültem, hogy nem fáj neki. A helyzetünk azonban még ígyis aggasztó volt.
Ezeknek van olyan sok életük és gyorsaságuk? - kérdeztem gondolatban a kezemben lévő fegyvertől, aki egy „Igen”-nel meg is erősítette a sejtésem: ezekből kilencet három kör alatt leütni… még itemekkel és képességekkel sem lesz egyszerű. Egyedül nem is lennék képes rá.
- Gyorsaságot emeljek?
- Feltétlenül.
- És mintkét Villámgyors Ütés Potionra szükségem lesz az inventorymból.
- Igen.
- Sejtettem – sóhajtottam, de még az volt a szerencse, hogy a fegyverkezelésük és a specük alacsony volt, így aligha volt esélyünk hibázni. Alex szép találata után pedig én is a nyulak közelébe léptem, és a megemelt sebességemmel elpixeleztem belőlük a sebzetten kívül még kettőt. Ezt azoknak, akik Alt bántják! ˇˇ


Képesség: +60 gyorsi, amivel lesz pont 5 támadásom (140+60+20bónusz=220).
5 támadás a mobokba; az első a sebzettbe, a másik néggyel meg leszedek még kettőt.
Marad 26 CSP-m.

Én csak nevettem. Az elég nehéz helyzetünk ellenére is megmosolyogtató volt a szituáció, ahogy megannyi, fehér nyuszi lóg Alexon erről-arról, és a fiú akárhogy próbálja, nem tudja lerázni őket magáról. Egy pillanatra meg is feledkeztem róla, hogy ha tovább akarunk menni, hamar végeznünk kell velük.
A fejpánt persze tett róla, hogy ne aggódjak Alex életpontjai miatt se.
- Pedig tudhatnák, hogy ilyesmit csak én csinálhatok veled - ingattam a fejem, az éppen a fiú nyakát harapó példányra nézve mérgesen, majd előkaptam az övemen lévő szütyőből egy potit, és azt felhajtva léptem közelebb a furcsa heteshez - De majd megtanítjuk nekik - mondtam sokat sejtető mosollyal, s miután Al a levegőbe emelkedett, futottam el alatta, meglepve pár vágással a hoppon maradt mobokat. Közben párom is végzett eggyel, méghozzá egyetlen ütéssel *.* - Nem lennék a nyulak helyében - szóltam derűsen, szembefordulva a megmaradt két példánnyal, előrébb is lépve párat: jó lett volna, ha inkább engem támadnának ezután. Hadd töltsön kicsit Alexen a fejpánt, mielőtt továbbhaladunk.

Villámgyors ütés poti, majd pihi (145 csp), 3 támadás, pihi, 3 támadás --> leütök 3 nyulat