Re: Füstölgő Mezőség

by **Shukaku** Szer. Nov. 05 2014, 16:19

-Persze, hogy meghívnálak, miért is ne?
Kérdezett vissza értetlenkedve. Az az egy turmix még akkor sem volt komoly összeg, amikor még csak elkezdett küldetéseket csinálgatni, már ha a lány a fizetség miatt aggódott. Arról legalább biztosíthatta volna, hogy tényleg semmiség, de ha éppenséggel a gesztus zavarta… na az már más kérdés volt, mert ő sem fogadott el turmixot csak úgy idegenektől…
-És… és hát azért mondtam, hogy ezt fogjuk csinálni, mert ha esetleg szeretnél velünk tartani, akkor szívesen látnánk. Mármint… szóval, hogy ez így egy meghívás volt, úgyhogy kérdezned sem kell…
Ritkán akadt olyan pillanat a lány életében, főleg a SAOs eddigi életében, hogy nála fiatalabbakkal találkozzon, ráadásul rögtön kettő, azaz két évvel fiatalabbal, ami azért tizennégy éves kornál hatalmas szám volt ám. Abban egy percig sem kételkedett, hogy Akae nagylány, hiszen ő is az volt, és ezért tudta azt is, hogy biztosan haza kell érniük sötétedés előtt. Shu sokszor belement olyan dologba Timidus miatt, amit igazából annyira nem szeretett volna, de tudta jól, hogy a félelmek nem azért vannak, hogy egyik pillanatról a másikra legyőzzük őket. Csak szépen sorjában, nyugodtan.
-Nem miattad maradnánk, mi is csak sötétedésig szoktunk kint lenni, ne aggódj. Én sem szeretek ám a sötétben mászkálni.
Súgta halkan, mintha valami titkot osztana meg, pedig igazából ő nem is félt a sötétben… annyira.
-A képességek itt is működnek, a szörnyek pedig… izé… ja, hogy a mobok! A moboktól nem kell félni, olyan úton megyünk, ahol nem zavarjuk őket. És…
Na itt viszont elakadt a szava. Ő a nővére valakinek? De hát neki semmilyen testvére nem volt eddig, nemhogy rögtön ő legyen a nagyobb. Elpirult, majd lassan megrázta a fejét. Nem. Senkivel nem szabad. Abból csak megint baj lesz.
-Ne haragudj…
Suttogta halkan, majd elfordult, és kicsit meggyorsította a lépteit, azonban nem akart elmenekülni. Még nem.

by **Akae** Szer. Nov. 05 2014, 17:20

No sebaj!
jelentette ki Akae és elindult Shu után, aki viszonylag gyors tempóba indult meg.
- Vigyázzatok kisállatok mert itt jön Akae és Shu és Timidus. Amúgy Timidus te is szeretnél látni ki, és nagy állatokat?
Kérdezte kicsit elgondolkozva. Szépen ment Shuék után, de kicsit már kezdett fáradni hisz alig alig volt kitartás pontja. Ebből gondolta hogy kivel Shunak sokkal magasabb lehet a kitartása hisz abszolút nem lassult le.
- Azta... huh... Shu neked jó sok pontod lehet a... huh... kitartásodon.
Lihegett Akae miközben próbálta elszavalni kis mondandóját. Akae arra tippelt hogy legalább még egyszer vagy akár háromszor annyi kitartása lehet Shunak mint neki, de ezt nem akarta hangoztatni, hanem inkább más témát próbált keresni. Kis idővel rájött hogy ha Shu már régebb óta játszik mint ő akkor talán találkozott a bátyával is már.
- Shu-chan nem találkoztál a játékban véletlen egy Kiryu Rey nevű tippem szerint árnyharcossal?
Nézett reménnyel teli szemekkel, de közel sem volt benne biztos hogy találkoztak e már, vagy egyáltalán Rey játékban van e egyáltalán. Ám Akae min ennek ellenére váltig bízott benne hogy talán Shu-chan ismerheti az ő bátyát, és ha igen akkor talán még megtalálni is segíthet neki.
- Nem biztos hogy árnyharcos, de a neve biztos hogy Rey... mindig azt használja játékokban.
De emelet Akae nem akart sokat kérdezősködni sem mert a végén még Shu megharagszik rá, és nem tud majd vele összebarátkozni. Kicsit visszatérve egy átlagos első találkozós beszélgetős témára Akae megkérdezte Shu tol:
- Mi a kedven innivalód? meg, meg a kedven ennivalód?
Mosolygott ám már nagyon nehezen tátotta a tempót Shuval.

by **Shukaku** Szer. Nov. 05 2014, 17:59

Szerencsére úgy tűnt, hogy Shu az utolsó látványos visszavonulásával nem szegte kedvét a kislánynak, pedig ha neki mondták volna, hogy vele aztán nem barátkoznak… bár nem is ezt mondta, hanem azt, hogy a nővére nem lesz… persze tudta, hogy ez olyan nem igaz is, de akkor is… túl gyorsan, túl komoly kapcsolat, túl nagy felelősség. Megtanulta már, hogy nem engedheti meg ezt magának, mert akik túlságosan közel kerülnek hozzá, azok mind eltűnnek vagy meghalnak. Csak bajt hoz mindenkire, és ezt nem akarta Akaera is rászabadítani. Elég volt az a teher, amit eddig cipelt. barátságos volt mindenkihez, aki úgy állt hozzá, de baátkozni… az már egy macerásabb és veszélyesebb dolog volt a részéről. Mivel az idomár eléggé magába szállt, és gondolkodott, és észre sem vette, hogy meggyorsította a lépteit, így Timidusnak kellett elé vágnia, hogy lszrevegye magát.
-Oh… izé… bocsi. Ne haragudj! Általában… egyedül szoktam sétálni, és csak elgondolkodtam… ha szeretnél pihenni, akkor akár itt meg is állhatunk. Rey nevűvel pedig… nem, nem találkoztam.
Gondolkodott el egy pillanatra, majd határozottan megrázta a fejét.
-De ha keresed, akkor miért nem küldesz neki üzenetet? Ha tudod a nevét, akkor csak beírod a címzett sávba, és ha valóban Rey a neve, akkor meg fogja kapni a levelet.
És ebben teljesen biztos volt, hiszen már használta is, és még Kayaba bácsinak is üzent így, és arról a levélről is tudta, hogy nemcsak, hogy megkapta az admin, de el is olvasta. Az ételekből és italokból pedig egyértelmű volt az is, hogy Akae beszélgetni szeretne.
-Hát… ételből nem is tudom… de italból a tonic. Nagyon szeretem, és… ha éhes vagy, akkor van nálam…
És akkor mentette ki egy kis állatka, mert ahogy vette elő a szendvicseket, hogy megkínálja vele a lányt, egy menyét is előbújt, és érdeklődni kezdett az élelem után, így hát Shu tört belőle egy darabot, és odanyújtotta a kis állatnak.
-Látod? Ennyire egyszerű. És akkor már meg is van a fogás, jelzi a menüdben. Csak hozzájuk kell érned.
Timidus pedig, aki szokatlanul csöndes volt… illetve lassan ezt már nem is lehetett szokatlannak mondani, ha Shu jól érezte magát… szóval ő is felröppent, és nem sokkal messzebb lecsapott egy bokorban. Megvolt az első csirke, már csak hét hiányzott.

(menyét, csirke)

by **Akae** Szer. Nov. 05 2014, 19:36

Mikor Akae látta hogy Shu talált egy menyétet nagyon megörült, és rögtön kicsit közelebb is ment.
- De aranyos kis állat! Ez milyen fajta? Olyan mint egy cica. Én is meg próbálom!
Határozta el Akae és kicsit arrébb ment hogy nem nagyon zavarja meg Shuékat, mikor meglátta hogy megmozdult egy ici picit a bokor. Majd szépen lassan oda ment és a táskájából elő vett egy kis szendvicset amit le is rakott a földre majd kicsit hátrébb állt, leguggolt majd várt hátha az a valami ami a bokorban mozgolódott megéhezik és meg szeretné enni a szendvicset. Nem is kellet sokat várnia Akaenak és a bokor megint kicsit mozgolódni kellet és kettő pici szem fénylett bent, ami csak arra várt hogy meg eshesse azt a védtelen szendvicset.
- Naaa gyerekiiii akár ki is vaagy.
Próbálta kedvesen csalogatni azt a valamit ami a bokorban bujkált. Mikor már épp készült feladni akkor dugta ki az a bizonyos valami a fejét és a vörös bundáján és nagy fülein látszott hogy nem más mint egy róka.
- De aranyos!
Csillant fel Akae szeme hisz még sose látott ilyen közelről rókát. Majd róka koma egyre bátrabb lett és már teljesen ki is bujt a bokorból, a nagy farka ide oda mozgott. Oda is ment a szendvicshez és el is kezdte megenni mikor Akae kicsit közelebb ment, és meg is bírta simogatni.
-Shu-chan nézd! Nekem is sikerült, találtam egy rókát!
Örvendezett Shunak és közben simogatta a kis állatot, majd mikor már teljesen közel engedte magához akkor le is ült mellé, hogy kicsit kényelmesebb pozícióban tudja simogatni.

(Róka)

by **Shukaku** Szer. Nov. 05 2014, 19:59

-Ugye? Én is nagyon szeretem őket, mert barátságosak, és nagyon okosak is. De azt, hogy…
Na és itt már az ő tudománya is megállt az állatok terén, mert azt természetesen tudta, hogy ez egy menyét, még anélkül is, hogy a rendszer megmutatta volna, és már ez is nem kis teljesítmény volt, hiszen sokan keverték görénnyel, nyuszttal, nyesttel, de azt, hogy milyen fajta, hogy a mustela fajnak most éppenséggel melyik ágával találkozott, azt már ő sem tudta volna megmondani. Amikor azonban Akae úgy folytatta, hogy cicára hasonlít, akkor már értette, hogy hol volt a bibi. És erre a kérdésre már tudott is válaszolni.
-Ő egy menyét. De… az nem a fajtája, hanem a faja. Gyakran keverik a kutyusoknál is, és rosszul mondják, mert nem fajtiszta, hanem fajtatiszta. Mert ugye a faja az a kutya, és nincs olyan kutya, amelyik nem kutya, tehát mindegyik kutya fajtiszta. Azt viszont, hogy ez a menyétke milyen fajta, azt sajnos nem tudom.
Megint túl sokat beszélt és feleslegesen okoskodott? Biztosan. De ha egyszer az állatokról volt szó, akkor nem lehetett leállítani. Timidus felröppenése meg sem lepte, hiszen tudta jól, hogy a sárkány megint célirányosan fog vadászgatni, hiszen ő a teljesítményekre hajt, amiből pénzt lehet szerezni és jelvényeket, amiből saját magukat tudták fejleszteni, ami Timidus szavaival élve elősegítette az idomár védelmét. Shu azonban ezzel szemben csak állatokat keresett, akikkel ellehetett. Úgy tűnt, hogy Akae is gyorsan beletanult, és már meg is volt az első fogása.
-Nagyon ügyes vagy. Látod, nem bántanak, pedig ők is mobok ám. Majd írd össze egy füzetbe, hogy kikkel találkoztál már. Ha megnyitod a menüdet, akkor a rendszer is számolja neked, és jelvényeket kapsz érte, amit beválthatsz mindenféle jó dologra. Szóval… még külön megéri amellett, hogy nagyon aranyosak. ^^

by **Akae** Pént. Nov. 07 2014, 21:01

-Értem... Akkor elő is veszek egy füzetet és elkezdem irtogatni, hátha találunk még valamit.
Mosolygott a kislány és már a táskájából elő is varázsolt egy füzetekét amibe felírta:
Akae új barátai: 1 Róka
- Nah ez meg is van!
Jelentette ki határozottan majd Shura nézett, és látta rajta hogy valamivel vidámabb mint mikor találkoztak a sziklán és mintha Timiduszt ritkábban látná a földön mint eddig, és szinte szótlan. Akae picit gondolkozott neme ő sértette meg valamivel, de nem nagyon jutott eszébe olyan amivel megsértette volna, ezért inkább meg akarta kérdezni Shutol, ám kicsit tartott a kritikától így még egy kicsit tartogatta hogy fel tudjon készülni a leszidásra.
- Shu-chan... m-megsértettem Timiduszt? Olyan ritkán szál le és egy szót sem szolt.
Kicsit ijedt volt a tekintete, és a mondatában érződött a megbánás ám még azt sem tudta vajon tényleg miatta nem szál e le vagy csak nincs olyan kedve. Nem is nagyon tudta hogy vajon mit is kell pontosan ilyenkor mondani hisz a valóságban sem volt rászorulva a bocsánatkérésre, ennek ellenére remélte hogy a helyzeten nem rontott, ha az ő hibája.
- Shu-chan milyen fajtájú állatok élnek itt? Vannak ritka állatok, amiket nehezebb megtalálni? és, és, és... vannak cicák vagy valami olyasmik?
Kezdte Egyre jobban érdekelni Akaet az Aincradi állatvilág, és ökoszisztéma.
- És... és, Itt megeszik egymást az állatok? vagy egyáltalán kell enniük?
Kezdett bele elgondolkoztató gondolatmenetekbe, és gondolta háta Shu-chan tud segíteni a tudás szomján. Eközben persze kicsit elgondolkozott arcot vág, és kicsit bele is mélyül saját kérdésébe és próbálta megfejteni a saját kérdését.

by **Shukaku** Szomb. Nov. 08 2014, 07:34

Shu bőszen bólogatott az ötletre, és nagyon örült, hogy nem csak ő olyan őrült, hogy mindig van nála egy jegyzetfüzet, hanem ezek szerint más is gyakorlott körmölő, vagy rajzolgató.
-Igen, és hidd el, biztosan fogunk még találni másokat is. Nagyon-nagyon sok állat él erre felé, de a tízes szinten, a szafarin pedig még ennél is sokkal-sokkal több.
A füzetbe nem nézett ugyan bele, de az aggodalmat látta a másik arcán. Talán nem tudja, hogy a róka az milyen fajtájú róka, és ezt is le szeretné írni, de nem meri megkérdezni, mert nem akar butának tűnni? Vagy ennél sokkal többről van szó? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében, ám rákérdezni ő sem mert, szóval addig csak lépkedtek egymás mellett, amíg végre Akae ki nem bökte, hogy mi bántja, Shu pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel.
-Jajj dehogy is sértetted meg! Csak tudod ő nagyon komolyan veszi az állatok kutatását, szóval ha ilyen helyen vagyunk, akkor minden figyelmét arra összpontosítja, vagyis nem mindet, mert közben rám is figyel, meg ugye most rád is, mert véd minket… nézd csak!
És Timidus újra eltűnt egy pillanatra az egyik bokor mögött, majd ismét felröppent, az ágak közül pedig egy másik menyét futott elő sértetlenül.
-Ő sem bántja őket természetesen. De ha szeretnéd, akkor szólok neki, és akkor ide jön, és akkor beszélgethetsz vele is. Vagy… te is megkérheted, biztosan fog neki örülni.
Az pedig már teljesen biztos volt, hogy ő nagyon örül annak, hogy egyre többen hiányolják a sárkány társaságát is, amikor valakivel együtt vannak. A következő kérdés pedig még nagyobb mosolyt csalt az arcára, hiszen a kislány lehetőséget adott neki arra, hogy eldicsekedjen a gyűjteményével.
-Hááát… rengeteg sok állat van. Itt az én füzetem, ebbe felírtam már mindenkit akit eddig láttam…
És valóban, az átnyújtott füzetben ABC sorrendben is, és fajta szerint is, és az észlelés helye és időpontja szerint is szépen be voltak táblázva az állatkák.
-És ezek a jelvények, amikről meséltem.
Nyújtott át egy nagyobb dobozkát is, amiben szépen, egy kendőre feltűzdelve, akárcsak a kiscserkészeknél, ott virított mint a hatvanöt jelvény, amit eddig Shu megszerzett.
-És igen, vannak ritka állatok, például a hiúz, a fehér holló, vagy a kvagga. Ha lapozol, akkor vannak róluk rajzok, a kvaggáról pedig még fényképet is készítettem fotókristállyal.
Ezután picit elhallgatott, és csöndesebben folytatta.
-Hát… a ragadozók biztosan vadásznak… kell enniük, és itatónál is láttam már őket…

(menyét)

by **Akae** Vas. Nov. 09 2014, 08:40

-Aztaaaaaaaaa!
Csodálkozott el Akae Shu-chan nagy gyűjteményén.
-Milyen sok jelvényed van, biztos nagyon sokat dolgoztál értük Timiduszal. Annak örülök hogy Timidusz nem én sértettem meg, hanem csak koncentrál, de akkor jobb ha inkább hagyjuk koncentrálni, nem?
Kérdezte határozottan Akae és elgondolkozott hogy ő igenis meg fog találni egy igaz hiúzt és meg fogja simogatni.
- Shu-chan én elhatároztam hogy meg fogok simogatni egy igazi hiúzt, és fel fogom írni a listámra és és és én is fogok szerezni egy csomó jelvényt mint te.
Majd átgondolta vajon a hiúzok mit is szerethetnek, de mivel vannak ragadozók ahogy Shu az előbb említette arra gondolt hogy valami húsfélét biztasson szívesen enne. Akae kis kutakodás után rájött hogy semmi ragadozónak való étel sincs nála, amitől egy picit kétségbe esett.
- Pedig kell lennie....
Kutakodott tovább az inventoryában, de nem talált semmit csak még egy két szendvicset.
- Elfelejtettem elrakni T.T
Jelentette ki kicsit szomorúan, és remélte hogy talán a szendvics is elég lesz hozzá hogy találjon egy pár állatot, ha nem is hiúzt, akkor talán egy másik fajtájú állatkát.
- Akkor... hát nem is tudom mit lehetne még megkeresni, de talán egy nyuszit vagy vagy egy másik fajta menyétet vagy egy... Hát nem is tudom még mit.
Gondolkozott el Akae hogy vajon mit szeretne esetleg még találni. Kicsit elgondozott arccal ugyan, de mégis eszébe jutott hogy még egy szarvast szeretne látni.
- Megvan!
Jelentette ki élettelin.
- Egy szarvast szeretnék látni nagy nagy agancsokkal.
Közben a kezével illusztrálta hogy mekkora is az a "nagy nagy", és a letörölhetetlen mosolya még mindig az arcán ragyogott.

by **Shukaku** Vas. Nov. 09 2014, 10:02

Az ilyen hatalmas csodálkozás, amit akár elismerésnek is lehetett venni, és a kislány annak is vette, bár természetesen nem nagyzolásból mutatta meg a jelvényeket, hogy neki ennyi sok van, inkább csak azért, hogy láthassa Akae is, hogy milyen szépek, és mennyire megéri őket gyűjtögetni… de ha már a másik így reagált, az természetesen újabb pírt csalt elő kicsiny hősünk arcocskáján, ami ismételten arra késztette, hogy picit elfordítsa a tekintetét.
-Hát… igazából csak azért van ilyen sok, mert én akkor is szafariztam, amikor még nem kaptunk érte jelvényeket, vagy amíg a jelvények csak jelvények voltak, és nem lehetett beváltani őket, és visszamenőlegesen megkaptam ajándékba őket. Amíg nem volt érte jutalom, addig nem sokan jártak ide ki, mert őket csak az érdekli. Engem meg eleve érdekeltek az állatok, szóval… nem volt annyira nagyon nehéz… szívesen vagyok itt…
Timidust hagyni, hadd tegye amit csinál? A lány nem akarta irányítani a sárkányt? Shu egyre inkább megkedvelte Akaet.
-Igen… majd ő tudja, hogy mit szeretne, és biztos ide fog jönni, ha szeretne tőled kérdezni valamit…
~Egy igazi hiúzt. Igazi hiúzt. Igazit.~
Visszhangzott a fiatal idomár fejében a mondat. Ő már általánosan elfelejtette, hogy ez nem a valóság, és teljesen akként kezelte, most azonban ez az egyetlen szó belé hasított, mégpedig pozitív értelemben. Nem, a lány nem arra gondolt, hogy majd ha kijutnak, akkor meg akar simogatni. Arra gondolt, hogy itt a szafarin. Egy igazi hiúzt. Nem csak Shunak igazi ez az egész, hanem neki is. Ez az új valóságuk. És ez végtelenül boldoggá tette.
-Majd… majd keresünk hiúz. Én már láttam, és meg is simogattam, és bizti neked is sikerülni fog, ha eleget vagyunk itt. És nyuszit is, és menyétet is, és szarvast is, és…
Egy pillanatra ő is kotorászni kezdett, majd átnyújtott egy szép nagy steak-et a harcművésznek. Az a tipikus rajzfilmes gyönyörű nagy darab hús, amire Spike mindig annyira vágyott a Tom & Jerry rajzfilmben.
-Ilyet kerestél, ugye? Tessék, nekünk még van otthon sok. Ha szeretnél bárki ilyet, amivel lehet állatokat csalogatni, akkor csak írj, és küldök. ^^

by **Akae** Vas. Nov. 09 2014, 12:34

Akae nagyon megörült a húsnak.
- Kösziiiiiii <3
És a hirtelen örömtől megölelte Shut, de szinte rögtön el is engedte és egy kis pír került a kis leányzó szeme alá. Remélte hogy Shu nem ijed meg. Aztán fogta a szelet húst és el is tette a táskájába, majd egyszer egyszer felpillantott Timidusra hogy mit csinál éppen a sárkány. Akae mivel már igen igen türelmetlen volt ezért elő vett egy szendvicset és egy közeli bokorhoz rakta, hátha előbújik onnan valami.
Kis várokozással töltött idő után egy furcsa hangot halott meg Akae és gondolta biztos valami nagy állat és az ő bekészített szendvicséért jött. Majd a bokor elkezdett mozogni, de éppen hogy csak egy picit és újra azt a furcsa hangot hallotta. A bokorból kibujt egy kacsa amin Akae nagyon meglepődött hisz ő teljesen más állatra számított, de persze készen állt hogy összebarátkozzon vele és megsimogathassa.
- Na gyere egy picit közelebb. Csak még egy picit.
Nyújtózkodott a kislány hogy elérje a kacsát és meg bírja simogatni, de a kacsa nem nagyon akart közelebb jönni. -Talán fél.-
Gondolta a kisember és egy kicsit hátrált hogy teret hagyjon az állatnak. Ettől persze a kacsa azonnal felbátorodott és már rá is vetette magát a szendvicsre, de nem nagyon tudott vele mit kezdeni.
-Na várj segítek!
Mondta Akae és kicsit összemorzsolta a szendvicset a kacsának, és odaszórta elé amit a kacsa el is kezdett felcsipegetni. A kislány kapott az alkalmon és meg is simogatta, majd felírta a listájára a kacsát. Kis gondolkodás után Akae azon kapta magát hogy ennek a kacsának nem is szabadna itt lennie hisz a kacsát tópartokon éltek, de a közelben egy pohár víz sem volt nemhogy egy tó. Ám a kisember tudta hogy a SAOban sok minden olyan van ami a valóságban nincs így betudta rendszerhibának.

by **Shukaku** Vas. Nov. 09 2014, 21:08

Az, hogy egy kutyus, vagy éppen egy, a szafarin bóklászó éhes vadállat megörült egy ekkora szelet húsnak, az talán teljesen természetes lett volna a kislány számára, de Akae reakciója annyira váratlanul érte, hogy még elhúzódni sem volt ideje. Timidus ugyan egy pillantást vetett feléjük a magasból, miközben körözve folyamatosan a tájat figyelte, de mivel már meg tudta állapítani, hogy nem támadás történik, hanem csak az emberek ilyen furcsa szeretetkifejezése zajlik kettejük között, így nem gondolta úgy, hogy közbe kellene avatkoznia. Shunak azonban, ha ez az ölelés ugyan rettentően rövid is volt, mégis rengeteget jelentett. Gyorsan történt. Persze itt nem arról beszélek, hogy mennyire gyorsan ölelte meg Akae a fiatal idomárt, hanem arról, hogy milyen rövid ismeretségbe tellett az, hogy a lány úgy érezze, ezt kell tennie. Ő olyan volt, aki még nem ítélhette el Shut, és nem is volt miért elítélnie, és érezte, hogy a lány segíteni akarja őt, és nem kioktatni, és ezt meg is hálálta. Egy öleléssel. Mostanában, hogy az idomár rákapott erre, hogy a fiatalokat, vagy a kis szintűeket segítse, egyre több hálát kapott vissza, és ez nagyon hiányzott neki már. Nem ezért tette, de érezte, hogy szüksége van arra, hogy az emberek lássák, hogy ő csak segíteni akar, és egy apró kis köszönömöt kapjon a fáradozásaiért, vagy legalább annyit, hogy a cselekedetei érjenek valamit, segítsenek. Ne járjon úgy, hogy kisírja magát a boss terme előtt, és mindenki a gyilkosnak hisz. Ne járjon úgy, hogy elmondja Hinarinak, hogy kik a gonoszak, és a lány a világot hibáztatja. Csak nézte, nézte a másikat, ahogy boldog, ahogy boldoggá teszi egy kiskacsa látványa, a kiskacsa, amit Kayaba bácsi alkotott. Még valaki, aki képes volt meglátni a szépséget, és tudott neki örülni.

by **Akae** Hétf. Nov. 10 2014, 16:48

-Hm... az előbb egy Róka most pedig egy kacsa... nem vagyok túl szerencse, de remélem most már látok valami cica vagy kígyófajtát is.
jelentette ki lelkesedéssel Akae és már azon ábrándozott hogy ő egy nagy hiúzt fog simogatni. Néha néha még fel fel pillantott Timiduszra, de látta rajta hogy nagyon koncentrál a vadvilágra. Mivel már nem nagyon tudott több témát felhozni Shunak ezért kicsit csöndesebb lett és várt hátha Shunak eszébe jut valami érdekes téma amiről nap hosszakat tudnak majd beszélgetni. Miközben várta az ihlete azon gondolkozott vajon milyen jártasságok lenne a leghosszabban megvenni, és miért pont azt. Elkezdte magában fejtegetni: - Hát én nem nagyon vagyok az a kovács alkat, de talán a potion vagy talán méregfőzőnek elmehetnék... báááár az se lenne az én szakmám inkább valami olyasmi amivel több eséllyel találok meg elveszett dolgokat... igen olyat fogok tanulni mert mindig elvesztem a cuccaim-
Mire ezt a tényt magában Akae megvitatta eszébe jutott hogy a kis könyvében nem nagyon olvasott a jártságokról, de mivel Shu-chan pont ott volt így gondolta hátha ő valamelyik jártasságban több információt tud közölni mint a kis könyv.
-Shu-chan tudnál nekem mesélni egy kicsit a jártasságokról? vagy.... vagy... van e olyan jártasság amivel könnyebben megtalálok elveszett dolgokat? És... és ha igen akkor azt megéri megtanulni?
Bombázta Akae Shut a frissen érkezett kérdéseivel, és még végig sem mondta az egyiket már jött is a másik.
- Neked van valamilyen jártasságod?
Gondolkozott a kérdések közepette, és vetődött fel az előbbi kérdése.
- Bocsi a sok kérdésér, de... de... ez lehet bután és gyerekesen fog hangzani én akarok lenni a legerősebb harcművész egész Aincradban. És meg szeretnék szerezni egy igazi legendás fegyvert is.
Ábrándozott Akae de még ő maga sem volt teljesen biztos benne hogy ez egyáltalán lehetséges e.

by **Shukaku** Hétf. Nov. 10 2014, 17:28

-Nem vagy szerencsés? Szerintem a róka és a kacsa az így együtt nagyon szerencsés dolog. Ritkán találod meg őket ilyen közel egymáshoz…
~Mármint úgy, hogy ne a róka vacsorájaként találd meg a kacsát.~
Tette hozzá gondolatban, de ezt már nem mondta ki, és nem is örült volna annak, ha a kislány rájön, hogy mire is gondolt pontosan. Nem véletlenül hallgatott el a mondat közepén. Neki, aki a természet közelében nőtt fel, nyilvánvaló volt, hogy az egyik állat megeszi a másikat, és ez volt a természet rendje. Bár sajnálta a nyuszit vagy a kacsát, de nem talált semmi kivetnivalót a ragadozók viselkedésében. Az azonban felettébb meglepte, amikor az előbb említett cicaféléken, mint például a hiúz, szóval rajtuk kívül Akae egy kígyót akart találni. Még a fiúk is megijedtek a kígyóktól, és nem várta, hogy pont ez a pici lány fog ilyen állatkák után rajongani.
-Kígyót? Szereted a kígyókat? Pedig mindenki fél tőlük… örülök, hogy te nem…
És valóban, visszagondolva Shizuka, Szophie, RenAi, de még Atoru is megugrott, amikor egy csusszancs siklott el a fűben, így valahogy még csodálatosabb volt, hogy akadt valaki, akivel végre akármilyen állatka megleshető volt. És ennek a valakinek még kérdései is akadtak, ami végre kizökkentette a lányt a pár másodperces szótlanságból, ami már egyébként is megtört, és végre megint azt csinálhatta, amit szeretett. Magyarázhatott.
-Hát az úgy van, hogy ha állatokat szeretnél kutatni, akkor szerintem te is ugyanazokra tegyél, amire én. Keresés, észlelés és nyomkövetés. Harmadiknak nekem az akrobatika van, Timidus miatt, mert ő azt kérte, de akkor neked lehet a lopakodás vagy a látás, mert ezekkel még közelebb mehetsz úgy, hogy ne vegyenek észre, vagy még távolabbról észreveheted őket. A legerősebb harcművész pedig… szerintem nem butaság. Timidus is a legerősebb szeretne lenni, és én is azt hittem, hogy lehetetlen, de elvileg már nem is vagyunk olyan nagyon messze ettől… azt hiszem…
És mintha a sárkány csak ezt bizonyítandó mutatná be a gyakorlatot, ismételten alábukott, és kizavart még egy csirkét az egyik bokorból.

(csirke)

by **Akae** Kedd Nov. 11 2014, 16:38

- Imádom a kígyókat, nagyon vicces állatok, főleg amikor csúsznak, meg tekeregnek ide oda és sosem értettem hogy lehetséges hogy valaki féljen egy ennyire mókás állatkától.
Jelentette ki Akae ezt az igazán vitatható tényt, de még csak meg sem próbálta más szemszögből megközelíteni a dolgot.
-Akkkor...
Akae elő vette ismét a füzetét és lapozott benne párat és el kezdte jegyzetelni miket is mond Shu.
- Keresés, észlelés és nyomkövetés értettem.
Mondta vicces hangnembe, de mégis katonás jelleggel Akae.
- És mellé akkor valószínűleg én is akrobatikát fogok választani, mert a fegyvertípusom miatt szükségem lesz rá.
Fejtette ki Akae, és közben észrevette hogy mintha Suh szereti ha elmagyarázhat dolgokat. Ezen picit nevetgélt majd a szokásos vidám arckifejezésével kijelentette:
- Shu te olyan vagy mint a kedven tanárnénim a másik világban.
Ügyelt arra hogy még véletlen se a "valóságnak" említse az igaz életét amit már közel sem ismert el a valóságnak, hisz neki már Aincrad volt az otthona és nem is nagyon akart onnan kijutni, de mivel ő akart lenni a legerősebb elengedhetetlen lett hogy a fronton harcoljon.
- Nah most tényleg fogok látni, és még meg is fogom simogatni a hiúzt.
Akae előkapta nagyobb méretű húst szeletecskét és lett a szokásos ki bokor közelébe ami eddig még sose okozott csalódást állat ügyileg. Most ugyan kicsit többet kellet várni hogy a bokor egyáltalán mozogni kezdjen, de mint eddig mindig megint mozgott ami már már biztos állatot jelentett Akae számára. A bokor mögül két cica fül bukkant fel és szépen lassan ki is jött a jó megérdemelt ebédért a vad macska.
- Aztaaaaa egy vadmacska nem hiúz de már majdnem.
Örvendezett Akae és a vadmacskával ugyan úgy barátkozott meg mint a kacsával.

by **Shukaku** Kedd Nov. 11 2014, 19:11

Ilyen elmagyarázáson Shu is csak mosolyogva bólogatni tudott. Szerette a kígyókat, csodálatosnak tartotta a mozgásukat, a tapintásukat, a nyelvüket, ahogy kutatnak vele a szagok után, mindig is csodálta azokat a hőtérképes filmeket, ahogyan elvileg látnak… azután kiderítette, hogy az nem is teljesen úgy van, de azért még csodálta továbbra is. Meg a kígyók rengeteg érdekességet tartogattak, kezdve az egerek vagy éppenséggel sokkal nagyobb állatok egyben való lenyelésétől, egészen az állelevenszülőségig… annyi csodálni való volt ezekben a gyönyörűséges lényekben, arra azonban sohasem gondolt, hogy vicces lenne a mozgásuk. Érdekes volt, sokszor nézte meg lassított felvételen… de, hogy vicces. Akae tényleg másképpen látta a világot, mint ő. Persze nem mintha Shu nem talált volna magának könnyen vicces dolgokat, de a kígyók mozgása nem volt ilyen. De ezen nem sok ideje volt gondolkodni, mert a kislány már rögtön újra dícséretekkel bombázta, meg teljesen lekövette amit mondott, és lassan úgy érezte, mintha valami… és nem… és tényleg ugyanarra gondoltak, és ki is mondta a harcművész is. Shu tudta, hogy szeretne tanárnéni lenni. Végre valahol nem kioktatásnak vennék, ha mesél a tudásáról. De még soha senki nem nevezte annak. Próbált ugyan összehabogni egy köszönömöt, amire ugye az is rátett egy lapáttal, hogy ő is észrevette, hogy Akae is másik világnak hívja a kinti világot… egyszerűen el volt képedve. A fiatalok. A gyerekek. Ők értették meg elsőnek ennek az új csodának a jelentőségét. Ők képesek voltak erre, míg a felnőttek már belegyepesedtek a kinti világ szabályaiba. És Shu azt is tudta, amit talán Akae nem, hogy ennek köszönhetően kapta meg a jutalmat is a kislány a vadmacska képében. Felnézett az égre, és szótlanul hálát rebegett Kayaba Bácsinak.

by **Akae** Kedd Nov. 11 2014, 20:38

Akae látta Shun hogy magában helyesli a kijelentését, és ennek nagyon örült. De mikor Shu az égre tekintett a kislány nem nagyon tudta mire vélni - Talán istennek mondott valamit? ááá biztos nem Shu-chan annál racionálissab személy, akkor vajon mi lehetett- gondolkodott Akae de nem nagyon sikerül dűlőre jutnia vajon mi is lehet a megfejtése ennek a talánynak. Végül arra jutott hogy teljesen felesleges ezen rágódnia ha fontos lett volna akkor Shu biztos elmondta volna. Mikor Akae is felnézett az égre látta hogy a Nap már kezd eltűnni a hegyek mögött de még nem tűnt el teljesen. Közben még egyszer egyszer megsimogatta Akae a vadmacskát, de utána mondta neki:
- Meny keres magadnak egy vadmacska barátot.
Mosolygott a kisember majd miután a macska elment, ránézet hogy vajon Timidusz éppen mit csinál, de nem látott sem egyebed azon kívül hogy a tájat fürkészte volna. Akae is sokat mélázott az utóbbi időben, de már nem nagyon tudott témát felhozni, meg igazából nem is tudott még eleget hogy kérdezhessen. Ekkor mint derült égből villámcsapás jutott Akae eszébe egy fontos kérdés:
- Shu-chan te mien fegyverre harcolsz? és Timidusz tud tüzet okádni? és... és...
A harmadik kérdés nem jutott Akae eszébe.
- A harmadikat elfelejtettem T.T
Vágott elég vicces arcot Akae, de mivel tudta hogy illetlenség ilyeneket kérdezni ezért úgy döntött előbb ő mutatja meg a saját fegyverét. Kutakodott egy kicsit a kezelőfelületen, és már a kezében is volt méretes Lándzsája.
- Én Lancer vagyok!
Jelentette ki kis angol akcentussal a kislány.
- És igazából csak azért ezt a fegyvert választottam mert a másik világban is hasonlóval tudok harcolni, csak sajnos nem ilyen jól.
Szomorodott el az utóbbi mondat végén a kisember hangja, hisz a játékba kerülése előtt vesztett el egy elég fontos mérkőzést.

by **Shukaku** Kedd Nov. 11 2014, 21:18

Úgy tűnt, hogy a mai nap az elgondolkodás napja lesz a kislány oldaláról. Mind Akae, mind nem sokkal előtte Cearso, olyan dolgokat és témákat vetett fel, amik csak úgy kattogtak a fiatal idomár fejében, és tudta jól, hogy erről is szeretne majd jegyzetelni a füzetében, meg arról is, és amikor egy csöppnyi ideje futott rá, már fel is írta az ötleteket, hogy el ne felejtse. A játékba kerülése óta figyelte az állatkákat, nagyjából ezzel töltötte az összes szabadidejét addig, amíg Timidus el nem kezdett érdeklődni a párbajok és az Aréna után, és amíg ő maga arra nem adta a fejét, hogy a kicsiket segítse és emellett még pandúrosat is játsszon. Jó, a harmadik egy eléggé életveszélyes játék volt, és tartott is a következményektől, de igyekezett úgy csinálni a dolgait, hogy azt a részt Anatolera bízta, ő pedig inkább a tanítgatásnál volt jelen. Szóval visszatérve az állatokhoz, ismételten elgondolkodott azon, hogy ugyan csordákat és falkákat látott, és azt is tudta, hogy a petek között is kialakulhat barátság, sőt Aldo és Álomkelő esetéből kiindulva ennél több is, de azt, hogy ez a moboknál hogyan működik, már nem tudta. Ez is egy megválaszolandó rejtély volt. Akae szerencséjére azonban az ő kérdéseit nem volt ilyen nehéz megválaszolni.
-Hát… én idomár vagyok, úgyhogy nekem egy sípom van.
Mutatta meg a nyakába akasztott kis eszközt.
-Szeretem, mert tudom vele utánozni Timi csipogását. Timidus pedig nem tűzsárkány, hanem tollas sárkány, szóval nem tud tüzet okádni, neki más képességei vannak… de ezek titkosak, megkért, hogy ne mondjam el senkinek.
A hatalmas lándzsán elcsodálkozott, főleg úgy, hogy elmondása szerint ezt a kislány kint is használta.
-Lándzsát? Mire használtál te lándzsát?
Látszott rajta, hogy nem azért kérdez vissza, mert nem hinné el, csak egyszerűen tényleg érdekes volt az ilyesmi.

by **Akae** Szer. Nov. 12 2014, 00:09

Akae kapott Shu kérdésén és így egy kicsi tudott mesélni a másik életérő is.
- Én a másik világban is harcművész vagyok, és versenyszerűen vívok lándzsával. Ez volt az egyik ok hogy soha nem voltak túl komoly barátaim... ellenfeleim annál inkább. Most így belegondolva ez az első alkalom hogy valakinek a másik világbeli énemről beszélek és ez egy kicsit fura.
Jelentette ki kicsit aggodalmas hangnemben.
- De mindig is szerettem a botokat aminek a végén pengék, vagy hegyek voltak. Eleinte ugyan sokszor megsérültem, de a sebek begyógyultak és én egyre jobban harcoltam és egyre feljebb küzdöttem magam a ranglétrán, és akkor...
Akae tekintete a szokásos vidámságból átváltott inkább egy komor, megbánással és fájdalommal teli arckifejezésre, de a mondatát nem fejezte be.
- Felejtesd el, csak csacsogok itt butaságokat....
Terelte a témát a kis hölgy de az arckifejezését már nem tudta elrejteni mit azt mindig is tette hisz az emlékezetébe most előtört az utolsó párbaja, ami nem volt egy jó emlék számára.
- A lényeg hogy válaszoljak a kérdésedre az hogy sportoltam és abban volt szükségem eme remek fegyverre.
Szépen lassan az arckifejezése visszaváltott a tőle már megszokott vidám, életteli, mosolygós formájába. Nem is kellet neki sok hogy eszébe jusson valami jó téma hogy elterelje a figyelmet az előzőkről.
- Shu-chan még soha nem lovagoltál Timiduszon? NE érts félre tudom hogy gondjaid vannak a magasba, de az nem más? nem olyan mintha saját szárnyaid lennének amit a legjobb barátod adott kölcsön?
Érdeklődött Akae hisz ő mindig is arról álmodott hogy repülni fog, és látja mien picik is az emberek olyan magasból.

by **Shukaku** Szer. Nov. 12 2014, 09:45

Shu csillogó szemekkel figyelve hallgatta a kislányt. Most éppenséggel ő csodálta Akaet. Ő sohasem volt az a harcias típus, sem itt bent, sem ott kint nem szerette a verekedést és a küzdelmeket, de mindig is szerette volna megvédeni magát a nagyobbak ellen, akik szekálták. Persze ez a kettő összeegyeztethetetlen volt úgy, hogy nem akart fájdalmat okozni a másiknak. Ugyan látta, hogy vannak olyan harcművészetek, amik csak arra épülnek, hogy ártalmatlanítsuk a támadót, meg védekezzünk, de hát neki nem volt lehetősége ilyeneket tanulni, szóval az önvédelme mindössze annyiból állt, hogy megvárta amíg a többiek megunják a rugdosását, és akkor abba maradt a küzdelem. Legalább is a kinti világban. Itt, Kayaba Bácsinak hála nem volt fájdalom, nem kellett félnie attól, hogy fájdalmat okoz a másiknak, és Timidusnak hála verekednie sem kellett, legalább is nagyon kevésszer. Akae viszont ezek szerint már ott is megtanulta magát megvédeni, és egy ilyen törékeny kislány ezek szerint versenyeket nyert egy olyan hatalmas fegyvert forgatva. Ez persze nagyon idegen volt Shunak, de akkor is csodálatra méltó. Persze csak sport szinten, mint harcművészet, vagy küzdősport. Azokat, akik valóban fegyvert forgattak, és kaszaboltak vele, már nem csodálta így.
-Megsérültél?
Kérdezett rá azonnal, majd rá is tapasztotta tenyerét a szájára. Annyira izgalmas volt a történet, és annyira ez volt az egyetlen magyarázat. Megsérült az egyik küzdelem során, és így nem folytathatta a sportot. Ezért örül annyira annak, hogy itt bent ismételten harcolhat. Ismételten terelni akarta a témát, ám Akae most is megelőzte, Shu pedig kapott az alkalmon, és megrázta a fejét.
-Nem… még soha… esetleg… talán a földön kipróbálnám, de nincs semmi pontom a lovaglás jártasságon. De… ha szeretnéd, és neked van pontod, akkor megkérhetem Timidust, hogy jöjjön ide.
És mivel tudta, hogy a sárkány is felajánlotta már neki a röptetést, a gyorsabb haladás érdekében, és Aldot is röptette már, így nem degradáló a számára a hátasállat szerepe, így nem is aggódott emiatt, és tekintetével már kereste is a sárkányt, aki most éppen egy nyuszit ugrasztott ki a magas fűből, jelzett neki, és Timidus a következő pillanatban már landolt is mellettük.

(nyúl)

by **Akae** Szer. Nov. 12 2014, 20:04

- Sajnos nincs rá pontom, de amint szerzek rá akkor élni fogok a lehetőséggel. Mondjuk jelenleg a fő célom hogy a jártasságaim is elérjék azt a szintet hogy használhatóak legyenek.
Mesélte Akae és közben elő vette az utolsó szendvicsét a táskájából majd elsétált egy bokorig ,letette elé és vissza sétált Shu hoz. Akae úgy csinált mintha meg sem hallotta volna Shu sérüléses kijelentését, helyette inkább újabb állatkát várt a bokorból. És nem is várta hiába hisz egy menyét bukkant fel a bokorból, és már ette is a feltálalt szendvicset. Akae elővette a füzetkéjét és feljegyezte hogy már egy menyétet is látott. Mire végzett vele az állatka is végzett a vacsival. Akae kicsit rosszul érezte magát hogy nem válaszolt Shunak ezért mégis megejtette:
- Igen egy sérülés... csak... nem én sérültem meg hanem az ellenfelem... és eltiltottak.... pedig, pedig nem is az én hibám volt! Ő volt olyan béna hogy rosszul mozdult... és itt végre újra harcolhatok az eddigi legjobb barátommal bár ez most már már felülmúltad Shu-chan. És azért jöttem ebbe a világba hogy újra fegyvert forgathassak, de most már értem hogy ez a világ ennél sokkal sokkal több és színesebb.
Fejtegette a gondolatmenetét bár tudta hogy Shu pontosan tudja ezeket. Ennek ellenére olyan beleéléssel mesélte hogy még ő maga is kicsit meglepődött.
- Bocsi hogy ennyit beszélek, magam sem értem hogy mért csinálom általában sokkal jobban átgondolom hogy eláruljak valakinek valamit avagy sem, de nálad ez valahogy már már kényszeresen előjött belőlem hogy elmondhassam neked a dolgokat.
Kavarodott bele egy picit Akae a saját mondatába.

by **Shukaku** Szer. Nov. 12 2014, 20:19

Valahogy annyira hihetetlen volt Shu számára ez az egész. Amíg nézte, ahogyan Akae a menyétet etetgeti, és eszébe jutott, hogy egyébként nála van pet eledel is, meg mindenféle finomság, amit az állatkáknak készített, és nem kéne szegény kislánynak a szendvicseit elhasználni erre… de ez akkor már tulajdonképpen teljesen mindegy volt, és el is hessegette a gondolatot. Persze azt tudta, hogy adni fog Akaenak az elemózsiából, és talán még a szendvicseit is pótolja, hiszen ha ez előbb eszébe jut, akkor nem kellett volna elhasználnia őket, de most nem ezen a problémán gondolkodott. Az járt a fejében, hogy hol is élhetett ez a kislány. Hol van a világban olyan hely, ahol ilyen fiatal lányokat engednek éles fegyverekkel harcolni. Igaz ő is látott bemutatókat, de úgy tudta, hogy még azok a kardok is, ha ugyan valódi fémből vannak, de nincsenek kiélezve. Ugyan veszélyesebb volt, mint a vívás, amit a tévében látott, de hát azok az emberek egész életükben azt tanulták. Akae azt mondta, hogy tizenkét éves. Ennyi idősen nem fa fegyverrel, valami bottal… ilyen gyakorlófegyverrel kellene harcolnia? A fiatal idomár nem értett az ilyesmihez, de azt tudta, hogy valami nagyon nem jó úgy, ahogyan a harcművésszel történt, és azt is tudta, hogy túlságosan ragaszkodik a fegyverekhez. Talán valami szerzetescsaládból származhatott, és egyedül éltek a hegyekben? Vagy egyáltalán a szerzeteseknek Nerve Gearjük? Nem tudta, de valahogy nem is nagyon akart ezzel foglalkozni. Megijesztette a gondolat. Persze csak csóválta a fejét.
-Semmi baj, szívesen válaszolok és segítek neked. Tudod… én a kis szintűeknek segítek, ahogy most neked is. És…
Ekkor fordult a sárkány felé, aki csak szótlanul várt eddig mellettük, amióta landolt.
-Timidus, ugye megengeded Akaenak, hogy felüljön a hátadra? Gyakorolni csak azzal lehet, ha próbálkozol…
A sárkány természetesen bólintott, és tekintetét a kislányra emelte.

by **Akae** Csüt. Nov. 13 2014, 10:16

- Hát... rendben...
Jelentette ki Akae, de még nem nagyon ment közel Timduszhoz. Nem azért mert félt hanem csak vár egy picit hogy fel tudjon készülni az esésekre. Szépen lassan közelítette meg a hó fehér sárkányt aki türelmesen várta hogy Akae oda menyen hozzá. Mikor odaért ne is rögtön felült Timiduszra hanem csak a feje közelébe ment majd a kezét odatartotta Timidusz arcához, majd szépen lassan óvatosan közelítette hozzá míg teljesen nem ért az arcához. Majd szépen lassan elkezdte simogatni Timudszt hogy felmérje menyire találja idegennek. Mikor már egy kicsit jobban "össze barátkozott" Timiduszal elindult hogy megnézhesse közelebbről Timidusz ragyogó fehér szárnyait.
- Gyönyörű! Elképesztő hogy milyen szép vagy Timidusz, remélem nem fog gondot okozni hogy egy picit gyakorlok lovagolni rajtad.
Kezdett el Akae Timiduszal társalogni, és közben arról ábrándozott hogy majd a levegőbe milyen csodálatos lesz. Ugyan félt egy kicsit hogy nem lesz olyan jó mint ahogy azt elképzelte, de remélte hogy annál sokkal csodálatosabb lesz és egy életre belé rögzül majd a látvány.
- Shu-chan nagyon kedves vagy velem pedig még elég kis szintű vagyok és.. és.. nem is nagyon ismertem eddig a világ adottságait. De nagyon sok fájdalommal lehet tele a kis szelindekekkel való foglalkozás hisz ő halnak meg a legkorábban és annál fájdalmasabb érzés nem létezik a világon mit ha a saját tanítványodat elveszted. Csak egy megérzés de amikor először láttalak rögtön beugrott hogy nem rég veszthettél el egy fontos személyt, és én megígérem hogy olyan erős leszek hogy soha nem fogok meghalni és nem fogok senkinek fájdalmat okozni a környezetembe és... és... megölöm azt aki bántani merészeli a nála kisebb szintű játékost.
Fejtegette Akae az elméletét amibe szinte már biztos volt hogy így történ.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 13 2014, 10:39

Timidus egyáltalán nem értette, hogy mit is csinál a kislány, miért kell ilyen rituálékat végrehajtani azelőtt, hogy felülne a hátára, de társa intésére nyugodtan tűrte a procedúrát. Shu pedig tudta, hogy Akae mit csinál. Tudta, hogy miként kell állatokat szelídíteni, hogy miként közeledünk egy ismeretlen kutya, vagy éppen hátas felé, csak a harcművész mindössze annyit felejtett el, hogy a sárkány egyáltalán nem valami állat, és ha Shu arra kéri, hogy Akae meglovagolhassa, és ő erre engedélyt ad, akkor felesleges ilyesfajta bizalomépítés. Persze az idomár azt is tudta, hogy erre most inkább a lánynak van szüksége mint a társának, így halk csipogó utasításokkal, és piciny mozdulatokkal jelezte a pet felé, lehetőleg úgy, hogy a lánynak ne legyen túl feltűnő, hogy mit tegyen. Timidus pedig tette, így a sárkány, a macskák szokásait utánozva nyomta bele a fejét a kislány kezébe, simagatást kunyerálva. Sohasem volt az a hízelgő típus, nem is volt rá szüksége, de ha Shu ezt kérte tőle, és neki örömet okozott az, hogy ezzel örömet okoz a lánynak, akkor megtette.
-Nem fog gondot okozni. Már kiderítettük, hogy nincs szükség súlyemelés jártasságra az elbírásodhoz, így nyugodt lehetsz afelől, hogy amennyiben a lovaglás jártasságod megfelelő, úgy nem okozol semmifajta kényelmetlenséget a számomra.
Ezután azonban az idomárhoz intézett szavai már mindkettejüket meglepte. Még Timidus sem adott annak néhány század százaléknál több esélyt, hogy a lány gondolatolvasó legyen, de Shu csak csóválta a fejét, és szomorkás mosoly ült ki az arcára. Azt persze nem értette, hogy mi köze van a kezdő játékosoknak a szelindekekhez, de erre inkább nem kérdezett rá, és betudta annak, hogy a lány rosszul ismeri a szó jelentését, és csak valami okosat akart mondani.
-Én… én csak segítek… nem vigyázom rátok… de ha kértek, akkor segítünk… de vannak céhek, akiknek az a dolguk, hogy megvédjék a tagjaikat. Ha gondolod… szívesen elviszlek akár oda is, ahol én vagyok. Az elvesztés pedig…
~Hisame… Utahime… Falco…~
-Igen… de… nem tudom… szerintem nem csak a kisebbeket nem szabadna bántani. A felnőttek mindig azt mondják, hogy nem bántják a lányokat, meg a nőket meg a gyerekeket. Szerintem… szerintem senkit nem kellene bántani… az lenne a legjobb…

by **Akae** Csüt. Nov. 13 2014, 19:42

/szintűekkel, xDD elírtam, de most már inkább nem nyúlok bele/

by **Akae** Csüt. Nov. 13 2014, 19:56

- De... De... nekem nincs lovaglás jártasságom.
Aggodalmaskodott Akae. Majd Shura nézett.
- Sajnos a férfiaknak muszáj kialakítaniuk egy hierarchiát, ezért muszáj harcolniuk és aki a végén marad az lesz az "alfa hím", ő szabályozza majd a többi játékost de ebben a világban megvan a lányoknak/nőknek is az erejük arra hogy úgymond Alfaként kiemelkedjenek a többiek közül, és megszabják az íratlan törvényeket. Ez a szabály hogy nőket és gyerekeket nem bántunk csakis kizárólag azért lehet érvényes mert az előbb emeltettek nem képesek túl komoly ellenállást tanúsítani így nem minősülnek potenciális ellenfeleknek. Ez csak az én elképzelésem és közel sem biztos hogy ez így is van, de ha belegondolsz más régebbi mmorpgk-ben sem kíméltek senkit csak azért mer női karaktere volt. Szerintem sokan azt gondolják hogy Kayaba biztasson csak átveri őket és nem is halnak meg valójába, hanem kijutnak a játékból ám nem merik kipróbálni hisz ha tévednének akkor azzal a másik testük is meghalna.
Fejtegette az elméletét Akae amire igazán büszke volt hisz most még a tesójának sem kellet segítenie hogy egy saját hipotézist megalkosson. Eközben szépen lassan felült Timidusz hátára.
- Remélem nem fog gondot okozni hogy semennyi lovaglás jártasságom sincs.
Majd közben beugrott Akaenak hogy mit is mondott a céhekkel kapcsolatban Shu és eszébe jutott hogy még nem válaszolt rá.
- Egy céh... hát... nem hiszem hogy túl sokáig húznám szóló játékosként így nagyon szívesen elfogadom az ajánlatodat.
Tudta le a választ Akae, és remélte hogy nem sértette meg vele Shu hogy ennyit várt a válasszal. Majd Timiduszra nézett.
- Timidusz megkérhetlek rá hogy eleinte nagyon közel a földhöz repülj, ha esetleg leesnék akkor ne koppanjak akkorát?

by Ajánlott tartalom