Füstölgő Mezőség

Nem szokták kinézni belőlem, hogy tulajdonképpen egy született zseni vagyok. Ami pedig így van jól, hiszen rendszerint szándékosan játszok rá a szegény, buta Asu-chanra. Ha viszont Aincrad egyetlen titkos vörös céhét működteted, s valójában te vagy az egyik legveszélyesebb játékos az egész világban, akkor ez így van jól.
- Ez íííígy van. Mostanság egyre több fura kéréssel találnak meg. Egy lány például azt kérte, hogy rajzoljak neki szeplőket. Ki akarta próbálni, milyen. - én pedig tényleg ebből csinálok üzletet. Amit a játék figyelmen kívül hagyott.
A szőrös manó látványa teljesen letaglóz. Kissé sikerül rázombulnom, főleg, amikor Rincicc valami teljesen nagy butaságokat beszél nekem. Dinamikus 4k-s micsodákról... Pedig fogalmam sincs, hogy mi az. Biztos valami gamer dolog ez is, amihez én meg nem értek. Ki tudom számolni, hogy Aincrad képzeletbeli égboltján melyik csillag valójában milyen messze kellene, hogy legyen, de meg nem mondom, mi az a damage dealer. A textúrákat is csak azért tanultam meg, mert a boltomban sokat foglalkozom velük.
- Nem, az ott nem menyét... Az egy ember, kevés HP-val! O.O - pillantom meg a felénk haladó lányt. Elég lazán veszi, hogy az életcsíkja kábé vörösben, de ő meg vigyorogva sétál az ösvényen. Legalább már az ösvényen van. Akkor talán nem murdál meg annyira.
- Hűűűűű, te aztán nem vagy semmi! *.* Olyan vörös az életcsíkod, mint az indikátorom. ^^ Na csüccs le ide, kész az ebéd. Kaphatsz egy tányérral, attól majd gyorsabban feltölt az életcsíkod, mielőtt megmurdálsz itt nekem. Én főztem. - már intek is neki, hogy üljön le az egyik kényelmes farönkre, amit mintha csak neki tartottunk volna fent. Persze, nem lepne meg, ha a piros indikátorom miatt inkább visszamenne oda, ahonnan jött. Viszont nem áll szándékomban ártani neki. Főleg nem kedvenc segédem, Rincica mellett.
- A hajad? Igen... Mit szeretnél csinálni vele? Nyírjuk meg? Az arcformádat teljesen megváltoztatná. Esetleg egy frufru, kicsit magas a homlokod. Hajfestésen gondolkoztál már? - előveszek az inventorymból három darab fa tányért, meg egy vekni kenyeret. Az étel készen van, talán még finom is. De valamiért a víz olyan, de olyan szépen csillog...

Szeretem az új embereket! De tényleg! Első komolyabb főzési élményem pedig minél többeknek kell megtapasztalniuk. Annál jobb lesz nekem, hiszen legalább egy olyan ember biztosan lesz, aki őszintén megmondja, milyen lett. *-* Igazából tamagoyakin kívül még nem nagyon csináltam mást, legfeljebb süteményt, abból is az egyszerűbb fajtát. De próba cseresznye. Annyira nem ronthattam el.
- Rincicc. ^^ - a bokorba vetődő, majd onnan visszatérő lányt kisegítem ezzel. Majd kezemben egy merőkanállal hosszasan elmerengek íriszeiben. Hűűűűű... Nem hittem volna, hogy egy szempár képes ilyen szép lenni. Azta...
S még jó hosszan csodálkoznék azon, hogy milyen szépen is csillog meg villog. Olyan, mint egy üveggolyócska, ami egyben hógömb is, de hó helyett csillámszivárványok repkednek meg szállingóznak benne. Majd az egész kavarogni kezd, s mindenféle nonfiguratív formát vesz fel. Saját gülüim egészen kimerednek, ahogyan Rincicc szemeit vizslatom, s ez még talán órákon keresztül folytatódna így, ha nem tennének fel egy érdekes kérdést. Azonnal visszaránt a valóságba, s rápislogok a jövevényre. Nem hiszem el, hogy képes volt ilyet kérdezni. Komolyan nem félti az életét, ha ilyen lazán kezeli a dolgokat Aincradban. Ez a lány... ez teljesen őrült. Őrültebb, mint én. Őrültebb, mint Malcolm, sőt! Őrültebb, mint Shuu! O_O Gyakorlatilag szembeáll a halállal, és kineveti. Mindezt pedig olyan határozott eleganciával, hogy az még számomra is irigyelendő. Talán még a Liberatorsnak is hasznára lehet?
- Én nem... Szóval nem. Baleset volt. Vagyis... meg kellett védenem magamat. - természetesen mindez hazugság. Annyi embert öltem meg, hogy már nem is számolom őket egy jó ideje. Felesleges. Csak egy szám. De persze, a külvilágnak nem ezt mondom. Eddig tökéletesen alakítottam szerepemet. Ez pedig most sem lehet másképpen. Rincicc persze sosem kérdezte, miért ilyen az indikátorom. Valamiért sohasem érdekelte. Azonban sokan mások viszont rengeteg pénzt fizetnének annak, aki el tudja mondani rólam az igazat.
- Nem sokan szoktak erről kérdezni, tudod. Tabu témának számít. Meg a legtöbben félnek rákérdezni. ^^" Egyébként igen, Asuka vagyok, ez pedig a híres-neves Konkurencia Pörkölt. *.* Van benne minden, amit vadásztunk. Mit is raktunk bele? Á, teljesen mindegy, csak együnk. Kockásra akarom enni a hasam. *.* - szedek mindenkinek egy jóóó tányérral a gombás-húsos pörköltből, amihez pár szelet kenyér dukál. Biztosan finom lett, még ha a hagymát ki is hagytam.
- Játékstílus? Mire gondolsz pontosan? Pedig már ideje lett volna eldöntened, mit szeretnél. >.< Persze, ha szeretnéd, segítünk szívesen. De most... együnk! *-* - az ölembe veszem a tányért, majd falatozni kezdek. Eközben Rincicc is elmondja, hogy milyen frizurát is szeretne.
- Sötétebb szín? Nagyon jó! Mit szólnál mondjuk a kakaó barnához? Teljesen megváltoztatná az arcodat. Esetleg megpróbálkozhatunk egy ombre festéssel is. Mondjuk vöröses végek? Szerintem elég állat lenne. A szelid kiscicából igazi tigrist faragok. - adom tanácsaim a következő frizurájához. Végtére is, tökéletes munkát kell végezzek.

Láthatóan Rinciccék már jól ismerik egymást, mindazonáltal akkor is ledöbbent a hozzáállása. Már sokféle módon reagáltak a vörös indikátoromra, de ilyet még nem pipáltam soha. o.o Ennek a lánynak tényleg ennyire mindegy?
- Ez íííígy van, ahogy Rincicc mondja. - helyeselek a statos dolgokra, s bőszen bólogatok.
- A kitartás például csak magasabb szinteken fontos. Én például OHKO-zni szeretek, a magas erőt részesítem előnyben, meg a nagy HP-t. Már majdnem megvan a 100 sebzésem. Sokan viszont a gyorsaság és fegyverkezelés kombinációt szeretik. ^^ Azzal nem lehet mellélőni. - legalábbis nem olyan nagyon. Sokszor kerültem abba a helyzetbe, hogy a nagy gyorsaságú karakterek lealáztak, alig találtam el őket ráadásul. Azonban ha egyszer sikerül találatot okoznom, ott általában vége a harcnak.
- Ha harci tanácsok kellenek, akkor nyugodtan keress fel. Úgy látom, legalább egy jobb felszerelésre szükséged lenne. Ezek még mindig kezdő cuccok? o.o Na mindegy. Akár az Arénában is megtalálsz. Ha sikerül megverned, akkor meghívlak egy fagyira. - persze, tudván, hogy kiképzős, ennek nem sok esélyt adok. Ellenem az alacsonyabb szintűek legfeljebb fondorlatokkal nyertek eddig is. Átkozott pióca méreg. >.>
- Aztaaaa, mekkora kacsááááák... - pillantok meg egy egész kacsa családot a parton. Fel is állok, s odatámolygok, azonban lépéseim kissé bizonytalannak hatnak. Annyira, hogy hiába a nagy akrobatika, a tűsarok a játékban először, ez egyszer, s talán utoljára kifog rajtam. Placcs, bele a vízbe. Igaz, esés közben legalább sikerül megérintenem egy kacsát is. Nagy dolog.
- Hát nem így akartam hajat mosni, ehhehe. - ücsörgök a sekély vízben. A fodrozódó hullámok még elég zaklatottak, de lassan és biztosan kisimulnak, s meglátom a saját tükörképemet. Nem érzem teljesen tisztán magam. De nem tudom, mi lehet az oka. Tudom, hogy nem bírom az alkoholt, de egy csepp bort sem öntöttem a pörköltbe. Vagy valaki mutyizott talán, amíg nem figyeltem?

A vízbe érve azt hinné az ember, hogy majd kitisztul a feje a sok gombától. De a valóság nem ilyen. Ez sajnos nem így van. @_@ Uram atyám, édes istennőm, mit raktunk mi bele abba a pöribe? o.o
Hát nem kell sok hozzá, hogy bele ne fulladjak a körülbelül bokáig érő vízbe, hiszen úgy belepottyanok, ahogy csak kell. Hamarosan aztán a sekély parton ücsörgök, s flesselek a felhős égre. Nem is tudtam, hogy ilyen szép, színes az ég. Ezt muszáj leírnom. Muszáj feljegyeznem ezt a fantasztikus észrevételt, mely megrengeti majd egész Aincradról alkotott képünket, miszerint az ég nem kék, és az űr sem a fekete végtelenség.
- Mi, mi, hajfestés? Most? o.o - kamillázok a két szép szememmel. Hallottam, hogy a szeretetről, meg ilyesmikről beszélgettek az imént, de az egész most már olyan távolinak tűnik... Mintha csupán visszhangként hullámzana minden a térben. Alig vannak tőlem pár méterre, de hihetetlenül távolinak, elérhetetlennek tűnnek. Mintha egy másik dimenzióból integetnének kifelé.
- Miért éppen barnára? Az olyan szomorú szín! Depressziós leszek tőle. - nem szeretem a barnát! >.< Az olyan lehangoló. >.> Haru sem engedi, hogy legalább egy sarkot kifessek a céhházban rózsaszínné... de akkor legalább nem lenne mindenki olyan morci, hogy csak na.
- Kana-chan, ugye szerinted is depis a barna? Kivéve, ha az csokiból van... Mert úgy elfogadom. Csoki... hmm. Éhes lettem. - kivánszorgok a vízből, s visszamegyek a helyemre, a bogrács mellé. Imbolyogva ugyan, de képes vagyok a talpamon megállni. Kutakodni kezdek az inventorymban. Először is, kiveszek egy jó nagy doboz bonbont, majd pedig az S.O.S. fodrászcsomagomat. Egy ecsetet, néhány tégelyt, amikben festék van, egy ollót, meg egy tálkát.
- Szőke leszek. Azt mondják, a szőkék boldogabbak. Ez tényleg így van? o.o - jelentem ki nagyon határozottan, miközben pakolom ki a vészhelyzet csomagot az inventorymból.
- A szeretet az ellenséged ebben a világban. Idomítsd, s akkor képes lehetsz uralmad alá hajtani azt. - normális esetben nem beszélnék ilyen hülyeségeket. Most azonban kezdek egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedni. Már hónapok óta nem öltem meg senkit. Mondhatni, egészen tiszta vagyok. S tisztán érzem, hogy a sok elfojtás most felül akar kerekedni rajtam.
- A boldogság pedig csupán egy távoli emléke annak a múltnak, ami soha nem is létezett. - fel sem fogom, hogy ezeket még hangosan is kimondom. Megemelem tekintetem Rinre, s határozottan kijelentem.
- Tudod mit? Csináljuk! Festheted a hajamat! >.< - ha nem lennék begombázva, akkor nem engedném, hogy csak úgy hozzáérjen a hajamhoz. o.o Biztosan nem vagyok most magamnál. @_@

//Nem az itt lévő játékhoz!//

Van bölény, van nyuszi, minden happyness! \o/ Shuuék is ügyesek a nyúlfogással, és azt hiszem, ez elég jó, mert akkor szépen haladunk. Már nem kell sok neki sem, hogy megszerezze azt a nagyon nehéz jelvényt. Egyszer talán nekem is sikerül. De addig is... Jöhet az elátkozott csirke nyolcas. Még mindig kell hozzá három csirke.
- Hű... Így utólag már nem is olyan ijesztő. A legtöbb mob pedig tényleg nem bánt, ha nem piszkálod őket. De vajon honnan tudják, hogy magasabb szintűek vagyunk náluk? – abban nem vagyok biztos, hogy ha egy szinten lennénk velük, akkor ne találkoznánk egy csordával, de másképpen viselkednek a mobok a velük azonos szintűekkel, meg az erősebbekkel. De még a sokkal gyengébbekkel is. Az utóbbi mondjuk fura, mert olyat is láttam, hogy direkt nem támadtak egy kisebbre, meg olyat is, hogy pont azért támadtak, mert tudták, hogy nyerni fognak. De ez biztosan mob függő akkor.
Végighallgatom, amit Akira-sanról mesél, de valahogyan nem érzem teljesen okésnak. Más volt, amikor közösen kajakoztunk, meg horgásztunk bakancsokért, és megint más a mostani. Lehet, hogy gáz van, mert egyáltalán nem úgy beszél kelletlenül róla, mintha csak egyszerűen szégyenlős lenne. Tudom, hogy Shuu nagyon szolid az ilyen dolgait illetően, de viszont ez a sok jó tulajdonság, ahogyan felsorolja, szóval nem volt túl meggyőző. Megegyezek vele, hogy a következő szinten találkozunk, így odateleportálva várom be a teleport kapuban.
- Itt is vagyunk. ^^ Remélem, most is kiengednek néhány csirkét... – az nem lenne rossz. Tényleg kéne némi szerencse. Sok szerencse. Ez egy nehéz jelvény ugyanis.
- Szóval Akira-san... – ízlelgetem magamban a nevet. Biztosan rengeteg Akira nevű játékos van, úgyhogy esélytelen, hogy így találjak rá. Szóval rá kell hagynom Shuura, hogy egyszer majd mutasson be neki. Vagy valami ilyesmi. Viszont... Akkor sem stimmel valami. Így a 12 évesek szoktak beszélni, amikor kitalálnak maguknak egy pasit, mert véletlenül chateltek egy random idegennel chat roulette-en, de egyébként meg közben nem is létezik.
- Figyelj... ha valami gáz van, nekem nem kell hazudnod. – még az is lehet, hogy mégis létezik, de esetleg bántotta volna Shuut? Ha olyat tett vele, amit nem akart, akkor garantáltan meg fogom keresni. >.>

Úgy éreztem, hogy kötelességem volt rákérdezni, hogy akkor most mi van. Ez a néhány odavetett jó tulajdonság, meg hogy ő mekkora céhvezér, hát ez kevés. Mondjuk így máris könnyebb lesz megtalálni, ha esetleg egyszer arra kényszerülök, hogy meglátogassam. Nem szeretnék creepy lenni, és ha lehet, meghagyom Shuunak a magánéletét. De jó ezekről tudni. Ő még fiatal, és könnyedén követ el olyan hibákat, amiket én is régen.
Aztán megered végre a nyelve, s ha már a nyelveknél tartunk, erről is kapok egy kis beszámolót. Talán picit többet is, mint amit amúgy tudni akartam, de igyekszem erre a semleges „ühüm” fejet vágni. Nagyon odavan érte, de legalább egy picit megnyugtat, hogy nincs semmi gond. Talán tényleg csak én fújtam fel az egészet.
- Ez egészen aranyos tőle. :3 Szerintem boldog lehetsz, hogy figyel rád, és nem akar egyből olyanokat csinálni veled. *.* – érezhető a hangomból, hogy kissé megkönnyebbültem. Sajnos halálok halálával halt volna, ha Akira-san csak arra használja Shuut, hogy megkaphatja. Nem kételkedem benne, amikor azt mondja, hogy még nem jutottak messzire. Az idegesség viszont így is látszik rajta. Picit ráfeszül a témára. Mondjuk megértem, az ő korában én sem voltam vele másképp.
- Nem hiszem, hogy nem tetszenél neki. Csak nem akarja, hogy azt gondold, csak arra kellesz neki. Szóval szerintem ne parázz. Ha eddig tisztelt téged, később is fog. – a kaputól elfele indulok meg. A helyi mezőket már jól ismerem, meg azt a gombát is, amit nem szabad leszedni, mert picit mérgező. És én abból pörköltet főztem.
- De tudod mit? Ha egyszer feltalálom a korkorrigáló főzetet, neked ingyen elkészítem. :3 – csirke, csirke... honnan szedjek össze még három csirkét? Az nagyon sok.
- Ki mondott olyat, hogy Timidus nem létezik? o.o Áh, az emberek buták. >.> – mivel látom, hogy kellemetlen neki a téma, s kellőképpen megnyugodtam, hogy nem fog vele rosszul bánni ez az Akira, ezért visszakanyarítom a témát valamire, ami kellemesebb. Ami pedig nem lehet más, mint mások szidalmazása, és a sérelmek megosztása. \o/ Végtére is, erről már biztosan szívesebben beszél. Ő maga mondta.

Shuu elég konkrétan meg tudja fogalmazni, hogy mi is a problémája, s mitől fél igazán. Nem csinált még ilyet, és igen, az első alkalmak mind ijesztőek, szóval nincs ebben semmi meglepő. Aztán a korkorrigálós dolgon egy picit azért sikerül kiakadnia, pedig igazából kétlem, hogy valaha is lenne a játékban ilyen. De hát, ő tudja. Nem csinálok nagy ügyet belőle, inkább próbálok valami hasznos tanáccsal szolgálni.
- Hmmm.... – egy pillanatra elkalandozik a tekintetem, s Timidusra nézek. Igen, igen. Azt hiszem, ez jó lesz.
- Timidus ugye tud repülni. De soha senki nem tanította meg rá. Mármint nem úgy, hogy megmutatta neki, mit hogyan csináljon. Igaz? – amennyiben helyeselő választ kapok, folytatom.
- Ez azért van, mert egy sárkány, vannak szárnyai, tehát repülnie tudni kell. És ahogyan Timidus is megtanult repülni, úgy te is megtanulsz majd kezdeményezni. ^^ Onnan fogod tudni, hogy készen állsz rá, hogy ösztönösen jön, természetesen. – ez a legjobb, amit tudok neki mondani. A saját nyelvére próbálom lefordítani a dolgot. Persze, attól még az első repülés tele lesz csetlésekkel, botlásokkal, ahogyan az biztosan így volt Timidusnál is, de ettől függetlenül az ember úgy van kitalálva, hogy tudja, mit és hogyan kell majd csinálnia. Minden más már tanulható.
- Csirke! \o/ – nem is húzom az időt. A közeli faluból szökhetett el. Biztosan örülni fog a gazdája, hogy megtaláltam. A csirkék nem igazán élnek túl a szabadban, ami azt illeti. Szóval nekimegyek, leguggolok hozzá, és elkapom a lábainál fogva.
- Ezt azt hiszem, visszaviszem a faluba. Vagy szezámos csirkét csinálok vacsorára. Még nem döntöttem el. De már csak egy kell. :3 – nagyon megküzdöttem ezért a jelvényért, hiszen többszöri nekifutással sem sikerült még összehoznom. Remélem, találok még egyet, és végre letudhatom a csirke nyolcast.
- Hát... minden létezik, amit valamilyen szinten érzékelsz. Még a napfény is, pedig tudod, hogy ez nem az igazi nap. De ha ilyet mondott Timire, akkor lehet, csak szimplán nem kedveli. Vannak, akik szeretnek másokat bántani, főleg szavakkal. – a csirkét elrakom az inventorymba, egyelőre arra a részlegre, ahol nem lesz belőle friss husi. Ha sikerül még egy csirkét fognom, akkor elég lesz egyet hazavinni.

Őszintén reméltem, hogy a hasonlatom elég jól érzékelteti számára, hogy mire is gondolok pontosan, s hogyan is kell elképzelnie ezt a kezdeményezés dolgot. Általában működik az, hogy az embernek a saját nyelvén magyarázd el a dolgokat. Csupán rá kell jönni arra, hogy mi is ez a nyelv, amit beszél. Shuu pedig a leginkább Timidus nyelvén beszél. Na nem a sárkányságra gondolok itt, meg arra, hogy mindent nagyon egyszerűen, s pontosan kell elmagyarázni neki, hasonlatok nélkül – abból kaptam már néhány leckét, hogy ezeket Timidus hajlamos félreértelmezni - , hanem arra, hogy számára ő a legfontosabb. Végül is, érthető. Nekem is volt olyan macskám, akivel ott voltam a születése kezdetétől, és nagyon közel állt hozzám. Tizenegy évet élt le velem, ami nagyon szép kor egy macskától, mielőtt elragadta őt a halál. Szóval, Shuu is valami ilyesmit érezhet Timidus felé, azzal a különbséggel, hogy ő konkrétan függ a pettől, s képtelen élni nélküle. Vagy ahogyan ő mondta, nem fog nélküle, vagyis a való világban élni.
Aztán úgy néz ki, beigazolódik az, amit „megjósoltam”, s sikerült megértenie, amit közölni akartam. Vagyis a pontos megoldást a problémájára. Biccentek egyet megállapítására, miszerint akkor egyszerűen még készült fel rá.
- Igen, akkor egyszerűen csak erről van szó. Próbálj kevesebbet aggódni miatta. Ha Timidus is megtanult repülni az anyukája nélkül, akkor neked is menni fog ez a dolog anélkül, hogy erőltetnéd. Ha Akira-san pedig tényleg szeret, akkor várni fog. – nem egyszerű meggyőzni egy összezavarodott, fiatal lányt arról, hogy nem kell szégyenkeznie a saját szexualitása, vagy annak hiánya miatt. Pedig hiányról szó sincs,
- Tényleg... a peteknek van anyukájuk? És lehet a peteket breedelni? Tudod... mint amikor különböző cicákat és macskákat tenyésztenek. – odasandítok Timidusra, hogy választ kapjak. Gyanítom, a pet tojások csak úgy vannak, de azért vicces lenne, ha lenne egy pet napközi, ahova beadhatod a petedet, hogy új pet tojások legyenek.
- Hát, nem ismerem ezt az Alexet. De meg kell tanulnia elfogadni ezt a valóságot. És nem illik ilyet mondani egy petre, még akkor sem, ha egy pet. Hümm, ideje megenni a halas pizzát. ^^ Az egyiken garnélarák is van. És hoztam desszertet is. Igaz, azt nem én csináltam, mint a sütiket. De az meglepi. :3 – már elég sok idő eltelt azóta, hogy megcsináltam a pizzákat. De Shuu azt mondta, hogy még Timi is imádja a halas dolgokat. Ideje megenni, nem túl jó a szavatossága a halas ételeknek ugyanis.

Tiszta cuki, ahogyan beszél róla. :3 Már eddig is tudtam, hogy oda meg visszavan ezért a fiúért, azt pedig aéig várom, hogy végre én is megismerhessem. ^^ Nem csüngök rá viszont erre a dologra, hiszen így is rengeteg dolog történt ma. A mi kultúránkban amúgy sem illik ilyet kérni, ilyen erőszakosan.
Ami meg a petek nemi életét illeti, azt valahogy sejtettem, hogy nem lehet nekik ilyet, pedig azért jó volt eljátszani a gondolattal, hogy ők is lehetnek szerelmesek, és különböző új peteket tudsz tenyészteni velük. :3 Bár ami azt illeti, jobban belegondolva igazából nem sokat tudok a petekről. Találkoztam már néhány idomárral, meg beszélgettem néha Timidussal, de igazából ennyi. Miben mások, mint a mobok? Vagy éppen a szafaris állatok? Azt ugyan tudom, hogy tojásból kelnek ki, meg hogy az idomár védelme a feladatuk, ezt mondta elégszer Timidus is, de ez ugye nem sok. Sohasem vonzott ez a kaszt, hiába lehet cukiságuk, én a regisztrációnál egyből ráböktem arra ugyanis, amelyiknek a legnagyobb fegyvere volt, hogy biztos az a legerősebb. És nem is tévedtem.
- Hát hogy akkor sem illik. Meg senkivel sem illik. o.o – nem értem a problémát, gondolatolvasó meg ugye nem vagyok. Pedig szép is lenne. T.T Szóval nem igazán érzem ki Shuu mondandójából, hogy picit magára vette a megfogalmazásomat. Keresek inkább egy farönköt, ami majd megfelel asztalnak, és a falutól sincs messze, s lerakok oda néhány tányért, majd pedig a pizzaszeleteket. Van mindenféle, de egyben egyezik mind. Hogy tele van tengeri herkentyűkkel. De nem gyümölcseivel, mert az egy ostoba és arrogáns megfogalmazása az állatkáknak, hiszen többet érdemelnek annál, mintsem hogy ilyen gyűjtőnevet kapjanak. Jó, jó, a herkentyűk is az... de talán még mindig jobb, mint gyümölcsnek csúfolni őket.
- Nincs menüjük? Jé... Ezt például nem tudtam. Meg alapból igazából keveset tudok a petekről. Nekem sosem volt ugye, meg nem is lesz, de csomó idomárt láttam már. Tényleg, a csirkék mit esznek szerinted? Szeretik a kagylót? Meg kéne próbálni idecsalni egyet. – őszintén fogalmam nincs, mit esznek a csirkék. XD Azzal sem vagyok tisztában, hogy a nagy vágóhidakon meg csirketelepeken mivel etetik őket, és azt hiszem, ezzel egy szívességet tettem önmagamnak. Pedig a csirke husi finom. :3

Az ebéd tálalva, a rengeteg tengeri dologgal megrakott pizzák láttán pedig máris éhesnek érzem magam. Imádom, hogy büntetlenül habzsolhatok itt annyit, amennyit akarok! Főleg, ha nassikról van szó. Ezekről odakint elég hamar leszoktam, mert azt mondják, a sok cukor betegséghez, az pedig elhízáshoz vezet. Ha van valami, amit imádok Aincradban, akkor az ez.
- Örülök, hogy ízlik. – muncholom a pizzát, sikerült egy tonhalasat kiválasztanom, mert hát olyat is hoztam. Minél extrémebb valami, annál jobb. >.< Mostanság mondjuk nem sokat fejlesztettem a főzésemet, de mindig van valami, amit tanulhatok, akár más jártasságoknál is.
- Nem tudom, nem voltam ott. Nem láttam semmiféle tehetségkutatót. Viszont... – azt ugyan én nem tudom, de ez a tehetségkutató akkortájt volt megrendezve, amikor én éppen egy kazamata titkos kis termében raboskodtam. Egy teljes éven át. Szóval nem csoda, ha az ilyen Aincradban világszintű események elkerültek.
- Jól sejtem, hogy Timidus, és a többi pet mesterséges intelligenciák? Ha ez így van, akkor nem butábbak, és nem okosabbak annál, mint amire tanítják őket. Vagy tévedek? – igazából csak egy ötlet, egyfajta feltételezés. Tényleg nem tudok sokat a petekről. Csak azt, amit ugye Timiduson láttam. Egyből eszembe jut az a régi sztori, amikor tinikoromban tömeghisztéria volt egy beszélő macskás játék miatt, mert az emberek azt hitték, hogy pedofilok és szervkereskedők kémkednek a gyerekek után. Igen, ezt majd mindenképp elmesélem Shuunak.
- Kukorica, vettem! – hát, nem tudom, honnan szerzek én most kukoricát. T.T Kénytelen vagyok az egyik pizzáról áldozni, a szent cél érdekében. De ha meglesz az a jelvény végre, akkor mindenképpen megérte. Végighallgatom persze, amit mond, s el sem tudom képzelni, hogy valaki hatszáz megnyitott panel mellett harcoljon. Az emberi agy képtelen ennyi dologra egyszerre figyelni. Ezért kell megtanulni ezeket. Például ezért számolom ki előre, nagyjából milyen erőseket sebzek, és az életcsíkom mely szakaszában.
- Sokszor meséled, hogy Timidusra valamiért sokan haragudnak. Mármint, hogy komolyan sértődnek rá. Jó, néha én is elviselhetetlen vagyok, de tényleg ennyien vannak, akik olyanok, mint ez az Alex? – aztán megtörténik végre a csoda... *.* Hogy honnan került ide ez a csirke, azt nem tudom, de a kukorica felkeltette az érdeklődését. Még ha nem is olyan, mint amilyet szeret. Aztán a földet kezdi el kapirgálni, s amíg ezzel foglalkozik, én nekiugrok, hogy meglegyen végre. Achievment unlocked! Végre megvan a csirke nyolcas, amire egy jelvény is figyelmeztet.
- Ha ezt tudom, akkor már első alkalommal is kukoricát szórok szét a faluban... – hát honnan kéne tudnom nekem, hogy a csirkék mit esznek? A sao előtt csak a Garfieldban láttam csirkét.