Füstölgő Mezőség

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Nov. 24 2012, 16:44

A nyolcadik szint majdnem egész területe, a mezőség ami teljesen abszurd látványt nyújt. Az egész mezőséget füst borítja, aminek forrása ismeretlen, hiszen eddig csak ködös szinteket lehetett megpillantani. Azt mondják, hogy Frieventől és a már szinte fűvel benőtt utaktól minél távolabb megy valaki annál vastagabb és fojtogatóbb lesz a füst és elkezdi megenni a játékosok és mobok életcsíkját.

by **Mirika** Vas. Júl. 21 2013, 00:42

<< Ren >>

Én voltam az, aki beszélni akart vele, mégis elbizonytalanodtam, mihelyst a pixelhalmok beterítettek minket a dög legyőzését követően. Ahogy az előző két alkalommal, most sem éreztem semmit, hiába kaptam én a last attack bónuszt. Így utólag már büszke voltam mindkét eddigi killemre, de ebben a pillanatban hidegen hagyott. Felváltva néztem a 9. szintre vezető lépcsőre és a piros életsávos Renre, majd még egyszer körbefuttattam a tekintetem a termen. Csupa fáradt harcos... nekem is légszomjam volt, alig álltam meg a lábamon. Hevesen dobogott a szívem, ha lett volna verejték a játékban, valszeg tiszta izzadt lennék. Ez nagyon necces volt, de lehoztuk veszteség nélkül a csatát.
- Gratulálok mindenkinek és köszönöm a jelenléteteket! Otsukaresama! - vettem egy nagy levegőt és húztam ki magam, mielőtt újra hallattam volna a hangom és köszönetem jeléül meghajoltam volna a társaság előtt. Azonban nem a lépcső felé indultam, hanem kifelé a teremből. Nem voltam kíváncsi jelenleg a következő szintre, igazság szerint a nyolcadikat se ismertem. Lehajtott fejjel és mélabús képpel törtem utat a tucatnyi frontharcos között.
- Ren, ha ráérsz akkor... szeretnék veled beszélni. Kérlek... - álltam meg egy pillanatra a fiú mellett. Ránéztem néhány pillanatra, majd továbbindultam és végigkaptattam a toronyból kivezető labirintuson. Közben lehívtam a menümet, és közelebbről is megvizsgáltam az új szerzeményemet. Macskakarom... heh, tök vicces, hogy pont egy ilyen kerül hozzám, baromi nagy mázlim volt eddig ezekkel. Suhintottam vele néhányat, könnyű, jó egyensúlyú kés volt. Talán nem fog örökké kiesni a kezemből, ha valami merészebb kombót próbálok végrehajtani.
Megpörgettem az ujjaim között és visszaástam az inventory-m rejtekébe, majd kiléptem a boss lakhelyének kapuján és megvártam a fiút a bejárat közelében. Mindenképp olyan helyre szerettem volna vele kerülni, ahol biztosan nem zavarnak meg, így Friben irányával ellentétesen lódultam meg és tettem meg a mezőkön néhány száz métert, mígnem egy fás rész takarásába értem, vagy hát értünk. Valami ligetféle volt, nem erdő, csupán pár fa állt a puszta közepén. Vízcsobogás hallatszott, a dombon túl talán van valami patak, vagy fene tudja. Nem érdekelt, a halmobok azért ezen a szinten okoztak fejfájást.
Megtorpantam, Ren felé fordultam, és vettem egy nagy levegőt. Már jó ideje néma voltam, és valahogy nem is jöttek a szavak. Itt állt velem szemben ez a srác, aki két perc alatt úgy felhúz a gyökérségeivel, hogy legszívesebben kibelezném, máskor meg szó nélkül kockáztatja értem az életét. Nem értettem egyszerűen, hogy működik ez az ember. Nem tudtam állni a tekintetét, félrenéztem. Meg kellett volna már szólalnom, de cseszettül nehéz volt kinyögnöm azt a rohadt köszönömöt, amit azért megérdemelt volna, legyen bármennyire is bunkó és tökkelütött, meg egoista, meg még mittomén. Nem tudtam kimondani, meg nem is az én stílusom volt. Meg talán az is zavart tényleg, hogy nem tudtam mi a francot gondoljak róla. Utál? Kedvel? Kislány vagyok a szemében vagy legalább ha nő nem is, de valami érett lányféleség? És én hogy viszonyulok hozzá? Bírom vagy idegesít? Vagy mi?
- Moooo >.> - eresztettem ki hangomat frusztráltságomban, baromira idegesített a dolog. Elegem volt abból, hogy képtelen vagyok dűlőre jutni magammal, odaléptem hozzá, átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Nem volt hosszú, nem volt heves, és nem is az első alkalom volt, de az első olyan, amikor én tettem meg. És biztosan több érzelem volt benne, mint amikor ő lesmárolt. Csak tudnám ez most mit jelent...

by **Ryuninji Ren** Vas. Júl. 21 2013, 13:46

Végre valahára kinyuvadt ez a boss is. Már kezdett kissé húzóssá válni a dolog. alig maradt életem. Na nem mintha nagyon megijedtem volna, vagy valami, mert ugye ott a burok, meg a menő harmadik képességem, ami simán megtudja menteni a milliókat érő életem. Ezúttal a Voice-nak sikerült legyűrnie a bosst, hát legyen, legalább vége és mehetek haza pihenni. Reginald kap egy kis simit. Az utolsó három találatát rendesen megérezte a boss. 180 sebzés az nem gyenge.. igazán büszke vagyok rá, na meg magamra. Főleg magamra, hiszen én osztom el azokat a pontokat és nem Regi, meg én figyelek oda rá, én irányítok. Na mindegy, mi vagyunk a legjobbak és kész. Saito-n viszont behajtom majd ezt a kis tartozását, mondjuk megint egy fincsi lakomával, vagy valami ilyesmivel, természetesen az ő terhére.
Éppen menni készülnék, mikor Miri-chan odabattyog hozzám és már megint azzal a szöveggel jön, amire korábban már rábólintottam. Igaz nem gondoltam volna, hogy most rögtön, a boss leverése után kellene lebonyolítani ezt a beszélgetést vagy mit.
- Háááát.. most éppen ráérek egy kicsit, szóval beszélhetsz – mondom, majd ásítok egy nagyot. azért szellemileg kicsinált az a cicuska, azokkal a luftokkal felidegelt engem is, meg a kis petecskémet is. Jó, hogy nem lett belőle nagyobb probléma. Valamiért nem az új szintre mentünk, egyáltalán miért megyünk el? Itt is beszélgethetnénk, nem nagy kunszt. De azért követem. Kezem zsebre vágom, és elindulok utána Regivel a vállamon. Fogalmam sincs arról, hogy mit akarhat tőlem, tényleg nincs, lehet, hogy megint bunyózni akar, mint a múltkor, csak most valamivel tisztességesebben? Hát, ha ez a helyzet, akkor most jól ellátom a baját. Azért néha meg kell mutatni a nőknek is, hogy ki az erősebb, persze nem olyan durva módszerekkel, csak finoman. Talán az még élvezhetőbb is, mint az ölre menő küzdelmek.
- Hééé!! Hova megyünk Miri-chan? – kérdezem tőle, de nem érkezik válasz. Ez egyre gyanúsabb nekem. Van itt egy falu a közelben, de mi pont az ellenkező irányba tartunk. Mi ez, ha nem gyanús? Lehet elakar tenni láb alól, vagy ilyesmi. Elcsal valahová, ahol várnak a haverjai és kicsináltat velük, miután kiadtam nekik a felszerelésem. Meg is torpanok pár pillanatra, amikor ezek a gondolatok végigsuhannak az agyacskámon. Biztos ami biztos. Regi petecskámet felküldöm, hogy kémlelje a tájat odafentről, és ha lát valami gyanúsat, mondjuk legalább két másik, nem éppen zöld indikátorral rendelkező karaktert, akkor azt jelezze nekem.
Kezd picikét felhúzni ez a néma menetelés. Legalább azt tudnám, hogy hova megyek, meg mindek, de azt sem hajlandó elárulni. Végül megállunk valami ligetecskénél és felém fordul. Szemeim kezeire vándorolnak, hogy van-e bennük bicska, de szerencsére nincs, így Reginald marad az égen és nem karmolássza meg a lánykát.
- Igen? Mi az, - kérdezem kíváncsian. Persze, hogy érdekel, hogy mit akar, hiszen valami oka van csak annak, hogy idehívott. Pár pislantást teszek azért körbe, hogy tényleg n incs-e itt senki sem rajtunk kívül.. nekem úgy tűnik, hogy nincs.
- Mooo?? Az mi? – kérdezem, de ő csak közelít felém. Pár lépést teszek hátra, majd megállok. Tőr még mindig nincs a kezében, tehát nem támad.
- Héé, ez nem vicces mond már megmm….. o.O – fogja magát és lesmárol :O Ennyire nem bír már magával? Azt tudom, hogy kegyetlenül jól nézek ki meg minden, de pont egy boss után? Fullra nem értem, hogy most mi folyik itt. A csókot persze viszonzom, még szép, mi okom lenne arra, hogy ne tegyem? Regi fentről kémlel, így nincs mitől félnem. Egy samci simán belefér…. De akkor sem teljesen világos a dolog.. hiszen elvile utál vagy mi… hmmmm.. most akkor mi van?
- Ez meg mi volt, :O – kérdezem a csók után meglepetten.
- A kis borzod nem lesz féltékeny?Vagy pont azért csinálod? Ha belém köt megverem... amúgy is érik a pofon nála– másra nem igen tudok gondolni, csak erre.
- Hmmmm.. nagyon fura vagy ma… beteg vagy? – veeeh, nem értek semmit… azt észrevettem, hogy furán viselkedik mára boss termének ajtaja előtt is.. na de erre nem számítottam.

by **Mirika** Szomb. Júl. 27 2013, 00:19

Tök gáz volt, hogy Ren ilyen kelletlenül jött utánam, de mondjuk én is hibás voltam, mert megkukultam, ahelyett hogy legalább mondtam volna valami megnyugtatót neki, hogy nem izélni akarom, vagy ilyesmi. De na, így is baromi nehezen vettem erre rá magam, meg nem is tudtam, hogy is kéne hozzákezdenem ahhoz, amit akartam. Egyáltalán azt sem tudtam, mit akartam pontosan! Így aztán nehéz volt bármit is segítenem a helyzeten, csak meneteltem némán előre, és néha hátrapislantottam a hátam felett, hogy akkor most a srác egyáltalán követ-e? Követett. Legalább nem fordított hátat és lépett le, bár biztos csak a kíváncsiság hajtotta. Egyáltalán nem bántam vele kesztyűs kézzel eddig, igaz meg is érdemelte, amit tőlem kapott. Szóval hát igazából tényleg nem lepett meg, hogy így viselkedett, nem számíthatott semmi jóra. Benne is volt a pakliban, hogy csak simán nekiesek, hiába nem tudtam volna megmagyarázni, miért is kaphatnék dührohamot most, de éreztem, hogy növekszik bennem a feszültség, különösen akkor, amikor már megálltam.
Szerencsére nem így lett, bár halvány lila gőzöm se volt róla, hogy akkor most amit csináltam, az vehető-e szerencsés húzásnak. Gondolkodás nélkül cselekedtem, mert elegem volt már abból, hogy nem tudom, mit akarok. És hát... ez jött ki belőle. Egy csók. Persze ha lehet, csak még jobban összezavart, hiszen tettem valamit, amit én sem értettem. Akkor most belezúgtam Renbe, vagy mi? Egy ilyen alakba? Ciki lett volna... Főleg mert itt most volt valami áramütésszerű érzés, szemben mondjuk a toborzó utáni csókunkkal. Az olyan üres volt ehhez képest :/ Szóval, ja... asszem... Minden jel arra mutat, hogy bizony... Eh, még csak ez kellett nekem Sad

- N-ne hidd azt, hogy csíplek, vagy ilyesmi, baka! Csak hála volt, csak hála! - fordultam el gőgösen, keresztbe tett karokkal, de nem sokáig maradt meg ez a tartásom, leejtettem a karomat magam mellé - Nem áll jól a tsunderéskedés, mi? - sóhajtottam fel, miközben a szoknyám szélét gyűrögetve visszafordultam, egyik kezemmel pedig a fülem mögé söpörtem egy rendetlenkedő hajtincset.
- Kotával hagyj, jó? Nem akarom hallani a nevét... - szólaltam meg ingerülten, azonban gyorsan lenyugodtam - Amúgy csak valami köszönetféle akart lenni, bár nem pont így terveztem, de... így jött ki? Undok voltam veled sokszor, mégis simán beáldoztad volna magad értem, és ezért... hálás... vagyok Talán félreismertelek... - néztem félre motyogva, és közben a mutatóujjaimat böködtem egymáshoz zavaromban. Irtó cikis volt ezeket a dolgokat kimondani, főleg Rennek. Így is akkora egója volt, erre én még itt hizlalom is, hát ügyes vagyok Rolling Eyes

De most muszáj volt, vagy legalábbis én így éreztem.
- Figyu, semmi hátsó szándékom nincs, nem akarok veled kiszúrni, meg semmi. Lehet, hogy felcseszel egy pillanat alatt, de nem utállak ettől még. Csak izé... kicsit össze vagyok zavarodva veled kapcsolatban. Csak azt vágom, hogy valahogy meg akarom köszönni, hogy kihúztál a csávából párszor és hát... ez lett belőle ^^ - tártam szét a kezem, mint aki nem tehet semmiről - Még mindig az adósodnak érzem magam, gondolom egy csók nem volt elég :3 - mosolyodtam el halványan, idegességemben pedig a hajamat birizgáltam közben. Elég hülyén éreztem magam, fogalmam se volt, hogy ezután mi kéne jöjjön. Most ha belé vagyok esve, akkor ezt be is kéne vallanom, mi? És Kotával akkor mit csinálok? Egyáltalán Ren hogy fog reagálni a "hálámra"? Biztos neki se lesz elég, és talán nem is akartam, hogy megelégedjen ennyivel. Egyáltalán mit adhatnék neki cserébe, amitől kvittek lennénk? Ő az életét kockáztatta értem, én meg egy csókkal akarom kiszúrni a szemét? Sehogy se volt ez jó...

by **Ryuninji Ren** Vas. Júl. 28 2013, 22:09

Szótlanul követem ezt a leányzót, aki már napok óta nem önmaga, mondhatni, hogy nagyon furán viselkedik. Nem tulajdonítottam neki eddig különösebb jelentőséget, most viszont elkezdett érdekelni. Főleg mert elhívott, bár a dolog mögött erős hátsószándék is lehet, de a kíváncsiság mégis csak nagyúr, főleg nálam.
Tehát követem Miri-chan-t, míg meg nem állunk valami távoli helyen, ahol még az életemben nem voltam Reginald már felülről kémkedik, hogy nehogy csapdába sétáljak. Pár másodperces csöndecske, ami lehet neki kínos, nekem nem, csak fura, majd hírtelen fogja magát és lesmárol. Egyértelműen viszonzom a csókot, annak ellenére, hogy összezavarodtam. Nem értem, hogy ez itt most mi, hiánya van a lánykának, vagy ez csak egy szokás nála vagy… nem tudom.
Miután ajkaink elválnak, naná, hogy kérdéssel kezdek, hiszen tudni szeretném, hogy mi is történt az előbb. Nagyon nem vágom a helyzetet amibe kerültem, ez szokatlan.
- He? o.O - igen érdekes választ kapok, még el is fordul előlem a lányka. Most úgy jön le, mintha én smároltam volna le és neki állna feljebb… ezen kívül amúgy szeretem a hála kimutatásának ezen formáját ;)szerintem az egyik legjobb módszer ennek a megtételére, igaz azt nem tudom, hogy miért is hálálkodik itt nekem…
- Mire fel a hála? – teszem fel a kérdésemet, hiogy egy kicsikét legyek már képben. Azért még mindig ott él a gyanú bennem, hogy csak szivatni akar, és Regi fürkészi a tájat ezerrel fent a magasban. Biztos, ami biztos, jobb óvatosnak lenni, különösen Miri-channal.
- Őőőőő…. nem – válaszolok, miután elgondolkodom. tényleg nem értek semmit, de ezt nem muszáj neki is a tudtára adnom. Az úgy nem lenne menő, mert ugye én az vagyok Cool

A kis házi kedvencével viszont nem lehetnek valami jóban. Elképzelhető, hogy innen fúj a szél és csak vigasztalásra vágyik a picike lányka?
- o.O – elkezdi mesélni, hogy akkor mi is itt a sziotu. Hát végre, pont ezt akartam, de akkor is meglep a dolog. Nem gondoltam volna, hogy ilyen „rendes” csajszi, hogy valahogy viszonozza a szívességeket…… sőt, még most is hihetetlen egy kicsit a számomra. Csak pillázok a szöveg hallatán.
- He? o.O – hüledezek tovább. Egy kis idő kell nekem, míg feldolgozza az agyam eme nem várt eseményt. Ez azért durvább dolog, mint hőségben a havazás o.O Már-már csodaszámba megy a dolog… hmmmmmm…. Talán nem is igaz…
- Beteg vagy? – kérdezem, majd nyomok egy hosszú puszikát a homlokára, ami nem jelez betegséget nála. fura..
- Vagy ittál? – szimatolok a levegőbe pár aprót, de alkohol illatát sem érzem rajta. Felegyenesedek, és a fejemet vakargatom. Azt már látom, hogy megint furán viselkedik. Irul-pirul itt, amit gyakran tesz mostanában , meg kerüli a tekinteteket is egy ideje, vagy csak az enyém? Ki tudja…
Lassan azért kezd összeállni a kép, ahogy több és több infót tudok meg a lánytól, vagy mégsem? Továbbra is megy a kamilla a részemről, persze ezt már nem mutatom ki, még a végén hülyének nézne… még csak az kellene. Szavaiban nincs hazugság.. csak egy kis ferdítés. Nem sokszor volt velem undok, hanem szinte mindig és nem talán ismert félre, hanem teljesen…. Mondjuk ezzel nincs egyedül.
- Hát öhm.. izé… én nem vagyok a hála ellen ;)Egy csók a mai világban valóban semmi…- menőzök egy picit, még akkor is, ha nem értettem pontosam pár mondatát, főleg az utolsót. Leülök egy fa tövébe és kényelembe helyezem magam.
- Hálálkodás közben - jelentsen, nála bármit- azért elmesélhetnéd, hogy miért viselkedsz mostanában furán :PNem vagy önmagad Miri-chan - persze ötletem van, nem is kevés, de találgatni trééééé, mondja csak el…
Tarkóra teszem tenyereim és felnézek rá mosolyogva… eléggé kíváncsi vagyok. Persze közben elemezgetem a korábban elhangzottakat, mert valami zavar benne… egyre jobban.

by **Mirika** Pént. Aug. 02 2013, 00:43

"Mire fel a hála?" A kérdése ilyen baromi idegesítő visszhangot vert a fejemben, és kapásból sokkal távolibbnak éreztem magamtól a srácot. Mármint... van ez a hatásvadász filmtrükk, amikor ilyen elhaló hangon visszhangzik egy félmondat és közben a sötét háttérbe eltávolodik az alak, aki kimondta. Vagy ilyesmi. Na én most pont ezt éreztem, ahogy ránéztem Renre. Egyszerű kifejezéssel élve... pofára estem. Lehet csak én reagálom túl, de valamiféle különleges jelentőséget tulajdonítottam annak, hogy a fiú megmentett, mikor annyiszor összerúgtuk már a port, de ezek szerint... tévedtem. Ő nem tartotta számon a dolgot. Nos... ez szívás. Én meg csak összezavartam itt a zöldségekkel, elég csak ránézni. Fogalma sincs, miről van szó, csak les meg kamillázik, hogy dafuq, próbál valami értelmet találni ennek az egésznek, vakarja a fejét, én meg közben totál hülyét csinálok magamból a viselkedésemmel. Hát Kana, ezt jól megcsináltad, gratulálok.
Csalódottan hajtottam le a fejem, bár én magam sem tudom, mire számítottam igazából. Elképzeltem így magam előtt, hogy mondjuk bevallja, mit érez velem kapcsolatban, vagy csak simán ad egy buksisimit és közli, hogy "nincs mit", vagy esetleg a csók után továbbmegy, én meg hagyom magam, de valahogy... egyik sem volt reális forgatókönyv, mindegyik elhalványult a fejemben és lenyomtam rájuk egy virtuális fészpalmot. Egyre hülyébben éreztem magam minden pillanat elteltével, főleg akkor, amikor nekiállt a lázamat mérni meg szagolgatni, hogy nem bűzlök-e az italtól. Megalázó lett ez az egész, és egyből kitisztult a fejem is az olyan baromságoktól, hogy bele vagyok zúgva ebbe a szerencsétlenbe. Egy frászkarikát, az érzelmeim annyit érnek, mint egy köteg száraz kóró, bárkibe beleszeretnék, aki egy kicsit is jól néz ki és odafigyel rám, törődik velem. Vagy elég az is, ha csak azt hiszem, mint a mostani példa mutatja. Ennyire nem lehetek szerencsétlen...
Remegve felsóhajtottam és a karjaimra támasztva a homlokomat nekidöntöttem a fejemet a fa törzsének, aminek a tövébe Ren leült. Sírhatnékom támadt, de a könnyek nem jöttek. Se a szavak. Mit is mondhattam volna? Még ha tudnám is, féltem megszólalni. Ren mindig csak vigyorog, semmit se vesz komolyan. Mindegy mit mondok neki, úgyis valami megalázó reakciót fogok kapni, lehet még ki is röhög. Végül is neki mindene megvan, siker, hírnév, pénz, tízezrek lesik minden kívánságát, de nem csak odakint, még itt is. A legerősebb idomár, rajtam kívül ő az egyetlen, aki egynél több bossal is végzett, és a leghíresebb céh elismert tagja. És én? Én csak egy senki vagyok. Egy semmirekellő, beképzelt és nagyszájú csaj, akit senki sem vesz komolyan, ha a feje tetejére áll, akkor sem. Hogy is érhetné meg egy szavamat is? Két külön világ vagyunk, míg ő a fényben úszik, én az árnyékban vergődöm. Szépen lassan engedtem az elgyengülő lábaimnak és lecsúsztam a földre, összerogytam.
- Én ezt nem bírom tovább. Haza akarok menni... - nyögtem ki keserűen. Teljesen összetörten. Feladom, képtelen vagyok továbbmenni. Olyan keveset kérek és mégis olyan soknak tűnik. Mit tehetnék még, hogy ne érjen lépten-nyomon csalódás?

by **Ryuninji Ren** Szer. Aug. 07 2013, 19:33

Mirika már egy jjó ideje furcsán viselkedik, most meg elhoz ide a semmi közepére, hogy lesmároljon. Érdekes egy dolog azt meg kell hagyni, de ez azért baj, mert egyáltalán nem értem, hogy mit akar ezzel. Kezdetben valami csapdára, vagy szívatásra gondoltam, valljuk be, van elég vaj a lányka füle mögött és simán kinézném belőle. a múltkori után biztosan, amikor csak úgy lazán nekem jött az utcán. Csak természetes, hogy azt feltételezem, hogy nincs vele minden rendben. Regi fent kémlel, hogy jelezze, ha csapda lenne, de nem, nem az, mert nem lát senkit sem és az ő szemei a legjobbak a környéken. Megmérem a lázát a jól bevált, anyukás módszerrel, de semmi, valószínűleg azért, mert Aincradban nincs betegség, maximum valamiféle durva méreg hatása miatt, de olyannal még nem találkoztam. Aztán szimatot veszek, de nem ittas ez a Mirika…. érdekes, akkor ez is valami női dolog lehet, amit jobb, ha figyelmen kívül hagyok, mert máskülönben kegyetlen sok macera lesz vele…
Végül lehuppanok egy fa tövébe, kellemes idő van itt az árnyékban, talán még el is tudnék szundítani.
elmondom a lánynak, hogy felőlem hálálkodhat, nem vagyok a jó dolgok elrontója, még ha nem is értem miért, de rre nem érkezett semmi válasz sem. Megint fura… kínos csend, pedig az előbb be nem állt a szája, meg úgy alapjáraton is sokat beszél, most meg semmi, még azt sem tudom mire gondolhat, mert ugye alapból nem vágom ezt a szituációt. Bevallom ilyennel nem igazán találkoztam még. Eddig tudtam, hogyha valaki autógrammot akar, vagy többet, meg ilyesmik, de itt aztán tényleg nincs lövésem semmiről sem, ezért meg sem szólalok, nehogy rontsak a helyzeten. Kell a fenének az a Miri-chan féle hiszti, az egy rémálom… nagyon fárasztó tud lenni olyankor.
Tovább folytatódik ez a kínos csend, még akkor sem mondok semmit sem, mikor már a fának dönti a homlokát, aminek én is neki vagyok dőlve. Biztos fáj a feje, vagy megszédült, esetleg gondolkodik valamin, bár az nem az ő szokása. Miri-chan inkább az az ugorjunk bele a dolgok sűrűjébe típus, legalábbis szerintem.
- o.O – Hirtelen összerogy itt mellettem és mondja, hogy haza akar menni. Hát persze, én is haza akarok menni, mert ott egy kicsivel jobb életem van. Elég énekelnem a megélhetéshez és nem kell magam veszélyekbe sodornom, hogy meglegyen a napi betevő falat.
Mindenesetre nem néz ki jól a helyzet, kikészült a lányka rendesen, de tényleg nem tudom, hogy mitől… mindegy, attól, hogy össze vagyok zavarodva, még itt vagyok mellette, csak nem hagyhatom így. Mivel a szavak most nem hinném, hogy segítenének, meg nem is tudom, hogy mit kellene mondanom úgy igazán, hogy megnyugtassam, csak odanyúlok, elkapom az egyik kezét és nemes egyszerűséggel magamra rántom, hogy jó alaposan megölelhessem. Még a férfiak is tudják, hogy az ölelés valóban segít jó pár esetben. Percekig gondolkodom, hogy mit mondjak, majd amellett döntök, amin valóban gondolkodom..
- Ti lányok miért nem tudjátok kimondani nyíltan, hogy mi a helyzet? – kérdezném megint, hogy mi a baja, de már feltettem ezt a kérdést korábban, és akkor sem kaptam normális választ…

by **Mirika** Pént. Aug. 09 2013, 17:32

Olyan ostoba vagyok... Ha belegondolok, éppen most győztem le a harmadik bossom, és bár senki sem gratulált utána, ahogy eddig sem tették meg sosem, mégis minden okom meglenne rá, hogy boldog legyek. Elvégre ez siker, nem? Én pedig arra vágytam mindig is. És én mégis itt térdelek a porban a sírás határán, teljesen összetörve, reménytelenül és kilátástalanul. Szánalmas, nem? Hát ez van, nem voltam boldog. Elértem ezt-azt, de ha körbenéztem magam körül, rájöhettem, hogy messze vagyok attól, ami szerettem volna, hogy legyek, és hát nem az a fajta voltam, aki hitegeti magát azokkal a sikereivel, amik valójában nem jelentenek neki sokat.
A következő pillanatban megrántották a karom, én pedig számomra teljesen váratlanul kötöttem ki Ren karjaiban. Megrökönyödve néztem fel rá, szinte benne volt a tekintetemben a kérdés: mit jelentsen ez? Ám aztán rájöttem, hogy ez is csak egy olyan gesztus, mint a többi eddigi és valójában semmi jelentősége nincsen. Azért teszi, mert úgy érzi, ezt kell tennie, nem pedig azért, mert különleges lennék a számára. Visszakerültek az arcomra a komor vonások és nekidöntöttem a fejem a fiú mellkasának. Az ölelés jól esett, hiába tudtam, hogy semmi sincs mögötte. Persze, hogy jól esett, pont azért csinálta, hogy jobban érezzem magam egy kicsit. Legalább volt benne ennyi empátia. Hozzábújtam és némán hallgattam a szívverését. Megnyugtató volt.
- Félek tőle... hogy gúnyt űznél belőlem. Mindig olyan lekezelő vagy, csak vigyorogsz, mint a vadalma. Hogy bízhatnék így abban, hogy meghallgatsz? :/ - dünnyögtem elkeseredetten, és legszívesebben hozzátettem volna még ezt azt, de nem akartam, hogy megsértődjön azon, amit mondok neki. Nem akartam megsérteni, azt szerettem volna, ha meghallgat, megért és megvigasztal. Ő, Ryuninji Ren, nem Kota, vagy Anat, vagy akárki más. Erre most őtőle volt szükségem, hogy lássam, nem vagyok neki közömbös. Azt hiszem igen, erre volt most szükségem. Nem csak egy lány akartam lenni a szemében, akivel csak azért viselkedik így, mert férfiként ezt érzi helyesnek. Támaszd alá a viselkedésed, a francba is, ne csak így random módon ments meg és ölelgess, baka >.> Törődj velem, tarts a karjaidban, simogass, mondj szépeket csak nekem, és csakis nekem. Mondd, hogy érzel valamit
- ...ugye akarsz tőlem valamit? - Behunyt szemem felpattant, ahogy meghallottam a saját hangom. Felkaptam a fejem és nagyot nyelve néztem fel rá, miközben fülig vörösödtem. A-azt hiszem hangosan kimondtam a gondolataimat. Kérlek, Kami-sama, mondd, hogy nem mondtam őket ki! Azt hiszem a legjobb az lenne, ha most szépen elásnám magam itt a fa tövében.

by **Ryuninji Ren** Szer. Aug. 14 2013, 14:11

Már csak ez kellett nekem… egy Mirika. Egy lány, akinél sosem lehet tudni, hogy éppen mire gondol, és milyen indíttatásból teszi azt, amit éppen csinál. Néha az idegeimre tud menni, néha meg egész cuki is tud lenni, bár azt az oldalát nem sűrűn villogtatja, főleg az én irányomba nem. Erre most elhív ide a semmi közepére, mert beszélni akar velem, majd kiborul, hozzáteszem: fogalmam sincs, hogy miért, na meg az előző kis monológját sem sikerült még feldolgoznom. Regi felküldtem, hogy tényleg négyszemközt legyünk, na meg azért is, hogy figyeljen, kémleljen…
Mikor a lányka kiborul és állítása szerint haza akar menni, nem tehetek mást. Bivalyerős karjaimnak hála magamra tudom rántani, hogy szorosan megöleljem. Motyogok neki valamit, mert elég bénán nézne ki, ha csak kussolnék, mikor ilyen tettre szántam el magam. Végül is elég jól sikerül, csak most itt vagyok, a semmi közepén, nekidőlve egy fának egy pöttöm lánykával a karjaimban. A kínos csendek fullra ki tudnak készíteni, de most akkor sem tudok mit mondani, hiszen tökre nem világos a helyzet, még nem. Lehetne kicsit nyíltabb is ez a lány, aki jelen pillanatban rajtam fekszik. Ááááh, de gáz, hogy nem tudom mi van. Így nem lehet menőzni, vagy egyáltalán valami értelmeset mondani. Néha megsimizem egy kicsit Miri-chant, de ennyi, nem jönnek a szavak úgy, mint általában szoktak.
Aztán megint ő töri meg a csendet, de csak úgy a semmiből jött az a pár szó, amitől lefagytam. Ha lehetne verejtékezni, akkor patakokban folyna rólam a víz. Ez még nem is elég neki… tök aranyos, piros arccal néz fel rám….. Még jó, hogy én nem vagyok az a pirulós fajta.
- Eh.. öh… hehe… - csak hebegek-habogok.. máskor oly könnyen rávágnám, hogy ezt, meg azt, de valszeg itt már súlya is lenne a szavaknak és ez egy picikét megijeszt. Azért ez még engem is megdöbbentett… Mit csináljak vazeg?? Tettessem a süketet, hogy: Mit is mondtál? Még egyszer úgy sem lenne mersze kimondani… Vagy tereljek, elemezzem az időjárást? Veeeh, hol van ilyenkor a sztár énem, aki pillanatok alatt megoldana egy ilyen ügyet? Jól elbújt, mert megijedt Miri-chantól…
Valamit tennem kell, mielőtt még kínosabb lenne ez az egész, Derekánál átkarolva kicsit feljebb húzom magamon, majd odahajolok a fülecskéjéhez.
- Te akarsz tőlem valamit? – mondom, majd finom harapásokkal bombázom az egyik legnagyobb gyengepontját. Kérdésre kérdéssel.. menő Cool

Ezzel nyertem egy kis időt, vagy akár sokat is..

by **Mirika** Pént. Aug. 16 2013, 21:42

Őszintén, de komolyan, ez most full para volt. Iszonyatosan megijedtem, ennyire kínosan biztosan nem ma éreztem magam utoljára, és főleg az volt rémisztő, hogy lövésem se volt, mennyit hallott a belső monológomból. Mondjuk egy válasz nagyon is szép lett volna, örültem volna neki, meg minden, de nem úgy, hogy izé... hát véletlenül nyöszörögtem ki, mi jár a fejemben. Ugyanis én igenis azt akartam, hogy ha így viselkedik, annak legyen is alapja és ne csak heccből tegye, meg mert olyan hű de nagyon lovagias akar lenni. Az én dolgomat is megkönnyítené. De úgy éreztem, főleg az eddigiek alapján, hogy Ren... nos, kábé senki sem vagyok a szemében, csak azért tette, mert megtehette, és semmi jelentősége nem volt egyetlen mozzanatának, szavának sem. Kota legalább szeret állítólag, és az ő érzelmeire könnyebb is válaszolni, csak az nem volt pálya, ahogy cserbenhagyott, csak mert kiderült, hogy túl gyenge ahhoz, hogy a saját maga által és az énáltalam elvárt szerepnek megfeleljen. Vagy valami ilyesmi, nem vágtam pontosan a gondolkodásmódját :/ Ren ezzel szemben képes volt arra, amire Kota nem, csak hát... ezek szerint nem érdekeltem. Legalábbis ugye erre jutottam. Szivacs, ilyen az én szerencsém, hehe. Nem mintha valaha jobb csillagzat alatt tartózkodtam volna ennél.
Mivel a srác is csak hebegett-habogott, így a legrosszabbtól tartottam, vagyis attól, hogy nem csak az uccsó pár szó csúszott ki a számon, hanem több is. És az volt az igazi katasztrófa. Nem akartam látni az arcát, inkább elfordítottam a fejemet. Idegesítő volt a csend, hogy nem válaszolt. Nyilván, hiszen mit is mondhatott volna? Alapból biztos nem is bír, amikor idejöttünk, akkor is úgy nézett ki, mint aki ugrásra kész, így aztán nem is lepett meg, hogy nem vágott rá semmit. El szerettem volna süllyedni, de tényleg. Ennél megalázóbb helyzetbe már nem is kerülhettem volna. Gondoltam én, de a következő pillanat gyakorlatilag össze is törte ezt a gondolatot. Ahogy magához húzott és a fülembe súgott, majd nekiállt finoman harapdálni... úristen...
- N-nem így értettem! Felejtsd el amit mondtam inkább, oké? - bármi is volt az, bár az, hogy csupán ennyit mondott, ébresztett bennem némi kétséget az iránt, hogy mennyit is hallhatott. Igyekeztem elhúzódni, meg eltolni a fejét, megakadályozni, hogy még cikibbé váljon a helyzet. Már így is a sírás határán voltam, már csak azért is, mert Ren ezek szerint félreértett, miközben én meg itt tök komolyan... mit is csinálok? Fogalmam sincs... hálálkodom elvileg. De bakker...
- Nem tudom, Ren. Halvány lila gőzöm sincs, kitől mit akarok... Teljesen összezavartatok, valaki igazán közölhetné már nyíltan, mi van >.> Vagy velem van valami baj? - válaszoltam végül a fiúnak halkan motyogva, és végül beletemettem az arcom a mellkasába. Nem, nem jöttek a könnyek, de miért nem? Annyira jó lett volna kiadni magamból, mégsem ment. Nem tudtam őszintén megnyílni, neki nem. Nem tudom van-e valaki, akinek képes lettem volna tényleg kiönteni a lelkemet.

by **Ryuninji Ren** Kedd Aug. 20 2013, 18:00

Megint megcsinálja ez a lány. Olyat mond, amire hírtelen nem tudok mit felelni. Tiszta ciki ez a szitu rám nézve. Máskor csak dől belőlem a szöveg, most meg megingok itt valami apróság miatt. Ez nem az én napom, hiába nyomtunk le egy boss-t. Ráadásul nem elég, hogy itt tökre megzavar, még tök cukin, aranyosan elpirul és pislog rám. Veeeeh, ez nem éééér. Pár percig elgondolkodom azon, hogy milyen válasszal áljak elő erre a megrázó kérdésre. Most bezzeg nem jön belőlem az okosság, vagy a hülyeség, így azt teszem, ami éppen az eszembe jut… .amolyan köztes, vagyis inkább semmis megoldás. Kérdésre kérdéssel, ahogy a nagyok, vagy a buták szokták, mindenki döntse ezt el magában, azután pedig finoman harapdálni kezdem a gyengepontját. Észrevehető az, hogy mennyire érzékeny rá, de most nem engedi.
- És ha nem akarom elfelejteni? – kérdezek vissza, miközben mosolyra húzódik a szám. Valóban kíváncsi vagyok, hogy mit reagál erre, persze ha egyáltalán mer erre válaszolni. Teljesen másképp viselkedik most, mint szokott. Semmi agresszió, semmi nagyképűség és nincs is másról szó, mint rólam, meg róla. Az a helyzet, hogy nem játszhatom én se örökké a tudatlant, bár sok rész nem tiszta még, azért pár dolog már leesett, főleg az iméntiből. Egy stár vagyok, aki nap mint nap kapta a leveleket, meg hasonló nyalánkságokat. Még olyan is volt, aki fehérneműt küldött, ami azért így… elég trééé. Hiszen én azt nem használom sohasem, ellenben a küldőn lehet, hogy megnéztem volna, sőt, még le is szedtem volna róla.
- Összezavartunk? – nem értem a többes számot, na meg azt sem, hogy mivel zavartam össze… kezdjük ott, hogy ő zavart össze engem, már azóta, mióta elhívott ide. ahogy az előbb, most is feljebb húzom magamra, ehh, ez a csöppnyi lányka… Azért remélem ne kapja el a tekintetét.. szép szemecskéje van, igaz nem olyan szép, mint az enyém, de na…
- Itt most csak te vagy és én, nem beszélhetnénk nyíltan? – kérdezem meg, mert már elég zavaró ez a sok mellébeszélés. Hát még az, hogy nem bírok ellenállni és megingok egy pillanatra. Simán megcsókolom Miri-chant, ráadásul még abba se akarom hagyni… Rolling Eyes

egyhamar

by **Mirika** Szer. Aug. 21 2013, 20:48

Megszédültem, de egészen komolyan. Belefájdult a fejem abba a katyvaszba, ami éppen a buksim rejtekében úrrá lett, egyszerűen képtelen voltam normálisan, józan ésszel gondolkodni, dűlőre jutni afelett, hogy most tulajdonképpen miről is van szó. Hogy mit jelentenek a szavak, amiket én mondok, vagy amiket ő mond. Egy dolgot akartam: menekülni. Minél távolabb ettől a helytől, ettől az embertől, aki éppen a karjaiban tartott és aki előtt totál hülyét csináltam magamból, meg ő is belőlem, ami azt illeti. Talán észre se vette, mennyire megalázott a viselkedésével, de pont ezért most nem tudtam haragudni rá emiatt. Máskor szándékos volt, meg rosszindulatú, vagyis hát annak tűnt, de ezúttal csak olyan sűrű ködben volt, mint én magam, és a maga módján tapogatózni próbált, vagy mi. Szóval most inkább csak simán futottam volna, de képtelen voltam kiszabadulni az öleléséből. Nem azért, mert olyan szorosan tartott volna, mert nem. Valami ismeretlen erő tartott vissza és mint a mágnes, úgy tapadtam hozzá Renhez miatta.
- Eh, akkor válaszolj... és ne kérdéssel... - csúszott ki a számon szinte reflexből, és talán jobb is volt, hogy nem gondolkodtam el rajta, hogy mit akar ez a kérdés most jelenteni. Az csak még nagyobb zavart szült volna az amúgy is kaotikus állapotokban. Tulajdonképpen akartam a válaszát, hogy végre tiszta vizet öntsünk a pohárba. Minden sokkal könnyebb lenne, ha tudnám mégis hogy a fenébe viszonyuljak hozzá. Csak attól tartottam, hogy a válasza lehet, hogy még nagyobb bonyodalmakat fog szőni. Mert mi van, ha teljesen megcáfolja mindazt, amit gondoltam róla? Romba dönti a következtetéseimet... akkor már végképp nem tudtam volna, mit gondoljak róla. A francba is, féltem attól, hogy mit fog mondani :/
- Igen... Egyik pillanatban megszégyenítesz, szanaszét alázol, vérig sértesz, semmibe veszel, feldühítesz a másikban meg kockáztatod értem az életed, ölelsz és vigasztalsz. Most is ez van... melyik oldaladnak higgyek, he? - kérdeztem, kértem, könyörögtem a válaszért remegő, vékony hangon, és megpróbáltam a szemébe nézni, hátha most az egyszer komolyan vesz és nem valami zöldséggel vágja ki magát, tökéletesen tönkretéve a pillanatot és összetörve engem. Tekintetünk találkozott, és összefonódott, Ren pedig még közelebb húzott magához. És... megcsókolt. Hosszan, normálisan, én meg csak megilletődötten próbáltam kitalálni, hogy akkor ez most a válasza, vagy még mindig azt hiszi, hogy én most a testemmel akarok neki hálálkodni és a félreértés gyűrűzik tovább, vagy ami még rosszabb, hogy szimplán kihasználja a gyenge pillanatomat, és rám mászik, mert megteheti. Kellett néhány pillanat, amíg magával ragadott a srác csókja, és bár haboztam egy kicsit, végül elmerültem benne és viszonoztam, miközben kezeimmel megtámaszkodtam a mellkasán.

by **Ryuninji Ren** Pént. Aug. 23 2013, 21:58

- Az túl egyszerű lenne – mondom ezt, de valójában csak valami olyan dolgot akartam mondani, amivel lazán kivághatom magam ebből a helyzetből és erre futotta. Pedig szerintem egész jól sikerült, bár érdekes rá a válasz. Egy pillanatra el is gondolkodom, hogy mit akar ez jelenteni. Például a többes szám, én vagyok meg még ki az aki összezavarja? Mert én nem ketten vagyok, nem-nem, arról tutira tudnék. Egy ilyen fickóból nem lehet több, hiszen az lehetetlenség. Senki sincs olyan menő, mint Ryuninji Ren, nincs bizony Cool

Inkább hagyom ezt a francba, nem foglalkozom vele, lehet, hogy csak a pillanatnyi állapota miatt beszél félre, mert már megvizsgáltam korábban és nem beteg, de még csak nem is ivott.
Kérdését hallom, csak nem tudok most rá válaszolni. Alig bírok magammal és megcsókolom a lányt. Nem mintha nem akarnám vagy ilyesmi, csak férfi vagyok, hozzáteszem, hogy nem is akármilyen, ezért érthető, hogy miért is vetemedek ilyesmire De szerencsére nem pofon a vége, ahogy arra számítottam korábban. Nem, meglepettségemre visszacsókol
- o.O – Ennél nekem sem kell több, és bele is feledkezem, közben simogatom őt, a keskeny vállait, vékonyka hátát és persze a formás fenekét is, mert nem bírok a véremmel. Vessenek meg érte, de egy ilyen helyzetben még egész jól uralkodom magamon, nem szólhat meg senki sem.
Akármennyire is élvezem a pillanatot, kell egy kis levegő mindkettőnknek, a fulladásos halál korántsem menő. Mosolyogva keresem a tekintetét, tök cuki ilyenkor… de lassan ideje válaszolnom is, mert valamit nagyon nem ért ez a pöttöm. Így visszagondolva elég vicces kérdés, azonban visszafojtom nevetésem, mert a végén még én jönnék ki belőle rosszul.
- Mindkettő én vagyok, de ezt én is kérdezhetném tőled. Most olyan aranyos vagy, máskor meg mint egy hárpia, mint amikor megtámadtál. Csak úgy, amit mai napig nem értek… - igen, mindkettő én vagyok, ez nem kétséges, de teljesen más helyzetben.
- Biztos azért voltam bunkó, mert te is hasonlóképp viselkedtél velem. Ok nélkül nem vagyok olyan – mondom és adok egy gyors és rövid csókot az ajkaira, és kuncogni kezdek.
- Tehát mindkettő én vagyok, de bármennyire is utáltatnád meg magad velem, még akkor sem hagynálak meghalni csöppség – mondom mosolyogva és megölelgetem a lánykát, hogy ne legyen már ilyen.. izé?

by **Mirika** Hétf. Aug. 26 2013, 02:01

Ahogy a fiú keze vándorútra kelt rajtam, úgy állt neki vészriadót fújni az eszem. Nem szabad...na, de jól esett a simogatás, piszkosul jól esett. Nem tudtam ellenállni neki, képtelen voltam rá. Az eszembe se jutott, hogy esetleg pofonnal jutalmazzam, legfeljebb az, hogy elhúzódjak, de nem tettem meg. Hagytam, hadd érintsen meg, és inkább a csókra összpontosítottam. Kezem felvándorolt a mellkasáról, és átöleltem a nyakát. Elvesztem és elveszítettem a párharcot önmagammal, nem érdekeltek a kétségeim. Csak boldog és önfeledt akartam lenni legalább néhány percre, legyen akármi is a háttere ennek a csóknak. Amíg ezt a két érzést kiváltotta belőlem, addig nem érdekelt semmi és senki.
Végül elváltak az ajkaink egymástól, én meg lihegve, kipirultan néztem rá Renre. Halványan elmosolyodtam, minden olyan békésnek tűnt most a srác karjaiban fekve. El tudtam volna feledni az aggodalmaskodásom, a problémázásom, a kétségeim. Azonban tudtam, hogy ez csak pillanatnyi gyógyszer, hiszen válaszaim nem voltak, se tőle, sem pedig magamtól. Azok nélkül nemigen tudtam kilábalni. Az igazi gyógymód az lett volna, ha meg tudok nyílni Ren előtt, de amíg nem tudom, hányadán állunk, az... lehetetlen volt.
- Én se vagyok ok nélkül bunkó :/ Kiprovokálod belőlem azzal, hogy mindig azt hiszed, neked van igazad, folyton komolytalan vagy, nem vágod, mikor kell befogni és mert állandóan megalázó helyzetekbe hozol... - feleltem kicsit durcásan, miközben az a félmondata visszhangzott a fejemben, miszerint aranyos vagyok Embarassed

Mármint... persze, hogy az vagyok, tudom én azt nagyon jól, de azért az ő szájából hallani ezt valahogy többnek tűnt. Mert ugye elvileg ki nem állhat, aztán még emellé Japán egyik leghíresebb énekese, és aranyosnak tart még így is...
- Ha tudsz ilyen is lenni, miért nem vagy mindig ilyen? Ebbe az oldaladba bele is tudnék szeretni... talán... - fogtam be a számat, mielőtt tovább gyűrűznek a zöldségek belőle. Egyszer már meggyőztem magam, hogy nem is lehetek belé esve, erre most ilyen marhaságokat mondok? Eh, jobb lenne, ha elnémulnék, még magamat is megkavarom, bakker :/
- Ha mindig ilyen lennék, mint most, akkor te tudnál engem...? - ne mertem befejezni, igazából el se kellett volna kezdenem, de kicsúszott a számon >.> Most már azonban mindegy volt, csak hát... rettentően féltem a választól. Legyen az bármi, pozitív, negatív, vagy kitérő, nem tudtam olyan szitut elképzelni, amiből jól jöttem volna ki. Az egyik összetör, a másik megőrjít, a harmadik felidegesít, eh... De csak nem mondtam ki azt, hogy inkább ne is válaszoljon. Mazochista vagyok, vagy mi? :/

by **Ryuninji Ren** Hétf. Aug. 26 2013, 22:18

A csókunk egész hosszúra nyúlt, nem szakította félbe senki és semmi, pedig kezeim is önálló életre keletek, járta mindegyik a maga útját, még meg nem állapodtak Miri-chan formás kis hátsóján. Nem is gondoltam bele, hogy esetleg ez neki nem tetszene, hiszen nincs olyan csaj, talán a világon, ki ne kívánná az érintésem 8)Ez van, ezt jelenti sztárnak lenni, részben, meg sok munkát, kevés szabadidőt, de az most lényegtelen. Közben a lány sem maradt nyugton, kezeit nyakam köré fonta és nem eresztett el egészen addig, míg a csókunk tartott, de levegő nélkül itt sem lehet élni, ami nagy pech, vagy talán mégsem, Ki tudja, hogy abban az esetben mikor ért volna véget ez a csók….
Azután válaszoltam neki, kicsit késve, de vannak sokkal fontosabb dolgok is, mint a beszélgetés, ez az előbb be is lett bizonyítva.
Most pedig már kapom is rá a visszavágást, vagy valami olyasmit. Ehhh, miért kell ilyennek lennie ennek a lánykának.
- Nicsak ki beszél- kiöltöm a nyelvem, egy kis gúnyolódás még bele is fér.
- Te is mindig azt hiszed, hogy igazad van, és nem engedsz a másiknak, aki lehet, hogy pont valami menő dolgot állítana. – nincs e mit szépíteni, egyformák vagyunk ilyen téren és kész, ezt most már a vak is látja. Makacs banda a miénk és nem engedünk.
- A komolyságról meg annyit, hogyha folyton komoly lennék, nem lenne, ilyen varázsom nem gondolod? - kérdezem kuncogva és adok neki még egy puszit.
- Az életet itt is élvezni kell, még ha nem is igazi ez a világ – nem akarok olyan lenni, mint a többi, aki csak folyton azon görcsöl, hogy hogyan jusson ki minél hamarabb. Természetesen én sem akarok itt a kelleténél tovább raboskodni, de ha már egyszer itt ragadtam, nem mondok le az élvezetekről, nem leszek megszállott.
- Mert nem mindig van hozzá hangulatom, tudod, sok a mizéria, meg minden… - gondolkozom el. A mondat vége meglep, valóban, talán egy minimálisan elpirulok egy fél másodpercre, majd zavartan nevetek egy picit. Kérdésén már szinte meg sem lepődöm, valahogy sejteni lehetett, hogy ezt felteszi, előbb, vagy utóbb.
- Én férfi vagyok, ha nem tűnt volna fel – mondom mosolyogva.
- Mi nem tudunk olyan nyíltan beszélni mindig ezekről…. – az sem mellékes, hogy nem teljesen vágom, hogy mit érzek iránta. Ez az egész, nekem olyan zavaros.
- Nem látok a jövőbe, fogalmam sincs. – oldalra fordulok vele, és így én kerülök felülre, ő pedig alattam „senyved”
- Annyit tudok csak biztosra, hogy jól érzem magam veled, még veszekedés is mókásnak tűnik – kuncogok, miközben mélyen a szemébe nézek.
- De tudnál te egyáltalán… nos.. mindig így viselkedni? – kérdezem, majd megint elcsábulok… apró csókokat hintek nyakacskájára… Férfi vagyok.. vessetek meg érte…

by **Mirika** Kedd Aug. 27 2013, 01:51

- Urusai ˇ^ˇ - Sértődötten felfújtam az arcom, de ez most csak olyan durcázás volt, nem haragudtam a fiúra igazából a piszkálás miatt. Tudtam jól, hogy igaza van, én is makacs vagyok és elvárom, hogy hallgassanak rám. Hiszek az igazamban, ahogy ő is, igazából nem is meglepő, hogy mi ketten ennyire nehezen jövünk ki egymással. A legapróbb nézeteltérést is fel tudnánk fújni, bár eddig elég komoly dolgok miatt veszekedtünk csak. A toborzó, vagy az a futárkodás is...
- Ne forgasd ki a szavaim, inkább válaszd meg, mikor vagy komolytalan és mikor kezeled a súlyuknak megfelelően a helyzetet - korholtam meg Rent, de amúgy kezdett elég fura irányt venni ez a beszélgetés, és bár zsörtölődtem jobbra-balra, valójában éreztem, ahogy feloldódom, és elmúlik a nyomás a mellkasomból, meg a gombóc a torkomból. Fura, de tényleg kezdtem magam jól érezni, és ez nem is először volt így a srác társaságában. A lazasága most átragadt rám is, képessé váltam mosolyogni a puszijai után, jól esett, ahogy törődik velem és szeretget. Senki sem tudta ezt elérni nálam jó ideje, Nii-chan is próbálkozott, de igazából a hangulatomat nem változtatta meg. Most azonban kicsit derűsebben tekintettem erre a világra.
- Köszönöm :3 - szólaltam meg váratlanul, és kapott egy puszit is, de csak az arcára. Nem kell tudnia miért, elég ha én vágom, hadd értetlenkedjen még egy picit Razz

És már megint ott tartottunk, hogy újabb dolgot köszönhetek meg neki, ez már azért kezdett sok lenni Rolling Eyes

- Hát ez az... :/ - húztam el picit a számat, a "sok mizéria" készít ki engem is teljesen, és az a legnagyobb bajom, hogy nincs ki feloldja bennem a sok feszültséget. Most Ren ugyan elérte, hogy jobban érezzem magam, de ki tudja, mi lesz legközelebb? Hiába a békés beszélgetés, lehet következő alkalommal megint kikaparjuk egymás szemét, én pulykaméregtől vörösödve, ő meg gúnyosan mosolyogva.
Aztán nekiállt válaszolni a kérdésemre, engem pedig elfogott a szorongás a válaszával kapcsolatban. Lövésem se volt, mit akar mondani a bevezetőjével, de amilyen körülményesen elkezdte, olyan aggodalmas ábrázatot vettem fel. És végül... kimondta. A rettegett felelet, én azonban még csak reagálni sem tudtam rá.
- Hé-hé! - kiáltottam fel meglepetésemben, ahogy átfordított és fölém került, de legalább a pillanat segített kiadni a feszültséget, ami felhalmozódott bennem. Mindazonáltal belül ürességet éreztem. Most már biztos voltam benne, hogy viszonyul hozzám jelenleg, és azt is tudtam, hogy ez a válasz rosszul esett. Legalább őszinte volt, vagyis annak tűnt. Mégis... szerettem volna, ha azért teszi meg mindezt értem, mert jelentek számára valamit. Akkor talán nekem is könnyebb lett volna döntenem, de ez így, ez engem is ott tartott a bizonytalanságban. Így nem lehetett ő az, akinek megnyílok, még csak meg se merném tenni. Nem akartam rábízni a legbensőbb gondolataimat és érzéseimet, aztán csalódni. Mindenesetre tudhattam volna, hogy ez lesz. Ostoba voltam, hogy reménykedtem. És ostoba voltam amiatt is, hogy megkérdeztem :/
- Tőled függ. Hogy felhúzol-e és ha igen, akkor megéri-e nekem inkább lenyelni a békát - közöltem egyszerűen, immár kicsit kedvetlenebbül. Ösztönösen felemeltem a fejem, hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz, de valójában nem tudtam, hogy engednem kéne-e neki. Leesett, mi történik körülöttem, vagyis hát velem, és a tudat, hogy az iménti csókja mögött nem volt érzelem, illúzióromboló volt. Sejtettem, milyen irányba haladunk, ezt félre sem lehetett volna érteni. Kettesben, egy fa árnyékában rajtam fekszik és csókolgat? Nem, nem akartam ezt így.
- Ren... Ren, ezt csak akkor folytasd, ha jelentek valamit a számodra... Nem akarok egy közönséges trófea lenni a vitrinedben. Nem akarok egy lenni a százból. Ha csak egy random lány vagyok a szemedben, akkor ne... - kérleltem halkan. Ha legalább a barátjának tartana, akkor könnyen belemennék a játékba, de vele már nem akartam "csak úgy" alapon kísértésbe esni. Ren már többet jelentett nekem, mint a tévében látott sztár, aki után ábrándozhattam, ezek után eszem ágában sem volt arra a sorsra jutni, mint egy csomó másik csaj. Ha nem ismernénk egymást, tuti elcsábultam volna szó nélkül, de így, hogy nekem már számított, milyen viszonyban vagyunk... így nem. Különleges helyet akartam elfoglalni a szívében, nem pedig bekerülni a tömegbe, ahová a kalandjait pakolja.

by **Ryuninji Ren** Szomb. Aug. 31 2013, 01:27

- De ez az igazság :p – incselkedek vele tovább. Ő még makacsabb, is mint én, épp most bizonyítja be, ezzel a hozzáállással.. bizony. Én is makacsa vagyok, de így belegondolva szerintem nem érem el az ő szintjét. Ezért is nehéz vele jól kijönni, mert azt hiszi, hogy mindig neki van igaza. Sőt, még az utolsó szót is magának akarja, ami köztudomásul az enyém. Lényegtelen a helyzet, az időpont… mindig és mindenkor az enyém az a bizonyos „utolsó szó” Vita nincs…
- De nem – nyújtom ki megint a nyelvem.
- Komoly helyzetben nem mindig lehet komolykodni. főleg amikor mindenki annyira feszült, hogy majd felrobban… na neeeem. Az nekem nem megy…. A csendeket meg főleg nem bírom… és ha ilyen helyzet van csenddel, akkor majd megőrülök, muszáj tennem valamit ezek ellen… - magyarázom meg úgy ahogy azt, hogy felejtse el, hogy én mindig komoly legyek a fontos helyzeteknél is. Nem, az nem én lennék, hanem valaki más. azért kap egy puszit és kicsivel később én is kapok tőle majd megköszön valamit.. hmmm..
- Nincs mit, de mit is? :O – értetlenkedem, mert tényleg nem jut eszembe semmi érdemleges. Max a csókok… igen, mondták már páran, hogy istenien csókolok, de még nem igazán köszönték meg… hacsak.. áhh.... a fene se tudja ennyi után..
Amúgy komolyan nem tudom, hogy miért is magyarázkodom neki arról, hogy miért nem vagyok mindig ilyen… veeeeh… még a végén kiszed belőlem olyan titkokat is, amilyeneket nem kellene.
Gondolkodás helyett inkább válaszolok neki, mert az kevesebb energiával jár, majd fogom magam és eldöntöm a lányt és a nyakacskáját kezdem el csókolgatni.
- Hé.. ez nem igaz… többnyire te húzol fel engem először, én csak aztán kezdek el úgymond.. bunkózni – de tényleg.. megtámad az utcán, majd erőszakkal kijózanít? Ezeket nem lehet csak úgy elnézni és mosolyogni, mintha mi sem történt volna. De hagyjuk is ezt, most van jobb dolgom is ennél. Folytatom azt, amit elkezdtem, de megint félbeszakít valamivel, aminek hallatán köpni-nyelni nem tudok. Már megint az a feltételezgetés, vagy általánosítgatás.
- Hajajj.. Miri-hcan, ha sima trófea lennél, már régen megszereztelek volna nem gondolod? – kérdezek, mert muszáj. Nem került volna nagy erőfeszítésembe, hogy az ágyamba csábítsam őt. Hamar meglett volna, de mégsem tettem… Megint kénytelen vagyok abbahagyni és ezúttal ismét tekintetét keresem, de el nem mozdulok.
- Egy a százból? Azoknak a lányoknak a nevét sem tudom, még csak nem is beszélgettem velük. A lényegre tértem és kész- avatom be. Igaz lehet volt beszélgetés, de annyira tartalmas lehetett, hogy így megmaradt a fejemben, meg minden. A lényeg, hogy Mirika máris lekörözte őket egy párszor, előnyben van.
- De legyen, akkor beszéljünk nyíltan…- egy kis pír jelenik meg az arcomon, azért nem szoktam hozzá az ilyen beszélgetésekhez, nem nagyon volt eddig ilyesmikre szükségem.
- Érzek irántad valamit.. de még nem tiszta, hogy mit… - kezdek bele. Öcsém… rég voltam ennyire zavarban, még a tekintetét is kerülnöm kell, mert a végén megszólalni sem tudok.
- Szóval nem csak egy lány vagy…. de hanyagoljuk már ezt a zavarba ejtő témát.. – kissé kellemetlen is a számomra. Tényleg nem tudom, hogy mi is az amit érzek, de hogy számomra nem közömbös, az szinte biztos.

by **Mirika** Vas. Szept. 01 2013, 00:14

Nem elégített ki a magyarázata Neutral

Nii-chan jól csinálja ha oldani kell a feszültséget, de meg merem kockáztatni, hogy még Kota is. Azonban Ren inkább csak még nagyobb feszkót csinál, mint kéne, arról nem is beszélve, hogy tök megalázó, amiket csinál olyankor... Na de mindegy, ha most ebből vitát szülünk, akkor annak nem lesz jó vége, így inkább hagytam a fenébe ezt a témát. És még én vagyok a makacs, mi? Cöhh Rolling Eyes

Na de akkor is, azért jó volt látni, hogy a fiúnak van egy ilyen oldala is, és nem csak az egoista barom énje létezik. Kellemeset csalódtam, és még mosolyt is csalt az arcomra, most már örültem neki, hogy elhívtam ide a semmi közepére beszélgetni. Feje tetejére állt a hangulatom azzal, hogy sikerült kicsit feloldani a feszültségemet, kár, hogy a háttérben ott lappangtak még a nyomasztó gondolataim. Nem volt könnyű tőlük megszabadulni, úgy éreztem egy jó darabig még nem is fogok. Addig semmiképp, amíg legalább ki nem tudom őket beszélni, bár ki tudja, ha eltelik elég idő, talán megfeledkezhetek róluk. Azonban reménykedtem, hogy találni fogok valakit, akivel megoszthatom a félelmeimet és az aggodalmaimat, aki hajlandó megosztani velem a terhet a vállán. Habár abban kételkedtem, hogy ez Ren lesz, el se tudtam képzelni, hogy ilyen komoly dolgokról beszélek vele. Még úgy sem, hogy most ilyen jól megvoltunk.
- Én ok nélkül nem vagyok ám bunkó Mindig csináltál valamit, ami felhúzott... - feleltem nagyot sóhajtva - Látod most cuki vagyok - öltöttem ki a nyelvemet aprón, bizonyítva, hogy igenis ő a hibás, és kuncogtam egy kicsit. Csak hát sikerült mégis olyan szituba keverednünk, ami felébresztette a bennem alvó kisördögöt, és a zöldségek a fejemben úgy döntöttek, hogy kétségbe kell vonnom Ren szándékait. Hát na, kényelmetlenül éreztem magam így. Vagy helytelennek éreztem, vagy nem is tudom. Lényeg, hogy nem bírtam ki anélkül, hogy bele ne kotyogtam volna, mire a srác abbahagyta a csókolgatást és rám nézett. Bele a bizonytalanul csillogó szemeimbe. És amit mondott, attól elszégyelltem magam és lehajtottam a fejemet. Nem tudtam, mit mondjak, a bocsánatkérés ebben a helyzetben nem az én stílusom volt. Megfordult a fejemben, hogy kamuzik, de gyorsan ki is penderítettem onnan. Nem volt okom kételkedni a szavaiban. Aztán azonban felkaptam a fejem, mert teljesen váratlan dologgal folytatta. Azt hiszem, kicsit bele is pirultam meglepetésemben.. és örömömben. Épp az imént döntöttem el, hogy nem vonom kétségbe a szavait, így hát nem volt más választásom, mint örülni annak, amit mondott. Még ez a pár bizonytalan szó is rengeteget jelentett nekem. A 'valami' is sokat számított, hiszen az több, mint a semmi. És én ezzel a valamivel is elégedett voltam, én, aki egy senki voltam, felkeltettem az érdeklődését egy ilyen pasinak. És innentől kezdve nekem tökmindegy volt, hogy miként gondol rám. Végigsöpört rajtam a megkönnyebbülés, hát választ kaptam valamire, ami egy ideje marta a bensőmet :3
- Aranyos vagy, amikor zavarba jössz :3 Csak baromira nem illik hozzád - mosoly, elkomolyodó arc, majd kitört belőlem a nevetés. Ha most én lennék felül, hozzábújnék és megölelném, de így másképp kellett folytatnom - Ne hari, hogy ilyesmiket feltételezek csak... te és én annyira más világ vagyunk... még ha hasonlítunk is sok mindenben. Kicsit olyan ez, mintha egy álmot élnék meg - révedtem el kicsit. Lehet mégis szerelmes vagyok? Nem tudom, én sem tudtam megmondani, mit érzek Ren iránt pontosan. Azt viszont tudtam, hogy jól éreztem magam vele, jól esett az ölelése és a törődése. És élveztem azt is, ahogy csókol. Így hát rámosolyogtam és repetát kértem.

by **Ryuninji Ren** Szer. Szept. 04 2013, 02:07

Ez a pöttöm lányka kikészít, de rendesen. Már azt sem tudom, hogy mit, hogy reagáljak le nála. Egyszer így viselkedik, másszor meg úgy. Hol érezhetően elvan, majd hírtelen átvált és kezdi kényelmetlenül érezni magát. Lehet, hogy őt ez egy cseppet sem zavarja, engem viszont nagyon is, mert nem tudom teljesen, mit akar, mit van, vagy ha azt is hittem, hogy tudom, később rájövök, hogy tévedtem.. veeeeeh.. kikészít.
- Oh tényleg?- kérdezem kuncogva..
- Akkor miért bunkóztál, mikor ok nélkül megtámadtál a kezdetek városában? Semmi okod nem volt rá, mégis megtetted: P – kiöltöm megint a nyelvem.. kicsit játékosabbra is lehet venni a figurát, mert így talán oldjuk a folyton jelenlévő feszültséget, mely hol apró, hol pedig hatalmas, folyton változik, pedig csak ketten vagyunk.
- De elismerem, most cuki vagy – kap egy puszit, majd miután eldőlök vele, azt hiszem, minden sínen van, de nem, mert ilyenkor is előhozakodik valamivel, ami egyáltalán nem tetszik. Lehet, hogy vannak ezek a sztereotípiák a sztárokról, meg olyanok is, akik ezeket tökre beveszik, de tőle erre nem számítottam, még egy picit sem. Hiszen nem csak futólag futottunk össze egyszer-kétszer. Nem, komolyan el is beszélgettünk, vagyis vitáztunk már párszor. Ha igaz lenne az a sok minden, akkor felé sem néznék, nem pedig próbálkoznék tovább. Persze, a fenének kellene egy ennyire problémás lány… veeeeh… és még én sem tudom, mit akarok tőle, de.. de… izé…
Nem tehettem mást, minthogy elmondjam azt, amit nem akartam, mert szerintem ez olyan ciki és férfiatlan dolog. Szerencsére sikeresen megfogalmaztam úgy, hogy ne nézzen búzának, vagy hasonló, érzékeny nyominak, akik ilyen.. dumákat szoktak nyomatni.
Veeeh.. az nem elég, hogy e szavak elmondása után, a pillanatnyi zavaromnak köszönhetően, egy minimálisan elpirulok, de ő még ront is a helyzeten. tiszta gonosz ez a lány Razz

- Urusai…. baka – intézem el az ő módszerével a dolgot. Talán így jövök ki ebből a legjobban, meg közben megérdemel egy puszikát az puha ajkacskáira is, csak, hogy abbamaradjon a nevetése…. kis goni >.>
- Lehet, hogy más világból jövünk, de itt most egy világhoz tartozunk, még ha nem is tetszik nekünk ez a világ… - mondom mosolyogva. Hát jah, elég gáz ez az Aincrad ezzel a meghalunk, ha nem vigyázunk dologgal…
- Mellesleg, ilyen jókat sosem álmodik az ember… nekem sosem sikerült még… - kuncogok, majd megint megcsókolom, és közben átfordulok vele. Kapja csak meg a vezér szerepet pár pillanatra.. élvezze ki… persze el nem engedem… nem bizony.. túl jól esik a smaci, nem szabadul tőlem egykönnyen, max a levegőhiány szakíthat csak el tőle… meg még egy két dolog…
- Hmm…. azt hiszem, egy darabig nem megyek haza… túlságosan is élvezem a társaságod

by **Mirika** Pént. Szept. 06 2013, 00:24

Egyre inkább meg voltam róla győződve, hogy nem volt hülyeség beszélni Rennel. Bár eredetileg csak valamiféle köszönetet akartam mondani, ami azért elég furán sikerült végül és csak még több problémát generált, azért csak sikerült kihozni az egészből valami olyasmit, ami kicsikét feldobott. Kellett ehhez egy jó adag angst, de na... minden jó, ha a vége jó? Persze ezernyi gond terhel még mindig, de legalább kaptam választ néhány olyan kérdésemre, amik már jó ideje martak és van ez a mondás is... car... carpa valami, sz'al hogy élj a mának meg ezek. Perpillanat pont ezt akartam tenni, ugyanis végre egyszer jól éreztem magam és nem volt olyan nyomott a hangulatom, és szerettem volna, ha ez így is marad addig, ameddig csak lehet. Mindezt pedig a fiúnak köszönhettem, aki elűzte ezeket a barom felhőket a napocskám elől.
- Asszem én csípném ezt a világot is, ha minden pillanata ilyen lenne :3 - jegyeztem meg mosolyogva. És ami azt illeti, igaza volt, most ő is, meg én is híresek és hírhedtek vagyunk, a játék topjátékosai. Azért volt ezen a helyen valami jó is, eltüntetett ilyen különbségeket. És most nem akartam arra gondolni, hogy mi lenne kint, az csak rontana a hangulatomon. Jó az ott a lelkem mélyén, nem kell mindennek most kijönnie. Különben sem számít most a "másik énem". Jobban tetszett a csók, amit adtam is, meg kaptam is, és legfőképp élveztem. Elfeledtette velem minden bajomat és ha belegondoltam, kinek az ajkain csüngök, jajj *.*
- Nem vagyok ám idekötözve, én most akárhova veled mennék :3 Mondjuk elég kényelmes így is - nevettem, és kapott tőlem a srác egy újabb smacit, ezúttal egy rövidet, mert közben eszembe jutott valami. Tudom, meglepő, hogy ilyesmi is megtörténhet ._.
- Amúgy nem tartod furcsának, hogy egyikünk sincs tisztában vele, mit érez a másik iránt, mégis úgy turbékolunk itt a fa alatt, mint egy szerelmespár? - néztem bele a fiú szemeibe játékos kíváncsisággal. Azért meg kell hagyni, volt ebben valami. Nem tudom, érdemes-e beleképzelni ebbe a szituba bármit is, de komolyan olyan érzésem van, mintha épp most mentünk volna bele, hogy járni fogunk.
- Különben volt rá okom, el is mondtam neked akkor. Viszont ez már full régi sztori, mit hozod fel folyton? - reagáltam egy korábbira, és pajkosan meg is löktem Rent kicsit. nagyon magára vehette az akkori viselkedésemet, vagy nem is tudom, de akkor komolyan berágtam rajta. Meg később is. Bah... fura ember vagy te, Ryuninji ._. Mindenesetre változtattam picit a pozíción, mert nem én lettem volna, ha csak úgy fetrengek egy ilyen pasin egy ilyen szituban, szóval négykézlábra álltam, hogy a dekoltázsom kicsit hangsúlyosabb szerepet kapjon a diskurzusunkban. Elvégre valamit az előbb Ren elkezdett, és mint kiderült, teljesen feleslegesen szakítottam félbe :/

by **Ryuninji Ren** Pént. Szept. 06 2013, 13:05

Elég furcsa fordulatot vettek itt a dolgok. Az elején igen gyanakvóan méregettem a lányt, óvatosan, vigyázva követtem idáig, csapdát sejtve, hogy jó alaposan megbüntessen valami olyan bűnért, amit el sem követtem, de nem. Csak köszönetet akart mondani azért, hogy párszor megmentettem, egy csókkal. Aztán bonyolódtak a dolgok, kiakadt is, meg nem is, smároltunk is, meg neme is, aztán sikeresen összezavartuk egymást, de minden megoldódott. Most egészen jól érzem magam és szerencsére Regi is tudja, hogy nem kellene zavarnia, de el van ő egyedül is, ráadásul még csak nem is féltem, mert erős egy madárka ő.
- Na jó, elismerem, vannak jó dolgok is ebben a világban- mondom mosolyogva. Például az, hogy nincs fájdalom. Ez szerintem nagyon menő, mert a fájdalomérzettel csak a gond volt. Például ha fájt a torkom, akkor egy kínszenvedés volt az éneklés, de akor is muszáj volt. Itt ilyen probléma nincs. Eleshetek, lefejelhetek valakit, nem érzek semmi és ez menő. Az sem utolsó, hogy itt pár gombnyomással el lehet intézni a dolgokat, például a főzésnél az aprítás. Bizony, láttam, hogy Vio-chan hogyan is csinálja…. egy suhintás a késecskével és minden felaprítva, nagyon ott van. Persze a mostani pillanat sem utolsó, nagyon élvezem, most már, valljuk be, azért voltak kritikus pillanatok, mikor azt sem tudtam mi van, és mit kellene tennem, mondanom, de mivel nem csak helyes vagyok, de okos is így jól megoldottam Cool

- Az igaz, hogy semmi kedvem felkelni innen, megvagyok én itt.. alattad – kapok egy újabb csókot, egyre sűrűbben, csattannak itt el a samcik. Igen, én már nem bírom sokáig tartani magam. Férfi vagyok, akinek már régóta nem volt dolga nővel, csoda, hogy egyáltalán eddig így bírtam, azért nem semmi fickó vagyok Cool

Miri-chan kérdésén elmosolyodom, nem mond hülyeséget, de ettől még ugyan úgy marad minden, továbbra sem tudjuk, mit érzünk pontosan, én legalábbis így vagyok vele.
- Furcsának furcsa, azonban én már rég feladtam azt, hogy az ilyen furcsaságokra választ találjak... egyszerűen csak élvezem a helyzetet, te nem? – kérdezem kuncogva. Majd idővel csak kialakul valami, és tisztázni tudjuk eme dolgot, de addig felesleges ezen gondolkodni, nem szabad rágörcsölni.
- Azért, mert az az eset ékes bizonyítéka annak, hogy mindig te húzol fel engem - bizony, mérges voltam akkor rá, nem is akármennyire, csak úgy, a semmiből megtámadott a semmiért… veeeeh, mindegy, hagyjuk, majd jól elfenekelem érte Razz

Miri-chan mocorogni kezd és pzt vált, így remek belátást nyertem a dekoltázsába. Szemtelenül oda is nézek, gondolom nem véletlen ez az egész, na meg amúgy is kíváncsi vagyok…
- No-csak… el akarsz csábítani Miri-chan? – kérdezem kuncogva és kezeim combjaira tévednek, egy kis cirógatás után pedig feljebb, egyesek szerint illetlen helyre, de szerintem nem Razz

- Már felesleges - újra kuncogok és mivel kezeim foglaltak, a fogaimmal ügyeskedem le a felsőjét tartó egyik pántot….

by **Mirika** Csüt. Okt. 10 2013, 18:33

Ennyi bizonytalanság közepette jó volt belefogódzni mindenbe, ami biztos volt. Egyszer-egyszer úgy éreztem, mintha légüres térben lennék, mintha nem tudnám honnan jövök és hová tartok. Ott volt a fejemben ez a rengeteg félelem és kérdés, és ha nem ezekre a biztos pontokra koncentráltam volna, tutira megkattanok. Jelenleg a pillanatnyi boldogságom volt terítéken, amit Ren okozott. Meglepően jól kijöttünk most éppen, bár konfliktusok ide vagy oda, mióta az önzetlenségével összefutottam, azért nem volt bennem olyan vészes a róla kialakított kép, és arról is meggyőzött, hogy nem csak annak köszönhettem mindezt, hogy lány vagyok, hanem egy kicsit magamnak is. Szóval hajlandó voltam hallgatni rá most kivételesen, és hagyni, hogy belefeledkezzek a sármjába, ő meg az én bájaimba Rolling Eyes

- Hát, ahhoz hogy élvezzem én is, neked is kell tenni :3 - kuncogtam fel, de valójában élveztem én is, ami történt velünk, le se tagadhattam volna. Rég éreztem magam ennyire felszabadultnak, még ha ideiglenes a dolog, akkor is örültem neki. Bárcsak örökké tartott volna ez az érzés...
- Mondom, hogy te előbb húztál fel engem - kötöttem bele, de még mielőtt végeláthatatlan nem-de vitába torkollott volna a téma, inkább mást húztam fel. Mármint a pólóját egy kicsit, ahogy belekapaszkodtam, meg így legalább még hangsúlyosabb volt, amit mutatni akartam Rolling Eyes

- Azon már túl vagyunk, baka :3 - néztem bele merészen a srác szemeibe, ajkamon magabiztos mosollyal. Mámoros hümmögésem és az enyhe pír az arcomon jelezte, hogy a szemtelen kezek jófelé járnak. A szavakra immár nem volt szükség, itt volt az ideje, hogy tetteinkkel okozunk egymásnak... élvezetet :3

// Részemről akkor záró, ahogy ígértem. Köszi a játékot :3 //

by **Kayaba Akihiko** Pént. Okt. 11 2013, 17:34

Mirika: Mini Potion (+5 hp)
Ryuninji Ren: Életlen Katana (+2 erő +1 fegyverkezelés +1 gyorsaság)

by **Aidor** Vas. Dec. 15 2013, 16:39

/Ayani/

A nap már alacsonyan jár Aincrad peremén. A 8. szint kalandorai lassan vissza térnek otthonaikba, hogy kipihenjék magukat a hosszú nap után. Én nem... én soha. Nem törődve azzal, hogy a nap lenyugszik kutattam. Azt pletykálják értékes holmik hevernek szanaszét itten. Olyan kincsek merre rá lépni is félek. És, hogy miért rímelek itten? Mert olyan kedvem, na és? Lassan kezdek begolyózni... Talán lassítanom kéne egy kicsit és nem azzal tölteni az időm, hogy mindenféle kísértet históriáknak nézek utána. A legutóbb se jutottam semmire a faenot termő fák legendájával kapcsolatban. Pedig igen magas most a piaci értékük. Ami a hozzám hasonló keresőknek igen csak hasznos. Persze kockázatos... most egy ideig én voltam a vezető nyers anyag szolgáltató a piacon és nem is inflációt okozhattam volna azzal, hogy drágábban adom a faenot. Na szerencsére ilyen még nem történt. De azért egy kis pluszt meg engedtem magamnak. Elvégre ha már csak nekem... van, volt faenom, olyan árat kérek érte amilyen jól esik. Hátigen... kevés a gyűjtő, sok a kovács. Nincs elég ahhoz, hogy mindenkit rendesen el lásunk. És természetesen a gyűjtés cseppet se könnyű feladat. Járni kell a kazamatákat erdőségeket... stb... stb... Aztán meg vevőt is találni rá... persze ennyiből könnyebb azoknak akik üzletet kötöttek valakivel. Na persze én most úgy nevezett "munka nélkülivé" váltam ez ügyben ugyanis üzlet társamnak már nem elég jók az általam begyűjthető ércek. Addig is élem a szabad lelkek életét. Bár sajnos úgy tűnik a csak a növényeknek a T1-es érceknek nincs nagy kereslete. Gyorsan elmúltak az arany idők... válság van. Én meg a megélhetésért kénytelen vagyok kincseket keresni. És most is... végig kúszok a helyenként fény embernyi magas fűszálak között. És miért? Hátha találok valami értékeset... de eddig csak mohokkal hozott össze a sors. Lassan viszont fel kell függesztenem... a kutatást. Kúsztam tovább a fűben...

by **Kusumi Ayani** Vas. Dec. 29 2013, 14:47

Fütyörészve sétálok a 8. szint Mezőségén. Vidám voltam az már szent igaz. Végre mindkét jártasságom Tier 2-re lépett. Boldogságomat csak az rontotta kissé le, hogy receptjeim, és szállítóm se volt. Bár Miri rám hagyott a céhbankban lévő nyersiket, hogy használhatom, az a baj, hogy Kovácsolásra még receptem nincs, Poti, Méregkeverésre meg csak 2 ritkám van. Szerintem én vagyok az egyetlen játékos Aincradban, akinek már lassan elege lesz a ritka receptekből. Sajnos azonban hiába szerzett Mirika Fagylevelet méregre, viszont 4 Barna Gomba még kell. Vagyis már Vörös Gomba. Ezeket még meg kell szoknom, mert igen zavaró lenne, ha lesz ismét beszállítóm, hisz ha Tier 1-es ércet mondok, igen csak megszívom. beszállítóról jutott eszembe Aidor. Kissé szomorú voltam, hisz szegény srác nekem szállította az érceket, és én egyik napról a másikra otthagytam. A fiú már a céhünk tagja volt. Most is csak azért vagyok ezen a szinten, hogy kiengeszteljem. A reggelemet azzal kezdtem, hogy nekiálltam a konyhába főzőcskézni. Mikor végre kész voltam meg kerestem Aidor pontját, és végül eljutottam erre a szintre. Kis idő után végül meglelem a fűben mászkáló harcművészt. Halkan lépkedek közelébe, és ha nem vett észre, akkor egy hatalmasat kiáltva megpróbálom megijeszteni, hisz a háta mögül közeledtem. Akár megijedt, akár nem mosolyogva nyújtom neki kezem, hogy felsegítsem. Végül egy öleléssel üdvözlöm.
- Szia Aidor. Jó téged a céhünk tagjaként látni. Amúgy… bocsi, hogy se szó se beszéd közöltem veled, hogy nem kellenek már ércek, növények… de a Tier lépés miatt, már Tier 2-esek kellenének. Viszont kárpótlásul remélem, elfogadod ezeket. magam csináltam.
Előhívom a menümet, és 3 műanyag dobozt nyújtok át, melynek tartalma: 1 szelet Sült Vaddisznó Hús, rizzsel és uborkával / Farkas pörkölt, tört krumplival / Gyümölcs saláta.

by Ajánlott tartalom

Füstölgő Mezőség

Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség

Re: Füstölgő Mezőség