Re: A Sziget

by **Sakamoto Rin** Csüt. Ápr. 03 2014, 17:29

Mikor itt létem okáról kezdek el beszélni a lány észrevehetően meglepődik. Reakciójából ítélve jóval magasabbnak, hihetett, vagy mostanában már tényleg ilyen kevesen maradtak az alsóbb szinteken, hogy az ember már azon is meglepődik, ha valaki még csak most éri el a szintemet?
- Oh, tényleg? Ha jól halottam, akkor eddig összesen 14 szintet sikerült meghódítani, ugye? Akkor ezek szerint már ilyen magas szintű lennél Mikoto-san? – csodálkozom el a feltételezésem végeredményén, ha a mondandója igaz a szintje már 14 vagy annál is magasabb, ami lenyűgöző és egyben félelmetes is? Bár ha róla beszélünk talán nem is olyan meglepő, hogy ilyen magas szinten van. - Igen azt hiszem tényleg jó döntés volt. – mi az, hogy. Nem csak, hogy vele hozott össze sors, de ha ott maradok a harmadik szinten most egy kisebb csapat feldühödött és kirabolt hím csapattal kéne szembe néznem.
- Iie, iie… egyáltalán, én csak azt halottam más játékosoktól, hogy idebent tabu a valódi neved, vagy micsoda… bár nem igazán értettem miért, hehe… – simogatom a tarkóm széles vigyor mellett. - Hát, ha szabad ilyet mondanom… szerintem rád sem illik nagyon a Kuromajo… mármint úgy értem, hogy nekem egyáltalán nem tűnsz boszorkánynak^^ – felelem, miközben letelepszem mellé a hűs vízben, hogy elkezdhessem azt, amire már azóta vágyok, hogy megláttam és szóba elegyedtem vele.
- Eh… közel sem… – lepődöm meg szavain, pedig eléggé gyakorlott vagyok benne, vagy csak megjátssza magát, hogy szándékosan cukkoljon? - Én csak azt szeretném, ha jól éreznéd magad… – felelem kérdésére és folytatom a tégely tartalmának egyenletes elkenését a selymes bőrfelületén. Lassan indulok meg hátrafele célba véve a még egyben lévő csomókat, melyeket szintén szándékomban áll kioldani.
Kérdését hallva óhatatlanul is megálltam egy pillanatra. Kész, ennyi, bár már eddig is kissé erőltetettnek tűnhetett a hamis jellemem, és mintha ezt ő tudta is volna, mostanra azonban ennek már vége. Alsó ajkamra ráharapva mérem fel még egyszer az előttem fekvő lány testét mielőtt választ kívánnék adni a számára.
- Mmm… mit szólnál… vagyis… – a kezeim épp ekkor elérik a lány csípőjét és egyben a kitűzött célt, ám ennek ellenére a napvédőtől sikamlós tenyereim a lány oldalán visszafelé kezdenek el haladni gyorsabban, mint a masszírozásnál, majd a mellkassal egy vonalba érve elmerültek a vízben, hogy aztán a lány formás keblei alá csusszanjanak. - Azt hiszem, itt folytatnám, és aztán… – jelenik meg az arcomon a pajkos mosoly és úgy vélem mondandóm sem szükséges befejeznem, hisz pontosan tudja, mely irányba folytatnám a kenegetését. Ha már arra rávett, hogy hamarabb felfedjem magam, kétlem, hogy nem ismerné a szándékaimat vele kapcsolatban.

by **Kuromajo** Csüt. Ápr. 03 2014, 18:32

Helyes következtetést vont le, habár nem kellett hozzá Albert Einsteinnek lenni, hogy megállapítsa mondandómból, relatíve magas szinteken mozgok. Ugyanakkor nem tetszett a megfogalmazása, hiszen nem tartotta meg lehetőségként, hogy még annál is magasabb a szintem, mint azt az összes emelet ismerete sugallja. Bizonyára kicsiben gondolkodik, hiszen a saját szintje is alacsony, és a komfortzónáján kívül esik, ha több, mint tíz szintet tesz kettőnk közé.
- A legerősebb játékosok már a 30. szintet közelítik... az én erőm korántsem összehasonlítható az övéjükkel. Nem nevezném magamat magas szintűnek ^^ - reagáltam végül egy bizonyos szókapcsolatra. Nem szerettem volna, ha tévhitbe ringatja magát az önnön tudatának korlátai miatt. Ez kifejezetten kellemetlen lett volna mindkettőnkre nézve, nem kívántam, hogy idealizáljon, vagy esetleg féljen. Épp ellenkezőleg, nem akartam magasabb lépcsőre helyezni a lényemet az övével szemben. Helytelen lett volna, Maaya-san nem az az ember, akit lenézek.
- Nem csupán idebent, de itt fokozottan... nem tudsz egy hamis avatár mögé bújni. Habár... én magam sem teljesen értem a játékok világát, cseppet sem logikusak... ^^ - sóhajtottam fel. Bajos volt számomra megérteni a mechanikáját ezeknek a rémesen egyszerű játékoknak, sosem értettem, mit élveznek rajta mások. Az egyetlen értelmes dolog bennük a PK volt, de az sem volt az igazi, hiszen csak egy digitális adathalmaz létét szüntethettem meg... Kár, hogy itt Aincradban a vér és a fájdalom hiányával elrontják azt az élményt, amit okoz az életek elvételének mássága =(
- Ara-ara, nem tűnök félelmetesnek? Kár, milyen kár... - kámpicsorodtam el kissé, ám aztán édes, csilingelő kuncogásban törtem ki - Örömmel tölt el, hogy nem látod bennem ^^ - fejeztem ki boldogságom, és valóban örültem neki, hogy nem fél tőlem. Sokan még akkor is megijednek, ha valójában nem célom megrémíteni őket... Igaz, én ezt nem is bánom, a félelem csillanása a szemekben az egyik legszebb dolog, amit el tudok képzelni =)
- Ez aranyos... de azért elsősorban a leégést szeretném elkerülni ^^ - okítottam kicsit, felhívva rá a figyelmét, hogy nem azért kértem meg a hátam bekenésére, hogy élvezkedhessen... Ugyanakkor az igazat sem mondtam meg, hiszen csupán kifogás volt arra, hogy magam mellett tartsam, és felmérjem, érdemes-e megismernem. De azt hiszem, lassan megállapíthatom, hogy érdemes, máris nagyon megkedveltem =) Ahogy elkente a hátamon a naptejet, kellemes bizsergés futott végig a porcikáimon, izgató volt a simogatása... hisz annak is szánta. Ahogy nálam kifogás volt a krémezés, úgy őt sem az önzetlenség vezérelte =)
Kíváncsiságom is válaszhoz vezetett végül, hiszen a lány tenyere nem csak végigsiklott az oldalamon a kérdésemet követően, de pillanatokon belül azt is megéreztem, ahogy körbeöleli a melleimet. Halk nyögés szaladt ki ajkaimon, és egy kis ideig még hagytam is, hogy ott nyugodhasson a keze. Ám a pár pillanat letelte után feltornásztam magam, az oldalamra fordultam és eltakartam a kebleimet a bikinifelsőm anyagával.
- Köszönöm a segítséged, Maaya-san ^^ - hálálkodtam, mintha az iménti kérdésem nem is létezett volna. Csupán a válaszra volt szükségem, magára a tettre nem... még nem. Már csak az hiányzik, hogy azt higgye, könnyen megkapható nőcske vagyok, aki máris a karjaiba ugrik... ó nem =) Felültem és elfordultam, majd visszavettem magamra a melltartót, és miután megigazítottam, talpra álltam és a hűs vizet elhagyva a forró homokba sétáltam, hogy végül ott telepedjek le. Elvégre azt említettem korábban, hogy csak azért feküdtem a vízben, mert nem kívántam leégni... de ez a veszély immár nem fenyegetett.
- Nincs meleged abban a ruhában? - mutattam rá, hogy hozzám képest meglehetősen túl van öltözve. Mennyire vetkőzik le? Hogyan próbál elcsábítani? Egyáltalán milyen hatással lesz rá, hogy nem hagytam magam? Mind-mind nagyon izgalmas kérdések voltak =)

by **Sakamoto Rin** Szomb. Ápr. 05 2014, 13:27

- Hmm… de attól még ez is szép eredmény. Hozzám képest meg pláne. – jegyzem meg egy mosollyal kísérve. Harminc ez egy igen szép szám, és reálisnak is mondható, sokkalta, mint a 15 körüli főleg ennyi idő elteltével. Viszont a Bossok úgy tűnik, nem adják könnyen magukat, ha még mindig csak ennyi szint van felszabadítva. Na, nem mintha annyira érdekelt lennék a dologban, hisz kétlem, hogy egy elé is állnék, meg aztán a lányok jobban érdekelnek, mint a bossok legyőzése.
- Ah… értem, akkor nem vagyok egyedül ezzel. Igazság szerint ez az első ilyen játékom. – nem is vagyok az a nagy játékos, ami látszik is rajtam, és igazság szerint csak az ösztönzött, hogy biztos itt is lesznek csini lányok, akikkel játszhatok, és hogy ezt egy játékban tegyem, sokkal jobban érdekel, mint maga a játék. Azon belül is most csak ő érdekel. A kis boszorkány könnyedén leszerel, de még milyen könnyen. Nem adja magát olyan könnyen, és ez nagyon, nagyon izgató. A mellei formája és tapintása pedig már még nagyobb ösztökélés számomra ahhoz, hogy ne hagyjam annyiban a dolgot.
- Szívesen… – felelem, miközben nézem, ahogy elsétál mellőlem.- De ha már elkezdtem… engedd meg, hogy a lábaidat is bekenjem. Nem szeretném, ha leégnél, csak mert félmunkát végzek. – ajánlom, fel magam ismét a lánynak miközben felállok és elindulok az irányába. Nem hagyom ennyiben a dolgot, és szerintem ezt ő is tudja.
- Ajaj… milyen igaz… – jegyzem meg, miközben magamra tekintek. A kezemben a naptejes tégelyt bezárom, majd a felsőmbe ejtem, hogy aztán a kezeim a csípőmre tegyem. A hüvelykujjim a nadrág alá csúsztatom, majd lassan elkezdem lehúzni.
- Ugye majd segítesz engem is bekenni? Nem szeretnék én sem leégni… – tolom le egészen a térdemig az említett átázott ruhadarabot, mely onnan már magától lecsúszik.
- Oh… – térdelek a homokba gyorsan még mielőtt Mikoto-san jobban szemügyre vehetné szabaddá lett fehér bugyim. - Uh, úgy néz ki ez is átázott… – felelem, miközben összezárom a lábaimat. Mikoto-sanhoz hasonlóan nem bikinit, hanem egyszerű fehérneműt viselek, ami vékony anyagának köszönhetően, vizessé válna és a bőrömhöz simulva enyhén átlátszóvá válik. Nem vagyok egy szemérmes alak, viszont ő sem engedett túl sokat és sem mutathatok még sokkal többet. Végül négykézláb közelítem meg a lányt.
- Akkor… megengednéd, hogy bekenjelek? Utána pedig te… engem. Csak előbb kivennéd? – akasztom a felsőm szélébe a jobbom mutató ujját majd a talaj irányába húzom egy kicsit, utat nyitva a gyönyörű boszorkány kezének.

by **Kuromajo** Szomb. Ápr. 05 2014, 18:55

- Valóban így gondolod? Ara-ara, egészen zavarba hozol - támasztottam meg ujjbegyeimet arcomon meghatódva. Megérintett a dicséret, hiszen olyannyira ritkán kapok őszinte törődést. Ugye nem csak udvariasságból mondta? Nii-sama biztosan meg tudná mondani, ő egészen lenyűgöző dolgokat olvas le pusztán a mimikából, hozzá képest az én tudásom a nulla felé konvergál.
- Én már kipróbáltam korábban is, bár természetesen nem ezzel a virtuális környezettel... Oly' csodálatos, hogy mit kihoztak ebből a technológiából, mennyi aspektusa lett realisztikus. Például az érintés is, vagy az illatok... - csúszott le ujjam az ajkamra, és óvatosan végigsimítottam rajta, miközben tekintetem Maaya-san ajkaira siklott. Vajon az övé is olyan puha, és csókja is ízletes? Ki szerettem volna próbálni. Istenkém, miért vagyok ilyen türelmetlen?

- Mondd csak, mit szeretnél elérni? Mi hozott egy ilyen világba, ha nem a játék maga? Hisz akkor nem négyes szintű lennél, ha a játék érdekelne ^^ - kérdeztem, miközben leültem a homokra, mely puhán ölelte körbe testem vonalát. Törzsemet hátradöntöttem, és kebleimet kiemelve támaszkodtam meg hátam mögött, lábaimat pedig keresztbe vetettem, miközben azt figyeltem, ahogy megszabadul a nadrágjától. Milyen kacér volt, minden mozdulata erotikával teli volt... minden idegszálával arra koncentrált, hogy felkeltse bennem a vágyat. És ahogy próbálkozott, hogy hozzám érhessen, az valami egészen tündéri volt =) Olyan kedvesen ajánlkozott, de egyben éhesen is, mindenféle logikusnak hangzó kifogást keresve. Mosolyom egyre szélesebb lett, és végül fel is nevettem.
- Maaya-san, miért bújsz megint kifogások mögé? Jobban tetszett, amikor őszinte voltál. Az imént mintha nem a lábaimmal szeretted volna folytatni, miért mondasz most mást? ^^ - kuncogtam tovább, és elengedtem a talajt jobb kezemmel, hogy végigsimíthassak vele jobb mellemen - Miért gondolod úgy, hogy még mindig szükséges elcsábítanod? Nem szeretnéd, ha ellenkeznék? Miért nem veszed el erővel azt, amit akarsz? Mutasd meg, mi rejlik a bájos álarcod mögött... - mosolyogtam rá, majd előredőlve a füléhez hajoltam - ...Kaibutsu-chan =) - suttogtam halkan, majd ismét halk kuncogást hallattam és visszadőltem. Teljesen figyelmen kívül hagytam mindent, amit mondott vagy tett, azt akartam, hogy domináljon. Úgy, hogy mégis én irányítok. Ki akartam csikarni belőle ezt a kellemetlen, idegen érzést, hogy úgy táncol, ahogy én fütyülök. Ha elfogadom a felajánlását, akkor hiába veszem át a kezdeményezést, valójában azt tettem volna, amit ő akar, hiszen szándékosan rendelte volna magát alám. Így viszont... fordítva lesz... ha nem tesz ellene azzal, hogy összeszedi magát, és valóban elcsábít... hogy eléri, ne tudjak ellenállni neki, hogy vágyakozzak utána. Úgy, ahogy ő vágyakozik utánam =)

by **Sakamoto Rin** Hétf. Ápr. 07 2014, 21:21

- Igen-igen… csodaszép és olyan valóságos… – jelzem izgatottságom kifejezve, mert ez a világ tényleg gyönyörű még annak ellenére is, hogy ugyan olyan veszélyes is. Tekintetem azonban egyből a lány ujjait kezdi el követni, és önkénytelenül is óvatosan ráharapok az alsó ajkamra, kínomban. -… érintés, igen… – eddig jól tartottam magam az állarcomhoz, most mégis egy pillanatra meginogtam, és ez neki köszönhető. Ha nem tudnám megállni már most rögtön, rávetném magam, ám mégis visszatartom eme csábtó kényszert, hogy eljátszogathassunk még egy kicsit egymással.
- Hogy mi? – zökkent ki a kérdesse kínlódó állapotomból és tekintetem hamar feljebb emelem az ajkairól egyenest a szemeire. -… hát… természetesen, maga a világ… mert lenyűgöző, hogy az emberek pusztán számokból ilyen csodálatos dolgot csináltak, még akkor is, ha végül ilyen rossz irányba fordult… – habozok a mondatom elején. Még annyira a hatása alatt vagyok, ha nem vigyázok, még idő előtt elárulom magamat. Hajszál híján csak hogy nem a valós okot említem meg, arról, hogy kíváncsivá tett egy újfajta ˝vadászmező˝ megalkotása, egy teljesen zárt mesterséges környezetben.
Próbálkozásom a laza sztriptízzel, úgy tűnik valamiképp hatással van rá. Hisz azaz arcán a mosoly nekem ezt sugallja, ám még így is a kis türkjeimet könnyedén félre sodorja egyetlen mondattal. Teljesen kiszámíthatatlan, annyira, de annyira hozzá szoktam a könnyen foglyul ejthető szívekhez, hogy ez a lány még teljesen új a számomra.
-… haaa...- szegem a fejem egyenest a földnek, miután ilyen egyszerűen elintéz ez a kívánatos boszorka. Mikor a fülemhez hajolva suttogja az általam kreált nevet megrezzenek, nem mástól, mint az izgatottságtól. A szörnyetegre kíváncsi mely az állarc mögött rejlik, íg már nem tarthatom, sőt nem is akarom. Ennyi volt az előjáték…
- Hmm… – emelem meg a testem megtartó bal kezem és kibontom a felsőmet elől egyben tartó masnit, majd egy gyorsmozdulattal tűntetem el a nyakamat körülfogó fekete bőr és lánc alkotta díszt. -… ahogy kívánod, Majo-chan… – kezdem követni az eltávolodó fejét ezzel minél közelebb kerülve az engem hívogató gyönyörű testéhez, miközben a nyelvemet kissé kidugva nedvesítem be az ajkaimat. Jobbommal aztán átnyúlok felette és a támaszkodó bal kézfejére tettem rá ezzel lefogva, ha esetleg menekülőre fogná, bár kétlem, hogy ezt tenné.
Olyan közel hajolok hozzá, hogy orrom az övéhez simul, és ajkam is majdhogynem, Mikoto-jéhoz ér. Ám bármennyire is erre vágyakozom már egy ideje, és remélhetőleg ő is, tovább kínzom mindkettőnket. Helyette orrom hegyével végig simítom a selymes arcbőrén, míg el nem érem a nyakát. Nedves ajkammal nyomok rá egymás után csókokat, miközben bal karomat a megemelve a derekától indulva simítom végig egyre feljebb haladva. Elérve végül a mellkasának kerekded kitülekedését végig simítom rajta körkörösen a tenyeremet.

by **Kuromajo** Kedd Ápr. 08 2014, 19:27

- Szegény lány, bejut egy játékba, hogy élvezze a virtuális környezet adta különlegességet, és akarata ellenére bent ragad... - egészen szomorú történet, valóban megsajnáltam Maaya-sant. Jómagam képes voltam élvezni a játékot is, és igazság szerint az életem se hiányzott annyira, amit kint éltem. Nii-sama itt volt nekem, még ha nem is lehettem mellette, így teljesnek éreztem az életem, másra nem volt szükségem ahhoz, hogy boldognak érezzem magam. Azaz... talán mégis. Hiszen magányos voltam így, hogy nem lehettem bátyám oldalán. Más férfival azonban a világ minden kincséért sem vigasztalódnék, gyűlöltem őket, gyűlöltem tiszta szívemből, amiért ilyen állatfajként elszívják előlem a levegőt! Vajon Maaya-sant én is érdeklem, vagy csupán a testi örömök lehetősége vonzzák hozzám?
- Mivel ütöd el az idődet így? Vannak barátaid? Vagy... barátnőd? - kérdeztem kissé félénken. Szörnyű lehet semmittevésben élni egy város közepén, egyedül, ezért is kérdeztem, érdeklődtem aziránt, hogy ennyi idő elteltével mivel foglalkozik? Néha még nekem is olyan unalmasan telnek a napjaim, pedig én játszom. De neki még ez sem volt ott, hiszen csupán 4. szinten áll

Biztosan ezért igyekszik úgy viselkedni, hogy mindenképpen szimpatikusnak találjam, csakhogy én már rég eldöntöttem, hogy érdekel a lány. Merész volt és huncut, kíváncsivá tett. Játszottam vele, nem tudtam megállni. Pedig megtehettem volna azt is, hogy könnyen adnom magam, de abban hol az élvezet? =) Mármint... túl egyszerűen jutnánk hozzá egymáshoz, nem? Az pedig nem is olyan izgalmas, ha nem csak egyetlen alkalomra tervezel ^^
- Ara-ara... =) - mosolyodtam el, ahogy a lány kívánságomnak engedve utánam mozdult, és forró leheletével megcsiklandozta arcomat és nyakamat. Pillantásom a bal kezemre vetődött, mely mozdulatlanságra lett kényszerítve Kaibutsu-san által, ám végül felemeltem a fejemet, hogy szabadon hagyjam a lány számára nyakamat az engem elöntő csókokhoz. Felettébb kellemes érzés volt a puha ajkak érintése... és a simogatás is, mely libabőrössé tett. Vággyal teli sóhaj szaladt ki az ajkaimon, ahogy újra eljutott a bikini által fedett kebleimhez. Én azonban meg se moccantam, csak fejemet hátravetve élveztem Maaya-san ténykedését.
- Tényleg bármit megteszel, amit mondok neked =) - kuncogtam a tényt felismerve - Mit adnál azért, hogy folytathasd, és hogy... esetleg viszonozzam, amit teszel velem? ^^ - kérdeztem pajkos hanglejtéssel, szabad kezemmel megérintettem egy hajtincsét és végigsimítottam rajta - Lennél például a szolgám? Mindent meg kéne tenned, amit kérek tőled, de... ezért cserébe... bőségesen megjutalmazlak... amivel csak... akarod =) - suttogtam kéjesen a fülébe, újra és újra rálehelve a fülcimpájára és nyakára, ám nem bírtam tovább. Nyelvemet kidugva megérintettem a lány fülkagylóját és végigsiklottam rajta, éppen csak súrolva azt. Ara-ara, lehet hogy én is elvesztem a fejemet lassan?

by **Sakamoto Rin** Vas. Ápr. 13 2014, 16:08

- Áh… annyira azért nem komoly a helyzet… vagyis… – vakargatom a tarkóm. Hogy is tudnám megmagyarázni, hogy vele ellentétben én csak pár hete eszméltem fel ismét az után, hogy Kayaba keresztbe tett a játékosoknak. Nem igazán érzek honvágyat, vagy ilyesmit. Még a haláltól való félelmem sem alakult ki, és valószínűleg, amíg ilyen csinos lányokkal hoz össze a virtuális sors addig nem is fog.
- Hát, leginkább a játék kiismerésével töltöttem az időm, mivel kezdő vagyok, tudod… – felelem mosolyogva.
- Barátok? Nem még nincsenek. Tegnapig egy nálam magasabb szinten lévő fiú csapattal voltam, akik segítettek megérteni a játékot és eljuttatni a 4. szintig, de már az is a múlt… B-barátnő? – játszom meg a végén az ártatlant, mintha nem tudnám, miről beszél. Magamban meg persze mosolygom, mert ilyen kérdést általában csak a szintén barátnő iránt vágyakozó lányok tesznek fel. Ebben biztos vagyok!
Ha belegondolok, hogy majd egy éve nem ízleltem egy nő selymes bőrét, halhattam kélyes izgató nyögését ezek a pillanatok még örömtelibbé válnak számomra, habár már az a pár hét is, amit tudatosan eltöltöttem itt kínzásnak tűnik, a valós világban megszokott napi rutinomhoz képest.
- Amit mondasz? Azért ez nem teljesen igaz…*csókol* ne ringasd magad ilyen tévképzetbe…*csókol* azért teszem, mert én akarom, nem azért mert te mondod… – felelem, szüneteltetve a lány csókolgatását. -… vagy mégis, magam sem tudom, hisz még nem találkoztam olyannal, mint te… – a gondolat, hogy azért teszem, mert ő mondja, már megvetette magát bennem, de még mindig nem tudom teljesen elfogadni, hogy valaki engem irányítson, mikor ez mindig is fordítva működött nálam.
- Heh… és te mit tennél azért, hogy velem megtehess akármit? – vágok vissza a kérdésére egy kérdéssel. A mellét simogató kezem miután felfedezi az anyagon keresztül a lány mellbimbóját, mutatóujjra váltva körkörös mozdulatokat leírva kezdem el ingerelni, miközben ismét csókokkal illetem a bőrét, miközben elhagyom a nyakát és egyre lejjebb haladok. Újabb kérdése hallatán azonban ismét szünetet tartva emelem meg a fejem és tekintetem az övéhez igazítom.
- Ah… – fejtem ki röviden tetszésemet a lány tettére, mit az igen csak csábító kérdése után tesz. - Hogy bőséges jutalom… amit csak akarok, he? – mosolyogom el, majd mielőtt még ismét megszólalnák, magam is megízlelem a lány fülét. Nyelvem hegyével ugyan azt az utat teszem meg, amit ő az imént nálam. - Amit akarok… egy kis ízelítő a szolgálataimért… mutasd meg, mit tudsz… és átgondolom… – állítom meg a bal karomat és várok mit lép a mondandómra. Szívesen folytatnám még tovább a kényeztetését, de kíváncsi vagyok, hogy vajon ő is képes-e engem elkényeztetni.

by **Kuromajo** Vas. Ápr. 13 2014, 20:45

18+

Fiúkkal? Szegényke, hogy vetemedhetett ilyesmire? Nagyon kétségbeesett lehetett, ha ráfanyalodott azokra a majmokra, vagy... talán csak kihasználta őket? Ártatlannak tűnt, de az én szememet nem csapja be oly' könnyedén, a felszín alatt egészen biztosan rejlenek izgalmas titkok. Tetszett volna, ha kiderül, manipulatív módon megvetetett magának mindent velük, aztán cserben hagyta őket. Többre nem számítottam még így sem, pedig az igaz az lett volna, ha végez is velük, ahogy én tettem volna. Azonban... én nem bírnám elviselni hosszútávon, ha körülvenne egy csapat féreg, azt hiszem igen gyorsan elérné őket a vég =)
- Ara-ara, nem bántottak, ugye? - kérdeztem aggodalmasan csak a biztonság kedvéért. Ha mégis... akkor azt hiszem vadászgatni fogok egy kicsit. A gyűlölet pillanatok alatt elöntött, ha arra gondoltam, hogy hasonlóan bánhattak egy másik lánnyal is, mint velem. Azok nem halált érdemeltek, hanem örökös kínt és szenvedést, hogy megtudják mi az, amit mi érzünk, mikor tönkreteszik az életünket... Szerencsére Maaya-san jelenléte segített gyorsan megnyugodnom, és egy nagy sóhajjal félre is söpörtem a zavaró gondolatokat.
- Kuku... szóval nincs ^^ Igaz akkor talán nem is mutatnál oly' heves érdeklődést irántam, nemde? =) - kuncogtam, miközben ő provokációm hatására nem habozott megmutatni, mennyi örömet képes okozni egy másik lánynak. Mellbimbóm máris szinte átszúrta a vékony anyagot, különösen ahogy hozzáért... hátam ívben megfeszült, és halk nyögés hagyta el az ajkaimat az ingerekre. Igazság szerint nem is az érintés, hanem a szavak izgattak fel olyan nagyon... Ahogy megpróbált domináns helyzetbe kerülni... Erre vágytam igazán, nem arra a mesterkélt próbálkozásra, amivel eddig próbált elcsábítani. Ettől forrósodott fel igazán a testem, felébresztette bennem a vágyat, ahogy megharcolt velem az irányításért =)
- Micsoda buta kérdés... Úrnődként alapvető jogom, hogy bármit megtehessek veled, amit csak akarok. Nem kell érte tennem semmit =) - vágtam vissza magabiztosan kuncogva, miközben hátam mögé nyúlva megpróbáltam megragadni a melltartóm zsinórját, ám ebből a pozícióból ez nem is volt olyan egyszerű... Azt hiszem még várat magára, hogy simogatását és csókjait közvetlenül ott érezzem, ahová a legjobban kívánom őket. Kár, milyen kár...
- Látom, van még egy kevés önuralmad ^^ - mosolyodtam el, érzékelve, hogy leállította magát annak reményében, hogy visszaadok valamennyit abból, amennyit eddig kaptam. Eltöprengtem néhány pillanatra, de az ajánlata felettébb logikusnak és igazságosnak tűnt. Senki sem szeret zsákbamacskát venni.
- Rendben van, Maaya-san ^^ - bólintottam, és súlypontomat átbillentve előrébb dőltem, miközben kezeimet a szétnyitott felső alá csúsztattam, és a vállán végigsimítva lefejtettem róla a ruhadarabot. Igyekeztem kevéske erőmet kihasználva feldönteni, de addig nem nyugodtam, amíg a hátán nem tudom a lányt =) Csak ekkor hajoltam közelebb, olyan közel, hogy ismét érezhettük egymás forró leheletét.
- Ne hagyd abba, amit eddig csináltál, kérlek ^^ - kértem, és nem követeltem, legalábbis egyelőre, majd nyelvemet kinyújtva megnyaltam Maaya-san ajkait. Apró kóstoló... és mivel többet kívántam belőle, finom csókot leheltem a szájára, majd még egyet, és még egyet.
- A tulajdonom vagy, Maaya-san. Megcsókolhatlak... megérinthetlek... megalázhatlak... és akár azt is parancsolhatom, hogy ne csak a szeretőm légy, hanem... =) - nyitva hagytam a mondatot, miközben ajkáról lefelé indultam, és először az állát, majd a nyakát csókolgattam végig. Aztán átvándoroltam a vállára, a kulcscsontjára... és miután félrehúztam a melltartót, nem voltam rest megkóstolni az apró, de formás kebleket sem, perceken keresztül, kínos lassúsággal haladva előre. Kezem időközben a lábakat simogatta, egyre feljebb és beljebb haladva a combokon, de mielőtt igazán izgalmassá válhatott volna a dolog, lenyugtattam tenyerem és felemeltem a fejemet is.
- Meggondoltad ugye? Nincs kétségem afelől, hogy mi is a válaszod. Ám az ízelítő ennyiből állt csupán =) - kuncogtam a lány szemébe nézve. Éppen csak, de képes voltam megtartani az önuralmamat. Nem, nem volt szabad elveszítenem a fejemet, az rombolná az imidzsemet. De olyan közel álltam hozzá... túl jó volt =)

by **Sakamoto Rin** Csüt. Ápr. 24 2014, 19:40

18+ /Inkább én is kiírom^^/

- Eh… nem, nem, nagyon segítő készek voltak, de nem bántottak^^ – az már mellékes, hogy most valószínűleg a pokolra kívánnak, és ha megtalálnak nekem annyi. Persze meglepő is lenne, ha továbbra is el tudnám csavarni a fejüket hisz megfosztottam őket a felszerelésüktől és a pénzüktől. Örülhetnek, hogy az életüket meghagytam, de ez most biztos nem jutna az eszükbe. Az előttem napozó szépség azonban nagyon aggodalmaskodónak tűnik, így remélem, a válaszom lenyugtatja, hisz nem szeretném, ha rosszkedvűvé válna még itt a végén. Az meg ugye nem lenne jó se neki, se nekem.
- Oh… van vagy nincs… kit érdekel ez az apróság… ha lenne is most, akkor sem lankadna a figyelmem irántad… - felelem kijavítva a mondandóját. Így igaz nem hagynám, hogy egy ilyen izgató préda csak úgy odébb illanjon, mikor itt van előttem, nem ezt még akkor sem hagynám, ha épp lenne valakim. Folytatom továbbra is a mellbimbója izgatását, miközben testét csókokkal bombázom továbbra is, és hallgatom a válasz reakcióját, ami csak még jobban felcsigáz.
- Oh, milyen ostoba is vagyok… Hisz ez egyértelmű, habár mégis most én vagyok felül és… – kezdek bele mondandómba, de még befejezni sincs időm, hisz Majo-chan egy ügyes mozdulattal kibillent az egyensúlyomból, így most én kerülök a homokba.
Kérésére – habár erre semmi szükség nem lett volna – továbbra sem hagyom a melleit nyugodni és immár mindkettőt kézhez kaphatom, hogy nem kell a talajt támasztanom. Vagyis csak eddig, végtagjaim ugyan is lassan veszítenek a mozdulatukból, ahogy megérzem a lány nedves nyelvét az ajkamon. Azok az ízletes csókok, melyeket tőle kapok, felmorzsolják a maradék önkontrollom is. A tapintása és simogatása a combomon és a mellemet ért csók együttesen végül egy halk kéjes nyögést kényszerít ki, miközben mutató ujjaim a lány bikini felsőjében kapaszkodnak meg. Az apró kóstolgatásnak vége…
- Hát persze… Úrnőm~… akkor engedd meg, hogy folytassam… – hát legyen, ha ez kell a további játékhoz, persze azt nem ígérem, hogy engedelmes szolga is leszek… nem, az végtére is nem lenne túl izgalmas… azzal kezeim, amik eddig a ruhadarabba kapaszkodtak elengedik majd egyre feljebb kúszva keresik meg a csomót, ami még a helyén tartja azt. Közben pedig ajkaira nyomok egy csókot, forró és hosszan tartót, mely közbe szeretnék nyughatatlan nyelvemmel is akcióba lépni. Mindeközben sikerül kioldani a csomót így ennek örömére ismét megpróbálok fölé kerekedni és a hátára fektetni, miközben a ruhadarabot végleg eltávolítom a lányról.
- Huhu… Úrnőm~ úgy néz ki nagyon felhevült a teste… – kezdek el kulcssontjától lefelé haladni csókokkal ízlelve ismét Majo-chan testét, egyre lejjebb és lejjebb. - Ugye nem bánja, ha kezelésbe veszem… - kezdem el masszírozni a melleit, míg az ajkaimmal el nem érem őket. Ekkor ugyan is a jobb kezem elhagyja a mellkas tájékot és egyre lejjebb csúszva simítja végig a lány selymes bőrét, míg újabb ruhaszövetbe nem botlik. Ott ugyan is körkörös mozdulatokkal időzik el egy kicsit, míg feljebb a nyelvem hegyével épp az úrnőm mellbimbóját ízlelem meg. Majd miután ajkaimmal is körül fonom, a kezem felpattan a fürdő ruhára, hogy egyelőre azon keresztül kezdje el simogatni Majo-chan érzékeny pontját. - … a kézrátételes gyógymód itt azt hiszem, segíthet, de ha nem vannak további megoldások is… Úrnőm~ – jegyzem meg egy mosollyal az arcomon, majd folytatom a melle kényeztetését.

by **Utahime** Szomb. Jún. 14 2014, 19:37

/Shukaku/

A kerti tónál próbálgattam az új szerzeményemet és még csalit is szereztem mellé. Negyedóra kitartó próbálkozás után sikerült is felszerelnem egyet úgy, hogy az ne pixeleződjön szét. Ennek megörülve hangos örömkiáltásban törtem ki, majd elkezdtem szemezni a békésen úszkáló koi pontyokkal. Meglendítettem a botom és az természetesen fenn is akadt a fűzfán. Lehet ez szerencse is, hiszen nem a saját halainkat kéne kifognom, talán nem is harapnának. De valahol csak ki kéne próbálni... Halkan nyüszítve sirattam az újabb semmivé csillámló csalit, és elkezdtem lefejteni a damilt az ágakról. Amint a botot sikerült kiszabadítanom a fűz fogságából, összepakoltam és visszaindultam a házba az eget kémlelve. Falco még mindig repkedő gyakorlatot tartott a tornyok közt szlalomozva. Bizonyára Timidus is valahol a közelben lehet, hiszen csak a ilyenkor szokott a ház körül repkedni. Úgy tűnt épp leszállni készül a lakórészünk teraszára, de elvétette és csőrrel beleállt a lakótoronyba, végül aláhullott a tetőre. A látottakra fájdalmasan felszisszentem, hiszen még innen is hallatszott, ahogy nyeklik. Gyorsan feliramodtam a szobánkba, bár mire a toronyba értem, Falco már szembetámolygott velem a folyósón. Valahogy mégis sikerült felküzdenie magát... Majd félrepillantva megállapítottam, hogy pont Shuék ajtaja előtt álltunk meg, és mire észbe kaptam, már be is kopogtam...
-Sziasztok.- Csipogott a főnix kissé kótyagosan, és meglepetten felnézett rám.
-Üdv… Nem lenne kedvetek egy halásztúrához?- Vigyorogtam ahogy kinyílt az ajtó, magamat is meglepve. Persze tudtam róluk, hogy ügyes horgászok, és nem mellesleg tőlük is tudtam meg, hogy lehet halászni a játékban. Ahogy sok mást is persze. Szinte -vagy konkrétan- a találkozásunk óta ők tanítottak minket a játék rejtelmeire, és éppen ezért egyre inkább természetesnek vettük, hogy először hozzájuk kell fordulni segítségért… Emiatt furdalt is a lelkiismeret, hiszen egyre csak kihasználom a leányzó kedvességét, de nincs semmi, amit nyújthatnék cserébe, tekintve hogy nem is igazán értek semmihez…
-Tényleg, említetted, hogy finomabb dolgokat lehet halász nagyobb vizekben...- Bólintott az ötletre, majd szégyenlősen Timidus felé fordult.
-És hogy a vízen könnyebb a leszállást gyakorolni...

by **Shukaku** Szomb. Jún. 14 2014, 20:04

Természetesen Timidus végig a tetőn, az egyik torony takarásából őrködött. Nem csak az idomár épségét vigyázta, hanem jelen esetben Falco gyakorlását is örömmel figyelte, Utahime… hmm… próbálkozásait is, és úgy cakunpakk az egész céhházat uralta és óvta vigyázó tekintetével. Persze a véleménye erősen eltért a két esetet illetően. Először is nem nagyon értette, hogy Utahime miért a kerti tóban szeretné kipróbálni, és miért nem valami egyszerűbb zsebpecával kezdi a horgászást, amiképpen ők is csinálták. Voltak olyan dolgok, mint például az úszó és a csali bedobása, amiben nem segített a rendszer, és ez sokkal könnyebben ment volna a lánynak, ha nem behajítani kell, hanem csak egyszerűen belógatni. A rendszer úgy sem tett különbséget aközött, hogy a nádasban halászik a játékos, vagy beljebb, a nyílt vízen. Csak az volt a fontos, hogy melyik tavat választja.
Falco esete már egészen más volt. Ő is csetlett-botlott ugyan, de ő legalább mindezt eredménnyel tette, ráadásul védett terület felett. Azok a dolgok, az emelkedés, süllyedés, kanyarodás, amelyeket Timi mutatott meg neki már egész jól mentek, de a landolással még akadtak problémák. A sárkány már a manőver megkezdésénél látta, hogy ez bizony nem fog sikerülni, de nem avatkozott közbe, és így a madárka végül is ha nem is elegánsan, de csak eljutott a céljához.
Ennyi bőven elég volt a sárkánynak is, tollászkodott egy keveset, majd belibbent a tárva-nyitva lévő ablakon a szobájukba, és picit tollászkodni kezdett.
-Vendégeink lesznek. Készülj.
-Vendégeink? Mikor?
-Negyvenhét, negyvenhat, negyvenöt…
-Timidus! Tudod, hogy ezzel az őrületbe kergetsz. Tudom jól, hogy ismered az összes céhtag gyorsaságpontjait, és ki tudod számolni, hogy mikor érnek ide teljes sebességgel, de nem kell ezzel állandóan menőzni.
-Menőzni? Te kérdezted, hogy mikor…
Kapta fel a fejét a sárkány, és értetlenül nézett az idomárra.
-Egyébként fél perc múlva érkeznek. Uta és Falco. Horgászni fogunk. Készülj.
Így mire a páros odáig jutott, hogy bekopogjon, Shu már készen is állt az indulásra. Ehhez még fél perc sem kellett, hiszen minden eszköz nála volt mindig, mindössze a ruháját cserélte át, ami két mozdulatot jelentett. mosolyogva köszöntötték az érkezőket, majd ki is léptek az ajtón.
-Mehetünk.
Timidus elvigyorodott, és bólintott egyet Falco felé.
-Igen, de az még Utahimének nem menne. Most horgászik először. Ha szeretnéd, akkor majd hozok neked olyat, amit a nagyobb szinteken szeretünk, Shu már mindent el tud készíteni. A leszállás pedig valóban könnyebb. Legközelebb próbáld úgy, hogy hogy nem a fejed van elől, hanem a lábad.

by **Utahime** Vas. Jún. 15 2014, 23:25

Nem tudom min lepődtem meg jobban. A saját kérdésemen, vagy a válaszon. Mindenesetre be sem fejeztem a kérdést, mikor útra készen álltak előttünk a tanítóink. Első körben talán nem is fogtam még fel a választ teljesen, így csak mosolyogva bólintottam.
-Csak most szereztem be ezt a botot, és ezért...Ah!- Hátralépek és körbenézek, majd egy darabig csak pislogva állok. Talán épp indultak valahová? Végül mikor rájöttem, hogy nekünk szólt Timidus -talán elért is úgy mondta, hogy értsem- gyorsan bólintottam felé. Mehetünk, de hova is? Hirtelen elfelejtettem az úti célt, pedig már akkor ki néztem a térképen, hol szeretnék horgászni, mikor a pecabotra beruháztam. Egy mély levegővétellel indítottam, kis gondolkodási időt hagyva magamnak, majd a kijárat felé intettem, és lassan elindultam.
-I-Igen... Úgy hallottam a negyedik szint szinte csak vízből áll, bár nem tudom milyen lehet a sziget partja, szerinted ott lehet horgászni?- Vagyis ahol van víz ott biztosan lehet, és egy VR játékba csak nem tesznek ki horgászni tilos táblát... de ki tudja. Mindenesetre a felfedező kedvem most is megvolt, de még mindig ritka eseménynek számított, hogy az első szintet elhagyjam. Falcoval kettesben még nem bátorkodtam sehova, hiszem még itt is van egy csomó szörny, amit nem tudnánk ketten legyőzni. Így megint vesztett a kíváncsiság a félsz ellen, de talán nem is olyan nagy baj, hisz még mindig nem fedeztem fel az első szintet sem teljesen... Sőt, talán soha nem is fogom, a méretére való tekintettel is, és mintha azt vettem volna észre, hogy meg-meg változik néha...
Figyeltem, hogy mit szól a kiszemelt célomhoz, majd egy sort nevetgélve lelkesen indultam a teleport tér irányába.
-Valóban, Uta még nem tud finomságokat fogni...- Egy cseppet elszontyolodva hajtotta le fejét Falco, majd kérdőn megemelkedett a bóbitája. Mit lehet azon készíteni vajon? Nálam jobban biztos nem tudja megpörkölni...
-Hogy a lábamat előre?- Egy pillanatra elgondolkodva, így kissé dülöngélve indult meg utánam. Majd hozzám hasonló lelkesedéssel indult meg, időnként előre szaladva, és a szárnyával csapkodva gyorsítva futásán. Majd rövid földfelszíni siklások után a lábát előrenyújtva igyekezett leszállni. Ennyek eredményeként többnyire csak beverte a lábát, majd bukfencezett egy sort, vagy túlfordulva háttal végigsiklott a talajon, amit az egy darabig parázsló, majd elpixeleződő elhullajtott tollai bántak.
-Inkább megvárom amíg odaérünk.- Zárkózott fel Timidus mellé, mikor már a térre értünk.
A sziget partjára érve egy ideig csak forgolódtunk mindketten.
-Itt sok víz van... talán jobb, ha partközelben maradunk.- Kellemetlen lenne, ha távol fogyna el a kitartásom... Igaz Timidus biztos nem nevetne ki, és a hátán talán kihozna, de nem maradhatok szégyenben...
-Egy óceán... Mond csak Shu, a ponty édesvízi hal, ugye?- A kellemeset a hasznossal elv alapján, nem véletlenül akartam itt, egy kicsiknek való szafari helyszínen kipróbálni az első botomat. De vajon lehetséges-e pontyot fogni egy óceán szigetén? Vagy ez mind édesvíz lenne, amíg a szem ellát? Persze ez még mindig csak egy VR játék, vagyis lehet tengeri ponty is, és egy egész szintes édesvízi témát is betehettek a játékba... Talán meg kéne kóstolni, hogy eldöntsem, melyik?

by **Shukaku** Hétf. Jún. 16 2014, 05:44

Természetesen Timidus is tudta, hogy mivel Utáék találták ki az egész horgászósdit, így az ő döntésük lesz az, hogy hova is mennek majd, melyik tónál, folyónál, pataknál fognak pecázni. Azonban azt is tudta, hogy a céhházból ehhez mindenképpen ki kell jutniuk, így nyugodtan battyogott előre, és csak útközben hallgatta meg az úti célt is. Valahol ugyan már abban is biztos volt, hogy nem az első szinten fognak maradni, hiszen Falco a nagyobb vizeket említette, így akár a teleportkapuig is elrepülhetett volna, hogy ott várja be a többieket. Ott úgyis meg kellett volna állnia, hiszen ezek a szerkezetek csak akkor működtek, ha az idomár, vagy legalább is egy ember is jelen volt. Persze természetesen inkább a többiekkel együtt maradt, és még röpködni sem röpködött, hanem a lányok mellett sétált.
Shu sajnos nem látta Utahime új szerzeményét, de még a negyedik szinten sem horgászott soha, így ő is ugyanolyan izgatottá vállt az úticéljuk hallatán, mint ha valami nagy eseményre készülődnének.
-Milyen botot szereztél? Egyébként… nem kellett volna rá költened… szívesen odaadtam volna az én régi botomat. Vagy…
Itt egy kicsit zavarba jött, mert nem akarta, hogy úgy tűnjön, hogy a használt dolgait akarja rásózni a lányra, de mivel az nem mellesleg az ő régi tárgyaiból is viselt párat, így remélte, hogy ez nem zavarja annyira.
-Izé… szóval az újat is szívesen odaadom… csak nagyobb szinten én már nagyobb halakat tudok fogni, és ahhoz strapabíróbb botok kellenek. Nem is tudom, hogy a nagy víziszörnyet majd mivel próbáljuk kifogni…
Kicsit kuncogott, ahogy elképzelte, hogy a bot hányszor nagyobb lesz mint ő maga.
-A negyedik szint pedig tényleg olyan. Gondoltam rá, hogy szerzünk egy csónakot, és úgy pecáznánk egyszer… de a sziget partján lenni is remek ötlet. Biztosan van lankásabb rész, ahol lehet horgászni.
Úgy tűnt Uta most egy mosolygós napot fogott ki, és Shu nagyon is boldog volt, amiért a lány kereste fel őket. Nem akart állandóan ő lógni Utáék nyakán, de nagyon várta már a megkeresést, hiszen mindig jó volt időt tölteni a társaságukban. Timidus egy ideig figyelte a főnix próbálkozásait, még tanácsokkal is ellátta, de pár esés után egyet kellett értenie abban, hogy jobban járnak vízközelben.
-Lábat előre, fejet fel, az megakadályozza, hogy előre ess, ha pedig szétterpeszted a farktollaidat, az megakadályozza, hogy hátra. Meg kell találnod az egyensúlyt. Ha egyszer megvan, utána már könnyebben fog menni.
Amikor odaértek, Shu is csodálkozva nézte a hatalmas nyílt vizet, Timidus pedig azonnal rábólintott a főnix javaslatára.
-Igen. Jobban járunk, ha a part közelében maradunk. Okos vagy, Falco.
Shukakut Uta kérdése zökkentette ki a merengésből, picit ezen is elgondolkodott, majd bizonytalanul válaszolt.
-Hát… elvileg édesvízi, de fogtam már ki tonhalat patakból… de talán csak felúszott, mint a lazacok. Nézd! Ott egy torkolat. Ott van édesvíz is, meg sós is. Talán ott kellene megpróbálni. Jó lesz ott?

by **Utahime** Kedd Jún. 17 2014, 14:21

Menet közben csak eszembe jutott, hogy merre is szándékoztam menni, és örömömre Shu is lelkesedéssel fogadta. Viszont el kellett gondolkodnom, hogy milyen botot is vettem… Természetesen azt, amelyik a legszebben csillogott az üzletben, de ennek van jelentősége?
-Hmm, hát... teleszkópos és lehet tekergetni...- Ez a kettő együtt meg csak annyit jelent, hogy a damilja egy nagy gubanc, néhány faággal megspékelve. Szerencsére vissza lehet állítani az eredeti állapotába egy gombnyomással, ha rákattintok egy új damillal. Annyira pedig azért felkészültem, hogy minden javítóeszközből legalább egy tucat kelléket is vettem mellé. Majd hálásan a lányra néztem, mikor felajánlotta a saját botjait. Azért ennyire ingyenélő nem akartam lenni, bár már így is minden felszerelésem a céhről kaptam.
-Köszönöm. De még, nem tudom használni akármilyen is...- Amit a múltkor kaptam, az már fel volt szerelve és csak le kellett ereszteni a kútba. Amíg nem próbáltam a tóba dobni a végét, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lehet horgászni. Vagy csak rossz botot vettem?Várjunk csak víziszörnyet említett? Egy pillanatra összeszűkült a pupillám. De hisz Aincrad legnagyobb egybefüggő vize felé tartunk, ha van is víziszörny, tuti, hogy az a tanyája! A csónak említésére így egészen el is fehéredtem a teleport kapu előtt. Majd sűrű bólogatással értettem egyet, hogy biztos találunk megfelelő helyet a parton is.
-Igen, biztos van lankás rész... vagy majd ásunk magunknak!- Nevettem Shura előrebokszolva fél kezemmel, és valóban reméltem, hogy nem csak homokos partú strandból áll a sziget. De ha igen, hát majd vadászok kagylókra...
Falco pedig bólintott a tanácsokra, és igyekezett követni is őket. Annyira, hogy előre már nem esett, csupán a hátáról fosztotta a tollakat. Illetve megpróbálta széttárni a farktollait, de talán nem eléggé vagy csak elkésett, ezért időnként nagyobb tollakat is hagyott hátra, amik szépen lángoltak még jó darabig a nyomában.
Felérve a szintre tettem néhány lépést előle, majd megálltam körbenézni. Egy virtuális óceán... akármerre néztem, mindenütt vizet láttam, Egy cseppet meg is ijesztett, hisz a sós vizet biztos kedvelik a tengeri szörnyek... bár Shu csak vizet említett, vagyis édesvízben is lehet, de itt lehet, hogy ez sem számít igazán. Mindenesetre a táj lenyűgöző volt, frissítően hatott a sok erdő és mező után az új szín.
-Whoa! Tökéletes!- Dicsértem Shu szemét a terepválasztáshoz, és már teljes sebességgel szaladtam is a partra. Egy tengeri szörny sem lehet rosszabb mint egy cápa, tehát csak nem szabad a vízbe menni. A parton nincs mitől félni, ha jönne is valami, a nyílt terepen hamar észrevesszük.
-Megvárjuk amíg előkészülnek? Az még egész érdekes lehet. Bár nehéz elhinni, hogy ilyesmivel lehet valamit fogni...- Evvel Falco is jött utánam, hogy segítsen a felszerelkezésben. Elővettem és letettem magam mellé a gubancos botot, amiről Falco már rutinosan lecsípte a damilt ami elpixeleződött. Ez után elővettem egy új csomaggal, rákattintva kiválasztottam a használat opciót és a lilán fénylő ujjammal a botra nyomtam. Eztán meglengettem a magasba Shu felé nézve.
-Ez szerinted jó pontyot fogni?- Legalábbis szörnyeket biztos nem akarok...
Falco egy darabig még tollászkodott, majd Timidushoz fordult.
-Megpróbálom itt is...- Csipogta és felszállt a torkolat fölé.

by **Shukaku** Kedd Jún. 17 2014, 18:21

Shu elmosolyodott és bólintott.
-Akkor te már azonnal egy komolyabb felszereléssel kezdtél. Biztos jól választottál.
Bár amikor ránézett a botra, és a feltekeredett damilra, akkor már nem volt ebben olyan biztos, és halkan kuncogva elővette az ő régi spiccbotját.
-Szerintem kezdésnek próbálkozz ezzel. Fel van csalizva és tekerni sem kell, meg bedobni sem olyan nehéz. Csak felemeled a végét magasra, hogy ne akadjon a fűbe, eltartod egy picit oldalra és belengeted. Ennyire egyszerű. Egy orsós botot már sokkal bonyolultabb kezelni, és neked még arra nincs is szükséged… de… mire odaérsz, addigra biztos azt is meg fogod tudni tanulni.
Mosolyogva a lány kezébe nyomta a fogásra kész zsebpecát, majd elővette a másik botot, ami már hasonló kaliberű volt, mint amivel Uta nem boldogult.
-Ilyen van neked is. Hátsófékes dobóorsó van rajta. A könyvtárban van a horgászásról is könyv, majd megmutatom. Azért gabalyodik fel a damilod, mert mielőtt bedobod, ezt a kis fémizét át kell fordítani. Látod? Átfordítod a másik oldalra, egy kis damilt az ujjaddal odafogsz a bot testéhez, hogy ne húzza le a csali amíg a föld felett van, majd a hátad mögé emeled, és amikor behajítod, akkor felengeded az ujjaddal. Szerintem most még maradj a másiknál, ezt majd gyakorold városon belül. Fogalmam sincs, hogy a damil képes-e sebezni.
És ahogy elmondta, a háta mögé emelte a botot, lendített, és a damil peregve gördült le az orsóról, majd amikor csobbant az úszó, visszafordította a féket, és már csak várni kellett a kapásra. Persze Shu végig figyelte Uta úszóját is, a harmadik szeme pedig a peteket volt… így már nem is olyan egyszerű horgászni, mint csendes magányban, Timidus ugyanis ilyenkor vagy aludt, vagy ö is halászott a parttól távolabb, a saját módszereivel.
Ezalatt a sárkány csak elvigyorodott, és bólintott.
-Lehet.
És már nyalta is meg a száját, amikor eszébe jutottak a finom falatok, amikhez ilyenkor hozzá szokott jutni. nyugodtan végighallgatta Shut és Utát, és bár ő megvárta volna az első fogást, hogy ne üres hassal induljanak neki, de Falco türelmetlenebb volt ennél, neki pedig követnie kellett.
-Vigyázok rá.
Vetette oda az idomároknak, majd szárnyra kapott, és a madár után eredt. természetesen ahogy ez megtörtént, Shu azonnal fel is kezdte csörlőzni a damilt, és a műcsali –hiszen mi mást használna az idomár- meg is villant a víz színén. pár másodperc elteltével pedig már a kezében is volt a kis darab virágállatka.
-Hát… halnak nem hal, de legalább nem élő zátonyról törtem le. Szép ugye?
Tartotta a fény felé a bíbor ágacskát, és nézegette egy darabig, majd ha Uta is szerette volna a kezébe venni, akkor neki is átadta.

[korall]

by **Utahime** Csüt. Jún. 19 2014, 23:36

Sikerült felszerelnem az új damilt a botra -szerencsére itt ez csak két kattintás- de az előbbi gubancra gondolva erősen a botra néztem, majd arra amit Shu ajánlott. Valóban egyszerűbbnek tűnt. Erősen nézegettem a botokat, míg egyre vörösebb lett az arcom, majd kinyúltam a felajánlott bot felé.
-Köszönöm... Akkor kölcsön veszem egy kicsit.- Evvel eltettem a botom, és szemügyre vettem a Shutól kölcsönzöttet.
-Áhá! Evvel horgásztunk a kútnál!- Csillant fel a szemem, az ismerős fogásra. Majd figyelmesen hallgattam Shut, ahogy elmagyarázta a bot használatát. Ámulva néztem, ahogy messze repíti a végét, hogy az úszót alig tudtam követni. Majd bólintottam egyet, de az elejét már el is felejtettem… Talán tényleg maradok az egyszerűbb dolgoknál.
-Képes.- Válaszoltam nagy komolyan, hiszen én már kipróbáltam, hogy meg tudom-e fojtani magam egy damillal… Ezért is próbálkoztam utána a kerti tónál. Én is meglendítettem a botot magam mellett, és lepottyantottam a lábunk elé a vízbe. Majd rápislogtam párat, és Shu felé fordultam.
-Az számít, hogy milyen messze dobom?- Itt a lábunk előtt legalábbis nem sok halat láttam éppen. De ha lennének, talán könnyebb lenne a lepkehálómat belógatni, hogy ússzanak bele…
-Talán lehet, de biztos nem Utának- Falco rám nézett, majd hitetlenül csóválta meg a fejét, mielőtt tollászkodni kezdett. Lassan eligazgatta megtört tollait, majd mikor végzett, kinyújtogatta szárnyait és végül csapott néhányat próbaképp. Szerencsére ahogy az élete visszatöltődik, a tollazata is teljesen helyreáll, akármilyen csúnya esést is szenvedjen el. Ha nem így lenne, komolyan aggódnék érte, hiszen amióta repülni tanul, időnként elég komoly sérüléseket szerez. Pedig az ember azt gondolná, egy madár csak megtanul magától repülni… Igaz ez meg is többnyire, amíg nem akar leszállni. Persze ő többnyire csak védett területen kísérletezik még így is sokkal óvatosabbnak mondható, mint mondjuk jómagam, aki lépten nyomon megtalálom, mivel tudnám csökkenteni az életpontjaimat…
Ahogy késznek érezte magát, egy rövid csipogás után fel is szállt, és elkezdett kőrözni a víz felett. Mosolyogva bólintottam a sárkány felé, és az úszóra szegeztem a szemeim.
-Mond csak Tim, lehetséges, hogy a halak félnek az fényemtől?- -Hogy a mezőn elszaladnak a kisállatok, az érthető, de a vízbe mi okuk lenne félni? Pedig az előbb ugyanúgy menekültek amikor az fényem felettük járt... vagy csak véletlen volna? Talán a mélyben láttak valamit...- Falco nem sokkal távolodott el a parttól, és a vízhez közel siklott, a mélyét lesve. Kíváncsian pillantgattam felé, remélve, hogy nem ugrik ki a vízből az a bizonyos szörny...
Majd Shu ki is halászott egy csipkés, tarka ágat, amit el is vettem tőle, hogy minden oldalról megcsodáljam.
-Nagyon szép.- Bólintottam. Talán a vízi szörnyek ilyenekkel csalogatják az embereket? Elejtve a botomat közelebb másztam a parthoz, hogy lenézzek a folyóba. A szélén viszont felkiáltottam meglepetésemben, és a tenyeremet bámultam. Az vörösen fénylett még pár másodpercig, hogy aztán csillogva begyógyuljon. Hamar meg is találtam a sebeződésemért felelős tárgyat, ami a homokban bújt meg.
-Nézd Shu! Ez is szép, ugye?- Mutattam lelkesen a zsákmányom, egy fél kagylóhéj belsejét. Falco felénknézett, majd újra megcsóválta a fejét.
Úgysem fognak ehető dolgot találni...

kagyló

by **Shukaku** Pént. Jún. 20 2014, 07:25

A lány mosolyogva bólintott, majd újra. Utával nem kellett vitatkozni, és ez nagyon jó hír volt. Shu őszintén remélte, hogy ő nem veszi a segítségnyújtását tolakodásnak, és a jó tanácsoknak szánt mondatait kioktatásnak. Volt ezzel elég baja, de Utahime valahogy barátságos volt, még barátságosabb mint a többiek. Ami azonban még ennél is fontosabb volt, hogy Shu viszonylag sok időt tudott mellette tölteni. Többet mint Peter mellett, vagy bárki mással. És szeretett is Falco és Utahime mellett lenni. Már nem figyelt oda annyira arra, hogy mit mond, és tudott kevésbé feszült lenni. Jóleső érzés volt.
-Nyugodtan. Ha szeretnéd használhatod egészen addig, amíg el nem éred a következő szintet a horgászásban. Azt hiszem második vagy harmadik szintre már olyan fog kelleni, mint az enyém, az utolsóhoz pedig még ennél is nagyobb… például majd a szörnyhöz. Úgy tudom, hogy a szafari keleti részén lehet megfogni, a feneketlen tónál, de azzal még ráérünk. A kútnál azért ezt használtam, mert ezt le lehet engedni. Az első szinten található dolgokhoz és halakhoz még nincs szükség rá igazándiból. És…
Picit elgondolkodott, visszagondolt arra, hogy ő hol miket fogott, majd megrázta a fejét.
-Lehet, hogy a szafarin vagy a nagyobb szinteken számít, de egy ilyen hatalmas vízben bármi lehet, és bármi elúszhat idáig.
A kagyló megtalálására még inkább elmosolyodott, és ő is nézegette egy darabig.
-Szép. Én is találtam már hasonlót, ki is tettem a vitrinbe. Majd a korall is oda kerül. Úgy tűnik most ilyen díszeket fogunk halak helyett.
Nevetett, majd először az égre pillantott fel, a petek után, utána pedig újra az úszót figyelte.
Ezalatt Timidus vigyorogva megcsóválta a fejét, és nyugodtan követte a főnixet.
-Nem bízol az idomárban, mi? Az, hogy ő mennyire jó horgász, vagy mennyire ügyes úgy általában a dolgokban, nem csak az ő érdeme, hanem a tiéd is. Együtt kell csinálnotok mindent, és együtt kell boldogulnotok. Ha ő ügyetlen, ha ő hibázik, az neked is problémákat fog okozni, és a te hibád is lesz. Segíts neki ahelyett, hogy kritizálnád. Álomkelő szerint az jót tesz az embereknek. Maguktól nehezen képesek fejlődni. A fényed pedig… amikor én a víz felett repülök, akkor valamelyik halat odacsalja a tükörkép, valamelyiket pedig elriasztja. Még nem tudtam kikövetkeztetni, hogy mitől függ. Biztosan így van a fénnyel is.

by **Utahime** Vas. Jún. 22 2014, 20:12

Nevetgélve örültem a kölcsön-botnak és próbálgattam a lengetését. Valóban egyszerűbb volt, hisz még én sem gabalyodtam bele, bár ha elég soká próbálkozom, bizonyára ezt is egy merő csomóvá tudnám alakítani. Majd egy pillanatra megfagyva néztem a lányra.
-Tényleg!?- Kiáltottam rá, majdnem a nyakába ugorva. Hogy most kölcsön adja, igazán kedves tőle, de, hogy amíg elérem a következő szintet...? Egyáltalán, rám mer bízni valamit, miután látta mit műveltem a sajátommal!? És bizonyára nem hiába tartotta meg azt a botot is, hiszen, ha eladja jobban járna. NPC-knek ugyan nem éri meg eladni, de a játékosok a bolti árak többszörösét is képesek fizetni egy-egy vacakért... Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy lusták farmolni, vagy épp megkeresni a lelőhelyét. Vagy csak nem találják, hisz én is hányszor tévedtem el, míg megtaláltam a horgászboltot... Igazából meg sem találtam, csak rájöttem, hogy több is van a városban, mert nem annál lyukadtam ki, amihez indultam. Belegondolva ez talán nem olyan item, amit érdemes eladni magasabb szinten, de el is cserélhette volna a jobbra... Tehát azok a fura itemek, amire a botot támasztani lehet nem csak a lusta embereknek vannak?
-Biztos nekem adod...?- Kérdeztem döbbenten, majd előkaptam a sajátomat, amit a rendszernek hála sikerült restaurálni.
-Addig cserélhetünk, hogy így is tudj több bottal halászni!- Nyújtottam felé mosolyogva. Majd kissé elgondolkozva kérdeztem.
-Ha növelem a szintem, vajon könnyebb lesz kezelni? Vagy tényleg gyakorolnom kéne?- Bár a legtöbb dologhoz hozzásegít a rendszer, ha a kellő pontjaink megvannak, bizonyára nem véletlenül mondta, hogy gyakoroljak... Igaz, az is fejlesztené a jártasságot, de inkább csak kivárom, hogy a halfogásból meglegyen. Ha meg gyakorolni kell, bőven ráérek még.
A szörny hollétét megtudva kicsit bátrabbnak is éreztem magam, bár a következő mondatát hallva mégis jobbnak éreztem, ha óvatosak maradunk...
-Ez szerencse, messzebbre nem hiszem, hogy menne.- Bólintottam az úszót nézve. Majd a biztonság kedvéért megnéztem a vizet közelebbről is... És valóban találtam is valamit, bár halat nem láttam.
-Ühm, eztán én is készítek egy díszfalat a szobánkba. Majd mindenféle kincsekkel feldíszítjük...- Kaptam az ötleten, ami bizonyára Falconak is tetszeni fog. Letettem a kagylóhéjat a korall darab mellé, majd visszalendítettem a horgomat a vízbe, és igyekeztem nyugton maradni.
-De azért valami ehetőnek is örülnék.- Mormogtam egy idő után.
Falco egy ideig figyelt minket, majd elgondolkodva hallgatta Timidust. Hogy kritizáltam... Igen, de...
-Nem Utában nem bízok, hanem abban az izében.- Jelentette ki végül összehúzott szemekkel figyelve a botokat. Veszélyes. Azt a vékony kötelet alig látni, de nagyon erős. Ha belegabalyodik, csak egyre szorosabb lesz, ha nem csípem le róla. A végén pedig hegyes kampó van, ráadásul egy súllyal. Ha elkezd himbálózni nem fog megállni, és beleakad mindenbe... Pedig egy megnyújtható bot már önmagában is veszélyes..... Egy fütyülő sóhajjal engedte ki mérgét, majd szomorúan a sárkányra nézett.
-És olyasmiben nem tudok segíteni sem, amihez én sem értek.- Igaza van Timidusnak, az én hibám, hogy nem megy neki... De éppen ezért kéne betartani a sorrendet, és az egyszerűbb dolgokkal kezdeni. Mégis, hogy lehet olyasmire vadászni, amit nem látok? Márpedig a hal a víz alatt van! Egyébként sem igazán kedvelem a vizet. Olyan... nedves.
Majd teleszívva tüdejét igyekezett az eddig hallottakat alkalmazni a víz felszínén. Laposan közelítette meg a víztükröt, majd megemelte a testét és széttárta a farktollait. Talán túl későn, hisz megint hátrafordult. Nyomában vastag párafelhő emelkedett három nagyobb köddel, ahol kacsázott rajta, majd a madár is eltűnt és csak a rotyogó vízjelezte hollétét.

by **Shukaku** Hétf. Jún. 23 2014, 06:41

Shu értetlenül és meglepődve pislogott a lányra, majd próbált bólintani, azután megrázni a fejét, de nem sok sikerrel, hiszen a meglepődöttségtől és a zavartól nem igazán ment neki, és még abban sem volt biztos, hogy az lenne a helyes reakció. Nem értette Uta válaszát, nem értette a cselekedeteit, és azt sem értette, hogy ő miért lepődött meg ezen annyira.
-De… nem… illetve… mármint persze…
Kicsit elhallgatott és csak pislogott tovább, majd megpróbálta összeszedni a gondolatait.
-Ez nem olyan nagy dolog… egyszerre két bottal nem lehet horgászni, neked kis szinten kényelmesebb ez a bot, és mivel nekem nincs rá most szükségem, így neked adom… és nem kérek érte semmit… mármint…
Kezdte érteni Utahime bizalmatlanságát. Ő is meglepődött az emberek jóságán, már ami azt illeti egyes emberek eltérő viselkedését a kinti világhoz képest. Talán ez a lány is mást tapasztalt az eddigi életében, így jogos az értetlenkedése.
-Tényleg nem kell semmit adnod érte… mondtam, hogy szívesen segítek… én… ha emlékszel… izé…
Újabb nyelés, és kezdett ő is egyre idegesebb képet vágni.
-Hát ugye a céh feladata eleve az, hogy segítsünk… meg ha nem lenne, akkor is szívesen segítenék… meg ugye mégis csak én rángattalak ide… mármint a céhbe… és akkor megígértem… plusz… izé…
Újabb fél percnyi néma csönd.
-Ha most te kerestél, mármint, hogy közös programot csináljunk… akkor gondolom… azt hiszem, hogy neked is tetszik, hogy mi együtt… mármint, hogy általában én keresem az embereket… vagyis hát én se őket, de néha mégis… az olyanokat, akikkel véletlenül összefutok, és akkor kedvesek… és nem ők engem… most pedig te igen, tehát azt hittem, hogy esetleg barátkozni szeretnél… és… akkor nem olyan különös, hogy segítek… egy barátnak…
Na végre csak sikerült kinyögnie. Még mindig nagyon bonyolult volt kitalálnia, hogy kit minek tekintsen. Peter rengeteg munkája miatti távolléte, Chan kiakadása, ami miatt lelépett egy időre a céhtől, és az a felelősség, amit a céhvezér a kezébe nyomott nagyon gyötörte a lányt, és kezdte úgy érezni, hogy nem bírja ezt az egészet, hogy ez a kis csapatuk, ami eleve nem állt sok főből szét fog esni, és akkor az is az ő hibája lesz, hogy ide csábította Utahimét. Mindenképpen segíteni akart a lánynak, azonban ha a barátjának tekinti, akkor ez már csak még nagyobb felelősség lesz… de akkor legalább nem csak kötelességtudatból és bűntudatból végezné. Az emberi kapcsolatok felettébb bonyolult dolgok. Sok dolgot éltek már át együtt, és ő kezdte a barátjának érezni… jobban, mint eddig bárki mást…
-És… hát… azt hiszem túlságosan is… túlságosan is nagyon el akarjátok különíteni ezt az életet a kintitől… én már nem foglalkozom ezzel, és így sokkal könnyebb. Ha gyakorolsz, akkor növeled a szintedet, ügyesebb leszel és könnyebb lesz kezelni. Teljesen úgy működnek a dolgok, mint a kinti világban, csak itt mutatják a számok az eredményeidet… mint amikor jegyet kapsz egy dolgozatra… nincs semmi különbség.
A lány többi mondatára már csak elmerengve mosolygott. Jóleső érzés volt, hogy Uta is hasonló dolgokat szeretett, hasonló dolgokat talált ki, mint ő. Tudtak együtt dolgozni, és ez jóleső érzéssel töltötte el Shu szívét.
Timidus ezzel szemben egyre nehezebb feladatnak érezte Falco tanítgatását, és ez elégedettséggel töltötte el. A logika azt diktálta, hogy azért nehezedik a feladat, mert Falco egyre okosabb lesz, a kérdései egyre összetettebbek és bonyolultabbak, tehát a megválaszolásuk is egyre bonyolultabb. Ez viszont azt jelenti, hogy a főnix fejlődik, ami viszont azt jelenti, hogy a tanítás sikeres, ami annak az indikátora, hogy Timidus jól végzi a dolgát. Figyelte ahogyan Falco megpróbálkozik a leszállással, majd összecsapta a szárnyait, és jégmadár módjára zuhant a barátja után, és ha az nem kapálózott túlságosan, akkor segített neki a víz fölé emelkedni. Persze csak pont annyit segített, amennyi segítségre szükség volt. Ha már a víz fölé emelkedtek, akkor ugyanolyan nyugodt hangon beszélt tovább, mintha nem is törte volna meg semmi az előbbi csevej menetét.
-Tévedsz, kölyök. Az emberek fura és logikátlan lények. Képesek olyan dolgokért küzdeni, amiket soha nem érhetnek el, és olyan dolgokat feladni, aminek az eléréséhez csak kicsit többet kellene gyakorolniuk. Te tudod, hogy meg tudsz tanulni repülni, és emiatt gyakorolsz. Az embereknek nem elég a tudat, nekik bátorítás kell. Rengeteget kellett beszélnem velük, mire ezt megértettem, és az okát most sem értem, de a lényeg az, hogy ezzel tudsz neki segíteni úgy is, hogy nem értesz a horgászathoz. Bízz benne és bátorítsd.

by **Utahime** Hétf. Jún. 23 2014, 13:01

Felüllelkesülve az új botomtól -a következő horgászati szintig- felé nyújtottam a botomat. De nem vette el, sőt, mintha kényelmetlenül érintette volna a csere ötlete. Hamar az okát is megtudtam.
-Óh, valóban? Köszi.- Nevettem fel, eltéve a botot. Valóban könnyebb evvel horgásznom...
-Azt hittem, lehet több bottal is... Hm, akkor...- Mondtam, majd elgondolkodva hümmögtem egy kicsit. Akkor miért tartotta meg a régit is? Én talán elcseréltem volna a jobbra. Bár nagyobb szinten ez biztosan nem nagy kiadás, de akkor is egy értékes helyet foglal az inventoryban... Shu pedig folytatta a magyarázkodást. Valahogy meglepett a dolog, hiszen eddig mindig csak tisztán és érthetően elmagyarázta a dolgokat, most pedig félénken dadogott, mint aki mindjárt elkezd sírni... Ennyire megijesztettem volna? Figyelmesen hallgattam, majd bólintottam.
-Ühm, ezért hálás is vagyok.- Szerencsés is vagyok, hogy a céhbe kerültem. Igazán kellemes és csendes hely, és mindenki barátságosan fogadott mindet. Bár van akivel még nem is találkoztunk... Ráadásul fejlődni is segítenek, a rengeteg ingyen ruházat mellett sok jó tanácsot is kaptunk, főleg Shutól és Timidustól. Nélküle bizonyára még mindig csak az első szinten toporognék. A mondandója viszont egyre zavarosabbá vált, így félredöntött fejjel igyekeztem kibogozni. Természetesen szerettem vele lenni, hiszen mindig jól éreztem magam és minden alkalommal rengeteg újdonságot tanultam a játék működéséről. Lassan viszont a mondandója végére ért, de még mindig csak megbillent fejjel figyeltem a lányt, és lassan bólintottam.
-De hiszen barátok vagyunk... nem?- Mosolyodtam el, kissé értetlenül. Természetesen, a barátok segítik is egymást, de jó esetben ez kölcsönös. Én viszont még nem érzem úgy, hogy a segítségére lennék. Sőt, inkább ellenkezőleg... Kis szintű vagyok, és bár hála neki, elég gyorsan fejlődök, tapasztaltabb úgysem leszek hamar. A boltjába is meghívott, de alacsony a jártasságom... Erről jut eszembe, nem ártana gyűjtögetnem még növénykéket valahogy...
-Majd én is igyekszem segíteni neked! Ha tehetek érted bármit, csak szólj!- Törtem ki újra lelkes hadonászásban, majd ráeszméltem, hogy ez nem szerencsés egy bottal a kezemben, így hamar abba is hagytam. Majd ellenőriztem és újra ugrálni kezdtem.
-Voáh, ez nem is gabalyodik össze olyan könnyen!- Evvel nevetve vissza lendítettem a vízbe és leültem. Eztán kicsit elhúztam a szám, és bólintottam.
-Hmm... nem úszom meg mi...?- Persze nem mintha ellenemre lenne a gyakorlás, de mégis jobb, ha a gyakorlás közben is van lehetőségem halat fogni... Mégis ki akarna csak egy botot lengetni a semmiért!? Akkor inkább a pálcahasználatot gyakorlom, az mégis csak jobb, ha felkészülten állok a szörnyek elé... Viszont itt ülve a gyakorlás is érdekesebb lehet, így időnként ki-be lendítettem egyet a boton.
Falco körül forró gőzbuborék rotyogott, egy darabig megvédve a madarat a víztől. A sárkány szerencsére időben segített is felszállni, így szárazon megúszta a merülést. A víz alatt pedig újra megfigyelte, ahogy elmenekülnek előlük a halak.
-Rendben, majd bátorítom.- Csak tudnám, hogyan. Még mindig nem teljesen folyékony a kommunikáció közöttünk... Természetesen ha eleget gyakorol, megtanulhat halászni és vadászni, de az sem mindegy, hogyan gyakorol.
-Timidus, ezek a halak tényleg félnek tőlünk... Gondolod, hogy lehet őket terelni, mint a szárazföldi állatokat?- Siklott végig a víz felett, a lábaival érintve a rotyogó habokat. Ha a közelükbe kergetjük a halakat, talán könnyebben fogják ki őket... Ez talán elég bátorítás is és önbizalmat ad neki.

by **Shukaku** Hétf. Jún. 23 2014, 17:15

Shu most már egyre inkább az ujjaival való babrálásra használta a horgászbotot, minthogy a kellék annak rendeltetés szerű funkcióit lássa el a kezei között, de jelenleg a babrálás sokkal fontosabb volt, hiszen bár nem csónakkal készültek, hanem szigorúan a parton maradva pecáztak, mégis csak sikerült igen kényes vizekre evezniük a beszélgetés folyamán… pedig egy óceánnál voltak, nem is folyamnál… ez egyre bonyolultabbá vált…
Tehát a lényeg az volt, hogy megint ott tartottak, ahol a lány nem szerette volna, hogy tartsanak, ráadásul Utahime ismét félreértette, és biztosan egy elégedetlen és követelőző valakinek tartotta, hiszen megint a háláját fejezte ki, mert bizonyára úgy tűnt, hogy Shu ezt akarja hallani, meg persze a szabadkozást és a magasztalást arról, hogy ha ő ilyen sokat segített neki, felkaparta a semmiből, akkor p mikor fogja végre viszonozni… természetesen Shu azonnal igyekezett elsimítani a szálakat.
-Nem-nem! Nem azért mondtam, mert kérnék érte bármit is… és tudom, hogy hálás vagy, és… igazából az sem kell… mármint nagyon köszönöm, és én is hálás vagyok, amiért hálás vagy… és tényleg szívesen segítek, és te is nagyon sokat segítesz nekem, szóval ha szeretnéd, akkor meg van, és már nem is kell… mármint viszonozni, mert már viszonoztad…
És ekkor jutott el a füléhez, meg persze ő a hadarásban ahhoz a részhez, ami tényleg említést is érdemelt.
-Mármint… hogy mi? Hát… azt hiszem igen… csak… nem jó dolog a barátomnak lenni… mármint úgy általában… szóval nem voltam biztos ebben…
Na jó. Ebből a hebegésből-habogsából egyelőre elég volt ennyi. Úgy döntött, hogy zavart tekintetét inkább az úszóra szegezi, mert az legalább nem néz vissza olyan értetlenül, mint Utahime, és akkor neki sem kell a mostaninál is értetlenebb és szégyenkezőbb arcot vágnia. Timidus persze nem beszélt ennyit, és főleg nem ennyit feleslegesen. Bólintott Falconak, és a legjobb módját ajánlotta fel annak, hogy kiderítsék, valóban segíthet-e a főnix Utának az említett módon.
-Próbáld ki!
Ezalatt persze ő maga is gyakorolt. A leszállás a vízre neki már könnyedén ment, főleg mivel általában becsapódni szeretett, mint ahogyan az előbb, amikor Falconak segített a felszínre evickélni, de sokszor csak siklott a víz színén, lábaival karcolva azt. Ha szétterítette a szárnyait, akkor egész sokáig el tudott lebegni a vízen, mintha csak háton úszna. Most azonban egy teknőst szemelt ki, akire ha ugyan nem is fért el, de kíváncsi volt, hogy képes-e olyan pontossággal landolni, hogy mind a négy mellsőjével elérje az állat páncélját, mielőtt az elmerül. Természetesen képes volt.

[teknős]

by **Utahime** Kedd Jún. 24 2014, 14:56

Shu továbbra is idegesen simogatta a botját, és én továbbra is bambán pislogtam rá. Nem értettem a viselkedését, sem annak okát. Pontosabban azt láttam, hogy valamit az értésemre kívánt adni, hiszen az értetlenkedésemet látva csak súlyosbítottam a tüneteit. Megpróbálva megfejteni a rejtélyt viszont csak még inkább fokoztam a bajt. Jobb ötlet híján viszont csak tovább hallgattam. Újra tiltakozni kezdett mire összeráncoltam a homlokom, majd szélesedett a szám. És ahogy folytatta, egyre vidámabban mosolyogtam rá. Kezdett egyre bonyolódni a dolog, de örültem, hogy szerinte én is használható vagyok valamire, még ha nem is láttam állításának alapját.
-Nem feltétlen viszonzásból, csak... szeretnék...- Hiszen egymáson segíteni jó dolog. És jó lenne tudni, hogy nem teljesen értelmetlen létezésem ebben a digitális világban. Majd újra meglepetten néztem rá egy pillanatig, de hamar el is fordult az úszóját figyelve.
-...Nem...jó...?- Ismételtem halkan, és követve a példáját az úszóra függesztettem a szemem. Szóval nem jó a barátjának lenni? Akaratlan is Rin úszott a szemem elé, s lassan, csendben könnyezni kezdtem majd gyorsan le is töröltem az arcom. Talán nem látta, hiszen elfordultunk egymástól... Rinnel mindig együtt voltunk, óvodás korunk óta és minden együtt csináltunk. Így sosem kérdőjeleztem meg, hogy barátok lennénk, egyszerűen csak azok voltunk. És az osztálytársaim? Őket talán barátoknak hívtam, de csupán csak "játszótársak" voltak időnként. Akkor egyaltalán mit jelent barátnak lenni? Talán, hogy "szívesen segítek" valakinek ahogy Shu mondta? Ez is, de igazából bárkinek szívesen segítenék, ha megkérnek... Sokkal inkább az ellenkezője lehet. Számítani valakire, segítséget, tanácsot kérni... Megbízni valakiben. Márpedig én bízom benne, és mindig őt kerestem fel, mikor valamit nem értettem a játékban.
-Shu barátjának lenni jó dolog lehet...- Jelentettem ki magabiztosan. Bár mindig kettőn áll a vásár, így egyoldalúan ki sem jelenthetem, hogy a barátja lennék. Ő is azt mondta, hogy nem kell viszonoznom a segítségét. Tehát most inkább... a "mentorom"? Aki bevezetett a játék rejtelmeibe...
-Haa~~- Fújtam ki mély sóhajjal magam. Végül is teljesen mindegy minek hívom magamban, a dolgok állásán nem változtat. Majd újra megrángattam a botot, de az beakadt valamibe... Érdeklődve lestem a vizet ahogy igyekeztem kirángatni, végül elém libbent a kampó végén egy újabb ágas kavics.
-Hi, én is fogtam egyet!- Vigyorodtam el, felmutatva a szerzeményem.
Falco bólintott, majd ide-oda cikázott a víz felett, gyakorolva a leszállást és megfigyelve a halcsoportokat. Lassan már egész nagy biztonsággal közeledett a felszínéhez, és megtanulta használni a farktollait fékezésre is. Evvel pedig a hirtelen kanyarok is egyre jobban mentek. A halak terelése viszont egész más tészta...
Terelő leckém ugyan még nem volt, de egy szárazföldi vadászaton megfigyelhettem már, merre futnak az állatok. Viszont a föld síkján nem tudnak ilyen hatékonyan menekülni, mint itt az okosabb halak... Vajon evvel mit tudok kezdeni?
Alámerülnek... Állapította meg, majd mikor már kellően magabiztosnak érezte magát a leszállást illetően, megpróbálta Timidust utánozni és a vízbe csapódva egy kis ívet írt le, hogy aztán felemelkedjen... Vagyis láthatóan ez volt a terv, de ténylegesen nem mert a felszín alá menni, így csak egyre közelebb és közelebb helyezte az ív alját a vízfelszínhez.

korall

by **Shukaku** Kedd Jún. 24 2014, 16:32

Timidus ezúttal arra volt kíváncsi, hogy hogyan boldogul Falco egyedül, így azt a fázist iktatta be a madárka tanításába, hogy önállóságot tanuljon. Kizárólag annyit mondott, amit feltétlenül mondani szükségeltetett, és úgy tűnt, hogy ezt a főnix is észrevette, hiszen már csak ténymegállapításokat közölt, nem is kérdezett. A repülése egyre jobb és jobb volt, végrehajtotta azokat a feladatokat, amiket a sárkány kijelölt, gyakorolt és gyakorolt, és nagyon hamar el is sajátította a manőverezést. Vadászni ugyan ezzel még nem lehetett, vagy nagyon nagy szerencse, esetleg könnyen elkapható zsákmány kellett hozzá, de Falco gyorsan tanult és szorgalmas volt, tehát már ennek az elérése sem tarthatott sokáig. Persze Timidus azért csak nem hagyhatta szó nélkül a társát, jeleznie kellett, hogy figyel rá és segít ha kell.
-Igen. Ha el akarod őket kapni, akkor nem várhatod meg amíg eltűnnek. Ugyanazok a képességeid mint nekem, így te is látod őket távolabbról is. Hitesd el velük, hogy biztonságos a felszín közelébe úszni, majd csapj le és kapd el. Én így szoktam. Ha van más ötleted, akkor mutasd be azt. De túl mélyre még ne merészkedj.
Ez alatt Shu a parton igyekezett legyőzni a zavarát, és bár ha az sikerült is valamelyest, az csak amiatt történt, mert a szomorúság felülkerekedett rajta. Persze ezt nem mutatta, illetve igyekezett nem mutatni, elfordulni, de csalódottan rázta meg a fejét.
-Nem az. Elhiheted. Majd… majd te is rájössz. Chan már rájött. Csak idő kérdése.
Persze ezt már régóta tudta, így annyira nem törte le. Éppen ezért igyekezett addig kiélvezni ezt a jó kapcsolatot, amíg még meg volt, amíg még így el tudott horgászgatni a lánnyal, mielőtt felszínre kerülnének az ellentétek. Ettől függetlenül őszinte mosollyal tudta nyugtázni Uta új fogását.
-Úgy látszik ma csak díszeket fogunk. Falco és Timi nem lesznek boldogok.
Aggódó hangot színlelt, de már ott lapult a nevetés is a szavai mögött. Jól érezte magát, és nem foglalkozott a jövő kérdéseivel.

by **Utahime** Hétf. Jún. 30 2014, 23:39

Újra kérdőn pislogtam a lány felé. Tehát valami oka is van? Hümmögtem egy sort és bólintottam, majd megrángattam a botomat, hogy az úszó ide-oda cikázzon a vízen. Ha csak idő kérdése... hát legyen az. Az előbbi dadogásából ítélve, valami aggasztotta a lányt. Nem gondoltam, hogy rögtön olyan pajtások lennénk, kik mindent megosztanak a másikkal, sőt... Nem is hiszem hogy az helyes lenne. Talán jobb is lenne, ha meg sem tudom, hisz amilyen memóriám van még elfelejtem. Vagy hogy valami fontosra kéne emlékeznem, vagy hogy titok volt... Tovább hümmögtem kiemelve és visszalengetve a horgot. Csupán aggaszt, hogy ilyen szokatlanul viselkedik... Tény, hogy segíteni sehogy sem tudok. Mégis hogy tudnék, hiszen a problémát sem ismerem. Viszont említette, hogy Chan ismeri, vagyis a probléma mag nem új keletű. De hogy ez jó vagy rossz dolog tudni, vagy hogy Chan tudja... Szintén nem tudtam kivenni a szavaiból. És nem akartam tovább firtatni a dolgot, valamint ő sem feltétlen akart felvilágosítani. Szerettem volna felvidítani egy kicsit, de ezt sem tudtam hogyan kéne tennem. Hiába, még mindig teljesen hasznavehetetlen vagyok...
A térdemre könyökölve támasztottam az állam, és mereven bámultam az úszóra. Egyre szúrósabb szemekkel szuggeráltam, mire végül csak megmozdult. Egy diadalmas kiáltással kirángattam a damil végét a vízből, és a kincs a kezembe lendült. Párat pislogtam szélesedő mosollyal, hisz majdnem ugyanolyan, mint amit Shu talált az imént. Felé nevetek, s bólintok.
-Hehe, igen. Bár kezdek kételkedni benne, hogy ehetőt lehet itt fogni...- Majd a köztünk fekvő koralldarabra téved tekintetem.
-Mond csak... Nem szeretnéd elcserélni?- Nyújtottam felé a tarka korall darabot. A fölig érő mosoly lassan szégyenlős pirulásba váltott. Ha valóban készítünk kincses sarkot, már lehet egy Shutől kapott kincsem is. Bár már így is rengeteg dolgot kaptam, a felszerelések használatra valók, és természetesen én is továbbadom majd, ha kinőném... Ahogy az annak a rendje.
Visszalengetve a csalit a vízbe, újra valami ehetőért imádkoztam magamban. Egész nap csak ezt gyakoroltam, remélve, hogy majd fogok valamit, így nem is ettem semmit...
Falco végighallgatta a sárkányt, és bólintással jelezte, hogy értette. De csupán annyi változott, hogy eztán véletlenszerűen közelítette meg a felszínt, nem ugyanazon az íven. Továbbra sem merészkedett a víz alá, de meglehetősen közel haladt hozzá.
Sajnos lecsapni nem tudok a halakra így, de talán tényleg Utáékhoz terelhetem őket... Végigsiklott a felszínen, félköröket leírva körülöttünk hol balról, hol jobbról partig érve, s közben a sűrű vízgőz falat emelt körénk. A sokadik köre után már alig látszott a folyótorkolat túlpartja, mintha a víz megemelkedett volna, míg alászálltak a felhők. Falco továbbra is alacsonyan rótta íveit a vízpermetben el-eltűnve minek láttán megkordult a hasam. Talán most igyekszik bepácolni magát? A tüze is lassan kialszik a víztől, de a cseppek sercegése tisztán hallatszik, ahogy elhalad mellettünk. Bizonyára finom lehet a grillezett főnix... És képes megsütni saját magát... Az ajkamba harapva figyeltem a cikázását, amíg csipogni nem kezdett a magasabban repkedő sárkánynak.
-Mit gondolsz, sikerül középre terelni őket?

by **Shukaku** Kedd Júl. 01 2014, 06:18

Na bumm! Most ezt a lányt is megzavarta, őt is megsértette, és ő is furcsán, fürkészőn néz rá, mintha valami fura bogár lenne, akit nem ismer, és nem tudja, hogy félnie kell-e tőle, hogy a kezén szelíden mászkáló kis teremtmény mikor csíp bele, fecskendezi belé a mérgét majd lakmározik a teteméből…
A lány megborzongott. Talán tényleg az ő hibája. Rossz hatással volt az emberekre, és Peter tévedett amikor kihalászta őt az erdő sűrűjéből. Sokkal jobb neki Timidussal kettesben, mert így csak mindig mindent elront. Ezt bizonyította az is, hogy Utahime ugyanazokkal a dolgokkal állt elő, ami miatt Chan annyira utálta Shut.A lány csak segíteni akart, erre a fejére olvasták, hogy elveszi mások munkáját, meg mindenben jobb, és ő a kis kedvenc. De… akkor most ne segítsen? Uta is haragszik rá, mert csak azt látja, hogy azért segít, hogy maga mutogasson? Hogy láttassa, hogy ő mennyi mindenben ügyes? Ugyanúgy viszonozni akarja a segítséget, tenni akar valamit állandóan… talán Utahime is ugyanúgy haszontalannak érzi magát mint Chan, és természetesen ez is Shu hibája. Fogalma sem volt, hogy mit kellene tennie, és hogyan segíthetne jól úgy, hogy közben ne utálja meg mindenki. Hangos sóhajt hallatva bámulta a vizet, és inkább nem is nézett a lány szemébe, csak maga elé motyogott.
-Én… csak segíteni akartam… nem akarom, hogy nagyképűnek gondolj… vagy azt, hogy haszontalan vagy… mert ez nem igaz… hidd el… rengeteget segítettél a boltban, és mindenhol máshol is. A céhben is. És köszönöm…
Többet azonban már nem tud mondani, fogalma sincs arról, hogy miként is előzhetné meg a problémát, ami tulajdonképpen ő maga, és az emberek közötti ellentétből fakad. Valamiért kiállhatatlan, és ezen sajnos nem tud változtatni, akárhogyan próbálkozik.
Mivel ezután azonban a lány is már erősen a téma terelésével foglalatoskodik, és persze mert valahol mélyen reménykedik abban, hogy elejét veheti a problémáknak, így inkább nem firtatja tovább a témát, és megadja magát a kellemesebb beszélgetés vonzásának.
-Ne aggódj, lehet fogni biztosan ehetőt is, csak egy akkora vízben nehezebben akad horogra. Biztosan a halak is több élelmet találnak, és így nem kell nekik a csali… vagy nem tudom. Timi is mindig türelmetlen, ha horgászásról van szó.
Kis kuncogás, majd csodálkozó tekintet, amikor a barterezés szóba kerül. Természetesen itt sem bólint azonnal.
-Hogy… elcserélni? Mármint ilyen emlék-ajándék szerűen? Persze!
Örömmel és mosolyogva nyomja a lány kezébe a nemrég kifogott korallt, majd óvatosan átveszi a másikat. Valóban remek ötlet, és gyönyörű emlék lesz, ami kitüntetett helyet kap majd a polcon.
Ezalatt Timidus elgondolkodik azon, hogy hogyan is ossza meg a főnixszel azt, hogy jelenleg semmilyen ismert módszer nem áll rendelkezésére ahhoz, hogy valós eredményt tudjon adni a felvázolt terv sikerességét illetően… azaz tulajdonképpen fogalma sincs, hogy sikerül-e összeterelniük a halakat. Mindenesetre azt eldöntötte, hogy esély van, tehát tevékenyen részt fog venni az akcióban. Viszont a diplomatikus válasz sem maradhat el.
-Majd meglátjuk, hogy sikerül-e. Te a víz fölött, és a víz alatt. Figyellek lentről.
És már be is csapódik a vízbe, szárnyait maga mellé szegezi, és hosszú testével mint egy angolna, kígyózó mozgással halad, igyekezve úgy terelgetni a halakat, ahogy Falco megkezdte. végig segítve a munkáját. Innen, a víz alól még többet is lát, mint a párafelhőbe burkolózódó levegőből.

by Ajánlott tartalom