Kincses Sziget

A bérelt csónakkal és evezővel könnyen elértem a kazamata bejáratát, hogy ott átlépve a kapun a Sziget tökéletes mására kerüljek. Ugyan szintben alattam van a kazamata, de eddig mindenki visszautasította a csapatos kazamata meghívót, vagy csak simán nem válaszolt. Nio is inkább maradt, de legalább adott biztatást.
- Magunkra maradtunk Pocky - mondtam a póknak a vállamon. Bekapcsoltam az észlelés és látás jártasságaim, nézzük is mivel állunk szembe. Közben a pók a maga hangjaival próbált félelmetes külsőt felvenni, apró lábszőreit égnek állította, de ezzel csak azt érte el, hogy bizony elrejtettem társam a ruhám alá.
Kincses sziget, utal a név arra, hogy őrzik. Meglátjuk, mennyire működik ez a dolog.. egyedül. Elhúztam a szám, mert már rég elmúltak az idők, amikor szólóztam, nem akarok újra erdőbe költözni. Mire való a céh, ha nem erre? Kezdtem bele némi tuningba, hogy könnyebben vágjam le a szörnyeket.

Észlelés és látás 1. szint aktiválva.

Két mob áll nem messze tőlem, akik jelenleg elvágják az utam a sziget közepétől. Az ösvényre lépve felkeltem figyelmük, majd szemből rohamoztam rájuk. Előhívva második kardom.
- Niji double! - kiáltottam, ugyanis ha már úgy is észrevettek, akkor mindegy is.
A megtermett kígyók megfelelő célpontot nyújtottak főleg vágó stílusú támadásokhoz, így máris rávetettem magam az első kígyóra, amire három csapást mértem. Majd a másik kígyóhoz fordultam, akit ennél egy kicsivel lassabban próbáltam egyenlővé tenni pixelfelhővel. Addig vágom míg mozog Ahogy ezt befejeztem, az ösvény szélén folytattam az előrenyomulást a kazamata belseje felé. A még felfedezetlen kazamata okozhat még meglepetést, ebben biztos vagyok. Egyedül azt bánom, hogy Nio sem jött és magam vagyok. - Semmi élvezet nincs így ebben - dünnyögtem orrom alatt.

Képesség használat (dupla kard innentől), 3x támadom Óriáskígyó #1 -et, majd 1x 50%-ra CSP feltöltés, 1x támadás, 1x 50%-ra CSP feltöltés, 1x támadás, ... ezt addig míg mindkét óriáskígyó fel nem adja az őrködést.

Ahogy a két láb nélküli hüllő távozott a kazamatában fellelhető szörnyek közül, úgy alig pár lépés megtétele után, zümmögés töltötte be a légteret. Fel is bukkantak tulajdonosai, de ahogy szokás mondani, lehet-e mint a legyeket egy csapásra? Nagyon is ismerősek voltak ezek itt nekem, hisz a királynőjük elpixelezésében is részt vettem. Akrobatikámat használva, minden egyes vágásom előtt ugrottam, hogy elérjem őket, de még így is elegendő volt a sebességem ahhoz, hogy ez alkalommal egyetlen csípést se szenvedjek el, amit mellesleg nem bántam, csak azt, hogy nem adhattam át másnak a köröm, hogy be tankoljam a Széldarazsakat. Majd ahogy lecsaptam őket, le is vágtam a fészküket. Nem volna jó, ha idő előtt visszatérnének. Folytattam utam előre az ösvényen, kardomat készenlétben tartva.

Széldarázs #1-4 -ig egy-egy ütés, utána kis pihenés, 1 támadás, kis pihenés 1 támadás. Ezzel mind a 6 Széldarazsat elpixelezem, utána még leütöm a darázsfészket, és haladok tovább a sziget közepe felé.

Be is értem a sziget közepére, és a félig a homokba fúródott láda látványa örömmel töltött el. Neki is veselkedtem a kinyitásának, de amaz kifosztva tátongott előttem. Lecsuktam a tetejét és körbejártam a ládát. Majd újra belenéztem, továbbra is üres volt. Körbe néztem, ha valaki beelőzött, akkor a csónakomra pályázik. Visszafutottam a csónakig, de az ott volt a helyén, ahol hagytam. Még kétszer visszatértem a ládához, mikor végül is feladtam és a csónakra szálltam, hogy visszatérjek a fő szigetre és azért még elüssek némi időt a parton. Azonban pár evező csapás után egy igen kényelmetlen szituációba kerültem. Egy dolog azért rendben van, tudok úszni, de a vízi szörnyek cseppet sem aprók erre felé. Előrántottam kardom és csaptam is a legközelebb eső csáp felé, ami már az evező lapátot akarta magával vinni. Igyekeztem minden vágásom széles ívben végig húzni, a csápokon, hogy minél többe kaszaboljak bele. Persze felálltam a csónakban, és rábíztam magam a hullámokra és akrobatika jártasságomra.

8x támadok 5x pihenek közben. Minden csápra egy támadás, persze ha túljutok akár egyetlen támadáson is. Maradt még egy támadásom vagy pihenésem. Ha az első csáp még bírná, arra ütök egyet.

The member 'Blue-Eyes' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

The member 'Blue-Eyes' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

The member 'Blue-Eyes' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

A csónakban

~ Húzd! ... meg, Húzd! ... meg, Húzd! ... meg, héj matróz, mit lopod a napot?! ~ förmedt rá a csónakban ülő harmadikra a kapitány.
Éppenséggel az evezők csoppanásán kívül mást nagyon nem lehetett volna hallani: a határozott, ellentmondást nem tűrő parancs a kobakokban vakkant föl élesen és erélyesen.
- Ne is törődj vele - legyintettem volna, de mindkét markom az evezők végét tapodta erősen, így csak bosszúsan forgattam felfelé a szemem.
Felfelé, mert a kapitány, fején egy tollas, díszes hajóskapitányi kalappal az én fejemen trónolt mellét düllesztve.
- A rókám - osztottam meg ezt a hiánypótló és mindent lefedő magyarázatot a különös önjelölt vezérünkkel kapcsolatban
A róka, minderre ügyet sem vetve a közelgő mértani pontossággal megrajzolt X alakú sziget partjait kémlelte
~ Gyorsabban! ~ csendült fel türelmetlen hangja a fejeinkben
- Neved? - kérdeztem kurtán a sorstárstól
- Amúgy én Sai vagyok - húztam izzadtságtól gyöngyöző homlokkal a szálkás evezőrudakat
- Ő meg Buba - mozgattam meg a fejem párszor - és ha egyszer megérkezünk nagyon el fogom páholni ezért a vörös kis rókabundáját!
~ Fööööld! Föld a láthatáron! ~ harsogta az apró ravaszdi az elmék csendjét újra összekuszálva
- Gondolom te is a kincsekre hajtasz, igaz? Osztozunk? Ha segítesz én is segítek neked. Meg ő is! - mozgattam újra fejem, s vele együtt a rajta trónoló rókakölyköt

Rossz ötlet volt. Határozottan rossz ötlet volt beállni egy róka parancsnoksága alá matróznak és evezőslegénynek. Na jó, igazából egy random játékoshoz csatlakoztam, egy Kincses Szigetre induló "expedicióra". Ha tudom, hogy ilyen sokáig tart eljutni ide akkor nem jövök, kincsek ide vagy oda. Most már azonban nem akarok visszafordulni és a fél napot kidobni a kukába. Inkább húzom tovább az evezőket...A kapitányra meg nem figyelek. Válaszolok a másik "matróznak".
- Chariton. - válaszolok kérdésére ugyanolyan röviden, mint ahogy ő feltette. Már gondolkodom azon, hogy valami udvarias mondatocskát hozzátegyek, de ekkor újra szól a ró..izé, parancsnok. Újra semmit nem reagálok a megszólalására. - Megegyeztünk. - bólintok helyeslően, egy vigyor közepette.