Re: A Sziget

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Május 04 2015, 13:16

- Pusztító? – Nézek kíváncsian rájuk. Vajon miféle pusztítóról lehet szó? Talán egy legendás történet a sárkányok körében? Hallani akarom!
- Várj! Senpai te is megéled a száz évet? Ez is egy különleges sárkányoktól tanult képesség vagy sokkal inkább mágia lenne? Bár én száz évik nem szeretnék élni. Tiszta ránc meg reuma lennék, nem is tudom… úgy a hatvanöt hetven bőven elég lenne. – Igazából már az egész életem beosztottam. huszonöt évesen férjhez megyek, pár évre szülök egy gyereket, megtanítom őt a kardforgatás művészetére és átadom az ősök könyvének tudását, nyugdíjba vonulok esetleg fogadok még pár tanítványt és végül békésen meghalok.
- Néha kifejezetten élvezem a fájdalmat, de nem tudtam, hogy a csípősség is egyfajta fájdalom. Bár én nem is rajongok a csípős ételekért, inkább a savanyú vagy édes dolgokat kedvelem. Olykor egyszerre a kettőt. – Savanyú cukorka, nyami.
Viszont a hangulatom is kissé megsavanyodott amiért nem bírtam kinyitni az ajtót de a senpai megoldotta és a kezén egy vágást ejtett majd végighúzta az ajtón aminek a zárja egy halk kattanással jelezte, hogy kinyílt.
- Te az ész én az erő. – Kacsintottam rá és elkezdtem belökni az ajtót. Ahogy az elkezdett nyílni víz kezdett el kiömleni az ajtón. Nem sok épp csak bokáig érhetett a másik teremben de ez elég volt, hogy a lábam elé mosson egy teknős békát. – Hát te meg mit csinálsz itt? – Vettem magamhoz, majd kifele menet elengedem őt de szegényt majdnem el is ejtettem mikor megláttam mi van a másik teremben… és igazából fogalmam sem volt mi az de nagyon menőn nézett ki. – Senpai te tudod mi ez?

/teknős/

by **Shukaku** Hétf. Május 04 2015, 13:47

-Igen. A Pusztító egy ősi gonosz szörnyeteg, ami pusztulást hozott a sárkányok világára. Elvette a hangjukat, megölte a kicsinyeiket és sötétbe borította a sziget nagy részét. Az emberek gonoszságából táplálkozik. Pont ezért küldték ide a sárkányokat, hogy segítsenek nekünk megjavulni. Most egyelőre vissza van szorítva a bestia, mert két testvérnek sikerült egyesítenie a… a lélekrezonanciát, és együtt le tudták győzni. Ekkor láttam először ilyesmit, és nagyon hihetetlen volt. Sokáig azt hittem, hogy csak álmodtam, de mivel Timi is ugyanúgy emlékezett, és ő tudja is az igazat az egészről, így biztosan nem álom volt… meg… meg ott van a látható bizonyíték az égen.
Csak mosolygott maga elé, és újra meg kellett ráznia a fejét, hogy picit visszazökkenjen a valóságba.
-Hát… ha addig nem végez velünk valami vagy valaki, akkor addig élünk, ameddig csak akarunk. A sárkányok nem sebezhetetlenek, így nem halhatatlanok, de nem öregszenek, és mivel nekem feladatom van Timi mellett, én sem öregedhetek. De…
Kicsit elgondolkodott, és még nem tudta, hogy hogyan vigye bele ezt a csavart, de fel kellett vetnie.
-Mennyi idős vagy Yuuki? És… mikor méredzkedtél például utoljára? Mondjuk magasságot. Soha nem volt olyan érzésed, mintha te sem öregednél? Mintha megállt volna az idő? Vagy a körülötted élő emberek? Vannak olyanok, akiket már régóta figyelsz? Mondjuk valamelyik senpait?
Igen, Shunak is a savanyú cukor ugrott be, és tényleg nyami. Razz

A szerkezet pedig tényleg hatalmas volt, és Shu ugyan elolvasta, hogy mit hogyan kell működtetni, de azt, hogy ezt a monstrumot hogyan vinné fel a hajóra, arról fogalma sem volt. Vagy… vagy talán van egy akna a torony alatt, ahova le lehet engedni?

by **Kurokawa Yuuki** Szomb. Május 16 2015, 17:25

- A hangjukat? – Értetlenkedem. – Mi oka lenne bárminek is elvenni a sárkányok hangját? Úgy tudom csak az angyalok képesek a különféle hangmágiára mint Tenshi-chan. Bár lehetséges, hogy pár sárkány is tud efféle varázslatokat alkalmazni de ez nem általános tudtommal. – Esem gondoldóba. – Viszont akkor a szövetségünk célja világos és egyértelmű. Meg kell tisztítanunk Aincradot a gonosztól, vigyázni kell és segíteni az embereket ahogy csak tudjuk és akkor Draconia is békére lel majd. – Ennyire egyszerű az egész.
Sejtettem, hogy a senpai nem öregszik ellentétben velem és kicsit meg is lep a kérdése.
- Tizenhat. Vagyis lassan már tizenhét. – Az ezt követő kérdésekre pedig duzzogva felfújom az arcom. – Tudom, hogy nem nézek ki túl érettnek különösen a magasságban és… egyéb helyen… - Kukkantok rá a melleimre. – De azért nem mondanám, hogy megállt az idő. Emlékszem mikor még elkezdtem kardforgatást tanulni a fegyvereim nagyobbak voltak mint én. Alig bírtam el akár egy kardot is. Az hogy mások mennyire öregednek… Hmm… Nincs túl sok olyan ember akinél ez feltűnt. Akikkel nap mint nap találkozom azoknál ez miatt nem nagyon látszik vagy legalábbis nem veszem észre, Solvikban az öregek pedig… öregek szóval ők rajtuk szintén nem látszik már meg a kor. De Onee-chan sokat változott például. Őt nem sűrűn látom ezért tűnik fel jobban a változás. – Az viszont már kevésbé tűnt fel, hogy a senpai könyvet olvasgat de a lényeg, hogy az ajtó nyitva.
- Olyan mint egy óriási harang. – Jegyzem meg majd picit oldalra billentem a fejem. – Minek ablak egy harangra?

by **Shukaku** Szomb. Május 16 2015, 17:51

Shu kuncogott egy kicsit, és összenézett Timidussal, aki egyértelműen megrázta a fejét.
-Nem, semmi ilyesmiről nincs szó, Yuuki. Nem kell minden csodálatos dolog mögött rögtön mágiát látni. Vannak olyan dolgok, amik varázslat nélkül is varázslatosak. Biztos neked is van kedvenc számod, amit sima hangszerekkel sima emberek játszanak, mindenfajta mágia nélkül, mégis megnyugtat. Vagy mondjuk, felpörget. A céhünknek is van indulója, ilyen buzdító dalocska. Abban sincs semmi titok, mégis összetartja a csapatot. Vagyis… na jó, a fiúknak annyira nem tetszik, mert kicsit lányos, de ha Alex azt a szerelést fel tudta venni a tehetségkutatón, akkor szerintem egy szava nem lehet…
Kicsit elkalandozott, szóval ismételten megrázta a fejét, de ezúttal azért, hogy visszarázódjon a jelenbe.
-Hát… ha a megtisztítani szót úgy érted, hogy minél több gonosznál el kell érnünk, hogy a jó útra térjen, akkor igen, ez a célunk. Tudod, sokan azt hiszik, hogy mindig csak kezelni kell a dolgokat. Például elkapni a bűnözőket meg megölni a gyilkosokat. Akiket ugye már megszálltak a démonok. Mi viszont rájöttünk arra, hogy a démonokat nagyban segítjük mi is a nemtörődömségünkkel. Vannak igazán őrültek, de a legtöbb ember, akit megszáll egy démon végül, az elején csak kis csínytevésekkel kezdi, és azért, mert a szükség így hozza. Mondjuk… fél harcolni, mert senki nem mutatta meg neki, hogy hogyan kell, emiatt nem tud küldetéseket vállalni, emiatt nincs pénze, nem veszik fel sehova dolgozni, ezért éhes, és mivel éhes, mondjuk, elcsen egy kis kenyeret a boltból, és emiatt verekedésbe keveredik, és a többi és a többi. Na de itt jövünk mi, és elkezdünk sütiket osztogatni, meg engedjük a kicsiknek, hogy a Dojo szobácskáiban aludjanak a drága fogadók helyett, megtanítjuk őket küldizni, meg arra, hogy hogyan védjék meg magukat balesetek nélkül. Szerintem ez a kulcsa a békének. A megelőzés.
Az öregedés dologra csak mosolygott, és egy kis pirulós kuncogást is megejtett, amikor egyszerre néztek rá saját mellkasukra… de rendben, ő nem fogja erőltetni, és nem fogja elrontani Yuuki játékát.
-Hát… lehet, hogy igazad van. Én elég gyakran találkozom az emberekkel, szóval lehet, hogy én is ezért nem vettem észre. Ez a harang pedig búvárharang. Úgy működik, hogy leengeded a vízbe, és a benne lévő levegő nem engedi betörni a vizet, és ha ott maradunk, akkor tudunk lélegezni, meg tudunk kikukucskálni is. Például Megalodonra. Timi… a plafonon kéne lennie valami csörlő izének. Megnéznéd nekem? Elvileg azzal lehet felemelni meg leengedni, és alatta van egy csapóajtó is, ami egy kútba vezet, ami meg le a mélybe. Mennyire vagy erős, Yuuki? Valakinek itt kell maradnia, és tekernie a csörlőt.
Ezalatt a sárkány már el is kezdte kigubancolni a gerendára feltekert láncokat.

by **Kurokawa Yuuki** Csüt. Május 28 2015, 16:37

- Nem minden csodálatos dologra mondom hanem minden olyan dologra ami csodálatosan csodálatos. – Öltöm ki rá a nyelvem. – Meg a sárkányok alapvetően mágikus lények ezért jogosan gondolhatom, hogy a hangjuk is varázserővel bír főleg, hogy egy ősi gonosz szörny is elakarta lopni azt. Ugye majd egyszer eléneklitek nekem az indulót? – Csapom össze a tenyerem kérlelő pillantással a senpai felé hajolva.
Részben tévedsz senpai. – Rázom meg a fejem a démonokról alkotott képét illetően. – Bár amit tesztek az tényleg segít, de a közhiedelemmel ellentétben a démonok nem szállják meg az embereket. A démonok ugyan olyan élő lények mint bármi más ezen a világon. Különféle érzésekkel táplálkoznak amik erősítik őket és ezért gyakran manipulálják az embereket vagy más formát öltenek, hogy erősítsék az ilyesfajta érzést másokban, hogy magukba szívhassák az energiákat. De nem szálnak meg másokat, fontos hogy ezek az érzések úgymond saját akaratukból kerítsék hatalmába az embereket. Rengeteg fajta démon létezik amik különféle energiáktól erősödnek. Ugye ott van Ahriman a démonok vezére, de van még a harag démona Azhmodan, vagy Malthiel az irigység démona. – Világosítom fel a senpait és ő is hasonlóan tesz később ami a búvárharangot illeti.
- Életem nagy részét az erőnlétem javítása és fejlesztése teszi ki így a csörlő nem okoz majd gondot. – Húzom ki magam kissé,szerettem volna valamennyire lenyűgözni a senpait így hát biztos kézzel ragadtam meg a szerkezetet várva a jelre, hogy megkezdjem a leengedést. Igaz ezek szerint így én nem látom a tenger alatti világot de nem is baj. Elsősorban a senpai segítése miatt vagyok itt.

by **Shukaku** Csüt. Május 28 2015, 17:27

-Óóóó! Igy már mindjárt más! Blee!
Viszonozza a kedves gesztust szintén nyelvöltés keretében Shu, majd lelkesen bólogat, miközben figyeli Timidust, aki egy csigasor előtt lebeg, a szárnyaival csapkodva, és nagyon úgy tűnik, mint aki gondolkodik, szóval Shu hagyja is gondolkodni, és válaszol inkább Yuukinak.
-Igazából nem tudom pontosan, hogy mágikus-e. Még az is lehet, hogy igazából mágikus. De például Hisame üvöltése és dala biztosan varázserővel bírt. Azóta ő már visszatért a saját népe közé, de a dala még mindig itt van, ezen a kristályon.
Veszi elő a hangrögzítő kristályt, és kiteszi az egyik asztalkára. Az egyik legjobb döntése volt talán az, hogy felvette barátja énekét, hiszen így mindig vele lehet. Bekapcsolja a kristályt, amiből fel is csendül Hisame éneke, amit szemét lehunyva, csöndben hallgat egy ideig.
-Az induló persze picit pörgősebb, de Yun és Kanami biztosan nagyon szívesen elénekli majd velem, és még talán Saya is beszáll majd. Neki van a legszebb hangja, csak ő általában lassabb dalokat szokott énekelni.
Ezután, miközben Timidus átvezetgeti a láncokat a kusza csigák hálózatán, Shu figyelmesen hallgatja végig a kardforgató szavait, és végig mosolyogva bólogat.
-Hát… nem én tévedek. Ezt nekem a falusiak mesélték. Azt mondták, hogy a Nagy Bejelentés napjáig az állatok sem voltak ennyire vadak, és csak akkor pirosodott be a szemük. Ezért is támadják meg néhány faluban a vörös kalandozókat, mert a rosszal azonosítják a vöröset. Csak ők máshogyan hívják az állatokat megszálló démont. Ők Oni-nak hívják őket. Szóval lehet, hogy annyi sok démon van, hogy még te sem ismered mindet…
És mire már minden meglenne, Timidus leszáll Yuuki mellé, és ráteszi a mancsát a kötélre.
-Majd én mozgatom. Úgy fűztem át a szerkezeten, hogy könnyebb legyen mozgatni. Egyszerű csigasor, erőátviteli rendszer és emelők.
-Mióta vagy te mérnök?
-Nem vagyok. Azon a tervrajzon olvastam.
Mutat a sárkány egy földön heverő tekercsre, majd szemléltetésképpen fel is emeli a harangot, mindössze egyetlen mancsának rándításával a kötélen.
-Biztos nem akarsz jönni?
-Ha baj van, teleportáljatok ki. Olyan kis helyen nem tudnék harcolni, Yuuki pedig veled akar tartani.
-Jajj, nagyon aranyos ez tőled, Timi! Köszönjük szépen! Hát akkor… beszállás!

Megalodon kidobva, kijátszás hamarosan! *.*

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Jún. 01 2015, 13:58

- Hisame milyen sárkány? – Kérdeztem egyből rá. lehet már említette de ebben nem voltam biztos viszont az éneke amit a senpai lejátszott tényleg nagyon szép volt bár engem az indulóéneke sokkal jobban érdekelt ahogy a démonokról szóló téma is jobban lekötötte a figyelmem. Érthető, hogy a senpai a falusi mendemondákban hisz. Csak nagyon kevesen vannak akik tényleg tudják az igazat a démonokról, szörnyekről l és azok eredetéről és szokásaikról. Szerencsére én ezen kevesek közé tartoztam.
- Sok fajta démon van ez igaz de sem állatokat sem embereket nem szálnak meg ahogy már mondtam. A legtöbb ember a szörnyeket azonosítják a démonok állttal megszállt állatokkal vagy ahogy te mondtad Oni-kal de ez nem így van. Azok a lények amiknek vörösen izzik fel a szemük valójában sima szörnyek. Nem szállta meg őket semmi pusztán ilyen a természetük. A szörnyeknek is van nagyon sok fajtájuk van de alapvetően három típusra bonthatóak. Zoan, Paramecia és Logia. A Zoan típusú szörnyekről hiszik általában, hogy démon vagy szellem által megszáll állat viszont ez tévhit. A zoan szörnyek ugyan úgy néznek ki és nagyjából olyan tulajdonságokkal bírnak mint egy sima állat, például egy vaddisznó vagy egy farkas, viszont sokkal agresszívabbak és jellemzően vörösen izzik a szemük időnként. A paramecia típusú szörnyek olyan lények amiknek különleges erejük van és csak nyomokban hasonlítanak a sima állatokra. Például egy sárkány is a paramecia közé sorolható. Rájuk viszont nem feltétlen igaz az agresszív viselkedés vagy a vörös szem ahogy például Timidusnak sincs ilyen jellemzője. A logia típusú a legritkább. Ezek a egyfajta élő természeti elemek mint pl. a tűz elcementálok és hasonlóak. – Megint sikerült egy hosszúra nyúló leckét adnom a senpainak és észre se vettem, hogy már indulásra készen állunk és mivel Timidus nem szeretett volna jönni így én tartottam a senpaial…

/Yuuki látta a One Piecet XD és egy tinthal/

by **Shukaku** Kedd Jún. 02 2015, 01:58

-Jégsárkány. Olyan, mint Seiruu. Talán a rokona is lehetett, vagy nem tudom. Szerintem mondjuk az összes sárkányok rokonok egymással, legalább is Timidus mindegyikkel barátságosan viselkedett, és könnyen szót értett, akár fiatalok voltak, akár idősebbek. Nagyon erős volt, és csak a leheletével tudott lefagyasztani dolgokat, ráadásul igazi segítő volt, mert az összes erejét át tudta adni valakinek csak azért, hogy őt segítse.
Lassan bekászálódott a búvárharang belsejébe, és helyet is foglalt a peremen, ami direkt úgy volt kialakítva, hogy kényelmesen tudjanak benne üldögélni. Na jó, bizonyára felnőtt méretre volt tervezve, és Shuéknak ezért még a szokásosnál is kényelmesebb volt, de ez csak egy kis pluszot jelentett ilyen szempontból, ráadásul mivel annyira nagy nem volt a hely, hogy például az ablakhoz pipiskedni kelljen, így semmi hátránnyal nem járt ez az előnyszerzés. Tiszta haszon. Figyelmesen végighallgatta a mondákról szóló részt, majd intett egyet Timinek, amikor már a kardforgató is bent volt, majd intett sokat, vagyis integetett, amikor megkezdték az ereszkedést. Persze sokkal jobb lett volna, ha közben rádión tudja tartani a kapcsolatot a sárkánnyal, ám mivel az indulás előtt még közölte, hogy tíz perc múlva mindenképpen húzza vissza őket akkor is, ha nem jeleznek a kis csengettyűvel, tudta jól, hogy ennyi időt még kibírnak egymás nélkül.
-Hát… oké, én hiszek neked, de ha nem költöznek az állatokba, akkor mivel magyarázod azt, hogy akkor lett piros a szemük, és akkor kezdték megtámadni a falusiakat, amikor mi ide érkeztünk? Legalább is ők ezt mondják. Tudod, a nagy bejelentés napján. Kicsit bűntudatom is van, mert ezek szerint mi hoztuk a démonokat az itt élőkre. És… és akkor a jéggólem például Logia? Mert nekem van jéggólem ismim… Des nagyon boldog lesz, amikor megtudja, hogy ilyen ritka pe…
Itt azonban belefagyott a szó, mert egy hatalmas árnyékot látott elsuhanni a mélyben, és azonnal az ablakra tapadt az arcával, hogy nehogy elmulasszon valamit.
-Te… te is láttad?

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Jún. 29 2015, 11:31

- Nem hiszem, hogy minden sárkány rokona lenne egymásnak. Ha mondjuk más állatokat veszünk alapul hiába egy faj attól még nem rokona mind egymásnak, legalábbis nem közvetlen alomból valók. Szimplán csak illemtudóbbak vagy összetartóbbak szerintem. – ha azt vesszük akkor talán minden egyes ember rokona a másiknak valahonnan. vagy nem is tudom. Viszont ahogy beszálltunk a harangba a démonokkal kapcsolatos téma is folytatódott.
- A falusiak túloznak. – Ráztam meg a fejem. – Szörnyek a bejelentés előtt is léteztek csak nem olyan nagy mértékben vagy legalábbis kevesebb gondot okoztak. Meg az egyszerű paraszt bácsik nem tudnak különbséget tenni egy állat és egy zoan szörny között így azt hiszik megszállta az állatokat valami. De az viszont tényleg nagy valószínűségű, hogy a bejelentésnek köze van a szörnyek megszaporodásához csak nem tudom pontosan mi. Korábban is voltak ehhez hasonló esetek. Például tudom, hogy régen a háborúk idején megszaporodtak a nekrográf szörnyek amik a holtestekkel táplálkoztak. – A gólemes dologra pedig bólintottam. - Igen, az elementál gólemek elvileg Logia típusúak. Habár egyesek szerint nem tartoznak ebbe a csoportba. Ugyanis a Logia fő ismérve, hogy nincs valódi fizikai testük hanem az adott elemből állnak emiatt szinte sebezhetetlenek, viszont a jég szilárd anyag így egy gólem már sebezhető. Ezt én se tudom pontosan, hogy működik… - A beszélgetés azonban félbeszakadt mikor a senpai hirtelen elharapta a mondatot. Az árnyékot akkor nem láttam de ahogy elkezdtem kémlelni a tengert valami hatalmas foltot vettem észre ami egyre nagyobb és nagyobb lett.
- Senpai, azt mondtad, hogy egy hajót nem tud lenyelni a Megalodon mert ahhoz nem elég nagy de most nem a hajón vagyunk és ez a harang lényegesen kisebb… sokkal kisebb… - Pillantottam az egyre közeledő izére…

by **Shukaku** Kedd Júl. 07 2015, 08:05

Shu teljesen rátapadt az ablakra, és így elég bután nézhetett ki, ahogy a hideg üveghez nyomódott az orrocskája, de szerencsére kívülről csak a Megalodon láthatta… talán őt még így sem ijeszti el, maximum megnevetteti, ami nagyon jó lenne első találkozásnak. Az árny elsuhant mellettük, Shu pedig azonnal szökkent át a másik ablakhoz, és tekintetével követte a hatalmas vízi lényt. Hallotta Yuuki minden kérdését, ám mivel válasza nem igazán volt a legutolsóra, valahogy húznia kellett az időt, és a bámészkodással nem lehetett. Igyekezett leküzdeni az izgalmát, ám a hangjában természetesen tisztán lehetett hallani.
-Szerintem minden sárkány rokona egymásnak, csak nagyon nagyon távoli rokonok, ahogy az emberek is… csak… csak ők ezt megértették, és ezért összetartóbbak mint mi. Sokat tanulhatnánk tőlük…
Egy mondatos időhúzás stimmt. A kerekek forogtak, próbálták megtalálni a megnyugtató választ, na meg persze azt, hogy mit tanultunk a Megalodonról természetismeretből… na persze semmit, de amit tudunk, a falusiak rémmeséi valószínűleg nem nyugtatná meg a kardforgatót.
-Igen, szerintem is sokszor túloznak… biztosan a Megalodonkával kapcsolatban is túloztak, és nagyon kedves lesz velünk. És… és majd ezt a rejtélyt is megfejtjük valamikor. Meg a sebezhetetlenséget is, meg Timidus tollazatának a sebezhetetlenségét. Tuti mindenre van magyarázat.
Halkan kuncogni kezdett, ahogy az árny megint közeledett feléjük, és nagyon erősen koncentrált a képességére, miközben belelógatta a lábát a vízbe a harang alján.
-Láttad a varázslatos iskolabuszt? Szerintem mi lennénk az elsők, akik belülről látnak egy Megalodont. De először mindig csak köröznek az ismeretlen áldozat körül, és megbökdösik picit. Szóval ne aggódj, de a kristályod legyen a kezedben, és ha szólok, akkor Taft. Az a legrövidebb nevű város.
És ekkor suhant el alattuk az árny, Shu szandálja pedig csak éppen végigsúrolta a hátát, ám a rendszernek ez is elég volt. Az árny pedig ismét eltűnt… egy újabb kört tett meg, az idomár pedig rámarkolt a kristályára.
-Hatalmas… ez volt a megbökés… készülj!

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Júl. 19 2015, 11:27

- Biztosan sokat tanulhatnánk tőlük. – Bólogatok hevesen. - Azt nem tudom, mennyivel összetartóbbak, nem igazán vannak feljegyzéseim sárkányok között zajló háborúkról, leginkább csak mesékből vagy legendákból hallottam ilyesmiről. De mivel már nagyon rég elvagyunk zárva a magunk világába ez nem is túl meglepő. De ha szerinted sokkal összetartóbbak akkor biztos úgy van senpai. – Mosolyogtam rá. Nem voltam biztos abban, hogy ez valóban így. Sajnos háborúk mindig is voltak és lesznek is az összes értelmes lény között. Nem véletlen szakította szét Kayaba a világokat, de ezt csak akkor tudom majd biztosra ha majd sikerül a többi égi szigetet is felfedeznem. Az viszont cseppet sem nyugtatott meg amit a senpai mondott.
- Szerintem még kívülről is mi leszünk az elsők akik láthatják vagy legalábbis az elsők akik elmondhatják másnak, hogy látták feltéve ha nem fal fel minket. – Nem szokásom aggódni de a szörny még mindig felénk jött és tekintve, hogy egy harang belsejében csücsülünk, ami mozgásban, védekezésben és támadásban egyaránt teljesen lekorlátoz mindezt a víz alatt egyáltalán nem volt megnyugtató érzés bár tény, hogy kíváncsi lennék milyen lehet belülről. Lehet olyan mint a mesékben és találkozunk mindenféle lénnyel és egy komplett élővilág lenne benne és meglelnék életünk nagy kalandját. Vagy megemészt minket.
- Készüljek? Mégis mire? – Pillantok a senpaira. Persze látom én a teleport kristályt a kezében de azért elég nagy csorba esne a szörnyvadász becsületemen ha most elmenekülnék. De harcolni meg lehetetlen lenne ellene a víz alatt.
- Te megtudod szelídíteni senpai! Bízom benned! – Érintem meg a vállát egy biztató gesztus gyanánt. Mást amúgy se tehetek mint hinni a senpai képességeiben.

by **Shukaku** Hétf. Júl. 20 2015, 06:49

-Sárkányok között zajló háborúk?
Nézett értetlenkedve Shu Yuukira, majd halkan kuncogott egy picit, már csak azért is halkan, mert nem tetszett neki, ahogy a búárharang torzítja a hangját. Ezzel együtt viszont heves fejrázásba kezdett.
-A sárkányok között nincsenek háborúk, még a különböző fajok között sincsenek. Draconia teljesen békés, és ha nem, akkor is külső ellenség ellen harcolnak, mint amilyen a Pusztító volt. Néha persze versengenek mondjuk a címekért meg a vezetésért, de az ugyanolyan békés párbaj, mint amit mi csináltunk. Az egyik győz, a másik elismeri a vereségét, és ennyi. Nem kezdenek olyan buta harcokba, mint az emberek, és főleg nem egymás ellen. A meséket és a legendákat pedig nem kell mindig elhinni. Azok nagy részét csak az emberek találták ki azért, hogy jobb színben tüntessék fel saját magukat. Például itt van ez a respawnolós dolog. A legtöbb vadász azt mondja, hogy akármit megölhet, mert majd úgyis respawnol, de ez nem biztos, hogy mindig igaz, csak ezért mondják, hogy ne legyen bűntudatuk. Ugyanilyen lehet a sárkányok között zajló háborús mese. Nem lenne jó nekik, ha el kellene ismerniük, hogy a sárkányok ebben sokkal előrébb járnak, mint mi.
A Megalodon megfigyelős dologra viszont Shu már bőszen bólogatott.
-Szerintem is. Itt is vannak mondjuk legendák… de ez olyan, mint az…
Elgondolkodott, majd inkább máshogyan folytatta. Yuuki nem biztos, hogy ismeri az UFO-kat.
-Szóval sokan mondják, hogy látták, de jelvénye senkinek nincs, és valahogy mindig akkor fogy ki Fotókristályból is. Te szeretnél egy közös fotót a Megalodonnal?
A bízom benned felelet kicsit megrendítette, hiszen ilyet ritkán mondtak neki ilyen nagy szinten… és most már érezte is a felelősséget, ami a vállán volt. Azért közelebb rángatta Yuukit az ablakhoz, és a mögöttük közeledő Megalodonnal egyetemben ellőtt egy selfie-t. Ám ezután már azonnal az ablakhoz fordult, és erősen koncentrált.
~Oké… csak egy mob. Még indikátora sincsen olyan, mint a harci moboknak… csak egy sima levadászható mod… biztosan sikerülni fog. Lécci-lécci Kayaba, ne egyen meg minket… ha meghalunk, akkor Timi meg fog ölni…~
Ezzel a fohásszal egyetemben kapcsolta be a képességét, ám a hatását nem látta, csak azt, hogy a Megalodon újra elhaladt mellettük, ezúttal sem éve meg őket.
-Hát… még élünk… talán lassan felhúzathatnánk magunkat…

by **Kurokawa Yuuki** Szer. Aug. 26 2015, 16:49

- Remélem tényleg így van. – Bólintok egy nagyot. - Nem tudom, annyi történet szól a sárkányokról, ki tudja már eldönteni mi igaz és mi nem, de remélem neked van igazad. – Ezzel kapcsolatban többet nem is tudtam mit mondani. Sokan és sok történetben az elfek is békés lények mégis falvakat támadtak meg és embereket mészároltak. Minden esetre ez miatt csak még inkább el akarok jutni Draconiába vagy legalábbis több sárkánnyal találkozni aki onnan jött.
- Neked van fotó kristályod így neked tuti lesz bizonyítékod rá meg még szemtanúd is. – Vigyorgok és nem is kellet sokat várnom, hogy a senpai készítsen egy fotót magáról és a megalodonról. – Én most kihagyom. – Vannak lények amikkel szívesen pózolok de a megalodon nem tartozott közéjük. Nagy ijesztő, hatalmas fogakkal és még mindig nem voltam teljesen nyugodt a közelében. Szerencsére viszont ezúttal is csak elúszott mellettünk.
- Igen, szerintem bőven ideje vissza menni. – Helyeselek olyan hevesen amennyire csak lehetséges. Nem szeretném kivárni még az őshal meg nem gondolja magát Yuuki húsra nem vágyik. - Mondjuk kicsit morbid de kíváncsi vagyok rá belülről… - Jegyzem meg félhangosan. – Mármint vajon úgy járnánk mint Pinokkió vagy mint más mesékben, hogy ott kóvályognánk a gyomrában mint a mesékben? Úh egyszer, halottam egy történetet ahol egy csapat embert megevett egy óriási szörny és benne ragadtak a testében meg valami furcsa fejnélküli lények éltek benne. Biztos az is csak valami kitaláció lehetett… elbambultam… - Rázom meg a fejem gyorsan. – Menjünk vissza a száraz földre… izé.. akarom mondani a hajóra.

by **Shukaku** Pént. Aug. 28 2015, 16:26

-Kérésed számunkra parancs. Remélem nem a kis harang fogja idevonzani a Megalodont... Irány Szárazpart!
Gondolkodott hangosan Shu, miközben egyszer jó erősen megrántotta a kötelet, és szinte azonnal emelkedni kezdtek, szép, lassú ütemben.
-Egyébként meg nem remélni kell, mert én tudom, hogy nekem van igazam. Persze csak Draconiában jártam, lehet, hogy más sárkányokat már annyira megfertőzött az emberi gonoszság, hogy ők is képesek ilyen szörnyűségekre, mint egymás ellen háborúzni, de az teljesen biztos, hogy Draconia nem ilyen. És... most, hogy mondod, minket is valami hatalmas bálna nyelt el, úgy kerültünk oda. Eddig ez eszembe sem jutott, mert csak a sárkányokra emlékeztem... de egy hatalmas lebegő bálna volt, ami tornádót csinált, felszippantott minket, és utána a mezőn ébredtünk. Timidus akkor lett egy kis időre ember... de ugye ezt már meséltem. Persze azt mi sem láttuk, hogy milyen belülről, de én is kíváncsi vagyok rá. Egyáltalán nem morbid... végül is felfedezők vagyunk, vagy micsoda.
Emelte a magasba a kezét, már amennyire a fülke engedte, hogy jól látható legyen a felrajzolt jelvény.
-Tényleg... az volt az első közös kalandunk Hinarival. Beszéltél azóta vele? Mondtad, hogy nagyon szeretnéd megismerni. Jó lenne, ha jól kijönnétek, mert akkor rajtad keresztül talán mi is jóban lehetünk.
Elhallgatott, és inkább újra a vadra koncentrált, a Megalodon azonban már távolodott, és lassan el is tűnt, ők pedig felemelkedtek, Shu pedig azonnal kiugrott, és körbeforgott Timinek, hogy minden részét láthassa.
-Látod? Nem történt semmi bajunk. Tudom, hogy aggódtál ám!
-Ha bármi bajotok történt volna, akkor azt biztosan észleltem volna. Felesleges lenne az aggódás.
-Jajj, te mindig olyan bátor és nyugodt vagy! Ugye Yuuki? Szerinted hogyan csinálja?
-Induljunk haza, Shu. Még vissza is kell vinnünk a hajót.

by **Yachi** Hétf. Ápr. 11 2016, 15:34

// Katja //

Most, hogy újra beköszöntött a jó idő, újra lendületet kapott a felfedezésre való hajlamom. Még elég kevés szint volt elérhető ebben a világban, főleg az összeshez képest, ráadásul egy részükön most nem kifejezetten szeretik a kalandorokat, és nem is tűrik meg őket, de még így is rengeteg helyet be lehetett járni, és akármerre vette a magamfajta Kolumbusz Kristóf-leszármazott az irányt, ismeretlen területekre tévedhetett. A negyedik szint történelme ráadásul rendkívül izgalmas volt, és egy kiváló példája annak a rendszernek, ami a játékot működteti, és aminek köszönhetően sosem fogunk unatkozni. Bármi megtörténhet, még az is, hogy egy komplett szintet maga alá temet a víz. Lobria város változatossága, a számtalan kisebb-nagyobb sziget és a végtelen tengerpart kalandok és érdekességek százával szolgált, én pedig nem győztem betelni velük.
Tavaly a várost már körbejártam, és egy-két ismert és veszélytelen szigeten is voltam, most pedig úgy voltam vele, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal, és a legnagyobb szint partvonalát járom körbe, miközben élvezem a tenger illatát és a hullámok nyugtató hangját. Barlangokat kerestem, nehezen megközelíthető öblöket, vadásztam sziklakiszögellésekre, színes élővilágra, tehát mindenre, ami szemet gyönyörködtetőnek vagy különlegesnek volt mondható. Ilyenkor még nincsenek is olyan sokan a parton, bár elvétve láttam már napozókat, építettek a szemem láttára homokvárat is, és persze én se talpig felöltözve tapostam végig a homokot, hanem egy kissé talán gyerekes, fodros bikiniben, amire még felvettem egy melegítő felsőt a biztonság kedvéért, aztán ha esetleg úgy döntök, hogy én is süttetem magam, akkor majd leveszem. Halkan dúdolgatva, mosolyogva élveztem azt, ahogy a puha homok a talpamat csiklandozza, és izgatottan vártam, mit sodor a szemem elé a tengeri szellő meg a sors ^^

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Ápr. 11 2016, 15:51

Most, hogy végzett azzal az idiótával, és kiélvezte a nyár korai örömeit, nem akart visszamenni a városok nyüzsgő forgatagába, se a hidegebb vidékekre, így inkább úgy döntött, hogy hasonló terepen marad, bár teljesen más járt már a fejében, mint amivel eleinte a fiút közelítette meg. Egyrészt az a fruska járt a fejében, akit kijuttatott innen. Igen, kijuttatta, hiszen ez volt újdonsült céhének a mottója, így hát átvette ő is, nehogy a végén azt higgyék, hogy különcködni szeretne, vagy valami. Ő szeretne jóban lenni a csapat tagjaival, a lehető legjobban beilleszkedni és alkalmazkodni a többiekhez, hogy egy szerető, otthonos közeget létrehozva menthessék meg a szegény szerencsétlen kárhozottakat, akik jobb sorsot érdemeltek, de sajna csak Katja jut nekik. Öltözetében a nyár színei domináltak ezúttal, keki és zöld, rövid ujjú pólóing és rövidnadrág formájában, na meg persze az elmaradhatatlan strandpapucs helyett szandállal, és egy hatalmas napszemüveggel, ami mögül leendő áldozatait fürkészte. Rengeteg volt a gyerek, sőt, csak gyerekek voltak kint megint, így nem is remélte, hogy ellenfélre bukkanhat. Kuromajo. Kuromajo járt a fejében, és az, hogy ő mit tett volna a rájával, vagy azzal a kutyalánnyal. Vissza kellene pörgetni az idő kerekét, hogy valakit többször is megkínozhasson, és láthassa, hogy mire hogyan reagál. Egy tudományos kísérlet csak akkor számít, ha meg lehet ismételni, és Kat igencsak szeretett kísérletezni az emberekkel. Ennek a módján elmélkedett, amikor meglátott az egyik szikla kiszögellésén egy fruskát. Nem tűnt szokatlannak, idióta feltűnő színű haj, nem összeillő ruha, és értelmetlen cselekedetek végzése. Tipikus itteni volt, szóval tökéletes. Elsétált a szirt széléig, majd leugrott mellé, és megpróbálta egyetlen lökéssel a vízbe taszítani.

by **Yachi** Hétf. Ápr. 11 2016, 16:24

A szirtek voltak a képzeletbeli prioritási listám legalján, de ha azt találok először, azzal nem tudok mit csinálni. A barlangok lennének a legizgalmasabbak, bemész, sötét van, hűvös van, nem tudod, hová vezet, zsákutca lesz-e, vagy van másik kijárata valahol máshol, esetleg kell-e kúszni-mászni benne, az elszórtan felbukkanó medvékről pedig még nem is esett szó. Tömör izgalom és élvezet barlangokban mászkálni, nem? A rejtett öblök háborítatlan élővilága, csendje és érintetlensége pedig mindig csodaszép volt, és olyan jó volt elképzelni, hogy én vagyok az első, aki láthatja, és ezután már senki más nem fogja megtapasztalni ugyanezt a látványt, holott olyan, hogy még senki sem járt valahol, teljesen elképzelhetetlen volt. Mégis, kielégítő volt efféle hamis tévképzetekbe ringatni magam. A szirtek ehhez képest közönséges darab kövek voltak. Ettől még szerettem kiállni a tetejükre, és úgy élvezni a háborítatlan látványt, amit nyújtottak a magaslatból kifolyólag. Ha úgy álltam, tényleg szembesülhettem a perspektíva nélküli végtelenséggel, amit az óceán jelképezett. Míg a szem ellát, csak a hullámzó, kék vizet látni, közben alattad hullámok csapkodnak vadul, és a szél lefújja a hajat a fejedről. Na, most ezt próbáltam elérni, bár a hullámok csapkodása sem volt túl vad, és a frizurámat se kócolta nagyon össze a szellő. A látvány se volt az igazi, a víz animációjában voltak hibák, főleg ilyen nagy mennyiségben, de utánzatnak remek volt.
És akkor egyszer csak érzékeltem, hogy valaki mellettem terem, de mire reagálhattam volna, a lábam alól elveszett a talaj, és abban a néhány másodpercben ha az életem nem is pörgött le előttem, de kétségtelenül meglepődtem. Sikkantásomat a víz fojtotta belém, szóval most már azt is tudhattam, idén milyen idegen érzés a tengerben lubickolni, még ha akaratlanul is. Kevésbé volt furcsa, mint egy éve. Köhögve löktem fel magam a felszínre, és ázott ürgeként néztem fel abba a másfél-kétméteres magasságba, ahonnan leestem. Az elkövető egy kaukázusi lány volt, szokatlanul markáns arccal. Nem ismertem fel, úgyhogy ezt a csínyt hirtelenjében nem is tudtam mire vélni, csak annyiból átkoztam magam, hogy miért nincsenek elég jó reflexeim ahhoz, hogy magammal rántsam a tettest ilyenkor.
- Ne ugorj utánam, még elég hideg a víz ^^ - tanácsoltam neki, ha esetleg a közös fürdés gondolata motiválta volna, miközben leválasztottam az arcomról a rátapadt vizes tincseket, és nem túl elegáns mozdulatokkal a part felé kezdtem evickélni.
- Mondjuk frissítő élmény volt, szóval köszönöm ^^ Mivel hálálhatom meg? - kérdeztem tőle túlkiabálva a hullámokat, melyek rendületlenül próbáltak nekidobni a sziklafalnak. Mérges nem voltam, miért lettem volna? Semmi kárt nem okozott, valószínűleg nem is ártani akart, csak... nem tudom. "Trollkodott", ahogy a szlengben mondani szokás? Ki tudja, ami történt, azon már nem változtatott.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Ápr. 11 2016, 16:40

Nem volt jó a sikítás. Túl rövid volt, és nem is elhaló hangon ért véget. A meglepett sikítások inkább a vidámparkba valóak, nem pedig a sziklaszirtről önmagukat levető kislányok környezetébe. Kat igazából nem lelökni akarta, csak meg akarta kísérelni lelökni, hogy azután ebből kikerekedjen valami... de sajnos túl ügyes. Nem kellene túl ügyesnek lennie. Máig nem értette, hogy hogyan lehetséges az, hogy miközben ő nem pontozott már mióta, és rajta kívül mindenki kihasználja a csalás lehetőségét, és kiérdemelés nélkül a húszas szintre röpíti magát, hogy van az, hogy még soha senki nem kapta el. Oké, elkapni nem kell, mert az elég bonyolult ebben a világban, de Kuromajon kívül még senki nem is hagyta helyben. Egyszerűen hihetetlenül ostobák voltak még ahhoz is, hogy megpróbáljanak kihívásként viselkedni. A lányka elázott, de ez nagyon kevés volt, hiszen a partra érve se perc alatt megszáradhatott, és a hideg víz sem okoz benne semmi kárt, amíg védett területen belül van. Max fázik egy kicsit, azt eléggé hitelesen adja vissza a rendszer, de belehalni nem fog. Halkan sóhajtott, és lecsüccsent a szirt szélére, úgy figyelte, ahogyan a lányka úszást imitáló mozdulatokkal próbált kievickélni partra.
-Ne aggódj, nem terveztem utánad ugrani. Mi vagyok én, Pamela Anderson?
Tipikus pozitív idióta. Mindenben a jót látni, barátokat, meg pónikat meg szivárványt. Nem várta, hogy normális alakkal találkozik, de az, hogy itt csak az életunt emósok és az örökké vihogó füvesek állandó váltakozásába lehet csak belebotlani, kissé untatta már.
-Meghálálni? Kezdjük ott, hogy megpróbálsz valóban úszni, mert így soha nem fogsz kijutni, én halálra unom magam, és akkor itt kell hagyjalak. A többit megbeszéljük ha kiértél.

by **Yachi** Hétf. Ápr. 11 2016, 17:03

Pamela Anderson... jah, tudom már. Kellett vagy két pillanat, mire kapcsoltam, azért a svéd úszónőket nem ismerem túl jól... Na jó, nem ijesztgetlek, tudom, hogy az valami népszerű amerikai színésznőcske volt, amíg bele nem fulladt a szilikonba. Elismerem, ez nem volt rossz poén.
- Meg nincs is rajtad piros fürdőruha! - erősítettem meg ebben a hitében, majd igyekeztem arra koncentrálni, hogy kijussak a hullámok közül, mert az igaz, hogy nem voltak életveszélyesek, de azért tessék-lássék úszkálással többet haladok hátra, mint előre. Néhány határozottabb tempóval sikerült az örvényből kikerülnöm, és innentől kezdve néhány méter múlva már a lábam is talajt fogott, és az iszapos-algás tengerfenéken átvonszolva magam lassacskán kiemelkedtem a vízből. Nyomban el is tüntettem magamról a felsőmet, a vastag pulcsi nagyszerű nehezék volt így csuromvizesen, de az úszáshoz nem nyerő viselet.
- Brrrr - kirázott a hideg, úgyhogy intenzíven dörzsölgetni kezdtem a felkarjaimat, hogy hőt gerjesszek. A hideg víz után a tavaszi levegő adott némi okot a didergésre, de remélhetőleg hamar elér a nap ereje, és akkor már nem fogok egy kicsit se vacogni.
- Huh, nem mondom, megleptél. Másokat is szívesen lökdösöl vízbe, vagy csak engem tüntettél ki a figyelmed..del? ^^" - kerültem pillanatnyi zavarba, miközben már a homokot nedvesítettem be a lábaimmal, és újra nekiálltam felkapaszkodni a sziklára. Most óvatosabban, elvégre vizes volt kezem-lábam, könnyű volt megcsúszni. Ja, és a zavar oka... észre se vettem, hogy ilyen közvetlenül szólítottam meg, remélem nem sértettem meg vele. Külföldi volt, talán észre sem veszi, a legtöbb idegen országból érkező turista amúgy sem ismeri a formális beszédet. Kész katasztrófa, amikor megpróbálnak japánul megszólalni.
- Tádááá, kiértem ^^ - kuncogtam mosolyogva, majd lehuppantam és a térdeimet félig felhúzva szolgáltattam ki magam a napnak, hadd szárítson meg.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Ápr. 11 2016, 19:22

Ha már úszónőkkel foglalkozunk, akkor csak és kizárólag keletnémet úszónőkkel foglalkozzunk, a többiek a nyomukba sem érhetnek. De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy felhívtad a piros fürdőruha hiányára a figyelmét, és rendkívüli módon zavarta, hogy nem tud tökéletesen az igényeidnek megfelelni. Ezt persze könnyen lehet orvosolni, és mire felértél, már ki is találta, hogy hogyan. Nyugodtan mustrált végig a tekintetével, bár az láthatóan zavarta, hogy a felhúzott térdeid akadályozzák a szabad kilátásban, de csak a tekintetével tette szóvá.
-Rajtad sincs.
Válaszolt a még vízben feltett mondatodra rövid szünet után, majd megvonta a vállát, és folytatta.
-De jó lesz. Vedd le, és add nekem. Biztosan át lehet állítani a menüjében pirosra, nem hiszem, hogy egy magadfajta lányka olyan vackokban járna, amihez nincs minimum száz textúra meg egy RGB színskála.
És ezzel el is kezdett vetkőzni, hiszen a saját ruháira mégsem veheti fel a tiédet, és strandolni meg azokban, amik jelenleg rajta voltak nem lehetett, és ha már felajánlottad neki, akkor milyen udvariatlanság lenne visszautasítani? Persze mivel publikus topikban vagyunk, és ezt ő is tudta, hagyományos módot választott a ruhadarabok eltüntetéséhez, és kizárólag fehérneműig, majd ha addig nem kezdtél bele te is a ruha levételébe, türelmetlen pillantásokkal igyekezett noszogatni, persze a csevegést nem hagyta abba.
-Kizárólag téged tüntettelek ki. Rosszul tettem volna? Úgy vettem észre, hogy vevő vagy a mókázásra, csak azt nem vágom még, hogy mit csinálsz itt ilyenkor. Ez védett terület, nem fogsz nagy lootot találni, ha azt keresel, strandhoz még hideg van, ezt te is bizonyítottad...
És nyitva hagyta a mondatot, hogy beszámolhass neki ittléted okairól.

by **Yachi** Hétf. Ápr. 11 2016, 19:55

Meglepetten néztem rá, majd le a fürdőruhámra, majd vissza rá. Furcsa kérés volt, értetlenül pislogtam rajta úgy ötöt-hatot, miközben ő, mintha mi sem lenne természetesebb, máris megszabadult a ruhái egy részétől, és mire észbe kaphattam volna, már egy szál fehérneműben toporgott előttem. Hát, nem voltunk egy súlycsoport, ami azt illeti ^^" Magas volt és kecses, hosszú lábakkal, szemben az én teljesen átlagos, sőt, kicsit alul is fejlett testalkatommal. Megpróbáltam hirtelenjében elképzelni ebben a habos-babos fürdőruhában őt, de gyorsan megráztam a fejemet, lelki szemeim előtt nem állt neki jól.
- Igazán szép alakod van ^^ - jegyeztem meg végül, de csak miután kimondtam, akkor vált világossá számomra, hogy már megint gondolkodhattam volna, mielőtt mondok valamit - M-mármint nem akartalak megbámulni, ne haragudj ^^" - kértem nyomban bocsánatot, és el is fordítottam a fejem. Aztán rájöttem, hogy akkor nekem most ezt le kéne vennem, hogy átadhassam neki... van egyáltalán másik fürdőruhám? Hirtelen nem is emlékeztem rá, hogy megvan-e még az előző, a homlokomat ráncolva nyitottam meg a menümet, hogy átfussam a ruháim listáját.
- Ebben az esetben köszönöm ^^ - hálálkodtam a kitüntetett figyelemért, majd görgetés közben elgondolkoztam egy picit a kérdésén - Hm... szeretek felfedezni és ezen a partszakaszon még nem jártam. Gondoltam hátha találok valami izgalmasat, barlangokat, vagy eldugott helyeket ^^ - feleltem végül őszintén, majd halkan örömködtem is egy sort azon, hogy találtam egy párducmintás bikinit, és egyből be is ugrott, hogy azért nem használom, mert túl merésznek tartottam a pánt nélküli dizájnját - Te miért vagy itt? - érdeklődtem, immár teljes mértékben elfogadva azt, hogy ezzel a lánnyal így alakult, távolságtartás zéró, ő nem orrolt meg rám, én pedig ebben az esetben nem bánom, külföldi és kész. Még egy pár pillanatig bámultam magam elé, mire elhatároztam magam.
- Eto... megtennéd, hogy elfordulsz, amíg átöltözök? Tudom, furcsa kérés ez pont tőlem, és talán arcátlan is, de kicsit zavarban vagyok. Teljesen jogos, ha elutasítod - kértem kicsit kipirult arccal - Egyébként biztos vagy benne? Biztos furcsán állna, az olyan kislányosabb alkatoknak találták ki, mint amilyen én is vagyok, te pedig... - elharaptam a mondat végét, mielőtt valami ökörséget találtam volna mondani, és az alsó ajkamat beharapva, mereven bámultam előre.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Ápr. 11 2016, 20:34

Igenis megbámultad, és ő is észrevette, hogy megbámultad. Hiúságról már szó sem volt, teljesen tisztában volt az alakjával, az adottságaival, és azzal is, hogy jó szimata van ahhoz, hogy megtalálja azokat az alakokat, akik nem félnek mindkét (esetenként akár kettőnél több) nem képviselőinek repertoárját felfedezni, és mint kiderült, pont felfedező alkat vagy, szóval meg kell adnia a lehetőséget neked a felfedezésre. Kihúzta magát, csettintett a nyelvével, és büszke fejtartás után egy kacsintással együtt biccentett feléd.
-Tudom. Te pedig azt is tudod, hogy igenis megbámultál, és akartad, sőt, még most is akarod. Az, hogy ez nem egyezik a neveltetéseddel, vagy a társadalom elvárásaival, már más tészta. Emellett azt is sejtheted, hogy nem fogok haragudni érte. Gondolkodj egy kicsit picur.
Majd rajta volt a sor, hogy lecsüccsenjen a szirtre, felhúzza a lábait és átkarolja a térdét, állát pedig a térdén pihentetve figyeljen téged, ahogyan ügyködsz, na meg persze hümmögve reagáljon néha a mondandódra.
-Eldugott helyeket? Nem szereted a kíváncsi tekinteteket? Ha ennyire szégyenlős vagy, kereshetsz nekünk valami eldugott helyet, de hidd el nekem, senki nem fog kilesni minket. Ezek a népek nem olyanok. Egyébként pedig alibit keresek, és remélem, hogy te tudod nekem igazolni, hogy már vagy egy órája itt csevegek veled, és véletlenül sem lehettem Lobriában. Ez csak egy kis szívesség, nem kell sokat belegondolni.
Felröhögött a kérésre, és hevesen megrázta a fejét.
-Igen, rendkívül arcátlan, és ha szerinted is jogos, hogy elutasítom, akkor élek a felajánlott elutasítási lehetőséggel. De ha elmondod, hogy szerinted milyen vagyok, akkor becsukhatom az egyik szememet, ha ilyen kis szégyenlős vagy.

by **Yachi** Hétf. Ápr. 11 2016, 21:04

Na tessék, egyszer felejtem rajta a tekintetem valakin puszta irigységből, és máris flörtölni kezd velem. Ráadásul egy lány. Sokkal-sokkal óvatosabbnak kéne lennem, megütöttem már a bokámat néhányszor, mert előbb cselekedtem, és csak aztán gondolkodtam, és nem tudok tanulni belőle. Talán belém van kódolva a dolog, és nem tehetek ellene semmit, de mégis kicsit frusztráló, hogy a lendületem időről-időre bajba kever.
- Félreérted, tényleg véletlen volt ^^" - mentegetőztem zavart mosollyal, hátha elhiszi, csak mert erősködöm. Vagy ha nem is hiszi el, akkor rám hagyja. Kellemetlen téma volt, no! Nem szerettem volna, ha rosszat feltételez rólam ^^"
- Hehehe ^^" Csak szeretem az elszigetelt helyeket, varázslatos tud lenni az érintetlenségük - magyaráztam, és próbáltam nem felvenni a viselkedését, mert az katasztrófa lett volna. Ha tettetem a hülyét, az egy egész jó taktika szokott lenni, általában működik. Észre sem veszem, vagy szándékosan rákérdezek, hogy mire gondol pontosan ez alatt, az mindegy. Lényeg a természetesség, hogy őszintének tűnjön a csodálkozásom.
- Hm... az én szakmámban a szívességekért cserébe bizalmas információkat szoktunk kérni ^^ - közöltem vele - És nem is mindig tartjuk be az alkut, ha a körülmények úgy alakulnak - tettem hozzá - Nem azt mondom, hogy hiba megbízni bennem, de légy óvatos a szívességek kérésével ^^ - kuncogtam fel végül. Az alibi elég csúnya dolognak hangzik, ha nagyon rossz fát tett a tűzre, akkor nincs miért falaznom neki. Különben is egy idegen volt. Persze ha csak valami hasonló csínyről van szó, mint amit ellenem is elkövetett, beszállhatok a játékba ^^
- Hogy érted azt, hogy milyen vagy? - kérdeztem kíváncsi arckifejezéssel, és mivel kicsit kényelmetlenné vált az üldögélés a kemény sziklán, fordítottam egyet a csípőmön, és félig oldalt, felé fordulva helyezkedtem el, miközben a kezeimet magam előtt támasztottam le.

by **Jekatyerina Natashenka** Kedd Ápr. 12 2016, 06:54

-Ahha, ahha, persze...
Bólogatott egykedvűen, bár ez a bólogatás inkább volt egy fejjel való legyintés, hiszen a kezén támaszkodott, azzal nem tudott legyinteni, de az egyértelmű volt, hogy nem hiszi el, amit mondasz. Az már nem volt egyértelmű azonban, de reménykeltő volt azon a téren, hogy a második tipped talán teljesülhet, és rád hagyja a dolgot. Legalább is ezzel nem foglalkozott tovább, hanem más irányba terelte a beszélgetést, el a ruháktól.
-Az érintetlenség valóban varázslatos tud lenni, és ahogy elnézlek, te is egy ilyen érintetlen hely vagy. Ugye bogaram?
A tetteted a hülyét azért nem fog beválni, mert Kat alapból mindenkit hülyének nézett. Nem, nem gondolt túl sokat magáról, ismerte a képességeit, és ez elég volt a számára, tudta jól, hogy egyáltalán nem halhatatlan, ahogyan azt is tudta, hogy itt fog megpusztulni. A fiúról már rég lemondott, egy darab nyomot sem talált, pedig még újságban is kerestette. Ebben a világban mindent egy kattintással változtathatsz meg, így ha valaki ügyes, és nem akarja, hogy megtalálják, akkor nem fogják megtalálni. Más lenne, ha tudná, hogy kit keres, akkor összeszedné a pénzt nyomkövetésre, és egy idő után sikerre vezetne a próbálkozás, de így... szinte lehetetlen. Na de ez csak a szakmáról jutott eszébe, szóval ujjainak vetkőzésre sürgető mozdulata mellett ezzel folytatta.
-Miért, mi a te szakmád? Egyébként meg kérj szívességet meg bizalmas információkat, bár nem hiszem, hogy nekem vannak olyanjaim. Azt meg egy szóval sem mondtam, hogy megbízom benned. Nem a szavadat kértem, hanem a ruháidat. Tudod, mint a terminátorban.
Megforgatta a szemét, hiszen kissé unta, hogy mindent kétszer kell elmondania teljesen feleslegesen, de ha te így akarsz játszani, hát játsszunk így.
-Te kislányos vagy... –direkt kihagyta az alkatot -...én pedig...
Itt felvitte a hangsúlyt, majd várta, hogy folytasd az előbb elharapott mondatodat.

by **Yachi** Kedd Ápr. 12 2016, 16:51

- Eh? - kaptam fel a fejemet. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most nevessek, sírjak, háborodjak fel, lepődjek meg, tettessem továbbra is a fogalmatlan csitrit, vegyem úgy, mintha meg se hallottam volna, feleljek a feltételezésre feltételezéssel, esetleg ezt így mind, ebben a sorrendben, vagy esetleg egyszerre. Szóval helyette csak bámultam bután a lányra, aki ha nem csalt a fülem, így legfeljebb tíz percnyi ismeretség után nem csak flörtöl velem, de belegázol a legintimebb témákba is, miközben furcsa beceneveket aggat rám, és mindezek mellé szeme se rebben.
- Eto... ez normális kérdés pár perc ismeretség után ott, ahonnan jöttél? Mert ha igen, akkor különös hely lehet ^^ - fejtettem ki a véleményem végül finoman. Mondjuk nem is tudom, mit csodálkozom, miközben a ruhámat követeli. Mindegy, lényeg hogy ne essek pánikba, az ilyen eseteket is lehet kezelni. Kezdve azzal, hogy erre a szemtelen kérdésre nem válaszolok, mert semmi köze hozzá, hogy menyire vagyok érintetlen, vagy mennyire nem ^^"
- Lássuk csak, hogy is fogalmazzak... olyan információkat teszek nyilvánossá, amelyek eddig nem voltak azok - öltöttem ki a nyelvemet picit - És még mindig ragaszkodsz hozzá? - sóhajtottam fel, pedig titkon reménykedtem benne, hogy miközben beszélgetünk, szépen elfelejtődik a bikiniügy, és maradhatok a jól megszokott fürdőruhámban. Nem mintha egyébként nem mondhatnék nemet. Tényleg...
- És ha azt mondom, hogy nem adom oda, akkor fogod a puskád, és lelősz vele? Vagy erőszakkal lerángatod rólam? ^^ - élcelődtem a Terminátoros hasonlatán kedvesen és pajkosan, majd elgondolkoztam egy kicsit azon, hogy milyen jelzővel illessem, a mutatóujjamat az állam hegyére helyezve.
- Eto... én azt mondom rád, hogy szemtelen vagy ^^ - jutottam végül eredményre, és ezt meg is osztottam vele rövid úton. Biztos mást várt, de több bókot nem kap tőlem, még a végén nagyon elbízná magát ^^

by Ajánlott tartalom