Re: A Sziget

by **Tsubasa Norika** Szer. Feb. 26 2014, 15:45

Azt hiszem, mind az, amit elmondtam Yuinak, meglepte a srácot. Éreztem, hogy a háta nagyon meleg és izzadt. Azt hiszem, ezzel a beszélgetéssel tényleg ráhibáztam valami olyan pontocskájára, ami egy kissé tönkretette egy illúzióját. Attól félek, hogy az én kis szép feketehajú Yui-m belezökkent egy ilyen hibába. Szörnyű... nagyon szörnyű, hogy egyes emberek, mint én beleesünk ilyen hibákba. Ám én Yuival szemben én már megtanultam, hogy az ilyesmiket jobb elkerülni valamilyen módszerrel (persze elég egy spontán angolos távozás is). Remélem nem túl késő még, hogy kihúzzam őt valahogy belőle. A hibát elkövette, de nincs még túl késő, hogy visszatáncoljon tőle, legyen bármilyen komoly is a dolog... mondjuk egy hülye fogadalom, amit a másik fél ráerőltetett. Miért csináltál ilyet, Yui? Miért? Hát mi vetett rá téged? Talán egy szép pillanat ennyire elvarázsolta gondolkozásodat?
Igaza van, a múlt hibáin nem lehet változtatni, de a jelenen még igen a jövő érdekében. Ez némi zavarba ejtett, még meg is látszik a rózsapirossá vált orcámon.
- Igazad van, Yui, a múltat nem lehet visszacsinálni, de a jelenben még tehetsz valamit a jövőd érdekében. Kérdésedre a válaszom, hogy tényleg innen nyerem. Meg a barátaimból is, akik vannak nekem. Felük távol vannak, a valóságban, de amikor mindig visszagondolok azokra a mókás, nagyszerű pillanatokra, amiket velük vagy a szeretőimmel csináltam, erőt, mosolyt és pozitív energiát ad nekem. Na és te tartod a jó kapcsolatot azokkal az emberekkel, akikkel kalandjaid során összebarátkoztál, vagy összejöttél velük?
Vártam a válaszra, aztán ezt követően közel hajoltam hozzá, és fürkészően nézegessem két szép szemét.
- Nos, érdekes dolgokat látok a szemedben, és szerintem te is tudod, hogy én mit olvasok éppen belőle. ^^ Ami a táncot illeti, talán meglátjuk annak folytatását, ha sodródunk tovább az árral.
A háttérben elindult egy lassú szám. A játékosok körülöttünk párokba osztódtak, és Yui is követné példájukat, legalábbis erről árulkodott az, hogy közelebb került hozzám. Kérdezni akart valamit, de nem tudta befejezni, és mégis tett bele kellemes bókot. Kicsit váratlanul ért ez a szitu, mert kicsit haboztam, aztán szép pírrel az arcomon egyik felkarommal a vállába kapaszkodtam, a másikkal megfogtam a kezét. Nagyon-nagyon lassan keringőzni kezdtem vele a jégen. Egy pillanatra azt hittem, az emberek hirtelen eltűntek körülöttünk, és csak mi vagyunk a világon, de ez csak illuzió volt. Ezt annak köszönhetem, hogy most is néztem Yui szembogarait.
- Hát... tudnék szólóban trükköket a táncban - feleltem végül egy másik kérdésre. - Ha nagyon, de ha tényleg nagyon akarod, akkor táncolok neked. Még akkor is, ha csak barátok lennénk is - Egy könnyebbült, őszinte sóhaj. - Ha meg mondjuk összejönnénk egy nap abban az értelemben is, akkor senki másnak nem táncolnék többet, a színházakon kívül - És akkor pápá örökre, Tachi és más szerető, ha kiderülne, hogy Yuichi lenne az igazi. Ha nem, de mégis szívesen betöltene az életemben... de akkor is az utóbbi esetben továbbra is kell folytatnom a szinglis, kalandos életem, amíg célba nem érek. - Mondd csak... ha nem sértődsz meg, de nem is akarnálak ezzel igazából megsérteni, csak kíváncsi vagyok. Szóval... ha kipróbálnánk, milyenek lennénk mi együtt, adnál esélyt ennek a kapcsolatnak?

by **Hayashi Yuichi** Szer. Feb. 26 2014, 16:49

Volt egy furcsa érzésem miközben beszélt. Olyan könnyedén beszélt kapcsolatokról és emberekről. Igaz saját szemszögéből, de mégis, minta a gerincem mellett csusszant volna be kézfeje és jelenleg a bőrömet húzná le, de nem fájón, hanem inkább közben gyógyítva azt. Fagyos táj és mégis ez a tekintet, ezek a szavak, ahogy elhagyja száját és az egész lány. Miért kapott utánam az előbb? Eszembe jutatta Chant, igen tartom vele a kapcsolatot, de mióta Ayani belépett az életembe jóval kevesebbet. Ami, ugye érthető is. Utam során találkozottakkal. Asukát és Kagurát már jó ideje nem láttam Aincradban, remélem nem történt bajuk. Főleg Asukát, legutoljára pont erről a partról sétált el, és nem várta meg a legjobbat. Na és persze az odakintiek, még ha kevesen is vannak, feladták már azt, hogy valaha is visszatérek hozzájuk? Remélem nem. Az igaz, hogy elhalványult, hogy ki akarok innen jutni, de legfőbb okom még nem törölte el a játék. Az igazi levegő édesebb, ennél.
- Nem teljes egészében. Csak egyikükkel, a többiek.. valahogy eltűntek, vagy másfele vannak. De azzal, akivel összebarátkoztam az óta is jó barátok vagyunk. Szerelem az más téma, ahogy mondtad.. fordulnak elő hibák – latoltam, hogy elmondjam-e a lovaglányt. Van egyáltalán ember, aki elfogadja, hogy védelemből hagytam magára? Egyáltalán én elhiszem ezt? Akkoriban elhittem, de most nem tudom. Találkoztam újra a csuklyással és más volt, nem akart ártani nekem, legalábbis annyira nem. Sóhajtottam egy mélyet és folytattam – ahogy mondtad jó pár dolog passzol rám is – rámosolyogtam – de azért már más a helyzet, előre tekintek.
Szemeivel falként ütközve máris itt van valaki, aki előre van és nem hátra. Ezt tetézve még közelebb jött. Legszívesebben taszítanám el magamtól, azonban mégsem akaródzott testem távolodni, de közelebb menni sem. Sejtelme szavaival tudtam mire gondol és válaszolni sem válaszoltam, szememben jól láthatta, ha képes olvasni. Nem kell mindent kimondani, vannak olyan apró dolgok, amit szavak nélkül is meg lehet érteni. Egyben testtartásán is változtatott és szinte felkért táncolni egy keringőre. Elvörösödtem, szégyelltem magam, hogy nem én tettem meg a zene változására. Azonban továbbra sem tiltakozott túlontúl testem. Se lelkemben a kérdések tengere.
Amit tánc közben felhozott, arra már nem tudtam szótlan maradni. A szóló tánca is érdekelt volna, de amit mondott az radikális változásokat hozna.
- Pontosan mire gondolsz.. – kérdeztem félszegen, talán még mosolyomból is veszítve kicsit.
Ezután szavakba is öntötte a tánc kulcs momentumát. Legszívesebben magamat löktem volna most el tőle. De kezemmel még inkább tenyerét fogtam és derekáról újra másképp helyeztem a fogást. Sokkal inkább zavarkeltőbben. Kapcsolatban vele, miként viszonyulnék ehhez? Örülnék a mosolyának.
Azzal válaszra nyitottam szám, de egész más kép villant fel szemeim előtt.
- Igen, adnék esélyt.. csak én nem felelnék meg számodra. A múlt köde leng engem körül. Egy olyan múlté, ami jelenben is tart. Szóval.. ha én ezeket félre tenném, akkor te is.. kipróbálnád?
Kicsit elhallgattam, mire egyből eszembe jutott Ayani. Mit tettem. Azzal hirtelen elengedtem Norit és hátrébb csúsztam egy kicsit, közben nem figyelve a körkörös mozgásra, kiment alólam a jég és hátsómra csücsültem. Ayani..ahhoz képest, hogy ki akartalak hívni a jégre, hogy korizzunk, mit csinálok én?

by **Tsubasa Norika** Szer. Márc. 19 2014, 16:06

Elmosolyodtam.
- Szerintem az lenne a legjobb, ha felveszed a kapcsolatot azokkal, akik másfelé járnak szerinted, vagy kibékülni azokkal, akiket megbántottál. Tudod, ők nélkülük sose jutnál egyről a kettőre. Bármi is történjék, ők neked mindig ott lesznek, hogy átsegítsenek a nehéz időkben és segítsenek feldolgozni fájdalmadat. Ne kerüld őket, ha valójában ők sem kerülnének téged, egy próbát megérne. Adj még egy esélyt a barátokkal kapcsolatos ügynek, és meglátod, sokkal jobb lesz neked.
A kérdésem úgy tűnik tényleg elgondolkoztatta, emellett még kétségbe is ejtette. Azt hiszem, ezzel talán eltaláltam valami pontot nála. De majd úgyis minden ki fog derülni idővel... valami múlt, ami máig végigkíséri. Most már biztos, hogy kell mellé barátok, barátnő vagy szerető, aki segíthetne rajta. Nem szabad hagyni, hogy így elenyéssze őt mindaz, ami a múltban történt. Mielőtt válaszoltam volna, elengedte a derekam, és kicsit hátrált. Majd szépen hátraesett a fenekére, mint egy kisbaba, aki éppen nehéz megpróbáltatással tanul meg járni.
Rögtön mellette teremtem. Mindkét kézzel segítettem neki felállni, azonban pont úgy sikerült felsegítenem, hogy éppen hogy egymáshoz voltunk préselődve. Ez nagyon meglepett engem is, amit persze egy pírrel fejeztem ki.
Hát ott álltunk vészes közelséggel egymáshoz a jégen, az emberek körülöttünk jégkorcsolyáztak. Egyikük se foglalkozott velünk. A háttérben még ment a lassú szám.
Felemeltem az egyik kezem, aztán rátettem Yui meleg arcára, és lassan végigsimítottam rajta.
- Ha félretennéd a dolgokat? Igen, én is kipróbálnám. Legyél a valóságban egy vérengző gyilkos, vagy csapodár, vagy zárkózott lélek, vagy nagyszájú, vagy akárki. Én nem ítélek meg másokat a múltjukról, hanem azokon igyekszek átsegíteni őket. Neked viszont most nagy szükséged lenne rá, Yui.
Azzal megérintettem számmal az ő száját, és hosszú, lágy csókot adtam Yuinak. Édes volt a csók, szinte rabul ejtő. A puha ajkaknak, a nagyon lassú körtáncot járó nyelvnek és a finom, mámorító íznek aligha lehetetlen volt ellenállni, de nem akartam se erőszakoskodni, se kapkodni, se durva lenni. Jobban szeretem inkább a lassú, lágy játékokat az ilyesmiben. Csoda, hogy tudtam magamon uralkodni, még ha annak nem is, hogy megcsókoljam Yuit. Egyik kezem még az arcát érintette lágyan, a másik átkarolta a férfiú vállát, hogy végigsimítson a hosszú, omlós hollófekete hajzuhatagon és izmos vállon. Még kabáton keresztül is éreztem, hogy milyen meleg most a teste...
Aztán elengedtem Yuit olyan rákvörös arccal, hogy rajtam már sütni lehetne egy rákot, vagy kisebb esetben egy tojást.
- Kérlek, bocsáss meg! Nem így akartam kifejezni magam... csak olyan... olyan magányos vagyok mostanság, és nem igazán volt ebben az időben olyan ember, akivel egy ilyen szép napot eltöltöttem volna...
Tachi viszont más tészta, ő csak egy szerető, akit könnyű elcsábítani, mert nagyon szeret a lyukakra hajtani minden előjáték és kellemes randevú nélkül. Hát a vakrandin szórakoztunk egy jót, de ez a srác folyton továbbáll valami más lány felé, és akkor megint ott vagyok egyedül, ha a barátaim nem érnek rá egy baráti beszélgetésre vagy lógásra. Mai nap folyamán most egyikük se ért rá. Sad

Mélyen Yui szemébe néztem őszinte pillantásokkal. Szemeim sose szoktak hazudni, azok az én lelkem tükrei.

by **Kuromajo** Hétf. Márc. 31 2014, 23:34

Kaibutsu

Unalom. Legújabb ellenségemet köszönthettem benne ezen a szép, napos délutánon. Az ellenséget pediglen illik megkínozni, így szent célommá tettem, hogy ma jól fogok szórakozni =) Mivel is üthetném el az időmet? Nem bírtam már nézni, ahogy Nii-sama enyeleg azzal a cafkával, akinek legszívesebben egyenként eltörném az összes csontját... vagy egyszerre, mondjuk úgy, hogy legurítom egy szikla tetejéről =) Nem, azt már megtettem az előző barátnőjével... Ara-ara, micsoda hiba lenne ugyanúgy végezni két emberrel is, még a végén gyanút fognának, hogy nem szerencsétlen balesetek végeztek az áldozataimmal Embarassed

Idebent mondjuk majdnem mindegy, hiszen semmi nyoma nem marad a tetemeknek. Megöli a kreativitásom ez az átkozott játék =(
Azt hiszem kicsit elkalandoztam Embarassed

Hol is tartottam? Szórakozás-szórakozás... azt hiszem ma nem fogok senkit sem kedvtelésből megölni, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy szeretnék fáradozni vele. Kicsikét azt hiszem fáradt voltam, nem találtam az energiát magamban egy ilyen jellegű erőfeszítéshez. Talán a kedvem is elment kicsit, mostanában túlságosan erős játékosokat szemeltem ki, ők sok-sok tervezést és előkészületet igényelnek, hiszen ebben a világban a számok uralkodnak. Abban pedig hátrányban lennék, ugyebár =) Így hát azt gondolom, meg is találtam a választ a kikapcsolódás megfelelő formájára: pihenni kívánok ^^ Ahhoz pedig nincs is jobb hely ebben a kellemes időben, mint a hűvös tengerpart a 4. szinten. Bár a víz még hideg, a homok már átveszi a nap melegét, és a hőkibocsátás által kielégítő komfortérzetet kelt egy napozóban az elszemcsésedett talajréteg.
Itachit, gonosz hollómat szándékosan elveszítettem, hogy még véletlenül se tudjon követni. Okos madár, így előbb-utóbb rám fog találni, de az a néhány óra, amíg megszabadulok tőle, tökéletesen elégnek tűnt arra, hogy feltöltődjek egy kis sütkérezéssel. Még én is cselekedhetek ilyen közönségesnek ható módon, elvégre fiatal és szépséges leány volnék, és néhány jellemzőm egyezik kortársaimmal, ha nem is mind. Rövidesen már mezítláb lépkedtem hát, lábujjaim között pedig a forró homok folyt lépéseim nyomán, míg rá nem találtam a számomra ideális fekvőhelyre. Egy pálmafa árnyéka révén nem lesz szükségem napernyőre, a víz pedig a dagály ideje alatt hűsen fog tartani és megakadályozza, hogy leégjen érzékeny bőröm =) Kényelmesen elhelyezkedtem, ám a nyugalom élvezetét nemsokára mozgolódás zavarta meg. Szemem sarkából láttam csupán, de elegendő volt ahhoz, hogy napszemüvegemet feltoljam a fejemen és oldalra pillantsak.

- Ki van ott?

by **Sakamoto Rin** Kedd Ápr. 01 2014, 18:30

Kuromajo

Még mindig kicsit hihetetlen, hogy itt vagyok. És hogy ez egy virtuális környezet. Tudom, tudom, ezen már egyszer a bejelentkezést követően már túlestem, de akkor is. Végtére is, ha úgy vesszük számomra még csak alig egy-két hét telt el a bejelentkezést követően, még akkor is, ha itt valójában már legalább egy év eltelt. Mikor ezt anno meghallottam a pufók kis sráctól, hát nagyon meglepődtem. És kissé csalódott is vagyok, az emberek, akik be lettek zárva ide, és pánikoltak, mostanra már teljesen eltűntek. Mindenki éli a maga kis életét ebben a mesterségesen létrehozott világban. Pedig én tényleg azt hitte, hogy majd a kezdeti zavarodottságot kihasználhatom. Mostanra viszont ez a tervem kifújt. De helyette még mindig itt van a bájos külsőm, amit látva az ember sosem gondolná, mennyire velejéig romlott vagyok… Jesszus még be is ismerem, de hát mit szépítsünk rajta. A 4. szintet sem azért értem el, mert olyan ügyes kislány vagyok, hanem annak a pár idióta hímnek köszönhetem, akik a mosolyomat követően nyál csorgatva loholtak utánam és segítettek kivinni pár tucat questet és meséltek egy két dolgot a játék működéséről. Tegnap sikerült is elérnem az új szintemet a már említett 4-et, és mivel már nem volt rájuk szükségem az éjszaka folyamán megszabadultam tőlük. Áh, de ne tessék rosszra gondolni, habár kitelik tőlem, de nem öltem meg őket. Egyszerűen csak megvártam, míg jó mélyen elaludtak majd szépen átrakosgattam tőlük pár fegyvert és némi aranyat, illetve töröltem őket a barátlistámról ahova könyörögtek, hogy felkerülhessenek. Ha az ölés mellett döntök, az megváltoztatná az indikátorom színét, ami az elmondásuk szerint igen csak mérvadó itt bent.
Reggel óta így már egymaga barangolok a negyedik szinten. A temérdek víz láttán, máris egy kép ugrik be számomra egy csapat bikinis lányról, amint a homokos parton játszanak és természetes és is csatlakozom hozzájuk.
- Mmm… – milyen izgató is egy fantáziakép is ez, de csak az. Sehol egy csapa lány pláne olyanok, aki bikinit is viselnek. Mindössze csak egy gyönyörű lány sütkérezik a homokban… áhh.
- Mi? – fordultam vissza hirtelen, mikor tudatosult bennem az iménti látomás mely mellett simán elsétáltam. És tényleg, lassan settenkedve sétáltam vissza ahol valóban ott feküdt egy lány gondtalanul lazítva a meleg homokban. Szinte már ösztönösen mosolyodtam el és nyaltam meg az ajkaim, még mielőtt a lány rám pillantott volna.
- Eto… sajnálom csak én… – vettem fel a zavartan mosolygó, aranyos kislány szerepét, míg kezeimben magam előtt zavartan markolásztam a nemrég lopott íjat ezzel is rájátszva a karakterre.

by **Kuromajo** Kedd Ápr. 01 2014, 20:00

Mosoly került az arcomra, ahogy látóterembe beúszott nyugalmam megzavarója. Nem volt benne semmi alattomosság vagy mesterkéltség, csupán egy természetesen bájos mosoly volt. Olyan, mit én ritkán használok ^^ Hogy miért folyamodtam mégis ehhez a mimikához? A kérdésre egyszerű a válasz: nem volt miért mást használnom. Csupán egy szende, félénk lány szorongatta az egy szem íját tőlem pár lépésre. Olcsó, alacsony szintű fegyver volt, így levontam a következtetést, hogy nincs miért tartanom az ismeretlen alaktól.
- Errefelé nem járnak szörnyek, nincs miért azt az íjat a kezedben tartanod, oujo-chan ^^ - szólaltam meg az oda nem illő tárgy zavaró jellegére felhívva a figyelmet. Rontott az összképen egy olyan ócskaság jelenléte, szükségtelensége rendkívüli módon irritált, zavart, piszkált! Tekintetem rászegeztem a fegyverre, miközben a hasamra fordultam. A hátamon lefolyó vízcseppek libabőrössé tettek, kellemesen csiklandós érzés volt. Ám íriszeim hamar elkalandoztak, az átszabott, tradicionális jellegű ruha és a félénkséget sugalló arc magára vonta a figyelmem. Aranyos lány volt =) De... nem passzolt össze a külső és az öltözék, a disszonáns megjelenés pedig érdeklődést generált az irányába. Magam mellett akartam tartani, és az indok kínálta magát.
- A jelenléted értékesebb számomra, mint hinnéd. A forró homokban szívesebben feküdnék, de mivel nem volt ki bekenje a hátam, így kénytelen voltam a hűvös vízbe merülni... Volnál olyan kedves, hogy segítesz a bajomon? =) - emelkedtem fel kissé, így csupán derekamtól lefelé maradtam a földön, és alkarjaimmal támasztottam meg magam - Egyébként is unatkoztam... szeretnél csatlakozni hozzám? ^^ - invitáltam meg egy közös napozásra, melynek csodálatos alaphangot adhat egymás bekenegetése. Hátha fényt derítek rá, miért érzem az ellentmondást a személyében. Hátha... hátha jól fogok szórakozni... vagy jól fogunk... kettesben... =)

by **Sakamoto Rin** Szer. Ápr. 02 2014, 16:20

Jobban szemügyre vettem az előttem napozó lány. Igen csak vonzó teremtés, a mosolya egyenest csábító.
- Oh, tényleg? Még nem jártam ezen a szinten, sajnálom… – játszottam tovább a szerepem, miközben leeresztettem a kezemet benne a fegyverrel. Tekintetem azonban hamar a hasára forduló lány testére terelődött. A meztelen bőrén lecsordogáló vízcseppek hamar beindították a képzeletem. Nem kétséges hogy a csinos lányokról van szó hamar képesek bennem perverz gondolatokat kiváltani, amiket természetesen sokszor a valóságba is átültetek. És hogy az igazat meg valljam ez a lány… ez a lány nagyon tetszik… Igen, szinte már most kívánom és magamnak akarom. Ennek ellenére úgy érzem, mégis csak fenntartom az álcám… egy kis ideig még biztosan.
- Eh, t-tényleg? Eto… – pirulok el egy kicsit az ismeretlen lány szavain. És, hogy eme reakcióm ő váltotta-e ki belőlem vagy csak színjáték a részemről? Hát ezt igazán én sem tudom megmondani, talán épp mindkettő.
- H-hogyne, szívesen segítek. – ejtem ki a kezemből az íjat, miközben kissé izgatottá válok a hirtelen jött felkérés miatt.
~ Hogyne segítenék, ezt egyenesen bűn lenne kihagyni. Megérinthetem, fogdoshatom anélkül, hogy levetném az álcaként szolgáló jellemem. ~ Már maga a gondolat is felizgat, ami érthető, hisz már, mint mondtam hetek óta be vagyok ide zárva, és eddig sajnos csak ostoba mihaszna férfiakkal hozott össze a sors. Ráadásul ez a lány… ez a lány nem hétköznapi. Úgy érzem a vele eltöltendő idő igen csak izgalmasnak ígérkezik. Már az, hogy érezhetően irányítani akar, egyszerűen kíváncsivá tesz. Eddig ugyan is sosem volt dolgom ilyen lánnyal, mindig én irányítottam és ugyan akadt olyan, aki olykor-olykor próbálkozni szeretett volna ezzel, de végül mégis ő hódolt be nekem. Így hát azonnal – és a karakteremhez illően egy kicsit esetlenül - elő is varázsolom a jobb kezemmel a menüsort, majd egy is tétovázás után szépen megválok a lábbelijeimtől és a csíkos zokniktól.
- Kyaa! – állok meg hirtelen egy halk sikollyal egybekötve, miközben a hideg fut végig rajtam, a víz alacsony hőmérsékletének hatására. - Gomen… eheh, nem gondoltam, hogy ilyen hideg lesz elsőre. – jegyeztem meg pironkodva, mint akit zavar az előbbi „Kyaa” elhangzása.
- Egyébként engem Maa… vagyis Kaibutsu-nak hívnak. – lépkedem óvatosan közelebb a bikinis szépséghez. Közelebbről is szemügyre véve a lánynak tényleg formás teste van. Az apró vízcseppekkel tarkított keblei is tetszetősek, szívesen megízlelném őket már most rögtön.

by **Kuromajo** Szer. Ápr. 02 2014, 17:36

Minden eltelt pillanat különösebbé, ellentmondásosabbá tette a lányt a szememben. A visszafogott, félénk lényéhez nem passzolt a tradicionális öltözék átszabott változata, ahogy az sem, ahogy leplezetlenül méregetett. Láttam a szemében a csillanást ahogy végigpillantott rajtam, és megerősödött bennem egy gondolat, mely abban a kevéske időben már érlelődött bennem, mióta először a szemébe pillanthattam: nem olyan ártatlan, mint elsőre tűnik =) Ez még csak nem is Nii-sama okításának volt köszönhető, és nem is annak, hogy esetleg az íjászlány pocsék színész lett volna. Valójában remekül játszotta a félénk tündérkét, ám a szeme mindent elárult: vágyakozva nézett rám. Tetszettem neki, mint nő =) Mégis más volt az, amit Viola-san szemében láttam annak idején. Hasonló volt, de az eredete másból fakadt.
- Nahát, és mi szél hozott erre a szintre akkor? ^^ - érdeklődtem barátságosan mosolyogva, és talán az én szemeim is elárultak engem, de igyekeztem természetesen viselkedni, mint aki nem is sejt semmit arról, hogy mi járhat a másik fejében. Vagy mint akit nem izgat fel a gondolat, hogy magához hasonló társasága akadt.
- Ara-ara, ez nagyszerű! Tartottam tőle, hogy így ismeretlenül túl nagy kérés az enyém - jöttem kissé zavarba a nagylelkűségétől és a segítőkészségétől, majd kuncogásba hajlott mosolyom. Aranyos volt, ahogy szerencsétlenkedett, pedig jól tudtam immár, hogy a habozása csakis színjáték lehetett, és alig várja, hogy hozzám érhessen. A tekintete... majd felfalt vele. Nem tartottam elképzelhetőnek, hogy valóban ilyen félénk lenne, az összképbe csak ez nem illett bele.
- Gyorsan meg lehet szokni... különösen, ha nem csak a lábad áztatod benne ^^ - kuncogtam tovább, majd leintettem a menüt, és a felszerelések közé navigáltam. Még egyszer felnéztem a lányra, majd kiválasztottam a naptejet, mely alig pár másodperc elteltével kicsiny tégelyként jelent meg kinyújtott tenyeremben.
- Én Kuromajo vagyok, de szólíts nyugodtan Mikotonak... Maaya-san ^^ - mosolyodtam el. Illetlenség lenne, ha nem osztanám meg vele a saját nevem, ha már ilyen ügyetlen volt. Ezzel a kezdő szótaggal csak egy igazán népszerű keresztnév létezik, az pedig a Maaya... ha pedig tévedtem, aminek kicsi esélyét láttam, úgyis kijavít =) Felnyújtózkodva átnyújtottam neki a tégelyt, és ha elvette, akkor megragadtam a csuklóját és lehúztam őt magam mellé hirtelen.
- Mit szólnál hozzá, ha tiszta lapokkal játszanánk? Ilyen nevet nem választ magának egy olyan ártatlan kislány, mint te =) - vittem a hangomba némi elfojtott, csábos tónust, miközben elengedtem a csuklóját és ujjammal rajzolgatni kezdtem a kézfején - Vagy ha mégis... miért? - kuncogtam újfent, és magabiztos pillantással illettem Kaibutsut, majd visszafeküdtem a vízbe - Ha zavar, oldd ki nyugodtan a csomókat ^^ - tértem vissza az ártatlan, barátságos hangnemhez, miközben becsuktam a szemem, és államat a karjaimra helyeztem. Ara-ara, csomókat mondtam volna? Pedig a bikinifelsőmön abból csupán egy van... a többi mintha lejjebb lenne... =)

by **Sakamoto Rin** Szer. Ápr. 02 2014, 20:50

Igen, igen, túl sok a szemnek. Egyszerűen nem tudom nem levenni róla a szemem, ugyanakkor hogy nem fogom, vissza magam hamar lelepleződöm. Ezt pedig miért is szeretném? Hisz ez egy kicsit izgalmasabbá teszi a dolgokat ám az, hogy meddig tudom még megjátszani a jó kislány egy ilyen vonzó hölgyemény előtt már magam sem tudom. Lebukásom talán még közelebb hozom azzal, hogy csak az utolsó pillanatban veszem észre a lányfürkésző tekintetét, aki szintén felmért engem.
Mikor elér hozzám a kérdése a tekintetem leveszem róla és íriszeimet az ég felé irányítom miközben jobb mutatóujjam az ajkaimra helyezve játszom el a gondolkodó lány szerepét.
- Hmm…Nos, most értem el a 4. szintet és szerettem volna minél hamarabb feljönni és körülnézni. – emelem vissza a tekintetem a lányra egy széles mosollyal együtt. - Már halottam a felsőbb szintekről egy s mást, de nagyon szerettem volna saját szememmel is látni. – és voltaképp igazat is mondok, bár kiegészíteném annyival, hogy azért haladok felfelé, hogy még több csinos lánnyal találkozhassam.
- Nem, dehogy, tényleg szívesen segítek. – erősítettem meg az álláspontomat miközben a menüvel játszadozom. Halk kacaja pedig számomra visszajelzés, hogy jól alakítom a karaktert.
- Re-rendben Mikoto… san… – ül ki a meglepetés az arcomra. Igen, tudom, hogy a nevem nem egy nagyon ritka név mégis elsőre eltalálni csupán az első elnyújtott szótagból, megérdemel egy meglepődöttséget tőlem. Ennél persze csak az okoz még nagyobb meglepettséget, mikor hirtelen elkapja a tégelyért nyúló karom és leránt maga mellé.
Nem okoz nehezemre észrevenni a lány hangjában bekövetkezett változást, mely elgondolkoztat, hogy valóban megéri e még fenntartanom az álcámat.
- Tiszta… lappal? – motyogom, halkan miközben kényelmesen letérdelek a hűs vízbe, majd a serkamra ülök és a nyitott tégelyt az ölembe teszem.
- Hogy miért pont ezt a nevet… hmm, lássuk csak… – teszek úgy, mint, aki elgondolkodik kérdésén miközben a szavainak eleget téve a bikini felsőjét csomózom ki. Majd teljesen szabaddá téve a hátát a naptejbe mártom finoman a jobb kezem mutató és középső ujját, a kiemelt sikamlós kenceficét elegyengetem mindkét kezemen, majd finom masszírozó mozdulatokkal kezdem el elkenni a lapockáinál kezdve.
- Így megfelel? – hajolok közelebb a lány füléhez, miközben halk suttogó hangomba most én csempészek némi csábos hangsúlyt.

by **Kuromajo** Csüt. Ápr. 03 2014, 00:06

Csak 4. szintű...? Messze nem tudtam oly' jól elrejteni érzelmeimet, mint Nii-sama, így a közlés hallatán a meghökkenés jeleit vettem észre magamon. Habár az íja minőségéből ítélve meg voltam róla győződve, hogy messze nincs olyan szinten, mint én, ez a különbség jóval több volt annál, mint amennyire én gondoltam. Yare-yare... milyen könnyedén össze tudnám törni az élete virágát =) Szerencsésnek vallhatja magát, hogy jelen pillanatban szemernyi vágyat nem éreztem magamban a gyilkolás mámoros érzése iránt, bár ha a vérszomj elködösítené tudatomat, még talán akkor se tudnék bántani egy ilyen bájos pofikát. Legfeljebb azért, mert ily' csúful megjátssza magát. Vajon úgy érzi, hogy az esetlensége láttán feltámadnak bennem az anyai ösztönök, és ezáltal csavarhat az ujja köré? Most hogy belegondolok, valami ilyesmit tettem én is Viola-sannal, és milyen remekül működött...!
- Ezen és az 5. szinten kívül nincs más izgalmas hely még ebben a világban... de jól tetted, hogy felmerészkedtél ide ^^ - mosolyogtam töretlenül, halványan utalva rá, hogy ismerem az eddig megnyitott szinteket, közvetve pedig ahhoz a gondolatmenethez is eljuthat, hogy a szintem legalább 15-ös. Mindez azonban lényegtelen mellékterméke volt szavaimnak, melynek lényege az volt, hogy ha idegenvezetőt keres, akkor megtalálta. Hiszen miért is ne köthetnék szorosabb ismeretséget ezzel a lánnyal? Manipulatív és csinos... pont az esetem, szeretem az izgalmat, amit nyújthat =)
- Ara-ara, gomen'... Azt hiszem tettetnem kellett volna, hogy nem jöttem rá a nevedre. Nagyon zavar, ha a valódi neveden szólítalak... Maaya-san? ^^ Merthogy szerény véleményem szerint sokkal szebb, mint a Kaibutsu. Az olyan... negatív és félelmetes töltést hordoz magában, pedig te... cseppet sem vagy félelmetes ^^ - kértem elnézést kissé provokatív megmozdulásomért, de nem tehettem róla, ha nem mondhatom ki... Bizonyítani kívántam az intelligenciámat még úgy is, hogy rengeteg bajt hozott a fejemre. Említett testrészt oldalra fordítottam, és lustán kinyitottam a szemem, hogy követhessem a lány mozdulatait. Olyan illedelmesen ült le mellém... szélesebbé vált a mosolyom =) Ugyanakkor hamarosan éreztem, ahogy a szövet elenged a melleim körül, és immár nem tartja úgy kebleimet, mint eddig. Nahát... meg se nézte, hogy be tudna-e kenni enélkül... milyen szemérmetlen =) A hideg krém érintésére megrezzentem, ámde Maaya-san finom, kényeztető masszírozása hamar megmelengette testem.
- Hogy megfelel-e? Közel sem elég, Maaya-san =) Miért szeretnél felizgatni az érintéseddel, mondd? - kuncogtam. Micsoda ostoba kérdés, egyik értelmében csak akkor lett volna helyes, ha már befejezte volna a kenegetésem, a másik értelmében pedig nem gondolhatta, hogy ennyivel máris hatással lesz rám... és számomra az érintésből nyilvánvaló volt, mi is a lány célja - Hol kívánsz még bekenni, ha a hátammal végeztél, huncut kislány? =) - kérdeztem csintalan mosollyal. Vajon zavarba jön, hogy ilyen nyíltan reagálok a közeledésére, vagy épp fordítva, és a zöld utat érezve felbátorodik? Jaj, ez olyan izgalmas, olyan szerencsés vagyok... *.*

by **Sakamoto Rin** Csüt. Ápr. 03 2014, 17:29

Mikor itt létem okáról kezdek el beszélni a lány észrevehetően meglepődik. Reakciójából ítélve jóval magasabbnak, hihetett, vagy mostanában már tényleg ilyen kevesen maradtak az alsóbb szinteken, hogy az ember már azon is meglepődik, ha valaki még csak most éri el a szintemet?
- Oh, tényleg? Ha jól halottam, akkor eddig összesen 14 szintet sikerült meghódítani, ugye? Akkor ezek szerint már ilyen magas szintű lennél Mikoto-san? – csodálkozom el a feltételezésem végeredményén, ha a mondandója igaz a szintje már 14 vagy annál is magasabb, ami lenyűgöző és egyben félelmetes is? Bár ha róla beszélünk talán nem is olyan meglepő, hogy ilyen magas szinten van. - Igen azt hiszem tényleg jó döntés volt. – mi az, hogy. Nem csak, hogy vele hozott össze sors, de ha ott maradok a harmadik szinten most egy kisebb csapat feldühödött és kirabolt hím csapattal kéne szembe néznem.
- Iie, iie… egyáltalán, én csak azt halottam más játékosoktól, hogy idebent tabu a valódi neved, vagy micsoda… bár nem igazán értettem miért, hehe… – simogatom a tarkóm széles vigyor mellett. - Hát, ha szabad ilyet mondanom… szerintem rád sem illik nagyon a Kuromajo… mármint úgy értem, hogy nekem egyáltalán nem tűnsz boszorkánynak^^ – felelem, miközben letelepszem mellé a hűs vízben, hogy elkezdhessem azt, amire már azóta vágyok, hogy megláttam és szóba elegyedtem vele.
- Eh… közel sem… – lepődöm meg szavain, pedig eléggé gyakorlott vagyok benne, vagy csak megjátssza magát, hogy szándékosan cukkoljon? - Én csak azt szeretném, ha jól éreznéd magad… – felelem kérdésére és folytatom a tégely tartalmának egyenletes elkenését a selymes bőrfelületén. Lassan indulok meg hátrafele célba véve a még egyben lévő csomókat, melyeket szintén szándékomban áll kioldani.
Kérdését hallva óhatatlanul is megálltam egy pillanatra. Kész, ennyi, bár már eddig is kissé erőltetettnek tűnhetett a hamis jellemem, és mintha ezt ő tudta is volna, mostanra azonban ennek már vége. Alsó ajkamra ráharapva mérem fel még egyszer az előttem fekvő lány testét mielőtt választ kívánnék adni a számára.
- Mmm… mit szólnál… vagyis… – a kezeim épp ekkor elérik a lány csípőjét és egyben a kitűzött célt, ám ennek ellenére a napvédőtől sikamlós tenyereim a lány oldalán visszafelé kezdenek el haladni gyorsabban, mint a masszírozásnál, majd a mellkassal egy vonalba érve elmerültek a vízben, hogy aztán a lány formás keblei alá csusszanjanak. - Azt hiszem, itt folytatnám, és aztán… – jelenik meg az arcomon a pajkos mosoly és úgy vélem mondandóm sem szükséges befejeznem, hisz pontosan tudja, mely irányba folytatnám a kenegetését. Ha már arra rávett, hogy hamarabb felfedjem magam, kétlem, hogy nem ismerné a szándékaimat vele kapcsolatban.

by **Kuromajo** Csüt. Ápr. 03 2014, 18:32

Helyes következtetést vont le, habár nem kellett hozzá Albert Einsteinnek lenni, hogy megállapítsa mondandómból, relatíve magas szinteken mozgok. Ugyanakkor nem tetszett a megfogalmazása, hiszen nem tartotta meg lehetőségként, hogy még annál is magasabb a szintem, mint azt az összes emelet ismerete sugallja. Bizonyára kicsiben gondolkodik, hiszen a saját szintje is alacsony, és a komfortzónáján kívül esik, ha több, mint tíz szintet tesz kettőnk közé.
- A legerősebb játékosok már a 30. szintet közelítik... az én erőm korántsem összehasonlítható az övéjükkel. Nem nevezném magamat magas szintűnek ^^ - reagáltam végül egy bizonyos szókapcsolatra. Nem szerettem volna, ha tévhitbe ringatja magát az önnön tudatának korlátai miatt. Ez kifejezetten kellemetlen lett volna mindkettőnkre nézve, nem kívántam, hogy idealizáljon, vagy esetleg féljen. Épp ellenkezőleg, nem akartam magasabb lépcsőre helyezni a lényemet az övével szemben. Helytelen lett volna, Maaya-san nem az az ember, akit lenézek.
- Nem csupán idebent, de itt fokozottan... nem tudsz egy hamis avatár mögé bújni. Habár... én magam sem teljesen értem a játékok világát, cseppet sem logikusak... ^^ - sóhajtottam fel. Bajos volt számomra megérteni a mechanikáját ezeknek a rémesen egyszerű játékoknak, sosem értettem, mit élveznek rajta mások. Az egyetlen értelmes dolog bennük a PK volt, de az sem volt az igazi, hiszen csak egy digitális adathalmaz létét szüntethettem meg... Kár, hogy itt Aincradban a vér és a fájdalom hiányával elrontják azt az élményt, amit okoz az életek elvételének mássága =(
- Ara-ara, nem tűnök félelmetesnek? Kár, milyen kár... - kámpicsorodtam el kissé, ám aztán édes, csilingelő kuncogásban törtem ki - Örömmel tölt el, hogy nem látod bennem ^^ - fejeztem ki boldogságom, és valóban örültem neki, hogy nem fél tőlem. Sokan még akkor is megijednek, ha valójában nem célom megrémíteni őket... Igaz, én ezt nem is bánom, a félelem csillanása a szemekben az egyik legszebb dolog, amit el tudok képzelni =)
- Ez aranyos... de azért elsősorban a leégést szeretném elkerülni ^^ - okítottam kicsit, felhívva rá a figyelmét, hogy nem azért kértem meg a hátam bekenésére, hogy élvezkedhessen... Ugyanakkor az igazat sem mondtam meg, hiszen csupán kifogás volt arra, hogy magam mellett tartsam, és felmérjem, érdemes-e megismernem. De azt hiszem, lassan megállapíthatom, hogy érdemes, máris nagyon megkedveltem =) Ahogy elkente a hátamon a naptejet, kellemes bizsergés futott végig a porcikáimon, izgató volt a simogatása... hisz annak is szánta. Ahogy nálam kifogás volt a krémezés, úgy őt sem az önzetlenség vezérelte =)
Kíváncsiságom is válaszhoz vezetett végül, hiszen a lány tenyere nem csak végigsiklott az oldalamon a kérdésemet követően, de pillanatokon belül azt is megéreztem, ahogy körbeöleli a melleimet. Halk nyögés szaladt ki ajkaimon, és egy kis ideig még hagytam is, hogy ott nyugodhasson a keze. Ám a pár pillanat letelte után feltornásztam magam, az oldalamra fordultam és eltakartam a kebleimet a bikinifelsőm anyagával.
- Köszönöm a segítséged, Maaya-san ^^ - hálálkodtam, mintha az iménti kérdésem nem is létezett volna. Csupán a válaszra volt szükségem, magára a tettre nem... még nem. Már csak az hiányzik, hogy azt higgye, könnyen megkapható nőcske vagyok, aki máris a karjaiba ugrik... ó nem =) Felültem és elfordultam, majd visszavettem magamra a melltartót, és miután megigazítottam, talpra álltam és a hűs vizet elhagyva a forró homokba sétáltam, hogy végül ott telepedjek le. Elvégre azt említettem korábban, hogy csak azért feküdtem a vízben, mert nem kívántam leégni... de ez a veszély immár nem fenyegetett.
- Nincs meleged abban a ruhában? - mutattam rá, hogy hozzám képest meglehetősen túl van öltözve. Mennyire vetkőzik le? Hogyan próbál elcsábítani? Egyáltalán milyen hatással lesz rá, hogy nem hagytam magam? Mind-mind nagyon izgalmas kérdések voltak =)

by **Sakamoto Rin** Szomb. Ápr. 05 2014, 13:27

- Hmm… de attól még ez is szép eredmény. Hozzám képest meg pláne. – jegyzem meg egy mosollyal kísérve. Harminc ez egy igen szép szám, és reálisnak is mondható, sokkalta, mint a 15 körüli főleg ennyi idő elteltével. Viszont a Bossok úgy tűnik, nem adják könnyen magukat, ha még mindig csak ennyi szint van felszabadítva. Na, nem mintha annyira érdekelt lennék a dologban, hisz kétlem, hogy egy elé is állnék, meg aztán a lányok jobban érdekelnek, mint a bossok legyőzése.
- Ah… értem, akkor nem vagyok egyedül ezzel. Igazság szerint ez az első ilyen játékom. – nem is vagyok az a nagy játékos, ami látszik is rajtam, és igazság szerint csak az ösztönzött, hogy biztos itt is lesznek csini lányok, akikkel játszhatok, és hogy ezt egy játékban tegyem, sokkal jobban érdekel, mint maga a játék. Azon belül is most csak ő érdekel. A kis boszorkány könnyedén leszerel, de még milyen könnyen. Nem adja magát olyan könnyen, és ez nagyon, nagyon izgató. A mellei formája és tapintása pedig már még nagyobb ösztökélés számomra ahhoz, hogy ne hagyjam annyiban a dolgot.
- Szívesen… – felelem, miközben nézem, ahogy elsétál mellőlem.- De ha már elkezdtem… engedd meg, hogy a lábaidat is bekenjem. Nem szeretném, ha leégnél, csak mert félmunkát végzek. – ajánlom, fel magam ismét a lánynak miközben felállok és elindulok az irányába. Nem hagyom ennyiben a dolgot, és szerintem ezt ő is tudja.
- Ajaj… milyen igaz… – jegyzem meg, miközben magamra tekintek. A kezemben a naptejes tégelyt bezárom, majd a felsőmbe ejtem, hogy aztán a kezeim a csípőmre tegyem. A hüvelykujjim a nadrág alá csúsztatom, majd lassan elkezdem lehúzni.
- Ugye majd segítesz engem is bekenni? Nem szeretnék én sem leégni… – tolom le egészen a térdemig az említett átázott ruhadarabot, mely onnan már magától lecsúszik.
- Oh… – térdelek a homokba gyorsan még mielőtt Mikoto-san jobban szemügyre vehetné szabaddá lett fehér bugyim. - Uh, úgy néz ki ez is átázott… – felelem, miközben összezárom a lábaimat. Mikoto-sanhoz hasonlóan nem bikinit, hanem egyszerű fehérneműt viselek, ami vékony anyagának köszönhetően, vizessé válna és a bőrömhöz simulva enyhén átlátszóvá válik. Nem vagyok egy szemérmes alak, viszont ő sem engedett túl sokat és sem mutathatok még sokkal többet. Végül négykézláb közelítem meg a lányt.
- Akkor… megengednéd, hogy bekenjelek? Utána pedig te… engem. Csak előbb kivennéd? – akasztom a felsőm szélébe a jobbom mutató ujját majd a talaj irányába húzom egy kicsit, utat nyitva a gyönyörű boszorkány kezének.

by **Kuromajo** Szomb. Ápr. 05 2014, 18:55

- Valóban így gondolod? Ara-ara, egészen zavarba hozol - támasztottam meg ujjbegyeimet arcomon meghatódva. Megérintett a dicséret, hiszen olyannyira ritkán kapok őszinte törődést. Ugye nem csak udvariasságból mondta? Nii-sama biztosan meg tudná mondani, ő egészen lenyűgöző dolgokat olvas le pusztán a mimikából, hozzá képest az én tudásom a nulla felé konvergál.
- Én már kipróbáltam korábban is, bár természetesen nem ezzel a virtuális környezettel... Oly' csodálatos, hogy mit kihoztak ebből a technológiából, mennyi aspektusa lett realisztikus. Például az érintés is, vagy az illatok... - csúszott le ujjam az ajkamra, és óvatosan végigsimítottam rajta, miközben tekintetem Maaya-san ajkaira siklott. Vajon az övé is olyan puha, és csókja is ízletes? Ki szerettem volna próbálni. Istenkém, miért vagyok ilyen türelmetlen?

- Mondd csak, mit szeretnél elérni? Mi hozott egy ilyen világba, ha nem a játék maga? Hisz akkor nem négyes szintű lennél, ha a játék érdekelne ^^ - kérdeztem, miközben leültem a homokra, mely puhán ölelte körbe testem vonalát. Törzsemet hátradöntöttem, és kebleimet kiemelve támaszkodtam meg hátam mögött, lábaimat pedig keresztbe vetettem, miközben azt figyeltem, ahogy megszabadul a nadrágjától. Milyen kacér volt, minden mozdulata erotikával teli volt... minden idegszálával arra koncentrált, hogy felkeltse bennem a vágyat. És ahogy próbálkozott, hogy hozzám érhessen, az valami egészen tündéri volt =) Olyan kedvesen ajánlkozott, de egyben éhesen is, mindenféle logikusnak hangzó kifogást keresve. Mosolyom egyre szélesebb lett, és végül fel is nevettem.
- Maaya-san, miért bújsz megint kifogások mögé? Jobban tetszett, amikor őszinte voltál. Az imént mintha nem a lábaimmal szeretted volna folytatni, miért mondasz most mást? ^^ - kuncogtam tovább, és elengedtem a talajt jobb kezemmel, hogy végigsimíthassak vele jobb mellemen - Miért gondolod úgy, hogy még mindig szükséges elcsábítanod? Nem szeretnéd, ha ellenkeznék? Miért nem veszed el erővel azt, amit akarsz? Mutasd meg, mi rejlik a bájos álarcod mögött... - mosolyogtam rá, majd előredőlve a füléhez hajoltam - ...Kaibutsu-chan =) - suttogtam halkan, majd ismét halk kuncogást hallattam és visszadőltem. Teljesen figyelmen kívül hagytam mindent, amit mondott vagy tett, azt akartam, hogy domináljon. Úgy, hogy mégis én irányítok. Ki akartam csikarni belőle ezt a kellemetlen, idegen érzést, hogy úgy táncol, ahogy én fütyülök. Ha elfogadom a felajánlását, akkor hiába veszem át a kezdeményezést, valójában azt tettem volna, amit ő akar, hiszen szándékosan rendelte volna magát alám. Így viszont... fordítva lesz... ha nem tesz ellene azzal, hogy összeszedi magát, és valóban elcsábít... hogy eléri, ne tudjak ellenállni neki, hogy vágyakozzak utána. Úgy, ahogy ő vágyakozik utánam =)

by **Sakamoto Rin** Hétf. Ápr. 07 2014, 21:21

- Igen-igen… csodaszép és olyan valóságos… – jelzem izgatottságom kifejezve, mert ez a világ tényleg gyönyörű még annak ellenére is, hogy ugyan olyan veszélyes is. Tekintetem azonban egyből a lány ujjait kezdi el követni, és önkénytelenül is óvatosan ráharapok az alsó ajkamra, kínomban. -… érintés, igen… – eddig jól tartottam magam az állarcomhoz, most mégis egy pillanatra meginogtam, és ez neki köszönhető. Ha nem tudnám megállni már most rögtön, rávetném magam, ám mégis visszatartom eme csábtó kényszert, hogy eljátszogathassunk még egy kicsit egymással.
- Hogy mi? – zökkent ki a kérdesse kínlódó állapotomból és tekintetem hamar feljebb emelem az ajkairól egyenest a szemeire. -… hát… természetesen, maga a világ… mert lenyűgöző, hogy az emberek pusztán számokból ilyen csodálatos dolgot csináltak, még akkor is, ha végül ilyen rossz irányba fordult… – habozok a mondatom elején. Még annyira a hatása alatt vagyok, ha nem vigyázok, még idő előtt elárulom magamat. Hajszál híján csak hogy nem a valós okot említem meg, arról, hogy kíváncsivá tett egy újfajta ˝vadászmező˝ megalkotása, egy teljesen zárt mesterséges környezetben.
Próbálkozásom a laza sztriptízzel, úgy tűnik valamiképp hatással van rá. Hisz azaz arcán a mosoly nekem ezt sugallja, ám még így is a kis türkjeimet könnyedén félre sodorja egyetlen mondattal. Teljesen kiszámíthatatlan, annyira, de annyira hozzá szoktam a könnyen foglyul ejthető szívekhez, hogy ez a lány még teljesen új a számomra.
-… haaa...- szegem a fejem egyenest a földnek, miután ilyen egyszerűen elintéz ez a kívánatos boszorka. Mikor a fülemhez hajolva suttogja az általam kreált nevet megrezzenek, nem mástól, mint az izgatottságtól. A szörnyetegre kíváncsi mely az állarc mögött rejlik, íg már nem tarthatom, sőt nem is akarom. Ennyi volt az előjáték…
- Hmm… – emelem meg a testem megtartó bal kezem és kibontom a felsőmet elől egyben tartó masnit, majd egy gyorsmozdulattal tűntetem el a nyakamat körülfogó fekete bőr és lánc alkotta díszt. -… ahogy kívánod, Majo-chan… – kezdem követni az eltávolodó fejét ezzel minél közelebb kerülve az engem hívogató gyönyörű testéhez, miközben a nyelvemet kissé kidugva nedvesítem be az ajkaimat. Jobbommal aztán átnyúlok felette és a támaszkodó bal kézfejére tettem rá ezzel lefogva, ha esetleg menekülőre fogná, bár kétlem, hogy ezt tenné.
Olyan közel hajolok hozzá, hogy orrom az övéhez simul, és ajkam is majdhogynem, Mikoto-jéhoz ér. Ám bármennyire is erre vágyakozom már egy ideje, és remélhetőleg ő is, tovább kínzom mindkettőnket. Helyette orrom hegyével végig simítom a selymes arcbőrén, míg el nem érem a nyakát. Nedves ajkammal nyomok rá egymás után csókokat, miközben bal karomat a megemelve a derekától indulva simítom végig egyre feljebb haladva. Elérve végül a mellkasának kerekded kitülekedését végig simítom rajta körkörösen a tenyeremet.

by **Kuromajo** Kedd Ápr. 08 2014, 19:27

- Szegény lány, bejut egy játékba, hogy élvezze a virtuális környezet adta különlegességet, és akarata ellenére bent ragad... - egészen szomorú történet, valóban megsajnáltam Maaya-sant. Jómagam képes voltam élvezni a játékot is, és igazság szerint az életem se hiányzott annyira, amit kint éltem. Nii-sama itt volt nekem, még ha nem is lehettem mellette, így teljesnek éreztem az életem, másra nem volt szükségem ahhoz, hogy boldognak érezzem magam. Azaz... talán mégis. Hiszen magányos voltam így, hogy nem lehettem bátyám oldalán. Más férfival azonban a világ minden kincséért sem vigasztalódnék, gyűlöltem őket, gyűlöltem tiszta szívemből, amiért ilyen állatfajként elszívják előlem a levegőt! Vajon Maaya-sant én is érdeklem, vagy csupán a testi örömök lehetősége vonzzák hozzám?
- Mivel ütöd el az idődet így? Vannak barátaid? Vagy... barátnőd? - kérdeztem kissé félénken. Szörnyű lehet semmittevésben élni egy város közepén, egyedül, ezért is kérdeztem, érdeklődtem aziránt, hogy ennyi idő elteltével mivel foglalkozik? Néha még nekem is olyan unalmasan telnek a napjaim, pedig én játszom. De neki még ez sem volt ott, hiszen csupán 4. szinten áll

Biztosan ezért igyekszik úgy viselkedni, hogy mindenképpen szimpatikusnak találjam, csakhogy én már rég eldöntöttem, hogy érdekel a lány. Merész volt és huncut, kíváncsivá tett. Játszottam vele, nem tudtam megállni. Pedig megtehettem volna azt is, hogy könnyen adnom magam, de abban hol az élvezet? =) Mármint... túl egyszerűen jutnánk hozzá egymáshoz, nem? Az pedig nem is olyan izgalmas, ha nem csak egyetlen alkalomra tervezel ^^
- Ara-ara... =) - mosolyodtam el, ahogy a lány kívánságomnak engedve utánam mozdult, és forró leheletével megcsiklandozta arcomat és nyakamat. Pillantásom a bal kezemre vetődött, mely mozdulatlanságra lett kényszerítve Kaibutsu-san által, ám végül felemeltem a fejemet, hogy szabadon hagyjam a lány számára nyakamat az engem elöntő csókokhoz. Felettébb kellemes érzés volt a puha ajkak érintése... és a simogatás is, mely libabőrössé tett. Vággyal teli sóhaj szaladt ki az ajkaimon, ahogy újra eljutott a bikini által fedett kebleimhez. Én azonban meg se moccantam, csak fejemet hátravetve élveztem Maaya-san ténykedését.
- Tényleg bármit megteszel, amit mondok neked =) - kuncogtam a tényt felismerve - Mit adnál azért, hogy folytathasd, és hogy... esetleg viszonozzam, amit teszel velem? ^^ - kérdeztem pajkos hanglejtéssel, szabad kezemmel megérintettem egy hajtincsét és végigsimítottam rajta - Lennél például a szolgám? Mindent meg kéne tenned, amit kérek tőled, de... ezért cserébe... bőségesen megjutalmazlak... amivel csak... akarod =) - suttogtam kéjesen a fülébe, újra és újra rálehelve a fülcimpájára és nyakára, ám nem bírtam tovább. Nyelvemet kidugva megérintettem a lány fülkagylóját és végigsiklottam rajta, éppen csak súrolva azt. Ara-ara, lehet hogy én is elvesztem a fejemet lassan?

by **Sakamoto Rin** Vas. Ápr. 13 2014, 16:08

- Áh… annyira azért nem komoly a helyzet… vagyis… – vakargatom a tarkóm. Hogy is tudnám megmagyarázni, hogy vele ellentétben én csak pár hete eszméltem fel ismét az után, hogy Kayaba keresztbe tett a játékosoknak. Nem igazán érzek honvágyat, vagy ilyesmit. Még a haláltól való félelmem sem alakult ki, és valószínűleg, amíg ilyen csinos lányokkal hoz össze a virtuális sors addig nem is fog.
- Hát, leginkább a játék kiismerésével töltöttem az időm, mivel kezdő vagyok, tudod… – felelem mosolyogva.
- Barátok? Nem még nincsenek. Tegnapig egy nálam magasabb szinten lévő fiú csapattal voltam, akik segítettek megérteni a játékot és eljuttatni a 4. szintig, de már az is a múlt… B-barátnő? – játszom meg a végén az ártatlant, mintha nem tudnám, miről beszél. Magamban meg persze mosolygom, mert ilyen kérdést általában csak a szintén barátnő iránt vágyakozó lányok tesznek fel. Ebben biztos vagyok!
Ha belegondolok, hogy majd egy éve nem ízleltem egy nő selymes bőrét, halhattam kélyes izgató nyögését ezek a pillanatok még örömtelibbé válnak számomra, habár már az a pár hét is, amit tudatosan eltöltöttem itt kínzásnak tűnik, a valós világban megszokott napi rutinomhoz képest.
- Amit mondasz? Azért ez nem teljesen igaz…*csókol* ne ringasd magad ilyen tévképzetbe…*csókol* azért teszem, mert én akarom, nem azért mert te mondod… – felelem, szüneteltetve a lány csókolgatását. -… vagy mégis, magam sem tudom, hisz még nem találkoztam olyannal, mint te… – a gondolat, hogy azért teszem, mert ő mondja, már megvetette magát bennem, de még mindig nem tudom teljesen elfogadni, hogy valaki engem irányítson, mikor ez mindig is fordítva működött nálam.
- Heh… és te mit tennél azért, hogy velem megtehess akármit? – vágok vissza a kérdésére egy kérdéssel. A mellét simogató kezem miután felfedezi az anyagon keresztül a lány mellbimbóját, mutatóujjra váltva körkörös mozdulatokat leírva kezdem el ingerelni, miközben ismét csókokkal illetem a bőrét, miközben elhagyom a nyakát és egyre lejjebb haladok. Újabb kérdése hallatán azonban ismét szünetet tartva emelem meg a fejem és tekintetem az övéhez igazítom.
- Ah… – fejtem ki röviden tetszésemet a lány tettére, mit az igen csak csábító kérdése után tesz. - Hogy bőséges jutalom… amit csak akarok, he? – mosolyogom el, majd mielőtt még ismét megszólalnák, magam is megízlelem a lány fülét. Nyelvem hegyével ugyan azt az utat teszem meg, amit ő az imént nálam. - Amit akarok… egy kis ízelítő a szolgálataimért… mutasd meg, mit tudsz… és átgondolom… – állítom meg a bal karomat és várok mit lép a mondandómra. Szívesen folytatnám még tovább a kényeztetését, de kíváncsi vagyok, hogy vajon ő is képes-e engem elkényeztetni.

by **Kuromajo** Vas. Ápr. 13 2014, 20:45

18+

Fiúkkal? Szegényke, hogy vetemedhetett ilyesmire? Nagyon kétségbeesett lehetett, ha ráfanyalodott azokra a majmokra, vagy... talán csak kihasználta őket? Ártatlannak tűnt, de az én szememet nem csapja be oly' könnyedén, a felszín alatt egészen biztosan rejlenek izgalmas titkok. Tetszett volna, ha kiderül, manipulatív módon megvetetett magának mindent velük, aztán cserben hagyta őket. Többre nem számítottam még így sem, pedig az igaz az lett volna, ha végez is velük, ahogy én tettem volna. Azonban... én nem bírnám elviselni hosszútávon, ha körülvenne egy csapat féreg, azt hiszem igen gyorsan elérné őket a vég =)
- Ara-ara, nem bántottak, ugye? - kérdeztem aggodalmasan csak a biztonság kedvéért. Ha mégis... akkor azt hiszem vadászgatni fogok egy kicsit. A gyűlölet pillanatok alatt elöntött, ha arra gondoltam, hogy hasonlóan bánhattak egy másik lánnyal is, mint velem. Azok nem halált érdemeltek, hanem örökös kínt és szenvedést, hogy megtudják mi az, amit mi érzünk, mikor tönkreteszik az életünket... Szerencsére Maaya-san jelenléte segített gyorsan megnyugodnom, és egy nagy sóhajjal félre is söpörtem a zavaró gondolatokat.
- Kuku... szóval nincs ^^ Igaz akkor talán nem is mutatnál oly' heves érdeklődést irántam, nemde? =) - kuncogtam, miközben ő provokációm hatására nem habozott megmutatni, mennyi örömet képes okozni egy másik lánynak. Mellbimbóm máris szinte átszúrta a vékony anyagot, különösen ahogy hozzáért... hátam ívben megfeszült, és halk nyögés hagyta el az ajkaimat az ingerekre. Igazság szerint nem is az érintés, hanem a szavak izgattak fel olyan nagyon... Ahogy megpróbált domináns helyzetbe kerülni... Erre vágytam igazán, nem arra a mesterkélt próbálkozásra, amivel eddig próbált elcsábítani. Ettől forrósodott fel igazán a testem, felébresztette bennem a vágyat, ahogy megharcolt velem az irányításért =)
- Micsoda buta kérdés... Úrnődként alapvető jogom, hogy bármit megtehessek veled, amit csak akarok. Nem kell érte tennem semmit =) - vágtam vissza magabiztosan kuncogva, miközben hátam mögé nyúlva megpróbáltam megragadni a melltartóm zsinórját, ám ebből a pozícióból ez nem is volt olyan egyszerű... Azt hiszem még várat magára, hogy simogatását és csókjait közvetlenül ott érezzem, ahová a legjobban kívánom őket. Kár, milyen kár...
- Látom, van még egy kevés önuralmad ^^ - mosolyodtam el, érzékelve, hogy leállította magát annak reményében, hogy visszaadok valamennyit abból, amennyit eddig kaptam. Eltöprengtem néhány pillanatra, de az ajánlata felettébb logikusnak és igazságosnak tűnt. Senki sem szeret zsákbamacskát venni.
- Rendben van, Maaya-san ^^ - bólintottam, és súlypontomat átbillentve előrébb dőltem, miközben kezeimet a szétnyitott felső alá csúsztattam, és a vállán végigsimítva lefejtettem róla a ruhadarabot. Igyekeztem kevéske erőmet kihasználva feldönteni, de addig nem nyugodtam, amíg a hátán nem tudom a lányt =) Csak ekkor hajoltam közelebb, olyan közel, hogy ismét érezhettük egymás forró leheletét.
- Ne hagyd abba, amit eddig csináltál, kérlek ^^ - kértem, és nem követeltem, legalábbis egyelőre, majd nyelvemet kinyújtva megnyaltam Maaya-san ajkait. Apró kóstoló... és mivel többet kívántam belőle, finom csókot leheltem a szájára, majd még egyet, és még egyet.
- A tulajdonom vagy, Maaya-san. Megcsókolhatlak... megérinthetlek... megalázhatlak... és akár azt is parancsolhatom, hogy ne csak a szeretőm légy, hanem... =) - nyitva hagytam a mondatot, miközben ajkáról lefelé indultam, és először az állát, majd a nyakát csókolgattam végig. Aztán átvándoroltam a vállára, a kulcscsontjára... és miután félrehúztam a melltartót, nem voltam rest megkóstolni az apró, de formás kebleket sem, perceken keresztül, kínos lassúsággal haladva előre. Kezem időközben a lábakat simogatta, egyre feljebb és beljebb haladva a combokon, de mielőtt igazán izgalmassá válhatott volna a dolog, lenyugtattam tenyerem és felemeltem a fejemet is.
- Meggondoltad ugye? Nincs kétségem afelől, hogy mi is a válaszod. Ám az ízelítő ennyiből állt csupán =) - kuncogtam a lány szemébe nézve. Éppen csak, de képes voltam megtartani az önuralmamat. Nem, nem volt szabad elveszítenem a fejemet, az rombolná az imidzsemet. De olyan közel álltam hozzá... túl jó volt =)

by **Sakamoto Rin** Csüt. Ápr. 24 2014, 19:40

18+ /Inkább én is kiírom^^/

- Eh… nem, nem, nagyon segítő készek voltak, de nem bántottak^^ – az már mellékes, hogy most valószínűleg a pokolra kívánnak, és ha megtalálnak nekem annyi. Persze meglepő is lenne, ha továbbra is el tudnám csavarni a fejüket hisz megfosztottam őket a felszerelésüktől és a pénzüktől. Örülhetnek, hogy az életüket meghagytam, de ez most biztos nem jutna az eszükbe. Az előttem napozó szépség azonban nagyon aggodalmaskodónak tűnik, így remélem, a válaszom lenyugtatja, hisz nem szeretném, ha rosszkedvűvé válna még itt a végén. Az meg ugye nem lenne jó se neki, se nekem.
- Oh… van vagy nincs… kit érdekel ez az apróság… ha lenne is most, akkor sem lankadna a figyelmem irántad… - felelem kijavítva a mondandóját. Így igaz nem hagynám, hogy egy ilyen izgató préda csak úgy odébb illanjon, mikor itt van előttem, nem ezt még akkor sem hagynám, ha épp lenne valakim. Folytatom továbbra is a mellbimbója izgatását, miközben testét csókokkal bombázom továbbra is, és hallgatom a válasz reakcióját, ami csak még jobban felcsigáz.
- Oh, milyen ostoba is vagyok… Hisz ez egyértelmű, habár mégis most én vagyok felül és… – kezdek bele mondandómba, de még befejezni sincs időm, hisz Majo-chan egy ügyes mozdulattal kibillent az egyensúlyomból, így most én kerülök a homokba.
Kérésére – habár erre semmi szükség nem lett volna – továbbra sem hagyom a melleit nyugodni és immár mindkettőt kézhez kaphatom, hogy nem kell a talajt támasztanom. Vagyis csak eddig, végtagjaim ugyan is lassan veszítenek a mozdulatukból, ahogy megérzem a lány nedves nyelvét az ajkamon. Azok az ízletes csókok, melyeket tőle kapok, felmorzsolják a maradék önkontrollom is. A tapintása és simogatása a combomon és a mellemet ért csók együttesen végül egy halk kéjes nyögést kényszerít ki, miközben mutató ujjaim a lány bikini felsőjében kapaszkodnak meg. Az apró kóstolgatásnak vége…
- Hát persze… Úrnőm~… akkor engedd meg, hogy folytassam… – hát legyen, ha ez kell a további játékhoz, persze azt nem ígérem, hogy engedelmes szolga is leszek… nem, az végtére is nem lenne túl izgalmas… azzal kezeim, amik eddig a ruhadarabba kapaszkodtak elengedik majd egyre feljebb kúszva keresik meg a csomót, ami még a helyén tartja azt. Közben pedig ajkaira nyomok egy csókot, forró és hosszan tartót, mely közbe szeretnék nyughatatlan nyelvemmel is akcióba lépni. Mindeközben sikerül kioldani a csomót így ennek örömére ismét megpróbálok fölé kerekedni és a hátára fektetni, miközben a ruhadarabot végleg eltávolítom a lányról.
- Huhu… Úrnőm~ úgy néz ki nagyon felhevült a teste… – kezdek el kulcssontjától lefelé haladni csókokkal ízlelve ismét Majo-chan testét, egyre lejjebb és lejjebb. - Ugye nem bánja, ha kezelésbe veszem… - kezdem el masszírozni a melleit, míg az ajkaimmal el nem érem őket. Ekkor ugyan is a jobb kezem elhagyja a mellkas tájékot és egyre lejjebb csúszva simítja végig a lány selymes bőrét, míg újabb ruhaszövetbe nem botlik. Ott ugyan is körkörös mozdulatokkal időzik el egy kicsit, míg feljebb a nyelvem hegyével épp az úrnőm mellbimbóját ízlelem meg. Majd miután ajkaimmal is körül fonom, a kezem felpattan a fürdő ruhára, hogy egyelőre azon keresztül kezdje el simogatni Majo-chan érzékeny pontját. - … a kézrátételes gyógymód itt azt hiszem, segíthet, de ha nem vannak további megoldások is… Úrnőm~ – jegyzem meg egy mosollyal az arcomon, majd folytatom a melle kényeztetését.

by **Utahime** Szomb. Jún. 14 2014, 19:37

/Shukaku/

A kerti tónál próbálgattam az új szerzeményemet és még csalit is szereztem mellé. Negyedóra kitartó próbálkozás után sikerült is felszerelnem egyet úgy, hogy az ne pixeleződjön szét. Ennek megörülve hangos örömkiáltásban törtem ki, majd elkezdtem szemezni a békésen úszkáló koi pontyokkal. Meglendítettem a botom és az természetesen fenn is akadt a fűzfán. Lehet ez szerencse is, hiszen nem a saját halainkat kéne kifognom, talán nem is harapnának. De valahol csak ki kéne próbálni... Halkan nyüszítve sirattam az újabb semmivé csillámló csalit, és elkezdtem lefejteni a damilt az ágakról. Amint a botot sikerült kiszabadítanom a fűz fogságából, összepakoltam és visszaindultam a házba az eget kémlelve. Falco még mindig repkedő gyakorlatot tartott a tornyok közt szlalomozva. Bizonyára Timidus is valahol a közelben lehet, hiszen csak a ilyenkor szokott a ház körül repkedni. Úgy tűnt épp leszállni készül a lakórészünk teraszára, de elvétette és csőrrel beleállt a lakótoronyba, végül aláhullott a tetőre. A látottakra fájdalmasan felszisszentem, hiszen még innen is hallatszott, ahogy nyeklik. Gyorsan feliramodtam a szobánkba, bár mire a toronyba értem, Falco már szembetámolygott velem a folyósón. Valahogy mégis sikerült felküzdenie magát... Majd félrepillantva megállapítottam, hogy pont Shuék ajtaja előtt álltunk meg, és mire észbe kaptam, már be is kopogtam...
-Sziasztok.- Csipogott a főnix kissé kótyagosan, és meglepetten felnézett rám.
-Üdv… Nem lenne kedvetek egy halásztúrához?- Vigyorogtam ahogy kinyílt az ajtó, magamat is meglepve. Persze tudtam róluk, hogy ügyes horgászok, és nem mellesleg tőlük is tudtam meg, hogy lehet halászni a játékban. Ahogy sok mást is persze. Szinte -vagy konkrétan- a találkozásunk óta ők tanítottak minket a játék rejtelmeire, és éppen ezért egyre inkább természetesnek vettük, hogy először hozzájuk kell fordulni segítségért… Emiatt furdalt is a lelkiismeret, hiszen egyre csak kihasználom a leányzó kedvességét, de nincs semmi, amit nyújthatnék cserébe, tekintve hogy nem is igazán értek semmihez…
-Tényleg, említetted, hogy finomabb dolgokat lehet halász nagyobb vizekben...- Bólintott az ötletre, majd szégyenlősen Timidus felé fordult.
-És hogy a vízen könnyebb a leszállást gyakorolni...

by **Shukaku** Szomb. Jún. 14 2014, 20:04

Természetesen Timidus végig a tetőn, az egyik torony takarásából őrködött. Nem csak az idomár épségét vigyázta, hanem jelen esetben Falco gyakorlását is örömmel figyelte, Utahime… hmm… próbálkozásait is, és úgy cakunpakk az egész céhházat uralta és óvta vigyázó tekintetével. Persze a véleménye erősen eltért a két esetet illetően. Először is nem nagyon értette, hogy Utahime miért a kerti tóban szeretné kipróbálni, és miért nem valami egyszerűbb zsebpecával kezdi a horgászást, amiképpen ők is csinálták. Voltak olyan dolgok, mint például az úszó és a csali bedobása, amiben nem segített a rendszer, és ez sokkal könnyebben ment volna a lánynak, ha nem behajítani kell, hanem csak egyszerűen belógatni. A rendszer úgy sem tett különbséget aközött, hogy a nádasban halászik a játékos, vagy beljebb, a nyílt vízen. Csak az volt a fontos, hogy melyik tavat választja.
Falco esete már egészen más volt. Ő is csetlett-botlott ugyan, de ő legalább mindezt eredménnyel tette, ráadásul védett terület felett. Azok a dolgok, az emelkedés, süllyedés, kanyarodás, amelyeket Timi mutatott meg neki már egész jól mentek, de a landolással még akadtak problémák. A sárkány már a manőver megkezdésénél látta, hogy ez bizony nem fog sikerülni, de nem avatkozott közbe, és így a madárka végül is ha nem is elegánsan, de csak eljutott a céljához.
Ennyi bőven elég volt a sárkánynak is, tollászkodott egy keveset, majd belibbent a tárva-nyitva lévő ablakon a szobájukba, és picit tollászkodni kezdett.
-Vendégeink lesznek. Készülj.
-Vendégeink? Mikor?
-Negyvenhét, negyvenhat, negyvenöt…
-Timidus! Tudod, hogy ezzel az őrületbe kergetsz. Tudom jól, hogy ismered az összes céhtag gyorsaságpontjait, és ki tudod számolni, hogy mikor érnek ide teljes sebességgel, de nem kell ezzel állandóan menőzni.
-Menőzni? Te kérdezted, hogy mikor…
Kapta fel a fejét a sárkány, és értetlenül nézett az idomárra.
-Egyébként fél perc múlva érkeznek. Uta és Falco. Horgászni fogunk. Készülj.
Így mire a páros odáig jutott, hogy bekopogjon, Shu már készen is állt az indulásra. Ehhez még fél perc sem kellett, hiszen minden eszköz nála volt mindig, mindössze a ruháját cserélte át, ami két mozdulatot jelentett. mosolyogva köszöntötték az érkezőket, majd ki is léptek az ajtón.
-Mehetünk.
Timidus elvigyorodott, és bólintott egyet Falco felé.
-Igen, de az még Utahimének nem menne. Most horgászik először. Ha szeretnéd, akkor majd hozok neked olyat, amit a nagyobb szinteken szeretünk, Shu már mindent el tud készíteni. A leszállás pedig valóban könnyebb. Legközelebb próbáld úgy, hogy hogy nem a fejed van elől, hanem a lábad.

by **Utahime** Vas. Jún. 15 2014, 23:25

Nem tudom min lepődtem meg jobban. A saját kérdésemen, vagy a válaszon. Mindenesetre be sem fejeztem a kérdést, mikor útra készen álltak előttünk a tanítóink. Első körben talán nem is fogtam még fel a választ teljesen, így csak mosolyogva bólintottam.
-Csak most szereztem be ezt a botot, és ezért...Ah!- Hátralépek és körbenézek, majd egy darabig csak pislogva állok. Talán épp indultak valahová? Végül mikor rájöttem, hogy nekünk szólt Timidus -talán elért is úgy mondta, hogy értsem- gyorsan bólintottam felé. Mehetünk, de hova is? Hirtelen elfelejtettem az úti célt, pedig már akkor ki néztem a térképen, hol szeretnék horgászni, mikor a pecabotra beruháztam. Egy mély levegővétellel indítottam, kis gondolkodási időt hagyva magamnak, majd a kijárat felé intettem, és lassan elindultam.
-I-Igen... Úgy hallottam a negyedik szint szinte csak vízből áll, bár nem tudom milyen lehet a sziget partja, szerinted ott lehet horgászni?- Vagyis ahol van víz ott biztosan lehet, és egy VR játékba csak nem tesznek ki horgászni tilos táblát... de ki tudja. Mindenesetre a felfedező kedvem most is megvolt, de még mindig ritka eseménynek számított, hogy az első szintet elhagyjam. Falcoval kettesben még nem bátorkodtam sehova, hiszem még itt is van egy csomó szörny, amit nem tudnánk ketten legyőzni. Így megint vesztett a kíváncsiság a félsz ellen, de talán nem is olyan nagy baj, hisz még mindig nem fedeztem fel az első szintet sem teljesen... Sőt, talán soha nem is fogom, a méretére való tekintettel is, és mintha azt vettem volna észre, hogy meg-meg változik néha...
Figyeltem, hogy mit szól a kiszemelt célomhoz, majd egy sort nevetgélve lelkesen indultam a teleport tér irányába.
-Valóban, Uta még nem tud finomságokat fogni...- Egy cseppet elszontyolodva hajtotta le fejét Falco, majd kérdőn megemelkedett a bóbitája. Mit lehet azon készíteni vajon? Nálam jobban biztos nem tudja megpörkölni...
-Hogy a lábamat előre?- Egy pillanatra elgondolkodva, így kissé dülöngélve indult meg utánam. Majd hozzám hasonló lelkesedéssel indult meg, időnként előre szaladva, és a szárnyával csapkodva gyorsítva futásán. Majd rövid földfelszíni siklások után a lábát előrenyújtva igyekezett leszállni. Ennyek eredményeként többnyire csak beverte a lábát, majd bukfencezett egy sort, vagy túlfordulva háttal végigsiklott a talajon, amit az egy darabig parázsló, majd elpixeleződő elhullajtott tollai bántak.
-Inkább megvárom amíg odaérünk.- Zárkózott fel Timidus mellé, mikor már a térre értünk.
A sziget partjára érve egy ideig csak forgolódtunk mindketten.
-Itt sok víz van... talán jobb, ha partközelben maradunk.- Kellemetlen lenne, ha távol fogyna el a kitartásom... Igaz Timidus biztos nem nevetne ki, és a hátán talán kihozna, de nem maradhatok szégyenben...
-Egy óceán... Mond csak Shu, a ponty édesvízi hal, ugye?- A kellemeset a hasznossal elv alapján, nem véletlenül akartam itt, egy kicsiknek való szafari helyszínen kipróbálni az első botomat. De vajon lehetséges-e pontyot fogni egy óceán szigetén? Vagy ez mind édesvíz lenne, amíg a szem ellát? Persze ez még mindig csak egy VR játék, vagyis lehet tengeri ponty is, és egy egész szintes édesvízi témát is betehettek a játékba... Talán meg kéne kóstolni, hogy eldöntsem, melyik?

by **Shukaku** Hétf. Jún. 16 2014, 05:44

Természetesen Timidus is tudta, hogy mivel Utáék találták ki az egész horgászósdit, így az ő döntésük lesz az, hogy hova is mennek majd, melyik tónál, folyónál, pataknál fognak pecázni. Azonban azt is tudta, hogy a céhházból ehhez mindenképpen ki kell jutniuk, így nyugodtan battyogott előre, és csak útközben hallgatta meg az úti célt is. Valahol ugyan már abban is biztos volt, hogy nem az első szinten fognak maradni, hiszen Falco a nagyobb vizeket említette, így akár a teleportkapuig is elrepülhetett volna, hogy ott várja be a többieket. Ott úgyis meg kellett volna állnia, hiszen ezek a szerkezetek csak akkor működtek, ha az idomár, vagy legalább is egy ember is jelen volt. Persze természetesen inkább a többiekkel együtt maradt, és még röpködni sem röpködött, hanem a lányok mellett sétált.
Shu sajnos nem látta Utahime új szerzeményét, de még a negyedik szinten sem horgászott soha, így ő is ugyanolyan izgatottá vállt az úticéljuk hallatán, mint ha valami nagy eseményre készülődnének.
-Milyen botot szereztél? Egyébként… nem kellett volna rá költened… szívesen odaadtam volna az én régi botomat. Vagy…
Itt egy kicsit zavarba jött, mert nem akarta, hogy úgy tűnjön, hogy a használt dolgait akarja rásózni a lányra, de mivel az nem mellesleg az ő régi tárgyaiból is viselt párat, így remélte, hogy ez nem zavarja annyira.
-Izé… szóval az újat is szívesen odaadom… csak nagyobb szinten én már nagyobb halakat tudok fogni, és ahhoz strapabíróbb botok kellenek. Nem is tudom, hogy a nagy víziszörnyet majd mivel próbáljuk kifogni…
Kicsit kuncogott, ahogy elképzelte, hogy a bot hányszor nagyobb lesz mint ő maga.
-A negyedik szint pedig tényleg olyan. Gondoltam rá, hogy szerzünk egy csónakot, és úgy pecáznánk egyszer… de a sziget partján lenni is remek ötlet. Biztosan van lankásabb rész, ahol lehet horgászni.
Úgy tűnt Uta most egy mosolygós napot fogott ki, és Shu nagyon is boldog volt, amiért a lány kereste fel őket. Nem akart állandóan ő lógni Utáék nyakán, de nagyon várta már a megkeresést, hiszen mindig jó volt időt tölteni a társaságukban. Timidus egy ideig figyelte a főnix próbálkozásait, még tanácsokkal is ellátta, de pár esés után egyet kellett értenie abban, hogy jobban járnak vízközelben.
-Lábat előre, fejet fel, az megakadályozza, hogy előre ess, ha pedig szétterpeszted a farktollaidat, az megakadályozza, hogy hátra. Meg kell találnod az egyensúlyt. Ha egyszer megvan, utána már könnyebben fog menni.
Amikor odaértek, Shu is csodálkozva nézte a hatalmas nyílt vizet, Timidus pedig azonnal rábólintott a főnix javaslatára.
-Igen. Jobban járunk, ha a part közelében maradunk. Okos vagy, Falco.
Shukakut Uta kérdése zökkentette ki a merengésből, picit ezen is elgondolkodott, majd bizonytalanul válaszolt.
-Hát… elvileg édesvízi, de fogtam már ki tonhalat patakból… de talán csak felúszott, mint a lazacok. Nézd! Ott egy torkolat. Ott van édesvíz is, meg sós is. Talán ott kellene megpróbálni. Jó lesz ott?

by **Utahime** Kedd Jún. 17 2014, 14:21

Menet közben csak eszembe jutott, hogy merre is szándékoztam menni, és örömömre Shu is lelkesedéssel fogadta. Viszont el kellett gondolkodnom, hogy milyen botot is vettem… Természetesen azt, amelyik a legszebben csillogott az üzletben, de ennek van jelentősége?
-Hmm, hát... teleszkópos és lehet tekergetni...- Ez a kettő együtt meg csak annyit jelent, hogy a damilja egy nagy gubanc, néhány faággal megspékelve. Szerencsére vissza lehet állítani az eredeti állapotába egy gombnyomással, ha rákattintok egy új damillal. Annyira pedig azért felkészültem, hogy minden javítóeszközből legalább egy tucat kelléket is vettem mellé. Majd hálásan a lányra néztem, mikor felajánlotta a saját botjait. Azért ennyire ingyenélő nem akartam lenni, bár már így is minden felszerelésem a céhről kaptam.
-Köszönöm. De még, nem tudom használni akármilyen is...- Amit a múltkor kaptam, az már fel volt szerelve és csak le kellett ereszteni a kútba. Amíg nem próbáltam a tóba dobni a végét, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lehet horgászni. Vagy csak rossz botot vettem?Várjunk csak víziszörnyet említett? Egy pillanatra összeszűkült a pupillám. De hisz Aincrad legnagyobb egybefüggő vize felé tartunk, ha van is víziszörny, tuti, hogy az a tanyája! A csónak említésére így egészen el is fehéredtem a teleport kapu előtt. Majd sűrű bólogatással értettem egyet, hogy biztos találunk megfelelő helyet a parton is.
-Igen, biztos van lankás rész... vagy majd ásunk magunknak!- Nevettem Shura előrebokszolva fél kezemmel, és valóban reméltem, hogy nem csak homokos partú strandból áll a sziget. De ha igen, hát majd vadászok kagylókra...
Falco pedig bólintott a tanácsokra, és igyekezett követni is őket. Annyira, hogy előre már nem esett, csupán a hátáról fosztotta a tollakat. Illetve megpróbálta széttárni a farktollait, de talán nem eléggé vagy csak elkésett, ezért időnként nagyobb tollakat is hagyott hátra, amik szépen lángoltak még jó darabig a nyomában.
Felérve a szintre tettem néhány lépést előle, majd megálltam körbenézni. Egy virtuális óceán... akármerre néztem, mindenütt vizet láttam, Egy cseppet meg is ijesztett, hisz a sós vizet biztos kedvelik a tengeri szörnyek... bár Shu csak vizet említett, vagyis édesvízben is lehet, de itt lehet, hogy ez sem számít igazán. Mindenesetre a táj lenyűgöző volt, frissítően hatott a sok erdő és mező után az új szín.
-Whoa! Tökéletes!- Dicsértem Shu szemét a terepválasztáshoz, és már teljes sebességgel szaladtam is a partra. Egy tengeri szörny sem lehet rosszabb mint egy cápa, tehát csak nem szabad a vízbe menni. A parton nincs mitől félni, ha jönne is valami, a nyílt terepen hamar észrevesszük.
-Megvárjuk amíg előkészülnek? Az még egész érdekes lehet. Bár nehéz elhinni, hogy ilyesmivel lehet valamit fogni...- Evvel Falco is jött utánam, hogy segítsen a felszerelkezésben. Elővettem és letettem magam mellé a gubancos botot, amiről Falco már rutinosan lecsípte a damilt ami elpixeleződött. Ez után elővettem egy új csomaggal, rákattintva kiválasztottam a használat opciót és a lilán fénylő ujjammal a botra nyomtam. Eztán meglengettem a magasba Shu felé nézve.
-Ez szerinted jó pontyot fogni?- Legalábbis szörnyeket biztos nem akarok...
Falco egy darabig még tollászkodott, majd Timidushoz fordult.
-Megpróbálom itt is...- Csipogta és felszállt a torkolat fölé.

by **Shukaku** Kedd Jún. 17 2014, 18:21

Shu elmosolyodott és bólintott.
-Akkor te már azonnal egy komolyabb felszereléssel kezdtél. Biztos jól választottál.
Bár amikor ránézett a botra, és a feltekeredett damilra, akkor már nem volt ebben olyan biztos, és halkan kuncogva elővette az ő régi spiccbotját.
-Szerintem kezdésnek próbálkozz ezzel. Fel van csalizva és tekerni sem kell, meg bedobni sem olyan nehéz. Csak felemeled a végét magasra, hogy ne akadjon a fűbe, eltartod egy picit oldalra és belengeted. Ennyire egyszerű. Egy orsós botot már sokkal bonyolultabb kezelni, és neked még arra nincs is szükséged… de… mire odaérsz, addigra biztos azt is meg fogod tudni tanulni.
Mosolyogva a lány kezébe nyomta a fogásra kész zsebpecát, majd elővette a másik botot, ami már hasonló kaliberű volt, mint amivel Uta nem boldogult.
-Ilyen van neked is. Hátsófékes dobóorsó van rajta. A könyvtárban van a horgászásról is könyv, majd megmutatom. Azért gabalyodik fel a damilod, mert mielőtt bedobod, ezt a kis fémizét át kell fordítani. Látod? Átfordítod a másik oldalra, egy kis damilt az ujjaddal odafogsz a bot testéhez, hogy ne húzza le a csali amíg a föld felett van, majd a hátad mögé emeled, és amikor behajítod, akkor felengeded az ujjaddal. Szerintem most még maradj a másiknál, ezt majd gyakorold városon belül. Fogalmam sincs, hogy a damil képes-e sebezni.
És ahogy elmondta, a háta mögé emelte a botot, lendített, és a damil peregve gördült le az orsóról, majd amikor csobbant az úszó, visszafordította a féket, és már csak várni kellett a kapásra. Persze Shu végig figyelte Uta úszóját is, a harmadik szeme pedig a peteket volt… így már nem is olyan egyszerű horgászni, mint csendes magányban, Timidus ugyanis ilyenkor vagy aludt, vagy ö is halászott a parttól távolabb, a saját módszereivel.
Ezalatt a sárkány csak elvigyorodott, és bólintott.
-Lehet.
És már nyalta is meg a száját, amikor eszébe jutottak a finom falatok, amikhez ilyenkor hozzá szokott jutni. nyugodtan végighallgatta Shut és Utát, és bár ő megvárta volna az első fogást, hogy ne üres hassal induljanak neki, de Falco türelmetlenebb volt ennél, neki pedig követnie kellett.
-Vigyázok rá.
Vetette oda az idomároknak, majd szárnyra kapott, és a madár után eredt. természetesen ahogy ez megtörtént, Shu azonnal fel is kezdte csörlőzni a damilt, és a műcsali –hiszen mi mást használna az idomár- meg is villant a víz színén. pár másodperc elteltével pedig már a kezében is volt a kis darab virágállatka.
-Hát… halnak nem hal, de legalább nem élő zátonyról törtem le. Szép ugye?
Tartotta a fény felé a bíbor ágacskát, és nézegette egy darabig, majd ha Uta is szerette volna a kezébe venni, akkor neki is átadta.

[korall]

by Ajánlott tartalom