Re: A Sziget

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 20 2015, 10:11

Shu, Timidus, Yuuki, az NPC tengerészek és a Megalodon

A negyedik szint. Nem csak arról híres, hogy itt találta ki Shu és Utahime az anno még Joung Yustice nevű céh jövőjét, amiből utána felettébb nem lett semmi, hiszen Peter kegyeskedett megpurcanni. Pedig szép tervek voltak. Persze most már egy új céh, méghozzá a legújabb céh a Jumpy Vigor szárnyai alatt utazgatnak. Anat halálának kiheverése ugyanúgy nem tartott sokáig, ahogyan a frontosoknak sem, csak éppenséggel Shunak indoka is volt erre. Ő nem álszent volt, mindössze tudta, hogy Anatole nem halt meg. Mirika és Alex ugyan összetört egy picit, szóval ők tényleg szerethették a fiút, de a többiek… pár hétre rá már mentek is a frontra, mintha mi sem történt volna. Jó, persze Shut is megviselte, hogy nem beszélhet többé a céhvezérrel, hiszen elég jó kapcsolatot ápolt vele, de Anat legalább úgy ment el, hogy összebarátkozott Timivel, és Shu azt is tudta, hogy szerette ezt a világot. Elmondta neki anno az erdőben, és soha nem szólt arról, hogy a véleménye megváltozott volna. Itt tanult meg Falco repülni, itt volt a másik nagy hal kifogásának eventje, itt volt a kalózhajós miniquest, amit Shu megtalált… rengeteg szép emlék, ami ehhez a helyhez kötötte, és most is azon szorgoskodott, hogy újakat szerezzen. Megvolt a kellő jártasság, megvolt a jelvény és megvolt a társaság is, na meg persze az elszántság is. De kezdjük az egészet egy filmes jelenettel. Yuukit a dokkhoz hívta, ő pedig már mindent elrendezett, de főleg a belépőt. Egy nagy hajó lépcsőjén lesétállva üdvözölte a lányt, és elkezdte a beszédet.
-A legendás nagy hal, a Megalodon. Hatalmas. Egyesek azt mondják, hogy hajókat nyel le egyben. Persze ez csak mese, nem lehet hosszabb, mint húsz méter. Az felkutatásához rengeteg mindenre van szükség. Kell egy strapabíró hajó, képzett tengerészek, megfelelő műszerek, biztos térképek, mindezt rengeteg pénzbe és időbe kerülne összeszedni, így megvettem egybe. Egyszerűbbnek tűnt.
Ezalatt leért, és bár tudta jól, hogy Yuuki nem fogja érteni a filmes utalást, azért nagyon menő volt.
-Sokan azt hiszik, hogy csak legenda, de van konkrét bizonyíték is. Az egyik expedíció során találtam.
Varázsolt elő egy itemet, majd Yuuki kezébe nyomta.
-Van elég bátorságod ahhoz, hogy velünk tarts?

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Ápr. 20 2015, 10:54

Még javában az igazak álmát aludtam mikor egy különös csipogás vert fel. Pedig olyan szépet álmodtam. Végre én is ott voltam a Justice Leaguben és Onee-chan, Silver-senpai, Renai-senpai és Szophie-senpai oldalán küzdöttem Ahriman ellen az igazság és a jóság szellemében. Igaz ez nem sokáig marad álom, hisz egyik fő célom, hogy ez beteljesüljön. Eléggé álmosan, a párnámat erősen magamhoz ölelve botorkáltam oda, az ablakhoz, hogy elvegyem a denevérsólyomtól* az üzenetet. Amint meglátom ki küldte rögtön magamhoz is térek és már nyitom is ki, hogy meglessem a tartalmát. A senpai valóban azt szeretné, hogy segítsek neki elkapni a legendás halat. Ez annyira menő! Bár nem kételkedtem abban, hogy a senpai hazudott volna, de kicsit aggódtam, hogy már megfeledkezett rólam. Szinte azonnal az ágyra dobtam a párnát és már öltöztem is fel. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra tükörben, hogy minden jól áll-e rajtam és már rohantam is a megbeszélt helyre…
A dokkokhoz érve meglehetősen sok hajó állt kisebbek és nagyobbak egyaránt bár ez nem meglepő hisz itt mindig nagy a forgalom. De nekem kifejezetten az a dokk kellet amit a senpai is említett. Ott már szintén egy gyönyörű hajú állt bent. Alig, hogy felmegyek rá a senpai már üdvözöl is, mit üdvözöl igazi kapitányként sétál le a lépcsőről neki kezdve a történetnek.
- Waaaa? Ez az egész a tied senpai? – Ámuldozom körbetekintve a hajón. – Nem hittem volna, hogy ennyire gazdag vagy. – Jegyzem meg. – Ugye vezethetem majd? – Kezdek el fel le pattogni és a hajó korlátjához szaladok, hogy lenézzek a tengerre. – Jó magasan vagyunk. – Jegyzem meg. Már alig várom, hogy végre kihajózzunk. Idő közben a senpai egy furcsa akármit nyújt át nekem amit én elsőnek egy nagy fognak nézek és eltartva magamtól kezdem el vizsgálgatni.
- Szóval ez az ahoz a megaaa…loo…akármihez tartozik? – Érdeklődöm a kérdésére pedig lelkesen csillogó szemekkel, húzom ki magam előtte.
- Aye, aye sir! Yuuki matróz szolgálatra jelentkezik! – Tisztelgek.

*Denevérsólyom: Alias a privát üzenet Yuuki világában. Az általa írt könyvben Különös állatként van számon tartva, ugyanis megvannak a madárszerű jellemzői mint a csőrük vagy a karmos lábaik viszont toll helyett sűrű szőr borítotja a testüket. Emellett nagyon okosak és állítólag rendelkeznek egy hatodik érzékkel is hiszen elég csak tudniuk a címzett nevét és ők megtalálják. Az Aincradiak levelek kézbesítésére használják ezeket az állatokat.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 20 2015, 11:09

-Hááát… igazából csak addig az enyém, amíg utazunk rajta, de addig mi hárman vagyunk a hajó kapitányai.
Nyom egy tengerészsapkát Yuuki fejébe, majd saját magára is felteszi, Timidus pedig egy kék-fehér matrózos nyakkendőt visel, már csak az összhatás kedvéért. Shu kicsit hátrál, majd végigméri az újdonsült tengerészt, aki eléggé megváltozott legutolsó találkozásuk óta.
-Mi ez az új vörös divat? Készülsz a nyárra?
-Nekem bejövős, kapitány!
Szól oda az egyik matróz, és csettint is a nyelvével, ám Shu pillantására eloldalog a dolgára. A matrózok már csak ilyenek, így vannak programozva, és ez alól az sem kivétel, hogy éppenséggel a kapitányt tisztelhetik mindannyiukban.
-Gondoltam arra, hogy majd szerzünk egy hajót az egész céhnek, és akkor lehetne kirándulásokat meg expedíciókat tartani. Persze bejártam már az egész szintet, de merüléseket még egyszer sem hajtottunk végre. Nem is nagyon tudom, hogy hol lehetne ehhez való tárgyakat szerezni.
Az ennyire gazdag részre csak mosolyog. Most mit mondjon, tényleg gazdagnak mondhatja magát, hiszen senki olyat nem tud a céhből, akinek ennyi jártassága meglett volna, és ha nem költi el, mára több pénze lenne, mint a céhnek.
-De az biztos, hogy a viadal után rájöttem, hogy fontosak a vizek is, és rengeteg érdekes dolgot rejthetnek. Tényleg, nézted a viadalt? Egyébként meg vezetheted, de majd csak a nyílt vízen. A dokkolást meg ilyesmit bízzuk a tengerészekre, akik tényleg értenek is hozzá.
A tisztelgésre ő is kihúzza magát, tiszteleg, majd még a megalodon nevében is kisegíti a lányt. Ezalatt Timidus már az árbocon van, és elkezdi kiosztani a parancsokat a kihajózásra.

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Ápr. 20 2015, 11:33

- Én is kapitány vagyok? – Kapok izgatottan az arcomhoz, még sosem voltam kapitány egyetlen hajón se. Bár még matróz se, meg úgy alapjáraton nem sok hajón utaztam de most már ezt is kipipálhatom a „a dolgok amiket kiakarok próbálni” listámról. Jó hosszú a lista.
- Minden nagy harcosnak van valami teljesen egyedi rá jellemző megjelenése és mivel a szőke kardforgatón szerepét már Hinari onee-chan már betöltötte úgy gondoltam a vörös jól állna. A vörös menő. Erőt, magabiztosságot és az igazságért lobogó lelkem tüzét jelképezi. – veszek fel egy hősies pózt. – Én lettem a karmazsin kardforgató az igazság bajnoka és a gyengék védelmezője! Bár kicsit még szokatlan. – Lohad le a lelkesedésem. - Akárhányszor elmegyek a tükör előtt azt hiszem valaki betört a házamba.
A merülés viszont tök jó lenne, bár én sem nagyon ismerek rá módszert.
– Talán idővel feltalálnak egy olyan mágikus kristályt amivel tudunk lélegezni a víz alatt. – Biztatom a senpait. Az Aincradi tudósok nagyon ügyesek így nincs kétségem afelől, hogy ez majd megtörténik. A Senpai kérdésre bólogatni kezdtem.
- Igen, gratulálni is akartam. Szophie-senpai után te is megmutattad, hogy még egy ilyen véres viadalt is meglehet nyerni viszonylag békés módszerekkel és ráadásul sok infót megtudhattam a részvevőkről. – Oké ez utóbbi nem volt annyira véres hisz egy mágikus tárgy kimentette az embereket.
- Tényleg! A senpai ezek szerint már nagyon sokszor hajózott ezeken a vizeken és mégsem találkoztál a… nagy hallal. – Valamiért képtelen vagyok megjegyezni a nevét. – Miből gondolod, hogy most sikerül? – Ez egy fontos kérdés volt és amúgy is érdekelt, hogy egész pontosan mit tervez a senpai.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 20 2015, 11:54

-Hát már hogyne lennél kapitány? Végül is a szintek alapján te vagy a rangidős utánam és Timidus után, és valakinek parancsolnia kell a hajón, ha mondjuk mi elindulunk kis csónakkal, vagy úszva meg repülve a Megalodon után. Nem szeretném felügyelet nélkül hagyni az embereket, hiszen most, hogy én fizetem őket én is vagyok felelős értük, és persze az életükért is. Elég nagy gubanc lenne, ha megfelelő felügyelet nélkül hagynám a hajót, és mondjuk a hullámzás felborítaná, vagy valami. Kell legyen mindig a fedélzeten egy megbízható ember. Ezért is hívtalak el az expedícióra.
A teljesen és egyedi rá jellemző megjelenésnél hümmög egy keveset, és újra végignéz Yuukin.
-A karmazsint már lefoglalta a selyemlepel, szóval vigyázz, nehogy azt higgyék, hogy valami kapcsolatod van velük. Tudod, ott van Gregantnak is a törzshelye, a Sayonaraból. Eléggé… szóval nem egy olyan hely, ami a tiszta és becsületes dolgokhoz köthető.
Persze ő még ezt is ki tudta használni úgy, hogy tiszta és becsületes legyen. Timidus már egy kicsit máshogy használta az informátorokat… de ez más kérdés. A tükrös részre csak nevetett, majd kisétált a hajó orrába.
-Szerintem is valami ilyesmi lesz a megoldás. Az ilyen nem harci itemek mind egyes tieren találhatóak. Gondolom ezt a rendszert is ismered. Én is alap kristályokat gyártok, mert szívesen segítek a kicsiknek, és nekem már van annyi pénzem, hogy ingyen is adhassam.
Megvárta a választ, na meg persze Yuuki elméletét a tierekről, majd folytatta.
-Véresnek annyira nem véres, inkább csak a résztvevők lihegik túl. De örülök, hogy te is így gondolod. A Megalodon pedig… nem tudom, hogy feltűnik-e, de reménykedem. Nézd meg ezt a jelvényt.
Adta át a lánynak a Legendás halász jelvényét.
-Elvileg ezt csak azok kapják meg, akik készen állnak a kifogására. Ezért vagyok bizakodó.

(dobtam)

by **Kurokawa Yuuki** Kedd Ápr. 21 2015, 09:32

- Köszönöm senpai! – Simítom végig a kezem a kapitányi kalapon. A senpai tényleg bízik bennem, nem is tudom, hogy egyáltalán kiérdemeltem-e ezt a fajta bizalmat. Egész biztos nem gondolná így, ha tudná mennyit bénáztam Silver-senpaial akkor most nem bízna rám egy ilyen fontos posztot. – Igyekszem a legjobb formám hozni, hogy a senpai ne csalódhasson bennem! – Elszántam magam és ezúttal tényleg nagyon hasznos leszek. A hümmögése egy picit megijeszt, biztosan nem tetszik neki az új külsőm de aztán rájövök.
- Nem ismerem sem a helyet sem az embereket. – Rázom meg a fejem. – De nagyon szomorú a tény, hogy a vérpecsét miatt a piros színre mindenki negatívként gondol pedig a vörös és a piros egy pozitív szín. Sok könyvben és mesében is a főhőst gyakran kötik össze ezzel a színnel mert jó dolgokat jelképez és egy élénk feltűnő szín. – Így már én is élénk és feltűnő vagyok. – Senpai mesélsz majd nekem erről a helyről és a Sayonararol? – Ezek szerint ő már érintkezett velük és biztos sokat elmondhat, én pedig minél többet tudok annál nagyobb eséllyel veszem, fel a harcot a rosszak ellen.
Később a senpai a mágiáról akart beszélgetni ami nem épp az én kedvenc témám. Mármint érdekel és nagyon sok téma ezzel kapcsolatban nagyon is lenyűgöző de varázsérzékenység híján nem sokat tudok mondani róla.
- Igen ismerem varázskristályok rangsorolását. Minél nagyobb mennyiségű mágikus energiát tárolnak a kristályban annál erősebbé válik az adott hatás is és használójának is annál erősebbnek és tapasztaltabbnak kell lennie. És nagyjából ennyi is amit róluk tudok. – Mert valóban, ismerek ugyan pár fajtát de ennyi.
- Ez egészen más mint a többi jelvény amiket mutattál. – Pillantok rá a jelvényre. – Ha megkaptad akkor tényleg nagyon ügyes lehetsz és ha valakinek neked egész biztosan sikerülni fog megtalálni a Megalodont… jéé kitudtam mondani a nevét. – Lelkendezem. - Uh-uh, Senpai kiadhatom én a végső parancsot a kihajózásra? - Csapom össze a tenyerem és kérlelő tekintettel nézek rá, még közelebb is hajolok, hogy lássa mennyire szépen nézek. Ha beleegyezik akkor már rohanok is a hajóorrhoz ahol felugrok a korlátra és az egyik lábammal előre lépve kitámasztom magam az orrdíszen.
- Na akkor... Vitorlát bonts! Teljes széllel előre! Cél a végtelen tenger! - Kiáltom el magam amennyire csak tudom és mutatom az útirányt.
- Aye! - Nyugtázta lelkesen egy emberként az összes matróz én pedig büszkén vigyorogva fordultam a senpai felé.

by **Shukaku** Kedd Ápr. 21 2015, 09:49

Shu csak mosolyogva biccentett. Úgy gondolta, ez sokkal többet ér annál, mintha megint azt mondaná, szívesen. Sokszor mondta ezt már Kanaminak is, meg egyébként is kicsit kényelmetlenül érezte magát a sok köszönöm miatt. Volt egy kis hízelgő boldogság abban, ahogy a kicsik vele szemben viselkedtek mostanában, de nem akarta túlzásba vinni, nem akarta, hogy pátoszra emeljék, pedig Yuuki pont ezt tette. Csak itt meg ugye az volt a probléma, hogy nem ronthatja el szegénynek a játékát. Persze azért igyekezett megmutatni az egyenlőséget már azzal is, hogy ugyanolyan rangot adott neki a hajón, mint magának és Timidusnak.
-Biztos vagyok abban, hogy nem fogok csalódni benned. Hajóztam már olyanokkal is, akik nem voltak kapitányok úgy, mint te, és ott sem volt semmi probléma. Jó, mondjuk Megalodonra nem vadásztam velük, de szerintem nem lesz baj. A vörös szín pedig…
Kicsit elgondolkodott, majd megrázta a fejét.
-Nem hiszem, hogy azért ez ennyire erős lenne. Persze az megvan, hogy a gyilkosokat vörösöknek hívják, és a Karmazsinról nekem is az jutott eszembe, de azért az emberek annyira nem buták, hogy ne tudjanak különbséget tenni. Vagyis… a többség annyira nem buta. Viszont nekem nem állna jól… de azért kíváncsi vagyok, hogy szerinted mi az én egyedi, és csak rám jellemző megjelenésem. Hinari a szőke, te vagy a karmazsin kardforgató. Én még sohasem gondolkodtam magamnak ilyen neveken…
Kicsit elgondolkodott, majd a parancskiadásra is bólintott. Nem mintha Timidus parancsai nem lettek volna elegendőek, és a tengerészek ne tudták volna a dolgukat, de örült, hogy örömet okozhatott a lánynak. Yuuki aranyosan megtartotta a gyermekiességét, míg Shu már eleve az intézet miatt, meg az itteni magára vállalt felelősségek miatt mondhatni koraérett volt… de Junnal és ezzel a lánnyal sikerült megtalálnia a gyermekkort is újra.
-Pecáztál már valaha? Vannak neked is jelvényeid? Kipróbálhatod, ha gondolod. Az első teljesítményeket nagyon könnyű megszerezni, és rengeteg tapasztalatot is szerezhetsz vele. Van botod?

by **Kurokawa Yuuki** Kedd Ápr. 21 2015, 12:23

- Tudnak különbséget tenni de ahogy te is rögtön a rossz emberek jutottak az eszedbe úgy sokaknak más is. - Ezt még a senpai is bevallotta az imént így az állításom teljes mértékben bizonyítva van, kicsit talán még ki is húztam magam, hogy most még a senpait is sikerült megcáfolnom. Az ő kérdésére viszont kellet egy keveset gondolkodnom.
- Hmm… szerintem maga Timidus már egy teljesen egyedi karaktert ad neked. Shukaku, a sárkány harcos! Vagy-vagy… A sárkányok hercegnője. Szerintem tök jól állna ha mondjuk a páncélodon lenne egy sárkány embléma. Menő lenne. Rajzoljunk egy sárkányt a páncélodra! – Emelem a magasba a kezem. – Sőt valahogy csinálhatnánk kis tépőfogakat mint ami a sárkányoknak meg a farkas és cicalányoknak van. Waaa tök aranyos lenne. – Szinte láttam magam előtt. – És… és… kell egy nagyon menő szöveg is… meg… megy egy köpeny… - Azzal odarohantam az egyik mentőcsónakhoz és egy ponyvát húztam ki amit magamra tekertem és felugrottam egy hordóra. – A sárkányok tüze tisztítsa meg elkárhozott lelked a gonoszságtól! – Nyújtom előre a kezem drámai előadásom közepette. – Na hogy tetszik? – Ugrom vissza a senpai mellé ledobva a ponyvát. - Nem baj ha nem tetszik majd még kitalálok valami sokkal menőbbet. – Ez egy ígéret és be is tartom.
Hála a kapitány parancsának a hajó végre elindult és megkezdődhetett a kaland én pedig térdemre támaszkodva figyeltem a horizont.
- Készülj fel retteget Megalodon, mire a nap leszáll már a markunkban leszel. – Tekintek elmerengve a távolban de a senpai szavai gyorsan ki is zökkentenek és így le is máztam az orrdíszről.
- Pecázni? – Eszembe jutott az a szerencsétlenkedés amit még Szophie-senpaival műveltem. – Nem még soha. – Hazudtam és oldalra pillantva az arcomat vakarásztam. – Nincs, de szívesen megtanulok. - Ez is egy kegyes hazugság volt. A pecázás uncsi de ha ez a senpait boldoggá teheti akkor kibírom. Egy ideig legalábbis. És még ezen agyaltam oda sétáltam egy hordóhoz ami tele volt pecabotokkal. Gondoltam biztos a matrózoké. Kivettem egyet és… és fogalmam sincs mit kezdjek vele…

by **Shukaku** Kedd Ápr. 21 2015, 13:18

Shu bólintott. Ezt mondta ő is, hogy neki is ez jutott eszébe, és szerinte másoknak is ez jutna eszébe… elsőre. Azután viszont már csak nem olyan hülyék, hogy ha elmagyarázza nekik Yuuki, hogy semmi köze ahhoz a szervezethez, akkor már csak megértik. Szóval nem látom, hogy hol az önellentmondás, de ha ez a kardforgatónak örömet jelent, és úgy érzi, hogy megcáfolta Shut, akkor én ugyan nem fogom lelohasztani az önbecsülését. Shu önbecsülését meg pláne nem, hiszen ő is olyan csillogó szemekkel hallgatta a másik elbeszélését, hogy öröm volt nézni. Vagyis hát elképzelni, de azért lelki szemeink előtt láthatjuk, ahogy a két lány a hajó fedélzetén buffolja egymás kedvét a játékhoz.
-A sárkányok hercegnője… igen… ez tényleg nagyon szép lenne. És… és mivel én már tényleg jártam Draconiában emberként is, biztosan felvehetem ezt a címet úgy, hogy még a sárkányok se haragudjanak meg.
Amúgy sincsen trónkövetelési szándéka, vagy ilyesmi, és nem is akar semmit szerezni a nevének jogán… csak használni szeretné a nevet. Biztosan nem haragszanak meg érte a sárkányok.
-Köpenyem már van, ráadásul pont úgy néz ki, mint a sárkánypikkelyes! Direkt azt választottam. És a sisakom is idomáros, olyan, mint a sólyomgondozós sisak. De a páncél… hát… igazából volt már rá ötletem…
És pár kattintással magára is ölt egy teljesen új szettet.
-Még csak próbálgatom, és ez nem is…
Először azt akarta mondani, hogy nem is egy statot adó páncél, de azután gyorsan elharapta, hiszen Yuui nem biztos, hogy értené a statokat… vagy hinne bennük.
-…szóval nem is egy igazi páncél, hanem egyelőre csak dísz, de szerintem kovácsoltatok majd magamnak egy ilyet.
A fogakon is elgondolkodott, végig is nyalt a nyelvével a felső fogsorán, de ezt egyelőre még elvetette. Valahogy túlzásnak érezte. Bár egy karmos fegyvernek azért nagyon örült volna. Vagy ha az idomárok ilyen bestiális dolgokat kapnának. Mint Mirika cicafülei. Ráadásul Shunak most jutott eszébe, hogy a Sayonaras dolgot el is felejtette… de most már a horgászaton van a sor. Elővette a saját botját, ami a játékok világához illően ezerszer csillogóbb és menőbb kinézetet kapott már, mint a kezdő felszerelés, amit Yuuki vett magához… bár kellett is, hiszen Shu ezzel már cápára vadászott.
-Gyere, akkor megtanítalak. Először is fel kell horgozni.
Használhatná simán a menüt is, és párosíthatná a két itemet, de hát az nem Yuuki játéka… szóval akkor most szenvedjünk egy kicsit. X3
-Leteszed mindkettőt, és a horogszár mellé fekteted a damilt úgy, hogy ezt a szálat duplán veszed. Utána így mellé veszed ezt a részt, és kapsz egy C hurkot.
Mutatta szépen lassan a lánynak, és ha kellett, akkor segített is.
-Azután átvezeted itt a damil és a horog alatt, így, majd elkezded felcsavarni a horog és a dupla fölött, kb négyszer-ötször. Vigyázz, hogy tartsd szorosan. Utána átbújtatod ezen a kis fülecskén, és végül meghúzod, majd ami kilóg azt levágod.

by **Kurokawa Yuuki** Szer. Ápr. 22 2015, 11:57

Nem is volt rá szükség, hogy új nevet találjak ki hisz senpainak ez is tetszett ami számomra külön örömet jelentett mert végre én is a kedvébe tudtam járni még ha csak egy picit is.
- Egész biztosan nem haragudnának meg érte, meg amúgy is ez a titulus Aincrad területére vonatkozik így nem is haragudhatnának meg érte. – Jó ezzel most nagyjából ugyan azt mondtam mint amit a senpai is na mindegy.
- Woaaa… nagyon jó ez a páncél. Mintha tényleg egy igazi harcos hercegnő lennél. – Viszont ha hercegnő akkor meg is kell adnom a megfelelő bánásmódot. – Khm.. – Ereszkedem fél térdre az öklömet a szívemhez téve. – Én Silverose Yuuki, a karmazsin kardforgató ezennel felajánlóm szolgálataimat neked ó sárkányok hercegnője, hogy a nevedben küzdhessek az igazságért és segítsem az elesetteket… Hmm… mi van még… ja igen. – Vettem elő egy filctollat és a kézfejemre egy sárkány szerű formát rajzoltam ami egy aprócska lángnyelvet fúj a végére pedig a Y betűt.. Nem a legtökéletesebb de még jól kivehető mi is akar lenni. Ezután megfogom a senpai kezét is. – Megengeded? – Nézek majd ha rá bólint akkor az ő kezére is felrajzolom ugyan azt annyi különbséggel hogy neki az ellentétes karjára és a lángcsóva helyén egy S betű van majd mellé rakom a saját kezem így a lángcsóvák most összeérnek és a két betű egymás mellé kerül. – Legyen ez hűségem és szövetségünk jelképe. Vízhatlan így nem kopik le csak ha nagyon erősen próbálod leszedni. – Mosolygok rá.
Igyekeztem követni a senpai mozdulatait de nem egyszer megszúrtam az ujjam amit minden egyes alkalommal a számhoz kapta és halkan morogtam vagy „sziszegtem”
- Ez nehezebb mint gondoltam… - Hosszas próbálkozás után aztán valahogy sikerült rátekernem vagy mit csinálnom ám a senpaihoz hasonlítva az enyém kissé máshogy festett. – Valamit rosszul csinálok? – Vakarom meg a buksim.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 22 2015, 12:19

Ezt úgy hívják, hogy pozitív megerősítés, biztatás, vagy valami ilyesmi. Nem baj az, ha Yuuki ilyeneket csinál Shu mellett, hiszen bőven ráfér azok után, ami a céhben, meg a céh körül történt. Elég nagy felbolydulás okozott Anatole halála, azután Esu halála, Rav és Meredith lelépése… bár Shu igazán csak Anatot ismerte, és bár a többieket is igyekezett sajnálni, valahogy nem ment neki, ahogyan a részvét vagy az együttérzés sem. Üres szavaknak érezte, amit bár talán kötelesség volt mondani, de sehogy sem sikeredett neki. Nem akart becsapni senkit. Szóval csak egyetértően bólintott. A ceremónia viszont megint csak meghozta a kedvét a játékhoz, szóval igyekezett eléggé hercegnős beállást felvenni, és még egy ládát is keresett, amire felállhatott, hogy valami hősies pózban nézhessen le hű kardforgatójára. Barátok. Rengeteg barát. És mondhat akármit Alex, ők Timidus barátai is.
-Én, Shukaku, a Sárkányok Hercegnője elfogadom a szolgálataid felajánlását, és örömmel látlak oldalunkon a jóságért folytatott harcok alatt.
Az pedig, hogy még közös pecsétjük is lett, tényleg elválaszthatatlanná tette őket, így hát boldogan tartotta a kezét a másik keze mellé… ám egyvalaki kimaradt. Timidus, aki éppen északkelet felé való kormányzásra adott utasítást, mivel abban az irányban látta furán fodrozódni a habokat, azonnal mellettük termett, ahogy Shu pár jelzést leadott a sípjával.
-Rajzolj neki is valamit, hiszen ahogy mondtad, ő és én egy csapat agyunk, szóval nekünk még csak fél jelképünk van.
Ezután már nyugodtan lehetett horgot kötözni, a végén pedig Shu egy kicsit meg is igazgatta a damilt Yuuki alkotásán.
-Nem, nem csinálod rosszul, csak egy picit lazán tartottad. Így már jó lesz. Milyen csalival szeretnél pecázni?

(dobtam)

by **Kurokawa Yuuki** Csüt. Ápr. 23 2015, 12:10

Nem sokan mentek bele még idáig egy ilyen fontos szövetség megkötésébe és bevallom nem is a senpai volt az első akivel megpróbáltam megkötni. Egyesek egyszerűen nem tudták ezt a felelősséget magukra vállalni még mások idővel felbontották a szerződésünket valamilyen ok miatt. De hiszem, hogy a senpai más lesz és ez egy életre szól majd. Érzem. Persze Timidusról kicsit megfeledkeztem, hisz ő alapjáratom maga a jelkép de a senpainak igaza van, ő is a csapat tagja.
- Igaz is, neked is kell valami… - Azzal finoman megfogom a elülső mancsát és felrajzolom ugyan azt a jelképet ám nála a lángcsóva és a T betű felfele mutatott így egyfajta háromszöget tudunk alkotni vele. Kicsit viszont tovább tartott és hála az egy ember kezétől jócskán eltérő mancsnak nehezebb is volt így már csak azon kaptam magam, hogy még a nyelvemet is kidugtam annak érdekében, hogy minél jobban hasonlítson a többihez.
- Meg is van! – Emeltem el a filcet szemügyre véve az alkotásom. – Íme, Draconia szentháromságának pecsétje! – Illesztem össze Timidussal a kezem majd egy kósza pillantást vetek a senpaira, hogy kövesse a példám. – Esetleg kellene valami menő szöveg, egyfajta himnusz ha már egy szövetségbe vagyunk. – Ez csak egy kósza ötlet volt de mindenképp szükség van rá. Bár így hirtelen nem jut eszembe semmi menő, talán majd horgászás közben kiötlök valamit.
Na igen, a horgászás. Maga a horog feltűzése még izgi is és a csali kiválasztása is érdekes. Van egy csomó és én személy szerint maradtam inkább a hagyományos kukacnál.
- Gondolom akkor csak be kell lendíteni? – Kérdem és közben figyelem Shu senpai, hogyan is csinálja majd igyekszem követni a példáját. Első alkalommal akkorát lendítettem hátra, hogy a horog beleakadt az egyik matróz ruhájába és majdnem fel is borítottam őt ahogy a tengerbe akartam hajítani a csalit. Második alkalommal kiesett a pecabot a kezemből így ismételhettem meg az egész procedúrát az elejétől.
- Ez nehéz… - Jegyeztem meg mire végre a vízben tudhattam az úszót.

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 23 2015, 12:50

Timidus ugyan nem nagyon értette, hogy miért is kell összefirkálni a mancsát, vagy azt, hogy ez miért jelentene bármennyivel is nagyobb összetartást a számukra, ha ez megtörténik, ám mivel látta, hogy ez Shunak rendkívüli örömet okoz, ezért hát türelmesen megvárta, amíg Yuuki az odatartott mancsára rajzolt valami izét. Kibírt már ő ennél rosszabb dolgokat is annak érdekében, hogy örömet okozzon a társának. Példának okáért Junt. Az a gyerek úgy bánt vele, mintha csak valami öltöztetős baba lenne… szóval ehhez képest Yuuki firkálmányai igazán semmiségek voltak. És persze Shu azonnal összeérintette a kezüket Timi mancsával, így már meg is volt a tökéletes hármasság.
-Draconia szentháromságának a pecsétje...
ismételte el Shu is a mondatot, majd ahogy a menő szövegről esett szó, máris előkapta a füzetét és a sárkányos ceruzát, és irkálni kezdett… majd satírozni… majd megint irkálni. Csak pár másodpercet vett igénybe, és bár ő nem öltötte ki hozzá a nyelvét, azért megdolgozott érte ugyanúgy, ahogy a kardforgató a pecsétért.
-Nem vagyok valami ügyes az ilyesmiben, de ez jó lesz?
Felugrott arra a dobozra, amin az előbb is állt, majd elszavalta a csodás indulót.

Kardforgató s idomár,
csodálatos harcos pár.
Sárkány társuk értük él,
gyorsabb mint a fürge szél.
Sárkány erő, sárkány szív,
ha feldühíted agresszív.
Heves vér és hegyes karom,
megvéd, ha én úgy akarom.
Tiszta lélek, óvó szárny,
tovasuhan mint egy árny.
Tollak fedik hosszú nyakát,
ő a legeslegjobb barát!

Ezután a bot behajítása már könnyen ment, és még segíteni se kellett Yuukinak. Viszont egy újabb kérdés merült fel.
-Te is ugyanúgy szeretsz ismerkedni mint én, ugye? Yuki mesélte, hogy vele is párbajoztál. Ismertem az idomárt, akinek Inu régebben a társa volt… szomorú, hogy még mindig megtörténnek ilyen dolgok…

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Ápr. 26 2015, 14:40

Hirtelen nem is tudtam mit mondhattam volna a kis versikére és még a senpai szerény is volt.
- Ez nagyon jó senpai. – Tapsoltam meg őt és ennek örömére el is kérem a kis füzetet, hogy lemásoljam magamnak és később meg is tanuljam a verset.
- Akkor így most már tényleg hivatalosan is egy szövetség vagyunk és szentháromság szövetségének első feladata megtalálni a Megalodont! – Mutatok a kék tenger felé és ez így eszembe is juttatja valamit. – Uhmm… egyébként mi tervezel ha megtaláltad a legendás állatot? – Kérdem tőle. – Mármint az tudom, hogy nem akarod bántani vagy ilyesmi de gondolod, hogy esetleg idomítható vagy hasonló? Akár kommunikálhatnánk vele? – Maga a tény, hogy csak megkeressük nem volt túl izgi és talán még az esélye is kicsi volt, persze én ettől független bíztam a senpaiban és ha valaki akkor ő biztosan megtalálja.
Végre sikerült neki kezdenem a pecázásnak és bár maga a tenger és a távol szigetek látványa nagyon is szemet gyönyörködtető, mégis kicsit unalmas volt hisz nem nagyon volt kapás de legalább a senpaial tudtam beszélgetni.
- Találkoztál Tenshi-channal? – Csodálkozom rá de ha belegondolok, hogy én is a küzdőtéren futottam vele össze és a senpaial is ott találkoztam annyira talán nem is meglepő. – Szegény Inu… - Néztem vissza az úszóra és kicsit megmozgattam a botot. – Borzalmas érzés lehet elveszteni valakit aki közel állt hozzánk. De Tenshi-chan jó idomár ezért tudom, hogy ha nem is helyettesítheti a volt társát, de biztosan sokat segít abban, hogy elviselje. – Bár nem valószínű, hogy eltudná feledtetni vele. Pár másodpercig még a színes kis gömböt néztem, és rámosolyogtam a senpaira. – Mondhatni, hogy szeretek. – Térek vissza az eredeti kérdéshez. – Bár úgy külön nem keresem az emberek társaságát inkább csak hagyom, hogy a soros az utamba sodorja őket és igyekszem minél jobban megismerni őket. Képzeld senpai… - Kezdtem viszont egy teljesen más témába. – Tudtad, hogy ez a tenger csak pár évvel ezelőtt keletkezett? – Szerettem volna valami érdekeset mondani neki hisz korábban ő is mindig ezt tette. – Vagyis előtte is megvolt mielőtt még Aincrad a levegőbe emelkedett de egy átok miatt az egész teljesen kiszáradt és csak nem olyan rég árasztotta el a helyet a víz. Egyszer jártam itt mielőtt még megtört volna az átok. Elég hihetetlen viszont milyen gyorsan alkalmazkodtak az emberek az új környezethez. – Gondolok a hajókra és a kikötőkre, na meg a különféle szigetekre.

/Bocsi nem bírtam megállni, hogy ne tegyem be a a tengeres, átkos részt Smile

/

by **Shukaku** Vas. Ápr. 26 2015, 17:20

Még tapsol is. *.* Shu igyekezett büszkén állni, de abból igen csak hamar pirulás lett, és sűrű meghajlás és köszönömözés.
-Tényleg… tényleg ennyire tetszik? Hát… nagyon szépen köszönöm, és… és igen, persze, hogy lemásolhatod.
És a kis jegyzetfüzet már át is kerül a lányhoz. Ebben nem nagyon találhat semmit, hiszen csak a vázlatok kerülnek fel ide, majd ha eléggé összefirkálta, akkor letépi a legfelső lapot, és hála a rendszer csodájának, mindig van mögötte egy másik. Sőt, a letépett lap, amint átmásolta róla a firkálmányt egy szebb formába, egyszerűen elpixelezhető, szóval a környezetet sem szennyezi úgy, mint a kinti világban. Ráadásul még lelkesítették egymást, szóval Shu egyre biztosabb volt abban, hogy igen, meg fogják találni a Megalodont.
-Pontosan! Hallod Megalodon?! Meg fogunk találni!
Ám jött a kérdés, ami egy picit sem zavarta meg hősünket, hiszen tudta jól, hogy mit fog csinálni.
-Szerintem biztosan idomítható. Főleg nekem. Én elég jól tudok idomítani, és idomítottam már nagyon ritka állatokat. Sárkányokat is például. Vagy Manticoret is. Vagy azt a nagyon ritka oroszlánt, akit még csak kevesen láttak. Nem tudom, hogy én tudnék-e vele kommunikálni, de tudok valakit, aki igen. Majd idehívom, és akkor nem lesz semmi gond. Csak nem akartam addig feleslegesen ugráltatni, amíg az sem biztos, hogy megtaláljuk. Egyébként pedig arra gondoltam, hogy megmérjük, felvesszük Hangrögzítő kristályra a hangját, csinálunk pár fényképet, utána pedig elengedjük. Persze, csak ha nem tudunk vele kommunikálni. Ha tudunk, akkor még sokáig itt leszünk.
Shu csak bólintott, miközben Timidus tovább böngészte a horizontot.
-Igen… én ismertem Harukát is… pont ezért dolgozom a közbiztonságon, hogy minél kevesebb ilyen szörnyű haláleset legyen. És… és nem, még nem hallottam erről az átokról. Én egy teljesen más történetet hallottam, de szívesen meghallgatnám ezt is.
És a jegyzetfüzet újra előkerült…

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Ápr. 27 2015, 16:36

Eddig se volt kétségem a felől, hogy a senpai nagyszerű idomár de így, hogy most elhallgattam még inkább biztos lehettem, igaz ez rögtön fel is vetette bennem a kérdést…
- Hogy-hogy csak Timidus van veled? – Bár megfordult a fejemben, hogy van egy kisebb állatkertje otthon és ott tartja a megszelídített állatokat, vagy ami esélyesebb , hogy el is engedi őket.
- Ki lenne az? – Tettem fel a második legégetőbb kérdést hisz kíváncsi voltam arra a valakire aki ért az állatok nyelvén. Viszont így kiderült, hogy tényleg el akarja fogni a senpai nemcsak megnézni, igaz utána el is engedjük. Na meg próbáltam elképzelni milyen is lehet egy Megalodonnal beszélgetni… egyáltalán, hogy néz az ki? Eddig ez meg sem fordult a fejemben. – Izé… - Kezdtem neki kissé szégyenkezve. – Senpai… tudod egyáltalán mit keresünk? Mármint, hogy nagyjából, hogy néz ki? – Ez egy olyan fontos infó amit nem árt előtte tisztázni. Viszont a közbiztonságos részre érve hevesen bólogatok.
- Mostanában én is igyekszem minél több bűnözőt elfogni vagy elkergetni. – Vagy áttéríteni őket a jó oldalra ahogy azt Silver-senpai tanította. Viszont az átokról már sokat nem tudtam mit mondani, a senpai hiába vette elő a füzetét. – Nem ismerem pontosan az átkot, vagyis egyáltalán nem viszont… - Kezdtem el kapkodni a fejem. – Ott… - Mutatok a távolba ahol ha az ember kicsit jobban figyel észrevehet egy aprócska részét egy kastély tornyának. – Úgy tudom annak a helynek köze van az átokhoz. – És nagyjából ennyit is tudtam. – Te mit hallottál senpai? – Mert ezek szerint ő többet tudott nálam.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 27 2015, 16:56

-Hogy… hogy miért csak Timidus? Hát…
Na ezen már ő is ezerszer elgondolkodott. Elég gonosz kis kérdés volt ám user részéről, hiszen IC nincs benne a szabályzatban, hogy csak egy harci peted lehet… vagy legalább is nem tudok róla, hogy így benne lenne, ám valamiféle nem leírt, szóbeli szabályként Shu is megértette már, hogy ez valószínűleg így van. Hiszen akárhányszor idomított be egy mobot, az nem tudott harcolni, vagy ha tudott is, nagyon rövid ideig, és akkor is a képesség segítségével. Ezt alátámasztotta az is, hogy a Viadalon, ahol nem volt mellette Timidus, ott viszont már tudott harcolni érte a beidomított mob. De ugye ezt nem lehetett elmondani Yuukinak, hiszen tönkretenné a világát ha a senpai megmondaná neki, hogy azért, mert KA ennyit enged. Szóval nagy levegő, is kitalálunk valamit…
-Azok a mobok, akiket megszelídítesz, bár lényegében petekké vállnak, de még nem tudsz mellettük harcolni. Őket hívják ugye sokan nem harci peteknek. Ez azért van így, mert ahhoz, hogy együtt harcoljatok teljesen egymásra kell hangolódni, és nagyon mély bizalmi kapcsolatnak kell kiépülnie. Ha egy egész hadseregnyi pet lenne az oldalamon, akkor lehet, hogy erősebb lennék, de nem lennék, és nem is lehetnék vele annyira jóban, mint Timivel. Nekünk kettőnknek küldetésünk van, és ezt csak mi ketten teljesíthetjük. Vannak, akik segíthetnek, de nem keverhetünk túl sok embert bajba, mert ez a mi feladatunk, a mi felelősségünk. Ránk bízta a sárkányok fejedelme.
Igen, ez így jó lesz. A ki lenne az kérdésre picit meglepődött, mert túlságosan elgondolkodtatta az előző sztori kitalálása, de utána rögtön eszébe is ötlött, hogy miről volt szó.
-Oh… hát még nem mondanám el, mert nem tudom, hogy publikus-e a képessége. Ha meglátjuk a Megalodont, akkor majd szólok neki, és eldöntheti, hogy ide szeretne-e jönni, vagy sem.
A saját butaságán már csak nevetni tudott. Tényleg csak egy fogat mutatott, abból pedig nem lehet tudni, hogyan is néz ki az állat, szóval gyorsan elővett egy rajzot, amit ő készített.
-Majdnem teljesen olyan mint egy cápa, csak sokkal-sokkal nagyobb.
A bűnüldözős részre bólintott, majd eltekintett a torony irányába, és felcsillant a szeme.
-Van kedved megnézni? Búvárszemüveg még akad nálam, és nem mennénk mélyre. Csak a tornyot néznénk meg. Tudsz úszni? Látom a horgászást unod, mert még egyszer sem rántottad be a horgot, amikor lebukott az úszó.

(dobtam)

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Ápr. 27 2015, 19:49

- Ahaaa! – Csaptam az öklöm a tenyerembe. – Így már teljesen világos. Nem elég csak megszelídíteni egy állatot hanem ahhoz, hogy hatékonyak legyetek a lélekrészecskéknek is összhangban kell lennie. Ez mondjuk azt is megmagyarázza, hogy Inu miért nem harcolt ellenem Tenshi-channal mikor párbajoztunk. – És nem csak a senpai az egyetlen. Sok küzdelmet láttam már korábban is de még egyszer sem láttam, hogy valaki több állatot is használt volna. Viszont a másik kérdésemre már a senpai nem felelt.
- Rendben… - Nyugodok bele bár a hangomon hallhatja a csalódottságot erről viszont gyorsan meg is feledkezem miután igyekeztem magam elé képzelni a cápát. Remélem a senpai tudja mit csinál mert ha az az izé ránk támad nagy bajban leszünk és ha már baj… irány a kisértetkastély!
- Persze, hogy van kedvem megnézni, sőt már kérni is akartam. - Csillant fel a szemem a kérdés hallatán ám az utolsó megjegyzésre elkezdtem vakargatni a tarkóm. - Úgy gondoltam kivárom még a kis csalit bekapja egy kishal aztán azt egy közepes majd azt egy nagy hal és akkor kifogok egy cápát vagy egy bálnát. – Bár a bálnát nehéz lett volna a hajón tárolni. – De mindegy, új irány a kastély! – Mutatok a megfelelő irányba. –Egyébként használhatnánk az egyik csónakot is akár. – Vetem fel az ötletet. Igazából nem is értettem miért akar a senpai merülni. Tudtommal az épület nem a víz alatt volt így fölösleges is a szemüveg. Elég csak kikötnünk a szigeten. – Állítólag a sziget lakatlan és maga a kastély is teljesen elhagyatott. Valami borzasztó dolog történt ott a szóbeszédek szerint. Mi lenne ha ott töltenénk az éjszakát? – Ragadtam meg a senpai kezét. Mindig is elakartam tölteni egy éjjelt egy hasonló helyen. *.*

by **Shukaku** Kedd Ápr. 28 2015, 07:43

-Pontosan! És sokszor gondolkodtam azon, hogy két ember között például mikor tudnak összhangban lenni a lélekrészecskék.
Jun erre már rögtön hümmögne, és valami pikáns megjegyzést tenne. Nem mondom, hogy Shu agyán nem futott át ebben a pillanatban Akira-san képe… de másra is gondolt.
-Például harcoltam már nem egyszer testvérek ellen. Nagyon jól együtt dolgoztak, teljes harmóniában mozogtak egymással. Ők is ugyanúgy elválaszthatatlanok voltak, mint én és Timidus… bár ugye Timi egyedül is megállná a helyét a harcban.
Az Inus kérdésre szomorúan bólintott.
-Igen. Nem is nagyon láttam még olyat, hogy egy pet a társa elvesztése után olyan kapcsolatot tudott volna kialakítani egy másik idomárral, hogy képes legyen a harcra. Nagyon ritkák az ilyen esetek. Ez is mutatja, hogy mennyivel erősebb a kötelék közöttük, közöttünk, mint általában az emberek között. Olyanról már rengetegszer hallottam, hogy a legjobb barátnak hirtelen más lett a legjobb barátja, vagy olyat, hogy egy özvegy újraházasodott… a petek ennél sokkal hűségesebbek.
És mivel ő is hallotta a csalódottságot, igyekezett valamivel felvidítani Yuukit.
-Ne szomorkodj, nemsokára úgyis meg akartuk látogatni, és ha beleegyezik, akkor mehetünk majd együtt oda is. Van pár komoly dolog, amit meg kell beszélnünk.
A cápás részre nevetett, és megrázta a fejét.
-Cápát még én is csak egyszer láttam, és akkor is azért, mert fennakadt egy orvvadász hajó hálójában. Igazából nem olyan veszélyesek, mint amilyennek hiszik, és nagyon igyekeznek elkerülni az embereket. Bálna pedig… hát volt egyszer amikor egy tengeri szörny támadt ránk. Azt hittem, hogy ő lesz a Megalodon, de szerintem ő még nála is nagyobb lesz. Szóval tényleg rejt a mélység nagyon nagy halakat, de nem tudom, hogy ezzel a bottal kifoghatod-e.
Hogy miért gondolt Shu a merülésre? Nos, ő csak a kastély tornyát látta, és a szint programozói olyan ügyesek voltak, hogy még a horizont mögül lassan előtűnő dolgokat is beprogramozták, hogy még inkább meglegyen a hajózás élménye. Ezért hitte Shu azt, hogy ez a kastély nem az a kastély, és a víz alatt van. Ezért tudták használni a szextánst a tengerészek ebben a világban is. Ezért volt meg a csillagos ég látványa is, pedig felettük igazából a következő szint volt. Nagyon igyekeztek, hogy minden teljesen élethű legyen.
-Igen, mehetünk csónakkal, viszont nem szeretném elszalasztani a Megalodont, szóval nem maradunk éjszakára.

by **Kurokawa Yuuki** Szer. Ápr. 29 2015, 19:56

A senpai jogos kérdést vetett fel és a legnagyobb szerencséjére egyfajta szakértője voltam a témának. n a jó ez picit túlzás de valóban sokat tanulmányoztam a lélekrészecskéket.
- Valójában számos módon összhangba lehet hozni a részecskéket és ugyan úgy sok dolog befolyásolja is. A testvéri kötelék által létrehozott lélekrezonancia nagyon gyakori de nem az egyetlen fajtája. – Magyarázom. – De az mindre igaz, hogy a legtöbb esetben komoly érzelmi kapocsra van szükség. Szerelem, szeretet, bizalom sőt szélsőséges esetekben még a harag és a gyűlölet által is előidézhető. A leggyakoribb és legkönnyebben létrehozható az ember és állat között történő lélekrezonancia. Egy elmélet szerint ez azért van mert egy állatban lényegesen kevesebb és egyszerűbb érzelmek kavarognak mint egy emberében ami nagymértékben befolyásolja az egészet és lényegében ezért is van az, hogy ők például sokkal hűségesebbek.. De nem csak élőlények között jöhet létre ilyen kapcsolat hanem ember és tárgy között is. Ez az egyik legnehezebb fajta… - Itt hirtelen abbahagytam. Rájöttem, hogy hirtelen túl sokat beszélek és túlságosan is belelendültem így igyekeztem inkább témát váltani.
Rápillantottam a botra és valóban nem úgy tűnt, hogy elbírna egy cápát, főleg nem egy bálnát, főleg, hogy a legtöbb esetben az pár kicsi hal, vagy nem is tudom mi is leakadt amit megpróbáltam kihúzni. De szerencsére már nem is kellet sokat kínlódnom vele hisz a senpai-al felfedezzük a kastélyt. Ráadásul még úszni sem kell mert mehetünk csónakkal. Ahogy azonban közeledtünk a kastélytoronyhoz rá kellet jönnöm, hogy ez nem az a kastély mint amire én gondoltam sőt, még csak nem is kastély. Sokkal inkább hasonlított egy világító toronyra ami még biztosabbá vált ahogy közeledtünk.
- Nézzük meg! Nézzük meg! Nézzük meg! – Szinte már pattogtam a csónakban és alig vártam már, hogy végre kikössünk az aprócska szigetre. Igazából meg se vártam hisz amint elég közel értünk kipattantam a csónakból és máris a bejáratot környékeztem meg.
- Hahó! - Kopogok be de válasz nem jött és zárva sem volt így hát benyitottam.

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 30 2015, 11:27

~Nem! Nem, nem, nem, nem, nem! Ne hagyd már megint abba!~
Körülbelül ez játszódott le Shu fejében, amikor Yuuki észrevette, hogy „túl sokat” beszél. Pedig a senpai kezében már ott volt a jegyzetfüzet, és irkálta fel azokat a megfigyeléseket, amiket a másik tett csodálatos utazásai során. Mármint az elméjében. Egyszerűen elképesztő volt az a mesevilág, amit magáénak tudhatott, és annyira gyönyörűséges, hogy Shu folyamatosan tapasztalni akarta, sőt átélni, benne lenni. Timidus nagyjából ugyanezeket hitte, mint Yuuki, csak éppen a rendszer észrevételével. Ő egyszer sem tagadta, hogy a világa olyan mint egy számítógépes játék, csak éppen neki a számítógépes játék nem jelentett semmit, és ezzel a kijelentésével csak annyit mondott, hogy az én világom ilyen, amiben semmi különös nem volt. Ő nem mesélt viszont ekkora átéléssel és vehemenciával, mint ez a lány.
-Folytasd nyugodtan, kérlek! Én nem merültem bele ennyire a spirituális dolgokba. Van egy kis szentélyem otthon Kayaba-sannak, megköszönöm neki, amiket értünk tesz, meg minden csodát ami körülvesz… de ennyire még sohasem gondoltam bele. Nagyon érdekeseket mondasz.
Elhallgatott ő is, ahogy nézte a másik izgatottságát. Neki sem kellett rejtegetnie, hiszen nem hazudott. El akarta hinni ezt a sok mindent.
-Viszont… az elmélet egy helyen hibás. Nem kevesebb vagy egyszerűbb érzelmeik vannak. Timidus például azt mondja, hogy az amiket mi érzelmeknek nevezünk, benne úgy egyáltalán nincs meg. Inkább más, vagy tisztább, és ezért lehet olyan erős a kötődés.
Ez idő alatt a legénység már kikötött, és kikészítette a csónakot is, amivel hőseink a szigetre eveztek… Timidus persze repült. Amikor Yuuki benyitott, Shu azért a kezébe nyomott egy lámpást.
-Csak óvatosan! Nem tudjuk, hogy mennyi ideje lakatlan, és mik költöztek be.

by **Kurokawa Yuuki** Pént. Május 01 2015, 12:30

- Ugye mennyire érdekes? – Lelkesedtem be még jobban és ezt még azt se tudta elvenni, hogy most nem teljesen értettem egyet a senpaial. – Én is úgy gondolom, hogy igaz lehet, mármint előfordulhat, hogy nem kevesebb de lényegesen egyszerűbb érzelmeik vannak. Persze fajonként és egyedenként változhat. Amennyire én tapasztaltam egy állatnak többnyire három alapvető érzése lehet. Düh, szeretet, félelem és ezek kevert variánsai mint tisztelet vagy bizalom. Egy emberben viszont több érzelem is kavaroghat és emiatt nehezebb ráhangolódni a lélekrészecskékre. De Timidus esetében talán csak ő gondolja, hogy nincsenek meg ezek az érzések vagy másképp értelmezi őket. Mindenkiben vannak érzelmek még a sárkányokban is. – Ha más nem az alapvető érzelmek és érzések ott lapulnak minden élőlényben. – De visszatérve a lélekrezonanciához… - Mivel kaptam engedélyt a folytatásra így folytattam is. – Lehetséges, hogy egy élettelen tárgyal is létrehozhassuk de ez nagyon nehéz és ezen a téren a kutatások nagyon szegényesek. Én magam is kísérletezem ezzel… - Magyaráztam mialatt előhúztam az egyik katanát. – Egy mondás szerint a kardforgató fegyvere a lelkének egy darabja. Kevesen tudják de ez is a lélekrezonancia egy formája amit lélekáramlásnak neveznek. A kardforgató a saját lélekrészecskéit áramoltatja a fegyverbe ezzel a lélekrezonanciához hasonló szoros kapcsolatot hoz létre fegyver és forgató között, gyakorlatilag életet lehel bele. – Forditok egyet a kardon így most a kard pengéjéről a saját elmosódott tükörképen nézett vissza rám. – Állítólag az aki erre képes bármin képes keresztül vágni, legyen szó acélról vagy akár egy sárkány mágikus pikkelyein. – Néztem rá Timidusra. Akaratlanul is felvillant bennem az a kép ahogy a kardom szinte lepattant a bőréről. – Egy nap én is elakarom érni ezt a szintet. Számtalanszor próbáltam de még egyszer sem sikerült. – Vallottam be mialatt vissza dugtam a kardom a helyére.
A világítótorony azonban most érdekesebbnek tűnt mint a lélekrészecskék persze csak épp ebben a pillanatban.
- Ugyan-ugyan Senpai. Ha szörnyek vannak itt azokat én legyőzöm ha meg állatok de megszelídíted őket. Nem kell aggódni. – Vettem el azért a lámpát de valóban nem gondoltam, hogy bármitől félnem kellene. Ahhoz képest, hogy torony arra számítottam, hogy majd a tetejére visz majd egy lépcső azonban az lefelé vezetett. Eléggé régi épületnek tűnt, jóval régebbinek mint ahogy egyáltalán a tenger újra ellepte volna ezt a részt. Talán még azelőtt építették volna, hogy kiszáradt? A lépcső elég hosszú volt végül egy szobába vezetett. Sötét volt ugyan de ahogy magasabbra emeltem a lámpát szinte az egész szobáét bevilágította. Nem túl nagy de volt benne egy méretes íróasztal rajta egy vaskosabb könyv, jó pár térkép és egy csomó papír meg mindenféle kütyü és tárgy, iránytű, vonalzó meg pár olyan amit én személy szerint nem tudtam mi de például a hajón láttam hasonló izéket. Volt egy nagy könyvespolc de ami leginkább engem érdekelt ez egy vaskos fém ajtó ami egy másik helyre vezetett így rögtön igyekeztem valahogy kinyitni azt…

/na és akkor ami Yuukinak nem tűnik fel, hogy a vaskos könyv egy kutatási napló ami egy ismeretlen valakié aki szintén a megalodont kutatta Smile

/

by **Shukaku** Pént. Május 01 2015, 14:54

Shu csak bólogatott, és látszott rajta, hogy rendkívül elgondolkodtatják a hallott szavak.
-Én is valami ilyesmire gondolok, amire te… bár nem tudom. Szerintem az isteneken kívül ezt senki nem tudja, még Timidus sem, hiszen ő nem élheti át az én érzéseimet, én pedig az ő érzéseit nem, ezért nem tudjuk összehasonlítani őket. De például Timidus már átélte a fájdalmat kétszer is.
Újabb kis közbeiktatás, hiszen a harc során látta, hogy a kardforgató a fájdalmat is imitálja, elhiszi, bemeséli magának, hogy valóságosabbnak érezze a világot. Na Shunak ez volt az, amit nem kívánt vissza. Ő úgy érezte, hogy nincs szükség fájdalomra egy jó világban.
-A sárkányoknak például annyira erős az akaratuk, hogy képesek elnyomni a fájdalomérzetet. Ha át is tudnál hatolni a bőrén, vagy esetleg megmérgeznéd, akkor sem szenvedne, és nem érezne fájdalmat. Én is tőle tanultam ezt a technikát.
A sárkányra pillantott, aki egy szót nem szólt, csak hallgatott, de azt nagyon szorgalmasan.
A fegyvered pedig…
Itt elgondolkodott. A nagy harc után, ami a katanáért folyt, Hina nem rejtegethette el a beszélő fegyverét, hiszen sokan halhatták a hangját, meg egyébként is nem egyszer beszélt már a fegyveréhez, és annyira még Shu szerint sem volt őrült, hogy ilyeneket csináljon.
-Állítólag vannak legendás fegyverek, akikkel könnyebben összhangba lehet kerülni. Az íjat már tartottam is a kezemben. Nem tudom, hogy ismered-e Hinarit. Szerintem kérd meg, hogy adja kölcsön a kardját egy harcra, és próbáld meg azzal a fegyverrel. Hátha könnyebben sikerülni fog.
Majd amikor lementek a lépcsőn, a szája is tátva maradt. Azonnal a térképekhez, majd a könyvekhez ugrott, és sorra nézegetni kezdte őket, különös tekintettel a nagy vaskosra.
-Vá-vávává-várj! Ennyi rengeteg kincset nem hagyhatunk itt Yuuki! Felfedezők vagyunk, tudod, nem csak átrohanunk a szinteken és a termeken, hanem megvizsgáljuk őket… rengeteg olyan infó lehet ebben a könyvben, ami hasznos lehet az embereknek… vagy olyanoknak, akik a Megalodont keresik…

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Május 03 2015, 09:49

- Elméletben a lélekrezonancia legfelsőbb szintje képes erre. – Vágtam rá szinte rögtön. – Ha a lélekrészecskék kellő összhangba kerülnek akkor a két fél átélheti a másik érzelmeit sőt, a gondolataik és az emlékeik is egybefonódnak így válva tökéletes összhangba. De nem halottam még sose, hogy valaki képes lett volna ilyen magas szinten alkalmazni. – Az viszont újdonság volt nekem is, hogy a sárkányok ennyire képes uralni a tudatukat az, hogy a senpai is képes erre még inkább csodálatra méltó.
- Szerintem a fájdalom nem rossz dolog. Kellemetlen, de hasznos is néha. Tisztában lehetünk vele mennyi bírunk és mennyit nem. Milyen rossz is lenne ha egyáltalán nem éreznénk semmit és mondjuk egy kis csík jelezné az életerőnket. – Vigyorodom el. Hinari onee-chan nevére pedig felragyog a szemem.
- Persze, hogy ismerem. Aréna bajnok, a kardforgatók tornájának győztese és alapvetően egy legendás harcos. Ő az én példaképem. - Viszont nem tudtam, hogy Onee-chan már erre is képes. Nem hiába, mindig is tehetséges volt és ez ebben is megmutatkozik. Wááá a nővérkém annyira menő.
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet. Meg amúgy is ha nem a saját fegyveremmel érem ezt el az amúgy sem számítana. Csalás lenne. – És ha nem egy legendás fegyverrel érem el ezt a szintet hanem egy simával azzal még Onee-chanon is túlteszek.
Lent a torony mélyén azonban ez a téma már teljesen háttérbe szorult hisz azért mégis csak izgalmasabb volt a saját kalandunkat megélni mint más sikereiről beszélni.
- Nem hagyjuk itt senpai! – Löktem meg a vállammal az ajtót de meg se moccant. - Két kutató csoportra oszlunk. Te átnézed a könyveket én meg a többi helységet. – Vágtam ki magam gyorsan és ezúttal távolabbról igyekeztem belökni az ajtót…

/És akkor ami a könyvben van: :3
Hamar rájössz, hogy a vaskos könyv valójában egy kutatási napló amit egy ismeretlen tudós/felfedező írt nem kisebb céllal mint megtalálni magát a megalodont. Kiderül, hogy már évek óta kutat utána még azelőtt, hogy egyáltalán a szintet ellepte volna a tenger. Az ő elmélete szerint a szint alatti húzódott egy víz alatti barlangrendszer és a Megalodon ott élt és arra is számított, hogy egyszer a teljes szintet elönti majd a víz. A világító tornyot is ő építette még az áradás előtt. A megalodonról számos hasznos infót is tartalmaz a könyv, helyeket jelöl meg ahol feltételezhetően az állat vadászterületei lesznek majd és emellett egy szerkezet vázlat rajza is megtalálható (búvárharang és léghordók) amikkel a víz alá is lehet merülni na meg persze a módja, hogyan nyissuk ki a zárt ajtót Very Happy

(ez utóbbit rád bízom)/

by **Shukaku** Vas. Május 03 2015, 16:21

-Hmm… egy közös tudat Timidussal? Mintha valami ilyenről meséltek volna az Ősök, nem, Timi?
-A sárkányoknál az Ősök képesek erre, valóban. Láttad, ahogy teljesen egybefonódtak, és közösen győzték le a Pusztítót. Mi még ettől nagyon messze vagyunk. Egy sárkánynak legalább a száz éves kort meg kell élnie ahhoz, hogy ez lehetővé válljék a számára.
-Száz éves kor… remélem nem leszel házsártos mire azt megérjük!
Nevetett fel Shu, és elgondolkodott egy újabb dolgon. Két éve nem öregednek. Vajon ezt hogyan magyarázza el magának Yuuki? És hogyan hozza majd fel Shu ezt, hogy rá tudjon kérdezni arra, hogy hogyan éli ezt meg Yuuki? Hmm… vagy lehet, hogy már meg is oldotta, hiszen ha száz éig együtt kell lenniük Timivel, mint társak, ahhoz neki is feltétlenül meg kellett élnie a száz éves kort.
-A fájdalom nem mindig rossz. Vannak jó fájdalmak is. Valakik például szeretik a szellemvasutat, mert szeretnek félni. Vaaagy… vagy például tudtad, hogy a csípős is fájdalom? Ha teljesen eltűnne a fájdalom, akkor nem ehetnénk csípős ételeket.
-Viszont egy jó harcos tisztában van a saját maga határaival fájdalomérzet nélkül is. Ha tudod, hogy mennyit bírsz, akkor kizárhatod a fájdalmat, hogy ne terelje a gondolataidat, és ne kelljen foglalkozni vele.
Szerencsére eddigre Timidus már több küldin is megtapasztalhatta ezt, szóval tudta, hogy mit beszél. Shu pedig úgy döntött, hogy rátesz még egy lapáttal. Főleg azért, mert irigy volt Hinarira. Még hogy, az a nőszemély egy példakép! Mivel látta, hogy hogyan kell kinyitni az ajtót, tudta jól, hogy Yuuki püfölheti évezredekig is. Mikor végiglapozta a könyvet, majd eltett annyit, amennyi elfért az inventoryjába, lassan odasétált, és helyet kért magának.
-Nem válunk szét egy ismeretlen területen. Ez a lehető legrosszabb ötlet.
És bárki, aki csak egy epizódot megnézett a Scooby Doo meséből, az ezt tudta jól.
-És azt a mondást hallottad már, hogy ésszel, nem erővel?
Előhívta a kezdő idomár kését, majd megcsillogtatta a lámpás fényében.
-Ez a hely pont ránk várt. Az előbb meséltem arról, hogy milyen jó, ha ellenállsz a fájdalomnak.
Egy éles pixelcsíkot hasított a tenyerébe a késsel, majd végighúzta az ajtón, miközben a szélén véletlenül a rejtett kapcsolót is megnyomta, az ajtó pedig kattanva kinyílt.

by Ajánlott tartalom