Re: A Sziget

by **Jekatyerina Natashenka** Szer. Ápr. 13 2016, 12:42

-Igen, ez nagyon megy, de játszhatnál most már kicsit más szerepet is, mert ez kezd uncsi lenni. Meg különben is, kinek játszod magad, a nézőknek? Nem hiszem, hogy sokan követnének minket, mindenki a csépelésre kíváncsi, meg a szövevényes kapcsolatokra. Mi senkik vagyunk, szerintem még a stáblistára sem kerülünk fel az epizódok végén.
Sóhajtott, majd szomorú arckifejezést magára öltve megcsóválta a fejét.
-Nem tudom, hogy te honnan jöttél, és melyik animén nőttél fel, de a nagylányok már nem kertelnek. Egyébként pedig honnan veszed, hogy pár perc ismeretség van mögöttünk? Komolyan úgy gondolod, hogy röpke véletlen, hogy pont erre sétáltam, pont akkor, amikor egyedül voltál, és pont megláttalak ezen a kiszögellésen? Vagy szerinted valakik a hátunk mögött megbeszélik, hogy nekünk ezen a helyen kell találkoznunk? A sors? Vagy a nézők szavaztak így? Bár szerintem ehhez a helyhez képest teljesen mindegy, hogy én honnan jövök, nem igaz? Vagy ennyire érdekel? A munkádat pedig nagyon botrányosan végzed, kisasszony!
Vette korholóra a figurát, de a testhelyzetén semmit nem változtatott, még mindig a térdein nyugtatta az állát, és onnan nézett fel rád.
-Még semmilyen információt nem tettél nyilvánossá számomra azon kívül, hogy falatka ruhácskákban tetszelegsz a parton az olyanoknak, akiknek bejön ez a loli izé. Pont ezért szeretném elkérni a rucidat, hátha nekem is szerencsém lesz benne, szóval igen, ragaszkodom hozzá, de mivel eddig húztad az időt, neked kell rám adnod. Szóval nem, nem lesz semmi erőszak. A te munkádban amúgy sem szeretik az erőszakot, mert a végén még jönnek a verőlegények, és megnézhetem magam amiért bántottalak. Ugyi?

by **Yachi** Szer. Ápr. 13 2016, 19:18

Nem voltam benne teljesen bizonyos, miképpen kéne reagálnom mindarra, amit a lány mondott, igazság szerint az asszociációi meghaladták az én fantáziámat. Biztos valami külföldi dolog, és azért nem tudom őt rendesen követni. A külföldiek viselkedése mindig egy nagy talány számomra, egyszerűen annyira mások, és én többnyire nem értettem mit miért csináltak. Ami nekik természetes volt, az nekem nem, és ami nekem igen, azt meg ők nem tudták megérteni. Ezért is igyekeztem egy kicsit kerülni őket, tartottam a félreértésektől, meg attól, hogy nem tudok nekik megfelelni. Itt viszont nem volt rá okom, hogy megfeleljek ennek a nőnek, ellenben érdekes személyiségnek tűnt. Magabiztos volt, és magával ragadó, még ha illetlenül is viselkedett, de engem végül nevetésre késztetett az a sok zöldség, amit összehordott.
- Különös lány vagy, de szimpatikus ^^ - jelentettem ki, majd a válla felett elnézve a végtelen tengerre vetődött a tekintetem, na és a ragyogó, kék égboltra a horizonton és felette, miközben halványan bazsalyogtam.
- Miért, szerinted mi a munkám? ^^ - pillantottam végül némi csend után rá, aztán újra lehívtam a menümet, mely csilingelve érkezett meg, akár egy lift. Újra a ruháim közé bújtam, és némi keresgélés után egy bő, fehér pólót öltöttem magamra, ami egészen a combom közepéig eltakart, és csak ezután szabadultam meg a bikinimtől, illetve cseréltem ki a párducosra. Végül a kezembe kerülő két falatnyi ruhadarabot átnyújtottam a lánynak.
- Tessék, a bikinim. Már én is kíváncsi vagyok, hogy festesz majd benne ^^ - jegyeztem meg kedvesen mosolyogva - Azt azért ne várd, hogy rád adom, nem vagy már gyerek ^^

by **Jekatyerina Natashenka** Szer. Ápr. 13 2016, 19:40

Az egyenletesen lebegő figyelem, és az értelmezés. Éljenek a szabad asszociációk, amelyek nem azért vannak, hogy más megértse, hogy mit akart mondani a költő, hanem azért, hogy saját kis fantáziáikat beindítsa, és ezek alapján olyan mezőkre vezesse őket, ahova maguktól soha nem tévedtek volna be. Ezeken az ismeretlen terepeken már könnyebb őket arra terelgetni, amerre mi akarjuk. Ehhez persze jó egy hirtelen mozdulat is, valami váratlan, valami szokatlan, de az elijesztheti az áldozatot. Ha szépen lassan vezetjük be a süppedő mocsárba, akkor majdnem bizonyosak lehetünk abban, hogy onnan már nem fog tudni kievickélni. Gaslighting. Egyike Kat legkedveltebb módszereinek, amelyet a megviccelős csatornák is előszeretettel alkalmaztak, csak persze statisztákkal... nem véletlenül minősül bűncselekménynek. Ja, és ők utána elvileg elmondták az áldozatnak, hogy az egész csak egy vicc volt, és ott meg ott van a kamera. Sajnos Kat partnereinek nincs ilyen szerencséje, és ha olyan kis okoskodók, hogy válaszokat akarnak keresni, és nem érik be azzal, hogy valaki egyszerűen őrült, ami ugye egy felszínes magyarázat... na de túlságosan elgondolkodtunk, nemde? Kat a szemedbe nézett, nem nagyon zavartatva magát azzal, hogy te a tengert bámulod.
-Legalább egyikünk különleges. Te tök átlagos vagy, de el lehet veled szórakozni, szóval akár nevezhetlek szimpatikusnak is, ha ez neked tetszik. A munkádat pedig már az előbb elmondtam.
Elvette a két ruhadarabot, majd nyugodt tempóban cserélte le erre a fehérneműt, egy mozdulattal, a menüt használva, nélkülözve az öltözködés közbeni leskelődés lehetőségét.
-Azt pedig nem tudhatod, hogy nem vagyok-e gyerek. Én lennék az első, aki mégis megtarthatott valamilyen más kinézetet annak ellenére, hogy Kayabá egyik első lépése volt, hogy visszaadta nekünk a „valós” ábrázatunkat? Ugye te sem gondolod komolyan, hogy ezt nem lehet kijátszani?
Továbbra is lassú mozdulatokkal feltápászkodott, majd körbefordult előtted, hogy megnézhesd az új ruciban.
-Nos? Hogy tetszik?
A te viseletedre a szükségesnél nem vetett több pillantást, és nem tűnt úgy, mintha meglepted volna, vagy felkeltetted volna az érdeklődését ezzel.

by **Yachi** Pént. Ápr. 15 2016, 16:56

Óóó, na ez is egy visszatérő elem, hogy ha külföldivel beszélek. Így még akár egészen jól informáltnak is tűnhetek, hogy felismerek ilyeneket, de valójában pont azért tartok tőlük, mert szinte teljesen kiszámíthatatlanok, és ez a kiszámíthatatlanság pontosan azokból fakad, amik itt most ismerősnek hatnak. A külföldi egyedi akar lenni, ki szeretne tűnni a tömegből, hogy jól megkülönböztethető legyen a többiek számára. Még egészen szemre hányónak is hangzott a lány szájából az, hogy én átlagos vagyok, és könnyen lehet, hogy bántásnak is szánta, de én csak mosolyogtam rajta rendületlenül.
- Köszönöm, én szeretek átlagos lenni ^^ Van nálunk, Japánban egy mondás: a kiálló szöget beverik. Számunkra nincs annál nagyobb dicséret, ha azt mondod, átlagosak vagyunk ^^ - feleltem, most már a lány szemébe nézve én is - A munkámhoz pedig nem tartoznak verőlegyének, sajnálom - kértem elnézést, amiért felhívtam a figyelmét a tévedésére. Végül elfordítottam a tekintetem róla, hogy nyugodtan át tudjon öltözni, és még véletlenül se súlyosbítsam a félreértéseket azzal, hogy végignézem. Bár a hangok alapján a menüt használta, ahogy én is. Az eddigiek alapján meg voltam győződve róla, hogy a hagyományos formát választaná, de ezek szerint mégis szégyenlős egy kicsikét, legalább annyira, hogy a fehérneműtől már így szabadul meg ^^
- Eto... szerintem jól áll ^^ - próbáltam udvarias lenni, pedig nem, nem állt jól. Egyáltalán nem illett hozzá a fodrokkal díszített, kislányos hatású bikini, nem erre a nőies alkatra való, hanem az olyanra, amilyen az enyém is. Bár kétségtelenül voltak olyan természetben bőven megáldott lányok, akiknek még ez a típusú fürdőruha is jól állt, mert mondjuk aranyos arcuk volt, vagy szép, hófehér bőrük.
- Olyan érzésem van kicsit, mintha egy olyan lány lennél, aki tetszeni szeretne a fiújának ^^ - kuncogtam egy kicsit, a számat eltakarva a kezemmel, ahogy illik, majd jómagam is feltápászkodtam - Megfordulsz még egyszer, ha megkérlek? ^^ - kérdeztem, és ha eleget tesz a kérésemnek, akkor egy jól időzített pillanatban megpróbáltam megrántani a bikinifelső madzagját, hogy meglazuljon, és esetleg leessen a lányról. Kicsit vissza akartam adni a csínyt, és készen álltam rá, hogy esetleg menekülnöm kell ^^

by **Jekatyerina Natashenka** Pént. Ápr. 15 2016, 17:20

Kat élt elég időt japánban ahhoz, hogy tudja miként viszonyulnak ezek az emberek az egyéniség kérdéséhez. Tudta, hogy bár ez változóban van, de még mindig nem tudják megbecsülni az egyéni értékeket, a kimagasló teljesítményt, amely szembemegy a tömeg undorító kocsonyás masszájával, és amely megtöri a begyepesedett hagyományokat. Elmosolyodva bólintott, mintha eleve dicséretnek szánta volna a mondatát, és a szavai is ezt fejezték ki.
-Tudom, ezért mondtam. Bár fura, hogy ennyire tartod a ti kis hagyományaitokat. Nekem lázadónak tűnsz. Olyannak, akinek minden második szava angolul van, és imádja a KFC-t, meg ilyenek. Szerintem te ilyen is vagy, csak a sok hamis japó között menő, ha te eredeti vagy. Nincs igazam? Nem mondom, nem rossz taktika. Vannak akik megragadtak az anime karaktereknél, én pedig Captain Deadpoolt választottam. Kinek mi.
Elhúzta a száját a dicséretre, és hangos, horkantó nevetéssel csóválta meg a fejét.
-És azt nem tanították a nagy tiszteletű japán iskolába, hogy hazudni nem szép dolog? Vagy félsz, hogy megöngyilkolódok ha megsérted a becsületemet? Az pedig elég mocsok dolog tőled, hogy így bedobozolsz. Miért csak fiúnak akarhatok tetszeni? Vagy ez valami utalás? Rejtegetsz valamit előlem? Vagy neked is sikerült megtartani az avatart, és nem a kinti képeddel császkálni itt? Nem mondom, menő dolog shapeshiftert vinni, de ne hidd, hogy egy idő után nem lesz az is uncsi.
Engedelmesen forgott meg előtted, ahogy kérted, és semmit nem tett az ellen, hogy sikerüljön megtréfálnod, sőt, inkább segítette is a mozdulatodat, a ruhadarab pedig lehullott a sziklaperemre, ő pedig ujjait a háta mögött összekulcsolva nézett le rád.
-Értem már miért nem szeretsz öltöztetni. Forogjak neked még egyet?

by **Yachi** Pént. Ápr. 15 2016, 17:55

- Nem igazán tudok angolul... öhm... sorii? - vetettem be kevéske tudásom. Tudok néhány szót, talán be is tudnék mutatkozni, de nagy bajban lettem volna, ha olyasvalakivel találkoznék, aki csak angolul tud. Ez így nem jó, ezt én is tudom, és szerettem volna arra törekedni, hogy megtanuljak rendesen, de egyszerűen... nem, nem működik. El kéne mennem egy ilyen nyelvtanfolyamra, amit mondjuk egy ausztrál sensei tart, de kinek van arra ideje munka mellett? Valószínűleg nem is segítene. Nehéz nyelv. Mindenesetre megragadtam a lány mondandójának lényegét, azt hiszem, de amúgy sem voltam lázadó. Szórakoztatóak voltak azonban a feltételezései, egyre vadabb dolgok kerültek rólam napvilágra, amikről nem is tudtam ^^
- Nem hazudok, b-bocsánat ^^" - nevetgéltem kínosan. Ennyire átlátszó lennék? Vagy ő is tudja, hogy rosszul áll neki? Nem számított, de ki kellett tartanom amellett, hogy nincs semmi baj a bikinivel - N-nem rejtegetek semmit, csak a hajszínem más eredetileg ^^" - kicsit kezdett sok lenni ez nekem, láthatóan elbizonytalanodtam, hogy is kéne esetleg bocsánatot kérnem. Rosszra fordult ez, én mondom. Tématerelés, tématerelés - Szeretnél lányoknak is tetszeni? - hülye kérdés, az imént már flörtölni próbált velem, könnyen lehet, hogy a beállítottsága minimum komplex, de legalább szokatlan, szóval az is lehet, hogy elég ostoba dolog volt tőlem így megviccelni, és azt hiszem vissza is nyalt a fagyi kicsit, mert egyáltalán nem úgy reagált, ahogy arra számítottam. Kínos, de ha gyorsan feltalálom magam, akkor meg lehet menteni!
- Szerintem így jobban áll ^^ - igyekeztem elviccelni a helyzetet, aztán a szerencsémet ismerve csak rontok vele, de egy életem, egy halálom, meg kell próbálnom ^^ - Nem kéne eltakarnod magad? Bárki járhat erre ^^" - kérdeztem, aggóda körbenézve közben, hogy nem közeledik-e valaki.

by **Jekatyerina Natashenka** Pént. Ápr. 15 2016, 18:22

-Nem-e? Hát akkor ezt nem sikerült eltalálnom, igazam van? De akkor az tényleg azt jelenti, hogy annyira konzerv vagy, hogy komolyan veszed az ósdi hagyományokat, meg amiket a szüleid tanítottak neked? Mit keresel akkor itt? Keményen kéne dolgoznod lazítás nélkül, meg karosi meg ilyenek. Remélem azért rajzolni meg számolni azt tudsz. Nem is lennél igazi japán, ha nem menne fejben az adjungált mátrixinvertálás oda-vissza.
Újabb felröhögés, majd megfordult, feléd fordítva a menüjét, és megmutatva, hogy teljesen ki van kapcsolva nála a fordító program, amely lehetővé teszi, hogy közös nyelvet beszéljen az is, aki esetleg nem tud olyan jól japánul. Sok a külföldi, a nyelv pedig nehéz, az azonban látszik, hogy Kat megtanulta a nyelvedet, és segítség nélkül beszéli tökéletesen...
-...akár még a keigot is, ha neked az kell, hogy feleslegesen kicsavarjuk és elhúzzuk a mondatainkat csak azért, hogy jó mélyen benyaljunk a másiknak. Nagyon nagy tiszteletlenség a részedről, hogy én megtanultam a te nyelvedet, te pedig nem tanultad meg az enyémet. De elnézem, mert ilyen kedves vagyok.
Na meg persze Mary Sue kém, aki minimum öt nyelven beszél tökéletesen, további huszonöt nyelven pedig képes martinit rendelni, keverve, nem rázva, mert úgy pocsék íze van. A hajszín témán viszont mintha meglepődött volna, és felvonta a szemöldökét.
-Neba! Pedig tökre azt hittem, hogy a japóknál ez a fajta festett vörös genetikailag kódolva van! Hát ez hatalmas csalódás!
Ingatta a fejét lassan, maga elé meredve, majd a következő mondatodra továbbra is ezt a mozdulatsort követve, cüppögni kezdett.
-Rosszul fogalmaztad meg. Nem szeretnék tetszeni. Én tetszem. Ez csak így jön magától, akár szeretném, akár nem. És ha szerinted jobban áll így, tehát neked is tetszik, akkor így marad. Egyébként pedig te találtad nekünk ezt az eldugott helyet, úgyhogy a te hibád lesz, ha mégis jön erre valaki... de bevonulhatunk valami barlangba, ha már ennyire ki szeretnéd sajátítani a látványt.

by **Yachi** Pént. Ápr. 15 2016, 18:44

- Ehhehe, az igazság szerint munka közben ragadtam be ide ^^" - vallottam be a hajamat igazgatva zavartan - Ha szigorúan vesszük, én azóta megállás nélkül dolgozok, hogy ebben a világban élek - tettem hozzá, bár én ezt a tapasztalat- és forrásgyűjtést nem nevezném igazán munkának még akkor sem, ha sokat mászkálok olyan dolgok után, ami után alapból nem kerekednék fel. Majd ha kikerülünk, akkor kezdődik az igazi munka, már azután, miután felépültem és eljutottam a rehabilitációban egy bizonyos szintre. Nem lehet valami egészséges évekig egy helyben feküdni, még úgy sem, ha tornáztatnak a nővérek ^^"
- Egyébként sok mindent tudsz Japánról, gratulálok ^^ Én is sok mindent tudok a te országodról - húztam ki magam kissé. Az a sok könyv és film sok mindenre megtanított, csak a külföldi emberekkel bánni nem, de a kultúrájukat ismertem elég jól, azt hiszem. Sajnálatos, hogy a nyelvüket nem tudtam, az viszont elismerésre méltó, hogy ez a lány ilyen jól beszéli a japánt. Valóban tiszteletet érdemel.
- Bocsánat, nálunk csak fekete hajjal és nagyon kevés helyen barna hajjal születnek emberek - hajoltam meg kissé sajnálatomat kifejezve. Azt hiszem átmentem távolságtartó hozzáállásba, biztos azért van, mert nem tudom teljesen biztosan, hogy is kéne viselkednem emellett a nő mellett. A szokásos külföldi fáma, sok furcsát mond és tesz, ezért tartok tőlük. Azért én megpróbáltam jó társaság lenni ^^
- Jó ötlet, én szeretem a barlangokat! Izgalmasak - lelkesedtem az ötletért. Lehet, hogy már mondtam... nem baj, ismétlés a tudás anyja - De nem érzed magad zavarban, hogy nem takar semmi? - kérdeztem nagyokat pislogva, én el se tudtam magam képzelni így, nem hogy még természetesen is viselkedjek.

by **Jekatyerina Natashenka** Pént. Ápr. 15 2016, 19:01

-Munka közben? Na kérlek most már egyre inkább érdekel, hogy mi lehet az a tök baró munka, ami arra kényszerít, hogy eszképizmusban szenvedő tinédzserek közé ragadj. Kezdjük ott, hogy hány éves vagy? Tizennyolc? Húsz? Milyen munkád lehet neked aranybogaram? Japó vagy, szóval gondolom a suli előtt kell a zsé, és most olyan izében vagy, mint sokan a fajtádból. Vagy apuci beprotezsált valahova dolgozgatni? Ezzel a ruhával meg bájos pofival mondjuk egy maid café simán illik neked, főleg ahogy illegeted magad, meg játszod a buta lánykát... tuti munkahelyi ártalom. Vagy megint tévedek?
Hajolt közelebb, hogy megtartsa a megfelelő távolságot a te távolságtartásod közepette is.
-És mi az a nagy munka, amit még mindig végzel? Ártatlan lánykákat csábítasz el, behurcolod őket a barlangodba és ott csúnya dolgokat művelsz velük? Vagy esetleg barlangász vagy és ezért érdekelnek ennyire a lyukak? Fura egy csaj vagy te. Habos babos ruha, festett haj, buta tekintet, értelmetlen csivitelés, de közben rengeteget tudsz az én országomról... kezdjük ott, hogy nem is tudtam, hogy van országom. Mikor kaptam? Miért nem szóltak nekem erről?
Újra elvigyorodott, és határozottan közelebb lépett.
-Izgalmasak, ugye? Érintetlen helyek meg felfedezés, mi? Nem érzed magad zavarban, hogy letépted rólam a ruhát, különös jeleket küldesz, amiket félreértelmezhetek, majd becsapva érezhetem magam, és esetleg úgy érezhetem, hogy csak gonosz módon kihasználtál és játszadoztál velem? Egyébként pedig ha ennyire zavar téged, hogy nem takar semmi, akkor ezt könnyedén megoldhatjuk.
A kezei elindultak a kezeid felé, és ha engedted, akkor két tenyereddel eltakarta saját kebleit, kezeit a kezeiden pihentetve.
-Most jobb?

by **Yachi** Pént. Ápr. 15 2016, 19:29

- Olyan munka, ami a kíváncsi ember minden igényét kielégíti, annyi új dologba kóstolhat bele. Tévés vagyok ^^ - kuncogtam diszkréten - Úgy volt, hogy az adás elején belépek, 40-50 perc múlva kilépek, és beszámolok arról, amit tapasztaltam... Kicsit több lett a 40-50 percnél ^^" - sóhajtottam fel zavartan. És ha belegondolok, hogy milyen rettenetes felhajtás fog körülvenni, teljesen el fogom veszíteni az átlagosságomat, azt hiszem. De addig is mindent megteszek, hogy átlagos lehessek! Aztán majd valaki bever, mint azt a bizonyos szöget...
- Ki tudja, mit tervezek ^^ Ígérem, időben megtudod, jó? - kuncogtam az újabb vad eszmefuttatásokon, most hogy nem éreztem a neheztelést, újra kezdtem megkedvelni a lányt és a különös stílusát - Amerika minden amerikaié, így a tiéd is, nem? - kérdeztem a buta kérdésre. Lehet, hogy tettetem a butát, de ez jól áll, és egyébként is, olyanok vagyunk mi ketten, mint egy manzai páros, úgyhogy én szívesen felveszem a boke szerepét ^^
- Igen, pontosan ^^ - helyeseltem a felfedezésre, a kíváncsiságom határtalan volt - Eto... engem nem zavar, bár kicsit kényelmetlenül érezem magam miatta, mondjuk úgy, hogy helyetted érzem magam... m-mit csinálsz? - kérdeztem meglepetten, amikor közelebb lépett hozzám, és megfogta a kezemet. És csak pislogtam, mint hal a szatyorban, miközben egy képzeletbeli csepp legördült a homlokomon.
- Öhm... most mit kéne tennem? - érdeklődtem, mert nem értettem, miért tette azt a lány, amit - Kicsit félreérthető lenne, ha meglátnának bennünket, nem? - gondolkodtam el félhangosan, miközben arra vártam, hogy a külföldi instrukciókat adjon erre a helyzetre. Először elkérte a ruhám, aztán flörtölni próbált velem, majd a fehérneműjét mutogatta nekem, és most ez... - Most megpróbálsz elcsábítani? - kértem megerősítést a lánytól.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Ápr. 18 2016, 12:12

-Tévés...
A lány tekintete elkomorodott, majd a végtelen unalom, ezután pedig a szánalom ült ki az arcára. Mélyen a szemedbe nézett, ezután a rajta pihenő kezeidre tévedt a tekintete, majd újra a szemeidet kereste, végül felröhögött, olyan kacagással, mint amikor valakinek hosszú idő múlva leesik a vicc poénja.
-Jaaa! Hogy az a doboz amit az öregek bámulnak, mert érdekli őket a szappanopera hatmilliomodik része? Valami nagyiklubban dolgozol, vagy mi? Te mondod be a bingó számokat? Oké, oké, értem, hogy csak poénkodtál, és nem kell elhinnem, hogy bárki is akar az internet meg a...
Újra felröhögött, majd széttárta a karjait, csak jelezvén, hogy hol is vagy jelenleg.
-Szóval az ilyen izék világában te is tudod, hogy senki nem fog tévét nézni. Gondolj bele, hát képesek megszakítani a reklámokat hülye filmekkel! Szóval ne etess engem ilyen hülyeségekkel, hanem mondd meg, hogy mit dolgozol valójában. Vagy váááárj... te nem annál a koreai izénél vagy? Ahol ilyen hagyományos ruhákba vannak, és mindig üvöltenek a tévében meg közben hajlonganak meg ilyenek. Na ott még elképzelem, hogy van tévé, mert nem találták fel a netet. Mondjuk az menő, mert soha nem volt még ismim ilyen szörnyű helyekről. Az én országomban szabadság van meg minden. Tudod, amerika már csak ilyen szabad ország. Make britain great again! Tudod, azért Great Britain. Hallottál már róla?
Hadarta most már teljesen átszellemülve, beleélve magát a mesélésbe, majd jó szorosan megölelt, hogy megnyugtasson, hiszen látta, hogy idegeskedsz.
-Nyugi, szerintem semmi félreérthető nincs ebben. Teljesen egyértelmű, hogy azért csaltál ide, mert valami csintalankodásra akarsz rávenni, hogy aztán bemondhasd a tévében. Az ilyesmi már hírértékű, nem? Vagy ha nem szülünk közben két kispandát akkor nem kerül be?

by **Yachi** Hétf. Ápr. 18 2016, 17:10

Újabb fantáziadús eszmefuttatás. Jobbnak véltem, ha hagyom, hogy ilyenkor kitombolja magát, de egyébként szórakoztató volt, és nem lehetett komolyan venni, amikor ennyire elrugaszkodott dolgokat fűz bele a kis történeteibe. Bár az is lehet, hogy ez az ő országában csak szimplán így van, és abból indul ki. Ebben az esetben jól járok, ha elraktározom ezeket az információkat, hiszen tanulhatok a világról valami újat és érdekeset, aminek még hasznát is vehetem valamikor. Mindenesetre türelemmel és tiszteletteljesen végighallgattam, mielőtt megszólaltam volna.
- Igazad van, ne haragudj. Ez nagyon titkos dolog, te vagy az első, akinek elárulom, de valójában megfigyelek valakit a titkosszolgálat megbízásából, és az a dolgom, hogy beszámoljak a hatóságoknak a ténykedéséről ^^ - szálltam be a játékba - Te vagy az első, aki átlát a fedősztorimon - sütöttem le a szememet zavartan és jól láthatóan durcásan, hiszen hát az sose pozitív dolog, ha valaki lebukik, joggal lehetek morcos, legfőképpen magamra, hogy nem dolgoztam ki egy hihetőbb álcát.
- Azt hiszem tényleg keresnünk kell egy barlangot, most, hogy felfedezted a titkomat ^^ - tettem hozzá derűsen és ártatlanul. Ez már csak abban is segített, hogy valamelyest leplezzem a zavaromat, főleg mivel amikor megölelt, a kezem még mindig ott volt, és a tenyereimnek most nekinyomódtak a puha halmok, ami eléggé zavarba ejtő volt.
- Ha híresség lennél, akkor a bulvárhírekbe beférne... kivéve, ha rendszeresen kerülsz hasonló helyzetekbe, mert akkor már a kutyát se fogja érdekelni, hogy megint kompromittáló fotók készültek rólad, és aki ezeket a képeket elkészíti, az se kap túl sok pénzt értük ^^" - kezdtem sorolni az igazából nyilvánvalót - De emellett attól is függ, hogy mi más történt még emellett, és hogy a hírszerkesztő mennyire van odáig érted, mert ha ő úgy ítéli meg, hogy nem illik bele az adásmenetbe az eseted, vagy számára nem vagy elég érdekes, akkor hiába teszel bármit - mondtam tovább a magamét - Elég komplikált a dolog - vontam le a konklúziót végül - Egyébként miért utalgatsz ennyit a... csintalankodásra? ^^" - kérdeztem, hiszen lassan minden második gondolata ekörül forog, és kezdett kíváncsivá tenni.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Ápr. 18 2016, 17:32

Katjában se türelem, se tiszteletteljesség nem volt, abban azonban hasonlítottatok, hogy most neki is kedvére volt az, ahogyan bugyuta színjátékra bugyuta színjátékkal válaszoltál. Nem tudta még kideríteni, hogy valóban van-e bármilyen célod, hiszen lehettél akár valaki ügyes is, aki ugyanúgy szórakozik, mint ő... de azért ennek nem adott sok esélyt. Szerette volna, szeretett volna egy újabb Kuromajoval összefutni, de te nem voltál Kuromajo, sőt nem is hasonlítottál rá. Kicsit sem. Na jó, de, de akkor sem voltál Kuromajo... de hátha. A lehető legjobban igyekezett láthatóvá tenni, hogy mennyire figyel, amikor megosztod vele a kis titkodat, és még bólogatott is, majd gyorsan körülnézett, hogy valóban nem figyel-e titeket senki.
-Hmm... és ki is ez a valaki pontosan? És milyen hatóságoknak számolsz be? Én eddig idebent csak önjelölt igazságosztókkal találkoztam, de még azok is nagyon bénák voltak. Hatóságot egy darabot nem láttam, pedig látod, nagyon közvetlen vagyok az emberekkel. Vagy ez annyira titkos, hogy erről már nem tudhatok? Bár velem tuti megosztanád, hiszen köztünk nagyon szoros a kötelék.
Húzott közelebb egy erős rántással, jól megmarkolva, hogy érezd mennyire erős is az a kötelék.
-Én teljesen rád bízom magam. Te vagy a magánnyomozó, te ismered a helyeket, ahol el lehet rejtőzni. Biztos ilyen batman vagy, és van denevérbarlangod is, ugye? Egyébként meg elég híres vagyok, tornász voltam odakint. Azt próbálgattuk, hogy mennyire lehet pihenés közben is edzeni a testedet idebent. Biztosan hallottál az izometrikus passzív tornáról. Nem kell edzened, ha az agyad elhiszi, hogy sportolsz, az is fitten tart egy ideig. És ne aggódj, minden kérdésedre válaszolok, úgyhogy megtudhatod, hogy mi történt idáig, csak mutasd hol szeretnéd feltenni azokat a kérdéseket. És igen, ha már ennyire erőlteted ezt a csintalankodós témát, akár olyan kérdésekre is válaszolok.
Ezzel melléd szökkent, és felajánlotta a karját, hogy vezesd amerre csak szeretnéd.

by **Yachi** Hétf. Ápr. 18 2016, 18:29

- Ha többet mondok, akkor olyan információk birtokába kerülsz, ami akár veszélybe is sodorhat ^^ - kezdtem volna kuncogni, ha nem ránt közelebb, még közelebb magához, de úgy, hogy megbicsaklott tőle a hangom. De örültem neki, hogy partner a játékhoz, a humoromat sose értékelték túl nagyra, szerintem nincs is, de egyébként nincs is rá különösebb szükségem, hogy legyen. Egy ilyen apró kis siker azért mégis örömet csempész a szívembe ^^
- De még akár te is lehetsz a célpontom, és ez csak egy ügyes trükk arra, hogy elaltassam a figyelmed ^^ - szólaltam meg végül újra. És folytathatnám úgy, hogy valójában ez a trükk, mert ha igaz lenne, ezt úgyse mondanám el, és így tovább. Vicces, nem? ^^
- Eto... még nem vagyok ismerős errefelé, de akkor keressünk egy felfedezhető barlangot - bólintottam nagyot. Alig vártam, hogy túrázhassak ezzel a lánnyal, én kifejezetten jól szórakoztam néhány... különös momentumot leszámítva. Odaléptem a sziklára vetett bikini felsőhöz, és felkaptam, majd partnerem kezébe nyomtam.
- Ezt azért vedd fel ^^" - kértem meg, hogy azért mégse így mászkáljunk, majd elindultam... mondanám, hogy találomra, de nem, csak folytattam azt az utat, melyet elkezdtem már, és megszakítottam ennél a szirtnél - Addig mesélhetnél erről a tornáról, érdekesen hangzik ^^ Például hogyan hiteted el az agyaddal, hogy mozogsz? Működik fogyókúránál is? Na nem mintha lusta lennék mozogni, de valamikor nincs annyi időm, hogy sportoljak valamit ^^" - csicseregtem csevegő hangnemben, mintha a legjobb barátnőmhöz beszélnék éppen, és megtárgyalnánk az élet apró-cseprő kis női dolgait - Amerikában biztos mindenki így tartja fitten magát - következtettem, teljesen logikusan. Nem?

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Ápr. 18 2016, 18:43

-Veszélybe? Engem? Áh, dehogy! Én még soha életemben nem voltam veszélyben. mindig akad egy kisangyal, aki megment, és elvezet az utamon... például egy barlangba. Ha te ilyen csudi titkos ügynök vagy, akkor biztos vagyok abban, hogy meg tudnál védeni engem. Sőt, az is lehet, hogy segíthetnék neked a megfigyelésedben. Persze ahhoz tudnom kellene, hogy kit is figyelsz.
A második mondatra már cüppögött egy keveset ismét, és magabiztosan megrázta a fejét, sőt, szabad kezével még a mutatóujját is meglengette.
-Á-áá! Nem engem figyelsz, ez tuti. Azt mondtad, hogy valakit, nem azt, hogy engem. Ráadásul utána még úgy is mondtad, hogy ténykedéséről, nem pedig az én ténykedésemről, szóval tuti nem engem figyelsz. Meg engem miért is figyelnél? Mert az oké, fura, hogy egészen idáig követtél, és most az ujjad köré csavarsz, de ezt már megszoktam.
Mosolyodott el félszegen, és egy kis beletörődő szomorúság ült ki az arcára.
-Nem vagyok valami okos, de azért igyekszem kedves lenni az emberekkel, így viszont valaki mindig kihasznál. Tudom, nem jó ez így, és igyekszem tanulni, de sajnos túlságosan könnyen megbízom másokban, ha kettőnél több kedves szót mondanak nekem.
Egy ideig csak pislogott a ruhadarabra, majd megrázta a fejét és elsüllyesztette az eszköztárában.
-Ha te megteheted, hogy nem hordasz bugyit a póló alatt, akkor én is megtehetem, hogy ne hordjak ilyesmit. A torna pedig nagyon egyszerű...
Vette fecsegősre ő is a hangját, és még mindig igyekezett jó szorosan melletted maradni.
-Tudod nem véletlenül annyira sportos mindenki amerikában. Az egészség fellegvárának is hívják. Szóval az úgy működik, hogy vannak begyakorolt mozdulatok, mint például egy lábemelés, és ha csak arra gondolsz, hogy azt csinálod, akkor azok az izmok automatikusan megfeszülnek, és dolgoznak. Ezt akartuk átültetni erre a sisak izére az edzővel, de aztán itt ragadtam én is...
Szontyolodott el az utolsó mondatnál, és úgy hallgatott el, mintha a sírást próbálná elnyomni, és a gombóc a torkában nem engedné, hogy tovább beszéljen.

by **Yachi** Hétf. Ápr. 18 2016, 19:13

- Nincs miért megvédenem téged, az csak akadályozna a munkámban és kockáztatnám vele a lebukás veszélyét ^^ - próbáltam ridegnek és kegyetlennek hangzani, de az apró mosolyom tönkretette a hatást, azt hiszem. Kár érte, pedig nagyon tehetségtelen színész vagyok, örülök, hogy nem kell szépségkirálynő módjára műmosolyokkal bámulnom a kamerába, mert még azon is az látszana, hogy igazi, pedig szerintem ezeknek a mosolyoknak az a lényege, hogy eleve természetellenesnek tűnjenek.
- Téged nem verlek át, látom ^^ - nevettem fel. Szegény én, esélyem sincs egy olyan körmönfont, tapasztalt róka ellen, mint ő, olvas a sorok között és minden szavam mögött látja a valóságot. Milyen kár, hogy nem engedhetem el csak úgy, hiba volt kikényszerítenie belőlem az igazságot, igen!
- De rajtam van bikini. Nézd! ^^ - vettem le a pólót, és alóla kikukucskált az a bizonyos párducmintás fürdőruha, ami egyáltalán nem illett se az alakomhoz, se a személyiségemhez, viszont ha már ajándék volt, megőriztem - Szóval öltözz fel te is, legalább amíg a barlanghoz nem érünk ^^" - korholtam le kedvesen a lányt, miközben a nyakamat tekergettem, olyan sziklaképződmények után kutatva, ahol esetleg lehetnek barlangok. A tenger mellett nem lehetett túl nehéz ilyeneket találni, a víz könnyen utat tör magának.
- Ez nagyon érdekes, ki fogom próbálni. Sok sikert kívánok a kísérlethez, biztos alig várod, hogy folytathasd ^^ - mosolyogtam rá bátorítóan - Mindenkit megviselt, hogy elszakadt a valóságtól, de amíg itt vagyunk, ki kell használnunk ezt a ritka lehetőséget. Még soha, senki nem élt virtuális körülmények között, fontos hogy kitapasztaljuk az előnyöket és a hátrányokat, és ha kijutunk, megosszuk a tapasztalatinkat a világgal - vallottam be a meggyőződésemet. Én például könyveket fogok írni, amint csak lehet, ő meg lehet, hogy az emberi testre gyakorolt hatásokat fogja elemezni.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Ápr. 18 2016, 19:27

-A lebukás veszélyét nem tudod kockáztatni te buta, hiszen már lebuktál. Mit kockáztatnál? Egyébként meg van egy jó ötletem. Mi lenne, ha engem figyelnél meg, de én megengedném, de ezt persze nem mondjuk el azoknak, akik fizetnek neked azért, hogy engem megfigyelj. Tudod, mint amikor a pókember fényképeket készített saját magáról, és bevitte az újságnak, és ő lett a sztár. Mondjuk ő legalább még felvett egy maskarát. Soha nem értettem a Superman filmeket. Az amerikaiak saját magukból csinálnak hülyét, amikor filmet írnak arról, hogy meg lehet őket téveszteni azzal, ha valaki felvesz egy szemüveget. Pedig az amerikaiak nem hülyék ám! Én sem vagyok hülye. Jó, nem vagyok okos, mert ezt az előbb már mondtam, de nem vagyok hülye, és simán megismernélek téged is, ha felvennél egy szemüveget. De te mondtad, hogy engem nem akarsz átverni, szóval tuti nem vennél fel szemüveget. Oké, a hajfestés az egy dolog, tuti csak különlegesnek akartál tűnni, vagy nem tudom, de azt elnézem, meg amúgy is így ismertelek meg.
Megint hadart, ráadásul azon a tipikus hangon, amivel a hülye szőkéket szokták játszani a kabarékban, csak ő annyira nem játszotta túl, hogy ne legyen hiteles. Hiteles persze így sem volt, hiszen ezelőtt nem volt teljesen ilyen, azt azonban nehéz volt kitalálnod, hogy eddig játszott, vagy most játszik, vagy most is játszik. A bikini megmutatásánál elhúzta a száját, és el is hallgatott egy időre, ám úgy tűnik, ez csak új ötletet adott neki.
-Felöltözök, ha megkaphatom a pólódat. Ha nem kapom meg, akkor nem. Az viszont most már engem érdekel, hogy szerinted milyen előnyei vannak annak, hogy itt vagyunk. Olyan barlangokat fedezel fel, akit valaki oda tervezett, tehát minden fel van fedezve, minden meg van tervezve. Ott vagyunk már?

by **Yachi** Hétf. Ápr. 18 2016, 19:45

- Csak előtted buktam le, ettől még folytathatom a munkámat ^^ - hívtam fel a figyelmét a tévedésre, aztán elgondolkodtam egy kicsit az ötletét emésztve. Számomra akár még érdekes is lehet ez a kaland, viszont elég... visszataszítónak éreztem azt, hogy valakit, bárkit megfigyeljek. Még ha tudja is, hogy ott vagyok, akkor is betolakodnék az életébe hívatlanul. Nem, ez nem esne jól, mindegy mit látnék.
- És mi lenne nekem abból a hasznom, ha megfigyellek? Ha tudod, hogy látlak, akkor az egész értelmét veszti - csóváltam meg a fejem, hiszen a kis játékot azért ettől még folytathattam, hogy maga az ötlet engem, mint újságírót megbotránkoztat. Ebben a játékban nekem az a munkám, hogy megfigyeljek, és ez addig működik is, amíg ténylegesen nem kell csinálnom.
- Rendben, megkapod ^^ - mosolyodtam el, és át is nyújtottam neki a fehér felsőt. Ebben nem láttam semmi kivetnivalót, úgyhogy gyorsan bele is egyeztem, ha ez a megoldása annak, hogy ne mutogassa magát mindenki szeme láttára. Mármint, ha esetleg szembejön velünk valaki, vagy elmegyünk egy-két strandoló mellett.
- Ami számomra előny, az nem biztos, hogy számodra is az. Ezt a választ mindenkinek magának kell megtalálnia ^^ - feleltem. Én elégedett voltam azzal, hogy olyan történeteket láthatok kibontakozni, vagy kutathatok fel, amelyek a valóságos világban nem történhetnének meg, itt azonban olyan hőstetteket is látni, amik igazán kiemelik az emberiségbe vetett hit minden pozitívumát.
- Nézzük meg azt! - mutattam egy sziklásabb terület felé, majd kocogásba is kezdtem, hogy minél hamarabb megtegyük ezt az egy-kétszáz méteres távot, és odaérjünk. Közelebb érve lassítottam, és tüzetes nézelődésbe kezdtem, mígnem fel nem virultam egy bemélyedést látva. Bekukucskáltam, és valóban egy üreg volt.
- Kíváncsi vagyok elég mély-e - motyogtam magamnak, majd beljebb merészkedtem. Sok olyan barlang van, ami legfeljebb egy-két tucat méter mélyen vezet be a szikla belsejébe, de hátha most szerencsénk lesz.

by **Jekatyerina Natashenka** Szer. Ápr. 20 2016, 10:15

-Á-á-áá! Te csak azt hiszed, hogy csak előttem buktál le. Mi van akkor, ha igazából én kémkedek utánad, és eközben én is tévés vagyok, mint ahogy te nem vagy tévés, csak én igazi tévés vagyok, aki már netre gyárt tartalmat, vagy minimum a netflixre, és fogom magam, és elkezdem mindenkinek híresztelni azt, hogy te kutatsz valaki után, és akkor ezentúl senki nem fog veled szóba állni. Tudom, itt nincs olyan nagy hírközlési lehetőség, mint odakint, meg nem terjednek annyira a hírek... de azért mégis. Tudod, kapjuk azokat a rendszerüzeneteket, amit mindenki kap, egyszerűen csak be kell jelölni, hogy válaszolsz mindenkinek, akinek elküldték. Tudom, mindegyikre rá van írva, hogy no reply, meg ilyenek, de arra nem gondoltak, hogy valaki tényleg válaszolni fog. Ugye, hogy nem vagyok hülye?
Nagyon belelendült, és nem is hagyott igazán szóhoz jutni, vagy ha hagyott is, azonnal, gondolkodás nélkül rákontrázott.
-Akkor majd úgy csinálok, mintha nem venném észre, hogy megfigyelsz. Tudod, mint a többiek, akik szintén ezt csinálják, mert nem akarják, hogy ne legyen semmi sikerélményed. Komolyan azt hiszed, hogy bárki fontosat megfigyelhetsz idebent a tudta nélkül? Akik fontosak, azoknak van ilyen jártasság izéjük, vagy valakijük, akinek van. Szóval örülj annak inkább, hogy én megengedtem, és csinálj úgy, mintha legalább egy kicsit hálás lennél azért, mert megkönnyítem a munkádat.
Elvette a pólót, és miközben magára öltötte, még fújt egyet a válaszodra.
-Ez is valami ősi kínai bölcsesség, amit otthon szedtél össze? Tényleg, már meg is akartam kérdezni, hogy honnan szeditek azt a sok hülyeséget, amit a szerencsesütikre írtok? A facebook postokból szeditek? És mielőtt még nem volt face? Tök érdekes lehet ez is, ülni egy irodában, és ilyen semmitmondó baromságokon agyalni.
Felöltötte a combközépig érő pólót, majd egy mozdulattal levette alóla a többi ruhadarabot, és feléd nyújtotta.
-Tessék, ez a tiéd, úgy illendő, ha visszaadom. A barlang pedig engem is nagyon érdekel... hogy elég mély-e... meg elég szűk-e...
Hagyta fent ismét a hangsúlyt, és az öltözködés után megint beléd karolt, hogy vezethesd.
-Remélem van akrobatikád, nem akarjuk, hogy beleess innen abba a nagyon hideg vízbe.

by **Yachi** Szer. Ápr. 20 2016, 12:21

- Te kedves vagy, nem tennél ilyet ^^ - kuncogtam az újabb eszmefuttatásán, vagy hogy is mondjam... agymenésén. Igazán tiszteletre méltó volt a fantáziája és a kreativitása, ahogy ezeket a fantazmagóriákat egymás után ontotta magából. Lehet, hogy tényleg van köze a médiához, vagy ha nincs, akkor tuti munka lehetne számára az írás, hiszen aki ennyi ötletet tud előhúzni a kalapból ilyen rövid idő alatt, azt nagyon szeretni szokták ^^
- Nem mondom, hogy nem vagy elég érdekes, de megorrolnának rám, ha megszakítanám a munkámat. Ők tudják, hogy mit csinálok idebent. Mellesleg nem kell rejtőzködnöm ahhoz, hogy megfigyelhessek valakit. Ismered a mondást, ha el akarsz rejteni egy könyvet, tedd a könyvtárba - húztam elő az újabb bölcsességet, miközben igyekeztem kitérni a játék folytatása alól, mert ahogy már mondtam, nem volt hozzá gusztusom, hogy valakit ténylegesen megfigyeljek a tudta nélkül. Vagyis a tudtával, de mintha a tudta nélkül történne. Szóval értitek.
- Szerinted is kéne csinálnom egy oldalt facebookon, ahová ilyesmiket írogatok? Szerintem amúgy ez zsigerből jön azoknak, akik megalkotják őket ^^ Ránéz egy félig üres pohárra, és beindul az elméje... Mint neked ^^ - elmélkedtem csevegő hangnemben, miközben lopva azt figyeltem, mit csinál a pólóval. És... miután felém nyújtotta a bikinimet, kellett egy kis idő, amíg feldolgoztam a történteket, a tekintetem pedig önkéntelenül is a póló aljára tévedt meglepetésemben. Bevallom, elhűltem egy kicsit, bár végül is ha fiúk között lennénk, ez akkor lenne ténylegesen merész, azt hiszem ^^"
- Nem fogsz így fázni? Biztos hűvös van odabent - kérdeztem, próbálva ignorálni az újabb kétértelmű megjegyzését, de aztán nem bírtam ki - Gyakran szoktál így mászkálni? Vagy csak most izgalmasnak tartod? ^^ - kockáztattam meg a kérdést, egyre jobban érdekelt, hogy miért ennyire gátlástalan.
- Ha nem löknek meg, nem szoktam elveszíteni az egyensúlyom ^^ És te nem aggódsz, hogy elázol? - kérdeztem óvatosan, miközben beljebb vezettem a lányt a félhomályba. Gyorsan fog fogyni a fény egy idő után, bár én egy kicsit láttam a sötétben is annak a jártasság dolognak hála.

by **Jekatyerina Natashenka** Csüt. Ápr. 21 2016, 05:41

-Csz! De mi van, ha nem? Ha igazából csak azért vagyok kedves, hogy a bizalmadba férkőzzek, és közben meg én kutatok te utánad? Szerinted mennyi az esélye annak, hogy április közepén, ami azért még nem teljesen strandidő, tökre beléd futok egy ilyen helyen, ahol annyira nem szoktak emberek járkálni ilyenkor. Mármint feljebb még lehet, de azért azt láthatod, hogy rajtunk kívül nem nagyon van itt senki. Persze lehet, hogy valami fölöttünk álló isteni erők, akik mozgatják a szálakat, megbeszélték egymás között, hogy nekünk itt találkozni kell, és idevezettek minket, de az tök röhejes lenne. Mondjuk így belegondolva annyira nem, hiszen mégis csak egy játék részei vagyunk. Tök baró lenne, ha ez a Pinokkió lenne, csak fordítva. Minél többet töltesz bent a játékban, annál inkább nem leszel igazi kisfiú meg kislány, hanem a játék része leszel. Jól meg kellene rugdosni a fontos frontosokat, hogy igyekezzenek minket megmenteni... na de megint elkalandoztam, hol is tartottunk?
Kicsit úgy tett, mintha elgondolkozna, miközben végig téged figyelt, leplezetlenül, igazából nem is figyelve, hanem bámulva.
-Ja igen! Szóval ne aggódj, odakint már senki le se kaksizik minket. Te foglalkoznál négy év után egy karfiollal? Hát tuti nem. Az lehet, hogy ha majd kijutunk, és úgy fogsz kinézni mint Christian Bale abban a filmben, akkor megint sztár leszel egy kicsit, meg majd amikor megírják, hogy mennyien lettek öngyilkosok a trauma miatt, meg ilyenek, de az, hogy itt bent mit csinálsz, az nem érdekel senkit. Még valóságshownak is elég vacak, hiszen abban sem minket mutatnának. Na jó, majd a barlangban lehet, mert tudom, hogy ti imádjátok az ilyeneket, persze csak ledéren kikockázva, de akkor is. Mellesleg pedig...
Bökött rá idomaidra, kihangsúlyozva a csodálatosan kreatív poénját.
-...mondtam már, hogy nem vagyok annyira okos, hogy könyvtárba járogassak, szóval semmilyen könyvet nem vittem sehova. Meg eleve, ki olvas manapság könyveket, amikor ott az e-book? A félig üres pohár pedig azt jelenti, hogy valamelyik szemét beleivott, mert én tuti nem hagyok ott semmit félig üresen. Szegény családból származom, mi megbecsüljük azt amink van, nem fogok pocsékolni.
Húzta fel az orrát, és nem is szólalt meg pár másodpercig, mintha meg lenne sértődve, persze nem távolodott el, ugyanúgy beléd karolt, bár egy kicsit szorosabban, hiszen most éppen haragszik rád. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne válaszolna a kérdéseidre, csak sokkal tömörebben, szinte csak odavetve.
-Nem, nem fogok. Majd felmelegítesz. És nem tudok gyakran így mászkálni, hiszen csak most kaptam ezt a pólót tőled.
A következő mondat, na meg persze a félhomály, amelyben már valóban a vezetésedre szorult, ismét megeresztette a nyelvét, kissé reszketve húzódott még az eddiginél is közelebb, szinte átölelve, de még mindig durcásan.
-Én... jajj olyan vagy! Most mér’ kell ilyeneket mondani? Azt hittem te egy rendes lány vagy, és nem csak arra mész... de... de ha annyira tudni akarod... nem, nem félek attól, hogy elázom!

by **Yachi** Csüt. Ápr. 21 2016, 09:39

Mosolyogva csóváltam a fejem - Megbízom benned ^^ - mondtam magabiztosan, aztán egy kis hatásszünet után elnevettem magam - Jól csináltam, ugye? Ha most egy drámában lennénk, akkor ezt kellett volna mondanom, bizonyítva a feltétlen bizalmamat irányodba, miközben éppen valami olyasmire készülünk, ami mindkettőnk életét veszélybe sodorja, és aztán bajba is kerülünk, de a barátság és/vagy a szeretet erejével győzedelmeskedünk és átjutunk az elénk gördített akadályokon, és heppii endo ^^ - tettem hozzá a magam is eszmefuttatását az övéhez lelkesen. Mondjuk az tény és való, hogy nem hittem volna el róla, ha egyszer csak azt állítja, becsapott és ki tudja, mit akar velem tenni, vagy mit tett már meg eddig is. Annyira komolytalan és helyenként vicces volt, hogy tényleg elaltatja a figyelmem, de azért annak az esélye, hogy valami bűnözővel találkozok csak úgy, vajmi kevés volt. Az utcán se jön szembe rendszeresen a helyi bankrabló, vagy a metrón se áll mellettünk az, aki rendszeresen letépi a kapaszkodókat, és rongálja a szerelvényeket. Meg amúgy is, ott virított a feje felett a zöld indikátor, szóval semmi rosszat nem tett. Leszámítva azt, hogy már megint leplezetlenül utalgat meg mutogat, ez azért zavaró volt egy kicsit, bár már talán kezdtem megszokni.
- De Amerikában mindenki gazdag, nem? Hogy származhatsz akkor szegény családból? - pislogtam rá nagy szemekkel, teljesen váratlanul ért ez az információ. Amerikában csak a feketék szegények, meg minden filmben ők halnak meg elsőnek, viszont akárhogy nézem, neki szép fehér volt a bőre, és az ilyenek mindig nagy amerikai autókkal járnak, miközben a hátuk mögött ott virít a Hollywood felirat New Yorkban. Közben már egészen sok lépést tettünk meg, de még nem volt teljesen sötét... vagyis én még láttam a körvonalakat. Nem lehettünk túl mélyen ettől függetlenül, csak az volt a baj, hogy ezen a ponton vége szakadt az üregnek, és a masszív sziklafallal találtuk magunkat szembe. Csalódottan sóhajtottam fel.
- Pedig reménykedtem, hogy van másik kijárata :/ - adtam hangot a bajomnak. De vajon hogy keletkezett ez a barlang? Lehet, hogy dagály idején megtelik ez a hely vízzel, és az mossa ki egyre mélyebbre, vagy nem tudom. Igazság szerint annyit nem tudtam a barlangokról, hogy a keletkezésük típusait is töviről-hegyire ismerjem ^^"
- Izé... csak nem... félsz a sötéttől? - kérdeztem, miután feltűnt, vagyis végre leesett, hogy minél beljebb kerültünk, annál szorosabban kapaszkodott belém a lány, és most már gyakorlatilag a nyakamba lihegett, és mintha kicsit reszketett is volna. Mondjuk a hűvös miatt én is borzongtam egy kicsikét, el tudom képzelni, hogy csak fázik, de szerintem igenis félt a sötéttől. Ez tök aranyos ^^

by **Jekatyerina Natashenka** Csüt. Ápr. 21 2016, 11:24

-Pff! Tönkretettél mindent. Most már tuti, hogy nem vagy tévés. A tévések tudják, hogy hol kell fenntartani a feszültséget, és nem teszik tönkre az ilyen pillanatokat.
Dohogott korholó hangon, csalódással a hangjában, miközben azt a kezét, amivel nem karolt beléd, még tanácstalanul fel is tartotta, hogy mutassa, mennyire nem tudja elhelyezni az eddigi dolgokhoz ezt a tragikus fordulatot.
-Most azt kellett volna csinálnod, hogy jól összeszerelmesedünk első látásra, de persze csak azt mondjuk egymásnak, hogy barátok vagyunk, mert friendzone, de igazából mindketten tudjuk, hogy nem, de arra kell ugye vagy másfél évad, és közben te vállalod a munkahelyeden, hogy velem vagy, emiatt megfenyegetnek, hogy kirúgnak, de te találsz valami ügyet, és kapsz huszonnégy órát, hogy megold, és megoldjuk együtt és emiatt nem veszik el a jelvényedet, sőt, még ki is tüntetnek annak ellenére, hogy fekete vagy latin vagy, és még csaj is. Stimmt? Na ezt rontottad el most. Pedig mekkora karriert futhattál volna be ezzel, de te neeem, neked mindig túl sokat kell beszélned és fecsegned össze-vissza, és tönkretenned a közös jövőnket, meg a heppi endot is.
Újra sóhajtott, fájdalmasan, lemondóan, mintha tényleg elveszített volna valami nagyot, valami fontosat.
-De... én megbocsájtok neked, hiszen rokonok vagyunk, és a családnak össze kell tartani. Mindenki tudja, hogy én az eltitkolt testvéred vagyok, és a szüleink mindent neked adtak, ezért vagy te most tévés, én meg nem. Meg egyébként is...
Elhallgatott, és a remegéstől teljesen erejét vesztve dőlt neked, majd döntött téged neki, ha engedted a barlang falának.
-Nem... dehogy... nem félek! Egyáltalán nem félek, csak... én nem félhetek...
Erősítette meg többször is, természetesen végig elhaló, halk, remegő hangon, melyben nagyon igyekezett elrejteni a félelmet, ami azonban minduntalan utat tört magának, és a te éles szemeid, és jó emberismerő képességed akár ki is szórhatta, hogy bizony hazudik.

by **Yachi** Csüt. Ápr. 21 2016, 12:58

Eleinte csak pislogtam, de csak a kirohanás miatt, amúgy hamar felvettem a történet fonalát, és ennek megfelelő sajnálkozó fejet vágtam. Vagyis próbáltam, de mivel nem voltam jó színész, ez kimerült a szemlesütésben és egy félig mosolyba hajló, félig komor arckifejezésben. Nem voltam túl hiteles, azt hiszem ^^" De nem is ez volt a lényeg, nem színészek voltunk, és most csak egymást szórakoztattuk a mese alakításával.
- Sajnálom, az én hibám... Legközelebb óvatosabb leszek ^^ - fejeztem ki szavakban is, mennyire bánom a bűnömet - Köszönöm, mondtam én, hogy jó ember vagy ^^ És te a nővérem vagy a húgom vagy? Vagy esetleg az öcsém, a bátyám? - érdeklődtem kíváncsian, miközben hátrasandítva nyugtáztam, hogy a barlang nyirkos, hideg falának kell támasztanom a hátamat. Nem volt kellemes, de a világvége hangulat se tört rám miatta, mert hát nem a világnak volt vége, csak a barlangnak ^^ Csak az volt a kár, hogy felfedeztük az egész üreget, legalábbis én nem láttam oldalágazást, vagy ilyesmit, csak egy szimpla, mély lyuk volt a sziklában, ahová majd beönt a víz ^^
- Jól van, nyugodj meg, itt vagyok veled ^^ - öleltem át most én őt, és nyugtatólag simogattam meg a buksiját, aztán meg a hátát. Kicsit... furcsa volt, mert ő volt a magasabb, meg szélesebb válla is volt, mint nekem, és kábé a nyakát láttam az arca helyett, ha egyenesen tartottam a fejem, azért is simiztem inkább a hátát, mert azt kényelmesebb volt elérni.
- Kicsit fázom... - motyogtam végül, miután átfutott rajtam egy újabb borzongás. Lehet, hogy valami szellő cirógat így?

by **Jekatyerina Natashenka** Csüt. Ápr. 21 2016, 13:13

Remegett, és bár nagyon igyekezett elfojtani a sírást, a halk hüppögés mégis kis görcsös rándulásokban szakadt fel a torkából, és válla remegéséből érezhetted, vagy akár még láthattad is, hogy itt bizony komoly feszültség van, és nem csak a sötéttől. A remegés az egyre halmozódó düh és kétségbeesés miatt is gyötörte, és az ilyen magas intenzitású elnyomott érzelmekről tudjuk, hogy nem kell nekik sok ahhoz, hogy kitörjenek. A területet már átnézte, a koordinátákat nagyjából tudta, de legalább is ahhoz eléggé, hogy biztos lehessen abban, hogy védett területen belül vagytok. Egyébként is jelez a rendszer, kivéve ha valami küldetés vagy event, vagy éppenséggel a játékos ki nem kapcsolja, de Katnak ma esze ágában sem volt kikapcsolni. Szóval ott tartottunk, hogy fokozódó feszültség, és azok a szavak, azok a bárcsak ki nem mondott szavak robbanásig feszítették az idegeket, ahogyan Katja hangszálait is, így csak halk, szinte vinnyogó hang tudta elhagyni ajkait. Vádló és csalódott, de legfőképpen fájdalmas. Veled ellentétben ő jó színész volt, bár most nem próbálkozott olyan nagyon. A kevesebb néha több. Sokan azt hiszik, hogy színészként a legnehezebb sírni. Nem az. Meglepően könnyű, és egyébként sem hatásos. Sokkal hatásosabb, ha a néző azt látja, hogy megpróbálod elnyomni a sírást. Kat is ezt tette.
-Persze, hogy a te hibád... minden a e hibád... és mi van, ha nem lesz legközelebb?! Mi van, ha ez az egyetlen esélyünk, és te tönkretetted?! És... és még arra sem emlékszel, hogy ki vagyok! Azt... azt hiszed ez vicces?! Játszani az érzelmeimmel?!
És most jött el a védett terület fontossága, ugyanis Kat egy hatalmas pofont kevert le neked. Ha esetleg védekeztél, az annál rosszabb volt, mert akkor csak a kétségbeesett és tehetetlen támadó szerepét vette fel, azaz folyamatosan ütlegelte a védelmedet.
-Nem nyugszom meg! Mindig azt mondod, hogy nyugodjak meg, de semmi nem változik! Mindig csak ellöksz magadtól, és soha nem engedsz közel! Azt ígéred, hogy velem leszel, de most is... most is...
Zihálva vette a levegőt, kereste a szavakat, de nem találta. Térdre rogyva próbált közelebb húzni, átölelni a csípődet és csak sírni...
-Tégy valamit... neked kell tenni valamit... nem várhatsz el mindent tőlem... én nem vagyok elég erős...

by Ajánlott tartalom