Mezőség

/Köszönöm szépen a remek kirándulást. ^^ /

/Miu/
Nem véletlenül hagytam ott azt a T'urk nevezetű minibosst, egyszerűen nem bírom nézni mikor másokkal olyan lekezelően bánnak, mint Morrigan Asukával. Így bánni valakivel mert csak vörös az indikátora? Nem hallott az a csaj a második esély kifejezésről? Vagy csak nem érti ezt a dolgot?
Tényleg, volt ott egy másik vörös is.
Hogy is hívták? Pedig be is mutatkozott, azt hiszem.
Úgy bújt el abban a tömegben, mintha nem akarná, hogy észrevegyék az indikátorát. Az én szemeimet azért nem kerülte el, de inkább békén hagytam. Nem lett volna jó, ha az az átkozott nőszemély őt is el kezdte volna piszkálni. Még szerencse, hogy a pókos lány nem találta meg
De azért jó lenne megismerni.
És amint eszembe jut a neve, már küldöm is a következő üzenetet:

Cearso írta:
Hali Vöri.
Ne aggódj, csak viccelek, nem ítéllek el azért, mert valamikor rossz döntést hoztál.
Szeretném megismerni a történeted, ha nem lenne neked probléma.
Ha rászántad magad, akkor találkozhatunk a harmadik szint mezőségén egy kis vadászatra.

Egy vadászat során legalább megtapasztalhatom, hogy hogyan viszonyul a kicsi lány ehhez a világhoz, és az itt élő állatokhoz. És ami a legfontosabb, mennyire tudja elfogadni azt, amit én jelentek. A lehető legkevesebb kár okozásával a lehető legtöbbet megtapasztalni.
És a másik, hogy ezzel a vadászattal megpróbálhatok egy újabb teljesítményt kipipálni.
A mező közepére sétáltam, és megálltam, mint egy jelzőoszlop, és becsukott szemekkel vártam az esetleg erre tévedő játékosokra, illetve állatkákra.
így akármerről is érkezik a lány szinte biztosan ki tud szúrni. Így könnyen meg tud találni, ha esetleg meg akar keresni, és nem kell sokat kutakodnia.

Nagyon gyorsan meg is érkezett a válasz a levélre.
Örültem annak, hogy nem ignorál, csak azért mert nem ismer, és már küldtem én is vissza a viszont választ.

Nem vagyok az a sértődős fajta. És legalább lesz mire vadásznom mielőtt, megérkeznek a vadak.

Miután megírtam az utolsó mondatot, már meg is láttam a lányt sétálni nem is olyan messze.Gyorsan le is csekkoltam az indikátorát, ami vörös volt. Már csak azt kell kiderítenem, hogy arról a lányról van-e szó. De azért a biztonság kedvéért elküldöm neki az üzenetet, és amikor meglátom hogy az üzenet felé nyúl, már teszem is a kezem a vállára.
-Elkaptalak. Kár hogy érted nem jár jelvény.
Próbálom a lehető legviccesebbre venni a hangulatot.
-Egyébként mi újság? Jó gyorsan ide értél.
Persze próbálok minél kedvesebb lenni a lányhoz. Lehet hogy az indikátora szerint érdemes lenne inkább elkerülnöm, de én mindenkinek megadom a második esély lehetőségét. Egyébként se láttam még, hogy ez az aranyos lány másik játékost ölt volna, és nem is tudnám elképzelni hogy ilyet tett volna.
Ezeken gondolkoztam, és közben akaratlanul is az indikátorát figyeltem, és mikor észrevettem, hogy egész végig azt a buta csíkot bámulom, megráztam egy kicsit a fejem.
-Bocsi, elkalandoztak a gondolataim, gyakran megesik.
Majd pár másodperc múlva, mikor kínosnak érzem a csöndet, felhozakodok a témával, ami miatt leginkább ide hívtam őt.
-Nem akarlak megsérteni, de nem akarod elmondani hogyan sikerült szert tenned a színes indikátorra? Persze nem kényszerítelek rá, és ha bámit most elmondasz még az ismeretségünk legelején arról biztosíthatlak, hogy kettőnk között fog maradni.

-Ezek szerint te szelíd vagy, mint a kezesbárány? Ha egyszer nem vagy vad.
Újabb szójáték, hátha ezzel fel lehet oldani a hideg hangulatot.
-Így már érthető.
Igazából eddig azt se tudtam, hogy milyen város van ezen a szinten. Amióta meghallottam, hogy bizonyos városokból ki vannak tiltva a vörösök, úgy döntöttem inkább nem is fogok benézni a városok többségébe. Persze a Kezdetek Városával kivételt kell tennem, hiszen valahogy be kell majd szereznem a következő Tier darabjait. 
-Nem csoda, ha nem emlékszel rám, elég gyorsan leléptem amiért nem akartam bántani a kis törpét. És ahogy visszahallottam a dolgokat Shakantól, nem mindenkinek tetszett ez a húzásom. Egyébként se tetszett ahogy az a nő Asu-val szemben viselkedett.
Célzok ezzel arra, ahogy beszélt Morrigan Asu-val.
Ekkor meglátok mozogni egy bokrot a közelben.
-Nézz oda.
Mondom a lánynak, rámutatok a mozgó bokorra, majd lassan indulok a jelzett bokor felé. Persze minél óvatosabban, nehogy elijesszem a vadat. Mikor odaértem óvatosan elhajtottam a leveleket. A bokor egy kacsát ejtett foglyul, aki nem tudott elrepülni, mert beakadt az egyik szárnya a gallyakba.
-Ó, te szegény.
És már nyúltam is érte, hogy kiszedjem a bajba jutott állatot a kis csapdájából, majd a kiskacsával a kezemben visszasétáltam a lányhoz, miközben simogatással próbáltam megnyugtatni a megszeppent kisállatot.
-Hol is tartottunk?
Kérdezem a lánytól, amint visszaérünk hozzá.
-Ja, meg is van, arról volt szó, hogy honnan ismerlek. Emlékszem, ahogy megbújtál a sor végén amikor az a pókos nő lekiabálta Asu-t, mintha attól félnél, hogy te is olyan fogadtatásban részesülsz az indikátorod színe miatt.

/kacsa/

-Olyan nehéz volt az a küzdelem?
Majd a következő pillanatban már egy kacsa is ott csücsült a kezeimben.
-Nem, én nem szoktam valakit elítélni az indikátora színe miatt. Hiszen bármi történhetett. Mondjuk csak azért vettem észre az indikátorod, mert elég feltűnően bújtál el a háttérbe, másképp meg se néztem volna, hogy milyen az indikátorod, de szerencsédre az a nő nem igazán figyelt fel rád.
Figyelmesen végighallgatom a történetét az indikátora elszíneződéséről.
-Nem, egyáltalán nem tudhattad, hogy ez lesz a vége.
Milyen szörnyű, ahogy mások a gyengébbekkel bánnak.
-Tudod mit? Ha szeretnéd segíthetek a fejlődésben. Én biztos nem használnálak ki, mert vörös indikátoros vagy, és tudtommal nem is túl sokan segítenének neked. Lehet hogy Shu-chan elkezdett segíteni a kezdő illetve a kis szintű játékosoknak, de van egy olyan érzésem, hogy nem szívesen találkozgatna vörös indikátoros játékosokkal. Nekem is folyton mondogatja, hogy kerüljem el őket, de nem hagyhattam figyelmen kívül azt a tényt, hogy szinte mindenki olyan lekezelően bánik velük.
Mintha nem is egy vörös indikátorossal beszélgetnék, úgy beszélek most róluk.
-És rólad nem is tudtam volna elképzelni, hogy bárkinek szándékosan kárt tegyél.
Végignézem ahogy a lány magához édesget egy fácánt, majd hagyja hogy elmenjen. Miután visszajön rám is rám szól, hogy el kéne engednem a vadat, különben nem tudok rendesen vadászni.
-Tényleg, tényleg. Észre se vettem, hogy még mindig a kezemben van. Csak megsajnáltam szegényt, ahogy a bokorban kínlódott. Esetleg nem akarod megsimogatni mielőtt elengedném?
Kérdezem meg a lányt, és egy picit közelebb is tartom hozzá a kacsát, és akár megsimogatta akár nem a következő pillanatban már el is engedem a kacsát, és nézem ahogy tovaszáll.
-Viszlát Hápi.

-Shakan, hogy viselte hogy ott hagytam veletek?
Bár lehet, hogy ezzel sem foglalkozott nagyon a küzdelem alatt, de a biztonság kedvéért azét felteszem a kérdést. A minibossról való távozásom óta ne is találkoztunk. Lehet hogy azt hiszi, hogy megsértődtem rá mert elvitt ahhoz a minihez? Legközelebb majd én viszem el őt, de oda nemm viszünk magunkkal olyanokat, mint amilyen Morrigan volt. És akkor nem kell holmi parancsnokkal szórakoznunk.
-Pedig az ilyen küzdelmekből lehet szerezni a legtöbb tapasztalatot. Persze ha nem akarod, akkor én nem fogom erőltetni.
És gondolatban már le is húztam a listáról, amit akkor írtam össze, mikor összekészülődtünk a minibosshoz. Hiszen én nem is azért mentem, hogy megküzdjek a minibossal, de ezt a többieknek nem kellett tudniuk.
-A vadászatnál persze segíthetek néhanap. Csak szólj rám és máris ott termek. Engem kevésbé fog zavarni az indikátorod színe. Láthatod, most is simán elbeszélgetek veled.
És a nemleges válasza után már el is engedem Hápi-t, hagy repüljön tova.
A felém nyújtott batyu láttán egy pillanata elgondolkozom, de végül is úgy döntök, hogy elfogadom az ajánlatát.
-Igen, köszönöm.
Ha már elhívtam ide, nem fogom megsérteni azzal, hogy nem fogadom el a felkínált sütiből. És ugyan ki gondolná azt rajtam kívül, hogy valaki mérgezett étellel akarja megetetni? Egyébként is lett volna sok más alkalma ha végezni akart volna velem. És ha eddig nem tette, akkor mi oka lenne rá?
-Amúgy mért viselsz szemkendőt?
Kérdezek rá amíg nem találom meg a közelben a vadakat.
-Történt valami a szemeddel?
Majd kettétöröm az elvett édességet, és az egyik felét elkezdem rágcsálni.

-Igen, igen ő lesz az.
Örömmel hallom, hogy Shakant nem nagyon viselte meg a távozásom.
-Pedig lehet ám egy komoly küzdelem is szórakoztató.
Jegyzem meg.
-Amíg nem az életed a tét, addig bármi lehet szórakoztató. Szóval nem feltétlen kell külön választani a komolyságot a szórakozással. És bármikor hívhatsz ha kedved támad hozzá.
-És ha megkérném, akkor levennéd előttem a szemkendőt? Persze még mindig nem kényszerítelek rá, ha nem akarod. Csak kíváncsi vagyok.
-Hogy magamról?
Veszek egy mély lélegzetet.
-Hát, a szüleim gyakran utaztak, és ők tanítottak meg a vadászatra különböző eszközökkel. Később pedig programozásra adtam a fejem, és olyan programokat kezdtem el készíteni, mint a SAO. Persze az én programjaim közel sem voltak annyira tökéletesek, mint ez.
Odamegyek az egyik bokorról és letépek róla egy levelet.
-Ha nem tudnám, hogy nem igazi, akkor azt hinném, hogy igazi. Egyszer pedig kaptam egy felkérést, hogy programozóként írjak egy kritikát egy játékról. Nos, így jutottam ide. És persze sikerült benn is ragadnom.
-A játék kezdetén történtek olyan dolgok, amik egy ideig az életkedvemet is elvették. Később pedig részben ezek a kisállatok hozták vissza, részben pedig néhány segítőkész játékos.
És a bokor, ami mellett álltam ismét megzörrent, és meglepve veszem tudomásul, hogy egy újabb kacsa mászik elő a bokorból. Ezt most már nem veszem fel, hanem csak egyszerűen elé tartom a kapott édesség másik felét, és amikor elkezdi rágcsálni, megsimogatom. Hiszen most már nincs értelme odacipelni a lányhoz, és nem úgy néz ki, mintha ez a kacsa veszélyben lenne.
-Úgy néz ki egy kacsa család lakik a környéken. Csak óvatosan, nehogy miattunk keljen elköltözniük.


/kacsa/

-Azok a küzdelmek tényleg nem jók. Ha valaki görcsöl, az nem tud rendesen szórakozni. És a görcsölésnek csak az lesz a vége, hogy az ellenfeled simán kiüt téged.
Kíváncsian várom, hogy levegye a szemkötőt a helyéről.
-Heterókrómia.
jegyzem meg csak úgy magamnak.
-És egy ilyen szép és ritka szempárt rejtegetni.
Megcsóválom egy kicsit a fejem. Én biztos nem takargatnám, ha ilyen szemeim lennének.
-Igen, jó sokat tudnék majd ha egyszer kijutottam innen. Bár az vagy nagyon soká lesz, vagy sohasem.
Előbújik egy második kacsa, majd egy menyét is elfut a megszerzett süteményével. Én pedig ismét a lány felé fordulok.
-Az én szemem színe se szokványos, mégse rejtegetem.
És ha még nem vette vissza a szemkötőjét, akkor megpróbálom kivenni a kezéből, és egy ügyes kézmozdulattal fel is teszem az egyik szememre. Nem hiszem, hogy hozzá tudnék szokni ehhez a viselethez.
-Mondd csak, nem lenne sokkal egyszerűbb, ha szemkendő nélkül járnál? Idebent, akiket nem érdekel az indikátorod színe, azok már úgy se néznének le a szemed színe miatt. Akik meg foglalkoznak az indikátoroddal, azokat pedig nem érdekelné a szemed színe.
Majd leveszem a szemkötőt és visszaadom a lánynak. Sőt, akár a helyére is visszasegítem, ha úgy gondolja, hogy érdemes volna visszavenni. Hisz nem vagyok én gonosz, ha nem akarja mutogatni, akkor nem kell mutogatnia.
-Szerintem teljesen felesleges ez a szemkötő. Csak elrejted vele a külső szépségedet. Persze a te döntésed, én nem szólok ebbe bele, csak elmondtam a véleményem.
-És gondolom a látómeződ is elég szépen megnövekedne. És sokkal több állatot is láthatnál egyszerre.

-Pedig nagyon szépek a szemeid. Biztos csak azért bántottak miatta, mert irigyek voltak rád. A legtöbben csak ezért szokták bántani a többieket. Mert irigyek, hogy ők nem lehetnek olyan különlegesek, mint te.
A kacsa és a menyét felbukkanása eléggé eltereli a figyelmét, így sikerül tőle elvenni a szeme eltakaróját, és csupán heccelésből fel is veszem eltakarva az egyik szemem. Biztos, hogy nem tudnék hozzászokni ehhez a viselethez. Az egész számomra olyan bizarrnak tűnt, ahogy eltűnt a szemem elől a fél világ.
-Ne gondold, hogy én sohase akartam, hogy rendes színe legyen a szemeimnek. És semmi szégyellni való nincs abban, ha különleges vagy.
Teljesen meg tudom érteni azonban az ő logikáját is. Én is titkolom a betegségem szinte mindenki előtt. Alig pár ember van, aki tud róla. Hisz a félelem nagy úr. Még szerencse, hogy nem túl sok dolog van, amitől félni szoktam.
-Színváltó kontaktlencsén sohasem gondolkoztál? Kevésbé feltűnő, mint a szemkötő.
Persze fogalmam sincs, hogy a játékba lehet egyáltalán szerezni kontaktlencsét, gyorsan le is jegyzem magamnak, hogy erre majd rá fogok kérdezni valakinél. És talán a szemkötő már hozzátartozik, a róla kialakult képhez
Majd visszasegítettem a szemfedőjét. Azért elég vicces, hogy nem sikerül rendesen visszaadni rá azt a szemfedőt. Pedig szinte biztos voltam benne, hogy jól rakom vissza a helyére. Biztos csak dacból csinálta.
-Ha tényleg így érzed jól magad, én nem fosztalak meg a szemkötődtől, Aranyszem kisasszony.
Semmi jogom nincs hozzá, hogy így tegyek, és ha lenne akkor se fosztanék meg senkit se a saját énjétől.
-Csak ne miattam húzd fel a vizet.

-Szerinted az nem egy hatalmas átok része, hogy benn ragadtunk ebben a játékban? Akkor a jelek szerint nem csak te vagy megátkozva, hanem mindenki más is ezen a helyen.
Elég egyszerű, akik meg nem érzik úgy, hogy mégis el lennének átkozva, azok egyébként se túl sűrűn hagynák el ezt a helyet akkor se, ha szabad lenne a kijárás.
-Biztos igazad van.
Én se gondoltam soha se kontaktlencsére. Mondjuk az én szeme nem is annyira feltűnő, mint az övé. De ha takargatja azzal csak azt éri el, hogy mások még kíváncsiak lesznek rá. Én például fel sem figyeltem volna arra, hogy két különböző színe van a szemeinek, ha nem fedte volna el azzal a szemkötővel. És azzal a beállítással én is szemeztem néha, de ugyanúgy, mint a kiképző használatánál, ezzel a döntéssel teljesen azt éreztem, hogyha megteszem akkor ledobom magamról a kinti világot. Ezt meg már az elején eldöntöttem, hogy ilyet nem fogok csinálni, tehát teljes mértékben egyet tudok érteni a lánnyal ezzel kapcsolatban. Én voltam a hülye, hogy egyáltalán felhoztam ezt a témát.
És ismét megremeg az a bokor, de most meglepetésre nem egy kacsa bukkan fel. Elég lassúnak tűnik ahhoz, hogy még azelőtt megfogjam azt a szőrös dolgot, mielőtt kiérne a bokorból. Megragadom majd fölemelem a szegény párát. Majd a lány felé fordítom.
-Ez, mi ez?
Kérdezem a lánytól, hiszen ilyen teremtést még életemben nem láttam. Vagyis mintha egyszer már találkoztam volna ilyesmivel, de az akkor az se biztos, hogy ilyen állat lett volna. Ha egyáltalán ez az izé egy állat.

/szőrös manó/

-De a játékban ragadást is lehet annak venni. Bár én ennél sokkal rosszabbat is tudok…De mindegy is a lényegen úgy sem változtat már semmit.
Majdnem elszóltam valami olyanról magam, amit nem akarok felemlegetni. Főleg nem olyan valakinek, akivel most először találkoztam. na jó másodjára, de az első alkalmat nem igazán lehet találkozásnak mondani, inkább csak láttuk egymást a rendezvényen, de nem beszéltünk és nem harcoltunk együtt sem. Szóval a mostani alkalmat lehet csak találkozásnak nevezni. Bár ezen fölösleges agyalni, az a lényeg, hogy eddig jól megvoltunk és egész jól elbeszélgettünk. Talán ő az első aki nem csak van és ismerem és kész, hanem érdekli az, hogy ki is vagyok. Nem ismerek sok embert itt, de azok közül akiket már ismerek se rémlene, hogy valaha bármelyikük is érdeklődött volna felőlem. Inkább én érdeklődtem felőlük. Közben megint mocorog a bokor és Cearso már el is kapta a bokorban bujkáló létformát. Meglepve és furcsállva méregettem a lényt, de el nem tudtam képzelni, hogy mi szeretne ő lenni.
-Hát nem tudom, hogy ez, mi ez. De valami csak lehet. Viszont sose láttam még ilyen létformát a játékban.
Egyszerűen nem tudta, hogy mi lehetett az a kis szőrös valaki, de mindenesetre elég érdekes szerzet azt meg kell hagyni.
-Elég sok mindenki kiszedtünk már ebből a bokorból. Most ennyire kíváncsiak ránk vagy ez a bokor  egy másik dimenzióból nyílik és random dobálja ide az állatkákat.
Ez egy elég hülye megjegyzés volt, most már bánom, hogy kiesett az előbbi mondat a számon. De már mindegy kimondtam, már nem tudom visszaszívni. Mindenesetre én felvágtam bokor harcosnak és elkezdtem bele mászni. Négykézlábra ereszkedtem és elkezdtem kúszni egyre bentebb és bentebb. Majd morgást hallottam aztán egy igen ideges állatkát láttam magam előtt, ami rám ugrott én meg a jószággal együtt ugrottam ki a bokorból és közben fel is kiáltottam. Nem én kaptam el a vadat, hanem az engem és még jó alaposan rám hozta szívbaj is. Csak akkor tűnt fel, hogy egy borzot sikerül magamra haragítanom, mikor az befejezte a támadást és diadal ittasan eltűnt a bokorban ismét. Én meg ott ülök a földön és kissé megszeppenve néztem utána, majd felnéztem Cearsora.
-Háát…Ez nem volt valami jó ötlet a részemről.

/Borz/

-Ha igazán komolyan vesszük a dolgokat gyakorlatilag már halottak vagyunk. Csak azért lehetünk még életben, mert van odakint valaki, aki felügyel ránk. És mit gondolsz, ez a valaki vajon meddig fogja úgy gondolni, hogy szükséges minket ezen, vagyis azon a világon tartani? Ezért is próbálom meg a lehető legtöbb dologról minél többet megtudni.
Mármint ezért is, meg persze ég mindig az eredeti célomat akarom elérni. Majd sikerül elkapnom egy rendkívül érdekesen kinéző teremtést. Megmutatom Aranyszemnek is, de úgy néz ki, ő se tud többet erről, mint én. Pedig mintha egy csomó helyen láttam volna.
-Szóval neked sincs semmi fogalmad erről a lényről. Mintha még csak nem is állat lenne.
Elengedem a szőrös izét, amit elkaptam, majd figyelemmel kísértem, ahogy Aranyszem megpróbál a bokor sűrűjébe hatolni. Talán egy halovány kis kacajt is ejtettem, mikor azt látom ahogy egy kisállattal kerül komolyabb összetűzésbe. Mit ne mondjak, nem éppen a legkényelmesebb módja a vadászatnak, de lássuk be, a rendszer még ezt is annak veheti, hogy te fogtad el a vadat. Mondjuk ne szívesen próbálnám ki én is ezt a formulát, de nézni elég jó mókának tűnik.
-Ha nem próbáltad volna ki, akkor nem tudtuk volna meg, hogy ez egy rossz ötlet. És akkor én próbáltam volna ki, valószínűleg olyan eredménnyel, mint te most.
Kacsintok rá Aranyszemre, majd nyújtom felé a kezem, hogy felsegítsem a földről, ha ő is így akarja. Hiszen nincs semmi okom azt feltételezni, hogy ezzel csak az én figyelmemet akarta elterelni. És nem tudom nézni, hogy szegény lány ott fekszik a földön.