[Küldetés] Liar game 3

by **Rosalia** Vas. Ápr. 05 2015, 15:04

A kezdetek városa békés, csendes külvárosában, a Kacagó Hold fogadóban ér titeket az álommanó. Hogy miért itt, azt rátok bízom, remélhetőleg mindenki képes találni rá valami indokot. Álmotok mély és zavartalan, mikor reggel megébredtek, talán szokatlanul kipihentnek is érezhetitek magatokat. Minden csendes és békés, túlságosan is nyugodt az épület. Nem véletlenül, rajtatok kívül nincs itt már senki. Se fogadós, se szakács, se szobalányok. Csak ti vagytok, és még egyvalaki. Valaki, akitől üzenet is érkezett, a boríték ott villog a szemetek sarkában azóta, hogy kinyitottátok a szemetek. Ha felbontjátok, akkor a következő tárul a szemetek elé:

ismeretlen írta:Ha ki akartok jutni, délben gyertek az ebédlőbe. Kaptok magyarázatot és segítek.

Nem tudtok kijutni? Valóban. Az ablakok zárva, az épületből kivezető ajtók úgyszintén. Teleportkristályotok nincs meg, képességeitek sem működnek. Ami azt illeti, a ruháitokat és az ételt leszámítva minden eltűnt az inventorytokból, az összes felszerelésetek hiányzik. Fegyverek, páncélok, bájitalok, nyersanyagok... Ha szeretnétek magyarázatot kapni, akkor nincs más választásotok, ott kell lennetek az érkezőben.

A lényeg, hogy délre legyetek az ebédlőben.

Klein igen kedvelt fórumra hozott Gyilkosos játékát ezúttal én vezetem, a meséléseket tőle vettem át engedéllyel. Ez még egy normál kör, sorrend nélkül. Ha ügyesek és aktívak vagytok, 4-5 hét alatt lemehet a teljes küldetés. Az első kör határideje egy hét és 250 szavas postot várok el. Az lesz a játék résztvevője, aki április 12. éjfélig megírja a kezdő postját ide.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Ápr. 05 2015, 20:44

Kifáradtam, jobban mint ahogy én arra számítottam. Persze Renai-senpai és Yuki-chan ellen harcolni nem volt könnyű de akkor is. Meg aztán a szafaris kitérőm se volt épp egy pihentető kikapcsolódás. A lényeg, hogy már alig vártam, hogy végre egy jó forró fürdő után befeküdhessek egy pihe puha és persze meleg ágyba és kipihenhessem a nap fáradalmait. Egy kedves kis fogadót választottam erre a célra. Megvacsoráztam majd szépen ejtőztem egyet a fürdőhelyiségben megmostam a fogam és szépen kifésültem még a hajam lefekvés előtt, hogy ne legyen olyan kócos reggelre. A jó kardforgató egy másik ismérve, hogy legyen mindig ápolt bárhol és bármilyen helyzetben is van. Ezek után nem is maradt más hátra mint, hogy a kedvenc pizsamámban szépen ágyba bújjak. Álmomban pásztorlány voltam és birkákat tereltem ami vicces mert tudtommal számolni kell őket vagy mi. Minden esetre kellemesen telt az éjszaka reggel pedig ismét frissnek és üdének éreztem magam. A szokásos reggeli teendők után azonban egy levelet találtam egy rövid ám annál vészjóslóbb üzenettel.
- Ha kiakarok jutni? – Vakartam meg a kobakom. Ha kiakarok jutni simán kimászok az ablakon. Ki is akartam nyitni, hogy ezt az elméletem bizonyítsam ám az nem nyílt. Megpróbáltam a vállammal belökni de az sem járt eredménnyel még azután sem, hogy kicsit távolabbról, nekifutásból ugrottam neki de simán lepattantam róla.
- Auauau… ez fájt. – Morgolódtam. Kezdett bosszantani a dolog. Megpróbáltam berúgni az üveget de az még csak meg sem repedt.
-Gwaaaaaaaa! – Vágtam hozzá egy széket de az meg eltört az ablakkal ellentétben. – Mégis mi a fenéből van ez az ablak. – Dobbantottam egyet a lábammal. – Na várj csak majd mindjárt meggondolod magad. – Térdem le az ágymellé a kardjaimért de nem voltak ott. Sőt ami azt illeti minden cuccomat ellopták. Weeeeh! Ezért még valaki csúnyán megfizet. Biztosan az a valaki vette el mindenem aki a levelet is hagyta. Nincs más választásom ki kell várnom a delet. Na de akkor olyan ebédet adok neki, hogy egy életre megemlegeti. Dühösen romboltam le az emeletről (igen pizsamában) azzal a pár emberrel nem is foglalkozva akik feltehetőleg hasonló képen jártak mint én és levágtam magam az egyik asztalhoz keresztbe font karokkal. Akkor várunk délig!

Yuuki pizsamája :3

by **Kanami** Vas. Ápr. 05 2015, 21:30

Mindez azután történt, hogy visszamentem arra a bizonyos mezőre, és felkerestem azokat a bizonyos gombákat, amelyekből egyszer már sikerült egy gombapörköltet kóstolnom. Tudtam már, hogy veszélyesek az ép elmére, azt a tipikus bolondgomba hatást eredményezték. Vagyis nem, inkább a fű hatását. Vagy LSD. Vagy nem tudom. Nem értek ezekhez. De mindenképpen egy igen különös hatása volt, bár az ízével kétségkívül semmi baj nincs.
Szóval úgy gondoltam, az ellenségeimre is biztosan ilyen hatást gyakorolhat, így nem árthat meg, ha egy kicsit kotyvasztok és főzök, és készítek belőlük egy álpotiont. Már csak azt kellett kikísérleteznem, hogy mi kell ahhoz, hogy ugyanolyan színe legyen, mint az életerő potionnak. Egy kis eper, málna, és hasonlók összeszedése után már nem volt más dolgom, mint elvinni egy nénihez, és megfizetni őt, hogy alkosson nekem valami csodaszert. Mindezzel nem is volt probléma, még hozzátett valamilyen gyökereket meg leveleket is, amik elvileg a potionokhoz szoktak kelleni. De azzal már több baj volt, hogy véletlenül összekevertem a két üvegcsét, és ezt ittam meg. Így nemhogy a Hp-m nem töltődött vissza, de még ép eszemnél sem voltam a harc hátralévő részében, és bizony fogalmam sincs, hogyan tudtam így onnan kikeveredni. Az biztos, hogy ütős lett a cucc. Az emlékeim olyasmikből álltak, mint csillogó pillangók, egyéb jelenések, egy véres vicsor, repkedő szőrszálak, és csodálatosan fényes bunda, meg ezekhez hasonlók. Aztán ott volt az illat: Valamilyen ételé volt. Egy fa asztalra is emlékszem, ami olyan gyönyörűséges csillogást nyert, mint még soha azelőtt fa. A porcelán tányér pedig maga volt a megtestesült ékkő! Egy gyémántot felülmúlt.
Aztán hirtelen egy ágyban ébredtem, egy ismeretlen szobában. Nem az a fogadó volt, ahol hálni szoktam. Álmosan dörzsöltem meg a szemem, és úgy éreztem, kóvályognia kellene a fejemnek, mégsem történik semmi. Egyenesen hiányoltam a rosszullétet. Csak az a sípoló, pityegő hang zavart, ami folyamatosan jött valahonnan, de nem nagyon sikerült rájönnöm, honnan. Egészen addig, amíg fel nem néztem.. És észre nem vettem: üzenetem jött.
Megnyitottam, és nem mondhatnám, hogy különösebben meghatott. Nem teljesen jutott el a tudatomig a dolog, azon kívül persze, hogy észrevettem, mindjárt dél van. És el fogok késni. Mintha valamilyen nagy találkozóra mennék.. Még díszegyenruhát is felvettem, vagy legalábbis szoknyát, csak hogy aranyosabb legyek még a szokásosnál is. A tükör különösen gyönyörű összképet adott, és mintha vibrált volna az alakom. Talán még a gomba hatása alatt voltam egy kissé..
A gyönyörűséges ruha adott volt, ám a fésülködés gondolatáig valahogy aznap reggel, vagyis délben nem sikerült eljutnom. Így hát kócosan, és a szokásosnál is jóval karikásabb szemekkel lépdeltem le a lépcsőfokokon, szinte egy zombi lassúságával és vontatottságával. Még talán nyöszörögtem is mellé, ahogy sütött a nap. Gyűlöltem a napfényt, ami mintha ki akarta volna égetni a szemeimet. Bezzeg a tárgyak a sötétben életre keltek, kusza színkavalkáddá olvadtak össze, és táncoltak. Milyen szép. *-* Hozzámegyek ehhez az asztalhoz, annyira gyönyörűséges. Meg akarom csókolni.. Vagy legalább ölelni. És hát.. így is tettem. Leborultam az asztalra. Ám csók helyett csak becsuktam a szemeimet, és eltátottam a számat, amin nyálcsík folyt ki lassan, miközben látszólag visszaaludtam. De csak látszólag, hogy aztán a legközelebbi embert, aki fel próbál kelteni, jól megijesszem a hirtelen felpattanásommal! Talán még abban a kegyben is részesülhet, hogy megölelem!

by **Yue** Hétf. Ápr. 06 2015, 03:10

A kezdetek városában volt dolgunk. Elég sokáig elhúzódott, beesteledett, ezért gondoltuk a Kacagó Hold fogadóban szállunk meg estére. Nagyon békés, csendes volt a külváros. Betértünk a fogadóba.
Airis mostanság a természetfeletti lényekről kérdezgetett. Főnix, ogre, egyszarú, unikornis, manó stb. Inu-val együtt már elegünk volt a sok kérdésből, de állítólag Inu is kérdezgetett ezt-azt, csak ő a húsokról, ezért szegény Haru-chan nem is tudott válaszolni. Kértem egy szobát. Gyorsan odaadták a kulcsot és felmentem a szobába. Fáradt voltam, azt hittem összeesek, de akkor is elmentem egyet fürdeni. Nagyon jólesett! Még szerencse, hogy hoztam magammal a pizsimet.
-Nagyon jólesett! -léptem ki a fürdőből.
-Yu-chan, aludnod kellene mert kül-... -nem tudta Airis végigmondani mert elaludt a puha fotelban.
-Bagoly mondja verébnek. -betakartam Airist. -Te is nyugodtan aludhatsz Inu.
-Valamikor. Nem vagyok álmos. Te mikor szándékozol aludni menni? -kérdezte Inu.
Lekapcsoltam a nagy villanyt, csak az asztali égett, de nem sokáig. Befeküdtem az ágyba és betakaróztam.
-Most.
-Szuper. Mondd Yuki. Nagy az ágy?
-Igen Inu, jöhetsz, nem kell a földön aludnod. -Inu bemászott az ágyba mellém.
-Nem kellene itt aludnom ha Aris nem a fotelban aludt volna el. (Bár nem rossz, olyan érzés mint amikor még Harukával aludtam.)
-Airis neve, nem Aris. Szerintem kényelmesebb az ágy mint a fotel de te tudod. -lekapcsoltam a villanyt. -Oyasumi Inu.
Inu már aludt mint a bunda.
-Tényleg nem vagy álmos. -mondtam suttogva majd én is pár perc múlva elaludtam. -Hinata... -mondtam álmomban.

*álmomban*

-Yuki-onee-chan! Énekelnék valamit? -kérdezte a kicsi Hinata.
-Igen húgocskám. ^^
dal: https://www.youtube.com/watch?v=GTCYO9IZlt8

A dal végére Hinata elaludt. Mint egy kis angyal. Ráadásként énekeltem még egyet.
dal: https://www.youtube.com/watch?v=pnGNsSDcXXc
A dal után csendben kimentem, nehogy felébresszem Hinát.
A nappaliban anya és apa volt, beszélgettek Haruka-channal.

*vége*

Reggel volt. Ébredeztem. Eddig még a SAO-ban egyszer sem aludtam olyan jót mint a múlteste, sokkal kipihentebb vagyok mint bármikor eddig. Lehet, hogy álmodom, de egy villogó borítékot látok. Nem álmodtam. Megnéztem a boríték tartalmát és azt írták, hogy: Ha ki akartok jutni, délben gyertek az ebédlőbe. Kaptok magyarázatot és segítek.

Nem mintha nem lenne furcsa, hogy egy ismeretlentől jött egy üzenet. De az még furcsább, hogy van egy olyan érzésem, hogy a személyzetből senki nincsen a fogadóban. Felébresztettem a társaimat, először Inu-t, mert ő volt közelebb, majd Airist. Ők is furcsálták. Gyorsan felöltöztem a fürdőben, hajamat megfésültem. Kijöttem a fürdőből.
-Akkor nem tudunk kijutni? -kérdezte Airi kicsit álmosan.
-Nem tudom. Mindjárt megnézem. -megpróbáltam ablakot nyitni, de nem ment. -Az irányítópálcám! Nincs meg, és nem én vesztettem el! -erre Inu morgott egyet.
Megnéztem és a Teleportkristályom nem volt meg, a felszerelésem szintén, összesítve a pizsamámat és ételt leszámítva semmi nem volt.
-Nem tudom mi folyik itt, de csak akkor tudhatjuk meg a kérdéseinkre a választ, ha délre az ebédlőben leszünk!
Vártunk pár órát, negyed óra múlva dél. Lementünk az ebédlőbe fegyver, bármi eszköz nélkül és vártuk, hogy mi történik, ki/kik jönnek/jelennek meg.

by **Cearso** Hétf. Ápr. 06 2015, 07:58

[Ro engedélyével, juti nélkül]

Egy újabb fárasztó napon vagyok túl. Ettől függetlenül szokatlanul fáradtnak érzem magam, és véletlenül se tudnám elvonszolni magam a következő fogadóig. Végül is, mi különbség van két fogadó között? Ágy mindegyikben van, és igazából csak ez a lényeg, nem?
Nos, akkor jó lesz ez is. Tértem be végül a legközelebbi fogadóba, ahol végül az egész éjszakát töltöttem.
Másnap reggel furcsa dologra ébredtem. Megnyitom a levelet, és meglepődve olvasom azt az egy sort amiről szólt. Ha azt mondják, hogy nem tudok kijutni, akkor mért fecsérelném azzal az időmet, hogy megpróbálkozzak vele? Azért lecsekkolom az inventorymat, ami egy újabb meglepetéssel szolgált.
-Se fegyver, se felszerelés, se kristály. Ez a nap is jól kezdődik. Rolling Eyes

Ha Marluna keze van a dologban, nem tudom mit fogok csinálni a lánnyal, mikor legközelebb találkozunk. Ezerszer megmondtam neki, hogy nem fogok részt venni a játékaiban. Aztán megnyugszok. Marluna sosem használna ilyen módszereket, hogy rávegyen akárkit is a játékára. Nem is kell, a játékai annak ellenére, hogy veszélyesek, nagyon szórakoztatóak tudnak lenni.
Inkább jó lenne kideríteni, hogy mi vagy ki találta ki nekünk ezt a furcsa fogadtatást. Pár perc van még délig, mikor beérek az ebédlőbe. Gyorsan körbepillantok, hogy kik vannak szintén is. Végül a dojoban megismert kislányhoz megyek oda, aki elég fáradtnak néz ki, így az asztalon feküdve.
-Kanami, minden rendben? Fáradtnak tűnsz
Rázom meg egy kicsit a vállát, mikor odaérek hozzá.
-Ti is az ebéd miatt jöttetek ide már tegnap este?
Ezt a kérdést már mindenki felé intézem.

by **Arisu** Hétf. Ápr. 06 2015, 14:07

Már bőven felkelt a napocska, amikor én felébredtem. Ez önmagában nem volt rendhagyó dolog, sokszor megengedhettem magamnak, hogy a koránkelés és az aranylelés ceremóniáját elmulasszam. Most azonban... most azonban kicsit más volt az oka. Általában vagy korán fekszek és korán kelek, vagy későn, és akkor alszom a délelőtt derekáig... de mostanában korán fekszem és későn kelek, mert... ezeken az ágyakon nem tudom kialudni magam Sad

Most is olyan nehezek voltak még a szemhéjaim, szóval még öt percet fetrengtem. Amiből persze negyed óra lett. Azután pattantak fel a szemeim, de nem is tudom, miért ijedtem meg. Itt aztán senki sem várt el tőlem semmit. Ez viszont valahogy zavart. Nem volt meg a napi rutinom, nem éreztem úgy, hogy haladok valahonnan valamerre. Felsóhajtottam, és kikászálódtam a keskeny és kényelmetlen ágyból. Lassú, tétova mozdulatokkal fogtam hozzá a reggeli teendőknek. Nagy nehezen azt is észrevettem, hogy van egy levelem, de nem Shukaku onee-chan küldte.
- Nani kore? Magyarázatot? Mire? - értetlenkedtem az orrom alatt motyogva. Korán volt még nekem ehhez, inkább felöltöztem és átgondoltam, mit is kellene ma tennem. Talán szerencsét próbálok újra néhány bolttal.
Legaloppoztam a lépcsőn a földszintre, de gyanúsan kihalt volt a fogadó. A recepción senki... Vállat vontam, ha nem, hát nem. Lenyomtam a kilincset, de az ajtó úgy döntött, hogy nem enged az akaratomnak. Se befelé nem nyílt, ami a dolga lett volna, se kifelé. Elkezdtem rángatni hát, de kudarcot vallott a kísérletem. Tch... Szöget ütött a fejembe viszont az a levél, és gyorsan elő is kapartam.
- Be vagyok zárva~desu ka?! - kiáltottam fel. Egyből felébredtem, és már szaladtam is a másik kijárathoz, de azzal is ugyanúgy jártam, mint a főbejárattal. Elsápadtam. Elraboltak pale

- A papa és a mama nem fognak fizetni, egy eurocentet sem! Hasztalan próbálkozás, mister! - beszéltem magabiztosan a semminek, de gondoltam biztos figyelnek engem. Nincs válasz. Hmpf... Hátrasöpörtem a hajamat és peckes léptekkel közelítettem meg az ebédlőt. Azt mondta az üzenet, hogy ott magyarázatot kapok. Belöktem az ajtót, amely nagy csattanással reagált az agresszív mozdulatomra, és beljebb léptem.
- Ki merészelt engem ide bezárni?! Lépjen elő, ima sugu! - követeltem a bent lévő társaságtól fennhangon. Voltak néhányan...

by **Asuka** Hétf. Ápr. 06 2015, 20:14

A Kacagó Holdban valóban jókat kacag némelyik vendég, amikor bemutatom a magam műsorszámát. Fontos hivatásom van ugyanis. Éppen a minap láttam, hogy egy szegény, édi-bédi,tündéri kis pillangó mob megmurdált, mert valamelyik dohányos játékos ráfüstölt! Surprised

Hát kaptam is az alkalmon, és úgy megmondtam az illetőnek a magamét, hogy csak na! Nem igazán vett komolyan persze, vörös indikátor ide vagy oda. Én azonban nem adtam fel! Hiszen egy ártalmatlan pillangó veszítette életét miatta! T.T
Egy idő után már mindenféle zaklatást, meg ilyeneket emlegetett, pedig ilyenről természetesen szó sem volt. Egyszerűen csak pillangós ruhát öltöttem, a beutalómat a sárga házba, majd pedig oda követtem őt, ahova csak tudtam. Bárkivel szóba állt, én is le kellett, hogy támadjam. Dohányzás? Nem, nem. Azt nem lehet. Káros a pillangókra nézve? Rágót! Inkább vegyél egyet! Kínáltam árura a cseresznyés rágókat, s mindezt olyan üzleti érzékkel, amivel Willy Wonka sem rendelkezik.
Kár, hogy sajnos egy idő után ráunt az álnok, aljas pillangó gyilkos az ingyen reklámfelület szerepére. Sad

Egy fogadóba menekült előlem, ahol kivett egy szobát. Én pedig a mellette lévő szobát béreltem ki gondolván, hogy majd holnap folytatom.
Madárcsicsergésre jó ám ébredni. Kellemesen kinyújtóztatom végtagjaimat, majd egy ásítás után kelek fel az idegen, szállodai ágyból, hogy rendbe szedjem magam. Felöltöm a pillangós ruhám, elkészítem a hajamat, nekiállok a sminkemnek... nekiállnék, de az inventorymból eltűnt a mélybarna szempillaspirálom meg a tusom is. o.o Hát persze! Nem hittem volna, hogy nem a saját szobámban alszom majd! Elvégre azt a gonosz lepkemészárost kell az őrületbe kergetnem. >.>
Kilépek a folyosóra, azonban sehol semmi. A tegnapi cseresznyés rágóból, amiből néhányat sikerült is eladnom, még van nálam egy kevés, s be is kapok egyet, mikor észreveszem, hogy személyzet nuku, és én bizony itt nem fogok kávét kapni. ._. Villog a szemem sarkában egy üzenet is, s amikor elolvasom azt, a szemeimet forgatom egyből. Hát ezt nem hiszem el! Már megint? De komolyan? Már megint te? Rolling Eyes

Nem kellett volna pillangónak öltöznöm. Biztosan azt hitte, megint játszani akarok vele. De jó,legyen... Legyen, ahogyan akarja.
Érkezek meg az ebédlőbe, drámaian széttárva a kétszárnyú ajtót. És hűűűű, mennyi ismerős! *.* Oda is libegek meg lobogok Cearcsimercsihez, mert őt lávlizom, meg Kannachanhoz, hiszen ő tudja, milyen a jó gomba pörkölt. Különösen,ha én főzöm, höhö.
- Halihóóóóó! *>* De jó, hogy végre értelmes embereket kapok a questhez! *.* A múltkor, amikor hasonlón voltam, mindenki kiakasztott. Cearcsimercsi! Rég láttalak! Nééééézd, pillangó vagyok! *.* Szerinted pillangónak vagyok jobb, vagy Istennőnek?*.* - nyakba borulásos üdvözlés, majd Kanami mellé ülök le. Uhh, és pont most nincs nálam a sminkkészletem.:S Súlyosak azok a karikák.
- Kana-chan, nincs véletlenül egy pótcipőd a méretemben? Eltűnt a tűsarkúm, pedig eskü, megvolt, amikor még lefeküdtem! - hátha, próba cseresznye. Apropó, cseresznye. Megkínálom őket a rágóval, majd a bent lévőket veszem sorra. Nem igazán ismerem őket. Az egyik lány pedig eléggé ki van bukva.
- Nyugodj meg! Csak valamilyen questbe kerültél bele. Egyedül a játékmester felelős azért, hogy bezártak téged ide. Ne aggódj, minket is. Rágót? ^^ - kicsit ki van bukva a kiscsaj. Nekem viszont ez már a sokadik ilyen küldim. Persze, lehet, hogy most más a játékmester,mint a múltkor. De aztán ki tudja. Teljesen mindegy. Ha nem kapom vissza a cipőm, azért egyedül ő lesz a felelős.

//elgépelésekért sorry, kölcsön gépről vagyok vendégségben, és nagyon rossz a billentyűzet. emiatt pillangó ruciról sincs képem. Luly Yang butterfly dress - erre kidobja a találatot a google

by **Danieru** Csüt. Ápr. 09 2015, 22:21

Ez a mai nap, nagyon kikészített. Valahol helyet kéne szerezni hogy aludhassak, de már nem tudnék elmenni a Dojo-ig, nem bírnám ki. Kíváncsi vagyok hogy vannak e itt a külvárosban is fogadók.
-Mekkora szerencsém van.- mondtam amikor megpillantottam a Kacagó Hold fogadót.
Be is mentem gondolkodás nélkül. A szobafoglalást pár perc alatt lerendeztem, sőt még gyorsan alkudtam is az árból. Mikor bementem a szobába nem nagyon gondolkoztam azon hogy csinálok e még valamit: célba vettem az ágyat, beledőltem majd el is aludtam. A húgommal álmodtam mint ahogy az eddig is. Arról szolt az álmom hogy vele sétálok a parkban és beszélgetünk, boldog voltam ahogy ő is. Még mindig nem akarom elhinni hogy nem lehetek vele. Amikor ez futott át a gondolataimon Yuki azonnal megkérdezte:
-Onii-chan, mi a baj?- erre kapásból rávágtam hogy semmi. Ennek ellenére a gondolat még cikázott a fejemben aminek hatására Yuki megint megkérdezte:
-Biztos nincs semmi baj? Bár miért is kérdezem meg, tudom hogy azért vagy ilyen mert elszakított a játék tőled.- mondta szomorú arckifejezéssel és hanggal.- Mindenképpen gyere vissza rendben? Hiányzol!
-S..s..sajnálom sosem... sosem kellet volna kipróbálnom a játékot!- magamhoz szorítottam és elkezdtem sírni.- Az.. az sem biztos.... hogy ki... kijuthatok! Nem.... nem akarlak el... elveszíteni. Kinn szeretnék..... szeretnék veled lenni!
-Tudom,- ő is elkezdett sírni- de most.... most nyugodj meg. Ki fogsz jutni én.... én bízok benned! Csak siess...... kérlek!
-Sietni fogok!.......... Megígérem!
-Re..rendben! Várni.... várni fogok rád. Sajnálom... most...... most mennem kell. Viszlát Onii-chan..... mé... még találkozunk!
-Igen még...... találkozunk!
Ekkor elengedtem majd elsétált és egy idő után csak úgy eltűnt. Majd felkeltem:
-YUKI!- kiáltottam amikor felkeltem majd észrevettem hogy izzadok. Ezután a térdeimre döntöttem fejem és halkan kisírtam magam:
-Yuki, Yuki, miért történt ez? Újra látni akarlak Yuki!
Miután kisírtam magam körbenéztem és azt vettem észre hogy Eryn figyel nagy odaadással.
-Eryn mióta figyelsz?
-Amióta felkeltél. Ki az a Yuki?
-A húgom,...... de most nem akarom részletezni majd máskor beszélünk róla oké?
-Rendben!
Majd felkeltem az ágyamról, nyújtóztam kicsit aztán......:
-Hova tűnt a felszerelésem?!?! Ilyen nincs komolyan nincs.- kicsit ideges lettem.- Valamit ki kell találni mer így nagy bajban leszünk!
Láttam hogy ott villog a szemem sarkában a kis levél ikon de ez most nem érdekelt. Kinyitottam az ajtót majd végigmentem a folyosón de az ebédlő....... tele van játékosokkal de sehol sem látom a bárost vagy a vendég NJK-kat.
-Mi ez?- kérdeztem magamban mert nem akartam hangosan kimondani hisz már így is mindenki engem figyelt. Most jutottam el odáig hogy elkezdett érdekelni a levél. Kinyitottam majd meg is lepődtem:
-Ugye csak viccelsz?- ezt már nem magamban mondtam. Ezután lementem a játékosok közé úgy hogy nem tudtam mi van ezzel.... az egésszel! De azt azért remélem nem hallották ami a szobában történt. Nem akarok még több embernek magyarázkodni róla, elég ha csak rágondolok és már szomorú leszek, ha el kéne mesélnem valakinek akkor nagy eséllyel az történne ami Shukakuchinál is, azaz lehet elsírom magam. Na mindegy is...... legyen bármi ez az izé, vágjunk bele!

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Pént. Ápr. 10 2015, 19:28

(z)Csendes, késő délelőtti fényviszonyok szűrődtek a sötétítő függönyön keresztül a szobának csak jóindulattal nevezhető apokaliptikus műremek dobozába – a Kacagó Hold egyik szobájába. A kétajtós ruhásszekrény -lévén az ajtaja nyithatatlan – megnyitott panellel pislákolt fel mély álmából. Szemei egyenesen ráláttak az éjszaka minden bizonnyal meggyalázott – most rettegve kuporgó, egyszemélyes ágy meztelen valójára. Takarók, kibelezett párnák és lepedőfoszlányok borították a környezetét, miközben a poszt apokaliptikus csendélet közepén ott trónolt maga a barlang zsarnok sárkánya. Középen ugyanis hatalmas kerek asztal erőlködött, magasban tartva a szobák rémlányát. Combtól nyakig a fekhelyéül választott szolgán szendergett, míg minden egyéb testrésze szétvetve lengedezett a nem létező széljárásban. Jobb kezében félig elhasznált vodkás üveg, míg a balban egy ezüstből készült tenyérnyi golyóbis. Ruházatában a modern absztrakt minden eleme fellelhető volt, s ránézés után egyből az ugrott az ember eszébe: Mire gondolhatott az alkotó? Felsőként egy tóga gyilkos ölelése fojtogatta – egy fikarcnyit sem takarva a leányzó idomait – míg lábait elegáns gót stílusú koromszín szoknya borította jótékony homállyal. Egyedül lábfeje lógott ki a földig omló feketeségből – melyen azonban tangapapucsot viselt, valamint meghatározhatatlan indokkal, sörnyitók voltak a lábujjaira erősítve.
Fordult egyet a szendergő morbid entitás... Hiba volt. Hangos robaj rázta meg fél Aincrado-ot, míg a másik fele a röhögéstől fuldokolva fetrengett. A becsapódás erejét arccal tompítva érkezett meg a magaslatból a hölgyemény, s ahogy a fájdalom elérte az agyát is, megmeredtek a végtagjai, mint akit a kettőhúsz húzott ősi hímvesszejére – és ekkor derült ki, hogy a sörnyitók valójában a teste nyúlványai, mert azok is megrezzenve dermedtek kővé, akár a lábak maguk. Nem szólt, nem is szisszent fel – már-már úgy rémlett meg is halt szegény – mikor könnyekkel a szemében a hátára fordult. Maga elé emelte az üveget, majd duzzogva a sarokba vágta és megpróbálkozott a felüléssel.
Körülbelül negyed óra múlva már kifejezetten stabil pozícióban sikerült maga elé merednie, s mikor felpillantott az életerő csíkja alá, két dolgot vett észre. Üzenete érkezett, és illuminált státuszt kapott. Utóbbi erejét a fejében érezte, ahogy igazgatni kezdte magán a felsőjét, miközben azon gondolkodott, felkelést szervez. Tíz percébe került, míg négykézlábra küzdötte magát, majd újabb ötbe, mire meggyőzte magát, hogy nem kell ennél magasabb pozíciókra törnie, elvégre a tigris is négy lábon jár. Nem és nem akart tudomást venni a baljában szorongatott ezüstgolyóról – holott azzal verte le a lábujjáról a sörnyitókat – inkább a szekrény felé indult, hogy felvegye a felszerelését. Rábökött az opcióra, mely szerint biztonságosan visszaveheti a felszerelését az inventory-ba, amiben ő ugyan kételkedett, de elfogadta a kedvességet, majd felöltötte a saját ruháját és négykézláb nekivágott szerencsét próbálni.
Az ajtó már messziről is a pokol kapujának rémlett, mikor azonban felnyúlt oda ahol a kilincset sejtette, megfejtendő feladványba ütközött. Hol a kilincs? A hátát az ajtófélfának vetve nyomokat keresett. A szekrénynél nincs és az asztal körül sem. Az ágyat valami állat megrongálta, így valószínűleg ott sem rejthették el. Eszébe jutott az inventory. Na persze nem a menü, hanem a rendes, megbízható tárolója – egyszóval a keze – s időszerűnek látta, hogy megnyomja a kontrollerjén az információadó X-et. Látta lelki szemei előtt, ahogy kirajzolódik a felirat: Ez a tárgy mintha valamit nyitna, talán valahol van hozzá egy ajtó. Ez idáig szép és jó, de mit mond a kapu? „Az ajtó megrongált, csoda, hogy tart. Középtájékon egy lyuk tátong, mintha valami beleilleszthető lenne.” Nosza, itt az ideje kombinálni. Felemelte tehát a golyót, és beillesztette az őt megillető helyre. Ahogy becsusszant, és felnyikordult az ajtó, kellemes emlékek ébredtek benne, de elhessegette őket. Most küldetése van. Haza kell jutnia.
Lecsorgott az emeletről – bár az egyedül járást, még most sem kockáztatta meg – immár két lábon tette meg az utat. Szép lassan érezte a bőrén a törzsfejlődés hatását, főként akkor, mikor elérte a társas lány státuszt. A fogadó kocsmarészében egy seregnyi embert vélt felfedezni, ami annyira nem lett volna baj, de egy sem volt közülük NJK! Ahogy kómás fejjel kilesett a sörénye mögül, megpillantotta a számára legszimpatikusabb mankót. A 190-es magasságával – és a helybeli közelségével – kiérdemelte az arany rokkant díjazást. Átkarolta a srác vállát, majd végre megszólalt, bár már a gondolattol is fájt a feje.
– Vigyél a pulthoz. – Suttogta szenvedve, majd a vállára hajtotta a fejét. Ekkor pillantotta meg a furcsamód ismerős neopolitan fejformát, s nem bírta ki, hogy ne köszönjön oda. – Szia fagyikelyhem. – Mire ezt kipréselte magából, megindultak a lábai is a söntés felé, s tudta jól, mit keres. Elővett a fogadó raktárából egy korsó sört, majd a saját inventoryjából egy szimpla cigarettát. Fél kézzel megigazgatta a haját, majd rágyújtott és iszogatta a gyógyító italát. – Akivel az éjszaka összefeküdtem tegye fel a kezét.

by **Mayumi** Vas. Ápr. 12 2015, 09:25

//Időközben mégis lett küldetéshelyem//
Egy hosszú, fárasztó nap után, Mayumi végül úgy döntött nem tér haza, hanem egy közeli fogadóban száll meg az éjszakára. Atsu-kun az utóbbi időben elhidegült tőle, ez pedig több mint zavaró, hiszen egy jó párkapcsolatban fontos a felek közötti kommunikáció, ennek ellenére, mégis a monoton hétköznapok egyik nemkívánatos elemeként gondolt a fiúra, aki reggel ott ült az étkezőasztalnál, hogy elsőként köszönthessék egymást, este pedig ö volt az utolsó személy akinek jó éjszakát kívánt. Hogy mi lett ezekből a szép, békés napokból? Hová tűnt a romantika, a szeretet, az egymás kölcsönös tisztelete és imádata? Valószínűleg olyan könnyedén illant el mint a lány önbecsülése a tegnapi küldetés során. "Azok az átkozott koboldok, ha a kezem közé kerülnek..." még egy fintort is vágott ahogyan eszébe jutott, hogy egy asztalnál ült azokkal az alsóbbrendű, mocskos senkiháziakkal. Talán még egy vaddisznóval is könnyebb lenne tárgyalni mint velük..
A szokástól eltérően körülbelül tíz óra lehetett amikor kiment az álom a szeméből, fáradt szemeit ökleivel törölgette, majd egy hatalmas ásítás közben ellenőrizte az üzeneteit, ami egyfajta reggeli rutinként volt jelen az életében. Sehol egy aggódó üzenet, sehol egy felkérés munkára, csupán egy gyanús, már-már félelmetes üzenet egy névtelen feladótól. Kétszer is átfutotta, míg sikerült értelmeznie a kialakult helyzetet. Egy játékmester megint szeretné színesebbé tenni a játékosok életét, egy küldetéssel. Nem kísérelte leellenőrizni az ajtókat, ablakokat hiszen nyilvánvaló volt, hogy számára, hogy ez nem tréfa, kapkodni, kétségbeesetten menekülni pedig mi értelme lenne? Amúgy sem voltak tervei a napra nézve, a koboldok elleni háború alapjainak kidolgozását leszámítva. Miután magára öltötte a már megszokott hétköznapi utcai viseleteként szolgáló hősszúujjú felsőt, egy kényelmes rakott szoknyával végül kimerészkedett szobája védelméből, egyenesen az ebédlő felé véve az irányt, némi étel reményében, illetve, hogy ne maradjon le az ígért tájékoztatásról sem.
- Szép jó reggelt! - köszön az íjászfiúra pillantva, egy mosolyféleséggel az arcán, miközben tovább sétál egy szimpatikus asztal után kutatva, miután megtalálta azt és kényelembe is helyezte magát, kissé türelmetlenül elő is tört belőle az első követelés. - Mit kell tennem azért, hogy végre valahára megkaphassam a reggelimet? - magasba emelt fejjel, pillant körbe, várva, hogy végre valaki felvegye a rendelést.

by **Atoru** Vas. Ápr. 12 2015, 18:23

/nem jár jutalom/

Egy elég fárasztó napon voltam túl, miután nyugovóra tértem az ágyamban, a Kezdetek Városában. Igazából még simán felrongyolhattam volna a Nyolcadik szintre is, esetleg az ötödikra, de semmi kedvem nem volt hozzá. Ez a nap teljesen kikészített. x.x
Az egész azzal kezdődött, hogy Chifu elhívott engem, menjek vele bevásárolni a Kezdetek Városába. Én pedig, mint kis naiv, bele is egyeztem...
Senkinek nem ajánlom, hogy megtapasztalja azokat a dolgokat, amin keresztülmentem. Hallottam már, hogy nehéz a nőkkel vásárolni... De egészen eddig csak legendának hittem. Nos, most elmondhatom, hogy a legenda igaz: Chifu végigvonszolt engem a Kezdetek Városán. És a legrosszabb az volt, hogy úgy mentünk, mintha egy pentagrammát rajzoltunk volna fel: Mindig kiválasztotta a legmesszebbre eső boltot.
Mindezek után egy áldás volt, amikor napnyugtakor elköszöntünk, és szerencsésen megtalálhattam ezt a fogadót. Nem túl nagy, és nem is kicsi, az árak is teljesen rendben vannak. Mondhatni: tökéletes volt. És így nem sokára kezdetét is vehette egy újabb nap.

Azonban ez a nap olyan volt számomra, mint egy nagy adag deja-vu. Teljes csend, szinte már halotti... Az ablakok csukva, és egy pittyegő üzenet a menümben. Már az üzenetet is félve nyitottam meg, de amikor elolvastam, azt hittem, hogy sírva fakadok. Megint? Lassan az lesz az érzésem, hogy Kuromajo naponta csinál ilyen játékokat, hogy szórakoztathassa magát. Rendben, lehet, hogy ez nekem még csak a második eset, de Alexnek a legutóbbi volt a második. Neutral

Habár az is lehet, hogy csak rémeket látok, és igazából nem is arról van szó, amire gondolok. Azonban bármi legyen is, délig van időm. Így aztán nyugisan készülődtem, és egy olyan tízóra tájékán indultam csak le az ebédlőbe.
Leérve az étkezőbe észrevettem, hogy elég népes társaság gyűlt itt össze. És volt kettő ismerős arc is.
- Szervusz Cearso, rég láttalak. - köszöntöttem a fiút, majd a harcos felé néztem. - Asuka. - biccentettem. Itt most volt mindenféle ember. Rémült, akaratos, ideges, félénk, magabiztos...lusta? Suspect

Megráztam a fejem. Nem ragadhatok le ilyen apróságokon.
- Üdv, mindenkinek, én Atoru vagyok. - mutatkoztam be, végignézve mindenkin. - Kuromajo-sama, nem tudom, hogy merre bujkál, de előbújhatna. - szóltam a lányhoz, ha ugyan újból ő vezeti ezt a játékot.
- Ha reggelit szeretnénk, akkor nekünk kell elkészítenünk. - mosolyogtam a lányra, és már el is indultam a konyha felé, valami harapnivaló után nézni. Persze nálam is volt, de ha lehet, nem élném fel a készleteimet.

Ha találtam kenyeret, és valami kenhető dolgot a konyhában, akkor összedobtam néhány szendvicset, és már vittem is ki a többieknek, hogy falatozzanak belőle.

by **Bacchus** Hétf. Ápr. 13 2015, 14:41

//csak jutalomért jön Bacchus pirate

//

Hatalmasat ásítottam és ragyogó fényes napsütésre ébredtem, ami egyenesen a képembe virított. Rögvest be is sötételltem, mert még túl korán van. Délután szoktam ébredni, az előző esti italozásból.. azonban valami furcsa. Kezemmel tapogattam a párna alakját és anyagát. Mint akit megszúrtak úgy pattantam ki az ágyból. Mi a jó.. ez itt! Puha párna, selyemszerű takaró?
Körbenéztem a szobában, és berendezésben sem hasonlított arra, amit ismerek, vagy is legalábbis ilyen drága helyen nem alszok még. Nagyon sokat ihattunk.., ha ide jutottam.
Öltözés közben rutinszerűen nyitottam meg a leveleket, de most csak fogadott, valakitől, akit meghívhattam pár piára. Összeszorítottam szemöldököm, túl részeg lehettem, ha már idegenek arra ösztökélnek, hogy csapdában vagyok és csak ő segíthet. Elég beképzelt egy ember lehet, simán kiszabadulok én magamtól is. Azzal rányomtam az ablak kilincsére, hogy nyíljon ki, de nem engedett. Majd az ajtóra, az viszont engedett. Na látod ennyi, megoldom én vigyorodtam el. Lemásztam a lépcsőn és a bejárati ajtónál megakadtam. Nem nyílt.
Egy röpke percig csak álltam az ajtó előtt és ránéztem az órára, ami reggel hét órát mutatott.

Az egyetlen logikus lépést tehettem meg, vissza felsétáltam és elaludtam. Nyújtózkodásom közepette már más zajok is szűrődtek fel a szobámba, ahol, ha már királyi szolgáltatással kényeztetik az ember alvó idegeit, miért is ne érezném jó magam. Komótosan lecammogtam a fogadó részbe, ahol már voltak más fura lények is. Köszöntöttem őket évszaknak megfelelően, majd álmos tekintettel elfordultam látványuktól. Valahogy bátyám ízlését sosem értettem, vajon ő is egy ficsúr lenne a játékban, ha nem lopom meg? Nem igazán foglalkoztam tovább az itt lévő emberekkel, csak ásítoztam. Majdnem dél, legalább tudjam meg, kivel ittam este.. majd nyújtózkodtam egy hatalmasat, fél pucéran. Szokásos ruhám értem csak el, így vállpáncélomtól búcsúzhattam.

by **Rosalia** Hétf. Ápr. 13 2015, 20:54

A konyha és minden helyiség szabadon - és rendeltetésszerűen - használható, de természetesen minden immortal object, így kár próbálkozni a kártevéssel.

Mindannyian megjelentetek a kért időpontban, és míg tanakodtok egymás között, talán fel se tűnik nektek elsőre, hogy csörömpölést hallotok. Csörömpölést, ami nem tőletek származik.
- Tejet valaki? ^^ - hallatszik kuncogás a néhány szó mellett, és az ajtóban egy felettébb kihívó pincérlány ruhába öltözött tinilány jelenik meg. Kezében tálca, rajta kancsó és poharak. A fehér folyadék valószínűleg tényleg tej. Talán néhányotoknak volt már vele tapasztalatotok, egyébiránt egy "átlagos" felszolgálólánynak tűnhet. Az egyetlen, ki jelen van az épületben.

[Küldetés] Liar game 3 C17453afbef2c3b241bebcf23a203242_480

Konnichiwa! Kuromajo vagyok, a játékmester ^^

Kedves köszönés, bemutatkozás, és egy titulus, s hamarosan mindenre fény derül. Újabb levelet kap mindenki, a lány pedig közben leteszi az egyik asztalra a tálcát és a poharakat.
- Üdvözöllek titeket! Nincs sok kedvem beszélni, ezért összefoglaltam nektek a szabályokat, amit meg is kaptatok egy üzenetben. Kérlek, majd nyissátok meg ^^ Röviden szólva egy ártatlan játékban fogtok részt venni, melynek az a lényege, hogy meg kell találnotok magatok között két hazug játékost, akiknek nem a békés együttélés a célja ebben a néhány napban, amit itt fogtok tölteni. Most pedig olvassátok el a levelemet =) - mondja, majd leheveredik az egyik székre, és keresztbe tett lábakkal figyel titeket tovább, miközben az asztalon támaszkodik.

Kuromajo írta:1. Két játékosnak az a feladata, hogy átvegye az uralmat az épület felett. A két játékos ismeri egymást, de a többiek nem ismerik őket.
2. Mindenki másnak az a dolga, hogy megtalálják a két hazug jómadarat =)
3. Minden nap kiválaszthatjátok azt a társatokat, akit a leggyanúsabbnak véltek. Ez a játékos távozni kényszerül, és nem segítheti tovább a saját oldalát. A szavazás nyílt, mindenki tudni fogja ki, kire voksolt. A választás addig tart, amíg valaki meg nem kaparintja a még játékban lévők szavazatainak legalább a felét plusz egyet. Az is lehetőség, hogy egy nap nem küldötök haza senkit, de ezt is nyíltan ki kell jelentenetek, és ugyanolyan feltételek mellett teljesül, mint a kiszavazás.
4. Minden este, napnyugtakor kötelező takarodó van. Mindenki külön szobát kapott, ahová be lesztek zárva éjjelre. Már aki, ugyanis a két hazug jómadár szabad bejárást kap az összes szobába, és valakit meg fognak jelölni. Az így megjelölt játékosnak reggel el kell hagynia az épületet.
5. Lehetséges, hogy más játékosoknak is lesz kijárása éjjel. Lehet, hogy lesz aki megvédjen titeket, és az is lehet, hogy valaki rajtakaphat titeket, ha nem vagytok a szobátokban.
6. Ha valaki kiesik, az visszakapja az összes felszerelését. Addig én őrzöm őket =)
7. Az erőszak szigorúan tilos a játék ideje alatt. A szavaitokkal kell kiderítenek, kinek van vaj a füle mögött ^^
8. A győztes oldal busás jutalomban részesül. A hazug jómadarak akkor nyernek, ha legalább a játékban lévők felét az ő frakciójuk alkotja, az ártatlanok oldala pedig akkor, ha mindkét gonoszt megtaláljátok.
9. A játék azonnal véget ér, ha valaki játékostársának megmutatja az üzenetet, melyben a szerepkörének leírása található. Ne rontsátok el a mókát! =]

Kuromajo türelmesen megvárja, amíg mindannyian elolvastátok az üzenetet, majd megköszörüli a torkát.
- Most kérlek, mindannyian fáradjatok vissza a szobátokba. Ha ez megtörtént, újabb üzenetet küldök, benne a szerepetekkel. Egy óra múlva megnyílik egy szoba, ami eddig zárva volt, ott fog zajlani a játék. Oda gyertek le ^^ - csippanás jelzi, hogy minimapot kaptatok, ahol az épület alaprajza látszik, és egy piros pötty egy igen tágas szobát jelöl. Ha majd lementek oda, egy díszes, vörös szőnyeggel és kényelmes kanapékkal, festményekkel és kristálycsillárral berendezett helyiséget fogtok találni fényűző, barokkos stílusban.
- Ha bárkinek kérdése támad, küldjön üzenetet nyugodtan, és igyekszem válaszolni. Ennyi, este találkozunk. A játék kezdetét veszi, amint beléptek abba a szobába =) - kuncog, majd elhesseget titeket. Térjetek vissza a szobátokba, és egy óra múlva fáradjatok le a kijelölt helyszínre! Addig átgondolhatjátok a taktikátokat, felkészülhettek.

OOC információk:
- Innentől kezdve nincsen minimum szólimit, sem pedig körök. A nappali időszak alatt mindenki annyiszor ír, ahányszor csak szeretne. Javaslom a rövid, lényegre törő reagokat, a gondolatok itt nem fontosak, csak az, hogy milyen mondanivalótok van egymásnak. A karakteretek természetesen nyugodtan alakítsátok.
- A játék két fázis váltakozásából áll: nappal és éjjel. A fázisok mindig mesélői reaggal fognak kezdődni és zárulni. Nappal az a feladatotok, hogy kiszavazzátok egy téglának vélt társatokat, éjjel pedig a téglák ejtenek ki egy városit (ha tudnak). A nappalok addig tartanak, amíg egy játékoson össze nem gyűlik 50%+1 szavazat, az éjjeli fázis pedig 1, max 2 napos lesz, utóbbi alatt a topik zárva lesz.
- A jelöléseiteket emeljétek ki. Szedjétek külön sorba, pirossal vagy félkövérrel, mindegy. A lényeg, hogy jól látszódjon.
- Ha kiestél a játékból, onnantól tilos a topikba írnod, vagy befolyásolnod a játékot.
- Ha a karaktereitek leveleznek egymás közt a játék ideje alatt, praktikus PÜ-ben elküldeni a levelet úgy megírva, ahogy a karaktered is írna a játékostársának.

A karaktereitek szerepeit a következő lehetséges felállásokból sorsoltam ki véletlenszerűen:
- Két tégla, egy cselekményblokkoló tégla, egy orvos, két nyomozó, öt városlakó
- Egy tégla, egy cselekményblokkoló tégla, egy orvos, két nyomozó, hat városlakó
- Egy tégla, egy cselekményblokkoló tégla, egy orvos, egy nyomozó, hét városlakó
- Egy tégla, egy cselekményblokkoló tégla, egy orvos, nyolc városlakó
- Két tégla, egy nyomozó, nyolc városlakó
- Két tégla, kilenc városlakó

A szereposztás szintén véletlenszerű. A következő PÜ-k egyikét kaptátok meg mindannyian, amikor a szobátokba értetek:

Egyszerű játékos vagy, éjjeli cselekmény nélkül. Fegyvered a szavad, a voksod és a logikád. A játékot megnyered, ha a rosszfiúkat megtaláljátok, mielőtt átvehetnék az uralmat.

Sok szerencsét! =)

Te és ____ (és ____ ) téglák vagytok. Minden éjjel belopózhattok egy szobába és megjelölhettek egy játékost. Ennek a játékosnak a következő reggelen el kell hagynia a fogadót. A játékot megnyeritek, ha elkerülhetetlenné válik, hogy egyedül vagy társaddal maradj az épületben.

Partnereddel szabadon beszélhetsz PÜ formájában, közösen eldönthetitek, kit távolítotok el a lakók közül. Választásotok PÜ-ben küldjétek el nekem az éjjeli cselekmények időszakában.

Sok szerencsét! =)

Te és ____ (és ____ ) téglák vagytok. Minden éjjel bereteszelhetsz egy játékost a birtokodban lévő kulccsal, és ezzel megakadályozhatod éjjeli tevékenységét. A játékot megnyeritek, ha elkerülhetetlenné válik, hogy egyedül vagy társaddal maradj az épületben.

Partnereddel szabadon beszélhetsz PÜ formájában, közösen eldönthetitek, kit távolítotok el a lakók közül és kit zártok be. Választásotok PÜ-ben küldjétek el nekem az éjjeli cselekmények időszakában.

Sok szerencsét! =)

Te (és ____ ) alvajáró (nyomozó) vagy. Minden éjjel beleshetsz egy játékos szobájába és megtudhatod, ott tartózkodik-e vagy sem. A választásodat PÜ-ben küldd el nekem az éjjeli időszak idején. A játékot megnyered, ha a téglákat megtaláljátok, mielőtt átvehetnék az uralmat.

Sok szerencsét! =)

Szereped szerint gondnok (orvos) vagy. Minden éjjel bezárhatsz egy játékost a szobájába a birtokodban lévő különleges kulccsal, és ezzel megakadályozhatod, hogy bántalom érje. A választásodat PÜ-ben küldd el nekem az éjjeli időszak idején. Magadat nem védheted meg, és egymás után két éjjel nem védheted meg ugyanazt. A játékot megnyered, ha a téglákat megtaláljátok, mielőtt átvehetnék az uralmat.

Sok szerencsét! =)

Kezdődik az ELSŐ NAPPAL!
11 játékos esetében a nappal azonnal véget ér, ha egy játékoson 6 szavazat összegyűlik.

by **Mayumi** Kedd Ápr. 14 2015, 19:15

A lány helyet foglalt és a kérdésére hamar érkezett is a válsz az egyik fiútól. Felnézett, és alaposan szemügyre vette a válaszadót, tetőtől talpig, lassan végigmérte, miközben a tollát a szájához emeli, és ajkaival lassan beleharap az íróeszközbe teljesen magába feledkezve.
- Oh. Vagy úgy... - amit hallott nem igazán nyerte el a tetszését, de úgy látszik, más választása nem igen van ha enni szeretne, a reggeli pedig az egyik legfontosabb étkezés a nap folyamán, ezért nem lenne szerencsés kihagyni. Még ha egy játékban is él az ember ahol nem számít a napi "kalóriabevitel", egyszer biztos véget ér ez a leányálom is, akkor pedig egy élethalál harc lesz visszaszokni rá. Felesleges kockáztatni. Ráérősen hátratolja a széket, és felkapja a holmijait, és a konyha felé veszi az irányt, élelmiszerek után kutatva, majd némi péksüteménnyel a kezében vissza is tér ahhoz az asztalhoz amelyiket korábban már el is foglalta, és még egyet fordult, a konyha és az asztal között, elvégre egy kávé is elengedhetetlen része a reggeleknek. A forró fekete folyadék hívogató illata egyike azon megunhatatlan dolgoknak amelyek nélkül nem élet az élet.
- Én kérek! - emeli fel a kezét, majd pedig a kávéjára bök, nem is köszönti a belépő lányt, annyira lefoglalta az a csokoládéval töltött kenyér amit majszol.
- Mi lesz ha én nem vagyok hajlandó visszamenni abba az ízléstelenül berendezett szobába? - ismét a tollába harap, és egy félmosoly mellett a magát Kuromajo-nak nevező lányra szegezi pillantását, figyelve a nő reakcióját.

by **Arisu** Kedd Ápr. 14 2015, 19:48

Senki sem jelentkezett önként, mint bűnelkövető. Szúrós szemmel mértem végig a bent lévőket, és óvatosan beljebb merészkedtem, odafigyelve arra, hogy mindenkit szemmel tudjak tartani. Csakhogy ez egyre nehezebbé vált, mert nem én voltam az utolsó érkező, és lassan annyian lettünk, hogy már mindig volt valaki, aki kiesett a látóteremből Sad

- Szóval ez egy... küldetés? - kérdeztem bizonytalanul az engem kínáló lánytól, majd egy udvarias kézmozdulattal elutasítottam a rágót. Nem éltem ilyen méltatlan csemegével, sebet ejtett volna a méltóságomon egy olyan közönséges tett, mint a rágózás. Kissé feszülten simultam a falhoz, volt néhány egészen félelmetes alak is. Mint az a félmeztelen onii-san, akinek láttán kapásból úgy éreztem, hogy el kell fordulnom és nem szabad rá néznem, vagy az onee-san, aki egy cigarettát kapott elő. Különösen az utóbbi láttán éreztem úgy, hogy minél messzebb szeretnék tőle lenni, egyszerűen irritált a jelenléte és a kifinomultságának hiánya. Még szerencse, hogy voltak olyanok is, akikkel tudtam valamennyire azonosulni.
- Igen, egy finom reggeli nekem is jól esne~desu - értettem egyet az onee-sannal, és igyekeztem közelebb is húzódni hozzá, mint legrokonszenvesebb arc. Jelentkezett is egy onii-san a feladatra, és nemsokára visszatért egy tálcával, amin egészen jól kinéző szendvicsek sorakoztak. Összefutott a nyál a számban, már olyan rég ettem valami finomat

- Megmentőm! *.* Arigatou! - vettem el egy szeletet és mint aki hetek óta most látott először ételt, úgy haraptam bele... majd fehéredett el az arcom és kezdtem el köhögni - Köhh-köhh. Ez rettenetes~desu - csóváltam meg a fejem, és az eddigi lelkesedésem elmúltával sokkal diszkrétebben folytattam a falatozást.
- De ígéretes vagy, a hozzáállásod példás Atoru onii-san. Szeretnél a komornyikom lenni~desu ka? Arisu desu, yoroshiku - hajoltam meg bemutatkozva. Azonban a beszélgetést megzavarta egy újabb belépő. Érdeklődve néztem feléje, elsőnek természetesen a ruhája fogott meg. Én ugyan sose viselnék ennyire kihívó meido-öltözéket, de végre láthattam valami stílusos ruhát *.*
- Én is követelek egy hozzám méltó szobát~desu - támogattam az onee-san törekvéseit, azt hiszem mi ketten képviseljük itt azt a réteget, akik a többiek fölé emelkednek tehetségükkel és rangjukkal. Az üzenetet még el se olvastam, állítólag egy órám lesz rá. Most fontosabb volt, hogy megfelelő körülmények között tölthessem az időmet, ha már bezártak ide és elraboltak ˇ^ˇ

by **Rosalia** Kedd Ápr. 14 2015, 19:53

- Sajnálom, de be kell érnetek azzal, ami van. Aki nem teljesíti a kéréseimet, az kiesik a játékból =) Menjetek fel az emeletre most, hogy kioszthassam a szerepeket, majd kezdetét veszi a játék!

Mint jeleztem, nem kötelező 250 szavas postokat írni, a lényeg, hogy a játék pörgős legyen. Menjetek fel az emeletre, olvassátok el az üzenetet, amit már PÜ-ben kiküldtem mindannyiótoknak, és ugyanazon postban reagáljátok le és kezdjetek el játszani belátásotok szerint. Hajrá! reagkorbács

by **Asuka** Kedd Ápr. 14 2015, 20:58

Tényleg mindenféle ember megjelenik itt. Kanamiék után még Niával is összevet a sors. :3 Szóval tök jó, ez izgi küldi lesz! *.* De remélem, most nem kell bújócskázni.
- Fagyiiiii! *-* De... én most csokoládés palacsintát szeretnék. És nem, sajnálom, nem feküdtem veled össze. T.T - nem tudom, ki volt, de biztos, hogy nem én. Arról tudnék.
- Szia. Atoru, igaz? :3 - visszabiccentek neki, s a helyemen csücsülve várom a fejleményeket. Aztán feltűnik a fazon, aki dohányzik. >.> A cigizés csúnya dolog pedig.

Felállok a helyemről, és odamegyek hozzá, majd pedig megkínálom rágógumival. Az sokkal egészségesebb. :3
- Tessék! Én mondtam, hogy küldetés! *.* Semmi pánik! És érezze mindenki jól magát! *.* - vihhíííí, ez izgi lesz! *_* A szőke lány is lenyugszik kissé, miután bebizonyosodik, hogy tutira küldi lesz. Lelkesen indulok vissza a szobák felé, hogy kiderítsem, hogyan is lesz a folytatás.

//Sorry, ha nem reagáltam le mindenkit >.< //

by **Atoru** Kedd Ápr. 14 2015, 21:04

- Ahogy mondod. - mosolyogtam a piros indikátoros harcosra. Úgy látszik azért megjegyezte, akármilyen kevés szerepem is volt a Túlélő Csarnokban.
Közben kezdetét vette a reggeli elkészítése is. Ám a lelkesedés eléggé... Silánynak volt nevezhető. De én nem adtam fel, és a legjobb tudásom szerint elkészítettem a szendvicseket. Közben egy lány is bejött, és kivitt néhány péksüteményt. Én pedig már repültem is a szendvicsekkel...
Azonban amint az egyik szőke hajú lány beleharapott, már el is fehéredett... Ennek lehet, hogy az az oka, hogy nincs a legtöbb pontom főzésen. Rolling Eyes

De ahogy mondani szokták, ha a szívedet beleadtad, akkor mindent megtettél... Csak azt nem tudom, hogy ezt ki szokta mondani.
- Ho-hogy a komornyikod? - hökkentem meg a lány kérdésén. Ilyet még senki nem kérdezett tőlem. És eddig senki nem szólított Onii-sannak sem! - Nem tudom, hogy mit szóljak erre Arisu-san... - gondolkodtam el. - Még gondolkodom ezen, ha nem bánod. - mondtam végül a lánynak. Ez így egyszerre túl sok volt.
Közben megjelent még egy férfiú, aki nekem valahonnan ismerős volt, mintha már láttam volna. Hm...
Azonban sokat nem töprenghettem a személyén, ugyanis máris megérkezett a főkolompos Kuromajo személyében.
- Üdv újra, Kuromajo! - köszöntöttem a lányt, és elvettem egy pohárkával a felszolgált tejből. - Mondja, önnek a szabadideje abból áll, hogy ilyen játékokat rendez? - kérdeztem meg csipkelődve a hölgyeménytől. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Valami, vagy valaki felvágta a nyelvemet. Lehet, hogy a játék teszi.
A legutóbbit is nagyon élveztem, pedig akkor én voltam az, aki nem ismert senkit.
Most viszont - remélhetőleg - senki nem ismer senkit, így aztán tényleg jó móka lesz, mert közben ismerkedni is kell. Főleg azért, hogy megtudjuk egymás nevét. Azonban sajnos rossz szokásom ilyenkor az ismerőseimre gyanakodni, hogy hátha ők a gyilkosok. Bezony, annak ellenére, hogy őket ismerem.
Kuromajo-nak pedig nem lehet olyan jó napja. Már el is küldene minket, hogy legyen éjszaka, és jöjjenek a gyilkosok.

Lehet, hogy már várják egy másik helyen is, ugyanez miatt...
Persze nem ellenkeztem, és már indultam is fel a szobába. Mást nem igen tehettem. Rolling Eyes

by **Rosalia** Kedd Ápr. 14 2015, 21:35

- Miért ne? =) Ó, tényleg, te már játszottál itt! - adja mindenki tudtára jó hangosan Atoruval való ismertségét Kuromajo. - Ha további kérdés merülne fel bennetek, forduljatok ehhez a tapasztalt játékoshoz! Én most távozom. - Majd sarkon fordul és eltűnik egy ajtó mögött, amit jól be is zár maga mögött.

Atoru: Lehet félreérthető voltam, de most csak azért kell felmenni a szobába, hogy megkapjátok a szerepeket. Még nincs este, visszajöhettek és beszélgethettek tovább a szerepkör elolvasása után. Majd szólok, ha este lesz, illetve akkor van még ugye vége a napnak, ha máris kiszavaztok valakit 6 szavazattal.

by **Danieru** Kedd Ápr. 14 2015, 22:25

Kicsit megnyugtatott a gondolat hogy ez csak egy küldetés, de mégis ideges voltam hisz ki tudja kik a csalók. Az viszont nem tetszett hogy nem ismerek a jelen lévők közül senkit, egy lány kivételével, vele viszont nem beszéltem sokat de már a Cartarina alatt találkoztunk. Láttam hogy mással van elfoglalva ezért nem is zavartam. Körbenéztem és elég sok ember összegyűlt, remélem nem olyanok mint akikkel ezelött futottam össze. Miután már 11-en voltunk megjelent egy lány aki tejet kínált, miért utasítottam volna vissza? Elvettem egy pohárral a felszolgált tejből, beleittam majd Erynnek is adtam, nem hagyhatom hogy szomjazzon, nem kérte de látszott rajta hogy szomjas.
-Arigatou!
Ezután leült a fejemre és végighallgattuk Kuromajo beszédét. Nem akartam húzni az időt, nem is tudtam volna semmivel, ezért felmentem a szobámba.

by **Kurokawa Yuuki** Szer. Ápr. 15 2015, 11:07

Kicsit kívülállónak érzem magam majdhogynem mindenki ismer mindenkit és ez egy picit zavaró, ráadásul az egyik jelenlévő a vérpecsét jelét hordja magán. Grrr... nem akarok ilyenekkel egy helyiségben lenni de úgy néz muszáj lesz. A kellemes hír viszont, hogy az egész nem több egy ártalmatlan játéknál.
- Remek ez így viccesnek hangzik. - Pattanok fel a székemről jó hangosan, hogy engem is észrevegyenek végre! - Kezdésnek szavazzuk is ki az ördögi nőszemélyt aki eladta a lelkét a démonlordnak. - Mutatok a rózsaszín hajú lányra.

by **Cearso** Szer. Ápr. 15 2015, 12:11

-Kanami, minden rendben?
-Szervusztok.
Köszönök, ahogy egyre több ismerős arcot látok felbukani.
-Szerintem te mindenhogy a legszebb vagy, Asu. Mindegy, hogy milyen ruhában jelensz meg.
És több olyan alak is megjelent, akiket később esetleg jó lenne elkerülni.
Majd jött a játékmester, és beavatott a játékba.
Erről a játékról mindenképp mesélnem kell majd Marlunának, hátha felkelti az érdeklődését, és csinál ő is hasonlót. Gyorsan végig futom a szabályokat.
-Ez érdekesnek hangzik. És még a szerepek megtudása előtt azt javaslom, hogy szavazzuk ki a két kényeskedőt. Nincs kedvem négy-öt napig az ő nyafogásukat hallgatni.
Mutatok Mayumi-ra és Arisura, majd szépen felballagok a szobámba, hogy megkapjam a szerepemet.
Amikor visszamegyek, gyből Ato-t támadom le.
-Hogy te már játszottál ilyet? *.* Akkor biztos jó vagy benne. Szerinted is Arisudesut kéne kiszavazni? Mert ha nem, akkor szavazzunk Mayu-ra, csak hogy nőjön meg egy kicsit a morálszint.
Ekkor jut eszembe, hogy eddig be se mutatkoztam.
-Egyébként Cear vagyok, ha valaki nem ismerne.
Mutatkoztam be azoknak, akikkel eddig esetleg még nem találkoztam.
Majd beállok Asu elé
-Honnan veszed, hogy az ördögnek adta el a lelkét? És mivel van bajod, azzal, hogy vörös az inikátora? Ennyi erővel arra a csajszira is szavazhatnál.
Mutatok a reggel még illuminált állapotban leledző lányra. (Niára)
-Akkor is tartom magam, az eddigiekhez. A kényeskedők jobban zavarnak, mint a gyanúsítgatók.

/Mayura szavazok/

by **Asuka** Szer. Ápr. 15 2015, 12:14

Megremeg a kezem, amikor az egyik szőke lány egy megjegyzéssel illet. Nem titkolja, hogy miért viselkedik így, de hát most komolyan... még el sem kezdődött a játék. Odalépek hozzá, s belemosolygok az arcába. Nem kívánok ártani neki... de nem fogom hagyni, hogy így viselkedjen velem, amikor még csak nem is ismer. Cearcsimercsi persze bevéd! *.* Én hősöm! *.* A remegés kissé elmúlik, s gondolatban elmorzsolok egy könnycseppet. Vannak barátaim, juhéééé! *-* Rámosolygok, azonban ezután átveszem a saját magam megvédése utáni jogomat.
- Ebben a szobában két vörös indikátoros van. Miért éppen engem neveztél ördöginek? ^^ - semmi fenyegetésre utaló jel, s tartom a tisztes távolságot is. Megpróbálok a szeméből a lehető legtöbbet kiolvasni - az emberek rengeteget elárulnak egy tekintettel.
- Nagyon sajnállak, amiért így vélekedsz rólam... Nagyon szegényes és primitív lelki világod lehet, kedves... - megpróbálom kiolvasni a nevét. Ha ez sikerül, akkor Yuuki-channak becézem.
- Egyébként jó szórakozást neked is! *.* Asuka vagyok. Ha pedig szükséged lesz új manikűrre, vagy pusztán tovább kívánsz sértegetni, akkor keresd meg a boltomat, a Kezdetek Városában. - adok neki egy kupont, ami kedvezményt ad a szépségszalonom szolgáltatásaira, s ezután megyek fel a szobámba. Nem hagyhattam szó nélkül azt, amit mondott rólam.

by **Kurokawa Yuuki** Szer. Ápr. 15 2015, 12:30

- Tukkin. - Lepődök meg. Valóban nem is egyedül van, így a lány valamint a fiú kérdésére miszerint miért pont őt néztem ki megvontam a vállam. - Téged láttalak meg először. - Ez így egy cseppet kínos. - De a szavaim mindkettőtökre igaz. És egyébként onnan, hogy ott van az átkos jel a feje felett. - Válaszolok Cearsonak. Nem is értem miért védi egyáltalán és még sérteget is.
- A tied viszont romlott és gyenge ha a könnyebb utat választod, gyilkos. - Vágok vissza a felém nyújtott kupont meg finoman odébb tolom. Kizárt, hogy bármit is elfogadjak tőle. Végül ha senki másnak nincs mit mondania én is visszamegyek a szobámba, hogy meglessem az üzenetet valamint lecseréljem egy normális ruhára a pizsamám.

by **Cearso** Szer. Ápr. 15 2015, 12:41

-Elkövetett egy hibát, ezért még nem kell azonnal ízekre szedni. Az a bajod, hogy ölt? Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy én is. De ha szeretnéd kiszavazhatunk téged Mayumi helyett, és nem kell eltűrnűd egyik pirit se. Áll az alku?

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Liar game 3

[Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3

Re: [Küldetés] Liar game 3