[Küldetés] The Game

-Jó reggelt.
Köszönök automatikusan mikor felkelek. Majd felülök, és leteszem a lábam a földre. Vagyis az már a földön volt mielőtt felkeltem volna.
Leestem volna az ágyról, miközben aludtam? Arra nem keltem volna fel?
Megdörzsölgetem a kis szemecskéimet, mielőtt körbenéznék. Olyan szomorú ez a szoba, főleg a színe miatt.
Miért pont szürke? A szürke olyan unalmas. Miért nem lehet valami hozzám jobban illő szín? Mondjuk világoskék. A világoskék az olyan vidám és gyerekes, pont mint én.
Ahogy ébredezek elkezdek érezni egy szorítást a nyakam körül. Mintha valaki fojtogatna, de nincs a szobában senki rajtam kívül. Szóval ez furcsa.
Odanyúlok a nyakamhoz, és valami hideg van a nyakam körül.
Ilyet nem a kutyák szoktak kapni a gazdijuktól? Én nem vagyok kutya. Nem látszanak a szép macskafüleim, amit a Csancherry-től kaptam? Ez is bizonyítja, hogy én egy igazi világoskék vadmacska vagyok.
Ahogy felállok egy dolgot azonnal észreveszek.
-Jé, egy kártyalap. De ennyiből nem tudok kártyavárat építeni.
Megnézem a kártyát, majd benézek az ágy alá hátha oda esett a többi kártya, és akkor játszhatok az eredeti elképzelésem szerint és csinálhatok egy hatalmas kártyavárat. Annyi idő alatt meg csak jön valaki, aki elmagyarázza, hogy hol is vagyok, és hogyan juthatok vissza a céhházba.
Villog ez a furcsa téglalap. Ez vajon mi lehet? Egy kisebb utánagondolás után /egy-két perc/ arra jutottam, hogy az lesz a legjobb ha megnézem miért villog.
Üzenetet kaptam, de akkor mért egy téglalap villog? Miért nem lenne egyszerűbb kiírni azt hogy üzenetet kaptam a sok fura izé meg bogyó helyett?
Alaposan elolvasom, hogy mit tartalmaz, és utána körbenézek a szobában.
Az ággyal szemben van egy ajtó. Talán nincsen zárva. A többi tárgy nem köti le annyira a figyelmemet, hogy sok időt szánnék a szemrevételükre. Hiszen amúgy sem akarom a szememre pakolni őket.
Odamegyek az ajtóhoz és megpróbálom kinyitni.

Egy kicsit értetlenül nézem a szabályokat, annyira, hogy észre sem veszem szinte, ahogy az ágy megadja magát, én pedig legurulok róla a földre. Tehát, mégse Kat hozott ide, ami ijesztő, tekintve, hogy ez valami Fűrész-feeling elmebetegség lesz, bár abból a szempontból nekem jobb, hogy nem tud megkínozni fájdalom nélkül. Megölni viszont meg tudnak, és ez önmagában is elég ijesztő.
Gyorsan felkapkodom a ruháimat, és felöltözök, amitől azért kicsit múlik a sebezhetőség érzet, bár a nyakörvből is kapok egy szép adagot, amivel nem tudok mit kezdeni. Egy rakat filmben van ilyen nyakörv, amiben egy csomóban ráz, pengék jönnek ki belőle, és az alapján, hogy megölnek vele, ez is hasonló funkcióval lehet ellátva. Nem értem, miért csinálják ezt, soha nem ártottam senkinek. Biztos Katja miatt féltékeny valaki.
Ha már letört az ágy lába, akkor felveszem, ahogy hozom magammal a pikk dámámat is zsebre téve, jó messze a nyakörvtől, nehogy baleset történjen. Nekifutok párszor az ajtónak, hogy betörjem vállal, és bár nem tudom, hogy sebez-e, az ágylábbal is püfölöm párszor, de hát vasból van, úgyhogy nem lesz könnyű, rövid menet. Sajnos, nem tudok zárat bütykölni, meg amúgy sincs hozzá hajtűm.
Az egyik rohamommal leveszem a bordáimmal a kilincset, ami biztos nagyon fájt volna, de most csak kellemetlenségérzetet okoz. Ami viszont fontosabb, hogy lenyomódik a kilincs, valamiért eszembe sem jutott, hogy próbálkozni kéne vele, hogy talán nyitva van. De nem is biztos, hogy ki akarok menni innen, itt bent legalább nem bánt semmi. Igaz, ez lehet átmeneti.
Talán könnyűvé tenne mindent, ha zárva lenne az ajtó, de a levelem alapján úgy tűnik, hogy kint vár valami kihívás, úgyhogy biztos, hogy nyitva lesz. Fel is gyorsul a szívverésem, hogy mi van, ha valami már rögtön vár rám kint, de tényleg nincs rá garancia, hogy itt nem lesz bajom, csak egy gyerek hiszi, hogy ha bebújik az ágy vagy a paplan alá, az segít neki elbújni bármi elől. Mély levegő, kilincs lenyom, és ha nyílik, akkor egy bukfenccel vetődök ki, hogy az ágylábat tőrként használva védhessem magam.

Egy kicsit megbánom, hogy kijöttem, mert rögtön egy nagyon ellenséges lányba futok. Jó, biztos frusztrált, de elég bunkón tette fel nekem ezt a mi bajod van típusú kérdést, amire ki is akadok kicsit.
- Hogy tehetsz fel ilyen hülye kérdést? Például az, hogy van rajtam egy nyakörv, ami kinyírhat, gőzöm sincs, hol vagyok, hogy kerültem ide, és hogyan jutok ki innen- meg ha így viselkedik, akkor még ő is. Komolyan fontolóra veszem, hogy visszamenjek a szobámba, de nagyon sanszos, hogy meghalok, ha nem indulok el valamerre.
- Hát… szerintem a másik irány jobb lenne- nem szeretek sikolyok irányába haladni, ott van valami, ami okozza őket. Jobb híján, amíg el nem mondja a saját szabályait nekem, azért rátapadok, de nem akarom olyan sokáig követni, hogy bajba kerülhessek. - Na figyu, én a másik irányba megyek, sok sikert a sikolyinvesztigésönhöz, de előtte cseréljünk szabályokat! Miket kaptál?- amint elmondja a sajátját, én is az enyémet, aztán megyek minél másabb irányba a visongástól.

Már nem szimpatikus a csaj, hogy így elkezdeni osztani az észt arról a rossz lelkületességről, meg ilyesmiről. Egész biztos, hogy nem lesz túl jó útitárs, csak a szabályait akarom megkapni, hogy növekedjen a sanszom az élve kijutásra, azután minél messzebbre eltűnni tőle. Főleg azelőtt lenne jó, hogy elkezd bőgni, azt mindig is utáltam a lányokban, amikor elkezdenek bőgni, és hisztiznek.
Amikor megemlíti ezt a pedofil dolgot, eléggé ledöbbenek rajta, hogy most mi van. Nem tudom, hány évesnek nézek ki, de nem lehet pár évnél nagyobb korkülönbség, meg fogalmam sincs, miből szűrte le, hogy ő nekem bejönne. A személyisége ehhez nem járul hozzá, és én külsőre sem látok benne semmi extrát. Akármennyire fontos lenne a túléléshez, úgy döntök, hogy már a csere erejéig sem akarom elviselni a csajt.
- Hát, te hülye vagy. Na csáo- elindulok az ellenkező irányba, minél messzebb a csajtól meg főleg a sikítozástól. Jó lenne találni valaki társat, de azt hiszem, hogy az olyannál, aki idegesít, jobb a semmi is.