[Küldetés] Liar Game

by **Cardinal** Hétf. Ápr. 21 2014, 22:33

Véletlen? Vagy valamilyen háttérben dolgozó erő hosszas szervezésének munkája az, hogy ez a kilenc ember, fiúk, lányok, harcosok, idomárok, felnőttek és gyerekek most egy helyen hajtják fejüket nyugovóra? Nyster békés, csendes külvárosában, egy fogadóban ér titeket az álommanó. Hogy miért itt, azt rátok bízom, remélhetőleg mindenki képes találni rá valami indokot. Álmotok mély és zavartalan, mikor reggel megébredtek, talán szokatlanul kipihentnek is érezhetitek magatokat. Minden csendes és békés, túlságosan is nyugodt az épület. Nem véletlenül, rajtatok kívül nincs itt már senki. Se fogadós, se szakács, se szobalányok. Csak ti vagytok, és még egyvalaki. Valaki, akitől üzenet is érkezett, a boríték ott villog a szemetek sarkában azóta, hogy kinyitottátok a szemetek. Ha felbontjátok, akkor a következő tárul a szemetek elé:

ismeretlen írta:Ha ki akartok jutni, délben gyertek az ebédlőbe. Kaptok magyarázatot és segítek.

Nem tudtok kijutni? Valóban. Az ablakok zárva, az épületből kivezető ajtók úgyszintén. Teleportkristályotok nincs meg, képességeitek sem működnek. Ami azt illeti, a ruháitokat és az ételt leszámítva minden eltűnt az inventorytokból, az összes felszerelésetek hiányzik. Fegyverek, páncélok, bájitalok, nyersanyagok... Ha szeretnétek magyarázatot kapni, akkor nincs más választásotok, ott kell lennetek az érkezőben. Addig találkozhattok, Alex még a deja-vu érzését is megoszthatja a többiekkel.

A lényeg, hogy délre legyetek az ebédlőben.

Ez még egy normál kör, sorrend nélkül. Ha ügyesek és aktívak vagytok, 4-5 hét alatt lemehet a teljes küldetés. Egyelőre nem adok meg határidőt, de írjatok mihamarabb

by **Anatole Saito** Hétf. Ápr. 21 2014, 23:36

Ez a nap is ugyanolyan, mint a többi. Fenéket! Ez a nap sokkal különlegesebb, mint mostanában bármelyik! Úgy döntöttem, hogy az egész napot Alexanderrel töltöm, de ezúttal nem horgászni mentünk, s persze nem is céltalanul bolyongani. Arra kértem meg a szöszit, hogy csatlakozzon hozzám abban, hogy az Artes Limennek új helyet találjunk. Arbust és Taftot már bejártuk napközben, de előbbit túl szegényesnek, utóbbit pedig túl magas szintűnek találtam. Ráadásul Arbushoz kellemetlen emlékek is fűznek, így még kevésbé laknék ott szívesen, de az esélyt neki is megadtuk. Az viszont biztos, hogy a Limennek költöznie kell. Nem vagyok hajlandó továbbra is ott élni, ahol egy szörnytanya bújt meg a saját otthonom alatt. Azt még nem döntöttük el, hogy a meglévő Liment költöztetjük pár szinttel följebb, vagy egy teljesen új épületet készíttetünk, de mindenek előtt a helyszínben kell megállapodnunk. Ezt viszont alapos felméréseknek kell megelőzniük, amiben Alex a segítségemre is van. Az ő gondolkozásmódja teljesen eltér az enyémtől, meg amúgy is, több szem, többet lát. Lehet olyas szempontok szerint olyasmiket lát meg, amikre én nem is gondolok, s amiket én észre sem vennék. Megbízom a fiú ítélőképességében.
Nyster az egyik kedvenc városom. Nem csak karácsony óta - egyébként is szeretem azt a pezsgést és azt az eleganciát, ami ezt a települést jellemzi. Erősen húz a szívem efelé a döntés felé, ugyanakkor objektíven kell itt is vizsgálódnunk. Ami mellette szól, az az, hogy még kellően alacsony szinten van, így kezdő játékosok ezután is csatlakozni tudnának a céhhez. Viszont még nem vettük kellően tüzetesen górcső alá a 10. szint szafariját sem, márpedig Alex barátocskámmal erősen elgondolkoztunk egy komplett szafaris Artes birtokon. Igazán vonz a természet közelsége, még ha csak virtuális is, ugyanakkor Nyster mellett szól a nagyobb biztonság és az urbanizált környezet. Nehéz döntés lesz, de izgalmas merengés.
A nap végére igencsak megfáradunk, de még nem végeztünk teljesen. Gyakorlatilag mindent bejártunk, de a kedvenc helyemet, vagyis a Smaragd parkot a végére hagytam, arra azonban már nem maradt időnk. Így hát azt javasoltam Alexnek, hogy szálljunk meg egy helyi fogadóban, s reggel, újult erővel sétáljunk el még oda, majd pásztázzuk végig zárásképpen a 10. szintet is. Így hát ki is vettünk két szobát egy kellemes kis belvárosi fogadóban, s egy kellemes vacsora és némi összegző beszélgetés után nyugovóra is tértünk.
Most reggel van, illetve egy kicsit késő is már. Azt hiszem elaludtam. Igazán kimerített a tegnapi gyaloglás, meg amúgy sem vagyok egy koránkelő típus. Alex biztos nem bánja, különben bizonyára felébresztett volna. Szokásos reggeli rutinellenőrzés: óra csekkolása, majd térkép lehívása... céhtársak a helyükön, mindenki a szobájában, koránkelők a konyhában vagy nappaliban, veszélynek jele nincs, Aldo a nappaliban a helyén, zárak rendben, védelmi rendszer aktív... térkép léptékének növelése... név keresése barátlistáról... M betű... minden rendben. Ó, egy üzenet. Vajon ki írt? Ismeretlen feladó Suspect

Nem szeretem, ha valami így kezdődik... de még mindig jobb, ha ??? lenne a feladó. Heh, kijutni? WTF?
És valóban, bakker, immortal az ablak. Nem mintha ki akarnék ugrani. Ez lehet díszlet, vagy csak egyszerű elővigyázatosság is. Az idő azonban igen gyorsan pörög előre, amíg én az ágyban fetrengve szöszmötölök, s olyan sokat nem is kell már délig várni, hogy fény derüljön erre a furcsa üzenetre. Nem igazán zavartatom azonban magam, komótosan elkészülődök, hétköznapi eleganciámat magara varázsolom, majd semmitől sem zavartatva lebattyogok a lépcsőn az ebédlőben. Egyetlen dolgot furcsállok azonban mégiscsak: Hol a tegnapi nyüzsgés? Csak pár embert látok, köztük Alexet és néhány ismerőst is. Kissé még álmoskás fejjel odaintek Shunak, Channak, Kinnek és Daneenak, na meg persze a maroknyi ismeretlen egyénnek is biccentek, aztán Alexhez fordulok. - Minden rendben?

by **Chancery** Kedd Ápr. 22 2014, 00:17

~Miért akarod folyton kínozni magad, te jány?~
Keserűen elmosolyodom.
-Talán mazochista vagyok, csak nem tudok róla.
~Miért nem ezzel kezdted? Az vagy. Rejtély megoldva.~
A macska leül az ösvény szélére, nem messze a padtól. Nem néz rám, sárga szemei az Obszidián Kastély fenséges pompáját nézik. Tudatának halovány jelenléte, hogy még összeköttetésben vagyunk, halkan bizsereg az agyamban, amit lassan ismét elönt az óceán sós vize.
Ezen a padon...
"-Chan nincs baj, bármi is történt, holnap a felkelsz jobb lesz. Ebben biztos vagyok. A gondok, tudom nem olyan, ami hirtelen elillan, de leküzdhető."
Az ajkamba harapok, jobban összeszorítom a kezeimet. A digitalizáció elfehéríti őket, mintha valóban kifutna belőlük minden fölösleges vér. Álomkelő fülre felém fordul, az arca még az Obszidián Kastélyt bámulja.
" Szeretném, hogy maradj.."
-És te mi a francért nem maradtál...?

Muszáj volt Nysterbe jönnöm, balga módon azt hittem, Yuichit majd itt megtalálom. Ides-tova hónapok teltek már el, mióta utoljára belépett a bolt ajtaján, mióta utoljára lement a titokzatos laborjába kísérletezgetni, vagy akármi. A céhházban nincs, senki se tud róla semmit, Judy-val már tudom, hogy nincs közük egymáshoz, így őt nem is kérdezem, Ayanival meg valahányszor találkozom, mindig elfelejtem megkérdezni, a fene tudja, miért. Csak egy kósza gondolat volt, hogy talán itt van, de nincs. Az egyedüli, amit tudok, hogy él, de semmit se árul el abból, amit művel, amiért elment; csak szavakat küld üzenetben, hogy jól van és ne aggódjak.
Dühösen belevágok a pad háttámlájába, majd olvasom a lila feliratot.
Ezen a padon böktem ki neki részegen azt, amit sosem kellett volna, azt, ami után elkezdett engem kerülni úgy, mint a tüzet. Pedig biztosított róla, hogy nincs baj. Mi nyertünk. Ártatlanok maradtunk. Testvérek. És még sincs itt mellettem. Hiányzik.
~Hogy képes egy egyszerű barát olyannyira hiányozni neked, mintha minimum a szerelmed lenne?~
-Nem tudom elmagyarázni...
~Oké.~
A macska már felém fordult azóta, sárga szemei úgy merednek rám, mint két reflektor. Lassan megy le a nap, és hosszú az út hazáig.
-Innom kell...
~Nem tartalak vissza. Csak a porcokat tépem ki az ujjaidból a karmaimmal. Jó lesz?~
-Tökéletes.
Végül nem ittam, legalábbis nem sokat. Egy fogadóba tértem végül be; nem oda, ahol Yuichi lakott, hanem egy kisebbe, csendesebbe. Egy pohár vörösbor, édes, és nem több. Élénkít, kissé felvidít, de nem ejt túlzásba. Nem fog miatta Leptys felébredni, és ez a lényeg, viszont össze kell szedjem magam, mielőtt visszatérek a céhházba. Yuichi él, és ez a lényeg, akármit is csinál. Tud vigyázni magára, én pedig szorosan a nyomában vagyok, akárhol legyen. Megígértem, hogy megvédem, hogy sosem hagyom cserben, ha szüksége van rám, én pedig tartom a fogadalmaim. Nehogy majd azon bukjak má' el, hogy túl alacsony szintű vagyok hozzá képest >.> Hisz harcolni is együtt tanultunk meg, Kyuushiro keze alatt, a vaddisznókon.
Álomkelő alszik el hamarabb, csak a szuszogására leszek figyelmes az asztal alatt. Bódultan nézem a többieket, a sok vidám, nevető arcot, egy-két hozzám hasonló kis szomorkást, valaki már alszik. Végül nem bírom tovább - talán a bor sajátságos hatása, de eldől a fejem, a koppanást pedig már nem érzem.

Az asztalon ébredek, ahol elaludtam, a borospohár eltűnt a kezemből. Az első gondolatom az, hogy "kérem vissza", majd megrázom a fejem és a hajamba túrok. Nem kéne visszaesnem. Oké, hogy csak egy éjszakát voltam alkoholista állat, de nem kéne megismételni

Álomittasan nézek körbe; nem vagyunk valami sokan. Anatot veszem észre először, ahogy sétál le a lépcsőn - hát, legalább egyedül nem vagyok, igaz, kétlem, hogy pont engem keresne. Nem keres engem az égadta világon senki...
A gondolat nem tud végül gyökeret verni, mikor észreveszem a villogó borítékot. Gyorsan megnyitom, remélve, hogy Jay, Peter vagy Yuichi írtak, de egyik sem, a feladó ismeretlen mivolta inkább a gyanakodó énemet ébresztgeti mély álmából. Átfutom a szöveget, majd még egyszer, jobban odafigyelve mindenre. Kijutni? Magyarázat? Segítség? Mi va'?
Nagyot nyújtózom, majd jobban körbenézek; ismerős arcot nem igazán látok, de a döbbenet végül csak felébreszt pillanatok alatt, mikor egy ismerős árnyalatú hajat veszek észre.
-Shu? -kapaszkodom meg az asztal szélébe, hogy ne forduljak le róla. Az istenit, miért szédülök én ennyire? -Te hogy-hogy itt...?

//Azt egy szóval sem írtam, hogy indulatos vagyok Razz

Max álmos/szédülős-rosszullevős, de indulatos... XD //

by **Shukaku** Kedd Ápr. 22 2014, 07:34

Timidus már régóta "fent volt", és vigyorogva nézte a maga elé kitett képet, amelyet egy fotókristálynak hála készítettek az Obszidián Kastélyban. Tudta, teljesen biztos volt benne, hogy ha nagyon erősen keresik, akkor meg fogják találni azt a freskót, amin ő szerepel. A sárkány olyan hatalmas jelentőségű küldetéseket hajtott már végre élete során, hogy egészen biztos volt abban, hogy van valamiféle profétisztikus üzenet valahol Aincradban arról, hogy mi is az ő jövője. Ez a kérdés még a Lancerrel való beszélgetés közben fogant meg a fejében, amikor a bölcsekről beszélgettek. Akkor döntött úgy, hogy ha már ő lesz a legnagyobb harcos, aki az egész világ dolgait befolyásolni fogja, akkor elég nagy butaság lenne ha valahol valaki nem rejtett volna el egy jelet, ami egy kis utat mutat neki. Bár Timidus tudott saját döntéseket hozni, de be kellett látnia –hála Alexnek–, hogy ő is tévedhet, és ha már az egész mindenség sorsa a mancsaiban volt, akkor ezt nem igazán engedhette meg magának. Persze azt is tudta, hogy akármit fog látni a jövőjét ábrázoló képen, a döntés az övé lesz, hiszen ez is így volt az összes mesében. Ezt például az idézővel való találkozáskor tanulta, amikor Nagy Sándorral beszélgetett. Igaz, a hadvezérnek jobban örült volna, de még mindig nem zárta ki, hogy a manticore és a könyvekben leírt makedón harcos ugyanaz legyen. Igen… volt pár dolog amit még rendbe kellett tennie. Például a megtalált képet is. Nyilvánvalóan őt ábrázolta, csak még azt nem értette, hogy miért nem találták el a színét, és miért rajzolták annyira kövérnek... meg a tollai sem stimmeltek igazán, és a csatajelenet is fura volt… de biztosan ő volt a képen. Tudta jól, hogy az ilyen festmények mindig rejtett üzeneteket tartalmaznak, és nem pontosan azt kell látni, ami bárki lát, hanem bele kell nézni a mélyére, és megtudni belőle a valódi tartalmát. Ezért bámulta most a képet, és még mindig nem tudott rájönni, hogy akkor most neki Aincradot kell megmentenie, vagy esetleg a peteket, vagy a játékosokat, vagy még az állítólagos kinti világot is az ő feladata lesz megóvni… egyelőre úgy döntött, hogy marad Shu megóvásánál, és majd ha megkapják a világmegmentős küldetést, akkor teljesítik azt is. Többek között tehát ezért is utaztak Nysterbe, és mivel valóban rengeteg látványosság volt, hiszen Timidus a zenélő kutat is meg akarta tekinteni, meg a parkot is… meg mindent…. így egészen éjszakáig ott is ragadtak. Bár könnyen hazateleportálhattak volna, hogy saját ágyukban aludjanak, a sárkánynak sikerült rávennie a lányt, hogy most az egyszer egy fogadóban szálljanak meg. Állítólag ezt kellett volna tenniük a kezdésnél is, amikor ők az erdőben laktak, és mivel annyi mindenki mesélt már neki ezekről a helyekről, nagyon kíváncsi volt rájuk. A létesítmény valóban fura volt. Például rögtön az ebédlőbe nyílt, nem volt se hall, se előszoba, se semmi. Amint beértek, Timidus illedelmesen köszönt és jó étvágyat kívánt mindenkinek, majd Shukakut is odatuszkolta az egyik asztalhoz. Ugyan a konyhát nem látta, de az étellel szaladgáló emberekből kikövetkeztette, hogy itt nem nekik kell elkészíteni a harapnivalót, hanem kihozzák elébük. Tetszett neki ez a hely. Persze egy idő után Shu elmagyarázta azt is, hogy ahhoz, hogy hozzanak nekik valamit rendelni kell arról a nagy tábláról a pult fölött. Körülbelül fél órába tellett, mire a sárkány gondosan eltervezte a rengeteg választékból, hogy mit kell enniük, de Shukakunak mindig csak annyit mondott, hogy meglepetés lesz. Ez az egész olyan volt, mintha most ő főzne a lánynak, ami ugye valljuk be hatalmas élményt jelentett a petnek. Így persze elég fura összeállításban kerültek az étkek az asztalukra, és Shu aranyainak száma is megcsappant, valamint boldoggá tették a mellettük ülő asztalnál lévő társaság négy tagját is, amikor Shu átvitte az asztalukhoz a Timidus által rendelt két korsó sört és két pohárka szakét. A sárkány ugyan beleszagolt az italba, de amikor társa elmagyarázta neki, hogy ez az a valami, amit Kurokoto szokott fogyasztani, akkor grimaszolva úgy döntött, hogy mégsem kell neki. Rendelt helyette két másik italt, és ezúttal engedte Shukakunak, hogy segítsen a választásban. Ennyire jól talán még sohasem laktak, így Timidus eredményesnek könyvelte el az útjukat, és elhatározta, hogy ilyen helyekre gyakrabban fogja elrángatni a lányt. Kivettek egy szobát, és nem kellett sok ahhoz, hogy Shu elaludjon, és mivel igencsak későn tértek nyugovóra, így Timidus nem is nagyon igyekezett felébreszteni a lányt. Még az üzenet zavaró pittyegését is elhallgattatta. Régóta megtanulta már kezelni Shu menüjét a kezeivel, miközben a lány aludt… persze ha már ott volt, akkor el is olvasta a levelet, de nem ejtette nagyon kétségbe, és csak akkor beszélt róla a lánynak, amikor az magától ébredezni kezdett.
-Jó reggelt Shu!
-Jó reggelt Timidus.
-Van egy kis baj.
-Baj?
Kérdezte álmosan a lány, de mivel a sárkány nem tűnt izgatottnak, így nem nagyon gondolt veszélyre.
-Igen. Baj. Illetve… furcsaság. Nem vagyok dobozban.
-He?
Hallatta Shu Timidus kérdő csipogását, mert jobb nem jutott eszébe hirtelen.
-Amikor legutóbb bezártak minket valahova, akkor egy dobozban ébredtem. Szerintem ezek kedvesebbek.
-Timidus…
Ült fel végre Shu is az ágyon, és laposakat pislogva, értetlen fejjel bámulta barátját.
-Nem kell aggódnod, csak délre kell lemennünk. Még van két óránk.
-Mire, Timidus?
-Arra, hogy elmondják, hogy miként juthatunk ki.
-Elmondanád végre, hogy mit tudsz amit én nem?
-Elvették az összes cuccunkat és kaptunk helyette egy üzenetet, meg egy küldetést.
Shu kapkodva megnyitotta az üzeneteit, majd jó párszor elolvasta, majd az órára pillantott, majd Timidusra, majd újra az üzenetre, majd újra a sárkányra, végül pedig hanyatt dőlt az ágyon.
-Fél óráig szoktál készülődni ébredés után. Ébresszelek akkor?
-Miért keveredünk mi mindig ilyenekbe Timidus?
-Jajj ne aggódj már! Abból ítélve, hogy elszedték a fegyvereinket, azok nem fognak kelleni, tehát nem kell harcolnunk. Biztos megint logikai feladványok lesznek meg találós kérdések, abban pedig tudod, hogy én vagyok a legügyesebb.
-Nem vagy te egy kicsit túl magabiztos?
-Nem. Egyébként ebédre kell leérnünk. A reggeliről te lekéstél, de magamnak szedtem elő az inventorydból. Csak nem lehetnek olyan gonoszak, ha a reggelit meghagyták nekünk.
A lány még egy fél órán keresztül bámulta a plafont, majd szintén fél órán keresztül a fürdőszobában tevékenykedett… már csak azért is, hogy Timidusnak igaza legyen, és az ebédidő előtt pár perccel már ők is ott gyülekeztek, végigfuttatva tekintetüket a népes társaságon.
-Na látod! Mindenki itt van, biztos valami nagy esemény.
Köszöntek az ismerősöknek, intettek az ismeretleneknek, majd céhtársuk eléggé indulatosan feltett kérdésére helyet foglaltak az asztalánál, köszöntek, majd válaszoltak is neki.
-Tegnap megnéztük Nystert, és Timidus úgy döntött, hogy itt szálljunk meg.
-Jól főznek, de a te teádat sajnos nem árulják.
-Nem tudjátok, hogy mi folyik itt pontosan?

by **Kincaid** Kedd Ápr. 22 2014, 13:07

Meglepve tapasztaltam, hogy senki nem várt az alagsorban, amikor lebattyogtam a magasföldszinti szobámból. Nem siettem sehova, nem volt miért. Délig, az időpontig, amit megnevezett az üzenet, még sok idő volt hátra. Arra számítottam, hogy már mások is lent lesznek, ugyanis biztosra vettem, hogy mindenki más is hasonló tájékoztatást kapott, akik ebben a szállodában béreltek szobát, mint én. Hát, ha feltételezésem helyes is volt, ennek sajnos nem láttam tanúbizonyságát. Csak az előző estének egy áldozatát találtam az asztaloknál, akiben hamarosan nem is kicsi meglepetésemre Chant fedeztem fel. Nem akartam zavarni, de azért a félig üres borospoharat csak elpakoltam a közeléből, egyébként meg hagytam, hadd aludja ki magát. Álom nincs a közelben, legalábbis éppenséggel nem látom. Nem tekergetem nagyon a nyakam miatta. Ha észre akarja majd vetetni magát, úgyis előkerül.

Éppenséggel pont az üzenet pityegésének hangjára ébredtem. Egy ideje kerülgetett már az én ébrenlét, de sikerült mindig kicsit visszazuhannom még. Nagyon csendes volt a szobám, és épp annyira jutottak át a hajnali nap fénypászmái a függöny szűrte ablakon, amennyire szerettem. Minden nagyon idillikus volt. Aztán a hangra csak felnyitottam a szemem. Álmosan dörgöltem az arcom, és hiába fordultam a másik oldalamra, nem segített.
Mondhatnám, hogy hamarosan éppen a hely csendessége és nyugodtsága kezdett zavarni, de az nagyon sablonos fordulat is lenne, és nem lenne túl sok igazság sem benne, ugyanis teljes gyanútlansággal nyitottam fel az üzenetet.
Még egyszer megpróbáltam kitörölni a virtuális csipákat a szememből, de az kicsit sem javított rajta a helyzeten. Akaratlanul lettem besorsolva egy hely- és időspecifikus küldetésbe. Hát, elégedetlenkedhettem volna, de igazából kíváncsian vártam a fejleményeket. Az ilyen küldetésekbe szerencse kérdése belekerülni. Legalábbis nem kaptam az informátoromtól arra vonatkozó morzsákat, hogy ez a hotel rendszeresen megrendezné az ilyen küldetéseket. Így hát…

Öltöztem, és battyogtam is le az előtérbe, hogy ezt megbeszéljük a többiekkel, de hogy mi fogadott lent, arról már tudtok. Rózsa termett már a seggemen az üléstől, mire a többiek is szállingózni kezdtek, ahogy közeledett a dél.
Chan helyett én válaszoltam Shukakunak és Timidiusnak, utóbbinak illedelmes biccentés közepette:
– Mi sem tudunk többet sajnos… És sziasztok. – Nem árt a köszönés.
Szívesen odamentem volna Anathoz, de nem igazán tudtam, hogy mi fér neki bele ilyenkor. Már épp megkockáztatnék, hogy felállok és üdvözlöm, amikor Alexhez fordul. Savanyú a szőlő, elhúzom a számat. Régóta böki a csőröm, ami a fiúval történt közöttünk. Érlelődik bennem egy bocsánatkérés, de nem akarom félrevonni. Így hát magamban gubbasztok tovább, kicsit durcázva. Ennek sem most lesz az ideje.

by **Halász Alex** Kedd Ápr. 22 2014, 13:50

Már egyszer volt Nysterben, vagyis többször is ám. Szép helynek találta, azonban a legutóbbi ottlétekor meg akarta ölni egy őrült, gót"loli", aki a madarával meg egy farkassal támadott. Azt mind máig nem értette, hogy miért volt két petje, és hogyan sikerült elszednie az összes felszerelését a fiúnak, beleértve minden ruhaneműjét is. Persze könnyen betudható a dolog egy képességnek és ennyi. Jobb ötlete úgy sincs az anomália megmagyarázására, és ez tűnt a leghihetőbbnek. Úgy sem fogja megtudni, meg nem is érdekli. Jobb h aminél messzebb vannak egymástól és soha az életben nem találkoznak többet.
Ennek megfelelően nem túl kellemes élményekkel a háta mögött, rendre meghökkent mikor Anat kijelentette, hogy költözik a Limen. És hogy hova? Nem tudni, de Nyster esedékes. A különös esetről a furcsa karddal meg a párbajjal már mindenki tudott. Végül Anat az egész végén elmondta nekik, hogy miről is volt szó. Alex ugyan nehezményezte akkor a vezérük hallgatását, de meg tudta érteni. Viszont ha elmondta volna, egyből, hogy mi történt, segíthettek volna. Elvégre egy céh lennének nem? De nem adott hangot ennek. Ha összébb kovácsolják a céhtagokat, jobban meg fognak egymásban bízni, és talán nem lesznek ilyen elhallgatások. Ez szerepelt a tervei közt.
Ám a nagy helynéző körútra Anat csak őt akarta elvinni. Egyfelöl büszkeséggel töltötte el a tudat, hogy barátja ~ barátjának nevezi ! ~ érdemesnek találja erre, és kikéri a véleményét. Anat ötlete volt a szafari is, de Alex lelkesedett érte jobban, habár azt még nem sikerült megértenie, hogy miért. A legutóbbi szafarizásuk alkalmával elég furcsa körülmények közé kerültek. Azonban ezek a szafari jelvények nagyon izgatták a fantáziáját. Új, egyedi, és gyors kereseti lehetőséget látott benne. Ezt anno meg is mondta Anatnak. A mai napra tehát Nyster maradt. Már megvolt Taft is, ám láthatóan Anatnak nem tetszett. Talán túl városias, túl sok a nyüzsgés, aminek hangot is adott a céhvezér. Alexnek bejött volna, de csak úgy mint bármi más. Nem volt különösebben elragadtatva érte. Úgy mint például a szafariért. Arbus pedig "túl szegényes", ahogy abban megállapodtak ők ketten. Jó jó, ha más nem lenne, de van más, és mégis csak meg kell adni a módját egy új, még nagyszerűbb Limennek.
Nystert is ától-cettig be akarták járni, most már olyan szemmel nézve, hogy lehet itt fognak lakni. Azon ugyan még nem gondolkoztak, hogy a régi Limen költözzön e teljes egészében feljebb, vagy a kinézetét is változtassák meg.
Alex a séta közben azonban úgy vélte, hogy mégis jobb ha változtatnak magán a házon is. Nem kell teljesen felrúgni a koncepciót, mert a kertes, zöld megoldásnál jobb nincs, azonban ha lehet, miért ne legyen az új hellyel egy új külső is? A többiek is biztosan örülnének a változatosságnak. Surprised

Végül este felé úgy döntöttek, hogy itt szállnak meg. Másnapra halasztják a smaragd parkot. Megvacsoráltak, kis összegző beszélgetés, majd kivettek két szobát és szunya. Alex szinte egyből elaludt. Szerette ha a napnak volt értelme, és azon a napon jól kifárasztotta magát. Talán túlságosan is belefeledkezett a szunyába, mivel megváltozott környezetben ébredt.
És valamiért nagyon de ja vu érzése volt... Suspect

- Aztarohadt! - Káromkodott szép magyarsággal az üzenet hallatán, és a következő percben már a halban volt, azaz az ajtónál. Talán minden kis és nagy jelenlévő, akik még aludtak, és akik már nem, hallhatták az egy nagy dübörgés szerű hangot.

- Immortal object. -.- -

Lenyugodott majd nem keresve senkit, "hisz ez egy játék" megnézte mi van a konyhában. Sonka, tojás, tészta, tejföl...
- Nah jó, csináljunk valami hideg tálat. Addig is lenyugszom. - És lett belőle vaj, kenyérke, meg két féle tejfölös saláta. Egy kukoricás, sonkás, tésztás, édesebb fűszeres, és egy hagymás, erősebb fűszeres. Dél körül járt, mikor kipakolt, és az emberek szállingózni kezdtek. Addig pedig neki volt ideje átgondolni a helyzetet. Mindenkit köszöntött, és megnyugtatott, hogy nem ő a ludas ebben. >.> Anattal, ahogy mellé sorolt a fiú.
- Maximálisan. Épp csak egy őrült csaj játszat Maffiásat velünk. Random quest. Legalább is a múltkor még az volt. Ismered a játékot? - Shuaku jelenléte viszont megzavarta. Danee vagy Kin helyt fognak tudni állni, de ha nincs pet (ahogy a múltkor sem volt) akkor az a lány bírni fogja? Azonban megjelent Timidus is. Biccentett nekik is. ...

by **Sakamoto Rin** Kedd Ápr. 22 2014, 16:02

- Ch... ch… chotto~ légy szíves engedjetek, nem akarok, nem értitek? – felelem magam elé tartva az íjamat. Bájos külsőm már megint csak kevés számú nőt és egy rakás hímet vonz magához. Ez a sok rohadék azt hiszi, ha máris azzal jön, hogy ő milyen erős meg hogy majd megvéd, akkor majd rögtön hanyatt dobom magam tőle és összeállok vele, na de tudod mikor… Sajnos azonban a város védelmi zónája miatt nem tehetek semmi. Na meg ott vannak a lányok is. Ha már ide gyűltek, hogy segítsenek nekem, kár lenne értük, de mégis muszáj lesz hátra hagynom őket. Futásnak eredek, míg a lányok tartják a frontot és egy vékony kis sikátoron keresztül jutok ki a város szélére.
- Huh, kár a mai zsákmányért… tch… – rúgok bele egy előttem elterülő kavicsba. Végül úgy döntök egy lentebbi szinten talán szerencsém lesz. Hamar elő is varázsolom a menüből a térképet és egy gyors szemrevételezés után rábököm egy bizonyos szint bizonyos pontjára. - Akkor irány oda… – gyorsan settenkedem vissza a lopakodás jártasságomat is bevetve a város főterére. Elérve azt hamar pattanok fel a portálra és hangosan ejtem ki a célállomás nevét.
- 5. szint, Nyster – a fehér csillogó fény hamar megjelenik körülöttem és egyenest a városba teleportál.
- Háá… meg is jöttem. – nézek körbe a szállító szerkezetről lelépve. Érdekes helynek tűnik és elég sokan is járnak erre, talán szerencsém is lesz… de csak holnap. Az előző szinten túl sok időt fecséreltem el és a nap már lemenőben. Nem mintha nem szeretnék ilyenkor is vadászni, de ma eléggé lefáradtam ahhoz, hogy továbbra is magamra húzva tartsam az álcámat. Így aztán gyönyörű lányok helyett, valami szállást keresek magamnak.
A csipogó madarak ébresztése minden reggel, egyszerűen olyan érzéssel tölt el mintha nem is egy valótlan virtuális térben lennék, hanem a valóságban. Bár való igaz ha ez a valóság lenne most Tsukiko vagy valamelyik másik leányzó mellett ébrednék és nem egyedül. A fáradtságtól még kissé hunyorgó szemeimmel ekkor egy vörösen villogó levelecskét látok meg a látómezőm alján.
- Egy üzenet? – teszem fel magamnak a kérdést, miközben megnyitom. A feladó furcsa mód ismeretlen, ráadásul maga az üzenet is elég furcsa. - Ha? Látom valaki még itt is szereti az embereket hülye spamekkel zargatni… – állok meg az ágy mellett és az üzenetet félre tolva a karakter lapomon visszavarázsolom magamra a mindennapi viseletemet.
- Mi? Mi a… kiraboltak? – teszem fel magamnak a kérdést, mikor megpillantom… azaz jobban mondva nem találom sehol a fegyvereimet. - Hogy az a… – gyorsan sarkon fordulok és a szobám ajtaján kirohanva egyenest a főbejárat felé tartok, hátha megtalálom a tettest. Ekkor azonban meglepetésemre az ajtó meg sem moccan, így nagy erőkkel esek vissza a fenekemre. - Ittttt~ – miután felállok és leporolom magam, ismét előveszem a levelet, melyet az ismeretlen zargatótól kaptam, és ami talán mégsem egy vicc.
- Azt írja legyek délben, az ebédlőben? Hah… – sóhajtok egyet majd az látóterem felső sarkába fókuszálva konstatálom, hogy már majdnem idő van. Így aztán nincs mit tennem mint, hogy az épület azon részébe sétálok, és belépve észre veszem hogy nem én vagyok az egyedüli itt ragadt személy.

by **Maci** Kedd Ápr. 22 2014, 16:32

- Gyerünk Maci haver, meglásd jobban érzed majd magad! – A fiú lassan felém nyújtotta gombát és jobbra balra dülöngélt közben. Vicces volt nézni ahogy ez a csapat ember mennyi butaságot összehord. Alig pár órája futottam össze velük és ragaszkodtak hozzá, hogy tartsak velük mert mennyire sirály vagyok már, legalábbis ők ezt mondták. Pedig én medve vagyok, na mindegy is. Kétkedve néztem meglehetősen rikító kék gombára amit felém nyújtott. Előtte még sosem láttam ilyet pedig ha valaki hát én sok gombát ettem már az erdőbe, kifejezetten szeretem, de ennek a szaga is fura volt.
- Nem is tudom. – Néztem rá a fiúra aki tovább erősködött. – Végül is mi baj lehet belőle. – Vontam meg aztán a vállam és bekaptam a felém tartott gombát. Fura kesernyés íze volt és körülbelül mint ha egy cipőtalpat rágcsáltam volna. Nehezen de végül megküzdöttem vele. Egy darabig csak pislogtam magam elé, aztán egyre furábban és furábban éreztem magam. Mindegy úgy remegett és vibrált körülöttem meg valami zenét is hallottam a háttérben.
- Látod már a szivárványt? – Kérdezte a fiú. Ott állt mellettem mégis olyan volt a hangja mint ha méterekkel odébb kiabált volna.
- Nem látok semmit. – Feleltem.
- Peddig ott van miiiindenüüüüütt! – nyújtotta az ég felé a kezét és végig húzta azt egy félkörívben mire a keze nyoma után tényleg egy szivárványt rajzolt az égre.
- Jééé látom már, látom már! – Kezdtem örömömben és csodálkozásomban ugrálni. – Én is akarok! Dzsuuuum. – Húztam én is végig a mancsom ugyan azt a hatást elérve mint a fiú. – Ez mókás! – Fellelkesülve elkezdtem szaladni és húztam magam után a szivárványt. – Beszínezek mindent – Forogtam körbe. körbe-körbe, átszínezve a tájat. - Új arculatot adok az egész világnak – Mondtam örömittasan de ekkor egy aprócska rózsaszín láma szállt a vállamra. Rám kacsintott majd ugrott egy nagyot és felszállt az égbe. Csak ámulva néztem a kis lényt erre mögülem egy egész csapatnyi repülő láma szállt el.
- Én is akarok! – Kiáltottam és felugrottam a magasba. Egyre feljebb és feljebb emelkedtem, egyszerűen nem akartam vissza esni. Végre én is repülhetek a lámákkal! Lassan de felzárkóztam hozzájuk akik vidáman valami fura hangot adtak ki és rágyorsítottak. Nem hagytam magam és mancsaim előre nyújtva felvettem a tempójukat. A földet néztem, ahogy elhalad alattam a táj. Milyen apró minden. Mikor ismét előre tekintettem már egy óriás tehén szállt felém és hatalmas száját kinyitva bekapott, nekem meg esélyem sem volt arra, hogy kitérjek. Hirtelen minden teljesen sötét lett körülöttem és a repülés érzése is megszűnt, helyette csak zuhantam és zuhantam és zuhantaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaam… puff…

Mikor feleszméltem egy szobában feküdtem a földön.
- Hol vagyok? – Kérdeztem kétségbeesve, de senki nem volt a közelembe, hogy választ adjon nekem. Ellenben viszont kintről beszélgetés zaja szűrődött be a szobámba így hát megindultam kifelé. Még mindig nagyon szédültem és már az is nehézséget jelentett, hogy kitaláljak az ajtón, hát még lemászni a lépcsőn! Nem is igazán sikerült és rögtön a második lépcsőfoknál megbotlottam és szépen lebukfenceztem nagyokat pattogva egy-egy lépcsőfokon.
- Doing-doing-doing! - Adtam hozzá még egy kis segéd hangot is biztosan halják, hogy jövök és nehogy nekimenjek valakinek de azért, hogy mindezt tetézzem még a fejem is leesett a lépcső bukfenc közepett és végül az egyik asztalt felborítva állt meg a testem magasba a lábaimmal, viszont a fejemet nem tudom hol hagytam.
- Wááááááá! Valaki segítsen összeszedni magam! – Kiabáltam a lábaimmal kapálózva.

by **Atoru** Kedd Ápr. 22 2014, 18:54

- Na, Ato! Menj, jót fog tenni! :3
- Nem érdekel!
- Kérlek, az én kedvemért. :3
- Nem. >.>
- Léééégysziiii~ :3
- Miért akarod, hogy elmenjek?
- Mert rád fér a kikapcsolódás. :3 Légyszi, menj el, meglásd, jól fogsz mulatni. :3
- Egye fene, rábeszéltél. Rolling Eyes

- Köszi Ato! Hidd el, nem fogod megbánni. ^^

Körülbelül így zajlott le a reggeli beszélgetésem Chifu-val. Ez a lány néha túl aggodalmas, és könnyen rá tudja beszélni az embereket, hogy azt tegyék, amit ő szeretne. Most tőlem is azt kérte, hogy kapcsolódjak ki egy kicsikét, mert túlhajtom magam. Én nem így látom, de azért belementem „Mit veszíthetek?” alapon. Az ötödik szinten található Nystert javasolta, mivel itt ő is törzsvendég-félének számít, és tudja, hogy melyik a legjobb fogadó. A kijelölt fogadóhoz meg is érkeztem, és rá kellett jönnöm, hogy igaza volt. A fogadó nem volt annyira nyüzsgő, de a hangulat éppen megfelelő volt. Kissé könnyednek, és vidámnak éreztem magam, még ha nem is volt ott semmi ismerősöm. Viszont legalább így nem kell beszélgetésbe elegyednem sem, és nyugodtan elgondolkozhatok. Most a valóságban közel járnék a tizenhét éves korhoz, bakker, tényleg! Lassan tizenhét leszek! o.O És még csak nem is volt sem barátnőm, sem első csókom, sem ilyesmi. Úgy éreztem, hogy az életem egy nagy kudarc. Egy játékra vagyok ítélve, amit életre-halálra vívunk különféle lényekkel és egymással is. Rosszabb, mint a régi római Circus Maximus. De ők legalább ki tudtak jutni a szolgaságból, míg mi ennek a játéknak a császárától – Kayaba Akihiko-tól – nem menekülhetünk. A kedvem egy szempillantás alatt lombozódott le. De nem azért jöttem, hogy búslakodjak, hanem azért, hogy jól érezzem magam. Ezért aztán rendeltem egy kicsi szakét, és megkóstoltam. Már az első korty után rá kellett jönnöm, hogy nem hiába mondták a felnőttek rá, hogy Tiltott Ital a gyerekek számára. Soha nem voltam az a nagy alkoholista, aminek a kárát csak most látom. Amint megittam az egész szakét, úgy beálltam, mint a buszkerék. Én nem ilyen kikapcsolódást akartam, de így jártam. Még lassan fel tudtam botorkálni a szobámba, azonban az ágyat már nem találtam meg, így elaludtam a padlón.

Másnap reggel valami észveszejtő csipogásra ébredtem, és már nyúltam, hogy kikapcsoljam az ébresztőt. Azonban nem az órám csipogott, hanem egy üzenetet kaptam. Talán Chifu lesz az, hogy megkérdezze, hogyan telt a kiruccanásom. Azonban már az üzenet feladója is kissé gyanús volt, hiszen azt írta, hogy ismeretlen. Suspect

A szöveg még annál is furcsább volt, és nem is nagyon értettem.
- Tuti, hogy valami telefonbetyár is jött ebbe a játékba. >.> - szűrtem le a következtetést, miután elolvastam. Valahogy hihetetlennek tűnt, hogy be lennénk zárva egy olyan fogadóba, amiből tegnap még simán ki lehetett jutni. De már magában az a tudat, hogy nem csak én vagyok bezárva, kissé megnyugtatott. Igaz, nem szabadna ilyet mondanom, de örülök, hogy nem egyedül lettem bezárva. Persze, ha igaz, amit az üzenet állít. >.> Ezt a legkönnyebben azonban csak akkor deríthetem ki, hogyha lemegyek. Már indultam volna, mikor egyszer csak egy nagy dübörgést hallottam, és mellé valami furcsa hangot. Már indultam volna le a lépcsőn, mikor az aljában megláttam egy jajveszékelő… medvét? ._.” Nem tudtam mit szólni az egészre, így jobb ötlet híján lementem és felsegítettem.
- Medve úr, jól van? – jobb megszólítást nem találtam. Talán valami küldetésnek lesz a NJK-ja… igen, csak az lehet! Azonban az indikátor a feje felett nem erről árulkodott. Akkor viszont passz. Körülnéztem a többi játékoson is, és sajnálkozva láttam, hogy senkit nem ismerek. Kivéve Danee-t, akivel még az egyik párbaj során ismerkedtem meg. Biccentettem feléje, aztán köszöntöm a többi sorstársamnak is.
- Sziasztok, én Atoru vagyok. – most jobb bemutatkozás nem jutott eszembe, és egyébként sem tudtam, hogy mégis mit kéne mondanom. Ők talán már ismerik egymást, talán nem, de akkor jobb nem olyan szavakat használni, ami sértő, esetleg lenéző lehet számukra. Így csak egyszerűen fogtam magam, és miután Medve úr már biztosan állt a talpán, elvonultam az egyik sarokba.

by **Danee** Kedd Ápr. 22 2014, 21:02

Nos hát. Kurokototól nem kaptam választ, de hát nem egy hétköznapi kérdést tettem fel neki. Nyilván időre volt szüksége, hogy átgondolja, pro és kontra a tagság előnyeit, hátrányait. Nem is akartam sürgetni, ráértünk, és az sem igazán baj, ha végül nem lesz semmi sem a céhből, hiszen akadt bőven elég ismerős, akiben úgy éreztem, megbízhatok annyira, és akiket kedvelek annyira, hogy a céhükbe lépjek be abban az esetben, ha a saját elképzelés kútba esne.

De a tény tény marad: Nysterben találkoztunk, s nekem még új volt a város, úgy terveztem másnap szépen bejárom megismerni a különlegességeit, utcáit, árusait. A belém diktált nagy mennyiségű alkohol amúgy is erősen arra sarkalt, hogy aznapra már ne nagyon tervezzek semmit, csakis egy nagy adag víz hiányzott és egy puha ágy. Így hát kitoltam a szobám foglalását még egy éjszakára, annak a reményében, hogy másnap Kurokoto válaszát is megkaphatom. Minek is mennék hát vissza a Kezdetek Városába, ha minden bizonnyal itt keresne, ahol elváltunk.

Kiszáradva, morcosan ébredtem egy éles pittyegésre. A függönyöket elfelejtettem az éjjel behúzni, s most úgy tűzött be a reggeli nap, legalábbis reggelnek véltem, mint csak most dobták volna le Hirosimára, a szomszédba az amcsik az atomot.
Fájt a szemem a fénytől, ezért csak résnyire lestem ki a szempilláim fedezéke mögül, hogy lássam mi az az idegesítő hang.
Egy üzenet.
Eltartott még egy óráig míg felkeltem. Másnaposan minden sokkal rosszabb és nehezebb, ezt már megtanultam. De a zuhany nagyjából felfrissített.
Már magamra kaptam az alsógatyám, s épp az ingem gomboltam, amikor kiléptem a taverna emeleti folyosójára, ami pont az alant lévő kocsma részre nyílt rá, épp csak egy korlát választotta el.
Kicsit hideg volt mezítláb, de ezt csak addig zavart amíg meg nem láttam az alant üldögélő vendégsereget.

Nem hittem a szemeimnek. Csupa ismerős alak. Nem csak ismerős. Valóban az ismerőseim, ha nem káprázok: Chan, Anat, Shu, Alex és Atoru a legutóbbi érdekes párbajból, meg még pár ismeretlen arc is volt ott köztük, de hiába próbáltam emlékezni ők nem ugrottak be. Főleg az a hordó-forma medve arcú izé.
- Ohayo! - üdvözöltem őket a magasból álmos hangon, s integettem is, hogy észrevegyék, honnan jön a hang. Aztán jöttem rá, csak hogy ez hülyeség volt. Még alig van rajtam ruha, talán előbb fel kellett volna öltöznöm.
- Ööö, mindjárt jövök! - mentettem ki magam, s visszaslisszantam a szobámba. Gyorsan magamra kaptam a ruháim, aztán gondoltam kiszellőztetek: nyitottam is volna az ablakokat, de be voltak ragadva. Hiába feszegettem, semmi. Talán be is vannak szögelve. Nem értettem minek, de nem törődtem vele többet két-három próbálkozás után.

Ásítozva cammogtam le az emeletről levezető lépcsőn.
- Ohayo, Chan-chama, Shu-chan, Anat-san, Atoru-san, minna! - üdvözöltem őket ismételten, immáron illően felöltözve
- Hogyhogy ti itt? Amúgy az íjász haveromat, Kurokotot nem láttátok? - gondoltam kinézek, feltépném az ajtót, de semmi. Meg se mozdul, épp mint a szobám ablakai
- Hogy aza! Mi a?! - néztem mérgesen az ajtóra, majd segélykérően a többiekre
- Anat, te harcos vagy, neked kell legyen súlyemelésed, nem segítenél... kinyitni? Beragadt...
Közben eszembe jutott, hogy valamit elfejeltettem, reggel még az eszembe volt. Elsőként szétnéztem az elém táruló kijelzők apró sokaságán és találtam is valamit: egy villogó borítékot.
Félrelépve az ajtótól, hátha Anatole barátom veszi a fáradtságot és megpróbálkozik az ajtóval, ne álljak az útjába, inkább kinyitottam az üzenetet.
Csak pislogtam a két tőmondatnyi szöveg láttán.
Felpillantottam a többiekre, aztán az üzenetre vissza. Kijutni? Ebédlő?
- Öm... Netán... - elég hülye kérdés volt, de hátha - kaptatok ti is valamilyen üzenetet, hogy mind az ebédlőben ücsörögtök?
Ösztönösen tettem volna a kezem a kardom gombjára, de nem volt a derekamon. Gondoltam felcsatolom, de amikor az inventoryt kezdtem pörgetni érte... nem volt ott semmi. totál üres volt...

by **Kuromajo** Kedd Ápr. 22 2014, 23:26

Mindannyian megjelentetek a kért időpontban, és míg tanakodtok egymás között, talán fel se tűnik nektek elsőre, hogy csörömpölést hallotok. Csörömpölést, ami nem tőletek származik.
- Tejet valaki? ^^ - hallatszik kuncogás a néhány szó mellett, és az ajtóban egy felettébb kihívó pincérlány ruhába öltözött tinilány jelenik meg. Kezében tálca, rajta kancsó és poharak. A fehér folyadék valószínűleg tényleg tej. Sokan felismerhetitek, hiszen volt már vele tapasztalatotok. Többnyire negatív. De Alex tudja, hogy most nem kell tőle tartani.

[Küldetés] Liar Game C17453afbef2c3b241bebcf23a203242_480

Konnichiwa! Kuromajo vagyok, a játékmester ^^

Kedves köszönés, bemutatkozás, és egy titulus, ami valószínűleg csak a tapasztalt szőke harcosnak mond valamit egyelőre, de hamarosan mindenre fény derül. Újabb levelet kap mindenki ugyanis ebben a pillanatban, a lány pedig közben leteszi az egyik asztalra a tálcát és a poharakat.
- Üdvözöllek titeket! Nincs sok kedvem beszélni, ezért összefoglaltam nektek a szabályokat, amit meg is kaptatok egy üzenetben. Kérlek, majd nyissátok meg ^^ Röviden szólva egy ártatlan játékban fogtok részt venni, melynek az a lényege, hogy meg kell találnotok magatok között két hazug játékost, akiknek nem a békés együttélés a célja ebben a néhány napban, amit itt fogtok tölteni. Most pedig olvassátok el a levelemet =) - mondja, majd leheveredik az egyik székre, és keresztbe tett lábakkal figyel titeket tovább, miközben az asztalon támaszkodik.

Kuromajo írta:1. Két játékosnak az a feladata, hogy átvegye az uralmat az épület felett. A két játékos ismeri egymást, de a többiek nem ismerik őket.
2. Mindenki másnak az a dolga, hogy megtalálják a két hazug jómadarat =)
3. Minden nap kiválaszthatjátok azt a társatokat, akit a leggyanúsabbnak véltek. Ez a játékos távozni kényszerül, és nem segítheti tovább a saját oldalát. A szavazás nyílt, mindenki tudni fogja ki, kire voksolt. A választás addig tart, amíg valaki meg nem kaparintja a még játékban lévők szavazatainak legalább a felét plusz egyet. Az is lehetőség, hogy egy nap nem küldötök haza senkit, de ezt is nyíltan ki kell jelentenetek, és ugyanolyan feltételek mellett teljesül, mint a kiszavazás.
4. Minden este, napnyugtakor kötelező takarodó van. Mindenki külön szobát kapott, ahová be lesztek zárva éjjelre. Már aki, ugyanis a két hazug jómadár szabad bejárást kap az összes szobába, és valakit meg fognak jelölni. Az így megjelölt játékosnak reggel el kell hagynia az épületet.
5. Lehetséges, hogy más játékosoknak is lesz kijárása éjjel. Lehet, hogy lesz aki megvédjen titeket, és az is lehet, hogy valaki rajtakaphat titeket, ha nem vagytok a szobátokban.
6. Ha valaki kiesik, az visszakapja az összes felszerelését. Addig én őrzöm őket =)
7. Az erőszak szigorúan tilos a játék ideje alatt. A szavaitokkal kell kiderítenek, kinek van vaj a füle mögött ^^
8. A győztes oldal busás jutalomban részesül. A hazug jómadarak akkor nyernek, ha legalább a játékban lévők felét az ő frakciójuk alkotja, az ártatlanok oldala pedig akkor, ha mindkét gonoszt megtaláljátok.

Kuromajo türelmesen megvárja, amíg mindannyian elolvastátok az üzenetet, majd megköszörüli a torkát.
- Most kérlek, mindannyian fáradjatok vissza a szobátokba. Ha ez megtörtént, újabb üzenetet küldök, benne a szerepetekkel. Egy óra múlva megnyílik egy szoba, ami eddig zárva volt, ott fog zajlani a játék. Oda gyertek le ^^ - csippanás jelzi, hogy minimapot kaptatok, ahol az épület alaprajza látszik, és egy piros pötty egy igen tágas szobát jelöl. Ha majd lementek oda, egy díszes, vörös szőnyeggel és kényelmes kanapékkal, festményekkel és kristálycsillárral berendezett helyiséget fogtok találni fényűző, barokkos stílusban.
- Ha bárkinek kérdése támad, küldjön üzenetet nyugodtan, és igyekszem válaszolni. Esetleg kérdezzétek Alex-sant ^^ Ennyi, este találkozunk. A játék kezdetét veszi, amint beléptek abba a szobába =) - kuncog, majd elhesseget titeket. Térjetek vissza a szobátokba, és egy óra múlva fáradjatok le a kijelölt helyszínre. Addig átgondolhatjátok a taktikátokat, felkészülhettek.

OOC információk:
- Innentől kezdve nincsen minimum szólimit, sem pedig körök. A nappali időszak alatt mindenki annyiszor ír, ahányszor csak szeretne. Javaslom a rövid, lényegre törő reagokat, a gondolatok itt nem fontosak, csak az, hogy milyen mondanivalótok van egymásnak. A karakteretek természetesen nyugodtan alakítsátok.
- A játék két fázis váltakozásából áll: nappal és éjjel. A fázisok mindig mesélői reaggal fognak kezdődni és zárulni. Nappal az a feladatotok, hogy kiszavazzátok egy téglának vélt társatokat, éjjel pedig a téglák ejtenek ki egy városit (ha tudnak). A nappalok addig tartanak, amíg egy játékoson össze nem gyűlik 50%+1 szavazat, az éjjeli fázis pedig 2-3 napos lesz, utóbbi alatt a topik zárva lesz.
- A jelöléseiteket emeljétek ki. Szedjétek külön sorba vagy félkövérrel, mindegy. A lényeg, hogy jól látszódjon.
- Ha kiestél a játékból, onnantól tilos a topikba írnod, vagy befolyásolnod a játékot.

A karaktereitek szerepeit a következő lehetséges felállásokból sorsoltam ki véletlenszerűen:
- Egy tégla, egy cselekményblokkoló tégla, egy orvos, egy nyomozó, öt városlakó
- Egy tégla, egy cselekményblokkoló tégla, egy orvos, hat városlakó
- Két tégla, egy nyomozó, hat városlakó
- Két tégla, hét városlakó

A szereposztás szintén véletlenszerű. A következő PÜ-k egyikét kaptátok meg mindannyian, amikor a szobátokba értetek:

Egyszerű játékos vagy, éjjeli cselekmény nélkül. Fegyvered a szavad, a voksod és a logikád. A játékot megnyered, ha a rosszfiúkat megtaláljátok, mielőtt átvehetnék az uralmat.

Sok szerencsét! =)

Te és ____ téglák vagytok. Minden éjjel belopózhattok egy szobába és megjelölhettek egy játékost. Ennek a játékosnak a következő reggelen el kell hagynia a fogadót. A játékot megnyeritek, ha elkerülhetetlenné válik, hogy egyedül vagy társaddal maradj az épületben.

Partnereddel szabadon beszélhetsz PÜ formájában, közösen eldönthetitek, kit távolítotok el a lakók közül. Választásotok PÜ-ben küldjétek el nekem az éjjeli cselekmények időszakában.

Sok szerencsét! =)

Te és ____ téglák vagytok. Minden éjjel bereteszelhetsz egy játékost a birtokodban lévő kulccsal, és ezzel megakadályozhatod éjjeli tevékenységét. A játékot megnyeritek, ha elkerülhetetlenné válik, hogy egyedül vagy társaddal maradj az épületben.

Partnereddel szabadon beszélhetsz PÜ formájában, közösen eldönthetitek, kit távolítotok el a lakók közül és kit zártok be. Választásotok PÜ-ben küldjétek el nekem az éjjeli cselekmények időszakában.

Sok szerencsét! =)

Alvajáró vagy. Minden éjjel beleshetsz egy játékos szobájába és megtudhatod, ott tartózkodik-e vagy sem. A választásodat PÜ-ben küldd el nekem az éjjeli időszak idején. A játékot megnyered, ha a téglákat megtaláljátok, mielőtt átvehetnék az uralmat.

Sok szerencsét! =)

Szereped szerint gondnok vagy. Minden éjjel bezárhatsz egy játékost a szobájába a birtokodban lévő különleges kulccsal, és ezzel megakadályozhatod, hogy bántalom érje. A választásodat PÜ-ben küldd el nekem az éjjeli időszak idején. Magadat nem védheted meg, és egymás után két éjjel nem védheted meg ugyanazt. A játékot megnyered, ha a téglákat megtaláljátok, mielőtt átvehetnék az uralmat.

Sok szerencsét! =)

Kezdődik az ELSŐ NAPPAL!
Kilenc játékos esetében a nappal azonnal véget ér, ha egy játékoson öt szavazat összegyűlik.

by **Kuromajo** Kedd Ápr. 22 2014, 23:36

A szereplevelek is kimentek, innentől kezdve lehet gyanúsítgatni, játszani =)

by **Shukaku** Szer. Ápr. 23 2014, 00:05

Túl sok ember, túl sok ismerős. Ez nagyon fura volt a lánynak, és egyszerre kellemes is, és kellemetlen is. Egyrészt büszke volt Timidusra, amiért ilyen sok mindenkivel meg tudta ismertetni, meg persze magára is, amiért engedett a sárkánynak. Jó volt ismerősök között lenni akkor is, ha barátnak éppenséggel senkit nem mondhatott közülük a peten kívül. Az azonban negatívum volt, hogy így megint felmerült az a szörnyű veszély, hogy csalódást okozzon az embereknek, akik esetleg bíznak benne. Vagy az a veszély, hogy fájdalmat okoz azoknak, akik kedvelik. Mondjuk azzal, hogy ilyen helyekre jön, és nem marad szépen nyugodtan a céhház biztonságában. Pedig aztán ő volt a legutolsó akire azt lehetett mondani, hogy gyakran bajba sodorja magát. Igyekezett óvatos lenni és még nem is járt olyan helyekre, ahol direkt olyan mobok lennének, akikkel ne tudtak volna megküzdeni, vagy elfutni előlük. Általában inkább elfutottak előlük, Timidus nagy bánatára. Körbenézve majdnem mindenkit ismert. Meghajoltak Anat és Alex felé. Shu egy pillanatra elcsodálkozott azon, hogy Timidus is meghajol úgy, hogy ne legyen teljesen egyértelmű, hogy nem csak Anatnak küldi a gesztust… de nem sok ideje maradt ezzel foglalkozni. Egy pillanatra feltűnik neki Maci, akit viszont letámad egy fiú… majd Danee is megjelenik és szokásához híven magánakciókba kezd. Ez már túl sok volt a lánynak. Lerogyott Chan és Kincaid mellé a székbe, biccentett nekik, majd igyekezett kizárni a fejéből a lármát és a tömeget. Nem szerette a tömeget. Túl sok ember volt, és mindenki rá figyelt. Lehunyta a szemét, és hátradőlt a székben. Úgy sem tudott többet mint a többiek, így hát nem is próbált meg okosabbnak lenni, és kivételesen most Timidus is a kivárásos taktikát alkalmazta.
Természetesen Timidus taktikája bevált. Türelme elnyerte a jutalmát, és mindent megtudtak. A sárkány pofáján akkora vigyor volt, mint még soha.
-Ez egyszerűen csodálatos! Gratulálok annak aki kitalálta! Gyere Shu, megyünk!
-Hova?
-Hát nem hallottad? A szobába! Minél előbb visszamegyünk, annál hamarabb kezdhetünk játszani.
-De…
-Jajj gyere már!
És a sárkány elrángatta a társát a többiek elől. Egyrészt valóban gyorsítani akarta a játékot, másrészt meg akarta előzni, hogy Shu bármit is elkotyogjon. Terv kellet. A legjobb terv. A lehető legeslegjobb terv, amit eddigi életében kitalált. Jah… és nem mellesleg Shu végre emberek között volt én nem is mehetett ki. Ennél jobb dolog nem is történhetett volna. Timidus természetesen már a postját is tudta. Egyrészt ő kizárólag a jó oldalon állhatott, másrészt a szöveget is külön neki fogalmazták. Biztos volt benne, hogy sokat hallhattak róla, ha már ennyire ismerik. Ezután a sárkány halkan kattogva számolta a másodperceket, és amint letelt az egy óra már fordította is el a kilincset. Az elsők között akart lenni. Beállt strázsálni az ajtóba és minden elhaladónak mélyen a szemébe nézett. Szótlanul, fürkésző átható tekintettel. Shu nem győzött helyette is köszönni az érkezőknek, és persze bocsánatot kérni barátja modortalanságáért. Ők ketten csak akkor mentek be, ha már mindenki megérkezett.

by **Halász Alex** Szer. Ápr. 23 2014, 00:22

Minimálposzt \o\

Először is volt kint pár szelet kenyérke, meg két tál saláta az asztalon már. A tej annyira nem illet e képbe, de azért...
- Én, köszönöm. - Elvette, megitta. Jól van. Ideges volt, tudta, hogy nem bízhatnak meg Kuromajoban, azonban egyszer már részese volt egy ilyen játékba és akkor senkinek nem esett bántódása. Utálta a helyzetet, nem akart újra találkozni ezzel a lánnyal. És épp ma gondolt rá.. Suspect

~ Nah tessék, egyből gyanússá is tesz. ~
- Pff, várjatok még Shu! Vannak infóim a játékról, habár nem ad sokat hozzá, de talán megnyugtató lehet.
Már voltam egy ilyen játékban, és a kiesők valóban nem halnak meg. A játékszabályt betartja Kuromajo. Persze kevés a jutalom, lehet azért lettünk elrabolva, mert amúgy senkit nem érdekelt volna ennyiért. Rolling Eyes

- Tette azért hozzá kicsit durcásan, kicsit cinikusan. - Tehát félni nem kell, még jutalmat is ad, és teljesen veszélytelen. Csak pár napot elvesz az ember életéből. :o - úgy mondta, mintha ez lenne ~ és tényleg ez volt ~ a legrosszabb benne. - Aki ismeri a Maffiás játékot, az akár rá is ismerhetett. Gondolom felérve megkapjuk a szerepünket. Valaki maffia, valaki civil, valaki meg orvos, vagy rendőr lesz. De sokféleképpen játszák, meg nevezik ezt a játékot. - elhallgatott majd eszébe villant valami. - Jah és vigyetek a salátából, ha megéheznétek. Surprised

... hmmm, jah igen. - Kuro chanhoz forul. - Ez a mob - mutat rá Macira - mit keres itt? Surprised

Ha kap választ rezignáltan megfordul és .... talán felmegy a szobájába. Rolling Eyes

by **Chancery** Szer. Ápr. 23 2014, 00:33

Ahogy gyűlnek az emberek, úgy lesz egyre rosszabb a kedvem, és szívem szerint ismét nyakon önteném magam ezúttal egy hordónyi borral. Shukaku, vagyis inkább Timidus, egyből magára von minden figyelmet és játssza a nagyagyút, ami ugyan aranyos, de jelen pillanatban és idegállapotomban inkább rohadtul idegesítő. Ilyenkor legszívesebben lefognám a sárkányt és egyenként tépném ki a tollait, hogy kussoljon már el...
Lehajtom a fejem, hogy ne lássák az arcom, homlokom jóformán az asztal széléhez nyomom a lapra és igyekszem nyugalmat erőltetni magamra. Rosszul vagyok, szó szerint rosszul. És ezt még tetőzi az, amikor meghallom valahonnan Kurokoto nevét.
Ökölbe szorított kézzel ütöm bele egy hatalmasat a fába, de persze csak azt érem el, hogy ismét megjelenik az Immortal Object felirat. Legszívesebben üvöltenék, de ehelyett nem jut számomra más, csak az, hogy a fogaimat csikorgatva mérgelődjek magamba. Hát már ide is követ az a rohadék?
Nem tudom, ki ejtette ki a mocskos nevét a száján, de ha megtudom, úgy pofán vágom, hogy tapéta lesz a falon!
Végül már a könnyeim is kibuggyannak, érzem a forróságot a szemeimben, és jobbnak látom, ha továbbra is lehajtott fejjel, a hajam mögé bújva hallgatom az eseményeket. Valaki segítségért rimánkol, valaki csak körbekérdez, van valami Atorunk, vagy ki a szöszöm, és még miegymás. Végül valami Kuromajo kezd prédikálni, de amint kiejti a száján, hogy napokra ide leszünk bezárva, már úgy érzem, ezt nem bírom tovább. Az első szavára, hogy felmehetünk valami szobákba, ellököm magam az asztaltól és olyan iramban szaladok felfelé, ahogy csak lehet. Fogalmam sincs igazából, hogy melyik lehet az enyém, de rohadtul nem is érdekel, megcélzom a legszélsőt, legmesszebb levőt, és becsapom magam után az ajtót.
Hogy miként támolygok el az ágyig, nem tudom. Hasmánt fekszem el rajta, és úgy sírok, ahogy csak ritkán szoktam. Mivel a szobák hangszigeteltek, kieresztem mindenem, üvöltök, szipogok, harapdálom a digitális párna huzatját, amíg a rendszer engedi... tombolok. Tombolok annak érdekébe, hogy az alkoholizmus iránti vágyam eltűnjön, eltakarodjon.
Nem tudom, mikorra nyugszom le. A plafont bámulom kimerülten, az arcom csurom víz és tiszta só. Nem bírok megmoccanni, és miután megérzem a súlyt a mellkasomon, már nem is tudnék. Álomkelő melege olyanná válik számomra a szívem fölött, mintha egy radiátort raktak volna rám; ilyenkor sosem tudok belegondolni abba, hogy ő tulajdonképpen csak egy program.
És ami még hihetetlenebb:
dorombol.
Talán egyszer vagy kétszer hallottam dorombolni ezelőtt, így, azzal a céllal, hogy nyugtasson. Nem szól semmit, tudatának jele csak súrolja elmém határát, csillapít, a tenger sós illatát küldi felém.
Végül, elég sok idő múlva, feláll. A dorombolás hangja abbamarad, mellkasomról pedig az ágy szélére ugrik át.
~Lassan ideje indulni.~
-Te tudsz valamit?
~Csak amit Kuromadzsó elmondott. Van két hamis játékos, akiket a többieknek meg kell találnia. Valami játékféle. Nyomozós. Szereted az ilyesmit?~
-Fogalmam sincs...
Nincs több szó. Átfutom a két levelet, amit a Fekete Boszorka küldött, majd nagy sóhaj kíséretében felkelek az ágyról és savanyú mosollyal nézek a macskára.
-Hogy nézek ki?
~Mint akit megrágtak és kiköptek.~
-Tökéletes...
Ám végül csak megpróbálom valamiképp rendbe szedni a hajam és az arcom. Szemeim digitális vörössége nem szűnik, az arckifejezésem pedig továbbra is hűen tükrözi a kedélyállapotom. Mintha akasztásra indulnék, a sajátoméra...
Végül erőt veszek magamon és elindulok a jelzett terembe.

by **Danee** Szer. Ápr. 23 2014, 01:30

Végül feladom az ajtóbűvölést, ráhagyom Anatra, már ha megpróbálkozik vele.
Inkább odaballagok a díszes társasághoz
- Yo! - üdvözlöm őket közélebről egy béke-jelet formálva az ujjaimmal, széles mosoly keretében.
Igyekszem kezet fogni a srácokkal, a lányoknak is szívesen osztanék üdvözlő puszit, de azt hiszem nem vagyunk még/már olyan bizalmas viszonyban velük.
- Annak aki még nem ismerne, Danee vagyok! Ti jártatok jól, azt hiszem - teszem hozzá - nem igaz? Nézek vigyorogva az ismerőseimre

Szétnézek a kis társaságon, hogy hova huppanhatnék le, ha már egyszer egy ebédlőben vagyunk, és feltűnik, hogy a szolidan mosolygós Chancery valamiért most nem önmaga. Úgyhogy veszem is a bátorságot és leülök mellé
Egy ideig csak pislogva méregetem, hátha külső jelekből rájövök, hogy mi lehet a változás oka, de csak annyi jön le, hogy:
- Chan-chan, rosszul érzed magad? Vagy csak kialvatlan vagy? - finoman a vállára helyezem a kezem, nem akarok semmilyen bizalmas határt átlépni vele, de azért úgy gondolom egy érintés jobban kifejezi a törődést.
A mozdulatát követve én is az asztalra hajtom a homlokomat, s onnan fordítom csak oldalra a fejem hogy láthassam. Hátha az ő perspektívájából megértek valamit....

Kicsivel később...
- Tejet valaki? - hangzik fel egy ismeretlen női hang
- Heee? - nézek fel a jövevényt keresve
- Heee-eeeee? - képedek el a látványtól
Alex rögtön kap az alkalmon, nem maradhatok le én se mögötte, megrohamozom a pincérnőt.
- Tejet? Kérnék! Tényleg lehet? - pislogok, leginkább a szexi fűzős bejárónő ruhácskát mustrálva rajta. Főleg mellmagasságban
- Ja, hogy a kancsóból... ><" - veszek le aztán remegő kézzel egy poharat a tálcájáról
- Arrigato, Kuromajo.... chan...o...á...i...dono!
A tejet iszogatva a játékmester lányka mögé sétálok, remélhetőleg nem túl feltűnően megtámasztom a falat, s miközben fél kézzel a tejet iszogatom a poharamból, az újonnan kapott levelet futom át hirtelen gyorsasággal
- Áh, szóval átmentünk Reality Showba! Sátorozást vállalok!
Végigmérem a társaságot a tekintetemmel, ezek szerint néhányan az ellenfeleim lesznek, akármilyen szerepet is kapjak a játékban. Nem lenne jó túl hamar kiesni, érdekesnek ígérkezik a játék, és... nehéz lesz az első voksolás

Megvárom míg felszállingóznak az emberek a szobákba, én a magam részéről tökéletesen ráérek, most hogy kiderült nem kell tartani semmilyen veszélytől
- Ano... Kuromajo-chan... - lépek mögé, s nézek át a válla fölött, az üres poharamat előrenyújtva
- Van még abból a tejből? - s le is fektetem az állam a vállára, az egyik kezem meg a derekára simul

by **Kuromajo** Szer. Ápr. 23 2014, 11:15

Alex kérdésére úgy nézett rá Macira, mintha nem is tudná, kiről beszélhet a fiú, majd némi meglepődést színlelve felkuncog.
- Ő nem mob, Alex-san, hanem a játék egyik résztvevője ^^ - tekintetéből pedig ki lehetett olvasni, hogy mennyire helytelennek tartja a kérdést, hiszen ezen a helyen minden és mindenki ugyanazt a pecsétet hordja magán nemtől, indikátortól, státusztól függetlenül.

Viszont ezt a véleményt igencsak nehezére esik magára erőltetni, amikor váratlan flörtkísérlet éri. Az érintésre jól láthatóan megrezzen, kirázza tőle a hideg, és rendkívüli önuralomról kell tanulságot tennie, hogy ne szegje meg ő maga a felállított szabályokat. Hiszen azok őt is kötik, a játék ideje alatt rendesnek, kedvesnek, segítőkésznek kell lennie. Becsukja a szemét, vesz egy mély levegőt, majd kiszakítja magát a számára kellemetlen fogságból és a poharat elvéve szembe fordul a fiúval.
- Egy mérgezett pohárral tudok szolgálni, Danee-san ^^ Ha még egyszer hozzám érsz... valamelyik étkezés során örömmel fel fogom szolgálni. Menj fel a szobádba, amíg türelmemnél vagyok ^^ - válaszolta bájosan erőltetett mosollyal, igen nehezen megállva, hogy ne aggasson rá különféle jelzőket, vagy ne fenyegesse meg. Hiszen csak a játék ideje alatt kötik meg a kezét... utána nem =)

by **Danee** Szer. Ápr. 23 2014, 14:46

Mit mondjak, nem lepett meg a reakció, volt valami sötétség a szemeiben, már amikor először feltűnt a színen. Csak egy valami, ami elrontotta az összképet, és ami az első pillanattól fogva nagyon zavart. De nem több zavaró tényezőnél. Csupán csak más elbánásban kell részesíteni, igen, ez jött le belőle, most, hogy a csata előtti felderítés eredményét elemezgettem magamban.
- Juj, milyen harapós hangulatban tetszik lenni, kislány!- tettem a kezem a fejecskéjére, finoman meglapogatva a frizuráját
- Milyen kár, pedig én csak egy kis tejet szerettem volna inni... - emelem fel a kezeimet az ártatlanságom védelmében, mindezt egy nagy sóhaj kíséretében
Sajnos az arcára van írva, hogy komolyan gondolja, úgyhogy kénytelen leszek taktikai visszavonulást színlelni. Egyelőre.
- Hai, hai, megyek már, megyek már - indulok is fel a szobámhoz, de a lépcsőről visszafordulok egy hirtelen ötlettől vezérelve:
- Egy mérgezett csókról nem lehetne inkább szó? - próbálkoztam be ismét, de sejtettem mi lesz a reakció, biztos nem az, hogy odarohan hozzám, úgyhogy folytattam szépen a zarándoklatomat a szobámba.

by **Halász Alex** Szer. Ápr. 23 2014, 15:04

~
Ez a gyerek most tényleg bepróbálkozott Kuronál? ~
Látva a helyzetet, előszőr csak pislogott maga elé, azaz inkább Kuromajoék felé és végig szenvedte az egész jelentetet egészen a mérgezett csók kérdéséig, ami aztán tényleg kivágta nála a biztosítékot. xD
A szája elé emelte a kezét és nem túl feltűnés menetesen nevette el magát a tenyerébe. Rolling Eyes

Ilyet még nem látott! Danee egy igazi szoknyavadász. Abban is fog meghalni. \o\ Szoknyák közt. Suspect

Nem mondja, nem rossz halálnem, de azért na! ._.
Fújtva szólalt meg, kissé késve a válaszra adott reakcióval.
- Ohh, szóval ez a mob a játék része! Egyre különösebb vagy Kuro chan. xD -
Esze ágában sincs élő lényként utalni erre a mobra. Rolling Eyes

Nah de akkor mit is csináljon? Leült Kin mellé.
- Hai ^^ - vagy most fel kéne menniük? o.o Előbb megvárja Anatot mit szól az egészhez. x3 Most kicsit jobb kedve lett. A tökkelütött Danee megalapozta a napját. xD

by **Atoru** Szer. Ápr. 23 2014, 16:01

A társaságnak minden tagja megérkezett, azonban még továbbra is csak Danee-t ismertem. De nekem egyelőre így is jó volt, hiszen majd alakulnak a dolgok valahogyan. A sarokból jól átláttam az egész terepet, és így mindenkit szemmel tudtam tartani. Nem mintha nem bíznék bennük, vagy ilyesmi, de meg lehet, hogy éppen egyikük volt az, aki bezárt minket ide. Közben kiderült, hogy talán én vagyok az egyetlen, akinek csak egy úgymond ismerőse van itt. Nem baj, volt ez még így se. Dél körül egyszer csak egy csilingelő hang ütötte meg a fülemet és a konyhából előlépett egy kissé kirívóan öltöző lány. Nem mondom, tetszetős volt, azonban a titulus, amit a bemutatkozásával együtt ismertetett nekünk, elvette a kedvem attól, hogy megismerjem. Tehát ő áll mindannyiunk „elrablása” mögött. Legszívesebben most neki támadnék, de sajnos nem tehetem több okból is. Először is, ha ő a játékvezető, akkor úgymond teljhatalma van, hiszen még ezt a fogadót is ki tudta üríteni. Másodszor, nem lenne túl jó máris magamra haragítani, hiszen később még jól jöhet, ha valami baj történne… már ha segít, ha baj történik. Harmadszor pedig, eltűnt a fegyverem. Nem csalás, nem ámítás, minden apróbb ingóságom eltűnt az inventory-ból. De talán majd ez a lány választ ad a kérdéseimre. Figyelmesen végig hallgattam, és a végére fülig ért a szám, legalább is ez volt az érzésem. Ez a játék gyerekkorunk egyik legjobb elfoglaltsága volt. Mindig élveztem azt, amikor ki kellett találni, hogy ki az aktuális csirkefogó a csapatban. Persze egy idő után a túlzott lelkesedésem volt a vesztem, ugyanis, hacsak nem voltam „gyilkos”, akkor bizony elég hamar kiestem, ha pedig gyilkos voltam, akkor kiszavaztak, mivel tudták, hogy csak azért maradtam bent, mivel én vagyok az egyik kivégző. Így persze már nem is élveztem, és egy idő után abbahagytam a játékot. Viszont új emberek vannak körülöttem, így talán nagyobb az esélyem, hogy tovább bent maradok. Hacsak nem azért szavaznak ki, mivel még ismeretlen vagyok a számukra. Miután befejezte a beszédet, megkérdezte, hogy kinek van kérdése. Danee pedig, mint mindig, produkálta magát. :facepalm:Nem baj, úgy tűnik a hölgyikének sem tetszett a flört, és szépen le is rázta. Közben még gyorsan körbenéztem a társaságon, és szó nélkül felmentem a szobába. Azért még a szőke fiúnak a kérdését megvárta, hiszen őt is érdekelte ez az egész medve-ügy. És kiderült, hogy ő tényleg játékos! o.O Eggyel több furcsaság Aincradban. Mindegy, majd megtudok többet is, de most irány fel. Mikor felértem, még egy kicsit várnom kellett, mire megérkezett az üzenet. Hát… egy kicsit meglepődtem. >.> Ez nem éppen a legjobb munka, már ha ezt munkának lehet nevezni, de akkor vágjunk bele, így talán nyerhetünk. Ha pedig tévedek, akkor így jártunk. :roll:Az egy óra leteltével bementem a terembe, de belépés előtt még az a kislány, meg a sárkánya ott cirkuszolt az ajtóban. A szokásos jó zsaru-rossz zsaru felállást alkalmazhatták, legalább is ezt szűrtem le belőle. Mindenesetre én is maradtam a szerepnél, és boldogan válaszoltam.
- Ugyan, semmiség. ^^ Téged hívnak… Shu-nak, igaz? Atoru vagyok, örvendek. – mutatkozok be neki. Ez a lány nem tetszik nekem. Túl kedves és mentegetőző, valamit tuti, hogy titkol, de én majd kiderítem, hogy mit. Belépve a terembe, helyet foglaltam és vártam.

by **Sakamoto Rin** Szer. Ápr. 23 2014, 17:50

Eh, már megint ez a sok hím… ez annyira nem tetszik, persze maga az ötlet hogy másokkal vagyok össze zárva nem rossz… ne nem mintha túl eredeti lenne hisz magába a játékba is be vagyunk zárva, csak a túlnyomó hím többség az, ami nem tetszik. Az étkező ajtajához legközelebb eső asztalnál foglalok helyet várva, hogy történjen valami. Hallottam már ilyenekről, adott helyen adott időben kezdődő események, amikre a jelentkezésed az, ha megjelensz ott, de még egyhez sem volt szerencsém. Viszont nem történik semmi, csak a várakozás… és ez unalmas.
Hirtelen és meglepődve fordítom a fejem az ismerős hang irányába. Igen, ezt a hangod bárhól és bármikor megismerem…
- Majo-chan… – jegyzem meg halkan és egy mosoly jelenik meg az arcomon az izgató szerelés láttán. Kérdésére legszívesebben itt helyben válaszolnék, ám beelőznek, ráadásul, ami a legjobban fáj, hogy férfiak teszik ezt és az egyik igen csak idegesítő módon.
~ Nem igazán értem még ezt a játékot, de ha kiszavazásra kerül a sor biztos, hogy őt fogom megemlíteni legelőször… Idegesítő. ~ a széken ülve a kezem ökölbe szorul a férfi flört kísérlete láttán, és ahogy nézem, ez a csinos játékvezetőnknek sem tetszik. Az már viszont mosolyt kelt ismét az arcomon, mikor bravúrosan leszereli.
Végül én sem bírom megállni, hogy ne közelítsem meg a pincérnőt… Észrevétlenül próbálok meg a lopakodásom kihasználva – már ha az még használható – a kifelé haladó társaságtól kicsit távolabb a lány közelébe férkőzni. Pontosabban mögé férkőzni, hogy suttogva csak számára hallhatóan üdvözölhessem.
- Most is, mint akkor gyönyörű és kívánatos… Úrnőm~… – mondandóm elejéig megválok a jó kislány szereptől, melyet a lány vélhetőleg hamar felfedez, csak úgy, mint akkor… Majd rövidke mondatom követően ismét a kislányos mosollyal lépek el mellőle és én is a szobám felé igyekszem.
- Remélem a jutalom tényleg megéri a fáradságot… – nedvesítem be az ajkaimat a nyelvemmel, miközben az ajtóból visszatekintek a lányra.
Az ágyon háttal el fekve nyitom meg az üzenetet benne a szerepemmel. Ahogy láttam vannak páran, akik ismerik ezt a játékot, így velük szembe talán egy kis hátránnyal indulok, ám de úgy hiszem a szerepjátszás pont nekem való, amit mi sem bizonyít jobban, hogy csak agyon kevesen ismerik ebben a világban az igazi énem.
Kissé unalmas egy óra alatt még egy kicsit sikerült is elbóbiskolnom ám köszönhetően a rendszer ˝ébresztő˝ programjának, mely kikényszerít ezen állapotból, nem kések el az újonnan megnyitott szobában tartandó gyűlésről.
- Aha… Mondainai!* – lépek be óvatosan a pet és a gazdája mellett, akik a rendőrösdit játsszák az ajtóban.

*Semmi gond

by **Kincaid** Szer. Ápr. 23 2014, 19:11

Hát, engem egyáltalán nem pörgetett fel annyira a hír, mint néhány nagy hangú társunkat. Úgy döntöttem, hogy a legjobb a békesség, és mire Alex mellém csücsült, én már álltam fel. Elég hülyén jött ki a szituáció, mert pont vele nem akartam így kiszúrni, de aztán visszaülni sem akartam, hogy aztán ha nem indul be a beszélgetés, kényelmetlen legyen a csend közöttünk. Köztes megoldást kerestem:
– Alex, figyelj… – Arra akartam megkérni, hogy mivel ő már tapasztalt játékos ebben a küldetésben, igazán segíthetne kicsit néha. Az az igazság, hogy úgy éreztem, hendikeppel indulok, hiszen alig egy-két tagot ismertem a jelenlévők közül, és velük sem volt feltétlenül jobb a viszonyom. Nyilván semmi bajunk nem volt egymással, de itt azért szorosabb ismertségek is voltak, mint nekem bárkivel.
Mégis úgy döntöttem, hogy talán mégsem kéne egyből önzőzéssel és segítségkéréssel kezdenem a fiúnál, ha már egyszer néhány napja olyan csúnyán faképnél hagytam. – Talán nem ez a legjobb pillanat rá, de most ettől a küldetéstől teljesen függetlenül akarok tőled elnézést kérni, rendben? – Nyilván nem javítom az esélyeimet, hiszen kicsit sem tűnök látszatembernek, hogy pont amikor szükségem lehet a másikra, akkor veszek erőt magamon a bocsánatkéréshez. – Békepacsi? – Nem vagyok jó bro-ságból, de ez elég menőnek tűnt másoktól, és gondoltam, én is megkockáztatom. Ökölre emeltem a kezemet, hogy koccoljunk.

Izgultam attól, hogy milyen szerepet kapok, mert nem akartam itt megalapozni a rossz hírnevem közöttük. Kis gyomorgörccsel foglaltam el a szobámat, és titkon irigyeltem az idomárokat, mert ők soha nincsenek egyedül.
Miután a kapott szerepet elolvastam, mélyen elgondolkozva feküdtem végig az ágyon. Hogy is mondjam? Elnyomott a buzgóság. Ha nem is az utolsók között, de azért kicsit megkésve ébredtem, és a szemem dörgölve vonultam be én is a kis szobánkba.
– Öhm… sziasztok Surprised

– néztem kicsit megilletődötten Shura és Timidiusra is. Utóbbinek biccentettem. Egy sárkánnyal szemben az illem az illem.
– Hát… most hogyan tovább? – néztem körbe. Rámosolyogtam Chanre, Álmot a tekintetemmel kerestem, mert most sem láttam. Kényelmetlenül fészkelődve ültem be egy kanapé sarkába. Kicsit feszélyezve éreztem magam. Mindenki potenciális veszélyforrás volt.

by **Maci** Csüt. Ápr. 24 2014, 13:58

Talpaim az égnek meredtek, a fejem elvesztettem… Gyakorolnom kell még a lépcsőzést. Szerencsére egy segítőkész segítőkéz megmentett engem és talpra állított.
- Köszönöm! – Poroltam le magam miután a fejem is a helyére került. Ekkora már egy kellemes hang szólalt meg és tejjel kínált meg mindenkit.
- Neeeee-chaaaaaan! – Libegtem oda a lányhoz. - Én kérek tejet! - Néztem rá csillogó szemekkel és elvettem egy poharat. Eközben valami játékról mesélt, meg hogy nem lehet kijutni csak úgy. – Akkor ez olyan mint egy olyan, izé, kiszavazó show? – Kérdeztem a lánytól. Látni még sosem láttam ugyan de valahol a kobakomban mégis voltak infók róla. – Akkor ezt most mások is látják? Halihó! – Kezdtem el integetni az ürességbe. Időközben az egyik fiú is elkezdett hadoválni valamit de nekem csak az maradt meg, hogy mob… grrr már megint lemoboznak. Már épp nyitottam volna a szám de Kuromajo megelőzött.
- Kuro-chan! – Néztem rá még hatalmasabb csillogó szemekkel. Ő azon kevés emberek közé tartozik akik nem mobként tekintenek rám. – Játék egyik résztvevője… - Motyogtam magamban, fejemben újra felidézve a lány hangját. Csodálatomból csak az a goromba fiú zökkentett ki aki nem csak, hogy leáll flörtölni de még tiszteletlen is.
- Nem illik így beszélni egy hölggyel pláne nem a drága Kuro-channal. Miért nem foglalkozol egy hozzád jobban illő partnerrel, tudok is valakit aki pont neked való. – Ekkor félig lehúztam a nyakam körüli cipzárt és elkezdtem kotorászni. – Ja igen, elfelejtettem, hogy üres az inventory. – Csaptam a homlokomra. – Mindegy, képzeld el, hogy adok neked egy zsebkendőt. – Vettem oda a fiúnak és kicsit közelebb húzódtam, Kuro-chanoz.
- Nee-chan, maradhatok veled a te szobádban? – Néztem rá nagy, kérlelő maciszemekkel, de persze ezt a pillanatot is el kellet rontani ezúttal az a fiú aki már egyszer lemobozott. – Nem vagyok mob! – Csattantam fel. - Van rendes nevem, méghozzá Teddy! Te mit szólnál hozzá a mondjuk… Hússzáknak hívnálak hmm? Milyen érzés Mr. Húszsák? – Néztem rá a fiúra mérgesen.

by **Kuromajo** Csüt. Ápr. 24 2014, 21:08

Igyekezett minél higgadtabb maradni, ami nem volt egyszerű úgy, hogy ezek az idegesítő kis patkányok körülzsongták. Danee esetében végül csak egy szikrázó, gyilkos pillantást engedett meg magának, felpaprikázott állapotából csak Maaya-san hangja ránthatta ki. Halvány mosoly került az arcára a szavak hallatán, de nem reagált ennél látványosabban a lányra, nem mutathatta meg a köztük lévő különleges kapcsolatot. A játék ideje alatt ő is csak egy játékos volt, pont olyan, mint a többi. A játékon kívüli viszonyuk nem számított.
- Feltételezem illene hálásnak lennem, Teddy =) Demo... a kérésed vissza kell utasítsam. Ha a háziállatom kívánsz lenni, meg kell várnod a játék végét ^^ - kuncogott fel, majd megköszörülte a torkát - Megköszönném, ha visszatérnétek a szobátokba ^^ - nyomatékosította az utasítást, majd hogy megelőzze a további problémákat, sietősen elhagyta az ebédlőt.

Ne szakadjunk szét időben, a következő reagotokban érjétek utol a többieket, akik már ott vannak a díszteremben

by **Danee** Csüt. Ápr. 24 2014, 21:59

Egy medve-izé-jelmez, nyilvánvalóan hackelt avatárral flangáló alak beszólt... Nekem! Nincs az az isten, hogy a tükör-trükk után valaki így nézzen ki!
De igazából miért is izgat ez engem?
Megfordult a fejemben pár fordulat, de végül csak vállat vontam.
- Ajándékot nem szokás visszautasítani - sétáltam le Teddyhez, és vettem át tőle a felajánlott képzeletbeli zsebkendőt - Igazán köszönöm!

Ahogy újfent felfele lépcsőzve elkaptam kedvenc játékvezetőnk tekintetét. Hogy is mondjam: nincs fenségesebb élvezet egy troll számára, mint amikor olyannyira szívből rühellik az aknamunkája nyomán, hogy az már a gyűlölettől szikrázó szemeken is kikristályosodik. Dühének minden csepp mérge édesen omlott szét nyelvem ízlelőbimbóin.
Széles mosollyal, és maximálisra csavart egóval, elégedetten sétáltam végig az emeleti galérián egészen a szobámig, miközben nem felejtettem el követni a korláton túl, alant csordogáló eseményeket.
Alig hevertem le odabent, már jött is az üzenet. Félbeszakadt gondolatfonalak egyikébe, másikába kapaszkodtam, hiszen a játékba maradás stratégiai és pszichológiai hadviselést jelentett. Rendkívül nagy szerepet adva a megfigyelésnek. Ha eddig odakint azzal áltattam magam, hogy én csak egy anyagtalan észlelő mező vagyok, akkor itt volt az ideje annak, hogy kicsit visszafogjak a mostanra kialakult magamból, teret engedve a régi vonásaimnak.
Hol az ablakon át a tájat, hol a plafonra képzelt képek mozgó sokaságát figyelve bámultam ki a fejemből. Még tornászni is maradt idő...
Aztán amint letelt a hosszúra szabott egy óra, felfrissülve, kihúzott háttal, vállal sétáltam le az újonnan megnyitott szobába, helyet foglalva az egyik fotelben vártam az események további folyását, halálosan szexi játékvezetőnk vezénylete alatt.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Liar Game

[Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game

Re: [Küldetés] Liar Game