Re: [Küldetés] Liar Game

by **Anatole Saito** Szomb. Ápr. 26 2014, 13:48

Nem, nincs minden rendben! Legalább is ahol ez a nőszemély (Kuro) megjelenik, ott semmi sem lehet rendben. Amúgy is mindenki feszengve téblábol az üzenet miatt, de (rém)álmomban sem gondoltam volna, hogy pont ez a nő fog megjelenni ilyen öltözékben Suspect

Viola őrült barátnője, aki rám akaszkodott, megalázott, ellopta a ruhámat, összefogdosta Falánkot, rám uszította a retkes, ki tudja milyen betegségeket hordozó madarát és mindeközben játszotta a mártírt. Őrült egy nőszemély, én mondom. S most azzal hozakodik elő, hogy bezárva vagyok... bezárva, vele egy légtérbe Mad

Ahogy sejtem, Alexnek sincs pozitívabb tapasztalata vele kapcsolatban, de ez csöppet sem lep meg. A random quest infó viszont elgondolkodtat, s ez visszább veti az indulataimat is. De ha mindez nem lenne elég, az imént egy medve bucskázott le a lépcsőről, elhagyva a fejét, Danee pedig úgy flörtöl azzal az arcátlan nőszeméllyel, mintha az élete múlna rajta facepalm

Őrültek házába kerültem...
Nem győzöm kapkodni a fejem, pedig nem is lettünk olyan sokan bezárva, de Alex legalább egy stabil pontot jelent számomra. Ráadásul a szöszi tapasztalatai és infói, amiket megoszt velünk, igencsak megnyugtatnak. Minden bizonnyal Kuromajonak hívják azt a libát, akit nem szívlelek - tényleg, nem is tudtam eddig a nevét - és mint játékmester leledzik itt. Hállelúja, akkor legalább nem kell túl sokat találkozni vele és nem is fog molesztálni. Azért nem árt bezárni a szobám ajtaját, még a végén belibbenne az éjjel egy szál pendejbe, hogy aztán elmondhassa, én akartam megerőszakolni. A legszomorúbb, hogy kitelik tőle... Ha nem Alex mondaná ezeket az infókat, s nem tudnám, hogy egyben, épségben, minden veszteség nélkül végigjátszotta a questet, akkor nem tudnék megnyugodni, hanem elhatalmasodna rajtam a pánik és az üldözési mánia. Csak mostanra realizálódott bennem, hogy bizony a felszereléseinket is elvették, de ha ez egy quest, akkor bizonyára nem is lesz rá szükségünk, nem kell ölre mennünk. Amúgy is, fegyver nélkül nekem van a legkevesebb félnivalóm, Alexel az oldalamon pedig csak nem támadnának ránk, pláne nem olyanok, mint Shu vagy Chan. Rendben, ez a veszélyforrás is kipipálva, akkor végre ehetünk \o/
Nem értem a többieket, hogy miért párolognak csak úgy el. Üres hassal nem lehet gondolkozni, s ha már Alex volt olyan kedves, és összedobott valamit, akkor az illik elfogadni és jóízű elfogyasztással meghálálni. Én bizony alaposan belakmározok, miközben a többieket közt kialakult kontaktokat figyelgetem, s ami azt illeti, nekem eszem ágában sincs bármit is elfogadni Kurotól, pláne nem tejet.
Az evés befejeztével hálásan megköszönöm Alexnek a finom falatokat, majd miután még egyszer alaposan kielemezek mindenkit a frissítőm elfogyasztása után, az emeletre invitálom céhtársamat. - Alex, gyere, ideje elvonulnunk csendes pihenőre. - Remélem érti, hogy négyszemközt kívánok vele beszélni. Eddig egyáltalán nem nyilvánítottam ki a véleményem, nem kokettáltam senkivel, nem akartam felesleges kapcsolatokat kiépíteni. Mivel ez egy játék, ráadásul elég komoly, félrevezető lehet bármilyen beszélgetés. Elég csak az emberek gesztusait, mozgását, beszédstílusát megfigyelnem, s ha változást tapasztalok majd a későbbiekben, az már gyanússá válhat. Kivételesen nem a számat jártatom, annak is meglesz a helye és ideje. Most a megfigyelés bölcsebbnek tűnt, ráadásul azt hihetik, hogy a csak a hasam érdekel. Viszont azt ki kell használnom, hogy Alex a társam, s nem mellesleg előnnyel indul a játékban az ismeretei révén. Amennyiben elindulunk ketten a lépcsőn, az emeletre érve, ahova már a hallgatózás sem ér el, csak akkor folytatom mondandómat.
- Honnan ismered ezt a nőt? Ezt a Kuromajot? Nem bízom benne, s ha jól sejtem már a te orrod alá is tört némi borsot, így szeretném tudni, hogy te miért bízol meg benne mégis? A játékot egyébként ismerem, csak mi gyilkososnak hívtuk. Két gyilkos, két rendőr, egy doktor és néhány hullajelölt. Izgalmas játék, szeretem is, sokat nevettünk rajta, de tudnom kell, hogy valóban nincs veszélye annak, hogy ha komolyan odateszem magam a "túlélés" érdekében, én nem sírás lesz-e a vége nevetés helyett.

Még egy választ megvárnék Alextől, aztán bemegyek a szobámba.

by **Halász Alex** Csüt. Május 01 2014, 00:24

//hulla fáradt >.>//

Kuromajo adja magát, habár mépg nem ölte meg amiért képes volt kiröhögni. <.< Ez ó jel, tehát valóban meg van kötve a keze, vagy csak egyszerűen szereti nézni, ha többet szenvednek. >.> Mindegy, Anat megnyugodott a kis előadására, és kajálásba kezdett, ami meg Alexet is kicsit lenyugtatta. Végül is nem ő volt az, aki hangoztatta, hogy semmi baj nem eshet velük? :3
Leült hát Kin mellé és.... meghökkent. Már rég nem emlékezett a kis összezörrenésükre, meg nem is vette annak. Tolakodó volt amikor felhozta a céhet, a srác meg azért csak kihúzta bő két évig minden segítség nélkül. Nem akart fennhéjázó lenni, de úgy látszik úgy jött le a másiknak.
- Nem történt semmi. ^^ - nyugtázta végül is Kinnek is a békepacsi után. Simán lepacsizik ám ő emberekkel. Bizony! :3 Aztán Kuro nyomatékosabban jelenti ki, hogy húzás fel... Anat is megindul, így Alex is feláll. Nem mellesleg lerí a franciáról, hogy akar valamit tőle.
- mata na~ :") -
Elköszönt a lovagtól és felnyalábolt egy tálka tészta salit. Ahogy felértek, Anat félre vonta. Ő meg csak bólogatott az elején.
- Ühüm, ühüm :3 Nem bízom benne a legutóbb válogatott szitkok közepette akart megölni, csak mert férfi vagyok. Surprised

- Azonban az arcán látható volt, hogy mégis nyugodt. - Ám ha nem változtatott a játék menetén, akkor ez valóban csak egy játék és nem éles küzdelem. A legutóbbiak is mind élnek, Ayato is köztük volt, meg Jun is. Surprised

Meg addig nem enged el minket, amíg végig nem visszük.... <.< -
Jelentette ki flegmán egy kisebb sóhaj előtt.
- Szerintem nem lesz semmi baj.... de azért jobb ha készenlétben állunk.... bármit is jelentsen ez. o.o -

Abban a kis időben, amíg mindenkinek várakoznia kellett ő megevett, majd pihizett egyet. Nem hunyta azonban le a szemét rendesen, aludni nem tudott volna. Ahhoz túl izgatott volt, a szó negatív és pozitív értelmében is.
Leérve leült Kin közelébe egy kényelmes fotelba. Közben pedig válaszolt is a feltett kérdésére.
- Játszunk.... Smile

by **Shukaku** Csüt. Május 01 2014, 07:19

Egyedül az Atoru nevű tett fel kérdést nekik, ami nagyon fura volt, méghozzá azért, mert még Shu is több kérdést várt, ha illetlenül beállnak az ajtóba és vizslatják a többieket. Timidusnak ez pedig azt jelentette, hogy már is felírathat valamit a lány füzetébe. Természetesen válaszoltak a fiúnak.
-Igen, engem. Shu. Shukaku igazából, de mindenki így szólít… illetve… a legtöbben.
Kicsit elpirul, és meghajolt a fiú felé.
-Én meg Timidus vagyok, és majdnem mindenki Timidusnak szólít, de néhányan Timinek. Meg egyszer Peter Timudusnak. Azt nem értettem, hogy miért.
-Mi is igazán örvendünk. Jó játékot!
-Yap!
Ezután egy másik személy fogadta el Shu bocsánatkérését, majd Kincaid köszönt nekik újfent, amire ismét csak meghajlással és visszaköszönéssel válaszoltak. Ezután sorra megérkeztek a többiek is, Shu azonban nem ült le, hanem egy ideig tétován álldogált, cipője orrát figyelte, majd halk hangján megszólalt.
-Én... üdvözlök mindenkit... nem szeretnék zavarni, de eszembe jutott, hogy... ha… nem szeretnétek játszani… mert látom, hogy sokan dühösek… akkor szerintem… mi lenne ha mindenki szépen sorban elmondaná, hogy milyen sorsolást kapott, és akkor akár rögtön haza is mehetnénk, mert tulajdonképpen vége is lenne a játéknak. Kayaba bácsira is mindenki azért dühös, mert itt tart minket akaratunk ellenére… de most például adott lehetőséget kijutni… de… ha valaki szeretne játszani, mert például Timidus is szeretne játszani, akkor mondjuk ő ne mondja meg, és akkor a gyilkos játékosok azokat viszik el előbb, akik nem szeretnének játszani, ők haza is mehetnek, akik meg szeretnének, azok játszhatnak utána nyugodtan… és így mindenkinek jó lenne…
És a legszebb az volt, hogy a lány teljesen őszintén próbált segíteni azoknak, akik tényleg nem akartak játszani. Egyrészt tudta, hogy az ilyenek csak elrontják a hangulatot, másrészt nem akarta, hogy még dühösebbek legyenek Kayabára, csak azért, mert nekik nem jut eszükbe ez az egyszerű megoldás. Timidus, aki már rég helyet foglalt az egyik fotelben, először meglepődött azon, hogy Shu magánakciót indít, hiszen nem ezt beszélték meg előre, de érdekes módon nem szakította meg a lányt, hanem kivárta a mondandója végét. El kellett ismernie, hogy valamicskét azért csak fejlődött az idomár mellette. Ugyan a taktika nem volt rossz... már akinek, besorolástól függően, de az mindenképpen érdekes volt, hogy ki hogyan reagál a felvetésre... bár nem hitte volna, hogy Shu képes ilyen trükkökre.

by **Atoru** Pént. Május 02 2014, 08:23

- Tehát Shukaku és Timidus. - nézek rájuk. Nem csodálom, ha becézik, hiszen eléggé tündérien néz ki. Azonban a tündéri külső is takarhat félelmetes belsőt, ezért jobb lesz vigyázni. Ez sajna nem az a bizalmaskodós játék. Ne bízz senkiben, és talán túl éled. Mindig eszerint a szabály szerint játszottam. Most pedig majd kiderül, hogy mennyire is jó ez a taktika.
- Mindenesetre sok szerencsét! ^^ - mosolygok rá. Annak ellenére, hogy ez nem egy bizalmaskodó játék, azért még kedvesnek kell lenni. Hiszen ki tudja, hogy mikor futunk össze újra? Lehet, hogy már a játék utáni napon, lehet, hogy két héttel utáni, az is lehet, hogy soha. Ezt nem tudhatom, azonban nem szabad magam elbíznom. Eztán elindultam a kiszemelt ülőhelyem felé, és leültem. Közben a kis idomár is belépett az utolsó ember után és szóra emelte száját. Egy kissé, vagy talán nagyon is kétkedve figyeltem rá, miután befejezte a mondandóját.
- Elnézést, Shukaku kisasszony, de az előbb elmondott ötletével több helyen nem értek egyet. Először is, szerinted miért ne akarnánk játszani? Persze, logikus, hogyha valakinek van valamilyen fontosabb dolga, akkor azt bizony meg kell csinálnia. Azonban, szerintem akik tényleg nem szeretnének játszani, azok már nem Aincradban tartózkodnak, hanem a kinti, valóságos világban. Másodszor, szerinted, hogyha akármelyik ember, a mi "táborunkból" feladja magát, akkor nem nő meg az esélye annak, hogy a "gyilkosok" győznek? Pedig éppen az lenne a cél, hogy megállítsuk a gazfickókat, nem igaz? Így viszont a túlélési esélyük akár kétszeresére, vagy akár a háromszorosára is nőhet, amit nem szeretnénk, igaz? - mosolygok rá. - Harmadszorra pedig, csak így mellékesen, nem hinném, hogy Kayabára azért haragszanak, mert bezárta őket. Persze, ez a kiváltó ok, de igazából a honvágy, és az, hogy nem lehetnek a szeretteikkel a valóságban. De ezek csak az én véleményeim. - fejezem be a monológomat. Lehet, hogy nem kellett volna rögtön letámadnom ezt a kislányt. Embarassed

Azonban nem tehettem mást. Hogyha kevesebben leszünk, az én munkámnak is kevesebb értelme lesz. Az pedig eléggé rossz lenne, és ezért nem hagyhatom. Bármin is múlik, de ki fogom deríteni, hogy kik a gyilkosok. Az persze már más kérdés, hogy hinni fognak-e nekem a többiek, vagy hogy egyáltalán lesz-e időm bebizonyítani. Mert bizony könnyen lehet, hogy ezután a beszéd után, már én leszek az első számú célpont, hiszen nagy veszélyt jelenthetek a gonosztevőkre nézve, és talán most buktattam le az egyiküket. De amíg nem alapos a gyanúm, addig nem mondok semmit. Előbb észérveket kell keresni, és csak utána lehet bizonyítani. Ez sajnos így működik, és bizony ez eléggé lassú folyamat. Viszont már maga, az érte járó jutalom is kecsegtető.

by **Shukaku** Pént. Május 02 2014, 08:34

Shu fej leszegve hallgatta végig Atoru szavait, de válaszolni nem válaszolt, inkább csak a többiekre pislantott, mintegy szótlanul kikérve az ő véleményüket. Azt egyáltalán nem értette, hogy hogyan juthatnának ki olyan egyszerűen azok, akik nem akarnak játszani... hiszen Kayaba azt mondta, hogy csak egyféleképpen lehet... de Shu nem ezen fog vitatkozni. Abban persze igaza volt, hogy ha a nemgyilkosok felfedik magukat, akkor valószínűleg ha a gyilkosok győzni akarnak, akkor már kevesebből kell válogatniuk, de az is megeshetett, hogy egy gyilkos nem akart játszani, vagy éppen sportszerűek és kedvesek lesznek, és tényleg azokat viszik el elsőnek, akik haza akarnak menni. Sem Shukaku, sem Timidus nem a jutalomért játszott, és semmi kedvük nem volt ahhoz, hogy végig azok nyomják le a játék jó hangulatát, akik igazából nem is akarnak itt lenni...

by **Atoru** Pént. Május 02 2014, 09:09

~Megbántottam...~ Ez volt az első gondolatom, ahogy ránéztem a kislányra. ~Gratulálok Ato, jól megcsináltad. Még egy esélyt szalajtottál el arra, hogy egy új ismerőst szerezz.~ Gratuláltam magamnak, nem kicsit szarkasztikusan. Pedig nem akartam... én-én tényleg nem akartam! Nem gondolkodtam át a dolgokat. Pedig lehet, hogy jobb lett volna. Nem hittem volna, hogy ennyire rideg és komoly lettem volna. De most már mindegy. Amit mondtam, megmondtam, a múlton nem tudok változtatni. De talán bocsánatot kérhetek, erre még nincs késő.
- Kérlek, ne haragudj. :oops:Nem akartalak megbántani téged, csak tisztázni akartam a nézeteimet. Azonban nem hittem volna, hogy ilyen hatása. Kérlek, bocsáss meg. - hajoltam meg feléje, a szokásokhoz tartva magam. Nem akartam őt megbántani, de tényleg! Azonban hiába is magyarázkodok, azzal nem lesz jobb... De talán még megbocsát nekem, és akkor az én lelkem is megnyugszik kissé.

by **Shukaku** Pént. Május 02 2014, 09:14

Shu először értetlenül pislogott a fiúra, majd Timidusra nézett, aki szintén megvonta a vállát.
-Ne... nem. Semmi ilyesmi. Csak... kíváncsi vagyok a többiek... nézeteire is...
~Na jó... ez így egyre furább. Lehet, hogy nem kellett volna megszólalnom...~

by **Atoru** Pént. Május 02 2014, 09:25

Tehát mégse bántottam meg. Vagy pedig, csak ezt akarja velem elhitetni? Ó, mardosó bűntudat, miért kínzol engem? Tébolyba kergetsz engem. Viszont, valamit mégis kéne tennem. Hiszen, mégse maradhatok így, meghajolva, hogyha azt mondja, hogy nem bántottam meg.
- Ez esetben... Félreérthettem valamit. - hebegtem. Akkor viszont jobb lesz, ha visszaülök. Így is tettem, és leszegett fejjel, nem kicsit vörösödő arccal ültem vissza a helyemre. Talán jobb lett volna, ha nem szólok semmit, és akkor ezt elintézhettük volna nem ennyire cikisen. De ahogy az előbb mondtam, a múlton nem változtathatok.

by **Danee** Pént. Május 02 2014, 21:11

A vitát látva felemelkedtem a kényelmes fotelből, hogy szóhoz juthassak:
- Hoi, hoi, ochitsuite kudasai!- vágtam közbe, mert kétség kívül itt valakik komolyan vették a dolgot
- Ez csak egy játék, nem kell bele keverni a személyes érzéseinket, ellenérzéseinket! Attól még senkinek nem kell megsértődnie, mert esetleg rá fognak szavazni! - amúgy is én leszek az első aki kiesik...
Egy csomó gondolatom volt ezzel kapcsolatban perceken keresztül tudtam volna papolni róla, de szerintem hamar ráunt volna a társaság a hangomra, úgyhogy rövidebbre fogtam:

- Persze nyilván első körben nem fogunk tudni mi másra hagyatkozni, de ez akkor is csak egy stratégiai játék. Nyugodtan barátkozzatok össze, ha már össze lettünk zárva, mert annak semmi köze a játékhoz. De viszont a játékkal kapcsolatban a bizalom teljesen logikátlan dolog. Hiszen még ha 2 jó barát vagy céhtárs össze is beszél, de kiderül hogy csak az egyikük kapott gyilkos szerepet... akkor bárhogy is alakuljon a dolog csak az egyikük kaphat nyereményt, hiszen a csapataik egymás ellenfelei... Éppen ezért nem javallanám a kiszavazás mentes napokat, mert akkor az idő a gyilkosoknak dolgozik... bár kitudja... lehetek én is a gyilkosok egyike Rolling Eyes

Mondandóm végeztével visszasüppedtem a helyemre, had élvezzem a kényelmét, amíg még a többiek engedik

by **Kincaid** Pént. Május 02 2014, 21:44

Hát, én ezt az egészet egyetlen szóval le tudtam volna zavarni. És nem azért, mert az az egyetlen szó annyira hatékony volna, vagy bármi, csak ha már mellettem ült annak az egy szónak a tulajdonosa, és vele minden tudás, ami ezzel kapcsolatban eddig egy helyre került, így csak oldalra döntöttem a fejem, ha már mellettem ült, felé fordultam, és az előbb elhangzottakkal kapcsolatban rákérdeztem:
– Alex? Surprised

by **Anatole Saito** Szomb. Május 03 2014, 01:33

Figyelmesen végighallgatom Alex kis beszámolóját és kerekedik is a szemem. - Velem is pontosan ugyan ezt csinálta. Most már biztos vagyok benne, hogy az a csaj meg van kattanva. Viszont a játékot végig kell játszani, s akkor próbálok játékként is tekinteni rá, de megfogadom a tanácsodat és nyitott szemmel járok. Köszönöm, és az ebédet is még egyszer. - Majd miután elköszönök, bevonulok szépen a szobámba.
Nem mondanám, hogy maximálisan nyugodtan telt a pihenőidőm, hiszen folyamatosan Kuromajo motoszkált az elmémben, de igyekeztem hasznosan eltölteni az időmet. Rendezgettem a menümet, felszerelések híján a receptjeimet futottam át, kicsit még talán szunyáltam is, persze csak olyan ímmel-ámmal, mert ugye az ördög nem alszik, így én sem tehetem. Majd az első forduló után talán ki tudok engedni a feszkóból, ha tényleg megbizonyosodom róla, hogy Kuro nem akar ártani nekünk, csak játszadozik. Egy kérdés azonban nagyon megragadt bennem, amit fel kell majd tennem Alexnek. Viszont támad egy ötletem, amink a megvalósítása érdekében pár embernek - tulajdonképpen a megbízhatónak tűnő ismerőseimnek kiküldök egy-egy üzenetet, ugyanazzal a szöveggel. Meglátjuk vevők lesznek-e rá.

Leérve lehuppanok a szöszi másik oldalára - ha már Kin befoglalta a jobbját, nekem maradt a bal - mert hát azért mégiscsak biztonságérzetet adott számomra a céhtársam közelsége. Kinnen úgy tűnik van egy félig rendezett beszélgetésük, amiről nem tudok részleteket, de talán nem is kell mindenbe beleártanom magam. Mosolyogva figyelem Timidust és magamnak is be kell vallanom, hogy ez a fura medve is szórakoztat. Végignézve a társaságon, tulajdonképpen nincs is nagyon félnivalóm, hiszen 1-2 emberkét nem ismerek közülük, s azok sem tűnnek olyanoknak, akiktől tartani kéne. Igen, végre megnyugodtam, nem fog semmi sem félrecsúszni, nem lesz vérontás, nem kell féltenem sem a saját életemet, sem másokét. Az az érzés fog el közben, hogy inkább Alexre kezdenek el a többiek játékmesterként tekinteni, s talán nem vagyok ezzel én sem másként. Alighanem mindannyian inkább tőle várunk el segítséget, hiszen benne könnyebb megbízni, mint abban a vadidegen, kétes múltú nőben. Eljött azonban az ideje annak, hogy feltegyem azt a bizonyos kérdést, ami nem hagy nyugodni. - Alex, lenne egy kérdésem, aztán majd eldöntöd, hogy akarsz-e rá válaszolni. Az előző játékban milyen volt a játék menete és meddig jutottál? - Megtehetném, hogy használom rajta az emlékfelidéző képességem, de Alexen nem szívesen használnám. Olyan fura lenne.

by **Anatole Saito** Szomb. Május 03 2014, 02:05

/Megpróbállak utolérni benneteket, úgyhogy jöjjön még egy post/

Mivel páran bemutatkoztak egymásnak, így úgy érzem, hogy nekem is illenék. Mellőzöm azonban a szokásos mantráimat, s csak lényegre törően kezdek bele az eszmecserék előtt.
- Nos, üdv még egyszer mindenkinek. Én Anatole vagyok, de szólíthattok nyugodtan Anatnak. Úgy vélem baráti társaság jött össze, így szívesebben venném a közvetlenebb beszélgetést, mint a kimért, egymást gyanúsítgató, feszült hangnemet. Többen ismerhettek, bízom benne, hogy jó véleménnyel vagytok rólam, és hogy az eddig ismeretlen játékostársaknak sem okozok majd csalódást. Akkor vágjunk bele!
Shu rögtön előáll egy javaslattal, ami elsőre roppant naivan hat, aztán ahogy kibontakoznak a gondolatai, úgy válik számomra is egyre logikusabbá az, amit mond. Bár nem vagyok elégedett azzal a szereppel, amit kaptam, mégsem érzem úgy, hogy haza akarnék iszkolni, szívesen végigjátszom a játékot, sőt úgy hiszem akkor is maradok nézőnek - persze, csak ha van rá lehetőség - ha netalántán kiesnék. Ugyanakkor teljes mértékben megértem azt is, ha valakinek mindehhez nem füllik a foga és szívesebben menne haza, minthogy napokig itt dekkoljon. Én már elküldtem haza az üzeneteket, hogy Alexel kicsit kimaradunk, ne aggódjanak, szóval mi "el vagyunk engedve", ráérünk.
Érdekes, ahogy az először felszólaló fiú beszél. A "mi táborunk", "elkapni a gazfickókat". Hmm... érdekes. Lehet neki is el kellett volna küldenem a körüzenetet, estig még megfontolom.
- Atoru, igaz? - szólítottam meg végül a fiút - Van logika abban, amit mondasz, és van abban is, amit Shu mondott. Viszont szerintem ne nevezzük gazfickónak a téglát, mert lehet olyasvalaki a tégla, akinek rosszul esik ez a megnevezés, mert érzékenyebb lélek. Ne bántsuk egymást, teljen jó hangulatba ez a pár nap! - S egy hamisíthatatlan, ezer wattos Anatole mosolyt intézek felé, na meg főleg Shu felé bíztatásképpen. Amilyen udvariasan bocsánatot kér a fiú, azzal viszont feljegyez nálam egy nagy piros pontot. Közben Dan is kifejti a véleményét, s ahogy hallom, ő érti miről beszélek. Kezdem úgy érezni, hogy átok helyett áldás lesz ez a néhány napos összezárás. Nincs itt egy biliárdasztal véletlenül? \o/
- Tégla, nem gyilkos, tégla. Újból csak a gyengédebb érzelmű emberekre tudok hivatkozni...- Jegyzem meg Danee beszéde végén, majd Shura, Chanra és arra az ismeretlen lánykára mosolygok. Egy valakinek azonban nagyon hiányolom a hangját, s ez nem más, mint Timidus. - Nagyon csöndben vagy Tim, elvitte a cica a nyelved? Amúgy fiúk-lányok, most mit is kellene pontosan megbeszélnünk? Kicsit elvesztettem a fonalat. Máris kiszavazás van, vagy mi a szösz? Régen játszottam már ilyet, kicsit kiestem a ritmusból, ehhe Alex?

by **Danee** Szomb. Május 03 2014, 02:55

- Valóban, igazad van Anat-san, a szó használatom valóban elég... - tétováznom kell hogyan is fejezzem ki magamat, mert ugyan egy részről úgy gondolom nem tévedtem a szóval kapcsolatban, másfelől lélektanilag valóban helytelen - ... szerencsétlenre sikeredett, hiszen itt ha jól emlékszem valami hazugoknak, vagy hazug jómadaraknak írta játékvezetőnk, bár az is még bőven pejoratív, tekintve hogy mi csak játszunk, nem pedig bűnt követünk el. A tégla tényleg jó elnevezés, elnézést kérek mindenkitől, ha valakit megbántottam, nem volt szándékos, csak én ezzel a szóval ismertem a játékot korábbról. Még, kintről.

by **Anatole Saito** Szomb. Május 03 2014, 03:25

- Semmi gond - intézek egy félmosolyt Danee felé - Valószínűleg csak én reagáltam túl ezt az egészet. - Közben már le is nyitom a menümet, hogy újra elolvassam a játékleírást. Áhám, már vágom miért is tereltek ide bennünket. - Hmm, szóval most azt várják tőlünk, hogy 5 egybehangzó szavazattal máris hazaküldjünk valakit? Nos, hacsak nincs önként jelentkező, akkor én feleslegesnek tartom még a kiszavazást. Az igaz, hogy nagyobb tengerből nehezebb előhalászni a téglát, azonban én nem tudnék már most az elején nyugodt lelkiismerettel bárkit is megfosztani a játékélménytől. Legalább egy estét töltsünk együtt, szórakozzunk, ismerkedjünk! No, mit szóltok? Mintha láttam volna valamelyik teremben biliárdasztalt

by **Shukaku** Szomb. Május 03 2014, 07:48

Anatole Saito írta:
Egy valakinek azonban nagyon hiányolom a hangját, s ez nem más, mint Timidus. - Nagyon csöndben vagy Tim, elvitte a cica a nyelved?

A sárkány egy pillanatra körbenéz, Álomkelőt keresve, majd eszébe jut, hogy megint biztosan fura emberi kifejezéseket használt Anat. Ezután egy ideig csak fürkészőn figyel, mintha a gondolataidat kívánná olvasni, majd elvigyorodik, és bölcs képet vágva megszólal.
-Gyakorta megesik, hogy ha nem kérdezünk, választ kapunk, akár olyat is, amire eszünkbe se jutna rákérdezni.
~Például azt, hogy mi az a biliárdasztal.~

by **Anatole Saito** Szomb. Május 03 2014, 09:37

- Bölcs gondolat Timidus. Remélem azért minden rendben - Roppant mód emlékeztetett a válaszadása egy aranyszőrű majoméra, csak nem olyan szaggatott a beszéde és reszelős a hangja. Emlékek százai tolultak elmémbe, így kicsit elcsendesedve, valamivel komorabban dőlök hátra a székemben. Hiányzik Susaya Sad

by **Atoru** Szomb. Május 03 2014, 10:48

Már ketten is kifejtették a véleményüket az előbbi, Shukaku-val történt szóváltásunkra. Az előbbi Danee volt, aki gyilkosoknak nevezte a játék gazfickóit, vagyis bocsánat, ahogy Anatole hivatkozott rájuk, téglákat. Ez tényleg elég semlegesnek hangzik, lehet, hogy tényleg ez lesz a helyes megszólításuk.
- Igazad van Anatole, a gazfickó tényleg kicsit kemény kifejezés, és nem is gondoltam bele, hogy esetleg valakit megbánthatok bele... ~Mint az előbb is...~ És elfogadom, hogy Shukaku érvelése is ésszerű, hiszen most a szórakozás a fontos, és így bizony kitudnánk zárni azokat, akik megfosztanának ettől az örömtől. - adom be a derekamat. Egy kicsit bizony lehet, hogy túl lőttem a célon az előbb. De csak kicsit. Aztán Anatole előáll egy ismerkedős est ötletével.
- Részemről benne vagyok. Surprised

Azonban billiárdozni nem tudok. >.<- vallom be őszintén. De a kisebb beszélgetésekben bizony benne lennék, hiszen így majd összekovácsolódunk. Már csak az a kérdés, hogy ki fogja szétszakítani a bizalom láncát, hogy ki lesz a "leggyengébb" láncszem, aki tégla, és sorban küld haza minket.

by **Maci** Szomb. Május 03 2014, 11:02

- Nagyon szívesen. - Bólintottam egy hatalmas vigyorral. Végre, valaki veszi a poént... gondolom, a szöszivel ellentétben aki rám se bagózott. Sebaj majd legközelebb. - Nagyon csalódott vagyok Kuromajo-chan. - Szegtem le a fejem a visszautasítás végett majd rögtön elszánt arckifejezéssel emeltem a magasba. - De a végén szívesen leszek a peted. Meg engedem, hogy megvakard majd a fülem tövét. - Billentettem egy kicsit arrébb a fejem és rámutattam az említett pontra. Ezután visszamentem a szobámba. Mire visszajöttem már javában zajlott a beszélgetés.
- Én is bemutatkozok! - Pattantam fel az asztalra, felhívva magamra a figyelmet, vagy legalábbis megpróbálom. - Khm-khm. .. - Elő kell vennem a sármosabb hangom. - A nevem Teddy, de csak úgy szólítanak, hogy Teddy de nyugodtan szólíthatok Maci-sannak, Kuma-sannak, Medve-senpainak, te viszont szigorúan csak Teddynek. - Böktem rá Alexre, pikkeltem rá amiért lemobozott. - Még sose játszottam ilyet ezért nem is tudom, hogy kell de én is azt mondom, hogy szórakozzunk jól. - Emeltem a magasba a két mancsom.

by **Chancery** Szomb. Május 03 2014, 13:33

A lehető legszélső helyre ülök, illetőleg inkább gubbasztok, és hallgatom némán a többiek észérveit, sőt, néha azon kapom magam, hogy egy szót sem hallok belőlük.
Próbálom minden figyelmem összeszedni ahhoz, hogy együtt tudjak működni a többiekkel, persze kevés sikerrel. Két dologra vágyom: egy jó alvásra, vagy egy jó és sok, tömény italra, hogy lerészegedjek. Csak hát... nem szabad elfeledkeznem Shukaku-ról. Lehetek akármilyen rossz passzban, a kislány előtt nem lenne illendő, ha női Kurokoto-vá válnék, ezért az ital gondolatát el is vetem, és marad az alvás.
Lehunyom a szemem, és úgy hallgatok tovább.
Álomkelő sokkal fesztelenebb, mint én, érdeklődve hallgatja az érveket, majd, mikor Anat befejezi, sorban megnyitja az összes jelenlévő felé a csatornát, hogy mindenki hallhassa:
~Egyenlőre egyetértek.~
Ezek után csak a mackó bemutatkozására nézek fel, és kicsit azért elmosolyodom. Akárki vagy akármi is legyen, nagyon aranyos, és egy ilyen kis szentség előtt sem lenne illendő részegre innom magam. Oké... akkor maradjunk annyiban, hogy pihenni szeretnék, és összeszedni magam.
Ugyanis egy komolyabb játékba csöppentünk annál, mint aminek elsőre hittem.

by **Halász Alex** Vas. Május 04 2014, 23:00

Belesüppedt a jó meleg fotelbe, ám rögtön az elhelyezkedés pillanatában előbb Kin, majd a másik oldalára lehuppanó Anat is megszólította. Az előbbi szavak a....előbbi, a pihenő előtti szavak jártak a fejében. Ez valóban egy játék és úgy is kell kezelniük... a múltkor túlságosan kibukott rajta, de mégis kicsit mardosta a bűntudat azért, mert játéknak tekinti. .... Azonban.... lehívta a menüjét és vagy még háromszor átfutotta a szóhasználatot. Nem volt semmi olyan a fogalmazásban ami konkrét bűntényre utalna. Talán így is tudatni akarják velük, hogy semmi pánik.... vagy .... megrázta fejét kábán. A paranioia most nem helyén való. Nincs mitől félni. :3
- Nem ajánlom. Neutral

- Jelentette ki Anat ötletére egyből a saját véleményét. - Elsőre azért vesztettünk, mert a téglák előnyben voltak velünk szemben az első nap kiszavazatlansága miatt. Ők kezdtek. Ha tippelünk és hazaküldünk egy ártatlant, ott tartunk, ahol tartanák amúgy is, azonban így megvan az esélye annak, hogy egy tégla essen ki. -
Sóhaj.
- Nem egyértelmű. ... Nekem több választottam is lenne, kezdve A Mobbal. ^^ Habár ez csak rábökős módszer.... biliárdozni meg nem tudok. ._. .... tényleg skippeljük a mai napot?..... azért kérdezem ... - ült feljebb kissé belemelehgedve az ötletébe. - mert elsőre én mondtam, hogy ne vagdalkózzuk vaktában, de ezzel csak a téglák nyertek. <.<

by **Anatole Saito** Vas. Május 04 2014, 23:31

- Álex - kuncogok a nem létező bajszom alatt - Most próbálod magadról terelni a gyanút? *kunc*

by **Halász Alex** Vas. Május 04 2014, 23:37

-

- ._. - -.- - ...mellé, pff, totálisan. >.> - jelentette ki higgadtabban is, mint hitte volna. Nem játszadozott azonban a hangjával. Nem váltott színt, és meg sem ijedt a kérdéstől. Inkább nevetne, habár helyette csak wtf-elt. - komolyan mondtam, hogy az üres járat lehet kedvezőtlen lesz a számunkra, de nem tudok mondani senkit, akire gyankodhatnék, szóval nem fogok erősködni. xD -

by **Anatole Saito** Vas. Május 04 2014, 23:40

- Nekem is az okoz gondot a szavazást illetően, hogy nincs "gyanúsítottam" - s az idéző jeleket mutatom is ujjaimmal - No, akkor szerintem legyen demokrácia és szavazzuk meg, hogy szavazzunk-e. Aztán ebédelnék, ha nem bánjátok. - közben simizem a korgó gyomromat - Al, maradt még a saliból?

by **Danee** Vas. Május 04 2014, 23:47

- Ami azt illeti teljességgel egyet értek Alex álláspontjával, de ezt már én is kifejtettem. A szavazás két élű kard, de a tétlenség a biztos vereség felé sodorja a civileket - jegyeztem meg feltápászkodva a fotelből, vetettem egy pillantást Chan felé, aki egy kissé aggasztott, legszívesebben előkaptam volna egy plédet az inventoryból, hogy betakarjam, ha valóban pihenni vágyik, de rá kellett jönnöm, hogy az inventory bizony kong az ürességtől, így hát letéve tervemről kénytelen-kelletlen visszahuppantam

by **Shukaku** Vas. Május 04 2014, 23:58

Shu szépen visszacsücsül a székébe, Timidus helyet szorít neki, és együtt hallgatják a javaslatokat. A sárkány Anat szavai után szólal meg.
-Yap! Támogatom a javaslatot! A szavazás és az ebéd jó ötlet.
Majd szépen csöndben tovább figyelnek.

by Ajánlott tartalom