[Küldetés] Liar Game

Végre teljes volt a társaság. Azonban az utolsó tag megérkezése nem volt teljesen vihar nélküli. Egyből ketten is felszólaltak ellene, habár Anatole visszavonta a szavazatát, hiszen a kislány mégis csak megszólalt és bemutatkozott. Danee viszont kötötte az ebet a karóhoz, és továbbra is kiállt a saját igazáért, amíg Kaibutsu pedig rámutogatott. Ennek az egésznek nincs semmi értelme. És még a kardforgatót sem láttam így viszonyulni senkihez, főleg nem egy lányhoz... Talán majd rá is ügyelnem kéne.
- Danee, egymásra mutogatással nem érünk el semmit. - fordultam feléje. Majd a lányhoz fordultam. - És Kaibutsu, én se ismerek innen senkit, kivéve Danee-t, akivel eddig egyszer-kétszer találkoztam. De ez most egy tökéletes alkalom, hogy megismerjünk téged is, és te is minket. Mit szólsz hozzá? ^^ - próbáltam csitítani kedélyeket. Azonban ezt nem tehetem meg örökké. Előbb-utóbb ki kell szavaznom valakit, vagy pedig engem fognak kiszavazni, így nem tudok örökké békét teremteni, és nem menekülhetek a választás elől sem, tudom... De egyelőre többet akarok megtudni. Ezután még Alexet is meghallgattam.
- Van abban valami, amit mondasz, Alex. Én személyesen nem ismerem Shukakut, azonban egyenlőre nekem úgy tűnik, mintha mindenkivel csak jóban szeretne lenni. Olvastam egy könyvet, ahol embereknek kellett túlélniük úgy, hogy egymást győzték le, és az egyik lány elhitette, hogy nem kell tőle félni, mert ő úgyis gyenge. A végén kiderült, hogy igenis kellett volna, mert ő nyert, és a végén bizony eléggé belehúzott. De ez is csak egy lehetőség a száz közül. - mondtam, és vártam a reakciókat.

- Kaibutsu, örülök, hogy megismerhetlek! Még mielőtt azt gondolná bárki is, hogy azért szavaznék rád, mert te engem gyanúsítasz, el kell hogy szomorítsalak titeket. Én nem fogok érzelmi alapon szavazni, a játék ugyanis nem arról szól, kit szeretünk és kit nem, ez pusztán stratégia.
Válasz közben Atorura is vetek egy pillantást. Lám, róla se tudok sokat, azonban itt ez nem meghatározó tény.
- A tettek és szavak mögött vélt okok azok, amik alapján bárkit is gyanúsnak vélek, és mint mondtam, nap végéig szeretnék időt adni magunknak, én csak nap végén szeretnék végleges döntést hozni. Mellesleg, a gyanúsítottaim közt vannak kedves ismerősök is, nem Kaibutsu az egyetlen akire jelenleg gyanakszom, ám számomra jelenleg ő áll az első helyen
Shu láthatóan nem kedvel, de ezt elintézem egy vállrándítással
- Én nem vagyok jó főzésben, azt hiszem, jobban jártok, ha inkább rátok hagyom ezt a feladatot, de előkészítésben még szívesen segítek, ha kellek. Italok terén pedig Anatole-sama megelőzött, de majd igyekszem legközelebb meglepni titeket valamivel, ha még itt leszek!
Aztán meg Anat intéz felém kérdést, amit csodálok, hogy eddig senki nem pedzegetett eddig. Egy nagy sóhaj után adom meg a választ:
- Szinte biztos voltam benne, hogy én vagy Shu fog meghalni első este, és nagyon bosszantott a tétlenség, ami a civilek túlélési esélyeit rontja. Természetesen én se hinném el magamról, hogy civil vagyok. Nincs semmilyen bizonyítási alapom. Nyugodtan kiszavazhattok, ha engem éreztek gyanúsnak, bár én még szeretnék pár napig köztetek maradni, ha végre találunk valami szórakoztatóbb elfoglaltságot.

- Jó kérdés. Aki ismeri Shukakut, az tudja, hogy korához képest kimagasló az intelligenciája. Még az én korosztályomhoz mérten is sokkal komplexebbül gondolkodik. Legalábbis én így látom. És mint ilyen bármelyik oldal számára ütőkártya vagy éppen a legnagyobb veszélyforrás: ha civil, akkor segíthet rövidtávon leleplezni a téglát, ha viszont ő a tégla, vagy az egyik tégla, akkor könnyedén megvezethet minket
Alex megvéd, de hogy...
- Kikérem magamnak, én nem ... vagyok tapló. Az egy gomba fajta! Max egoista. Azt vállalom!

A kislány mondott is egy példát, pont az ellenkező esetre.
- Igen, az is egy remek olvasmány, azonban én is csak egy lehetőséget mondtam a száz közül. :DMég az is lehet, Chan által említett példa lesz, habár arra a legkisebb az esély. És elnézést, mint mondtam, egészen eddig nem találkoztunk, így a semmiből kellett építkeznem, de remélem nincs harag. - mondom. De ha van is, akkor sem tehetek semmit. Ez a játék sajna, mint ahogy azt már említettem, nem a bizalomról szól, hanem a megfigyelésről és taktikázásról. Az ellenfél helyébe kell magunkat képzelni, csak így nyerhetünk.
- Danee, ez most önellentmondás volt, részben. Pont az előbb mondtad, hogy meg se szólalt, és semmit sem tett. Persze ez is gyanúsnak számít, de mi van, ha olyan a természete, hogy ismeretlenek között nem mer felszólalni? Ahogy láttam, Chan is ezt csinálta, és ő neki nem mondtad ezt, így ezt nem értem.   - mondtam, majd Chan felé fordultam. - Persze téged se vádollak, csak egy ellenpélda volt, semmi más.
Közben pedig hallgatta Alex eszmefuttatását.
- Ez mind szép, és jó Alex, azonban most megint egy művel kell jönnöm, a Nyolc nővel. Ott is mindenki gyanús volt, és volt indítéka arra, hogy megöljék a férfit. Mindenkinek, kivéve az egyiknek, aki aztán összegezte is, hogy kinek milyen a jelleme. Most talán te játszod ezt a szerepet? - kérdezek vissza. Ha harc, hát legyen harc. - Hiszen te is az első napon kedveskedtél mindenkinek, aztán fel kellett menni, elolvasni a levelet. Azután volt egy veszekedésed Teddy-vel is, és mára ő sincs itt. Habár ez eléggé könnyű levezetés, de kimondta, hogy komplexnek kell lennie? Semmi sem szórakoztatóbb, mint látni, hogyan gyötrődik a többi a játékos, hogy mégis ki lehet, miközben a legalapvetőbb taktikákat vetik el. Néha az egyszerűség a legkuszább taktika.

- Aturo, Chan legalább adott valami életjelet, meg aztán a macska legalább mondott valamit helyette. 
Aztán Chanhoz fordulok:
- Ne haragudj, hogy rögtön a második találkozásunkkor ilyet teszek, nincs benne semmi személyes, de ha már feszegetik a dolgot: Chan, te is az egyik gyanúsítottam vagy, bár kétség kívül, nem az elsődleges.
Majd visszafordulok a többiekhez:
- De van még két másik jelöltem is, akiknek a nevét egyelőre nem osztanám meg. Persze lehet, hogy emiatt én kerülök ki ma este a tégla által, de inkább kimondom, mint hogy magammal vigyem, mert akkor biztos nem bocsájtanék meg magamnak!
Anat hívására én is felállok a reggelizésből
- Persze, menjünk!

A fiú még csak rám se bagózott. >.> Nem baj, jössz te még az én utcámba, ahogy a szomszéd néni mondogatta régebben. <.< Viszont, ahogy észrevettem, a kislány éppen az edényekkel sürög-forog, míg a többi ismerőse elmegy játszani. Szegénykém... Ezt azért nem hagyhatom. Gyorsan odaléptem hozzá, és elvettem a mosatlant.
- Majd én elmosogatok, te nyugodtan szórakozz a barátaiddal. - mosolygok rá. Ugyanis ez a valóság. Nem vagyok ennek a közösségnek a tagja, amit előbb a szőke herceg be is bizonyítod, azzal, hogy egyszerűen ignorált, mintha nem is léteznék. Mindegy... a tányérok legalább nem tudnak az ellen tenni, hogy kapcsolatba lépjek velük, hiszen el fogom őket mosogatni. De most kár ez miatt aggódni. Inkább azért aggódom, hogy ma este én leszek az áldozat, amire az esély egyre csak nő.

A kislány csak a felét adta át az edényeknek. Így viszont akkor nem fogom magam tudni lenyugtatni. Aztán még a sárkánya is utánunk kiáltott, így vissza kellett fordulnunk. Ott egy játékos, aki eddig csendben figyelte az eseményeket, és most egy Gyors Halál manővert vetne be. Végül is igaza van, hiszen így csak mondunk egy nevet, és az el fog távozni a körünkből. Eh... bárcsak mehetne csendben ez a szavazás. Azonban most hangosan kell kimondani a véleményeket is. De nem szeretem az ilyesmiket. De akkor mondok egy nevet.
- Kaibutsu. - hangzik el a válaszom. Valakinek ezt is el kell kezdeni, nem igaz? Akkor kezdem én, így a többiek még törhetik a kobakjukat. Az indokokat pedig gondolom mondanom sem kell, utoljára jött le, és kissé bizony álmos is volt. A tegnapi pedig... az mindegy is. Inkább figyelek a többiekre.