Re: [Küldetés] Picinyke Gyertyafény

by **Sinon** Csüt. Ápr. 23 2015, 19:11

Mindannyian ott álltok az ajtó közelében ahonnan gyanús, hangok sikoltások, időnként még néhány pixelt is láthattok kiszűrődni a réseken. Az nem kérdés, hogy valami történik odabent, és gyanúsnak is gyanús. Atoru gyorsan kapcsol és az ajtó szerencsére ki is nyílik. Ahogy lenyomja a kilincset az ajtó szinte magától kinyílik, és egy tányér repül egyenesen az arca irányába. Ha sikerül kikerülni, ha nem nem követi az étkészlet többi része szerencsétlenül járt tányérkát, viszont végre valahára érhetővé válik számotokra mindaz amit odakintről csak zagyva beszédnek, fülsiketítő kiáltásnak tudhattatok be.
Az idős nő aki az ajtóban fogadott benneteket, seprűjét a magasba tartva ordít rá egy kissé testesebb, nőre akinek a hóna alatt láthatjátok a többi tányért.
- Te hülye liba! Az agyadra ment a munka.
- Tudod ki a liba te... - vág vissza a néni, fegyverét az egyik sarok irányába böki ahol egy ősz hajú idős férfi fekszik, látszólag eszméletlenül. - Elcsavartad annak a léhűtőnek a fejét te varacskos disznó! Látom ám, hogy egész nap itt billegeted magad mint egy... - természetesen beszéd közben végig imitálja a jelenetet, csípőre vágja az egyik kezét és elkezdi riszálni a fenekét az idős hölgy, mire a testesebb, hatalmasra nyitja a száját, és ismét ordítva folytatja.
- Kikérem magamnak! Takarodj a konyhámból amíg szépen vagyunk! - a levegő csak úgy szikrázik, egy pillanatig csend van, majd az idős hölgy meglendíti a seprűjét hangos sikoltással egybekötve szinte suhan előre, hogy lecsapjon a szakácsnőre..

//lusta voltam színt keresni nekik, érjétek be megkülönböztetés gyanánt annyival, hogy a szakácsnő szövegeit aláhúztam Embarassed

//

by **Ayse** Szomb. Május 02 2015, 08:22

Atoru „Ne haragudj”-ára nem is reagáltam. Majd megjelent egy harmadik tag is. Ato könnyelműségének meg tudtam a fiú nevét is. Majd én is végig hallgattam az információ áradatot. Egyenlőre nem tudtam meg ezzel sokat, de a lehetséges összeesküvés elmélet itt is felütötte a fejét. Hát igen, ha tippelnem kellett volna én is úgy vélném hogy többen dolgoznak össze, de kettő három embernél nem több, bár úgy lenne. Akkor nagyobb lenne a hiba lehetőségük is. Egy rakat név és pozíció. Ennyit tudtam meg Atorutól. Majd még egy kis szösszenet.
- Azt hogy mindenki erősen kétlem… - Felelem.
- Hacsak nem túlzottan is. – Húztam fel a szemöldököm lenézően. Bár eredetileg viccnek szántam, de ezt a viccet még én magam sem értettem.
- Amúgy a futkosás helyett nem kéne inkább összegyűjtenünk a gyerekeket és pár emberkének vigyázni rá, hisz ezzel felhívhatjuk magunkra a figyelmet, és vagy így is megpróbálnak elrabolni párat, vagy pedig minket fognak megtámadni. Tehát majdhogy nem közvetlen kapcsolatba kerülhetünk azokkal akiket így hajkurászunk. – Hoztam fel egy tippet, hátha alapon, de ha elvetik sincs nagyon ellenemre hisz ki tudja kivel/mivel van dolgunk, nem akarom kockáztatni a bőröm ismeretlenekkel szemben.
- És Ato, hányan vagyunk mi? A küldetésben részt vevők, és ebből mindenki használható? – Kérdeztem rá, hisz nem mindegy. Az aki alig pár szintes inkább lépjen ki, ne húzzon le minket. És nem áll szándékomban senki hátsóját sem megvédeni ha olyanra kerül a sor… Mielőtt ezen aggályaimat kifejthettem volna, hangos csattogás és ricsaj szűrődött a közelből. Oda fordítottam a fejem, majd megindultam. Azt már nem tudom hogy a többiek utánam vagy előttem indultak el, de Joey hamarabb ért oda. Lehet gyorsabb nálam. Majd siralmas volt amit levágott… főleg hogy Ato könnyedén kinyitotta. A bentiek… Két nő. A vitájuk lényegtelen volt sajnos. Annyi hogy felhoztak egy harmadik személyt is… de számunkra lényegtelen. Ha nem jött ki senki, én megtettem, ott hagytam a lányt, és a két fiút is, a két npc-vel. Majd elindultam a folyosón, vagy fel a lépcsőn, ahova vezetett út. Megjegyeztem az időpontot amikorra várta a fiúkat, az igazgató, de addig még volt némi időm nekem is. Egy ideig még a hallgatózásommal kihallgattam Atoru-ékat, de csak akk hallgattam őket sokáig ha volt valami számomra is érdekes.

by **Atoru** Kedd Május 12 2015, 19:43

Joey végül értelmesen el tudta mondani, hogy mégis mi történt vele és hogyan. Így már ez a része is kitisztult a képnek.
- Ha komolyan gondoltad, ha nem, ennek is fent áll az esélye. - nézek komolyan Ririchio-ra. - Igazából az is megfordult a fejemben, hogy az igazgató direkt azokat a gyerekeket teszi el az útból, akikkel sok a gond, hogy megőrizze az árvaház jó hírét. - osztom meg a véleményemet a lánnyal, és természetesen Joey-val is. - Másik, amire gondoltam, hogy Wakefield Tanár úr az, aki elviszi innen a gyerkőcöket valamiért... - mondom elgondolkodva. Tudom, hogy ez a hely eléggé romos, de ez még nem indok arra, hogy elvigye a gyerekeket. Hacsak nincsen más oka is.
- Semmit Joey. - ráztam a fejemet a fiúnak. - Ez pedig egy remek ötlet, Ririchio. Szeretnéd te összehívni a gyerekeket, vagy először inkább körbenéznél? - teszem fel a kérdést a lánynak. Ha az utóbbi mellett döntene, akkor bizonyára rám és Joey-ra hárulna a feladat. Desdemona nem tudom, hogy merre lehet, Joey pedig ha jól értettem, szerzett magának néhány ismerőst.
- Nos, veled együtt négyen vagyunk. Rajtad kívül még itt van Joey, Desdemona és én. Desdemona egy idomár, akinek jéggóleme van, tehát ha találkoznál vele, akkor feltétlenül szólj neki, hogy egy csapatban vagytok. - mondom a lánynak. Hogy miért? Egyszerű. Nem sokára úgyis szét válunk, így...
És ekkor jött a hangzavar.

Az ajtó szerencsémre elsőre kinyílt... Vagy mondhatnám inkább azt, hogy balszerencsémre, mivel amint beléptem, egy tányér találta telibe az arcomat. Persze ezután volt eszem, és az evőeszközök hada elől már lentebb kerestem menedéket, miközben próbáltam felmérni, hogy mi az itteni harci helyzet.
Mint kiderült, hárman voltak a szobában, ezek közül egy eszméletlen, ketten pedig kiszámíthatatlanok. Nem a legjobb arány.
- E-elnézést, Dora Foxx-hoz és Cordelia Brown-hoz van szerencsénk? - teszem fel a kérdést a kettő nőszemélynek, még a hirtelen fellépett csendben. Persze ennek ez még nem akadályozhatja meg, hogy rátámadjon a másikra.
Nem úgy az, ha beugrok közéjük, és megfogom a seprű nyelét. A szintem magas, és csak a harmadik szinten vagyunk, arról nem is beszélve, hogy ők NPC-k.
Ha minden jól alakult, akkor nyugodtan elveszem a nőtől a seprűt és először az egyikükre, majd másikukra tekintek.
- Ha megengedik hölgyeim, akkor nekem és társaimnak lenne néhány kérdésünk. A gyerekek elrablásával kapcsolatban. - teszem hozzá egy kis szünet után, majd az említett társakra tekintek. Ririchio már el is tűnt, viszont helyette érkezett egy Desdemona.
Ha eddig nem jöttek volna beljebb, akkor intek nekik, hogy nyugodtan jöhetnek, én pedig hátrébb lépek, átadva nekik a kezdeményezést.

by **Joey Chrome** Vas. Május 17 2015, 09:10

Mielőtt rohantunk volna az ajtóhoz:
- Meg se lepődnék rajta, amilyen gengszter képe van az igazgatónak. >.> - a másik ganyúsított pedig Wakefield tanár úr Atoru szerint. Közben jön az is, hogy mit kéne tenni, illetve hogy az új lánynak szólnia kell majd Des-nek, ha netalán találkozna vele, hogy egy csapatban vannak. Éppen mondani akartam valamikor, mikor ugye jött a zaj.

Szerencsére Ato elsőre ki tudta nyitni az ajtót, így nem kellett cibálnom, mert betörnünk. Bár lehet nem kellett volna a srácnak, mert amint kinyitotta, PUFF! Kapott egy nyakleves helyett egy tányért az arcába!
- Egy adag Atoru tányéron, tálalva. Bon appetit! XD - vicceltem. Vártam, hogy jöjjön a többi tag a tányérhoz csatlakozni, de szerencsére nem jött, így gondtalanul benézhettünk, hogy mi folyik ott bent. Nos, semmi sem, csupán az idős nénike és a testesebb konyhás néni úgy veszekszik, mint két tini plázacica, miközben egy őszhajú férfi fekszik eszméletlen módon az egyik sarokban, eszméletlenül. Arról szólt a veszekedés, hogy a konyhás néni illegeti magát varacskos disznó módjára, majd a végén az ajtós néni apró csend után seprűvel ront a konyhás néninek. Mielőtt ugrottam volna, hogy állj, Atoru megtette helyettem, csak annyi különbséggel, hogy megfogta a seprű nyelét. Én nem mentem ugyan beljebb, de ha már Atoru jelzett, hogy menjünk beljebb, én megtettem.
- Öhm... Először is nekem annyi a kérdésem, hogy ki az az úr a sarokban, hogy hogy jól van-e? Második kérdésem meg az, hogy nem vettek-e észre valami gyanús viselkedést mostanában valamelyik kollégájuknál? - remélem nem lesz megint csatatér a konyhából.

by **Desdemona** Szer. Május 27 2015, 16:18

A konyhában elég szép kis csete-paté zajlik. Atoru egy repülő tányér is elkapta. De ezen felül semmi komoly baleset nem történt. Aisu is lentebb engedett a harci készültségéből, bár azért még mindig pajzsként állt előttünk az esetleges repkedő konyhai eszközök miatt. Nehogy ismételten eltaláljon valaki egy. Jó magam nem igazán tudok mit hozzá fűzni ehhez az egészhez. Csupán egy halvány mosollyal az orrom alatt figyelem az eseményeket. Joey és Atoru már egyébként is elkezdtek a helyzet magaslatára állni, és nem hinném, hogy ott bent örülnének a túl sok nézelődőnek, ezért inkább nem folyok bele igazán a történetbe, inkább csak hallgatom azt.
-Febrie-chan. Te kíváncsi vagy a vita végére vagy esetleg folytassuk az utunkat és térjünk vissza az eredeti menethez?
Ha a kislányt érdeklik az események, akkor maradok és figyelemmel kísérem a dolgot, ha viszont rábólint arra, hogy folytassuk azt, amit félbe hagytuk, akkor Wakefield után lépünk és igyekszem, majd kikérni a véleményét az eltűnésekről és némi információt is megtudni tőle. Bár a probléma, amit meg kell oldanunk égető fontossággal bír, de még sem hajt minket az idő. Hisz, ha csak rohanunk a magunk feje után, valami erőltetett tempóban, megeshet az, hogy sok információ felett átsiklunk és az nem jó a jelenlegi helyzetben. Hisz elég sok gyerek van itt és az itt dolgozók is elég szép számban vannak, tehát muszáj időt szentelnünk a legkisebb apróságra is az alaposság végett. Bár én nem vagyok nyomozó és az a tudás, amit feltudok mutatni, csak krimi regényekből származik. Viszont azokban is mindig az alaposságra törekednek és arra, hogy minden nyomot a legmegfelelőbben használjanak fel a tovább haladáshoz.

by **Sinon** Szer. Május 27 2015, 16:53

Ayse:
- Ez egy nagyszerű ötlet! - bukkan fel a semmiből Thomas, aki elégedett tekintettel néz rá Ayse-re. - Végre valaki aki használja is az eszét. Mit javasolsz hova gyűjtsük a gyerekeket? Egy teremben nem fognak elférni, a kényelemnek természetesen búcsút inthetünk. Szerintem az étkező jó lesz.. Oh egyébként Thomas vagyok. - mutatkozik be a fiú, majd visszalép a folyosón néhányat, és kinyitja az egyik ajtót a földszinten, odabent egy jókora ebédlő van.
- Én hozok néhány matracot, meg takarót, te tereld le a többieket az emeletről. Talán sötétedésig végzünk. - és már el is tűnt...
Az emeletre vezető lépcsőt hamar megtalálod ha hallgatsz a fiúra, két oldalt ajtók, szobánként 4-5 gyereket találsz. Meglepően csendesek...
Természetesen nem kötelező együttműködni a fiúval bármi más tervet is folytathatsz. Vajon mi ez a szűnni nem akaró érzés? Olyan mintha valaki figyelne...

Atoru és Joey:
Atoru hősiesen berepült a két vitázó nő közé, és sikerült elkapnia a vékonyabbik fegyveréül szolgáló seprűnyelet. Igazából az elkapni nem a legjobb szó rá, hiszen gyakorlatilag kettétört a fiú kezén a régi nyél. A szoba hirtelen elcsendesedik. A két nő összenéz, majd az idősebbik mintha kicsit elszégyellné magát, és bocsánatot is kér. A nevek hallatán bólintanak.
- Az úr nagyon is jól van! Épp most mentettem meg ettől a férjrabló piócától! Most alszik egy picit...
- Adok én neked férjrablót! Az a vén kujon csak úgy bejött ide, és... - ekkor meglátja az ajtóban álló Des-t és rámutat vaskos ujjaival. - Vigyázzon kisasszony mert még magácskára is ráugrik a doktor úr.. - a doktor úrt más hangsúllyal mondta, amihez párosult egy megvető pillantás a sarokban fekvő öregre. Szinte alig fejezte be a mondatát a másik nő máris a szavába vág.
- Hogyne! Te pedig önzetlenül felajánlottad magad neki! Milyen nagylelkű! - a seprű törött nyelével indul meg ismét, támadni készül... - Isten tudja mit tettél! És ahogy a gyerekeket sem, a férjemet sem bocsájtja majd meg!

Des:
Febrie értetlenül bámulja a jelenetet, arcáról lerí, hogy nem érti miért vitázik a két nő, ahogyan azt sem, hogy mit csinál ez a sok idegen ember a két nővel odabent.. A kérdésre lassan felemeli a fejét, picit oldalra fordítja, de nem néz a szemedbe. Az ablak felé néz.
- Mehetünk. - nyögi ki egy kicsit lassan, érezhetően habozott, erősen rámarkol a kezedre, és szorosan melletted maradva indul tovább, abba az irányba amerre láttátok menni a férfit korábban. Szerencsére néhány méterrel odébb láthatjátok kijönni az egyik szobából, ezúttal egymaga, néhány papirosba temetkezik.
- Ott van. - suttogja a lány, és mutat előre a szabad kezével, ekkor ismét az ablakhoz kapja a tekintetét, mintha megrémült volna valamitől. Ha odanézel láthatod, hogy csak néhány száraz ág csapódott az ablakhoz...

by **Joey Chrome** Vas. Jún. 07 2015, 12:03

Na szóóóóval… A férfi egy doki, aki a konyhás néni állítása szerint minden nőre és lányra ráveti magát, a vén kujon perverze, közben a neje, az ajtóban álló néni azt állítja, hogy a konyhás néni kezdett ki a fickóval, majd neki akart rontani törött nyéllel is az alábbi mondattal:
- Isten tudja mit tettél! És ahogy a gyerekeket sem, a férjemet sem bocsájtja majd meg!
- ÁÁÁLLLJ! - ugrok én is már oda, s kapom ki a seprűt, legalábbis próbálom. Ha sikerül, akkor a seprűvel a kezembe nyomom a dumát, s lehetőleg nem a seprűt másba vagy magamban:
- Az ég áldja meg önöket, valaki elrabolja a gyerekeket, s isten tudja, miféle szörnyűségeket követnek el velük, maguk meg egy fickó miatt veszekednek? Miféle példa ez a gyerekeknek, mi?! Inkább meséljenek el mindent, amit tudnak, vagy harapok! - remélem nem 18-as dologra gondolnak itt, bár ennyitől ki az, aki erre gondol? Meg azt is remélem, hogy kiderül valami újabb dolog, de azért sunyiba bekapcsolom a nyomkövetést, hátha találok valami gyanúsat, mint Abraham házában, mikor azt láttam, hogy lábnyomok vezetnek az egyik szekrényhez. Húúú, az is de rossz volt, főleg, mikor annyit luftoltam, hogy majdnem meghalt az az Alex nevű gyerek! Meg mikor az a hülye Kazuma gyerek kilökött a csónakból, mert hogy ő nem akar maga mellé senkit, én meg majdnem halálra fagytam abba a mocskos vízbe, meg mikor lezuhantam a vízesésen! >< Fúúú, hogy tökön tudtam volna ott rúgni, csak sajnálatomra nem jutott akkor eszembe, most meg nem tudom hol van, de ha összefutunk, nem felejtem el!

by **Atoru** Szomb. Jún. 13 2015, 18:04

Közbelépésemet sikeresnek könyveltem el, a veszteség is elenyésző: Egy seprűnyél. Joey is remek kérdéseket tett fel, az egyetlen probléma az együttműködés hiánya volt. De legalább azt megtudtuk, hogy a sarokban heverő férfi nem más, mint Richard Foxx, az idősb hölgy férje...
... Aki éppen most akar újból lecsapni Cordelia Brown-ra, mert viszonya van a férjével... Mint egy rossz szappanopera Nyugatról.

Már éppen állítottam volna meg őket, amikor kiáltás kíséretében egy szőke fiú lépett a látóterembe, hárítva az újabb rohamot.
- Joey... - döbbenek le a fiún. Eddig mindig csak bolondozni láttam, és hülyéskedni, mint az előbb is, amikor a tányér nekem repült.
Most viszont más volt. Határozott, erélyes... Komoly. Judy valóban büszke lehet rá. - Köszönöm, Joey. - teszem nyugtatólag a vállára a kezem, és a doktor feleségéhez fordulok. - Az előbb azt mondta, hogy a gyerekeket sem fogja megbocsátani Isten. Mire célzott ezzel? - teszem fel a kérdést, szemem sarkából Cordeliát is figyelve. Ha bármivel próbálkozna a hölgyemény - tegyük fel meneküléssel, akkor utána eredek, és visszarángatom a konyhába. Ha nem próbálkozna semmivel, akkor a doktorhoz lépek, és próbálom felkelteni, és megkérdezni mi történt vele.
Ha a hölgyek bármilyen érdemleges információval tudnak szolgálni, akkor azt lejegyzetelem az eddigiek mellé.
- És mondják csak, mit gondolnak az igazgatóról? - kérdezem meg még tőlük, mikor mindenre válaszoltak. Az a férfi továbbra sem mentesült a gyanúm alól, és számomra ő maradt az első számú gyanúsított, Wakefield tanár úrral együtt. Ők ketten tudnak a legkönnyebben egyedül maradni velük, így ez a legkézenfekvőbb... De vajon a helyes is? Ebben már nem vagyok olyan biztos.

by **Ayse** Vas. Jún. 14 2015, 14:53

A szavaimra már Atoruék nem is figyeltek, nem úgy mint a mögöttem lévő játékos. Meghallgattam a mondatát, nem mutatkoztam be ha nem kért meg külön.
- Thomas, akkor te előkészítenéd az étkezőt? - De mire kimondtam már ki is jelentette.
- Lesz elég matrac, és pokróc? Szerintem a gyerekek hozzák a sajátjukat, már akik tudják. – Teszem hozzá. És meg is indultam az emeletre, egy már kiforrott gondolattal. Felértem az emeletre, a gyerekek zsúfolásig voltak egy-egy szobába, sokallottam azt a 4-5 gyermeket egy helyen, de lehet csak mert egyke vagyok elgondolni sem tudom milyen lehet így osztozkodni. Belépek az egyik szobába ami a legközelebb esik hozzám.
- Sziasztok. – Köszönök oda nekik. Szokatlanul csendesek, talán az idegen kilétem miatt. De nem zavartatom magam.
- Több okból vagyok itt, az egyik lényegtelen, a másik hogy befogadjam valamelyikőtöket, hisz egy segéd jól fog jönni az üzletemben. Választani fogok közülletek, idővel, viszont most… szeretném ha elfogadnátok.– Jelentem ki. Miközben küldtem egy-egy barátfelkérőt mindegyiküknek. Ez csupán teszt volt hogy lehet-e és ha igen akkor örültem. Akkor el lehet végezni nagyobban.
-… egy tanácsot. – Fejeztem be úgy mintha nem csináltam volna semmi fizikálisat. A mondat is szinte egybefüggő volt, viszont elfogott egy zavaró nyugtalan érzés. Mintha figyelnének, pont ezért még a felkérés előtt bekapcsoltam a hallgatózásom, remélve hogy rálelhetek valami szokatlan neszre, vagy valami furcsa beszélgetére…
- Senki ne bízzon meg senkiben, még bennem sem. – Vigyorodtam el a gyerkőcökre,remélem sikerült picit összezavarnom őket, és igen. Én sem bízok se bennük, sem a többiekben. Viszont talán pont ezzel a mondattal érhetem el azt hogy a gyerekek úgy érezzék hogy bízhatnak bennem. Ostoba és manipulatív módszer, bár ahogy elnézem nem kell féltenem őket.
- Most viszont nyomás lefelé, az étkezőbe. A nagyobbak vigyék a pokrócaikat, takarókat is. – De mielőtt elindultok csak álljatok meg itt az ajtó előtt hogy szemelőtt legyetek. Szóval ti öten vagytok, majd amint kifáradtak folytattam az utam a következő szobához, mielőtt ott hagytam őket, jeleztem hogy mindenki egyszerre indul meg, kettessével. Majd ezt eljátszottam az összes szobával, és mivel egyedül voltam így a folyosó közepén vezényeltem őket, lefelé nyugiban.
- Mindenki maradjon itt. – Tekintélyt parancsoló hangon szóltam hozzájuk. És kerestem meg Thomast hogy mire jutott.

by **Desdemona** Szomb. Júl. 18 2015, 23:47

Kissé fejingatva néztem az előttem lezajló jelenetet. Persze meglehet érteni a dolgot, de nem kellene ekkora ramazúrit csinálniuk. Rápillantottam Febriere és láttam az értetlenséget az arcán. Bár igazából jó magam se értem a jelenetet. A két vitatkozó nő és a fiúk akik elkezdtek békíteni és kérdezősködni. Nos tényleg elég érthetetlen egy szituáció ez. Viszont nem is nézelődtünk sokáig, ugyanis mi is folytattuk azt amit elkezdtünk és a tanárúr után léptünk. Persze csak szép lassan, abban a nyugodt tempóban amiben eddig is közlekedtünk. Éreztem, hogy kislány erősebben kapaszkodik belém, így én is kissé szorosabban fogadtam a kezét és egy lágy mosollyal tekintettem rá, hogy kissé megnyugodjon. Szerencsénre még sikerült elcsípnünk Wakefield urat és pár méterrel odébb ismét meglátjuk néhány papírosba temetkezve. Febrie hirtelen az ablak felé kapja a tekintetét és mintha kissé meg is rémült volna. Én is felkaptam a fejem és kinéztem az ablakon, de csak néhány száraz ás kopogtatott az ablak üvegén.
-Nincs semmi baj. Csak a szél és a faágak tréfálkoznak velünk.
Mondtam lágy hangon és egy megnyugtató mosoly is párosult mellé. Bár valamiért motoszkál benne az a érzés, hogy nem igazán ez az amitől ténylegesen is félne. Viszont még velem és Aisuval van nem eshet baja, így nem is aggódom annyira. Ha már megkértem arra, hogy tartson velem, akkor az a minimum, hogy vigyázok rá és nem hagyom, hogy baja essen. Oda léptünk a tanár úrhoz és egy mély levegőt véve meg is szólítottam.
-Elnézést a zavarásért uram. Én Desdemona vagyok, egyike azoknak akik az eltűnt gyermekek után nyomoznak. Tudna időt szánni ránk és felelni néhány kérdésre?

by **Sinon** Szomb. Júl. 25 2015, 22:30

Atoru és Joey:
Joey kicsit erőlködnöd kell ugyan de megszerzed a fegyverként funkcionáló seprűnyelet, és ezzel mindkét nőnek a tekintetét magadra vonzod és egyszerre síri csend lett a szobában. Csupán a sarokban fekvő férfi szuszogása hallatszik, illetve egy a konyhaablakhoz csapódó ág kopogása. Joey azonban mégis egy pillanat alatt lerombolta a komoly pillanatot amit oly' nehezen sikerült megteremtenie. Az elviccelt mondatára a két nő homlokát ráncolja, majd végül Atoru kérdésére reagál az egyik sértett.
- Pontosan! Jól hallotta! Ez a disznó nem csak a férjek szívét rabolja el. Alattomosan magához édesgeti a gyerekeket, és jaj azoknak akiket sikerül átejtenie. Lehet, hogy öreg vagyok, de a szemeim jók ám! - fenyegetően meglegyinti a mutató ujját, mire a másik nő arcán döbbenet ül ki, mintha egy pillanatra habozna, beszédre nyitja a száját, majd védekezni kezd.
- Hogy lennék képes ilyesmire? Egész nap a fazekak fölött gubbasztok te satrafa! Arról nem is beszélve, hogy állandóan mellettem van az a jány is... csak nem azt akarod mondani, hogy ő is benne van? Inkább a férjed háza tájékán kellene szétnézned...
Már majdnem, hogy ismét egymásnak ugranának, szerencsére sikerül ügyesen a két nő közé állnotok ezzel megkímélve magatokat a fáradozástól. Az igazgató kérdésére pedig habozás nélkül mindkét nő ugyanazt a választ adja. "Az igazgató jó ember. Mindig segít ha szükség van rá"

Des:
A férfi megáll, nyugodt arccal fordul felétek, illedelmesen köszönt, bemutatkozik, kezét nyújtja, meglehetősen karizmatikus személynek tűnik. Majd pedig beleegyezik, hogy szakít rátok néhány percet, feltéve ha nem tart sokáig, ugyanis szeretné folytatni a kőrutat az épületben, hogy bezárja az összes ablakot, ugyanis vihar közeledik.
Beinvitál az egyik szobába, majd pedig hellyel kínál. Úgy tűnik egy tanterembe léptetek be. Régi zöld tábla, krétapor a földön, az asztalon, a régi fapadló kísérteties nyikorgó hangot ad ki amint lépkedsz rajta.
- Nos? Mik lennének azok a kérdések? Feltételezem, hogy az eltűnt gyerekek érdekelnek. Fredericknek is elmondtam már, hogy nincs semmi használható nyom ami alapján folytatni tudnánk a nyomozást. - ismét zajt hallhattok, nem túl hangosan, viszont ha ez nem lenne elég mintha egy pillanatra sötétebb lett volna a szobában, talán valaki elment az ablak előtt, ezzel elállva a fényt? hmm...

Ayse:
Thomas bólint majd elindul a dolgára. Ha egy kicsit még maradsz láthatod is, hogy ajtókat nyitogat majd rábukkan egy tárolóra ahol néhány régi rugós matracot ráncigál elő. Kis idő elteltével az ebédlőből pedig bútorok tologatásának a jellegzetes zöreje hallatszik, munkához is látott a fiú, ahogyan azt megígérte.
Az emeleten a gyerekek értetlenül néznek fel rád. Fáradtnak, kissé meggyötörtnek tűnnek, csendben ücsörögnek a szobáikban, legalábbis a többség. Azonban akadnak komisz, neveletlen, dolgozni nem akaró fiatalok is, akik nem követik az utasításaid, és nem hoznak magukkal semmit sem, beszélgetnek, miegymás.
Viszont a kezdeti problémák ellenére is sikerül végül mindenkit levezényelni az étkező elé. A kísérlet a felkéréssel nem járt sikerrel. Thomas is behurcolta a matracokat, azonban elrendezni nem rendezte el őket.
- A többit majd a kölykök megoldják. Nincs nekem ilyesmire időm. - megtörli a homlokát egy zsebkendővel, majd pedig félrehív picit távolabbra a gyerekektől, és halkan kezd hozzá a beszédéhez.
- Most mi legyen? Küldjünk be mindenkit és várjunk? Én azt javaslom, hogy állítsunk csapdát! Amikor mindenki elaludt, kiosonunk a szobából, és elrejtőzünk, úgy, hogy jól rá tudjunk látni az ebédlőre. Ha valaki ki vagy be akar jutni mi azt tudni fogjuk. Ha jól láttam hat ablaka van, és ez az egyetlen ajtó amin be lehet jutni. - bök oldalra a fejével.
A hallgatózással sajnos nem jutottál előbbre. hmm

Mindenki:
Hamarosan egy csilingelő hang hangzik fel, szakítva meg mindenki beszélgetését. Néhány perc elteltével pedig megjelenik az igazgató, és miután magyarázatot kap az érkező előtt kialakuló kis csoportosulásra, vállon veregeti a két fiút (Ayse, és Thomas).
- Nagyszerű ötlet! Azonnal értesítek mindenkit. - közli a fiatalokkal, majd útnak is indul, egyesével végigszalad a termeken, és mindenkinek beszámol arról, hogy az éjszakát közösen az étkezőben fogjátok tölteni.

Természetesen nem kötelező az étkezőbe mennetek, elvégre nyomozók vagytok, és akiket feltartotok sem mennek oda egészen addig amíg be nem fejezitek a kihallgatásukat. A beszélgetés során ami szembetűnő lehet, hogy a két nő a konyhában nagyon szeretne egymás torkának ugrani, a tanár úr pedig meglepően nyugodtan viselkedik ami talán idegesítő lehet.

by **Joey Chrome** Kedd Aug. 25 2015, 17:30

- Pontosan! Jól hallotta! Ez a disznó nem csak a férjek szívét rabolja el. Alattomosan magához édesgeti a gyerekeket, és jaj azoknak akiket sikerül átejtenie. Lehet, hogy öreg vagyok, de a szemeim jók ám! - némi döbbenet és csend után megszólalt a másik nő felháborodva:
- Hogy lennék képes ilyesmire? Egész nap a fazekak fölött gubbasztok te satrafa! Arról nem is beszélve, hogy állandóan mellettem van az a lány is... csak nem azt akarod mondani, hogy ő is benne van? Inkább a férjed háza tájékán kellene szétnézned... - szerencsére köztük álltam megint egy "elég legyen már!" kiáltással, mert ugrotak volna megint egymásnak. Az igazgatóra pedig mindketten azt mondták, hogy nagyon jó ember, s segít szükség esetén. Ekkor fény gyúlt az agyamba.
- Oké hölgyeim, tegyünk úgy, hogy maguk közül még a férjnek sincs semmi köze, mivel nincs is rá bizonyíték, egyelőre. Nem volt esetleg olyan alkalmazott, akit kirúgtak valami okból vagy olyan, akiből kinéznék, hogy gyereket rabolna és… „pénzkeresési” célokra használná fel őket? - nem szívesen kérdeztem meg, de nem kizárt, hogy valami pedofil rabolta el őket. Vagy lánykereskedők, akik azt a fiút is véletlenül lánynak néztek. Mert most jutott eszembe, hogy a három eltűntből kettő lány. Mi van, ha Shion azért rabolták el, mert lánynak nézték, vagy véletlenül meglátta őket? Te jó ég, s ha szegény kölök már a halakkal alszik, mert sokat tudott? O.O Na ekkor jött az igazgató, s értesített minket, hogy az éjszakát az étkezőbe töltjük. Töltjük? Óóóóh, már értem! Az egyikük megoldotta, hogy a gyerekek egy helyen legyenek, így kevesebb esély van arra, hogy elraboljanak még valakit! Ravasz! Very Happy

- Akkor ha mindenki aludni fog, akkor én fogok őrjáratozni, ha nem gond! - jelentettem ki határozottan.

by **Ayse** Szer. Aug. 26 2015, 10:29

Nehezen de végre sikerül mindenkit lezavarni, hiába aki nem vitt magával matracot az bizony a földön alszik, nem érdekelt különösebben. Nem többek csupán ostoba npc-k amint kiderült, és ugyan jó lett volna ha a barát vagy party meghívásos gondolatom működött volna de nem. Ez is engem igazol, és bár ugyan látványosan megkönnyítette volna a dolgomat, de egye fene. Egykedvűen baktatok le a lépcsőn, a veszekedést még ide is hallani szinte, amire csupán a számat húzom. Csupán remélem hogy Atoru-ék jutnak valamire, míg én megpillantom Thomast. Oda lépek hozzá és szinte kérdés nélkül megszólal. Nem válaszolok rá, nincs mit. Viszont amikor arrébb hív követem. A mondatára egyszerű válaszom volt, talán helyes talán nem de ezt este úgy is megtudjuk.
- Ötletnek nem rossz, viszont nem hiszem hogy a felfordulásban megpróbálkozna, hacsak nem túl vakmerő, ami viszont nekünk segítene. Ugyanakkor jó lenne tudni az eddig eltűntek adatait, azt hogy pontosan hány fő van még, a személyzettel Atoru foglalkozik, azt ráhagyom. Ugyanakkor érdekelne, hogy te mit tudtál kideríteni eddig. – Kérdezem. Majd elküldök neki is egy barátmeghívót. Csupán remélem hogy nem npc amit a házban nem láthatok, hisz idebent eltűnnek az indikátorok, valami új patch folyamán… Viszont… Összerezzenek amikor vállon vereget a férfi. Nem szeretem, ha engedély nélkül nyúlnak hozzám, így ha pihentetni kívánta volna a kezét azonnal le is söpröm onnan. Bár már így is megindult a kezem hogy eltüntessem onnan a férfi mancsát. Majd visszatérek Thomashoz. Ha többet tudtam meg örülök, és ezen információk tudatában folytatom tovább. Időközben értesítettem Atoruékat is a dologról, és informáltam magam a fiúktól ha tudtam.

by **Sinon** Vas. Szept. 27 2015, 22:43

Szépen lassan mindenki összegyűlt a helyiségben, ugyan kissé szűkösen, de most legyen ez a legkisebb probléma. Lassacskán újra egyesül a kis csapatotok, elvégre az Igazgató mindenkit értesít akit csak tud. Thomas visszatér hozzátok egy névsorral, hangosan felolvassa a neveket, majd pipálja azokat akiknek a neve elhangzott. A lista majdnem teljes, már csak Frederick hiányzik róla. Néhány perc elteltével Nathan, a kertész, és Marjorie, a kukta önként felajánlják, hogy szétnéznek, hol is van az említett férfi.
Rövidesen azonban egy hangos női sikoltás hallatszik odakintről. A nő újból és újból felsikolt, Thomas azonnal elindul felkutatni a hang forrását, int nektek, hogy tartsatok vele.

Aki követi Thomast:
Végigszaladtok a folyosón, az orvosi szoba ajtaja tárva nyitva áll, odabent, minden felborigatva, törött ampullák, üvegcsék, amerre csak a szem ellát, orvosi akták szétszóródva a földön, néhányra valamiféle vörös folyadék tapad. A szoba túlsó végében még egy szekrény is fel van borulva, úgy tűnik az a bizonyos szekrény egy ajtót takart, ami szintén tárva nyitva áll, előtte a földön nektek háttal ülve ismét felsikolt Marjorie.
- Nathan! - közelebb lépve egy kisebb helyiséget láthattok, a szoba falai mentén végig polcok húzódnak, egészen a plafonig több sornyi. Mindegyiken méretes üvegek sorakoznak, emberi testrészekkel. Szemek, belsőségek, némelyik csordultig van töltve egyfajta vöröses színű folyadékkal. A fantáziátokra van bízva, hogy mi is lehet az pontosan. A terem közepén a földön fekvő Frederick-et, és a fölé magasodó Nathan-t pillanthatjátok meg. Azonban valami nincs rendben...
A fiú kezében egy kés, arca eltorzult az őrülettől, mintha teljesen kifordult volna önmagából. Valamit motyog, azonban nem értitek mit is mond pontosan, majd lesújt az igazgatóra, túl késő megállítanotok. A férfi meghalt.
Nathan kezéből kihullik a kés, és a földre rogy, keserves sírásba kezd.
- VÉGRE VÉGE! VÉHÉHÉHÉGE

A fiú letartóztatását követően, Thomas alaposan átvizsgálja a helyiséget, amelyben ti is részt vehettek ha van hozzá gyomrotok, a kutakodás alatt dossziékat találtok, különböző korábbi itt lakók kartonjaival. Meglepően hosszú listát, némi utánajárással hamar rájöhettek, hogy a kartonok valószínűleg olyan gyerekekhez tartoztak akiket "örökbefogadottnak" nyilvánítottak az évek során. Továbbá találtok különös "fiatalító, életmeghosszabbító" főzeteknek a receptjei, amelyek elkészítéséhez emberi vérre, és különböző testrészek, belsőségek felhasználása szükségeltetik.
Azonban, semmiféle hasznos nyomra nem akadtok amely segítségével bárkire rá lehetne bizonyítani, hogy ezt a bizonyos helyiséget karbantartaná.
Talán Frederick mégsem volt olyan jó ember mint amilyennek tűnt? Vagy talán az orvos egyfajta különös hobbijának lettek áldozatai ezek a gyermekek? Vajon csak egy ember volt benne ebben az egészben? Kitudja...
A kukta nemsokkal Nathan letartóztatását követően bevallotta, hogy ők ketten rabolták el az utóbbi időben a gyerekeket, elmondása szerint meg akarták védeni őket azzal, hogy a kert hátsó végében elbújtatták őket. Többször is próbálta megvédeni Nathan-t, azonban Thomas mintha meg sem hallotta volna ezt az egészet.

A Picinyke Gyertyafény névre hallgató aprócska árvaház ugyan továbbra is üzemel, azonban immáron három alkalmazottal kevesebb lett. Az új igazgatóként Richard Foxx lett kinevezve, aki mint kiderült nem a gyermekek iránti szeretetéről volt híres. Marjorie a történtek után eltűnt, Nathan börtönben végezte. Richard minden nemű segítséget visszautasított a rejtett kis szoba eltakarításával kapcsolatban, "hálásan" megköszöni a segítségeteket, amiért "megvédtétek" az árvaházat, még ha ez valójában nem is így történt.

A küldetést nem sikerült teljesítenetek.

Jutalom a lejátszott 9 kör alapján:
75 exp 90 arany

Félkész küldetésért nem tudom, hogy jár-e érc/növény illetve recept jutalom.
HA jár akkor:
Ayse: Kristályírás recept és növénylátás növények.(T1 mindkettő)
Desdemona: Kristályírás recept(T2) és növénylátás növények (T1)
Joey Chrome: Érc látás és Növénylátás (T2 mindkettő)
Potion/ méregfőzés recept és Növénylátás (T2 mindkettőre)

HA jár céhjutalmazás akkor:
Liberators: 45 arany
Ayse: 8 exp, Drake Haru: 7 exp, Tachibana Makoto: 7 exp, Hikaru: 8 exp, Asuka: 7 exp

Angelic Voice: 45 arany
Mirika: 7 exp, Kusumi Ayani: 7 exp, Atoru: 7 exp, Kokoro: 8 exp, Aidor: 8

Unity: 90 arany
Jay: 13 exp, Jade Arton: 13 exp, Chancery: 12 exp, Desdemona: 12 exp, Shakan: 13 exp, Joey Chrome: 12 exp

A valódi történet,:

by **Cardinal** Szer. Szept. 30 2015, 11:58

Félkész küldetésre fél jártasságjutalom jár, szóval 1-1 recept és 10-10 nyersi.

Ayse
[T1] Kristályírás: Gyenge Kinézet Kristály Recept
[T1] Növénylátás (73->80): 1 Kis Tövisgyökér, 3 Faeno Levél, 3 Barna Gomba, 2 Tövisgyökér, 1 Vörös Pitypang

Desdemona
[T2] Kristályírás: nincs több megszerezhető recept
[T1] Növénylátás (70->77): 1 Kis Tövisgyökér, 1 Faeno Levél, 2 Barna Gomba, 1 Tövisgyökér, 1 Vörös Pitypang, 1 Örökké Lángoló Tulipán

Atoru
[T2] Potion- és méregfőzés: Gyenge Booster Méreg Recept
[T2] Növénylátás (100>107): 3 Vastag Tövisgyökér, 4 Vörös Gomba, 1 Nihil Levél, 2 Óriás Pitypang

Joey Chrome
[T2] Érclátás (140->147): 2 Fémkő, 1 Drágakő, 3 Tömény Rubin, 1 Borostyánkő
[T2] Növénylátás (140->147): 4 Vastag Tövisgyökér, 1 Faeno Ág, 1 Vörös Gomba, 2 Nihil Levél, 2 Óriás Pitypang

by Ajánlott tartalom