Re: "Az éhezők viadala" 2 - Az önkéntes száműzetés

by **Jun** Szomb. Márc. 07 2015, 18:19

Kicsit kuncogok, majd a lánykára pillantok és válaszolok a kérdésére.
- Egy csinos lány aki nagyon nagyon nagyon profin kozmetikuskodik! Azt hiszem van is egy szalonja valahol a Kezdetek városában. - persze azt nem tudom megmondani merre is van az a bizonyos szalon, az emlékezőképességem sosem volt a legjobb, és a névjegykártyáját sem tudom előrántani a zsebemből, hogy gyorsan megtájékozódhassak az információkról.
- Igen Asu volt. Küldjünk neki egy cuppantósat. - és már dobtam is egy csókot a levegőbe, majd még egyet, mert a kettő az páros szám, és párban szép az élet ugyebár.
- Hogy nekem? Hümmm.... - picit elgondolkodtam, majd pedig huncut vigyort villantok - Eljegyzési gyűrűt! Kitudja, lehet, hogy épp itt az erdőben kérik meg majd a kezünket. Vaaagy... az is jó lenne ha két gyűrűt kapnék és akkor én is megkérhetném valakinek a kezét. - kacsintok a lányra, majd pedig megpaskolom Timberly-nyant. Valójában kezdem megszokni a társaságát, és már társként is gondolok rá. Azért ahhoz, hogy az élettársi szintre lépjen még kicsit küzdenie kell, de majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. A horgászolás sikeres volt, és máris egy méretes halacskával büszkélkedhettem. Heves ugrándozások közepette pattogtam vissza a lányhoz a trófeámmal, amit meg is sütöttünk.
- A tiéd lehet a keszeg, én meg majd a tehénhalacskát eszem. - ajánlottam fel a lánynak, és már repültem is rá a sárga kis rémségre, ami valójában nem tűnt túl ínycsiklandozónak, de azt hiszem ennyi áldozatot meg tudok hozni. Egy kis szójaszóssal, némi fűszerrel, meg valami körettel talán laktatóbb lenne, de most az életpontjaink feltuningolása a legfontosabb. Hamikázás közben meglesem az üzenetet, amit Shu kapott, és újra hümmögni kezdtem.
- Ah egyre kevesebben leszünk. Szerintem az a marha rám vadászik. Sosem voltunk jóban, és állandóan bántott a szavaival. Tuti, hogy ki nem hagyná a lehetőséget, hogy saját kezűleg intézzen el. brrrr - ráz ki a hideg, már a puszta gondolatától is, hogy meg kell majd mérkőznöm vele. De amíg itt vagyok addig Shu-tannak nem eshet bántódása. Ketten egy ellen, és még Cearso is a játékban van.
- Örülök, hogy legalább Cear-nyannak sikerült elmenekülnie. Nekünk is ideje lenne tovább menni. - az út további részében nem másztam meg a fát, inkább mellette haladok, és ahogyan a lány is, én is kérdésekkel bombázom. Egyszer már beszélt, csak sikerül szóra bírni. Ártalmatlan, tapintatos kérdésekkel álltam elő, hogy biztosan ne tűnjek tolakodónak.
- Szóóóóval szűz vagy még ugye? Nem tűnsz olyannak akinek lenne barátnője. Esetleg szeretnél? Ismerek néhány nagyon csinos embert. - böködöm meg a könyökömmel, huncut vigyorral, amit egy menő szemöldök táncoltatással spékeltem meg.

//hamikázás, séta tovább a kijelölt irányba és dumcsizási kísérlet Timberly-vel. Közben pedig aktívak az észlelés, hallgatózás és keresés jártasságok//

by **Ozirisz** Vas. Márc. 08 2015, 00:12

A farkasokkal való küzdelem után újabb három husival gazdagodott a leltáram. Visszatértem a fakupachoz, amit korábban már összegyűjtöttem, majd lehuppantam, nekitámaszkodva az egyik nagyobb darabnak. Elrágcsáltam a bikahúsból még négyet, hogy az életpontjaim rendeződjenek. Így majdnem félig volt az életcsíkom, ami meg azért nem egy utolsó szempont. Előbb legyen valamennyi, amivel húzom egy darabig.
Aztán a nyers husik elrágicsálása után szépen csináltam egy kisebb kupacot a fából, ami vékonyabb darabokból állt. Majd ezt megpróbáltam begyújtani a nodachival. Aztán ideje a hússütésnek, és egy vesszőt kerestem, ami valamennyire kibírja a sütögetést. Majd arra ráaggattam egyesével a húsokat, és amennyire tudtam, megsütöttem. Haladó szintű főzéssel elvileg nem lehet nagy gondom, ha némelyiket oda is égetem, még kell maradnia elég husinak, amiből egy darabig húzom. A pókhúst pedig amúgy sem enném meg nyersen, a mérges pók húsa lehet, hogy nyersen mérgező. Bár az is csak a vadászat jártasságtól függ, hogy mennyire sikerül jól kinyerni belőle a prédát. De jobb félni, mint megijedni, és inkább megsütöm a pókica-husi-ropikat is, jók lesznek desszertnek. A farkashús... na az meg egy örök klasszikus. A farkas elvileg a vad kutya. Ha pedig a husi tűzön sül, akkor forró lesz. Akkor így készülne az Aincradi Hot Dog? Rolling Eyes

Lehet, felcsapok hotdogosnak ha vége a Viadalnak.

// farakáshoz vissza, 4 bikahús elropogtatása nyersen (18 -> 58/120HP)
// aztán tűzgyújtás, és hússütés, ami maradt a nassolás után azt mind megpróbálom megsütni.

Husik:
6-4 = 2 bikahús
9 pókhús
3 farkashús

by **Tachibana Makoto** Vas. Márc. 08 2015, 16:12

Lássuk csak... velem együtt tizenegyen kezdtük a játékot. Ebből hárman már kiestek, tehát rajtam kívül heten vannak. Van két magányos farkas, ebből egy Cearso-kun maga, egy pedig dél-délnyugat felé indult el, és tűnt el a fák között. A maradék öt pedig két céhes csapatot formál, és nincs semmi okom feltételezni, hogy különváltak volna. Cearso-kun Shukakuékkal kötött egy szövetségfélét az indulás előtt, és az üzenete alapján ez továbbra is fennáll, vagyis az a bizonyos északra tartó valaki csak a másik céhes csapat lehet, akiknek a likvidálásában segítséget ígért, és most mégis utánuk ment egymaga. Csak én érzek itt valamiféle huncutságot? :] Nyilvánvaló volt eddig is, hogy csak megpróbál átverni, de igazán szép dolog bizonyítékot is szerezni rá.
Mit kezdhet az információval, amit adtam neki? Az üzenete egyértelműen azért született, hogy ne csodálkozzak, ha nem jelenik meg túl hamar. Vagy megpróbálja utolérni az Artes-csapatot és együttes erővel lecsapnak rám azt feltételezve, hogy ott maradok az épületeknél, vagy csak szimplán ott akar tartani, hogy ne veszélyeztessem se őt, se a szövetségeseit. Mindkettő logikus megoldás, de inkább az első felé hajlok, lévén tudja, hogy megharcoltam Danee-kunnal is, és feltételezheti, hogy sérült vagyok. Szóval azt hiszem azután, hogy megnézem azokat az épületeket, utána eredek a déli magányos farkasnak :]
Szerencsére az ösvényen, amit választottam, semmi rendkívülivel nem találtam magam szembe, és az érzékeim sem jelezték, hogy bármi veszély leselkedne rám, úgyhogy az elágazáshoz érve északkeleti irányba fordultam, hogy elhagyjam az erdőséget és kémleljem kicsit azokat a házakat az észlelésemmel és a hallgatózásommal, mielőtt megközelítem. Ha szerencsém van, találok ott néhány hasznos tárgyat... vagy csapdát :]

by **Rosalia** Hétf. Márc. 09 2015, 21:27

Shu és Jun:
A husi elkészítése a főzés jártasság szintjének hála további +25 hp-t ad az ételhez, így valamicskét javult a helyzetetek. A tűzgyújtás viszont nem biztos, hogy jó ötlet volt, mert elárulhatja a pozíciótokat másoknak is. Az tölggyel való beszélgetés nem túl sikeres, jószerével csak félrebiccentett ágakkal válaszol. A füves tisztásra érve a rendszertől kaptok egy üzenetet arról, hogy mobmentes menedékhelyre érkeztetek.

Tachi:
Gyönyörűen ellavírozol minden baljós terep mellett, ami veszélyt jelenthetne rád nézve. A házikók irányából a jártasságaid nem jeleznek veszélyt. Felszálló füst tájékoztat azonban arról is, hogy a távolban előtted valaki vagy valakik tüzet gyújtottak.

Ozirisz:
A húsok megsütés jó ötletnek bizonyul, ugyanis az elkészített étel tárgyleírása szerint a sütés a főzés jártasság szintednek megfelelő további +15 hp-t ad. Tehát jelenleg rendelkezel még összesen 14 db, fejenként 25 hp-t adó húsétellel. Mi vagy te, hadtápos? Razz

A sütögetés füstje azonban ismételten megzavarja az erőd mobjait és bevonzol vele újabb szörnyeket. A francért nem akarnak békén hagyni téged kempingezni. 5 Vörös Nyálka kezd el renyhe plazmamozgásával kúszni feléd, szépen körbehömpölyögve a tábortüzedet. egyébiránt a felszálló füst elárulja a játékostársaknak is a hollétedet. (Nyitom a párbaj topicot!)

Cearso:
a két leütött majmóca után kapsz két adag husit, amik fejenként +10 hp adnak. Ahogy haladsz az utadon, érzékelheted, hogy délkelet irányban valaki vagy valakik tüzet gyújtott(ak). Egyébiránt gond nélkül haladhatsz tovább.

Határidő: 12. csütörtök éjfél

by **Shukaku** Kedd Márc. 10 2015, 07:07

-Van, igen van, én már jártam is ott, nagyon szépen berendezte. Tényleg, mintha valami középkori alkímialaborban járna az ember. Persze csak a labor része. A szalon az teljesen más. Nagyon érdekes, érdemes meglátogatni, és Asuu is nagyon kedves, és rengeteget tud a kozmetikázásról…
Na, Asuu örülhet, megvolt a reklámja egész Aincradban. A cuppanósat ugyan nem Asunak küldte, hanem Aratának, és magában el is mondta, hogy ő bizony neki küldi, de ezt ország-világ előtt nem akarta kifecsegni. Éppen elég volt, hogy Jun tudja, és nagyon kedves volt a lánytól, hogy nem hozta szóba, amikor ennyien figyelhetik őket a kivetítőkön. Perdsze szegény Timberly már nem volt ilyen szerencsés, és Shu csak a fejét fogta Jun kérdéseire.
-Juuun! Ha ilyen kérdéseket teszel fel, akkor persze, hogy nem fog szegényke válaszolni neked. T.T
A halacska finom volt, ami ugye nem csoda, hála Shunak, társa szavain azonban elgondolkodott, és meg is torpant.
-Vadászik rád? Akkor nem hagyhatjuk, hogy megtaláljon minket. Csinálunk egy kis elterelést. Ülj vissza Timberlyre, te pedig szépen kérlek gázolj bele a folyóba, és azt kövesd, majd pedig induljatok el a tisztás fele. Fél pillanat és én is ott leszek.
És valóban nem tűntek el még a szeme elől sem, mire Shu elég feltűnő, de nem túl feltűnő nyomokat hagyott a folyó másik partján az erdő felé, majd futólépésben, persze szintén a vízbe, hogy ne maradjanak nyomok, beérte Junékat. Még a tüzet sem oltotta el, hadd örüljön neki Tachi, hogy nyomot talált. Úgyis direkt olyan helyre tette, ahol nem gyulladhat fel semmi. A tisztásra érve azonban különös üzenet fogadta őket, és Shu ismét az ég felé fordította a tekintetét, megköszönve Kayaba Bácsinak.
-Juuun! Itt nem bántanak minket a mobocskák. Most már Tachit eltereltük, szerintem pihenjünk le itt. Timberly, menj kérlek olyan közel a többi fához, amennyire csak tudsz, és hunyd le a szemed, meg próbálj leginkább fának látszani, mi pedig elbújunk a lombjaid között. Ha szerencsénk van, akkor a többiek összecsapdázzák magukat, meg kiejtik egymást, amíg mi pihengetünk.

Hamis nyomot hagyunk Tachibácsinak.
Maradunk a védett területen, és mi most egy fa vagyunk.

by **Jun** Szer. Márc. 11 2015, 16:26

Na, be is lett bizonyítva, hogy nem is olyan rossz a memóriám, főleg ha fontos dolgokról van szó, mint mondjuk a kozmetika.
- Én még nem jutottam el oda, viszont láttam, hogy hogyan sminkel Asu-nyan, és valami fantasztikus! Látnod kellett volna azt a hóhölgyet! Szerintem olyan csinos hónőt nem mindennap láthat az ember... sőt egy életben egyszer, talán. A szerencsésebbek. - nem semmi volt az biztos, főleg mert még a Jeti is beleszerelmesedett a szépségbe, még ha nem is volt teljesen élő. De hát ez van, ha az emberek lehetnek együtt tárgyakkal akkor a jetiknek sem tilos a dolog, ráadásul sokkal emberszerűbb... izé jetiszerűbb volt mint bármi embereknek gyártott emberszerű dolog. Khm...
- De hát én csak dumcsizni akartam picit! Oldani a feszültséget. - fújtam fel az arcom, és a fa tényleg nem válaszolt, csendben haladt tovább, úgy tűnik a csendkirály még egy ideig tartani fog, pedig biztos tudna mondani néhány érdekes dolgot. - Csak meg akarom alapozni a kapcsolatunkat. Ugye nembaj Timberly-kun? Ugye szerinted is fontos dolog az alapozás? - böködöm meg a törzsét, közben pedig bólogatok Shu-tannak egy sort. Lehet nem most kellett volna szóba hozni a dolgot, ezzel csak rontom a hangulatot amit nehéz munka árán sikerült visszaszereznem. Már egy ideje nem fordulok hátra, és nem is aggódom, annyi baj ért már, és annyi mindent túléltünk, hogy most már semmi sem lepne meg.
- Igenis! - szalutálok és felpattanok a törzshelyemre, majd pedig onnan szólok vissza Shu-nyannak - Csak óvatosan. Ne kószálj el messzire, nem szeretném ha elveszítenénk egymást. - kicsit aggódom, de nem azért mert azt feltételezem, hogy butaságot fog csinálni, hanem azért mert könnyen lehet, hogy belelép egy ügyesen elrejtett csapdába.
- Timberly-tan így kettesben sem szeretnél mesélni egy keveset a... magánéletedről? A múltadról? Esetleg a hobbijaidról? Hümmm? Biztos sok huncutságot csinálsz, szabadidődben. Mondjuk riogatod a kalandorokat akik tépkedik az ágaidat, vagy megtapizzák a gyümijeid. Ahogy elnézem nem szereted ha megfogják őket, ugye? - közben megreptetem a levegőben a szépséges trófeám.
- Remélem nem baj, hogy én szakítottam le az almácskád, és nem valaki más.. Megbocsájtasz nekem, ha szépen kérlek? Hümm? - Pislogtam egy sort, cukin mosolyogtam, és kedvesen beszéltem hozzá. A barátságomat ajánlottam, talán ö az első növény akivel sikerült ismerkednem. Ilyent sem mondhat el mindenki magáról, hogy egy fa a szerelmetese, vagy egy dinnyefa a barátja. Sőt valószínűleg az emberek 90%-a meg sem próbált spannolni velük.
- Akkor most itt fogunk aludni?

//További kísérletezés a barátkozás és dumcsizás Timberly-vel, keresés, észlelés, hallgatózás aktív, hátha van a közelben még kaja vagy valami használati cuccli pig

//

edit:

*motiválja a többieket az írásra*

by **Tachibana Makoto** Szer. Márc. 11 2015, 17:12

Az erdő ritkulásával én is óvatosabbá váltam, mert ugyan ezeken az utakon nagyobb esélye volt annak, hogy belefutok egy felállított csapdába, egyben el is rejtett engem. Egyébként sem számítottam arra, hogy megpróbálnak megölni, addig semmiképp, amíg én nem támadok rájuk. Suzume-chan hiányában én maradtam az egyetlen olyan játékos, aki képes másoknak ártani, bár Cearso-kunra érdemes volt odafigyelni :] Most viszont, hogy már nem nyújtott rejteket az erdő, és nyíltabb terepre értem, jobban oda kellett figyelnem a környezetemre. Éppen ezért valamivel lassabban is haladtam, de mivel az érzékeim nem jeleztek semmilyen rejtőzködő lényt vagy alakot az épületek felől, és a szemem sem csalt meg remélhetőleg, ezért nem álltam meg egy pillanatra sem. Egy fél szemmel tudomásul vettem a távolban felszálló füstöt is, igyekeztem behatárolni, hogy merre is gyújthattak tüzet, de ennél többet nem foglalkoztam vele. Most más dolgom volt. Egyenesen az épületekhez mentem.

Nemsokára odaérek. Innen úgy látszik, hogy elhagyatott a hely

Írtam meg az üzenetet Cearso-kunnak immár az épület mellől, majd körbejártam a helyet, és ha nem akadtam bele egy csapdába sem, akkor be is hatoltam az épületbe, hogy felmérjem, mit találok bent. Elsősorban használható felszerelések után kutattam, és arra is kíváncsi voltam, össze tudok-e állítani egy primitív csapdát. Nem feltétlenül Cearso-kunnak, hanem akár bárki másnak is, aki erre téved. Biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb ez a hely vonzani fog valakit :]

by **Cearso** Csüt. Márc. 12 2015, 14:17

Rizs, rizs. Mit gondolsz a fán terem a rizs, hogy ilyen könnyen szerzek nektek?

Aztán mégse küldöm el az üzit. Arra bőven elég volt, hogy a bennem ősszegyült feszültséget, ami Miu eltünése okozott, legalább egy kicsit levezessem. Majd ki is törlöm az egészet.
Előbb is megláthattam volna a füstöt. Most mászhatok vissza ezen a nem éppen mászásra tervezett falon. Lefelé ugyan segített a gravitáció, de nem hinném, hogy visszafele ilyen barátságos lenne. Ahhoz meg pláne nincs kedvem, hogy mászás közben támadjon rám akármi is. Ezzel az újabb falmászás lehetősége kizárva, és inkább délnek fordulok, és a tengernél leülők egy kicsit pihenni. És ha már Shuék is halazgatnak, akkor én is összetákolok egy horgászbotot a fadarabokbol, amiket az erdőben találtam, és megpróbálok horgászni.
Majd ha rendesen felszereltem magam, akkor majd megnézem, hogy ki okozta annak a füstnek a keletkezését. Bár nem hiszem, hogy bárki is ott maradna a tűz mellett, aki tudja, hogy rá veszélyes emberek vadásznak.
Ekkor érkezik meg Tachi üzenete, ami szernt Shuék azt a megoldást választották, hogy inkább elkerülik az adott helyet.
Azt kéne, hogy ignorálom az egész dolgot,, hiszen Shu-éknak biztos megvan a maguk esze arra, hogy biztonságban maradjanak, de mégis inkább küldtem még egy választ:

Rendben, én még nem értem utol, akit (vagy akiket) követek, szóval egy darabig még eltart, amíg odaérek.

Legrosszabb esetben is csak annyi fog történni, hogy rájön arra, hogy be lett csapva.

by **Rosalia** Szer. Márc. 18 2015, 09:41

Jun&Shu:
Timberly továbbra sem túl kommunikatív, de teljesíti az idomárja által rábízott feladatot. Jun almás kérdéséreire értetlenül néz, aztán lehugyja a szemeit az erdő szélén megállapodva. Némi eltolódással, de összesen 4 ágyúlövés hangját hallhatjátok.

Tachi:
Némi eltolódással, de összesen 4 ágyúlövés hangját hallhatok. PM-ben kapod meg a további infót.

Cear:
A tengerpartra érve felfigyelhetsz arra, hogy nem is olyan messze éppen nagy harc folyik, majd 3 ágyúlövés jelzi, hogy játékos vetélytársaid húzták a rövidebbet. Nem sokkal később egy negyedik ágyúlövés is elhangzik. A horgászathoz minden körben dobnod kell hatos kockával, sikeres fogáshoz 6-ot kell dobnod. A következő postod végén dobhatsz kétszer (erre a horgászatra és a soron következő körödre).

Határidő szigorúan péntek éjfél! Aki addig nem ír, az kiesik (kivéve ha megfelelő indokkal jelezve van a késés).

by **Shukaku** Szer. Márc. 18 2015, 10:31

Nagyon megszaporodtak az ágyúlövések manapság. Úgy tűnik sortűzzel köszöni meg a Játékmester Shu és Jun remek szereplését, és azt, hogy végre valakik tudják élvezni a játékot. Ezzel a kérdéskörrel is rengeteget foglalkozott kedvenc idomárunk, és már Hinarinak is elmondta, hogy milyen remek következtetésre jutott. Nincs gonosz küldetés, csak gonosz játékosok vannak. Shu és Timidus, és Jun is ott voltak a kúriában, amiről mindenki azt siránkozta, hogy milyen szörnyű egy hely, és még Anatole is ott vált sokadszorra gyilkossá. És ugye hibáztatták emiatt a világot, Kayabát és a Játékmestert. Pedig teljesen egyértelmű, hogy csak és kizárólag a játékosok hibája az, ha vérfürdőbe torkollik egy küldetés. Jun, Timidus és Shu persze rájött, hogy a Játékmester nem azt akarja, hogy harcoljanak egymással, hanem az együttműködésre szeretné őket megtanítani, és mivel sikeresen meg is találták az elveszett cicát, és ki is juttatták az épületből, így minden tökéletes volt. Még csak sárgulni sem sárgult senki, nemhogy vörösödött volna. Na jó, persze azt tudta mindenki, hogy a robbanások kieséseket jelentenek, és az elég szomorú volt, hogy az egyetlen valós veszélyt jelentő Tachi még mindig nem esett ki. Szóval maradt a bujkálás és a cseverészés, persze csak nagyon halkan, hogy még hallgatózással se lehessen hallani, és ha bejelzett volna az észlelés, hogy valaki feléjük közeledik, akkor természetesen még azt is megszakították. Vagy ha Jun nem, akkor Shu rászólt, hogy igenis szakítsa meg. A kószálás sikeres volt, nem is ment messzire. Kellett egy kis idő, mire Jun megnyugodott amiért nem kap választ, de Shu igyekezett megmagyarázni neki, hogy Timberly most csak rejtőzködik. Ami pedig az alvást illeti…
-Nem hiszem, hogy ilyen ágyúdörgésben tudnánk aludni, de szerintem nem is kell. Látod, a többiek futkároznak össze-vissza mint a mérgezett egér, nem hiszem, hogy sokáig fog már tartani a játék.

by **Ozirisz** Szer. Márc. 18 2015, 12:04

A menekülés jó ötletnek bizonyult, ám a fáramászás csak első pillanatban tűnt annak. Sikerült ugyan felmásznom egy fára, és éppen, hogy csak, de elkerültem a nyálkát. Legalábbis akkor. Pár másodpercig megkönnyebbültem, ahogy a fa egyik alsóbb ágán néztem lefele a nyálkákra. Nincs keze, nincs lába, akkor valószínűleg fára mászni sem tud. Ez valamilyen szinten igaz is volt, ám a fára hömpölygés már más tészta. Körbehömpölyögték azok négyen a fát, és egyszercsak jöttek fel a fatörzsön. Na igen, erre nem gondoltam, hogy mászni nem tudnak, de szinte akármilyen felületen megtapadnak a nyálkák, és ezt ki is használták. Aztán jött az utolsó csapás, ami a lábam elérte. A maradék kevés életerőm is fogyásnak indult, majd egy csippanás, és éreztem, ahogy mozdulni sem bírok. Mint akit elhagy minden ereje. Behunytam a szemem, és vártam.

Mikor újra kinyitottam a szemem, a Black Iron közepén találtam magam. A látóterem sarkába pillantottam: az utolsó életpontom megmaradt, és visszatért a páncélzatból jövő bónuszom is. A Burok működött. Most először tapasztaltam meg ezt a fajta burkolást...
Elindultam a palota kijárata felé. Állítólag ott volt a béta idején a Feltámadás Szobája, ahol most az Élet Emlékműve. Találó, hogy pont ide hozott a Burok. Ha nem működött volna, akkor én is ott lennék a falon, áthúzva...
A mai nap? Hát, összességében panaszra semmi okom. Igaz, még a kempingezés előtt kiestem, de valahol várható volt. Nem győzni mentem, hanem csak mert olyan kedvem volt. Tanulságos is volt a Viadal, avagy sose bántsd a nyálkákat, mert erősítést küldenek. Ezek a vörös nyálkák... hát, annak ellenére, hogy a szivárványszínű társaikat könnyedén elintéztem, a vörösökkel nehezebb elbánni.
Valamint a konzolnál egyik nagy vágyam teljesült, még ha csak részben is, és nem pont úgy, de megérte. Már azért, hogy újra láthattam őket...
Elindultam a főtér felé, és leültem az egyik padra, ahonnan még látni a kivetítőt, és elővettem egy sört, és valami rágcsálnivalót. Avagy az élet apró örömei...

// Köszönöm szépen az eventet, user és kari egyaránt élvezte ^^

by **Kokoro** Szer. Márc. 18 2015, 16:28

Ayani... eltűnt. Történt valami. Nem kék pixelek. Valami más. A szemeim elkerekedtek. A szám elé kaptam a kezem. Reszkettem, alig bírtam állva maradni. Végül összeestem. A porba zuhantam, ültem a lábaimon.
A pónik felénk néztek. Ayani állatai szintén. Hadnagy, Tappancs, a többiek. Olyan sokan voltak. Nagyon sokan voltak. Esélyem sincs, gondoltam. Már vége.
-A...
Luna és Fenrir előre tőrt. Mint két szürke forgószél. Én feltápászkodtam, a pónik közeledtek. Atoru nem volt messze. Hisz mindvégig mellettem volt. Most is itt van, mozdulatlanul. Ő is nagyon megijedt. Kinyújtottam a kezem, megragadtam az övét. A kézfejét. Hirtelen mozdulat volt. Nem gondolkodtam rajta. Két kézzel szorítottam, és felnéztem rá. Az arcára. A... szemébe.
-Semmi baj.
Nem tudom, miért mondtam. Rettenetesen féltem. Mosolyogtam. A szemeim könnybe lábadtak. Azt jelenti, hogy még nem folyik, de gyűlik. Biztos látni. De nem bánom. Ő Atoru. Nem bánom. Nem bánom. Nem bánok semmit. Minden úgy történik, ahogy történnie kell. Én még pici vagyok. Gyenge. Jackalt sem tudom megvédeni. Ő magát védi meg. És engem. Erősebb, mint én. Pedig csak egy kis pet. Még aprócska. Erősödnöm kell. Hogy megvédhessek mindenkit. Ahogy Mirika is megvéd minket.
Éreztem a lökést, a csapást, a támadást. Majd a következőt is. Nekidőltem a mellkasának. Behunytam a szemem. Vártam. Nem tudtam, mire. Tudtam, hogy várnom kell. Luna és Fenrir megtett mindent. Mint ahogy mi is.
El kellett volna menni innen. Mikor megláttuk a pónikat. Csak tovább kellett volna mennünk.
Ayani nem tudhatta. Senki se tudhatta.
Hallottam Luna vonyítását. Minket siratott. Azt hiszem...
De én már nem félek. Mert Atoru mellett lehetek. Nincs már okom félni. Féltem, megijedtem. De már minden rendben.

Mert vele lehetek.

//Köszöntem az eventet :3 <3//

by **Atoru** Szer. Márc. 18 2015, 20:20

Egyszerűen ledermedtem. Ayani frontharcos volt, egy support. A supportoknak remek képességeik és általában magas életük van. Ayani mégis majdnem odaveszett, a képessége ellenére is.
Nem tudtam, mitévő lehetnék. Ő... sokkal erősebb volt. Mindkettőnknél. És ott állt az oldalán vagy féltucat mob is. Nem eshetett volna baja...
De esett, mert addig karmolászták őt a pónik, amíg az élete vörösbe nem lépett, és végül eltűnt. De nem pixeleződött, ez legalább egy jó hír volt.
Hülye vagyok, és mindig is az voltam. Nem tagadom, azt hittem, hogy ennél sokkal hősiesebb halált fogok halni. Hogy legalább az egyiküket túlélhetem, ha néhány másodpercig is.
- Igen Kokoro, azt kell mondani. - feleltem a lánynak, egy kicsit késve. Úgy látszik, a szervezők szerint nekünk itt kell, hogy befejeződjön az egész küzdelem. De nem bántam. Itt végre közelebb kerülhettem ahhoz, akihez szerettem volna. Akiről úgy véltem, hogy megvédeném, bármi történjék is.
És most itt állok, póniktól körülvéve. Vajon mit tehetnék? Mindkettőnknek vége lesz, ha szeretnénk, ha nem. De ahogyan láttam, nem fogunk meghalni. Legalábbis merem remélni.
- Switch Kokoro. - suttogom, még utoljára, mielőtt a pónik nagyobb kárt ejtenének bennünk. Kokoro megfogja a kezemet, nem mer többet tenni. Én elmosolyodom, és magamhoz ölelem erősen.
Ne aggódj Kokoro, nem lesz semmi baj. Nem fogunk meghalni... - szeretném mondani neki, de nem bírom, nem jön ki hang a torkomon. És ez nem is csoda. Most tapasztalom meg először a halál hűvösét. De tudjátok mit? Nem érdekelne még az sem, ha meghalok. Az utolsó perceimet boldogan tölthettem el annak a társaságában, kit szeretek. És ez nem más, mint Kokoro.

Köszönöm.

/Köszönöm szépen az eventet! ^^/

by **Jun** Pént. Márc. 20 2015, 16:44

Timberly nem szeret beszélgetni. Vagy lehet csak engem nem szeret azok után, hogy a kapcsolatunk nem éppen a legkedvesebb módon indult. Mindent megpróbáltam, de úgy tűnik még durcás egy picikét, és az is marad egy darabig. Lágyan megpaskoltam, majd pedig kényelmesen hátradőltem a törzsének, és onnan figyeltem a tájat. Egészen mostanáig nem volt lehetőségem rá, hogy körbenézzek, csak menekültünk, harcoltunk, keresgéltünk. Ágyúdörrenések zaja töri meg a csendet, szám szerint négy darab, de nem igazán érdekelt a dolog, az sokkal jobban foglalkoztatott, hogy mi miatt és merre vesztették vajon el a játékot. Talán belegyalogoltak egy jól felállított csapdába? Esetleg néhány erősebb mob, mondjuk tigrincs támadott rájuk? Hümm.. kitudja. Lehet, hogy hamarosan mi is sorra kerülünk, csak idő kérdése. De addig is kigyönyörködöm magam a szigeten amire valószínűleg soha nem tehetjük be ismét a lábunkat. Kedvem támadt festeni, annak ellenére, hogy sosem voltam igazán tehetséges, sőt gyűlöltem a festészetet. Mit ki nem hoz az emberből a viadal. A közénk visszatérő Shu-tant heves integetéssel fogadtam, miközben a fáról lelógó lábam lóbáltam.
- Na mit gondolsz? Szerintem tökéletes rejtek lesz. - vigyorogtam, örülök, hogy épségben visszaért. Persze bíztam is benne, hogy nem dobja fel a talpát, hiszen Shu-tan nem gyenge, sőt, sokkal talpra esettebb mint én.
- Szerinted nem lesz szükség fegyverekre, ha esetleg ránk találna a bunkó lovag? Tartok tőle, hogy ö is vígan sétálgat valamerre, anélkül, hogy komolyabb akadályba ütközne. - ásítok egy hatalmasat, közben pedig megpróbálom ismét kényelembe helyezni magam, hosszú nap lesz ez a mai.

by **Tachibana Makoto** Pént. Márc. 20 2015, 16:59

Nos, némi csalódást jelentett az épület belső berendezése, így a tervemmel nem tudtam a forgatókönyv szerint haladni. Az ötlet, miszerint teremtek ide egy játékos alkotta csapdát arra az esetre, hogy ha valaki erre tévedne, nem volt elvetendő, csakhogy az eszközeim nem voltak meg hozzá. Azaz abban a klasszikus értelemben, ahogy először elképzeltem, úgy nem. Másképp azonban igen :] Nem volt nehéz felderíteni az épületet, hiszen olyan egyszerű volt, mint a faék. Gyorsan megtaláltam, amit meg lehetett, és az érzékeim nem jeleztek semmilyen rejtett részt. Ez nem zárta ki azt, hogy nem is volt, azonban a játék élvezete csak akkor lehetett teljes, ha már viszonylag kezdetleges jártasságokkal is lehet érzékelni ezeket a rejtett pontokat, így valószínűsítettem, hogy ha én nem érzem, akkor nincs is.
Az ágyúdörrenésekre kidugtam a fejemet a kalyibából, de nem jutottam semmire. Igazából bárki lehetett az áldozat. A céhes csapat és a magányos farkasok egyike ugyanúgy, mint egy újraegyesült Shukaku-Cearso féle szövetség és a másik magányos farkas. Azonban mivel Shukaku-chant és Cearso-kunt annál okosabbnak gondoltam, hogy csak úgy belesétáljanak egy csapdába, így inkább a maradék felé hajlottam. Igazán kár, hogy nem én végeztem velük :] Hogy megbizonyosodjak az igazam felől, és hogy a tervemnek megfelelően haladjak tovább egyben, máris üzenetküldő panelt nyitottam.

Tachi írta:Rábukkantam az éléskamrára, hús, gyümölcs és ellenméregként funkcionáló víz is van. Tárazzunk be, aztán kalandozzunk :]

Küldtem el a levelet Cearso-kunnak. A tény, hogy érték van ezen a helyen, felkeltheti az érdeklődését és idecsalhatja. És ha idejön, akkor elértem a célomat. Ha pedig mégis ő halt meg a két magányos farkas közül... nos, az sem baj :]

by **Cearso** Pént. Márc. 20 2015, 18:18

Van-e értelme odamenni, ahol mások most harcolnak? Mikor téged is a halál fenyeget? Tegyétek fel magatoknak ezt a kérdést, és megtudjátok, hogy miért tettem úgy, mintha nem vettem volna észre a küzdelmet nem is olyan messze.
És van egy olyan érzésem, hogy jól tettem, hogy nem mente oda, hisz nemsokára néhány ágyú keltette hang felhívta a figyelmem, hogy nem a játékosok kerekedtek felül. És még egy kiesőre is figyelmeztetnek. Valószinüleg ő gyújtotta azt a tűzet nem olyan messze. Tehát az egy veszélyes hely. Bár az egész sziget az.

Ez annyit jelent, hogy négyen maradtunk. Ha nem Tachi lenne a negyedik mellettem és az Arteses lányok mellett, akkor sokkal inkább nyugodt lennék. Bár most már nincs okom találkozni vele. Bár így is elég szerencsésnek mondhatom magam, hogy idáig eljutotottam, annak ellenére, hogy nem szándékoztam komolyan részt venni a dolgokban.

Vajon visszafele is olyan gyorsan tudnék mászni, ha történne valami, mint lefele? Esetleg össze tudnék-e tákolni egy tutajt, ha véletlen a vizszint kezdene szórakozni, hisz végülis egy szigeten vagyunk. Mennyivel lehetne nehezebb tutajt késziteni, mint fegyvereket? Inkább egy másik útat választok remélhetőleg minél több embert és állatot elkerülve.
Ez meg mi? Tachi talán nem tud számolni, vagy azt hiszi, hogy vele hamarabb fogok össze, mint Shu-ékkal?
Nem nyitom meg a Tachi-tol kapott üzenetet. És hogy véletlenül se mehessen oda a kezem azonnal bezártam a menümet. Remélem Shu-ék rendben vannak.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Márc. 20 2015, 18:18

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
"Az éhezők viadala" 2 - Az önkéntes száműzetés - Page 5 4766610511_dda12706fc_s

"Az éhezők viadala" 2 - Az önkéntes száműzetés - Page 5 4766610511_dda12706fc_s

by **Rosalia** Pént. Márc. 20 2015, 18:43

Következő kör jön, nem változik semmi körülöttetek. Jelenleg mindannyian biztonságos helyen tartózkodtok. Mint fent jeleztem (és pm-ben is), Cearnak még van egy plusz pecázás dobása, amit nem használt fel.

Következő határidő 22. vasárnap éjfél.

by **Shukaku** Szomb. Márc. 21 2015, 06:01

Nem voltak éhesek, nem voltak szomjasak, de még fáradtak sem nagyon voltak. Ugye az alvás kényelmetlenségéről és jelenlegi szükségtelenségéről már mondtunk pár szót, de ugyanígy van ez a másik kettővel is. Ha valami madárka is szállott volna az Ent ágaira, Shu akkor sem szívesen fogta volna meg, hiszen a lombkoronában nem lett volna okos dolog tüzet rakni, meg úgy már egyáltalán nem lett volna okos dolog tüzet rakni, nyersen meg hogy néz ki az, hogy megegyék a húst? Oké, hogy a túlélésért küzdenek, meg egy szigeten vannak, de azért ilyen civilizálatlan dolgot mégsem csinálhatnak. Az ágakon azért még körülnézett, bogarak vagy méz, vagy madárfészek után kutatva, hiszen eddig át sem nézték tüzetesen. Na az például már sokkal inkább hardcore dolog lett volna, ha lárvákat kell enniük, és kíváncsi volt, hogy milyen képet vágna Jun, ha elé tartaná. Egyetlen ellenségük lehetett volna, az unalom, amit azonban Jun olyan könnyedséggel gyilkolt le, tépett apró cafatokra, mintha a leggyengébb mob lett volna egész Aincradban. Jun mellett képtelenség volt unatkozni. Szóval ha halkan is, de azért elcseverésztek. Persze csak olyan dolgokról, amit a képernyő kibírt, hiszen mindketten tudták, vagy legalább is Shu felhívta a másik figyelmét arra, ha esetleg a harcművész nem vette volna figyelembe, hogy jelenleg Aincrad szerte hatalmas kivetítőkön figyelik őket, és lehet, hogy Timberly ezért is nem válaszolt azokra a bizonyos kényes kérdésekre. A csacsogásból persze most csak azt írom le, ami feltétlenül fontos, a többi átlagos beszédtémát tessék odaképzelni, vagy majd leírja őket Jun user, neki úgyis könnyebben megy az ilyesmi, és a kétszázötven szó is hamarabb lesz meg így neki. Szóval Shu válasza a következő volt:
-Nem hiszem, hogy ránk akarna találni. Bizti nagyon fél tőlünk, mert tudja, hogy jó csapat vagyunk. Ha meg ránk talál, akkor majd harcolunk, és maximum nem győzünk. Nem tudom biztosan, hogy ki hogyan esett ki, de szerintem a mobok sokkal veszélyesebbek most, mint az emberek. Most az egyszer, kivételesen. Meg… az előző részben valami füstös bigyusz volt a végén. Én nem néztem végig, szóval ha te igen, akkor elmesélhetnéd, de itt is valami ilyesmire gondolok. Vagy mivel ez egy sziget, akkor majd elsüllyed, és akkor mi győzünk, mert Timberly lebeg a vízen. Vagy… vagy felrobban mint a Krakatau, akkor meg úgyis mindegy. Majd meglátjuk, hogy mit találnak ki a Játékmesterek. Eddig izgi.

Halk cseverészés, közben Timberly lombkoronájának feltérképezése lárvák, méz, madárfészek (tojás) után. ^^

by **Jun** Szomb. Márc. 21 2015, 19:06

Shu-tan próbált megnyugtatni, de valahogy nem tudtam kiverni a fejemből azt a srácot. Nem, ez kivételesen nem egyfajta romantikus vonzalom volt, sokkal inkább undorral gondoltam rá, néha talán akaratlanul még egy grimaszt is vágtam amikor szóba került, de ez csak a természetes reakció rá. Nem kedveltem, ez nem titok, ö sem kedvelt, ez sem titok, akkor mégis miért hagyná ki az alkalmat, hogy megkínozzon? Természetesen semmiért, biztos voltam benne, most, hogy itt az adandó alkalom egész Aincrad szeme láttára megszégyeníteni, akkor ö meg is fogja azt tenni, így vagy úgy de biztosan. Én pedig szeretném ezt elkerülni, minden ágyúdörrenéssel arra gondolok, hogy talán ö volt az. A remény sosem hagy el, csak bízni kell benne, hogy felrobban a kezében egy mandarin, vagy élve felfalja egy százlábú. Kiszámíthatatlan hely Aincrad ezt pedig szeretem benne, ezért nem lepne meg, ha valóban ilyen véget érne Tachibana. Letáboroztunk, és a hosszas ücsörgés kezdett kényelmetlenné válni, tudtam jól, hogy ha hangoskodom könnyen felfedhetem a rejtekünk egy kíváncsi játékosnak, de mégsem tudtam csendben maradni, sőt mi több mindenféle huncut dolog eszembe jutott, még ha nem is mondhattam ki minden, de azért próbálkoztam oldani a feszültséget, na meg persze válaszolni Shu-tannak.
- Én sem néztem végig. Miután meghalt a képmásom nem néztem tovább, kicsit lesokkolt a dolog. Azt hiszem valami mérgező füst volt, ami az aknamezőre terelt mindenkit. Vagy valami ilyesmi. De én nem hiszem, hogy olyan alacsony lenne a költségvetés, hogy megint ezt használnák az adminok. Ha meg akarják tartani a nézettségüket valami eredetit kell kitaláljanak. Hidd el ha valaki akkor én nagyon értek ehhez. - kacsintok a lányra, majd pedig elkezdtem a süllyedő szigeten agyalni.
- Most, hogy mondod... ha ez a sziget elsüllyedne, akkor ez lehetne az Atlantiszunk amit meg akarunk keresni! Emlékszel, hogy régen beszélgettünk a vízalatti szintekről? Lehet, hogy most is egy magasabb még fel nem fedezett tengerrel borított szinten vagyunk, szóval akár később még vissza is jöhetünk, ha megnyertük a viadalt! - örvendeztem, picit talán a kelleténél hangosabban is, ami talán Shu-tannak nem igazán tetszett, és talán még le is csitított, amire egy vigyorral válaszolok, picit nyugton maradok, majd ismét belekezdek a magyarázásba.
- Hé, lehet, hogy még Kraken-kunnal is találkoznánk! Kraken..-kun.. muuh - persze a krakenről először rögtön az a nagy szörnyetegizé jut eszembe, de ha ott van a kun is ami az az ominózus hajókirándulás óta került a lény neve mögé, már egy teljesen más jelentőséggel bír a szó. Magam alá húzom a lábam, már amennyire ez lehetséges Timberly ágain, és halk kántálásba kezdek.
- Kraken-kun... Kraken...kun...

//tájnézés, Shu-tan figyelése, pihi, "halk" beszélgetés//

by **Tachibana Makoto** Vas. Márc. 22 2015, 19:25

Természetesen az egyetlen dolog, amit tehettem, az a várakozás volt. Abban pedig jó voltam :] Nagyjából sejtettem, merre lehet az íjász, így amikor kimentem az épületből - nem sok értelme volt benn maradni, és esetlegesen így elmulasztani a közeledő veszély érzékelését -, a déli oldalán telepedtem le, hogy rejtve maradjak akkor, amikor esetleg megközelíti. Már ha meg fogja közelíteni, ugyanis válasz nélkül maradtam, és hogy ez így is fog maradni, a képzeletbeli homokóra pergésével egyre biztosabbá is vált. Nem vontam le belőle semmilyen következtetést, ez a rádiócsend nem feltétlenül jelentette a fiú halálát. Lehetett megtévesztés is, vagy csak szimplán meg kíván lepni azzal, hogy úgy érkezik meg, hogy nem is válaszol. Csakhogy a hallgatózásom elég magas volt ahhoz, hogy szinte biztosan meghalljam a lépteit.
Az ég felé szálló füst felé néztem, és elrévedtem néhány pillanatra, majd letelepedtem a földre és elővettem a hógömböt, amit Szophietól kaptam. Megráztam, és letettem, figyeltem a benne kavargó apró fehér szemcséket. Közben pedig azon töprengtem, hogy mi fog most következni. Ez egy show volt, és gyakorlatilag biztosan két csapat maradt, így nem tartottam valószínűnek, hogy sokáig hagyni fognak minket külön utakon járni. Ha ez egy film lenne, akkor valami olyasmivel állnának elő, ami életveszélyes, és odatereli a túlélni próbáló szerencsétleneket, ahol várja őket a gonosz főellenség, hogy aztán egyszerre két tűz közé kerüljenek, legyőzzék a gonoszt, aztán dilemmába kerüljenek, hogy egymás ellen forduljanak-e vagy se. Esetleg a gonosz is kaphat nyomot, ami a prédáihoz vezeti őt. És értelemszerűen a gonosz én voltam, immár kellően fenyegető erőt jelentve. Az pedig már csak rajtam múlik, hogy engedelmeskedek-e a forgatókönyvnek, és elbukok, vagy ezúttal a gonosz diadalmaskodik...
- Szóval elvezettek a többiekhez, vagy őket vezetitek el hozzám? Vadászhatok rájuk, vagy csapdát kell állítsak nekik? - kérdeztem félhangosan, miközben megérintettem az ujjammal a gömbölyű üvegfelületet, és megsimogattam. Én még biztonságban leszek egy darabig, ha játékos-játékos elleni küzdelmet akarnak a nagykutyák. Kevés olyan fordulat van, ahol a főgonosz képernyőn kívül hal meg :]

by **Cearso** Vas. Márc. 22 2015, 19:35

Na, azt tudom, hogy Tachi valamiért még megpróbálta felvenni a kapcsolatot. Tehát az épületek valószinüleg nem rejtettek túl sok fenyegetést. Az azért kérdéses mennyire sikerül átvernem a kiesésemmel kapcsolatban, az azzért érdekel, hogy mivel akarja felhivni a figyelmemet, de tartoztatom magam, és véletlenül se nézem meg azt az üzit. Bár kell hozzá egy kis önfegyelem, de ha valamit nem akarok megcsinálni, akkor nem fogok. Csak kell keresnem magamnak egy olyan cselekvést, ami teljesen eltereli a figyelmemet.
Fejben végigveszem, hogy a többiek nagyjából merre lehetnek, és célba veszek egy olyan helyet, ami elég közel lehet szükség esetén bárkihez. Remélhetőleg komolyabb bajok nélkül sikerül el is jutnom odáig.
Sétálok tovább a parton abban a reményben, hogy továbbra se keresztezi semmi se az utacskámat.
Úgyis hozzá vagyok szokva, hogy cél és alvás nélkül mászkáljak olyan helyeken, amik tele vannak veszélyekkel.
Erről jut eszembe a történet, mikor megkergetett egy vadállat.
Az öcsémmel már nagyjából egy hete követtünk egy csordát. És persze nem vittünk magunkkal vadász felszerelést mert akkor még egyikünk se számitott jó vadásznak, csak azt figyeltük, hogy a csorda minden komolyabb nehézség nélkül át tudjon kelni a völgyön, és ha van valami akkor szóljunk a szüleinknek. Természetesen azután is követtük őket, hogy elhagyták a völgyet, és elég messze keveredtünk otthonról. És mikor eljutottunk arra a pontra, hogy már ideje visszafordulni, akkor szembetaláltuk magunkat egy vadállattal. Legalább is az öcsém ezt mondta, mikor meglátta. Az igazsághoz azért hozzátartozott, hogy már hetek óta elég keveset aludtunk..

/ megy tovább a parton.

by **Rosalia** Vas. Márc. 22 2015, 21:09

Shu, Jun és Tachi kap egy rendszerüzenetet:

Ha egyhelyben maradsz, aktiválódni fog egy random csapda.

Még mindig ti jöttök. Shuék nem járnak sikerrel a keresgélést illetőleg. A következő körben megengedem, hogy nagyobb távolságokat is megtegyetek, csak haladjunk már >.<

Határidő: Szerda éjfél

by **Shukaku** Hétf. Márc. 23 2015, 05:55

Ez az új üzenetecske rengeteg kérdést felvetett, amin el lehetett gondolkodni, hiszen alig tartalmazott valamicske magyarázó szöveget, így Shu el is kezdte halkan kifejteni a kérdéseit.
-Ha egy helyben maradsz, aktiválódni fog egy random csapda. Oké, de ez most rám vonatkozik és rád, vagy Timberlyre is? Ha mi nyugodtan üldögélünk tovább a fa ágain, akkor tulajdonképpen mi egy helyben maradunk akkor is, ha Timberly mozog. És egyáltalán mit jelent az, hogy egy helyben? Ha két lépést megteszünk oldalra, akkor az már érvényes? Akkor már nem maradunk egy helyben? Vagy elég, ha csak helyet cserélünk az ágakon? És ha mégis egy helyben maradunk, akkor magunkon aktiválunk egy csapdát, vagy másokon? Igazán fogalmazhattak volna érthetőbben. Ettől egyáltalán nem lesz izgibb a játék, sőt, pont, hogy ezzel rontják el nekünk. Eddig azt hittem nekünk szurkoltok.
Egy kis morcos fintort, majd egy nyelvöltést küldött az ég felé. Volt már annyira jóban a Játékmesterekkel, hogy ezt megtehesse, na és persze az arcán is látszott, hogy csak viccel, és továbbra is ugyanúgy szeret játszani, és játéknak is tekinti az egészet. És volt olyan kedves, hogy azzal nem égeti le szegény játékmestert, hogy élő adásban jelzi, hogy az egy helyben az külön írandó.
-Elég furi, hogy csinálnak egy mob mentes övezetet, és utána meg elüldöznek minket innen. Hmm…
Ezt a hümmögést Juntól vette át, de egyáltalán nem abban az értelemben, ahogyan a lány használta. Bár… most meg a hümmögésről eszébe jutott Arata… aki még mindig nem küldött be semmit. Nagyon morci lesz, ha teljesen elfelejti.
-Szóóóval… akkor szerintem menjünk végig a sziget szélén ahhoz a csücsökhöz, és utána abba a toronyba. Bizti mindenki más is ilyen vizes izére számít, hogy elönti a víz a szigetet, úgyhogy senki nem fog minket a szélén keresni. És onnan még könnyebben is figyelhetjük majd Krachen-kunt.

Elküldve Junnak is, Rosinak is a térkép, ha Juncinak megfelel, arra haladunk tovább, és közben figyelünk serényen a jártasságokkal. :3

by **Cearso** Hétf. Márc. 23 2015, 12:28

Még szerence, hogy Cear nem szokott hozzá az egy helyben maradáshoz. Bár szokott vadászni, de nem igazán az a türelmes fajta, aki meg szokta várni, hogy a vad belesétáljon a csapdájába. Egy helyben várni egyébként is veszélyes, mikor rád is vadásznak mások. És amig a többieknek nem sikerül, olyan felszereléshez jutni, ami elég lenne egy normális kelepce összetákolásához, és nem fognak össze sokszoros túlerővel, addig a biztonságos helyek felkutatása az elsődleges cél.
Azt már tudom, hogy az erdőben nem tanácsos egyedül lofrálni. Talán még egy rendes társasággal együtt se éri meg a dolog.
Az épületeken kivül, amit Tachi jó szándékkal felderitett nekem már csak három-négy érdekes helyszínre emlékszem a térképről, de a játékosok annyira keletre vannak koncentrálodva, hogy ezekből kettőt azonnal ki is szortiroztam. tehát célba vettem a maradékok közül az egyiket, és mentem tovább a parton, lehetőleg minél messzebb az erdősebb részektől.
Bár mivel Shu-channak is és a Romlottnak is elég nagy észlelése volt a múltkori arénáinkon, nem hinném hogy bármelyikhez oda tudnék menni anélkül, hogy észrevennének.
Ezért nem is foglalkozok azzal, hogy minél halkabb legyek, csak egy kicsit erőltetett tempóval haladok tovább, hogyha véletlenül ugyanaz lenne az útivélunk, azért én érhessek oda előbb. Bár nem tudom, hogy Tachit mii venné rá arra, hogy elhagyjon egy biztonságos környéket. Hacsak valami nem hivná fel a figyelmét, hogy mi nem arra vagyunk. Mondjuk az is kérdés, hogy Shu-ék merre lehetnek. Talán fel kéne vennem velük a kapcsolatot. Talán..

by Ajánlott tartalom