Re: [Küldetés] Neverending nightmares

by **Mirika** Vas. Márc. 01 2015, 11:22

Feleslegesnek bizonyult az óvatoskodásom, bár azért azt túlzás lenne mondani, hogy ettől olyan nagyon megnyugodtam volna. Épp ellenkezőleg, továbbra is úgy lépkedtem, mintha tojásokon egyensúlyoztam volna, vagy valami ilyesmi... Nem tudhattam biztosan, hogy most csak lemosták-e az ablakot, vagy csak megint meg fog történni az a madaras ügy, amúgy is olyan dézsavű érzésem volt, mióta újra az ágyban találtam magam >.> Még úgy is, hogy összefutottam ezzel a ketyós csajszival, és valahogy megváltozott a ház belseje is... vagy tényleg csak én kattantam meg, hogy rosszul emlékeztem, melyik ajtó hová vezet Rolling Eyes

Mondjuk egy jó hosszú ideig összekevertem a balt meg a jobbot, de azért azon az időszakomon már túl vagyok, és talán nem kéne nehézséget okoznia a visszaemlékezésnek -.-"
Szerencsére úgy fest, hogy inkább csak járt erre a takarítónő, mert újabb szárnyas nem jött az ablakhoz csapódni, így azért kicsit megnyugodva haladtam tovább. Igaz a következő ajtó az meg olyan volt, hogy legszívesebben ki se nyitottam volna. Rátettem a kezem a kilincsre, vettem egy nagy levegőt... lenyomtam... megtoltam... de csak egy kicsit, és a résnyire nyitott ajtón bekukucskáltam a konyhába. Igen, a konyha volt az, és nem a fürdőszoba, meg nem is a kutya óla. Kábé a fejemet dugtam be, és kerestem a tekintetemmel, pásztáztam azokat a vérnyomokat a darálóval meg a bárddal, de sehol semmi...
- Basszus, azt lehet, hogy csak álmodtam...? - dünnyögtem az orrom alá halkan, és egy tisztességeset sóhajtva beléptem a helyiségbe. Körülnéztem még egyszer, de semmi sem utalt arra, amit... ki tudja mikor láttam itt. Vagy álmomban. Mindegy.
- De hol az a csaj? - folytattam a diskurzust magammal, és hát jobb híján átszeltem a konyhát is és kinéztem a szabadba. Sehol senki... Kiléptem, és benéztem a sarok mögé, ott se volt... ilyen rövid idő alatt hová szaladhatott? Futónak készül, vagy mi? >.>
- Riel-chaaa~n! - kiáltottam, és kicsit tétovább léptekkel, de elindultam az ösvényen a temető felé. Vagyis hát arra, amerre az volt, mert most nem láttam az út végén semmilyen sírt, vagy ilyesmit, csak egy elágazást.

by **Malcolm** Vas. Márc. 01 2015, 20:12

Először észre sem vette ez a balga. annyira hozzászokott már a fájdalommentes világhoz, hogy fel sem tűnt neki önkívületi állapotában a szúrós érzés a talpában. Na meg hát olyan hirtelen követték egymást a szilánkba taposások, hogy tán el is zsibbadt rögtön a lába. Aztán amikor tovább akart suhanni, vissza inkább a másik ajtóhoz, hogy fröcsögve, hörögve, nyelvét és öklét rázva, s ordítva rohanhasson végig a folyosón, akkor üt be a krach. Felfogja végre a fájdalomérzetet, agyi receptorain végigfutó parányi áramkörök egyszerre futnak be a központba és szinte sokkolóként ütik ki az agyát. Felordít. Felordít, mint egy félőrült. O pardon, ő teljesen őrült, majdnem elfelejtettem, én kis oktondi. Szóval felordít, aztán rögtön ledobja magát a szőnyegre és mint a sebesült, rühes kutya, úgy kezdi el nyalogatni a talpát, miközben fogaival és körmeivel nekilát kiszedegetni az üvegszilánkokat. Bravó, bemutatom a homo sapiens sapiens egyik mintapéldányát, ki meghazudtolja faja szellemi felsőbbrendűségét. Tapsot neki, igazán kijár. Tragikomikum.
Malcolm még ebben az önkívületi állapotában is tisztában volt azzal, hogy nem engedheti meg magának a vérzést. Egyrészt nyomokat hagy maga után és Atyja megtanította neki annak idején, hogy vérnyomokat nem hagyunk magunk után. Másrészt minden csepp kárba vesző vér olyan mértékű pazarlás, ami következményekkel járhat. Például azzal, hogy a vérveszteséget pótolni kell és ilyenkor a Bestia méginkább elszabadul benne és ha még Ő is fékevesztetté válik, nem csak Malcolm, akkor az felér egy kisebb fajta apokalipszissel. Így hát letépi magáról a pizsama felsőt és kettétépve azt, alaposan bekötözi a lábait a rongyokkal. Ettől most kb úgy néz ki, mint valami degenerált műtős nővérke, aki valami megmagyarázhatatlan oknál fogva félmeztelenre vetkezett.
Na és most jöhet az ámokfutás, vagyis az eszeveszett trappolás az új, eddig ismeretlen folyosón. Hogy miért rohan, anélkül, hogy mindent alaposabban szemügyre venne? Hát pert üldözik? Ez egyértelmű, miért kérdezel hülyeségeket? >.>

by **Rosalia** Kedd Márc. 03 2015, 23:44

Aki Gabrielle után ment:

Aki a másik ajtót választotta:

Timidus, Tantalosz:

Cearso:

\o/ MINDENKI MEGHALT \o/

Határidő március 8. vasárnap éjfél

by **Shukaku** Szer. Márc. 04 2015, 09:18

Hát ennyire Overly Attached Girlfriendre még Timike sem tudott felkészülni. Az oké, hogy kicsit morci amiért nem állandóan vele foglalkozik, és körülötte sündörög, de ilyenért azért nem szokták megölni a másikat… még az emberek sem, pedig aztán nekik vannak hülye és érthetetlen dolgaik. Mindenesetre az azért elég kiábrándító volt, hogy nem tehetett ellene semmit. Oké, ezek szerint rosszul döntött, amikor az ágyban maradt, de az eddigi küldetések nem szoktak egyetlen hibás döntés miatt véget érni. Végül is persze nem akkora nagy törés ez, ebből is lehet ha tapasztalatpontokat nem is, hiszen elbukta a questet, de tapasztalatot mindenképpen szerezni, és az néha többet ér mint az Exp. Ha már vér volt, akkor igazándiból a fájdalomra is számított. Fogalma sem volt arról, hogy mekkora is lesz a mértéke, hiszen eddig mindössze egyszer rántották meg kicsit a szarvát a sárkányos küldin… ez a fájdalom azonban sokkal másabb volt. Hosszan tartó és gyötrelmes. Rendkívül hülye módot találtak ki az emberek a meghalásnak. Ha úgyis vége mindennek, és úgyis eltűnnek, akkor mire jó nekik, hogy még fájjon is előtte? Ha a sárkány tudott volna mozogni, akkor bizonyára úgy döntött volna, hogy kicsit meggyorsítja a folyamatot annak érdekében, hogy kevésbé fájjon… de végül is az elvérzés így sem tartott tovább pár percnél, és érdekes tapasztalatokat lehetett belőle szerezni. Először is ugye azt, hogy ha véletlenségből ez nem a küldetés elbukását jelentené, az azt jelenti, hogy nemcsak a lány, de ő maga is a quest meghatározó karaktere, tehát a küldi ideje alatt halhatatlan. Ez eléggé kárpótolta volna a fájdalom miatt, és még értelme is lett volna. Emellett emlékezett arra is, hogy Shu egyszer felvetette, hogy vajon a kinti világban Timidus vére is piros lenne-e. Hála a küldetésnek, Timi most már erre a kérdésére is választ tud adni. Piros. Meg azt is ki tudja számolni, hogy milyen gyorsan vérzik el. A sárkány lehunyta a szemét, számolta a másodperceket és várta a halált. Ja igen, az embereket ez is érdekelni szokta. Mi van a halál után? Végtére is elég jó kis küldi ez, hiszen ennyi általában megtapasztalhatatlan tudást még soha egyik feladat sem adott a petnek.

by **Saya** Szomb. Márc. 07 2015, 11:59

Nana, én nem mentem a Gabby után, én álltam az ajtóban és üvöltöttem, hogy merre van Razz

Csak épp válasz az nem jött, szóval sebaj, akkor egye-fene, lelépdelek a ház területéről és elindulok. Biztos erre mehetett, Legalábbis másik ösvényt nem látok semerre, csak néhol állatokat, de még azokban sem vagyok biztos. És hogy nagyon-nagyon őszinte legyek, én már kezdek nagyon-nagyon félni is pale

~Még csak most? ~
Szóval megyünk, mendegélünk, és még dúdolgatok is magamban egy ilyen mesécskét, ami olyan volt, hogy ilyen fura hangszer szólt benne, és akkor "egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy fehér ló aki szült egy fiút akit hét évig szoptatott" ésatöbbi. Elég furi mese volt, volt benne Fanyűvő meg valami köves figura és a Koponyányimonyók \o/
~Ne kalandozz el túlságosan! Mi az ott elől?~
Hmm? Jaj, az a ... Surprised

-Gabbyy!
Már szaladok is, pedig érzem, hogy a Hugi a fejemben hirtelen szinte a háromszorosára nő és nagyon elkezd félni meg figyelni, mert ilyen rossz előérzete van. Én mondjuk most inkább azzal törődök, hogy valami rossz dolog történt a Gabyval Sad

Leguggolok mellé és már teszem is az ujjam a nyakára, mert hát ugye ez akkor elvileg nem a SAO, tehát érezni fogom, hogy még él-e vagy sem.
~Saya...~
Mi az? Surprised

~Saya, most azonnal tűnj el innen, amilyen gyorsan csak lehet!~
Nem, előbb segítek a Gabbyn. ˇ^ˇ

~NE FELESELJ, HANEM HÚZZ EL INNEN A RÁKBA, DE GYORSAN!~
pale

Jó-jó, máris, de nézd, felébredt.
-Jaj, mi történt a szeme...?
Azt akartam kérdezni, hogy "Mi történt a szemeddel?", de már nincs időm, a Gabby megragadja a torkom és fojtogat, és nem kapok levegőt. Hugi sikít, hogy ő megmondta, vessek magamra, meg hogy valaki segítsen, de hiába sikít, hisz csak én hallom, én meg már beszélni sem tudok, csak gurgulázok. És nem is tudom, hogy ez most fáj-e... O.o;
Mert aztán már a sötétség jön.
Hugi, emlékszel, mikor a Viadalon néztük végig, ahogy felrobban a másik Saya? Emlékszel, mit éreztünk akkor?
~Még igen.~

Amúgy abban a videóban teljesen azt hittem a csaj orráról, hogy egy kacsa >.>
~Milyen videóban? O.o~
Hát amit a Mesélő kirakott :3

by **Mirika** Vas. Márc. 08 2015, 15:26

Nem volt temető. Hová tűnt a temető? Suspect

Az egész annyira értelmetlen volt, hogy egyre biztosabb voltam benne, hogy csak álmodtam az előző kört, csak azt nem vágtam, hogy mire alapozta a fejem azt az álmot? Még sose jártam itt, ebben egészen biztos voltam, és ahhoz képest egész jól belőttem a ház szobáit, csak a fürdőszobát tévesztettem el, meg ezt a temetőt Rolling Eyes

Nem, ez egész marhaság, olyan nincs, hogy megálmodtam ezt a házat, meg tesóm sincsen egyébként se, szóval most is csak azért keresem, hogy kifaggassam ._. Szóval... ez most vagy megint egy álom, vagyis ugyanaz az álom, amiben eddig benne voltam, vagy pedig egy szimpla questbe kerültem bele. És utóbbit alátámasztja az, hogy Riel-channak mintha csak annyi lett volna a szerepe, hogy egy elérhetetlen alak legyen, akit követhetek, és ezáltal elvezet engem a küldetés a következő event flaghez. Az sose jó, ha szembemegyek az event flagekkel, mert így is-úgy is rákényszerít egy játék arra a pályára, amit ő akar elérni, szóval sóhajtottam egyet, és mentem tovább az ösvényen. Majd ha lesz választási lehetőség, akkor legközelebb meggondolom, mit cselekedjek, de most nem volt.
Ezzel a felfogással már egy hangyányival kevésbé volt rémisztő a látvány, ami elém tárult, de azért így is görcsölni kezdett a gyomrom. Inkább elfordultam, és megpróbáltam analizálni a helyzetet. Valaki rátámadott, szóval nekem vagy elő kell kerítenem a támadót, vagy... hát menekülnöm kéne előle. Szóval most azt hiszem a legjobb lenne... ha... olajra lépnék, mert amúgy se nagyon szeretnék egy halott lány közelében maradni... már ha tényleg az, és nem csak sérült... de ha csak sérült, akkor ha magára hagyom, akkor én fogom megölni >.> Tétován visszafordultam, és léptem egyet feléje, de nem várt módon közvetlen közelről nézhettem bele a töküres szemébe, és már nem tehettem semmit. A kezei a nyakam köré fonódtak, és hiába küzdöttem, éreztem ahogy fogy a levegőm. Aztán elgyengültem, és egyszer csak elsötétült a világ... mikor már... nem kaptam.... levegőt...

by **Jun** Vas. Márc. 08 2015, 18:00

Akár egy igazi ninja, úgy suhantam ki az ajtón, tapadva a falhoz, ügyesen oldalazva tovább. Elővigyázatos voltam, ami nem meglepő a történtek után. Egyre jobban félek, és a paranoia is úrrá lett rajtam, minden reccsenésre, zörrenésre felkapom a fejem, és biztosan a szívem is kalapál. Halkan haladok a kijelölt úton, egyenesen előre, valamiféle hirtelen felindulásból szólongatni kezdtem a lányt, majd hamar abbahagytam, válasz híján. Az ösvénynek a temetőbe kellett volna vezetnie, de nem oda vezetett, folytatódott tovább, én pedig kis kalandorként folytattam az utam tovább. Igen a ninja hamar kalandorrá érett, ez a kalandor pedig az idő elteltével kicsit felbátorodva szökellt is tovább, már-már elfelejtve a lakásban történteket közelíti meg a pavilont.
- Hm? - közeledve egy ember alak rajzolódik ki, a padlón, feküdve. Két bizonytalan lépés, rohanásba váltott át, amint felismertem a lányt, azonnal kiáltozni kezdtem. - Segítség! Valaki segítsen! - reppenek a lányka mellé, valaki leszúrta. Valaki leszúrta miattam mert nem értem ide elég gyorsan, és most haldoklik.
- Ne aggódj megmentelek. Hívok segítséget! Jobban leszel. Csak tarts ki! - rémülten végigfuttatom a szemem a lány testén, még egyben van nem pixeleződött el, nem halt meg, csak megsérült, de miért vérzik? Hiszen nincs is vér a játékban. Mégis mikor történt mindez? Ha gyorsabb lettem volna, ha nem lustálkodok... megmenthettem volna. Hogy is lehettem ennyire buta!
- Valaki segítsen! Akárki! - folytatom a kiáltozást közben pedig megpróbálom felültetni a lányt. - Tarts ki még egy kicsit, minden rendben lesz. - szólongatom, hátha eszméletéhez tér. Valóban így is történt, kinyitotta üres szemeit, és mielőtt bármit is szólhattam volna rám veti magát, mindkét kezével fojtogatni kezd, reflexszerűen kaptam én is a nyakamhoz, hogy lefejtsem magamról a kezeit, de erősebb mint én...

by **Malcolm** Szer. Márc. 11 2015, 15:38

Üldözik bizony... mégpedig a tévképzetei arról, hogy a családja nyakon akarja csípni, amiért eltette lábalól az eltitkolt húgát. Ugyanakkor azért is rohan fékevesztett bolondként, hogy elkaphassa azt a két fajankót, kit egykor szüleinek nevezett, s kik azt a fattyút nemzették erre a világra. Ördögi kör. Az elől rohan, akiket el akar kapni. Egyszerűbb lenne megállni és csak bevárni azokat, akikről úgy hiszi, hogy üldözik őt. Egyszerűbb... de nem számára. hiszen az ő fejében a két dolog teljesen elkülönül és jelen állapotában képtelen a kettőt összekapcsolni. A gyűlölet és a félelem érzése egyébként is igen gyakran váltakozik benne és jelen helyzetben sem lenne könnyű megállapítani, hogy melyik érzés kerekedett esetleg felül a másikon. Amikor hátrapillant maga mögé keresvén üldözőit, akkor kétségbeesetten zihál, amikor pedig előre pillant, akkor ez a zihálás átvált agresszív fújtatásba. Pedig csak egyszerűen le kellene higgadnia, de ezt a balgát most még az sem tudja megállítani, hogy iszonyú kínt jelent minden egyes lépés. A futástól felfokozódik a testében az adrenalin és ez valamicskét elnyomja a fájdalomérzetet, ráadásul a fájdalmat mindig is agresszióval orvosolta vagy elesettséggel reagált rá, szóval tulajdonképpen most is csak mintaszerűen viselkedett.
De hogy hogy a pi#sába nem vette észre azt a böhöm nagy dögöt, az érthetetlen! Hogy nem lehet észrevenni egy ekkora melák dögöt? Najah, a tébolyult én nem éppen a körültekintőségéről és a megfigyelőképességéről híres, na de hogy ennyire nem? O.o Amikor visszafordul és érzékeli az igencsak nagy veszélyt, nos... már igencsak késő. A szörnyszülött látványa sokkolja és lélegzetvételnyi ideje sem marad arra, hogy az ellenkező irányba szaladhasson. Gyakorlatilag belerohan a lény nagy hasába és úgy pattan le róla, mint a gumifalról a diliházban, ahova való lenne. Lezuttyan a földre, aztán a túlélési ösztön felszólítja a menekülésre és már kúszna is tovább, de a dög megragadja a lábánál fogva, könnyedén felemeli, majd meglepő módon magához öleli. Malcolm undorodva fogadja az emberi gesztust, aztán hamar fény derül rá, hogy szó sincs rokonszenves közeledésről. A babafejű borzalom egyre szorosabban és szorosabban öleli, ami egyre komolyabb fizikai fájdalmat eredményez. Nem érti ezt az egész helyzetet. Hogy került ide ez a szörnyszülött? Mi a célja? Kit szolgál, kinek engedelmeskedik? Vajon a családja küldte rá, hogy megbosszulják Gabby halálát? Szép kis szülők, mondhatom... Nah de ezen aligha tud tovább merengeni, hiszen a kínzó fájdalom és a roppanó csontok hangja töltik be minden érzékét és képtelen másra koncentrálni, mint az ordításra és a lábaival való kapálózásra. Aztán minél több csontja roppan és minél kevésbé tud levegőt venni, egyre inkább elveszti az eszméletét. Szemétség! Ha elteszik lábalól, legalább hagyták volna, hogy gyönyörködhessen benne... Viszlát kint a valóságban!

by **Cearso** Csüt. Márc. 12 2015, 19:20

Hát a macska hívása nem azt az eredményt hozza, amire számítottam. Ugyan megjelent valaki, de egyáltalán nem hasonlított semmilyen macskára. Rolling Eyes

Hát ilyen nagyot is régen tévedtem..
-Várj, mit...
De még be se tudtam befejezni a mondatot, már a földön feküdtem, teljesen kiszolgáltatottan, és védtelenül.... És nem zavart... Az előbb szándákosan elvéreztettem magam, gondolod húgi, hogy egy újabb elvérzés pánikba fog ejteni? Nincs ekkora szerencséje egyikünknek se... A fájdalom ugyan zavar egy kicsit, de amig közelít a vég (ismét), van időm gondolkozni. Azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon miért súlyt engem ez a rémálom. Nem emlékszem, hogy valaha is olyat csináltam volna, amivel kiérdemeltem volna ezt a bánásmódot. Ami azt illeti sok mindenre nem emlékszem...Egészen a mai napig nem emlékeztem, hogy milyen érzés a fájdalom. Nem emlékszek egy csomó ízre. Nem emlékszem a szobám falának a színére. És sok sok másik dologra. Talán z az oka ennek az egésznek... Hogy elékeztessen valamire, amit elfelejtettem. De ha elfelejtettem, akkor hogyan tudnék rá emmlékezni? Az egészben nincs semmi logika... Akkor nincs ás hátra, zárjuk ki a logikát az egészből... Ezzel se leszek közelebb a megoldáshoz, ha egyáltalán létezik olyan, hogy megoldás. Ha a dolog mögött nincs semmilyen logika, akkor az lenne a logikus, ha az egésznek nem lenne megoldása. De mivel logikával jutottam erre a következtetésre, ezért van megoldás.

Lennie kell egy megoldásnak.
Nincs értelme semmminek.
Nem emlékszem semmire.
Nem értek semmit.
Elvesztem.
Sötétség.
Vége.

by **Rosalia** Szer. Márc. 18 2015, 10:33

/Bocsi a csúszásért/

Naccerű, mindenki nagyon aranyosan meghalt. Aztán jön a "nem várt" csavar, miszerint újra felébredtek a jól megszokott ágyikóban. Ezúttal azonban nincs Gabrielle, csak a szokásos két ajtó - egyik az ágy lábánál, a másik az ággyal szemben. Természetesen semmi bajotok nincs, teljesen épek vagytok. A szoba viszont nem, sokkal szürkébbnek, komorabbnak tűnik, a tapéta is leharcoltabb, megtépázott. A szobában továbbra sem találtok semmit, mint ahogyan az ágy végében nyíló ajtón túl sem. Aki már járt itt, az felismeri a fürdőszobát, aki nem, annak furcsa lehet, hogy már megint kavarognak a szobák. És nem, ezúttal nincsenek véres fogak sem a fürdőkagylóban, az ablakon sem lehet kimászni, a függöny viszont itt is megtépázottabb. Aki esetleg tett már korábban emlékeztető jelzéseket az ajtófélfára vagy máshova, az azokat sem találja meg.

Aki esetleg úgy dönt, hogy tovább megy az ággyal szemben lévő ajtón túlra, az a következőt tapasztalhatja: Újabb folyosó, melynek vége elkanyarodik balra, azonban még előtte jópár méterrel található egy újabb színes tárgy. Egy jókora kétajtós barna szekrény. Vajon hova vezethet? Narniába? Razz

Miu, Tantan és Ayani 500 szóval most még pótolhat.
Határidő március 21. szombat éjfél.

by **Shukaku** Szer. Márc. 18 2015, 14:28

A helyszín felmérése másodpercek kérdése volt. Nem tartott tovább, hiszen egyértelműen látszott, hogy elmozdítva semmi sem lett, csupán az idő viselte meg a tárgyakat. Bár a SAO világában ahogyan az emberek sem, úgy a tárgyak sem öregedtek, szerencsére Shu meséinek világában igen, és amikor oda értek, hogy a szegénylegény kopott és szakadt ruhában járt-kelt az úton, akkor a sárkány megkapta azt az információt, hogy Shu előző világában a tárgyak bizony nem csak úgy használódnak el, hogy elfogynak a tartósságpontjaik, és akkor elpixeleződnek. Ez, valamint az, hogy néhány programozó ebbe a világba is épített ilyesmit, tehát ha használtál egy tárgyat, akkor annak bizonyos elhasználódási százalék után változott a sémája, az alakja, egyszóval kopott. Na meg persze a lány hirtelen feléledése és öregedése is azt mutatta, hogy itt bizony másképpen telnek az évek, mint ahogyan az normális lenne. Fontos volt még azt is megjegyezni, hogy Timidus életben volt, azaz a küldetés ideje alatt úgy tűnik, hogy vagy halhatatlan, vagy bizonyos számú halál után újraéledhet. Próbálgatni persze kockázatos volt, de sok mindent elmondott a küldetésről. Így kellett hát sorra venni a teendőket.

1) Krízisproblémák:

a. Meghatározni a küldetés célját
b. Elindulni a megfelelő irányba

2) Operatív problémák:

a. Megtalálni a checkpointokat
b. Megtalálni az achievementeket

3) Stratégiai problémák:

a. Meghatározni a szükséges itemek listáját
b. Felmérni a beszerezhetőség valószínűségét
c. Megtalálni erre a megfelelő helyszínt

4) Taktikai problémák

a. A küldetést minél lassabban teljesíteni a több tapasztalat reményében
b. Minél több helyiséget feltérképezni a tapasztalat reményében, lehetőleg halál nélkül.

Igen, ez az utolsó is fontos volt, hiszen a termek láthatóan változtak a meghalás után. Tehát kedvenc sárkányunk lendületesen kipattant az ágyikóból, majd elindult a szekrényes folyosó felé, és mivel már kiderült, hogy a színes dolgok fontosak, így be is kukkantott mielőtt továbbhaladt volna.

by **Saya** Szer. Márc. 18 2015, 16:39

Öööö... mi van? O.o
~Meghaltál, és megint újrakezdjük a kört. Nekem ez így nagyon nem tetszik... mármint a hely sem, meg az egész szituáció.~
Felülök az ágyban és körbenézek, és igen, megint a szobában vagyok, de most ez olyan sokkalta rosszabb, mármint, ki tépkedte le így a tapétát? >,< Ez az én szobám most már, és igenis ezt jelenteni fogom az Anatnak és ő majd jól megkeresi a tettest ˇ^ˇ

Felkeltem és megnéztem a falat, de nem találtam semmi érdekeset, csak még a két ajtót, amin tovább lehet menni. Előbb a fürdőbe kukkantottam be, ahol még régen a fogakat találtuk, konstatáltam is, hogy "jéé, megint itt a fürdő", aztán megnéztem itt is már mindent. Tényleg, megvannak még a fogaink? Surprised

Mivel nem volt semmi, csak a tükör, amire fel sem érek, mert pici vagyok, kimentem és bementem a másik ajtón. Most meg folyosó, nincs meg se a kandalló, sem azon a kép, ami folyton leesett.
~Hát, nem folyton, de leesett.~
Najó, viszont ebben már tényleg nagyon kezdek félni pale

Nem tudom, hol lehetek, de már haza akarok menni a Limenbe. Lehet?
Elindulok előre, de most nem sietek, mert hát amikor siettem, akkor is folyton megijedtem mindentől. Hugi a szekrénytől nem messze megállít és felszólal.
~Az ott színes. Érdemes lenne belekukkantani.~
-Ööö... oké Rolling Eyes

A szekrény elé lépek, és először csak megérintem. Aztán ki is nyitom, hogy mi van benne. A Hugi ekkor meg meg is lök.
~Mássz bele.~
-Miért? O.o
~Hátha "trigger event". Nem jut eszembe a japán megfelelője, a lényeg, hogy ha bebújsz és becsukod az ajtót, hát ha történik valami.~
Bólintok, hogy rendben és felmászik a szekrénybe, aztán nem csukom be, csak behajtom nagyon, hogy csak egy akkora rés maradjon, amennyin kilátok, meg hát levegőt is kapok. Még én is feszülten figyelek egy picit, hogy tényleg történik-e valami, mert hát valami miatt biztos színes, de nincs benne semmi, én legalábbis még nem találtam meg Surprised

by **Malcolm** Csüt. Márc. 19 2015, 19:38

Music

No, mesélek egy kicsit erről a nyomoroncról, hogy tisztább legyen a kép. Az a helyzet, hogy Malcolmnak nem szokása meghalni. Hiszen egyszer már meghalt, mikor vámpírrá változtatták. Legalább is az ő háborodott elméjében ez a naccerű kép él önmagáról. Nem zombi, mint más ketyós árnyharcosok, hanem fullosan halott. Merthogy a Beölelés folyamata úgy zajlik le, hogy a kiválasztottat az Atya szárazra szívja, vagyis az utolsó cseppig kiszívja a vért, majd amikor már a halál beállna és a szív megszűnne dobogni, az mester megitatja leendő tanítványát saját véréből, s az így átkerülő vámpír esszencia hozza ismét működésbe a halott testet. Ahhoz pedig, hogy ez a test továbbra is életerős, energikus, sőt mi több, emberfeletti teljesítményekre legyen képes, táplálni kell. Mégpedig vérrel. Legalább is a szerepjátékban, melynek Malcolm annak idején nagy hódolója volt, így működött. Csak éppen ez a balga teljesen benyalta, hogy belőle vámpírt kreáltak. Végül is a sápadt, falfehér bőr stimmel - hála az évek óta elsötétített, napfénymentes, ingerszegény környezetnek, amit kialakított a kinti világban is magának - és az is stimmel, hogy mióta idebent van, egyszer sem kellett magához vennie emberi táplálékot. Az állandóan jelenlévő éhségérzetet pedig betudja a benne tomboló, mindig vérre éhező Bestiális vámpírnak, amely eszét veszi, ha nem kapja meg azt, amit annyira kíván.
Szóval ezt érdemes tudni a vámpír énről, amely az újabb ébredés után testet ölt. Eddig a tébolyult én volt porondon, amelyet állatias ösztönök működtetnek, ezért van az, hogy vagy riadtan azonnal menedékbe vonul, vagy pedig gondolkodás nélkül támad, ami lényegében a védekezés agresszívabb változata. Ha észre kevésbé van szükség, az ösztönök is elegendőek a túléléshez, akkor az őrült én szabadon garázdálkodhat. Azonban onnantól kezdve, hogy ez kevésnek bizonyul, és a test nagyobb veszélynek van kitéve, ergo szükség van a józan ítélőképességre is, akkor a józanabb és megfontoltabb vámpír én lép előtérbe. Bár a tébolyult én is a vámpír én része, hiszen egy malkavitáról beszélünk, mely klán tagjainak lételeme a téboly, mégis vannak alkalmak, amikor a váltás annyira drasztikusan zajlik le, hogy kiesnek részek az emlékezetből. Nos, ez történik most is. Amikor az a baby monster kiszorítja Malcolmból a szuszt és őrületes kínok közepette roppantak szét a csontjai, már teljesen mindegy volt, hogy melyik én dominál, hiszen csak torkaszakadtából üvöltött. Azonban ébredés után egy sokkal higgadtabb, kiegyensúlyozottabb Malcolm ébred fel, aki azonban nem emlékszik mindenre. Vannak halovány foszlányai, de ezt úgy képzeld el, mint amikor hirtelen ébredsz fel egy álomból és azon nyomban el is felejted, hogy mit is álmodtál az imént.
Így hát ébredés után újra kell kezdenie az ismerkedést a tereppel. Ami legmegdöbbentőbb számára, hogy szürke. Talán csak a rendszer szórakozik vele. Tényleg minden szürke lett? Talán a Teremtő bünti ezzel? Esetleg jutalom? Áh, badarság, miért lenne jutalom a színtelenség. A vér gyönyörűséges piros színe vagy a pixelek szemkápráztatóan csillogó színkavalkádja olyasmi látvány volt a malkavita számára, amit legegyszerűbben az orgazmusközeli élményhez lehetne hasonlítani. Nincs mit tenni, meg kell keresnie a színeket. Persze ezt érthetjük átvitt értelemben, meg szó szerint is. Rá kell jönnie, hogy miért került ide és hová tűntek a színek, vagy ha erre nem is olyan egyszerű fényt deríteni, akkor legalább a kiutat kellene megtalálnia. Merthogy az bizonyos volt, hogy nem a menedékében ébredt és valaki idehozta. Ez a valaki lehet tényleg valaki más, vagy valaki, mint egy másik énje, akinek még nem sikerült felderítenie a kilétét. A vámpír én ugyanis tudott arról, hogy disszociatív - ismertebb nevén multiplex - személyiségzavarral kezelték a drága kis Anthonyt, vagyis a kezdeti személyiséget. Szóval igen, Malcolm tapasztalta már, hogy milyen bonyodalmakat tud okozni, ha valamelyik általa nem ismert én önállósítja magát és megkavarja kicsit a dolgokat.
Mivel a fürdőszobába semmi hasznosat - és furcsamód mozdíthatót - sem talált, ezért kelletlenül a másik ajtó felé vette az irányt, de a fürdő ajtaját nyitva hagyta, hogy ha menekülni kell vagy valaki mégis követné, mondjuk egy rejtett átjárón keresztül, akkor a nyitott fürdőbejárat kapóra jöjjön. Mondom én, hogy a vámpír én a legéletrevalóbb. Aztán amikor meglátja a barna szekrényt, beigazolódni látszik a logikája, miszerint színeket kell keresnie. hát uccu neki, lássuk mi van benne!

by **Jun** Pént. Márc. 20 2015, 17:02

Fájdalmas halál, random feltámadás, és nyűgös kelés. Ki ne kelne fel nyűgösen, hogy ha valaki akinek éppen segíteni szeretne, a torkának ugrik és megpróbálja megfojtani? Természetesen mindenki. Viszont értetlenül álltam, vagyis ültem a helyzet előtt, hiszen az a lány megpróbált megölni, most pedig újra itt fekszem az ágyban, és várom, hogy mi is fog történni. Meghaltam volna? Vagy talán csak elájultam a fojtogatás közben, és valaki megmentett, majd pedig visszahozott a szobába. Ez valamivel barátibbnak hangzik. Sóhajtozva lerázom magamról a takarót, és kimászok az ágyból, trehányul ott hagyom a rongyos ágyneműt, és hatalmasat nyújtózom, tarkóm vakargatva szemlélem a szobát. Kicsit másképp élt az emlékezetemben, de nem számít. Körbenéztem, valami mozdítható gyilkolóeszköz után kutatva, majd pedig egyesével kinyitogattam az ajtókat, a fürdőbe lépve szintén olyan használati tárgy után kutattam amit magammal vihetem, hogy véget vethessek a dolognak. Hiába vagyok kedves, megértő, nyomozom mi is történt valójában, hogy ha minden eredménytelenül zárul. Majdnem meghaltam, csupán azért mert aggódtam egy kis fekete hajú lány miatt. Ha kedvesen nem megy, akkor majd erővel szedem ki belőle, hogy mi ez az egész, és végre valahára pontot tehetek az ügy végére. Lezártnak tekinthetem, és örökre elfelejthetem ezt az őrültek házát. Feltúrom a fürdőt, megnézem mi van a kézmosó alatt, végigtapogatom az alját, hátha valaki ott felejtett egy fegyvert, megmozgatom a függönyöket, megpróbálok ablakot nyitni, vagy pedig könyökkel betörni, ha ez sem jön össze, idegesen vetem ki magam a szobából, mindent nyitva hagyva magam mögött, csendben trappolok végig a folyosón, egészen a szekrényig. Gyanakodva közelítem meg a gyanúsan színes tereptárgyat. Majd pedig ahelyett, hogy kinyitnám, mellé lépek és megpróbálom beilleszteni mögé a kezem, lábam, és megkísérelem felborítani, ha túl nehéznek bizonyul felmászok tetejére, még mielőtt bekopogok.
- Kop kop. Gabriel...-san? Csak nem odabent bujkálsz? A tesód nem szeret bújócskázni, ezt te is tudod nem? - gúnyos hangsúllyal beszélek a szekrényhez, majd ismét dörömbölni kezdek az ajtón a lábaimmal, majd nyomban fel is húzom, még mielőtt ajtót nyitna. A nyakába fogok ugrani, leterítem, és kifaggatom. Igen. Ez a tökéletes terv.

Ha nem érkezik válasz a szekrényből, magam nyitom ki, de persze, csak óvatosan, hogy anélkül, hogy meglátna a szekrény mellé léphessek.

Ha esetleg sikerül felborítani a szekrényt, ráállok, és a fenti gúnyos szövegelést adom elő, minden szépen forgatókönyv szerint.

by **Mirika** Szer. Márc. 25 2015, 19:02

Felriadtam, de úgy, hogy majdnem kiestem az ágyból is. Hirtelen ültem fel, és levegő után kapkodtam, ziháltam, lihegtem. Megfogtam a nyakamat is, és dörzsölni kezdtem, de ezt már csak azután, hogy a pillanatnyi rémület elmúlt. Össze-vissza vert a szívem, vagyis valami ilyesmi érzésem volt. Hát na, azért vacakul érzi magát az ember, amikor felriad egy olyan rémálomból, ahol megfojtják, nem? Neutral

Meg is bénultam kicsit, percekig csak bámultam ki a fejemből és azon gondolkodtam, hogy miért is álmodtam ilyesmit? Az tuti volt, hogy álmot láttam, mert amúgy nem volt semmi értelme annak, ami történt. Itt volt egy csaj, aki azt állította, hogy a tesóm, aztán lelépett, és erre rátaláltam vérben úszva, majd rám ugrik és megfojt? Mint valami zombi. Fúúú, de utálom a zombikat, biztos azért szerepelnek a rémálmaimban >.> Miért nem tudok néha aranyos cicákról álmodni? Vagy jó pasikról? Vagy arról, hogy ünnepelt seiyuu vagyok? Vagy bármiről, amire nem riadok fel Sad

Felhúztam a lábaimat és átöleltem a térdeimet. Egyáltalán hol vagyok? Amint megfordult a kérdés a fejemben, azonnal körbe is néztem, és rájöttem, hogy még mindig ezen a hülye helyen >.> Szóval akkor először kilyukadtam egy temetőben, aztán felébredtem egy álomból, aztán jött ez... tiszta Inception, de akkor ez most egy álom az álomban lévő álomban, vagy mi? Lesújtó pillantást vetettem a térdeim között a két ajtó felé, aztán tök hirtelen pattantam ki az ágyból, odaviharzottam az ágy mellett lévő ajtóhoz, és nagy lendülettel feltéptem. És fürdőszoba. Most megint. Szóval akkor lehet, csak az előző ment volt álom, és rosszul emlékeztem az álmomban arra, hogy melyik ajtó micsoda? Ehh... mindegy, nem érdekel. Ajtó becsap vissza, irány a másik. Jéé, folyosó. De jó Rolling Eyes

Ingerülten, vagyis hát inkább türelmetlenül lendültem előre, átcsörtettem, és csak a szekrénynél lassítottam. Ez most megint olyan volt, hogy ki akarta magát nyittatni, én meg ki vagyok, hogy ellenálljak a kísértésnek? Ha azt akarja a cucc, hogy nyissam ki, akkor én kinyitom Rolling Eyes

Aztán majd meglátjuk, milyen hullát, csontvázat vagy szörnyet látok viszont. Vagy beszippant Narnia Neutral

by **Rosalia** Csüt. Márc. 26 2015, 18:06

A szekrényt felborítani, eltolni nem lehet, viszont ha bármelyikőtök is kinyitja (merthogy az ajtajai mozognak), akkor egy full üres, tágas teret találhat. Illetve nem teljesen üres, egy véres fejsze azért van benne Twisted Evil

Aztán azt hallhatjátok, hogy valami trappoló léptekkel közeledik, majd kisvártatva feltűnik a baby monster \o/

[Küldetés] Neverending nightmares - Page 4 Maxresdefault

Reagáljátok le a helyzetet, határidő vasárnap éjfél!
Játékban maradt: Timidus, Cearso, Jun, Mirika, Saya és Malcolm.

by **Shukaku** Pént. Márc. 27 2015, 05:53

Üres. A szekrény olyan szinten kongott az ürességtől, hogy az szinte elszomorító, és csalódást keltő volt még Timidus számára is. Na jó, annyira azért nem volt nagy hatással a sárkányra, de azért valószínűbbnek tartotta azt, hogy a szekrénynek van valamilyen feladata, mint azt, hogy üresen fogja találni. Lehetett volna benne valami fegyver. Oh, van is! A sarokban a pet meg is találta a várva várt lootot, egy balta személyében, amit azonnal magához is vett, és gyorsan szoros barátságot kötött az említett tárggyal. Most már tudta, hogy nem okos dolog meghalni annak ellenére sem, hogy újraéled, hiszen az itemjei ugyanúgy elvesznek. Shu mesélt neki ilyen világokról, amik állítólagosan szintén játékok voltak az emberek szerint, mint ez a világ, csak éppen az emberek ugyanúgy respawnoltak, mint a mobok, mindösszesen elvesztek vagy a tárgyaik, vagy a pénzük, vagy a szintjük valamennyi része, vagy ezeknek a dolgoknak bármilyen kombinációja. Persze Timike nem tudhatta, hogy ez a rendszer a SAO világában is létezik, csak éppen teljesen megkavarva és fordítva. Ha valaki meghal, akkor a tárgyai, pénze, és egyéb dolgai megmaradnak, csak éppen átöröklődnek egy másik játékosra, egy multira. Pont az ellenkezője annak, mint ami megszokott. Lényeg a lényeg, abból az előzményből, hogy egy kislány olyan egyszerűen le tudta őt győzni, ahogyan ez nemrég megtörtént, Timidus arra a következtetésre jutott, hogy itt egyáltalán nem érdemes harcolni, és a balta másvalamire lesz jó. Ez csak még inkább bebizonyosodott, amikor egy izé kezdett el közeledni felé. Ennél pontosabban le sem lehetett írni. A szekrény színes volt, tehát felhasználandó. Az izé közeledett, és nem úgy tűnt, mint egy segítő NPC. Az egyetlen logikus megoldás az elbújás volt, így Timidus be is szökkent a szekrénybe, és magára csukta az ajtót.

by **Mirika** Vas. Márc. 29 2015, 16:41

Szóval ugye ott tartottunk, hogy a szekrényt piszkáltam, mert a küldetés azt sugallta, hogy piszkáljam a szekrényt Rolling Eyes

Én meg ugye előre akartam mozdítani a cselekményt, hogy kiderüljön, miért volt álmom az álmomban, és hogy ez most megint egy álom, vagy már a valóság a maga virtuális értelmében? Ha nem tettem volna meg, akkor nem húzom be az event flaget, aztán még az is lehet, hogy a végkifejlet az ismeret hiányában vacakabb lesz. Nem egy olyan játékot toltam végig, ahol ha nem volt meg az összes nyomod, akkor alternatív befejezést kaptál, ami a tökéletes és a katasztrófa között volt valahol attól függően, mennyire voltam alapos. Én meg voltam annyira kocka, hogy 100%-ra kijátszottam ezeket a játékokat is Rolling Eyes

Nem tudom, most mennyi próbálkozási lehetőségem van, de tekintve, hogy ez azért nem olyan játék, amit a gép előtt ülve kattogtatok végig, azért nem ártott volna elsőre a happy endinget kihúzni a kalapból.
Az ajtó nyikorogva megadta magát, én pedig mögéje kukucskáltam. Mondjuk talán annak örültem volna a legjobban, ha ruhákat találok, de annak nem sok értelme lett volna, szóval lényegtelen, hogy én mit szeretnék Rolling Eyes

Csak hát nem hogy ruha, semmi sem volt a szekrényben. Így első pillantásra. Aztán van, hogy első pillantásra nem látok semmi különöset, másodikra megpillantom a csótányt, harmadikra több csótányt, a negyedikre meg felfedezem, hogy az egész terrárium tele van velük, és diszkréten elvonulok öklendezni. Na most, jelen esetben a nagy és tágas üresség csak első pillantásra volt igaz, mert másodikra már észrevettem az aljában heverő fegyvert. Harmadikra megláttam azt is, hogy véres. Negyedikre meg... negyedik nem volt Razz

Ez most kevésbé volt gyomorforgató, mint akár a csótányos élményem, akár a konyha látványa az álmomban, meg igazából az is elég nehezen jutott eszembe, hogy mitől lehet itt véres egy fejsze, de úgy igazán nem is volt időm gondolkodni, mert lépteket hallottam. Mit lépteket! Súlyos trappolás ütötte meg a fülem, ami elég baljós volt... hát még amikor a hang irányába néztem és megláttam a sarkon befordulni egy szörnyet, ami még a szekrénynél is nagyobb volt o.O És hát mit tesz ilyenkor az MMO-kon edződött, tapasztalt frontharcos? Persze, hogy szembeszáll vele! Végre valami ételem, lehet harcolni! \o/ Habozás nélkül felkaptam a fejszét, és kipróbáltam, mennyire működik az akrobatikám, ugyanis egy sebes mozdulattal odaszökkentem és megpróbáltam felhasítani a lény oldalát, hogy aztán megpördüljek, és megismételjem a mozdulatot a törzsén valahol. Ennek volt értelme! Találok egy fegyvert, és rögtön jön valami, amit le kell hentelni, igen, ez tök egyértelmű helyzet volt Rolling Eyes

by **Malcolm** Hétf. Márc. 30 2015, 19:51

Szépen odakommandózik a szekrényhez, hogy megsasolhassa, mit is rejt e szürke világ meglepően színes bútordarabja. Mondhatnám én is, hogy semmit, de ezt a poént már többen is elsütötték előttem, így már nem vicces, úgyhogy ki is hagyom. Szóval talált benne egy szépséges fejszét, mely ízlésének kiváltként tetsző darab volt, s nem utolsó sorban roppant hasznos egy olyan helyen, ahol még életében nem járt és még csak nem is sejti, hogy minként került ide. A fejszével kapcsolatban azonban mégiscsak volt egy bökkenő, mégpedig a fején éktelenkedő trutymó. Állagra kísértetiesen hasonlított a vérre, közelebb emelve az orrához, nos a szaga is egy az egyben olyan volt, mint az alvadófélben lévő véré, de a színe sehogy sem stimmelt. Ez ugyanis az egészséges, természetes vér színéhez képest nem mélyvörös volt, hanem zöld. Roppant furcsa. Persze ha az értetlen balga tudná, hogy csak a usere játszik ki egy ördögöt, akkor nem értetlenkedne annyit, viszont mivel ez az információ nyilvánvalóan nem állhat rendelkezésére, így rögtön konteózásba fog az agya. Állítólag a nemes vámpíroknak, a Ventrueknak a vére is kék volt, de erre mindig csak legyintett, mondván, hogy a Lannisterek meg aranyat sz@#nak. Van bármi jelentősége annak, hogy egy vámpírnak milyen színű a vére? Chh... Zöld vérről viszont még sosem hallott, legfeljebb a fantasy zombiek vére lehetett ilyen. Kérdéses azonban, hogy e magányosan árválkodó fejsze gazdája vajon mibe márthatta bele az eszközt, mely ilyen rusnya foltot hagyott a fémen. Malcolm valahogy nem tudta elítélni a fejsze korábbi gazdáját azért, mert nem tisztította meg a pengét, valahogy neki sem füllött hozzá a foga. Nem, megkóstolni sem akarja! Kivételesen nem! A vámpír én nem olyan botor, hogy mindenbe meggondolatlanul belenyaljon...
Mire azonban gondolatmenete végére ért, trappoló léptekre lett figyelmes. Megfordul a fejében, hogy ildomos lenne bebújni szekrénybe, de hajtja a vére és a kíváncsiság, na meg nyilvánvaló, hogy nem véletlenül van itt kéznél ez a fejsze sem. Egy vámpírt pedig amúgy sem olyan könnyű megállítani! Felveszi a támadó pozíciót, azonban ahogy a sarkon befordul ez a lehetetlen rusnyadék a gnóm fejével, egy pillanatra megtorpan. ekkor azonban már késő bebújni a szekrénybe, különben sem futamodhat meg. Ez a förtelem bizonyára egy tzimisce teremtmény lehet, amivel le kell számolni. Lássuk csak, vajon neki zöld-e a vére? Twisted Evil

Hentelős music

by **Saya** Kedd Márc. 31 2015, 13:08

//Bocsánat a szomorúságodért, de nálam fix volt, hogy most tudok írni Sad

//

Teeehát bebújtam, és teeehát nem történik semmi. Ez így dögunalmas Neutral

~Várj még, ne menj ki...~
De hát nem is történik semmi Sad

~Te nem hallod?~
Elhallgattatom még a gondolataimat is, ami biza nálam nem egy egyszerű művelet, mert ismertek, nekem azok úgy csaponganak össze-vissza, mint azok a halak a tengerben, amikből olyan nagyon sok van, tonhal azt hiszem, mert azokból láttam mindig rengeteget a boltok polcain, mikor mentem vásárolni, vagy amikor a házinéni vitt magával. De végül amikor sikerül kicsit nem a tonhalakra meg ilyesmikre gondolnom, akkor tényleg meghallok valamit, méghozzá valami furát, mintha nagy döngető léptek lennének. Mi ez, dinoszaurusz? O.o
~Még az is lehet, de most meg ne moccanj!~
Juj, igazi dinó \o/ Meg akajom nézni *.* Ráteszem a kezem az ajtó lapjára és úgy helyezkedem, hogy kiláthassak azon a kis résen, amit hagytam levegőnek meg amúgy is kukucskának, ha tényleg olyan trigger event lenne, mint aminek a Hugi hívta a szekrényt még az elején. Szóval kinézek, de aztán nem dinót látok, hanem egy nagyon fújt, nagyranőtt babát, aminek dagadnak az erei. Ez meg miért keres itt? pale

~Erre már tényleg nem tudok magyarázatot alkotni, hacsak azt nem, hogy valószínűleg egy másik ember álmában vagyunk. Vagy volt egy kistestvéred, mielőtt elkerültél a szüleid házából.~
Surprised

De ez túl rusnya baba ahhoz, hogy a tesóm legyen. Mit csináljak?
~Várj itt, amíg elmegy, aztán menjünk tovább, mikor már eltakarodott.~
Oké, követem az utasításaidat. Figyelem a babucit, hogy mit csinál, amíg csak a rés engedi, aztán ha elment, akkor kikukkantok ismét arra, amerről jött, és ha tiszta a levegő, megyek tovább. Vagyis, ez még csak elmélet, mert gondolom, de még nem csinálom meg, amíg nem biztos minden. Érted, ugye? :3

by **Jun** Kedd Márc. 31 2015, 17:55

Szomorúan tapasztalom, hogy a szekrény mozdíthatatlan, így végül nem válik be a tervem, hogy a szekrényben lapuló lánykára döntöm azt, és a bútordarabon trónolva élvezem ahogy könyörög, és siránkozik egy sort. Gonosz vallatási technika, de biztosan hatásos lenne. Kopogtatok miközben megbújok a szekrény mellett, válasz nem érkezik odabentről, ezért végül el sem mozdulva a helyemről ragadom meg a sárga kis húzóbigyót, hogy bekukkanthassak mi is lapul odabent. Persze a félelmem továbbra sem múlt el, és az aggodalmam is tovább nőtt amikor is elegendő bátorságot gyűjtöttem, hogy szemügyre vegyem a bent található tárgyat. Vörös, ragadós, kellemetlen anyag a fegyveren. Valaki bizonyára belemártotta egy jó adag eperlekvárba.. vagy inkább valakibe mártotta bele aki nagyon szép piros belülről. Undorodva forgatom a tárgyat a kezeim között, és már éppen készültem rá, hogy kisétáljak azon az ajtón amin bejöttem amikor váratlanul társaságom érkezett.
- Wóóóh - hőkölök hátra egészen a szekrényig a rémség láttán, kezeim megremegnek, miközben gyorsan végignézek a nagydarab szörnyetegen. Ronda kopasz fej, aránytalanul kicsi szemek, és még ha nincs is nála fegyver, úgy érzem egyetlen ütéssel kivégez. - Remélem nem te vagy Gabriel. - vonom fel a szemöldököm, és óvatosan lépegetni kezdek, hátha ö is hasonlóan tesz és eltávolodik az ajtótól. Persze nem vagyok hülye, nem hagyom, hogy sarokba szorítson. A fegyvert tartó kezem kicsit előrébb tartom mint a másikat, ezzel is próbálom felé jelezni, hogy jelenleg én parancsolok.
- Engedj ki. Nem akarom összemocskolni a ruhámat is. Te sem szeretnéd, hogy megvágjalak ugye? Mindketten jól járunk ha hagysz elmenni. - intek a fejszével neki, ha nem hallgat rám akkor nem mozdulok, a helyemről, ha pedig megpróbálna rám támadni, próbálkozom kitérni a támadása elől és ellentámadásba kezdem. Kéz nélkül is képes lenne megölni? Esetleg ha levágom a fejét tovább mozog majd?

// Embarassed

//

by **Cearso** Kedd Márc. 31 2015, 19:46

Ha üres volna, akkor fel lehetne fogni valami rejtekhely félének. De úgy, hogy tárolnak benne valamit, én biztos be nem mászom oda. Ki tudja, mit tartogathat még a szekrény a mélyén. Esetleg elkalauzolhat egy másik világba. Vagy egyszerűbben fogalmazva a másvilágra.
Egy fejsze, vajon mire lehet jó a fejsze? Főleg, ha az véres. Ezek szerint valaki valamikor nem rendeltetésszerűen használta szegény fejszét. Ugyanis nem tudok elképzelni olyan fát, ami akár vérezhetne. Vagy valaki összekevert egy fával egy állatot. Mindenesetre nem egy megszokott fegyver normális időkben. Végszükség esetén természetesen lehet, de én nem hiszem, hogy bárkire rátámadnék egy fejszével. Meg egyébként se nagyon szoktam rátámadni másokra Rolling Eyes

Ekkor jött a szörnyecske a sarok mögül. Na, ennek már a fele sem tréfa. Bárcsak az volna.
-Szervusz, mit szeretnél?
És mielőtt nekem támadt volna, fogtam a hatalmas fejszét, vettem egy hatalmas lendületet, majd lesújtottam a fegyverrel.
Egyenesen bele a saját lábamba. Majd még egyszer, és még egyszer, és még... annyiszor ameddig van rá még erőm. A fájdalom gondolom most is elviselhetetlen lesz, de nem adom meg az örömöt egy ilyen lénynek, hogy sikerüljön elvégeznie a feladatát, ami valószínűleg az én kiiktatásomban leledzik. Már nem félek a haláltól. Ahhoz hogy felébredjek még meg kell halnom néhányszor. Hisz minden egyes halál után változik egy kicsit a hely. Csak ne veszítsem el közben el a fejem, és folytassam az után is, hogy felébredtem. Na, az nagyon vészes lenne. Talán annyira mégse. Minden esetre oda kell majd figyelnem miközben végrehajtom ezt a végzetes műveletet.

by **Rosalia** Szer. Ápr. 01 2015, 11:06

Mirika, Malcolm, Jun, Cearso:
Ismételten meghaltatok Twisted Evil

A bébifejű szörnyeteg elleni harc kilátástalan és még az sem hátráltatja túlzottan, ha esetleg sikerül levágnotok valamely végtagját a fejszével - mellesleg Malcolm a vére vörös, nem pedig zöld Razz

- mert egyszerűen megragad benneteket és magához ölelve összeroppantja a csontjaitokat és kiszorítja belőletek a szuszt. Nem túl kellemes halál. Aztán ugyanúgy felébredtek a jól ismert ágyon. Az ágy lábánál lévő ajtó mögött ismét a véres fogak nélküli fürdőszoba van, a az ággyal szemben nélő ajtón túl pedig a folyosó a barna szekrénnyel, benne ezúttal is a véres fejszével. Kezdődhetitek előről.

Timidus, Saya:
A szörny a szekrény előtt megállva szimatolni kezd, aztán mégis úgy dönt, hogy tovább halad és inkább a korábbi ágyas szobában keresgél tovább. Így hát lehetőségetek van meglógni. A balra elkanyarodó folyosót követve eljuthattok egy ajtóhoz, amelyet felszögelt barna lécekkel zártak el. Adott a színes fejsze és a színes lécek, gondolom nem kell több instrukciót adnom Razz

Ha belestek a lécek közötti réseken, akkor annyit láthattok, hogy baromi sötét van és csak valami kis fény pislákol lefelé nézve - tehát feltehetőleg egy kivilágítatlan lépcső előtt álltok.

Határidő: Április 5., vasárnap éjfél!

by **Shukaku** Szer. Ápr. 01 2015, 11:26

Túl könnyű. Túlságosan könnyű. Ha Timidus látta Mr. Izét, akkor Mr. Izének is látnia kellett Timidust, de ha nem is látta, hallania már biztosan kellett a szekrény ajtajának a becsukódását. Úgy tűnik, ebben a küldetésben csak megoldások vannak, amik, az ahogyan eddig is sejthető volt, a színes dolgokhoz köthetőek. Kicsit ugyan zavarta Timidus programját az, hogy hanyagolja a rációt a megoldás, ám mivel másik világban volt, másik világ szabályai szerint játszott, így egyszerűen ő is hanyagolta ennek figyelembevételét, és átállt a túlélésre, és a feladatok, majd az egész küldetés teljesítésére. Mr. Izé ugyan még szimatolt is egy kicsit, ám Timidust aztán szimatolhatta, ha se szeme, se füle nem volt észrevenni, akkor biztosan nem az alig érezhető szagot fogja észlelni. Egyáltalán van szaga Timidusnak? És ha igen, akkor milyen? A madarak szagát ugye általában a környezetük adja, vagy éppen a kiválasztásuk. Hmm… ha ebben a világban van vér, és a meghalás is reálisabb, akkor vajon a programozók arra is gondoltak, hogy az elfogyasztott táplálék valamilyen módon ürüljön a pet szervezetéből? Valószínűleg nem, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a halál pillanatában a záróizmok elernyednek, és mivel semmi ilyesmit nem tapasztaltunk, amikor elvesztettük tollas hősünket, így ez igencsak kizárható, hála Kayabának. Amint Mr. Izé továbbállt, Timidus is felhagyott a rejtőzködéssel, és tovább indult. Az ajtó áttörése nem jelentett gondot, és bár folyamatosan figyelte, hogy Mr. Izé nem tér-e vissza a zajra, ez szerencsére nem történt meg. Itt viszont megtorpant. A mesékben a sötét mindig rosszat jelzett, szóval találnia kell valami fényforrást. Elindult hát visszafelé, hogy meglelje amit keresett.

by **Jun** Vas. Ápr. 05 2015, 16:13

Őrült módjára vetem magam neki a dögnek, készen arra, hogy meggyilkoljam. A fejszét a magasba emelem miközben, hangosan felkiáltok, egyfajta csatakiáltásféleség lehetett, reméltem, hogy kizökkenthetem picikét. Persze naiv gondolat volt, hogy a szörny majd úgy reagál mint egy állat, és esetleg rémületében elrohan. Buta tekintetével követi a mozdulataimat, miközben egyre közelebb és közelebb érek hozzá, sikerül belevágnom a fegyverem a jobb karjába, egy mély sebet ejtve rajta amelyből vöröses színű folyadék tőr elő, spriccelve.
- Fáj mi? Te választottad a nehezebbik utat. Ne aggódj hamarosan megszabadítalak a szenvedéstől. - közben pedig azon ügyeskedtem, hogy kitépjem a karjából a fejszét, azonban megrekedt. He? Lehetséges ez egyáltalán? Egy másodpercbe telt csak, és máris a fenevad szabad keze árnyékol be, magához ránt, és erős karjával nem kímélve kiszorítja belőlem az életet.
Ennyi.
Vége.

Már meg sem lepődök azon ami történt, ismét felkeltem a rémálomból, minden rendben van, nem időzök el a szobában, nem várom meg, hogy megjelenjen a lány, vagy esetleg valami más. Céltudatosan lépdelek keresztül a folyosón, anélkül, hogy nézelődnék, nem hagyom, hogy bármi is elvonja a figyelmem, majd az ominózus elágazásnál szinte már feltépem a szekrényajtót.
- Ahogy gondoltam. - bólintok a fegyver láttán. Úgy tűnik még egyszer meg kell halnom. Felkapom a fegyvert, és behuppanok a szekrénybe, kezemben szorongatva a kis drágaságot. Óvatosan magamra hajtom az ajtót résnyire nyitva hagyva, hogy kilássak rajta. Ahogyan belép a dög bizonyára keresni fog, dühöng egy sort, majd a szekrényhez lép, ahol én már várni fogok rá. Egyenesen a fejét. Levágom. Felszeletelem, bezárom a szekrénybe a többi végtagjával együtt, hogy még véletlenül se építse fel magát újra.

//várakozás a szekrényben, ha a lény benyit ráveti magát Jun és levágja a fejét. //

by Ajánlott tartalom