Re: [Küldetés] Neverending nightmares

by **Rosalia** Csüt. Jan. 15 2015, 23:10

Timidus: Az ablakon nem lehet kimászni, nem tudod felnyitni. Kint sötét van, fák és bokrok körvonala rajzolódik ki a holdfényben. Az X-et felrajzolhatod az ajtóra. Nem találsz más érdekességet.

Malcolm: Elviheted a fogakat, de a szőnyeg alá nem tudsz bebújni, rögzítve van. A bútorok mögé be tudsz bújni, már amennyi takarást adnak.

Noah: Pacsmagolhatsz a vérben, a fotót vissza tudod tenni a helyére gond nélkül.

Tantalosz: A függönynél sem találsz semmi különöset. Kint sötét van, fák és bokrok körvonala rajzolódik ki a holdfényben.

Mirika: Amikor rácsapsz a bútorra, akkor sajogni kezd a kezed. Igen, fájdalomérzet Twisted Evil

És a lábikód is fáj... nem szép dolog rugdosni a berendezést Razz

A fogaid amúgy megvannak.

Ayani: Amikor továbbindulsz, de végül mégis visszapillantasz a fotóra, akkor furcsaságot vehetsz észre. Az infót pm-ben kapod.

Miu: Megpróbálkozhatsz az ájulással, csak érdekes lesz spontán kivitelezni Very Happy

Saya: Kint sötét van, fák és bokrok körvonala rajzolódik ki a holdfényben. A fogacskáid mind megvannak.

Jun: Nem, nem az Artes házban vagy Twisted Evil

Ryuu: Amikor megcsíped magad, bizony te is fájdalmat érzel, de nem ébredsz fel. Amikor eldobod a képet, az üveg és a keret bizony összetörik, mint ahogy annak a rendje.

Cearso: Pm-ben kapod a további infót.

Ahogy átléptek a folyosó végén lévő ajtón, egy újabb folyosóra érkeztek. Rolling Eyes

Ezúttal azonban el kell kanyarodnotok balra, hogy végig tudjatok menni a túlsó végen lévő ajtóig. Vajon körbe-körbe fogtok menetelni és céltalanul bolyongani? Kinézve az ablakon: Aki volt már a fürdőszobában, az azt tapasztalhatja, hogy nem változtak a körülmények, aki pedig még nem látta a külvilágot, az most láthatja először a kinti sötétséget és a Hold fényében felsejlő fákat és bokrokat.

következő folyosón végighaladva:

Határidő 1 hét!

by **Shukaku** Pént. Jan. 16 2015, 08:10

~Helyiség átkutatása befejezve. Megszerzett feltételezhető Quest Item száma három. Felhasználhatóság mértéke csekély, nem teljes mértékben elhanyagolható. Tájékozódási pont megjelölve. Továbblépési lehetőségek száma egy.~
Ezzel feltételezhetően végzett, így továbbállhatott megnézni, hogy mit rejt a másik helyiség. Kilépett az ajtón, amit természetesen nem csukott be maga után. Lassan, nyugodt tempóban haladt, mindent jól megfigyelve, azonban a szürke tárgyakhoz már egyáltalán nem ért, nem próbálta meg őket megmozdítani. A kandallón lévő kép azonnal megragadta a figyelmét, ám amint a közelébe ért, az önmagától lebucskázott a padlóra. Timidus rögtön körbetekintett, ám mivel senkit nem látott, így felvette a képet, és megfigyelte a rajta szereplő embereket.
~Családi ház. Célszemélyek valószínűsíthetően a még feltehetően életben lévő egyedek.~
Na igen, a sárkány szerint semmi nem történt véletlenül. Ő megölte a lányt, és a férfi, a nő és a gyerek valószínűsíthetően közel állt hozzá. Számos lehetőség akadt, azonban három volt a legvalószínűbb, legalább is, ami általában az emberek történeteit, na meg persze a küldetéseket jellemezte. Az első, hogy a lány után végeznie kell a család többi tagjával is, és jelenleg valamiféle bérgyilkos assasin tevékenységet hajt végre. A második, hogy lányuk megölése után a család többi tagja vadászik rá, ám a végkövetkeztetés ekkor sem változik, likvidálandóak. A harmadik lehetőség, hogy a család kérte meg őt, hogy végezzen a lánnyal, és most már csak az a dolga, hogy megkeresse őket, és átvegye a küldetés befejezéséért járó jutalmat. Ebben az utolsó esetben talán életben maradnak. Mindenesetre fegyverre volt szüksége, szóval ha erre lehetősége nyílt, és volt a képben eltörhető üveg, akkor azt eltörte, és kiválasztott egy szimpatikus szilánkot. A magán lévő ruha védelmi értékét elhanyagolhatónak becsülvén annak egy szeletét tekerte a kezére, hogy ne vágja meg magát az üvegdarabbal. Ha ez sikerült, akkor viszont a kandalló felé pislantott. Az ilyenek általában kéményekben végződnek, ami a szabadba vezet, és tavaly karácsonykor Shu mesélt is a Mikulásról. A sárkány így hát bekukkantott, és felmérte, hogy van-e egyáltalán ilyesfajta kijutási lehetőség, és ha van, akkor ő elfér-e a lyukban.

Mesélői rásegítéssel:

Miután az üvegszilánkot és a képet megszerezte, ám a kandallós terve nem sikerült, tovább indult a következő szobába, előtte természetesen leellenőrizve, hogy minden a helyén van-e, ahogy eddig hagyta. A madarat figyelve újabb adatokkal bővült a memóriája a jelenlegi helyzetéről.
~Az ablak kívülről is áttörhetetlen. A madár sebessége elegendő ahhoz, hogy hirtelen nullára való csökkentésével fellépő sebződés a teljes életét elvegye. Végkövetkeztetés: A zuhanás sebzőrendszere nem azonos az Aincradban megszokottaktól.~

by **Cearso** Szer. Jan. 21 2015, 10:58

A nagy fejetlenségemben észre se veszem, hogy a kezembe maradt a fotó. Mielőtt kinyitnám a következő ajtót, a pillantásom ismét a fotóra vándorol.
Egy pillanatra lesokkolok a látványtól.
Ez már több a soknál. Ez nem lehet a valóság. De nem is a virtuális világ. Egy ismert helyre sem hasonlít, ahol eddig jártam. Akkor már csak egy lehetséges válasz van. Megőrültem. Igen, ez lesz az. Ez egy nem létező világ, amit a saját emlékeimből alkotott az elmém. Most már azt is értem miért fekete és fehér minden a véren kívül. Ez emlékeztett a bűnömre, amit annak idején elkövettem, hiába próbáltam meg elfelejteni. Mintha a férfi a képen hasonlítana arra az emberre, akit a,nnak idején...
Még mindig rossz visszaemlékezni rá. Hiába volt jogos, amit csináltam, a bűn akkor is bűn marad.
Ki kell jutnom ebből az őrületből.
Olyan erősen vágom hozzá a képet a ajtónak, amilyen erősen csak tudom, arra számítva, hogy a befoglaló üveg szilánkokra törik. Ez a kép már úgyse hiányzik senkinek.
Ha az üvegszilánkok között találok egy nagyobb darabot, azt a jobb kezembe veszem, a törött részt a bal csuklómra helyezem, majd egy határozott, gyors és erős mozdulattal végighúzom a kezemen a szilánkot, olyan mélyen, amilyen mélyen csak lehet, kíváncsian várva, hogy mi fog történni. Ha igazam van, innen csak úgy juthatok ki, ha felülkerekedem a saját örületemen. Vagy örökre itt ragadok, ami nem tűnik túl bíztatónak.

by **Saya** Szer. Jan. 21 2015, 18:20

A Hugi, amikor azt látja, hogy nincs semmi baj és jöhet, ki is lép majd becsukja az ajtót maga után. Nem indul meg azonnal, körbenéz, színeket keresve, de magam sem tudom, hogy miért, de aztán rájövök, hogy azért, mert már észrevette, amin szín van, az biza fontos és azt meg kell figyelni. Okos Hugi :3 Okosabb, mint én >.>
Végül elindul, óvatosan, majd egyre gyorsabban lépdel végig a folyosón, hogy ha valami üldözni kezdene, jobban neki tudjon szaladni és menekülni. Az a gond, hogy tényleg hisszük, hogy ez csak valami álom lehet vagy ilyesmi, és tényleg lehet, a Cicafül is mesélte egyszer nekem, hogy volt egy olyan álma, amiben róka volt mindenféle más meseszereplővel és egy királyságba került, ahol meg kellett találniuk pár tárgyat. Meg mintha nekem is lettek volna már ilyen fura álmaim. A Hugi az elég kevéssé figyel rám, siet tovább. Mondjuk pont ezért, hogy így siet, mikor megtörténik a csattanás, megtorpan, sőt, még hátra is esik és felsikkant, ahogy én szoktam, mikor megrémülök. A hátamra esik, kicsit lehunyja a szemét, majd vár, hogy történik-e még valami, de semmi. Nem tört be az üveg és a madár is már lecsúszott.
-Szameg... -rázza meg a fejét, feltápászkodik és az ablakhoz lép. -Ez megijesztett.
Aha, engem is ;_;
-Te kérlek, kezdj el gondolkozni azon, hogy ismerős-e a ház... mert bevallom, nekem egyáltalán nem.
Ha neked nem ismerős, akkor az azt jelenti, hogy ez nem a Papáé, igaz?
-Pontosan. -bólint, majd elnézi még picit a fekete madarat. -Talán az is felvehető lenne, de semmi kedvem kinyúlni érte, meg undi is. Inkább menjünk tovább.
Gyorsítsunk be, egyetértek \o Minél előbb ki akarok jutni innen, félelmetes ez a hely és olyan nyomasztó. A Hugi is érzi, és ő sem akar itt lenni már sokáig.
Ellöki magát az ablaktól, aztán elindul tovább a folyosón, és ha nem történik semmi közben, akkor ugyanúgy bekukkant a következőn, mint eddig, és csak utána indul tovább.

by **Malcolm** Szer. Jan. 21 2015, 22:10

Music

Malcolmnak fogalma sincs arról, hogy mennyi időre bújt meg a sarokban lévő fotel mögött. Amikor ennyire megkattan, akkor teljesen elveszíti az időérzékét. Azonban most igazán hálás azért, mert vézna testtel áldotta őt meg az élet, hiszen satnya testét könnyebben tudta bepréselni a bútor és a fal közti résbe. Aztán mikor már kínzóan összepréseli a mellkasát és kezd nehézkessé válni a légzés, akkor erőt vesz magán és szinte kirobban a búvóhelyéről. Nagyon elegáns és frappáns gurulásnak szánta ezt a mozdulatsort, mint valami profi kommandós, de a végeredmény katasztrofális és gyakorlatilag akrobatika jártasság nélkül egyenlő a hentergéssel a porban. Szánalmas, mint mindig. Mégis mire számított? Na mindegy, már az is eredménynek könyvelhető el, hogy egyáltalán kimerészkedett a hevenyész búvóhelyéről. Kezeire támaszkodva kúszik előre az ajtó felé, esze ágában sincs ismét közel kerülni ahhoz az elátkozott képhez, amely hirtelen elkezdett önálló életet élni. Hogyisne, még a végén megharapja és megfertőzi valami kórsággal. Most biztosan csak nevetsz... mégis hogy haraphatná meg egy kép? Nagyon egyszerűen, a Harry Potterben is harapott a szörnyek könyve! Minden ember, akire rácsukódik a metróajtó, az a szerelvény áldozatává válik és csak a szerencsének köszönheti, hogy nem csócsálják meg teljesen. Eljön még a nap, amikor azt az újság szalagcímet olvashatjuk, hogy halálra harapott egy utast a metró. Malcolm igazán szimpatizált a metrókkal, de mindig is konkurenciát látott bennük.
A következő helyiségbe érve figyelmesen bezárja maga mögött az ajtót, majd nehéz szívvel, de az ajtó előtt hagy egy véres fogat jelölésképpen. Illetve arra az esetre is, hogy ha az a vérszomjas kép követni akarná, előbb szopogasson ő is fogacskát, ne pedig Malcolm inas, rágós cubákját. Egyetlen fog maradt a félkegyelmű kezébe, azt eltette rosszabb időkre.
Az újabb helyiségben már alaposabban körbenéz és lábujjhegyen haladva szompolyog előre. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve földhöz vágja magát, majd elkezd kúszni az asztalkák alatt. Az ő fejére aztán nem pottyanhat semmi, okos ám a maga együgyű módján. Az eredmény végül az lesz, hogy így nem veszi észre az ablak felé közeledő madarat, csak a csattanásra lesz figyelmes. Egész testében összerezzen, zihálását úgy próbálja elfojtani, hogy inkább nem is vesz levegőt. Aztán ismételten összeszedi minden bátorságát és kibújik az asztalka alól. Ekkor szembesül a vérfolt látványával, aminek hatására ismét euforikus állapotba kerül és szándéka szerint menten ki is nyitná az ablakot, hogy lakmározhasson. Uzsonna megvolt, a vacsora pedig tálalva!

by **Miu** Csüt. Jan. 22 2015, 13:03

Áthaladtam az újabb elém került ajtón, bár elég nehézkesen, mert olyan, mintha a lábaim és a kezeim ólomból lennének. Pedig eddig még semmi sem történt. Szerencsére. De akkor is nyomasztó ez a hely és tekintve, hogy miképp is kezdődtek a dolgok, még mielőtt itt találtam magam. Ahogy újra felidézem a képet az elején látott lánytól a világ fordul velem kettőt, majd határozottan a hideg kezd el futkosni a hátamon. Miu, szedd össze magad! Ne az ilyenekre gondolj, hanem inkább…Jobb, ha inkább nem gondolok semmire se, abból megint csak az lesz, hogy magamat hátráltatom. Egyelőre még élek és semmi se támadott meg. Viszont most nem egy szobára nyílt az ajtó, hanem egy folyosóra. A folyosón végig hatalmas ablakok voltak. Odalépdeltem az első ablak mellé és kinéztem rajta. Kint se volt vidámabb a helyzet, mint itt bent. Kicsit se vágyom ki oda a sötétbe, viszont ebbe a házba se akarok bent lenni. Kicsit se akarják megkönnyíteni a helyzetem. Tulajdonképpen fel nem tudom fogni, hogy mi van itt és mi is lehet a pontos helyzet csak annyit tudok menni, hogy megyek előre és nyitogatom az ajtókat. Bár lehet taktikát kéne váltanom lassan és mással is megpróbálkozni, mint az előre haladás, de még is mit kéne csinálnom? Ellököm magam az ablaktól és haladok tovább végig a folyosón, míg nem egy újabb ajtóba nem botlok. Megint egy? Miért nem lehet tovább menni? Én nem akarok ajtókat nyitogatni, sose lehet tudni, hogy mi vár mögöttük és ezért ijesztő kinyitogatni őket. T.T Bár annak ellenére, hogy eddig mennyire óvatosan nyitogattam az ajtókat, most ezen berontottam. Ha valami el akar kapni vagy rám akar ugrani mi hint kinyitom az ajtót, akkor teljesen mindegy, hogy miképp nyitok be rajta. Úgy döntöttem, hogy innentől igyekszem sietőre venni a dolgot és nem tyúk léptékbe fogok haladni most már.

by **Mirika** Csüt. Jan. 22 2015, 15:28

Csak utólag tűnt fel, hogy leguggoltam a lábikómat dörzsölgetni. Miért teszem ezt? Már rég hozzászoktam a bizsergéshez, amit fájdalom helyett érzünk, és maximum odanyúlok, hogy megtapogassam. Ennyi, ha nincs fájdalom, nem jön a reflex se már. És most mégis. És azért, mert élesen sajgott a lábszáram, ahol ráesett a kép a lábamra. Miért? o.O Teljesen nonszensz volt, nem kéne, hogy érezzem. És intenzív volt, sokkal fájdalmasabb, mint egyébként. Biztos azért, mert már régóta nem éreztem, annál a szerverhibánál is alig bírtam mozogni, úgy fájt mindenem. Így most jobb híján bicegve próbáltam továbbmenni, miközben nagyokat fújtattam, és az "ép" lábamra terheltem a súlyomat akkor is, amikor az ajtó előtt megálltam, és ráfogtam a kilincsre. Volt bennem egy kevés idegesség, de csak lenyomtam a cuccost, és... átkerültem a következő folyosóra -.- Ebből azt hiszem az lesz, hogy át kell fésülnöm az egész helyet, ha jutni akarok valamire, vagy valahova. Amilyen szerencsém van, úgyis a legmesszebb lévő helyiségben van a kijárat Neutral

És az nyilván zárva lesz Rolling Eyes

Még mindig kicsit húztam a lábamat, ahogy befordultam a saroknál, de most már egy picit nyugodtabban haladtam előre legalább, próbálva odafigyelni arra, hogy látok-e színesebb, figyelemfelkeltő helyet. Gondoltam minden más ugyanúgy lesz, mint a hálószobában, vagyis zárva és mozdíthatatlan minden. Kivéve, ami a lábamra esik Rolling Eyes

A következő ajtót is már láttam, bár őszintén szólva marhaságnak tartottam, hogy az összes be van csukva, én meg lázadó módjára nyitva hagytam mindet magam mögött Razz

Aztán viszont, hogy ezen gondolkodtam, egy puffanást hallottam az ablakon. Odakaptam a fejem, és először csak a piros foltot láttam, aztán érkezett meg hozzá a madár is. Meg nem ijedtem, de azért óvatosan közelítettem az ablak felé. Ki akartam nézni, mert a sötétségen kívül eddig nem sok mindent láttam, és az, hogy madarak repkednek az ablaknak, az... hát, nem normális Neutral

by **Tantalosz** Csüt. Jan. 22 2015, 15:56

Kinézve az ablakon nem lepődtem meg, hogy csak a sötétséget láttam. Ezek szerint éjszaka van. De legalább a Hold világít, így akad valamennyi fény a sötétségben. És ha kint akad, akkor idebent is lenni kell valamennyi világosságnak. Csak meg kell találnom. Így aztán ki is léptem a folyosóra, miután visszatettem a képet a helyére.
A foyosón, ahogyan elhaladtam az ablakok mellett, ugyanúgy figyeltem a kinti tájat. Hogy nem akad-e valamilyen mozgolódás odakint. Mert ha valaki van odakint, akkor meg fogja találni a módját, hogy bejöjjön. Én pedig teljesen fegyvertelen vagyok, tehát nem lenne túl szerencsés ilyen védtelenül találkozni valakivel - vagy valamivel. Egy fegyver kell. Tényleg, volt egy késem, amikor leszúrtam a kislányt, nem? Ha persze tényleg megtörtént a dolog. Akkor a késem vajon merre lehet? És egyáltalán hogyan engedheti a rendszer, hogy használjam? Rendben, az utolsó kérdésem badarság volt, hiszen ez csak egy álom. De ebben sem vagyok teljesen biztos. Az álmokban csak a múltat láthatjuk, vagy pedig az eljövendőt. Ez azt jelentené, hogy késekkel fogok harcolni? Nevetséges. Azok alantas fegyverek, csak az orvgyilkosok használnak ilyeneket. Nekem annál több a büszkeségem, minthogy ilyen módszerekhez folyamodjak. Inkább forgatok egy kardot, vagy pallost. De kést nem. - ilyen, és ezekhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, amikor neki csapódott a madár az ablaknak.
- Hádész szerelmére, mi volt ez?- kiáltok fel, de azonnal el is csendesedek. Nem tudhatom, hogy kik vannak a házban, így a lehető legkisebb zajt kell csapnom.
~Szükségem lesz a késre...~ döntöttem el, így visszaindultam a szobába, hogy újból átkutassam a helyiséget. Nem lehet, hogy csak úgy eltűnjön egy fegyver! Bent még egyszer megpróbáltam megmozdítani a fiókokat, de most már az ágy alá és a kéménybe is benéztem. Lehet, hogy alantas fegyver, de jobb, mintha pusztakézzel indulnék el az ismeretlenbe.
Ha nem találnék semmit, akkor indulok vissza a folyosóra, és szépen lassan osonok át rajta.

by **Jun** Pént. Jan. 23 2015, 21:58

Nem értem miért esett le olyan hirtelen az a kép a helyéről. Kiráz a hideg, már a puszta gondolatától is, hogy én tettem valakivel bármit is, ráadásul egy kislány? Először a szobában, majd pedig a kandalló feletti képen is szerepelt. Bizonyára a házában vagyok, ugyan nem szívesen gondolok rá, de akaratlanul is ezen kezd kattogni az agyam bármit is kezdek. Talán amiatt, hogy mindig mire sikerül elvonni valami mással a figyelmem újra visszaköszönt rám. Megrázom a fejem, és visszateszem a helyére, és óvatosan lenyomom a kilincset, és félig kinyitom az ajtót, fejem átdugom rajta, és körbelesek mit is várhat ezúttal rám.
- Folyosó.. - Gyanús pillantásokat vetek a bútorokra, egyik sem volt ismerős, az ablakkeret formája is más, a szőnyeg is más, a függönyök pedig ízléstelenek. Nem is értem, hogy ki képes ilyesmit feltenni? Legszívesebben letépném őket, talán még javítanék is a helyzeten. - Ez biztosan nem a céhház. Anatnak van érzéke az ilyesmihez, és biztosan nem venne ilyen gusztustalanságot a céhházba. Még Alexből sem nézném ki, hogy ilyen förtelmeket hozna haza.. - ugyan nem láttam mostanában mit rejt a szekrénye, de azok után amiket legutóbb láttam benne, csak javulhatott a helyzet. Elnevetem magam, és elengedem a szövetdarabkát, és az ablakba vetődöm. Egy pillanatig elmerengek, lesem a holdat, mást amúgy sem tehetnék, és amióta rádöbbentem, hogy ez nem a limen, kicsit megrémültem. Többek között mert valaki más pizsamájában lófrálok, valaki más otthonában, és túl nagy a csend. Szokatlanul nagy. Már-már az őrület határán vagyok ettől. Talán éppen ezért is kezdek bele időnként a magyarázásba, mert reménykedek, hogy valaki válaszol, megerősíti, vagy kijavítja azt amit feltételezek.
- Hmm, - eltolom magam az ablakpárkánytól és tovább sétálok, célirányosan a következő ajtó irányába, a randa függönyökből egy egész kollekciót összegyűjtött valaki, de persze már a pizsama láttán sejteni lehetett, hogy egy ízlésficamos alak választotta ezt nekem.
- Ah olyan szépséges a hold. Hatalmas és fényes. - gyönyörködök a látványban az éppen aktuális ablakban, majd ijedten vetődök a falnak, távolabb az ablaktól amikor hirtelen valami felkenődött rá. Majdnem el is kiáltom magam, de még időben az arcom elé kapom a kezem, és a szemem láttára folyik végig, majd zuhan le a varjú az ablakról.
- Nem láttam semmit. Nem bizoony~♪ Az ég világon semmit seeem ~♫♪ Minden a legnagyobb rendben.. vaan... - szaporázva lépteim szemelem ki a következő kilincset, de még mielőtt belépnék a szobába, a fülem az ajtóhoz nyomom. Biztos ami biztos...

by **Kusumi Ayani** Szomb. Jan. 24 2015, 22:39

Az atyaúr istenit, de elegem van a helyből. Bár a képet visszaraktam, azért nagyon sokat elméláztam rajta. Vajon kik lehetnek azok az illetők a képen? Az egyértelmű, hogy egy család, de mi közöm van most nekem őhozzájuk. Azt leszámítva, hogy megöltem álmomban közölkük az egyiket. De hát csak nem csináltam ilyet… nem? Vagy netán csak ez egy event lenne? Gondoltam rémálomra is, de ez itt bent túl valóságos, túl élethű, és túlontúl sokáig aludnák bár egyelőre most semmi fontos nem történt. A tény viszont, hogy minden szinte szürkés, kizárja azt, hogy álmodozás közben valahogy kijutva becsöppentünk egy horrorfilmbe… Na, jó ez még inkább valószínűtlen, mint a rémálom, akkor marad az event… de annak jó hátborzongató. és volt egy olyan érzésem, hogy még szinte a felét sem láttam annak, ami még elkövetkezik. Fújok egyet, és szinte beleütközök az ajtóba, bár nem valami keményen, a mellkasi lökhárítóim felfogták az ütközést. Megrázom magam, és miután megigazítottam a „sérült” párnácskákat, megmarkolom a kilincset, majd szinte a torkomban éreztem a szívem dobogását. Vajon mi fog várni a kövi szobában? Az apa és az anya lemészárolt, megnyúzott és kibelezett teste kifordítva? Eh… fú te már rosszul vagyok a gondolattól is. Fújok egyet, majd már azon voltam, hogy elfordítom a kilincset, és átmegyek, ám egy belső erő másra hajtott. Szépen lassan fejem vissza fele fordul, és ismét képre tekintek. Bár elsőre semmi sem változott, ám mikor visszafordultam egyik képmáson megakadt a szemem. Kitágult pupillákkal meredek a képre, amelyen, a fiú helyén már az én arcképem virul. Szinte fordultam vissza, és már-már kitépem az ajtót, úgy indulok ki a szobából.

by **Ryuu** Vas. Jan. 25 2015, 01:28

//hai >< suman //

Tehát áttörtem a szobán, a szoba ajtaján, nem foglalkozva ám azzal a hülye képpel, de nem ám! Le van tojva! Le! Le bizony! Azért nem álltam meg, hogy ne nézzek vissza és persze hogy ráfáztam! Talán a sokk hatása, vagy nem is tudom, de azelőtt egy ismeretlen fiút láttam a képen, most meg most meg magamat! Vagy már nem is tudom. Eddig is magamat láttam, és még meg is jegyeztem magamban, hogy az ott nem a fater meg a muter, meg én aztán nem ismerem a kiscsajt. Jahp, aztán .... aztán vagy nem is. Eldobtam a képet. Igen, ez egy tiszta eleme a történetnek. Elvágtam a francba had repüljön. És széttört! Ilyet a saoban?! Vagy nem is. Ez nem sao. Hiszen érzem a fájdalmat Jahp. Érzem. Szóval ez nem lehet az a hely, ahol raboskodtam több mint két évig! Jézus, két évig! És hogy kerültem ki? Nem emlékszem. Talán a csajjal. Tuti azért kellett megölnöm. Mert egy hülye. Meg mert azért is, mert,.... hát mert hogy kikerüljek. De hol vagyok? Mi ez a hely? Még mindig a fejem miatt nem látok jól?
Benyitottam a következő ajtón, elhatározva, hogy bármi jön, nem érdekel, nem fogok meghátrálni. Ha ez egy játék akkor én győzni fogok, de ha nem, akkor is én leszek az, aki utoljára nevet. Csak figyeljetek! Én megcsinálom! Én, én megölöm azt acsajt, ha ezzel kijtok! Nincs ínyemre a dolog, persze, de ha ez kell?! Ha ez! Ha ha, .... minden ugyanaz volt, csak egy kicsit hosszabb az út, vagy nem is tudom Csalódás volt. Legalább egy minibosst vártam volna azok után a para dolgok után, de úgy látszik, nem elég a jóból a közönségnek. Tuti ez valami kandikamerás egyveleg és valahol harsányan röhögnek rajtam. Ehh, kit érdekel.
Fújtam egyet és azon kaptam magam, hogy jobban vagyok. Rájöttem. Nem érdekel a csaj. Haljon meg, vagyis már valszeg meghalt abból a sérülésből kiindulva.... cshh, szal. Eső után .... Elmosolyodtam. Úgy mentem előre, hogy egyre jobban éreztem magam. Nem paráztam már. Nem volt félelem. Miért is ijedtem meg az elején? Nah igen. A gyilkosság. Nem az én hibám volt. Nem az én felelősségem. Kinéztem az ablakon és a nagy feketeség fogadott. Yeah. Semmi különös a csillagos égbolt és a sűrű fák? Mobok? Te jó ég, megint az a játék kattog az agyamban. Aztán nekiment egy varjú vagy mittomén nagymadár az ablaknak. Fúúú, tisztára összevérezte az ablakot! *.* Egy ideig lelkesedve figyeltem, hátha jön utána valami más is, vagy megláthatom, ahogyan egy kóbor kutya megtalálja, de semmi.... Hát, legalább lenyugtatott kicsit. Mentem tovább... :3

by **Rosalia** Vas. Jan. 25 2015, 16:09

/Innentől csak annak írok extra infót, akinek szükséges.

Timidus: Az üvegszilánkot és a képet megszerezted, a kandallón keresztül nem tudsz átmászni. Minden a helyén van.

Cearso: Az üveg széttörik, az üvegszilánkkal mély sebet vágsz a kezeden, amely őrületes fájdalommal jár. Sikeresen felvágod az ereidet, lassan elvérzel és meghalsz Twisted Evil

Aztán újra felébredsz a kezdeti szoba ágyában, mintha csak egy rossz álomból ébrednél. A csuklódnak semmi baja.

Malcolm: Nem tudod kinyitni az ablakot, a madár kint marad és lecsúszik az üvegablakról.

Mirika: Az általad nyitva hagyott ajtók nyitva is maradnak. Odakint nem tapasztalsz semmi különlegeset, csak a korábban leírtakat.

Tantalosz: Nincs mozgolódás odakint, csak ugyebár a madár Razz

Amikor újra átkutatod az előző helyiséget, ismételten nem találsz semmit, nemhogy kést. A képet viszont ha újra megnézed, furcsaságot tapasztalhatsz: A fiú arca helyett a saját arcodat láthatod.

Jun: Nem válaszol semmi. Az ajtónál hallgatózva nagyon lassú csöpögés hangját hallhatod.

Ayani: Érd be a többieket a madaras résszel és az új helyiséggel a következő postodban, mert le vagy most maradva egy körrel!

Következő helyiség

Határidő: 1 hét (január 31. /szombat/ éjfél)
Noah 500 szavas posttal pótolhat.

by **Shukaku** Vas. Jan. 25 2015, 17:08

~Továbblépési lehetőségek száma egy.~
És mivel ez a szám meghatározta a következő lépését, így még vacillálnia avagy döntenie sem kellett, egyszerűen kinyitotta az ajtót, benézett a szobába, majd be is lépett.
~Még több vér. Meghatározó jelentőségű a küldetés során.~
Belemártotta a karmát a vérbe, majd lenyalta. Fontos információ volt, hogy vajon ez a vér megegyezik-e azzal a vérrel, amit a fürdőszobában talált. Persze mivel életében mindössze negyedszer találkozott vérrel, és kóstolni csak egyszer kóstolta, nem nagyon volt fogalma arról, hogy mennyire egyezik két ember vérének az íze, vagy arról, hogy milyen ízt is kell keresnie, hogy a halál előtti pillanatokra utaló nyomokat találjon. Nem tudta, hogy édesebb ízt kell keresnie akkor, ha az áldozat stresszes körülmények között vesztette életét, nem tudta, hogy a vérnek milyen hőmérsékletűnek kell vagy kellene lennie, de az alvadást, ha történt ilyesmi, akkor már megtapasztalhatta az előző kísérletezgetés során, így arról volt valamiféle sejtése, hogy ha régebben történt az eset, akkor a vér ragacsosabb lesz. Itt azonban csöpögött minden. Főleg a fegyverről csöpögött. Az üvegszilánkot félretette, és ha volt lehetősége arra, hogy magához vegye az eszközt, akkor megtette. A vér beszínezte, így ennek feltételezhetően sikerülnie kellett.
~Bárd. Konyhai vágóeszköz. Körülbelüli súlya egy, egy egész öttized kilogramm, penge vastagsága fél centiméter körül. Élessége megfelelő. Közelharci fegyverként használható, hajításra is alkalmas.~
Amennyiben sikerült megszereznie, úgy az üvegszilánkot elhajította, hiszen magánál hordozni veszélyes lett volna megfelelő tárolási lehetőség nélkül. Egy ideig gyakorolta a forgatását, és közben bekukkantott a többi tárolóegységbe, tulajdonképpen ezt a szobát is feltúrta. Ezután a vérrel megjelölte ezt az ajtót is, kettes számot felírva rá, és kipróbált még valamit. Csak a színes dolgokat veheti magához. Összekente az egyik serpenyőt vérrel, majd megpróbálta azt is felemelni, hiszen immár színes volt…

by **Rosalia** Vas. Jan. 25 2015, 20:31

Az összevérezett tárgyak alapvetően nem voltak színesek, ezért nem mozgathatóak, csak a játéktér által generált színezett tárgyak (lásd kép, fogak). Ugyanezen ok miatt nem tudtátok kinyitni az ablakot sem. Csak azért jelzem, hogy tudja más is, aki ezzel próbálkozna.

Edit: Az újabb félreértések elkerülése végett mondom, hogy a bárd elvihető, de az összevérezett serpenyő nem >.< Minden, amire rá lehetett menni az origin járékban, az mozgatható, de majd úgyis koordinálom, hogy mivel mit csinálhattok.

by **Kusumi Ayani** Hétf. Jan. 26 2015, 13:59

Ajtó nyílik, és csukódik is mögöttem, hála egy határozott mozdulatnak. Bár a hirtelen zaj megdobogtatta a szívemet. Fújok, egyet majd megfordulok. Egy újabb folyosó, ám ez inkább ablakokkal van tele. Bár a fürdőben is volt ablak, én nem akartam kinézni rajta… most azonban muszáj volt. Nyelek egyet, és elindulok. Szemem jobbra, balra ugrándozik keresve valamit, amivel találhatnék valami segítséget, vagy pontos utalást, hogy mi is történhetett itt. A kis asztalocskákon ismét képecskék voltak, meg mi egymás. Próbáltam a nélkül elsurranni mellettük, hogy csak egy gyors pillantásra tudjam őket felmérni. Aaaaj de hiányzik Tűzrózsa. Ahogy lépkedek az ablak mellett, hirtelen valami nekicsapódik, és szemem sarkából látom, hogy vörös valami lepi be az ablakot. Felkiáltok egyet rémültemben, majd dobogó szívvel, a falnak támaszkodva meredek a véres ablakra. Kis híján fel sem fogom mit is látok, ám mikor igen kezem reflexszerűen az ablak felé nyúlna, hogy kinyissam. De leállítottam magam. Bár ami az ablaknak csapódott egy előreláthatóan még egy élő madár volt, ha olyan erővel csapódott neki az ablaknak, hogy tiszta véres lett, akkor értelemszerűen szegény elpusztult. A madár kezd lecsúszni az ablakról, mire sikerült megemberelnem magamat. Elfordulok az ablaktól, és az ajtó felé haladok, és kinyitom a helyiségbe vezető egyetlen járatot. Egy konyha szerűségbe érek. Itt is minden fekete-fehér, kivétel egy-két dolog. A húsdaráló előtti húskupac, meg egy bárd. Ez egyelőre nem jelent semmit…. ugye? Miért jelentene… hisz ez egy konyha… az meg ott biztos sertéshús… igen ez lesz az. Ezeket leszámítva semmi szokatlant nem tapasztalok. Tekintetem a hentes bárdra esik. Vajon elvigyem? Ha megtámadnának, nem lenne rossz valami fegyvert is nálam tudni. Ám végül elvetem az ötletet. nem akarok senkit sem megölni, és egy hetes bárddal elég súlyos sérüléseket is lehet okozni. Körbenézek még párszor, hátha találok valami tovább vezető utat, és ha találok, akkor máris megyek tovább.

by **Cearso** Hétf. Jan. 26 2015, 15:22

Az üveg annak rendje és módja szerint darabokra tört. Kiválasztottam egy megfelelő szilánkot és belehasítottam a kezembe.
Ahogy később kiderült, ez nem volt jó ötlet.
Két dolog is volt, ami ezt a tényt támasztja alá.
Az első az őrületes fájdalom, ami a seb keletkezésével járt.
Az első pár pillanatban megpróbálkoztam a fogaim összeszorításával felülkerekedni a fájdalmon. Két év fájdalommentes élet után ez a mély seb sokan jobban fájt, mint eddig bármi az egész életemben. Lehet hogy csak azért, mert hozzászoktam a SAO fájdalom nélküli életéhez.
A másik az a kiömlő vér.
Az első pillanatban fel sem ismertem azt a vörös folyadékot, ami a kezemből először csak szivárgott, azután meg folyamatosan ömlött. Annyira hozzászoktam már, hogy a sebek helyén vörös pixelcsíkok jelennek meg.
Aztán jött a felismerés.
Ez az én vérem. Vagy legalábbis valami, ami az én véremre próbál hasonlítani. Ha egyszer a fájdalmat és a vért ilyen jól fel lehet ismerni, akkor vajon mi a helyzet az ízekkel? Csak kíváncsiságból megnyalom a csuklómból folyó vért, hogy valóban vér íze van-e?
Érzem ahogy kezd fogyni belőlem az erő. Majd egyik pillanatról a másikra elsötétül előttem a világ.
Várom a You are dead feliratot, vagy azt hogy felébredjek ebből a rémálomból.
De nem. Ennél szörnyűbb dolog történik. Abban az ágyban ébredek, ahol a rémálom elején. És a csuklómnak semmi problémája. Azért még belecsípek egyet, hogy ellenőrizzem, megvan-e még az a fájdalomérzet. Ha még mindig megvan akkor egyszerűen végigdőlök az ágyon. Semmi értelme végigmenni egy ismeretlen úton, ha a végén úgyis ide fogok visszajutni. Meg aztán mért küzdenék magáért a küzdelemért?

by **Saya** Hétf. Jan. 26 2015, 21:52

Hehe, ez egy konyha :3
-Méghozzá egy elég nyomasztó darab.
A Hugi végül belép, mert nem lát semmit, ami veszélyes lenne, majd az orrunk elé teszi a kezünket, mert megcsapja azt valami fura illat, ami engem nem emlékeztet semmire, őt viszont a nyers húsra. Mondjuk a Hugiról tudom, hogy... hát, hogy miket szeret enni, szóval nem lepődöm meg rajta, hogy felismeri, de most kicsit sem tartja ínycsiklandónak, amúgy tényleg, Hugi, már nagyon-nagyon régen nem akartál megenni senkit :3
-Szimplán azért, mert nem is lehet. Elpixeleződnek, mire beléjük haraphatnék, úgy meg semmi értelme vadászni.
Meg is találja végül a szag forrását, mire én inkább elfordulok, értem ez alatt azt, hogy nagyon erősen koncentrálok arra, hogy én most semmit se akarok látni, és a Hugi is besegít azzal, hogy elrejti előlem a dolgokat, és teljesen rá bízom magam. Csak szóban magyaráz tovább.
-Tehát itt ledaráltak valamit, ismeretlen eredetű. Így magában hülye leszek hozzányúlni, de nézzük csak... ugye a szatyrok általában fehérek? Nem, nem látok egyet sem, a szekrényeket meg nem sikerül kinyitnom. A hús marad. Találtam amúgy egy bárdot is a falon, amiről vér csepeg, de túl magasan van ahhoz, hogy leszedjem, pedig jó lenne. A darálót még el tudom vinni, ha inventory-ba teszem, nem fog piszkolni. Na nézzük csak... jól van... megpróbálom, és ha sikerül, elrakom. Elfordultam a hústól is, a vértől is, most már kinyithatod a szemed.
Én meg hiszek neki, visszakapom én is a látásunkat, és tényleg elfordult mindentől már, ami piros. Megmutatja, sikerült-e vagy sem a darálót elraknia, aztán nézi, merre lehet tovább menni, vagy van-e még itt valami Surprised

by **Ryuu** Hétf. Jan. 26 2015, 22:26

Szóval újabb ajtó. Benyitok. Kajakra egy konyha volt, és elsőre jobban lefoglalt a sok vér, minthogy ajtót keressek. Kell legyen innen kiút. Persze a másik ajtót még nem próbáltam meg, ami a csajszi szobájában leledzik. Nah majd ha itt végeztem és nem találok semmi érdemlegeset tovább jutási szempontból. Szóval illő volt körbenézni. Hmm, belemártottam a kezem a vérbe, és tényleg vér! De durva! o.o Mármint, láttam már ilyet, de nem ennyit. Egy helyen. Mit daráltak le ezek itt? Kezd para lenni a hely. Nem mintha eddig nem az lett volna, csak a halott lányon kattogtam még. Az a madár, az tuti beteg volt. Rolling Eyes

Minek repült neki az ü-ve- megerősített üveg? O.o Mihez? Nekem? Ez tuti nem a sao, de akkor mi? Valami ... áhh már megint az a játék. Itt fontosabb is van, mint egy játék. Attól függetlenül, hogy valszeg bedrogoztak, itt most az életem is lehet a tét. Persze az is lehet, hogy félájult vagyok valahol egy raktár helyiségben és mindezt behaluzom, de mit számít? Azt kell megtennem, amit meg lehet. Most pedig körbenézek. Fiókok. Megpróbálom kihúzni őket, hátha találok valamit bennük. Szekrényajtókkal ugyanígy. A csöpögő bárd para, de a daráló az már más! Az ultra para! Oda is lépek hozzá. De csak miután kifullasztottam magam egy bádog vödörrel való viaskodás után. Ne bassz hogy nem tudom felemelni, miből van ez? O.o Viszont a daráló, nah a daráló az minden átmenet nélkül. Elég undi. o.O Belenézek. Sejtelmem sincs, kinek milyen testrésze volt az adag vér azelőtt, de mintha nem is akarnám. Leteszem, és leügyeskedem a helyéről a bárdot is. Hát ez is ment.... majd lehívnám a menümet. Jah igen, miért rögzült ez a mozdulat bennem.... hahj. Akkor most választanom kell. Minden ép eszű ember a bárdot választaná. Igen. De tegye már fel a kérdést valaki. Ha azok akik ezt csinálták egy emberrel, mennyi esélye van egy tizenhat-hét éves, gizda srácnak bármivel is? Ha levágom a karját, akkor is csak egy, és akkor is csak jószerivel dühös lesz. Nem is fáj. Vagy, az a sao, ez meg ugye nem az. Hehh, még meg is csíptem magam, hogy tudjam. Milyen nehéz visszaszokni valamire két év után. o.o
Szóval nem a bárdot viszem. A daráló amúgy is érdekesebb. Azzal meg nem néznek túl nagy fenyegetésnek. De tévednek. Twisted Evil

by **Tantalosz** Csüt. Jan. 29 2015, 15:58

A szobában, még alapos kutatás után sem találtam meg a kést. Ezt bizony nem értem. Pedig tisztán emlékszem, hogy beledöftem a kislányba. Legalábbis ezt láttam. Da vajon valóság volt, vagy csak ezt képzeltem? Nem tudom megmondani.
Kifelé menet még egyszer rátekintettem a képre, ami színével virított a fekete-fehér szobában, és most egy érdekességet vettem észre. A család többi tagja - apa, anya, kislány - semmit sem változott. Viszont a fiú helyén már egy másik ember állt... Én.
Ez őrület. Pedig esküdni mernék, hogy sohasem ismertem ezt a családot. Akkor mégis hogyan? Lehet, hogy kezdek megőrülni. Az őrület ellen pedig a legjobb orvosság, ha gondolkozik az ember.
Tehát gondolkozzunk. Én nem lehetek ott, mert az előbb más volt a képen. Akkor pedig valakinek ki kellett cserélnie a képet, míg én kint voltam, a folyosón. Viszont nem is láttam senkit sem a folyosón, ami csak egy dolgot jelenthet.
Amint erre a következtetésre jutottam, már szaladtam is ki a szobából, és becsuktam magam mögött az ajtót. Valaki odabent volt, és egész végig engem bámulhatott! Ez így nem lesz jó. Ha így folytatom, akkor tényleg meg fogok őrülni. Tovább kell mennem. Tovább, egyenesen a folyosón. Ha itt maradok, akkor nem tudhatom, hogy mi történik velem.
Halkan közelítettem a szoba felé. Az ablaknál megnéztem, hogy ott van-e még a madár, vagy már eltűnt. Miután ezt ellenőriztem, indultam tovább, és beléptem a szobába.
Rögtön elkapott a hányinger, ahogyan a darálóra néztem. És egyszerűen nem bírtam, és öklendezni kezdtem. Legalábbis megpróbáltam, de Sao-ban ki tudja, hogy lehet-e. Nem tudom, hogy ki alkotta ezt a rémálmot, és próbál csúfot űzni velem... De meg fogom ölni, annyi biztos! Lekaptam a bárdot a falról, és próbáltam letisztítíni róla a vért a ruhám ujjával. Remélhetőleg elég óvatosan ahhoz, hogy ne vágjam el magamat vele. Nem tudom, hogy most érvényben van-e az, hogy csak pixelsebet ejtenek rajtunk a fegyverek... De akkor lehet, hogy jobb lenne ezt most kipróbálni.
Azzal fogtam magam, és a bárdot az égnek emelve, megpróbáltam lecsapni az egyik ujjamat, hogy kipróbáljam.

by **Miu** Pént. Jan. 30 2015, 18:41

Kinyílik a következő ajtó is és belépek a következő helyiségbe, ami egy konyha, ami egy kissé véres. Előttem az asztalon egy húsdaráló és kicsit sem akarom megtudni, hogy vajon mit is darálhattak le vele. Sőt az asztalon hagyott végtermékre se lettem volna kíváncsi, de hát ez van. Körbe nézek a konyhában és a nem rég használt húsdarálón és a falon lógó véres bárdon kívül semmi extrát nem láttam. Bár kissé aggaszt az, hogy a bárdról még csöpög a vér, ezek szerint nem rég használhatta valaki és akkor az előttem lévő ledarált húskupac is friss alkotás lehet. Szóval van itt valaki vagy az is lehet, hogy valakik. Eddig is eléggé meg volt bennem fagyva a vér, de annak a gondolata, hogy itt őrültek is mászkálnak akik megölhetnek még inkább kiakasztott. Várjunk csak? Ez egy álom, tehát részben én is kivehetem a részem a dolgok irányításából és lóg ott fent egy bárd, amit magamhoz vehetnék, hogy ne engem öljenek meg, hanem akkor már én végezzek az esetleges támadókkal… Számomra teljesen meglepő és furcsa volt, hogy azon kattog az agyam, hogy megöljek bárkit is, ha a szükség úgy hozza. Tehát előtört belőlem az élni akarás és ezek szerint ez a dolog elég sok mindent ki tud kényszeríteni az emberből. De végül is ez csak egy álom, igazából senki se fog meghalni…Ugye? Odamegyek a kis szekrényhez, ami felett a bár lóg és felmászom rá. Próbáltam vigyázni arra, hogy a szekrényen lévő vértócsába ne lépjek bele, de nem jött össze, muszáj volt bele lépnem és a falhoz támaszkodnom kissé, hogy ne essek le innen, miközben a bárért nyújtózkodom. Éppen hogy sikerült elérnem és megfognom, de sajnos az nem volt elég ahhoz, hogy le is akasszam a helyéről. Egy ideig küszködök azzal, hogy leakasszam, majd egy apróbb ugrást követően le is tudtam szedni a helyéről a probléma csak az volt, hogy az egyensúlyom is elvesztettem és hanyatt vágódva leestem a szekrényről. Hirtelen kinyitottam a szemem és a bárdot láttam magam felé zuhanni…

Miután a lány leesett a szekrényről a bárd is követte őt és egyenesen a lányka fejében kötött ki. A szemei nyitva maradtak és még látható a félelem bennük, majd szépen lassan el kezd vérezni és egy kisebb tócsa keletkezik a konyhapadlón. A lány szerencsétlen véget ért…

by **Jun** Pént. Jan. 30 2015, 21:27

Rémülten szambázok az ablaktól a lehető legtávolabb és célirányosan az következő ajtót szemeltem ki magamnak, egy bugyuta kis énekkel próbáltam tisztává varázsolni az elmém elfelejteni az újabb történéseket. Igen talán még működik is, szinte már el is felejtettem a véres valamit ami végigcsúszott a tiszta ablaküveg külső részén, majd egyenesen lezuhant a mélybe. Persze még időben kapcsoltam és ahelyett, hogy ész nélkül megragadom a kilincset és reflexszerűen fordulnék is be a következő terembe inkább felidézem Timidus szavait, és körültekintőbben próbálok cselekedni. Mély levegő kifúj. Sokkal óvatosabban teszem meg az utolsó lépést, és a kezem is visszarántom, és a kilincs helyett inkább a ajtóhoz érek, a lehető leghangtalanabbul, és a fejem lassan a kezem mellé emelem és fülelni kezdek.

Csip, csöpp, csipp, csöpp... valami talán kiborult és most az csöpög végig egy asztalon. Talán egy pohár, esetleg kancsó víz. Igen ez a legvalószínűbb gondolat. Még néhány másodpercig várakoztam, hátha egyéb zajra is felfigyelek, valami másra, valami élőbbre. De ez nem történt meg, az az idegesítő csöpögő hang ismétlődött újra és újra, így hát elhatároztam, hogy bemegyek. Nem mintha lett volna egyéb lehetőségem. Óvatosan lenyomva a kilincset, halkan tolva be az ajtót, és belesek a szobába. Szembe velem rögtön egy étkezőasztal, rajta egy régi húsdarálóval, amit vérvörös ragacs borít be. Vér. Hatalmasat nyelek és halkan bentebb lépek, rögtön az ajtó mögötti részre fókuszálok tekintetemmel, félve, hogy valaki ott áll, de szerencsére senki sincs ott. Vagyis, igazából nem tudom, hogy örülnöm, kellene-e, hogy egyedül vagyok, vagy sem. Miután meggyőződtem róla, hogy ismételten egyedül vagyok, becsukom magam mögött az ajtót, és mielőtt bárhová is elmozdulnék, szemügyre veszem a bútorokat.
- Hmm... Különös... - pillantok az asztallapra darált húskupacra, majd egy fintorral ott is hagytam, és a falra felfüggesztett bárdra szegezem a tekintetem. Valahogy sokkal jobban érdekel, hogy ki és mire használta azt ott ni. A vér csöpög, és ha nem csal az emlékezetem a vér egy idő után megszárad. Szóval valaki nemrég járt itt. Barát vagy ellenség? Éppen egy vadidegen házban vagyok, bizonyára most éppen én vagyok a birtokháborító, ezért van miért félnem, előfordulhat, hogy a tulajdonos ha meglát azonnal rám támad, gondolván, hogy betörő, birtokháborítóval van dolga, és mindent el fog követni annak érdekében, hogy megszabaduljon tőlem. Az elméjét elködösíti a düh és a félelem, ezért nem fogja érdekelni, hogy mit mondok, hiába is magyarázkodnék. Felérni ugyan nem érem fel a hentesbárdot, viszont szerencsére a fiókos asztalka épp jó helyen volt ezért arra felmászva, már könnyedén leszedhettem a fegyvert a helyéről. Undorítónak éreztem, hogy egy ilyen mocskos tárgyat kell a kezeim között tartani, persze a nyele nem úszik a vérben, de ettől függetlenül is most pont úgy festek mint egy gyilkos aki éppen megszabadult az áldozatától.
- Apropó áldozat... - ismét visszatévedt a pillantásom a húskupac felé, majd elkap a hányinger. Szabad kezem a szám elé kapom, és próbálkozom nem elhányni magam. Idegesen elkezdek táncikálni egy helyben, halkan lépek oldalra, fordulok egyet, majd visszatérek eredeti helyemhez, és ezt ismételgetem, halk dúdolgatás közepette, mindaddig amíg le nem sikerül nyugtatnom magam legalább egy picikét. Nyugi Jun, minden rendben, nincs itt az ideje annak, hogy pánikolj! Inkább töröld le ezt a förtelmet valamibe...

by **Malcolm** Szomb. Jan. 31 2015, 13:21

Rendkívül csalódottan és szomorúan veszi tudomásul, hogy nem tudja kinyitni az ablakot. A hőn áhított finomság kint marad, Malcolm pedig még hosszú percekig ácsingózva lesi, ahogy előbb a madár teteme, majd a vér is szépen lassacskán lecsordul az üveg felületéről. Jobb kezével magpaskolja a bal vállát, hogy megvigasztalja saját magát, illetve enyhítse képletes fájdalmát és sajgó szívét a veszteség, no meg az elérhetetlen kísértés miatt. Persze sírva azért nem fog fakadni, legfeljebb a gyönyörűségtől, hiszen a lefolyó, ragacsos, mélyvörös tünemény sziluettjének valós képét rég csodálhatta már és önmagában már azt is jutalomként fogja fel, hogy ebben a csodálatos látványban lehet része, még ha a benne tomboló Bestia most éppen eszeveszetten dühöng, hogy megízlelhesse a csodás nedűt. Az éhség éles fájdalomérzettel mar Malcolm gyomrába, így arra készteti, hogy fejezze be a mozizást és induljon tovább.
A következő helyiségbe egyre nagyobb kíváncsisággal és izgatottsággal nyit be. Az már eljutott a tudatáig, hogy nem a SAO-ban van, legalább is nem a normál környezetben és hogy a színek sem a valóságra utalnak, legyen bármennyire is élethű a vér látványa vagy íze. Akár egy álomban van, akár egy különleges szegmensében a játéknak, nem érzi úgy, hogy veszélyben lenne az élete, így minden elővigyázatosság nélkül nyit be az ajtókon. Különben is, akárki juttatta ide, az bizonyára egy jutalomjátéknak szánta ezt az egész bolyongást kedvenc Malkavitánknak. Akkor meg mégis mitől rettegjen? Féljen inkább a kislány többi családtagja, Malcolm ugyanis egyre szívesebben kényeztetné magát a lány öccsének vagy szüleinek vérében henteregve. Az lenne ám az igazi bőrhidratálás!
Aztán ahogy benyit az ajtón, a szeme elé táruló svédasztal láttán szó szerint elcsöppen a nyála. Tátva maradt szája lassan őrült vigyorba vált át és igazgatni kezdi magán a pizsamát, hogy úriember módján viselje hevenyész öltözékét, mikor a terülj-terülj asztalkámhoz lép. Először csak mutatóujját érinti bele a húsdarálónál lévő vérbe, majd hüvelykjével összedörzsölve igyekszik bevizsgálni a vér állagát, selymességét, sűrűségét, alvadtságát. Aztén jöhet az ízlelés. Lehunyja szemét átadva magát a mámornak és az élvezet egy hosszúra elnyúló hümmögésben teljesül ki. Kezével köszönetet int, bárki is juttatta ide, annak kijár. Ezután a csöpögő hang irányába pillant és a pupillái még izgatottabban tágulnak ki, amikor meglátja a vértől csöpögő bárdot. Gondolkodás nélkül rohan a pulthoz, félretéve minden eddigi eleganciát, majd felkapaszkodik a konyhabútorra és izibe le is akasztja a bárdot. Meg is van a nyalóka, ideje tunkolni. Ügyelve arra, hogy ne vágja el saját nyelvét, mohón nyalogatni kezdi a húsaprítót és csak akkor halad tovább a következő helyiségbe, ha aprólékosan makulátlan tisztaságúra nyalja az összes vérfoltos részt. Nehogy egy csepp is kárba vesszen!

by **Mirika** Szomb. Jan. 31 2015, 13:57

Nem sokáig leskelődtem, egyrészt mert amúgy sem láttam semmit a vaksötétben, másrészt meg azért, mert volt bennem némi félsz, hogy esetleg az orrom előtt is belerepül egy madár az ablakba. Hú, volt is régen, nagyon-nagyon régen egy horrorfilm, ami tök gagyi volt, és a felénél ki is kapcsoltam, de abban is madarak riogattak. Asszem az is volt a címe, hogy Madarak. Na, az erre emlékeztetett, és mondjuk elég ijesztő is volt, csak nem bírtam nézni, annyira amatőr volt benne minden Rolling Eyes

Szóval továbbléptem, minden második lépésnél félve az ablak felé tekintgetve, és azért elég sietősen jutottam át az ajtón is. És ezt most be is csuktam magam mögött Rolling Eyes

Háttal álltam a szobának először, így fellélegeztem az ajtónak támasztva magam, és csak azután néztem szembe a következő megpróbáltatással. Egyből meg is bántam, hogy becsuktam az ajtót, mert reflexből nekihátráltam, és be is vertem a fejem a lendülettől. Bele is sajdult >.> Először csak a vért láttam, de az már éppen elég volt, nem is akartam a többit, de sajnos ez nem rajtam múlott, hanem a szememen, és az közvetítette a fejembe a húsdarálót és a véres húsbárdot is... Több se kellett, hogy beinduljon a fantáziám, utáltam a vért amúgy is, már kerestem is a következő ajtót, hogy rohanjak tovább, és távol tartsam magam ettől a szobától... konyha ez, vagy mi >.> A lehető legmesszebb tartottam magam a véres részektől, az asztaltól is, meg a vértócsától is, ami a késről csöpögött le, és úgy oldalaztam, lopakodtam tovább.

by **Rosalia** Vas. Feb. 01 2015, 17:26

Timidus: Ilyen részletességgel nem tudod elemezni a vért, számodra a fürdőszobában és a konyhában talált vér ízre egyformának tűnik, állagra annyi a különbség, hogy a bárdon lévő vér a legfrissebb, a fürdőszobában lévő pedig pedig a legalvadtabb. A bárdot viheted magaddal, az ajtót megjelölheted, a helyiségben további érdekeset és mozdíthatót nem találsz.

Cearso: A vérnek vér íze van. Ébredés után a kezedbe csípve ismételten érzed a fájdalmat. Az ágy végével szemben lévő ajtó (tehát az, amelyik korábban a képhez vezetett) felől egy női sikolyt hallasz.

Saya: Nincs inventory, sem menü, sem semmi, ami a SAO rendszerére utal. A húsdarálót elviheted kézben, ha karod. A bárdért is fel lehet mászni a konyhabútorra.

Ryuu: Elviheted magaddal a darálót.

Tantalosz: Miután megszerzed a bárdot, egy tetszőleges ujjad levágod vele. Ennek következtében őrületes fájdalmat érzel, az ujjcsonkodból pedig ömlik a vér. Persze ennyitől nem fogsz elvérezni, de rendesen összevérzel mindent, ahova fröcsögteted.

Miu: Idétlenkedésed eredménye, hogy sikeresen megöngyilkoltad magad Razz

Ahogy a bárd átszakítja a koponyádat, az őrületes fájdalomtól és a becsapódás erejétől szinte pillanatok alatt elájulsz. Nem sokkal ezután ismét felébredsz a kezdeti ágyban a két ajtós szobában. A fejednek semmi baja, még csak nem is sajog.

azoknak, akik a konyha ajtón túljutottak:

Határidő: február 7. éjfél

by **Shukaku** Vas. Feb. 01 2015, 19:02

Azt, hogy Timidusnak mi érdekes, azt kéretik nem holmi mesélőnek eldönteni. Razz

Mivel azonban mozdítható dolgok valóban nem voltak, így a bárddal a mancsában nyitotta ki az ajtót, és először csak kikukucskált, készen arra, hogy bármely támadást hárítson. Támadó azonban nem érkezett, így lassan és óvatosan kilépett az éjszakába. Nem távolodott el a háztól, hiszen úgy gondolta, hogy a megoldásnak odabent kell lennie. A memóriájában elkészített és tárolt térképet gyorsan összevetette az épület vélhető és kívülről megsaccolható alaprajzával, majd a magasba emelkedett, hogy jobban felmérje a terepet. Kezdte azokkal az ablakokkal, amiken keresztül a már megismert szobákba pillanthatott be, és ellenőrizte a jelöléseit. Mivel ez mind rendben volt, az egyetlen eltérésre igyekezett magyarázatot találni, azaz a madártetem eltűnésére. Először értelemszerűen arra gondolt, hogy lecsúszott az ablakról, és a földre zuhant, ám ha ott sem találta, akkor azzal a feltételezéssel kellett élnie, hogy vagy lassabban zajlik le az elpixeleződés, vagy a holtestet elvitte valami, tehát az erdő nem üres. Miután az eddig nem bejárt szobák ablakain át is belesett, és hozzáillesztette a meglévő térképhez a látottakat. A magasba emelkedve nem látott mást, csak végeláthatatlan erdőséget, na meg persze a temetőt. Ez tulajdonképpen ki is jelölte az úticélját, hiszen a küldetésnek általában így szoktak behatárolt területet adni. Vagy falakkal, vagy szolid végtelen hegyekkel avagy erdőkkel, vagy egyéb tereptárgyakkal, hogy tudassák veled, nincs értelme továbbmenni. így került kedvenc sárkányunk a temetőbe, ahol azonnal elmozdította a koszorút, és miután megvizsgálta, hogy talál-e benne bármilyen, fegyvernek alkalmas, vagy azzá alakítható tárgyat, elolvasta a feliratot is.
~Gabrielle. Mínusz tizenegy. Avagy dátum.~
Eddig jutott, mert a rendszer visszadobta a startmezőre. Nyugodt tempóban ült fel az ágyon, majd szembenézett azzal, aki igencsak hasonlított a kivégzett lányra. Persze Timidusnak nem jelentett különlegességet az eset, látott már feltámadást, tehát tudta, hogy lehetséges. Azt azonnal észrevette, hogy a fegyvere eltűnt, a karmai és a fogai viszont megvoltak.
-Téged, vagy egy rád nagyon hasonlító egyént már megöltem. Azt, hogy pontosan mennyi ideje, nem tudom behatárolni. Miért vagy itt?

by Ajánlott tartalom