Re: [Küldetés] Neverending nightmares

by **Rosalia** Hétf. Május 11 2015, 16:30

Egy igen rövidke folyosóra érkeztek, melynek berendezése sivár, a folyosó végén pedig egy zárt ajtót találtok egy megvilágított helyiség előtt. Rácsok borítják parányi ablakát, belesve pedig ezt láthajtátok:

Spoiler:

Szörcsögő hang üti meg a fületeket, hátra lesve pedig önmagatokkal találhatjátok szemben magatokkal, a különbség az, hogy Gabbyhez hasonlóan alteregótoknak is hiányzik a szeme. Tébolyult mosoly terül el az alteregó arcán és már lendíti is felétek a véres fejszéjét. Harcba is bocsájtkozhattok, vagy egyszerűen hagyjátok, hogy legyilkoljon benneteket, ez rátok van bízva. Akár le is győzhetitek az alteregót, hiszen nektek is van fejszétek. Akár túlélitek a harcot, akár nem, ismételten felébredtek az álomból.

Ezúttal azonban egy teljesen ismeretlen szobában ébredtek, Gabrielle pedig él és virul, s ott csücsül egy nagy íróasztal mögött. Elég karótnyelt módon, kihúzott háttal ül, de nyugodt tekintettel pillant rátok.

Spoiler:

by **Shukaku** Hétf. Május 11 2015, 16:57

Volt egyszer egy Silver. Ez a Silver angolul beszélt, és nagyon kötözködősen nem is volt hajlandó lefordítani a sárkánynak a szavakat japánra. Shu is szokott angolul beszélni. A menüben is egy rakat minden angolul van. Na ebből egyenesen következik, hogy röpke fél év alatt Timike is megtanult angolul. Na persze csak olyan szinten, mint a google fordító, legalább is egyelőre… szóval „Az álmok az ellenség a bűnös.” avagy „Az álmok ellensége az a bűnös.” természetesen attól függően, hogy a csempe soraiban olvassuk végig a szavakat, vagy a két oszlopot külön-külön. Értelme ugyan egyiknek sem volt túl sok, de majd Shu megmondja, hogy pontosan mit jelent. Na de ami fontosabb: Az egy dolog, hogy mi magunk vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei, de azért ez túlzás. A klónok egy ideig csak álltak egymással szemben, és gondolkodtak. Na most én nem tudom, hogy a sztori programozója hogyan alkotta az alteregókat, de Timivel volt szerintem a legegyszerűbb, de mégis a legnehezebb dolga. Átemelni a programját egy klónba nem nehéz… bár az emberekkel sem, hiszen láttunk már ilyet a viadalon, de Timit legalább nem kellett leprogramozni. Copy, paste, és ennyi. Viszont pont ezért, a sárkánynak már a megoldása is megvolt a problémára. Lehunyta a szemét. A másiknak sem volt szeme, így a látás félrevezette volna a sárkányt. Beállt ugyanabba a pózba, mint amelyikben a másik volt, majd elindult a program. Két ugyanazon entitás, ugyanazzal a tudással, ugyanazzal a múlttal… szóval a fejszék folyamatosan csattogtak és szikráztak egymáson. Mindkét lény egyszerre ütött pontosan ugyanott. Egyszerre fáradtak el, egyszerre vették a levegőt, és egyszerre mozdultak. Szóval döntetlen. A Játékmesterre bízom, hogy mikor unja meg a játékot, ám ha igen, és Timi ugyanabba a szobába kerül mint a többiek, akkor ő is ugyanolyan nyugodt tekintettel figyeli a lányt, ahogy a lány a sárkányt. Megállt a loop. Valami történni fog.

by **Malcolm** Hétf. Május 11 2015, 20:35

Gabby vérét ízlelgetve lép be az immáron nyitott ajtón, jobbjában a feltartott fejszével, baljában pedig a gyertyával. Roppant mód bosszantja, hogy kiiktatták a rendszer adta látását, de nyilván nem véletlenül történt mindez és nem véletlenül kapott gyertyát. Egyszerűen, mert így fun Razz

Az ezüst kulccsal szépen visszazárja az ajtót, majd zsebre is vágja a kulcsot, már ha ennek a nyomi pizsamának van zsebe. Ha nincs, akkor a gatyamadzagra fűzi, ha az sincs, akkor a gyertya fogókájára akasztja. Lényeg, hogy nem hagyja a zárban, hanem magával viszi, biztos, ami biztos. Aztán végiglopakodik az újabb folyosón, végül megérkezik a világos helyiséghez. Hülye lenne csak úgy benézni, még a végén megvakítják. Úgyhogy először szépen megkocogtatja a fémajtót, hátha ezzel felveri azt, aki be van zárva. Egyáltalán be van zárva? Igen, a kilincs nem adja meg magát, a kulcs pedig nem illik bele. Egy próbát megér alapon bedugja a fejsze nyelét, hátha ráharap valami, akár átvitt, akár tényleges értelemben is. Próbál fülelni, de semmi. Amikor már végleg megbizonyosodik arról, hogy nincs bent senki vagy semmi, akkor végre beles.
- Ennek semmi értelme... - szűri fogai között kelletlenül a feliratot látva, amikor is meghallja a szörcsögő hangot. Azonnal úgy fordul, hogy már vágja is bele a fejszét a kéretlen vendég fejébe.
- Filó cseszd meg, miért nem figyelmeztettél, hogy ez a se##fej itt szuszog mögöttem? (Malcolm)
- Végre egyszer elismered, hogy se##fej vagy Razz

(Filozófus)
És valóban, mikor jobban megnézi, hogy kinek is szelte ketté a koponyáját, akkor világosodik meg, hogy igencsak ismerős ez a halálra vált pofa O.o
Aztán újra ugrás, újra ébredés. Még mindig szürke világ, még mindig ez az átkozott lekoszlott ház. Ideje lenne végre eltakarodni innen, most már kezd nagyon uncsi lenni ez a játék. És már megint itt ez a ribi. Hogy pöffeszkedik a székében a nyomorult... Malcolmnak komoly erőfeszítésébe kerül, hogy a benne tomboló őrült én nehogy kiszabaduljon és rávesse magát az eltitkolt testvérnek hitt nőre. Aztán mikor Malcolm alaposabban körbenéz és ráeszmél, hogy mi is ez a hely, nem nem bír tovább Tébolyulttal és inkább szabadjára engedi, hadd játszadozzon kedvére.
- Nem-nem-nem-nem! Nem megyek vissza a diliházba! Nem fogtok visszavinni! Kinyírlak rib@nc, kinyírlak! - Azzal már rá is veti magát Gabriellere, hogy széttéphsse Rolling Eyes

by **Cearso** Kedd Május 12 2015, 07:32

Ha Cear látja, hogy Timi hogyan próbálkozik az angol mondat lefordításával nem egyszer nyomott volna el egy *facepalm*-ot, de mivel ő nincs ott, ezért én teszem meg helyette. : facepalm: : facepalm: : facepalm: és még verném is a fejem az asztalba, ha nem csak egy virtuális gondolatmenet lennék, ami arra van használva, hogy mit csinálna Cear bizonyos helyzetekben, amik nem jöhetnek létre valamilyen korlát miatt. Nande térjünk vissza Cear-hoz és az ő gondolataihoz erről a szituációról.
Sikerült kinyitnom az ajtót, és egy még szörnyűbb helyen találtam magam. És választásom se igazán sok volt, tehát nem tehettem mást, mint benéztem azon a rácsos ablakon. Az angol szöveg értelmezése eltartott egy darabig, hisz sosem voltam a legjobb azon a nyelven. A mondatból olyasmit szűrtem le, hogy valamilyen bűnt kővettem el, és most azért álmodok, mert ez az egyetlen út maradt a számomra, hogy kiengeszteljem azt, aki rám szórta ezt az álom átkot, [valószínűleg az előbb említett bünőm miatt.] De nem időzhettem sokáig, mert az álom itt is megtalált.
-I am guilty, do what you need to do.
Válaszoltam angolul, letérdelte, becsuktam a szemeim, kitártam a két karom és vártam, hogy lesújtson rám a végzet. Ami nem is maradt el, tekintve, hogy mikor kinyitottam a szemem, egy teljesen új helyen találtam magam.
Ami engem illet, még sohasem voltam ehhez hasonló rendelőben, és eddig nem is szándékoztam felkeresni semmi ilyesmit.
De ha már egyszer itten vagyok,akkor kihasználom az alkalmat, visszafekszem az ágyba és elkezdek beszélni.
-Jó reggelt doktornő. Nagyon fura egy álmom volt. Akarja hallani?
Az se érdekel, hogy ha nemet mond, elmondok neki mindent, ami az álmomban történt, és nem is figyeltem a reakciójára, csak minél hamarabb le akartam tudni ezt a rémálmot.

by **Jun** Csüt. Május 14 2015, 18:20

Az ajtó kinyílt én pedig gondolkodás nélkül beléptem rajta, becsuktam és ismét kulcsra zártam, ahogyan azt elterveztem. Ekkor még nem is jutott eszembe mekkora hülyeséget csinálok. Teljes nyugodtsággal dugtam zsebre a kulcsot, és kezemben a gyertyával lépdeltem keresztül a hosszú folyosón. Arcomon semmi érzelemnek nem volt helye, igazából már semmin sem lepődtem volna meg, a halálom félelme pedig egyszerre eltűnt, hiszen annyiszor "meghaltam" már. Kezdett olyanná válni mint a fáradtság. Mindig akkor jön amikor valami fontosra bukkannék, valami elfoglaltságot találok. Bármennyire is ismételgetem, hogy nem szabad meghalnom, ahogyan a fáradtság ellen sem tehetek semmit sem, úgy itt sincs túl sok esélyem. Sőt valójában egyáltalán nincs esélyem, hiszen a játékmester mindig kitalál valami új borzalmat a szórakoztatásomra.
- Oh. - sóhajtok fel miközben a rácsok mögötti cellát tanulmányozom, majd pedig a mögöttem felbukkanó rémségre is vetek egy pillantást, aki talán pont ennek a cellának a korábbi lakója lehetett. Rövid szépen vágott frufruja alól két üres szemgödörrel nézek farkasszemet. Vértől mocskos pizsamája akár az enyém is lehetne. Sőt talán pont az enyém, elvégre ö is én vagyok. Vagy nem? Nem tudom...
- Hjaj... - ismét felsóhajtok, ezúttal egy fejcsóválással egyetemben, a fegyvert szorosan az oldalamhoz tartom miközben a gyertyát a lény felé hajítom, mert miért is ne? Kezdeményeztem. Veszélyt éreztem, és futottam. Ki ne érezne veszélyt ha egy ilyen fenyegető kinézetű alakkal találja szembe magát? Van egyáltalán esélyem elmenekülni?

Ébredés. Unott pislogás, majd egy megszokott mozdulattal kitörölgettem a szemeimből az "álmot". De ez az álom alattomos, beleitta magát a szemeimbe, és még mindig látom.
- Szóval most mi lesz? Elmegyünk reggelizni, te pedig megölsz, én pedig felébredek ebben a szobában ismét ugye? Szerintem könnyebb lenne ha elmondanád mire megy ki ez az egész, ahelyett, hogy kínzol. Ennyit megérdemlek nem? - ráérősen felüllök az ágyon, törökülésben elhelyezkedek, miközben beszélek, kezeimet a térdeimen pihentetem.

by **Mirika** Pént. Május 15 2015, 16:24

Fújtam egy nagyot, és a hátamat az ajtónak támasztottam. Ezen is túl voltam, bár a szitu eléggé ismerős volt, mintha már egyszer csináltam volna ilyet Rolling Eyes

Bár a szívem még a torkomban dobogott, vetettem egy pillantást arra, hogy hová kerültem, de így első ránézésére se szörnyek, se más rémség nem került a szemem elég, csak egy rövidke folyosó, a végén egy újabb ajtóval. Amint egy kicsit lenyugodtam, vettem a bátorságot, hogy átszeljem ezt a pár méternyi semmit. Az előző után nem számítottam arra, hogy kulcs nélküli ki fogom tudni nyitni az ajtót, és azt is sejtettem, hogy nem ez a kulcs kell hozzá, ami nálam van, mert sose szokott jó lenni egyetlen kulcs több helyre is. Persze nem nyílt az ajtó, úgyhogy belestem az apró, rácsos ablakon, és... anyád >.> Inkább el is hátráltam, a felborogatott bútorok csak kábé akkor jutottak el a tudatomig, amikor már a fal mellé voltam simulva. De az a véres szöveg az nem tett jót a lelkivilágomnak. Mély levegő, aztán óvatosan belestem újra, de igazából tök feleslegesen, mert a feliratot nem tudtam elolvasni. Értettem belőle pár szót, de összerakni nem tudtam az egészet. És nem is volt hozzá gyomrom, hogy sokáig bámuljam.
Csak ekkor tűnt fel, hogy van valaki még itt. De nem bezártam az ajtót?! Villámgyorsan pördültem a hang irányába, és neki is estem lendületből az ajtónak. A fejszés alak nyilvánvalóan én akartam lenni, csak egy kicsit hiányosan és véresen... Lévén a saját baltám nem volt a kezemben, így maximum menekülni tudtam, és azt sem túl sokáig. Talán kétszer-háromszor sikerült a penge elől félreugrani, azt is csak a jó reflexeimnek hála. A keskeny helyen nehéz volt mozogni, így a sorsomat nem kerülhettem el.
A kiáltásom viszont már álmomból felriadva jött elő a torkomból. Zihálva néztem fel. A szoba ismeretlen volt, az ágy meg kényelmetlen. Nem is egészen ágy volt, inkább csak egy ilyen bigyó, amire fel lehet feküdni. Velem szemben pedig egy asztalnál ült az a csajszi, aki folyton visszatérő szereplő a questben. Most nem sürgetett, sőt, meg se szólalt, a szemei is megvoltak, meg minden... De akkor vajon most előhúzza a fejszét és nekem esik ő is? Neutral

- Öhm... Most akkor mi jön? Ez már kezd fárasztó lenni >.> - szólítottam meg, hátha sikerül valamiféle értelmes reakciót kicsalnom az NPC-ből, és nem csak előre megírt forgatókönyv alapján fog beszélni és szerepelni.

by **Saya** Szomb. Május 16 2015, 00:01

Te Hugi...
~Mi az?~
Nekem... nekem eszembe jutott valami. Egy kórház. Annak volt valami hasonló folyosója, csak tágabb meg tisztább. Nem?
~... De.~
Igen, és azon a folyosón bandukoltam és benéztem a szobákba és azokba emberek feküdtek ilyen fehér ágyakon, mint a kórházakban általában és mindig sikítottak, ha megláttak, én meg röhögtem rajtuk. Hugi, én tényleg ilyen gonosz voltam, hogy kiröhögtem a megijedt embereket? Sad

~Ja.~
Köszi, most én pedig azt vártam, hogy majd ellenkezel, hogy dehogyis, meg tévedek, meg te voltál meg ilyesmi >.> Na de mindegy, kukkantsunk be ide *.*
~Óvatosabban, te hét világ marhája! >,<~
Asszongyahogy: 'Az álmok a bűn ellenségei'... vagy a 'bűnös ellenségei'. Igen, inkább bűnös. Mit jelenthet ez? Surprised

~Ne fordulj meg...~
Miért ne? Persze én azonmód inkább megfordulok, és felsikítok. A szám elé kapom a kezem, de késő, mert már meg is indul, biztos a hang miatt. A Hugi már hiába ordít fel, hogy meneküljek inkább, hát, én lecsapom saját magam, mármint ez a fura, szemtelen Én lecsap engem a bárdjával, és szinte fáj, pedig nem is fáj, de mégis érezni vélem, és annyira megijedek, hogy hiába riadok fel megint, elsőre fel sem fogom, hogy hol vagyok. Mi volt ez? Miért támadtam meg magam, meg eleve, miért néztem ki úgy, ahogy? O.o
És ki ez a bácsi a falon a festményen? Felülök, és kicsit gondolkodnom kell, de aztán megismerem és elmosolyodom.
-Gabbyyy \o/
Hugi még elég kókadt és olyan szédülős, nem igazán tudja, mi történik, én viszont felülök az ágyban, magam alá húzom a lábaimat törökülésbe, és rámosolygok a lányra. -Figyi: mit jelent az, hogy az álmok a bűnösök ellenségei? O.o

by **Rosalia** Szer. Május 20 2015, 22:34

Timidus:

Malcolm:

Cearso:

Jun:

Mirika:

Saya:

1 hét!

by **Cearso** Csüt. Május 21 2015, 00:10

Álom lett volna az egész? Az a sok küzdelem és szenvedés? Milyen egyszerű lenne az egész.
Akkor meg miért járok pszichiáterhez? Ez nem logikus.
Van egy olyan érzésem, hogy ismét a SAO próbál egy kicsit megszívatni. Eddig is csak egy kicsi választott el attól, hogy elhiggyem, hogy valódi rémálomhoz van szerencsém.
Ad egy: Én magam sose kerestem volna fel egyet sem. Sosem bíztam meg bennük. És ezt a nézetemet minden ismerősöm elfogadta, és sosem kértek arra, hogy akár csak egyet is meglátogassak.
Ad kettő: Ha fel is kerestem volna egy ilyen kétszínű alakot, akkor biztos, hogy a betegségemről beszélnék neki elöször, nem pedig a SAO.
Ad három: Ugyan mért álmodnék a pszichiáteremről? Ez teljesen bizarr. Akkor már inkább Szonja lett volna az álmomban. Ebben ezer százalékban biztos vagyok.
Ad négy: programozó vagyok. Az hogy egy virtuális világról álmodok, nekem nem ad okot arra, hogy pszichiáterhez menjek. Max újabb ötleteket szolgál. Az álom is egyfajta ihletforrás, amit szintén ki kell használni, ha lehetőségünk van rá.
SAO. Ilyen könnyen nem versz át.
Felnézek a plafonra, és felemelem a kezem, mintha meg akarnék, fogni valamit a levegőben. És eszembe jutott egy újabb érv.
Ad öt: Nem érezném magm ilyen távol Szonjától. A gép sosem lesz erősebb a szívnél. Amíg ez az érzés megvan, én hagytam el azt a virtuális világot
-Álom az álomban. Igen, talán ez a legpontossabb elnevezés. Mondja csak Dr. ....
Itt arra várok, hogy elmondja, hogyan szólíthatom, és csak azután folytatom az elkezdett mondatomat.
-Gondolt már valaha arra, hogy ön még most is egy álomban van? Hogy ez a valóság nem az igazi valóság? Hogy van egy szinttel arrébb van egy másik világ, amelyikbe egy jobb sorsa van?
Felkelek az ágyból, és odamegyek a kisasztalhoz, ami köztem és a doktor közt van, és megpróbálom kihúzni a fiókját.
-Azt ez a virtuális világ folyamatosan garantálta, több ezer embernek. És ez megadta nekik a reményt, ami folyton tovább hajtotta őket. De itt mi vár magára? Mi vár ránk, miután elhagyjuk ezt a helyet? Meg tudja mondani?

by **Shukaku** Csüt. Május 21 2015, 05:23

Ugyan nem tudja, hogy kinek a megkezdett beszélgetését folytatják, ám ez jelen esetben sokadrangú kérdés. Timidus vár egy pár másodpercet, hogy a hölgyemény folytatja-e a szavait. Nem tudja, hogy ő most éppenséggel hol van, és bár Shu mesélt neki saját életéről egy keveset, így a pszichiáterekről is, akikhez járt, ám annyira részletesen nem merült bele a történetbe, hogy Timidus kikövetkeztethesse, hogy most valami ilyesmi jelenet következhet. Azt viszont tudja, hogy az, ahogyan a lány vele beszél, az magázás, és azt jelenti, hogy tiszteli őt, vagy valami hasonlót. Timidus nagyon ritkán alkalmazta ezt a közlési formát, talán csak Yoshiaga professzorral szemben használta egyszer, miután az az ember megmentette Shu életét, ráadásul folyamatosan megmenti Shu életét, hiszen ő gyártja a Burkot. Talán még Anatot és Junt is magázná, ha bármelyiküknek tetszett volna, vagy tetszene ez, ám Jun valószínűleg a falra mászna tőle, és őt még Shu sem magázza. Timidus nem ismert olyan emberi szokásokat, mint azt, hogy az idősebbeket tisztelni kell, és amikor megismerte, akkor is elutasította. Az a véleménye, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni. A köszönést sem mindenkivel meghajlással kezdte, hiszen tudta jól, hogy ez is valami hasonló… ám köszönni azért mindig köszönt, mert Shu morci volt, ha ezt elmulasztotta. Szóval ezen okok miatt nem lesz magázódás, ám egy egyértelmű fejrázást azért kap a lány.
-Nem állítom magamról, hogy program vagyok. Ezt az emberek állítják rólam, illetve néhány pet, mint például Álomkelő. Emberi mivoltom megtagadása pedig szükségtelen, ugyanis nem vagyok ember. Sárkány vagyok, és ezen az sem változtat, hogy voltam már emberi testben. Azt, hogy nem vagyok ember könnyen bizonyíthatom mind azzal, hogy rám nézel, és látod, mind azzal, hogy a gondolkodásom nagyrészt eltér az emberek gondolkodásától, ami sokszor okozott konfliktust is. Sem belső, sem külső jegyek tekintetében nem vagyok azonosítható az emberi fajjal.

by **Mirika** Csüt. Május 21 2015, 16:01

Te jó ég... Ettől a karót nyelt stílustól csak azért nem dobtam egy hátast, mert már eleve hanyatt voltam feküdve ezen a vackon. Ráncoltam egy kicsit a homlokom, próbálta felfogni, hogy ez a jelenet most hogy jön az eddigiekhez, de sehogy se tudtam összekapcsolni a questtel, amiben eddig tébláboltam több-kevesebb sikerrel. Ez most leginkább egy pszichomókusos valamire emlékeztetett, én fekszem a díványon, ő meg az íróasztal mögött ülve hajtogatja, hogy akarok-e róla beszélni. És nem passzolt össze a kettő. Pedig minden arra utalt, hogy nem lesz fejsze, se hullák, ez az egész hely is úgy festett, mint egy rendelő.
Szóval a szövegét végighallgatva, ami szerencsére nem volt hosszú, gyorsan megszületett a fejemben a válasz. Eszembe jutott, amikor volt az a szerverhiba, csak itt most nem fájt semmim és a légzés is ment gond nélkül. És most abban is biztos voltam, hogy ez a játék része, és nem csak egy elcseszett álom volt mindaz, amin keresztül mentem az elmúlt két évben.
- Ez hülyeség, én nem mondtam semmi ilyesmit - válaszoltam hanyagul, és a fejem alá gyűrtem a kezeimet, úgy nézegettem a falon lévő képeket - Csak egy vacak álmom volt, ahol megöltelek, aztán te is megöltél engem. Ebből is látszik, hogy időpazarlás, nem csípjük egymást - folytattam. Na most jól kicseszek vele, és nem ismerek el semmit abból, amit a számba akar rágni, és azzal majd jól meglepem. Tiszta trollnak éreztem magam. Vajon akkor most jön az, hogy előrántja a fejszét az asztal alól? Vagy mit fog belemagyarázni ebbe? Felborítom a terápiáját a kis ribancnak >.>

by **Saya** Pént. Május 22 2015, 18:11

-Jó'vanna, nem kell a felkiáltójel Sad

Be is harapom inkább az ajkam és lehajtom a fejem. Mégis miért kellett így letorkolni? Sad

Én biza eskü, hogy nem tudtam, mármint, az álmomban meg Gaby volt és punktum, nem tudtam, hogy nem így hívják. Smith az meg olyan nem-rá-illő-név szerintem, de inkább meg se szólalok, mert olyan a hangja, mintha valami nagyon szigorú nénike lenne, pedig szerintem nem is az Sad

És megint volt egy felkiáltójel! >< Uuutálom a felkiáltójeleket ><
-Kérem szépen, doktornő, viszont én nem csapongok, nem is emlékszem arra, hogy mi beszéltünk volna ez előtt O.o -nézek mégis rá, mert hát felkiáltójel ide vagy oda, kérdéseket tett fel ő is, na meg én nem értem, mire akart kilyukadni, és kötelességemnek érzem, hogy én erről felvilágosítsam, ha már doktor ˇ^ˇ

-Én csak bolyongtam abban a fura házban aztán megtaláltam a holttested meg a sírod is nem egyszer meg ilyesmi, már abban sem vagyok biztos, hogy hol vagyok most éppen @.@

Azt a realitásost meg nem tudom, mert még mindig el van veszve Rolling Eyes

~Ez nekem nagyon nem tetszik...~
A Hugi mintha összehúzná a szemét, olyan érzés, és nézi a Gaby-t szüntelenül.
~A házban nem voltam biztos, hogy valóság-e vagy sem, mivel a múltad Apánk előtti részét én sem ismerem, de ez már abszurdum és biztos, hogy nem a valóság. Hozzánk is még beszélni nem tudó gyermekként kerültél, lehetetlen, hogy emlékeznél vagy álmodnál egy pszichológusról, aki még felnőttként is viselkedik veled. Egyszerűen ezt képtelen vagyok megmagyarázni. A SAO lesz a valóság, Saya, ezek pedig csak furcsa álmok. Valószínűleg a tieid.~
Ooooo Surprised

Akkor ha most erősen arra gondolok, hogy foszforeszkáló növénykék nőnek ki a falakból, akkor megtörténik vajon? :3

by **Malcolm** Pént. Május 22 2015, 18:53

Hát ez nem jött össze Rolling Eyes

A két ápoló még időben elcsípi, csak azt a néhány papírt sikerül lerántania az asztalról. Nagyot nyekken, mikor visszatessékelik az ágyra, majd alaposan leszíjazzák mind a négy végtagját, hogy ne tehessen kárt a doktornőben. Az egyik ápoló ezután összeszedi a széthullott papírokat, majd a nő kiküldi őket. Eközben Tébolyult továbbra is ott rángatózik az ágyon, próbál kiszabadulni béklyóiból, de sikertelenül. Azonban minél tovább tombol, ordibál és szitkozódik, annál jobban elfárad. Ezalatt a háttérben Malcolm és Filozófus tanakodik.
~ Most néz meg ezt a bolondot. Egyszerűen fertelmes az egész lénye. Borzalmas, hogy mennyire le tud járatni bennünket.
~ Hagyd már a fölösleges fellengős szövegedet Filó, ő is hozzánk tartozik és van, mikor hasznos. Bár most valóban nem az... bár ki tudja. Ebben a játékban semmi sem biztos.
~ De hát most teszi tönkre azt, amiért eddig dolgoztunk ebben a fekete-fehér világban. Eddig elhoztuk szépen, most pedig bumm, felrúg mindent.
~ Nyugalom, ne hisztizz! Már fáradt. Mindjárt elaltatom.
Aztán amikor a test kellően meggyengül, Malcolm szépen át is veszi az irányítást. Innentől kezdve már csak nyugodtan fekszik és próbálja a légzését minél egyenletesebbé szabályozni, megszüntetve ezzel a hisztérikus zihálást. Kicsit meg kell köszörülnie a torkát is, hogy az ordibálás miatt ne rekedjen be teljesen, aztán immáron nyugodt tekintetét a doktornőre emeli. Amikor a nő folytatja tovább a beszédet, Malcolm csupán elmosolyodik azzal a hátborzongató félmosolyával.
- A tévképzetemről? Nos, az a virtuális világ, amelyet említett, az egy olyan utópisztikus elképzelés, ami kapcsán le merném fogadni, hogy bárki, ha lehetősége adódna rá, akkor belépne és kipróbálná. Ez a világ egyszerűen tökéletes. Nincsenek hátráltató biológiai tényezők, mindenki egyenlőként indul és a rendszer a saját érdemek alapján jutalmaz, nem pedig protekció alapján. Mindenkit a saját teljesítményének mércéje alapján mérnek és a valóságban ígért közbiztonság itt nem csak illúzió, valóban sérthetetlenek lehetnek a játékosok, ha nem szuicid alkatok. Kérdem én doktornő, olyan nagy baj, hogy szeretek egy ilyen világ részese lenni? Ártok én ezzel bárkinek is? *bájos, hülyének nézlek mosoly*

by **Jun** Pént. Május 22 2015, 19:40

Unottan magam alá húzom a lábam miközben hallgatom a nő halandzsáját. Azt állítja túl vagyunk a reggelin, mégsem érzem magam jóllakottabbnak az ébredés előttihez képest. Fáradt szemeim megdörzsölöm, és értetlenül pislogok egy sort a nőre. Talán a sok rémes élmény miatt érzem magam ennyire ramatyul mintsem az alváshiány miatt. Elgondolkodtam, azon amit mondott, majd megráztam a fejem, és törökülésbe mászok.
- Úgy gondolod, hogy agresszívebb vagyok? Ez butaság. Én tökéletesen ura vagyok az érzelmeimnek, és cselekedeteimnek! - jelentem ki kicsit felemelve a hangom. - Úgy gondolom, hogy hazudsz nekem. Nem emlékszem olyanra, hogy bárkit is felkerestem volna problémák miatt, pláne nem egy idegennel akarnék róla beszélgetni. Ott van nekem Shu-tan aki meghallgat, ha valami baj van. Nem mintha lenne bármi is ami miatt meg kellene hallgatnia, hiszen, mint már mondtam, jól vagyok. Egészséges!! Minden a legnagyobb rendben van érti? Nem álmodok olyanokról, hogy belemártok egy kést a mellkasodba, vagy, hogy kivájt szemekkel fekszik egy fotel alatt, kicsavarodva.... Vagy, hogy álmomban megölnének, mondjuk egy mutánsbébiizé... Micsoda hülye feltételezések. - hadarom el az egészet, azt hiszem picit talán mégis megviselt ez az egész. Hatalmasra nyílt szemekkel meredek az asztal sarkára, majd a tekintetem tovább vándorol az asztalon heverő tárgyak után. Ez a nő csapdába csalt, megpróbál átverni, ahogy már annyiszor sikerült neki. Bizonyára most is egy alattomos húzásra készül. Talán egy kés lapul az ölében és arra vár, hogy megközelítsem. Hát csak várjon rá...
- Virtuális világ? Nem tudom miről beszél. Én nem ragadtam semmiféle virtuális világban. - értetlenkedek - Én a saját boldogságos cuki kis világomban élek. Ahol ott van nekem minden amit akarok. Van nekem egy Shu-nyanom, egy Saya-chanom, meg azt hiszem még a világ legbarátságosabb, és legjobb humorérzékű sárkánya is. Biztos hallottál már róla! Ö az az arénaizé is! - dicsekszem picit, büszke vagyok a drágáimra. - Meg még van egy hősöm is! Mindenem megvan amit csak akarok. Sőt talán több is mint amennyit megérdemlek. Kérhetek egy pohár vizet? Megszomjaztam egy kicsit.. - talán ha kimegy a szobából, körbeszaglászhatok egy picurit, és megtudom mi ez az egész valójában... mire is készül... Azok a papírok tuti, hogy üres lapok, vagy újságok, nem pedig jegyzetek a "korábbi kezelésekről". Lehetetlen, hogy tényleg kezelésekre járjak... nem őrültem meg. Rendben vagyok. Minden a legnagyobb rendben...

by **Rosalia** Pént. Május 22 2015, 21:03

Csupán ennyi választ kaptok Dr. Smithtől:

Cearso: - A sivár valóság...
Timidus: - Értem. *jegyzetel*
Mirika: - Időpazarlás...
Saya: - Értem. *jegyzetel*
Malcolm: - Önmagának...
Jun: - Értem. *majd ad egy pohár vizet*

Mindannyian átmentetek a teszten, menthetetlenek vagytok SAO függőségben Razz

Ideje felébredni ott, ahol elaludtatok este, magyarán zárókör jön tényleges ébredéssel.

by **Jun** Pént. Május 22 2015, 21:46

Kezeimet a magasba nyújtóztatva, kezdem meg az első pislogásokat. Az ablakon beáradó erős fény bántja a szemeim, így végül hunyorogva fordulok a másik oldalamra, kezeimet kedvesem felé nyújtóztatva. Gyengéden végigsimítok a jegygyűrűjén, ö pedig hozzám hasonlóan elnyúlik az ágyon. Érzem ahogyan hosszú, vékony törzsével felgyűri a lepedőt, de nem mondok semmit. Annak ellenére, hogy a levegő hűvösebb mint szokott lenni reggelente, nem fázom. A tudat, hogy ö itt van mellettem, védelmezi az álmom, bármely takarónál jobban melegen tart.
Elmosolyodik miközben véletlenül megérinti a lábam a törzsét.
- Hiányoztam? - suttogom, miközben közelebb csusszanok hozzá, még azt a maradék takarót is leharcolom magamról miközben óvatosan átemelem rajta a lábam, ezzel még inkább magamhoz próbálom láncolni. Nem engedem el. Soha.
- Hmm? Te is nekem. - néha még szavak nélkül is megértjük egymást. Ilyen az igaz szerelem ereje. Miközben mozdulatlanul pihen óvatosan a feje alá csúsztatom a kezem, és magam felé fordítom az arcát, végigsimítok a nyakán. A szemem kezd hozzászokni az erős fényhez, ami erősen tükröződik a drágám felületén. Igazából ez egy olyan tulajdonsága amit egészen mostanáig nem tudtam értékelni, mindig bántottam érte, célozgattam, holott tudtam, hogy nem direkt csinálja. Nem tehet róla, hogy ilyen.
Elfogadom.
Mert megértő vagyok, és mert szeretem.
Végül bármennyire is ügyködök nem sikerül úgy fordítanom a "fejét", hogy összetalálkozzon a "tekintetünk". A feje az én fejem fölött van valahol, az ablak irányába nézhet. Szégyellős? Zavarja valami? Nem tudom...
De abban egészen biztos vagyok, hogy van valami amit meg kell osztanom vele.
- Figyelj. Sajnálom, hogy annyit panaszkodtam mostanában... Tudod, hogy nem gondoltam komolyan, és mindennél jobban szeretlek ugye? - csókot lehelek a nyakára, és magamhoz ölelem. Vékonyka teste hozzásimul a mellkasomhoz, lábaimmal magamhoz kulcsolom, ö pedig mindvégig mozdulatlan.
- Menjünk le reggelizni. Kaja mellett pedig elmesélem miféle szörnyűségek történtek velem álmomban. Furi mert egész sok mindenre emlékszem belőle.. - még egyszer végigsimítok a drágán, eltűnni látszik karjaimban, de én tudom, hogy itt van velem.

//Köszönjük a kalandokat :3 //

by **Mirika** Pént. Május 22 2015, 22:11

Felpattant a szemem, és tágra nyílt pupillákkal meredtem a szürke plafonra. Ziháltam, a szívem pedig a torkomban dobogott. A gyomrom görcsbe rándult. Pocsékul éreztem magam. Rémálmom volt. Sajnos emlékeztem rá, méghozzá perpill még elég jól, és újra meg újra lelki szemeim elé kerültek az átélt élmények, bár egyik-másik momentum már elhomályosult, de az ablaknak csapódó madár, a véres, isten tudja milyen módon használt húsdaráló, a nagydarab szörnyeteg fájdalmas szorítása, a fotel alól szem nélkül kukucskáló Riel-chan, a hasonló állapotban lévő hasonmásom, és mind közül a legrosszabb: a pszichológus hideg, robotszerű hangja még élénken élt a fejemben.
Felültem az ágyon, és megráztam a fejem. A tenyerem tövét a halántékomhoz szorítottam, próbáltam nem gondolni az álmomra, de nem hagyott nyugodni. Miért álmodtam én ilyet? Utoljára akkor volt rémálmom, amikor azt a tükrös dolgot álmodtam meg, akkor volt az, hogy egy darabig én is nyalókáztam, akárcsak a tükörképem. Most azért remélem, hogy nem fogok fejszét forgatni, nekem tökéletesen megfeleltek a késeim. Az újabb kasztváltás amúgy is lehetetlen volt, így biztos lehettem benne, hogy nem válok harcossá, nem követem Nacchan példáját Razz

Pedig az is menő lenne, az apró termetemmel olyan hatalmas fegyvert forgatni könnyedén.
Pislogtam néhányat, és körbenéztem a szobában. Megnyugodva vettem tudomásul, hogy tudom, hol vagyok. Ebbe a szobába feküdtem le aludni. Nysterben, a városban, amit most otthonomnak mondhatok. Mégis újra megfeszültek az izmaim, és megmarkoltam a lepedőt, görcsösen szorongatva a vékony anyagot. Gyér fényt szolgáltattak a lámpások, de a két ajtót így is láttam. Meg a kisasztalt. Meg a falon függő köpenyt. Óvatosan fordultam el, hogy az ágy szélére üljek, és letegyem a lábaimat a padlóra. Nem volt zavaró pizsama, csak az alám gyűrődött hálóinget kellett megigazítanom.
Talpra álltam, és bizonytalan léptekkel imbolyogtam végig a szobán. Az ablakon beszűrődött a délelőtti napfény, az utcáról némi zsivaj hallatszott be. Éhes voltam, meg jól esett volna egy pohár gyümölcslé is. Azt hiszem a reggelivel kezdem a mai napomat, ezt a hülye álmot meg elfelejtem gyorsan. Kezdek betegesen függő lenni... questekkel álmodok? Pfff... Mobokat már öltem álmomban, de ez így egy új szint. Legközelebb felszabadítom a 100. szintet, hátha az igaz is lesz Rolling Eyes

// Köszi a küldit, élveztem :3 //

by **Shukaku** Szomb. Május 23 2015, 06:07

-Hazudsz.
Ennyi volt a sárkány válasza a hümmögésre és az egy szavas közlésre. Tudta jól, hogy a másik fél egyáltalán nem érti amit mond, csak rámondja, hogy érti. Azért ezt a reakciót már több ezerszer látta az emberektől, szóval kivételesen azok közé a hazugságok közé tartozott, amit ő is ki tudott szűrni. Timidus kinyitotta a szemét, és azonnal Shut kereste. A lány még mindig az igazak álmát aludta, így a sárkány nyugodtan hajtotta vissza a fejét a mellső mancsaira. Csak egy álom volt. Akárcsak a Dallasban. És akárcsak a Dallasban, biztos rengeteg rajongó írt volna panaszlevelet, ha Timike valóban meghalódik. Tömegek vonultak volna utcára, tüntetve az igazságtalanság ellen. Milyen eredeti. Na jó, azt azért megszokhattuk már, hogy valami klisé kell a történetbe, hiszen ettől lesz szép, ettől lesz érthető… ráadásul már nem is nagyon tudunk klisék nélkül élni, hiszen mindent kitaláltak már előttünk. Meg Timi amúgy sem nézett Dallast, de még én sem. Na meg persze Timidus nem is alszik. Az ő feladata az, hogy minden pillanatban védje a lányt, és ebbe nem fér bele a szunyókálás. Pihennie kell, hiszen a kitartáspontjait neki is vissza kell töltenie, de a tudatának nincs szükség alvásra, mindössze egy kis nyugalomra, ahol rendezgeti a nap eseményeit. Olyasmi, mint amikor töredezésmentesítjük a gépet. Talán okozhatott volna egy kis fejtörést a petnek az, hogy amíg ő küldetésen császkált, senki nem védte a lányt, ám most kivételesen nem okozott. Nagyrészt azért, mert Shu teljes biztonságban volt a céhházban. Ha valaki ide bejön, az már rendszert tör, és az ellen ő is tehetetlen. Eleve már azzal rendszert tört az illető, hogy őrá álmot bocsájtott. Timidus már pár küldetés alatt megtanulta, hogy istenekkel nem harcolunk. Valahogy olyankor mindig falba ütköztek, mint amikor Peter megpróbálta megsebezni a sárkányok vezetőjét. Erre a világra valahogy nem voltak jellemzőek a nyikhaj istenkék. Timidus felszökkent az ágyra, bebújt Shu mellé, aki álmában is átölelte. Mivel ezt a feladatot Timi egyedül teljesítette, ezúttal rajta volt a sor, hogy elvégezze Shu rituáléját, amit a küldetések után szokott csinálni. Tudta, hogy ez a lánynak fontos, és rosszul érezné magát, ha ő nem cselekszi meg ugyanezt. Felnézett a plafonra, egyenesen a játékmester szemébe.
-Köszönöm szépen a küldetést. Rengeteg hasznos dolgot tanultam belőle.

by **Cearso** Szomb. Május 23 2015, 16:03

-Ha ennyire sivárnak találja, akkor mért nem tesz ellene valamit? Elmehetne mondjuk szórakozni. Az biztos jót tenne magának. Nem kellene ennyire görcsölnie a dolgokon. Az álom akkor is álom marad, miután felébredünk. Ezért még mindig nem értem, hogy miért is kellett volna eljönnöm magához. Sosem voltam oda az agyturkászokért, és ez alól maga sem kivétel.
Majd fogtam magam, és elindultam kifele az ajtón. Nincs már több keresnivalóm itt, de amint kiléptem volna az ajtón, mintha minden elsötétült volna.
Nem szoktam túl sokat aludni, álmodni meg még kevesebbet. Még inkább nem szoktam azon törödni, hogy az álmom vajon mit jelenthetett. Túl sok időt vesz el minden fontos dologtól. És egy biztos, az álmom megfejtése semmivel sem visz közelebb ahhoz, hogy minél gyorsabban kijussak erről a félig meddig elátkozott világból, amiben mindannyian bent ragadtunk.
De vigasztal a tudat, hogy nem kell örökre itt maradnunk. És nem én vagyok az egyetlen, akit hajt a tudat, hogy vár rá valaki.
-Nos, Szonja, egy éjszakával közelebb vagyok a kijutáshoz. Ugye vársz még rám? Csak azért éltem túl ezt az éjszakát, mert éreztem, hogy vársz rám. Remélem ez már nem csak hiú ábránd.
Felemelem a kezem, és úgy teszek, mintha a levegőt akarnám megfogni, és ez ismét megnyugtat. Ideje lassan felkelni. Keresnem kell néhány ellenfelet, hogy levezessem ezt a kevéske feszültséget, amit összegyüjtöttem az éjjel, és sikeresen túlléphessek a rémálmokon amit ez az este okozott. Majd ha lesz rá időm, elgondolkozok azon, hogy tanított-e bármit nekem ez az álom.

by **Saya** Hétf. Május 25 2015, 18:54

*Bííp, bííp, bííp*
Hö? O.o
Jaa, tényleg, én állítottam egy ébresztőt ma reggelre, mert hogy... miért is? Ja, igen, a dojoba akartam menni, mert hát oké, nem vagyok kicsi, de talán a Shuék tudnak valami kis tanácsot adni, hogy hogy lehetnék amúgy még jobb meg erősebb meg ilyesmi, szóval fel is ülök és lekapcsolom a kis órácskát, hogy ne pittyegjen, már ébren vagyok. Mondjuk ehhez képest úgy érzem magam, mintha egy picit se pihentem volna Rest in peace

~Értem, majd jegyzet. Mi a frászkarikát jegyzetelhetett...~
Miért, miről van szó? O.o
~Ezekről a fura álmokról. Nem emlékszel?~
Nem... nem igazán O.o
~Pedig jegyezd meg jól. Egy furcsa házban voltunk, és az álmon belül ébredtünk fel újra és újra. Volt egy Gabriel nevű lányka, akit hol mi szúrtunk le, hol csak megtaláltuk a holttestét. A végén pedig Smith-ként mutatkozott be, mint egy pszichológus. Csak a házról lehet sejteni, hogy talán az eredeti otthonod, de minden más olyan zavaros és nem-igaz...~
Hugii, túl sokat agyalsz mindenféle hülyeségeken, amúgy is, ezek csak álmok voltak, nekem meg már ez az otthonom Razz

Emlékszel, hogy régen is sokat álmodtam egy lebegő kastélyról, és most látod, hol vagyunk \o/ A lebegő kastélyban \o/ Minden más általában hülyeség a részemről, de olyan, amit még én sem veszek komolyan, szóval nyugi, na, képzeletben meg is paskolom a fejed, mert azért cuki vagy, hogy így aggódsz értem :3 Most viszont szerintem én még inkább kihagyom a dojozást és még lepihenek egy kicsit, mert hullafáradt vagyok ><
~Oké... rendben.~
Mondjuk a Hugi még jódarabig fent maradt és töprengett az egészen, mert ezáltal nekem is jöttek még fel képek, hogy mik voltak álmaimban, de én nem veszem őket komolyan, biztos megint érthetetlen hablaty volt az egész, mint általában :3

//Köszöntem szépen :3 <3 //

by **Malcolm** Hétf. Május 25 2015, 21:08

A válasz hallatán Malcolmnak elkerekedik a szeme, az idegességtől megrándul az ajka és még Filó gúnyos megjegyzése is elmarad. Egyetlen dologban értett egyet mind a négy én: maradni akartak a Sword Art Online világában. Ez a nő, ez a mocskos szuka pedig próbálja megingatni a meggyőződésében, Malcolm pedig ezt csöppet sem veszi jó néven. Azt meg aztán pláne nem, hogy egyetlen szóval sikerült leszerelnie egy némbernek. Végül csak egy gúnyos, de erőtlen felhorkanás, amolyan nevetésféle hagyja el, aztán kényelmesen hátradől, lehunyja szemeit, majd háttérbe vonul, hogy szabadjára engedje a tébolyult ént, hadd tomboljon kedvére. Ha már érvekkel nem sikerült meggyőzni ezt a libát, akkor viselje következményeit. Jobban mondva próbálja meg elviselni a dühöngő őrültet, ki a vérére szomjazik. Innentől kezdve pedig ismételten visszatérnek az üvöltözések, a megfeszülő, tomboló testből csak a fröcsögő nyál és a szitokszavak jönnek szüntelenül, s mindez akkor sem marad abba, amikor végül felébred és vége szakad a rémálmok sorozatának.
Kipattan a koporsójából - igen, malkavita, szereti az ilyen áthallásos poénokat Rolling Eyes

- és a sötétben látására hagyatkozva kezdi eszeveszetten keresni Gabriellet, hogy cafatokra cincálhassa minden négyzetmilliméterét. Még az sem nyugtatja meg, hogy végre visszanyerte a kifinomult látását, melyet a SAO-nak köszönhetett, ergo azt sem fogta föl, hogy végre ténylegesen felébredt.
~ Nem kellene szólnod neki, hogy már vége az álomnak? Mindent tönkretesz a menedékhelyen ~ szörnyülködik Filozófus.
~ Hagyd csak Filó, hadd játsszon...
S hogy valóban felébredtek-e? Ez nézőpont kérdése, hiszen Malcolm továbbra is abba az ábrándba ringatja magát, hogy ez a virtuális világ a lehető legjobb hely, amit otthonának tekinthet, már ha egy vámpírnak létezett valaha is otthona. Erősnek érezhette magát, Anatole erejét elszívva pedig már végre hatalma volt, Asukának hála pedig kezdi megtanulni, hogyan tehet szert egyre több és több befolyásra. Ugyan ki akarna végleg felébredni...

by **Rosalia** Hétf. Május 25 2015, 23:24

Keresések: Ayani 3, Shu 3, Jun 3, Miu 1

1-2-3-4: nem talált
5-6: talált

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Május 25 2015, 23:24

The member 'Rosalia' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Neverending nightmares - Page 6 4766610511_dda12706fc_s

[Küldetés] Neverending nightmares - Page 6 4766609959_af0c0eb7c7_s

[Küldetés] Neverending nightmares - Page 6 4767251444_0f76bf2817_s

by **Rosalia** Hétf. Május 25 2015, 23:30

A Projekt D kutatócsoport adatbázisa számtalan hasznos információval bővült, hála nektek. Kiválóan játszottátok végig a küldetést, akik pedig csak pár körig jutottak el, azokat hagyták hamarabb felébredni, a maradék 5 ember és a pet változatosabb kutatási alapként szolgált. A kalandért IC nem kaptok jutalmat, hiszen mindez nem minősült küldetésnek, ugyanakkor mégsem maradtok jutalom nélkül. IC mindezt úgy oldjuk meg, hogy ki nem játszott grindelések, kazamatázások, gyűjtögetések, kaszinózások során gyűlik össze a most kiosztott exp, arany, nyersik és receptek. Rátok van bízva hogy oldjátok meg magatoknak.

Jutalmak:
Timidus, Mirika, Saya, Jun, Cearso, Malcolm: 175 exp és 185 arany
Tantalosz, Miu, Ayani: 35 exp és 45 arany
Ryuu: 20 exp és 30 arany
Noah: 10 exp és 20 arany

Keresés:
Ayani 3: Ördög *Fegyver*, Medvetalp
Shu 3: Cseppkő, Egészség Rúna
Jun 3: Birkózó Páncél
Miu: nem talált

__________________________________________________________________________________________

Jumpy Vigor: 370 arany és 350 exp oszlik szét a tagok között -> Alex 0 (betelt), Kanami 13 exp (betelt), Saya, Jun, Shu 84 exp, Cearso 85 exp.

Angelic Voice: 115 arany és 105 exp oszlik szét a tagok között -> Atoru, Rinarin és Kokoro 0 (betelt), Mirika 52 exp, Ayani 53 exp.

Liberators: 93 arany és 88 exp oszlik szét a tagok között -> Ayse 5 exp (betelt), Malcolm és Asuka 16 exp, Tachi, Haru és Cellindir 17 exp.

__________________________________________________________________________________________

Miu:
Fegyverkovácsolás (T1): Szabdaló Recept
Érclátás (T1): 61->73; 4 Bronzérc 2 Munkálatlan Bőr 2 Sida Kő 1 Halvány Rubin 3 Vasérc

Tantalosz:
Fegyverkovácsolás (T1): Hálóvágó Recept
Páncélkovácsolás (T1): Bőr Cipő Recept

Ayani:
Fegyverkovácsolás (T3): Lágy Esszencia Rúna Recept
Potion/méregfőzés (T3): Energia Potion Recept

Malcolm:
Növénylátás (T1): 81->100; 7 Kis Tövisgyökér 3 Faeno Levél 3 Barna Gomba 4 Tövisgyökér 3 Vörös Pitypang
Érclátás (T4): 369->389; 3 Fekete Holdkő, 2 Pikkely, 6 Mithril, 3 Orichalcum, 2 Platinum, 1 Szivárványkő

Saya:
Növénylátás (T2): 146->166; 5 Vastag Tövisgyökér 4 Faeno Ág 5 Vörös Gomba 4 Nihil Levél 2 Óriás Pitypang
Érclátás (T2): 146->166; 8 Fémkő 4 Vastag Bőr 4 Drágakő 1 Tömény Rubin 3 Acél

Shu:
Kristályírás (T1): minden recepted megvan
Növénylátás(T1): 100->100; 3 Kis Tövisgyökér 7 Faeno Levél 2 Barna Gomba 3 Tövisgyökér 5 Vörös Pitypang

Jun:
Kristályírás (T3): Erősítő Kristály Recept, Falmászás Kristály Recept
Növénylátás(T3): 235->255; 8 Nihil Ág 7 Eknier Levél 2 Gyilkos Galóca 1 Ezüst Százszorszép 2 Gigantikus Pitypang

Cearso:
Fegyverkovácsolás (T4): Holdkő Wakizashi Recept, Mithril *Pallos/Fejsze/Pöröly* Recept
Kristályírás (T2): 2 beégetett tetszőleges gyakori recept

Mirika:
Páncélkovácsolás (T4): Fekete Pikkelysisak Recept, Káosz Gyűrű Recept
Érclátás (T4): 310->330; képi alapján választott 20 érc

by Ajánlott tartalom