[Event] A nagy háború

- Hello Mirika! - üdvözlöm laza szalutálással a hölgyeményt, akit igazán meg se ismertem volna, hacsak nem mutatkozik be, annyira másként festett ebben a plecsnis hacukában, mint anno tavaly karácsonykor, mikor Anatole-san kutyafuttában bemutatott minket egymásnak
A többiek felé csak biccentettem az terepasztal végéből, majd mikor végre kaptunk teát is, levettem végre a lábam az asztalról, s felálltam a székből
- Szóval, azt mondja hogy ezt itt a... hm... - görnyedek ismét a terepasztal föl - nekem kéne a zöldekkel elbánni, legalábbis ez a két pont azt hiszem az lesz
- Oh, és a kártyák... - kapom fel a paklimat - ... hm ... igen ... katasztrófa ez a felhozatal, sehol egy igazán tápos kis bestia - bosszankodok kicsit
- Na jó, legyen ez... meg ez a másik - dobom be a kártyákat a zöld pontok elé meg mögé, majd beleszürcsölök a teáscsészémbe


Eközben másfelé... Miu és Tantalosz

Tüzesen süt le a nyári nap sugára. Az ég tetejéről a... ja ez nem az...akkor vissza az egész
alőréjetetgézA.aráguspaniráynaeltüsnesezüT
Kezdjük előröl!

Kellemes nyári Szeles, bár kétségtelenül napsugaras őszi délelőtt volt, a levelek aranysárgán himbálództak a szélben, a szomorúfüzek víz fölé hajló ágain. A napfényre előröppenő szárnyas kis bogárkák, rovarok álmosan zümmögtek a lassan hömpölygő víz felett, hogy aztán egy-egy hal nagyot ugorva próbát tegyen velük.
A nádasból is az utolsó béka hadak brekegését lehetett hallani, nem volt már messze az idő, hogy ők is elvermeljék magukat, a hideg jöttére.
Mindenki érezte a változást.

Mindenki, csak a híd nem. Ő most is peckesen ívelt át a folyó fölött, rendíthetetlenül, erőt sugárzóan feszített, állta a szelek ostromát, a napsugarak hevét.
Meg se rezzent míg nem szorgos kis lábak cipőinek vasalt talpai nem trappoltak föl rá. De aztán állta ennek is a sarát.

Egy fiú és egy lány, kedélyesen beszélgettek, amikor a hídhoz értek. Nem csaptak különösebben nagy zajt, az is csak az emberi szemnek lett volna feltűnő hogy mindkettejük rikító vörös színű indikátorok alatt lépdelt...
De talán mégis csak megzavarhatták a faunát, mert egyszeriben csak hangos kuruttyolással egy hatalmas, kutyánál is nagyobb varangy ugrott föl a hídra, egyenesen eléjük.
Alig egy pár pillanatra rá pedig fülsértően hangos zümmögéssel, egy ember nagyságú, sárga-fekete csíkos darázs röppent mögéjük:

Sorrend:
Miu (Sebzés: 14, Minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Miu
Széldarázs
Varangykatona
Tantalosz (Sebzés: 8, Minden 5. körben pihen, támadáshoz Széldarázs ellen 5, Varangykatona ellen 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Széldarázs
Varangykatona

mobok:

Sorrend:

(0/6) Chancery - 175/175 HP, 90 páncél
(0/6) Ayani - 185/185 HP, 85 páncél

Kis Vadászpók: full élet
Barna Csörgőkígyó: full élet
Pók #1: full élet
Pók #2: full élet
Pók #3: full élet
Pók #4: full élet
Pók #5: full élet
Pók #6: full élet
Pók #7: full élet
Pók #8: full élet
Pók #9: full élet
Pók #10: full élet
Pók #11: full élet
Pók #12: full élet
Pók #13: full élet
Pók #14: full élet
Pók #15: full élet
Pók #16: full élet
Pók #17: full élet
Pók #18: full élet

Tehát nem ismerte ezt a stratégiát. Rendben, azt be kell, hogy valljam, hogy nem mindenki tanulta ezt történelemből. Vagy ha tanulta is, lehet, hogy nem jegyezte meg. És nem mellesleg lehetséges, hogy japánban nem is fektettek akkora hangsúlyt az ókori Hellászra és a spártaiakra.
Így aztán eleresztettem egy mosolyt, és a kezem Miu fejére raktam.
- Történelem, egyes. – viccelődtem egy kicsit tanáriasan. Azt nem mondhattam, hogy üljön le, hiszen nem volt hova. – Ezt használták spártaiak a perzsák ellen, amikor háborúztak. A spártaiak a thermopülai szorosba csalták az ellenfelet – kezdtem el rajzolgatni a földbe – és így nem számított a létszám fölényük. Ugyanis, a spártaiak háromszázan néztek szembe körülbelül tízezer perzsával, és jó néhány napig tartották is magukat velük szemben. És így alkalmaznánk ezt a hidat is. A híd lenne a szoros, mi pedig a spártaiak. Az ellenfél pedig a perzsa sereg. Jöhetnének akárhányan, a túlerő nem számítana. – magyarázom Miu-nak. Csak remélni tudom, hogy ez a stratégia tényleg be fog válni. De, mint mindenre, erre is csak ötven százalékos esély van. Azonban, ha Fortuna megáld minket, akkor nyerhetünk.
- Oh, tehát még csak futóismerősök? – teszem fel a költői kérdést, hiszen ez kiderült a mondanivalójából. De, a futóismerős is már egy remek kezdés. És emellett nagyon úgy látszik, hogy Miu is elzárkózott a világ elől. Hiszen mostanában én sem csináltam mást, csak elvoltam magammal és Pegazussal.
- Hogy én mit csináltam? Lássuk csak. – tettem keresztbe a kezeim és bámultam az ég felé, az emlékeim között kutakodva. – Nem túl sok mindent. A miniboss után „remeteségbe” vonultam, és próbáltam megismerni a világot. Megnéztem a bestiáriumot, utána olvastam felszereléseknek, és nem mellesleg, társalogtam Pegazussal. Egy kicsit próbáltam javítani a viszonyunkon, beszéltem hozzá, ő pedig sajátos módon válaszolt. Volt, amikor prüszkölt, máskor horkantott, vagy a fejét rázta. Persze, ezekből nehezen lehet rájönni, hogy mire is gondolt, de számomra nem gond. Mostanra kiismertem néhány ilyen jelét, és azt is, hogy hogyan kérdezzek megfelelően. Viszont a repülés… Azt sajnos még mindig nem próbáltam eleget. Úgy gondoltam, hogy előbb köztünk legyen jó kapcsolat, és akkor már biztosan felenged a hátára, és csak a Lovaglásra kell raknom pontokat. Nos, addig sajnos még nem jutottam el. Még mindig a kapcsolatunk mélyítésénél tartunk. – fejeztem be a mondanivalómat. Sajnos nagyon nehezen ment ez az egész. Az első néhány hónap azzal telt el, hogy egyáltalán valamilyen szinten megértsem Pegazust, és azután már jöhettek kérdések. És sajna kiderült egy olyan dolog is, ami egy részről meggyengíti a kapcsolatunkat…
Miu sem tudta, hogy mivel állhatunk szemben. Hm… Akkor lehet, hogy mégsem írták oda a lapra…
Azonban tovább nem gondolkodhattam, ugyanis egyszer csak  egy brekegéshez hasonló hang ütötte meg a fülemet, ezért a híd irányába fordultam és ott állt egy varangykatona. Majd nemsokára feltűnt mögöttünk egy darázs is.
- A hídon lévővel vigyázni kell, Miu. - intettem óva a lányt. -  Ha jól emlékszem, akkora az életpontjai ötven felett vannak. A darázsról viszont nem tudok semmit. – adtam az infókat a lánynak. – Szerintem próbáljunk kitérni a folyópart felé, hogy ne vegyenek körbe minket. – adtam az utolsó javaslatot a lánynak, és én már el is kezdtem arrébb menni, szépen lassan, a pajzsomat magam előtt tartva.

~Már miért viselne meg? Növeszteni kell egy kis bundát és meg van oldva.~ -válaszol a macska gondolatainak útján, de ügyelve arra, hogy ezúttal mindenkihez eljussanak a szavak, ne csak Tűzrózsához. Miután a két pet eldiskurál magában röviden, én is ugyanezt teszem Ayanival, és ahogy megindulunk középen, bátran török előre, mintha nem félnék semmitől. Úgy olvastam, elsősorban mobokkal fogunk találkozni.
Ha elfoglaltuk a helyünket, körbenézek, látom-e a többi csapatot, és képes vagyok-e ellenőrizni az életpontjaik adatait. Azt mondjuk már kétlem, hogy innen hatásos-e a Phoenix, mindenesetre én minden tőlem telhetőt meg fogok tenni.
És végül jönnek a pókok...
-Aww, sok-sok Norm *.* -mosolyodom el, persze csak poénból, hisz jól tudom, Norm már nincs köztük, már ha valaha is volt. Előző petem, ki megismertette velem a pókok jó tulajdonságait, már egy másik idomár kezei között van, méghozzá ugyanolyan díszpetként, mint nálam Dust, a főnix. Mindig el is felejtem annak az idomárnak a nevét, de tudom, hogy Angelices lett, vagyis egyike azon céhek tagjainak, akiket nem nagyon ismerek...
Vagyis...
-Tényleg, te is Angelices vagy. -fordulok még gyorsan Ayani felé. -Mond csak, a másik idomárlányt nálatok hogy is hívják? Akinek van pókja is...
Válaszát még megvárom, az tény, majd a támadók felé fordulok. Előrelépek és felemelem a kezem, hogy jelezzem Ayaninak, még türelemmel legyen, szeretnék kipróbálni valamit. Mély levegőt veszek és célba veszem az első felém jövő pókot, hogy végül eleresszem azt, amit eddig még sosem tettem.
A Wildfire még sosem került használatba, mivel "területi" sebzésű, és eddig egy-két ellenfélnél több még nem akadt utamba, mióta a rendszer elérhetővé tette a számomra. Ez most változik, és talán ezúttal figyelemmel is kísérhetem a sorát. Mivel a pókok ellen igen magas pontokkal rendelkezem már, nem félek attól, hogy besülne a képesség, és ahogy látom meggyulladni az elsőt, boldog mosollyal lépek hátrébb és karba teszem a kezem.
-Show time :3
Álomkelő mondjuk ennek ellenére nem bír a vérével, és lecsapja a hozzá legközelebb masírozó pókicát.

Wildfire 1/5
20+11-es sebzés kezd ugrálni a mobokon minden kiskörben, a mobokat csak egyszer érintve, sorban. A pókokkal kezdi :3

// Ato kérésére egy gyors válasz az előző körére, itt még nem reagáltam a lények érkezésére //

A fiú bemutatkozását csak félig hallgatom végig, hisz terveim szerint én most szépen le fogom támadni… És óóó… miért ne tennék így. Fú te bármit megadtam volna egy fotó kristályért, amit a fiú meghökkent arcáról csinált fotóra használhattam volna… Ej.. Talán majd legközelebb. Ami viszont érdekes volt, hogy amint nekiálltam húzni, nem akart ellenkezni. Most vagy ő is benne lenne a dolgokban, vagy csak nagyon magabiztos a maga dolgaival… Ez szánalmas… Fú… úgy megbüntetném ezért… hehe. Egy ágy, egy kis lánc, és egy bőrszerkó egy kis ostorral… hehehe… A fiú kérdésére viszont kicsit meglepődtem. Ebben a helyzetben nem erre a válaszra számítottam.
- He? Szóval te inkább nézed a céhjelvényeket, mint a lányokat? Nem is tudtam, hogy ferdehajlamú vagy. Vagy csak én nem vagyok csábító??? – teszem karba a kezemet, és egy hm-öt kísérve sértődöttséget színlelek… persze pár pillanattal később felröhögök, és legyintek felé – Na de hülyéskedést félre téve jah.. Danee alatt szolgálók. Minden értelemben. A nevem pedig Angelica Katharina. – és kihívóan kinyújtom felé a nyelvem hegyét, célozva rá, hogy a „Minden értelembent” kicsit hangsúlyozzam. Ezután meg egy kicsit közelebb kúszva hozzá, a karjaimat átvetve a nyekát, ledöntve a földre, szinte csak pár centire tartom az övétől az arcomat. Lágyan mosolyogva, érzelmes hangon szólok hozzá, mintha nagyon izgatott lennék.
- Ugye tudod, hogy paralízis méreggel elkábítva a másik kezét mozgatva ki lehet oldani az etikai módot?- súgom oda kicsit huncut mosollyal, persze ismét felnevetek, és elengedve felállok róla – Persze csak úgy mondom.
Rákacsintok, és ha még mindig a földön fetrengene a kezemet nyújtom felé, hogy felsegítsem.

(4/6) Chancery - 175/175 HP, 44 páncél
(0/6) Ayani - 185/185 HP, 85 páncél

Kis Vadászpók: full élet
Barna Csörgőkígyó: full élet
Pók #1: elpusztult
Pók #2: elpusztult
Pók #3: elpusztult
Pók #4: elpusztult
Pók #5: elpusztult
Pók #6: full élet
Pók #7: full élet
Pók #8: full élet
Pók #9: full élet
Pók #10: full élet
Pók #11: full élet
Pók #12: full élet
Pók #13: full élet
Pók #14: full élet
Pók #15: full élet
Pók #16: full élet
Pók #17: full élet
Pók #18: full élet

Ayani és Tűzrózsa háromszor jönnek, és addig nem írhat user, amíg a két céhküldijét le nem tudta

Nem értem ezt a lányt. Ennek az egésznek mégis mi köze ahhoz, hogy milyen hajlamom van?
- Öhm… Nem, én a lányokat szeretem, mint egy rendes fiú. – mondom a lánynak, eloszlatva a kételyeket. Nem értem, hogy mégis hogyan gondolt éppen erre. De aztán kiderült, hogy csak viccelődött, és végül be is mutatkozott.
- Tehát Angelica Katharaina. Örvendek a találkozásnak. – mondtam a lánynak. És az is kiderült, hogy azért, mert Danee a céhvezére. Azt viszont nem értem, hogy mit ért „minden értelemben” alatt. Testőre lenne? Bezzeg Mirinek nem kell testőr… Mert neki ott van Anatole. Vagy… akkor ez az Angelica Katharina lenne Danee felesége, esetleg barátnője? Hm… Talán. De az ilyen témákra jobb nem rá kérdezni.
- Tehát Danee céhében vagy? Akkor gondolom Lancer-t is ismered. – mondom a lánynak. És most, hogy így eszembe jutott, elég régen láttam Lancet is. Vajon most mi lehet vele? Biztosan el van, ő nem az a fajta személy, aki könnyen meghalna. De azért a biztonság kedvéért majd írok neki egy levelet.
És úgy látszik, hogy a nagy gondolkozásban nem vettem észre, hogy a lány egyenesen leterített. És valamiért egy kicsi deja-vu érzésem is volt… Azzal a különbséggel, hogy most nem kaptam puszit.
A mondatára pedig egy kicsit gyanakvóan nézek rá.
- Tényleg semmit? – egy kicsit most… Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mit éreztem. Dühöt, idegességet, és valami ehhez hasonlót. A lány segítségéből nem kértem, anélkül is fel tudtam állni. Helyette a nem rég érkezett ellenségre fókuszáltam, hogy rajtuk vezessem le a felgyülemlett érzéseket. És úgy látszott, hogy sikerült is minddel végezni.

//3x2x8 sebzés a három Kobold Harcosra és 2x8 a kettő Kobold Őrszemre (ezzel elméletileg ki is iktattam őket)//

Tehát Miu nem kedvelte a történelemórákat? Kár. Pedig szerintem az volt az egyik legjobb tantárgy az iskolában- persze az irodalom mellett.
- Pedig a történelemnek nagy hasznát lehet venni. – mondom Miu-nak. – Ezzel megtudhatjuk, hogy milyen folyamatok juttatták el az embereket… eddig. – mondom, és kitárva karjaim, körbemutatok. - Az emberek fejlődnek, azonban nem tanulnak a hibáikból. Ezt a történelem pontosan bizonyítja. Keresztes hadjáratok, a Világháborúk, a Hidegháború… Mind-mind megmutatja, hogy az ember nem fog tanulni, és továbbra is hataloméhes, imperialista és materialista lesz. – mondtam, miközben egy kicsit elkapott a hév. – Khm-khm... Tehát a történelem sok dologra megtanít. De akkor – csak a te kedvedért – elmagyarázom érthetőbben. – mondom Miu-nak. Viszont az emberiségről tett állításom tényleg igaz. Az emberek, amióta kiléptek a barlangokból, és elkezdtek feloszlani nemzetségekre, egyre csak azon törték a fejüket, hogy hogyan tudnák a többi népet a saját rabszolgájukká tenni. Az egyiptomiak, az asszírok, a perzsák, vagy éppen a rómaiak… És itt még csak ókorról beszélünk.
Ezután Miu elmesélte, hogy milyen ismeretséget ápol az előbb látott játékosokkal.
- Ato-kun? Danee? Melyikük melyik volt? – kérdezem meg tőle. Név alapján elég nehéz felmérni, hogy melyikük lehetett Danee, esetleg Ato-kun.
- Nos, igen, a kardok sajnos nem beszélnek. – mondom Miu-nak. – Viszont azokkal így sokkal jobban szót is értesz, mert nem beszélnek vissza. – mondom a lánynak, nehogy lebecsülje a képességét. – És nem, még sajnos nem vagyok olyan szinten Pegazussal, hogy zökkenésmentesen megoldhatjuk ezt az egészet. De talán nem sokára elérek oda. – mondom a lánynak.

Mi nem követett engem a hátrálásban, helyette előhúzta a cilinderét, és elővarázsolt belőle két kardot, amit egyenként beleállított a kettő szörnyetegbe.
- Remek képesség, tényleg remek. – adtam át elismerésem a lánynak. Ezzel a képességgel sok ellenfelet tud egyszerre támadni, és így gyengíteni. Még ha esetleg valami passzív gyengítés is lenne…
De ne legyünk telhetetlenek, én ezzel is megelégszem. Most pedig én jövök. De vajon melyik ellenfelet támadjam? A Varangykatona még ismerősebb ellenfél, mert láttam őt a Bestiáriumban. Így szerintem én rá fogok lesújtani.

//támadom a Varangykatonát, 8 sebzés//

- Hát, basszus! - sújtok le a terepasztal szélére, ahogy az egyik szörnyemnek annyi az első csapástól
- Ennyi, ennyit tudnak ezek a kártyák, vagy szörnyek, vagy mi fenék! - visszaroskadok a székbe, a teáscsésze után nyúlnék, de valahogy most mégse az hiányzik
- Héj, valamelyik hadsegéd! - kurjantom el magam - hozzatok valami tömény szeszt, mert ez egy katasztrófa, ami itt van!
- És ezekkel kéne nyernünk! Ezekkel! - fogom a fejem, de nem bírok ülve maradni, felpattanok, járkálni kezdek, újra és újra a terepasztalra sandítok, a másik mobomra, ami talán még kibír egy-két csapás, de hogy érdemben nem fog hozzászólni a dolgokhoz, az fix!
Aztán berobog valami küldöncféle
- Mi van?! - ordítok rá ingerületen. Ennyi, elszakadt a cérna, mert láttam előre, hogy ezek a kártyák ide kevesek lesznek. Ilyenkor már nem éri meg hozzám szólni se
- Mit hoztál? - markolom fel a tálcáról a nekem szóló levelet, bár némiképp csillapodva, de nem kevésbé dühösen
- Mi ez? És ettől szerintetek bármelyik mob is jobb lesz? Attól, hogy több golyófogót küldök be, még nem fog meghasalni az ellen! - ordítok vele
- Persze, nem te tehetsz róla... - csillapodok le végül, megszánva a futárt
- Melegedj fel és egyél valamit...

A szörnyen szörnyeteg Széldarázs menten szörnyethal, ahogy Miu keresztül szúrja rajta a fullánkját, arra se marad ideje, hogy a sajátját a lányba döfje hálája jeléül

A Varangykatona viszont állja a sarat, újra és újra le is sújt az elé álló férfira:

a Széldarázs elpixeleződik
a Varangykatona 8-at sebez Tantalosz páncéljába

Miu (Sebzés: 14, Minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Miu
Varangykatona
Tantalosz (Sebzés: 8, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy a fölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy a fölé kell dobnia.)
Varangykatona

Tűzrózsa a választ csak egy szemforgatással jutalmazta.
~ De jól megy valakinek. Nekem több energiát emészt fel ez az idő, mert a sok csapadék bántja a lángomat. Ez olyan nekem, mintha neked a szőrödet akarnák kitépni… ezt képzeld el egy teljes napon át. Borzalmas…
Én eközben kicsit zavartan vakarászom a fejemet, mikor ÁK hozzánk szólt. Próbáltam úgy tenni, mintha nem az zavarna. Csak kicsit szokatlan volt, hogy a fejemben kommunikál. Wee de mindegy, próbálok tényleg úgy tenni, mintha nem zavarna. Ekkor Chan kérdésére összeráncolom a szememet. Hogy pókja? Ám mikor eszembe jutott mit reagálta sok közeledő pókincára fejemhez kapom a kezemet.
- Jaaaaaa. Hogy Kokoro. na.. szóval igen. Kokoronak hívják. Egy nagyon kedves és barátságos idomár. Bár kicsit hallgatag, de nagyon aranyos. Egy sakálja van, meg ugye Norm. Ammm… azért.. van egy két csúnya pókica. – nézek a közeledő „sereg felé”
Ahogy megérkeztek jött is a kezdet. Chan jelzett, hogy várjak, és egy különös képességet aktivált. Érdekes. Viszont nem fagyhatok le. Rögtön le is szedett jó-pár pókot, és végül be is fejezte a körét. 5 pókica kanyec, 13 maradt. És jöttünk mi. Tűzrózsa felém pillantott, és én válaszul bólintok egyet, majd kiadom az utasításokat.
- Tűzrózsa tiéd a Pók 6-tól 8-ig. Én elintézem addig azt a kis nyavalyást ott a sűrűjében. Chan remélem nem gond, hogy ha most még nem lövöm el a mobfogó kristályom. Annyira még nem vészes a sebzésük. Ha kellek, szólj, és váltom rólad a dögöket. A kígyót hagyjuk utoljára. Ha megütöd, bekábulsz egy teljes körre.
Végül nekiveselkedtünk, és belevetettük magunkat a harc sűrűjébe. Még mielőtt azonban támadnánk az újonnan visszaszerzett Nevelés Kesztyűjén aktiválom a Pörgőst, így gyorsaságunk 6 ponttal megnő. Így belekeveredtünk a 4x gyorsabb kategóriába. Tűzrózsa rögtön fel is öklel két egymás mellett lévő pókot, akik még a levegőben pixeljeikre robbantak. Megállt, és elülső patáival megtámaszkodva, hátsó patáival egy dupla talpas.. Vagyis inkább patás rúgással egy újabb dögöt küld a másvilágra. Végül mikro ismét együtt volt felágaskodva nyerít egy nagyot, és egy könyörtelen lábrúgással a földhöz passzíroz, egy felé vicsorító pókot. Megrázza sörényét, és elégedetten horkant egyet. Én eközben szemeimmel a kisebbik változatukat keresem, ám egy ideig nem találtam. Jobb ötletem nem lévén nekiállok agyalni az egyik dögöt. Öklömet szinte bele passzírozom a képébe, majd egy állassal (legalábbis egy alsó csáprágó ütéssel) felfordítom az egyik pókicát. Azonban a végső csapás előtt még pont megpillantok egy alacsonyabban lévő életsávhot. Odalesek, és meglátom a kis pókot. Elmosolyodok, és szinte rávetem magamat. Felütöm a levegőbe a Kis Vadászpókot, majd még mielőtt leeshetne egy potrohára mért csapással szétlyukasztom szegényt, így pixeljeire robbant ez is.
- Há! Ez jól esett. – mondtam nevetve – Gyerünk Chan már nincs sok hátra.

// Pörgős aktiválva +6 gyorsaság, így gyorsim 36-ról 42-re nő, így 4x támadhatok elvileg (elvileg 10-es a legnagyobb gyorsi a mobok közül), Tűzrózsa 42-es sebzéssel rohamozza meg Pók 6-ot, 7-et, 8-at, 9-et, Ayani 2x4-es sebzést visz be Pók 18-nak, illetve 2x4-es csapást mér Kis Vadászpókra --> Pók 6-tól 9-ig, illetve Kis vadászpók halott //

A terv miszerint két fős csapatokra oszolunk, jónak tűnt, olyannyira jónak, hogy  rendszer össze is dobott valakivel aki nem Chan. Kissé elszomorított, hogy itt vagyok egy harcmezőn a lánnyal és nem tudunk vállvetve harcolni. Habár ez neki lehet, hogy jó mert így van esélye túlélni, hogy nem egy olyan bénácska alakkal van dolga mint én. Helyette én kézhez kaptam egy hős lovagot, hatalmas páncéllal, aki ráadásul meglepően udvarias, ami nagy szó, mert eddig a legtöbb lovag akivel összefutottam a kasztjával ellentétben cseppet sem a hősiességről volt híres.
- Tökéletes! Én Jun vagyok. Szólíts csak.. Junnak! - vigyorgok a fiúra, és hátba veregetem. - Akkor rád bízom magam. Tuti jó csapat leszünk. Nincs olyan ellenség amivel ne tudnánk együttes erővel elbánni nemde? - talán picit túlcsordul az optimizmus, de ez pont jó így harc előtt. Sőt talán kell is, hogy legyen, ha már egy harcmezőn vagyunk. Miután elnavigáltam magunkat a térkép alapján arra a pozícióra ahova kitaláltam, hogy menni fogunk mert hát miért is ne, izgatottan, készenlétben, vigyáz állásban vártam az első hullám érkezését. De az nem jött, szóval vártam, és vártam éés vártam, és semmi.
- Szóóval Ryutoshi...-san? - szólítom meg a fiút. - Mesélj magadról. Miféle ember is vagy? Mik a hobbijaid? Ha már egy csapat vagyunk szeretnélek picit megismerni. Cserébe te is kérdezz bátran. - mosolygok a srácra, közben pedig elkezdek a kaszámon támaszkodni, tartva vele a szemkontaktust.
- Nem kellenek túszok, és figyeljünk arra, hogy minimális sebzést szenvedjünk el. - utasítom a fiút, amint meglátom a távolban felsorakozó seregeket, és már indulok is meg, magasba lendítve a kaszát, már szedem is az áldozatokat.


// Támadom: Vadászpók #1 és #2, Óriáspókot, éés a pók 1-est. //
pihi számlálóm:(4/6 )

Úgy látszik bele kell nyugodnom, hogy Miu nem érdeklődik a múlt iránt, hanem inkább a mának és a holnapnak él. Ez a mai fiatalság. Pedig a mi időnkben elég nagy érdeklődésnek örvendett a történelem, mint tantárgyként, úgy beszédtémaként is. De változnak az idők, és az ifjabbaknak más lesz már az érdekes, és más lesz a gondolkodásmódjuk is. Azonban ez ellen nem tehetünk semmit sem.
Ezután Miu elmagyarázta, hogy melyik fiú melyik volt.
- Tehát Danee ment el másfelé és Ato-kun volt az a kékhajú fiú? – kérdezem meg Miu-tól, megpróbálva valamilyen szilárdabb megállapítást mondani róluk.  – És egyébként, hogyha Ato-kun erre tartott, akkor Danee merre ment? Azt nem láttad véletlenül? – kérdezem meg. Hiszen, ha ez a bizonyos Ato-kun is közkatona, akkor ez a Danee mi lehet? Ez azért eléggé furcsa. De ezeket a gondolatokat majd máskorra halasztanom.
- A kardok is ugyanolyan bűvészkellékek, Miu. Nem hallottál még kardnyelőről, vagy kardzsonglőrről? Eléggé szórakoztatóak tudnak lenni. – mondom a lánynak. Ennek ellenére viszont teljesen igaza van, a kártyák inkább számítanak annak, mint a kardok. Mondjuk, hacsak arra gondolok, hogy vannak olyan bűvészmutatványok, ahol a bűvész asszisztensét átszúrják tíz-tizenöt karddal is, és ennek ellenére is él, vagy amikor szétvágnak egy embert, és nem véreznek el.
A darázs szépen lassan pixelekké porladt szét, és már csak a varangy maradt. Viszont, Miu vagy rájött, hogy többször is tud rá támadni, vagy pedig változott valami, mert most már kétszer is felhasította.
És már csak rajtam volt a sor, hogy támadjak egyet. Egyet. Sajnos, csak egyet.
- Az lehet, hogy hozzád képest lassú, de úgy látszik, hogy én ehhez nem vagyok elég gyors. – mondom Miu-nak, miközben várom a Varangykatona támadását.
És bizony nem is kicsit támadott, pont akkorát, mint én. Még az a szerencse, hogy most több a páncélom, máskülönben már az életemet szedné. Viszont most rajtam a támadás sora, így gyorsan ellentámadásba lendültem, és lesújtottam a varangyra.

//8 sebzés a Varangykatonába//

Élet: 35 Hp
Páncél: 25

The member 'Tantalosz' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

(4/6) Chancery - 175/175 HP, 13 páncél
(4/6) Ayani - 185/185 HP, 85 páncél

Kis Vadászpók: full élet
Barna Csörgőkígyó: full élet
Pók #1: elpusztult
Pók #2: elpusztult
Pók #3: elpusztult
Pók #4: elpusztult
Pók #5: elpusztult
Pók #6: elpusztult
Pók #7: elpusztult
Pók #8: elpusztult
Pók #9: elpusztult
Pók #10: elpusztult
Pók #11: -8 HP
Pók #12: full élet
Pók #13: full élet
Pók #14: full élet
Pók #15: full élet
Pók #16: full élet
Pók #17: full élet
Pók #18: -8 HP

Chancery és ÁK négyszer jönnének, de ebből egy támadás pihenő.

~Te lettél tűzpóni, viseld el.~ -válaszolja Álom, bár hangjában semmi csipkelődés vagy lerovás nem fedezhető fel. Talán egész egyszerűen csak idegesíti a törpeló nyafogása, és inkább odébb áll, hogy a közeljövőben a harcra koncentráljon.
Jómagam is inkább Ayani éles szemét és gyors észjárását helyezem előtérbe, miután kiszúrta a kígyót a sűrűben és figyelmeztetett, miszerint még ne érjek hozzá egy ujjal sem. Nem is igazán szándékozom, hisz ha szerencsém van, a Wildfire talán magától is elintézi. Pompás látvány figyelni, ahogy a kis tűzcsóva pattog ellenfélről ellenfélre, csupán egy szénné vált, majd elpixeleződő pókot hagyva maga után. Azon bár csodálkozom, hogy minden mob rám akaszkodott a végére, Ayani pedig sértetlen marad, de talán ez is a képességem mellékhatása lehet. Erős ellenfeleken majd jól meg kell gondolnom a használatát.
-Akkor lassan jöhet is az a csere. -figyelek fel erősen csökkenő páncélpontjaimra és némi ijedelemmel a hangomban ejtem ki ezeket a szavakat a marás után. Míg a Wildfire ismét pattan egyet, Álomkelő nekirugaszkodik és annyi pókot üt le karmaival, ahányat csak képes, én pedig megismétlem a saját mozdulatsorom, egyszer persze megszakítva. Minél több a mob, annál hamarabb fárad el az ember, és ez nálam sincs másképp. Csak az nyugtat, hogy...
-Mindjárt vége ^^
Mosolyogva és nyugtatóan ejtem ki a szavakat, hogy Ayanit és Tűzrózsát is felbátorítsam vele. Magam sem tudom, miért teszem, hisz jó harcosok, kétlem, hogy pár póktól megijednének. Vagy talán önző módon magamat akarom vele nyugtatni? Kétlem... a harmadik gondolatom pedig az, hogy csak a megszokás mondatja velem, mint réges-régen az iskolában, hisz minden órának vége volt egyszer :3

Wildfire 2/5
Akkor háram-három támadás tőlünk szép sorban, én először a már sárga életűeket célzom meg :3

Chancery 13 sebzést szenved el.

(1/6) Chancery - 175/175 HP
(4/6) Ayani - 185/185 HP, 85 páncél

Kis Vadászpók: full élet
Barna Csörgőkígyó: full élet
Pók #1: elpusztult
Pók #2: elpusztult
Pók #3: elpusztult
Pók #4: elpusztult
Pók #5: elpusztult
Pók #6: elpusztult
Pók #7: elpusztult
Pók #8: elpusztult
Pók #9: elpusztult
Pók #10: elpusztult
Pók #11: elpusztult
Pók #12: elpusztult
Pók #13: elpusztult
Pók #14: elpusztult
Pók #15: elpusztult
Pók #16: -7 HP
Pók #17: full élet
Pók #18: elpusztult

Ayani és Tűzrózsa négyszer jönnének, de ebből egy támadás pihenő.

- Mivan….
Furcsállódva nézem, ahogy az egyik pók odaugrott a támadásom elé, ezzel megmentve a Vadászpókot. Hümmögök egy keveset, majd elhatároztam magamat. Ezek szerint a mobokat is képesek irányítani a vezetők, vagyis kicsit nehezebb dolgunk lesz. Szóval akkor jöhet a 2. hullám. Gyors átgondolom a dolgokat, majd végül bólintok. Nagy lendülettel magamat a sérült pókra, és öklömet szinte belemélyesztem a dögbe, és nyugodtan nézem, ahogy pixeljeire robban. Tűzrózsa is célba vette a másik pókot, és szinte nem is bajlódott vele, egyszerűen átgázolt rajta, és agyontaposta. Most már csak a kicsi pók maradt meg a Barna Csörgő kígyó. Így hát meg is a kígyó és a pók közé, és széttárt karral elállom a kígyó útját. Nem fogom engedni, hogy ő is átvegye a támadást. Tűzrózsa oda is siet a pókhoz, hogy minél előbb eltiporja, ha minden jól megy, akkor már csak pixelek maradnak utána. Chan képije felé nézek, aminek elvileg el kéne pixeleznie a mobot. Így ha ez megtört mosolyogva nézek a lány felé. Persze nem biztos, hogy teljesen felperzseli a lényt, ezesetbe egy-két rúgás után elküldöm a fenébe. Végül leülök egy pillanatra, és fújok egyet. Hüvelykujjamat mutatom a lánynak, egy finom mosollyal az arcomon.
- Nagyon ügyesek voltatok. Csak így tovább. A 2. hullám első rohamát még fel kell fognod, de ne, aggódj, ha 54-nél többet sebződsz, akkor tudok neked életet tölteni. Viszont figyelnünk kell. Nagy valószínűséggel kövire még több pókot kapunk ki. Előbb majd te is próbáld meg a leggyorsabb lényeket kiütni, hogy utána minél többet tudjunk támadni. Ha viszonylag ugyanolyan gyorsak, akkor a legnagyobb sebzőre menj, ha a több kisebb sebző nem éri el azt a szintet, mint a nagyobb sebzést okozóé. Nem tudom érthetően mondtam-e el. –mondom kicsit szégyellős mosollyal az arcomon.

// 1 támadás Ayatól 16-os pókba ezzel pixelezve, Pók 17-et Tűzrózsa üti ki, Kis Vadászpókót is, ezután megvárjuk míg a Wildfire kinyírja a Barna csörgő kígyót :3 //

// Van egy körötök összegezni a tapasztalatokat és rendeződni :3 //