[Event] A nagy háború

- Jól van, persze, nyugodt vagyok! Már lenyugodtam... - roskadtam vissza a székembe
Pedig dehogy, felpattantam, s bosszúsan jártam oda-vissza a terepasztal körül, aztán meglestem a többiek mit csinálnak
- És ez a pókos dolog, amit ketten is próbáltok, működik? - néztem az asztalokra, aztán a tekinteteket kerestem
Suzume mellett álltam meg végül:
- Üm, találkoztunk mi már valahol? - nem rémlett, hogy hallottam volna a nevét, vagy, hogy láttam már volna másfelé a lányt
- Azt hiszem, még nem mutatkoztunk be minket egymásnak... Danee vagyok, bár lehet, már hallhattad az imént... érdekelne, hogy ezt a zerg stratégiát, amit alkalmazol, te is, meg Mirika is, ezt mennyire látod használhatónak gyors ellenfelekkel szemben?

Ezalatt:
A béka a megmaradt életébe kapaszkodva újra meglegyintette Tantaloszt, majd nagyra tátva a száját, a levegőbe ugorva, kamikázeként nyelte le egészben Miut a feje búbjától a térdéig

Varangykatona 2x14+1x8 sebzést szenved el
Tantalosz 8 pontnyit veszít a páncéljából






Miu (Sebzés: 14, Minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Miu
Varangykatona
Tantalosz (Sebzés: 8, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy a fölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy a fölé kell dobnia.)
Varangykatona

- Ahogy kívánja kisasszony. – mondom egy enyhe fejdöntést kísérve – Megtisztelő, hogy így érez, remélem, nem okozok kegyednek csalódást. Amíg bírom, védem Önt.
Pajzsomra támaszkodva kémlelem a tábort némán. Legalábbis míg társnőm ismét meg nem szólalt. Felé pillantok, és nyugodtan várok, míg befejezi a mondatot. Nem szeretnék a szavába vágni. Ahogy tűnik, nagyon élvezi az ittlétet, annak ellenére, hogy el sem kezdődött. Vagy az is lehet, hogy mindig ilyen vidám hangulatú. Remélhetőleg nem szontyolodik el azt látva, milyen komor is vagyok a mindennapokban. Mikor befejezi ismét a távolba meredek, majd egy kis időt csöndben állok.
- Egy nemesi család sarja voltam, míg a kinti világban voltam. Mindig megadtak nekem mindent, és szinte semmiből sincs hiányom… ez viszont nem az én világom. Hamar elvesztettem azt a tulajdonságomat, hogy képes legyek ilyen körülmények között is minden gond nélkül élni, míg másoknak egy pohár vízért is meg kell harcolnia. Az évek során egyre jobban olyan lettem, mint ez a pajzs. Kemény, és hideg. Nos, a hobbim, az egyszerű. Az emberek védelme, akár az életem árán is. – ismét némaságba burkolózok, majd ismét a lány felé pillantok – Bocsásson meg kegyed, ha esetleg elkedvetlenítettem, de én nem tudok hazudni.
Ekkor lábak zaja üti meg a fülem. Sok apró, és egy-két nagyobb. Egy nagy sereg lép végül elénk. Nyugodt tekintettel nézek így rájuk, és a lányra pillantok, aki élvezettel vetette be magát a lények soraiba, kaszáját szélsebesen zúdítva a lények soraira. Egy nagyon apró mosoly jeleneik meg a szám szélén, majd egy nagy csatakiáltással megrohamozom a sorfalat. Pajzsomat magam előtt tartva szaladok a másik szakasz felé. a moboknak úgy tűnik, nincs annyi tapasztalatuk, hogy megkerüljék egymást, így viszont gátolnak is minket. Így viszont nem szabad megtörnünk az állásukat. Pörölyömmel kíméletlenül sújtok le a Pók 10-re ezzel, nagy valószínűséggel pixelezve is, majd Jun felé veszem az irányt, és beállok elé, és a mobok sora közé. Szemem szinte sugározza azt a hideget, amit én magam bocsájtok ki, majd pajzsomat hegye nagyot koppanva belefúródott a földbe, és én megpróbálkoztam képességem aktiválásával.

*dobás utáni cselekedet*

A pajzsom hirtelen kék villanást produkál, majd hatalmas lángok törnek elő, kísérteties fényt bocsájtva magukból. Szinte megrémisztőbbé téve komor arcomat. Még mindig a mobokat nézem, de a lányhoz szólok.
- Várja meg, míg összeszedik magukat, és rám vetik magukat. Képtelen leszek támadni, míg a képességem aktiválódik, de fele annyit fogok sérülni. Így viszont kegyednek csak arra lesz szüksége, hogy áttörjön rajtuk. Javaslom, hogy támadja meg Pók 6-ot, és a keletkezett résen mérjen csapást a nagyobb pókokra. Viszont legyen szíves utána, visszatérni mögém, ha nem nagy kérés kegyednek. Bár a pókokat tartanám, előfordulhat, hogy ezzel a bika is ki tudna jönni, így viszont tudnám védeni.
Szinte végszóra a kígyózó lángok hirtelen villannak egyet, majd kőkeménnyé szilárdultak. Hát eljött a harc ideje.
- Mivel azt mondta a kisasszony, hogy én is kérdezhetek. Mondja, Ön mindig ilyen jó kedvel, harcol?

// képesség sikeres, mostantól feleannyit sérülök, viszont képtelen leszek a támadásra //

The member 'Ryutoshi Kurasai' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :

Egy pillanatra a fiúra tekintek majd vissza az asztalra.
- Még nem tudom. Egyelőre tesztelgetem a dolgot de nem tűnik rossz taktikának. – Amikor viszont oda sétált mellém ismét rá nézek és mosolygok.
- Nem hiszem, esetleg csak láthattál valahol. – És valóban nem találkoztunk hisz még a nevét sem hallottam eddig. – Én pedig Suzume - Itt már ismét az asztalt figyeltem mert idő közben mozgolódások történtek.Persze ettől még figyeltem a fiúra. – Valamennyire tudod korlátozni vagy befolyásolni a mozgásukat ezzel pedig a gyorsaságuk előnyét is csökkentheted. – Felelem és idő közben elkezdem rendezni a kártyáimat.

A pók amit Ryu kiszemelt hátrább kezdett húzódni ám ez sokban nem segít rajta és a fiú letarolja őt. Azonban erre a többi szörny is reagálni kezd. Hirtelen az összes sima pók mozgásba lendül és körbezárja Junt ismét ellehetetlenítve a mozgástól sőt még meg is támadják őt. Még a pókok el vannak foglalva addig a bika egy kis kerülőt tesz és oldalról ökleli föl a lovagfiút ellökve őt Jun elöl végül a keletkezett rést pedig a vaddisznó tömi be azzal hogy nekiront junnak és beleharap a lába szárába és nem is engedi el azt. A vadászpókok nem mozognak.

/Ryu sikeresen megöli pók 10#-et és a képije is sikerül. Bika 2 sebzést visz be és fellöki és ez miatt kövi körben nem támadhat (Silicával egyeztetve bár tudom, hogy alap nem támadhatsz de ide írom, hogy később ne érjen meglepi senkit).
Jun összesen 16 sebzést szenved el a 6 póktól és a vaddisznótól. /

Sorrend:

Sorrend:

Jun: 100hp/81 páncél
Ryutoshi: 200hp/ 115 páncél

Jelenlegi felállás:

[/color]

Kellemes idő, szép táj, és még társaság is akad, még ha nem is az akit igazán szerettem volna. De sebaj, legalább tudok egy kicsit ismerkedni és beszélgetni. A páncélos fiú megnyugtató látványt nyújtott, és örültem is neki, hogy egy lovaggal kerültem össze ugyanis nem éppen az erős védelemről vagyok híres. Rögtön cseverészni is kezdtem a fiúval aki készségesen válaszolt is. Először picit ledöbbentett az amit mondott és bármennyire is próbáltam volna elrejteni a meglepettségem nem sikerülhetett.
- Biztos vagyok benne, hogy nem fogsz csalódást okozni. Nagyszerű csapat leszünk. - veregetem vállon a fiút széles mosollyal az arcomon. Biztatni sosem árt a csapattársakat talán még a munkamorálját is növelhetem vele, ha ilyen elszánt maradok. Nincs okom azt feltételezni, hogy hátráltatna, ráadásul ez egy tét nélküli event. Miközben a fiú kicsit mesélni kezdett magáról megjelentek a távolban a vadak, szépen lassan felsorakozva.
- Úgy tűnik sok közös van bennünk. Én is egy tehetősebb családból származom. Odakint elég nevesnek mondható a családnevem. Ezért elég sokat költöztem, és ugyan nem voltak barátaim, de a szüleim minden jóval elláttak. Idebent kicsit furi volt eleinte a dolog, de mint láthatod sikerült feltalálnom magam. - húzom ki magam büszkén, előre tolva a mellem, még ha nincs is nagy, meg a páncél elfedi.
- Egyébként nincs miért bocsánatot kérned. Szeretem az őszinteséget. - vigyorgok a fiúra majd berontok a vadak közé, és máris három áldozatot szedtem. Nem is rossz, nehezebbnek képzeltem az egészet. Persze a figyelmem lankadt amint elbizakodtam magam, és máris körbezártak a kis huncutok. Kétségbeesetten forgatom a fejem jobbra és balra, kiutat keresve, miközben harapnak, karmolnak, ahol csak érnek.
- WÁÁÁ! - sikoltok fel, miközben metamorphal kettészelem az egyik pókocskát, és szélsebesen rohanni kezdek a keletkezett lyukon kifelé, és már lendítem is a játékszerem bikácska felé, a fiú mellé rohanva.
- Hmm? Természetesen nem a harc miatt van ilyen jókedvem. Hanem azért mert veled lehetek. - vigyorgok a lovag képébe, majd pedig elbújok mögötte, a pókoktól. - Pihi szünet.

//Pók #4-es és bika támadva, és pihi//

-Pontosan úgy ahogy mondod.
-Te nem láttad azt a másik sátrat a téren, még az egész mizéria elején? Pedig elég nagy és feltűnő volt.
Valahogy úgy érzem, hogy egy jó hossza fejtegetés fog itt kibontakozni. De remélem tévedek és itt záródik majd a téma.
-De, igen hallottam már róluk.
Most kissé zavarba jöttem. Ezzel szenvedek mióta a játékban vagyok és még is sikerült saját magam elgáncsolni a beszélgetés során.  Gyorsan félre kaptam a tekintetem egy pillanatra, majd jöttek a mobok, meg egy gyorsan ment is.
-Szerintem még pont jó a sebességed. Pont nem vagy egy lassú csiga. Én meg jól felpluszoltam a gyorsaságom ezért vagyok egy kicsit gyorsabb nálad.
Nocsak a béka se bírja már sokáig. De akkor se fogok előre örülni, hisz ez még csak a játék eleje, szóval ez még csak a bemelegítés. Hisz biztos vagyok abba, hogy ahogy haladunk majd előre, úgy fognak egyre erősebb mobok jönni majd. Amíg Tantalosz támadott, kicsit elbambultam. Pedig nem kellet volna, mert így nem láttam, hogy a béka engem akar megenni ebédre. A szívroham kerülgetett. Majd mikor a pillanatnyi riadalom alábbhagyott, meg már kezdet is kavarogni a gyomrom. Soha az életben nem voltam kíváncsi arra, hogy milyen egy béka belseje, főleg nem így. De szerencsémre a kardom nem dobtam el az incidens közben, így van esélyem szabadulni. Sőt elég nagy esélyem, hisz ha jól rémlik akkor már csak egy ütés és vége a béka eddigi pályafutásának. Megragadtam a kardom és igyekeztem kivágni magam a békából és közben erősen imádkoztam azért, hogy most már tényleg vége legyen ennek a túlméretezett varangynak. Miután sikerül szabadulnom ki is fújom magam. Ha meg nem szabadulok, akkor meg reménykedem abba, hogy majd Tantalosz ki tud szedni innen.
 
//14 sebzés a Varangyba. Meg senki se szól rám, hogy nem jól számolok a többlet körökkel, de most jön egy pihi köröm is, asszem  Meg azért se szólna se parancsnokom, se a csapattársam, hogy írjak már ide, már szinte teljesen megfeledkeztem erről az eventről x3 //

Pihi: 6/6
Képesség újratöltése: 2/4
Hp: 40/40 Páncél: 25/25

- Értem, örülök a találkozásnak, kedves Suzume-san! - biccentettem felé egy halvány mosollyal az arcomon, már csak azért is, mert így sikerült kicsikarnom a lány nevét, ami hatalmas taktikai győzelem az információs hadviselésben
- A mozgásukat szabályozni? Ez új, erről eddig nem volt szó, köszi a tippet, majd kipróbálom a következő kártyákkal!
Majd a szófukar sráchoz (Raven) libbentem oda, s egy istenes hátbavágással üdvözöltem barátian:
- Mi a helyzet veled, apuskám? Nagyon lefagytál itt nekünk a terepasztal látványától! Ennyire azért nem kell megijedni egy kis kihívástól! Na, szedd össze magad barátom, mert az ellen nem lustálkodik ennyit, mint te! Még a végén veszítesz itt nekünk! - lapogattam meg a hátát újból, majd visszatáncoltam a saját részlegemhez, és egy 'not bad' arckifejezéssel konstatáltam, hogy a békám is ki lett végezve, így hát kézbe kaptam a kártyáim, elmélyülve a gondolataim közé merültem

Eközben Miu és Tantalosznál:
A béka annak rendje, módja szerint kettészakadt a kard pengéje mentén, akár egy rossz ruha a szabó ollója alatt, de azért mégis maradt meg valami belőle az utókornak, miközben pixel pixel hátán felszívódott a nagyja:
Miu ott állt, karddal a kezében, csupa-csupa békanyálban fürödve, ami lassan folyt végig az arcán, haján, ruháján.

Nem jelentek meg azonban újabb mobok, éppen csak a tábor felől érezni egyre erősödő remegést, a fák a levegőbe emelkednek, ahogy a talaj, akár egy hullám szökik az égbe, elvágva az utat visszafelé, egyenest a folyó, s a híd felé rohan a földcsuszamlás

//az első hullám kimúlt

Örömmel látom, hogy a tervem, melyet septiben összeállítottam a bénulás elkerülése véget, hála az istennel sikeres volt. A kígyó nem okozott gondot, hála Chanchery ötletes kis képijének. Azért megnyugtató volt a dolog, hogy egy kört sem kell egyikünknek sem bénultan megtennie, hanem helyette ez a nyavalyás csak úgy elperzselődik, jobban mondva elpixeleződik. Egy szusszanással le is tudtam magam a feszültséget, de azért elmosolyodok. Jó volt, hogy legalább 1 rohamot letudhattunk. Még ha egy kicsit durva is lett, legalább még jól állunk. Azért remélem, nem csak pókok lesznek. Nem vagyunk éppenséggel egy nagyon gyors csapat, szóval… na mindegy. Lehet nem lesz olyan vészes. Elmondtam Channak a véleményemet a kövi rohamról, ő figyelmesen meg is hallgatta. És tisztázta, hogy minden rendben van. Persze Álomkelő kijelentésére csak felnevetek.
- Jaj, te butus nem feledkezünk, meg rólad sem ne aggódj. – kacsintok rá a petre.
~ Szerintem, ha túl sokfelé kéne majd figyelnie, akkor már de… képes lenne rá… - teszi hozzá Tűzrózsa.
Elég rosszul fog állni Chan szénája szerintem a kövi roham után, ha mind őt teperik le. Ej szegényke… viszont… mi lenne ha..
- Tényleg, de buta vagyok. – csapok a fejemhez, de pár másodperccel később Chan felé fordulok mosolyogva – Ezzel kicsit ki tudlak segíteni az első rohamra.
Felemelem kezemet, majd csettintek egyet. Hirtelen az életpontom csökkeni, kezd, ám helyette Chan életsávja kilép a keretéből. Mire a művelet véget ért elégedetten bólintok. Őszintén megmondva a csettintésre igazság szerint nem nagyon lett volna szükség, mert elég csak ránéznem a személyre, de egyrészt segít ez koncentrálni, másrészt hatásosabb is. Persze ha Chan nem érti, mi folyik, itt válaszolok.
- Áttöltöttem 50 HP-t az életsávodba. Így ideiglenesen túllóg a maxon. Így vehetjük azt is, hogy én tankoltam helyetted. – kacsintok a lányra.. persze csak akkor mondom neki, ha sikerült a malőr.

// megpróbálkozok 50 HP-t áttölteni az én életsávomból Chan életsávjába (túllépheti a keretét) //

- Másik sátor? Nem, nem figyeltem. - mondom zavartan a lánynak. Tehát állt ott egy másik sátor is? Hm. Ez eléggé érdekes... - És mondd csak Miu, milyen volt az a sátor? - kérdezem a lánytól. Ha nem olyan lepukkant volt, mint a miénk, akkor sejtem, hogy mi volt abban a másik sátorban. És akkor ezek szerint most ez a bizonyos Danee ellenünk játszik, ha jó a gondolatmenetem.
Ha valóban jobb állapotú sátorba ment, sőt, ha egyenesen fényűzőbe, akkor ő valamilyen parancsnok, hadnagy, ezredes, vagy valamilyen másmilyen, magas rangú katonai vezető lesz.
Hogy miből gondolom ezt? Voltam katona, és megmondhatom, hogy a feljebbvalóinknak mindenből a legjobb jutott. Étel, ruha, szállás és még sorolhatnám. Szóval elméletileg ők is ilyen rangot kaptak most. Már csak egy a kérdés: Kinek parancsolnak? Talán nekünk? Vagy inkább a szörnyeknek? Rendben, ezek most igazából felesleges kérdések. De az ember önkénytelenül is elgondolkodik rajtuk.
- Köszönöm a jóságod Miu, de azért van hova fejlődnöm... - mondom a lánynak, miközben végig kellett néznem, hogy lenyeli a béka.
- Miu! - kiáltom a lánynak. Már éppen nekikészülődnék, hogy letámadom a békát, amikor egyszer csak pixelekre robbant szét. És ezután újból ott állt Miu, bár... Egy kicsit békanyálas volt.
- Minden rendben? - kérdeztem ennek ellenére a lánytól. Bár úgy látszott, hogy a békanyálon kívül kutyabaja sem esett.
És ekkor kezdődött a káosz. Égszakadás, földindulás... Főleg az utóbbi. Egy ideig sokkolva néztem a felénk tartó szikla- és földzuhatagot, de ezután döntöttem.
- Miu, tudom, hogy nem szeretsz repülni, de most nem tehetünk mást. - mondom a lánynak, és már kiáltok is. - Pegazus!
A szárnyas ló gyorsan vágtatott le az égből, én pedig már fel is dobtam rá a lányt. Ezután pedig én is felszálltam a hátára, és már repültünk is felfelé.
Miut erősen szorítottam magamhoz, nehogy leessen. És amint lehetett, leszálltam egy olyan területen, ahol a földcsuszamlás nem okozott akkora kárt.

- Nos, ha te mondod Miu, akkor biztosan így van. - hagytam a lányra a dolgot. Ha nem lennék olyan balga, hogy hordom ezt a szemfedőt, akkor lehet, hogy láttam volna. De így...
Lassan kezdem azt hinni, hogy ez a szemfedő többet árt, mint használ. Nagyobb vakfolt, kevesebb védelem, és így olyan dolgok kerülik el a figyelmem, ami másoknak nem. Talán meg kéne válnom tőle. Talán... De nem most. Már túl rég óta viseltem ahhoz, hogy most, a harc közepette mondjak le róla. Ezt még eldöntöm később...
Szerencsére Miunak semmi maradandóbb károsodása nem esett, a békanyálat leszámítva. Hm... Szívesen hecceltem volna ezzel az ifjú hölgyet, hogy még jól is áll neki, de az effajta humor nem az én műfajom volt. Viccelődjenek majd ezzel a fiatal suhancok, ha szeretnének.
Láttam, hogy Miu már indult volna, hogy lemossa magáról a mocskot a folyóban, amikor elért minket a földcsuszamlás.
Soha nem tekintettem magam olyan embernek, aki félt volna bemocskolni a kezét, így most se késlekedtem, felkaptam Miut és már ültettem is fel Pegazusra. Szerencsémre a lány is beláthatta a helyzet súlyosságát, így most nem rökönyödött meg annyira, amikor felrepültünk a levegőbe. Azonban még így is eléggé erősen kapaszkodott belém.
Nem szerettem volna a leányzót túl nagy traumának kitenni, így kerestem egy biztonságot helyet, és ott leszálltam hű társammal.
A hely több szempontból is tökéletes volt. Messzebb esett, a thermopülai taktika itt is beválhatott, és nem utolsó sorban volt itt egy ház is.
- Miu, van egy ötletem. - szóltam oda a lányhoz, miközben elküldtem Pegazust. - Mit szólnál, ha behúzódnánk a ház menedékébe? Ott semmit nem ér a lények túlereje. - közben körbenéztem, és már fel is tűnt a színen néhány ellenfél. Ha a lány beleegyezik, akkor próbálom kinyitni az ajtót, és bemenni. Jól tudom, hogy ez a ház ugyanúgy lehet a koporsónk is, mint a megmentőnk. De nincs sok választásunk, mivel ők sokkal többen vannak. Reméljük, hogy túléljük ezt a rohamot.