Re: [Event] Vidámpark!

by **Shukaku** Hétf. Május 26 2014, 21:51

Piros csapat:

by **Jun** Csüt. Május 29 2014, 16:55

Ugyan nem voltam oda túlságosan a gondolatért, hogy a támadóimmal kell kincskeresésre indulnom, azok után, hogy milyen csúnyán eláztatták az előző ruhácskámat, és fel kellett magamra erőltetni ezt a gyerekes fürdőruhát, de túlságosan is égek a lázban, hogy végre valami izgi is történjen. A vízből való kikecmergés után, elkezdtem lenyújtani, mintha csak bemelegítenék valamire, majd izgatottan újságoltam el a megtudott információkat Szophie-nak, aki hasonlóan oda volt az ötletért. Nem is vártam tőle mást. Kincskeresés, ráadásul mi ketten! Na meg persze a lányok és a fura srácok, akiket legszívesebben leütnék valamivel. De természetesen nem vagyok ilyen kegyetlen, hagyom, hogy élvezzék a társaságom, főleg ha Szophie barátai. Nem lehetek velük gonosz.
- Megöl a kíváncsiság, hogy mi lehet a kincs. Lehet, hogy pénz, vagy értékes dolgok. Kifogyhatatlan kaja készlet! - fantáziálgattam picit, túlságosan beleéltem magam. Amikor Szophie felkiáltott, és előre nyújtotta a kezét, hasonlóan cselekedem. Magabiztosan mutattam én is abba az irányba, habár egyáltalán nem lehettem biztos abban, hogy tényleg oda kell e mennünk, vagy csupán egyáltalán itt kell e majd keresni.
- Szóval hol is van ez a kincs? Messze van? Vezessetek oda! - pattogtam picit, majd vártam, hogy a kis vendégeink elinduljanak valamerre amerre mi is követhetjük őket. Viszont, az sincs kizárva, hogy a vízbe kell mennünk, főleg, hogy ők még ott uszikálnak, ahelyett, hogy kivánszorognának a partra. Majd be is igazolódott a gondolatom. A sellők sorban buknak alá, a vízben. Ezek szerint egy elsüllyedt kalózhajót fogunk megkeresni.
- Szerintem induljunk el mi is, nehogy lemaradjunk. Nem szabad elhalasztanunk egy tökéletes lehetőséget arra, hogy kincsekhez jussunk. - Közben a fiúkra néztem akik még itt, voltak szóval mégsem maradunk le. Lassan elindultam a vízbe, majd amikor már térdig süllyedtem a lány felé fordultam. - Mehetünk? - ha ö is elindult beljebb haladtam, kicsit szoktam a fizet, és a fiúk felé intéztem egy kérdést.
- Ugye nem fogunk megfulladni odalent? - kérdeztem aggódva, mert ha tényleg a víz alatt lesz akkor nem sokáig élvezhetjük a kincs látványát. Lélegzet visszatartva vetettem magam a mélybe, megvárva, hogy Szophie is elinduljon, majd követni kezdtem a sellőket.

by **Halász Alex** Csüt. Május 29 2014, 22:41

Alunkat teljesen feltüzelte az, amit a lány, Hinari mondott az előbb. Felcsillant zöld szemekkel tátotta el a száját, majd ugyanabban a pillanatban vágott is egy hatalmas vigyort hozzá. Tetszett neki az ötlet. Ők lesznek a hős páros, akik megmentik a Vidámparkot a cukrosbácsitól. \o/
- Ou! - Bólintott hevesen közben. - A Hősök nem futnak el! *.* - Még közben feljebb is emelte piciny karjait, csakhogy még látványosabb legyen. Ők itt, a hősök. És nem futnak el.
- Rettegj cukrosbácsi, elkapunk. \o/ - Indult előre a fiú, de Hinari a mókuskát vette célba. Jah igen, el is felejtette, hogy a jó előbb még azt kérdezte, hogy szereti e az állatokat. És a mókuska nagyon aranyos állat, nah meg okos is. Elraktároz magának télire mogyorót. Apuja azt mondta, tehát így van. >.> Mosolyogva konstatálta Hinari nagyra növő állatok szeretetét. - Hüm. Igen, meg a tigrisek is nagyon szépek. ^^ Tudtad, hogy nagyon régen éltek olyan tigrisek is, akiknek olyan nagy foguk volt, hogy kilógott a szájukból? És és az a foguk éles volt, sokkal élesebb mindennél! *.* - Ezt valami könyvben olvashatta. Állandóan a könyveket bújja, ha nem kint játszik a barátaival, vagy mesét néz. Rolling Eyes

Aztán megkérte Rufusz kunt, hogy vigye ki őket, de a mókus megrázta a fejét, és még az Igazgatóbácsi is megszólta érte. wtf

- Wakkata yo kitalálunk magunktól, ne Hinari chan? ^^ -
Fordult a lány felé, és azzal a csillogó kis tekintetével el is indult nagy naivan valamerre, ám a lány elkapta és valóságosan magával hurcolta. Ki tudja merre, csak előre, Alex meg alig bírta követni a lány tempóját o.o
Biztosan Hinari channak a gyorsaság az ereje. \o\
Végül le kellett kuporodniuk az egyik tükör mögé...csoszogást hallottak. Al bólintott és ugyanúgy suttogva szólalt meg.
- Hmn, én is hallom... - A szemével követte, amit a lány hangtalanul igyekezett a tudtára adni. Szóval arról. Látta, avagy látni vélte. Újabb határozott bólintás. - Meglesz. Rufusz kun, meg tudod csinálni? - Suttogta a kis mókusnak. Ugyan nem viheti ki, de azért segíthet neki. Ám nem akarta, hogy a mókuskának baja essen. Esetleg a cukrosbácsi bántaná, ahogy azt a vörös hajú lányt is.

Ha megvolt, ő is elő vette a ~ szép színes, kék meg sárga, játék ~ kétkezes kardját és előrenyomult. Cool

by **Shukaku** Pént. Május 30 2014, 06:37

Lila csapat:

by **Hinari** Pént. Május 30 2014, 18:27

- Mindennél? – kérdeztem vissza tágra nyílt szemekkel, majd kezdtem el hümmögni, erősen elgondolkozva a tigrises dolgon – Akkor azok nagyon erősek lehettek *-* – jelentetem ki végül vidáman, s a kezembe vettem a Katanát – Hallod-hallooood? Még nálad is élesebbek – nyújtottam rá a nyelvemet.
- Egy fakardnál minden élesebb – vágott vissza a kardocskám panaszosan, mire lengettem vele párat, s nevetve lépdeltem előrébb, Alex kérdésére csak határozottan bólintva: hát persze, hogy kijutunk! A hősök ugyanis oda mennek, ahova akarnak, ez mindenhol így volt. Nemsokára meghallottuk a lépteket, és a kis csapatunk elindult felderíteni a terepet, hárman három irányból közelítve a cukrosbácsit. Ugyan egy kicsit aggódtam Rufusz miatt, de ő is egy hős volt, s ekképpen nem is eshetett komolyabb baja, akármi is történik majd. A visításra azonban már én is felkaptam a fejem, s nem feledve, hogy aktiválva van a Lopakodásom, közelítettem meg a bácsit, aki…
- Hé, te – bökdöstem meg a kardommal hátulról, másik kezem csípőre téve – Te vagy a cukrosbácsi? – billentettem oldalra a fejem, hiszen elég furcsa cukrosbácsi az olyan, akinél nincs egyetlen cukorka sem. Én mindenesetre néztem még egy ideig, ujjamat az ajkamra téve, csodálkozva mérve végig, s csak azután szólaltam meg újra, hogy levontam a megfelelő következtetéseket.
– Inkább mogyorósbácsi vagy, azt hiszem. Bár… minden bácsi mogyorósbácsi – ráncoltam a homlokom - tudom, hisz Anya mondta egyszer, hogy mindegyiknek van… Ugye? – néztem rá kérdőn, nagy szemekkel, figyelmemet viszont nemcsak a mogyorók vonták magukra: a bácsinak egy érdekes, lila színű kötélféleség volt a derekán, aminek végei felfelé álltak, nem hajlottak le, ahogyan annak lennie kellett volna. Nem értettem. Hozzá is akartam nyúlni, ám hirtelen mégis inkább visszahúztam a kezem, gyorsan felkapva a mókust, hátrálva a bácsitól két lépést – Rufusz, meg akar etetni téged a kígyóival! - mutattam rá a felálló bigyuszokra, aki csak kígyók lehettek, semmi más! Hiszen azok szoktak felfelé tekeredni, a kötél nem képes erre. Szúrós szemmel néztem a bácsira, még jó, hogy időben érkeztem. Alex is ott volt már, ha lemaradt volna, neki is elmagyaráztam a tudnivalókat, mindvégig a feketehajú kígyóbűvölőt méregetve. Majd támadt egy ötletem, a fiú kezébe nyomtam az állatkát, két kézbe vettem a fakardot, és elhatároztam, hogy a rajta lévő tekeredő minta mostmár inkább kígyó lesz, mint sárkány. Én pedig kígyóbűvölő leszek, olyan fekete hajú és bőrű, amilyeneket a képeken láttam kiskoromban, bizony-bizony! ^^ Össze is fogtam a hajam, majd matattam a menümben egy sort, s bár a bőrszínt nem tudtam megváltoztatni, a hajszínt viszont engedte a rendszer. Ezek után a bácsi elé álltam, kíváncsi voltam, hogyan mozognak a lila mérges kígyói, merthát ugye ami lila, az csak mérgező lehet.
- Kihívlak egy kígyóbűvölő párbajra! – jelentettem ki, büszkén húzva ki magam – Aki előbb életre kelti a saját kígyóit, vagy kígyósárkányait, az nyer!

by **Szophie** Pént. Május 30 2014, 19:50

Pénz.. Nem, arra nem volt szükségem. Igazából a kincs maga nem is érdekelt. Úgy voltam vele, vigyék csak, ha akarják, nekem a kaland a fontos. Egészen addig, amíg Jun meg nem említette a kifogyhatatlan kajakészlet ötletét.. Na így már minden megváltozott. Olyanra szükségem van! Meg kell találnom még mások előtt! Vagy ha majd megtaláljuk, akkor ellopnom, és ellógnom vele, vagy valami...! Mert nekem az kell! Talán fizethetnék is nekik. Pár köteg papírpénzzel akármit elérhet az ember, ezt tudom. Apu is mindig így csinálja, láttam. Csak odamegy az emberekhez, és beszél velük. Ha az nem jó megoldás, akkor fizet. Ha erre sem engednek neki.. Akkor hamarosan az újságban bejelentik, hogy az az ember eltűnt. Apu nagyon ügyes, okos és gazdag. Igazából mindent megszeretnék tanulni tőle, de sajnos mindig a buta Margerivel kell matekoznom._. Vagy ha üzletről tanulunk, akkor is profitról, meg határköltségekről hadovál nekem... Egyszerűen unalmas folyamatosan azt hallgatni, hogy üzembezárási pont - hehh, mintha ilyen lehetséges lenne a mi vállalatainknál -, maximális profit, költségek, keresleti függvény.. és akkor még nem is beszéltem nektek a pénzügyről. Hogy az milyen egy utálatos óra!! @.@ És miért is kell nekem mindössze 10 évesen ilyesmit tanulnom, amikor mások még a halak szaporodásáról beszélnek?! Nahh, erre soha nem kapok senkitől választ.>.> Csak minimum néha megemlítik, hogy én más vagyok, másra vagyok hivatott, okosabb vagyok.. Ami igaz is, de azért.. na.>.> Nem mintha lenne bennem vágy az iránt, hogy a többi normálisnak nevezett gyökér közé menjek ÁLLAMI iskolába. Nem, azt soha! A hideg is kiráz a gondolattól..
Na de vissza a jelenbe! Rögtön belegázoltam a vízbe, ahogy arra invitáltak a - mint kiderült - sellő lányok, de aztán hamar visszarettentem a dologtól. A víz alatt én nem úszok, az fix! Inkább lemondok arról a kincsről.. Vagy...
- Mennyi pénzért hozzátok fel nekem? - kérdeztem a fiúktól, miközben lassan karba tettem a kezem. - Akármennyit képes vagyok kifizetni.. - súgtam vigyorogva. Tényleg akármennyit! 8)Nem fogom elviselni, hogy az orromba buborék menjen! Olyan rossz dolog ez a víz alatt...

- Akár.. oda is. - nézett undorodva Vezér is a vízre. - A kincsért megéri. - majd lassan megindult lopakodva, és hamar Szophiék mögött volt, mozdulatlanul, csendben. Intett Amayettának, hogy követheti, majd amikor Szophie hevesen megindult, a farkas is gyorsítani kezdett tempóján, hogy nehogy lemaradjon. Csakhogy a lány olyan hirtelen állt meg, hogy a farkas orra bukott, és nagy csobbanással ért vizet, beterítve Junt is. Szophie persze épp üzletemberesdit játszott, így nem foglalkozott ilyesmivel. Vezér biztos volt benne, hogy a gazdájának az utóbbi percekben elment az esze. Most is ez az elvetemült nézés... És mióta fizet ez le akárkit is? O.o

by **Shukaku** Pént. Május 30 2014, 20:06

Piros csapat:

by **Atoru** Vas. Jún. 01 2014, 11:26

/Sárga csapat/

Lancer továbbra is kiállt mellettem, és nem futamodott meg a tömegtől sem. Ez bizony becsülendő. De ugyebár ő a testőr-barátom, így várható volt, hogy mellettem marad. Azonban ezek ellenére is jó érzés volt. Futni is futott utánam, de ő, amint láttam annyira nem fáradt el. Hiába... több pontot kéne raknom kitartásra. Meg erőre... És fegyverkezelésre sem árt... Ha itt tartunk, életem is növelnem kéne, nehogy idő előtt haljak meg. Összeségében véve pedig minden statomat fejleszteni kéne. Már annyiszor eltöprengtem ezeken a dolgokon. Miért vagyok gyengébb, mint sok ember? Miért van az, hogy a front közelébe sem jutok? Talán nem veszem elég komolyan ezt a játékot. Vagy pedig belefáradtam abba, hogy kitartsak és fejlődjek. Már lassan két éve vagyunk itt, de az áldozatok száma egyre csak növekszik. Talán egy napon én is ott végzem a Black Iron Castle-ben. De vajon milyen halál okkal? Megöl majd valaki? Vagy egyszerűen öngyilkos leszek? Vagy pedig a mobok végeznek velem. Igen, nem túl jók a kilátások. És vajon ki fogja észre venni? Elég a barátlistámra tekintenem és egyből látszik, hogy kong az ürességtől. Ez lennék én? Egy egyszerű srác, aki mindenkivel csak felszínes kapcsolatot tart? Hiszen ki emlékezhetne rám? Csak Licht, Aidor és Lanc az a három ember, akit közelebbről ismerek. Persze ha ezt a kapcsolatot közelinek lehet tekinteni... Ők biztos, hogy egy kissé megrendülnének, hogyha nem lennék többé. De az érzelmek elmúlnak és az emlékek is elhalványulnak egy idő után. Akkor pedig mi marad? Csak egy név leszek a többi halott között, és majd talán, ha valaki rátekint majd ezt gondolja: "Hát ő sem bírta..." Ennyi és nem több. Vagy talán én vagyok túl paranoiás, hogy ezt gondolom? Esetleg meglehet, hogy nem bízom eléggé a barátaimban. Ez is megtörténhet. Akkor viszont tegyünk ez ellen! Most örülök, hogy itt van ez a csuklya, hiszen ezek a sötét gondolatok biztosan meglátszódhattak az arcomon. Így viszont remélhetőleg Lancer-t megkíméltem ettől az élménytől. No, mosolyra fel!
- Ugyan Lanc, engem sem ismertek fel. Azt hitték, hogy Kayaba vagyok, de mondd, szerinted így néz ki egy admin? - kérdezem tőle és oldalra nyújtom karjaim, hogy rendesen végignézhessen rajtam. Majd ha túl voltunk ezen elindultam utána a tükrök felé. Sok féle tükörképet láttam. Volt köztük pocakos KA, és vékony, hórihorgas, meg alacsony. Lanc tükörképét viszont én nem láttam. Pedig ő is viccesen nézhetett ki a különböző tükrökben. Ami viszont különös volt, az az, hogy néha teljesen ismeretlen embereket is láttam. Sőt, néha valami neszezést is hallottam, ami biztosan nem tőlünk eredt. Akkor pedig kell itt lennie valakinek, vagy valaminek... Vegyes érzelmek törtek rám. Egy felől örültem, hogy lehet itt valaki más is, akivel tudunk játszani, másfelől pedig féltem.Féltem, hogy ugyanúgy járunk, mint a Szanatóriumban, vagy még rosszabbul, de abba inkább bele sem gondoltam. Azért biztos, ami biztos, megkérdezem Lancer-t, ő hallott, esetleg látott-e valakit.
- Figyi, Lanc, te is láttál, vagy hallottál rajtunk kívül mást? - tettem fel hangosan is a kérdést és legyűrtem a gombócot a torkomban. Már egyszer szembenéztem a félelmeimmel, ez sem lehet rosszabb.
Tettem egy lépést a hang irányába.

Jegyek: 8/10 (a belépőt elfelejtettem levonni ^^")

by **Desdemona** Hétf. Jún. 02 2014, 01:10

//Kék csapat ---> Szanatórium - Kórterem//

Teljesen magamba zárkóztam, már nem úgy fogtam fel a külvilágot mint eddig. Már-már olyan mintha csak egy rossz álomban volnék. A doktor újfent szól hozzám, bár a válaszomat nem várja és nem is túlzottan igényli, bár erre a kérdésre nem tudtam volna mit válaszolni, fogalmam sincs, hogy Aisu mit fog csinálni ha bejut ide. Mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó megnyugvás töltött el. Valahogy megnyugtatott az a tudat, hogy most már itt van Aisu. Próbálok fentebb emelkedni az ágyon, annyira amennyire csak tudok és Aisura pillantva megráztam fejem, jelzés kép, hogy ne csináljon semmit se. Majd lángokra lettem figyelmes, akkor Falco lesz az aki vele jött még, bár a főnixet már nem látom a jelenlegi helyzetemből. A doktor szól még valakihez, de nem tudom kihez és miféle vacsoráról beszélhet?...Még valaki jött, de ki? Nem látom próbálok jobban feltápászkodni az ágyon, de reménytelenül, a szíjak amikkel oda vagyok kötözve nem engednek felülni, de még csak feljebb csúszni sem tudok. Csak a kényelmetlen nyaknyújtogatás maradt, de mivel nem vagyok zsiráfból, így hiába nyújtóztatom a nyakam nem látom be jobban a szobát mint eddig. Már épp visszatérnék a mennyezet újboli nézéséhez, mikor megvillan a szeme előtt egy lufi. A személyt nem láttam túlzottan, de a lufiból már letudtam vonni, hogy Chancery az aki még idejött. Hallom az ajtó csapódást, majd meglepő mód a doktor felém állt és tolni odébb tolta a hordágyat amin fekszem. Meglepett és nem értettem, hogy miképp következtet arra, hogy azért vagyok szótlan mert fázom. Egy hatalmas fémajtóhoz tolja át az ágyat, amiből forróság árad ki. Eleinte még egész kellemes volt, de kis idő után már kezdett égetni a levegő. Szólni akartam, mikor Aisu mellém jött beszélni kezdett hozzám.
~Falco visszament Utahiméhez és most Chancery van még itt.
Bólintottam egyet felé, majd tekintettemmel igyekeztem megkeresni a doktor úr tekintetét.
-Nem fázom…eddig sem fáztam. Ez már túl forró kérem toljon odébb…vagy esetleg Aisu odébb tolhatja az ágyat?
Gondolkozni kezdtem azon, hogy Chan felé mit is szólhatnék, de semmi se jut az eszembe. Nem ismerem még és a jelenhelyzetemben egy könnyed beszélgetés megkezdése érdekes lenne. Majd eszembe jutott, hogy valamiféle vacsora került említésre nemrégiben, talán rá kéne kérdezne vagy valami…
-Milyen vacsoráról van szó? Már ennyi lenne az idő?
Hagyta el ez a két kérdés a számat és vártam a válaszokat, valamiért kétlem, hogy már vacsora idő lenne. Ezalatt lehet nem a szokványos vacsorára kell gondolni vagy nem tudom, már rég elvesztettem a fonalat és bár látom magam előtt, de nem érem el, hogy újfent követhessem.

//Most érti mindenki Aisut a doktor is és Chan is.//

by **Shukaku** Hétf. Jún. 02 2014, 07:55

Kék csapat:

by **Chancery** Hétf. Jún. 02 2014, 10:43

//Kék csapat//

Lassan kezd összeállni a kép. Clarise egyenlő Desdemona, legalábbis az őrült doki szemszöge szerint. Szoknyámat markolászva érzem, hogy kezdekegyre idegesebb lenni, és az idő csak telik és telik. Még a végén kiderül, hogy tényleg itt van Des anyukája és tényleg nagyon dühös lesz, ha elkésünk.
-Dehogyisnem. Fent az emeleten. -mutatok a lépcső irányába. Magam sem tudom már, hogy Utahimére utalok-e vagy a képzeletbeli anyukára. Ha van valami, amit nagyon örököltem anyámtól, akkor az az a képesség, hogy olykor tudok annyira hazudni, hogy még én magam is elhiszem, hogya hazugság az igazság valójában. Oh my, mennyire próbálok én róla leszokni, főleg őrült pillanataimban. Most viszont talán jól is fog jönni.
Szoknyamarkolászva, libegő lufival hallgatom az őrült doki duruzsolását, nem tudva, mit kéne tenni, vagy miről beszélhet. Clarise... pardon, Desdemona szerény véleményem szerint inkább a félelemtől reszket, nem a hidegtől, majd a várt vendégeket kezdem számolni. Desdemona, Aisu, meg még egy bárányka és annak barátnője. Ha a báránykák a petek, akkor Utára és Falcora célozhat, ami azt jelenti....
Hékás! Én meg ÁK miért nem vagyunk a vendéglistán? >,<
Úgy fújom fel magam, mint egy pulyka, és az arcom is bizonyára rákvörössé válik a méregtől. Vagyis, pontosítsunk, a sértettségtől. Valami miatt mégis ez az, ami miatt eszembe jut valami.
-Ez nem is igaz ˇ^ˇ

-csattanok fel. -A tűz nem mindenkinek ugyanolyan meleg. Nekem például nem az! Néha otthon ha a kandalló elé ülök a tűzhöz, ami meleg, még akkor is takaróba burkolózom, és úgy sincs melegem ^^ Meg néha még harminc fokban is fázom ^^ Szóval ez nem igaz Razz

Egyenlőre még magam sem tudom, miért is mondtak ezeket nagy mosollyal az arcomon. Semmi tervem nincs arra vonatkozólag, mit tegyek, így a tekintetem arra irányul, ahol ezek szerint loboghat a tűz, hisz mi másról beszélt volna. Keresek valami, amit lehet ott használni mondjuk fegyvernek, vagy ilyesmi. Felmérem a terepet, hogy mik vannak a szobában.

by **Utahime** Hétf. Jún. 02 2014, 13:01

~Kék Csapat - Szanatórium~

Leszálltunk egy parkban, és a száguldás után szinte örömet okoz, hogy földet érzek a talpam alatt. Bár Falco egy kissé furcsa... Mármint én vagyok furcsa. Újabb csodálkozó kérdésére csak nevetgéltem egy sort, bár az erőnek nem épp erre az aspektusára gondoltam. Falco érthető okokból egyre jobban furcsállta a helyzetet. Nem is csoda, biztosan aggódik, szokatlan viselkedésem láttán, vagy gyanakszik, hogy nem én vagyok én. Persze nem is csoda, ha hirtelen máshogy viselkedem. Ezért is örültem, hogy végre kettesben lehetünk és eldobtam a headsetet is, hogy szabadon beszélhessünk. Összeszedve magam, igyekeztem elkezdeni a vallomást, de a visszakérdezést hallva hirtelen felkaptam a fejem.
-Az amnesztia?- Nagyokat pislogva néztem felé és a nyakláncomhoz kaptam volna a kezem. Mikor rájöttem, hogy nem a szokásos medál van rajtam, az ajkamba harapva jobbra-balra forgattam a tekintetem gondolkodva, mit is mondjak.
-Az... egy kicsit más...- ...vagy nagyon, de most nem ennek tisztázása a legfontosabb. Habár már itt kint vagyunk és ilyen nagyra megnőtt, az itteni világot is furcsának találja... nálam is furcsábbnak. Kicsit megmosolyogtatott a gondolat, de megráztam a fejem és felnéztem az óriásmadárra.
-Amnéziám van... valamiért... nem emlékszem semmire. Semmire azelőttről, hogy elkezdtem a koncertet.- Lassan vér csordult ajkaimból, a folyamatos nyüstölés hatására, így nyalogatni kezdtem... Érdekes, hogy vérzem, rég volt már. De valamiért hiába harapok rá, kicsit sem fáj.
-Mond csak, mit csináltam az előtt? Bevertem valamibe a fejem korábban? Esetleg valami baleset ért, vagy valakit körülöttem?- Ha rájövök, mi is az emlékezetvesztésem oka, talán visszatérnek az emlékeim is... Bár valószínű, hogy rendesen bevertem valahova a kobakomat, hiszen az SAO után nem tudom elképzelni, hogy nagyobb trauma ért volna. Főleg, az után a koncert után... Ha nem tudok emlékezni, akkor csak megkérem majd Falcot, hogy mesélje el, mit csináltunk itt eddig, és a hamis emlékek segítenek majd normálisan viselkedni mások előtt.

Sietnem kell, a többiek bajban vannak! Beszaladtam a szobába és egy pillanatra hátrahőköltem, ahogy megláttam a furcsa NPC-ket ülni Uta mellett. Még mindig ugyanolyan furcsák, és azt mondják, semmi esélyem segíteni rajta... Mérgemben csattogó léptekkel szaladtam feléjük és a kis szobát hamar fullasztóra fűtöttem. Felugrottam Uta mellkasára, karmolásztam és olyan hangosan rikoltoztam, ahogy csak bírtam. De nem tudom felébreszteni... mégis mit tehetnék? Ah, azt mondták barát kell? Talán Aisu? Elkezdtem rángatni az ajtó vele, de csak a kezét tudom elhúzni... Egyedül nem tudom a többiekhez vinni. Az ikrekre nézek, de nem szólok semmit. Úgysem értenék, senki nem ért nem engem. Pedig most sokkal kisebb a teste. Talán, ha valamire rágörgetném. Valamire, amin húzni tudom... Körbenézek a szobában, találok-e valamit, amire ráfér, majd a folyosón is, ha itt nincs, és majd azon húzom el...

by **Desdemona** Hétf. Jún. 02 2014, 14:26

//Kék csapat ---> Szanatórium - Kórterem//

Nem azért remegek mert fázom, egyáltalán nem fázom sőt ez a forróság ami az ajtó mögül tör elő, egyszerűen perzsel. Engedélyezve lett, hogy Aisu mozgassa az ágyat, bár nem értem miféle felelősséget kéne ezért vállalnom vagy talán amiatt mondja ezt, hogy nehogy eloldozzon közben…Szándékomban áll megkérni rá, de inkább nem teszem, hisz kitudja mi lenne utána. Nem szeretnék feleslegesen ennél nagyobb bajt. Még nincs itt minden vendég, furcsa a vendég kifejezés, hisz nem így szokás vacsora vendégeket várni és nem ilyen környezetben. A hiányzó személyek akkor még Utahime és Falco lesz, hisz Chanék itt vannak már. Közben a gólem belekapaszkodott az ágyba és kicsit odébb lökte, majd kérdőn tekintett rám. Várta, hogy megmondjam merre is tolja az ágyat. Most szívesen kiáltanám azt, hogy innen ki és minél messzebb, de sajnos ez most nem lehetséges.
-Told el az ágyat a kazántól és próbáld meg úgy fordítani, hogy jobban lássam az bejárati ajtót…
A kis gólem bólintott majd, vissza tolta az ágyat oda valahova ahol volt és elfordította, úgy hogy oldalra nézve az ajtót lássam.
-Chancery, te nem tudod mi lett Utahimével? Történ vele valami, ugye?...Remélem nincs baja és hogy egyszerűbb helyzetbe van mint én most.
Falco nem rém ment el, gondolom Utához. Lehet Aisut is oda kéne küldenem, hogy segítsen Falconak, de nem tudom, hogy ki merre keveredett el pontosan…Megeshet, hogy még a gyógyszertárban van és ott történ még valami, lehet Aisu tudja merre van, hisz Falcoval együtt jött, így tudhatja merre is hagyták el Utatahimét.
-Aius te tudod merre van Utahime?
~Igen, mikor Falcovla utánad jöttünk akkor a gyógyszertárban volt…- Chanra vezeti át a tekintetét – Még most ott van vagy őt is elvitték valahova máshova?...
Vártam kicsit, míg Aisu választ kap, közben megkerestem a tekintettem a doktort, majd visszanéztem Chanra és Aisura.
-Talán visszamehetnél Aisu, hogy segít Falconak és Utahimének, hogy ők is ide tudjanak jönni. Én most nem mehetek el innen, de megnyugtatóbb lenne újra együtt tudni a csapatot és már csak ők ketten hiányoznak.
Bár, ha ők ide érnek akkor kezdetét veszi a vacsora, aminek a gondolata nem valami megnyugtató érzés, hisz kitudja akkor mi is fog történni pontosan, de legalább már együtt lenne a csapat és tudnánk egymásról. Az sokkal jobb lenne,m int most ez a bizonytalanság egymásról…
-Aius, menj vissza segíteni. Addigén megleszek magam is, már itt van Chancery és Álomkelő, nem leszek egyedül, addig még te vissza mész segíteni.
Aisu ide-oda kapkodja a tekintetét, hol Chanékra, hol rám tekint, majd vett egy szúrós pillantást a doktor felé is.
~Rendben. Visszamegyek. Sietni fogok vissza és őket is hozni fogom.
Majd meg is indult kifelé a szobából, vissza Utáékhoz, hogy segítsen nekik az idejutásban. Nem jó, hogy szanaszét vagyunk ez az összevisszaság az ami a legjobban nyugtalanít. A többiek hogylétét is biztosan akarom tudni, miattuk jobban aggódom mint amiatt, hogy kijutok e innen. Bár, ha csak egyedül juttatnék ki akkor nem mennék, csak is a többiekkel együtt megyek el innen. Együtt jöttünk, együtt is megyünk.

by **Shukaku** Hétf. Jún. 02 2014, 14:48

Kék csapat:

by **Chancery** Hétf. Jún. 02 2014, 15:35

//Kék csapat//

Ne beszélj ennyit, kérlek, ne beszélj ennyit, mert mindent el fogsz rontani, el fogod szólni magad és akkor végünk!
Rimánkodtam magamban, ahogy hallgattam Desdemona és Aisu folytonos nyelvbotlásait. Ezek szerint maguktól nem találták ki, hogy a blöffök sorozatával akartam kimenteni őket a szorult helyzetből. Végül fintorogva a hátam mögé rejtettem a kezeimet, annak ellenére, hogy semmit nem rejtegettem bennük.
Miután Desdemona alaposan elrontotta a tervem, nem volt értelme megszólalnom. Sokat úgyse tehettem vele. Ádázul figyeltem, ahogy a gólem érintésére Desdemona jegyei elkezdenek fogyatkozni, de nem léptem közbe, mivel nem volt olyannyira vészes a veszteség, mint ami még pánikot kelthetne. Attól már viszont jobban megijedek, mikor a doktor valamilyen úton-módon idevarázsolja nem csak Desdemonát, de a hiányzó két petet is; köztük a macskát, aki a kezdetek óta eltűnt.
A tálalás szó hallatán, majd az azt követő cselekedetek láncolata meg sem lep. Magam sem tudom, mi ez a ridegség, ami magába foglal. Talán a pánik olyan szintre emelkedett hirtelen, amit fel sem fogok, vagy csak az tehet a dologról, hogy eszembe jutott valami. Mikor a doktor a tűzről beszélt, hogy számomra annak mégpedig ugyanolyannak kéne lennie, mint másnak, arra gondoltam, mennyire nincs igaza. Én olyan vagyok, mint Daenerys Targaryen, a Viharban Született, a Sárkányok Anyja, a Megéghetetlen, A Láncok Letörője ésatöbbi ésatöbbi. Számomra a tűz sokkal többet jelent, mint ennek az őrültnek, és mikor meghallom utolsó mondatát, úgy érzem, mintha egy villanykörte gyulladna fel a fejem felett.
-Várjon! -kiáltok fel és belépek a küszöbön, hisz már nincs értelme nyitva tartanom az ajtót. Úgy is közelebb kell lépjek, hogy segíteni tudjak. -A tűz...? :3
Mosolygok, majd tekintetem Desdemona béklyóira téved. Alaposan megnézem őket, s közben rimánkodom, hogy sikerüljön. Pont úgy, ahogy eddig is. Desdemonát valószínűleg bántani fogom vele, de igyekszem a láthatatlan szálakat úgy formálni, hogy ne érjenek a lányhoz. Csak és kizárólag a béklyókhoz.
Mert ha van valami, amihez értek, akkor az a Pirokinézis, a tűzgyújtás, pont úgy, mint Stephen King regényében. És milyen helyen is vagyunk? Mi volt kiírja a falakra? Egy másik regényre való utalás. Hmm-hmm. Hogy nem jutott ez előbb eszembe?
Először a felső béklyókat próbálom elégetni, hogy a lány esetleg felülhessen, távolabb kerülve a kemencétől. Majd az alsóakat is. Azt már csak remélem, hogy Falco pedig magától rájön, mit művelek és mi a kulcs, hogy kiszabadíthassa Utát is. Mert perpillanat sehova máshova nem merek pillantani, csakis a béklyókra, amíg a képesség aktív.

by **Jun** Hétf. Jún. 02 2014, 16:07

Kincs, vajon mi lehet az? Minden perccel újra ez a kérdés foglalkoztat, és egyre jobban érdekel, hogy mi is az a dolog ami odalent rejtőzködik. Amit olyannyira elrejt valaki a világ elől, hogy a legkevésbé se legyen megtalálható csak értékes lehet. Sehol egy kincsestérkép, sehol egy jel. Csupán szóbeszédek, amiket ezek a sellők mondogatnak. Az izgatottságom úgy tűnt, hogy ráragadt Szophie-ra is, ezért úgy gondoltam, hogy biztosan jönni fog utánam, és a kincskeresésünk sikerrel fog záródni. Ha ö ott van mellettem nem történhet semmi baj. Ha együtt vagyunk minden rendben lesz. Mély levegőt véve ugrottam, majd merültem alá a habokban, ahogyan az imént a sellők is tették, habár nekik mondhatni sokkalta könnyebb dolguk van mint nekem akinek levegőt visszatartva kell úsznia kitudja mennyi ideig. Nekik van olyan légző bigyójuk amivel a víz alatt is kapnak levegőt, az uszonyukkal sokkal könnyebben tudják magukat előre lökni, ezért sokkal gyorsabbak mint én. Ez igazságtalan... nekem is kell olyan. Csak most, amíg itt vagyunk, kincset keresni. Utána már egyáltalán nem érdekel, hogy kapok e levegőt a víz alatt, vagy olyan leszek mint egy zsák kavics. Beugrok és elsüllyedek. Viszont amikor már kezdtem egyre jobban beleélni magam, és hozzászokni az úszikáláshoz, a sellőlányok váratlanul karon ragadtak és a felszínre ráncigáltak. Először csak meglepetten forgattam a fejem, majd hirtelen kiszökött a számon a levegő, és már komolyabban is küzdöttem, hogy segítsek nekik magamat a felszínre juttatni. Pillanatokon belül pedig élve a vízfelszínre érkeztem, levegőért kapkodva. A beszélgetés elejéről lemaradtam ugyan, majd hallgatni kezdtem a sellők dumáját amit Szophie felé intéztek. Eközben már a partra mászással foglalatoskodtam.
- Mi a baj? - kérdeztem aggódva a lánytól - Nem szeretnél kincskeresésre indulni? Vagy esetleg az úszással van problémád? Ha nem tudsz úszni szívesen segítek. - húztam ki magam büszkén, hogy én valamilyen szinten már tudok úszni, szóval az alapokban tudok segíteni a lánynak. Ha ezen múlik a kincs megtalálása, akkor bármire kész vagyok, bárhol. Ugyan az úszást megtanítani nem olyan nagy dolog, csak időigényes.
- Ha Szophie nem megy én sem. - válaszoltam a sellőknek. Egyáltalán nem mókás ha én úgy mennék szórakozni, hogy közben ö itt van fent egyedül. Akkor már inkább lemondok a kifogyhatatlan készletemről, a tömérdek kincsről, vagy játékról.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Jún. 02 2014, 19:56

Ha 6-8 évvel idősebb lett volna, valószínűleg lefüleli Dokusai turpisságát már azelőtt, hogy nyíltan kimondta volna. A mosoly árulkodó volt, ahogy az is, hogy ennyire egyoldalúan reagált az összetűzésre, annak ellenére is, hogy már az elejétől a bajkeverő kategóriába tartoztak mind a ketten. Így viszont, hogy a tapasztalata elveszett a varázslat örvényében, még szimpla igazságtalanságot látott, a felnőttek világának ármányát. Mégis hagyta magát, mert tudta, hogy csak rosszabb lenne, ha ellenkezne: elismerné azt, hogy vaj van a füle mögött, és talán fel is dühítené a férfit. Ezért is volt más, mint a generációja, hiszti és rendetlenkedés helyett észérvekkel dolgozott. Ai-tan ellenben úgy reagált, ahogy az várható volt, amire csupán egy halvány mosoly és egy fejrázás volt a reakciója. Ő jóval hevesebben fejezte ki ugyanazt az álláspontot, de nem ment vele semmire ő sem. Talán majd ha megérkeznek abba a bizonyos irodába.
- A külsőnk nem változtatja meg azt, hogy melyikük a fiú, és melyikünk a lány - közölte rezignáltan. Egyébként is, eldöntötte hogy önmaga lesz, és nem akar alkalmazkodni a változáshoz, a büszkesége pedig nem engedte volna, hogy egy lány megvédje. Sokkal jobban imponált neki, hogy együtt küzdöttek, jobban érezte magát így. Megengedett magának egy cinkos pillantást társa felé, és talán ekkor már ő is érezte, hogy valami nem stimmel, mert eszébe sem jutott, hogy olajra lépjen, mikor elengedték a kezét. Csak megdörzsölte a csuklóját.
- He? - szaladt ki száján a látványra mégis, hiszen ha érezte is, legfeljebb tudat alatt. Egyáltalán nem számított arra, ami az ajtó kinyitása után történt. Tapsoló sorfal? Torta? Mi folyik itt? Tágra nyílt szemekkel bámult előre, és csak félénken, bizonytalanul lépett beljebb, ahogy Dokusai ösztönözte keze érintésével. Magyarázatot keresve nézett rá Aira, majd az igazgatóra, ám amint megkapta azt, nyomban elmúlt a meglepettsége.
- Nahát, szóval... haha, ez muris =] - nevetett fel ő is, kifejezetten tetszett neki ez a fajta hozzáállás. Úgy érezte magát, mint egy zsoldos, és most megkapták a jól megérdemelt fizetségüket a torta formájában a sikeresen elvégzett küldetés után.
- Én inkább idősebb szeretnék lenni. 3-4 évvel, mondjuk. Azt nem lehet? - kérdezte kíváncsian, szeme jojózott a bogyó és a férfi arca között - Volt egy problémakör, amit nem tudtunk eldönteni, de... ha idősebbek lennénk... és lennének melleim... - tárta fel a panaszát Dokusainak, miközben morfondírozott magában. Egy próbát megért, hátha megoldható. Ráadásul akkor tényleg olyan lenne, mint egy lány, és még nem mondott le arról, hogy felfedezze új testének rejtélyeit. Akár Ai-kun segítségével is :] Mindenesetre vigyorogva kézen fogta a fiút, és odahúzta az asztalhoz, hogy falatozhassanak.

by **Cú Chulainn** Szer. Jún. 04 2014, 16:28

|| Sárga csapat||
Tényleg érdekes ez a hely, tele van dolgokkal amit nézni lehet és élvezni. ^o^/ Vagyis hát...leginkább magam, de azt minden mennyiségben. Eléggé furcsa, hisz bizonyos tükrökben Atorut is látnom kellene...de lehet direkt így van programozva, ne zavarjuk egymásnak a kilátást. ^o^/Valami mégis zavarja azonban, és ez igen fura. Ismeretlen hangokat és neszeket hallok. A tükörben pedig zavarja mégis valami a kilátást. Válaszolok Atorunak, azután majd törődöm velük.

- Jogos-jogos...ha jól megnézünk és közelről, akkor nem. ._. De azt is hihették hogy Kayaba koma is beszállt a vidámparkos buliba és ő is ilyen kicsi lett. Nem...de hallottam fura neszeket...ami azt illeti fura képeket is...homályost, mintha köd lenne. Lehet van ott valaki...idehívom őket. ^o^/ Fogd be a füled, ezt nem fogod szeretni. - mondom ezt még halkan, majd elkiáltam magam. -Nem tudom kik vagytok, de gyertek ti is játszani. \^o^/ -most már csak várni tudok és tovább csodálni a tükörképeimet. Esetleg tovább menni, bár a sok tükörtől eléggé nehéz. >< Párszor már lefejeltem magam, nem tűnt fel hogy közelít a fejem a buksimhoz. >< Még jó hogy itt nem dudorodik fel a fejem az ütéstől. Az életpontjaim meg nem érezték meg, annyira súlyos seb nem volt. Kíváncsi vagyok kiktől jön a hang. Nem hiszem hogy újra a félelmeink lennének, nem tettünk semmi olyat, amivel visszahoztuk volna őket, és azt sem hiszem hogy ugyanaz a „poén” két külön játékban is szerepelne. Nem tudok mit tenni csak várni, hogy valami életjelek kapjak még tőlük, amiből beazonosíthatom, mik ők.
Jegyeim: 10/9 (ha a belépőért fizetni kell, nem emlékszem már. >< )

by **Shukaku** Szer. Jún. 04 2014, 18:35

Sárga csapat:

by **RenAi** Hétf. Jún. 09 2014, 02:13

Hangosan ordítottam ahogy kifért a torkomon…>< Bosszankodtam a kialakult fejleményen, igazságtalannak érezem… >< És furcsa… de teljes megfeledkeztem a „részegségemről” is, a csudába>.> De most jobb dolgom is volt ennél, főleg mikor a gonosz Dokusai felkapott és magával vitt, egy ideig, csak meghökkenve maradtam csendben, hogy ilyen könnyen és gyorsan felkapott, és tudatosulnom kellett még abban is hogy milyen poziccióban vagyok a férfi vállán… majd a gonosz srácok még gusztustalan mutogatásokkal is illettek minket…>< Mérges voltam… nagyon mérges… főleg hogy pont most nincs nálam egy fotó kristly…>< De kis gondolkodás után rájöttem, hogy meg tudom én ezt a problémám oldani… előhalásztam a kardom, és szoltam a pasinak hogy nem akarom bántani, majd kissé megfordulva a vállán hogy nadjából én is lássam amit visszatükröz a kard pengéje mutattam meg neki a fiúk illetlen viselkedését… Tudtam hogy ezt tudom használni, hisz már sok, harchelyzetben hasznát vettem fegyveremnek így is. Majd ledöbbenve fogtam fel hogy Dokusait pont az nem érdekli amivel bebizonyíthatnám, vagy legalábbis az oldalunkra dönthetnék valamennyire az igazság mérlegét…>< De nem foglalkozott vele..>< Ismét hiszti rohamot kaptam, nem bírtam elviselni… Rúgdosni kezdtem a kezemmel és a lábammal is majd ennek következtében ügyesen el is ejtettem a kardomat, ebben a pillanatban viszont megdermedtem, és a penge koppanásának hangját szinte víszhangozva hallottam… Nem hagyhatom el a fegyverem…! Megilyedtem… nem értettem… ilyen még nem volt, mármint hogy elejtsem és elhadjam… Furcsa kétségbeesés járt át, majd megrémülve támaszkodtam meg férfi vállán és egyenesedtem fel hogy a szemébe nézve tudjak szólni neki, ha nem vette volna észre.
- Elejtettem a kardom… - Hangulatom lecsendesedett, nem hisztiztem, tudtam hogy kell a fegyverem, és magam sem értem miért így reagáltam.
- Fel szeretném venni! Az kell, az fontos! – Magyarázkodtam… Mindeközben Tachi szokatlanul csendes és bele törődő volt, pár pillanatra megfordult bennem hogy talán berezelt… de nem úgy lépkedett… nem értettem… Majd megérkeztünk, a férfi letett a válláról én meg sűrűn pislogva pillantottam körbe… a tömegtől és a hirtelen változástól amit nem értettem megilyedtem, és nem akartam bemenni, értetlen ugyan… de Dokusai mögé, Tachi közelébe húzódtam. Úgymond elbújtam, majd amint megértettem szintén nem értettem… kezdtem összezavarodni a jó és a rossz dolgoktól…
- Most jó volt hogy rosszak voltunk?... – Tényleg nem értettem. Meg lettünk jutalmazva amiért megleckéztettük azokat a srácokat, akik ugye rosszfiúk, de mi sem voltunk épp jófiúk és ez az amit el kell ismernünk.>< De nem foglalkoztam ezzel sokáig, hisz egy torta vár ránk! Csak ránk! *-* :FF Majd Dokusai egy pirulát nyújtott át nekünk, amivel visszaváltohzhatunk… pár pillanatra nem tudtam hogy mit tegyek a részemre… hogy elvegyem-e vagy sem… majd végülis elvettem, és az inventorymba raktam. Mindeközben Tachi már alkudozott…nah nem is ő lenne, ha máshogy lenne, majd a megértettem miért is arra alkudozik amire…>< Megdermedtem és mérges lettem… hisz tudtam mire céloz és miért…>< Igen, az a vita nyitott maradt és tény hogy ráférne hogy megtanulja de akkor is…><
- Én nem foglak letapizni! – Kiáltottam a fiúra, majd teljesen elvörödösdtem mikor tudatosult bennem hogy mindezt kimondtam méghozzá ilyen hangosan…>< Ekkor haragudtam kicsit rá is, meg magamra, sőt azokra is akik hallották…>< Főleg hogy nem is tudják miről is van szó… ez olyan kínos… legszívesebben elsírtam volna magam, vagy kiszaladtam volna, de addigra már Tachi megfogta a kezem és a tortához vezetett…>< Csöndben voltam, de vetettem rá egy „azért még haragszom” rosszalló pillantást…>< Majd sóhajtottam egyet és ugye tortaaaaa *-* Kanalazni kezdtem, majd úgy tűnik a termetemmel a pocakom is össze ment, ami azért is furcsa mert én bármilyen mennyiségben képes vagyok édességeket pusztítani, de most… nem volt akkora étvágyam valamiért. De nem is tudom miért, talán mert Tachi is egy eleven fiú, eszembe jutott amire Kota tanított egyszer… egy furcsa álom… nem álom… nem tudom azóta sem, de tény hogy ott volt tortadobálózás… Majd a kanalamra tettem egy kisebb darabot, kiszemeltem az első áldozatom, összeszűkítettem a szemem, felemeltem a kanalat, hátra húztam a nagyobb részét, becéloztam és lőttem o/ Ha nem tért ki előle, akkor bizony telibe találta Tachi komát. Szélesre húzódott a szám széle, vigyorogtam.

by **Shukaku** Hétf. Jún. 09 2014, 08:22

Zöld csapat:

by **Szophie** Hétf. Jún. 09 2014, 19:19

Na most, hogy nem úgy reagáltak, ahogy én azt vártam, kissé elbizonytalanodtam azzal kapcsolatban, hogy mit is kéne tennem.
- Ha... ha nem fogadjátok el, akkor.. akkor elintézem, hogy az újságba azt írják, hogy eltűntetek! - kiáltottam kinyújtott újjal. Igen, ez majd biztosan meggyőzi őket. Apu is így csinálta.^^ Vagy.. vagy azt nem is apu csinálta, hanem egy filmben láttam? O.o Ohmm... Akkor nem is biztos, hogy működik? :O Lehet, hogy valamit elrontottam? scratch

Ekkor dugták ki a fejüket azok az idegesítő lányok, és erre megint jól leszóltak engem. Még nevettek is. Olyan nagyon kínos volt, és rossz. Nem bántak még sohasem ennyire gonoszul velem. Habár az is igaz, hogy Justin és Miriam az egyetlenek, akikkel barátkoztam eddig az én koromból. És ők kedvesek és okosak. Az összes többi ember nem érdemli meg a barátságomat. Meg.. talán Jun is.. egy picit.. közéjük sorolható. Vagyis.. talán elviselem magam körül. Aztán majd még meglátjuk, végül mennyire sikerül tényleg összebarátkoznunk.
- De..de.. én.. nem tudok a víz alatt levegőt venni. És a víz is az orromba megy.. és.. és. - mondtam, az utolsó szavakat már egészen szégyellősen. Nem szerettem a víz alatt úszni. Nem is tudtam igazán. Még a szememet sem mertem ott kinyitni. Fájt a víz a szememben, na.>.> A fiúk is és a lányok is otthagytak végül. Csak Jun maradt velem, és a két farkas - az a másik mikor és hogy került ide? -, és én nem tudtam, hogy most akkor mihez is kezdjek. Lázasan gondolkodtam azon, most mihez is kezdjek.
- Akkor... akkor én.. Játszom velük! - mutattam a farkasokra, és elhatározásom oly megingathatatlan volt, hogy el is indultam a part felé. Ott mégis jobban lehet játszani.. De Vezér nem jött. Kérdőn néztem rá, mire csak megvonta a vállát.
- Én kincset szeretnék keresni.
- Naa.. ne már! Nem is szereted a vizet! - néztem rá kérlelőn.
- Ez igaz.. - kapott az alkalmon, és megfogta a másik farkas kezét, hogy kihúzza a partra.
- Akkor játsszunk valamit! Fogócskát mondjuk? - mondta, és látszott rajta, hogy már fel is készült a játékra. Farka izgatottan mozgott jobbra-balra, és fülét is érdeklődve tartotta felém.
- Jun, te is jössz? - kérdeztem a lányt, majd ökölbe szorítva a kezem kitartottam magam elé.
- Most rakjátok ide a kezeteket, és kiszámolom, ki legyen a fogó, oké? Vagy valaki más akarja kiszámolni? Üvegben a törpe jó lesz? - néztem a többiekre kérdőn.

by **Shukaku** Hétf. Jún. 09 2014, 19:49

Piros csapat:

by **Atoru** Kedd Jún. 10 2014, 15:11

/Sárga csapat/

Lancer válaszára csak bólintottam. Tehát ő is hallotta a hangokat. De honnan jöhetett? Ki kell derítenünk. Ő már el is kezdte azzal, hogy elkiáltotta magát. Nem fogtam be a fülemet, azt gondoltam, hogy felesleges. Azonban rá kellett jönnöm, hogy Lanc-nek elég harsány hangja van, főleg, ha kiált egyet. Erre csak néhány sietős lépés lett a válasz, én pedig bármerre fordítottam a fejem, csak a saját tükörképemet láttam újra meg újra. Jobban mondva nm is a sajátomat, hanem Kayabáét, amitől az az érzésem támadt, mintha ő nézne velem minden alkalommal farkasszemet, és csak vigyorog rám a csuklya alatt. De ezeket a gondolatokat gyorsan elhessegettem a fejemből. Kayaba sem lát mindent, és ez a tükörkép a sajátom. Már csak az zavart, hogy Lanc tükörképe sehol sem volt. És ez aggasztott. Miért csak a sajátom látom? Ez egy szórakozó hely, nem? Annál pedig nincs kacagtatóbb, hogyha a társad eltorzult, groteszk tükörképeit figyelheted. Ezzel csak saját magunk mulattathatjuk, ami nem olyan vicces.
A lépések egyre halkultak, míg végül már nem hallottuk. Azonban az éles hangot annál inkább. Földbe gyökerezett a lábam. Vajon mi történhetett? Kinek szólt ez a kérdés? Vannak itt mások is, és tettek valamit a hang birtokosával, vagy egy közelállójával? Esetleg… Esetleg nekem címezték a kérdést? Meglehet. Kayaba köpenyében nem csodálnám, hogyha összetévesztettek volna vele. De ki hinné, hogy nem ő vagyok? Az embereknek kell egy bűnbak, akit okolhatnak. Ilyenkor nem segít a józanész, az érzelmek elvakítják az elmét. Viszont semmi sem biztos, csak az, hogy a hang gazdáját meg kell találnunk.
- Lanc, szerintem keressük meg azt, aki kiáltott, lehet, hogy bajba került. – mondtam neki. Azonban nem tudtam, hogy merre induljunk. Hiszen nem hiába kapta a Tükörlabirintus nevet ez a létesítmény. Egy valóságos útvesztő volt. Persze, nem mondom, hogyha a kijáratot keresném, csak a földet kell figyelnem, mert az elárulja, hogy hol nincs üveg, de most egy talán bajba jutott emberen akarunk segíteni. Ő pedig lehet, hogy nem a kijárat felé lesz. Akkor viszont lehet, hogy külön kéne válnunk, hogy előbb megtaláljuk. Csak attól félek, hogy elveszítjük egymást a tükörrengetegben. Valami mód kéne… Hm… Cérna híján szerintem egy barát felkérés is jó lesz.
- Lehet jobb lesz, hogyha különválunk… Viszont hogy ne veszítsük egymást szem elől… - nem fejeztem be a mondatot, hanem küldtem a barát felkérést. Remélem Lanc elfogadja, mert így előbb meg tudjuk találni a játékost. Vagy az NPC-t. :scratch:Hisz az is lehetséges, hogy az ikrekhez hasonló játékbeli szereplő kiáltott. Már csak az a kérdés, hogy most akkor mit fognak tenni? A félelmeink már elméletileg nem árthatnak nekünk. Hm… Talán most egy másik részét használják fel a Kérdőívnek? Talán.
Hogyha Lanc elfogadta a felkérést, akkor a következő szavakat mondtam neki:
- Oké Lanc, most váljunk szét, hogyha bármit találsz, üzenj nekem, én pedig elindulok majd feléd. Ez persze fordított esetben is igaz. - mondom, és elindulok az egyik irányba.
Hogyha viszont visszautasítja, akkor vele együtt indulok útnak abba az irányba, amerre elindul.
Csak remélni tudom, hogy megtaláljuk.

Jegyeim: 9/10

by **Cú Chulainn** Szer. Jún. 11 2014, 14:57

||Sárga csapat||

A hang meghallotta hívásomat és talán ennek hatására, elkezdett menekülni. Legalábbis szeintem menekül, hisz a lépteinek zaja távolodik. Sületlenség lenne futni utána, nekimennék a tükröknek, amivel mégnagyobb zajt csapnék, az a valami vag valaki pedig csak mégjobban megijedne. Atoruhoz akarok fordulni megkérdezni mi tévők legyünk, amikor egy vékonyka hangot hallok, ami azt kérdezi miért. Nos…miért jöjjön játszani? Erre könnyű válaszolnom. Újfent csak kiáltok, hogy meghallja:

- Mert ez egy vidámpark, jól kell érezni magunkat, a játszás pedig eléggé megkönnyíti e dolog felé irányuló törekvéseinket. \^o^/ Meg amúgyis szeretnélek megismerni titeket, vagy téged, attól függően hányan vagytok. Én Lancer vagyok. \^o^/ -mindezt végigkiabálni eléggé fárasztó volt, a mostnai gyerektorkomnak. Ezt letudván azonban Atoruhoz fordulhatok, hogy vele is megbeszéljem a dolgot- Nem tudom bajba van e, de ha erre nem válaszol vagy jön ide, tényleg keressük meg. Ahogyan szeretnéd, azonban el ne tévedj. –mondom hű bajtársamnak…izé…most már elvileg én vagyok a lovagja és testőre…hát jó. ˘˘ Ekkor már csipog is a rendszer, hogy barátfelkérést kaptam Atorutól. Elfogadom.- Szóval szerintem várjunk kicsit, és ha nem történik semmi, induljunk egy külön keresni, ahogyan említetted is. Vigyázz, mert valamelyik feldühödött személy még megpróbál agyonverni egy játékkalapáccsal, amiért Kayaba szerkóban vagy…esetleg meghiszik, hogy a Kayaba-lecsapós játékból szabadultál. Röviden, vigyázz magadra, ezt tanácsolja neked lovagod. ˘˘

Ekkor a lovag szóról beugrot…lehet egy sárkány a hang birtokosa? *-* Nem hallottam még vékony hangú sárkányt…igaz, mélyet sem. Mindenesetre lehetséges, és egy nagy álmom válna valóra vele…meglátjuk, addig csak reménykedünk. \^o^/

Jegyek: 9/10

by Ajánlott tartalom