[Event] Vidámpark!

The member 'Atoru' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :

||Sárga csapat||

Voltam már jobb halászaton is. Eléggé untam a dolgot, már épp szedelőzködni készültem, amikor hirtelen rántást éreztem. Most pedig már öt perce azzal szenvedek, hogy húzzam kifelé a zsákmányom, (ami szerintem már sárkányhal is lehet amilyen erős...vagy cápa!) de az nem enged. Nagyon erős, erősebb mint én. Nem bírok vele. >< Már bele is rántott a tóba. Itt vagyok, csurom vizesen, a víz alatt. Légszomjam még nincs ugyan, de nem tudom meddig bírom itt. Azonban a hal (ami végül műanyag volt ránézésre...hogy volt ennek ilyen ereje...) már elfáradt, és kezd sülyedni, ameddig a horgászbotom visszanem rántja. Nekem is volt hozzá közöm az igaz, hisz én rántottam meg a pecabotot, de csak azért, hogy végre a kezembe vehessem a nagy fogást. Meg is tettem, most látom csak, hogy ez egy aranyhal. Ez azt jelenti kívánhatok? *-* Igen, ezt jelenti, legalábbis a rendszer szerint. Amin a kezembe vettem már hírdeti is, ha visszadobom, kívánhatok. Hogy ne dobnám, ilyen feltételekkel. \^o^/ Megdobom a tó mélye felé, menjen Isten hírével. ^o^/ Nos..akkor most kell kívánni. Ki kell mondani? >< Ha nem vállik be, akkor majd kimondom, egyenlőre csak gondolom. Mit is kívánjak...jegyeket. *-* Nagyon sok jegyet. \^o^/ A többit meg...meghagyom későbbre. Remélem nem vész így el. Kockáztatok, de most csak jegyekre van szükségem...Ez önző gondolat. Nem csak nekem, Atorunak is. Sőt, mindenkinek. Meg is van az átformálódott kívánságom. *-* Végtelent ugyan nem, de kívánom a maximumot. \^o^/ Biztos ami biztos, ki is mondom, miközben kimászom a tóból:

-Azt kívánom, hogy mindenkinek a vidámparkban legyen annyi jegye, amennyije csak lehet. A többi kívánságot majd később kérem. –nem tudom kinek mondom...talán a levegőnek? Mindegy, várom hogy teljesüljön. \^o^/

Jegyeim: 3/10

//Sárga csapat//

Beraktam a jegyemet, és vártam. Közben pedig oda sandítottam, hogy mégis hány jegyem maradt. A végeredmény rosszabb volt, mint amire számítottam. Kettő. Kettő nyavalyás jegy, amit még ebben a vidámparkban használni. Akkor viszont spórolnom kell. Vagy… Vagy pedig szereznem valahonnan. De vajon honnan? Hm… Talán ez az Admin Bácsi verő gép tud nekem segíteni. Meg kell próbálnom! Még ha haragudni is fog rám. :oops:Figyeltem, hogy mikor bukkannak fel a fejek, és lesújtottam. Egyszer. Azonban többször nem is tudtam, ugyanis egyből rázkódni kezdett az épület. Talán mégis csak rossz ötlet volt? És most kön a tortúra. És még Lanc-t is belerángattam ebbe az egészbe. Pedig ő nem tehet semmiről sem! Én voltam a hibás, csak engem tessen büntetni Admin bácsi! Aztán jött a sötétség… És ami utána történt, az azt hittem, hogy a halálom volt. Egyszer csak vakító fényességet láttam, és már vártam volna, hogy mikor fog kijönni a felirat, hogy, >>You Are Dead<<. Azonban, semmi ilyesmi nem történt. Még vártam néhány pillanatot, és nem sokára vége is lett a világosságnak. Helyette azonban jött a sötétség. ._.
- Ki szórakozik a kapcsolóval? – kérdeztem meg hangosan. Aztán észrevettem, hogy van egy rés, ahol ki tudok látni. Ezután szemügyre vettem, hogy épségben maradtam-e a történtek után. De észrevettem valami furcsát. Nem emlékszem arra, hogy piros ruhába lettem volna. Akkor viszont… Gyorsan kerestem valami tükörféleséget, hogy megtudjam, mégis mi folyik itt. Találtam is, azonban a látványtól hátrébb ugrottam. A tükörből maga Kayaba Akihiko nézett vissza rám! O.o Sosem felejtenem el azt a napot, amikor megjelent mindenki előtt és bejelentette, hogy a játék már nem játék… És most ez az alak itt állt előttem. Viszont volt valami furcsa benne. Felemeltem a jobb kezem, mire ő is ezt tette. Ezután ezt tettem a ballal is, majd egyszerre leeresztettem a kettőt. Ő teljesen ugyanezt csinálta. Akkor viszont… Az ott a tükörben én lennék? Hiszen ez képtelenség. Én nem vagyok Kayaba! >.< De helyzetkomikumnak mindenesetre jó. Leütöttem, így én léptem a helyére. x3 Rettegjetek Aincrad lakói, Atoru az új admin! :twisted:Jó, ennyire azért nem vészes a helyzet. De ez a gúnya eléggé poénos. Remélem, hogy ezt a ruhát megtarthatom a Vidámpark után is. Csak lehet, hogy nem lesz jó rám. Ha persze visszaváltozunk, amire ötven százalék esély van. Vagy igen, vagy nem. De még ezt se bánom. Lanc- szel megismerkedtem, és ez bizony eléggé pozitív oldala ennek a Vidámparknak. Tényleg, Lancer! Egyből felé fordultam. Vajon ő hogy halad a horgászattal?
- Hogy haladsz Lanc? – kérdezem tőle. Vajon mit fog szólni a külsőmre? x3 Közben pedig gondolkoztam, hogy mégis mit kéne kiróbálni, és rá is jöttem: Táncpad! *-* Egyből meg is kerestem, és raktam is be a jegyet, ami... Újból maximum volt? O.O
- Lancer, ebben a te kezed van? - kérdeztem meg a harcművészt. - Mivel akkor köszönöm! ^^ - mondtam neki. Tehát újból tíz jegyem van. Ez jó, sőt, remek!Így még többet játszhattunk! Akkor viszont, kezdődjék, a tánc!

Jegyek: 9/10

/Arigatou Lanc! ^.^/

The member 'Atoru' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :

||Sárga csapat||

A kívánságomnak volt ilyen hatása, vagy mástól remeg az egész terem? Jó kérdés...mindenesetre az egész terem remeg, amitől térdre zuhanok. Atoru furán világít, rá sem tudok nézni. Ez Kayaba büntetése lenne, amiért leütötte? ._. Lealábbis legutóbb annak a játéknak a környékén járta ha jól vettem észre. Lehet betalált, és beddurcizott a játék Kayaba. Nem sokkal ezután rájövök, hogy semmi ilyesmi nem történ...de Atoru furán néz ki. Úgy mint Kayaba, AZON a napon. Amikor kijelentette, hogy nincs kiút. Akkor is bejött a ruhája, de most mégjobban. *_* Kell majd nekem is egy ilyen. *-* Új külsejében kérdezett tőlem, még jó, hogy a hangja nem változott.

- Jól, kifogtam egy aranyhalat...csak csupa víz vagyok, mert a vízalá kellett mennem miatta...nehezen adta meg magát, de a lényeg, hogy megvan. Jól áll az új ruhád, majd felpróbálhatom? *-* Mindig is tetszett, akartam egy ilyet. \^o^/ Igen, ez volt a kívánságom, hogy maximum jegyünk legyen...ha elfogy, kívánok még. \^o^/ Nincs mit, majd meghálálod. \^o^/

Nézem ahogyan táncol a parketten és mosolygok...mennyire nem szerettem ezt a játékot sohasem. ._. Sőt, táncolni se túlságosan. Nem megyek fel Atoru mellé..nem...nem. ˘^˘ Inkább felvezetem neki, hogy most, a csodálatos tervem beteljesedésével van elég jegyünk egy újabb érdekes játékhoz. \^o^/

- Te Atoru...nincs kedved velem tartani a Tükörlabirintusba? Vagy valami ilyesmi volt a neve...Persze csak miután eleget játszottál, meg ha van kedved. Ráérsz dönteni. \^o^/ Addig keresek én is valami játékot –mondom és megállok a csocsó előtt. Ebben profi voltam, remélem megmaradt a tehetségem. Bedobom a jegyem és elkezdek játszani.

Jegyeim: 9/10

The member 'Cú Chulainn' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :

//Sárga csapat//

Lanc elmondott mindent, én pedig mosolyra húztam a szám. Tehát ő segített abban, hogy megint ennyi jegyünk legyen. Akkor viszont kihasználva új külsőmet… Hm… Talán megpróbálhatnám megjutalmazni.
- Arigatou, Lancer-kun! ^o^/ A tükörlabirintus pedig jó ötlet, csak akkor még előtte táncolok egy sort. x3 – mondtam, és mentem táncolni. Nos… a teljesítményem csapnivaló volt. Lehet, hogy azért, mivel ilyet a valóságban nem bírtam csinálni? Talán. De valamiféle erőfeszítést láthattak ott fent, hiszen kaptam valami világító cipőt is. Komolyan, lassan úgy fogok kinézni, mint aki valamilyen puccparádéról szabadult. Akkor viszont már csak Lanc jutalmazása van hátra.
- Lancer, jer közelebb. ˇoˇ/ - mondtam, mint valami uralkodó, majd elővettem a műanyag késeimet. – Én, Kayaba Akihiko, mint Aincrad teljhatalmú ura, előléptetlek téged Játékmesterré, a hősiességed és bátorságod miatt. ˇoˇ/ – Majd úgy, mint a középköri lovagoknál, én is a két vállához érintettem a pengéimet. Igaz, hogy az egészet csak kitaláltam, de ki kell élvezni a helyzetet, amíg lehet. Azután pedig nekiálltam a kívánság végrehajtásnak, és elkezdtem levenni a ruhámat. Azonban nem mozdult. ._. Ezután megpróbáltam csak a csuklyát eltávolítani, de még az sem sikerült. No fene…
- Sajnálom Lanc, nem tudom levenni. - mondtam szomorúan. Pedig olyan szívesen megnéztem volna ilyen öltözetben. De ha a rendszer mást akar… Talán akkor majd működik, amikor kilépünk a Játékteremből. Ahhoz viszont kell Lanc is.
- Nos, készen állsz? – kérdeztem a fiútól? – Akkor menjünk a Tükörlabirintusba! ^o^/ - mondtam jókedvűen. Igaz, hogy az is egy piros hely, de talán nem lesz olyan veszélyes, mint a Szanatórium. A Játékteremből kiérve pedig megpróbálom újból levenni a ruhát – hogyha persze rajtam marad – és átadni Lanc-nek, hogy ő is lehessen Kayaba. Ki tudja… talán amikor felnő, ő is csinál egy hasonló játékot. Hiszen még oly sok év van előtte – persze, nem mintha előttem nem lenne sok. Mondjuk az is lehetséges, hogy ebben a játékban fogjuk letengetni a hátralévő éveinket, és majd nyolcvan évesen is ugyanezek a kisgyerekek leszünk. Persze ehhez az is kell, hogy életben maradjunk addig. De miket beszélek itt! >.< Most egy VIDÁMparkban vagyunk, nem valóak ide ezek a borús gondolatok. Különben is, most megyünk egy új játékhoz, tehát kalandra fel!

|| Sárga csapat|| ( Ügyesen összekevertem a flippert és a csocsót.  )
-Nincs mit –válaszolok már játék közben.

Jól sejtettem, a csocsóhoz elég voltam én is, egy ilyen helyen nem csodálom hogy a „gép” is játszik ellenem. \^o^/ Próbálkozott szegény, de nem jött össze neki: végül én győztem. Nyereményként kaptam nagyon sok jó dolgot. \^o^/ Egy jó kist mezt, amiben majd villoghatok mindenki előtt, focilabda amivel focizhatok és egy kupa.\^o^/ Remélem mindez megmarad amiután kilépek a Vidámparkból, gondosan el is rakom őket az inventorymba. Erre Atoru szólít meg, mintha ő lenne az uralkodó itt. Nos..az öltözékének hála, közel áll hozzá. Legyen, hát, belemegyek a játéka. Ha jól értem mi akar ez lenni. Most az egyszer. ˘˘ Odamegyek és féltérdre ereszekedem, ahogy a lovagok szoktak. Eltaláltam, most ütött lovaggá...izé, játékmesterré.

- Ó köszönöm, hatalmas Ato...Kayaba Akihiko. Hűségemmel halálomig szolgállak majd, lándzsám pedig hősiesen fog megvédeni mindentől. ˘^˘-jelentem ki és ahogyan befejezi a szertartást felálltam és néztem ahogyan próbálja levenni magáról a ruhát. Nem jött össze neki. Sebaj, majd ha nagyon akarom és nem lesz jobb ötletünk leszedni, kívánok egyet. \^o^/- Bizony hogy készen, mehetünk is. \^o^/ Most te mész elől, rajtad van ahhoz illő ruha.

Remélem lesz olyan érdekes ez is, mint a Szanatórium volt. Érdekes volt a beszélgetés a félelmeinkkel. ^o^/ Tükrök...lehet itt majd önmagunkkal kell játszani? *-* Az is izgalmas lenne, láttam már ilyet mesékben. Majd ugyanúgy fogunk ütni és így blokkoljuk a másikat.^o^/ Vagy csak a labirintusról fog szólni? Ezen elmélkedek miközben a labirintus felé tartunk. Hála a térképnek tudjuk is hová kell mennünk.

Jegyeim: 10/10

A lányok bementek a vízbe és tátott szájjal figyeltem ahogyan eltűnnek a lábaik, és helyettük egy-egy uszony jelenik meg. Eleinte egyetlen szó sem jött ki a torkomon, csak mutogattam értetlenül, majd végül egyetlen logikus magyarázatként a különleges képesség jöhetett szóba. Kizárt dolog, hogy ez a két lány sellő legyen. Ki is nevettek amiatt, hogy mennyire sikerül meglepniük, és lenyűgözni. Ez az én szokásom... nekem kellene őket meglepni nem nekik engem. Ez gonosz húzás volt. De legalább igazam lett. Nem voltam oda túlzottan az ötletért, hogy a vízbe merészkedjek, kicsit tartottam az ötlettől, na meg persze a bünti is... Gyors átöltözés, és végül bele is merészkedtem a szerelemalagút medencéjének vizébe. A víz kellemes, a lányok már sürgettek is amire reagáltam is gyorsan.
- Nekem nem megy ez olyan gyorsan mint nektek. Időre van szükségem... és persze fő a biztonság... - motyogtam, közben picit lubickoltam, szoktattam magam a vízhez, majd amint a lányok is elindultak próbáltam tartani velük a tempót. Szerencsére ők sem voltak túl gyorsak ezért nem kellett levegőért kapkodnom, hogy ne maradjak le. Az úszásra koncentráltam csak, nem mozgok annyira otthonosan a vízben mint mások, sőt talán kicsit tartok is tőle, hogy időközben elfáradok és lesüllyedek a medence aljára, mint egy darab kő...
- Szóval messze van még a... - kezdtem bele a mondatba, hogy megtudakolhassam, hogy mennyire is van még messze a kincs amit annyira emlegettek, azonban mint a villám ott is hagytak. - HÉÉÉ!! Ez nem ér! - kiáltottam utánuk, majd kicsit gyorsabbra vettem az irányt. Mégis lefárasztanak... Mire a partra értem már tényleg kezdtem magam rémesen érezni, és már messzebbről is további alakokat láttam, de közelebb érve már biztos volt, hogy Vezér is köztük van. Kimászva a vízből kicsavartam a hajamból a vizet és hátrafésültem a kezeimmel, és végigpillantottam a jelenlévőkön.
- Szoophiee! - rohantam felé széttárt karokkal - Képzeld! Van itt egy kincs valahol! Te is velünk tartasz ugye? Izé.. kik a barátaid? - lepődtem meg, hogy ö is összeszedett játszótársakat. Habár annyira talán mégsem meglepő... végtére is mi is bejutottunk valahogyan akkor nekik sem lehetett nehezükre a belopózás.
- Szóóval hogyan tovább lányok? Merre van a kincs? - kérdeztem izgatottan, egyre jobban érdekelt hol is van.

fürdőruci a balról, harmadik lánykáé Junon :3

//Sárga csapat//

Lanc belement a játékba, ami számomra külön öröm volt. A válaszán pedig csak kuncogtam. Most már nem csak, hogy barátom, hanem a testőröm is! \^o^/ Boldogan indultunk útnak a Labirintus felé, de sajna a ruhát nem próbálhatta fel Lancer. De majd legközelebb! Azonban az úton volt egy kis furcsaság. Néhányan igencsak megbámultak engem. Először azt hittem, hogy valami rosszat csináltam, de aztán rájöttem: a ruha volt az oka. Volt, aki autogramot kért, és volt, aki szitkozódott. Én pedig csak szorongtam. Nem akartam Kayaba lenni. Lehet, hogy ő nagy híresség, azonban a vélemény megoszlik róla. De mit tehetnék? Az emberek azt hiszik, hogy én vagyok az Admin, így úgyis kell tennem. Több emberrel kezet fogtam, és néhány aláírást is adtam, azonban a tömeg nem akart elfogyni. Ez így nem lesz jó. Kezdem szem elől veszteni Lanc-et. Pedig elméletileg pont ő miatta vagyok itt a Vidámparkban.
- Hagyjatok, engedjetek át! – kiabáltam bele a tömegbe. Miért nem veszik észre, hogy csak egy tízéves vagyok? TAT Túl nagy a hitük, hogy én vagyok az Admin, így eltompul a gondolkodásuk. Ez nem lesz jó. Kapálóztam, és végül sikeresen át is jutottam a tömegen.
- Sajnálom Lanc. – mondtam a fiúnak. – Sajnos nem tudják, hol a határ. – majd hátranéztem, és újból jött a tömeg.
- Szerintem… fussunk! – kiáltottam Lanc-nek és elkezdtem futni a Labirintus felé. Miért nem látják, hogy sokkal kisebb vagyok, mint Kayaba Akihiko? Nem a ruha teszi az embert! Próbáltam sietni, ahogy csak bírtam és reménykedtem, hogy Lanc sem marad le. Amikor hátrafordultam a bejárat előtt, már csak néhányan követtek én pedig már mentem is be a tükörlabirintusba. Bent még hozzászóltam Lanc-hez.
- Ez… közel volt… - lihegtem, és neki dőltem az egyik falnak. Az emberek nem tudják, mikor és hol kell feladni.

Jegyek: 9/10

|| Sárga csapat||
Elindultunk a Labirintus felé, de nem sok időbe telt és máris felktűnt az embereknek milyen ruhája van a barátomnak. Először még nem voltak sokan és Atoru is kedves volt velük, autogrammot osztogatott meg minden. Azonban a durvaságuk arányosan nőtt a tömeggükkel, ami egyre több volt. Ráadásul ami mégnagyobb problémám, hogy ENGEM nem ismertek fel. ._. Milyen tudatlan népek...fel sem tűnik nekik, hogy itt vagyok. ._. Na ezellen gyorsan tegyünk valamit.

- Engem senki nem vesz észre?! Én is vagyok olyan nagy sztár. ˘^˘ - jelentem ki dőlyfösen és mostantól Atoru hátát védve haladok a hátamögött. Csak a biztonság kedvéért, nehogy merénylet áldozata legyen, vagy valami ilyesmi. Nem, az sem zavar, hogy itt szerintem nem lehet gyilkolni...bármi megeshet. Na meg...remélem így én is kapok a rivaldafényből. Atoru beszél és ellenáll a tömegnek és bocsánatot kér tőllem. Majd egy idő után azt mondja fussunk. Jó megoldás...Hallgatok rá és immár megfordulva futok utána mint egy őrült. Munkánk meghozta gyümölcsét, senki nem volt olyan gyors mint mi...csak megközelítőleg.

-Szép munka, ügyesek vagyunk.-veregetem meg a vállát, mert szegény kicsit a falnakdőlve liheg. – Engem nem ismertek fel. –mondom el neki is problémámám, majd szétnézek a tükörlabirintusban. Ez érdekes, már itt kívül is, milyen lehet mélyen bent? Kiderítem! – Atoru, gyere, ideje felfedezni.^o^/ - majd megyek is amerer csa a szemem lát...legtöbbet magamat látja ugyan, de sebaj, hisz apránként az előre utat is megtalálom, Atorut nem figyelem, remélem ő is, eddig is ügyes volt. Az is feltűnt, hogy egyes tükrökben nagyon furán festek..biztos torzít...az egyik helyen például nagyon nagy fejem volt. o_O

Jegyeim: 10/10

//Kék csapat//

Bár ennél már idősebb voltam, de eszembe jutott egy történet, amit a Híradóban követtem nyomon. Olyanokról, akik hosszú évtizedekig is fogva tartottak kislányokat. A lányok felnőttek, és még gyereket is szültek a fogva tartóiknak. Borzalmas történetek voltak, még akkor is, ha sosem hallgattam meg minden részletet, és az, ahogy a férfi nem hajlandó elengedni Des-t... erre emlékeztet.
Szorosabban markolom a szoknyámat, és örülök, hogy a kis főnix közelebb jött hozzám. Leguggolok, megsimogatom a fejecskéjét és halkan duruzsolok neki.
-Te menj vissza Utához. Vigyázz rá. -suttogom neki a kérést, amit már ezelőtt megfogalmaztam, csak a bújkálásban még nem akartam kimondani neki. Uta mellé kell valaki, akiben jobban megbízok, mint az ikrekben, és erre ki más lenne alkalmasabb, mint a saját petje?
Majd ismét felkelek és a nyitott ajtó felé nézek. Közelebb lépdelek, de a küszöböt nem vagyok hajlandó átlépni. Ahhoz túlságosan is félek attól, hogy én magam is csapdába kerülök, és a férfi, legyen akármilyen nyugodt, számomra nem jelent biztonságot. Nem igazán emlékszem rá, féltem-e valaha is a felnőtt férfiaktól még kiskoromban... talán soha, amilyennek ismerem magam. Esetleg már kamasz koromban, mikor tudtam egy-s-mást az erőszakok különböző fajtáiról...
Egyszerűen képtelen vagyok elengedni a szoknyám szélét és reszketek a félelemtől. A hangom se különb, halk és félelemmel teli, de én mégis beszélni próbálok. Ha sokat beszél az ember, az jó pont szokott lenni, főleg vizsgák alkalmával... persze ez a helyzet közel sem hasonlít egy vizsgára, de talán megér egy próbát. Kérdés az, hogy elég leszek-e hozzá, hisz csak az tart itt, hogy vezetőként meg kell mentenem a társamat.
-Kérem. Az anyukája nagyon dühös lesz. És én nem szeretem, ha dühös. Csak... csak picit kéne, hogy láthassa, hogy jól van, aztán visszajövünk. Meg jöjjön maga is. És utána visszajövünk vacsorázni.