Fénylő Mocsár

- Víz alapú? De van… - sandítottam Mirikára – De az nem nekünk való – tettem hozzá, még mielőtt félreértenénk egymást. Aztán rájöttem, hogy nemcsak a sárkány áll rendelkezésemre, ott van még a vízgyűrű is, csakhát… nah, tényleg nem ezzel kéne most nekünk foglalkozni. Mirinek is máson járt az esze, ahogy láttam, ezúttal viszont csupáncsak a fejemet ingattam, a kérdésére nem válaszolva: tudtam, mikor kell csöndben maradni, még a végén megint zavarba hozna, azt meg nem igazán szerettem volna.
- Switch Szophie – mondtam helyette, ennek legalább volt értelme, a lány élete ugyanis a képesség ellenére újfent sárgába váltott – Ezeket mostmár hagyjátok rajtam – fordultam feléjük. Per pillanat értelmetlen lett volna bármelyik gyűrűt felhúzni, így képességhasználat nélkül támadtam a sebzett héját.

Leváltom Szophiet, támadás ketteskére.

- Fürdeni? Nálunk? – kérdeztem vissza, majd önkéntelenül is elképzeltem, ahogy a három lány beballag a fürdőbe, miközben a JL fiútagjai néznek utánuk, és szemükkel… - Jah, persze – fejeztem be a mondatot, kirázva a fejemből a szituációt, mielőtt még túlságosan is továbbgondolnám – Jöhetsz, amikor csak gondolod – mosolyogtam még rá Mirikára, hogy biztosítsam felőle, szívesen látjuk. Örültem, hogy akkor megírta azt a levelet, jól elvoltunk, Szophie jelenléte pedig csak mégjobban feldobta a hangulatot – amit a héják igyekeztek le is ütni.
Itt az ideje, hogy komolyan vegyük. Melyik statban erősek?
- A fegyverkezelésük figyelemre méltó.
- Köszi – folytattam hangosan, majd megtámadtam a sebzett egyedet, közben már a taktikán agyalva. Ahogy elnéztem, mindhárman sárgában voltunk, így időszerűnek gondoltam a helyzet kiélezését majd megoldását, s csak remélni tudtam, hogy annyira nem számoltam el magam – Switch Mirika! Hagyjátok rajtam mindet, és a következő körömig próbáljátok egyiket sem elpixelezni. Csak az életüket vigyétek le úgy, hogy majd egy csapásból kiiktathatók legyenek. Jah és ne aggódjatok – bólintottam – Nem lesz baj.

Switchelem Mirikát, így mostmár mindegyik héja rajtam van. Támadás négyeskére.

Szívem a torkomban dobogott, ahogy figyeltem, amint a héják egyre többet és többet csípnek le az életcsíkomból. Nem is tudom, voltam-e már ilyen helyzetben... talán még soha. Piros. Idegesen néztem rá, majd nyeltem egyet, és kiszemeltem magamnak azt a példányt, amit valószínű még nem fogok tudni elintézni. Mindegyiknek kellett a statja, egytől egyig. Pontos adataim nem voltak, de azt hiszem, túl sokat ígysem kockáztattam. Támadtam, mert támadnom kellett, de már a következő, félköríves mozdulatra koncentráltam: annak kellett sikerülnie, méghozzá tökéletesen. Hiba nélkül.
A tűzgyűrű a kardom hegyének mozgatásával terjedt el, a bal oldalamtól a jobb felé, amíg meg nem fordultam teljesen. Körülöttem lobogott, megigézve néztem a lángokat, és álltam nyugodtan, tiszta célpontként szolgálva a madárkáknak. Egy pillanatra talán be is hunytam a szememet, s csak azután szóltam, hogy biztos voltam benne: sikerült.
- Szophie és Vezér, nagyon fontos, mielőtt támadnátok, mindketten érintsétek a tüzet. Nem éget meg, nem sebez, viszont engem gyógyít - mindkettejükkel igyekeztem felvenni a szemkontaktust, egymás után, vártam, hogy bólintsanak, vártam, hogy gyógyítsanak.

Támadás hármaskára.
Ezután képiaktiválás: minden engem támadó mob fegyverkezelésével gyógyulok (még a támadásuk előtt), mindegy, hogy debuffolva van-e, vagy sem. (Tehát ha pl 40 az fk-juk, 4x40-el.) A képi Szophie kiskörének végéig tart, ha Szo és Vezér belemegy a köre elején, akkor az ő fegyverkezelésük is gyógyít.