Lélekvesztő mocsár

A pallók által, mesterségesen kialakított ösvényeket nem tanácsos elhagyni. Még akkor sem, ha az igazi kincsek bizony beljebb rejtőznek, kék fényű lánggal hivogatva az óvatlan kalandorokat...

Egyszer már korábban elindultam vadászni állatokra, sőt halászni is voltam már, akkor pedig egy kútból próbáltam kihalászni egy halat. Igen elég betegnek hangzik, de sajna nem is lett belőle semmi, mert hát útközben eltűnt, akivel kiterveltem a dolgot, aztán egyedül meg már nem volt kedvem folytatni. Sőt ami azt illeti a vadászatom sem volt túl sikeres, ott meg Eiki hagyott ott egyedül, azt sem tudom miért... de legalább később bemutatott Channak, szóval végső soron a dolog egészen jól alakult.
Szóóóóval a fentiekből bárkinek leeshet, hogy mekkora tapasztalattal rendelkezem a vadászat és a halászat terén, de úgyis szokták mondani, hogy "a részvétel meg a fontos..." szóval győzelmem nem volt, plecsnim nem lett és azóta is arra várok, hogy egy értelmes vadászatra legyen alkalmam.
Most meg hallom, mint derült égből villámcsapás, hogy valami event is van erre a izére... Szóval jobb híján hát egyedül indultam el a fura területre amit eddig nem vett senki észre az évek alatt. Persze a kapuban sokan voltak, akik csapatosan indultak el, de senki sem volt olyan kedves, hogy vele tarthassak. Szóval összességében egyedül mentem a helyre és elég sokáig szerencsétlenül szaladgáltam fel's alá, míg el nem tévedtem...
Egy undorító mocsárig sétálgattam egyedül, sok fura dologra gondolva közben, mikor meghallottam egy fura zajt...
Segítség? Itt?-gondoltam ha már valaki ilyet kiáltott és csak én vagyok itt, lehet, hogy megkéne nézni, hogy mi van vele... szóval elindultam a lápos helyre, amikor megláttam egy szőke férfit a sárban derékig.
-Öhm... hogy sikerült odajutnod?-mutattam a sárra kissé kétkedően, hogy ez valami szar csapda lesz, de igazából nem nagyon van amit tehetnek velem és félnék tőle... szóval... fogtam és felszereltem a fegyveremet, amitől egy szárny jelent meg a hátamon.
-Várj segítek!-szálltam fel a magasba, majd a kezeiért nyúlva próbáltam kihúzni.

"Zsiráfot követve lefutott a pallóról"- zsiráfot itt? Mi a fene? Hol látott ő itt zsiráfot? Még ha azt mondom hyppot... vagy nem tudom elefántot, de zsiráfot?
-Ö.... hát köszi!-feleltem neki a szárnyamra tett megjegyzése kapcsán. Már-már kezdek hozzászokni, mert hát eddig bárki látta, az mindig valami hasonlót mondott rá. Én nekem is tetszett, amikor először megláttam, és hát valljuk be eléggé hasznos egy szárny, főleg ha szárazföldhöz ragadt lények ellen kell harcolni. Szeretem is emiatt, de ha a karbantartásról van szó, akkor igazi nyűg. Na nem mintha egy leszerelés és felszerelés néha nem oldaná meg, de ha veszélyben van az ember, akkor jobb nem eldobni a fegyverét nem igaz?
Minden esetre nem is nagyon gondolkodom a dolgon tovább, hanem megyek és kihúzom a szőkét a trutyiból.
Pár pillanatra rá meg már ki is sikerült szednem és köszönetet is mondott érte. Ritka, hogy az emberek erre is szánnak időt, főleg manapság.-gondoltam egy mosollyal a számon, de csak a népszerű hüvelykujjal válaszoltam és pár szóval: -Szóra sem érdemes, te is megtetted volna értem. Egyébként Sakuzo vagyok.-a helyzetet pedig egy nesz, egy zörej törte meg a bokorban. Ha egy zsiráf lesz az, akkor lehidalok, de azt hiszem ebben a játékban sokminden előfordul.
Hogy ne ijesszem el a vadat Leonak csak bólintok, és én is nézni kezdem a bokrot. Persze a mellettem álló szőke nem ilyen okos... és üvöltözve tör előre az ismeretlenbe... Eléggé furán is nézek rá, hogy ez meg mi? Ha vadászunk nem óvatosan kéne menni érte, hogy nehogy észrevegyen? Mert ez így egy kicsit felelőtlen...

Szarvasbogár

Amikor furán néztem rá, akkor azt ő bizony észre is vette... Nem meglepő mondjuk nem nagyon titkoltam az érzéseimet előle...Minden esetre szépen türelmesen néztem meg, ahogyan ő elfog egy hiénát... Legalább nem zsiráf, az elég beteg lett volna ha nem vesszük észre, nem?
-Ááááá.... semmi, csak izé... Vadászatnál nem szépen csendben kéne a vadra rámenni, nehogy elszaladjon?-kérdeztem tőle aztán újra normális arccal, hátha megérti mire is gondolok. Aztán ahogyan láttam előtte, hogy elengedte az állatot elmosolyodtam és hozzátettem: -Amúgy gratulálok a hiénához, és becsülendő, hogy elengedted.-azután pedig én is felfigyeltem egy fura neszre, és most kivételesen a végén még vadásznak is fogom hívni magamat... vagy mi.
Odamentem a bokorhoz osonva, nehogy elszaladjon bármi is az, majd amikor elég közel jártam hozzá lecsaptam rá, mint egy igazi ragadozó, majd kiemeltem a hatalmas levéltengerből a fejemen sok zöldelővel és egy pár ággal egy majdnem hatalmas Szarvasbogarat.
-Hát... Nem mondom, hogy nem jó első fogásnak, de azért nem is rossz annyira nem?-ült ki az arcomra egy vigyor, hogy életem első vadja. Persze amilyen szép volt egy ideig nézegettem, aztán visszatettem a bokorba, had menjen tovább. Kegyetlenség lett volna tőlem ha a szép állatot megölöm nemigaz?
Ezután pedig kaptam egy kérdést is, amire hirtelen legyintettem egyet.
-Pffff... Dehogy...-adtam hozzá a megfelelő gesztikulációt is. -Régebben próbáltam már vadászni, sőt halászni is, de egyikből sem lett semmi, mert akivel menni akartam elszaladt valami miatt mindig... Egyedül meg nem volt kedvem rá, most is csak időt elütni jöttem elsősorban. -feleltem neki, majd eszembe jutott egy kérdés: -És veled mi a helyzet, te nagy vadász vagy?

Rozsomák

-Áááá értem, akkor így már van értelme, hogy miért voltál hangos. Mondjuk én a klasszikus vadászat alapján csinálom, odakint ment pár jó műsor az Állatok Világa csatornán. Ott mindig azt mondták, hogy csendben kell becserkészni a vadat.-fejtettem ki Leonak a gondolataimat, aztán persze ahogyan tovább beszélgettünk terelődött a téma is.
-Hát állatkedvelő az túlzás, inkább nem látom értelmét, hogy miért öljem meg... Egyébként igen ismerem őt, voltunk is pár helyen már közösen, igazán kedves srác, na meg a polipja... Elég fura párost alkotnak, de fun velük lenni.-mosolyogtam rá, gondolkodva el a legutóbbi játékon amit játszottunk az arénában. Bár semmi esélyem nem volt ellene mégis becsületes harc volt és nem csak lecsapott, mint ahogyan elterjedt, hogy sokakkal lenni szokott. Monjduk céhtárs, csak nem akart volna szemét lenni velem, szóval érthető is valahol a dolog.
-Hmmm megvallva őszintén nem néztem még a listát mi mit ad, de ha ma sikerül mégegyet behúzni, akkor az poén lenne. Mondjuk kell hozzá mázli is. Így még jó, hogy elengedtem, talán jobb eséllyel botlok bele megint nemigaz?-kérdeztem tőle, majd pár megjegyzést tett az utóbbi vadászós társaimra. Nem nagyon akartam mást hozzáfűzni, mert semmi értelme nem lett volna, így inkább figyeltem, hogy ő miről kezd el mesélni. Az egészet pedig az szakította meg, hogy Leo észrevett valamit az egyik oldalt, amíg én valami mást a másikon. Elhúztam hát a hatalmas bokrot ami valami olyat takart ami azt hittem, hogy itt lehetettlen:
-Bakker... Leo... ez egy Zsiráf!-néztem magam mögé, hogy vajon ő is látja e a foltos hosszúnyakú állatot.

Zsiráf

-Azon mondjuk sosem tudok dűlőre jutni, hogy vajon a polip miket cuppog nekem... tisztára olyan mintha nekem beszélne nem?-kérdeztem Leotól folytatva a Simeonékról szóló diskurációt. Nagyon olyan filling a polip beszéde, mint anno amit csináltak filmben a Groot-é. Az is nagyon poén volt, mert sosem lehetett tudni mit mond. Kiváncsi vagyok, hogy Simeon érti-e már a kis polipot... Jut eszembe amúgy akkor nem is harcolt a polip csak a srác, ha jól emlékszem... lehet lassan megint kéne egy harc velük?-gondolkodtam, miközben az események haladtak mellettem.
-Hát ez mondjuk igaz... De nekem ezzel nem nagyon kell foglalkoznom, otthon a csajok mindig készítenek valami finomat, mire hazaérek a levelingről.-tettem hozzá az állatok lootjához. -Igazából, lehet, hogy nem cikiznének, ha néha hazavinnék egy-egy állatot kajának nem gondolod? És amúgy köszi a listát.-tettem hozzá az egészhez, miközben a zsiráfot megláttam, ami egy bokor mögött lapult... Egy kicsit leesett az állam miatta, lehet, hogy pont a füvet ette volna? De minek ha ott van a fán a sok levél... Tudtommal ugyanis azért van ekkora nyaka, hogy felérje azokat... Nem értem.
-Hmm... ez elfutott. Ha legközelebb látok egy zsiráfot lehet kéne belőle egy hátast csinálni. Egészen érdekes lehet egy zsiráfon lovagolni. Egyébként, ha már itt tartunk a rozsomák is jó lett volna ilyen célra nem?-néztem rá mosolyogva el a gondolaton, hogy hogyan néznénk ki, ha azon a két állaton lovagolnánk be a városba. Szerintem sokaknak az álla leesett volna, mert hát általában ilyen farkasok, lovak és ilyesmik lehetnek ilyen állatok, nem éppen egy zsiráf vagy rozsomák. Mondjuk kering legenda egy delfin hátasról is, ami meg repült. Egyszer lehet megkéne keresni?

Szarvasbogár