Fénylő Mocsár

Éppen alig becsöppentem ide, hogy valami hatalmas nagy szörnyet levadásszam, amiről annyit pletykáltak itt, már majdnem besüppedtem a mocsárba. Csak ki tudtam kecmeregni, utána leejteni egy ízes áldást annak az illetőnek az anyjáról, aki kitalálta ide ezt a saras koszfészket. Nem mintha bajom lenne vele, csak ne legyen ennyire tele... tegnap félrészeg voltam pár erősebb üveg pia után, hogy egy igen kellemetlen dolgot felejtsek, ami velem történt délelőtt. Azt hiszem a Szöszivel kapcsolatos... de nem tudom, kiütöttem egy kssé a memóriámat.
Képzelődöm én vagy ezek a fények nem magától a természetes virtuális napból származnak?
- Let's dance - mondtan magamnak angolul, majd előkaptam a Nodachit, majd egyszer a bűvészkedés tehetségemmel kicsit zsonglőrködtem is vele, mielőtt tényleg komolyra váltva a témát megindultam előre.
Már öt perce, hogy itt voltam, mikor egyszer csak valaki odafutott hozzám és megszólított. Már a nyelvemen is volt a kissé bosszús válasz (mert én se találtam még itt semmit), mikor először azt hittem, a Macskát látom nem messze tőlem. Aztán eszembe jutott, hogy indulás előtt hallottam azokat a fura hangokat az ők szobájuk irányából, tehát Macska nem itt van, hanem rajta Rózsavezéren. Tehát ő is tud férfi lenni, ha akar.
Másfelől, ha már a Macska egy férfinemű egyén, ez a példány itt előttem egy nőstény. Ha jól megnézem, valami hibbant okostóni lehet.
~ Azt hittem, több furcsaságot már nem fogok látni ~ gondolkoztam, vakartam a fejemet végigmérve a csajt. ~ Vagy talán a másnaposságom miatt látok furcsákat... ez meg honnan pottyantál ide? Egy dolog, hogy a céhvezérem pasija egy buzira hasonló macskapofa festett bajusszal, de... ez nem túl öreg már ahhoz, hogy azt a vackot viselje a fején? Vagy hány éves egyáltalán?
Nem hinném, hogy az én koromat rúgja, legalábbis az arca nekem arról árulkodik... idősebb lehet nálam. Pet van vele, tehát állatidomár. De én mindig is tudtam: az állatidomárok mind nem normális népség, és én ezt nagyon is jól tudom. De nem ítélek senkit elsőre... bár mégis itt ez a hibbant kiabálós csaj azzal az idétlen macskafüles pánttal. Válaszom a kérdésére nem maradt el.
- Ha így sipítasz, persze, hogy nincsenek itt, mert megrémültek tőled. De amint látod - Színpadiasan végigmutattam a mocsáron. - , sehol semmi. Én is keresek itt bestiákat. Például azt a nagy rémes szörnyeteget, amiről hallottam pletykákat eme szint városában. Le akarom vadászni. Ha akarsz, társulhatsz hozzám, hármasban könnyebb találni bármit is. Csak kérlek... ne kiabálj, nem vadász-szokás.

Hát, egy újabb emberke, aki első pillantásra úgy néz rám, mint valami koszos leprásra. Ebből általában egyenesen következik az, hogy az illető egy nagyképű gyászhuszár, aki azt hiszi, hogy ő tud mindent jobban, egyébként is ő a legszebb, a legaranyosabb, a legártatlanabb, és a többi. És ha van embertípus, amit nem szeretek, akkor az ilyenek. Normális esetben nem zavarna, de legalább ezt a nagyzoló pillantást moderálhatnák.
Jobb híján én is kissé elhúzom a szám, ennyit a mosolygásról. Jobb előbb megismerni, hogy egyáltalán érdemel-e bármit is, vagy valóban egy olyanba botlottam, amit az imént magyaráztam el fejben. Nincs most se kedvem, se türelmem egy ilyen nőszemélyhez, és nem egy ember figyelmeztetett már, hogy jobb messziről is kerülni az ilyeneket.
Megvan a maguk társasága nekik is.
-A jelek szerint a te halk osonásod sem vezetett még eredményre. -fonom keresztbe a karjaimat és végül csak megengedek egy kis mosolyt. -Ha pedig a Mókusra gondolsz, kétlem, hogy olyan nagy lenne, de majd meglátjuk.
Rossz első benyomás ide vagy oda, a csapatba szerveződés végül csak megtörtént, meglepetésemre az ő kezdeményezése után. Bár nem soroltam be rögtön mellé. Szeretném tartani a biztos távolságot azok után, amiket Kurokototól tanultam. Álomkelő viszont az egyik biztosabb ponton ücsörögve egy jó nagyot ásít, majd megszólal, mikor már beállt köztünk a csend.
~Az információgyűjtés viszont már vadász-szokás. Más kérdés, hogy ti, emberek, ezt másképp csináljátok.~

Mikor előbukkan a két zöldség, kicsit megforgatom a szemem, aztán megigazítom a kesztyűm. Reméltem, hogy kicsit többen lesznek, hogy kipróbálhassam a vértem képességét végre, de úgy tűnik, ezt később lesz alkalmam megejteni majd, esetleg ellátogathatok a Kígyótoronyba is, ott állandóan egy féltucat dög jött velünk szembe.
-Úgy látom, egy neked, egy nekem. -vigyorodom el, azzal megragadom az egyik növényt, és Álom felé dobva hagyom, hogy bevihesse a támadását. Nem tudom, mennyi életpontjuk van, de remélem, sikerül gyorsan túl lennünk a dolgon.

//Szimpla támadás, első kocka én, második Álom

Álom egy tipikus macska, mint a mi igazi drágánk... :/ Inkább ő szeret cserkészni.//

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

//Tudom, Judyként megismertelek már, mint a rossz pénzt //

Talán a macskafejpántos egyénnek sem tetszettem, viszonzásul, hogy jól megnéztem a furcsa megjelenését. Ezek után válaszra se méltattam. Naivitás a csúcson: attól, hogy ha netán a főboss, akit keresek, csak egy mókus, de attól még nem is kéne alábecsülni. Boss az boss. Ha nagy, nyilván nagyon erős. Ha kicsi, akkor meg annál szemetebb. Szóval egy okostónival van dolgom... mindig is utáltam az okostónikat, főleg, ha azok meg a maguk rossz szokását a másikra hárítják. De majd meglátjuk, hogy fogunk egymással bírni, ha már ide vetett mindkettőnket a sors, egy azonos cél érdekében. Jövő zenéje.
Egy jó ideig baktattunk a mocsárban szótlanul (ha első egymásra hatott benyomás nem sikerült egyik féltől sem valami jól, nem biztos, hogy egyhamar kialakulna valami ismerkedési téma), mikor egyszer csak végre történik valami, azaz találunk egy igazi kihívást.
Igazi kihívás jellemzés, na jó, kicsit túlzott volt, csak két gaz... vagy nem csak gazok vagy gyökerek? Mint múltkor azok a rohadt fák, amikkel már volt dolgom abban a sivító barlangban,vagy minekhívjákban, ezek átlagos helyi növényzetnek tűnnek, de mégis útba kerültek. Ha már itt vannak ezek a gazok, akkor adjunk meg nekik a kegyeletet, ha már nem szívesen akarnak elkotródni az utunkból.
A macskafüles talán megengedheti magának, hogy csak úgy dobálgassa az egyik gyökeret a petjének, ebből a szemszögből nézve túl magabiztos a dolgában, de alábecsül bizonyos dolgokat. Én úgy vagyok vele, én óvatosabban kezelem a helyzetet. Itt van a Lángoló Nodachim, majd azzal odacsapok a nekem jutott kövérebbik példánynak. Végül is az ellenfeleink is csak olyan biológiai vegyületből összeálló darabok (SAO esetében virtuálisan), melyek gyengéi a tűz.
- Mekkora egy gyökér vagy - mondtam a gaznak, aztán lecsaptam rá.

//Támadás Lángoló Nodachival, első kockával sikerért, a másodikkal sikeres támadás esetén tűzsebzésért)

The member 'Noxy' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Ez volt az utolsó meghódítatlan kazamata itt a Tier3 szinten. Majdhogynem lemaradtam róla.
Én meg még javában abban a hitbe áltattam magam, hogy lesz itt még dögivel a T3asok között, hiszen nem is olyan rég volt az a Tier 2, tutira az lesz, hogy nem tudok majd választani, melyikre is menjek.
Nem kis meglepődés volt, mikor kiderült, hogy már csak egy maradt, amit nem kalapáltak végig a beaterek.

Rohantam, ahogy tudtam, a hely megvolt, a legközelebbi teleporttól egészen idáig loholtam, fel is tűnt, hogy a táj kezd egyre kevésbé emberbaráti külsőt felvenni, és hogy egyre többször cuppog a talaj a talpam alatt. Azt hittem esőzések lehettek errefelé, de a tábla csakhamar egyértelművé tette.

Ez egy mocsár. Az utolsó legyőzetlen, kitakarítatlan kazamata: egy mocsár!
Már a közelben járhattam, talán ha befordulok a fák közé, hamarabb bejutok, de végül mégis inkább az úton maradtam.
És milyen jól tettem!

- Nocsak, nocsak, kiket látnak szemeim, Álomkelő-sama, és Chan-chan! - hajoltam meg mélyen, színpadiasan
- Had találjam ki: kazamatázni vagytok itt ti is! Azt is le merném fogadni, hogy még vártok valakire, vagy valakikre. Ha esetleg nem érnének ide időben, lenne kedvetek összeállni velem egy party erejéig?

Chan, a kis tűzboszi egy mocsárvilágban, a legjobb társ, akit az ember kívánhat magának. Felgyújtatom vele az egész tűzeget, muhaha, lesz itt szép tűzijáték, meg gázrobbanás!

- Csak mert gondolom el kéne egy tank, vagy valami pörgősebb, nem igaz? - tettem csípőre mindkét kezem, hogy aztán magabiztosan bökjek magamra a hüvelyujjammal.


//használok 3-as Észlelést

Sóhajtottam egyet, és felálltam a szikláról. Már épp kezdtem feladni, de volt mégis valami a fejemben, valami sanda gyanú, hogy várnom kell, mert jönni fog valaki. Álom sem nagyon mozdult a mocorgásom ellenére sem, csak nyalogatta a mancsát, időnként a fejét mosdatva vele, mint aki a végtelenségig ráér. Már a kesztyűt igazgattam a kezemen, gyönyörködve annak gyémánt berakásain, mikor lépteket hallottunk meg nem messze a hátunk mögül, és kíváncsian megfordultam. Széles mosoly terült az arcomra, mikor megláttam egy ismerős arcot, egy olyan arcot, akivel mostanában (már-már gyanúsan) gyakran hoz össze az imént emlegetett Sors.
-Danee! -rikkantottam fel, talán kicsit rövidebben ejtve a végét, magyarosítva a nevet. Kuncogtam egy kicsit, mikor láttam a mély meghajlást, majd megköszörültem a torkom, felcsippentettem a képzeletbeli szoknyát és pukedliztem valamit elég sután, látva, hogy igazából nem is tudom, mi is ez pontosan, hogy kéne rakni a lábat vagy ilyesmi. Végighallgattam őt, bár már a második mondatánál hevesen ráztam a fejem és a kezem egyaránt, jó szokásom szerint túlzásba víve a gesztikulálást.
-Áh, dehogyis. -mondtam, mikor szóhoz jutottam. -Egyedül jöttünk... valahogy volt egy megérzésem. És a te társaid? Vagy hasonlóképp vagy te is az üggyel, mint én? -döntöttem félre a fejem kérdőn, elküldve közben a csapatfelkérést. Hevesen bólogattam, egyetértve vele, a tankolást illetően, jót nevettem a dolgon, és mikor minden készen állt, elindultunk. Sokkal jobban érzem magam, mint azelőtt Noxyval. Tényleg sírva szaladtam el tőle...

Nem kellett sokat várni, míg próbáltunk a szilárdabb talajon haladni előre, egy pár cuppanás árulta el a jelenlétüket. Álomkelő a füleit hátracsapva azonnal előrébb ugrott egy fűcsomóra, hogy ne süllyedjen el, és az izgő-mozgó árnyékokat nézte, ahogy a rendszer harci módra váltott. Mikor a fény eléggé megvilágította őket, elgondolkodtam kicsit; a leopárd és a párduc, mivel közeli rokonok, nagyon hasonlóképp néznek ki, csak az egyikük az egyik, másikuk a másik földrészen él. Felszisszenek, mikor látom, milyen sokan vannak, és amint támadnak, én sem váratok magamra sokat. Még jó, hogy tudom, Danee-nak milyen sok páncélja van, de jó lenne nem rögvest elveszíteni az összeset.

//Tehát:
Speciálishoz nem kell dobnom, gyújtsuk fel akkor a dögöket, mivel sokan vannak, a Wildfire majd móresre tanítja őket. Felgyújtom vele az egyiket 36-os sebzéssel, és kiskörönként pattog a tűz a következő célpontra automatikusan.
Álom és én a negyedik leopárdot próbáljuk meg utána jól móresre tanítani, első kocka Álom, második én.
-51 CSP, ha jól számolom.//

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Apró, de annál viccesebb formalitás, meghajlás és pukedlizés
- Nahát, mintha csak bálban lennénk! Mindjárt fel is kérlek egy táncra!
- Ó, szóval egyedül - abszolváltam a gyors választ az orrom alatt somolyogva. Ha nem pont éppen Chan lennél, lehet most rosszul járnál velem, vagy is jól. Mármint én jól.  - Hmmm... - Mértem végig a leányzót kebeltől combig.
- Nekem nincsenek társaim - nevettem föl a feltételezés hallatán, milyen kedvesen naiv
- De ugyanakkor - léptem mellé, kicsit rásasolva a dekoltázsra felülről - ha ketten megyünk - öleltem át Chant derék fölött
- Elnézést, hárman - pislantottam a mosakodó Álomra - akkor már mindjárt lesznek társaim is!

Úgy tűnt a mocsár széle nem vészes, már, ami a talajt illeti, azt azonban nem egészen értem, hogy egy ilyen vidék hogyan vonzhat macskaféléket Álomon kívül, de lévén távol álltunk a valóságtól, ez nem igazán kellett volna, hogy meglepjen
- Nohát, Álom, nézd csak megjöttek a barátaid!
Chant és az említett cicust láthatóan nem különösebben zavarta, hogy a négy ragadozó körbevett minket, engem annál inkább, miután mind a négy az én vértemet próbálta be
- Nana, cicuskáim, még nincs itt az etetési idő, nyomás aludni!
De viszont meg volt a dolog pozitiv oldala is: amíg a macsok velem voltak elfoglalva, addig Chan és Álom legalább ott ütötte őket, ahol csak érték: volt itt minden, mágia, karmok és kesztyű
- Tény, hogy tankolást mondtam, de így holnapra se végzünk. Mi lenne ha megpróbálkoznék egy kis gyorsításon?
- Az ott a híres-hírhedt Káosz vért rajtad, ha nem tévedek? - az imént mikor átkaroltam már ismerősnek tűnt a boss drop beszámolókból
- Um, akkor lássuk csak, legyen egy... BURST! - kiáltottam a mondat végét
- És egy Vörös Bika Potion, ebben a sorrendben - tettem hozzá szelíden, szinte már szociopatán
Hagyom, hogy elolvadjon a vértem, és átadom magam a mámoros érzésnek, ahogy elönt az adrenalin, összerántja a torkomat, fülembe lüktetve a pumpálja a szívem a véremet.
Or, something like that.
A vért terhe alól felszabadulva, szó szerint ugrok a Chanék által már megsebzett negyedik nagymacskára, akárcsak kardforgató koromban, végig hasítani szándékozom a hátát, ha mégis mellé menne, a következő felcsapást is neki szánom, ám ha nem, akkor a szabad kezemmel, mely már nem markol többé pajzsot, egy pillanat erejéig megtámaszkodom rajta és már rohanok is a következő felé, ha van köztük erősen megégett, inkább arra, s ha felém ugrana, csak becsúszok alá fenéken és felhasítom a bundáját alulról.

//SpeedUP! - Burst képesség használat, és a Chanceryn lévő Káosz Mellvért miatt még egy Vörös Bika Potion használat is, majd két támadás a leírtak szerint
//Páncélom nullázódik és Gyorsasághoz 24 pont adódik hozzá 6 körre

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

A becsúszás ugyan végighorzsolta a hátamat, de mindezért kárpótolt a látvány, ahogy a ránk vadászó macska meginog a pengém érintése alatt, majd a jó megszokott pixelek felhőjére bomlik, és az elmaradhatatlan lágy szellő, mely még ide, a rohadó, mindenféle gázokat termelő, bugyogó és lábakat pillanatok alatt elnyelő sártengere is beenged a maga területére, hogy aztán az szépen tovafújja azon apró kis darabkákat az ég felé, vagy éppen a semmibe.

Pattantam is fel nyomban, ahogy csak tudtam, nem szándékoztam sokáig fetrengeni a porban, erőmből még tellett, a következő fenevadra kellett is, s hogy rám ne vesse magát többször a koponyájára mérek egy csapást, s megtoldom még egy másikkal is oldalról, csak, hogy lássa, nem viccelek, s ideje már végre más világra szenderülnie, ahol vígan kergetheti majd a magamféléket.
De minthogy erőm is véges, s a tüdőm kiköpni nem szándékszom még, s hogy karom is pihenjen, ha csak egy cseppet is, egy-két mély lélegzetvétel erejéig megálljt parancsolok a gyilkoló ösztönnek, mely csak vinne és hajtana tovább.

//2 támadás a Kardfogú Leopárd #3-ra, majd a 3. kiskörben pihenek

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Nem vagyok bolond, bizony elkapom én a pillantását, mikor méreget, és elsőre nem is tudom mire vélni, ezért úgy teszek, mint aki szimplán nem veszi észre a dolgot. Danee tudja, hogy foglalt vagyok (ugye...?), valószínűleg csak megered a fantáziája, ahogy azért valljuk be, én se vagyok szent. Talán senki ezen a világon.
Egy kicsit a földet bambulom, ahogy elkezdek gondolkodni; vajon a valóságban most hogy festhetek? Egyébként sem vagyok egy szépség, nincs mivel dicsekednem, de mostanra valószínűleg még attól a kevéstől is búcsút inthettem, amim volt egyáltalán. Fél kézzel kicsit végigsimítok a mellvért oldalán, és gondolataimból az ébreszt fel, mikor egy másik erőt is megérzek a derekamon, illetőleg egy idegen kezet.
-Nana! -szólaltam fel rögtön, hirtelen és talán túl szigorúan, bár a hangom megbicsaklott hirtelen. Miután gyengén jeleztem egy kis tolással a kéznek, hogy innen érdemesebb volna leszállni, kicsit oldalra léptem, el Danee-tól.
-Bocs, de az ilyesmi valaki másnak van fenntartva. -nevettem fel, hogy leplezzem valamennyire a zavarom, de egyszerűen képtelen vagyok ránézni. A hajamat csavarva (most nem csak egy tincset, hanem a fél frizurámat) teszek egy fél fordulatot és indulunk meg, ezután történnek ide a macskák.

Elmosolyodom, mikor sikerül a tervem és a kis tűzgömb azonnal felperzseli az egyik nagymacska bundáját. Mire pattanna tovább, akár egy kis vörös tündérbogár, az egyik szörny egy visítás és üvegcsörömpölés hangjától kísérve darabokra hullik, megvilágítva kissé a félhomályt körülöttünk és színt víve a szürke-fekete tájba. Az idő felgyorsul, a tekintetem ide-oda vándorol az életcsíkok között. Felszisszenek, mikor Danee zöld sávjából máris eltűnik egy darab, de bizonyára csinálhatott valamit, mert az egy dolog, hogy még az ellenség támadása előtt elveszítette a páncélját, de azóta a mozgása valami hihetetlen. Mire észbe kapok, már lódul is neki a következő ellenfelének.
-Na, ez a nem semmi! Hajrá! -rikkantom el magam, majd célba veszem azt a leopárdot, ami már alig él. Igaz, a sebzésem valószínűleg még nem lesz neki elegendő, de hát ha le tudom csapni egyedül is, míg Álomkelő Danee oldalán próbál lépést tartani és vöröslő csíkokkal díszíteni a férfi célpontjait, hogy minél előbb győzelemre vezesse a dolgot.

//Én az 1#-es dögöt ütöm, Álom pedig a 3#-ast, vagy a 2#-est, ha kidöglött esetleg. A Wildfire a 2#-es leopárdra ugrik és sebez.//

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :