Fénylő Mocsár

Mi tagadás, kíváncsi voltam.
Nem csak arra, hogy a mosolyok, a meghajlás és pukedlizés, a nevetés, az egész kis közjátékból fakadó boldogság, vagy inkább öröm milyen határokat feszeget, de arra is, hogy mégis milyen is az a káosz vért, amiről már hallottam is, olvastam is a hírekben.
Hogy mindeközben Chan derekát is elkaptam egy óvatlan pillanatában, az csak a kellemes ráadás volt.
- Csak a vértedre voltam kíváncsi - füllentettem. Meg a derekadra, és talán lejjebb is csúszhatott volna a tenyerem, ha nem tolod el a kezem azonnal, de hát ez van, elég hamar elértem azt a bizonyos határt.
- Másnak? - tettetem a meglepődöttet - Csak ugyan rémlik valami. Mintha, mondtad volna, hogy van valakid, ezek szerint azóta is jól megvagytok?

Szerencsétlen fordulat, de nincs mit tenni, ha valóban igazat mond a céhvezér-sama, jobb lesz másfelé kacsintgatni. De azért még így is megelégedéssel tölt el látni, ahogy zavarában a fürtjeit csavargatja, ezek szerint csak nem lehetett olyan kellemetlen a közeledésem, ha düh helyett ezt váltottam ki belőle.

De ha már ilyen irányba nincs lehetőségem tovább jutni, inkább a leopárdokra pazarlom az energiáimat
- Furcsállom, hogy egy ilyen ingoványon efféle lények vadásznak, mintha nem is egy mocsáron járnánk!
- Mi tippeltek, mi jön szembe legközelebb?

A kardfogúak talán fürgének számíthattak a saját szintjükhöz mérten, de velünk szemben csak elodázni tudták volna a végzetüket. Arra jók voltak, hogy kiderüljön mire is vagyok képes, ha nem kell foglalkoznom a védekezéssel, és hogy meddig lehet ezt még fokozni.
Az oldaltáskából, ahonnan az imént egy VBP került elő, most egy másik üvegcsét kotrok ki: körmöm fölött a kupak pukkanva enged fel, se már bucskázik is tova a levegőben, én meg hajtom fel szorgalmasan akár a legfinomabb kólát.
- Ezek a leopárdok igazán szépen égnek - vettem szemügyre a csatateret
- Csak nehogy téged is megpörköljön egy eltévedt lángcsóva, drága Álomkelő - kacsintottam a mi lustaságunkra.
Kettő kinyúlt, maradt is ugyanannyi, szusszantam eleget, az itali ereje is eltelített:
Egy-egy kegyelemdöfést osztok ki a kardfogúakra rárontva

//megiszok: 1 Perfekt Frissítő Potion (+15 gyorsaság két körig és +50 HP.)
//Gyorsaság: 56+24+15 = 95
//Támadom Kardfogú Leopárd #1-et, ha kimúlt, a #2t

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Nem fogadta valami jól a "magyarázatomat".
Érezhető volt a feszültség hármunk között: a zavart ide-oda nézés, aztán azaz összenézés Álom és Chan között elég sokat mondó volt.
Csak remélni tudtam, hogy nem ástam el magam egy életre ezzel, s amikor közölte, hogy gyakorlatilag házastársak, az már egyenesen a földbe döngölt. Nem azért, mert Chanceryre, mint potenciális társra néztem volna, volt ugyan egy hajszálnyi ilyesmi is benne, de inkább az érzés a pofátlanságom miatt: mintha darázsfészekbe nyúltam volt.
- Uh, ezt nem tudtam, ez esetben sok boldogságot nektek!

Tudtam, hogy ha túl sokáig időzünk el egy helyben, a szörnyekkel viaskodva, akkor egy idő után a rendszer ki fog dobni. És ez az idő elég rövidke volt, ha minden igaz. Ezért is éreztem úgy, hogy a kis szintű, de számos mobok ellen többet érek páncél helyett nagyobb gyorsasággal.

De ami azután jött, arra nem voltam felkészülve:
- Ne már, ez képtelenség! Orrszarvúk egy ingoványon? Melyik játékfejlesztőnek vannak ilyen valóságtól elszakadt beteges viccei?
Megfordultam, Chant karon ragadva, igyekeztem volna elfutni a rohamozó bestiák elől, mert nem volt kétséges, mi történik velünk, ha egy helyben állva megvárjuk, míg utolérnek
Bár elvileg már nagyon gyorsnak kellett volna lennem az itteni faunához képest, az, hogy a rendszer nem ilyen logika mentén működött, mostanra nyilvánvalóvá vált számomra is, de pláne nem volt kegyes velünk szemben:
A rínók simán átgázoltak rajtam.
Csupa sár voltam, ahogy feltápászkodva végigmértem magam, és emiatt kissé mérges is
- Jól vagytok? - nyújtottam a kezem Chancerynek, hogy ha szükségesnek érzi, felsegítsem

- Már most elegem van ezekből az orrszarvúkból - töröltem le a sarat a övemen csüngő táskámról, a fedelét felnyitva idegesen turkáltam a tartalmában.
Hátszél kristály a következő buff item. Benyomtam a megfelelő helyen, aztán elengedtem: onnantól már el van magától a levegőben, míg el nem tűnik az éterben, és megkapom a hatását. Éreztem, ahogy hátba csap az orkán erejű szél. A következő egy lapos dobozos kence volt: felkentem a pengémre.

Nem volt már pajzsom, amivel Chanceryt védhettem volna, inkább elébe mentem a bajnak: épp úgy rohamoztam meg a rínókat, ahogy ők minket, csak épp a 2-es Ugrás képességemet kihasználva utolsó pillanatokban fölébbük pattantam a levegőbe, és átfordulás közben végigvágtam három egymás mellett vágtató hátán

/* aktiválok egy Hátszél Kristályt (+20 gyorsaság 3 körre) majd
felkenek egy Gyenge Elnyomó Mérget (Chan vértje miatt) (+5 sebzés, meg debuff 2 találatig) majd
támadom a Vak Orrszarvú#1-2-3-at */

számszerint:

Egy félszeg mosollyal köszöntem meg a jókívánságot; olyan klisés, az ilyesmitől úgy érzem az ember csak szükségből, nem szívből mondja, de már nem is veszem igazán magamra. Azt, hogy valószínűleg valaha is megesküdhessünk, azt a SAO úgy érzem, már bőven elvette tőlem. Hisz ilyen múlttal hova mehetek majd dolgozni? Arról nem is beszélve, hogy szerintem leszek már bőven 35 is, mire kijutunk...
Ilyenkor nagyon dühös tudok lenni a játékra annak ellenére, hogy szeretem, és életem talán legjobb időszakát nyújtja nekem.

A dübörgésre én is hamar felfigyelek, és már-már úgy forgatnám a fejem, hogy a macskafülek is hallhassák - puszta pszichológia talán, de néha beválik a trükk. Igaz, ebben az esetben nem kell hangyákat keresni egy fűcsomóban, mert az orrszarvú az elég feltűnő jelenség, főleg itt.
-Nem tudom, de azt hiszem, erre szokták a filmekben ordítani, hogy FUTÁS! -üvöltöm el magam én is, én lépnék, de Danee még be is segít azzal, hogy megragadja a kezem. Bár úgy érzem, majd' kitépi a helyéről, egy kicsit hálás vagyok neki ezért a mozdulatért. Álom már gond nélkül ugrál egyik szilárdabb földterületről a másikra, de mi nem. Érzem is, hogy megcsúszik a lábam, és a következő pillanatban már énekelhetem, hogy "I believe I can fly".
Akár duettben is.
Nagyot nyekkenek, mikor földet érünk, a rinók pedig hosszú félkörívben fordulnak meg. Mire egyáltalán feltápászkodom (folyamatosan mondva közben, hogy Fújj, Ájj, Ez Undorító), Danee már egy kristály segítségével bőven félúton van a rinók felé.
~Meddig pihensz még?~
Álomkelő halál nyugodtan ül mellettem, farka a teste köré tekerve.
-Nem pihenek...
~Ülsz a földön és nézel ki a fejedből. Pihensz.~
-Nem pihenek, mindjárt felállok, te meg menj már neki segíteni.
Semmi reakció.
-Kérlek!
Erre már megmozdult, és könnyed, nagy ugrásokkal igyekezett Danee mögött maradni, jóval lemaradva, és megcélzott egy másik rinót, hogy minél előbb leredukálhassák a számukat. Én Álom céltábláját szemeltem ki elsősorban, és remélve, hogy nem jönnek túl közel, igyekeztem kitalálni valamit. A tüzet most talán nem lenne jó ötlet, a rinók bőre a valóságban elég vastag ahhoz... Viszont játszhatok Ace Venturásat velük.
-Nem túl meleg ez az orrszarvúbendő? -vigyorodtam el, és döntöttem. Mégis megpróbálok gyújtogatni. A Wildfire még hűl, így egy másikhoz kell nyúlnom.

Első kocka Álom. Második én, ha elég közel ér hozzám egy rinó, beverem a szemét.
Képihasználat-kísérlet, Pirokinézissel. Ha sikerül, akkor Álom rinója még 92-őt sebződik.

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

Az érkezés nem volt terezve, abban se voltam biztos, hogy az ugrás, és az orrszarvúk fölé emelkedés fejjel lefelé összejöhet, de tény, hogy itt a SAO-ban valahogy egy csomó minden sokkal könnyebb volt.
Szóval a földet érés nem volt meg fejben sem, így az eszményi, lassított jelenet, a kard suhogása a levegőben nem tartott olyan sokáig, mint azt gondolnám, és bár az átfordulás sikeres volt, a lendület sem tartott ki addig, hogy talpra érkezzek, mint egy gyakorlott tornász: a hátamra zuhantam, hatalmasat nyekkenve. Mázli, hogy ez itt különösebben nem számít.

Na mármost a vadak nem csak hárman voltak, arról nem is beszélve, hogy a méreg csak az első két vágásra volt elegendő, így azt sem mondhatnám, hogy mind a hárommal egycsapásra végeztem, szóval nem volt időm nyalogatni a sebeimet, akármennyire is rosszul esett a hátas, fel kellett kaparnom magam és szembe nézni az épp csak életben maradt egyszarvúval, de már egy kemény öklös is elegendőnek bizonyult, hogy jobb létre szenderítsem.

Aztán megpillantottam az igazi hamisítatlan Discovery Channel jelenetet: Fejvesztve menekülő afrikai fűzabáló hátán egy nagymacska kapaszkodik az összes körmét kieresztve, aztán mint egy lufi: pukk, eltűnik a zsákmány alóla.
Maradt kettő, az egyikük megsebezve, azt még le is teríthetem elsőre, bennem meg még maradt szufla, épp elég: nyakamba vettem a mocsarat és amazok után eredtem, s bár szemből jöttek, és mellkassal voltam kénytelen levenni őket, azért kiosztottam egy-egy erőteljes maflást
- Az utolsó a tiétek! - kiáltottam, ahogy a csapás lendületével félretáncoltam az utolsó elől, mielőtt még újfent felszarvazna

//3 támadás #3-5-6 mindegyikére 1-1, elvileg a #6 túléli

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Igazán parádés volt, ahogy a veszetten rohamozó egyszarvú orrszarvút utoléri a vadmacska nagymacska és mielőtt még gyorsvonatként átgázoltak volna szegény lányon, szembe találkoznak egy jól előkészített tockossal, hogy aztán pixel darabkákra robbanjon szét a kérges bőrű barátunk. Bár én szívem szerint jobban örültem volna, ha aprópénzzé válik.
- Jól vagytok? - sétáltam melléjük, hogy együtt nézhessünk szembe az utolsó, gonosz veszedelemmel.
Megrecsegtettem a nyakam, megráztam a vállam, kezem, és rugózva vártam, milyen kolosszális bestiát sodor elénk a kazamata.
- Egy mókus?
Nem lehet leírni azt a csalódást és értetlenséget, amitől megzuhantak a vállaim
- Egy apró kis iciri-piciri mókus a végső ellenfél?
Idő kellett mire észrevettem, hogy a neve nem egyszerűen csak "mókus", és nem is simán fehérrel szerepel a kiírás
- Hát ööö, mímelő? Mit mímel? Ezt le tudja másolni? - vettem elő egy új Perfekt Frissítő Potiont. Apránként fogyott a készlet, de még volt bőven belőle.
- Nem kell ugyan sietnünk, meg a 100 ÉP se biztos, hogy gáz, de biztos, ami biztos - inkább megittam, aztán rásuhintottam a mókuskára

//Perfekt Frissítő Potiont (+50 ÉP,  +15 gyorsaság buff két körre) + támadok

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

2nd wind, avagy második csapás a mókusra

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

-Megmaradok, köszi, de hazaérve első dolgom lesz lefürdeni. -nézek végig magamon fintorogva. Szerencsém volt, hogy az orszarvú végül tőlem alig pár centire robbant pixeleire, így megúsztam a dolgot, és mondhatni, hogy eddig nagyon is jó állapotban jutottunk el. Mikor legutóbb itt jártam, nem voltam ennyire szerencsés, bár ott a társam igen bunkó viselkedése is közrejátszott, hogy végül ott hagyjam, ahol volt. Hála a magasságosnak, hogy azóta sem hozott össze vele a Sors.
Bár ebben a világban a kosz egyszerűen lepereg az emberről, én mégis eljutottam már arra a pontra, hogy kicsit utálkozva nézzek végig magamon. A puszta gondolat, hogy mennyire mocskos lehetnék most a valóságban egy ilyen kaland után, bőven elég nekem. Álomkelő is nekiáll nyalogatni magát most, hogy van egy pár percnyi időnk, mire rászólok.
-Hagyd abba, majd téged is lefürdetlek előbb. Ne edd meg a sarat.
Erre a mondatra egy kanálvízbenmegfojtalak pillantás lett a reakció, majd odébb ment és folytatta a cselekvését.
Ekkor értkezett meg a mókus is.
-Ne becsüld alá. -nevettem el magam. Én felismertem, láttam már ilyet, és bizony mókus létére oda tud csapni, ha nem figyel az ember. -Szólj, ha szükséged van itempazarlás nélkül is heal-re.
Ez a mob is elsősorban Danee-t pécézte ki magának, így nyugodtabb tempóban lépek oda, hámozom le róla és küldöm odébb egy tockossal Álomkelő irányába, aki megpróbálja röptében elkapni a kis dögöt, már ha sikerül.

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

- Igen, egy kis gyógyítás már jó esne, köszi - fogadtam mosolyogva Chan kedves felajánlását
Míg én lángoló csipkebokrot játszottam épp a mímelő mókusnak hála, szemügyre vettem az új ellenfelünket.
A lángoktól nem tartottam különösebben: ha ez Chancery valamelyik képessége, az eddig látottak közül, akkor az csak apránként erősödve emésztené el az életcsíkom. Feltéve, hogy nem éppen az erősebbik képességét másolta le.
De visszatérve a mókushoz, magam is meglepődtem, hogy az a néhány csapás, amit közösen összehoztunk, milyen gyorsan vörösbe rántotta az életcsíkját.
Ha csak nincs valami nagy turpisság a dologban, akkor innen már sima ügy kéne, hogy legyen.
Szóval a potion használatom nem másolta le?
Remélem ez után sem fogja, mert Chan gyógyító képességét még nem tapasztaltam magamon, és jobbnak éreztem biztosra menni, ráadásul egy nagy potion még közel sem fog teljesen felgyógyítani, bőven van helye mindkettőnek.
S hogy gondolatomat ne feledjem, elő is szedtem egyet a nagy potik közül, gondosan lecsavartam a kupakját és felhajtottam a tartalmát. Az üres palack visszakerült a táskába, "jó lesz az még" alapon.
- Kíváncsi vagyok, hogy mennyi választja el a mímelőnket a végzetétől
- És köszi a kazamatát! Remélem lesz majd még lehetőségünk valamikor a jövőben egy hasonlóhoz, Taichou-sama!
Bár a mókusnak gyorsabbnak kellett volna lennie, az előbb már sikerült eltalálnom, igyekeztem hát újra utolérni, és mókus-vagdaltat avanzsálni belőle két, egymást követő csapás segítségével

//megiszok 1 Nagy Potiont + 2 sima ütés a mímelő mókusra

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

-Máris! -mosolyodom el, és megperdülök, mintha valami nagy varázslatra készülnék. Valamiért van egy olyan előérzetem, hogy ezúttal nem lesz probléma, sikerülni fog, sőt, egyenesen átjárja a lelkem valami furcsa energia. Nem mindig támadnak előérzetem, de olyankor általában igyekszem hallgatni rájuk, mert be szoktak válni.
A már ismerős mozdulatokkal érzem, ahogy a képesség valóban gond nélkül aktiválódik. A tűz jól eső melege végigjár, a fénye pedig beborít minket, mintha egy hatalmas lámpást gyújtottak volna valahol körülöttünk. A lánghullámok viszont, akármilyen félelmetesen néznek ki azok számára, akik nem szokták meg őket, csak körbesimogatnak minket, és nálam nem okoznak változást, de Danee felől jó látni a zöld számokat, miszerint valóban gyógyul, ha nem is sokat.
Más esetben talán nem kapcsoltam volna be, tekintve, hogy a mókus a jelek szerint hamari véget ér, de jobb biztosra menni, és örültem neki, amiért egyértelmű kérést kaptam a képesség terén.
Álomkelő mindezzel persze nem törődik, rá egyébként sincs hatással úgyszint. A sár miatt nem mozog olyan kecsesen és ügyesen, mint kéne, de minden erejével azon van, hogy megpróbáljon eltűnni a dagonyában és közel férkőzni a mókushoz. Mikor a kis rágcsáló megint megcélozza Danee-t, ő pedig alaposan elküldi, a macska megpróbál felpattanni és a szájába kapni, hogy alaposan megtépázza.
-Én is köszönöm. Ejj, pedig pont kezdenék belejönni. -rázom meg a fejem és vigyorgok, mint a tejbetök. Talán a tűz miatt, de úgy érzem, mintha valami nehéz fém töltené meg a képzeletbeli ereimet. Tudom, hogy az arcom, a digitalizáció hatására, kicsit ki van pirulva, és bizonyára a szemeim is csillognának. Kisöpröm a hajat a szemeim elől és figyelem, hogy milyen sorsra jut a mókus; véget ér-e a dolog, vagy sem.

//Phoenix aktiválás, Danee az aktív színtemnek felével gyógyul három körön át. Ha lesz egyáltalán három kör még.
Plusz Álom megkísérli bekapni a mókust, ha nem pusztulna el még.

Edit:
Álom, te bénaBéla... .-.//

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Shadow és Kanami Minagawa

The City of Lights?
Hát, ez a hely nem éppen egy New York...
Fények? Stimmel.
Város?. Nah.
Kihívás? Talán
Járható terep? Kétséges
Szörnyek? Garantált!

Kicsit süppedős, kicsit büdös, de erre a kis időre csak a tiétek!

Belépés csak saját felelősségre!

tábla virít a szélén
Említettem már, hogy itt nem túl egészséges félrelépni?  
Érkezzetek meg a táblához, vagy akár be is rohanhatok rögtön.
Rajtatok áll, a friss vacsi sose áll itt sokáig gazdátlanul.  
Na hajrá!