[Küldetés] Égszinkék Viola

Hajnalban ébredek, szokásomhoz híven, hogy körbejárjam a várost valami feladatot keresve. Ilyenkor még elég kevés ember van kint az utcán, így nem kell nagyon aggódnom, hogy bárki az utamba álljon. Azért megszokásból a csuklyám az arcomba vágom. Elindulok az utcákon, próbálok sietni, hogy még mielőtt felkel a nap találjak valamit. Éppen egy hirdető tábla előtt sétálok el amikor egy számomra érdekes hirdetést veszek észre.

„ Vállalkozó szellemű playereket keresek, könnyen elvégezhető, egyszerű munkára. Akik eget rengető jutalomra vágynak, kérem, mellőzzenek. Kiket viszont érdekel, a Búbánat fogadóban emtalál

Tisztelettel:
Rodrigo Fiente"

Habár feltűnik, hogy nem egy, vagy kétszemélyes feladatról van szó, ettől még megtetszik az egyszerűsége a hirdetésnek. Nem vagyok oda a hosszadalmas küldetéseknek. De vajon merre találom ezt a Búbánat fogadót? Visszasétálok a piactérre és megkérdezem az egyik árust, aki elmondja, hogy nem messze körülbelül negyedórányira van innen. Megköszönöm útba igazítását és gyors léptekkel megindulok a cél felé, ugyanis lassan világosodik. Nem telik tíz percbe mikor feltűnik előttem a fogadó. Kitárom ajtaját, mely megkopott a használattól. Belépve egy kicsi, olcsó helyet pillantok meg. Úgy látszik én értem ide elsőnek.
Leülök a legtávolabbi sötét sarokba, és várakozok.
Egy kis idő múlva belép egy kb. velem egy idős nő az ajtón. Fekete haja lófarokba van kötve. Körbenéz, ezáltal felfedve előttem, hogy keres valamit, vagy valakit. Talán Ő lesz az egyik partnerem? Fogja magát, odasétál a bárpulthoz, felküzdi magát az egyik magas bárszékre, és megkérdi a csapostól:
- Elnézést nem tudja merre van Rodrigo Fiente?

Csendben figyelem tovább az eseményeket, és várom a folytatást.

Kukucs, mit látnak szemeink?! Egy újabb küldetés. Reginával éppen békés sétát tettünk a téren, mikor felbukkant előttünk egy hirdetés a táblácskán. Odahajoltam és elolvastam:

Vállalkozó szellemű playereket keresek, könnyen elvégezhető, egyszerű munkára. Akik eget rengető jutalomra vágynak, kérem, mellőzzenek. Kiket viszont érdekel, a Búbánat fogadóban megtalál.

Tisztelettel:
Rodrigo Fiente

Búbánat? Miért hívják így a kocsmácskát? Mert mindenki olyan szomorú ott? El tudnám képzelni azt a sok szenvedő, síró pofát a kocsma pultjánál és asztala körül! Nemcsak a kocsmárosok itatják le őket bánatukban, hanem azok is könnyeikkel itatják az egereket. Ha lennének egerek, Regina örülne is neki, bár azt mondja, hogy az egerek a fél fogára se elég. *Fütyülés* Tralalalalala-maaaalalalalalala! Menjünk és csináljunk a Búbánatból Vidámságot!
Na és a munka? Én vállalkozó szellemű vagyok, és én a szórakozás miatt vállalom ezeket a jó kis küldiket, de még olyanokat is, amikre azt mondanák, hogy "hú, de szar és gagyi!". Egy gagyi küldi is lehet jó, ha optimistán látjuk azt, és kiélvezzük minden adottságát. Küldi fel, irány a Búbánat!
Zutty! Ahhoz képest, hogy milyen messze volt a főtértől a kocsma, lelkesen beléptem a kis lebujba, és már ott sorakoztam a pultnál. Felszólítottam a kocsmárost.
- Nya! Aggyon isten jó napot, Hölgyem/uram! Kérek szépen jó hideg, citromos sörikét, a macskatársnőmnek meg narancslevet! Meg plusz egy Rodrigo Fiente nevű jóurat!
Nem érdekel, milyen alakok ülnek itt, engem a leendő feladat számított, meg az, hogy jól elteljen valamivel a napom, és legyen egy kis pénzem, hogy valamivel meglepjem Enhi-chant. Még akkor is, ha ez az egyszerű feladat építkezés lesz, vagy mi.

Mit ne mondjak, ez is egy rohadt **** reggel. A nap a szemembe süt, amint felkelek, a kávé hideg, a sör meleg, a reggelim oda lett égetve, mi kellhet még? Hát persze. Az, hogy még mindig ebben a hülye játékban vagyok. Mit nem adnék azért, ha végre kikerülhetnék innen! Ja, meg az, hogy nem is szeretem a sört.
De nincs mit tenni, ez van, ezt kell szeretni.
Kimegyek hát az utcára, hátha találok valami értelmeset is ebben a romhalmazban. Ez alatt a fogadód értettem, ahol megszálltam. Merthogy elég romos. Ja, mert másra most nem volt pénzem. Minek is költenék hülyeségekre? Ha megölnek, akkor nem tökmindegy, hogy itt ölnek meg ebben a szemétben, vagy egy csodáááálatos palotában? Dehogynem. Nahátakkormeg?
Jártam hát az utcákat, de csak a szokásos unalom: emberek erre, NPC-k arra, ki-ki vásárolgat. Na, de legalább egy valami jó dolog volt a napban:

„ Vállalkozó szellemű playereket keresek, könnyen elvégezhető, egyszerű munkára. Akik eget rengető jutalomra vágynak, kérem, mellőzzenek. Kiket viszont érdekel, a Búbánat fogadóban emtalál

Tisztelettel:
Rodrigo Fiente"

Bár az, hogy busás jutalom nincs, de könnyen elvégezhető a dolog, így hát érdekel. Egy kis lébecolós meló még nem ártott meg senkinek. Főleg nekem nem.
Hamarost el is értem az ajtót, ami bezárva tartotta ezt a Búbánat fogadót, és ki is nyitottam azt. Igen, ki tudtam nyitni, merthogy nem volt kulcsra zárva.
Nem voltak bennt túl sokan, de amíg az idő telt, és én a sarokban ücsörögtem egy (végre) meleg kávéval, benne némi tejjel és cukorral, mindenki kereste ezt a Rodrigo Fientét.
Nyelvtudásom nincs spanyolban, már ha Rodrigo olyan nevű, szóval inkább csak elkortyolgattam a kávémat. Még szerencsém, hogy nem figyeltem a pultra, mert az biztos, hogy a vérnyomásom az egeket verte volna, ha meghallom azt a macskás fiút vagy lányt, vagy mittudoménmit nyávogni.... citromos sörike...vazz.

Fütyörészve sétálok az utakon. Jó kedvem volt már reggel is, és sok minden történhet, amelynek fel kell volna húznia, de mégsem történt ilyen.  Egyszer csak feltűntek a Hirdetőtáblák… hm.. én kocsmába tartottam, de az a másik irányba van… áh, kit érdekel, akkor megnézem milyen küldetés lehetőségek vannak. Egyik küldetésen megakadt a szemem. Egyrészt érdekesnek tűnt, másrészt… emtalál… veeee milyen rossz helyesírás. Vagy szándékos volt, és azt akarta, hogy nem talál? És akkor a Búbánat fogadóban mi is fogunk búsulni, mert nem kaptunk küldetést? Kit érdekel? Ha kapunk kapunk, ha nem nem. Így indultam útnak hát. Azonban 3. lépés után…
~ Basszus egyáltalán hol van a Búbánat fogadó… - kérdezem magamtól.
Mit volt mit tenni előhívtam a minimappomat, és úgy indultam el. Vagy negyed órával később belépek a fogadó ajtaján. Pont elkapok egy mondatot. Szóval ő is ezért van, ez a csajszis srác, vagy srácos lány. Viszont a citromos sörin elmosolyodok. Fejemben lejátszom, hogy odamegyek, a srác mellé rákönyökölök háttal a pultra, és rászólók a pultosra.
- Whiskyt, dupla jéggel, rázva nem keverve.
Az biztos, hogy érdemes lett volna megtudni a reakciókat, de e helyett inkább ezt kérdeztem a kölyöktől.
- Hát te miféle szerzet vagy? – esetleg ha a petjére értette még nagyobb mosollyal folytatom – Jaj te kis butus nem a petedről beszéltem. Fiú-e vagy, esetleg lány? Ha fiú miért nem iszol valami erősebbet? A reggeli ébresztőm is erősebb a citromos sörnél, ha lány, akkor miért nem próbálod egy fiúval kifizettetni? Nekem 10 esetből 8x bejött már. Na, jó 7x, mert az nem tudtam, hogy a 3. is meleg….
Ez után meg csak vártam, hogy mi sül ki ebből, illetve hogy Az Akinek Elfelejtettem A Nevét megjelenik-e végre.

// elnézést a késésért nem tűnt fel, hogy elkezdődött //

- Bocsi, szépségem, de a piás lányok nem az eseteim, és már van csajom. - hárítottam el nagy komolyan az íjász lányt, aki akár a Kurocikának lehetne a kislánya. Ha valóban az lenne, az alma nem esett messze a fájától!
Megkaptam a rendelésemet, ahogy Regina is, aztán jól körülnéztünk a lebujban. A hozzánk érkező srácra rá se hederítettem, mert ő meg egyáltalán nem érdekelt. Mindegyik jómadár tökre olyan részeg, mint amilyennek szinte lehetetlen elképzelni már. Egy dolog, hogy bárocskát vezetek a céhemben, nyo, de az ilyen részegek be ne tegyék a lábukat a bárba! Vörös indikátoros a fele, és ráadásul külsőleg is pont olyan rondák. A vicc, hogy már alig állnak a lábaikon, egy ötös csoport egy háttérzenére. tökrészegen éneklik ezt a haj- és macskafülmeresztő dalt.
- Nyááááh! Elég legyen már! - fogtam be a füleimet. -  Nem elég, hogy buzisággal vádolnak engem, még a végén erről a helyről is azt hiszik, hogy melegbár! Jáááájjj! Meneküljünk, Regina!
Sietősre fogtam a lépteimet, de ekkor átestem valamin, és az egy liternyi, nehézsúlyú korsó söröm pörgött egyet a levegőben, majd csattant a fejemen, pixeleződve. A tartalma meg szépen elborította a fejemet, és totál károssá tette a macskafülesem zenehallgatóját. Mi a fenén estem át?
Nyá, egy újabb részegen, aki már a földön horkolt kitartó hangorkánnal. Hála neki keményen szívtam. Nem az zavar, hogy netán rajtam röhög most mindenki, de még a részegek is, hanem az, hogy tönkrement a macskafüles fejhallgatóm.
- Látod, te is így jársz, ha állandóan piálsz, kislány! Részegen bealszol a földön, és valaki átesik rajtad. - szóltam még egy utolsó szót a lány felé. - Te meg csöndülj el, a macskás úristenedet! - Ezt meg Regina felé intéztem, mert a kis piszok rajtam nevetett sziszegő hangján.
Na mindegy, a lényeg a lényeg, hogy nem esett komolyabb bajom, de a macskafülesemért kár. Szeretek azért én is néha sörestéket tartani, de soha nem ittam annyit, hogy berúgjak, mert azért én ennél a tivornyánál sokkal, de sokkal tisztességesebb vagyok. Az én kis Enhi-chanom se örülne neki, ha én is ilyen lennék.
És aztán mikor feltápászkodtam, ott találtam magam egy asztal mellett, ahol egy félkörszakállas csávó ücsörgött feltett lábbal és dohányzik. A cigifüst jól elterjengett, már belepve az egész asztalt. Regina majd rosszul lett ettől, és úgy döntött, inkább azonnal kiüget innen a macskába, mert ő ezt nem bírja elviselni. Engem nem zavar, de azért jó lett volna egy gázmaszk. Ismerem a cigifüstök ormótlan szagát, na de ez olyan más volt. Talán jointot vagy más kubai füvet szív ez talán? Azért ilyen kába a feje?
Nézem, nézem, aztán egyszer csak csillant a fény a sötétségben. Nya bumm! Ez az a Rodrigo Fiente úr, akit kerestem!
- Üdvözletem, jó füstölgős uram! Snowcat vagyok szolgálatára! - köszöntem neki, de úgy tűnt, rám se hederít. Biztos betépett a cigitől/szivartól, vagy mi a búbánattól. Ekkor támadt egy ötletem.
- Na egye fene, kivételesen én is iszok a whiskyből, meghívlak egy körre, Rodgiro úr... hé, szépségem! Két whiskyt dupla jéggel!
A felszolgáló lány, akinek intettem, már ment is. Mivel ezt a buzidalt éneklő részegek is hallották, erre rázendítettek egy új számra, ami éppen erről a piáról szólt. Mikor jött is a pia, az egyiket odatoltam rendes szándékkal a küldetésadónknak.
- Tessék, jóuram! Fenékig! Egyet az egészségére! Egyet meg a jólétre! - Aztán hajtottam egyet a whiskyből. Mivel alig ittam a citromos sörből hála a földön fetrengő, szó szerint büdös egyénnek, nem fog egyáltalán ártani.

Elég sokáig ücsörgök a sarokban. A reggelt dél, majd est váltja fel. Eközben több furcsa alak is megjelenik.
Jól gondoltam, hogy nem kis létszámú feladat lesz...pfff...
Mire beesteledik, már rajtam kívül 5 játékos várakozik, Rodrigo-ra. Egyikük-másikuk igen csak kirívó eset, de nem foglalkozok velük. Ekkor ránézek arra a férfira, aki már szintén ott várakozik egy jó ideje. Itala az egyik kezében, lába az asztalon. Másik kezében igencsak érdekes "cigarettát" szorongat. Bizonyára nem legális dolog, legalábbis a szagából ítélve.
Nem is tudtam, hogy itt bent is hozzá lehet jutni az ilyen élvezeti szerekhez...
Már éppen rávettem magam, hogy odamegyek Rodrigo-hoz, mikor nagy puffanással pofára esik az idomár. Szinte mindenki rajta nevet, és még én sem bírom megállni, hogy egy jót mosolyogjak rajta.
Azt hiszem, érdekes küldetés lesz.
Mikor feltápászkodik, odasétál Fiente-hez, és itallal kínálja. Ezt a pillanatot választom arra, hogy a munkaadónk asztali mögött lévő asztalhoz sétáljak, megfogjam az asztalnál lévő egyik széket, és közelebb húzom magam Rodrigo-hoz. Ebben a ricsajban elég nehéz meghallani bármit is, de azért normál hangon odaszólok neki:
- Szerintem már nem fog érkezni senki más. Mit szólna hozzá, ha végre beavatna minket a részletekbe? - kérdezem tőle, s várom a válaszát, semmi mással nem törődve.

Általam megszólított személy nem éppen a kérdésemre felelt.
- Hihihihi. – kuncogok a fiún.
Elméletben fiú, ha van barátnője, de hát kitudja. Eközben egy másik lány jött oda hozzánk.
- Adjon isten Licht. Személyem Angelica Katharina. Macskafülű barátom pedig… nos, fogalmam sincs, mert még nem mutatkozott be. – mosolygok Lichtre – Nagyon szépen köszönöm az információkat.
Eközben a fiú a macskafüles, elindult, de miután egyik dal nem tetszett neki gyorsabbra vette a lépteit, és ügyesen eltanyált. Nem is próbáltam visszafojtani nevetésemre, és még inkább nevettem visszaszólásán.
- Hehe… sok mindennek mondták már… kislánynak is, de nem ilyen törpike mint te. :3 Képzeld, 18 vagyok te kis idomárka. Ja és segítene a nemi dolgok tisztázása, ha nem macskafülekkel szaladgálnál. Ja és ilyen gyenge italoktól még szédelegni sem kezdek. Ha én inni kezdek, azt tisztességes teszem.
Fegyveremet a pulton kopogtattam. Persze előbukkant emiatt az Immortal Objeck, de ki érdekel. Ha valamit nem lehet széttörni, akkor minek vigyázni rá? Elcsípem Licht egyik szólását, egy másik tagnak.
- Uchiha Itachi *.* - mondom viccelődve – Úgy tűnik, mégiscsak létezik. >.<
Jó lehet, hogy ez nem volt szép, de miután láttam az igen népszerű Naruto animét ezt a kis csipkelődést, nem hagyhattam ki. Természetesen néztem volna, ha tényleg így van, de hát.. mindegy. Ha idejött a másik fiú is, rendelek magamnak is egy bort, majd megpróbálom átvetni kezeimet a lány és a fiú nyakán, és közelebb húzni magamhoz őket.
- Na, drágáim, annak örömére, hogy egy küldetésre megyünk, fizetek nektek ezt a kört. Makacs vagyok, szóval ellenkezni nem érdemes. ^^ – mondom széles mosollyal.
Egy koccintás után egy húzásra megiszom az italomat, majd miután fizettem a többiek dolgát is , majd megpróbáltam odaszenvedni őket is a küldiadóhoz.

Le se tojtam a többieket, akik azt az egyet (Asasel) kivéve nagyon nekiestek a piálásnak. Buta kiskölkök! Lehet, hogy vannak köztük velem egykorúak, de nekem még mindig érettebb a logikám, mint a piás kiscsajszinak... aztán majd nemsokára rajtuk keresztül eshetek át, mert kiütötték magukat! Méghogy nem hat rá a pia. Szerintem a tizedik pohár vagy korsó után már azt hinnénk róla, hogy haltot, miközben én vígan elvagyok, mintha nem is ittam volna. Hogy miért? Nyo, mert mi a kanok sokkal jobban bírjuk az alkoholt, mit a nők. Kivételt élveznek azok, akik alig két óra után elázva horkolna a szék alatt. Az éneklő tömeg már a Macskajajt nyomták.
Füstös, mint ahogy én a piáló hármast oda se tojik rám, de elfogadta a piát szó nélkül. A rám fújt füstöt, csak lágy legyintéssel és fapofával elhessegettem az arcomtól. A családi bárunkban is elég sok füst volt a bárban, amíg a kormány el nem határozta, hogy attól kezdve már tilos kocsmákban és bárokban szívni. De addig nagyon hozzászoktam a szivar, a cigi és a joint füstjeihez. Azt hiszem passzív-dohányzó vagyok, de csak ritkán jut be ilyen a szervezetembe, tehát nem fogok száj-, tüdő- és orrrákba (nem tudom, hogy van-e ilyen is, nyehehehe) elpusztulni.
A kivételes kanfajtárs odament, és egyből a témára tért, mire Füstös ránézett:
- Heeeee?! Miről zagyválsz itt nekem, tökmag?
Csak néztem, mint Rozi a moziban. Há' ennek mi baja van? Végignéztem a kanfajtárson.
- Hát azért nem tűnik olyan tökmagnak... de ha ön, jó uram, megvan két méter magas, az teljesen más tészta. - Aztán visszafordultam a megbízónkhoz. - Na de amúgy ön küldött nekünk egy felkérést, nem? Itt van a levél, amit küldött a maga nevével, ni! Tessék csak ránézni!
Azzal elővettem a privát üzenetből lementett levelet, és megmutattam a Füstinek.
Ha az még mindig le se tojik minket, vagy csinál valamit a levéllel (pölö széttépi, eldobja, megégeti a szivarjával, rápöcköli a szivar hamuját, vagy újabb szivart teker belőle), akkor kanfajtárshoz (Asasel)fordulva megvonom a vállam). //Innentől a feltételes módú cselekmények vannak, ha nem jut Rodrigo eszébe, hogy felkérést küldött nekünk XD //
- Hát cimbi, úgy tűnik ennek vagy emlékezet-kiesése van, vagy betépett a szivartól, vagy csak ilyen hülye. - mondtam neki. - Tennünk kell valamit! - Aztán hátraszóltam a hármasnak. - Hé! Nyo! Ti hárman! Gyertek már ide! Ahelyett, hogy ti ott szerelmi háromszöget alkotnátok, inkább foglalkozzatok a megbízónkkal, mert gáz van. Rendeltünk neki piát, és a kolléga is a témára tért, de le se szar minket. Valamivel fel kell hívnunk magunkra a figyelmet, és emlékeztetni őt arra, hogy miért is hívott minket. Valaki valami ötlet? - Ha valaki erőszakkal akarná megoldani, hirtelen kapkodok felé. - Nyáh! Ne! Hülye vagy?! Nehogy már bántsad! Azzal vagy elcseszed nekünk a küldetést, vagy a tag mindannyiunkat elintéz ezért, ha netán életben marad, vagy sokkal magasabb szintű. Semmit se old meg az erőszak!
Regina a bejárat túlsó oldaláról figyelte, mi folyik ott.

Kik itallal kínálták, köszönet képen  egy egyszerű -Heee?! kijelentést kaptak jutalmul. Azonban mikor meghallottam szavait, melyeket hozzám intézett, felcsúszott a szemöldököm:
- Heeeee?! Miről zagyválsz itt nekem, tökmag? - köpi felém.
Agyam vörös ködbe burkolózik, és már épp arcon vágnám, mikor a macskás fiú elkapja kezemet, és ezt kiabálgatja arcomba a zsivajon át:
- Nyáh! Ne! Hülye vagy?! Nehogy már bántsad! Azzal vagy elcseszed nekünk a küldetést, vagy a tag mindannyiunkat elintéz ezért, ha netán életben marad, vagy sokkal magasabb szintű. Semmit se old meg az erőszak!
Jézusom!!! Már ettől is feláll a szőr a hátamon, de megpróbálok lenyugodni, belátva, hogy Macseknak igaza van. Visszafordulok Rodrigo-hoz, és ezt vágom arcába:
- Engem nevezel tökmagnak, Te alkoholista, drogos bunkó?!! A Te neveddel van ellátva ez az üzenet, szóval ne szórakozz velünk, és bökd ki végre, hogy mi a célod azzal, hogy ide hívtál minket!! -üvöltöm arcába. Majd odafordulok Macsekhoz:
- Igazad van. Tényleg kezdenünk kell valamit. De először is a bemutatkozás: Üdvözöllek, SoulKiller vagyok! - mondom neki, s várom válaszát.

Ketten már elkezdtek érdeklődni a küldetésünkről, én még mindig a pultot támasztottam és lassan kortyolgattam az italom, bár igaz így sose jutok sehova, ha magam nyugodt tempójába iszogatom, viszont az is igaz, hogy nem egyedül akartam benyakalni egy üveg bort. Igazán nem lenne probléma abból, ha meginnám egyedül, de mégis csak lány vagyok szóval egyből bekarcolja mindenki a fekete pontot, ha iszom még egy kortyot is, pláne azért is mert küldetésre jöttünk és nem buliba. Bár igaz közbe, már próbáltam üdvözölni az idomárt is aki ügyet sem vetett rám és lelépett, de végül a lány elég szívélyesen fogadott és ketten iszogattuk tovább az italainkat, nem kellet oda menni az asztalhoz ahol a küldetés adónk volt, hisz a pultig lehetett hallani az ipsét, ahogy azt is, hogy fogalma sincs a dolgokról.  A céhtársa nagyon elkalandozott valamerre, mert még nem mutatott életjelet, annak ellenére se, hogy magamhoz hívta és még a borom is hajlandó voltam megosztani vele, mindegy az ő adagja még mindig a pulton pihen.
-Angelica, ugye? (fordultam az ivó társamhoz) Eléggé nagy a gáz a megbízónkkal nem? Egyel talán nincs képbe az ipse, bár igaz a céh társam se nagyon, most vagy megsértődött azon, hogy kinevetted vagy elaludt a Nerve Gear mögött és befagyott a karaktere. (jegyeztem meg kissé heccelődve és sokat sejtető vigyor ült ki az arcomra)
Közben a cicafiú odakiabált nekünk.
- Hé! Nyo! Ti hárman! Gyertek már ide! Ahelyett, hogy ti ott szerelmi háromszöget alkotnátok, inkább foglalkozzatok a megbízónkkal, mert gáz van. Rendeltünk neki piát, és a kolléga is a témára tért, de le se szar minket. Valamivel fel kell hívnunk magunkra a figyelmet, és emlékeztetni őt arra, hogy miért is hívott minket. Valaki valami ötlet?
Na persze lövésem se volt, hogy kéne helyre rázni az ipsét már eléggé off-on volt , már azon a szinten járt mikor nem lehet vele mit kezdeni. A két srác feje csak úgy füstölt, nem tudtak mit kezdeni a fazonnal. Kezdtem úgy érezni, hogy nekem is kéne valami aktivitás mutatni és oda vonszolni magam Rodrigóhoz. Bár a kolléga nő is úgy gondolta mert, már igencsak vonszolni próbált maga után.
Bár igaz nem fejeztem be az italom, de már nem is akartam szóval ott hagytam a pulton a maradékot, majd egy utolsót odaszóltam Itachinak, hátha felébred végre.
- Hé kezdeni kéne valamit a megbízóval, meg most már tényleg mozdulhatnál valamit, ne legyél kuka!
Közben pedig már annál az asztalnál álltam, ahol a megbízónk is elvolt maga világában. Messziről hallottam, hogy a két srác elmagyarázza neki a helyzetet, szóval csak biccentettem a fickó felé, jelezve neki ezzel, hogy én is őt keresem és várnám az utasításokat, fölösleges belebonyolódni és vitába szállni vele, úgy sem fogja fel, majd idővel csak kapcsol a fószer, majd mindenkinek mondva elkezdtem kifejteni az álláspontom, na meg bemutatkozni sem árt.
-Nem hinném, hogy sokat lehetne kezdeni az ipsével, egyszer majd csak felfogja a dolgokat, fölösleges üvöltözni vele, mert vagy fel sem fogja vagy a szívére veszi és lecsap minket. Had dolgozza fel a levelet amit kapott.
-Egyébként én Licht vagyok, bennetek kiket tisztelhetek srácok.
Közbe fél füllel a kedves megbízónkra figyeltem, hátha felköhögi végre miért is hívott ide minket.

A boros üveget a pulton hagytam a fizetéssel együtt. Érdekes lesz ez a mai nap. A lányt, aki később Lichtnek nevezte magát sikerült odavonszolnom Rodrigo bá asztalához, ahol már gyűltek a bajok. A cicafüles drágaság, már megint nagyra teszi magát. Odamegyek hozzá, és mosolyogva mondom neki a következőket:
- Drága kölyök barátom, kinek nagyon nagy a szája. Vedd kicsit vissza magad. Nem vagy se az én főnököm, és másé. Én sem vagyok főnök, de imádok parancsolgatni. – kuncogok – Viszont senkitől sem számítok arra, hogy kövessen. Szóval te csak ne utasítgass. Majd jövünk, ha mi úgy gondoljuk. Viszont, ha annyira menősködni akarsz, játszunk egy gyors menetet. Gyilkosfullánk már régen csípett áldozatot. – mondom kicsit gonoszabb tekintettel.
A bökő hegyéről zöld méreg csöpögött, mely kepeségemmel jött létre, és a padlóra csöpögve, sisteregve eltűnt (persze a padlózatnak nem árthatott). Tudom, most kicsit bunkónak tűnhetek, de ilyen vagyok, akinek nem tetszik, akkor ne figyeljen rám. Szeretem tudatni az emberekkel mi mindent, várok el, és mi mindent nem, szóval örüljön neki, hogy nem estem rögtön neki. A hirtelen haragú gyerek felkeltette az érdeklődésemet. Vajon mit szólna, ha odamennék hozzá, és lenyomnák neki egy csókot? Tudom, hogy rámenős vagyok, és perverz a fantáziám, de ember vagyok, és van nekem rossz tulajdonságom is, mint mindenki másnak, nem hibáztathatnak emiatt. Rodrigo tudatlansága viszont elég érdekes, hisz ha csak nem részegen írta a felkérést, akkor egyszerűen csak feledékeny, vagy csak várja a reakcióinkat, hogy hogyan viselkedünk ilyen helyzetbe. Széles mosolyom semmilyen rágalom ellenében sem olvad, sőt még szélesebb lesz. Tán hülyének tűnhetek, de élvezem ezt a kis galibát.

// a min 250 szóra tessék odafigyelni //

- Én Snowcat vagyok, örvendek - fogok kezet a kanfajtárssal, és ettől kezdve barátságosabban is viselkedtem vele, és a Licht nevű lánnyal is, aki belátta, hogy jobb dolgunk van annál, hogy ezzel a nagy piás pici leánykával issza le magát.
- Örvendek, bájos hölgy - neki is viszonyozom a bemutatkozást. A nagyképűsködő kislány felé csak nemtörődően legyintek oda se nézve, hogy ezzel jelezzem neki, hogy senkit se érdekel, és amúgy sem ő forog a világ közepén. Azt hiszi, hogy mindenkit legyőz, csak mert valami gyengítő potitól csöpög a szánalmas fegyvere. A helyzet az, hogy én enném meg őt reggelire, nyo! Ha nem is, akkor majd Regina. Csak azért nem állok le vele vitatkozni, mert egy: okosabb vagyok. Kettő: erőszak nem old meg semmit. Három: nem bántok lányokat ok nélkül.
- Na törődjetek vele, csak kicsit felhúzta magát a pici lányka, mert mindenki ezzel a taggal foglalkozik, és nem vele - súgtam oda a két értelmesebb társamnak, hogy csak ők hallják.
Rodrigú nagysága elolvasta a levelet, képünkbe fúj egy újabb adag füstöt, aztán pofázik arról, hogy ne szórakozzunk vele. Nyá, ezek szerint tényleg be van állva.
- Úgy tűnik, ez tényleg be van drogozva a spanglitól. - mondtam Asaselnek és Lichtnek. - Ha nem ért a szép szóból, az erőszakból sem fog. Másfelől pedig az a tag, aki pillanatok alatt kivégez minket. Hagyjuk, hadd üsse ki magát jobban a piával és a spanglival, majd másnap reggelre észhez fog térni. Addig is kiveszünk itt egy szobát, vagy egész éjszaka beszélgethetünk.
A két új társamra néztem, miután kiittam a maradék whiskymet.
- Nya, ti ketten benne lennétek egy kis ismerkedésben és tapasztalatmegosztásokban? Persze, a kicsi hercegnő is jöhet velünk.
Hát igen, sajnos egyelőre nincs mit csinálni, verekedni meg semmi értelme, vagy csúnyábban is pofázni, a tag úgysem fogja felfogni. Főleg az végképp nem fog fel semmit a sztoriból, aki ennyire be van állva néhány piától és erős spanglitól. Egy jó dolog van ebben a "küldetésben": szereztem két új barátot, még ha az egyik srác is. Persze van egy másik fiúbarátom is, aki viszont szó szerint kislánynak tűnik és annak a szerepét is játsza, pedig igazából egy srác, aki egyidős lehet, mint én. Fene tudja, hogy Junnak miért tetszik ez az egész komédia, de én mindenkit elfogadok olyannak, amilyen, még a buzik között is vannak jó arcok.

Na, most lett elég ebből az idiótából.
- Pukkadj meg. – szólok oda, bát még mindig mosolygok.
Elégedettségem a továbbiakban csak fokozódott, ahogy Rodrigo beszélt az idomár sráchoz. ha nm lennék ilyen.. udvarias a képébe röhögnék, de inkább ezt hanyagolom. Ehhez a kis angyalkához, mint amilyen én vagyok nem illik az ilyen.. hihihihi… Olybá tűnik, nincs idegzete ehhez, és inkább a többieket hívja félre… a kis hercegnős megszólalására felemeltem fegyveres kezemet, és a fegyveres (középső) ujjamat kivéve ököl beszorítom kezemet. Sztem bőven elég vélemény kinyilvánítás volt felé. Ha elment a helyéről leülök oda én is. Rákönyökölve az asztalra nézek a férfira. mosolyogva kérdezősködök.
- Jó napot uram. Uraságod lenne Rodrigo Fientel? – csak akkor folytatom, ha helyeslő választ kapok, vagy legalábbis olyan reakciót – Nos.. Lenne-e olyan kérdésem, hogy keresett-e játékosokat e szöveggel, hogy.. khm.. – köhintek egyet, majd fény felolvasom a kezembe vett másolatot – Vállalkozó szellemű playereket keresek, könnyen elvégezhető, egyszerű munkára. Akik eget rengető jutalomra vágynak, kérem, mellőzzenek. Kiket viszont érdekel, a Búbánat fogadóban emtalálé… - mondom majd kis mosolyt elengedve magamból hozzáteszem – Azért a végén az a helyesírási hiba kiszúrta a szememet, pedig én se szerettem a helyesírást.
Hátradőlök, majd egy pohárral rendelek magamnak. Ha van még itala Rodrigonak, akkor koccintásra emelem poharam, majd ha koccint, ha nem lehúzom a pohár tartalmát. Jóleső biszergés járja át testemet. Most hogy italkészletemet visszatöltöttem kicsit jobb hangulatba kerültem, és teljesen elfeledkeztem a tökmagról. Érdeklődve figyelem a férfit várom a válaszát, remélhetőleg most, hogy hallotta a levelet, nem fogja a hülyeséget magyarázni, és nekikezdhetünk a küdletésnek… vagy lehet, hogy az a munka, hogy szórakoztassuk őt? Hogy míg mi próbáljuk elkezdeni a munkát már régen nekikezdtünk? Kitudja…

// Bocsi! Mostantól odafigyelek!//

Egy darabig csak állok és figyelek. Majd oda lép hozzánk egy lány, akinek hosszú fekete haja lófarokba van kötve. Így kezdi:
-Nem hinném, hogy sokat lehetne kezdeni az ipsével, egyszer majd csak felfogja a dolgokat, fölösleges üvöltözni vele, mert vagy fel sem fogja vagy a szívére veszi és lecsap minket. Had dolgozza fel a levelet amit kapott.
-Egyébként én Licht vagyok, bennetek kiket tisztelhetek srácok. -mondja.
- A nevem Asasel. És elnézést mindenkitől az előbbi kirohanásomért. Nem nagyon bírom, ha valaki a méretemre vonatkozóan "viccelődik". -válaszolok a lánynak.
Ekkor érkezik meg egy kék szemű, barna hajú lány, aki nem sokkal ezelőtt még a pultnál iszogatott. Ő és Snowcat között lévő csipkelődés a legkevésbé sem érdekel. Ezt kettejüknek kell lerendezni. Egyikőjükhöz sincs semmi közöm. Az azonban már inkább feltűnik, ahogy a kb. korombeli lányt szemei időről-időre végigfutnak rajtam. Ez rettentően zavarba hoz, ezért el is fordulok. Rodrigo válasza Macseknak (Snowcat...bár szerintem egyértelmű ) ismét képes felbosszantani. Még nem találkoztam senkivel, aki ennyire nemtörődöm lett volna egy küldetéssel kapcsolatban. Dühöm hamar elillan, tudván, hogy teljességgel értelmetlen lenne neki állni összeverni ezt az embert, főleg úgy, hogy ki tudja milyen erős is lehet valójában. Snowcat véleménye a lányról szintén el megy a fülem mellett. Igazából elég érdekesnek tűnik a lány. Vajon mire lehet képes? - kérdezem csak úgy magamtól, én sem tudva, hogy pontosan mire is gondolok éppen.
Macsek felajánlja, hogy "szabadidőnkben" társalogjunk, és ismerkedjünk. Személy szerint nem vagyok túlságosan oda az ötletért. Csak úgy nem szoktam senkinek megnyílni. Ahhoz bizonyítania kell. Azonban nem árt megtudni a többiekről valamit, melyet később, ha úgy adódik, felhasználhatok. A lány, aki eleddig még nem mutatkozott be nekem, leül Snowcat helyére, és ugyanazt próbálja elérni akár csak mi. Bizonyára ugyanolyan sikerrel is fog járni. Egy darabig álldogálok még Rodrigo asztala mellett, és hallgatom a lányt, miközben alaposan szemügyre veszem. Nem zavar már ha feltűnik neki, csupán a kíváncsiság hajt. Csinos. Ennyit sikerült megállapítanom. Miután elhallgatott, magam is odamentem, ahol a Licht nevű lány üldögélt, és leültem a vele szemben lévő székre.
- Nos, jómagamnak szintén elég kevés tapasztalata van az ismerkedésben, tehát, ha lehetséges, rád bíznám a kezdeményezést Snowcat! - mondom a fiúnak. Egy kissé kényelmetlenül érzem magam. Nem szokásom ennyit beszélni. Miközben várom a választ, vagy bárminemű kérdést, fél szemem a lányon függ, aki Rodrigo előtt ücsörög. Egyre jobban felkelti érdeklődésem, és ez sosem jó. Legalábbis számomra. És talán Neki sem.

- Ennyi, kicsikém. Maradjunk az én opciómnál. Várunk holnapig, amíg kijózanodik.
A csávó a kicsi piás kislányt is leignorálta, amire kárörvendő vigyort vágtam le. Aztán visszafordultam Asasel és Licht felé, akikkel már egyből kezdtem az ismerkedést. Néma javaslattal egy szomszédos asztalra mutattam, ahová le is ülhetnénk beszélgetni. Elégedetten és büszkén bólintottam Licht véleményére az ismerkedésről, és ezt kifejeztem iránta egy kedves mosollyal.
- Nyo! Kedves, Licht, azt hiszem, mi igazán jó barátok lehetünk még - mondtam mosolyogva a lánynak, aztán döbbenten fordultam Asaselhez, akiről már egyből levágtam a szavaiból ítélve, hogy azt se tudja, hogyan kell ismerkedni. Mintha egy normális ember nézne egy társára, aki azt mondja, hogy sose látott pókot, vagy ilyesmit az életében. Hát jó lenne segíteni neki, mert ha egyszer be akarna csajozni, az ismerkedés-jártasságra igencsak nagy szüksége lesz.
- Hát... értem én, hogy nem nagyon tudsz ismerkedni, na de majd Dr Snowcat megoldja ezt a problémád. Lássuk csak, hol kezdjem. Tulajdonképpen nem nagy knuszt, csak elmondasz magadról annyit, amennyit jónak látsz - Miközben magyarázkodtam, leültem a fiú mellé (ha mindhárman átültünk a másik asztalhoz). - Tudod, hogy például mi a kedvenc színed, hány éves vagy, van-e már csajod, satöbbi... apropó, csajok! Ha netán egyszer szerelmes leszel, randizol vagy csak csupán más szóval élve csajozol egyet, ott is muszáj lesz ám beszélni magadról! A randi olyan, mint egy állásinterjú. Már az első kérdésekre adott válaszok döntenek, bár a kérdések ösztönből jönnek, és a válaszok magadból is. Na mindegy, végül is nem randin vagyunk, nemde?
Sóhajtottam egyet, közben egy pillantást vetettem Rodrigesz Hermandeszre, aki közben a nagy szivarfüstfelhők közt bevágta a szunyát. Ez várt volt amúgy egy ilyen betépett csávónál. Legalább itt leszünk, mikor józanul, de mégis másnaposan magához tér.
- No, akkor beszélek magamról. Ugye már ti is tudjátok, hogy szeretem a macskákat, de ez másodlagos, nyo. A White Rose céh egyik tagja vagyok, és maga a céhvezér a barátnőm., valamint a céhen belül működtetek egy ennél a kocsmánál ezerszer barátságosabb bárt (ahonnan jóformán a drogosokat és a full részeg alakokat kivágok) Szakés Macska Bár néven, de a valóságban is ugyanezen a helyen dolgoztam, csak az meg az apám tulajdona. Korban nem látszik, de tulajdonképpen most decemberben leszek tizenkilenc éves, és tulajdonképpen az igazat bevallva csak szeretek bolondozni vidám hangulat érdekében, ám ha úgy van, akkor elég komoly tudok lenni, harcokban meg ravasz és kegyetlen, ha nincs más választás.
Ennyit azért nem akartam mondani, talán a megbízónk füstjének a hatása váltotta ezt ki belőlem. Regina még mindig kintről figyelte, hogy mit csinálunk éppen. Jó lenne, ha végre bejönne már, hiszen már félreléptem (szó legszorosabb értelmében persze, nem a másik értelemben) a kidőlt tagtól.
- Ja igen, az a hópárduc-vadmacska pedig a társnőm, Regina, csak ő azért nincs itt bent, mert nagyon nem bírja ezt a szagot és a részegek béna koncertjét.

Ahogy Snowcat felvillant egy mosolyt, és közli Licht-tel, hogy bizonyára remek barátok lesznek, egy kicsit felhúzom a szemöldököm. Biztos akarom én ezt? - kérdem csak úgy magamtól. Nem igazán szeretek beszélni, főleg nem magamról, de Licht-nek igaza van abban, hogy jó tudni kikkel dolgozok együtt. Snowcat nyílt, nyálas figurának tűnik számomra, egy kissé túlzottan is. Azonban segítőkész, és ezért nincs okom gorombának lenni vele. Felém intézett szavai meghökkentenek, "Dr. Snowcat" megjegyzése pedig még egy halovány mosolyt is csal az arcomra. Kezdek egyre jobban feloldani, már magam sem tartózkodom annyira a beszédtől, így hát 32 foggal vigyorogva közlöm Macsekkal:
- Köszönöm tanácsaid, bár kétlem, hogy az elkövetkezendő időszakban lenne olyan őrült nőszemély (egy bocsánatkérő pillantást intézek Licht felé, ha esetleg szívére vette volna megjegyzésemet. Angelica felé pedig csak egy kisfiús félmosolyt küldök.) akinek felkelteném az érdeklődését. Ha esetleg még is, hát üzenném előre is neki, hogy jó nagy csípőfogóval jöjjön el az első "randira", mert nem vagyok egy bőbeszédű fajta. Ám úgy nézem most jól megcáfoltam magam. - nevetek a többiekre. Elég furcsán érzem magam, agyamban tompa nyomást érzek. Csak nem sikerült nekem is beszívnom a pali cigijétől?! Komoly cucc lehet ha csak a füstjétől elkábulok. Nos ennyi ideig volt képes lekötni a dolog, már magyarázok is tovább a többieknek:
- Magamról csak annyit, hogy nem vagyok egy túlzott társasági lény (bár bizonyára ez már feltűnt), céhem nincs, és szándékomban áll végig szóló játékosnak maradni. Eléggé hirtelen haragú vagyok, és ha feldühödök, sajnos, nincs aki lenyugtasson. Ekkor nem ajánlatos a közelemben tartózkodnotok, mert nem áll szándékomban bántani titeket - És ezt ne vegyétek nagyzolásnak, de bármi megtörténhet -. Amúgy csendes megfigyelő vagyok, inkább a háttérből figyelem a dolgokat, de ha harcra kerül a sor, én leszek az első, aki lecsap az ellenfelünkre. Amennyiben nem szeretnétek keresztbe tenni nekem, vagy a küldetésnek, minden erőmmel a védelmeteken leszek, ha megtehetem. A barátaimért bármire, az ellenségeimmel szemben bármire képes vagyok. Az indikátorom színe nem zavar, azonban nem fogok csak úgy kedvtelésből más playereket gyilkolni. Nem akarok kikerülni Aincrad világából, tökéletesen megfelel nekem itt minden. Oda kint nem vár senki és semmi, tehát az egyetlen célom, hogy én legyek a legerősebb játékos ebben a játékban. - fejezem be mondandómat. Ekkor már eléggé erős a nyomás a fejemben, egy kissé szédelgek is, de még mindig kedélyesen üldögélek. Nem számít, úgy is hamarosan kitisztulok - gondolom magamban. Ugye nem mondtam túl sokat magamról nekik? - ötlik fel bennem a kérdés, de valami ostobaság már el is terelte a figyelmemet az adott dologról.
- Remélem nem untattalak titeket halálra, és nem hisztek egy nagyképű pojácának, akinek csak a szája nagy! - mondom nekik még, majd várom a reakcióikat beszédemre.