Re: Erdőség #1

by **Shukaku** Szer. Jún. 25 2014, 13:31

Timidus nem olvasott jól le érzelmeket az emberek arcáról, máshonnan pedig nehéz volt, hiszen ezeknek a fura lényeknek se fülük se farkuk nem volt ahhoz, hogy kifejezzék, hogy mégis mit akarnak tenni a következő pillanatban. Mindenhez ki kellett nyitni a szájukat, amiből jelenleg csak az örökös értelmetlen aggodalmaskodás áradt. Azonban ezt a nézést, ezt az értetlen pislogást, amit most Szophie mutatott felé, jól ismerte. Az emberek állandóan értetlenkednek és hülye dolgokat kérdeznek ahelyett, hogy egy kicsit is elgondolkodnának mielőtt megszólalnak. Persze Vezér, aki pet volt, azonnal megértett mindent, és egyet is értett a sárkánnyal. Látszott, hogy kik itt az értelem képviselői.
-Kardforgató, harcos, árnyharcos, íjász. Egyedül ők halhatnak bele azonnal kezdőként, ha öt életet sebződnek. Persze megint feleslegesen aggódsz olyan dolog miatt, amit még ki sem próbáltál. Rengeteget vadásztunk már az első szinten, és a szafarin is azokon a területeken, ahol alacsonyabb szint kell a vadászathoz. Most találtunk először ilyen szerkezetet. Amíg nem tudod, hogy ezeket a csapdákat el lehet-e egyáltalán helyezni kis szinteken, addig ne csinálj ebből ekkora ügyet.
Arra, hogy a lány ilyen könnyen vont párhuzamot a gyerekek és a felelőtlenség között, már Shu is elhúzta a száját. Persze, a gyerekek hülyék és belelépnek a csapdákba, ez egyértelmű. Imádta a felnőttek ilyen felfogását, meg az örökös védelmező szerepet, amit magukra és rájuk akartak erőltetni, hogy fontosnak tűnjenek. Milyen jó volt, hogy ebben a világban már ő sokkal erősebb volt jó pár felnőttnél… persze ettől még nem tudtak letenni erről a szokásukról, hogy felelőtlennek nevezzék őket.
-Megígérem, hogy megpróbáljuk letenni a csapdát a Kezdetek erdejében, és ha sikerül, akkor majd felhívjuk erre mindenki figyelmét. Így jó lesz?

by **Szophie** Szer. Jún. 25 2014, 14:04

Fogalmam sincs, a harcművészt és a lovagot miért is hagyta ki, habár az idomárt valószínűleg azért, mert az alap pontozásunk eleve több életet ad, mint 5 Hp. Valószínűleg akkor a lovag és a harcművész kaszt is. Nem tudom, nem igazán vagyok tisztában ezekkel. Annak idején csak felszínesen futottam végig a többi kaszt leírását, és azóta sem ástam bele magam ebbe a témába, mivel soha eszembe sem jutott, hogy kasztot váltsak. Akkor mégis mi a franc történne Vezérrel? Még belegondolni sem szeretnék. Nem, ez a kaszt a legtökéletesebb számomra, azt pedig elképzelni sem tudom, hogy miután valaki kikeltett egy petet, és nevelgette, hogyan válthat azután egyáltalán kasztot. Ezért más idomárnak lenni. Nálunk ez nem abból áll, hogy egyszerűen a kardot lecseréljük egy íjra. Persze nem akartam veszekedni a sárkánnyal, csak aggódtam, és ezt neki is meg kellett volna értenie. Lassan egyre több érvet sorakoztatott fel az álláspontja mellett, én pedig egy picit megnyugodtam. Persze nem kéne mindig arra gondolnom, hogy mi lenne, ha... A sárkánynak igaza volt, nem kéne - hogy az ő szavaival éljek - ekkora ügyet csinálnom a dologól, amíg nem is ismerem jobban a dolgokat. Feleslegesen aggódom, de furcsa. Nekem még soha nem mondtak ilyesmit, habár tény, hogy kevés dolog van, ami felizgat. Vagy ha van is, akkor az olyan, hogy megtartom magamnak. Ilyesfajta vitákba ritkán bonyolódom, mint a mostani.
Végül az nyugtatott meg a legjobban, amit Shukaku mondott. Elmosolyodtam, és vidáman bólintottam egyet.
- Jó lesz, köszönöm. - ezzel le is kívántam zárni a témát, és egy új felé kanyarítani a beszélgetést.
- Emlékszel még, hol hagytuk abba a beszélgetést legutóbb? Mielőtt elfutottál szarvasozni. - kuncogtam. - A petekről beszélgettünk, meg olyasmikről, amit te tudsz róluk, de én mondjuk nem tudhatom.. És megkérdezted, hogy biztosan akarom-e, hogy mesélj erről, mert nem szeretnéd, hogy megharagudjak.. Szóval... nem fogok megharagudni, ígérem. De kíváncsi vagyok. Talán segíthetnél jobban megérteni Vezért.. Tudod én nem nagyon értek az állatokhoz, habár odakint - utaltam a kinti világra - voltak kutyusaim, de én még akkor nagyon picike voltam, és inkább apu nevelte őket, mintsem én. - ekkor azonban deja vu, hirtelen meghallottam magam mögött valamit a bokorban. Legutóbb is egy állatka zavarta meg a beszélgetést, most is.
- Egy pillanat. - mondtam, és reméltem, hogy közben megvár most, és nem fut el megint egy szarvas után.. Lopakodva a bokor elé mentem, míg Vezér a másik oldalra, aztán ő hátulról megijesztette a vadat, hogy az felém fusson, én pedig futtában elkaptam. Legalábbis ez volt a terv. Csakhogy az elefánt - egy hatalmas bokorról volt itt most szó - annyira megijedt, hogy majdnem eltaposott, így aztán menekülnöm kellett előle. Persze elég sok pontot tettem a gyorsaságomra hála Istennek, és végül sikerült egy pillanatra hozzá érnem.. De azért elefánt? Itt???? Kissé értetlen fejjel meredtem a néztem az elszelelő mob után..

by **Shukaku** Szer. Jún. 25 2014, 14:43

Az észérvek mindig győznek olyanokkal szemben, akik nem túlságosan hülyék, hülyékkel pedig ugye nem éri meg vitázni, ezen az alapon nyugodva pedig Timidus két dolgot tudott meg. Egyrészt, hogy meggyőzte a lányt, mivel az elhallgatott és beleegyezett a javaslatukba, másrészt, hogy ő sem tartozott a hülyék közé, legalább is nem mutatta eddig sok jelét annak, hogy túlságosan idióta lenne. Mindössze az a logikátlanság és kuszaság jellemezte, ami minden emberre jellemző volt, emiatt pedig nem lehetett rá haragudni.
Őszintén szólva Shu egyáltalán nem emlékezett arra, hogy hol hagyták abba a beszélgetést. Legszívesebben elfeledte volna azt az egész napot, hála Daneenak. Arra emlékezett, hogy probléma adódott a magázódásból, meg arra, hogy Szophie megsértődött, de most meg pont azt kérte, hogy meséljen neki. Ez jó volt, Shu nagyon szeretett mesélni az állatokról, de az volt a bibi, hogy fogalma sem volt, hogy miről meséljen. Ha feltűnt egy állatka, például mint pár perce a cickány, akkor eszébe ötlöttek ilyen érdekességek, amikről beszélni tudott… de az, hogy meséljen az állatokról… pff! A Földön jelenleg tízmillió faj él a magasabb szerveződési szinteken, és akkor a baktériumokat bele sem számolta. Ha most ebből mondjuk csak a szárazföldieket nézik, az még mindig hat egész öttized millió körül mozog, ami még mindig egy picit sok, és nem valószínű, hogy lenne annyi idejük. Azonban amíg ezen gondolkodott, a lány Vezérre terelte a szót, amivel jelentősen megkönnyítette Shu dolgát. Már éppen válaszolni akart, amikor Szophie úgy döntött, hogy most ő lép le, egészen egy bokorig… és utána elefánt. Shu ugyanolyan csodálkozva nézte a vadat, ahogyan a többiek is, Timidusnak viszont két dolog jutott eszébe. Egyrészt, hogy mennyi húst lehet egy ilyen hatalmas állatból szerezni, másrészt, hogy mekkora lehet az a kígyó, ami a könyvben megevett egészben egy elefántot. Amikor Shu azonban feleszmélt, egy párat pislogott még, majd elmélkedni kezdett.
-Ez nem egy bika volt, márpedig azok szoktak csak egyedül járkálni…
Óvatosan odalopózott a bokorhoz, és félrehajtotta az ágakat. Igaza volt, a tövében a nagyhoz tartozó minielefánt lapult meg.
-Engedjetek neki utat… nem lenne jó, ha a másik visszajönne érte…
Kis nógatással kitessékelte a borjút a bokorból, aki el is indult abba az irányba, amerre Szophie elefántja robogott el.
-Cickány, csapda, elefánt… csupa olyan állat, akikkel eddig nem találkoztunk...
Mosolyogva merengett maga elé, és örült, hogy mindez azt jelzi, hogy Kayaba bácsi még mindig tartogatott meglepetéseket a számukra.

[ Itt is egy elefánt Very Happy

]

by **Szophie** Vas. Jún. 29 2014, 20:59

Fogtam egy elefántot. Egy bokorban... Ez a tény valahogy letaglózott egy pár pillanatig. Sőt, talán pár percig is. Igazból csak álltam, és pislogtam a porra, amelyet maga után hagyott az állat. Még a tenyeremben éreztem a bőrét, amelyet megérintettem. Nekem.. nekem tényleg a kezemhez ért egy elefánt! Vagyis a kezem ért egy elefánthoz.. És.. Itt! A bokorban. Az erdő közepén! E-le-fánt! Közben persze fél füllel hallgattam Shukakut, és a fejtegetését az elefántok szokásairól. Vagyis arról, hogy nem szoktak egyedül járni a nőstények.. A következő pillanatban egy újabb, kcsi elefánt rohant el mellettem. Már amennyire kicsinek lehetett ezt nevezni. És én természetesen meg sem lepődtem... Na jó, de. Egy elefánt még oké. De kettő?
- Nézzük már meg, nem lapul-e még egy egész csorda a levelek alatt. - vigyorodott el Vezér, már amennyire azt a vicsort annak lehet nevezni. Nos igen, igaz, ami igaz, egy ekkora bokorban egy elefántnak jól el kellett bújnia. Vagy legalább tökéletesen kellett lopakodnia. Vagy nem tudom. Hogy fért el egy ekkora bokorban? Hogy voltam ennyire... figyelmetlen? Hiszen az ember csak észreveszi, ha mellette a bokorban egy ELEFÁNT lapul.
Lassan - tényleg nagyon lassan - kezdett visszatérni az élet az arcomba, miközben felfogtam, hol vagyok, miért, és hogy egyáltalán ki is vagyok.. A következő pillanatban viszont nagy hirtelen elmosolyodtam, és Shukaku mellé léptem.
- Szóval.. hol is hagytuk abba? - kérdeztem magamtól, majd rájöttem, és akkor hirtelen folytattam. - Szóval mit tudsz a farkasokról? És úgy alapjáraton van valami különlegesség a petekkel kapcsolatban, amire rájöttél még? Vagy Timi osztotta meg veled.. Vagy.. vagy.. Szóval Vezérrel kapcsolatban.. - modntam összevissza a dolgokat, mert pontosan én sem tudtam, mire is vagyok kíváncsi. Akármire, ami hasznos lehet a kapcsolatomat nézve a petekkel. De tényleg akármi és minden érdekelt..

by **Shukaku** Hétf. Jún. 30 2014, 06:41

Shun nem annyira a meglepődés és a döbbenet, mint inkább az öröm érzése lett úrrá, hiszen az elefánt megjelenésében ő mindösze Kayaba eddig is csodálatos művének a kiteljesedését látta, és boldog volt, hogy megtudta, hogy egyáltalán nem fedezte még fel az összes állatot, és akármennyit járkálhatnak ő és Timidus a szinteken, ez a mesevilág mindig tartogat majd számukra meglepetéseket. Szerencsére volt ideje ezen ámuldozni, mert Szophie viszont láthatóan leblokkolt a nagytestű emlős láttán, de a kérdése így is elért hozzá, így hát felcsapta a füzetét, és elkezdett mesélni.
-Ugye azt tudjuk, hogy a farkas nem egy ritka pet, de két faja ismert mind a pete között, mind a mobok között. Van ugye a sima farkas, mint Vezér, és van a démonfarkas, aki a könyv szerint ritka pet. Ami érdekes, hogy a mobok között is kettő van belőlük, ugye ott is van sima farkas az elsőtől a hetedik szintig, és van ezüst farkas, a tizenegyediktől a húszadik szintig.
Itt közelebb hajolt Szophiehoz, hogy Timidus ne hallja a súgdolózást.
-Valószínűleg Kayaba bácsi szereti őket és a sárkányokat, és azért tett belőlük ilyen sokat a világba.
Majd újra hangosan folytatta.
-Ha jól látom Vezér egy sarki farkas, ami… canis lupus a farkas… és akkor artis… azt hiszem… canis lupus artis, de ez nem biztos. Szóval mivel sarki farkas, ezért szereti a hideget… remélem sokszor elviszed valami hideg helyre. Igazából nem is jó, hogy itt van, mert biztos nagyon melege lehet… vagy szoktad nyírni a bundáját? Sajna sok ember egyáltalán nem gondolkodik a kutya választás előtt, és huskyt tart például lakásban, meg meleg éghajlaton… állatkínzás…
Kicsit megrázta a fejét, hiszen máris elkalandozott, így hát megpróbálta ott folytatni, ahol kellene.
-De… Kayaba bácsi biztos úgy találta ki, hogy Vezér itt is jól érezze magát, ha már itt van. De… azért figyelj arra, hogy neki sokkal hidegebb helyen kellene élnie. Ha megnézed, akkor a fülei is és a lábai is kisebbek, mint egy átlagos farkasnak, és ez a hideghez való alkalmazkodás miatt van. Ha láttál már sivatagi rókát, akkor neki viszont hatalmas fülei vannak, hogy hűtse magát. Jól ki van találva. Igen… szóval farkasok… tehát ugye falkában vadásznak, főleg ugye északon, hiszen ott még nehezebb megélni, így szükségük van egymásra… mondjuk nem tudom, hogy ez mennyire igaz Vezérre, mert például Hisame nagyon megörült, amikor Timidussal találkozott, Timi viszont nem az a közösködős fajta. Jól elvan egyedül is, vagy velem kettesben… de nekem ugye sokkal nehezebb dolgom volt a sárkányokkal, mert róluk nagyon keveset lehet tudni…

(Engedem, hogy közbevágj. Shu a végtelenségig képes beszélni az állatokról. )

by **Szophie** Hétf. Jún. 30 2014, 17:10

A következő pillanatban már Vezér is mellettem csücsült, és vártam hogy Shukaku vajon mit tud mondani róla. Ezt elsőre furcsálltam, de aztán kicsit jobban is belegondoltam, és ami azt illeti, én is izgatottan hallgattam volna egy elemzést, meg információkat magamról. Ez talán a petnek is egyfajta önismereti teszt. Persze tudja azt magáról, amit tud, ez csak természetes, ismeri önmagát. De egy kívülálló személytől hallani ezeket mégis érdekesebb. Mind a ketten a lányra emeltük figyelő tekintetünket, és én készen álltam arra is, hogy jegyzeteljek, ha kell.
Van ugye a démonfarkas, mondta a lány, és ekkor Vezér a szavába vágott.
- Mint Hati. - pattogott. Igen, mint Hati.. ha ő még él egyáltalán. Askr nélkül fogalmam sincs, mi lehet vele. Sad

Egy kicsit elszomorodtam a név hallatán, de egy csöppet sem ingott meg a figyelmem ettől, ugyanúgy koncentráltam tovább.
- A sima farkasokon belül is különböznek. Az enyémnek az a teljes neve, hogy Hófehér Farkas. Amikor kikelt, nem csak annyit írtak, hogy farkas bébim van, hanem hogy Hófehér Farkas bébi. - vágtam én is a szavába a lánynak a következő pillanatban. Viszont közben egy kicsit bűnbánóan is néztem rá, hiszen nem akartam csak így megzavarni a butaságaimmal. Ez talán nem is volt annyira fontos..
A következő mondatán viszont mosolyognom kellett. Lehet, hogy ez az oka, sosem tudhatom.
- Vagy csak mert mi kivételesen nemes faj vagyunk, azért. - vágott újra bele Vezér, én pedig csak a szememet forgattam a hallottakon. Nem először hallom ezt a kivételes faj dumát, és azon sem lepődök már meg, hogy mennyire beképzelt az én kis állatkám.
- Canis lupus arctos. - vágtam most én bele.. Nem, nem tudjuk csak így szó nélkül hallgatni. Mi már csak ilyenek vagyunk.. - Megnéztem egy könyvben. - sütöttem le újra a szemem.
- Igen, az vagyok. - húzta ki magát Vezér.
Viszont a következő pillanatban kicsit megijedtem. Nagyon ritkán járunk hideg helyekre, mivel elég kevés van belőle. Persze tudtam róla, hogy a farkasom kedveli az ilyen helyeket, és hogy ő nem az a fázós típus, de.. de.. Sosem mondta, hogy szenvedett volna a melegebb szinteken. Persze tavaly nyáron - jól emlékszem - elég nehezen viselte az időjárást, és a tél a kedvenc évszakává lett nagyon gyorsan.. Viszont egész nyáron nem gondoltam arra, hogy talán elvihetném hideg helyre. Sokszor megfürdettem hideg vízben, és nem engedtem a Napra.. sőt, akkoriban csak éjszaka jártunk el közösen otthonról, de... akkor is. Most én is egy olyan gonosz husky tartónak tartottam magam. És rossz érzés volt.
- Vezér.. Vezér tartja magát a magányos farkas gondolathoz. Viszont szereti a társakat... néhányat. Hatival annak idején jól kijött. De mondjuk nem is olyan régen találkoztunk egy lánnyal, akinek szintén volt egy farkasa, vele viszont nem tudtak megférni egymás mellett. Folyamatosan csak bizonygatták, hogy melyikük a jobb, meg..
- Mert én is vagyok a jobb. Szánalmas volt az a nő.
- Szóval.. ez volt, és a végén Vezér próbált tanácsokat osztogatni..
- Mert ráfért. Csöppet sem viselkedett úgy, ahogy egy farkashoz illene.
- És akkor is még veszekedtek, pedig én megpróbáltam őket leállítani..
- Nem tehettem róla. Értetlen volt.
- Szerintem ennek köze lehet a falkavezér gondolathoz is.. Hogy.. hogy.. talán.. próbálták eldönteni, hogy melyikük az erősebb, és hogy melyikük lesz az irányító, vagy ilyesmi..
- Természetesen én. A nevemben is benne van..
- Szóval látod..

by **Shukaku** Hétf. Jún. 30 2014, 18:16

Shu egyáltalán nem viselte rosszul, hogy a szavába vágtak, sőt különösképpen örült neki, hiszen ez egyrészt azt jelentette, hogy Szophie is utánanézett a pettel és a farkasokkal kapcsolatos dolgoknak, ami odaadó és törődő társat sejtetett, vagy legalább is olyasvalakit, aki fontosnak ítéli tudni, hogy ki van az oldalán, másrészt pedig azt mutatta, hogy kettejüket tényleg érdekli az, amit az idomár mond. Minden alkalommal türelmesen megvárta, hogy a páros befejezze a mondandóját, és hozzá is fűzött részleteket, mielőtt folytatta volna, bár a kifejtősebb részeket a végére hagyta. Így tehát csak bólintott Hati nevére, hiszen biztos volt abban, hogy bár ő nem ismeri, de ők ketten tudják, hogy ő démonfarkas… bár ezt a témát nem akarta feszegetni, mert Szophien látszott, hogy valamiért elszomorítja az emlék. Bocsánatot kért a tévedéséért, és persze ő is végig jegyzetelt.
-Hmm… a könyvben, mármint a Bestiáriumban nincs benne, hogy a farkasok különböző alfaja különböző csoportba lenne sorolva, de ha a menü is úgy írta ki, hogy Hófehér Farkas, akkor biztosan fontos jelentése van.
Kicsit elgondolkodott, majd megcsóválta a fejét.
-Nem tudom, hogy melyik faj lehet a nemesebb, vagy azt, hogy van-e egyáltalán ilyen. A farkasok faja természetesen valóban nemes, de nem tudom, hogy különlegesen nemes lenne-e.
Kicsit kuncogott, de egyáltalán nem úgy, hogy Vezért nevesse ki, majd tovább folytatta.
-Az a lány Haruka volt ugye? Nanami Haruka és egy farkas, akit Inunak hívnak. Mi is találkoztunk velük.
-Óvatlan, és valóban nagy a szája. Elmesélték ők is a történetet… bár ők azt mondták, hogy ti ketten kezdtetek el verekedni, és azért őket dobták ki a cukrászdából…
-Igen, igen. Mindegy…
Próbálta a lány terelni a témát. Ő nem szívesen osztotta volna meg, hogy a másik fél milyen nézőpontból látta, vagy mesélte el a történetet, de Timidus nem nagyon foglalkozott ezzel, ő csak őszinte volt.
-Szóval ha Vezér magányos farkas szeret lenni, akkor hasonlíthat Timire. Ő is állandóan utasításokat osztogat, és csak akkor tud csapatban dolgozni, ha az a csapat jól szervezett, és egymás alá dolgoznak…
-Mi az, hogy csak akkor? Nem csak akkor tudok, csak más esetben nem érdemes. Nem állok egy csürhe élére, ez egyértelmű.
A sárkány is kihúzta magát, majd a farkasra pillantott, remélve, hogy felőle valamiféle bajtársias megértést fog majd tapasztalni, cinkostársra lel benne.
-Inuhoz képest valóban Vezér volt a magasabb szinten, a kölyöknek nem volt joga irányítani. Tapasztalatlan és kapkod. Nem minden kölyök ilyen, ezt láttuk Draconiában is, de általában a szintekkel tapasztalat is jár.
-Igen… vagy legalább is kellene…
-Az viszont, hogy egy veled egy szinten lévővel is kiállnád-e a próbát, már nem olyan biztos.
Villantott egy vigyort a sárkány a farkas felé, olyasfajta játékos kihívó tekintetet.
-Persze nem hiszem, hogy egy szinten lennénk. Láttalak harcolni, magasan felettem állsz. Jelenleg. Ha majd utolérlek, akkor viszont meg kell küzdenünk.
Már a sárkány pillantásából látta a lány, hogy miben mesterkedik, és szavak nélkül próbálva leinteni a lehetséges konfliktust, a pet fejére helyezte a kezét.

by **Szophie** Hétf. Jún. 30 2014, 20:05

- Igen, ott nincs külön kiemelve.. - egy csöppnyi kedvtelenség érződött a hangomban, ahogyan ezt mondtam. Nem szerettem, ha Vezért sima farkasként emlegették, együtt a többivel. Ő különleges. És ezt Ő maga is tudja. >.> Most már csak az kell, hogy utolérjük, sőt, leelőzzük Rent, és Regit, hogy a top első pet legyen, és elérkezünk a tökéletes beképzeltség szintjére. Cool

Egyébként megérdemelné a farkasom, amennyit dolgozott ezért, egyszerűen csak ezt én magam nem akarom bevallani neki, mivel úgy csak még beképzeltebb és elviselhetetlenebb lenne. Még a mostaninál is. Persze fogalmam sincs, milyen lenne, ha a legerősebb lenne. Talán akkor leállna a folyamatos fejődni vágyással is, és keresne más, értelmesebb célt. Vagy nem. Fogalmam sincs. Egyszer el kell majd érnem ahhoz, hogy megtudjam. De attól tartok, ez nem olyan egyszerű. Én csak egyre bénábbnak és bénábbnak éreztem magunkat a többi frontharcoshoz képest, és itt nem is olyanokat értek, mint Hinari és Anat, akik alapból nagyon erősek, sokkal inkább gondoltam olyanokra, mint Alex. Annak idején a küzdőtéren még sokkal erősebbek voltunk nála. Most viszont mintha csak ő is felemelkedett volna egy olyan fontos személlyé, mint a céhvezérek. És ezt nem csak nem értettem, hanem gyűlöltem is emiatt. Mert én nem voltam képes így felemelkedni. És Vezér ez miatt gyűlöl talán engem. Ez miatt akar folyamatosan harcolni és fejlődni. Az én hibám, hogy még mindig Renék a legerősebbek.
Na de vissza a mostani helyzethez...
- A farkasok különlegesen nemesek. Csak ezt nem írják, és nem mondják. Azt hitte Kayaba bácsi, hogy ezt már minden ember tudja. És mivel Ő nem írta, így az én feladatom, hogy erről felvilágosítsam az embereket. - elmosolyodtam, és ez a mosoly főleg a megnevezésnek szólt, amit az előbb Shukaku használt, most pedig a farkasom vetet át.
- Igen, ők ketten voltak. Nem, az úgy volt, hogy a két farkas összeveszett, nagyon hangosak voltak, és elve rossz szemmel nézett ránk a pincérnő, aztán próbáltam megmondani Vezérnek, hogy hagyja ezt abba, amire tényleg elkezdtünk verekedni, és közösen végül mindannyiunkat kiraktak. - megvontam a vállam. Ha a lányok úgy látták, hogy a mi hibánk volt, akkor ez van. Persze nem szeretem, ha ilyen rossz fényben tüntetnek fel minket, viszont tényleg volt közünk hozzá, hogy kiraktak akkor minket. Ez van, egy cukrászda kitiltás nem a világ. Van még vagy ezer..
- Inukami hibája volt. Értetlen, és ezért..
- Most már mindegy is.. De... mondtak valamit? Megsértődtek? Mert.. mert nekem ott nem úgy tűnt, mintha Haru haragudott volna. Viszont ha haragszik, akkor meg szeretném beszélni vele a dolgot..
- Nem érdemes. Úgyis elfelejtik..
- Dehogyis, ne legyél ilyen.
- Inkább csak te ne akard, hogy mindig mindenki szeressen. - most ezt jól megkaptam. Inkább nem szóltam vissza semmit, habár nem volt teljesen igaza. Én egyszerűen csak nem szerettem, ha valakit megbántok, akit nem is akartam. Persze ha szánt szándékkal teszem, az más. Viszont így.. Inkább beszéljük meg a félreértést, és ha ténylegesen van oka a dolognak, akkor elfogadom, hogy összevesztünk. De addig nem.
A lány szavaira csak bólintottam, habár Vezér csapatban sem igazán szeret dolgozni. Persze hozzájárulhat ehhez az is, hogy nem tartja alkalmasnak a társait társaknak.. Igazából tényleg úgy tűnik, mintha fontos lenne neki is az ilyesmi. A bossharcokon is ezért érzi jól magát. Mert ott összeszedett a társaság - már amikor. Persze ott is szörnyűnek találja, ha nem rá switchelnek, mint a legjobbra, de ott sosem szokott akadékoskodni, mint máshol. Ez van, na.
Vezér egyetértően pillantott Timidusra, és ő is kihúzta magát.
- De nem is viselkedett úgy, ahogy egy farkasnak kellene. Én kicsi koromban is nemes voltam. - fejemet ingattam a petem válaszára, majd nemet intettem Shukakunak, jelezve, hogy ez nem teljesen így volt. Persze Inukamira nem teljesen hasonlított, annál inkább csak rosszabb volt. Úgy értem, akkoriban mindenkit meg akart támadni, meg be akarta bizonyítani, hogy erősebb nála. Ha meg nem volt erősebb, akkor úgy fogta fel, hogy tanult valamit. De a lényeg, hogy kötözködő volt, még a mostaninál is jobban..

by **Shukaku** Hétf. Jún. 30 2014, 20:55

-Ha nincs, hát nincs. Emiatt ne szomorodj el.
Vonta meg a vállát a lány mosolyogva, és úgy tartotta a füzetét, hogy a lány is láthassa. Tele volt ábrákkal, ide-oda nyilazott feliratokkal és rengeteg szöveggel meg számokkal.
-Már akkor észrevettem, hogy a Bestiárium hiányos, amikor először a kezembe vettem. Igazából teljesen felesleges lenne külön kiemelgetni, hogy melyik pet miben különleges, mert mindegyikük egyedi. Még egy szürke farkas is különbözik egy másik szürke farkastól annyira, hogy akár teljesen más fajba is tartozhatnának. Ott van például Anika és Timidus. Igaz régen találkoztunk velük, de ő hiszékeny volt, naiv, ráadásul teljesen alárendelte magát az idomárjának. Timidus ilyet sohasem csinált, pedig mindketten tollas sárkányok. Hisame és Timidus pedig még ennyire sem hasonlít, mert ők már csak annyiban egyeznek, hogy sárkányok. Persze közös jellembeli tulajdonságaik lehetnek, de ez inkább azért van, mert biztosan hasonló dolgokat éltek meg…
Picit elgondolkodott, de még nem ismerte annyira Vezért ahhoz, hogy rájöhessen, hogy mennyire igaza van. Timidus pont ugyanúgy kereste az ellenfeleket, amiképpen a farkas. Jelenleg azzal foglalatoskodott, hogy a céhvezéreket, de minimum az idomárokat tisztességes küzdelemben maga mögé utasítsa. A győzelmet győzelemnek értékelte majdnem minden esetben. Jelenleg már több mint tíz győzelmet aratott, igaz nem mindegyikben jutottak el ténylegesen ahhoz, hogy küzdőtéren méressék meg magukat, de ha ezeket az eseteket számolta, akkor is nyolc nyereséget könyvelhetett már el. Ha döntetlenre jutottak, vagy kiegyeztek azt gyakorlásnak tudta be, ha esetleg pedig veszített, azt ugyanúgy tapasztalatszerzésként értékelte, amiképpen Vezér is. Mindössze akkor ismert el volna vereséget, ha éles helyzetben, kockáztatással, Shu veszélybekeverésével járt volna az, ha veszít. Ilyenbe azonban, ahol valóban veszélyben lehetett az életük sohasem bocsátkozott, mert a fő feladata a lány megvédése volt. Egy nem megnyerhető harcot nem érdemes megvívni, ezt minden jó hadvezér tudta. Haru esetével Shu már nem nagyon akart foglalkozni, így Szophieval egyetemben ő is igyekezett ugrani a témát.
-Igen… tényleg mindegy. Haruról nem hiszem, hogy megsértődött, nem láttam rajta. Inu viszont mintha pikkelne rád, Vezér. De szerintem is csak dac, majd biztosan elmúlik.
Kettejük vitájába nem kívánkozott belebocsátkozni, így hát bőszen hallgatott, Timidus azonban kihasználta a szituációt. Természetesen úgy szólalt meg, hogy azt csak a farkas érthesse.
-Tudod Vezér, azért egy dolog igaz lehet abban, amit Inu mondott. Szereted hallani, ha dicsérnek, és szereted dicsérni magadat. Ezért is jöttél most ide. Ez persze nem hiba. Ha azonban emiatt elszalasztasz egy lehetséges vadat, az már az.
Elvigyorodott, felszökkent a levegőbe és lecsapott a pár méterre elbaktató bölényre, amit Vezér a gyorsasága miatt akár el is orozhatott volna előle, ha odafigyel.

[bölény]

by **Szophie** Csüt. Júl. 03 2014, 11:49

Bólintottam. Értettem, hogy a lány mit mondott. Nincs két egyforma pet, és ennek oka lehet az, hogy eleve különböző jellemmel vannak megáldva, ahogy különböző idomárokkal közösen is nevelkedtek. És persze még mindig tartom magam az állásponthoz, hogy Vezér nem csak úgy lett olyan, amilyen, hanem ennek előre eldöntött oka van. Minden idomárhoz olyan pet került, aki tökéletesen kiegészíti, ha rendesen bánnak vele. Legalábbis én így gondoltam. Nekem szükségem volt valakire, aki ösztönöz a harcra és fejlődésre, mivel magamtól ezt soha nem tettem volna meg. Így kaptam egy Vezér kaliberű petet. És ezt már többször láttam másoknál, habár nem mindenkire volt jellemző. Ezt az eltérést persze a rossz nevelésnek, vagy egyéb konfliktusoknak is betudhatjuk, vagy - mint esetemben - az idomárnak szüksége volt arra, hogy a petjével ne legyen egy hullámhosszon. Ez miatt a feltétel miatt nincs két egyforma pet, ahogy két egyforma ember sincsen.
- Miket írtál fel oda? - kérdeztem a lányt, ránézve a jegyzetfüzetre, amely kis nyilacskákkal volt tele, sőt, mintha még számokat is láttam volna ott. Elég érdekes volt, legalább úgy nézett ki, mint egy tervezetem a havi kiadásokról. Vagy valami hasonló..
Felsóhajtottam, és egy kisebb kő esett le a szívemről. Akkor legalább azzal nem kell foglalkoznom, hogy Haru-chantól megtudjam, mi a baja velem. Mivel nincs baja velem. Vezért pedig egy csöppet sem érdekelte, hogy Inu mit gondol róla. Még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy reagáljon valamit a tényre, egyszerűen megrántotta a fülét - talán ezt is csak azért, mert egy légy szállt rá, vagy ilyesmi -, majd neki állt veszekedni velem, arról, hogy ne akarjam azt, hogy mindenki kedveljen. Jellemző.>.>
Nem tudom, mit mondott a sárkány Vezérnek, de egy rövid ideig mintha idegesnek tűnt volna. Talán kioktatták. Biztosan az előbb elkapott bölénynek van hozzá valami köze.. Nem is baj, ha végre valaki kioktatja a petem, már ráfért.
- Csak tesztelni akartam, te látod-e. - húzta orrát fel Vezér, habár egyértelmű volt, hogy ez nem igaz.
- Viszont ezt nem vetted észre. - kezdett el sprintelni hirtelen, majd egy bokorba vetette magát, és előttem a számláló újra ugrott egyet. Fogott valamit.

[denevér]

by **Shukaku** Csüt. Júl. 03 2014, 12:37

A lány felnézett a füzetéből, egy pillanatra zavartan pislogott, majd megrázta a fejét, elpirult, és úgy tartotta a füzetet, hogy a lány is láthassa. A lapon már ott virított egy farkas skicce, persze csak nagyon kezdetleges állapotban, pár vonallal, és néhány sornyi jegyzet, amit eddig Szophietól megtudott.
-Csak… felírogatom, amiket megtudtam, meg amiket látok. Az összes petről készítek jegyzeteket, meg a mobokról is. Nagyon érdekesek… Timidust például meg is tudtam mérni, a marmagasságát, a súlyát, a szárnyfesztávolságát, meg mindent. Mielőtt fejlődött, meg miután fejlődött, és majd ha megint fejlődik, akkor újra. És követem azt is, hogy miket tud, hogy a képességei mikor aktiválódnak, meg amikor repülni tanult, az is nagyon érdekes volt, meg a szavakat amiket megtanul… szóval mindent…
És valóban mindent fel írt, csak az volt a szerencséje, hogy a füzet nem hagyományos módon tárolta az adatokat, hála annak, hogy egy digitális világban voltak, akármennyit írt, mindig volt benne újabb lap, közbeilleszteni is lehetett pár érintéssel, mintha egy lefűzőmappa lenne, ráadásul a mérete sem változott, így soha nem kell majd több kötetes enciklopédiákat magával cipelnie. Még a kutatást is sokkal jobban támogatta ez a világ, mint a kinti. Bár kint is lehetett volna digitális példánya, egy tablet, vagy valami, ő sokkal jobban szerette a könyveket, az érintését, azt, ahogy a ceruza serceg rajta, és most hála Kayabának, mindkettő példány előnyeit ötvözte neki, és még rá is talált a piacon. Ilyen füzetet nem minden boltban lehetett kapni.
-Majd később megrajzolom teljesen, és kiszínezem, vagy fotókristállyal szoktam még dolgozni néha…
Timidus természetesen nem hitte el a farkas meséjét, de fel sem háborodott rajta, csak vigyorgott magában.
-Te is tudod, hogy ez nem igaz. Egyébként van keresés, észlelés és nyomkövetés jártasságunk is. Elég magas szinten, szóval hidd el, hogy látom és észreveszem a dolgokat.
Arra, hogy nem vette volna észre a denevért, csak megforgatta a szemeit, de meg se moccant, nem is próbált versenyezni a másik pettel.
-Meg kell válogatni, hogy melyik vadra érdemes lecsapni, senkinek sem végtelen a kitartás pontjai.

by **Szophie** Csüt. Júl. 10 2014, 20:47

- Húú.. Ez hasznos dolog. - dicsértem meg a lányt, nem kevés tisztelettel a hangomban. - Esetleg.. - egy ötlet jutott az eszembe, és rögtön meg akartam osztani a lánnyal. - Esetleg segíthetnék neked én is valamennyit. Mondjuk ugyanezeket megcsinálhatnám Vezérrel, és elküldhetném neked az adatokat. Hogy teljesebb legyen a listád. - tekintetem a farkasomra emeltem, aki morcosan nézett rám ugyan, de fülét oldalra csapta, ezzel tudtomra adva, hogy neki ugyan mindegy, minden hülyeségre hajlandó, ha megkapja rendesen a napi mob adagját.
Én lusta lennék ilyen dolgok vezetésére. Viszont a lánynak szívesen segítek ebben, ha szeretné. Persze ne érezze kötelezőnek, ha csak a saját sárkányát akarja ennyire részletesen, a többiről elég csak felületesen, akkor nem fogom ráerőltetni a fölös munkát.
Egyáltalán eszembe sem jutott, hogy mégis hogy fért bele ennyi adat a füzetébe, vagy hol tárolja mindezt. Annyit tudtam csak, hogy támogatni akarom ezt a lelkes kislányt a kutatásában, méghozzá igen hasznos kutatásában. Hiszen én magam is egyre inkább úgy gondoltam, túl keveset tudunk még a petekről, és jobban meg kéne őket ismerni.
- Ohh.. tényleg.. Az elmúlt időben.. - elnéztem a lány válla felett, el a fák mellett. Nem akartam közvetlen szemkontaktust teremteni vele, mivel kicsit zavarban voltam. - Szóval próbálkoztam én is. - elsütöttem ezután a szemem. - A farkas nyelvvel. De ha értem is már néha - ami elég nehéz, hiszen nem elég a hangra figyelni, de a testtartásra is kell, meg hasonlók - visszautánozni a nyelvét már nem tudom. Meg még elég szegényes a szókészletem. - vallottam be. - De azt már tudom mondani, hogy pisilni kell. - tetem azért hozzá, remélve, hogy ez valami pozitív értékelést jelent.
A petek beszédéből sajnos nem sokat értettem. Na jó, igazból semmit. Mindenesetre nem tűnt rózsásnak a helyzet. Habár nem is tűnt úgy, mintha baj lenne. Vezér egy darabig méregette pet társát, majd vicsor szerű vigyorra húzódott szája.
- Igazad van, sárkány. - nevetett fel, habár én ezt nem érthettem, majd újra a bokrok közé vetette magát. - Viszont elég sok ahhoz, hogy ennyitől még ne fáradjak ki.

by **Shukaku** Csüt. Júl. 10 2014, 21:31

Shu szeme elkerekedett, hatalmas mosoly ült ki az arcára, és persze az összes lelkesség, tettrekészség és hála, amit csak el lehetett képzelni. Legszívesebben valami olyat tett volna, amivel Szophie is érzékelheti, hogy mennyire hálás, mondjuk egy ölelés, vagy valami, de talán a lány nem vette volna jó néven, és pár másodperc múlva már Shukakunak sem tűnt annyira jó ötletnek. Ő mindig úgy hitte, hogy a kíváncsiskodása nyűg az emberek, főleg az idomárok számára, és most Szophie önként akar adatokat szolgáltatni Vezérről úgy, hogy ez neki plusz elfoglaltságot jelentene.
-Húúú! Nagyon szépen köszönöm! Nagyon örülnék neki! Tudod a céhházban lévő peteket már mindegyiküket lerajzoltam, és például Utahimével és Falcoval rengeteget próbálgattuk, hogy a főnix hogyan és milyen lángokat képes fújni, meg azt is, hogy hogyan változik a színe ahogy fárad, meg rengeteg-rengeteg mindent, de farkas például pont nincs a céhben, szóval róluk kevesebbet tudok. Ha tényleg megteszed nekem, akkor annak nagyon fogok örülni… és ha kérsz érte valamit… bármit… akkor szívesen…
-Ilyet nem ígérünk.
-Jajj Timidus! Nem mindenki gondolkodik úgy, mint te.
-Pedig mennyivel jobb lenne…
A lány kuncogott, de azért helyesbítette a mondatát, hogy Timidusnak ne lehessen ellenvetése.
-Szóval bármit szívesen adok cserébe… úgy… hát… szóval értelmes keretek között. Így jó?
-Yap!
-A farkas nyelvét pedig… ne azonnal a nyelvet próbáld megtanulni. Tudod az állatok nem mindig szavakkal kommunikálnak, hanem sokszor csak jelzésekkel. Timidus is mesélte nekem, hogy ha van mondjuk egy harci szituáció, vagy amikor mondjuk repülnek, akkor mondjuk Falco felé elég, ha csak egy hangot jelez, és akkor a főnix már rengeteg mindent tud belőle, mert ugye mindketten repülnek, és hasonlóan csinálják. A farkasok is farkasként gondolkodnak, és ezért ki tudják találni, hogy ha a másik ezt vagy azt teszi, akkor mit kellene csinálniuk, és nem kell hosszasan elmagyarázniuk, mint például nekem. És… a teljes nyelvét sohasem fogod tudni megtanulni. Vannak olyan szavaik, amik nekünk nincsenek is. De a farkasokkal rengeteg eredményt elértek már… például David Attenborough… őt biztosan ismered, mert ő nagyon híres. Ő például tudott olyat, hogy üvöltött, és akkor a falka válaszolt neki. Ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, mert a falka nem minden üvöltésre válaszol, csak a saját csapatának a hangjára, hogy tudjanak tájékozódni, meg összehangolni a falkát. Szóval ő nagyon ügyes volt…
Kicsit megakadt a szavalásban, és érdeklődve pislantott hol a lányra, hol Timidusra, hol Vezérre.
-De… a peteknek nem is kell pisilniük… meg az embereknek sem… honnan ismer Vezér ilyen szavakat?
Nya ezt mondjuk Timidus sem értette, de nem is nagyon foglalkozott vele, hiszen lényegtelen információ volt. A farkas felé csak biccentett.
-Tudom.
Ő azonban maradt a helyén. Akár elfogy a kitartása, akár nem, a felesleges ugrálás már a nevéből adódóan hibád, hiszen felesleges.

by **Szophie** Vas. Aug. 24 2014, 18:29

/Elnézést a rengeteg kimaradásért./

Az én arcomra is mosolyt csalt a lány reakciója. Örültem, hogy boldoggá tudtam tenni csupán csak ennyivel, hogy mosolyogni láttam. És tényleg nem volt túl nagy áldozat mindezért az, hogy Vezért figyeljem, és elküldjem neki, amit tudok a farkasomról. Habár számomra érthetetlen volt a rajongás, ami Shukakut kötötte a petekhez, és a petekről való információszerzéshez, azt biztosra vettem, hogy hasznos dolog, amit csinál. Talán nekem is segíthet, hátha olyasmiket tudok meg ettől Vezérről, ami amúgy elkerülné a figyelmemet. Már így is tudott olyan információkkal szolgálni, ami nekem új volt. És persze nem lehet rossz a saját szempontomból sem az, ha Vezérről le vannak valahova jegyezve információk. Emlék gyanánt is jól jöhet.
- Értelmes keretek között, természetesen. - nevettem. Nem mintha kértem volna olyat, ami..köhömm.. nem értelmes. Én nem Danee voltam. De amúgy sem igazán kértem érte semmit.
- De tudod, nekem elég, hogy ettől boldog vagy. Meg persze, hogy élvezhetem Timidus és a te társaságod. Aranyos kis pár vagytok ti ketten. És érdekesek. - mosolyogtam rájuk, és közelebb léptem, hogy megsimogassam barátian a lány fejét. Már ha megengedte. Nem tudom, Timidus szereti-e, ha kényeztetik. Vezér például gyűlöli, ha hozzányúlnak, pláne, ha simogatják - a szőrére igencsak allergiás -, így ebből kiindulva inkább nem kísérleteztem azzal, hogy Timidus fejét is megsimogassam.
- Öhmm.. Van itt valamim a számodra. - dobtam oda egy kristályt a lány kezébe, miután gyorsan kikutattam az invertorymból. - Ez egy kép Vezérről kicsit korában. Akkoriban még nem tudott beszélni, vagyis a mi nyelvünkön nem, így egyszerű morgással, nyüszítéssel, meg hasonlókkal adta tudtomra, hogy mit akar. Mint a valóságban élő társai. A tizedik szint elérése után jött nála a beszéd, jobban mondva akkor, amikor megevett véletlenül a kis kajla valamilyen furcsa, számomra ismeretlen gyümölcsöt a Kezdetek Városában.
- Finom illata és íze volt.
- Onnantól pedig egy hónapig be nem állt a szája.
- Sok mindent el kellett mondanom, amit addig soha nem értettél meg.
- Jó-jó. Szóval ő attól számítva beszél. Nem tudok pontos időt mondani, de ez valamikor tavaly nyár elején volt. De akkor még kicsike volt, amikor beszélni kezdett. És utána pár nappal nőtt meg. Aztán mi van még.. - törtem a buksim azon, mit is mondhatnék, ami még hasznos lehet. - Öhmm.. Nagyon félti a bundáját. Nem szereti, ha piszkos lesz. De a vizet sem szereti. Mármint fürdeni benne.. És azt sem kedveli, ha simogatják. Van.. volt - helyesbítettem. - egy másik farkas is.. Hati. Ő démonfarkas volt. Vele jól kijöttek. Viszont Inuval például nem találta meg a közös hangot. És nem tudom, most hogy van ez, mert még nem jöttem rá, hogy magányos farkas, vagy falkában élő...
- Csak normális társaságra vágyó...
Amit a lány mondott, az megint csak érdekes volt. Nem, egyáltalán nem ismertem azt a... valakit. De az elejét már Vezér is mondta nekem.
- Igen, a morgást gyakoroltuk, csak nem megy neki elég mélyen, torokból.
- Igen. Meg ugye nincs fülem és farkam, amik ugyanúgy kellenek a közléshez sok esetben.
- Ezért tudok csak elég kevés dolgot megtanítani neki. De ő mindenképpen akar tudni valamit.
- Hát persze, ha már a petem vagy!
Aztán nagyokat pislogva figyeltem a lány kérdésére.
- Attól még tudja, hogy mi az, pisilni. Csak mert a játékban nincs, attól még van. És ő mindent tud, ami odakint van. Olyan dolgokat is, amit én nem tudok. Tudod például Japán szokásokról. Nem vagyok japán, ezért nem ismerem ezeket, meg a szókészletem is hiányos. Ő tud olyan szavakat, amit én nem, de egy átlagos japán ember mondjuk ismer. - magyaráztam. Nem is értettem hirtelen a kérdést, habár volt benne logika.

by **Shukaku** Vas. Aug. 24 2014, 19:00

Timidus csak bólintott, amikor látta, hogy nem kell aggódnia amiatt, hogy Szophie kihasználná a lány elhamarkodott kijelentései miatt tett ajánlatait, bár azt nem értette, hogy amikor ezt mondja, akkor miért nevet, azonban mivel ez a boldogság jele volt, és láthatóan Shu is jól érezte magát, nem látott mögé semmiféle hátsószándékot. A további szavai azonban még inkább meglepték. Sokszor tapasztalta már az emberek fura önzetlenségét, amit egyáltalán nem tudott hova tenni azon kívül, hogy kihasználható gyengeségeik közé sorolta, de most még kérdések is merültek fel benne.
-Aranyosak? Érdekesek? Mit jelent ez, és miért gondolod így?
És erre Shu is mosolyogva, hálásan biccentve, de azért kérdő tekintettel várta a választ, hiszen őt is érdekelte.A lány folyamatosan jegyzetelt, még az is csak szinte véletlen volt, hogy a felé dobott kristályt észre tudta venni, majd elkapni, és még el sem ejtette, de ezek után már annyira megzavarodott és annyira zavarba jött, hogy még a szája is tátva maradt a csodálkozástól, bár a keze továbbra is automatikusan mozgatta a ceruzát a papíron, ám mire a két beszélgető fél a végére ért, igencsak bele kellett pislantania, hogy fel tudja idézni a kérdéseit… ám előbb még az értetlenkedést kellett tisztázni. Meghatódva bámulta a kristályt, majd a lányra nézett.
-És… és ezt csak úgy nekem adod? Itt… nem hiszem, hogy lehet másolatot készíteni… nem adhatod nekem… nem fogadhatom el…
Ezután akár meggyőzte őt a lány, akár visszavette a kristályt, azért az észrevételeit megosztotta.
-Általában a jelentős dolgok mindig valami eseményhez kötődnek. Szerintem ezzel teszi érdekessé és felejthetetlenné a világ nekünk ezeket a dolgokat. Ha pár napra rá fejlődött, akkor biztosan az is úgy volt, mint Timivel. Ő is a fejlődése után kezdett el beszélni. Mondjuk… azon rengeteget gondolkodtam, hogy hogyan érthetem őt. Eleve ugye mi, emberek is különböző nyelven beszélünk, de a világnak van egy fordító… bigyusza, ami érthetővé teszi. Lehet, hogy nem is a petek tanulnak meg beszélni, csak azután fordítja le nekünk is ez a valami a beszédüket. És akkor már az is érthető, hogy ő miért tud olyan japán szavakat, amit te nem, hiszem a rendszer eleve japánra fordít.
Kicsit elgondolkodott, de csak értetlenkedve megcsóválta a fejét.
-A többit viszont nem értem. Timi nemcsak, hogy nem tud a kinti világról, de el sem hiszi, hogy létezik. Szóval elég fura, hogy ők is mennyiben különböznek…
És a sárkány ennél a témakanyarodásnál döntött úgy, hogy megvizsgálja a közelükben lévő bozótost. Egy röppenéssel bent termett, pár pillanatig zörgött a bozótos, majd a sárkány ismét mellettük volt, a lány pedig csak egy pillantást vetett a menüjére, hogy új állattal van-e dolga.

/elefánt/

by **Szophie** Vas. Aug. 24 2014, 22:35

- Aranyosak.. Nem is tudom.. Azért, mert olyan aranyosak vagytok. Az ilyesmit nem lehet megmagyarázni rendesen. Mint amikor valamit szépnek látsz. Fogalmad sincs, miért tartod annak, csak felsorolni tudod, hogy mit tartasz benne szépnek, de azt nem tudod megmagyarázni, hogy miért vált ki belőled ilyen érzéseket. Ez is egy olyan nekem. Érdekesek pedig azért vagytok, mert rengeteg okos dolgot tudok meg tőletek, merőben eltér a világnézetetek azokétól, akikkel eddig találkoztam, és szeretném ezt jobban megismerni. Mindig minden találkozás egy élménnyel szolgál, és minden beszélgetés valamilyen új információval. És a veletek való beszélgetések olyan információkat hordoznak, amik tetszenek. Olyan dolgokat vesztek észre, amit más nem, olyan dolgokkal foglalkoztok, amivel más nem, és olyan a kapcsolatotok, amilyet eddig még egy idomár és pet között sem láttam. - magyaráztam el, habár egyáltalán nem számítottam arra, hogy visszakérdeznek, és hogy nekem ezt el kell mondanom. De éppen ezért voltak érdekesek. Mert sosem számítok arra, amit tesznek, vagy mondanak.
- Dehogynem. Rengeteg képet készítettem akkoriban Vezérről, mert olyan aranyos volt..
- Hál Istennek kinőttem ebből az aranyos korból, és nem kell többé eltűrnöm a fényképezgetést...>.>
- Igen... Szóval.. Lehet a tiéd. Hisz ha nem akarnék megválni tőle, eleve nem adtam volna oda.
- Hümm.. Én viszont ezen nem gondolkodtam egészen mostanáig. Mint ahogy erről a nyelves dologról sem hallottam még. Azt hittem, itt mindenki alapból tudja a japánt. O.o - igen, tudom, ez egy hülye gondolat, ha így jobban belegondolunk.. - Szóval semmi nyelvi tudással is ugyanúgy megértenék mindent? - ámuldoztam.
- Nem hiszi el? - kérdeztem vissza. - Ez meg hogy lehet? - ilyennel még nemigazán találkoztam. - Vezér tud róla, mintha csak egy ember lenne, aki beleszületett. De közömbös iránta, nem kíváncsi rá. És az sem érdekli, hogy egyszer majd itt kell hagyjam, ha kijutunk. Tudja, mint ahogy mi emberek tudjuk, hogy egyszer meghalunk. Talán számára ez olyan, mintha mi meghalnánk.. Fogalmam sincs. - néztem rá a petemre.
- Nem fogsz hiányozni.
- Kösz. - húztam fel az orrom sértődötten. Persze nem gondolta komolyan, látszott a vigyornak szánt vicsorából. Viszont egyszer tényleg el fog jönni a pillanat, és akkor.. nem is tudom, mi lesz. Furcsa belegondolni, hogy egy programnak hiányozzak. Mégis azt akarom, hogy hiányoljon. Hiszen én is fogom őt. Közben Vezér inkább lelépett egerészni.. avagy mosómedvészni, ugyanis egy ilyen állatka farkát fogta meg.

by **Shukaku** Hétf. Aug. 25 2014, 07:19

Valahogy az első mondat után a sárkány tudta, hogy feleslegesen tette fel a kérdését, hiszen a lány nem volt képes értelmes magyarázattal szolgálni, és megint az érzelmekről és érzésekről kezdett el habogni. Ezt a szép kérdést már akkor sem értette, amikor Shu a páncélokkal kapcsolatban mondta, és nem volt hajlandó fémpáncélt viselni, lévén az nem szép. Timi nem értette, és nem is foglalkozott ilyenekkel, ő csak azt figyelte, hogy mi mennyire válik hasznukra. Azt azonban például már tudta, hogy általában minél veszélyesebb valami, annál ijesztőbb az emberek számára, és általában annál csúnyábbnak találják. Ez persze nem mindig volt igaz, hiszen sok nőnemű egyedet látott már megrettenni az általuk undorítónak nevezett siklótól, Utahime pedig például a pillangóktól is félt, pedig Shu szerint mindkét állat szép volt. Shu szerint mondjuk minden állat szép volt, szóval a lány véleménye nem volt releváns. A sárkány sohasem alkotott véleményt úgy, hogy ne tudta volna levezetni annak okait. Nem voltak megérzései, mindig a meglévő információk alapján hozta meg a legjobb döntéseket. Az érdekes részt azonban már értette. Okosabbak lévén természetesen számos olyan információval rendelkeznek, amivel a lány nem, világnézeti kérdésekről pedig már Ozirisz is beszélt, bár nála viszont nem feltétlenül voltak okosabbak. Shu még mindig egy kicsit hitetlenkedve, de hálás mosollyal az arcán leste meg a képet, nézegette egy picit, majd egy köszönöm mellett tette el az eszköztárába.
-És… most nincs nálam Fotókristály, mert nemrég használtam el az utolsót… de majd készíthetnék egy képet a mostani Vezérről is, hogy össze tudjam hasonlítani? Ha megnézem a tereptárgyakat, akkor talán azt is vissza tudom számolni, hogy mekkora volt picinek, és mennyit nőtt azóta…
A nyelves kérdésre csak bizonytalanul bólogatott. Ez csak egy hipotézis volt a sok közül, amire jutott. Ő rengeteget gondolkodott a világ dolgain, mert érdekelte Aincrad és a benne élők, de tudni nem tudott többet mint mások, legalább is a saját véleménye szerint. A következő kérdéskörre viszont már Timidus szólalt fel.
-Badarság. Hogyan tudhatna, lehetne biztos olyasvalamiben, amit még sohasem tapasztalt? Egyes petek minden gondolkodás nélkül elhiszik az idomárnak a kinti világról szövögetett meséiket, meg azt, hogy ez a világ egy játék, mások pedig, akiknek bizonyítékokra is van szükségük, ők kritikusak.
A további megszólalásukra azonban egyikük sem reagált. Shu azért nem, mert félt, hogy kiderül a titka, Timidus pedig azért nem, mert nem volt biztos abban, hogy Vezér viccel-e. Ő, mivel sohasem hazudott, a vicc ilyesfajta formáját sem alkalmazta gyakorta, de ha Vezér valóban képes érdektelenséget mutatni legfőbb feladata, az idomár megvédése iránt, akkor Timidus szemében kilométereket fog zuhanni.

by **Szophie** Pént. Aug. 29 2014, 12:02

- Persze, készíthetsz. - mosolyogtam a lányra.
- Mint valami kiállítási tárgyról.. - morogta Vezér.
- Jajj, ne máár.. Ennek teljesen hasznos céljai vannak. Ne morogj, hanem legyél egy kicsit segítőkész. Még neked is jól jöhet, ha tudod magadról ezeket. - szálltam vitába vele, teljes kutatás iránti elkötelezettségem hevében, amire csak egy morgás volt a válasz, de legalább belenyugvó morgás.
- Én nem beszéltem neki a kinti világról, ő már akkor is tudott róla. - magyaráztam a sárkánynak, ezzel megvédve Vezért is, akit egyébként nem tartottam annak a hiszékeny fajtának. És nem akartam, hogy Timidus annak tartsa.
- Én sem láttam még élőben a Himaláját, de tudom, hogy létezik. Tények felvételek és elmondások támasztják alá. És a te szellemi szegénységed, avagy kötözködésed az, ha nem hiszed el az idomárodnak, avagy akármelyik embernek azt, hogy a kinti világ létezik. - közöltem nyugodt, tárgyilagos hangnemben a sárkánnyal álláspontomat. Persze - mint már említettem - Vezérnek nem kellett mindezt elmondanom. Ő tudott róla. Mintha csak az emlékeibe lenne vésve az egész.
- De ő nem elhiszi. Ő tudja. - magyaráztam tovább. Vezér egész eddig csak füle állásával jelezte, hogy figyel, mert közben a mosómedvével volt elfoglalva -, most viszont közelebb lépkedett, egyenesen mellém, és egyetértően bólogatott.
- Mint ahogy azt tudjuk, hogy ami a lábunk alatt van, az fű. Soha senki nem mondta el nekem, hogy azt fűnek nevezik, én mégis tudom. - magyarázott ő is.
Viszont gondolkodóba is ejtett ez az egész. Ha Timidus nem tud a kinti világról, és neki úgy kellett ezeket elmagyarázni - mert gondolom akkor Shukaku biztosan beszélt neki erről -, akkor a petek nem ugyanúgy vannak programozva. Persze ez nem meglepő, hiszen amúgy is mindegyik teljesen különböző, de ilyen értelemben még az alapvető dolgok sem ugyanazok bennük. Talán ahhoz lehet közük, hogy nem egy programozó dolgozott rajtuk, és talán mindegyik másképp állította be őket. Avagy lehet köze ahhoz is, hogy..
- Lehet, hogy a képességgel függ össze? - mondtam ki gondolataimat hangosan. - Mert emberi alakot tud felvenni, emberi nyelven tud beszélni. Így talán emberi emlékezetet is kapott a kinti világról.. - persze ez csak felvetés. De a 10. képességem előtti Vezért már nem tudom megkérdezni, hogy akkor is tudott-e a kintről, vagy sem.
- Badarság. Attól még nem változtak meg a gondolataim.
- Honnan tudod?
- Csak mert tudom, és kész. - Persze én már nem voltam ennyire biztos benne. Sőt, egészen értelmesnek találtam a saját magyarázatomat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy igazam is lenne..

by **Shukaku** Pént. Aug. 29 2014, 12:23

A lány Vezér ellenkezésén már igencsak elbizonytalanodott, és gyorsan visszakozni kezdett, nem akart ő semmiféle ellentétet szítani kettejük között, főleg nem rákényszeríteni a farkaskára az akaratát.
-Én… ha Vezér nem szeretné, akkor egyáltalán nem kötelező. Csak akkor, ha ő is beleegyezik. Majd… majd akkor megjegyzem így, és nagyjából le tudom rajzolni a füzetembe, meg a méreteit is meg tudom saccolni… már az is több int a semmi… és ezt is nagyon szépen köszönöm…
Timidus azonban már nem hallgatta ilyen lelkesedéssel azt a sok badarságot, amit ezek ketten összehalmoztak.
-Nem tudom, hogy mi az a Himalája, de amíg nem láttad, addig nem tudod, hogy létezik. Addig, csak mások elmondásai alapján elhiszed, hogy létezik. Képeket pedig akármiről készíthetek, attól még egyik sem lesz létező dolog. Az pedig, hogy vezér mindent elhisz, az nem az én szegénységem, hanem az ő hiszékenysége.
Elvigyorodott, majd megcsóválta a fejét.
-Az, hogy emberré tud változni csak gyengévé és sebezhetővé teszi. Talán ezért is vált ilyen hiszékennyé, és a képesség, az emberi tudatlansággal együtt beférkőzött az ő tudatába. Én sohasem hagyatkoznék az emberi emlékezetre. Legtöbbször félrevezetőek. Ismered Ravent? Az elmondása alapján amnéziás, és semmire sem emlékszik a kinti világból, mégis tudja, hogy a fűt fűnek hívjuk. Ha ez igaz, ez két dolgot jelent. Egyrészt az eleve kisebb kapacitású agyatok könnyen becsapható, másrészt a bizonyításod nem bizonyítás. ott vannak az álmaitok is. Shu szerint azt is valóságosnak élitek meg. Mi van, ha az egész kinti világotok csak egy álom, amit el akartok hinni? én nem álmodom, így nem eshetem ebbe a hibába. Az én emlékezetem pontos, az embereké nem. Tudom, hogy mi a teljes neved, pedig csak egyszer említetted. Emlékszem mindenre, és nekem jegyzetfüzetre sincs szükségem hozzá. Hogyan hagyatkozhatnál teljes bizonyossággal egy olyan memóriára, ami nem képes még erre sem?

by **Szophie** Szer. Szept. 10 2014, 11:58

Felsóhajtottam. Ez a lány túlságosan kedves a petekkel. Persze érthető valamilyen szinten, de azért... Vezér csak nyafog, alapvetően csak arra vágyik, hogy veszekedhessen velem valami miatt. Meg nyafogós. És kiállhatatlan. És lehetetlen vele együtt élni.. Nekem mégis ilyen szörnyű sorsban kell részesülnöm.. Rolling Eyes

De azért kedvelem. És talán ő is engem. Csak a világért nem fogom bevallani neki, ahogy talán ő sem nekem. Már ha a petek egyáltalán kedvelhetnek valakit, és nem csak a programozás miatt maradnak mellette. Persze hallottam már olyanról is, akit elhagyott az állatkája. Így pedig ha annyira rossz sora lenne, Vezér akár itt is hagyhatott volna már engem.. Azt hiszem.
- Természetesen Vezér benne van a fotózásban. - néztem ellentmondást nem tűrően a farkaskára, aki visszavonulót ugyan nem fújt, az látszott a nézéséből, de azért bólintott egy beleegyezőt Shukaku felé nézve.
Timidus viszont szép lassan kiakasztott.. Rendben. Csak nagy levegő. Nem fogok semmi rosszat tenni vagy mondani. Egyszerű nézetbeli különbségeink vannak csupán. Semmi szükség arra, hogy most el kezdjünk azon vitatkozni, hogy Timidus is csak egy program, és csak azért tud ilyeneket és csak azért is mondja ezt, mert ilyenre csinálták.. Az ember pont azért valószerű, mert hibázik. A pet pedig pont azért csak egy program, mert minden tökéletesen tud. És a kinti világ ha tényleg csak a képzeletemben létezne, sokkal szebb lenne, kevesebb fájdalommal. Nem, senki sem képes csak úgy ilyet képzelni vagy álmodni. Pedig szép is lenne elhinni, talán egy rosszabb, kevésbé beszámítható napomon talán el is fogok gondolkodni a lehetőségen.. De azt hiszem, túlságosan földhöz ragadt vagyok ahhoz, hogy tényleg el tudjam hinni, hogy ez a világ a valódi, és a kinti nincs. Pedig jó lenne..
Elmosolyodtam, és hallgattam. Azt hiszem, ez volt a legjobb, amit tehettem. Nem akartam összeveszni, mert alapvetően kedveltem a lányt, és a sárkány is aranyos volt.. a maga furcsa módján... Így pedig higgyen, amit akar. Semmi szükség arra, hogy felvilágosítsam a valóságról. Addig jó neki, amíg képes ebben hinni. És lehet, hogy az ő szemszögükből most én veszítettem, de azt hiszem, pont ezzel nyerek legbelül.
- Lehetséges. - bólintottam. Vezér pedig nagy szemeket meresztgetett rám.
^o.o^ Azt hiszem, nem ezt várta... Valljuk be, kevésszer kerültünk csak vitatkozós helyzetbe, és ehhez hasonlóba pedig még talán sosem. Így talán még ő sem tudja, mire is számíthat ilyenkor. Ahogy én sem értettem ezt a csendességet részéről. Na nem mintha alapvetően nagyon beszédes lenne.. De most azért láttam a kérdést a szemében. És éreztem benne, hogy nem érti. Mintha csak azt akarná kérdezni, én tényleg elhiszem-e, amit a sárkány mond. De közben látszott rajta az is, hogy tudja, hogy nem így vélekedek ebben a kérdésben. És ezért ült arcán az a tipikus "most mit csinálsz?" nézés.
Aztán inkább úgy döntött, elmegy, és fog valamit.. Egy újabb borzot.

by **Shukaku** Szer. Szept. 10 2014, 12:16

-Nanananana!
Rázta meg az ujját nevetve a kis idomár a lány előtt, majd Vezér felé fordult, és kizárólagosan neki tette fel a kérdését.
-Ha te nem szeretnéd, akkor nem fényképezlek le. Tudom, hogy sokan nem szeretik, meg mindig elbujdosnak a szülinapokon is, én pedig nem szeretném, hogy rosszul érezd magad emiatt. Te vagy a képen, szóval az lesz, amit te szeretnél, és nem akarom, hogy Szophie döntsön helyetted, és neked sem kell azt csinálnod, amit ő mond. Hidd el, nem fogsz megbántani ha nemet mondasz, szóval nyugodtan mondj nemet, ha úgy szeretnéd. A te döntésed.
És még egy biztató mosolyt is küldött a farkaska felé. Hogy Shu túl kedves lett volna a petekhez? Bizonyára. De ki felé is viseltessen kedvesen, ha nem azok felé a lények felé, akikbe minden bizalmát építette, akik bár sokszínűek és változatosak voltak, akárcsak az emberek, mégsem csapták be soha őt. Shu pedig még az emberekhez is kedves volt, pedig félt tőlük. Félt attól, hogy újra és újra be fogják csapni, elhagyják, hazudnak neki… és mégis, akárki kért volna tőle segítséget, akár Chan, akár Alex, aki olyan csúnyákat mondtak Timidusról és róla, mindkettejüknek segített, és még megbocsájtani is igyekezett, ha bár ez nehezen ment. A petek felé megérte kedvesnek lenni, mert ők viszonozták a kedvességet, mindenfajta hátsó szándék nélkül. Képesek voltak önzetlenségre. A legtöbbjük az életüket adta volna a gazdájáért, sőt, akik a kijutásért küzdöttek az idomár mellett, tulajdonképpen a saját halálukat sürgették. Az emberek még soha nem mutattak önzetlenséget. Bár képesek voltak olyanok, akik a reciprok altruizmus miatt még képesek voltak segíteni, ám a tökéletes önzetlenség csak a petekre volt jellemző, ezekre a csodálatos lényekre. Timidus pedig… Timidus pedig megelégedett azzal, hogy a lány legalább nem makacskodott tovább, és annyit elismert, hogy van valóságalapja a mondandójának. Nem is várt többet, hiszen az emberek külvilágának elképzeléseit a hit alapozta meg, amely a legnagyobb ellentéte volt egy logikusan gondolkodó lénynek, így hát ő is csak rábólintott a feleletre.

by **Justin Taylor** Szomb. Okt. 25 2014, 19:13

/Shukaku és Szophie/

Most, hogy sikerült magasabb szintre lépnem úgy gondoltam, hogy kicsit bejárom azokat a helyeket ahova még az alacsony szintem miatt nem mehettem. Mindent meg szerettem volna nézni … minél több mindent. Kíváncsi voltam, hogy vajon mennyivel jobbak a magasabb szintek mint azok ahol eddig voltam. Inkább főleg azok a helyek ahol lehetett ételt kapni. Rolling Eyes

Ugyanis mielőtt el indultam otthonról el felejtettem reggelizni és eléggé éhes voltam. De természetesen nem csak azzal töltöttem el az időt, hogy degeszre egyem magam hanem például bejártam az 5. szinten Nystert. A többi magasabb szinten nem igazán volt semmi érdekes … az alacsonyabb szinteken meg már nagyjából tudtam, hogy mi hol van. Egyre csak jártam szintről szintre, de csak nem találtam semmi kedvemre valót. Végül felérte a 10. szintre ahol két hely volt ami szóba jöhetett, hogy megnézzem. Vagy Mashava city vagy pedig a 10. szinten található Szafari. Hát … Mashava city külvárosa nem igazán nyerte el a tetszésemet, eléggé lepukkant hely volt. Akkor menjek Szafarira? Hmmm … bánom is én … ha már egyszer eddig el jöttem akkor el megyek egyet Szafarizni. Vagy is pontosabban a Szafari Déli részének Erdőségébe.
Csendben sétálgattam a magas fák között, hogy ha szembe jön velem egy vad akkor el ne ijesszem. Hála Shunak megtanultam, hogy az erdőben csendben kell lenni, különben soha az életben nem fogunk látni semmi állatot. Ha itt lenne biztos büszke lenne rám, hogy szép csendben vagyok. Rolling Eyes

Sikerült is találnom egy vadat … és még hozzá nem is akármilyen vadat. Egy szarvast. Egy erdei kis tisztáson legelészett mit sem sejtve arról, hogy mögötte vagyok. Lassan, csendben kezdtem el megközelíteni az állatot. Már majdnem sikerült meg fognom amikor sikerült rálépnem egy gallyra. A szarvas pedig meghallotta és elszökdécselt. Üldözőbe vettem az állatott, de sajnos nem tudtam vele tartani az iramot. Francba! Pedig jó préda lett volna. No se baj … akkor keresek valami mást … cöhh mit nekem szarvas. Razz

Csak jártam keltem az erdőben, de vad nem akadt a szemem elé. Tévedtem az előbb … kel nekem szarvas. Sad

De már elszalasztottam. Ahogy jártam úttalan utamat az erdőben, az erdőség egy eldugottabb szegletében egy ismerős alakot vettem észre.
- Szophie? – Közelebb mentem, hogy megnézzem ki van ott. Vagy is, hogy kik vannak ott ugyanis ketten voltak … és azt hiszem mindkettőjüket ismerem, vagy is innen úgy látszik.
- Szophie … Shukaku. – Kiabáltam oda nekik, miközben kezeimmel nagyokat intettem feléjük. De jó … egy Shu és egy Szo. o/ Jobb társakra nem is lelhettem volna itt az erdőben. Smile

by **Szophie** Csüt. Nov. 06 2014, 18:04

A farkas megrázta a fejét.
- Nem az van, hogy nem szeretném. Nem olyan értelemben. Csak felesleges időpocsékolásnak tartom, amely nem szolgálja gazdám érdekeit. - magyarázta Shukakunak az álláspontját. - De ha Szophie erre kér, és ha nem tudom meggyőzni róla, hogy ne tegyük meg, akkor megteszem. - néz aztán rám.
- Ő a gazdám. Neki nem mondok soha nemet, csupán megpróbálom meggyőzni dolgokról. - folytatja. Én pedig csak nagy szemekkel pislogok rá, és próbálom kitalálni, hogy erre most mégis hogyan kéne reagálnom. Sosem kértem azt, hogy hódoljon be nekem. És vele talán inkább társként viselkedtem, mintsem irányítójaként. A veszekedéseinket is ez miatt értettem meg. Mert nem engedek semmibe beleszólást annak, aki alattam áll. Szóval az ő felfogása nem teljesen igaz. Mi társak vagyunk. Én nem irányítom, és nem vagyok a gazdája. Saját döntése, hogy engedelmeskedik. Persze minderről a világért sem világosítom fel. Valószínűleg úgy is tudja, érzi.
Az ismerős hangra elkerekedett a szemem. Hát még akkor, amikor azt is kiabálta, hogy Shukaku. Elsőre nem tudtam hova rakni az egészet, csak lassan kezdett belém szökni a gondolat, hogy talán ismerik egymást. Ha már a nevén szólította. Micsoda véletlen. Biztos találkoztak valahol, hisz nem lehetetlen. Egy kis, tízezer főt sem számláló közösség vagyunk mi. A véletlenek pedig a 7 milliárd főnél is közrejátszhatnak, hát még itt.
- Justin. - köszöntöttem a fiút egy mosollyal és egy integetéssel, aztán megvártam, hogy mellénk érjen, akkor barátságosan, ám kissé esetlenül magamhoz öleltem, ahogy közöttünk ez szokás.. volt. De úgy gondoltam, most is szokás. Hisz soha nem mondta senki, hogy többé nem az, csak annyi történt, hogy azóta nem találkoztunk. Egészen a SAOig.

by **Shukaku** Csüt. Nov. 06 2014, 18:50

Timidus jelentőségteljes, egyetértő csipogó hangokat ad ki Vezér szavaira, és ezt úgy teszi, hogy Shu is jól hallhassa, és láthassa a bólogatást, aki veszi is a lapot, és a sárkány máris kap egy jelentőségteljes nyelvkiöltést. Shu is tudja jól, hogy az ő időtöltése, a hobbijai, a szórakozása nem éppen összeegyeztethető a fejlődésükkel, ami ugye természetesen az érdeküket szolgálja, hiszen minél magasabb a szintjük, annál nagyobb esélyük van az életben maradásra, főleg a vörösökkel szemben. Shu azonban azt is tudja, hogy Timidus a kijelentés második felével már nem fog ilyen könnyen egyetérteni, és nem is kell várni semmit ahhoz, hogy ezt a kutyuli orrára kösse.
-Igazad van abban, hogy nem szolgálja a gazdád érdekeit, azonban vedd figyelembe azt is, hogy az embereknek szüksége van értelmetlen cselekedetekre is. Valamiért ez az életük része, és gyakran tesznek így.
-És ettől boldogok leszünk, és örülünk neki, ami nagyon is jót tesz. Ezt már megbeszéltük, Timidus, és szerintem Vezér is és Szophie is tudja.
Fejezi be a lány, direkt dalolászós, versfelmondós hangnemben, jelezvén, hogy már unásig tudja Timidus mondókáját, de persze nincs benne csúfolódás, inkább csak a jelzés, hogy megértette és el is fogadta a pet által mondottakat.
-Arra azonban felhívom a figyelmedet, hogy az emberek gyakran hoznak hibás döntéseket, és ilyenkor, a védelme érdekében köteles vagy kijavítani. Ha nem mondasz neki nemet, azzal túlságosan magabiztossá válik, és nem szabad, hogy tévedhetetlennek higgyék magukat.
-Hát… ebben mondjuk tényleg igaza van Timidusnak. Sokszor védett már meg engem is attól, hogy butaságot csináljak… és ha akkor…
Ám a mondatát nem tudta befejezni, mert olyasvalaki tűnt fel a színen, akire igazán nem számított. Justin. Azonnal elöntötte az arcát a pír, és csak állt, és nézte a fiút, ahogy integetett és közeledett feléjük. Ahhoz, képest, hogy ők elvileg igen szoros barátok, sajnos ritkán tudtak találkozni… valahogy sohasem jött össze a közös program… így már abban sem volt biztos, hogy a fiú valóban… úgy gondol-e rá… szóval úgy úgy… mint barátra… de azt tudta, hogy ő még mindig nagyon zavarban volt, amikor meglátta, főleg úgy, hogy Szophie már le is rohanta az ölelésével… pedig ő akarta először megölelni… neki kellett volna…

by **Justin Taylor** Vas. Nov. 16 2014, 21:14

Őszintén szóval minden másra számítottam volna amikor el indultam ebbe az erdőségbe kivéve arra, hogy két számomra nagyon kedves ismerőssel fogok találkozni. Shukaku és Szophie a mondhatni legjobb barátaim ebben a világban … vagy is Szo a kinti világban is … meg ő olyan számomra mintha a testvérem lenne. Smile

Shuval pedig ide bent ismerkedtem meg egy vakrandin. Rolling Eyes

Ilyenkor az ember azt hiheti, hogy ha két ember el megy egy vakrandira akkor nagy az esély arra, hogy egypárként távoznak. Ám ez a mi esetünkben másként alakult, de nagyon jó barátok vagyunk attól még … legalább i szerintem. Mikor odaértem a csajokhoz akkor Szophie természetesen egy öleléssel köszöntött mint ahogy azt általában szokta. Nálunk már ez megszokott. ^^ Természetesen én is átöleltem Szophiet, de én még meg is pörgettem párszor a levegőben. Ne kérdezzétek miért egyszerűen csak így jött. Mondjuk Szophie egy kicsit nehezebb volt mint amire számítottam, de még így is könnyen tettem vele a köröket így az ölemben. Amikor lettem Szophiet nem tudtam nem észre venni a mögötte magányosan álldogáló Shukakut. Szegényke olyan kis elveszetten figyelte a háttérből ahogyan mi „enyelgünk”. Oda sétáltam Shukakuhoz is és mosollyal az arcomon szóltam hozzá:
- Szia. – Széttártam a karjaimat. – Hát már meg sem ölelsz? – Mondtam majd magamhoz öleltem az elveszett lánykát is.
Most gondolok csak bele … hogy Shu és Szo … együtt vadásznak? Hiszen ők ahogyan ismerem őket ég és föld. És, hogy pont őket látom együtt … mondjuk ki tudja. Lehet, hogy jól ki jönnek egymással attól függetlenül, hogy szerintem nem igazán illenek össze. Hiszen Szophie az a tipikus mindig mindent jobban tudok, anyáskodó fajta … Shukaku pedig az a kis el esett, vissza húzódó kislány fajta. Habár … pont így egészítik jól ki eymást. Szophie mit a gondoskodó anyuka és Shukaku mint az elveszett kisgyermek akinek egy anyukára van szüksége. Miközben ezen gondolkoztam akarva akaratlanul is ki tört belőlem a nevetés. Bocsánat, de ebbe még bele gondolni is furcsa … és most, hogy így látom így meg aztán. *Justin off* xD

by Ajánlott tartalom