Erdőség #2

Shukakuval beszélgettünk útközben, de túl sokra nem jutottunk. Biztosított arról hogy nem akar frontra menni és nekem ez pont elég is volt. Kérdezett a bossharcokról és mondtam neki pár dolgot róla, azt hitte hogy kötelező, de felvilágosítottam hogy oda az jár aki akar, a legkülönfélébb okokból. A lány elhalhatott Timidus viszont csipogott valamit, igaz füleltem de nem értem mit mondhatott, bár az is lehet hogy nem beszélt hanem csipogott mint ahogyan a madarak énekelnek, bár ő egy sárkány… nem?... Egy pillanatra furcsán néztem rá, értetlenül… ugyanakkor reméltem hogy nem fog beállni az a tipikus kínos csend... Nos beált…>< A beszélgetésünk az utunk elején kezdődött de alig tettünk meg még csupán pár száz métert, és még sok volt előttünk ahhoz hogy némán haladjunk előre mint valami gyászmenet. Azt nem szerettem volna, odalra sandítgattam és mindeközben próbáltam kitalálni pár dolgot, hogy vajon mit szerethet, azaz igyekeztem közös témát találni. Ahogy elnézegettem, szeret olvasni és rajzolni. Bár azt nem láttam mit olvasgatott pár perce, de azt láttam hogy egy szarvaskát rajzolt, korához képest igencsak ügyesen, amiből gondolom hogy gyakran csinálja. Hmm… tehát rajzolás, és talán az állatok, bár csupán egy rajzát láttam eddig… mondjuk állatodimár, szóval biztos hogy szereti az állatokat. Bár ha láthatnám a rajzait…ugyanakkor amilyen visszahúzódó félek egy olyan idegennek mint én nem is mutatná meg. Furcsa… azt hiszem eddig még nem történt velem ilyen… mármint, eddig olyan gördülékenyen csacsogtam, és ismerkedtem, Shu viszont olyan visszafogott. Ami ugye nem hiba, csupán tapasztalatlan vagyok hogy mit is kéne tennem…
- Izé… ahogy látom szereted a fehéret. – Gondoltam a pólója véett ugyanakkor próbáltam feléleszteni a beszédünket, nem épp a legügyesebben…
- Uh.. Ne haragudj, ez ostoba kérdés volt… Tudod, tök fura, eddig mindenkivel könnyedén beszélgettem bármiről, de eddig csupán annyit selythetek rólad hogy szereted az állatokat és hogy tök szépen rajzolsz. – Folytattam. Szerettem volna megismerni, ugyanakkor ezt mégis hogy mondhatnám neki…>< Furcsa ez az egész nekem, valahogy akaratlan is komolyabb lettem mellette…>< Izé… komolyabb.. fiú jelmezben…>.>

A srácokhoz érve hamar beszélgetni is kezdtünk, Shu gondosan elbújt Timidussal eggyüt, bár Danee megpróbálta kicsalni őket onnan, de szinte tudtam hogy nem fog neki menni, így magabiztosan próbáltam a szerepemnél maradni. Időközben ismét neki álltunk a vadászatnak, és ebben Szophie jeleskedett leginkább. Fogott is egy siklót, amit hozzám vágott és nekem komoly lélekjelenlét kellett ahhoz hogy hagyjam hogy lepottyanjon rólam, és lélegzetvisszafojtva igyekeztem visszatartani hogy el ne sikítsam magam. Ez a múltkor nem sikerült mikor egy halom trutyi és némi csúszómászó nevükön hívva, csótány másszon le rólam. De most sikerült. Becsuktam a szemem, éreztem miként a lendület hozzám csapja, majd eltűnik a semmibe. Láttam hogy mire készül a lány, talán ennek köszönhetem azt hogy mindezt sikeresen végig vittem. A lány félre vonult, mivel üzenetet kapott, nem akartam megzavarni, és azt sem akartam hogy azt higgye meg akarom lesni az írományt, így én a helyemen maradtam. Mindaddig amíg értetlen fejet vágva fel nem pillant a menüje fölül, és be nem zárja. Oda lépek hozzá.
- Valami gond van? – Kérdem mélyebb hangon. Bár nem számítok rá hogy bármit is mondana nekem, így csak valamiféle reakciót várok. Avar csörrenést hallok a hátam mögül, a fiú tér vissza… és igen… egy siklóval…>< Talán szándékosan csinálja mivel látta hogy Szopihe fél tőle, és ezzel akar viccelődni… de ennek köszönhetően mikor már közel volt a kígyóval:
- Kya~ - Kiáltok fel, de számra tapasztottam a kezem, és igyekeztem elhallgattatni magam. Váratlanul ért… bár legalább van esze és gyorsan eldobja… egyenest Shuék irányába… Kicsit megszeppenve, nyakamat nyújtogatva nézem mikor ugrik ki onnan a lány, vagy kiált fel… de semmi… Lehet azóta közelebb vagy távolabb húzódtak… oO
- Danee-san, ha kérhetlek ne viccelődj ilyen ostobaságokkal. Nem vagy már kisgyerek, viselkedj férfiként! – Húztam ki magam. Nem azért mert férfi volnék vagy mi, de egy fiú álltalában riválisa a másiknak… így most nekem kell jobb féfinek vállnom nála… És úgy néz ki, veszi is a lapot, végre illedelmesen próbál viselkedni, egy kendővel és némi vízzel. Némileg büszkén tekintek a fiúra, hogy lám ilyet is tud… és csak remélem hogy nincs turpisság vagy egy újabb tréfa mögötte... Majd Szophie egy kulcsot kér tőle… Nem kicsit ledöbbenve állok az események előtt, sőt el is vörösödtem mire hátat fordítottam nekik…>< Kulcs…>< Danee és egy lány…>< Bár szophieből nem nézném ki hogy olyat hord…>< De… sőt még Tachiból sem hogy ő kérte volna meg…>< Bár tény hogy elég perverz a tag… Némi levegőgyakorlat után vissza fordultam hozzájuk…. majd mikor megint az eszembe jutott hogy talán erényöve van… ismételten pipacsvörös lettem. Megfeledkeztem magamról… sőt a szerepemről is, mindenről..>< Danee és a céhtársam közé álltam…
- Neeem!>< - Kiáltottam el magam az igazi Ais hangomon…><
- Nem hagyom…>< - Folytattam majd a lányhoz fordultam.
- Szophie, ugye nem mondod komolyan… hisz… hisz neked ott van Tachi nem? És szeretitek egymást nem? – Vonom kérdőre a lányt… majd bevillant hogy hoppá…>< Most szépen lebuktattam saját magam…>< Számolni kellett volna a másodperceket…>< Rájuk tekintettem kissé megszeppenve, ugyanakkor némileg durcásan is..>< Igyekeztem megfejteni hogy tényleg lebuktam-e… bár ha ezek után nem jönnek rá, akkor butaságban túlszárnyaltak…>< Ebben a pillanatban egyszerre volt bennem azaz érzés hogy el tudtam volna szaladni, jól leégettem magam, bár tény hogy magamnak csináltam a bajt, így büszkén is fogom viselni.
- Tadaaaam. – Tettem szét a kezem, és némileg meghajoltam… mint ahogy egy előadás után szoktak. Majd ezzel a mozdulattal Szophie háta mögé osontam és a válla felett kikukucskálva adtam ki furcsa morgásra emlékeztető hangokat.

Shukaku:
Akárhogy próbáltam valahogy nem tudtam Sukakuval jobban szóba elegyedni… Túl csendes és visszahúzódó volt, ami számomra valahol szokatlan. Eddig mindenkivel könnyedén fecsegtem, bár volt akivel összevesztem… de az is legalább egy eredmény. Ez a lány itt mellettem, viszont csak tőmondatokkal pásztázott, és nehéz volt igazán megfejtenem miért, hisz a kommunikáció az alapja hogy megismerjük a másikat… bár talán ebből adódik hogy Ő nem is szeretne engem megismerni igazán, és nem szeretné azt hogy tudjam Ő milyen is valójában… pedig nem tűnik rossz kislánynak… olyannak aki ártana másoknak… ugyanakkor amit levágtam első körben hogy szorgalmas és okos… és mégis… talán nem tart elég okosnak magához, mármint hogy szóba elegyedjen velem… és igaz a végére kissé zavart is hogy nem sikerül, ami meg is látszódott rajtam és ezzel persze szintén csak rontottam az esélyeim… de nem vagyok én olyan aki könnyedén felad bármit is, és lemond a győzelméről, de nem ám. Azt hiszem valami okos dolgot kéne mondanom neki, amivel felkelthetem az érdeklődését… de mi legyen az? oO Sablon dolgok jutottak az eszembe csupán, időjárás… a környezet ami körbevesz minket… hmmm…>< okos dolog…>< Sütiiii *-* Nem az nem okos dolog…><” Csendben haladtam a lány mellett hosszasan tűnődve azon miféle téma is érdekelhetné őt… Persze egyszerű lenne megkérdezni őt csupán erről, de…  nem hiszem hogy szívesen megosztaná velem… vagy pedig csak valami sablonnal szúrná ki a szemem… Arról nem is beszélve hogy nekem kell rájönnöm hogy mi is érdekelheti igazán, mivel ebből szűrheti le hogy ténylegesen érdeklődök…
Őzikét rajzolt, tehát szeret rajzolni… vagy szereti az őzikéket? oO Kétesélyes….>< Akkor állatidomár, tehát szereti az állatokat >< Hmm…>< Fiúk. Ebben a korban már azért érdeklődnek irányukban… bár Shu hogy ilyen csendes… félő hogy nehezebben is kommunikál velük…>< Hmm…>< A ruhákkal vakvágányra jutottam… olyan sablonokat hogy hogy is jutott be… talán még nem kéne meg kérdeznem… Lehajtom a fejem… nem hiszem hogy tényleg nem jut semmi értelmes sem az eszembe… majd rájöttem hogy valószínű csak én akarok vele beszélgetni ennyire… talán nem is kéne firktatni ha ennyire nincs kedve hozzá… ugyanakkor valamiért mégis látok benne valamit, amit nem igen tudok megmagyarázni… de valamiért fel szeretném őt karolni…
- Leszünk… barátok? – Jött ki hirtelen belőlem, még magam sem tudom hogy hogy… nem értettem és meg is lepődtem hogy így ilyen hirtelen ilyen kérdést szegezek a lány felé… akit alig ismerek…

Danee, Szophie:

Az a nyomi kígyó lebuktatott…>< Amikor Szophie hozzám vágta akkor még nem történt semmi, nem lepődtem meg vagy hasonló…>< Túl gyorsan történt ahoz hogy fel tudtam volna fogni… de mikor Danee a lány orra elé dugta és ott volt az enyém is… nos az kihozta belőlem a magas c-t..>< Ideges is lettem, de ha már így alakult akkor felesleges tovább játszanom, így bevallottam hogy én vagyok az… Danee megfogta a vállam mire én megilyedtem… azt hittem fel fog pofozni, ellökni, behúzni vagy hasonló… ugyanakkor azon is meglepődtem hogy hozzám ért… biztos védelemnek gondoltam a fiú öltözéket ellene… Szophie először valami manórol hadovált… majd leszidott hogy átvertem őket… de nem akartam rosszat… tényleg nem, főleg neki nem… Elvörösödtem és elszégyeltem magam, ugyanakkor nem értik miért is csináltam… egyikük sem… Danee megkérdezte… és bár nem tudtam hogy elmondjam-e de… ezek után azt hiszem tartozom a válasszal, mindkettőjüknek.
- Előszöris… hogy ne bánts! – Mondtam Daneenak…
- Másodszor… hogy ne hárítsam rád Daneet… válalni akartam a felelőséget… csak épp nem mertem… - Magyaráztam Szophienak…
- Harmadszor…. Amúgy… Szophie…. >.> Azért tőled kicsit többet vártam mint JL-es tag…>< Hogy nem érted az Ai-logikát…>< AiRen… - RenAi…. Olyan egyértelmű…>< Ha tényleg fiúnak akartam volna magam kiadni, mindenféle rejtjelezés nélkül akkor valami más nevet mondok mint például… Touma… vagy Mossu vagy…vagy NoName1848CVG vagy ilyesmi….>< Azért te igazán kitalálhattad volnaaaa QQ De már mindegy… bocsánat hogy így becsaptalak titeket….>< De nem tudtam mit találhatnék ki… -  Majd mikor Szophie a kulcsvadászat után válaszolt a kérdésemre hogy mi a helyzet vele és Tachival, meglepődtem milyen... kawaiiii*-* Valahogy nem gondoltam volna hogy nehéz neki ilyen szavakat kiejteni, de ebből is látszik hogy nem ismerem igazán...>< De nem bírtam magammal, tetszett amit láttam, imádtam a lány vallomását és ezt jutalmaztam is. Keblemre öleltem majd:
- Szophie-san... kawaiiiii~ *-* - Mondtam közben, tényleg édesnek gondoltam. Majd hátra fordultam s a szememmel a területet kezdte el pásztázni…
- Hát… ezek jól elbújtak…. >< - Kutattam Shu és Timidus után. Nem tudtam hogy kiabáljak-e neki vagy sem… bár remélem nem kezdett el megint szarvasfutamot rendezni><
- Most már előjöhettek, lebuktam! – Kiabálok bele a szélbe, remélve hogy meghallják, bár fogalmam sincs hogy van-e egyáltalán kedvük idejönni. Majd Daneera pillantottam…
- Ne bántsd kérlek, légy vele természetes és kedves de ne bántsd! – Motyogom neki gyorsan oda.

Szophie és a farkasa tök édesek együtt *-* Főleg mikor azokat a cuki lány rucikat aggatta rá a petjére. Imádtam és végig Szohienek drukkoltam. Persze Vezér nem hagyta magán sokáig, de az a pár pillanat is elég muris volt ahhoz hogy megnevettessen. Ezen felbuzdulva én is be akartam öltöztetni Danee-t, de nem tetszett neki az ötlet, sajnálatomra…QQ Azt hogy perverznek nevezet már fel sem veszem, miért tenném, hisz tudom hogy az vagyok… de ez már az én dolgom, őt ha akarnám sem tudnám lekörözni, ez tény. Minden jól alakult, mindaddig amíg Danee és Shu össze nem kaptak… Valahogy féltem hogy ez lesz… és nem is kellett nekik sok. Danee csúnyákat mondott, vagyis inkább kifejtette saját nézőpontját Shuék kapcsolatukról, majd Shuu és visszavágot… és azt hiszem egyiküket sem kell félteni ilyen téren. Mint a fiúnak mint a lánynak voltak csúnya megjegyzései. Fejemet lehajtottam tekintetem elsötétült… nem értem… tényleg nem értettem hogy miért kell kardoskodniuk egymással az embereknek… Danee kiállhatatlan, Shu is eléggé magának valónak tűnik… én viszont nem akartam ezt… annyira örültem hogy így négyen összejöttünk, játszottunk és esélyünk nyílt barátkozni és megismerni a másikat… és úgy néz ki nem igen vagyunk teljesen kompatibilisek… kezeim ökölbe szorultak... láttam miként a lány elsétált, majd villant és ezzel el is tűntek… legszívesebben én is elsétáltam volna, az ezt megérdemelted nézéssel a fiúra, aki idősebb lehetne ennél több esze… Igazán nem értettem őket… Ha nem lett volna itt Szophie talán így is teszek… Szimplán csak magára hagyom a fiút, most viszont a két rossz közül a lenéző elhagyáson, aki még azt sem érdemli meg hogy behúzzak neki… és azon hogy megleckéztetem, és a „torkának” esek… kellett választanom. Perpill, nem éreztem magam képes más alternatívára… Lépéseim megindultak a fiú felé, a szemembe lógott a hajam, felemeltem a kezem, majd behúztam neki ha tudtam…
-Mond meg miért kell ezt csinálnod?! Miért kell állandóan vitáznod és megbántanod másokat? Shu még csak egy gyerek! És amit mondtál… az nagyon nagy butaság volt! Most őszíntén, miért keresitek a bajt és miért nem tudjátok félre tenni a büszkeségeiteket, lenyelni a multat és megpróbálni megismerni egymást… igazán! Mindketten furcsák és értethetetlenek vagyok számomra… én… én úgy örültem hogy jó napunk lesz, hogy így… ennyien összegyűltünk és bohóckodunk… - Hangom elcsuklott… a sírással küszködtem… pont én?... én aki mások előtt még nem sírt…igazán… nem értettem őket, és haragudtam rájuk… elrontják a mi és a saját napjukat is… pusztán azért mert nem engednek a másiknak… majd kapam egy üzenetet, és Szophie is csipogott, gyorsan elolvastam, és válaszoltam is. Elküldtem, megtöröltem a szememet...
- És.... most?... - Kérdeztem teljesen tanácstalanul mindenkitől... hogy hogyan tovább. Legszívesebben Shu után indultam volna, sőt azt hiszem amilyen álapotban vagyok némi fejmosást ő is kapott volna... de... nem kötelező ha nem akar... nem kötelező velünk is játszania... mint mondta majd később... a mondatán érezhető volt a zavarodottság, és Danee méginkább elvadította... kell neki egy kis idő... így jobb ha nem megyek utána... viszont Szophie szórakozását sem akartam elrontani... ennél is jobban. Tényleg nem tudtam mit tegyek....

Shuéknak:

 

Shu már elment, és Szophie épp akkor vette észre ezt az egészet mikor a kristálya felvillant és a lány Timidussal együtt eltűnt… Nem értette a dolgokat, épp csak a vita végére ért ide, kedvem meg nem volt elmagyarázni… Az idegtől reszkettem, egyszerűen nem értettem Danee-t hogy ez miért volt jó neki, hogy mit szeretett volna ezzel elérni… megríkatni vagy azt várta hogy azt mondja igazad van, majd odafigyelek arra hogy a petem ne vezessen az orromnál fogva… nem értem, pedig engem mondanak butának, bár valószínű ha nem lennék az most érteném… Be akartam húzni a srácnak, egyszerűen nem bírtam magammal, odakint nem voltam ilyen verekedős… nem tudom mi üthetett belém, úgy látszik az mmo-k agresszívabbá tehetik az embert. Shu összerezzenése állított meg. Igaza volt, ez így nem megoldás… nem tudom most mégis mit kéne tennem… Helyre akartam hozni a lehetetlent, de a lehetetlen márcsak lehetetlen. Képtelen voltam rá, és a tehetetlenség dühített… Majd kitőrt belőlem miként is érzek… nem akarom igazán bántani a fiút, haragszom én most itt mindkettőjükre, mert azért Shu is csúnyákat mondott, amit biztosra veszek hogy fájhatott a fiúnak is… Hiába ők összeférhetetlenek, és én sem tudom miként kezeljem a fiút… ilyen téren irígylem Szo-t neki nem volt baja vele, és nem is vesztek össze… engem meg megbántott, többször is. És Shu-t is. Kizártnak tartom hogy ők valaha is kibéküljenek, pedig próbálkoztak… szerintem mind a ketten… de a büszkeségük… és az hogy ennyire magukkal cipelik a múltban ért sérelmeket… képtelenné teheti őket erre… Pedig úgy szerettem volna őket együtt látni. Emlékeztetnek valakikre, valakikre akiknek szépen fejeződött be az estélyük egy tánc keretében. De kizárt hogy ők olyanok legyenek… ők jól megrúgdosnák egymás bokáját…uhh… >< Kezdem érezni hogy saját magam pörgetem a dolgokon, miközben az ő dolgukjaihoz nekem igazán semmi közöm. Szophie-re pillantok, az arca elkomorodott és elsötétült. Megíjedtem. Lesápadtam… Nem láttam még Szophiet ilyennek, ő mindig mosolygot, és vigyorgott, viccelődött és mindig kitalált valami okosat… erre most… olyan amilyennek nem láttam eddig. Nyeltem egyett… hisz tudtam ez az én hibám is. Én sem viselkedtem okosan, hagytam hogy az indulataim vezéreljenek… féltem… Féltem a lánytól. Féltem hogy haragszik rám. Bocsánatot akartam kérni tőle.. Nyílott a szám de nem jött ki rajta egy árva hang sem, szinte csak tátogtam… „Nem, kíván belőlünk többet!” Így gondoltam, így érez. Bűntudatom volt, legszívesebben a keze után kaptam volna hogy várjon, ne menjen el. Én is vele megyek… de biztos látni sem akar… Nem értem, olyan jól indult… hogy fajult el eddig. Azt hittem lesz három jó barátom, erre Shu ő tartózkodott tőlem végig, nem volt rám kíváncsi… és Danee… akivel kakaskodtunk végig, és most biztos ő is lekívánja fejemről a Nerve Geart… és Szophie, a céhtársam… biztos látni sem akar… Elrontottam mindent!... Egy buta liba vagyok, aki nem képes összetartani másokat, és jól éreztetni őket… Nem akarok itt lenni. Nem akartam hogy ez a nap így fejeződjön be… Inkább mentem volna küldizni vagy küzdőterezni… ott nem tettem volna tönkre három ember napját. Hisz én vagyok a hibás, olyan dolgot erőltettem amit nem lett volna szabad. És mindezt önző okokból. Egy olyan kép miatt amit kialakítottam mikor megpillantottuk egymást elsőnek…
- Bocsánat!... – Hajtottam le a fejem… igaza volt Szopienak, kész vége… ez a nap így zárul… Jobb lesz ha haza megyek, pedig én még mindig nem adtam fel… tényleg nem! Sem Danee-t sem Szophiet, sem pedig Shukakut…

Elő vettem egy mai napig nem használt teleport kristályomat, és használtam… haza akartam térni vele, de valami furcsa dolog történt. A város helyett még mindig a szafari szinten, csak épp más területen kötöttem ki…
- Hahhhh…>< Nagyon jó… - Érezhetően a hangomban a szarkazmussal sóhajtottam fel. Eltettem a kristályt, majd tudtam… most bizony jó sokat  fogok sétálni, tehát nyakamba vettem az utat. Nem kellett bele sok, apró lábnyomok szapora toporgásának követésére lettem figyelmes. Még mindig paprikás voltam kissé, és azt hittem valamiéféle kósza mob akar becserkészni és letámadni. Nagy lendülettel fordultam hátra, és már kezeimmel nyúltam is a fegyverem után, de a mozdulatsor abbamaradt, amint megpillantottam kinek a neszelésére is lettem figyelmes. Kyubei volt az. Amint megálltam, ős is megállt és leült.
- Van kajád? – Első kérdése… semmi szia, vagy hejhó! Máris kaja után érdeklődött csak.
- Neked is szia… -majd lehúztam a menüm és elővettem egy csirkecomb szerőséget.
- Tes.. – de már nem is tudtam befejezni, mert már nem volt belőle semmi.
- Agyál még! – Majd elővettem még párat, letettem az út széli fűves részre, és elindultam. Kyubei furcsa pillantást vetett rám, de őt csakis a kaja érdekelte…  majd amint jól lakott, megindult utánam.
- Kivel vesztél össze? – Néztem rá értetlen, nem igazán fogtam fel miért kérdezi, sőt hogy honnan veszi hogy összevesztem bárkivel is…
- Senkivel! – Vágtam rá. Majd kicsit késöbb hozzá tettem:
- Miért? – Meglepett hogy érdeklődik, álltalában nem szokot, csak fikáz és kéretlen véleményt osztogat, kritizál… idegesít.
- Semmi… csak szokatlan hogy te tudsz csendben is lenni… - Nah kezdi…
- Miért ne tudnék?! >< - Csattantam fel még ezen a kis apróságon is. Nem szeretném Kyubei-en kitölteni a mérgem, és méltányolom hogy érdeklődik, így egy adag sóhajtás után elmndtam neki mi is történt.
- Szafarizni mentünk, és egész szép számmal össze is gyűltünk. Négyen lettünk, Szophie, Danee és Shukaku… Szophiet, már ismered, a többieket még nem. Danee és Shu már a kezdetek óta nem csípték egymást, így úgy döntöttem hogy Daneval tartok, amikor ketté vált a csapat. Ott Danee is piszkálódott, sőt még Jint is felhozta… Majd összevesztünk, szét váltunk és úgymond társat cseréltünk. Én felkerestem Shut, és Szophie ment Danee-hez. Shu kicsit fura nekem, túl visszahúzódó és csendes… nem tudtam vele rendesen beszélgetni, nem igen válaszot semmi kérdésemre… de nem is ez a lényeg… bosszantott ugyan, de az is hogy Szophie miattam van vele, kicsit féltem is… így beöltöztem egy fiúnak és mint valami idegen próbáltam, hozzájuk csapódni. Bűntudatom volt a lány miatt, nem akartam hogy gonoszkodjon Szophieval, és úgy voltam vele először hogy majd megmutatjom Danee-nak hogy miként kéne egy férfinak viselkednie… nos hamar felsültem, túl rákoncentráltam vagy nem is tudom… de akkor is ott voltam mint még egy pasi, reméltem hogy előttem nem csinál semmi ormótlant, így nem bántam meg, csak kicsit furán jött ki… főleg mikor lebuktam. Jah… Szophie meg beöltözött nekem. Mármint megcsinálta a haját olyanra mint amilyen nekem van, és ruhát is cserélt. Tök vicces volt. Erre felbuzdulva akartunk csinálni egy farsangos beöltözősdit, majd Shukaku is előbújt. Ugye Ő elbújt ameddig én szeínészkedtem. Majd pár pillanatra rá Danee, Timidus és Shu összekaptak… Shu lelépet, majd meghalt minden jókedv és én is eljöttem…- Meséltem el mindent, szinte egy levegővel.
- Háát… ez sok mindent megmagyaráz… - Pillantott rám, majd rájöttem hogy én még vissza sem öltöztem…>< Ohh én idióta…>< Gyorsan megoldottam ez a gondot is, majd amint felvettem a felsőt kaptam is egy üzenetet. Meglepődtem. Se a feladót megpillantva rögtön elolvastam. Bár féltem kapok benne valami fejmosást is, de kíváncsi voltam mit írhatott. Az egyik cipőm már rajtam volt, mire végig értem az üzenetnek, és szenvedtem a másikkal is mikor elkezdtem írni a folytatást, így egy lábon írva, lábam rá-rátéve a másik cipőm tetejére egyensúlyozva írtam meg a választ.

RenAi írta:Én is szeretnék!:3 Bocsánat amiért így alakult…

Legszívesebben megírtam volna hogy mennyire megörültem annak hogy rám írt. De az nem akartam hogy végleg bolondnak tartson, így egy rövid válasz keretében, valamivel vidámabban álltam a dolgokhoz. Shu is és Szophie is írt… valahol azért örültem volna hogy ha a fiú is ír valamit… de azt félő hogy nem tenném zsebre… rosszul érzem magam miatta, neki is rossz lehet, de akkor is … olyan fura ő is… tényleg nem tudom hova tenni… >< Őt is meg akarom ismerni jobban, vagyis inkább megérteni… de ha most ráírnék tuti elküldene a fenébe… nem merek írni neki. Biztos ő is haragszik most… Shura rám, és szerintem magára is. Tudom hogy nem ezt akarta elérni, és ilyenkor ez rossz érzés…
- Amúgy Danee-nak igaza van… - Törte meg a gondolataim.
- Mert miért is?! – Kérdem némileg felháborodva, és megdöbbenve…
- Mert te is olyan vagy mint ő…-
- Ugyanolyan ostoba… és te sem tudod kifejezni magad… te is hirtelen haragú vagy… csak te csapsz vágsz, Dane meg oda szól ahol leginkább fáj…és az hogy ezt meg tudja tenni jelenti hogy igaza van...-
Nem értettem honnan jött ez így neki le és hogy mégis egy olyan dolgot hogy jelenthet így ki amikor ott sem volt… Mérges lettem megint….
- Ne állíts tényeket a saját fantáziádra hagyatkozva! Nem voltál ott, nem mondtam neked hogy miket mondott nekem és Shunak, ugyanakkor miből veszed hogy püfölök ha ideges vagyok.. – Dobbantottam mérgesen a lábammal.
- Onnan hogy egyszerű vagy mint a százaszög!.... – Nah most meg tudtam volna kergeti és csúnya dolgokat művelni vele….
- Nah ebből már elég! Felhúzott a délelőt, és most te is kezded pedig már majdnem lenyugodtam! Nem akarok többet veszekedni, szóval mondj amit csak akarsz, engem nem érdekel! – Azzal gyorsabbra vettem az iramot, lehagyva a kis petem. Nem akartam hallani hogy miként kötegszik velem tovább, azt szerettem volna ha egyedül marad és gondolkodik hogy megbántott… Nem kellett bele alig húsz perc és amint kezdtem lenyugodni rájöttem hogy tényleg ostobán viselkedtem és rajta töltöttem ki a mérgemet, pedig most még kedvesebb is volt a megszokottnál. Kiabálni kezdtem a nevét, remélve hátha előbújik, és reménykedtem benne hogy csak nem hagytam le nagyon…