Erdőség #2

by **Kayaba Akihiko** Kedd Szept. 10 2013, 20:12

Itt lehet vadászni.

by **RenAi** Vas. Feb. 16 2014, 21:05

Shukaku, Timidus, Szophie, Vezér, Danee és jó magam. - "Jó vadász kezében a faág is fegyver."

Erdőség #2 3b87393e-298e-4e33-a1e4-ee97422c5f24

Úgy döntöttem ismét ideje megpróbálkozni a vadászattal. Eddig azt hittem csupán én vagyok béna hozzá de most már tudom is. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a gyakorlás teszi a mestert. o/ Szóval neki is vágtam de egyedül ugye semmi nem nagy móka… Majd kiötlöttem erre egy tervet miként is szerezhetnék társakat. Biztosra veszem hogy mások is jönnek prédákra vadászni így nem aggódtam hogy tervem csődbe megy. Még mielőtt elértem volna a tízes szintre beszereztem tervem alapelemeit. Négy kötél, egy naagy-naagy lepedő, pár színes filc, némi nasi ami jól fog jönni főleg mivel nem is egyedül leszek, és ugye jó meleg tea és forrócsoki sem hiányozhat a tatyómból. Amint elértem a kívánt helyre gyorsan össze is kaptam magam és a lepedőre felfirkantottam ezt az üzenetet:

Üzenet mindenkinek:

Huhh, ez mind kiírva virágokkal és szívecskékkel díszítve. Nem volt nagy erőfeszítés, mégis kifáradtam mire a végére értem. Amint az utolsó betűvel is végeztem, szemezni kezdtem a már előre kijelölt helyével. Mármint a helye az meg volt, épp csak nem tudtam hogy, hogy akasztom azt fel oda.
Mind a négy végére kötöttem kötelet, aminek mind a négy végét két magas fához erősítettem jól kifeszítve az üzenetemet, hogy mindenki láthassa aki az erdő ezen területére merészkedik, és mivel az ösvény elején akasztottam fel, mondhatni a bejáratnál így nem aggódtam hogy nem látja senki, csupán azt reméltem hogy a szél, vagy esetleg valami játékos kedvű játékos le nem szedi… ><

Majd jöhetett a tervem következő fázisa, némi nyalánkságot, csomagolásában lévő nyalókát, sütit, tetejével ellátott forró italt, bizsu ékszereket, hajgumit hajcsatot, és egy pár kesztyű egy-egy párját is „elhagytam” útközben. Persze ezeket főként elágazásnál, és egy-egy helyen többet is, épp csak máshol elrejtve helyeztem el. Amint bentebb értem az erdőbe közel egy órás séta után, helyet foglaltam egy sziklapadon, várva a „prédákat”. o/ A vadászat első fázisa máris a kezdetét vette. o/ Máris vadászok barátokraaa o/

by **Szophie** Vas. Feb. 16 2014, 22:12

- Elegem vaaaaan! Nem akarok, nem fogok, biztosan nem mobozok!
- Biztos, hogy fogsz. - morogta röviden, majd beleharapott a ruhámba, és annál fogva kezdett el húzni.
- De nem! Nem akarok! Mindig csak az a buta haaarc, meg fejlődés! >< - nyafogtam, újra megkísérelve a szabadulást. - Mindjárt rádrakok egy szájkosarat! El ne merd tépni a ruhámat! - kiáltottam rá petemre. Ekkor elengedett. Na végre, valami, ami használ ellene! Hamar kiderült viszont, hogy nem a megfutamodást vette tervbe, sőt. Csak taktikát váltott.
- Egy mobozás is lehet jó játék.. - jegyezte meg csendesen, mintha csak olyan mellékes dolog lenne. De én ismerem ezt. Mégis hogy lehetne játék? Beaar csapni! A rafinált..
- Még egyszer sem tudtam játéknak tekinteni az elmúlt másfél év alatt. Unalmas és monoton. - válaszoltam, biztosra véve, hogy ma engem senki sem fog harcra kényszeríteni.
- És mi van, ha vadászunk? - ejtett meg egy csalafinta vigyort.
- Úgy érted, a megölt mobok húsát szedjük össze?
- Nem. Úgy, hogy tényleg vadászunk. Mármint a vadakat persze leöljük, és összeszedjük a húsát, de ezt egy rendszer szerint tesszük, és talán versenyezhetnénk is.
- Verseny? - csillant fel a szemem. - Jó, de ki ellen?
- Egymás ellen.. vagy nem tudom.
- Valakit leszólítok, aki épp ott van a helyszínen, és talán vele.
- Igen, vele lehet! Na megyünk?
- Az ismerkedést jelent, és akár új barátokat is.*-*
- Megyünk?
- Ismerkedjünk!!
- Nem-nem, én azt mondtam, vadászunk, és közben versenyz.. áhh, tudod mit? Ismerkedjünk! - törődöt bele. Amíg mobozhat, addig mindegy, minek nevezzük.
- Ismerkedjünk!! - és ezzel a végkiáltással elindultunk az erdőbe.

- Uuuuuuu! Ez tényleg játék! - kiáltottam fel, meglátva a nagy táblát.
- Ohh, Istenem. - nyüszögött Vezér.
- Ha megtaláljuk a valakit, nyerünk! És vele vadászhatunk is! Gyerünk!, - és elkezdtem mindenféle nyom után keresgélni.
- Gyerünk. - mondta a farkas kedvtelenül.
Felszedtem egy pár hajcsatot, nyalókát, és egy kis nyakláncot is az erdőben. Feltételeztem, hogy a tulajdonosa most direkt hagyta el ezeket. Remélem, nem gond, ha az édességet megtartom. Ugyanis nem bírtam ki, és megettem._. Így már nem adhatom vissza.. De megérti majd, biztosan megérti! Nem direkt volt. Csak olyan finomnak tűnt..
És így jutottam el a keresgélés végén Renai-hoz. Céhtársam látványára elmosolyodtam, és hevesen integetve köszöntöttem őt.
- Ai-chan! - kiáltottam. - Nem láttál valakit, aki direkt elhagyta ezeket? - kérdeztem, mikor mellé értem, megmutatva neki a megtalált dolgokat.
- Valaki bújócskázik, és úgy gondoltam, leszek fogó. - suttogtam, mintha csak titokba avatnám be.
- köhömm.. - hallottam farkasom hangját. - ő megfelelő!!
Valóban. Ai-channal szívesen versenyeznék, vadásznék. De én azzal az elbújttal is akarok, ha már ilyen jó játékot eszelt ki.
- Ráérsz most? Nincs kedved megkeresni a bújót, aztán vadászni egyet? - kérdeztem mosolyogva a lányt.

by **Shukaku** Vas. Feb. 16 2014, 23:21

-Ébredj Timidus, indulunk vadászni!
A sárkány megfordult a hátára, kinyitotta a száját, majd becsukta, majd kinyitotta, majd halkan nyüszíteni kezdett.
-Most… most mi a baj?
-Az… az…
De Timidus válasz helyett csak eltakarta a fejét a szárnyaival, és tovább nyüszített.
-De… azt hittem örülni fogsz…
-Nem… ennek nem… ez egy nagyon rossz vicc…
-Vicc?
-Igen… azonnal mondd meg, hogy ki vagy, mit tettél Shukakuval és hogyan bújtál a bőrébe!
-Timidus!
Tette a lány csípőre a kezeit egy percre, majd megindult az ágy felé, és lerántotta a takarót a sárkányról.
-De… ez tényleg nem vicces! Miért akarsz te vadászni menni?
-Oh… de ez nem olyan vadászat. Ez szafari.
-Szafari?
-Igen. Tudóóóóóód, már meséltem neked.
-Igen?
-Igen.
-És nem aludtam közben?
-Te nem is alszol.
-De igen. És olyankor nem tudok figyelni, mert alszom, és beszélek álmomban, és azt mondogatom, hogy Justin…
Öltötte ki a sárkány a nyelvét, és vihogni kezdett.
-Ja nem, mert az te vagy.
-Nem is! Na látod, ez tényleg nem vicces!
-Pedig de!
Bólogatott Timidus, és tovább vihogott.
-Akkor ne menjünk vadászni?
-De menjünk! De valami hiba biztosan van, mert te tuti nem akarnál vadászni menni. Mi az a szafari?
-De már egyszer megmondtam…
-Én meg aludtam.
-De te nem is…
-Akkor meg elfelejtettem…
-De olyat se szoktál.
-Most szokok.
-Szerintem csak nem figyeltél.
-Hááát… az is lehet.
-No szép…
-Elmondod, hogy mi az, vagy most haragszol rám és nem megyünk?
-És ha haragszom?
-Akkor bocsánatot kérek és te megbocsájtasz.
-És ha nem?
-De igen!
Vigyorodott el újra Timidus, és egy gyors mozdulattal már a lány mellett is termett, átölelte szárnyaival, és bűnbánó szemeket meresztett rá.
-Neharagúúúúdj!
-Tudod Timidus…
-Mit?
-Szerintem te kihasználsz engem.
-Én? Dehogy! És különben is… az mit jelent?
-Hát… hogy olyan dolgokra veszel rá, amit amúgy nem tennék.
-De… de… most nem is mondtam, hogy menjünk vadászni. Az egész a te ötleted volt!
Hebegett a sárkány, és egyáltalán nem értette, hogy mi ez az egész. Ezúttal már a bűnbánó szemek is igaziak voltak.
-De nem baj, mert én is ráveszlek olyanra, amit meg te nem akarsz.
-Na azért… illetve… hé!
-Szóval a szafarinál ilyen jelvényeket kell gyűjteni, és akkor kapunk, ha megcsinálunk bizonyos feladatokat, és megadott állatokat kapunk el.
-Ahamm… de azt még mindig nem értem, hogy miért akarsz te vadászni menni…
-Azért, mert nem kell megölni az állatokat, hanem csak elég elkapni őket…
A sárkány elgondolkodott, majd bólintott.
-Igen… én is megcsinálok olyan dolgokat neked, amiket nem szeretnénk. Indulhatunk?
-Ez túl könnyű volt…
-Csak… tudom, hogy szereted az állatokat, és emlékszem ám a szafarira is. Nagyon vártad már, hogy elérd a tízes szintet és mehessünk.
-Jajj Timidus!
És a lány a sárkány nyakába ugrott, majd együtt elindultak az erdő felé, ahol azonban nem várt felhívás fogadta őket.
-Ez szerinted egy küldetés?
-Nem hiszem… nem mutatja sehol, hogy el lehetne fogadni…
Kutatott a lány a menüjében felugró üzenetek után, de sehol nem talált semmit.
-Oh… meg van! Megtaláltam!
Bökött a sárkány karmával a levegőben egy pontra, és elvigyorodott.
-Küldetés elfogadva! Ez nekem szólt… éppen ideje volt.
A lány is elmosolyodott, és belement a játékba, és el is indultak a kijelölt úton.
-Egyébként nem gondolod, hogy ez csapda is lehet?
-Ha igen, akkor elég béna egy csapda. Le sem kell térnünk az útról, be sem kell mennünk a bozótba... De azért tartsd bekapcsolva az észlelés képességedet…
-Persze.
Folyamatosan figyeltek, kutattak, várták a támadást, de az észlelhető dolgok mindössze cukorkák, sütik és egyéb nyalánkságok voltak, egészen a két lány törzshelyéig, amit szintén hamar kiszúrtak. Ha csapda is volt, akkor Timidus úgy gondolta, hogy belefutott élete legfeltűnőbb csapdájába… és mivel ennyire agyatlan csapdakészítést senkiről nem feltételezett, így nyugodtan haladt tovább a lány mellett, egészen addig, amíg hallótávolságba nem értek.
-Kon'nichiwa! Én Shukaku vagyok, a Young Justiceból.
-Én pedig Timidus. Szintén onnan. Ti meg gondolom a bújócskázók.
~És abban sem sokkal jobbak mint csapdakészítésben.~
-Timidus elfogadta a… a küldetéseteket, szóval várjuk a feladatot.
-Eyup!
Közelebb azért egyikük sem ment, mert azért esélyt adtak annak, hogy a világ legeslegrosszabb bújócskázói által készített legeslegrosszabb csapda is beválhat véletlenül.

by **Danee** Hétf. Feb. 17 2014, 22:37

Szafari. <.< Szafari érted? >.> Nem, nem értem, mitől szafari? 9.9 Hát mert van sok állat, és te azokra vadászol! H.H Jójó vadászunk, meg állatokra is, de attól még miért szafari? az nem valami afrikai izé? o.o De, afrikai izé! >.> Szóval honnan ez a név? +.+ Eredetileg hosszú utazást jelent... aztán afrikai vadak csoportos vadászata lett, mostanában inkább turista-látványosság, fótózkodás, meg természetjárás. Na persze autóval! <.< Hooooooo O.O És és mi is fotózni fogjuk most az állatokat? *-* Nem, te lüke! Ixpét meg aranyat kell szereznünk, mert már lassan mindenki lehagyott minket fejlődésben a csoporttársak közül! -_-" Áááá. értem, és akkor ikszpéért fogunk fotózni állatokat? ~.~ Nem bazzme.... mehhh... el kell kapni őket, vágod? két kézzel, hálóval akárhogy, le is lehet lőni, vágni szúrni, de nem kötelező megsebezni egyiket sem, elég ha a kezed közé fogod, zöld? N.N Szuperzöld! (=^^=)

Igazán mulattató dolog bábozni a kezünkkel a saját szórakoztatásunkra, ha már nincs a közelben senki se akihez beszélni lehetne. De tény, hogy már elhatároztam magamban, hogy akár egyedül is kipróbálom ezt az új fícsőrt. Mármint a szafarit! Baka! U_U"

Szerencsémre nem kellett így tennem. Ahogy mentem-mendegélt, bandukoltam és kullogtam, lófráltam, és rúgtam a port, pakoltam a lábaimat, galoppoztam és szökellve indián-szökdécseltem, bénázva cigánykerekeztem, meg nagyot pofára esve szaltózni próbáltam útközben, a séta, gyaloglás, futás, ügetés végére beleakadt az arcom egy lepedőbe.

Finom illata volt. Olyan ismerősen finom... csak épp arra nem jöttem rá honnan, de valahogy pár percnyi szimatolás után elszakadtam a lepedőtől és néhány lépésnyit távolodva egészében is szemügyre vettem a kifeszített szellem-jelmezt.

- Aszongya: direkt elgórja a cuccait, és vigyem utána... hááát... fura egy kérés... de ha esetleg látok...

És jé, nofene... egy süti szalvétán a bokrok közt... még jó hogy itt nincsenek hangyák meg más bogarak... különben szegény süti felét már elhordták volna tutira. Iziben felkaptam vala a süteményt, s némi szaglás, nyalás után két harapással eltüntettem
- Na, ezt már nem kapod vissza! Hagytál még el ilyen finomságokat máshol is? - néztem körbe.
Még akadt jó pár finomság, még egy fél pár kesztyű is akadt a kezembe, sajnos abban nem volt még egy árva gömb nyalóka se rejtve, de gondoltam, nem dobom el, jön velem az is. És találtam még mást is, de azt majd később mesélem... csak lessétek!

Így ~~jukadtam~~ lyukadtam ki egy szép tisztásosos dombosos árnyasosos sziklapadhoz, meg három hölgyeményhez.
Visszanéztem az erdőbe, majd újra feléjük, de még mindig ugyanazok voltak, nem kápráztam. Mindhármukat ismertem: Szót a vakrandiról, Ait a bálról, Shut a kerekerdőből.

- Sziasztok! - kiáltottam integetve, az ujjamra meg valami apró holmi volt tekeredve. Megsúgom, nem a kesztyűcske
- Csak nem egyikőtök a lepedős szervező? - kockáztattam meg a kérdést, inkább most mint soha
- Találtam egy csomó cuccot idefele, főleg édességet, meg ilyeneket is - vettem elő a kesztyűt.
- Na meg egy ilyet is! - forgattam meg az ujjam körül a másik kis holmit: fehér volt, tenyérnyi, és valami szöveg meg piros ábra volt rajta
- Nem hiányzik valamelyikőtöknek ez a bugyi? - feszítettem ki, megmutatva az elejét, hátát
- Ezt is az erdőben leletem! - álltam előttük ártatlan képpel, mint aki még sose hazudott életében - Van rajta egy szívecske, meg egy plüssmaci meg egy felírat angolul, azt mondja, hogy: dö lászt lájn of difensz! avagy a védelem utolsó vonala!
- Szóval? - mutattam körbe a lányoknak egyenként, hogy mind jól lássák - nem a tiétek?

by **RenAi** Kedd Feb. 18 2014, 12:37

Tervem beválni látszik, amint megpillantom az első felém közelítő személyt. Amint közelebb ér sikeresen be is azonosítom.
- Szophie-chan *-* - Örvendeztem, és intettem vissza neki széles vigyor közepette. Örömmel fogadtam hogy Ő lesz az egyik tag akivel majd vagy épp vált vetve, vagy épp egy verseny keretében vadászhatunk. o/ Édes volt hogy nem esett le neki rögtön hogy én voltam a „szervezője” eme találkozásnak, majd kuncogva rá mosolyogtam.
- De, és most már te is. – Öltöttem ki rá a nyelvem. Hiába céhtag, sok időt valahogy nem tudtunk még együtt eltölteni, de most végre lehetőség nyílik erre is. Beszélgetésünk közepette megjelent még egy állatidomár lányka, a kis sárkányával. Túl közel nem merészkedtek, lehet meg voltak szeppenve, de attól még bemutatkoztak illedelmesen.
- Szia, én Ai-chan vagyok Ő pedig Szophie-chan és a farkaska pedig Vezér. – Mutattam be őket, bár Vezér nevénél kissé elbizonytalanodtam, de hamar ismét lelkesen folytattam.
- Tényleg a Brumit, és Falatkát hol hagytad? – Néztem a lányra, keresve őket. A karácsonyon összeismerkedtünk, legalábbis viszonylag. Meglep hogy most nincs nem látom őket, bár falat olyan kicsi hogy szinte bárhol megbújhat.
- Young Justice? – Örvendezve.
- Az a testvér céhünk! Szophie és én is a Justiece League-hez tartozunk. Peter-sama kivált közölünk és létre hozta a Young Justice-t, jó kapcsolatban van a két céh, szóval így nézve „rokonok” vagyunk! – Vígan fejtettem le egyszerű logikámat, bár tény hogy így is gondoltam. Új feladatot kértek, de időközben ismét az avar recsegése törte meg a beszélgetést, és egy fiú lépett elő, valami… furcsát…hasonlíthatatlant lóbálva a kezében. >< Miközben „lepedős-szervezőnek” szólított…. >< Tény hogy így volt de ez a megnevezés akkor sem tetszett igazán… >< Majd elmondta hogy egy csomó dolgot talált az erdőben, nah igen az nagy részt az én művem, de az a valami ott… hát az nem. >< Amikor kitért a bugyi szóra, mérgesen oda mentem hozzá a derekánál fogva átöleltem majd kipróbáltam rajta a nem rég megtanult German Suplex-et, ami egy egész ügyes birkózói fogás. o/ Nem vagyok oda a birkózásért, de ha valami olyat mutatnak amivel meg tudom védeni magam vagy másokat, nah akkor jöhet. Razz

Ha sikeresen végig vittem, akkor szimplán ott hagytam és vissza léptem a lányokhoz.
- Nah, asszem megérkezett a csapat bohóca is… - Morogtam, miközben sajnáltam hogy vetélytársam kerekedett, legalábbis ilyen téren. >< Én akartam a csapat bohóca lenni, erre tessék. >< Nah, mindegy.
- Azt meg húzd fel magadra, ha már ennyire tetszik. Az a bugyi meg nem az enyém.. vagy a miénk..– Szóltam oda a srácnak puffogva. >< És közbe
néztem körbe zavartan a két lányon, nem, nem hiszem hogy az övéké lenne. - Amúgy is bunkósság úgy beállítani hogy még csak be sem mutatkozol, és közben fehérneműt lóbálsz. >< - Folytattam, kissé morcos lett a hangulatom. >< Majd mikor lenyugodtam ismét a mindenkihez szóltam.
- Nyah, úgy látom ennyien leszünk. o/ De nem is baj, pont elegen vagyunk egy vadász versenyhez, vagy épp ha gondoljátok osztódhatunk párokra is, mivel négyen vagyunk így talán két-két fős csapatok több eredményt és izgalmasabb kalandokat okoznak. De ahogy nektek tetszik. Igazság szerint csak ismerkedni szeretnék, barátokat szerezni, és erre egy ilyen szafari tökéletes alkalom. Hasznosat a jóval! – Vigyorodtam el.
- Szóval, legyünk négyen négy ellen, esetleg két fős csapatok, vagy szimplán legyen egy négyes csapat, nem versenyezni, szimplán csak vadászni és ismerkedni. Kihez melyik áll közelebb? – Érdeklődtem kedves mosollyal az arcomon, nekem teljesen mindegy volt, én már jól érzem magam velük szóval a döntés az övéké.

by **Szophie** Kedd Feb. 18 2014, 19:25

Mi? Mi én is? ~ Értetlenül vakargattam a tarkómat, miközben nagyokat pislogtam. Aztán szép lassan értelmet nyert a dolog.
- Tee! - csodálkoztam rá. - Megtaláltalaaak! - ujjongtam, miközben felnevettem. Hogy én micsoda egy buta ember vagyok. Mégis miért nem jöttel rá egyből erre? Talán mert nem hittem volna, hogy Ai-chan ilyen játékot játszana. Pedig elsőre kinézné belőle az ember simán. Csak valahogy nekem mindig olyan nagy, és erős céhtag volt, meg komoly frontharcos.. Szóval még csak véletlenül sem jutott eszembe, hogy ilyesmiket csináljon.
Ahogy így gondolkodtam, egyszerre egy hangot hallottam a hátam mögül. megfordultam, és egy aranyos lányt láttam magam előtt, mellette egy sárkánnyal. Mielőtt szólhattam volna, Ai már be is mutatott engem, és farkasom.
És én csak hallgattam, ahogy Ai mindent elmond, amit én szerettem volna.><" Csak azért is elmondom én is!! >.>
- Sziasztok! - mosolyogtam. - Ai-chan jól mondta, az én nevem Szophie Iryana, ő pedig itt a petem, Vezér. Idomár vagyok. Gondolom te is. - böktem Timidus felé. - És én nem bújócskázom, csak a fogó vagyok! - nevettem fel. - És nyertem! - húztam ki magam büszkén. Persze egyértelmű, és természetes, hogy mindig én nyerek. - Bár ti is elég gyorsan idetaláltatok. - ekkor céhtársam felé fordultam, és nevetve ránéztem, miközben Shukakuék mellé lépdeltem. Hisz ha egyszer társak voltunk a küldetésben, akkor csak egymás mellett kell lennünk. És a küldetésadónknak pedig külön kell lennie. - Nos, kisasszony. Most pedig mondja el a feladatunkat! - szálltam be a játékba. Küldetésezzünk közösen! Aztán még egy hang szólt mögülem. Egy férfié. És nagyon ismerős. Hirtelen pörögve fordultam meg, hogy megpillanthassam Daneet. Daneet. Daneet! ><" Nem gondoltam volna ilyen gyors viszontlátásra. Szinte tegnap volt az a randi dolog.__. Egy kissé zavarba jöttem, és el is pirultam, mivel azonnal eszembe jutott a tánc. Meg hogy szexi.. ehh.. Ugyanolyan ruhában vagyok! >.< Csak most világoskék alapon van a derekamnál egy nagy fehér masni.
És.. Mi az a kezében? :O :oops:Befogtam a fülem, és elfordultam, leguggoltam, és összekulcsoltam a kezemet a lábaimon. Közöm sincs hozzá! Nem látok, nem hallok, hagyjanak békén! ><
Végül Ai elhárította a problémát egy könnyed mozdulattal, így Vezér egy könnyed rúgással helyre "pofozott", és a porban fetrengve ugyan, de fültanúja lehettem a következő mondatoknak.
- Verseny! - ujjongtam.
- Verseny! - bólogatott farkasom is.
- Te csak ne légy ilyen vidám.. - kezdtem bele mérgesen.
- Jajj, a végén még megsebez ez a csúnya idomár. Rolling Eyes

- mondta elvékonyított hangon, csakhogy hecceljen vele. És én tényleg nagyon ideges lettem miatta. Így bánni velem! Felrúgni, megalázni, így beszélni!!
- Na megállj! - tápászkodtam fel, és a pálcámért nyúltam, azzal szurkáltam meg az oldalát. Ettől nagyot ugrott, ám nem hagyta ennyiben a dolgot, morogva rám akarta vetni magát. Én elugrottam előle, és futásnak eredtem körbe-körbe, ő meg utánam, körbe-körbe. Kergetőztünk.

by **Shukaku** Kedd Feb. 18 2014, 20:43

-A Justice League? Akkor… akkor jó. Annak nagyon örülök.
Bátorodott fel egy kicsit Shu, és így már el sem húzódott, amikor Ai-chan mellé lépett. Timidus nem értette, hogy miért felé bökött, amikor azt mondta a lány, hogy gondolja, hogy ő is idomár… de hát hallott ő már ennél nagyobb butaságot is, például mondjuk Alex szájából, így nyugodt hanggal javította ki a kérdezőt.
-Nem, nem én vagyok az idomár. Ő az.
Mutatott Shukaku felé.
-Én Timidus vagyok, a tollas sárkány. De… mintha ezt már mondtam volna.
Ekkor azonban meghallottak egy hangot. Egy bizonyos hangot, és abban is biztosak voltak, hogy ki a hang tulajdonosa, sőt még abban is, hogy a hang tulajdonosa is biztos lehetett abban, hogy kik is ők. És mégis… mégis ilyen illetlenül beszélt. Timidus a csónakos eset után már kezdte érteni, hogy miért nem estek jól akkor Shukakunak a srác szavai, és mivel úgy tűnt, hogy ez a furcsa humor, amit a fiú használt most sem változott, valamint Shukakun, és az egyik másik lányon is látta, hogy őt is eléggé zavarja ez a fajta hangvétel, fogai között szűrve a szavakat szólt a társához.
-Shu! Hadd pofozzam most fel én! Lééééccíííí!
Azonban Ai-chan megelőzte, és már támadásba is lendült, megpróbálva földhöz vágni Daneet. Shu oda sem nézett, Timidus azonban gyönyörködve figyelte ezt az érdekes technikát, és elhatározta, hogy ő is megtanulja, vagy megkéri a lányt, hogy tanítsa meg neki, mert nagyon hatásosnak tűnt. Mivel a lány ezek után jól ki is osztotta a srácot, Timidus csak elégedetten vigyorgott, és inkább a másik JL-es felé pillantott, aki az előbb még a földön kuporgott Danee modortalansága miatt, mostanra azonban már szitkozódva üldözték egymást a farkassal.
-Te Shu… mi miért nem csinálunk ilyeneket?
-Mert… azért mert… mert azt hiszem mi…
-Akkor jó. Én is így gondoltam.
A lány és a sárkány csak ácsorogtak a felfordulás közepén, hol egymásra, hol a többiekre nézve, és elgondolkodva azon, hogy hova is kerültek.

by **Danee** Szer. Feb. 19 2014, 16:08

- Hai, RenAi-chan! - hőköltem hátra, látva dühös, elszánt tekintetét, de elkapott, és egy pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy meg akar ölni, vagy csak át akar ölelni.De ami történt valahogy egyik se volt és mindkettő
- Voáááááá! – szakadt ki belőlem az ijedtségtől, ahogy fejre érkeztem. Vártam a folytatást, de ott hagyott a földön, miután kikászálódott alólam a tornamutatványt követően.Az ijedtség nagyobb volt, mint baj, mert ugyan nem egészen értettem, hogy ezt most miért művelte velem Ai-chan, de semmi bajom sem lett, még csak nem is fájt semmim se. De hogyan is fájhatott volna? Viszont ahogy magához ölelt, hogy tótágast állítson, a hátamon éreztem a mellei jóleső puhaságát
- Heh? Ez mi volt, és kérhetek belőle repetát? Very Happy

– vakartam a fejem értetlenül, és persze kicsit mosolyogva is, miután hiába vártam a folytatásra, s inkább talpra álltam
- Nah, asszem megérkezett a csapat bohóca is…
- Ta-dam! – emeltem magasba a kezem, mint egy valódi bohóc, s meghajoltam a kis közönségemnek, s a bugyit felhúztam a fejemre, bár megfordult a fejemben, hogy én leszek az új szuperman, kívül hordott alsóvalCsak most sajnáltam igazán, hogy nem volt nálam bohóc kristály, de ezek után már meg fogom fontolni, hogy szert tegyek-e egyre
- Bunkóság? – kérdeztem vissza értetlenül – De hát… de hát... Ai-chan, nem ismered meg… a hangomat sem? – hebegtem megszeppenve
- Tudod, emlékszel, én vagyok a vámpírok báljáról a bál vámpírja! – takartam el az arcomat a fél kézzel, a karneváli maszkot imitálva, míg egy süteményes szalvétával ugyanolyan nagyzó, és látványosan bonyolult üdvözlő mozdulatot tettem, természetesen meghajolva mindhármuknak külön-külön is
- Danee vagyok, te pedig RenAi-chan, már távolabbról megismertem a hangodat, és az arcod is rögtön beugrott, amikor megláttalak!
Shukakun és Timiduson láttam, hogy a kis performanszom nem igazán nyerte el a tetszésüket, talán sosem fognak igazán hozzászokni, hogy én nem csupán az vagyok, akinek elsőre megismertek.Viszont Szophie és Vezér civakodása és kergetőzése megmosolyogtatott, valahogy jól esett látni a bolondozásukat
- Üm, ha én is szólhatok… - kezdtem kicsit bátortalanul – izgalmasnak hangzik a verseny, de igazából nem szeretném egyikőtök társaságát sem hiányolni, most hogy ilyen isteni szerencse ért, és a társaságotokban tölthetem az időt! Én azt mondom, maradjunk egy csapat, de rátok van bízva, végül is… azt hiszem, egyedül vagyok a véleményemmel…
Nagyon kívánni se tudtam volna ennél jobb lány társaságot: itt volt mindhárom lány akivel az utóbbi időben sikerült megismerkednem, és talán inkább pozitív nyomot hagynom bennük, mint negatívat. Ha nekem kellett volna választanom, kivel álljak össze párba a vadászat idejére, bizony bajban lettem volna, de kívánhatok-e olyat, hogy e három grácia vegyen körbe a mai nap?

by **RenAi** Szer. Feb. 19 2014, 22:32

- Danee? – Néztem a fiúra értetlenül, hát persze, a vámpíros buliról a vámpír srác. Bár álarc nélkül még nem láttam, így beazonosítani sem tudtam. De ez már mindegy is. Úgy látszik a fiú komolyan veszi a szerepét, mikor a „csapat bohóca” titulust úgymond rá akasztottam, bár tény hogy jól meg is harcol érte. Bugyit a fejre?.. Anyám… >< És még az sem zavarja hogy akár használt is lehet? oO De azt hiszem az efféle húzásait inkább ignorálom. >< Ki tudja talán tényleg repetát szeretene… >.> Végig hallgattam mindenki véleményét hogy miként szeretne versenyezni, Szophie a csapatos harccal szimpatizál és azon belül is a sárkányos Shukakuval, álladtidomárok egylete mi? Lehet kicsit túlelőnyben lesznek ha hagyom hogy így alakuljon. >< Majd Danee is választ adott, Ő viszont a teljes közös harcot tartja szimpatikusnak, míg Shukaku inkább csendesen tekinget félre, kítérve a kérdés megválaszolása alól… Bár egyet levágtam, nem szeretne Danee-val egy csapatban lenni. *Rápillantottam a fiúra és nagyot sóhajtottam*
- Nah, jól van. – Tettem csípőre a kezem.
-Akkor oszoljunk két csapatra. Az idomárok és a… izé.. fegyveresek csapatára. Bár kicsit túlerőnek tartom hogy ti ketten. -*Mutattam huncutt mosollyal az arcomon a két lányra*
- De ha nem így lenne nem lenne kihívás. – Fontam karba a kezem.
- Igen, Danee te velem leszel. – Mutattam a fiúra.
- És ajánlom hogy légy jó fiú, különben kikötözlek ehhez a fához. – Róttam rá ki szigorom, remélve hogy hallgat majd rá. >< Elvégre a bálon rendes srácnak tűnt, így itt most biztos csak próbál menőzni a lányok előtt.
- Hmmm…. szerintem ti induljatok meg ballra, mi jobbra. És pár perc múlva kezdődjék a vadászat. Jelenlegi rendszeridő. - *Hívtam elő a menümet.*
- Szóval most van: 14:24- perc tehát 30-kor induljunk. Azaz 17:30-ig és találkozzunk ugyan itt a és rendszer számolja helyettünk az elejtett állatok számát. És szabályok….hmm… hát azok nincsenek. o/ - Adtam ki az általam elképzelt tervet, remélve hogy nekik is megfelel majd. Szabályokat ennyi idő alatt akarva sem tudtam volna korrekteket, átgondoltakat felállítani, és ha jobban bele gondolunk ez így még mókásabb is lehet. De mielőtt még kimondtam volna a „rajt-ott” eszembe jutott még egy fontos információ.
- Amm… >< Még egy fontos dolog, nem kell feltétlen megölni az állatokat, elég ha csak megérintjük, már az is bele számít!- Jelentettem ki, persze sok fini husi esik úgy ha meg is öljük, de nem vagyok híve a felesleges vérontásnak még akkor sem ha csak mobokról van szó. Arrébb sandítottam az elágazó ösvény jobb oldalára… úgymond elfoglalva a kezdési pozíciót. Majd felkiáltottam:
- És Rajt! – Adtam ki a kezdés felhívását. Majd szélsebesen ahogy csak tudtam bele vetettem magam az erdő azon részbe, ügyelve hogy Danee kövessen hacsak be nem előzött már. Majd hirtelen megállva elbújtam az egyik fa mögé, úgy hogy a srác halló távolságon legyen.
- Izé…? Valami ötlet? Terv? – Kérdezem, mivel a stratégia sosem volt az erősségem inkább csak az úgymond lerohanás… >< De itt most okosnak is kellett lennünk hogy a mobokat el ne ijesszük. Néha, néha hátra pillantottam hogy vajon mi lehet a két lánny-al? De úgyis találkozunk ott ahol kezdtük a megadott időben.

by **Szophie** Pént. Feb. 21 2014, 21:31

- Két csapat? - álltam meg egy pillanatra, megszakítva a kergetőzést, melyet farkasommal műveltem.
- És megvagy! - kapott el, és terített le a földre az állat. Hatalmas mancsait mellkasomra fektette, hogy még csak véletlenül se tudjak kitörni súlyos teste alól. Habár volt súlyemelésem, tökéletesen lenyomta karjaimat, mely miatt képtelen voltam rendesen megragadni, és leszedni magamról. Arcára fölényes mosoly ült, már amennyire egy farkas arca képes érzelmeket kifejezni, ám szeme biztosan tükrözte a diadalt. Nyert.
- Én úgy gondoltam, hogy mindannyian egy külön csapat legyünk. - morogta aztán Ai-channak, félrevetve tekintetét rólam, a lányra nézve. Apró, értelmet tükröző szemei a lányt vizsgálták.
- Én is így gondoltam. - mondtam, miközben az alkalmat kihasználva próbáltam meg kikecmeregni petem alól, vadul vergődve súlya alatt. Lábaimat felhúztam, és habár a szoknya miatt nem volt túl illendő, egy íves rúgást intéztem Vezér felé. Danee úgyis a másik oldalon foglal helyet, így nem nyílhat kilátása semmire. A farkas tartása engedett, szorítása alábbhagyott, így kiszabadultak karjaim, gond nélkül löktem le magamról a petet.
- No így. - álltam gyorsan fel, és porolgattam le magamról a port.
- Még nincs vége! - villantotta rám a farkas tekintetét, ám tartása meghunyászkodásról árulkodott. Füleit hátracsapta, farkát leeresztette. Végre. Azt hiszem, egy kicsit megnyugodhatok, vele egy ideig nem lesz gond. Talán eltelt a játékkal.
- Viszont semmi gondom nincs azzal sem, ha csapatokban leszünk. - tekintetem Shukakura emeltem és sárkányára. - Mit gondoltok? El tudnátok viselni engem, és ezt a kötözködő farkast egy ideig társaitokként? - kérdeztem kedvesen mosolyogva.

Bólintottam, jelezve céhtársam számára, hogy elfogadtam a játék szabályait.
- Szerintem se öljünk. Legyen elég egyszerűen elkapni az állatokat.
- De a fejlőd.. - vágott bele farkasom szavaimba, ám leintettem, mielőtt befejezhette volna.
- Vadászni jöttünk, nem mobozni! - ezzel saját fegyverét fordítottam ellene. Az ő saját ötlete volt a vadászat.
Felálltunk a rajthoz, és hamar kezdődött is a verseny. Ám indulásnál nem lőttem ki, mint valami golyó, nem kezdtem vad rohanásba. Mi értelme lett volna annak? Csendesen néztem a Fegyveres csapat után, majd társaimhoz fordultam.
- Most mi legyen? Szerintem keressünk egy csapást, vagy ilyesmi. Azok mellett mindig sok állat van. Esetleg idomárságunkat kihasználva is magunkhoz csalogathatnánk az állatokat. Esetleg valami ötlet még? - kérdeztem őket, mert én nem tudtam igazán hatékony tervvel előállni, már csak azért sem, mert nem voltam otthon a vadászásban. Igazából ha magamra lettem volna utalva, akkor követtem volna a "majd lesz valahogy" elvet, random elindulva az erdőben, hátha utamba akad ez-az. Most viszont csapatban voltam, így fontosnak tartottam tervet szőni, vagy ha azt nem is, meghallgatni társaim véleményét minderről. Közösen több sikerre vihetjük mindezt.

/A közös vadászatnál három körönként dobhatsz egy vadat/halat. Akkor most dobjunk? O.o vagy majd a kövi körben, amikor tényleg elkezdtünk vadászni? O.o Mondjuk úgy lenne ásszerűbb../

by **Shukaku** Pént. Feb. 21 2014, 22:44

Timidus csak egy kérdő csipogást hallatott, és a verekedők felé tekintett. Shu természetesen értette, hiszen már a méltatlankodást is kihallotta a sárkány hangjából, és tudta, hogy mit kérdezett. „Ezekkel akarunk mi együtt vadászni?” A lány csak megvonta a vállát, majd bólintott.
-Miért ne? De… ha Vezér egyedül szeretne vadászni a társával, akkor mi nem zavarunk. Nagyon jól elvagyunk mi egyedül is. És mivel te is így szeretnéd Szophie, így nyugodtan menjetek egyedül. Mi majd…
Igaz azt nem tudta, hogy mi lenne majd, de mivel a lány úgy döntött, hogy az elmondottak ellenére mégis megfelel neki a csapatmunka, így egy fejbillentéssel kísért köszönéssel jelezte, hogy akkor ő sem ellenkezik. Persze először úgy gondolta, hogy szívesebben menne RenAi-val, aki kijelentette, hogy ő nem akarja bántani az állatkákat, és Shu már fogalmazta is meg a fejében, hogy hogyan magyarázza el a másik csapattársuknak -aki sokkal tettrekészebbnek tűnt, már abból is, hogy végig a farkassal verekedett-, hogy ő sem akarja őket bántani. Ekkor azonban érdekes módon a másik lány is úgy döntött, hogy a mai napon csak fogócskázni szeretne, és még a farkast is lecsitította Shu miatt. A lány ismételten csak köszönettel tartozott, és ezúttal már újabb meghajlás kísérte a hálálkodó szavait. Arra igazán nem számított, hogy társasága is lesz, és még idiótának sem nézik. Timidus azonban érezte a farkas idegeskedését is, és úgy döntött, hogy akkor ő inkább az ordast vidítja fel picit. Csipogva szólalt meg, hogy az idomár ne érthesse.
-Nyugalom Vezér! Ne vitatkozz! Tegyünk a kedvükre egyszer, ha már idáig eljöttek. Maximum majd visszajövünk este, és fogunk is valamit rendesen.
Természetesen a rajt szóra se Shu, se Timidus nem kezdett el rohanni. Timidus mindig is jobban szeretett tervezni, és terv szerint megvalósítani a terveit, a lány pedig ismerte a sárkányt. Azonban csodák csodájára, most Shu szólalt meg először, és Timidus pedig hagyta. Ismerte a lány múltját, hiszen nagyon régóta mesélgette neki, amikor szóba került a szafari, így hagyta beszélni.
-A csapások itt nem úgy működnek mint a valóságban. Ez egyrészt előny is, másrészt pedig hátrány. Az állatok ugyanazokon a csapásokon mennek keresztül, ugyanazokon az időközönként. Ezt az első szint erdejében már ismerem, itt azonban nem, így meglehet, hogy órákat is ácsoroghatnánk egy csapás mellett, mire jön valami. Másrészt… a valóságban a csapások nem úgy működnek, mint itt. Ha autóztál már, akkor láttad, hogy a táblák több kilométeren át jelzik, hogy állatok ugorhatnak az utakra. Ott végig csapásaik vannak, és nem csak egyet használnak.
Elgondolkodott egy picit, majd folytatta.
-Kint vadászleseket állítanak, mert onnan nagy területet tudnak belátni. Vagy beetetéssel csalogatják egy helyre az állatokat, és úgy könnyebb őket megfigyelni. Úgy tudom itt nincsenek kihelyezett etetők, mert Kayaba bácsi úgy csinálta, hogy mindegyik állat el tudja látni magát, és nincs szükségük az emberek segítségére. Viszont ha kihelyezett etető nincsen, itató akkor is van. Itt!
Hívta elő a térképét, és mutatott egy kis tavacskára az erdő közepén úgy, hogy a többiek is láthassák.
-Nekem van nyomkövetés jártasságom, valamint keresésem és észlelésem. Ezek hasznosak voltak eddig is, ha állatokat kellett követnem.
-Te Shu…
Zökkentette ki a lányt a sárkány a beszédéből.
-Igen?
-Mi a bánatért nem tudsz te a csatákban is így tervezni?
-Mert… mert azoknak nincs semmi értelmük.
-Ahamm… mindegy!
Fordult a sárkány a farkas felé, legyintve a farkával, és ő folytatta.
-Akkor ezek szerint az elkapás már a mi feladatunk lesz. Úgy tudom a farkasok falkában szoktak vadászni… bár négy főre nem hiszem, hogy falka lenne. Mindenesetre azt hiszem négyünk közül csak én tudok repülni. Nektek milyen jártasságotok van, ami hasznos lehet? Lehet most nem ártana egy kis lopakodás.

by **Danee** Vas. Feb. 23 2014, 14:23

- Veled? - kérdeztem tetetett meglepődéssel - Óóó, istenem! Miért érdemlem ezt, hát mit tettem én, hogy Ai-channal kell lennem órákon át? - adtam a drámai hőst, akit éppen megvert az ég, karjaimat is az égnek emelve
- Oké, mikor indulunk? - váltottam hirtelen, elhadarva a három szót, tele vidámsággal és türelmetlenséggel, cinkosan mosolyogva RenAira
- Én? Mikor voltam én valaha is rossz fiú? - adtam az ártatlant
- Áh, értem én....! - bólintottam ravaszkásan, a tréfa már készen állt, csak ki kellett dobni a kész csalit hozzá
- Ai-chan HENTAI dolgokat akar velem művelni, miközben kiszolgáltatva állok, fának kötözve, nem igaz? - bólogattam, s úgy tettem, mint aki szentül meg van győződve az elképzelés valóságtartalmáról
Aztán csak néztem, ahogy Vezér leteperi Szophie-chant
- Soooooo sexy *_* - csillant a szemem a nem mindennapi látványra, bár tény hogy jobb lett volna, ha a jelenetből kicsit többet látok, ha netalán tán kicsit arrébb álltam volna, és rálátás nyílt volna Szo...
Na de ezért már önmagában is megérte eljönni!
Shu hozzáállása viszont hervasztó volt: már megint ki akarja húzni magát a szórakozásból >< Remélem azért Szophie mellett majd kicsit feloldódik, mire mi végzünk!
Ai-chan úgy rajtolt el mellőlem, hogy csak úgy porzott az erdő, a lombok, bokrok meg meghajoltak a förgeteg nyomán.
- Hát, akkor sziasztok! - integettem a másik két lánynak kínos mosollyal az arcomon, majd magam is állati nagy sebességre kapcsolva eredtem táncpartnerem, vagyis... vadásztársam nyomába, úgy, hogy még az erdő is átment skót-kockásba körülöttem.
Sarkaimat bevágva fékeztem le nagy csikorgással a leányzó mellett, majd mint aki eddig semmiféle zajt sem csapva idáig lopakodott, megbújtam egy bokor mögött, Ai fája mellett.
- Terv? - néztem rá értetlenül - hááát azzal nem készültem, de van egy ötletem...
Lelki szemeim előtt hófehér ruhában tündökölve, egy tisztás közepén állt RenAi-chama, a nap fény szelíden vetül rá miközben a fák közül egy másik fehér teremtmény baktat mellé, homlokán egy szarvval, és kettejük körül apró tündérkék szállingóznak
Annyira elbámulta, ábrándoztam, hogy azon vettem észre magam, hogy nyitott szájjal bámulom Ai-t, a nyálam is elcsöppenve folyik a szám szélén, és pislogni is elfejetettem
- Ömmm - töröltem meg a képem - szerintem állj ki oda - mutattam a kis tisztásra, mert miért is ne lett volna egy pont előttünk? - és gondolj valami jóra, szépre, boldogra, és akkor majd biztos elő fog jönni egy unikornis, én meg majd rávetülök innen a bokorból. Vagy... ilyen ló... vagy... őz, vagy gizella-gazella... tudom is én!
Ez elég nagy hülyeségnek hangzott, de hátha ráharap és akkor vagy igazam lesz, vagy percekig csodálhatom Ai-chan meseszép alakját! Már a gondolatától is elolvadtam!
- Vagy ha az nem válik be, arra az esetre eszkábáltam magamnak egy hálóvetőt nyílpuskákból meg egy nagy hálóból!

by **Szophie** Csüt. Feb. 27 2014, 18:32

/Beszéltünk Shuval, és arra jutottunk, hogy mivel külön csapat vagyunk, lehessen tőletek függetlenül írni. Elnézést, ha valamit elrontottunk, vagy nem így gondoljátok. Embarassed

/

A farkas tüntetően ült le fenekére, és nézett bárgyún maga elé, miközben egy kicsit elnyitotta a szájt, és a farkasokra jellemzően lógatta ki a nyelvét féloldalt, ezzel hűtve magát, és elütve idejét. Ahogy a sárkány mellé lépett, érdeklődön mozdította pet társa felé fülecskéjét, most már száját is becsukta, bár nem bírta elkerülni, hogy lecsöppenjen egy apró kis nyálcsepp.
- De ez csak elfecsérelt idő.. Fejlődhetnénk is, erre megint csak játszik. Így sosem leszünk a legerősebbek. - sóhajtotta, és természetesen ő is pet nyelven beszélt.
Nagy szemekkel néztem farkasomra, ahogy a csipogásra nyüszögni kezdett. És mintha értelem is csillogott volna az állatok szemében közben. Megkérdeztem volna, hogy mégis mit csinálnak, de nem volt rá idő, mert már el is rajtoltak a többiek. Mi meg csendesen ácsorogtunk. Reméltem, hogy a lány okosabb vadász, mint én, és így is lett. Bámulva néztem végig rajta.
- Wááóó.. - bólintottam elismerően. Nagyon ért hozzá. :O - Te ezt valakitől tanultad, vagy saját megfigyelés? - kérdeztem, továbbra is őszinte ámulattal hangomban.
- Akkor indulás a tó felé. - kezdtem el a menetet közben. Esetleg nem kéne valami jártasságomat használnom?
Közben a petek újra csiviteltek és nyüszítettek. Vagyis az egyik csipogott a másik nyüszített.O.o Társalgás?
- Nem hallottad még a magányos farkas kifejezést? Cool

- ejtett meg Vezér egy fölényes mosolyt a sárkány felé. - Én egyedül vadászom, a társak csak hátráltatnának abban, hogy hatalmas legyek. Tudod rám hárult a felelősség, hogy képviseljem fajtámat, és megvédjem gazdámat. Éppen ezért kel nekem a legjobbnak lennem. Máshogy nem tudnám a feladataimat maradéktalanul ellátni, és szégyent hoznék a farkas névre. Ám ez a feladat azzal is jár, hogy néha a gazdámmal össze kell vesznem, a saját érdekében. - pillantott a pet Szophiera. - Lopakodásunk éppen van, kettes szintű is. Meg észlelés, akrobatika és súlyemelés, mindegyik kettes szinten. - sorolta el a pet. - Nem tudom, az utóbbi három mennyire hasznos.
- Ezek beszélgetnek? Értik egymást? - léptem Shukaku mellé, érdeklődve figyelve a petek eszmecseréjét. Vezért régen nem hallottam nyüszíteni, vakkantani, vagy akármilyen nem emberi formátumú dolgot kiejteni a száján. Nem voltam biztos benne, hogy ez egy nyelv-e, vagy sem. Régen, még kicsi pet korában nagyon sokáig beszélt így, emlékszem. Meg arra is, hogy a tízes szintet elérve milyen megdöbbenést okozott nekem, amikor kinyitotta egyszer csak a száját. Azóta azt kívánom, bár ne tette volna. Mindig csak idegesít.>.> De ez a jelenet most egy kicsit megdöbbentett. Eddig azt hittem, hogy ott volt egy hirtelen változás, és már nem fejezi ki állati hangokkal magát. Mint ahogy azt is hittem, hogy ez nem is nyelv volt, egyszerűen csak.. belé programozták, hogy úgy tegyen, ahogy állat társai tesznek. Persze lehet, hogy most is csak erről van szó.
- Egyébkénk van nekem is észlelésem, és ha hasznos, akkor segíthetek vele, azt hiszem. Meg van lopakodásom, súlyemelésem, és akrobatikám. - soroltam én is fel, hogy tudja a lány. Hátha hasznosak valamire. Na meg ő is elmondta ezeket nekem, úgyhogy úgy éreztem, nekem is közölnöm kell vele.
Közben már úton voltunk a tó felé, melyet Shu mutatott az előbb. Vezér pet társa mellett lépkedett, farkát csóválva, szemét a környéken tartva, keresve esetleges mobokat. És akkor megláttunk valamit a bokorban mozogni.*-* Kinyújtottam a kezemet, jelezve a többieknek, hogy álljanak meg. Csendesen megindultam, nyomomban Vezérrel. Itt az ideje elejteni életem első vadját!
És vetültünk...

/Dobás Szerzeményem: Gazella./

by **Shukaku** Csüt. Feb. 27 2014, 20:14

A sárkány nem ült le. Nagyobb volt mint a farkas. Végre nemcsak Álomkelőnél volt egy picit nagyobb, hanem már sok más petnél is sokkal nagyobb volt. Főleg, ha állt. Főleg, ha két lábon állt. Nem ült volna le, semmi pénzért sem. Picit még a szárnyaival is rásegített, hogy ne legyen olyan esetlen az ágaskodása, de teljesen egyértelmű volt, hogy ő a magasabb, és onnan a magasból néz le a farkasra, és beszél hozzá. Végre az erkölcsi és tudásbeli magassága megmutatkozott a méreteiben is. Timidus pedig elégedett volt ezzel az új helyzettel.
-A gyerekeknek játszani kell néha. Ti is játszottatok az előbb. Hadd legyen nekik is egyszer jó napjuk, ha már eljöttek velünk vadászni. Lásd a jó oldalát. Mi már megismerkedtünk.
~És te megismerhettél engem. Neked ez csak jó. Tiszta haszon.~
-A magányos farkasok pedig…
~Shu azt mondta, hogy a beteg, gyönge vagy öreg állatokat hagyják magukra kint, hogy a lassabbat kapják el. És én is olvastam, hogy a csapat annyira gyenge, mint a leggyengébb tagja. De Vezér nem tűnik gyengének. Talán tényleg direkt van egyedül. Néha jobb egyedül lenni. Nem ronthatják el a terveidet.~
-Tudom, hogy miről beszélsz. De… el kell, hogy szomorítsalak. A legjobb már nem lehetsz. Még én sem vagyok a legjobb. Köszi az infókat. Én felderítek, te cserkészel, én lecsapok. Így lesz a legjobb. Egyébként… sokszor hátráltat engem is, ha vigyáznom kell a lassabbakra. Tartsd az iramot kutyuli!
Elfüttyentette magát, és egyetlen szökkenéssel a levegőbe emelkedett és bevetette magát a dzsungelbe. Nagyon remélte, hogy Vezért megértette a tervet.
Ezalatt Shu először a dicséretbe pirult bele…
-Izé… apukám vadőr volt. Tőle tanultam. És… én is figyeltem nagyon.
…majd picit az elképedéstől, és a hirtelen dühtől lett vöröses az arca.
-Mi az, hogy ezek? Ők, esetleg! És igen, beszélgetnek! Ugyanúgy értik egymást, ahogy te is értesz engem. Csak nem kötik mindenkinek az orrára. Én bezzeg értem, mert én megtanultam.
És már karba is fonta a kezeit, és duzzogva elfordult.
~Még egy fölényeskedő alak, aki nem tekinti értelmesnek a peteket. Vagy csak…~
-De…
Fordult vissza, ismét nyugodtabb hangon megszólalva.
-Biztos csak véletlenül mondtad úgy… bocsánat… sok idegesítő buta emberrel találkoztam már itt, és… és könnyen…
Lesütötte a szemét és elpirult. Timidus és a petek becsülete volt az egyetlen dolog, ami miatt egyre gyakoribban emelte fel a hangját. Magát még egyszer sem védte meg sehogy, nemhogy ilyen hevességgel.
-Sajnálom! Biztosan nem úgy gondoltad! És köszönöm, hogy megosztottad a jártasságaidat! A lopakodás most jó. Én nyomkövetek a tavig, de ha útközben találunk valakit, akkor megállhatunk megnézni.
Elmosolyodott, még mindig bocsánatkérő mosollyal, és remélte, hogy a lány nem haragszik meg rá a kitörése miatt. Azonban mivel Timidus elindult, ő sem maradhatott le, és ment utána. És a lány már azonnal ki is szúrt egy Gazellát. Shu furcsállta, hogy az erdő fái között gazellát lát, ezért is fagyott le egy pillanatra, hiszen hirtelen nem értette, hogy hogyan szakadhatott el szegény állatka ennyire a természetes élőhelyéről, de mire felfogta, hogy itt keverednek a vadak, már Szophie le is csapott az állatkára, ő pedig elszalasztotta. Azonban nem sokáig tudott ezen morfondírozni, mert máris feltűnt egy újabb állatka. Shu nem is sejtette amikor elindult, hogy ilyen hamar, ennyi vaddal fog találkozni. A mobra Timidus hívta fel a lány figyelmét, aki azonnal a jelzett irányba fordult, lekuporodott és pet eledelt vett elő, majd úgy hajította el, hogy egy vonalban vezessen saját magához, ő pedig elbújt egy bokor mögött, majd amikor a mob elég közel ért, végigsimította rajta a kezét.

Dobás eredménye: Vaddisznó \o/

by **RenAi** Pént. Feb. 28 2014, 00:00

Denee hülyesége már földet rengetett, és eddig én hittem magamról azt hogy nem tudom hol a határ… >< A két lány a megbeszéltek alapján útra kelt a másik irányba, míg nekünk maradt a másik útvesztő. Az erdő ijesztő lehet, és még inkább az ha bele gondolok hogy egy ilyen jómadár fog elkísérni az utamon. A rájátszott istenfájdalmára csupán megvontam a szemöldököm, majd mikor válltot és édes kisfiúként várta a dolgokat akkor szintén megpattant bennem valami… de ez még nem elég… amikor azt a mondatott üvöltötte úgy hogy céhtársam is hallja, a másik lányról nem is beszélve hát… azt hiszem akkor hozom el a világvégét…. de más ötletem támadt. ~ Hehh, ha hentai dolgot akar akkor megkaphatja…. >< …~ Mérges voltam amiért így megalázott előttük hisz én sose tennék olyat…főleg ha Ő is szeretné… >< De ez ellen most kivételt teszek… >< Az inventorymat lenyitottam és máris a kezembe termett az amit én annyira szerettem volna… egy ostor… >< Amilyen gyorsan csak tudtam, neki löktem Deneet egy fának, majd kikötöztem oda, úgy hogy a csomó az lentre és hátulra kerüljön… mindezt pár pillanat alatt ha sikerült, így másképp folytattam a dolgokat.
- Én nem is csinálnék olyan dolgokat. – Fontam karba a kezem. Legszívesebben a lányokkal tartottam volna Deneet itt hagyva mint valami jelző hogy ide kell visszatalálnunk… de már másképp beszéltük meg… Ügyet sem vetve a fiúra otthagytam és elindultam egyedül a másik irányba. Igaz volt némi lelkiismeret furdalásom a fiú miatt, de úgy voltam vele, Ő kötekedett velem és a humorommal… >< Bentebb érve az erdőben, egy furcsa nesszt hallottam így megálltam. A kardom a kezembe hívtam, majd el is tettem… mikor rájöttem hogy elég csak megérintenem az állatot… a nagyobbik bokorban mocorgott valami… >< Bele ugrottam hát, és megérintettem egy szarvast. Hehee van egy pontunk. o/ Majd újból neszelést hallottam de most a hátam mögül oO

/Danee ha hagytad magad kikötni akkor ki is tudsz szabadulni, és vagy utánam esetleg a csajok után menni. Razz

/

by **Danee** Pént. Feb. 28 2014, 19:28

Ai veszedelmes. Ez hamar tudatosult bennem, mert bepipulva elővarázsolt egy ostor. Nekem meg épp csak annyi időm jutott reagálni, hogy egy nagyot nyeljek, már épp mondani akartam, hogy ostorozásról szó sem volt, és annyira azért nem kell perverznek nézni, mazonak meg pláne nem, amikor egyetlen nagy erejű lökéssel neki taszított a hátam mögött lévő fának. Egy lány arrébb tudott lökni. Úristen! Milyen ereje van ennek a kislánynak, pedig ki se lehet nézni belőle, és az ostor, most tényleg, meg akar ostorozni, vagy valami...

- Ai-chan, nem kell ennyire komolyan venni ám... - próbáltam menteni a helyzetet, de valójában kicsit féltem tőle, hogy mit fog tenni, azzal a hatalmas erőkülönbséggel. Talán még neki is van súlyemelése, mint Szophienak? Elvégre egy cégből jöttek! Sose lehet tudni.

Részint félve, részint meg kíváncsiságtól hajtva hagytam hogy azt tegye amit akar, de az ördög nem aludt bennem, és az agyam egy apró zugában, azért reménykedtem egy érdekes végkimenetelben. Elvégre három lány... még sosem próbáltam hárommal egyszerre, meg a dominát se...

De csak szimplán ott hagytak. Vártam egy ideig hogy visszafordul valamelyikük, de úgy tűnt ezt valahogy komolyan gondolta Ai-chan. Úgyhogy pár perc múltán mocorogni kezdtem, s mázlimra a kötél hamar megadta magát. Ezek szerint mégsem szánt a vadak eledeléül. Nem tudtam eldönteni mit is gondoljak most róla, az hogy itt hagyott, eléggé elcsüggesztett, de a tény, hogy a kötél nem volt bonyolultra csomózva, s némi mozgatással kiengedett annyira, hogy kiszabaduljak, megint más gondolatokat ébresztett bennem.

Nem kezdtem el futni utánnuk, s ha már Shu láthatóan pikkelt rám, hát inkább mégis Ai nyomába eredtem. A lábnyomokhoz és letört gallyakhoz jártasság se nagyon kellett, a kintről hozott ismereteim alapján is követni tudtam lassan.Így, őt keresve bukkantam rá a fák között Ai helyett néhány legelésző gazellára. Nem mintha túlságosan odaillőek lettek volna, így utólag jobban belegondolva, de ez akkor a fenét se érdekelte, lélegzetem visszafojtva meredtem mozdulatlanná, amikor egyikük a fülét hegyezve sandított a terebélyes fa törzse felé, ami mögött meghúztam magam. Sikerült elcsendesítenem az éberségét, mert amikor kirobbantam a fa mögül, még mind gyanútlanul álldogált a zöldet pusztítva.

Mondanom se kell szétrebbentek a hangomra, de egyikük farára sikerült nagyot csapnom mielött az erdő fái közt elveszett volna.
Állal előre csapódtam be az avarba, de csak mosolyogtam. Az első vad "elejtve", nekem pedig az ég világon semmim se fájt.

Folytatva az utamat, hamarosan ráakadtam a lányra, s bár egy kunyi pontom se volt lopakodásból, azért csak megpróbálkoztam vele, ha esetleg sikerrel járva mögé settenkedek, akkor befogom a szemét.
- Na ki lehet az? - tettem fel a kérdést negédes hangon

//Íme, nálam is egy Gaz gazella-gizella landolt mint első zsákmány, és ezzel túl is estem a tűzkeresztségen. Elvesztettem a vadász-szüzességem! Embarassed

by **Szophie** Vas. Márc. 02 2014, 14:49

- Túl sokat játszik. Felnőhetne végre. - forgatta szemeit a farkas. - Hehh.. még elválik, volt-e jó aban, hogy megismerkedtünk. - állt fel helyéről a farkas, és mellső lábait előre tolva, fenekét megemelve nyújtózott egyet. - Csak tőled függ ez. - mondta még a sárkánynak, és az idomárok felé fordult, akik mintha nem jönnének ki maradéktalanul. Ez fura. Közben elgondolkodott. Nem volt biztos abban, szüksége van-e más petek megismerésére. Hatin kívül persze. Ő rendes. Meg az a macskáktól szerencsére távol álló.. mi is a neve. Na, ő is elviselhető. Ám ott volt Falat, az az idegesítő kis kebelgyík. Csak fogpiszkálónak való. És a tűz ló.. semmi haszna nincs. Meg az az idegesítő főnix.
- Regi.. - szűrte a fogai között. - Ő az egyetlen, aki közém, és a legerősebb pet cím közé áll. Ám ezen változtatok. Le fogom egy napon darálni azt az akadékoskodó madarat. - morogta, miközben tekintete mintha a ködös jövőbe tévedt volna..
- Vá..várj egy percet! Mégis milyen munkamegosztás ez? Azért a lecsapásba én is bele szólnék.. Csak aztán le ne maradj! - vakkantotta, és előre futott. Természetesen nem esett nehezére leehagyni pet társát a szintkülönbség és pontok miatt. Ám annyira mégsem előzte le, hisz repülve az út egyszerübb, mint fákat kerülgetve, és mert nem is akarta elhagyni Timudust. Persze azért látszott gyorsasága, futott, hogy megmutassa, ki a domináns, aki gyorsabb természetesen, és nem kétséges, hogy jobb is. Hisz mindenkinél jobb. Csak Regi, az a nyomorult madár..

Elképedve néztem a lányra, aki egyik pillanatról a másikra támadott rám egy egyszerű szóhasználatbeli dolog miatt. Nem elég, hogy kiabál velem, de még azt is az orromra köti, hogy mennyire rossz idomár is vagyok, amiért ennyit sem tudok. Valóban nem tudtam, hogy beszélgetnek. De honnan tudtam volna? Vezér nem állt szóba senkivel Hatin kívül, vele meg ember nyelven beszélt. Meg hát.. a valódi világban eszébe jutna az embereknek, hogy az állatoknak ez lehet egy külön nyelve?. Ha ott nem volt, én.. nekem.. eszembe sem jutot, hogy itt lehet. Hogy így kommunikálhat sárkány farkassal._. Persze, ő érti is.. Egyértelmű, okoska, mindent jobban tudsz!
És mintha ráébredt volna cselekedetére, elkezd bocsánatot kérni. Persze, engem már nem csapsz be! Lenézel engem! Kimutattad a fogad fehérét, ezután nem dőlök be a kedves álcának! ><"
- Rendben. - mondtam csendesen, még mindig megszeppenve az elöbbitől, és elindultam Shu, meg a két hirtelen rohanás-repülésnek eredő pet után.
Nemsokára zörgést hallottam a bokorból. Jeleztem a többieknek, és Vezérrel rögtön rá is vetettük magunk a.. gazellára. Az erdő közepén egy gazella? No mindegy..
Vad gyorsasággal eredt futásnak, hosszú szép lábain, ám akkorra már mindegy volt. Elkaptuk hozzáért Vezér. Győzelem! Az első vad, amit fogtam..
És Shuék is fogtak egyet ezalatt, egy vaddisznót. Mondtam volna, hogy gratulálok, vagy ügyesek, vagy valami.. de úgy is tudják magukról. És mit érnének az én dicséretemmel, amikor úgyis lenéznek? Egy idomár, aki még csak a pet nyelvet sem ismeri. Remek.>.> Ezek.. de hisz ezt a szót én emberekre is szoktam használni._. Nem értem a különbséget. Mentségemre szóljon, külföldi vagyok. Örülök, hogy beszélni tudok._.

by **Shukaku** Vas. Márc. 02 2014, 15:23

Timidus lassan ereszkedett le, a már üressé vállt területre és végigjáratta a tekintetét az alant lévőkön. Shukaku felé csak biccentett, megdicsérve az ügyességét, azonban azt érezte, hogy a farkasnak több kellett, hiszen vele sokkal újabb az ismeretségük. Ezúttal emberi nyelven szólalt meg, hiszen ő is észrevette, hogy valami gond van a két idomár között, így jobbnak látta, ha a lány is hallja a dicséretet.
-Gyors vagy, és ügyes harcos. És ahogy látom, a munkamegosztást is jól megtanultátok már. Szépen dolgoztok együtt. Nagyon jó páros.
Ezután a társa felé fordult, és kiegészítette a biccentést szavakkal is.
-És te is ügyes voltál. Ahhoz képest, hogy nincs lopakodás jártasságod… hmm…
~Persze ha én nem szólok, akkor tuti nem veszed észre, szóval nekünk is remek a csapatmunkánk. Persze ez csak természetes.~
És utána is hangosan, emberi nyelven folytatta, ezúttal a pet felé fordulva, mintha csak hozzá intézné a szavait, de ügyelt arra, hogy a másik idomár is hallhassa, aki láthatóan valamiért bedurcizott a társára.
-Egyébként meg így is eddzünk, és tanulunk. Ők pedig még játszhatnak is. Tiszta haszon! Shu úgyis ritkán van emberek között, jót tesz neki, ha kihozom egy picit a saját fajtája közé…
Majd mielőtt a lány bármit is mondhatott volna, már el is fordult, és csak a farkas számára érthető csipogással fejezte be a mondandóját.
-Ahogy látom gyorsaságra pakoltatok. Sokkal több, mint az enyém. Ezért is gondoltam, hogy neked a cserkészés és az üldözés lenne a jobb poszt. Gondolom a kitartásod is nagyobb lehet, így több ideig tudsz futni. Lecsapni viszont csak rövid időbe telik és a levegőből könnyebb is, ezért osztottam ezeket a feladatokat magamra. Egyébként ki az a Regi?
Ezalatt Shu még inkább lesütötte a szemeit és csak a földet bámulta. Megbántotta a lányt, pedig nem akarta, csak hirtelen dühös lett, és nem tudta volna újra ugyanazokat a köröket lefutni, amit Alexel már megtett. Abból bőven elege volt már jó időre. És az is dühítette, hogy Danee sem változott amióta utoljára látta, és láthatóan nem csak őt részesíti ebben a kitüntetett figyelemben, hanem bárkit játszi könnyedséggel sértegetett. Félt attól, hogy mit tenne, ha a fiú megint kikezdene vele. Egy pillanatra felnézett, kereste a lány tekintetét, és halkan, nyöszörögve szólalt meg.
-Tényleg ne tessék haragudni… én… nem akartam… és… Timidusnak igaza van…
Lehajtotta a fejét, és bár haragudott a sárkányra, amiért ilyen helyzetbe hozta, vitatkozni nem tudott vele, és nem is akart.

by **Szophie** Vas. Márc. 02 2014, 17:39

Néztem még hosszú ideig az elszáguldó gazellát. De lényegtelen, hogy ott fut. A tapintása még a tenyeremben van. És ez újra csak azt jelenti, hogy nyertem.
És ezt a sárkány is észrevette. És megdicsért. Miért is váltott viszont hirtelen ember nyelvre? Jahh tudom. Hogy a hozzám hasonlók is értsék, amit mond. Hiszen természetesen én nem vagyok olyan jó, hogy ezt is tudjam. Nem figyelek annyira a petekre. Én csak egy.. egy.. nem is tudom, mi vagyok. Senki? Nem, annál rosszabb. Valaki, egy értéktelen valaki, aki semmit nem tud a saját társáról. De legalább együtt dolgozni tudunk. Ennyi idő után lehetetlen másképp tenni. Gyors és ügyes.. Persze, a pontjaim azok. Kedvtelenül ácsorogtam, lecsüggesztett fejjel. Aztán megragadta egy dolog a figyelmemet. Füleltem még egy picit, de ezek után csak a csipogást hallottam. A petek pet nyelvre váltottak újra.
Shu ritkán van emberek között? Hasonló lehet, mint Zu. Vagy Ozirisz is ilyen volt régen, ha jól emlékszem. Egy kis bátorítás rá férne.. talán. De.. mégis ő volt az, aki goromba volt velem.>.< Pedig én tényleg nem akartam, én csak.. És lehet, hogy ő is csak.. Áhh, nem szabad durcásnak lennem. Ha tényleg gonosz, akkor úgyis újra gonoszkodni fog. Én pedig várni fogom a pillanatot. Viszont addig jól el is szórakozhatunk.
Elmosolyodtam, és a kisujjamat nyújtottam felé.
- Béke? - kérdeztem, miközben fejemet épp az ellenkező irányba fordítottam. - Az a kifejezés.. csak.. én nem úgy értetem. - magyaráztam kissé esetlenül. Nem is tudom, mikor fordult elő velem utoljára, hogy valaki így leharapta valamiért a fejemet. Nem mostanában volt, az biztos..
- Emberekre is szoktam használni. De ha nem szabad.. Nekem senki sem mondta, hogy nem szabad. Én.. - nem tudom még olyan jól a japánt. Persze azért te is lehettél volna kedvesebb. - akarta mondani, de az utolsó szavakat már nem mondta. Nem akarództak kijönni a száján azok a szavak. És talán ez nem is baj.
- Egyébként miért nem tegezel? - emeltem föl szemöldököm, miközben fejemben a tessék szó visszhangzott. De nem, mert az előbb meg tegezett. Most meg megint nem. Én.. nem értem.

Közben Vezér büszkén húzta ki magát a dicséreteket hallva. Az elismerés tetszett neki. Igen, ez a sárkány látja az ő nagyságát! Valaki, aki meglátja, milyen nagy is ő. Meg a gazdája is. Természetesen ő is. Hiszen megfelelő nevelésben részesült.
- Ti is igazán ügyesek voltatok. - préselte ki magából ő is a dicsérő szavakat. Nem nagyon szokott ilyesmit mondani, de ha valaki megérdemli, akkor miért ne mondja.
- Igaz! - ragyogott fel a szeme. - Ez is egy edzés. Sőt.. nehezebb, ha azt nézed, hogy nem is sebezheted meg az állatot. Vigyáznod kell! - ezzel lelkesedés gyúlt lelkében, és ezzel a tűzzel vetette bele magát újra az erdőbe. - Már nincs messze a tó! - kiáltotta.
- Talán igazad lehet. - húzta el a száját. - Akkor én leszek az, aki a karmaid közé űzi a vadakat! - húzta ki újra magát, amint értelmezte a neki szánt dicső feladatot. Ez igazán farkasoknak való munka!
- Regi egy főnix. A játék legerősebb petje, és örök riválisom. - morogta aztán gyűlölettel. - Egyszer viszont le fogom előzni, és akkor én leszel a legerősebb! Egyébként a sors fintora, hogy a gazdám viszont kedveli az ő gazdáját. - nézett Szophiera. Mondjuk ő kit nem kedvel? Ohh.. várjunk! Ayanit. Meg mintha Shukakut sem.. de, most mégis úgy tűnik, mintha jóban lennének. Már megint ez az összevisszaság. Így lehetetlen kiigazodni ezen az idomáron.

by **Shukaku** Vas. Márc. 02 2014, 18:22

Shu egy pillanatig csak nézte a lány kinyújtott kisujját, de gyorsan összekötötte a mozdulatot a kézfogással, és beleakasztotta a saját ujját, a felé nyújtottba. Azon még el is gondolkodott volna, hogy ez csak egy kis kézfogás-e, azaz valamiféle kisebb béke… fegyverszünet jele, de azt már egyáltalán nem értette, hogy Szophie miért nem néz a szemébe, miközben hozzá beszél. Szólni azonban nem szólt közbe, amíg a lány beszélt, udvariatlanságára pedig nem hívhatta fel a figyelmét, hiszen pont ez okozta az előző sértődést is, így csak biccentett, és halkan megismételte a szót.
-Béke. Köszönöm. És… én…
Egy pár pillanatig kereste a szavakat, és a lány tekintetét, ha az végre felé fordult.
-Mert úgy illik. Főleg, miután megsértettem Szophie-sama. Igyekszem udvariasan viselkedni ezentúl. Megígérem.
Ezalatt Timidus becserkészte, majd elfogta a második áldozatát is. Nem volt nehéz a farkas gyengéit kipuhatolnia, és hiúságára hatva máris kijátszania. Persze mindezt csak a jó cél érdekében, hogy ne morcogjon annyit, és ő is élvezze a játékot.
-Nagyon szívesen, és mi is köszönjük.
Hajtotta meg a fejét kissé, de túljátszani azért nem akarta az alázatot. Nem állt jól neki.
-És lehet, hogy valóban nehezebb. Nagyon kell vigyáznod. Még szerencse, hogy ilyen ügyesek vagyunk.
~De azt szerintem csak te tudod, hogy miért nehezebb. Ha nem akarok sebezni, akkor nem sebzek. Ha vigyáznom kellene, akkor soha nem tudnék fogócskázni, vagy bármilyen komolyabb játékot játszani másokkal, mert mindig félnem kellene. No mindegy, ha te ezzel tudod magad nyugtatni, akkor az nekem csak jó. Az meg természetes, hogy nekem van igazam, nem pedig csak talán.~
Azonban a gondolatai közül semmit nem osztott meg a másik pettel, mindössze biccentett, füttyentett egyet Shukakunak, és bevetette magát a farkas után.
~Mert akkor leszel a legerősebb, ha legyőzöd a másikat. No persze! És majd a végén koppansz kutyuli. Tapasztalat is kell ám. Ha csak végigrobogsz a szinteken, akkor erős leszel ugyan, de nem a legerősebb. No de mindegy, ha neki rivális kell… sokkal nagyobb feladat mondjuk egy makacs Bunkóval beláttatni, hogy nem neki volt igaza. Na az minden szintet megér!~
Megforgatta a szemeit, de ezt a farkas már nem láthatta. Shu újra biccentett a lánynak, és lassan elindult Timidus után, hogy séta közben is tudjanak beszélgetni.

by **RenAi** Hétf. Márc. 03 2014, 19:44

Danee… jó srác lenne… igen, csak fura… magam sem tudom miért de frusztrál a viselkedése. Persze Ren is viselkedett már érdekesen, de Ő maximum a bugyimat akarta meglesni, természetesen feleslegesen. Ugyanakkor Zhelnek is voltak furcsaságai… igen, egyszer a szüzességem volt a tét az egyik harcunkba… igen, döntetlennel végződöt, és erős a gyanúm hogy a srác játszotta így a lapjait… Idegesítet… Most megjelent a harmadik ilyen személy is az életemben, Danee formájában. Talán erős volt az hogy kikötöztem, de ha ezek után sem veszi a lapot akkor feladom, nem tudok mit kezdeni vele… Sőt erősen él bennem az a gondolat hogy mindez a haloween-i bálon történtek miatt van. Igen, biztos is hogy arra vezethető vissza, mivel akkor egészen más volt. Akkor jól éreztem magam vele, de most csak kínos helyzetekbe hoz méghozzá elég sűrűn, még az is lehet hogy szándékosan csinálja, lehet így akar bosszút állni, nem tudom. Mint ahogy azt sem hogy mit kezdjek vele, ha bele megyek a hülyeségeibe azzal csak adom alá a lovat, de ezzel a viselkedésemmel is bántm… vajon bántom?... Nem tudom hogy miként érez igazán, hisz mindent a bohóckodós maszkja alá rejt. Tudom, szinte érzem…hogy miért? Mert én is csináltam már ezt és tudom hogy nem jó, én akkor legbelül féltem… féltem hogy nem fogadnak el, féltem hogy nem vagyok elég jó másoknak. Vicces akartam lenni, azt szerettem volna csupán hogy megnevettessek másokat, akkor is ha mindeközben önmagamat tapostam, és aláztam porig. Azt mondtam magamnak hogy nem fáj, hogy ez így jó… jó mindenkinek…de nem volt. Legfőképp nekem nem.

Sikeresen elkaptam egy szarvast, meg is lepődtem igaz csak a lapockáját érintettem meg, de mégis mesés álom volt számomra, hogy meg tudtam tenni egyes egyedül. Győzelmemnek nem sokáig örülhettem, az avar halk roppantását hallottam mögüllem, és már nyúltam is a kardomért, hogy hátra forduljak, de ekkor egy pár kéz takarta el a szemeim, és a hangját is hallottam. Fejben már meg is leltem a választ. „A végzetem aki megrövidíti az életem…” de a számon más mondat hangzott el.
- Ezek szerint kiszabadultál... – Nem tudom … azt hiszem kedvesebnek kellene lennem vele, de a viselkedése miatt nem tudtam hogy is reagáljam le. Megfogtam a kezeit és leemeltem az arcomról, hacsak nem tette már meg hamarabb.
- Uhh, két pont! *-* – Lelkendeztem, alulra fókuszálva ahol ugyanis ki jelezte a mi és az ellencsapatunk pontjait.

by **Danee** Kedd Márc. 04 2014, 00:55

- Hai... - vettem el a kezeimet a szeme elől, bár láttam, hogy ha nem így tettem volna, ő is kisegítette volna magát. Legalábbis, az arc felé lendülő kezek erről tanúskodtak
Nem tudom mi lelt, de ahogy némi illedelmességet gyakorolva hátrébb léptem, a fák levelei közt átszűrődő fényben olybá tűnt, mintha a lány akivel csúffá tettük egymást, s akivel felszínre úsztam a medencében... aki a karjaimon pihenve repülte be velem a tánctermet...
A szemeim előtt a mesék tündérévé vált, ahogy napsugarak fátyla gyengéden ráborult
- RenAi-sama - ejtettem ki a nevét csodálattal telve
- Uhh, két pont! *-*
- Omedeto, Ai-san! - tértem magamhoz a révület-szerű állapotból, s fegyelmeztem meg magam, tiszteletteljes, formális hangvételt megütve
- Egy gazella - közöltem röviden, nem szándékoztam kérkedni vele, s ezek szerint ő is épp úgy sikerrel járt, mint jómagam.
- Ha tartunk valakitől, bolonddá tesszük... vagy... - tettem lélegzetvételnyi szünetet - magunk válunk bolonddá, mielött, ő tehetné meg ezt velünk - eszembe jutva gyorsan lekaptam a fejemről a még mindig ott virító fehérneműt, és sietve a zsebembe gyömöszöltem
- Ne haragudj, kérlek, tudom, mélyen megsértettelek, illetlen viselkedésemmel! Ártatlan mókának szántam csupán, melyen mind jót nevethetünk... nem mértem fel tettem súlyát...
Mellé léptem, a napfényfátyolba
- Ha még nem késő... - tenyerem lágyan a vállára helyeztem
- ... köszönöm, hogy elsőre bizalmat szavaztál nekem mint vadász társadnak!
Szelíd mosollyal fordultam felé, s mint egyenlő félnek, lapogattam meg a vállát finoman, épp csak jelzésként. S hogy ne vegye tolakodónak a gesztusomat, le is emeltem karcsú válláról a kezem. Még mindig tüneménynek láttam, ahogy ott mellett állt, kék haja csak még inkább a könnyű-léptűek fantázia-szülte fajára emlékeztetett
- Tudod, Ai-san, most éppen úgy nézel ki, mint egy elf... vagy... egy tündér! - engedtem meg magamnak egy halk kacajt, ahogy ezt kimondtam, s a nevetés nem is neki szólt sokkal inkább, ennek a naiv képzeletemnek
- Nagyon szép vagy... - valltam be őszinte áhítattal

by **Szophie** Kedd Márc. 04 2014, 19:51

O.o Túljátssza a szerepét. Ezzel akarja leplezni a gonoszságot, ezzel az ártatlansággal és illemtudással. Ám engem nem csap be! Sőt, ettől csak még gyanúsabb. Udvarias. Ez neked udvarias?! Nekem csak olyan érzésem lesz tőle, mintha már idősödő nénike lennék.>.>
- Ugye.. tisztában vagy vele, hogy talán alig két-három év van közöttünk? - kérdeztem, végigmérve a lányt. Nem tűnt annyira fiatalnak, sőt. Csak első ránézésre és viselkedésre. Még nem volt teljesen felnőtt. Ám nagyjából abban a korban lehet, ahol ennek fordulnia kell. Nem mintha én felnőttem volna azóta akármilyen értelemben is.O.o Sőt... És éppen ezért nem magázhat engem. Elegem van ebből. Az persze más, ha egy üzleti helyzetben vagyunk, vagy valami. Ám itt nem abban, közel sem abban vagyunk.
- Kérlek, NE magázz. - mondtam, nyomatékosítva a "ne" szót.
- Inkább mesélj még.. Biztosan közel állsz a petekhez. - ekkor Timidusra néztem, aki kijelentette az előbb, hogy a lánynak a "saját fajtája" között is el kellene töltenie egy kis időt. Szóval akkor.. ő talán mindig a pet társaságában van. Sőt, a Young Justicet ismerve petek társaságában. Hisz ott szinte csak idomárok kaptak helyet. - Van valami különös még, amit megtanultál róluk? Ez a beszédes dolog új nekem, mint ahogy a mobok útvonalnak dolga is.. - utaltam a régi témákra. - Sosem jutott eszembe ilyesmikre odafigyelni. Az apukád foglalkozása miatt állnak ilyen közel hozzád az állatok? - halmoztam el kérdéssel a lányt. Nem felejtettem ám el, amit az elején mondott. Vajon akkor erdőben laktak? Vagy legalább sokat járt oda? Biztosan. Csodás gyerekkor lehetett. Egy városi légkör tejesen más, ebben biztos vagyok. Én sem szerettem sosem, amikor be kellett menni napokra Londonba. Utáltam a tömeget. Jéé.. Ez a tulajdonságom megmaradt.
Vezér füle hegye megmozdult, és kicsivel később fejét is a föle irányába fordította. Morgás tört elő torkából. Újra talált valamit. *-* Remélhetőleg valami elkaphatót. Hirtelen minden kérdésemről megfeledkeztem, és mint ragadozó a prédájára, csak a vadra koncentráltam. Két irányból indultunk a bokor mögötti terület felé el. Lassan, bekapcsolva lopakodásunkat. Végül egy nagy ugrással rávetettük magunkat "áldozatunkra" . Jó dolog ez a vadászat.

Fogtam egy Borzot.

by **Shukaku** Kedd Márc. 04 2014, 20:38

-Izé… nem. Nem vagyok.
Rázta meg a fejét gyorsan és határozottan a lány, és újra elpirult.
-Nem… nem szoktam megtippelni az emberek korát, mert mindig megharagszanak, ha ezt teszem. Ezért is… ezért is szoktam például napszaknak megfelelően köszönni. Mindig az van, hogy ha sziát köszönök, akkor megharagszanak, hogy tiszteletlen vagyok és pimasz, ha meg csókolomot, akkor ne nézzem őket ilyen öregnek. Főleg a nénik. De… de magázódni azt mindig szabad, mert az a tisztelet jele.
Kicsit elgondolkodott, de azután úgy döntött, hogy jobb, ha kifejti, hogy miért is használta ezt a megnevezést.
-Azért hívtam önt… izé… téged… szóval azért hívtalak samának, mert biztosan idősebb vagy nálam… mert majdnem mindenki idősebb nálam akikkel eddig találkoztam, és nem szerettem volna, hogy megint megharagudj.
Újra lesüti a tekintetét, és elhúzza a száját.
-De… most akkor megint megsértettelek azzal, hogy nem akartalak megsérteni.
~Tuti felnőtt! Csak a felnőttek bonyolítják túl ennyire, és emiatt nem lehet rajtuk kiigazodni.~
-De… akkor nem foglak magázni. Hanem tegezni foglak. És te is engem… bár te eddig is ezt tetted.
~Pedig meg sem kérdeztél. Ha ugyanolyan fiatalnak tartod magad, és én magázva kezdtem beszélgetni, akkor úgy illett volna, hogy te is úgy folytatod, és megkérdezed, hogy tegeződhetünk-e. De… mindegy! Ha ezt is elmondom, akkor még jobban megsértődsz, azt meg nem szeretném. Különben sem akarom, hogy engem bárki is magázzon.~
De amennyire elszontyolította és lekötötte a megnevezés problematikája, annyival inkább felvidult, hogy a lány érdeklődik a petek felől, meg azt várja, hogy meséljen. Elmosolyodott, majd szólásra nyitotta a száját, de azonnal be is csukta, és fürkészni kezdte a lány tekintetét.
-De… ha most elkezdek mesélni… akkor ugye nem sértődsz meg megint azon, hogy valami olyat tudok esetleg amit te nem? Ugye nem? Nem akarom, hogy tudálékosnak vagy okoskodónak higgyenek! Csak… csak nagyon érdekelnek az állatok, és sokat tanultam róluk kint is, meg itt is, és emiatt tudok sokat. Más dolgokról pedig biztosan te tudsz nagyon sokat, amikről én például semmit sem. Szóval csak akkor szeretnék mesélni, ha nem bántalak meg vele…
Hangja újra elhalkult, és nagyon remélte, hogy azzal már tényleg nem tudja megbántani, ha ennyire figyelmes. Ez a lány fura módon mindent sértésnek vett, de a kérdést már csak nem tudta sértésnek venni. Legalább is Shu nagyon reménykedett ebben. Válasz helyett azonban a lány a farkas felé fordult, és Shu is hasonlóképpen cselekedett, bár ő nem indult el, csak nézte, ahogy a kis csapat becserkészi az áldozatát, majd lecsap az odújából kirohanó borzra. Shu természetesen elállt a zömök állatka útjából, hiszen kétszer megfogni ugyanazt a vadat nem lett volna nagy kihívás, főleg egy ijedt állatot, így hagyta, hogy elmeneküljön. Timidus persze erre csak megcsóválta a fejét, de nem mondott semmit. A sárkány egy bokor fölött lebegett néma csendben, és bőszen vigyorgott. Olyan halk volt, hogy még a szárnyait sem lehetett hallani, és a lehető legkényelmesebb, szinte fekvő pózban figyelte a többieket, majd elengedte magát, és egyszerűen belezuhant a bokorba, ahonnan ki is futott egy rémült állatka.
-Kellemeset a hasznossal!
Vihogta a sárkány, és elnyújtózott a megtépázott bokron.

"Ein Wiesel
saß auf einem Kiesel
inmitten Bachgeriesel."

Fogtam egy menyétet! \o/

by Ajánlott tartalom

Erdőség #2

Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2

Re: Erdőség #2