Erdőség #2

Amíg a listát böngészem, s az árakon gondolkozok, addig társam - hiszen az eddigi közös kalandjaink után lassan már erre a szintre emelkedik - vadat talál. Nincs is erre más magyarázat, mintsem hogy eltűnik kicsit a szemem elől, a hangját azonban így is hallom. A lehető legcsendesebben próbál végezni az állattal, de így is beleborzongok. Nem értem, miért lógok ilyenekkel... Tőlem távol áll ez az abszurd barbaritás. Inkább a listára koncentrálok, s összeszámolom, hogy nagyjából mennyibe is kerülhet, a kapott ércekkel. Elég drágán dolgoznak a kovácsok, hozzájuk képest én apró pénzre váltom a tudásomat, ehhez képest alig vannak megrendelőim.
- Kétezer? Én körülbelül 1800-at számoltam, nem beleszámítva a nem várt költségeket. Bizonyos bónusz költségekkel, például T1-es nyersanyagok, a céh gondoskodik számodra. Tekintsd előlegnek. ^^ - a bennfentes embereket jobb megfizetni. Ha fizetsz, akkor hallgatnak. A nagy, börtönbe került maffiózók és drogbárók alkalmazottjaik is ezért tartják a szájukat. Mert még mindig fizetik őket.
- De mégis honnan van neked ennyi pénzed? - talán jobb lett volna nem tudni... De kíváncsivá tesz. Hirtelen ugrott vagy harminc szintet, ráadásul kérdés nélkül a kezembe nyom kétezer aranyat, hogy gazdálkodjak vele.
- Lucretia? - a listát lecsukom, mindenről holnap gondoskodok. Néhány nap elég lesz, de ugye nem egy helyről kell összeszerezni mindent. Nem ismerek semmiféle Lucretiát. Hacsak nem ez Haru valós neve, de ezt igazából kötve hiszem. Nagyon európaiasnak hangzik. Mintha valami középkori történelmi személy neve lenne. De ehhez én nem nagyon értek. Én is járkálásba kezdek, hátha meglátok én is valami vadat, például egy elefántot egy bokorban, mert kell az a jelvény. Na persze sehol semmi.
- Közismert... hogy létezik egy titkos céh, titkos célokkal. Elkezdtek kutakodni utánunk, ezt sikerült kiderítenem. Többen is mondták. Sőt, mi több... - itt megeresztek egy perverz mosolyt. Perverz, amiért láthatóan erre a szerepemre vagyok talán a legbüszkébb. Kihívást állítottam magam elé azzal, hogy vörös indikátorost szereztem. S jó úton haladok afelé, hogy így is ugyanazokat a "jogokat" élvezzem, amit egy oly' ártatlan zöldike is megkap.
- Engem kértek fel arra, hogy beszéljek nekik minden vörösről, akit ismerek. Hátha ezzel új nyomra bukkannak. Hát nem izgi? *.* - csillogó szemekkel számolok be mindenről, mint egy kisgyermek, aki élete első "ciánpipis" nyalókáját kapja meg. Azt a nagyot, ami kakas formájú, és a cirkuszoknál meg vidámparkoknál szokták árulni. Igen, gyakorlatilag spiclit akarnak csinálni belőlem. Természetesen nem áll módomban elárulni a céhet. Az elrontaná a játékot. De arra nagyon jó, hogy félrevezessem őket.
- Persze, amikor figyelmeztettem őket, csupán Haru és Cellindir vették komolyan. -.- Aztán találkoztam veled. Veled, akin még én sem tudok átlátni. Aki képes vagy "out of the box" gondolkozni. Ki vagy te? Létezel-e egyáltalán? Hogy vagy képes még engem is kétségekbe taszítani saját identitásommal kapcsolatban? - válaszokat akart, erre én teszek fel kérdéseket. Persze rengeteget mesélhetnék még a céhről. Például hogy miért érzem árulásnak, hogy egyáltalán nem foglalkoznak a dolgaikkal. Hogy egyáltalán nem támogatják Harut. Hogy feleslegesen küzdök értük. De ha nem cselekszem, akkor viszont engem is elkaphatnak. Akkor pedig vége lesz a szórakozásomnak. S mikor a kézfejes dologra, s a céh összetartó dolgairól. A közös eszméről, amit akár komolyan is vehetsz, mint én, vagy éppen csak kifogásként használhatod, hogy a hatalmad mások halálán keresztül élvezhesd ki. A függetlenségről, hiszen mindenki élheti a saját életét. Azonban minden gondolat megszűnik a fejemből, amikor egyszer csak valamibe belelépek, ami cseppet sem volt kedves. A bokámat, s a rajta lévő tetoválást fém fogak szorítják, s ami a legrosszabb... KITÖRT A CIPŐM SARKA! A szemem láttára pixeleződik el...
- Grrrrrrrrrrr! ¬_¬ - na most ideges lettem. Az egy dolog, hogy beleesek egy ilyen ostoba csapdába, ráadásul megint a földön kötök ki, de mi az már, hogy valaki szanaszét hagyja a buta csapdáit? És én még ezért pengettem ki azt a sok aranyat, hogy jó legyen a cipőm sarka? Hát ez szép! Bíróságra viszem azt a cipészt! >.>

Csupán nagyon ritkán folyamodok arra, hogy kilootoljam az ellenfelem. Nem szeretném, ha véletlenül nálam kötne ki más felszerelése, gyanússá tehet. Gyanúsabbá, mint amilyen vagyok. Ráadásul utálok felesleges kacatokat felhalmozni... Általában azonnal lepasszolom a banknak, ha valami már nem kell. Idegesít, ha kupi van az inventorymban. Egyedül a különféle ruháimat és cipőimet sajnálom, főleg, amiket még csak nem is hordok. Tisztára bűntudatom van miattuk. Nem kétség viszont, hogy Malcolm sokkal veszélyesebb annál, mint amit eddig gondoltam róla... hiszen ez az egyetlen magyarázat arra, hogy honnan van neki ennyi pénze ilyen felszerelésekre. Talán egyedül annyit mészárolt, mint az összes Liberators tag együtt véve. Pedig nekem sem alacsony a listám... amit már vezetni sem vezetek. Már nem látom értelmét az egésznek.
- Jól van na. Azért még nem kell kifakadni. Tudod jól, hogy kényes vagyok a cipőimre. - könnyedén szétfeszíti a galád csapdát, ami tönkretette a kedves lábbelimet. Szerencsére csak a sarka esett le. A földön ülve bogarászni kezdek az inventorymban, hogy új cipőt keressek, hiszen természetesen van másik, mindig van másik. Azonban nem is tudom, melyiket vegyem elő. Szóval, még beletelik néhány percbe, mire kiválasztom a megfelelőt.
- Luc... - felvonom az egyik tökéletesre formázott szemöldökömet. Egyrészt azért, mert megint ezt a furcsa nevet használja, másrészt pedig azért, mert hozzáér a lábamhoz, ahogyan szétszedi a csapdát. Ez egy kicsit még csikis is, a fűbe kapaszkodva viszont sikerül nem megrúgnom a fejét. Az azért kellemetlen lenne, főleg az én sebzésemmel. Mindezek ellenére egyáltalán nem érzem kellemetlennek az érintését. Még magam sem veszem észre, hogy kicsit úgy fordulok ültömben, hogy a selfie-képesebb pózomat mutassam felé, s még a hajamat is megigazítom.
A kérdése persze teljesen jogos... de van valami Haruban, ami miatt képtelen vagyok nemet mondani neki. Miután egyszer, nagyon régen először találkoztam vele, éreztem felőle egy olyan rejtett tehetséget, amivel senki más nem rendelkezik. Valamiért könnyedén ráérzek más személyek értékeire, viszont ritka az, ha valaki efféle tiszteletet vált ki belőlem. Kár, hogy ezt a többi Liberators tag egyáltalán nem érzi át.
- Tisztelet. ^^ Óvom őt, és segítek neki ott, ahol ő nem boldogul. - igazából nincs erre logikus válaszom. Még mindig ember vagyok, emberi logikával, vagy éppen illogikátlansággal. Ettől nem tudok elszakadni. Végül sikerül kiválasztanom egy pár rikító rózsaszín, virágmintás cipőt, ami illik a hajam színéhez. ^^ Ráadásul pántja sincsen, szóval még a galamb is jobban látszik.
- Kettőnkről? Mire gondolsz ezalatt, Malcolm? - mintha egy pillanatra szúrós fájdalmat éreznék magamban. Ekkor észlelem csak azt a furcsa, "selfie-gyanús" pózt, amit ültömben felveszek, s azonnal megpróbálok valami természetesebb ülést felvenni. Így, hogy az új cipő a lábamon, már talán kisebb probléma. Nem értem, mi ütött belém, én egyáltalán nem szoktam zavarba jönni. Erre feltesz egy ilyen kérdést, s a vérnyomásom azonnal az egekbe szökken.
- Ó, hogy azok... Egy költő veszett el bennem! *.* Valahol nagyon mélyen... - őszintén szólva fogalmam nincs, hogy miket is írtam. Nem voltam teljesen magamnál. Az úgy volt, hogy senki sem hívott el Valentin napolni, úgyhogy bosszúból teleszemeteltem sok ismerősömnek, de még ismeretleneknek is a levelesládáját. Talán csak az első másfélnél voltam józan. Azt tudom, hogy Shuunak mit írtam... meg azt hiszem, Cearcsimercsinek kezdtem el egyet. Viszont onnantól kezdve már nem sokra emlékszem, s azóta is féltem megnyitni őket. Úgy tűnik, nem indokolatlanul. Ha nem tudnám, hogy én írtam ezeket a sorokat, most kinevetném őket.
- Nem vagyok mindig teljesen tudatomnál, amikor ilyeneket írok... Aincrad megannyi tudatmódosító szerrel rendelkezik, csak rajtam kívül kevesen fedezték fel őket. - még céhgyűlésekre is varázssütivel megyek. Könnyebb utána hazudni, hiszen sohasem fogsz pontosan emlékezni a dolgokra. A levelekről is csak annyit tudok, hogy elég sokat megírtam, de aztán elvesztettem a számlálást. Persze, kérdésére még mindig nem tudom a válaszomat. Mégis mit akarok én tőle? Társat? Szeretőt? Alárendeltet? Csatlóst? Mestert? Nem tudom... igazán nincs már fogalmam róla.
- Önmegismerési folyamatom része vagy. A valós kapcsolataim saját énem tükörképei. Mindenki közül viszont te vagy az egyetlen, aki visszatükrözi azt a sötétséget, mely mindig is bennem volt. - arcvonásaim az "őszinte pillanat" ellenére teljesen elkomorodnak. Lábaimat magam alá húzom, hangom pedig a cukiskodó rinyáról újra arra a másik fajtára változik. Malcolm az egyetlen Aincradban, akinek nem kell hazudnom. Ez pedig Felszabadító érzés.
- Tehát. Folytatjuk a vadászatot? Még tartozom neked néhány válasszal is.

Talán az egyetlen személy eddig Aincradban, akinek ennyi mindent megmutattam magamból. Általában nagyon óvatos, s rendkívül tudatos vagyok azzal kapcsolatban, hogy hogyan viselkedek mások előtt. Másképpen beszélek Cearsohoz, akiben meglátom azokat a pozitív tulajdonságaimat, amikkel rendelkezem. Másképpen beszélek Shuuhoz, aki saját naivitásomat tükrözi vissza. S megint másként Timidushoz, aki pedig arra a taktikus hadvezérré nevel ki, ami miatt az igazságligások még mindig nem kaptak el. Malcolm pedig, Malcolm a tökéletes ellentéte mindannak, amit az előző három személy, s a megannyi többi megtestesít. Őbenne látom azt a sötétséget, amit nem lehet elkerülni. Aminek sosem szabad hátat fordítani, mert akkor teljesen elnyel. Éppen ellenkezőleg. Nem lubickolni kell benne, ahogyan azt Malcolm teszi, s nem menekülni, ami inkább Shuukaku szokása. Szembe kell fordulni vele, s meg kell ismerni. Hiszen az is a saját részed.
A "vámpír" viszont felfedezte azt, amit még én sem tudok magamról. Engedtem, hogy megvezessen, engedtem, hogy irányítson, s lényegébe véve sikerült az ujjai köré csavarnia. Mindezt pedig anélkül, hogy észrevenném. Pedig általában én próbálom ezt elérni másokkal. Veszélyes fegyvert nyert velem. Egy olyan fegyvert, aki nem tudja magáról, hogy egy fegyver.
- Először a céhről mondom el mindazt, amit eddig még nem válaszoltam meg. Ismered már néhány tagunk, valamint a vezér nevét. Azonban nem mondtam el, hogy mi az, ami miatt mégis együtt tartunk. - talpra állok a segítségével, bár a hirtelen lendület miatt kell egy kicsit egyensúlyoznom, hogy ne kössek ki újra a földön. Remélem, nem lépek bele még egy csapdába. Észreveheti, hogy ebben a cipőben kicsit bénább vagyok, mint a másikban. A járásom ugyanolyan flawless, hiszen mégis mi más lenne, de már egyáltalán nem próbálkozok merész mutatványokkal. Az akrobatikám ugyanis ahhoz a cipőhöz van kötve.
- Az unalmas részletekkel nem traktállak... ha belépsz a céhbe, úgyis elolvasod majd. Akkor pedig világossá válhat számodra, hogy miért csatlakoznak hozzánk. Olyanok is, akik tényleg hisznek ebben az eszmében. S azok is, akik egyszerűen csak élvezik, hogy Aincradban olyasmire folyamodhatnak, amire a való világban soha. - tényleg vannak olyan tagjaink, akik komolyan veszik a céh eszményképét, de ez nem mindenkire igaz. Vannak, akik egyszerűen csak szeretnek gyilkolni.
- Nem az a célunk, hogy minden tagot kötelességek elé állítsunk. Hanem hogy segítsünk nekik rejtve maradni. Aki nem elég okos, az nem képes túlélni. - eleresztem a kezét, s kiszemelek egy szimpatikus irányt találomra, hogy merre induljunk. Az ösvények mentén nem valószínű, hogy sok vadat találunk. De a csapdákkal azért jó lesz vigyázni.
- Éppen ezért minden tag egyéni és független. A céhen kívül pedig nem ismerjük egymást. A Liberators céh létezése pedig, mint már mondtam, titkos - viszont biztos vagyok abban is, hogy vannak, akik kutatnak irántunk. Nem tudják azonban a nevünket, a célunkat, viszont már legalább két személyt felfedhettek. Ezt pedig nem hagyhatom. S mivel az érintettek nem reagáltak a figyelmeztetésemre, így új módszereket keresek ennek megállítására. Bármi áron. - nem szeretek olyanokat ölni, akik nem szolgáltak rá, hiszen én nagyrészt céltudatosan vadászok. Olyanokra, akiknek az aincradi lét nem okoz örömet. Azonban ha kell, akkor ezen változtatni fogok. Tachiról és Cellindirről biztos vagyok, hogy tudják, közénk tartoznak. Chancery azt is elmondta, hogy a vörösöket már jobban figyelik. Szóval nem vagyunk biztonságban.
- Nem titok hát számodra, hogy a Liberators már veszélyben van. Így Lucretia is. - szándékosan ezt a nevet használom Harura. Így, másodjára megértettem végre, hogy nem hallottam rosszul, tényleg így nevezi a lányt.
- Ha belépsz a céhbe, elkerülhetetlen, hogy veszélybe sodord magad. Ahogyan az is, hogy olyan kihívás elé állítod magad, ami mellett sosem fogsz unatkozni. Újra játszhatsz öt játékkal egyszerre. Csupán magadnak kell megalkotnod, hogy mi is ez az öt. - sok minden változott, mióta legutóbb próbáltam a céhbe csalogatni. Akkor még stabilak voltunk, most viszont érzem, hogy rezeg alattunk a léc. Azóta használok tudatmódosító szereket is, hiszen nem tudnak kiszedni belőlem valamit, amire nem emlékszem pontosan. Ha esetleg minden rosszra fordulnak.
- Kockázatot ajánlok neked, Malcolm. Kockázatot... A céhvezér egyedül nem lesz képes fenn tartani az álcát, ha nincsenek mellette a társai. - egyedül én foglalkozom Haruval a céhen belül. Pedig arany szíve van. Karácsonykor még ajcsit is kaptam tőle! *-* Tiszta cuki volt.

Azt hiszem, sikerült végre ráéreznem arra, hogy mi is az a dolog, amivel a leginkább motiválható Malcolm. A legjobb, hogy nem kell bemutatnom neki Harut, hiszen elég egyértelműen a tudtomra adta, hogy ismeri őt. Ez pedig némiképp megkönnyíti a dolgomat. Szükség van rá a céhben... és nekem is. Nem bírok el ennyi dologgal egyedül. Mindenki tőlem várja a megváltást, közben pedig semmit nem tesznek azért, hogy a maguk kis titkai titkok is maradjanak.
- Cellindirt, valamint Tachibanát. Elképzelhető, hogy másokra is gyanakszanak, erről azonban nincs információm. - elkerülhetetlen volt, hogy spotlightba kerüljenek. Azért nem gondolom viszont, hogy rám gyanakodnának, mivel egészen másként viselkednek velem, mint Tachival. Pedig a frontosok, élharcosok többsége, már akiket ismerek, már évek óta ismerik a lovagot... de mégis nekem szavazzák meg a nagyobb bizalmat. Az pedig talán a legjobb húzásaim egyike volt, hogy bemártottam egy olyan vöröst, akinek ehhez semmi köze. Amíg vele foglalkoznak, addig van időm kitervelni, hogy akkor hogyan tovább.
- Éppen ezért nem haladnak a nyomozásukkal. Nem tudják, mi tart minket össze. Nem ismerik a céljainkat. De hogy őszinte legyek, azokat mi sem ismerjük igazán. Csak olyan játékosok gyülekezete, akik függetlenségük ellenére is érezni akarják a valahová tartozás érzését. Ezt, ezt az érzés semmi sem pótolhatja. Legfeljebb, ha egy másik "márkához" tartozol. - éppen ezért kelendőek bizonyos termékek jobban, mint a többi. Például én imádom a Lush dolgait, ellenben más, hasonló márkákra rá se szagoltam. Szó szerint... Mivel már egyszerűen hozzátartoztam ahhoz a márkához. Én magam váltam a termékké.
- Hamis boss információ? Ez elég meredek. o.o *.* - igen, nagyon meredek... de egyúttal legalább kihívás is. Káosz, káosz mindenhol! \o/ Abban egészen biztos vagyok, hogy Tachit nem vonom be a dologba, hiszen ő nem szeret az ilyesmikkel szórakozni. S abban is igaza van Malcolmnak, hogy hiteltelen lenne, ha tőle származna az infó. Viszont pontosan tudom, hogy melyik madárkáknak kell csiripelni kicsit, hogy végül a frontosok fülébe jusson. Sőt, még jobb! Sütemény! Igen, ez lesz a nyerő.
- Mennyi madár! o.o - elképesztő, hogy mennyi madár van itt... ráadásul tuti tele van hollókkal is! Még mindig nem sikerült egyet sem fognom közülük. Jól láthatóan egy pocakosabb fácán is megpróbál elrepülni - valamennyire ugyanis a közhiedelemmel ellentétben ők is tudnak repkedni, csak nem olyan hatékonyan. Ezért is olyan népszerűek a vadászok körében. Kiszemelem hát a fácánt, hiszen kicsit ügyetlenebbül, de azért elkaphatom. Éppen csak hozzáérek a menekülni készülő madárhoz, majd pedig hagyom is, hogy a rémült állat tovább rohanjon. Mindeközben Malcolm madara is lepottyan az égből. Na igen, így könnyű. ._.
- Az internacionális világünnep időpontjában fogok érkezni a boss teremhez. - megvárom, hogy leessen neki, mire is gondolok, de nem biztos, hogy ezt így megérti.
- 4:20-kor... Szóval, én addigra érkezem. De elképzelhető, hogy mások hamarabb ott lesznek. Így kalkulálj jól az idővel. Akkoooor... Szükség lesz... süteményre. Van, aki süteménybe rakja a boss infót. Kínai szerencsesütikbe, például. Egyszerűen el kell készíteni ugyanazt, és voilá! Már csak el kell helyezni Szophie ajtaja előtt. Vagy elküldeni... Sleep Kill módra, ismeretlen játékostól... Ahogyan az kevésbé feltűnő. Milyen a főzés jártasságod? *.* - igazából megcsinálhatnám én is, de nem olyan jó a főzésem, éppen csak közepes. Shuu sütijei viszont nagyon finomak. >.>

Biccentek egyet, hogy valóban az a szőke hajú egyén az a Liberators tag, aki veszélyezteti a céhet. A probléma, hogy képes volt beszélni a céhről, s céljainkról egy vadidegennek, akit nem ismerünk. Engedte megfélemlíteni magát, sarokba szorították, s köpött. Ráadásul nem is keveset.
- Május elseje? Milyen május elseje? o.o - egyáltalán nem mondtam dátumot, csak órát. Megnyitom a panelemet, hogy kilessem a pontos időpontot, mármint a dátumot magát, s a koordinátákkal együtt elküldöm.
- A négyszázhúszas ünnepe... Bob Marley születésnapja. A többit szerintem, köhhöm, szerintem kitalálod. - kis gondolkodás után koppan, hogy mit érthetett félre. Valamiért senki sem értette eddig az efféle célzásaimat. T.T
- Tehát, a koordinátákat ott találod, amit küldtem. Érdemes hamarabb érkezned... jóval hamarabb. A bossinfókat pedig... hát, nem adják ingyen. De egy csoportosulás adja ki őket. Ők csinálják a burkokat. Sayonara a nevük. - nem sokat tudok róluk, ami azt illeti, hiszen mindeddig nem volt jelentőségük az én szememben. Még akkor, ott, a bosson sem. Szerintem nem sok hasznuk volt. Valamiért viszont Shuu is folyton csak róluk beszél. Nem igazán tudom, mitől olyan nagy cucc a csoportjuk. De akkor, akkor koppant valami. Érkezett az isteni szikra. Az a fél füllel hallott mondat a 19. boss után még nem volt jelentős. Most azonban, most már kockáztathatok.
- Ééééés... egy kis ügyességgel talán rávehetem az egyiküket, hogy segítsenek hamis infókat csepegtetni. Persze nem csinálják ingyen. De azt mondták, pénzért segítenek. Azt pedig nem mondták, miben. - ördögi vigyor, az egész arcberendezésem is egészen megváltozik tőle. Imádom ezt a tervet! Sokkal, de sokkal izgibb lesz így! Lesz itt süti is, meg minden is. Persze, még nem ihatok a medve bőrére, de egy próbát mindenképpen megér. Felkeresem ezt a Sayonarát. Ha ilyen hülyéket beengednek bossra, akik semmire sem képesek, akkor olyan tagjuk is van, aki segít elcsepegtetni a hamis információkat. Némi aranyért cserébe. Az a kis extra, ami Malcolm fizetségéből megmarad, ennek egy részét biztosan fedezi. Ha pedig nem... A Liberators bankból úgyis terveztem kivenni egy nagyobb összeget, magasabb súlyemelés jártasságra. Persze ez attól függ, hogy fog sikerülni a legendás íjász fegyver megszerzése. Igaz, az nem magamnak lesz.

Hogy miért rágom a szájába? Éppen azért, amiért mindenki másnak is, az egyéb dolgokat. Megszoktam, hogy buta emberekkel vagyok körülvéve, akik értetlenek. Nem fognak fel alapvető fizikai törvényeket sem, ami láthatóan Kayaba Aihikonak is a gyengéje. Ebben a világban rengeteg dolog ellent mond a fizikának. Éppen ezért már a csillagtérképeken sem dolgozok, hiszen rájöttem, hogy semmi értelme. A csillagok teljesen véletlenszerűen szerepelnek az égen, s mindegyik szinten totál másképpen néz ki a boltív. Szinte véletlenszerűen. Aztán a többiről, például az akrobatikáról, meg ne is beszéljünk. Programozónak kiváló, de fizikából megbukott. ._.
- Ez úgy lesz. Hallottam pletykákat valami új tagról. Azt mondják, ő ölte meg Anatole-t. Valami nagy céhvezér volt. Azt hiszem, ő a mi emberünk. - a nevét persze még nem tudom, ki kell derítenem. Nem tudok sokat a Sayonara dolgairól, éppen csak azt, amit a saját szememmel láttam, meg amit mások mesélnek róluk.
- Arra nincs garancia, hogy aki a bossinfókat adja, ne adna ki információt azokról is, akik vásárolnak. De ha okosak vagyunk, márpedig okosak vagyunk, akkor meg se fordul a fejükben, hogy csalást sejtsenek a háttérben. Jelenleg, azt hiszem, fontosabb nyomozást indítanak, egy másik ügyben, ami minket nem érint. - én nem ismertem a fentebb említett céhvezért, de a Viadal óta mindenki erről beszél. Még az újságban is benne volt. Azt tudom, hogy Shuu nagyon szerette, mert rengeteget mesélt róla. De például azt sem kötöttem össze, hogy a rejtélyes unga-bunga zöld indikátorossá változtató sámánja is ugyanez az ember lenne. Soha meg sem fordult a fejemben ilyen,
- A bossinfók vételét rád bízom viszont. Éppen elég macera felvenni a többi kapcsolatot... - drágának tartom a bossinfókat, hiszen rengeteg dolgot szeretnék még venni amúgy is. Ott az Artemis Cearsonak, a Sayonara lefizetése a trollkodáshoz, és még súlyemelést is szeretnék. S akkor a héten még nem vettem új cipőt sem.

Hiába a kezdő látás, annyira nem jó, hogy láthassam a Malcolm arcán történő elváltozásokat. Persze, már tisztában vagyok vele, hogy van olyan jó gyilkos, hogy egy frontharcossal is végezhessen, azonban az, hogy azért ilyen jó, MERT végzett egy frontossal, ez számomra elképzelhetetlen.
Biccentek egyet a bossinfókra. Szerintem is ez a legbiztonságosabb megoldás. Az árván maradt kölykök, akik nem elég jók ahhoz, hogy a céhek bevegyék őket, sok mindenre hajlandóak némi aranyért cserébe, és sosem fogják őket kérdezni. Nem Malcolm az egyetlen, aki ezt a módszert használja. Holott ez tőlem távol áll, én a nevemet adom azon dolgokhoz, melyekhez közöm is van, azonban Haru is ugyanígy dolgozik. Ebben felismerem a közös vonásokat. Úgy sejtem, hogy a valóságban is ismerhetik egymást. Most, így belegondolva, talán még hasonlítanak is. Haru sosem mondta nekem, hogy van egy testvére. A testvére... igen, biztosan a testvére. Ez lehet az egyedüli indok, amiért ismeri a valódi nevét, valamint ennyire rákapott a Haru témára. Remélem, sosem tudja meg, hogy egyszer varázssütit adtam Harucinak. Nem akarok kikapni ilyenek miatt. Jó, persze nem csinált nagy ügyet abból, amikor közöltem vele, hogy használok bizonyos tudatmódosító szereket, alkalmanként, főleg, ha nem akarok emlékezni valamire. De általában az emberek nem szeretik, ha a húguknak ilyeneket adnak.
- Üdvözöllek a Liberators tagjai között, Malcolm. :3 Holnap találkozunk. És most... hé... nem tudok rohanni. o.o - de már késő. Cegény mókus, nekirepül a fának. MTM kegyetlen. Pedig a mókusok cukik. Én inkább megyek, és megsimogatom azt a tündibündi cickányt, ami épp Malcolm elől menekül. *.* Még úgy sem fogtam ilyet soha...