Re: Erdőség #1

by **Noxy** Szer. Dec. 30 2015, 21:54

Vártam, míg, a vad előbukkan a sötét rengetegből. Ahogy lassan felbukkant, a körvonalai kirajzolódtak, és végül megmutatta magát: egy hiúz volt. Ritka zsákmány, ha elkapjuk. Nem az jött, amire vadászunk eredetileg, de hogy egy másik ritka állat felbukkant a látókörünkbe, az is kezdetnek igen nagy durranásnak számít. De előbb el kell kapnunk.
De még türelmesen vártam, nem akartam elkapkodni a megfelelő alkalmat, hogy becserkésszük. Eközben egy másik vad is felbukkant, egy vadmacska. Ahhoz, hogy véghez vigyem az akciót, a vadaknak közelebb kell jönnie a leshelyemhez. A taktika egyértelmű. Égből rájuk vetem magam és Yuichi felé terelem, és végül ő fogja véglegesíteni a befogást.
Aktiváltam a Sötétszárnyat, és felemelkedtem a levegőbe. Ahogy felemelkedtem, olyan gyorsan indultam meg a vadak felé, ahogy a gyorsaságom engedte. Előrántottam köztem a Nodachit, de nem csaptam le rá, mert támadást követően eltűnik a szárnyam repülőképessége. Végül sikeresen eltereltem őket Yuichi felé, aki meglepetésszerűen lecsapott a hiúzra és a vadmacskára. A hiúz zsákmányunkká is vált egyhamar, a vadmacsek viszont meg akart lógni, arról azonban én gondoskodtam. Repülésből vetettem rá magam, és ahogy elkaptam a földön bukfencezve, úgy szúrtam át testén a kardomat. A vadmacska, ahogy a hiúz is, elpixeleződött, majd mindkettőnk inventoryjában megjelent a zsákmányunk.
Kettő nagyobb vad egy pillanat alatt, és az egyik ritka volt... szép fogás. Eltűntettem a hátamról a szárnyakat, majd odasétáltam Yuichihez.
- Hát, a szarvasunk nem jött, de a hiúz is nagy fogás - nézem rá Yuichire. - El kell ismernem, te nagyon nagy vadász vagy ám! Ügyesen elkaptad a nagyfiút. vagy nagylányt!

//Szerk: Fogtunk egy vadmacskát is Very Happy

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Dec. 31 2015, 00:30

Egy pillanat alatt berobbant a lányt jelző ikon a kis térképen, már csak cselekedni tudtam, lecsaptam a hiúzt, de az elslisszoló másik macsek után láttam, hogy utána veti magát Noxy. Az elesett macsekokat, alig pár pillanat alatt meg is nyúztuk, így a hús mellé némi bőr és pamacs szőr is jutott. A hiúz két agyarát, is megkaptam, mint trófea.
- Azt már nem tudjuk meg, melyikük volt - feleltem - nélküled nem sikerült volna. Elképesztő volt, ahogy berepültél, aztán utána repültél a másiknak - esküszöm tényleg, mint egy angyal gondoltam tovább. - Lehet az információ volt a téves és nem is fehér szarvast láttak, hanem hiúzt - megráztam a fejem - azért ekkorát csak nem tévednének. Mindenesetre megérdemelnénk még egy hasonlóan szép trófeát, a mostani fogásért. Folytassuk szerintem a vadászatot - mondtam a lánynak. Míg eszembe volt, lehívtam a menüm, ha elég szemfüles volt pár információt kiolvashatott, hisz nem rejtettem el előle. És lehívtam a két szemfogat. Az egyiket, így különösebb preparálás nélkül felé nyújtottam. - Fogadd el kérlek, ez téged is ugyanúgy megillet, mint engem. Én azt hiszem ebből nyakba akasztható amulettet készítek. Ugyan már Ő volt a második ritka vadam, meg van még a fehér holló tolla is, amit nagyon régen szereztem meg. Ebből a fogból viszont tényleg nyaklánc lesz - mondtam, miközben látószögem közte és a tárgyak között mozgattam ritkásan. Egy pillanatra meg is rázkódtam, a hideg elég nagy ellenségem, még annak ellenére is, hogy testem jó szerében érzéketlen mindenre. Önkéntelen is összébb húztam magamon a leplet, azonban nem szóltam még azért, hogy rakjunk tüzet, vagy húzzuk meg ismét a flaskát, de mégis csak érzem, hogy szívja ki az erőmet és kitartásomat a jég. Ugyan még alig vagyok itt pár perce a havon és máris úgy menekülnék, ahogy csak lehet. Nem! Férfi vagyok, bírnom kell a strapát, ha a jégen csúszok, akkor azt teszem. Ennyi. Megmozgattam kezeim, hogy nyerjek egy kis időt, és eszembe is jutott az Ábrándos Törp kifejezés. Elmosolyodtam a dolgon.

by **Noxy** Pént. Jan. 01 2016, 13:20

- Ugyan már, nem az én érdemem az első sikeres vadászat, tulajdonképpen ez annak a nyitja, hogy tapasztalt vadászok vagyunk és tudjuk, hogy kell csapatban becserkészni a zsákmányt, ennyi a titka - mosolyogtam. - Én nem tudom, hogy szóltak a beszédek a ritka szarvasról, de majd előbb vagy utóbb valahol megtaláljuk. Tán legközelebb felbukkanhat még más ritka állat befogásra készen, addig is szerintem is vadászunk még tovább, hogy legyen még több gazdag zsákmánnyal büszkélkednünk.
Meglepődtem, mikor Yuichi a Hiúzból kiszedett metszőfogak egyikét nekem ajándékozta, amit persze megtisztelve fogadtam el. Szóval ez a hiúz volt a második ritka zsákmánya. Remélem hamarosan én is elcsípek egy másik fehér hollót, amit attól még ugyanúgy közösen fognék be Yuichivel.
- Nagyon köszönöm szépen, Yuichi, rendes tőled. Ebből a fogból szép kis medált fogok gyártani, és mindig viselni fogom, hogy emlékezzek a legelső ritka fogásomra veled.
Észrevettem, hogy Yuichi mintha küszködne a ideggel, csak nem nagyon akarja ezt kimutatni. Nem hibáztathatom érte, hiszen egy csomó ember van, akik vagy jól bírják a hideget (mint én hegyvidéki származásom miatt), vagy kevésbé. Yuichi meg az utóbbiak közé tartozhat.
- Tartsd csak meg a fehér pokrócot - mondtam neki. - De tessék, itt van ez is, csakhogy ne fázzál annyira, és jobban menjen a vadászat is sötétebb leshelyen - Levettem magamról a köpenyt, és rákanyarítottam a vadásztársamra. Tudom, nem jellemző az adakozás vadidegeneknek, de végül is karácsony van, és néha nekem is adakozónak kell lennem egyrészt az adok-kapok reakció miatt, másrészt kaptam tőle fogat emlékbe, harmadrészt baráti kapcsolatok kialakításához nem árt egy-két baráti gesztus. Most neki nagyobb szüksége van a köpenyemre, mint nekem, mivel úgyis földön, a hideg hóban fetreng, én meg a sötét égi sűrűből vadászom és amúgy sem vagyok én fázós.

by **Hayashi Yuichi** Vas. Jan. 03 2016, 19:12

- Nem olyan könnyű azért ez. Volt akivel vadásztam, hamarabb kezdett el pillangókra vadászni, minthogy odafigyelne a vad elkapására. Pedig akkor nagyon kellett volna bagoly tollat szereznem egyik elixíremhez. Most például, szarvas agancsra vadászok, és nem is akármilyenre. A ritka megtermett fehér szarvaséra. Van egy ötletem, amit szívesen kipróbálnék - mondtam Noxynak. Azért nem árt, ha tudja, hogy kevés olyan vadász akad, aki képes odafigyelni, mármint rajta kívül. Ezek szerint eddig többnyire alkalmatlan vadászokba botlottam. Viszont most tényleg esélyes, hogy egy sikeres vadászra leltem. - Örülök neki, keressünk még párat - reméltem nem lép le máris, és ez eddig be is jött.
A köpenyt ahogy rám terítette, meglepődtem, de nem utasítottam el. Elég fázós tudok még itt is lenni, annak ellenére, hogy nagy bajom nem lesz egy kis meghűlésen kívül. - Köszönöm - néztem meg jobban magamnak a lány szemét, ahogy mosolygott. Nem kommentáltam jobban, így is lehet túl kíváncsi voltam. - Reméljük találunk itt fehér hollót is - mosolyogtam rá. Azt azért igen nehéz karddal elfogni, már csak ritkaságából is, meg azért karddal madárra vadászni. Legutóbb is pár órán át üldöztem egy baglyot, de csak nem lett meg. Azonban a két irányból támadásnak van is értelme. Összébb húztam magamon az öltözéket, és elraktam a másik szemfogat. Igen azt hiszem ebből is nyaklánc lesz. Nem olvasztom be főzetnek. - Gyakran vadászol? - megvártam még válaszát, mielőtt megindultam az erdőbe. A hallottakat eltároltam fejemben és el is kezdtem kutatni a következő vad nyomában. Irány beljebb hatolni az erdőben. Büszkélkedni.. ízleltem a szót. Olyat nem sokszor csináltam még, de ezzel a hússal, bizony lehet is.

by **Noxy** Hétf. Jan. 04 2016, 20:27

- Pillangókra?! Hah! - nevettem fel - A csórikám! Volt egy ilyen hasonló esetem nem olyan rég. De hát igen, az életben sokszor vannak jó és rossz dolgok, amikkel ugye szívunk. És ugye az élet sose teljes, a sors mindig kitalál nekünk, valamit, amivel próba elé tesz, vagy úgy dönt, hogy elvesz tőlünk valamit, ami fontos számunkra. Én régen elég sok mindent elvesztettem, főleg a reményt is egy jobb életre, de végül rájöttem, hogy az élet megy tovább, és egyszer majd visszakapom a sorstól azt, amit elvett tőlem. Addig is ki kell állnom az élet minden próbáját, legyen az szeretetteljes vagy szomorú. A múlton kár lenne rágódni és emiatt csinálni meggondolatlan dolgokat, mert csak rosszabb helyzetbe sodor. Tanulni kell az esetekből és emelt fővel továbblépni, hiszen a világnak vannak szép oldalai is, ahogy a Sword Art Online-nak is.
Nem mutattam ki, de kissé elkomorodtam, mikor felrémlettek előttem azok a régi flashback-ek az életem legszörnyűbb éjszakájáról, a ponttól, ahol az életem gyökerestül megváltozott. Jogos, soha többé nem tudom feldolgozni a tragédiát, de a sorsnak tervei vannak velem, azért maradtam én életbe. A SAO meg egy újabb próba számomra. Vagy egy esély arra, hogy talán egyszer valamennyit visszakapjak a régi önmagamból. Ennek aligha van esélye, hiszen ebben a megszokott halálmadaras formámban nagyon jól érzem magam, és szeretem játszani a szerepemet egy nagy MMORPG világában. Szerepjáték ide vagy oda, attól még sose hazudoztam az előtörténetemről, csak egyszerűen nem beszélek róla, ennyi. Ezt néhányan csak meg tudják érteni ebben a virtuális világban, biztos nem én vagyok az egyetlen, aki tragikus körülmények közt veszített el mindent.
A gondolataim eléggé elkalandoztak gyorsan visszatértem a valóságba... azaz a virtuális valóságba. Most én voltam az Ábrándos Törp.
- Igen, remélem, hogy fogunk találni - bólintottam. - Hiúz mellé tökéletesen nézne ki a trófeáim közt.
A kérdés, hogy gyakran vadászom-e, visszazökkentett végleg a vidámabb hangulatomba.
- Örülök, hogy feltetted a kérdést, Yui! Természetesen szoktam, de csak mostanság kezdtem gyakrabban vadászni. Korábban is elkezdtem, de sajnos voltak más körülmények, amik ezt nem engedték meg számomra. Attól még örülök, hogy ismét magamra öltöttem a vadász palástját. És annak is, hogy most nem egyedül, hanem egy Hayashi Yuichi nevű rendes fiúval.

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Jan. 04 2016, 22:27

Ugyan kíváncsivá tett, de eléggé rébuszokban beszélt, így nem kérdeztem rá. Valami megterhelte, itt a játékban is és a való életében is. Valami, amin már tovább lépett. Azonban pont emiatt ignoráltam az érdeklődést. Még annak ellenére is, hogy alig pár pillanatra, magába fordult. Nem akartam teljesen átlépni a dolog fölött, hisz ez benne van véremben is, és persze abban, hogy ha már így alakult, megérne megismerni egy érdekes embert. Ugyan azt sem tudhatja, hogy a pillangó vadász már azóta egészen átalakult egy gyilkossá. Ezt nem tudhatta és azt sem, hogy ezzel mekkora galibát okozott a céhben. - Mesélj még egy kicsit a a világ szép oldaláról. Van kedvenced helyed, akár az épített világban, vagy valamelyik szinten? - kérdeztem rá a jobbik oldalára, miközben kezemmel a köpenye szegélyébe kapaszkodtam.
Ha már kérdést kérdést követve felderült a lány, azért ez érdekes.. - becéztél újfent, ami nem zavar, van neked is beceneved? Mert azért egy Noxy-tan messze áll a nyelvi stílusomtól, a Noxy-nyan meg.. meg.. - cuki a maga módján, de akkor sem elmaradott, több értelemben - .. ahhoz meg érett vagy. A köpenyed, meg ahogy magadra öltötted én máris el is kértem, mindössze mert fázós vagyok. Tiszta gáz férfi létemre egy ilyen elemmel sem bírok el.. - mondtam viccelődve, nem korholódva a dolgon. Mert ez bármennyire is gáz, nem tűnt úgy hogy ezért hátrányos helyzetű egyednek tekintene a világból. Már pedig benyomások alapján lehet első körben megítélni, ki-s-mi, Ő.
Azonban egy újabb akadály, amiről nem akar, vagy nem szívesen beszélne. Igazán én sem, hogy miért nem szúrtam át pár mókus fejet Rolling Eyes

A vadászatnak van csúnya oldala is, ha úgy nézünk rá, pedig könnyű szép köntösbe bújtatni egy ilyen ártatlan gyilkolásvágyat is.. azt hiszem tényleg sok mindenen mentem át ahhoz, hogy simán elfogadjam egyes emberek döntéseit. Talán ezért is vitt rá a késztetés, hogy szembe nézzek az arachnofóbiámmal is. Visszazökkentem a fagyfóbiától átfázva és Noxyn végig nézve kezdtem bele a folytatásba - Akkor most tömjük meg rendesen inventorynk húsokkal, van egy olyan érzésem a kombónk fog még találni olyat, amit külön-külön elszalasztanánk - mosolyodtam a lányra. A rendes lányra, akinek valami fura motoszkál a szája szegletében, amit még nem tudok hova tenni.

by **Noxy** Szomb. Jan. 09 2016, 15:37

Lehet, hogy Yui észrevette, hogy valami motoszkál bennem, amit nem nagyon szeretnék elmondani akárkinek. Ahhoz ki kell érdemelni legnagyobb bizalmamat az illetőnek. De mivel Yui annak ellenére is, hogy alig ismerjük még egymást, talán hamarosan egy nap meg fogja tudni a teljes előtörténetemet, addig is ennek az ideje még nem most jött el. A becézős és a kedvenc helyes dolog kicsit megtörte ezt a feszültséget a lelkemen belül, véglegesen.
- Nekem itt minden kedvenc hely, de leginkább a szafari, meg a városokban a fogadók meg a kocsmák. Nem szeretek túlságosan unatkozni, és a kihívásokat sem utasítom el. Vadászni szeretek, a lebujokban meg nézegetni a különböző alakokat, és aszerint teszek róluk gondolatban cinikus megjegyzéseket, ahogy megjelennek és bemutatkoznak a lelki szemeim előtt - a becézős résznél kissé megvakargattam a tarkómat gondolkodóan. - Ja, hogy a becézés! Csak mert már úgy érzem, hogy a barátságunk szintje fellépett annyira, hogy ha szabad, tegezhetlek. Noxy-nyan? Jajj, ugyan normális esetben, ha valaki így akar becézni, előbb fogom betömni a száját a legközelebbi tárggyal, ami a kezembe akad - kicsit nevetek. - Nem tudom, hogy a "tan" is mit jelent, de nem igazán szeretném, ha japán neveket kapok, mivel európai vagyok. Simán csak Noxyznak, vagy Nox-nak hívnak.. de a legmegfelelőbb becézés számomra No' vagy Noy, vagy ahogy szeretnéd. Ha nézzük, a nevem eleve is egy becenév, csak... csak nem ez az igazi nevem - vallottam be. - Azóta használom, mióta MMORPG-zni szoktam. Szeretek a szerepemben lenni.
Rávigyorogtam baráti mimikával Yui-ra, aztán a végső szóra bólintottam, és megindulok, amint ő is készen állt a menetre. Nem sokkal később újabb két vad került elénk. Itt is felvállaltam a légi támadó szerepét. A sötét ég és fák rejtekében vártam meg, amíg odaérnek a lényecskék, majd azután csaptam le rá, ahogy korábban a vadmacskára és a hiúzra. Sikeresen Yui felé tereltem, és onnan kezdve nem volt számukra menekvés. Ő elkapta az egyik vadat, én meg a másikat próbáltam hátulról. Pörgettem egyet a Nodachi-val, hogy beleállítsam a prédánkba.De végül sajnos az én vadamat nem sikerült elfogni, az azonnal fogta magát, és ügyes módon elinalt a sötét éjszakába.
- Na nézzenek oda, ezúttal nem sikerült a fogás. majd legközelebb!

by **Rikomono** Szomb. Júl. 02 2016, 16:43

// Rogan //

Biztos valami tyúkeszű libának néztek miatta, de én még sose jártam ezen a szinten. De hát ugyan miért lenne olyan triviális, hogy valakinek minden egyes elérhető szintet be kell járnia? Ez tök hülyeség, én jól megvoltam azon a négy-öt szinten, ahol rendszeresen járni szoktam, amit megszoktam. Ha összekaparok egy jó farmolós helyet, nem fogom csak azért otthagyni, mert megnyílt egy szint eggyel magasabban, és egy százalékkal több expet kaphatok, ha ott folytatom. Nem éri meg a vesződséget, az meg nem az én asztalom volt, hogy felfedezősdit játsszak. Azt vállalja be az, akinek két anyja van. Na hát nekem pont ezért maradt ki a 10. szint, megragadtam annak idején a 8. szinten, aztán a 11-ikre mentem fel utána, mert hallottam, hogy ott van egy város, ahová befészkelték magukat a baljós árnyak.
Na de akkor mégis mi a faszt keresek itt? Jogos kérdés, de semmi közöd hozzá, szóval pattanj le a témáról. Legyen elég annyi, hogy úgy alakult, le kellett tolnom a képemet ide. Most már túl vagyok a bizniszen, szóval elindultam vissza a város felé. Gondoltam én! De ahogy bejutottam az erdőbe, kitalálni belőle már nem volt olyan egyszerű dolog, és egy jó fél óra kóválygás után végül eljutottam a legköltőibb kérdésig, mely beszökkenhet elmém sötétjébe: hol a picsában vagyok? Egyet se félj, Riko, kapóra jött, hogy nem csak én bóklásztam ilyenkor késő délután a félhomályos erdő árnyai között, és én nem az a típus voltam, aki megijedt volna a saját árnyékától, meg másétól sem.
- Hé! Hé, te! Hé, haver! - kiáltottam rá a fazonra, az árnyékból pedig egy nagydarab fickó kelt ki. Kétajtós szekrény ide vagy oda, én, a filigrán csaj bizony megragadtam a karját, és meghúztam. Legrosszabb esetben a földhöz baszom, ha rosszul reagál - Áruld már el, hogy hol vagyok, ha lennél olyan kedves - kértem meg a tőlem telhető legbarátságosabb módon, ami még így is úgy hangzott, mintha dörzspapírral kényeztettem volna a füleit.

by **Rogan Hartnett** Szomb. Júl. 02 2016, 21:04

Nos megint nem bírtam a véremmel. A múltkori horgászás után nem bírtam a véremmel és olyannyira előtörtek belőlem a vad, ősi ösztöneim, hogy egyfajta vadászösztön lett úrrá rajtam. Viszonylag emberi időpontban is sikerült erre az elhatározásra jutnom, bár kinek mi számít emberinek. A lényeg a lényeg, ismét kimerészkedtünk a mi kis fényűző, biztonságos menedékünkből Flória városából, és egy kellemes kis vadászterület után kutattunk, megjegyzem nem sok sikerrel, ugyanis bármerre is indultam sehol sem láttam olyan vadat amely megérdemli, hogy levadásszam. Az erdő pedig egyre csak sűrűsödött, és sötétedett, ágak lógtak a képembe, amelyeket nem győztem arrébb pöckölni, letördelni, és ha ez még nem lenne elég Nachum időről időre felemlegeti, hogy "én megmondtam blablabla". Eleinte még válaszoltam, de mint mindig most is csak az időmet vesztegettem, és ráhagytam a dolgot.
- Szép napunk van nemde? - kérdeztem a semmiből váratlanul előbukkanó hölgytől aki nem zavartatta magát annyira sem, hogy a "haver" megnevezéssel illessen. Nem mintha zavart volna, azonban elég sznobnak éreztem ma magam ahhoz, hogy egy kicsit udvariasabb énem vegyem elő a sok közül, és ahelyett, hogy haverkodni próbálnék inkább az udvariasság fegyveréhez fordulok. Az udvariasságot elvégre minden nő szereti és díjazza. Mi baj lehet belőle? Lazán körbepillantok, majd mintha ez lenne a legkézenfekvőbb válasz, egyszerűen megválaszolom a kérdését.
- Nos, azt hiszem egy erdőben. De ha nem tévedek akkor én is egy erdőben volnék. Neked mi a véleményed? - pillantok a mellettem repkedő kis bolhasárkányra, aki ezidáig csendben maradt, a lány feltűnésével pedig kicsit távolabb röppent, de még hallótávolságon belül maradt.
- Az északi erdőben pontosabban. Mashawa városától északra. Nem messze innen kell lennie egy ösvénynek ami visszavezet a városba, feltéve, hogy oda tartasz. - kicsit ridegen, ugyan de válaszol, persze nem az én kérdésemre, inkább a lányra figyel. Le sem veszi róla a tekintetét. Komoly, méregető pillantásokat vet rád.
- Nem javaslom, hogy arra menj. Sok arrafelé a Furkász.

by **Rikomono** Vas. Júl. 03 2016, 16:27

Uhh, na ez a fazon is az a típus lehetett, aki azt hiszi, hogy ha már a világ le van maradva pár száz évvel a modern kortól, akkor ehhez neki is alkalmazkodnia kell. Hát hadd mondjam meg, ez az ódivatú, udvariaskodó stílus már kurvára kiment a divatból, és rohadtul idegesítő, meg modoros tud lenni. Nagyon reméltem, hogy nem ebben a szellemben folytatja, és a reménykedésem az arcomra kiülő grimaszon is megmutatkozott. Sajnos nem így tűnt, legalábbis a következő jelző, ami eszembe jutott, hogy a pali vagy be van szívva, vagy elmebeteg, vagy csak szimplán valami mulya, lelassult csiga.
- Ha most vicces próbáltál lenni, akkor azért vagy szánalmas, ha meg nem, akkor meg azért - fogalmaztam meg a véleményem nem túl finoman, de legalább relatíve nőiesen. A finomkodás nem az én talajom, ha valaki sügér, köcsög, vagy egyszerűen egy szánalmas lúzer, azt a képébe dörgölöm az illetőnek. Maximum megsértődik, na és?
- Ollé, azért csak van itt egy útjelző tábla, bár repülő gyíknak álcázza magát, úgy látom - örvendtem meg neki, hogy nem csak humorizálást kapok válaszul, hanem rendes segítséget is. Ennek megfelelően egy enyhe meghajlással azért megköszönöm, és indulnék is tovább, amikor a csávó megint kinyitja a száját.
- Furkász? Az meg micsoda? Valami lény, amit csak belőve lehet látni? - nem álltam meg a visszakérdést, meg a szúrós tekintetet, amit aztán a gyík is megkapott, mert az meg úgy bámult, mintha még sose látott volna embert - Hallod, ezt fejezd be, még a végén zavarba hozol - mondtam is a... mi ez, valami dinoszaurusz? Mindegy, szóval még el is takartam a mellkasom. Nem mintha bármiféle dekoltázsom lett volna egy zárt nyakú pólóban, amire rá volt aggatva a páncélom is, de vágod, jelzésérték. Csajokat nem illik ilyen intenzíven bámulni. Főleg engem nem Rolling Eyes

Nem, nem jövök zavarba tőle, csak undorítónak tartom.

by **Rogan Hartnett** Kedd Júl. 05 2016, 12:46

Nem figyeltem oda arra amit mondott, elvégre nem hozzám intézte a szavait, és nem is Nachumhoz. Ami valljuk be kicsit furcsa, hiszen rajta kívül mi ketten vagyunk csak az erdőben. Hátrapillantok, majd vissza a lánnyal, értetlenkedve, majd jött is a megvilágosodás! Ő az a fajta akinek van egy olyan belső hangja, és amikor heves vitába keveredik a gondolataival hangot is ad neki.
- A tudás divatos. Neked is biztos jól állna. - válaszolt a sárkány, én pedig elsápadtam egy pillanatra a neveletlenségén. Persze ő biztos nem úgy értette, azt amit mondott mint amilyennek én.
- Nem úgy értette! A napokban hallotta, hogy vitatkozom valakinek, és néha máshogyan értelmezi a szavakat... és megtanulja. Ne haragudj. Én nem nézlek le azért mert nem ismered a környéket. Ami azt illeti szerencsés vagy, hogy egy hozzám hasonló erős, bátor, és tapasztalt kalandorba ütköztél utad során. - talán túl sok volt a nagyzoló jelző, de nem baj, úgysincs jelentősége mert a nők nem figyelnek oda csak arra amivel őket illetjük.
- Kérlek szépen a Furkászok olyan lényeg amik megfúrják a pénzed. Egy pillanat alatt szegény leszel, ha nem... - ekkor ijedten mellé pattanok és egy hatalmasat csapok a fenekére - Jaj, ezek a Furkászok! Milyen szemtelenek nem? Máris lecsapott egy rád. Jobb lesz odafigyelni velük. De nincs mitől félned, majd én megvédelmezlek. - Nachum továbbra is csak csendben repült, és nézte a lányt, amikor rászóltál, ő egy pillanatra eltűnt, de rövidesen újra magadon tudhatod a tekintetét. Ha közelednél hozzá ő távolodik.
- A Furkászok érzik a pénz szagát. - mutatok az orromra, majd pedig előre hátrébb lépve távolodom a lánytól pár métert - De ez, most nem fontos. A kiutat kerested az erdőből ugye? Mi segíthetünk! - ajánlom fel neki ismét a segítségem. Egy hős vagyok, azt hiszem azért, mert a drága időmet egy ismeretlen, csinos lányra pocsékolom, aki nem mellesleg kicsit furcsa is. De az én szememben mindenki majdnem egyenlő.
- Erre megyünk.
- Erre van.
Szinte egyszerre szólaltunk meg Nachummal természetesen mind a ketten másik irányba nézve. Összevontam szemöldököm miközben a kis társamra néztem. Majd megfogtam, kézbe vettem, és a szájába csúsztattam az ujjam, hogy inkább azt rágcsálja.
- Szóval mint mondtam, erre kövess. - lassan elindultam, majd hátra lestem, hogy jön-e - Mit is mondtál, mi a neved?

by **Rikomono** Kedd Júl. 05 2016, 19:48

Hú, de kemény valaki Rolling Eyes

Micsoda beszólás, mindjárt elalélok. Vagy sértődjek meg? Jaj, jaj, mit csináljak? Leoltott egy program, innentől kezdve semmi értelme az életemnek, jobb lesz, ha elásom magam. Ez olyan megalázó, hogy tényleg jobb lesz, ha elsüllyedek Neutral

- Ohó, ezt nem úszod meg holmi mentegetőzéssel. Felelősséget kell vállalnod azért, amit a gyíkod eltanul tőled. Ha alaposan bocsánatot kérsz, talán elfelejtem ezt a kis... incidenst - reagáltam a férfira. Engem aztán rohadtul nem érdekelt, mit gondolt a dinója, de ha már ekkora ügyet csinált belőle, akkor egye meg a levest, amit főzött. Különösen, mivel a kifogásokat kereste és nem vállalta fel, hogy az ő hibája, hogy neveletlen fráter lett a kölyke. Az már más kérdés, hogy én is neveletlen fráter vagyok, de én ezt egy pillanatig se szégyellem, vagy próbálom elmismásolni. Én felvállalom a személyiségemet minden hibájával együtt.
- Aha - kommentáltam a... furkászos dolgot. Meg se rezzentem, mikor rácsapott a fenekemre, csak levontam a következtetést. A furkászok kifogások arra, hogy fogdoshasson. Gyerekes - Akkor már értem, készülj fel rá, hogy annyi furkászt fog látni, mint még soha - jegyeztem meg, utalva arra, hogy annyi pénzem van, amennyit el se tud képzelni. Vagy arra utaltam, hogy nyugodtan tapogathat? Ki tudja? - Számítok rád, te bátor, erős... és izé... szóval ja, védj meg akkor tőlük, te vagy a profi - tettem hozzá, megpróbálva megismételni az iménti jelzőit. Hát, félsiker. Franc se fogja megjegyezni minden szavát, főleg ha öntömjénezés. Ha ugyanennyit bókolna, az is egyik fülemen be, a másikon ki, de egyelőre nem pazarolt ilyesmire szavakat, inkább tettekhez folyamodott Rolling Eyes

- Ohó, micsoda csapatmunka! - nevettem fel azon, hogy ketten kétfelé akartak indulni. Jó, meg kellett hagyni, mókás páros voltak, ha éppen nem erőlködtek azon, hogy viccesek legyenek. A szórakozottságuk bőven elég volt erre a célra, ráadásul fel se vették, ahogy inzultálom őket. Eszem ágában se lenne követni őket, ha megsértődnének és hisztiznének minden szavamra.
- Rendben van, elfogadom a segítségetek. Értékelem a szándékot - bólintottam, majd a férfi után indultam. Viszont rövid idő alatt elébe is keveredtem, ugyanis megpillantottam valamit, ami még a furkászoknál is veszélyesebb volt. Egy vadkan! Tökéletes erődemonstrációnak tartottam, csak hogy lássa, azért jobb vigyázni velem, egy határozott mozdulattal pofán rúgtam a támadni készülő állatot, ami azonnal pixelekre is hullott.
- Na várjunk, mi ez az ablak? Jelvény? - álltam meg, kérdőn pillantva az előttem felugró jutalomra. Expet és aranyat már nemigen kapok ezekért a gyenge szörnyekért, de ez a jelvény dolog új volt nekem.
- Amúgy ha a nevemet akarod, előbb illene tudatnod a tiédet velem - feleltem az iménti kérdésére. A pasinak illik először, én meg ilyen régimódi kisasszonyka vagyok, ragaszkodom az etiketthez Rolling Eyes

[vaddisznó]

by **Rogan Hartnett** Kedd Júl. 05 2016, 20:18

- Igazad van! - és valóban. Meglepődve a szám elé kaptam a kezem. Le kellene szidnom Nachumot, hiszen, ha hagyom neki akkor rászokik. Ha a fókáknál működik a dicséret és szidás alapú idomítás akkor miért ne működne a szóbeli megrovás egy sárkánynál aki legalább annyira okos mint egy tizenöt éves? - Nachum, nem beszélünk így egy lánnyal. A nőket tisztelni kell, és elfogadni őket olyannak amilyenek, minden rigolyájuk ellenére is. Nem tehetnek róla, hogy ilyenek. - az utolsó mondatot persze már csak súgtam a kis dögnek, de persze nem izgatott a dolog, hogy ha esetleg mégis meghallotta volna. Hallgatózni amúgy is bunkóság, szóval legalább esélyt kaptam volna rá, hogy őt is leszidja apuci. A fenekére csaptam, de ő viszont meg sem rezzent. Ijedten hátráltam meg, ismét. De igyekeztem nem hangot adni a meglepődöttségnemnek. Ez a lány fura. Nagyon fura. Végigmértem, még egyszer, ami azt illeti nem tudom hova tenni. Olyan nemtörődöm. Ha megerőszakolnám itt helyben valószínűleg akkor sem reagálna rá semmi érdemlegeset. Persze én nem tennék ilyet, engem az ilyesmi nem foglalkoztat, ráadásul úriember vagyok, vagy mi. De eldöntöttem, hogy mire eljutunk az útig addigra tisztességes hölgyet faragok belőle.
- Ne aggódj. Szemfüles vagyok, szóval még mielőtt megközelítenének téged már el is kapom őket. De... jobb lenne, ha átutalnád nekem a pénzed, csak addig amíg ki nem jutunk az erdőből. Biztos idegesítő, hogy ha állandóan rád mászkálnak... én pedig szívesen segítek neked. - ajánlom fel szolgáltatásaimat, miért ne tenném, hiszen Úriember vagyok... Úriember.
- Amúgy sincs jobb dolgunk. - válaszolt őszintén Nachum, szokásos üres, érzelemmentes hangocskáján. Viszont ezúttal már közelebb jött, és a vállamon pihent meg. Rólad le sem veszi a szemét, ha kell farkasszemet is néz. A lány előbb észrevette a vaddisznót mint én, azonban azt már nem látta, hogy van belőle több is. Én időben észrevettem, hogy egy bokor megrezzent, és mire a másik koca kimászott addigra én már ott termettem, és a gyémánt kesztyűmmel töröltem képen. Pixelek mindenhol.
- Azt hiszem kaptál még egyet. - elvégre nekem is felvillant az ablak "Nézd mit fogtunk!" teljesítmény is be lett ezúttal zsebelve. Nem számítottam rá, hogy a közeljövőben az enyém lesz, de elégedett voltam, hogy ki is pipálhattam.
- Nem kell megköszönni, hogy megmentettelek. Szívesen tettem, és bárkiért megtettem volna. Ne érezd magad emiatt különlegesebbnek mint mások. - igyekeztem mihamarabb figyelmeztetni, nehogy meg akarja köszönni, és nehogy emiatt növekedjen a májam. Jobb nekem egészségesen.
- Mi már bemutatkoztunk! - persze ez hazugság volt, de az most nem számít - Rogan Hartnett, és Nachum a sárkány. Kegyed nem csak megfeledkezett a nevünkről, de még azt a szemtelenséget is meg merte engedni magának, hogy a bemutatkozás mellőzése mellett még azzal vádoljon meg, két Úriembert, hogy nem mutatkoztak be? Szégyen! - emelem a magasba az orrom, és a tőlem telhető legfellengzősebb hangomon szóltam hozzá. - Ám, ha most bemutatkozol szépen, mint egy hölgy akkor leszek olyan kedves, és eltekintek a ballépésedtől. Szóval, hogy is hívnak Cicafül?

Vaddisznó
Nézd, mit fogtunk!
"egy ismerkedős játékban ugyanabban a körben vadászd le/halászd ki ugyanazt a vadat/halat, amit a másik fél is"
Jutalom: 10 exp + 1 Szafari jelvény

by **Rikomono** Kedd Júl. 05 2016, 21:30

Nem az a fajta bocsánatkérés, amit kerestem, de megelégszem ennyivel. A szemtelen gyík úgysem fog tanulni belőle, rám se hatna egy ilyen szidás, sőt! Bár én még mindig a lázadó korszakomat éltem, mi másért választottam volna ilyen furcsa hajszínt? Már unom is, lehet hogy váltok kékre vagy pirosra, ha eszembe jut. Fő a változatosság, ugye? Ezzel a frizurával és alkattal úgyse lehet engem összekeverni mással.
- Jaj, elfelejtettem zavarba jönni, ne haragudj! Vagy legyek inkább dühös rád? - billentettem oldalra a fejemet, mikor rájöttem, miért kaptam ezt a furcsa tekintetet a férfitól. Persze a gúnyosnak szánt morfondírozást megtoldottam egy nyelvöltéssel is utána. Most komolyan, mit várt? Hogy majd sikoltozni fogok? Neeem, sokkal kegyetlenebb, ha csendben felvésem a rovátkát a képzeletbeli füzetembe.
- Eeeh?! De akkor nem lenne miért megvédened engem! Az úgy nem jó! - lepődtem meg a kérésén, miközben magamban jót röhögtem. Elég szánalmas próbálkozás volt, bár az a leggázabb, hogy valószínűleg lenne olyan balfék, aki bedől ennek a dumának, hiába béna. Lehet, már volt is rá példa. Simlis fickó, de csípem a rosszcsontokat. Bár ő inkább volt egy piti, gyáva tolvaj, semmint egy menő bandavezér állat tetkókkal és dagadó izmokkal.
- Aha, tényleg. De most mi ez? Valami plecsni, amit ki lehet tűzni az uniformisra, és ha elég összegyűlik, akkor tábornok leszek, vagy mi? - kérdeztem, mert tényleg nem tudtam, nem is hallottam még ilyesmiről. Ja, tényleg, volt egy másik disznó is. Egészen könnyű eltéveszteni egyet, amikor csak disznók vesznek körbe percek óta. Kellemetlen, mi?
- Tudod, a legutóbbi fickó, aki ennyire határozottan próbált védeni, kipurcant. Elég csúnya eset volt - jegyeztem meg csak úgy mellékesen. Köszönetet persze nem kapott, nem volt miért. Ha fel is öklel a vadkan, elszenvedtem volna kemény egy sebzést? Vagy kettőt? Nem is tudom már, olyan régen talált el ilyen izé.
- Nahááát, te gondolatolvasó vagy! Pont beletrafáltál a nevembe! Hogy csináltad? - színleltem megdöbbenést. Hazug disznó, így eszem ágában sincs elárulni neki a nevem. Hívjon, ahogy akar, de a nevemet nem adom neki. Viszont... rámeredtem egy pillanatra, de úgy, mintha mögé néznék, aztán egy gyors, és határozott mozdulattal, nemes egyszerűséggel tökön rúgtam.
- Bakker, rád mászott egy furkász! - kommentáltam a tettemet. Ezt a hazugságért kapta, bár nem fájhatott neki, de a legtöbb pasiba bele van szorulva a reflex, hogy de, hátha ő is elterül a földön agonizálva, mint valami remegő kocsonya.

by **Rogan Hartnett** Kedd Júl. 05 2016, 22:07

Csak legyintettem, jobbnak láttam, ha ráhagyom a dolgot. Vagy legalábbis elsőre így éreztem. De amikor már gáz lett volna, rászólni, addigra viszont mégis jobb ötletnek tűnt a fegyelmezés. Azt kellett volna mondanom, hogy " Hé ezt egy nőnek nem szabadna hagynia!, pofozz fel!". Hülyeség az egész..
- Ebben is van valami... - nem hülye, csak játszik velem, az állam dörzsölgetem, és úgy teszek mintha gondolkodnék - Tudod szívesen felajánlanám, hogy viszem a cuccaidat is, de ha jól sejtem bőven elférsz az iventory-dban... - csak forgattam a szemeim.
- Hülye ötlet lenne ilyesmit ajánlgatni, és ha te is tudod, hogy hülyeség, akkor minek ajánlod fel? - érdeklődik a pöttöm kis pajtásom.
- Azért, mert én egy udvarias férfi vagyok, és az udvarias férfi a cselekedeteiről ismerszik meg. Azzal, hogy felajánlottam neki annak tudatában, hogy ő vissza fog utasítani egy kedves gesztust sugároztam felé, amely őt arra sarkallja, hogy kedvesen rám mosolyog, és megköszönve utasítja el, majd a későbbiekben neki is fel kell ajánlani valamit kedvesen... Ez amolyan ember dolog.
- Segíthetek vinni a dolgaid Rogan? - kérdezi a szokásos hangon.
- Jaj, nem köszönöm, elbírom én is. De igazán kedves tőled, hogy felajánlottad a segítséged! - a kedves férfi arcom vettem elő, és a sárkányra mosolyogtam, aki nem viszonozta azt.. Két gonosz lénnyel vagyok összezárva egy hatalmas erdőben.
- Ami azt illeti, ez valójában egy megjelölés. Ha valaki sok ilyet kap az azt jelenti, hogy kocka. Egy idő után pedig a neved mellé kapsz egy jelzőt. Cicafül a Nerd. Ha pedig szorgalmas vagy kiérdemelheted azt is, hogy "..akinek nincs élete" Sokan küzdenek ellene. De ne aggódj, mindenkinek becsúszik néha napján 1-1 ilyen nerd point. - szememet forgattam, nem jutott eszembe semmi jobb, kezdek ellaposodni. - NANE! Tényleg? Tudtam én, hogy te egy Cicafül vagy! Amikor megláttam mondtam is magamban, hogy "Ez a csaj totál Cicafül.." És erre tényleg! Megáll az eszem. - hirtelen jellemváltás, szinte már belemászok az aurájába, persze nem voltam olyan buta, hogy elhiggyem neki azt amit mondott. Sőt igazából nem izgatott annyira a neve, csak udvariasságból kérdeztem rá. Az én memóriám amúgy sem tud mindent megjegyezni, az Nachum feladata.
Magam mögé pillantottam, mert a lány is mintha arrafelé szugerálna valamit, akkor váratlanul érkezett az a furcsa érzés... nem éreztem fájdalmat, inkább csak a tudat, hogy a Kicsi Rogan közelében van egy idegen test, az volt az ami kényelmetlenséggel töltött el. Összerándultam, és a kezeim a kicsi pandákhoz kaptam, majd ekkor jött a nem várt fordulat, és a nagy ugrabugra közben kiszaladt alólam egy kavics, és megborultam. Hiába van jártasságom, néha még én is eleshetek ám. Vajon van ideje kitérni előlem?

by **Rikomono** Szer. Júl. 06 2016, 13:03

Most mit mondjak? Se mosolyt, se köszönetet nem kapott a felajánlásért cserébe. Őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs, milyen kép él a fejében a nőkről, vagy éppen arról, hogy neki férfiként hogy kéne viselkednie, de az tuti, hogy lemaradt a korától néhány évtizeddel... vagy évszázaddal? Borzalmas volt a bájolgása, az erőltetett udvariaskodása, pedig sokkal-sokkal jobban állt neki a csibészség. Szerintem ez se tudja, mit akar. Miért kell minden pasinak olyan viselkedést erőltetnie magára, ami kurvára nem illik hozzá? Bohóckodnak itt jobbra-balra ezzel a hősködés hülyeséggel tök feleslegesen... a másik fele meg a hízelgést tolja túl, és olyan szavakat meg kifejezéseket használnak, amiket filmekből tanultak el, és én már akkor is röhögtem rajtuk, amikor először láttam őket. Sokadjára meg már uncsi.
- És mondd csak, mit szeretnél, hogy felajánljak... kedvesen? - érdeklődtem akkor már, ha ilyen konkrét elképzelése volt - Tök ciki, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon, miközben ennyire tepersz, szeretnék a kedvedben járni - vallottam be, bár... nem tudom, mennyire sikerült mentesíteni a csöpögő gúnytól a szavaimat. Valahogy sose volt erősségem a jópofizás, különösen az utóbbi években nem.
- Aha. Ez csak azért komplett hülyeség, mert itt kábé mindenki egy kibaszott nagy kocka, engem is beleértve - vettem tudomásul a magyarázatot. Valahogy nem hittem neki, pedig azt hittem, hogy tök normálisan kérdeztem. Mégis sértődős típus, csak sokkal sunyibban adja elő a dolgot? Ehh, olyan vegyes érzéseim vannak a fazonnal kapcsolatban, vannak tök jópofa dolgai, és elrontja őket ilyen faszságokkal, mint az őszintesége hiánya meg a szétszórtsága.
- Örülök, hogy van szemed Rogu-jii, és még látsz is vele, zseniális! - hüledeztem rajta, miközben kis koncentráció után meg tudtam mozgatni a cicafüleimet is a fejem tetején. Na jó, ez már a kabaré kategória, ebben én se éreztem jól magam. Az már mindjárt kellemesebb érzés volt, hogy úgy tökön basztam a csávót, hogy úgy érezte, ugrálnia kell a nemlétező fájdalomtól. Na, ez már elégedettséggel töltött el. Az meg főleg, hogy további ártatlan atrocitásokra is esélyt kaptam! Egy pillanatra úgy tűnhetett számára, hogy esés közben maga alá temet, és most biztos az jött volna, hogy a cicijeimet fogdossa meg, vagy közéjük temeti a fejét, viszont én egy kicsit máshogy gondoltam. Teljesen kontroll alatt tartottam az esésem, magyarul teljesen szándékosan vetettem magam hanyatt, és amint volt támaszték a hátam alatt, felhúztam a lábaimat, és a férfi hasának támasztottam őket. Majd a lendületet kihasználva, az övét és az enyémet, egyszerűen átlöktem magam felett a lábaimmal, hogy egy jó nagy nyekkenéssel hanyatt essen, miközben én egy bukfenccel mentem utána, és helyet foglaltam a csípőjén... vagy derekán, tudom is én.
- Nice try, de miért keresel ilyen hülye kifogásokat arra, hogy tapogass? - róttam fel neki a számat húzogatva, majd felsóhajtottam. Mérges nem tudtam lenni rá valamiért, csak fárasztó volt...

by **Rogan Hartnett** Szer. Júl. 06 2016, 13:57

- Ezt nem így kell. A lényeg az, hogy neked kell kitalálnod mivel járhatsz a másik kedvében, nem pedig megkérdezni tőle, hogy mivel lehet a kedvében járni... Azt hiszem neked ez az egész nem megy. - megráztam a fejem, kicsit lesajnálóan néztem rá -Habár.. ha belegondolok... Így már mindent értek. Ez lehet csak... Cicafül, lehet, hogy tévednék, de te olyan 14-15 éves lehetsz ugye? - teszem fel óvatosan a kérdést, miközben végigméregetem, túl sokat mutat odalent, mégis keveset idefent. Valószínűleg kicsik a mellei és a lengébb alsó ruházattal akarja kompenzálni, hogy hátha eltereli a figyelmét a gyenge férfiaknak. Egy hangos hümmögést hallatok.
- Butaság. Az az igazi kocka, aki ahelyett, hogy szórakozna a pecabotot tartva görnyed a tóparton, éjjel nappal, hogy összeszedje ezeket a kockajelvényeket... Én nem vagyok kocka. Csak... szeretem a játékokat. - kikérem magamnak, méghogy mindenki kocka.. Ez felháborító.
- Oh ha te tudnád, még mim van. - sokat sejtető szemöldök táncoltatásba kezdek. Ekkor elkezdek a menümben turkálni, rövidesen pedig elővarázsolok egy rózsaszín filctollat.
- Tehetségem. Ha rossz leszel rajzolok rád valami szépet, hogy ne ilyen depis fekete-fehér legyél. Jól állna neked valami szín. Meg mondjuk a hajad is felizélhetnéd, hogy ne csak így lógjon. Egész aranyos arcod van, nem kellene rejtegetned a hajaddal. - közben meglóbálom a filcet, eléggé fenyegetően. Még a Vigo céhházban tett látogatásom alatt tettem magamévá. Azóta pedig jó szolgálatot tett..
Az esésem nem volt a legtökéletesebb, próbáltam ugyan kikerülni, de a lány mégis alám került, egy pillanatra... Arra viszont nem számítottam, hogy micsoda erő rejlik benne. Csak történtek a dolgok, én pedig repültem, és mire kinyitottam a szemem, kicsit szédelegve ugyan, de láttam, hogy fölöttem, vagyis rajtam van.. Rám ült.
- Hé, nem vagyok én valami szék! Szállj le! - elpirultam. Micsoda perverznek tart! Felháborító.
- Ha zavarok inkább elmegyek.. - ajánlkozik fel Nachum.
- Héé! Nem történik itt semmi olyan! - elvörösödtem. Én erre nem voltam felkészülve. Megaláztak, és szórakoznak rajtam.
- Ahhoz, hogy tapogathassalak, kellene is tudnom valamit tapogatni. Szerinted titkon vágyakozom arra, hogy a páncélod markolásszam? - nem mintha mást markolásznék. Tisztességes férfi vagyok, nem teszek ilyet, még egy csinos lánnyal sem aki egyedül van velem egy kihalt erdőben.

by **Rikomono** Szer. Júl. 06 2016, 15:08

- Pfff, hahaha, majd pont én fogok találgatni, hogy a kedvedben járhassak - nevettem fel - Még jó, nem is nagyon akarom, hogy menjen Ki nem állhatom ezt a fajta álszenteskedést - tettem hozzá a számat húzva. Csak azért a kedvében járni valakinek, mert ő valamilyen random oknál fogva kedves akart lenni velem, miközben egy, én nem kértem belőle, kettő, nekem eszem ágában sincs szívességet tenni, ez oltári nagy faszság. Az ilyen emberek nyilván arra játszanak, hogy majd viszonozom a kedvességüket, és jól járnak vele valahogy, ez a céljuk, nem az, hogy nekem örömet okozzanak valamivel. Önzőség, heh.
- Maradjunk annyiban, hogy nem talált, de nem tévedsz sokat - világosítottam fel. Még, hogy udvarias férfi - Az udvarias pasik mióta kérdeznek rá lányok korára? - tettem is szóvá rosszallva a megmozdulását. Na nem azért, mert olyan kurva nagy titok lenne a korom, hanem mert, ahogy eddig is, etettem vele a saját főztjét. Ha olyan udvarias, akkor ne rombolja a nemlétező renoméját ilyen partizánakciókkal.
- Geh... és ez most hogy jön ide? Ha ennyire rajzolgatni akarsz, szerezz egy vásznat, csak az óvodások meg a részegek büntetnek firkálással A rossz kislányokat fenekeléssel kell büntetni, Rogu-jii - ráztam a fejem kissé. Komolyan, egyre gyerekesebb dolgok jönnek. Mi lesz a következő? Térdepeljek kukoricára, vagy szobafogságot kapok? - Én se akarok rajtad semmit megváltoztatni, te se birizgáld a stílusomat, oké? - hessegettem el a filctollat, amit lóbált előttem. Azt inkább nem próbáltam meg, hogy kikapom a kezéből, mert ha elcseszem, akkor az elég nevetséges lesz. Ráadásul simán fel tudja emelni olyan magasra, hogy ne érjem el.
- Na várj! Te elég érett pasinak látszol, most mégis úgy viselkedsz, mint valami szűz kisfiú. Azok után, hogy a fenekemre csapdosol. Döntsd már el, hogy gyáva nyuszi vagy, vagy zsivány nőcsábász! - förmedtem rá, és hogy nyomatékosítsam, még rugóztam is rajta egyet-kettőt. Aztán lenéztem magamra. Hmm, tényleg eléggé előnytelen a páncélom ebből a szempontból, és ha itt sima vaddisznókkal töltik fel a szörnyállományt, akkor tök feleslegesen viselem. Megvontam a vállam, és pár gyors mozdulattal leválasztottam a vértet, hogy félredobhassam. Volt valami furcsa nyivákolás, amikor földet ért, meg felszállt néhány pixel, de who cares? Biztos eltaláltam valamit.
- Tessék, így már nem a páncélom kell markolásznod - néztem rá vissza, és még ki is húztam magam, hogy minél jobban kidomborítsam az idomaimat, ami a zárt nyakú póló ellenére is elég látványos volt.

[nyúl]

by **Rogan Hartnett** Szer. Júl. 06 2016, 15:59

Felsóhajtok
- Ez nem álszentség. Csupán arra tanítalak, hogyan lehet kedves gesztusokkal boldoggá tenni a beszélgetőpartnered, aki történetesen éppen segít neked kijutni az erdőből. - forgatom a szemeim. Jól felvágták a nyelvét az biztos, csak elmosolyodom amikor ismét próbál fogást találni rajtam, van benne valami gyermeki, lázadós, aranyosság.
- Nem kérdeztem rá a korodra, csupán egy igennel és nemmel megválaszolható kérdést tettem fel. Miért érdekelne a korod? - még a végén megvádol pedofíliával is.. még jó, hogy nem vagyunk odakint, mert már hívná a rendőrséget, hogy zaklatom a kora miatt.. - De értsd ahogy akarod. Biztos ezt is álszentségnek gondolod, nem? - vigyorgok, majd vállat vonok és vezetem tovább a sűrű sötét erdőbe.
- Butaság. Gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal. Büntetlek, és nevellek együttesen. Szerintem zseniális.
- Sokkal inkább barbárság.
- Ki, hogy értelmezi. Ti nem érthetitek. Túl fiatalok vagytok. Egyébként pedig minek fenekeljelek el amikor pontosan tudom, hogy vágysz rá? Ahogyan a figyelmemre is vágysz, éppen ezért vagy ilyen lekezelő. Kéreted magad, mert szeretnéd, hogy Onii-chan törődjön veled, nem igaz? - picit játszadoztam még a tollal, de nem firkáltam össze, csak fenyegetem, persze kitudja, lehet még hasznomra válik, ezért a farzsebembe csúsztatom a kis drágát, jobb ha kéznél van.
- Héhé. Mégis miről beszélsz?! - lepődök meg, méghogy én szűz kisfiú - Én nem állítottam az egyiket sem! - a mozdulataiba belepirulok, de szerencsére az etika mód megvédelmez a kellemetlen "balesetektől" amik lentebb történhetnek. - Hé mégis mit mű... - rá akartam szólni de ő már le is dobta a mellvértjét, és két formás mell domborodik ki a blúzán keresztül. Zavartan elfordítom a fejem, nem akartam még véletlenül sem hosszasan megbámulni ezeket az idomokat, még ha tetszik is a látványa. Mély levegőt vettem, megragadom a csípőjét, és igyekszem minden erőmmel megfordítani a helyzetünket. Magam alá próbálom gyűrni, ha sikerül a művelet. A feje alá csúsztatom a kezem, hogy ne a kemény földre érkezzen.
- Nálam ez nem működik Cicafül. - megpróbálom megpöckölni a homlokát, ha a földön fekszik, ha rajtam lovagol, lényegtelen - Mégis mi a szándékod? Hülyére akarsz venni? - Hova a fenébe tűnt Nachum? Az előbb még itt volt..

Nachum:
Úgy tűnt Rogan nincs veszélyben, sőt jól érzi magát, éppen ezért elindultam felderíteni a környéket. Nem mentem túl távol, csupán annyira amennyire szükséges. Az elővigyázatosság sosem árt, nem mintha bárki ártani tudna nekünk ezen a szinten..
Fél perccel később egy vaddisznót szúrtam ki aki éppen abba az irányba tart ahol, Rogan és a gonosz lány játszanak. Gyors mérlegeléssel végül úgy döntöttem, hogy levadászom, hogy ne zavarja meg őket..

Vaddisznó

by **Rikomono** Szer. Júl. 06 2016, 16:59

- Nem kértem, hogy bármit is tanítgass nekem. Mi vagy te, az apám? Pfff... - háborogtam - Nincs szándékomban semmilyen kedves gesztust tenni feléd. Majd ha nem a saját érdekedet nézed és nem hazudozol a képembe, akkor esetleg én se leszek ennyire érdes veled. A segítséged meg majd megköszönöm, ha tényleg kijutunk - világosítottam fel. Még bűntudatot is próbál kelteni bennem, hát ez nem semmi. De tegye csak, engem szórakoztat, ahogy erőlködik. Nem tudom mit akar, kihozni a sodromból? Nem lesz könnyű, ritkán veszítem el a fejem Rolling Eyes

Most én legyintettem arra, amit ő mondott, már azt is tagadta, amit egy perccel ezelőtt kérdezett. Megint egy kifogás, megint nem meri felvállalni, hogy valamit elcseszett, hogy nem illett volna, vagy akármi.
- Még mindig nem kérek a nevelésedből - morogtam - És, ha tényleg törődésre vágyom, akkor mi van? De szerintem pont fordítva van, és te vágysz az én társaságomra, azért is ajánlottad fel, hogy segítesz :3 Félre ne érts, nem baj, biztos jó dolog mazochistának lenni - utaltam arra, hogy igazából a találkozásunk kezdete óta csak szekálom és szívom a vérét, ő meg fürdik az élvezetben, és egyre jobban elmerül benne.
- Mégis tök vörös lett az arcod Mi van, zavarba tudlak hozni, hiába vagy úgy kétszer idősebb, mint én? Pedig nekem jobban bejönnek a rosszfiúk, főleg, ha nem olcsó kifogások mögé bújnak, hanem nyíltan kimondják, amit akarnak - piszkáltam tovább. Nem tudtam kiigazodni rajta, és még a pasik mondják, hogy nem értik a nőket. Tök furán viselkedett, egyik pillanatban ezt sugallja a viselkedése, a másikban meg azt, aztán a harmadikban az egésznek ellentmond. Hagytam, hogy maga alá gyűrjön, bár azért kicsit ellenálltam, mert úgy illik, de aztán elvigyorodtam, ahogy fölém kerekedett.
- Na látod, ez most zsivány volt. Tudsz te, ha akarsz - ismertem el, de egy pillanatra se jöttem zavarba, merészen szemeztem vele - Az a gáz, hogy nem tudom eldönteni, mi vagy: ártalmatlan pancser, rafkós csirkefogó, vagy csibészes rosszfiú. Szóval először is ezt akarom kideríteni - feleltem neki egy magabiztos félmosollyal - Tudom, hogy bejövök neked, nekem viszont nem jön be, hogy mindenre kibúvót keresel. Mi lenne, ha elfelejtenéd ezt az udvarias mázat, ami nem te vagy? - szegeztem neki a kérdést.Í

by **Rogan Hartnett** Csüt. Júl. 07 2016, 23:47

Nem számított mit mondott, elvégre tudom, hogy nem gondolja komolyan. Hiába ellenkezett, tagadott dolgokat, átlátok a szitán, hiszen a cselekedetei nem ezt igazolják. Vágyik rá, hogy foglalkozzunk vele, de közben él a lehetőséggel, hogy belém köthessen. Néha mutogatja magát, próbál elcsábítani, előcsalogatni belőlem a kéjencet, ami nem tetszett, hiszen az nem én vagyok. Nem vagyok holmi sztereotípia. Nem minden férfi mocskos és perverz, de ez a lány valamiért játékként tekint rám. Persze én a szórakoztató iparban dolgozom, éppen ezért tudok egy-két szerepet, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyikbe szívesen belebújok.
- Pedig lehet jobb is, ha a lányom lennél. Tisztességes ruhákat hordanál, és nem viselkednél úgy mint egy utcalány. - vetem oda neki, nemes egyszerűséggel, közben pedig végigmérem a szemeimmel. A szoknyája túl rövid, a lábai pedig hosszúak és csábítóak. Formás teste van, de éppen ezért nem kellene mindent mutogatnia. Felháborító. Szegény ártatlan férfiak, nem csoda, hogy emiatt annyian börtönben ülnek.
- Csak azért pirultam el, mert a helyedbe képzeltem magam. Biztos szörnyen érzed magad amiért ilyesmiket kell csinálnod azért, hogy figyeljenek rád a férfiak nem? - persze ez nem így volt. Valójában tetszett a lány, vonzó volt meg minden, de a korkülönbség, és a férfi makacsságomból nem engedhettem. Erőlködtem, és végül sikerült alám gyűrni. A kezeit lefogtam, és a szemeibe néztem. Kerestem valamit, valami őszintét, és igazit. Valami olyat amit titkol. Mégis miért játssza ezt a vagány nőcis szerepet? Mi oka van rá?
- Szóval te amolyan rossz kislánynak akarod bemutatni magad mi? - húztam fel picit a jobb szemöldököm, végigpásztáztam az arcát, lehet egy pillanatra lentebb is tévedt a tekintetem, majd pedig igyekeztem mindkét kezét egy kezem alá gyűrni. Elég nagy tenyerem van, biztosan sikerül. - A rossz kislányok büntetést érdemelnek. - kaján vigyorral az arcomon lentebb sétáltatom a kezeim, végighúzom lágyan a pocakján, majd elengedem, és egy pillanat múlva már újra az arcánál tartom, egy szép filctollal. Ha valahogyan kiszabadulsz a szorításomból talán megúszod egy rózsaszín vonallal valamiden, de ha nem akkor végül egy morgós macskát kapsz az arcodra.
- Lehet, hogy tetszel. De nálam a stílusoddal nem érsz el semmit. Mindaddig amíg megjátszod magad. - ekkor elengedtem, és feltápászkodtam a földről. Persze segítő kezet nyújtok neki is, és ha elfogadja felhúzom. Ez amolyan megszokás, nem kifejezetten neki szól. Elvégre mégsem hagyhatok valakit a földön feküdni. - Mi lenne, ha az elejéről kezdenénk az egészet? Egy kicsit őszintébben?

by **Rikomono** Pént. Júl. 08 2016, 10:18

Felhorkantam a férfi szavaira. Ha van érzékeny téma, amit fel lehet dobni a közelemben, az az apaság kérdése volt. Van egy faterom, akit nem ismerek és nem is akarok megismerni, és van egy, akit ismerek, de nem ismerek el. Már nem vagyok rápörögve annyira a témára, mint mondjuk egy-két éve, de azért egy grimaszt még így is kicsalnak belőlem a hasonló megnyilvánulások.
- Így is pont kettővel több apám van, mint amennyire szükségem van, nem kell egy harmadik is - feleltem a szememet forgatva - Különben meg jól is néznék ki, ha az apám a fenekemet fogdosná, meg leszorítana a földre - szúrtam oda neki. Még ő akar apa lenni, pfff... Szégyellhetné magát, hogy ezek után ilyen hasonlatokat dobál meggondolatlanul. Ráadásul a sárkánya is elkóborolt valahová, szóval még csak felügyelet alatt sincs Rolling Eyes

- Hazugság - reagáltam nyersen a mentegetőzésére. Megint a kifogásokat kereste - Biztos ciki számodra, hogy ráizgultál egy sokkal fiatalabb csajra, de én nem ítéllek el ezért - tettem hozzá, és most ezt kivételesen komolyan is gondoltam. Legalább a reakciója őszinte, pasiból volt, és megtetszett neki egy formás csaj, ebben nincs semmi. Sokkal gázabb volt, hogy hazudott róla, és még makacsul ki is tartott a hazugsága mellett.
A filctollas akcióját persze nem hagytam. A kezemet lehet, hogy lefogta, de volt elég fegyverem anélkül is. Például lazán oldalba rúghattam volna, de hozzám sokkal jobban illett az, hogy egyszerűen fogtam magam, és lefejeltem tiszta erőből. Ez abból a szempontból hülye ötlet volt, hogy én is elkábultam tőle kicsit, de nekem még mindig keményebb fejem volt, mint neki, szóval hamarabb ébredtem, és kiszabadítottam magam, amíg gyengült a szorítása. Kapott egy dacos pillantást, aztán a kezét ignorálva álltam fel, és leporoltam magam.
- Én veled ellentétben nem játszom meg magam - vontam vállat - Szóval hiába várod, hogy kisangyal legyek. Ha nem tetszik a stílusom, így jártál, öreg - közöltem vele - Mégis mit vársz, ha azzal kezded az ismerkedést, hogy letaperolsz, ráadásul hülye kifogások mögé bújva?! - förmedtem rá. Nem ingerült voltam, egy kis észt akartam a fejébe verni - De ha őszinte leszel, akkor én is kedvesebb leszek, ez így működik. Áll az alku? - szegeztem neki a kérdést, miközben összefontam a karjaimat a mellkasom előtt.

by **Rogan Hartnett** Szomb. Júl. 09 2016, 00:16

Egy pillanatra megdöbbentem, hallgattam amit mond, majd egy pillanatnyi szünetet vártam. Nem voltam benne biztos, hogy mit is kellene mondanom egy ilyen mondat hallatán. Végül úgy döntöttem maradok a felháborodott stílusomnál, és ismét leszidom.
- Szerintem elkél ott egy harmadik is, ha két apa mellett is így viselkedsz az idegenekkel. - a második mondatát pedig igyekeztem mihamarabb kiverni a fejemből ezt a mocskos szerepjátékot amit űz velem. Nem akartam úgy gondolni rá. Gyakorlatilag amikor én érettségiztem ő még csak álmodozott arról, hogy iskolába fog járni. Való igaz az én nevelési stílusom sem a legjobb, de én legalább próbálkozom egy kis észt verni a kobakjába. Mint kiderült nem sok sikerrel. Remélem Nachum nem lesz ilyen makacs és önfejű ha elrontom a nevelését, mert a végén lógni fogok egy fán..
- Nem ugorhatnánk át végre ezt a pedofil témát? Túltárgyaltuk. - az arcom lángba borult, természetesen, volt benne némi igazság abban amit mondott, de ha nem tagadom le, kitudja mire használja fel ezt az információt..
A filctollal ügyeskedni próbáltam, már elég közel jártam hozzá, hogy összefirkáljam, viszont nem várt fordulat következett. Egyszerűen csak lefejelt. Hol van itt a nőiesség? Azt hittem ismét tökön fog térdelni, vagy valami. A fejelésre senki se számított volna a helyemben abban száz százalékig biztos vagyok.. Fájdalmat nem éreztem, de a hirtelen támadástól, és a hülye reflexek miatt, azonnal a fejemhez kapok, összegörnyedek, és felszisszenek a porban feküdve. Egy pillanatig fel sem fogom mi történt, majd felkeltem. A lány visszautasította a segítségem. Nem lepődtem meg rajta.
- Jó. Rendben. Igazad van. - sóhajtok fel - Akkor legyünk őszinték egymással. Nem taperollak, nem bántalak. Oké, elnézést is kérek. Ne haragudj amiért a fenekedre csaptam, majd pedig csalódást okoztam, azzal, hogy nem erőszakoltalak meg. - unottan félrepillantottam, elég gázul hangzott ez kimondva.
- Mi lenne, ha mesélnél magadról egy keveset? Nem akarok tolakodni, csak kíváncsivá tettél.. - közben mutattam az utat neki, hogy merre is menjünk. Persze valójában fogalmam sem volt róla, hogy hol is vagyunk pontosan, de azért rápillantok a térképre, hogy biztosan ne forduljunk ki idő előtt az erdőből. Nachum is visszatért, persze csak csendben, tisztes távolságot tartva, mintha készülne valamire a kis cseles..

by **Rikomono** Szomb. Júl. 09 2016, 13:34

Kapott egy nagyon szúrós pillantást. Csak hogy tudja, hogy most nagyon mellélőtt, és ha továbbra is ilyen felelőtlenül dobálózik ilyen mondatokkal, akkor dühös leszek. Ez az a fajta gyilkos pillantás volt, amit minden pasinak értenie kell: ha tovább feszegeted a témát, azzal egy nő haragját kockáztatod. És azt nem akarod.
- Nincs szükségem apára, megállok a saját lábamon is - jelentettem ki kategorikusan, mintegy lezárva ezt a szálat. Mi különbség lenne közte és a muter párja között? Az égvilágon semmi közük nincs hozzám, az egyetlen köcsögnek, akinek van, arra meg nekem nincs szükségem. Mondom ezt úgy, hogy a krapek, aki felnevelt anyám mellett, vele nincs semmi baj, becsületes fehérgalléros fazon, hazahordja a pénzt, amit keres, szereti anyámat is, engem is, csak kicsit nehéz megbocsátani neki azt, hogy vagy 15 éven keresztül egy merő hazugság volt a státusza a családban.
- Már elég idős vagyok hozzá, hogy ne kelljen aggódnod amiatt, hogy pedomaci lennél - kacsintottam rá szemtelenül - A vén pénzes celebek 40-50 évvel fiatalabb aranyásókat dugnak, ahhoz képest semmi, ami korkülönbség köztünk van - közöltem vele. El nem tudtam képzelni, hogy juthat odáig egy fiatal nő, hogy a nagy lóvéért cserébe elviselje azokat a vén faszokat. Egy olyan 30-as, 40-es pasi, mint Rogu-jii még elég férfias és sármos volt, ráadásul valószínűleg baromira tapasztalt is... bár az ő esetében ebben kételkedtem, ahogy fülig vörösödött minden apróság miatt.
- Jé, végre nem keresel hülye kibúvókat és bocsánatot kérsz. Látod, ez egy pirospont - bólintottam, miközben tovább indultunk az erdőben. Nekem nem volt meg a szint térképe, szóval kénytelen voltam megbízni benne - Mondjuk nem azért kéne bocsánatot kérned, hogy taperolsz, nem fogok belehalni, maximum elkönyvellek bunkónak, ha nem jössz be - öltöttem ki rá a nyelvem - Viszont az alkunk nem az, hogy én beszélek, te meg hallgatsz. Először te fogsz beszélni: tudni akarom, hogy melyik az igazi arcod, az udvariaskodó pojáca, a simlis manipuláló vagy a csibész rosszfiú, aztán az jön, hogy elmondod, mit gondolsz rólam, ha rám nézel. Mármint mindent, ami eszedbe jut - néztem fel rá - Ha akár csak szimplán megpróbálsz kibújni a válasz alól, el is felejtheted a kedvességem, de ha elég őszintének tűnsz, akkor még az is lehet, hogy én is beszélek magamról - ajánlottam fel, bár a tekintetem most kicsit máshol járt. Meg a kezem is, ami a derékövemen függő egyik késemre csúszott, és amikor a fűből kiugrott a vörös szemű, agresszív patkány, azonnal ketté is hasítottam. Még egy "nerd point", éljen Rolling Eyes

- Szóval? - fordultam vissza hozzá a kis közjáték után, miközben visszatűztem az övembe a tőröm.

[mókus]

by **Rogan Hartnett** Vas. Júl. 10 2016, 17:57

A nők ijesztő élőlények. Kiszámíthatatlanok, és veszélyesek. Ők amolyan emberbőrbe bújt szörnyek akik kedvükre játszadoznak az emberek szívével. Először előjönnek kis édesen, majd ha úgy tartja kedvük kibújik a cuki külső mögül egy rémség. Pont mint az imént. Ez a pillantás nem lehetett emberi!
- Hát jó. - vonom meg a vállam, ha ennyire nem akarja a témát akkor én szíves örömest átugrom. Amúgy sem az örege érdekelt, hanem inkább maga a lány.
- Köszi, hogy megnyugtattál. Habáár... - egy pillanatig elmerengtem azon amit mondott - Valójában nincs sok különbség akkor köztem és a vén pénzes celebek között. Csak nekem nincs pénzem. - forgatom meg a szemeim, persze csak hazugság volt. Nem vagyok sem öreg, sem celeb, még ha vágytam is volna az utóbbi kettőre. Az még várat magára.
- Hehe. Akkor mesélek én. - megköszörültem a torkom, és elkezdtem hadarni - Szóval könnyű célpontnak tűntél ahogyan egyedül az erdőben kóricáltál, ezért hagytuk, hogy leszólíts minket Nachummal, azt terveztem, hogy kirabollak, de ez sajnos nem jött össze, mert neked sokakkal ellentétben vág az eszed. Igazából hosszú percek óta az erdő szélénél sétálgatunk körbe-körbe, és csak egy lépésbe kerülne, hogy kijuss, viszont elkezdtél érdekelni és... Hogy mit gondolok rólad? Pici vagy, goromba, udvariatlan, és csinos. Mondjuk mint egy manó. Egy pici csinos manó. - közben figyelem ahogy levadássza szerencsétlen mókust. - Egy gyors és szemfüles manó.. - végigfut rajtam a hideg ahogy elképzelem, hogy a mókus helyett engem nyársal fel a kis fegyverével. Nem szeretnék az áldozatává válni, de mivel az indikátora rendben van ezért nincs mitől tartanom.
- Visszatérve az első kérdésedre... Én egy udvarias gazember vagyok. - húzom ki magam mintha erre büszkének kellene lennem. Persze nem voltam az. Miért kellene annak lennem? - Egy figyelmes, és türelmes gazember.. - Ekkor egy madár felsírt valahol a háttérben, majd fehér tollak hullottak alá az égből, amik rövidesen pixelekké változtak. Nachum pedig visszatért.
- Elkaptam. Nagyon gyors volt, de meglett Rogan. - a kis édes a kezemben pihent meg, gyorsan vette a levegőt.
- Jól van. Nagyon ügyes vagy. - dicsérem meg, az ablakkal nem is törődöm ami felvillan, most inkább a beszélgető partnerem a lényeg. - Szóval..?

Fehér holló

by Ajánlott tartalom