Re: Mezőség #2

by **Mirika** Vas. Ápr. 12 2015, 19:15

Uh, hirtelen megdobált egy csomó furcsa névvel. Ezeket mind ismernem kéne? Kicsit azt hiszem bután néztem és egy ici-picit piszkált belül, hogy a kislány most okosabbnak tűnt nálam, pedig nem kéne zavarjon, mert se időm, se kedvem tanulni. Persze ezt neki nem kellett tudnia, sőt, meg se akartam vele osztani a valós okát annak, hogy miért vacakak a jegyeim és miért izzadok vért, ha át akarok menni egy angol- vagy egy matekvizsgán. De azt leszámítva is untam a tanulást, szóval nem is törekedtem rá, hogy a szabadidőmet ráfordítsam. Sokall hasznosabb volt bulizni, vagy mangákat olvasni, animéket nézni. Na jó, a játékok annyira nem voltak hasznosak az én szempontomból, de mindenkinek lehet egy bűnös élvezete, nem?
- Azzal, amit a suliban tanulunk, én nem tudok semmit kezdeni Én egy seiyuu-iskolába fogok menni, és majd egyszer abban a munkában fogok szerepelni, amiben apu is dolgozik :3 Fogok tudni énekelni, táncolni, és sokkal többre megyek majd vele, mint a deriválással, a buta háborúk ismeretével vagy Konuradu Lorenzuval. Bleee - öltöttem nyelvet szemtelenül, de aztán elnevettem magam a saját viselkedésemen. Nem voltam én ilyen elkényeztetett fruska, aki csak ábrándozik egész nap, ha majd innen kikerülök, és felvesznek abba a suliba, akkor azért megéri majd keményen dolgoznom, mert az már az álmom lesz, amit meg akarok valósítani. És meg is fogok, ha rajtam múlik.
- Persze, engem ezek a dolgok nem érdekelnek - vontam vállat. Vagy tudtam rájuk a választ: például az a szint azért mocsaras, mert így programozták le a terepet. Vagy az NPC-k is azért boldogok. Hallgattam Shuu-chant, és mintha ő lett volna a kiskölyök, aki még hisz a Mikulásban, én meg a felnőtt, aki tudja, hogy az apu volt. Valahogy nem hittem benne, hogy majd pont ő fog olyan helyekre elhinni, ahol én szórakozni fogok tudni. Igazából itt is kijött, hogy nagyon különbözőek vagyunk.
- Miért félteném? Ha elveszi, akkor simán visszaveszem, erősebb vagyok nála - kuncogtam a szemtelen hanglejtésű piszkálódás után, majd megállítottam az egyik kés pörgését, és átvettem a másik kezembe, hogy az ajkaim elé tehessem az ujjamat, és úgy gondolkodjak el - Hát, azért akarom tudni, mert tudni akarom. Például, hogy te milyen pasiba vagy belezúgva. Meg aztán hátha ismerem is. Nem akarom lenyúlni a srácot, ne aggódj :3 - mosolyodtam el, és hogy még szemtelenebb legyek, arcon csíptem a lányt. Nem tudtam nem kislányként kezelni Embarassed

Pedig a magassága vetekedett az enyémmel, csak hát azért látszik nagyon az alkatunkon, hogy van köztünk pár év, hehe :3

by **Shukaku** Vas. Ápr. 12 2015, 19:50

Furcsa ez a kettősség, amivel Mirika szemléli Shut. A post elején még pironkodik magában, amiért egy kislány okosabb nála. Még Shu sem hitte volna, hogy pont tőle sajnálja ezt, azaz, hogy az zavarja, hogy konkrétan ő az okosabb. Tudta jól, hogy a felnőttek még mindig a kinti világ szabályai szerint gondolkodnak, és nem képesek elrugaszkodni tőle, és végre belecsöppenni az igazi valóságba, Aincradba. Abban az álomvilágban élnek, ami nekik a kinti világot jelenti, és amiről úgy hiszik, hogy egyszer majd visszajutnak. A post végén viszont már ő kezelte kislányként Shut. Persze ha belegondolunk, hogy mindössze annyi történt, hogy állatos tudományos témákról áttértünk a szerelemre… nos látszik, hogy Mirika miben mozos otthonosan. Shu se a nevetésre, se az arccsipkedésre nem sértődött meg, hanem együtt nevetett Mirivel.
-Seiyuu-iskolában? És szerinted oda nem kell mondjuk a… mondjuk amit nyelvtan órán tanulsz? Hogy hogyan kell szépen beszélni, meg ilyesmi? Mondjuk… a hangszínészek… az szép foglalkozás…
Itt látszott, hogy picit elpirult, pedig még vissza sem tértek a kis szerelmének témájára. Viszont Shu szerelmes volt ám hangokba is. Mármint nem a képzeletének hangjába, hanem pár szinkronszínész hangjába, akiket most Mirika felébresztett benne. És ami a legviccesebb volt, remélte, hogy néhány NPC hangját ebben a világban majd pont ezek a színészek fogják adni. Például Katsuyuki Konishi. *.* (insert cross-over)
Arra viszont már csak megvonta a vállát, amikor Miri kifejtette, hogy ezek a dolgok nem érdeklik. Vagyis ki sem fejtette, így nagyjából nem is nagyon volt mit tenni.
-Hát… ha téged az éneklés és a tánc érdekel, azt is gyakorolhatnád itt. A mozdulatokat, amiket megtanulunk nem felejtjük el.
Kedves akart lenni. Inkább Kedves, és nem elmondani Mirinek, hogy jobb lenne, ha végre letenne erről a lehetetlen kijutási tervről. A felnőtteket nem szabadott hirtelen kiragadni az álomvilágukból. Nem tudtak olyan gyorsan szerepet váltani két játék között, mint a gyerekek. Az elvevős dologra sem mondott semmit. Tudta jól, hogy ha az inventoryjába süllyeszti, majd elteleportál, akkor Miri nem fogja meg, de ezt Miri is tudta. Ám megtudhatott mást is, ha már ez érdekelte.
-Hogy milyen pasiba? Hát… magas, okos és kedves. És ismered, de nem annyira személyesen, mint én. De nem akarod lenyúlni. Te nem kedveled annyira, mint én.

by **Mirika** Hétf. Május 11 2015, 18:01

Megráztam a fejem. Volt egy pici belelátásom abba, hogy milyen skillekre van szüksége egy seiyuunak: ének- és tánctudás, jó szociális készség, hangterjedelem, beszédkészség, szorgalom, munkabírás, és aztán jönnek az extrák, mondjuk ha valaki főzni tud, vagy rajzolni, annak is hasznát veheti mindenféle showműsorban. Ugyanígy, ha valaki mondjuk okos és tudja másodpercre pontosan, mikor esett le az első bomba a pearl harbour-i csatában, az mehet kvízműsorba bohóckodni Rolling Eyes

- Beszélni és hangsúlyozni nem japánórán fogok megtanulni Maximum a bonyolultabb kanjik ismerete jön jól - mondtam, bár azt hiszem a szkriptek úgy vannak megoldva, hogy ott van a kanjik felett a hiragana is, ne ez akadályozzon már meg egy tehetséges seiyuu-t abban, hogy érvényesüljön. Én meg mindig úgy képzeltem el, hogy gyakorlatilag teljesen nulláról fogok elkezdeni tanulni, ha majd megvalósul ez az álmom, aztán csiszolgatják a készségeimet, és miután kiderült, hogy csak tsunderét tudok hitelesen eljátszani, én leszek az új Kugimiya Rie -.-
- Emlékszel, volt az a tehetségkutató event. Na, én ott voltam és tök jókat mondtak rám De sokat is gyakoroltam rá :3 - mosolyodtam el. Azzal elégedett is voltam, amit ott nyújtottam, megcsillantottam a tehetségem, és még Ren-chan is megdicsérte a táncom és a hangom is, azok voltak a legfontosabbak :3 Mondjuk igaz, azóta nem nagyon perdültem táncra, maximum Nacchannal. Talán újra kéne kezdenem a gyakorlást, ha már egyszer a harcstílusomat már sikerült többé-kevésbé kialakítani. Jah, ez mondjuk nem rossz ötlet :3
- Magas, okos, kedves és nem kedvelem? Olyan nincs, akit nem csípek, az vagy nem okos, vagy nem kedves... Ugye nem Yuichi? - ijedtem meg, hogy az a gané már kislányokra is rágerjed Neutral

Mondjuk valamilyen szempontból én is kislány voltam még, de asszem arra a srácra ráillik ez a leírás, ha valaki nem vágja, hogy milyen borzalmakat volt képes elkövetni -.- Kit nem csípek még? Rent, de ő meg se nem okos, se nem kedves, szóval ő kiesik. Ééés.. valami szaladt a fűben, úgyhogy újra villant az egyik késem, ami sikeresen mellé is ment, úgyhogy újra szükségem volt mindkét késre. Másodszorra már egy picit jobban céloztam, és pixelesőt teremtettem. Csak akkor láttam, mit ejtettem el, amikor kiírta a rendszer.
- Öhm... a borz húsát meg lehet enni? - kérdeztem tétován, miközben újra eltűntek azok a kések, és visszakerültek a virtuális tarisznyámba egy-két percre.

[Borz] \o/

by **Shukaku** Hétf. Május 11 2015, 18:31

~Rossz ötlet. Nagyon nagyon nagyon rossz ötlet.~
Ez futott át Shu agyán, amikor meglátta, hogy mit is céloz meg Mirika. Nem tudni, hogy a lánynak a látása vagy az észlelése nem volt-e elég jó, vagy éppen türelemre nem rakott elég pontot ahhoz, hogy meg is nézze, hogy hova dobálja azokat a késeket. Shunak még az is átfutott az agyán, hogy elé ugrik, hogy megvédje a szegény ártatlan állatkát, akit úgysem fog megenni az árnyharcos, tehát feleslegesen gyilkolja meg, ám nem akarta Mirikát, vagyis az indikátorát besárgítani. Szóval már csak a kések beérkezése után ugrott oda, ám ekkor már úgy tűnt, hogy magát Mirit védte, egy nagyon is feldühödött méhészborztól.
-Meg lehet enni, de nem hiszem, hogy ízlene, szóval gratulálok, feleslegesen végezted ki szegénykének a barátját.
Lassú mozdulatokba kezdett, lassan közelített a vicsorgó állat felé, majd a Jedi elmetrükköt használva, ami úgy is nézett ki, mint ahogy Kaigontól láthattuk, na meg egy kis gyümölccsel, elkezdte jobb belátásra bírni a mobot, aminek lassan remegni is kezdett az indikátora.
-Igazán megnézhetnéd, hogy hova hadonászol a késeiddel! Ha a legközelebbi bokorban egy kisgyerek bújócskázik akkor, bevörösíted az indikátorodat? Ato azt mesélte, hogy ennél több eszed van.
Ezalatt a mobocska indikátora a hathatós képességre már teljesen megváltozott, így Shu felemelte, majd egyszerűen Miri kezébe nyomta.
-Tessék. Vígasztald meg, ha már megölted a barátját. A tehetségkutatóban meg… hát nem tudom. Azt láttam, hogy jól szerepeltél, de csak én maradtam le az eredményhirdetésről, vagy az maradt el, vagy most mindenki győzött…
Yuichi nevére egy nagy fintor került az arcára.
-Yuichi? Dehogy! Az egy idióta! Mondtam, hogy kedves! Nem figyelsz?

(méhészborz)

by **Mirika** Szer. Jún. 03 2015, 17:45

Hm-hm, nézzük csak, mit adott... egy rövid kattintgatás után máris elém tárultak a legfrissebb szerzeményeim. Volt egy adag hús meg egy kis szőrme. Akkor ezek szerint meg lehet enni, csak még nem hallottam az elkészíteni módjáról. Úgy fest, ha hazaérek, lesz minek utána néznem, esetleg majd tanácsot kérek a közeli étteremből, hátha szerencsével járok és segítenek. Igazából kíváncsi is lettem az ízére, csak arra kaptam fel a fejem, hogy a kislány gyakorlatilag teljesen kiakadt. Ráadásul ok nélkül, szóval furcsán pislogtam rá, amíg ő nekiállt etetni egy másik borzot.
- Szerinted én úgy nézek ki, aki összekever egy játékost és egy mobot? - feleltem szemrehányóan és kicsit sértődötten. Nem tudok mit képzel rólam, nyilván egy fűben rejtőző állatról onnan tudom, hogy ott van, hogy látom az indikátorát, és az vörös Rolling Eyes

- Dehogy vigasztalom, pár perc múlva visszakapja a haverját, amint respawnol - utasítottam vissza, és le is tettem az állatot a földre. Nem fogok én ilyesmiket fogdosni >.> Totál nem vágtam, hogy ezen miért kellett Shuu-channak kiakadnia, ez nem sporthorgászat, hogy kifogom a halat és visszadobom, én most a húskészleteimet töltöm fel azzal, amit találok éppen. Tíz-húsz perc múlva pedig akár újra elkaphatnám ugyanezt a borzot újra, amikor visszarakja a rendszer ezt a kódot a mezőre.
- Hát, passz. Én készültem a harmadik fellépésre, még csináltattam is egy spéci kristályt Yuichival, de aztán nem volt harmadik >.> - húztam el a számat. Pedig jó poén lett volna, azóta se találtam meg azokat a KoB-osokat, pedig a zsűri biztos többet tudott. Rent meg tuti nem fogom megkérdezni, örültem neki, hogy minimálisat kell vele beszélnem.
- Heeh? Veled mit tett, hogy így kivagy rá? - kérdeztem rá, ezek szerint nem csak velünk cseszett ki az a nyomorék? Rolling Eyes

by **Shukaku** Szer. Jún. 03 2015, 20:46

-Ha képes vagy összekeverni a ragadozót a növényevővel, akkor szerintem erre is képes lehetsz. Itt nincs dúvad, akit egész évben lehetne vadászni. Vannak olyan állatkák, akiknek megéri megszerezni a húsát, és vannak olyan állatkák, akiknek nem éri meg, és őket feleslegesen gyilkolászod le. A hússal nem tudsz mit kezdeni, gondolom nem vagy Szörnyella de Frász sem, hogy szegény állatkák bundájába öltözz, szóval ha csak a teljesítmény kell, akkor elég őket csak megérinteni is. Úgy, ahogy én csináltam. Ha félsz tőlük, hogy megharapnak, akkor megszelídítem neked előtte. Szívesen segítek, csak szólj... vagy... oké, nem akarod a segítségemet kérni, tudom, a felnőtteknek ez nehéz, de akkor vegyük úgy, hogy nem kérted, és úgy szelídítem meg neked.
És valóban látszott rajta, hogy ezúttal semmi gúny nincs a szavaiban, sem lenézés, csak tényleg a szegény állatkáit akarja megkímélni. Ezután Miri kapott egy facepalmot, azonban még nem a saját arcába, csak Shu csóválta a fejét értetlenül az értetlenkedésen.
-Te tényleg nem ismered az állatokat, ugye? Még senki nem bizonyította, hogy ugyanaz az állatka respawnol, mint akit te megöltél. Vegyük például a Viadal eventet. Mennyire örültél volna, ha mondjuk Anat is részt vesz rajta, majd megölik Anatot, és te meg visszakapod a klónját? Na ugye, hogy nem ugyanaz?! Amíg nem tudod, hogy milyen károkat okozol az élővilágban, addig minél kevesebbet kell beleavatkozni. És ha ennyi eszed van Miri, akkor jó étvágyat kívánok hozzá! Ne is gondolj bele, hogy azért nem esszük kint sem a ragadozók húsát, mert nem finom. Majd amikor főzöl, javaslom, hogy nyisd ki az ablakot, mert nagyon büdi ám a húsuk, meg készíts be szájvizet is, mert az íze is nagyon rossz. Sőt, védett területen belül fogyaszd, mert valamelyik még mérgező is. Gondolom hallottál már a medve májáról meg az A vitamin mérgezésről.
Azt persze már nem kötötte Mirika orrára, hogy azért van szörnyű ízük a ragadozóknak, mert nagy mennyiségű sav van a húsukban, és ha tejben kiáztatod előtte, akkor az oroszlán burger is nagyon ízletes… tanuljon a saját kárán az ilyen, ha képes megölni a szegény állatkákat. Most már a tehetségkutatóra is megvonta a vállát… majd úgy döntött, hogy még mindig kedves marad, ő lesz a nagylány, ha Miri ilyen értetlen, és szép lassan kifújta a levegőt a dühével együtt.
-Hát… ha gondolod mi Timivel szívesen megnézzük az előadásodat. Biztos nagyon sokat készültél rá, és akkor miért ne adhatnád elő? Yuichi meg… igazából ami a legfontosabb, hogy tulajdonképpen bevallotta, hogy csak ölni lépett be ebbe a világba… elég beteg ember lehet. Találkoztam ilyen agresszívokkal az árvaházban, de őket mindig bevitték az ápolók a nyugiszobába. Volt ilyen dühkitörésük, meg ilyesmik. Yuichi is hasonló lehet, ha egy egész világban csak annyit lát, hogy itt büntetlenül gyilkolászhat.

by **Mirika** Vas. Júl. 19 2015, 20:46

Oké, na ilyenkor van az, hogy nem tudok ezzel a kiscsajjal mit kezdeni. Csak beszél, és beszél, és beszél, magyaráz mindent, ami eszébe jut, és mondjuk az esetek 90 százalékában zöldségeket dumál,mert például fogalma sincs, hogy én mit akarok. És akkor hát nyilván a saját szemszögéből nézi a dolgokat, csak azt felejti el, hogy nem csak az övé létezik Rolling Eyes

De amúgy ja, gyakorlatilag követhetetlen volt, nekem meg nem nagyon volt mit hozzáfűznöm ezekhez a monológokhoz, maximum odaszúrni pár apróságot.
- Engem nem érdekelnek a teljesítmények, a húsért jöttem És igenis, meg fogom tudni úgy csinálni, hogy finom legyen ˇ^ˇ - csak ennyi, másért minek jártassam a szám? Talán ha élvezném a beszélgetést, de ez nem az a fajta volt, amit élvezni szokás, maximum ha mazochista lennék. Lényeg az, hogy szentbeszédek ide vagy oda, én továbbra is késsel fogok támadni mindenre, aminek vörös az indikátora, akár tetszik neki, akár nem Rolling Eyes

- Nem is kell bizonyítani, ez tök egyszerű. Ugyanaz lesz a kódja a respawnolt programnak, mint annak, amit legyőztél. Amikor pixelekre esik, eltűnik a mapról és jutalmat ad a játékosnak, majd a rendszer visszagenerálja a mapról hiányzó kódot az előre beállított respawn idő után. Ez így működik a mobok esetében, a bossoknál, minibossoknál meg talán a peteknél is pedig a respawn idő alapértéke nullára van állítva, vagyis nem működik - magyaráztam most én is kicsit hosszabban, és bár nem értettem a programozáshoz, de azt sejtettem, hogy egy ilyen játék milyen logika alapján működik. Zavart, hogy Shuu-chan lényegében valódi élővilágként kezelte ezt a környezetet, de messze nem volt olyan. Akkor azt sem tudnám megmondani, hogy egy év múlva pontosan ugyanitt milyen időjárás lesz: olyan, mint most.
- Hát, már nincs meg hozzá az a kristály, amivel megoldottam volna, szóval hiába ^^" Yuichi-chan meg nem is ennyire vérszomjas, mint amilyennek beállítod - folytattam a két könnyedebb(?) témát is, miközben séta közben kémleltem a magas füvet, a bokrokat.És ott is van egy másik vörös indikátor.
- Most szóljak előre, hogy el fogom dobni a tőröm, vagy megint felhúzod magad rajta, hogy vadászni jöttem? - kérdeztem kicsit halkabban, miközben szemmel tartottam a lényt, megpróbálva kitalálni, hogy mi rejtőzik a bokorban.

by **Shukaku** Hétf. Júl. 20 2015, 06:11

-Hát hajrá! Ha pedig majd mindenki kimenekül a szagra a céhházból, akkor gondolj arra, hogy én megmondtam.
Öltötte ki a nyelvét a lányra, majd ő is próbált valami vidámabb témát keresni a beszélgetésükben, ám Mirika még most is a saját kis elferdült világnézetét erőltette rá, amivel Shu nem igazán tudott mit kezdeni.
-Igen, gondolod te! De ezt még soha senki nem bizonyította. Azt sem tudjuk biztosan, hogy te ugyanaz a Mirika vagy-e egy kiburkolás után, mint aki bement a boss termébe. Az is lehet, hogy most már te is csak egy mob vagy, amit a világ generált le, és csak itt létezel, a kinti világban már nem is. Észre sem vennénk. Tök jó muri lenne, mert akkor végre nem kéne azon nyavalyogni, hogy jajj mennyi idő telik el odakint, amíg itt bent vagyunk. Csak szépen csillogó pixelek. itt is…
Kezdte el mutatóujjával bökdösni az árnyharcost, és halkan kuncogott hozzá.
-…meg itt is, meg itt is, meg itt is…
~Még hogy olyat mondani, hogy Timidus respawnol. Mintha csak olyan egyszerűen el lehetne fogadni valakinek a halálát azért, mert respawnol. Persze amikor a Burokról van szó, akkor már vinnyognak, hogy mi van, ha nem működik, meg megrázza őket a kiburkolás. Ekkora álszentséget!~
Yui-chanra Shu ismét kuncogott egy picit. Fura volt ez a Mirika, de azért aranyos, hogy mindenkit ennyire védett, és mindenkiben meglátott valami jót.
-Hát… én kristály nélkül is szívesen megnézném, nekem pedig ezeket maga Yui-chan mondta, és szerinte ez nem vérszomjasság. Ha te meg ennyire el akarsz pusztítani minden állatkát, akkor legalább a ritka, veszélyeztetett állatokat ne bántsd lécci! Arra legalább megkérhetlek?

by **Mirika** Vas. Aug. 23 2015, 18:29

Vállvonás. Bár annak hangozhatott, nem dacból mondtam, hogy el fogom készíteni azt a húst, hanem mert tudtam, hogy tudok túljárni a szörnyű íze "eszén", de ezt neki nem kellett tudnia. Hadd higgye azt, hogy én ilyen kis makacs vagyok. Mert igazából az is voltam Razz

Ja, tisztában voltam vele, hogy ha van hibám, akkor az a makacs ragaszkodás, de én ilyen voltam és kész, ha nem tetszik, le is út, fel is út.
- Szerintem a burok is hasonlóan működik, visszaállítja a minket alkotó program utolsó állapotát, vagy valami ilyesmi Ehhez nem bizonyíték kell, csak egy kis ismeret, sok szempontból ez a játék is olyan, mint bármelyik másik MMO. Igazán megtanulhatnál már elvonatkoztatni a valódi világtól, itt egy számítógép logikája szerint kell gondolkodni - oktattam ki a kislányt, de minek? Úgyis a saját hülye meggyőződése alapján fog gondolkodni. Ellenben a bökdösést nem hagyhattam szó nélkül, úgyhogy egy váratlan mozdulattal megfordítottam a helyzetet, és mögé kerülve csikizni kezdtem az oldalát egy jó darabig Razz

- Így jár, aki piszkál, és vannak ám sokkal, sokkal gonoszabb és kellemetlenebb büntetéseim is - mondtam közben, majd amint abbahagytam, azonnal sprinteltem is, mert a hangoskodás megriasztott egy kisállatot a fűben. A szemem sarkából észrevettem a mozgást, és bíztam benne, hogy egy nyulat fogok találni, de ez már csak akkor derült ki, amikor a levegőbe szökkenve felülről telibe hajítottam a késemmel, és pixelekre esett. A rágcsáló. Csak nem nyúl volt, hanem menyét Suspect

Hát menyétburgerről aztán még véletlenül se hallottam, nem is adott húst, csak szőrmét. Elégedetlenül csettintettem a nyelvemmel. Mondjuk így is szereztem pár szárnyast, azokkal szerintem a hétvégéig megleszek.
- Hát, egy merő öröm volt veled dumálni, de most inkább megyek vissza a városba, a balszerencsét nem kell üldözni Pápá :3 - intettem a lánynak, meg a szokatlanul néma repülő rágcsálójának. Szerintem azért vadászok le ilyen vackokat, mert ők itt vannak >.>

[menyét] és köszi a játékot :3

by **Shukaku** Vas. Aug. 23 2015, 19:10

Inkább ne firtassuk azt, hogy Miri honnan tud ilyeneket, mert az oroszlánburger evő anyuka nem volt jó válasz. A makacsságot pedig mintha már Anat is említette volna párszor, szóval egyáltalán nem volt újdonság kis hősünk számára. Nem először találkozott Mirivel, és valahogy kezdett rájönni arra, hogy minél jobban akarja meggyőzni valamiről, annál jobban ellen fog állni, így inkább hagyta is a fenébe. Maximum nem fog finom falatokhoz jutni ma, ha továbbra is így vadászik. A makacs ragaszkodás egyébként Shunak is egy jó ismérve volt, ám nála abban teljesedett ki, hogy ha most elhatározta, hogy ő bizony jobban lesz a céhvezérrel, akkor az úgy fog történni, még akkor is, ha nem.
-Fogalmam sincs, hogy milyenek a bármelyik másik MMO-k, mert semmi ilyesmivel nem játszottam. Egyrészt időpocsékolásnak tűnt...
Másrészt meg ő volt az első, akit ki lehetett hajítani a géptől amikor arra éppenséggel egy másik gyereknek égető szüksége volt. Ő pedig természetesen minden kedves kérésre örömmel adta át a helyét a klaviatúra előtt, megszakítva azt, amit éppen csinált. Ezért is maradt inkább a könyveknél, azokat valahogy soha nem kapdosták ki a kezéből, maximum addig, amíg kigúnyolták, fejbe csapták vele, majd hozzávágták. A számítógéppel ellentétben a könyv viszont ezután is olvasható maradt.
-Szóval én nem nagyon fogok tudni máshogy gondolkodni, de már gyakorlom. Timi például egy csomó új ilyen kocka szót tanított nekem, amit a csarnokban hallott. És... igenis elvonatkoztatok! Csak te sem örülnél annak, ha valaki feleslegesen elkezdene téged újra és újra lecsapkodni csak azért, mert van nálad Burok. Na tuti, hogy az állatkák sem örülnek neki, és egyébk...
És itt befolytatta a szót a csiklandozás. Timidus már automatikusan röppent oda, és fogta le az idomár lábait, mert Shu azt mág mindig nem tudta megtanulni, hogy uralkodjék a rendszer felett annyira, hogy csikizés esetében se támadólag rúgja meg Mirikát. Persze ahogy jött, úgy ment is az árnyharcos, hőseink pedig csak pislogtak utána...
-Ennek meg mi baja?
-Éhes.
-Hát... ha mindig előbb dobálja a késeit, és után néz, akkor éhes is marad.
-Én is éhes vagyok. Az pedig ott egy kecske.
-Legalább megvárod amíg szerzek egy kis tejet?
-Igen.
Így osztották el testvériesen az utolsó zsákmányt arra a napra, majd elindultak hazafelé ők is.

(kecske)

Én is köszi! ^^

by **Shukaku** Pént. Aug. 28 2015, 11:51

Cearcsimercsi *.*
(előzmény)

-Neeem, dehogy is! Csak tudod meséltem arról, hogy kevés barátom volt odakint... vagyis... egy sem. És amikor ide kerültem, akkor jött Tsubaki, meg Hisame, és mindig kényelmetlenül éreztem magam, amikor szegények próbáltak velem beszélgetni, de nem is nagyon volt közös témánk, mert nekem csak a rossz dolgok jutottak akkor még eszembe. Persze Hisamét én kérdezgettem, és vele jól el tudtam beszélgetni, meg Timivel is, mondjuk neki inkább csak meséltem, és ő aranyosan hallgatott... most is egyre hallgatagabb, de tudom, hogy ez azért van, mert egyre közelebb ér a fejlődéshez. Tudod, a legutóbb is elég nagyot változott, amikor elérte a fiatal kort, és most is bizti lesz valami... bár nagyon kíváncsi vagyok. Szóval ő is izgul, és ezért csöndes egy picit. Szóval... hol tartottam? Ja igen... szóval most történnek dolgok, meg van miről beszélni, de nem akarok most se negatív dolgokról beszélni, mint a frontosok vagy a kijutás, meg egy csomó mindenre te is azt mondod, hogy ne beszéljünk róla, mert úgysem tudnám megváltoztatni a véleményedet, és nem akarsz összeveszni, de azt sem akarom, hogy olyan legyen, mint amikor például a neten akartam ismerkedni többiekkel. Persze úgy volt, hogy a nevelők figyelték, meg egy csomó minden le volt tiltva, de azért ilyen chates izét tudtunk, mielőtt kitúrtak... és ott is csak néztem az ablakot, és nem nagyon tudtunk miről beszélgetni, mert nem is isertük egymást. Tényleg Cear, mi ismerjük egymást? Oké, most már például tudom, homgy vidám is vagy, meg meg kell ölelni, meg szeretsz szafarizni, meg szembekötőset játszani, de például nem akarom, hogy a mi céhünk is olyan legyen, mint a JL, ahol sokan alig tudnak valamit egymásról...
És itt hirtelen elhallgatott, hogy a fiú azért válaszolni is tudjon. Razz

by **Cearso** Szomb. Aug. 29 2015, 20:25

-Látod, csak át kellett jönnünk, és máris belebotlottunk az elöző terület ritka állatkájába.
Jegyzem meg, mikor szó szerint belebotlottam egy lantfarkú madárba, ami a déli résztől kezdve él a leginkább.
-Remélem végre egy fácánt is el fogok kapni a közeljövőben.
Valamiért az az egy ami soha nem kerül a kezem ügyébe. Pedig tényleg csak az az egyetlen állat, aki még kéne, hogy teljes legyen az északi részen a listám. És meg az ínyenc madarak teljesítmény is, de az inkább kis szinten dobott volna többet előre a fejlődésemben. Most már inkább csak a jelvény miatt van értelme mégis összeszedni a kitüntetést.
-Engem egyáltalán nem zavar, hogy esetleg ne lenne közös témánk. Szeretem hallgatni, azokat a dolgokat, amiről mesélni szoktál. Hiába nem egyezik néha a véleményünk, de amiket a múltról mesélsz, abba nem tudok belekötni. Tudod, megvan az a rémes tulajdonságom, hogy szeretek mindenbe belekötni, és másokat kijavítgatni.
És hiába tudok róla, attól ez még akaratlanul is elő szokott törni néha.
-Nem tudom, hogy mi mennyire ismerjük egymást. Megvan a véleményem rólad, de nem biztos, hogy neked az jó, ha ezt most a szemedbe mondom. De amiket te mondtál, az mind teljesen igaz.

by **Shukaku** Szomb. Aug. 29 2015, 20:44

-Te botlasz, én keresek. Mondjuk a buckába én is megbotolhattam volna, de egy jól képzett kiscserkész nem tesz ilyet ugye...
Guggolt le a kis vakondtúrás szerű dombocskához, aminek azonban oldalt volt a bejárata, majd először csak matatott benne, végül az egész karja eltűnt, és nemsokára egy kis manócskával egyetemben bukkant elő újra.
-Látod? Most már ő is segített nekünk a jelvény megszerzésében.
Egy szelet csokoládét nyomott a kis lény ölébe, majd el is engedte.
-Most már csak bakancs, zokni, tengeri sün és szivacs kell. Nem feltétlenül ebben a sorrendben... de ehhez viszont horgásznunk kell. Ha jól emlékszem van botod... de ha gondolod te közben kereshetsz riasztómadarat, mert az is jelvényt jelent, plusz hátha a fácánnal együtt fészkel. Ráadásul ha elhajtod, akkor nem ő hajtja el nekem a halakat. És...
Itt egy hosszú szünet következett, amíg a térképét kezdte böngészni, hogy merre talál olyan tavacskát vagy patakot, ami nekik a legalkalmasabb lenne a horgászatra, és még Cear sem unná halálra magát. Általában Timi volt a térkép, mert megjegyzet mindent, most azonban Shu akart felvágni azzal egy picit, hogy milyen ügyes kis erdőjáró ő valójában.
-A múltról mesélek? Milyen múltról?
Bizonytalanodott el kissé, mert Asu meg pont azt mondta neki, hogy túlságosan sokat gondolkodik a múlton, a kinti világon, és el kellene felejtenie. De talán Cear nem annyira távoli múltra gondolt.
-És igenis mondd el a véleményedet! Hallani akarom! Nem szeretem azokat, akik csak jópofiznak és hitegetnek... ha valami rosszat gondolsz rólam, azt mondd el! El tudom viselni, nagy lány vagyok már...
Persze látszott az arcán a csöppnyi rémület, hogy megint becsapták. Hogy csak azért voltak kedvesek vele, mert egy kislány. Mert őrült, és azokkal jól kell bánni. Vagy a múltja miatt. Ám az is látszott, hogy ezek csak átfutó gondolatok, és végig igyekszik magabiztos maradni. Neki már vannak barátai, akik szeretik. Igaziból. Valóságosan.

(manócska)

by **Cearso** Szomb. Aug. 29 2015, 22:18

-Úgy összességben a múltról. Nem sértésből mondom, de amikor hirtelen nem jut eszedbe semmi, ami továbbvinné a beszélgetést, akkor általában két dologról szoktál beszélni. Az egyik a nevelő otthon, ahol felnőttél, a másik pedig Hisame. Az egyiket mindig próbálod minél negatívabban beállítani, míg a másikkal pont az ellenkezője a helyzet.

Vettem egy mély lélegzetet.
-Ha annyira hallani szeretnéd. Tehát, kezdjük ott, hogy nevelőotthonban nevelkedtél. Ez két dolgot jelenthet: Vagy nem szerettek a szüleid, vagy árva vagy. Mindegy melyik, az szinte biztos, hogy gyerekként nem kaptál annyi szeretetet, mint amennyire minimum szükséged lett volna. Ezt próbáltad meg kompenzálni azzal, hogy végül állatidomár kasztot választottál. Nagyjából ekkor találkozhattál Hisamé-vel, igazam van? Hisame valamiért nagy hatással volt az itteni életedre, és gyakran hozzá hasonlítasz másokat. Nem szereted, ha más a közeledben szomorú, ezért mindent megteszel, hogy azoknak a kedvébe járj, akiket te is megszerettél. A barátaidért bármit hajlandó volnál megtenni.
Érthető okokból nem vágysz arra, hogy visszakerülj a kinti világba, és ezt nyíltan fel is vállalod. és szeretnéd, ha a többiek támogatnának téged ebben a törekvésedben, ezért gyakran válsz mások célpontjának, ami néha szintén megvisel téged, de nem akarsz beszélni róla, nehogy gyengének mutatkozz mások szemében.
-Dióhéjban ennyi. Ja, és még van egy titokzatos szerelmed Akira-san személyében, aki....
Itt elhalgattam, ez már nem Shu leírásához tartozozz volna.
-Persze ez csak saját vélemény, fogalmam sincs mennyi igaz belőle, és mennyi nem.

by **Shukaku** Vas. Aug. 30 2015, 07:13

Freudtól származik állítólag a következő idézet: The Irish is one race of people for whom psychoanalysis is of no use whatsoever. Shunak még a szája is tátva maradt a rögtönzött pszichoanalízisre. Természetesen nála működött, hiszen bár amerikai japán volt, ami már kettő nemzet, sajnos az ír vér nem csörgedezett az ereiben. Ő csak ámulva hallgatott, még bólogatni is elfelejtett, ám Timidus úgy hegyezte a fülét, ahogyan általában sima beszélgetéseknél nem szokta. Őt is felettébb érdekelte társa jelleme, főleg abból a szempontból, hogy más emberek miként tekintenek rá, hiszen egy ideje neki is célja volt, hogy az idomárt közelebb engedje saját fajtársaihoz. Amikor végre a döbbent csöndet sikerült megunni, Shu nyelt egy nagyot, majd egy hatalmasat bólintott... amit persze ellenkezés követett.
-Nem szeretek arról beszélni... de fontos... mármint a nevelőotthon. Mert... mert régen az emberek mindig azt kérdezték, hogy miért vagyok ilyen, és amikor elmondtam, akkor úgy tűnt, hogy megértetik... persze nem, de ők azt hitték. És... nem próbálom negatívnak beállítani... tényleg rossz volt. Hisame... Hisame pedig kedves. Végtelen kedvesség volt benne... ez olyan... Timi inkább hűségesen ragaszkodó sárkány... ő máshogyan szeret, máshogyan törődik velem... mint Hisame tette.
Itt eléggé elkomorodott, hiszen egy pillanatra tudatosult benne, hogy talán egy olyan társnak eleinte jobban örült volna, és emiatt bűntudatot érzett, de azt is tudta, hogy ma már senkire nem cserélné le Timidust. Hisamére sem.
-És... a szüleim szerettek... csak meghaltak... megölték őket. Addig... addig kaptam... tényleg...
Senki sem, még csak nem is feltételezhet az ő szüleiről ilyet!
-És... igen. Egy ideig az Erdőben éltünk, pár hétig... utána találkoztunk Hisamével. Megmentett minket egy vadkantól.
~Igen... mint az előbb Timit... nem szabadna...~
-Nem szabadna Hisaméhez hasonlítanom másokat?
Itt elbizonytalanodott, és választ várva pislantott fel Cearre, ám a következő pillanatban már büszkén kihúzta magát.
-Igen! Meg fogjuk védeni a barátainkat! Anatot is... csak azért nem... ott... ott ő ment ki... egyedül... nem hallgatott Timire... nem hallgatott ránk... neked... neked hallgatnod kell ránk! Akira-san pedig... igen... titokzatos...
Ezzel a félmondattal szerencsére egy bágyadt, elmélázó mosoly zárta a beszélgetés ezen részét... egy őszinte és nyílt beszélgetését... amiben semmi rossz nem hangzott el...

by **Cearso** Vas. Aug. 30 2015, 08:18

-Nem vitatkozom veled, ha azt mondod, hogy rossz volt, akkor rossz volt. Én soha nem éltem nevelőotthonban, és Hisamét se ismertem, így véleményt is csak azok alapján tudok mondani, amiket te meséltél róluk.

A szülei haláláról nem tudhattam. Arról meg pláne nem, hogy megölték öket. Így már egy kicsit érthetőbb néhány dologhoz a hozzáállása. Lássuk nála müködik-e az, ami nálam szokott ilyen helyzetekben. Megpróbáltam megölelni a kislányt, és ezzel egy kicsit felvíditani.
-Bocsánat, nem tudtam róla, nem akartalak megsérteni. Se téged, se a szüleid emlékét. Nem volt szép dolog tőlem ilyeneket feltételezni. Igazam van?

-Semmi baj nincs azzal, hogy hozzá hasonlítasz másokat, hisz mindenkinek kell egy példakép, egészen addig, amíg tisztában vagy azzal, hogy aki ott áll előtted az nem az, akivel össze akarod hasonlitani. És ezt hiába is szeretnéd. Legtöbbször nem tudod megváltoztatni az embereket.

-Persze hallgatok rátok.
És egy bizalomkeltő mosoly, hogy véletlenül se gondoljon arra, hogy hazudnék. Bár nem vagyok teljesen biztos, hogy mindig azt fogom csinálni, sőt biztos vagyok benne, hogy egyszer az ellenkezőjét fogom tenni, de addig maradjon meg legalább a látszatja a dolognak.
-Aztán hiába titokzatos, ha csak egyszer is meghallom, hogy Akira-san nem úgy bánt veled, mint ahogy kellett volna, akkor személyesen fogom megkeresni, és kicsavarni a fejét a helyéről vagy elválasztani azt a testétől. Amelyik neked jóban tetszik.

by **Shukaku** Vas. Aug. 30 2015, 08:42

-Hát... most van miről beszélnünk, de ha nagyon meg akarod tapasztalni, hogy milyen nevelőotthonban élni, akkor elmesélhetem neked... de inkább nem.
Még soha nem volt olyan, akinek a nevelőotthonról ne a szörnyű borzalmak jutottak volna eszébe, és ne kezdte volna el sajnálni Shut, ne kezdett volna vele teljesen máshogy bánni. Persze amikor ez történt, olyankor mindig utálta ezt, nem akarta, hogy sajnálják, hogy emiatt máshogy kezeljék. Most viszont, hogy ez nem történt meg, már hiányolta, és nem is értette, hogy Cear miért nem úgy reagál, mint mások. Ez a dacos válasz, miszerint te úgysem tudhatod, nem élted át azokat a dolgokat, amiket ÉN igen, pont ugyanaz a jelenet, mint amikor az egyik testvér számon kéri az anyját, hogy bezzeg a kisebbet folyamatosan tutujgatja, ám amikor vele tenné ugyanezt az anya, ő nem kér belőle. Sajátos önellentmondás, egy csöppnyi zsarolással és bűntudatkeltéssel.
-Nem sértettél meg... tényleg nem tudhattál róla... mindegy... hagyjuk... nem fontos... már úgyis mindegy...
Persze az ölelés jól esett neki, és az a kis harag is, amit inkább a téma felkavaró hatása miatt érzett, mintsem valóban haragudott volna, az is elröppent a fejéből.
-Ha... ha nem lettek volna jók velem, nem hordanám a képüket a nyakamban... szóval... tényleg nem volt szép...
Persze amikor újra Hisame került elő, már ismét mosolygott, az ölelésből azonban nem akart kibontakozni.
-Tudom, hogy senki sem lehet olyan, mint Hisame... főleg az emberek nem. De... de igenis meg lehet változtatni a őket! Pont ezt csinálom. Segítek benne Kayabának.
Újra elindultak, és a távolban már látszott is a kis tavacska csillogó víztükre.
-Miért kezded te is ezt? Asu is ezzel jött. Olyan nehéz elhinni rólam, hogy tudok választani magam mellé olyan barátot, aki nem fog becsapni? Mert igen is tudok! Miért olyan hihetetlen, hogy valaki szerelmes lehet belém? Tudom, kicsi vagyok, és neked bezzeg soha nem tetszenék, meg Rennek sem, meg egyikőtöknek sem... de Akira-san... neki igen... és nem fogom engedni, hogy bántsd!
Sértettség... azonban inkább magára volt dühös, mint Cearral. Haragudott magára, amiért senki nem nézi ki ezt belőle.

by **Cearso** Vas. Aug. 30 2015, 21:23

-Inkább ne. Ha nem szeretnél róla beszélni, akkor én nem eröltetem, tehát ne arról mesélj. Mesélj helyette mondjuk Hisaméről. Történt vele valami? Vagy már nem tartjátok a kapcsolatot?
Az Asu-s megjegyzése legyintettem egyet.
-Ez csak azt jelzi, hogy kedvelünk téged, és törödünk veled, és nem szeretnénk, ha bárki kihasználná a bizalmadat, vagy a naivitásodat. És ha bármi is történne veled...
Elhallgattam, és pár pillanatig meredten bámultam magam elé, miközben gondolkoztam a dolgon. Tényleg ennyire fontos lenne nekem ez a kislány? Hiszen ha egyszer ki akarok jutni, akkor biztos szembe fogunk kerülni majd a távoli jövőben. És nekem csak jobb lenne, ha ezzel a lánnyal történne tragikus, de mivel a céhtársam, ilyen gondolatok elvileg meg se fordulhatnának a fejében.
-Ha bármi történne veled, még az se állítana meg, ha Yoshiagával, vagy akár Kayabával kell szembenéznem. A céhtársaim megérdemlik ezt.
De az egyik megjegyzésére rá kellett kérdeznem.
-Ki mondta neked azt, hogy sohasem tetszenél? Vagy már ennyire ismersz, és már ismered az ízlésvilágomat is?
És kap egy nyelvötlést is a kislány. Az rendben van, hogy jelenleg másba vagyok teljes szívemmel szerelmes, de ez akkor is egy sztereotipia....
És ekkor feltűnt a színen egy olyan vad, amilyet, már hónapok óta várok, hogy előkerüljön végre.
-Egy fác...
Kiáltok fel majdnem, majd halkabbra veszem a figurát, és próbálom becserkszni a madarat, mielőtt valami más tenné ezt meg helyettem.

/fácán/

by **Shukaku** Vas. Aug. 30 2015, 21:42

-Hogy... hogy vele?
Újabb rossz tapogatózás, Shu pedig elfordult, és az eszköztárában kezdett kotorászni, majd nemsokára egy Hangrögzítő Kristály került elő, amelyet azonnal bekapcsolt, és egy gyönyörű dal csendül fel, persze Cear számára ismételten érthetetlen nyelven.
-Hisame éneke. A sárkányok dala megnyugtatja az emberek szívét. Erre való. És... Hisame... Peter elvileg öngyilkos lett... búcsúlevelet is küldött. Ő volt az előző céhem vezére, és neki volt a társa Hisame. És... tudod... ha az idomár meghal, akkor sokszor a pet is vele pusztul. Ha igaz az, hogy Peter saját magával végzett... akkor ő ölte meg Hisamét...
Ökölbe szorult a keze, és a kristály is egy kicsit erősebben markolta.
-De... de azt hiszem... vagyis remélem... remélem, hogy Petert megölték. Talán ugyanazok, akik Judyt és Anatot. Nem gondolnám Peterről, hogy képes lett volna bántani Hisamét. Szóval... de... mindegy... már úgyis mindegy...
Egy mozdulattal eltette a kristályt, és felnézett az égre.
-A sárkányok úgyis visszatérnek Draconiába... csak én nem lehetek velük.
Tovább merengett a túlvilágon, és az íjász szavain, immár újra mosolyogva.
-Régen egyáltalán nem bíztam senkiben. Most... most vannak barátaim... és erősek vagyunk, Cear. Talán mi vagyunk a legerősebbek azok közül, akik nincsenek a Sayonaraban. Deliz szerint ott lehetnénk, ha ott akarnánk lenni. Már nem kell félnem tőlük... azoktól, akik bántani akarnak. Nem akarok naiv lenni... de félni sem... és Kayaba úgyis megvéd minket, ahogyan eddig is megvédett... és velük tuti nem kell szembenézned azért, hogy engem megments.
Még a gondolat is megnevettette.
-Előbb kell majd a frontosok ellen menned az oldalunkon, mint Kayaba ellen... de az úgysem fog megtörténni, mert nem jutnak el odáig.
Igen, ő is nagyon jól tudta, hogy a kijutás kérdése egyszer nagy ellentét lehet, de a választ is tudta, és meg akarta nyugtatni a fiút. A következő kérdésre viszont már nem tudta a választ, bele is pirult, ám szerencsére a fácán megmentette, amit hálásan meg is köszönt neki, egy felszabadult sóhajtás kíséretében.

(I)

by **Cearso** Pént. Szept. 04 2015, 11:04

Sárkány? Hisame sárkány volt? Eddig azt hittem ő is egy játékos. Ez sok mindent megmagyaráz. Például azt, hogy Shu mért emlegeti őt ilyen gyakran.
Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy Anatot megölték. Tl paranoiásnak próbálta magát beállítani magát a végén. Amikor elöször találkoztunk akkor ezt a paranoiát nem vettem ki a szavaiból, tehát a közben eltelt idő alatt valaminek történnie kellett, ami gyökerestül megváltoztatta a nézetét. Azt meg nem hinném, hogy a gyilkos, vagy bárki más előre figyelmeztette volna szegény céhvezért a kényszerített eltávozásra.

-Még szerencse.
Nevetek fel hirtelen a lány szavaira, mikor visszatérek a gondolataimból.
-Nem mintha sok esélyem lenne bármelyiköjük ellen is, de akkor is biztos nekik mentem volna, ha rájövök, hogy bántottak valakit, akit kedvelek.
-Shu, ha tényleg azt akarod, hogy a frontosok ellen menjek, ahhoz tényleg valami olyasmit kell felmutatnod, ami idebent sokkal jobb, mint a kinti világban.
Talán...
-Mert csak neked rossz valami, nem eröltetheted rá mindenkire a te nézetedet. Az ugyanannyira álszentség, mint amit a frontosok művelnek. És ugyanúgy nem szép dolog. Ne is próbálj meggyőzni az ellenkezőjéről. Ha meg nem jutnak el odáig, akkor mért kéne egyáltalán félni ettől a lehetőségtől.

by **Shukaku** Pént. Szept. 04 2015, 16:49

-Semmi esélyed nem lenne, Cear. Ők a világ részei. Hozzátartoznak Aincradhoz. Ugyanúgy lehetetlen lenne megölni őket, mint ahogyan a Kapuőröket is csak bezárják a Csarnokba. Persze ne érts félre, az is ugyanolyan kegyetlen dolog, mint az, hogy megölik őket... és hála a frontosoknak ugye meg is lett az eredménye az invázió által. Persze fogadni mernék, hogy ezért is Kayabát vagy a koboldokat hibáztatják, a sok idióta meg be is veszi! Én már mikor megmondtam, hogy nem lesz ez örökké ilyen igazságtalan, hogy az emberek szépen kimennek a vadonba, leöldösik a szegény mobocskákat, majd visszamenekülnek a városba, ahol már nem kell félniük a tetteik következményeitől. Most legalább meglátták, hogy milyen az, amikor rájuk vadásznak. Még mindig ez a... megyek mobozni... hihetetlen, hogy ezt ilyen egyszerűen veszik... ilyenkor annyira... gyűlölöm őket...
Szinte lángolt a düh a szemében, és már meg is adta Cear kérdésére a választ.
-Láttad a majmok bolygója filmet? Én... én nem értem ezt az egészet. Megkaptuk a városokat. Védett terület volt mind. Soha egyetlen egy mob sem jött be a falakon belülre, hogy az emberekre vadásszon. Ebben jobb ez a világ Cear. Itt lehetne békében élni. Nincs éhezés, mert még a legkisebbeknek is tudnánk enni adni, ha azzal foglalkoznánk, és nem az önzőségekkel. Mindenkinek lehetne háza, ágya... mindene. Nem kerülne semmibe ezt elérni. Egy tökéletes világ lehetne. Erre mit csinálnak? Mi vagyunk az emberek, és jogunk van leöldösni azokat, akik sokkal régebb óta laknak itt. Én... én tanultam a történelemórán, hogy mit csináltak az indiánokkal... Kayaba adott egy új esélyt, és ezt is tönkre akarják tenni. És...
Észre sem vette, hogy meggyorsította a lépteit a nagy izgatottság miatt, de már a járása is dühös volt.
-Nem csak nekem rossz valami! Rengetegen vannak, akik azt akarják amit én, csak a frontosoknak könnyebb azzal tetszelegni, hogy ők képviselik a... mit is mondott RenAi? A közérdeket! Igen! Ők a nagy közérdek! Tudod, hogy hány olyan ember van, aki ha kijut akkor meghal? Vakok, akiknek Aincrad visszaadta a látást. Bénák, akik újra tudnak járni. Tudom, mert találkozom ezekkel az emberekkel, és ők hálásak nekem, mert valaki az ő érdekeiket is képviseli. Igen... önző vagyok, mert... mert valaki nekik is kell, hogy segítsen... és én segíteni fogok!

by **Cearso** Pént. Szept. 04 2015, 18:59

Nem kell túlmisztifikálni. ők is halandók, csak annyi előnyük van, hogy jobban ismerik a környezetet.
Megfelelő tervezéssel és csapattal még ők is legyőzhetők...
-13. szint, Solvik. Ott voltam, amikor több koboldsereg jött be a városba, mert mi ott voltunk. Azt elismerem, hogy az inváziónak kellett valahonnan egy löket, valaminek elő kellett idéznie, de hogy Kayaba keze nem lenne benne... Erre már nem mernék túl sok zsetont fogadni.

-Nem kérdezted meg tőlük, azelőtt, hogyan éltek, ha a kijutás a halált jelenti a számukra? És ha annyira jobb nekik itt, mért nem velük szervezkedsz a frontharcosok ellen. Velem rossz lóra tettél, mert én nem fogok lemondani magamról a te kedvedért.
Megálltam. Meg akartam várni, míg lehiggadnak legalább egy kicsit a kedélyek, és végiggondoltam, amit mondtam. Miután megfordult, olyan halkan kezdtem el beszélni, hogy még halljon, de valószínűleg csak a bizonytalanságom miatt.
-És a kisgyerekek? Akik csak azért árvák, mert itt ragadtak? Szerinted ők nem hiányolják a szüleik szeretetét? Te is tudod, milyen rossz egy intézetben felnevelkedni. És ha ez nem elég, akkor gondolj bele, hogy mit érezhetnek a szüleik, vagy akármelyik hozzátartozójuk.
Vajon mennyi lehetett kezdetben a benn maradt játékosok átlag életkora. Abban biztos vagyok, hogy nálam jórészt fiatalabbak azok, akik itt küzdenek.
-Mert neked nem volt családod, ezt ne vedd el több ezer másik embertől. Erre gondoltam az előbb, amikor azt mondtam, hogy neked rossz.
Itt nem csak arról tízezer emberről van szó, akik annak idején itt rekedtek. Én most ennek a tízezer embernek a családját is képviselem. Vagy legalább is próbálom.

by **Shukaku** Pént. Szept. 04 2015, 19:59

-Kayaba keze? Dehogy is! A koboldok döntöttek úgy, hogy megelégelik a mészárlást amit az emberek csinálnak, és megmutatják, hogy meg tudják védeni saját magukat, ha erre lehetőségük van. És... ez az egész nem következett volna be, ha az emberek nem akarnak mindent kisajátítani maguknak. Emlékszel a Nagy Bejelentés napjára? Mindenki a Főtérre teleportálódott. Mindenki. Mindenki elfért a Főtéren. Mennyi helyre van szüksége szerinted ennyi embernek, akik azóta még fogytak is, mert sokan kiestek? De neeeem, nekik minden szint kell, és nemcsak, hogy a városok, de minden. És miért? A semmiért! Persze azt hazudják, hogy a mobolás húúú de nagyon fontos ahhoz, hogy fejlődni tudjanak. Tudod, hogy hány mobot öltem meg eddig olyanok közül, akik nem adtak valami húst? Hét malacot, egy kígyót és egy varjút. Sajnos egyiküket sem lehetett elkerülni, mert valaki más megmentésével kellett foglalkoznunk. Érdekes módon én mobolás nélkül is mindjárt az ötvenes szinten vagyok. Na az hogy lehet?! És ha ez nem lenne elég, mert oké, vannak olyanok, akiknek nincs idejük kikerülgetni a mobokat, és ha sietnek valahova, akkor az útonállókat megölik... ez sem jó, de oké. Na de amikor felmennek a lakatlan, jeges, szélviharos hegy tetejére azért, hogy megkeressenek és megöljenek egy minibosst, aki talán még soha az életében nem is látott embert... persze, biztos olyan hű de nagyon veszélyes volt mindenkire... hazugság! Csak a gyilkolás érdekli őket, mert szeretnek ölni. És... és...
Itt fakadt sírva, és térdre rogyott.
-Ki tudna újra nyomorban élni, ha élhet itt is?! Tudom... tudom... mindent tudok... de... de nem érdekel... miért mindig én áldozzam fel magam a többiekért? Igen... önző vagyok, de... de elegem van! Én is lehetek önző! Egyszer én is! Én... én segítek... mindenhol segítek, ahol tudok! Segítem a gyerekeket is... és igen, bűntudatom van anélkül is, hogy mondanád! De... és nem szervezkedem! Megígértem Anatnak is, hogy amíg messze lesz a kijutás, nem szervezkedem... csak nem segítek nekik. Ezt is... te találtad ki! Én csak... én csak... én sem mondok le magamról a kedvedért! Senki kedvéért! Igen... én leszek a gonosz... akit utálnak... megint... de nem érdekel!
Ekkor lépett Timidus Shu mellé, és körbeölelte az egész testével, szemei azonban Cearso tekintetét keresték.
-Mindkét oldal önző, Cearso. Te azt választottad, Shu a másikat. Nincs köztes út. Mi azonban senkit nem ölünk meg a mi választásunkkal. Közvetlenül biztosan nem.

by **Cearso** Pént. Szept. 04 2015, 22:19

-Én egyszer eljöttem egy minibossról, mert nem láttam az értelmét megtámadni egy védtelen ellenfelet akkora túlerővel, mint ahányan mi voltunk. Meg nem is jöttem ki teljesen a teljes csapattal. Persze azonnal én lettem az a srác, aki mindenkit cserben hagyott. De én büszkén felvállalom. Talán pont ezért került hozzám az Artemis, aki szintén ellenzi a felesleges erőszakot.

-Nem vagy gonosz, csak olyanra akarsz rávenni, amit én nem akarok megtenni.
Timidus szavai visszazökkentettek a valóságba. Amennyire ezt a világot valóságnak lehet nevezni. Rolling Eyes

Bólintottam egyet a bölcs szavakra.
-Shu, nem akartalak megbántani.
Megpróbáltam a két vállára tenni hátulról a kezem, ha ezt Shu és Timi is engedi.**
-Nem tudom, milyen volt a múltad, ezért hazudnék, ha azt mondanám, tudom hogyan érzel, de szeretném, ha rólam nem ez a vitánk jutna először az eszedbe.
Ahogy beszéltem, egyre lejjebb ereszkedtem, egészen térdelésig. Közben a kezeimet is lejjebb engedtem, és megpróbáltam átkulcsolni a
kezeimet a nyaka előtt. Ez pontos mása az első ölelésnek, amit Aincradban kaptam, amikor még minden olyan zavart volt.
Ekkor a fejem, és a hangom Shu jobb oldali füle mellett volt.
-Mi lenne, ha nem a múlttal, vagy a jövővel foglalkoznánk, hanem a jelent próbálnánk meg minél szebbé varázsolni. Például azzal, hogy megvárjuk, hogy a kíváncsi vadak maguktól jöjjenek ide hozzánk. Hátha valamelyik meg is tud vigasztalni. Mint például az a farkas, aki egyenesen ide jön. Biztos idevonzotta a sírásod.
A jobb kezemmel megsimogatom az idetévedt állatot, majd Shu megfogom Shu kezét, és elkezdem simiztetni az állatot, mintha nem is egy vérengző fenevad lenne.

**Ha bármelyiköjük bármikor megakadályozza a mozdulatot, akkor felállok, és úgy mondom el a szöveget.

*farkas*

by **Shukaku** Pént. Szept. 04 2015, 22:58

-Nem... nem bántottál meg... és... örülök, hogy te sem, és Artemis sem szeretik a felesleges mészárlást.
Szipogott párat, majd elővett egy zsepit, amivel megtörölte a szemeit, majd kifújta az orrát is, és ezután már a hangja is kissé határozottabb lett.
-Ezeket... ezeket tudtam eddig is, csak... csak senkivel nem lehet ilyenekről beszélni. Tudod... mindenki csak halogatja. Én nagyon remélem, hogy soha nem fogtok még csak a kijutás közelébe sem jutni... tudom, ez gonoszság tőlem... és nem remélhetnék ilyet... de nem hazudok. Csak... az jobb lenne, mert akkor nem lenne soha harc... akkor nem minket hibáztatnának. Azt hiszem... talán az is lehet... vagyis az biztos, hogy senki nem hal meg odakint is, de az is lehet, hogy simán felébredtek csak kint. És... én nem akarlak semmire rávenni... csak úgy sem akarok csinálni, mintha minden teljesen rendben lenne, és nem tudnám, hogy ha esetleg valami csoda folytán a frontosok életre kelnek, akkor mi... szóval érted. Persze nem hiszem, hogy a többiek harcolnának.
Ekkor már a vállán volt a fiú mindkét keze, és Timidus még arrébb is húzódott kissé, hogy helyet biztosítson az íjásznak.
-Ők... ugye ők nem frontosok, és nem is olyan nagy harcosok. Én sem vagyok nagy harcos, csak Timi miatt... tudod. Szóval... mivel ők itt élnek, nem pedig a szinteket hajszolják... esélyük sem lenne. A frontosok pedig... talán simán megölnék őket, ha az útjukba állnának. Nem tudom. De... köszönöm... csak... ez kellett, hogy valaki végre beszéljen erről...
Bár igyekezett kipislogni a maradék könnyet is a szeméből, a farkasnak csak az érintésénél fogta fel, hogy ki is áll előtte.
-Cear... a farkas. A farkas, akit szerettél volna magad mellé. Szeretnéd, hogy... hogy szelíd legyen?

(II)

by Ajánlott tartalom