[Küldetés] A. R. kappája

Résztvevők:

• Bacchus
  
• Szophie
  
• Ozirisz
  
• Jay
  
• Jun
  
• Kusumi Ayani
  
• Tachibana Makoto
  

--------------------------------

Nem úgy tálca, hanem tálca...

-próbálja magyarázni a lány mutogatással. Előbb egy négyszögletet rajzol a levegőbe, és úgy tesz, mint a láthatatlan tálcáról felszolgálna valamit, majd hevesen megrázza a fejét, végigmutat magán, aztán dühös és vicsorgó képet vág begörbített, karmokhoz hasonló ujjakkal.

Dühös tálca. Grr... grrr...

A rá záporozó kérdések ezek után láthatólag igencsak összezavarják, mert nem nagyon válaszol, ellenben egy idő után elszalad Tachi mögé és a srác hátához bújva próbál menedéket keresni. A kis kacsacsőrű emlős tipeg végül hozzá és csettintget neki pár sort, mire a lány előbújik és továbbra is mutogatva próbál válaszolni mindenkinek.

Ő Kappa, és tudja, hova ment az apa.

Mutat a kacsacsőrű emlősre.

De nem vagyok idomár. Az apa az.

Jay kérdésére elmosolyodik.

Jól van. Arról meg a tálca tehet!

-mutat dühösen a felégetett uborkaföld felé.
Mire a végére értek, szemmel láthatólag kezd nagyon türelmetlenné válni. Kezei közép kapja a csicsergő furcsa kacsacsőrűt és elindul északra, valószínűleg a város mellett fogtok elhaladni, azt nem tudjátok, hogy pontosan hova. Kawako magabiztosan lépked, de azért hátranéz, hogy lássa, kik követik.




Bacchus:
-Na mindegy... -legyint végül Tray, mikor lecsillapodott kissé, majd kissé széttolja maga előtt a papírokat, hogy jobban átlássa őket. Egy darabig hümmögve olvassa a sorokat, majd ismét felkel az asztaltól, megkerüli, végül karba tett kézzel nekidől és gondolkodón néz maga elé.
Akármit is mondasz, a füle botját sem mozdítja.
-Kuro... -szólal meg végül a férfi, mire a lány összerezzen.
-Mi va'?
-Feltöltődtél már?
-Még egy kis türelem. -fintorog, mire a férfi felsóhajt.
-Siess vele, mert még elintézetlen dolgom van azzal a libával.
-Kappával. Nem ugyanaz.
-Vízimadár, vízimicsoda, tökmindegy...
Utolsó szavaid után rád néz, félredönti a fejét, majd legyint. -Meg őt is vigyük haza. Úgyis használhatatlan.
A továbbiakban még csak rád sem néz. Sem ő, sem Kuro.

Sorban tettük fel a kislánynak a kérdéseinket, remélve, hogy mi hamarabb választ is kapunk rá. Izgatottan vártam, a történetet, amit már megszoktam küldetéseim alatt, azonban ilyet mint most nem igazán tapasztaltam még. Fel alá sétált kezeivel rajzolt a levegőbe tapicskolta, kezeivel kapálózott, mintha activity-t játszanánk. Leguggoltam, és onnan figyeltem tovább az érdekes jelenetet, elég nevetségesen nézett ki az egész, habár cseppet sem kellene annak éreznem, főleg azok után, hogy valaki a kislányra vadászik... Egészen addig figyeltem a hadonászását amíg fentebbről egy férfi hang át nem vette a szócső szerepét. Enyhe sokk következett, közölte, hogy Bacchus meghalt, ugyan nem ismerem a srácot olyan közelről, hogy legyen miért gyászolni, viszont az érzés, hogy valaki a szemem láttára halt meg ismét, és segíthettem volna rajta, ha jobban odafigyelek... szörnyű érzés. Elsápadtam, lassan végignéztem a többieken, akik között bizonyára voltak hasonló reakciók, majd végül Szophie nyugtatott meg szavaival, hogy Tachi hazudott...
- Fuu.. Ilyesmivel nem nagyon kellene viccelődnöd. - jegyeztem meg a fiúra pillantva, majd felálltam. - Szerintem is elsődleges célunk legyen az, hogy megtaláljuk a piás srácot. Nem nyelhette el csak úgy a föld... Keresés közben meg előbb utóbb biztos meg fog mutatkozni az uborkaföld felgyújtója is. - karba tett kézzel bólogattam, elégedett mosollyal az arcomon, igen egy jó terv. Fegyverem kézben tartva követtem a lányt, térképet, is figyelve fél szemmel, hogy azért legyen valamicske halvány sejtésünk arról, hogy hova is tartunk éppen. Na meg persze a többiek addig is felügyelhetik ha valahol mobba ütköznénk. A korábbi bizitündéres harcot sem szívesen ismételném meg. Főleg nem egy nagyobb csapat döggel... Viszont úgy tűnik a város felé haladunk, nagyot nyeltem és reméltem, hogy valami biztonságos ulticélt választ ezúttal. Ami viszont felettébb aggasztó, hogy ki lehet az aki ennyire meg akar szabadulni ettől a lánytól... valami itt nagyon nincs rendben.

Próbálom Kawako minden mozdulatát kifigyelni háthogyha rájövök valamire én is.
A tálcát egyértelműen visszautasítja, és mintegy személyként írja le.
-Ez a tálca nem is egy tálca szerintem... mivel magára mutatott, én egy személyre gondolok, nem egy mobra. Lehet, hogy egy NPC, vagy egy boss, aki beszélni is tud..karmai is vannak. Márpedig egy személy karmokkal.. macskaember, farkasember, vámpír, kappa, démon...bármi lehet.
Túl sokat kérdezhettem, mert elfutott tőlünk, mint a nyúl, Tachi mögé.
Amint kiderül, hogy a kicsi csoszogó-tipegő valami egy kappa, azonnal felderültem.
-Na, Ozirisz, ideje bennetek az ACIS-ba, már ha be tudsz oda szervezni! - nevetem el magam.
Kawako az uborkaföld felé mutat Bacchust érintő kérdésemen, majd Tachi fordít, mire a lélegzetem eláll. Nem láttuk semmi nyomát játékosnak, és meghalni sem halt meg, szóval ezt nem hiszem el. Szophie meg is nyugtat ezen kérdésem bizonytalanságát enyhítve.
-Viszont ha arra mutatott, mármint az uborkaföldre, és a tálcától fél Kawako, akkor az a tálca égette fel a földet. Viszont akkor nagyon erősnek kell lennie, és biztos, hogy nem játékos, mert nem hinném, hogy lenne olyan fegyver, ami térpusztító lenne. Egyáltalán lehet a környezetet pusztítani a játékban? Ez biztos csak valami trükk.
Végül követem Kawako-t, bárki is jön utánunk, és magamban elnevezem ezt a tálcát A Tálcának. Tálca...tálca. Tálca. Angolul tray. Az meg egy emberi név. Kár, hogy nem ismerek senkit, akit Tray-nek hívnak. mindenesetre odamegyek Kawako elé, és csak úgy, hogy ő lássa, eltátogom:
-Kawako, ne haragudj, de ennek a tálcának véletlenül nem Tray az igazi neve? Elég ha bólintasz vagy a fejedet rázod.
Válaszát megvártam, majd tovább sétáltam a kék hajú lányt követve.

Résztvevők:

• Bacchus
  
• Szophie
  
• Ozirisz
  
• Jay
  
• Jun
  
• Kusumi Ayani (500 szó)
  
• Tachibana Makoto
  
  Határidő: 2 nap/fő
  

--------------------------------
Útközben, mikor Jay megállítja a kékhajút és megkérdezi tőle, amit, a lány szeme felcsillan és hevesen bólogatva, vigyorogva adja tudtára, hogy helyes a megfejtés. Megragadja a a fiú orcáját két kézzel, magához húzza és akkora cuppanós puszit ad neki, hogy szinte visszhangzik. Ezt követően mintha sokkal jobb kedvvel menne tovább.
Úgy tíz perce sétálhattuk mögötte, mikor végre valami szokatlan történik. Az erdp szélén, viszonylag közel a városfalhoz egy fakunyhóra leltek, előtte pedig egy tradicionális ruhákba öltözött férfi készít épp bográcslevest. Mikor meghallja, hogy közeledtek, kíváncsian felnéz.



S rögvest el is mosolyodik, mikor meglátja a felé szaladó Kawako-t.
-Hát meglettél, te csavargó ebadta! -kapja fel a lányt a derekánál fogva és pördülnek egyet boldogan. Mikor leteszi, a lány heves jelelésbe kezd, néha-néha megakadva, pont, mint mikor veletek beszélt. A férfi rátok néz, alaposan végigmér titeket, néha bólint a lány "szavaira", végül összecsapva a tenyerét felétek fordul.
-Elnézést, és üdvözöllek titeket. Köszönöm, hogy visszahoztátok szegénykét, remélem, nem okozott gondot a számotokra. -hajol meg előttetek.
-Elfogadnátok egy tál levest cserébe? Finom gulás, de talán a hagyma kicsit sok lett benne...


Bacchus:
Tray és Kuro továbbra sem figyelnek rád, a fülük botját sem mozdítják, úgy tesznek, mintha nem hallanának téged. Vagy lehet, hogy nem is hallanak. A lány végül valami sutyorgós mentségre hivatkozva eltűnik az egyik templomi mellékajtó mögött, Tray pedig visszatér az asztalhoz, felkap egy papírlapot és olvasgatni kezdi. Néha megcsóválja a fejét, sóhajt egyet, visszarakja, ismét felvesz egyet és azt olvassa. Néha mintha azt motyogná, "igazán vége lehetne már", hogy ismét a gondolataiba merüljön végül. Az viszont nem változik, hogy mondhatsz, tehetsz bármit... nem vesz rólad tudomást.

A lány mutogatásától nem igen éreztem magam okosabbnak sőt mi több egyre inkább zavarosnak tűnt amit próbált nekünk elmagyarázni. Jay-nek viszont úgy tűnt valami Isteni sugallatra megkapta a kellő tudást és egy kérdést intézett Kawako-chan felé, aki láthatóan megörült neki és még egy cuppanóssal is jutalmazta a fiút. Tovább sétáltunk közben hallgattam a hosszú hajú srác monológját, ami őszintén szólva kicsit meglepett.
- Semmi okunk nem volt rá, hogy gyanakodjunk az ittléted felől, sőt valószínűleg te is a hirdetés miatt jöttél. - vontam félre a tekintetem, nem szívesen kerestem a fiú tekintetét, sőt mi több nem is akartam látni az arcát sem. Az indikátora épp elég ok rá, hogy ne foglalkozzak vele, és jobb is ha nem törődöm vele. Jelenlegi állás szerint mi zöldek sokkal többen vagyunk, szóval úgysem kockáztatná az életét olyasmivel, mint egy orvtámadás, vagy ha erősítést próbálna hívni is megölnénk mire a többiek ideérnének. Nem hiszem, hogy lenne olyan buta, hogy ilyesmit megkockáztasson, ha csak nem öngyilkos hajlamú. - Nincs itt semmiféle bizalom, inkább csak nem veszünk rólad tudomást. Legalábbis én nem, az viszont, hogy JL-es is van közöttünk és nem érzed magad fenyegetve pedig arra enged következtetni, hogy valami féle baráti viszonyotok van, ha nem több emberrel is. Jobb békességben maradni, amíg egymás levegőjét szívjuk. - fejeztem be a mondandóm és továbbiakban inkább az útra figyeltem. Nem szándékoztam megsérteni, viszont nem szerettem volna, hogy félreértse a helyzetet és többnek érezze magát amiért velünk jöhet. Sőt ha már más vörös játékosokkal is volt szerencsém kalandozni nem ö lesz az első akit kirekesztek emiatt. Rövidke séta után egy kunyhó féleséget pillantottam meg, nem kellett sokat gondolkodni rajta, hogy ez volt az ulticélunk ezúttal, ugyanis a lány szélsebesen rohant a házikó tulajdonosa felé aki éppen főzött.
- Hmm milyen ínycsiklandozó illat.

A fiú gúnyolódására csak összehúzom a szememet, és inkább hagyom őt a búsban. Szemét dolog állandóan szemétkedni, mint ahogy kiderült Bacchus sorsával is megtette. Én úgy gondoltam mikro megkértem, hogy biztosan könnyebben megérti a kislány, ha egy ember kérdezi, nem pedig sokan össze vissza, de inkább pukkadjon meg ez a piri. A többieknek ténylegesen igazuk volt, hogy halállal tréfálni nem jó, mert a végén összeroskad egy gyengébb jellemű ember. Hagytam a csudába az egészet, viszont amikor arra tért rá, hogy indikátora így meg úgy, bizalom ide, vagy oda kissé sok lett. Nyugalmat erőltetek, a hangomban majd feléje fordulok.
- Idefigyelj. Egy szóval sem jelenti azt, hogy bízunk benned. Személyem szerint… én magasról teszek az indikátorra. Úgy hiszem az indikátor túlságosan csalóka. Nem tudok semmit rád bizonyítani, hogy szántszándékkal öltél, de azt sem hogy véletlen volt. Míg nem támadsz meg, addig jóban vagyunk, ám ha megtámadsz, nem hagyom magam. Szóval, ha úgy véled túlságosan barátságosak vagyunk, akkor ez van, én viszont addig bízok benned, míg meg nem támadsz valamelyikünket, vagy értesülök arról, hogy valóban bűnös vagy. Gondolom, ismered Kazumát. Többször is megpróbált már ölni, legalább 2x, 3x mégis ugyanúgy töltök neki életet bossokon, mint máskor, és bármikor hajlandó vagyok társulni hozzá… Jó csak akkor, ha nem vagyok egyedül vele, de társulok, mert tisztességes párbajban próbálkozott mindig, és mindig megúsztam eddig. Ha hátba támadna, elhiheted, hogy nem bíznék meg benne.
Ezzel a hosszú beszédemet abba is hagyom, és inkább felülök Tűzrózsára, és továbbindulok a többiekkel. Mérges voltam a fiúra a nem érdekel stílusa. Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, de mintha csak heccből tartana velünk, esetleg Szophie miatt, akivel olybá tűnik, jóban vannak. Bár hogy is nem érdekelne az se, ha esténként egymást melegítenék a takaró alatt. Szophie döntése az egész, és ha ő ezt jónak látja én boldogan beletörődök, hogy egy igen neves céh egyik tagja , pirikkel barátkozik. Jó ez rám is vonatkozik, de mindenki tudja rólam, hogy könnyen dolgozok együtt emberekkel. Igazság szerint ez néha kapóra jön, ha esetleg minibossba ütköznénk, vagy éppen magán a bossokon, szóval… mindegy a lényeg, hogy olybá tűnik a feladatunk a vége felé közeledik. A lány odaszalad a nemrégiben megtalált apjához… azt hiszem jól következtetek. A kicsi Kawakot nézve elmosolyodok, mert nagyon aranyos volt. Biztosra vélem, hogy utunknak ezzel vége… azonban lehet, hogy tévedek, és hagy ismerem magamat ez biztosra vélem. Körbenézek a többeken, gyors pillantást a vörösre is szánok, és arra gondoltam, hogy vajon hogy állna meg ez a bagázs éles helyzetben, ha már a Vizi tündérek is ekkora gondot okoztak. Való igaz, hogy ez csak azért, mert a 3 frontharcost azok a nyavalyás indák elkapták, de hát… Mindegy. A lényeg, hogy mind itt vagyunk Bacchust kivéve, de ha hihetünk a vörösnek, akkor életben van. Való igaz, hogy hosszú mondandómat cáfolná, hogy nem bízok benne, de most nem arról van szó, hogy nem bízok, hanem egyszerűen képes lenne elviccelődni simán a halál témát, így inkább nem megyek biztosra, és készen állok a legrosszabbra Bacchussal illetően. Csöndesen várom tűzparipámon ülve, hogy mi lesz ebből.

Egy hatalmas cuppanós a jobb arcfelemre, imígyen érzékelem, hogy kérdésem Kawako felé célba ért és helyes is volt: hát valóban Traynek hívják az illetőt. Fejembe jön egy nagyon régi emlék egy Tray nevű valakiről, de nem hinném, hogy azonos személy lenne a kettő. Teljesen úgy emlékeztem, nem ismerek Trayt, de aztán rádöbbentem, hogy lehetséges, hogy mégis. Vagy nem? Vagy mi..?
Mindenesetre továbbhaladtunk, és nemsokára meg is érkeztünk egy házikóhoz, ami messze volt a várostól. Nem valami biztonságos itt lenni, az biztos, álmodban kényelmesen megölhetnek...bár lehet, hogy az illetőnek, aki itt lakik, nincsenek ilyen aggályai. Az viszont biztos, hogy főzési skillje az van, mert olyan ínycsiklandó illat szállingózik a levegőben, hogy csak na. Ha egy rajzfilmben lennénk, tuti, hogy csorogna a nyálam már, sőt, folyna, mint a Niagara. De szerencsére nem ott vagyunk, így csak nyelek egy párat - remélem, fogok kapni a ebből a valamiből, még akár fizetnék is érte.
Mire én odaérek, Kawako már rég ott van, mert olyan szinten rohan oda az ezüsthajú férfihez, mintha puskából lőtték volna ki. Még némi kis füstfelhőt is hagyott maga mögött, esküszöm. Vagy az a tűztől jön? Előferdülhet.
Rengeteg kapálózás, amit megintcsak nem értek, majd egy köszöntés fogad minket.
-Üdv, én Jay vagyok, és nem, nem okozott gondot Kawako nekünk...vagyis részben igen..- majd beszámolok az esetről a vízi"tündér"ekről, meg Bacchus eltünéséről.
Amikor felajánlja a levest, csillogó szemekkel mondom, hogy: igenénkérekszépenbiztosannagyonfinomlesz
Imádom a gulyást, hát még a bográcsosat, nincs is annál jobb.
És valóban, kissé hagymás is lett, de nem probléma, az inventorymban talált bucival elnyomom kissé a hagyma ízét.
Miután bekanalaztam a finom ételt, meghajolva megköszönöm. A tálka tetszik, ilyesmit kell majd faragjak, már ha lehet. Vagy veszek majd egy npc-től.
És igen, végre információt kapunk Bacchus hollétéről. Megtudjuk, hogy nem halott, (-Mondtam én! - szóltam magamnak nagy önelégülten) viszont hogy pontosan merre van,a zt nem tudom.
-Előre is köszönjük a segítségét, hogy rátaláljunk a társunkra. Bár nem ismerem nagyon, de együtt indultunk erre a küldetésre, annyian felvettük.Egyébként Kawako-ra egy kis patak partján találtunk rá, ott lubickolt boldogan.
Üldözik...érdekes.
-És megkérdezhetem, pontosan kik és miért üldözik önöket? Hátha tudunk segíteni. - bólogatok Ozirisz felvetésére.
-A bátorsággal pedig nincs probléma. - említem. - Nem éltük volna túl ennyi ideig, ha nem lennénk mind elég bátrak és erősek.
No persze egy 100-as boss egy csapással megölné mindannyiunkat, de azért csak nem ilyen ellenfelünk van.. O_O
-Én is amondó vagyok, hogy Kawako jöjjön velünk. És esetleg Ön is, ha nincs itt biztonságban. Velünk nagyobb védelemben lenne része, mintsemhogy itt egyedül a városon kívül éljenek. És cserébe nem kérnénk semmit, inkább mi adnánk ezt azért, hogy megtaláljuk Bacchust. Plusz, ha bármilyen harci képessége van, szívesen fogadjuk. De még akár szakácsnak is velünk tarthat!- mosolyodom el.
\o/ Találjuk meg azt az ebadtát! Nem úgy van ám az!
Lelkem felpumpálódott, gyomrom teli, fejem gondolatokkal kavarog, hogy vajon ki és mi műveli ezt velünk.
-Apropó, még egy kérdésem lenne. Nem tud véletlenül a közeli uborkaföldről valamit? Vagy a Kappákról? Merthogy nemrég találkozunk egyel, egy nagyon kicsikével, és úgy tűnik, Kawako sikeresen megértetette magát vele. Meg is lepődtem, hogy így csipog meg klattog a lányka, embertől ilyen hangokat nagyon ritkán hallok.
Bár ebben a játékban már nem lepődöm meg semmit. A mocsári szotyadék is megjelenhet akár, kellemes loot-ot hagyva maga után. Hát, az biztos, jól esne már egy-két szintlépés, hogy könnyebben pusztuljanak a mobocskák!
-Ki tart velünk, ki fordul vissza? - érdeklődöm.

Ugyan nem bírtam ki és elég csúnyán kicsúszott a számon a véleményem, nem volt szép, se nem kedves, sőt talán nem is illett volna, de mégsem érzek komoly lelkiismeret furdalást miatta, csak kicsit bánt, a dolog. Lehet, hogy vörös, lehet, hogy gyanús és talán még idegesítő is, de ezek alapján nem kellene elítélnem... vagy mégis? Távolságtartó, nem törődöm viselkedésem elégnek kell, hogy legyen vele szemben, hogy ne kerüljek összetűzésbe. Egy fél pillanatig még megakadt rajta a szemem, végigmértem, majd elhúztam a tekintetem és inkább a finom illatok után mentem. A férfi akihez odarohant Kawako, sokkal inkább tűnt kedvesnek, főleg amiért megkínált az ínycsiklandozó illatú leveséből is. Kértem egy tányérral és egy kidőlt farönkön találtam meg a számomra legkényelmesebb helyet, ahol békésen elfogyaszthatom a szokatlan ízvilágú levest. Miközben a két alak kommunikált egymással koránt sem megszokott módon csak felhúztam a szemöldököm és füleltem.
- Valamit nem értek... Az üldözőitek egy céh vagy valami szervezet? Ha igen akkor miért mennének olyan messzire, hogy egy ártalmatlan lányt... - befejezetlenül hagytam a mondatot. Valójában fogalmam sincs mit akarhatnak vele, mire készülhetnek, vagy egyáltalán mi hasznuk lehet abból, ha ezt a két ártalmatlannak tűnő játékost elragadják. Többször is végignéztem mindkettőn, de nem tűnnek se nem erősnek se nem veszélyesnek. Még azt sem tudnám kinézni belőlük, hogy képesek lennének ártani valakinek. - és... Merre kéne egyáltalán elindulnunk? Ha céltalanul bolyongunk itt a szinten akkor akár hetekbe is telhet megtalálni Bacchust. Van valami korlátja Kawako képességének, ami alapján el tudunk indulni? - tettem magam mellé a leveses tálat majd karba tett kézzel vártam a választ a kérdésemre. Illetve a férfi nevét elmentettem, talán még jól jön később ha bajba kerülünk...

Megengedek magamnak egy kis homlokszorongatást… Makoto válasza kicsit most felhúzott. Most vagy tényleg ennyire idióta, vagy csak próbál minket kiidegelni, mert ha utóbbi, akkor jó úton jár. Mindenesetre inkább nem szólok semmit a fiúhoz, viszont Szophei mellé lépek és annyit mondok.
- A barátod nagyon nem akarja, hogy megbízzunk benne.
Kazumás megjegyzésére elhúztam a számat, és Mako szemébe nézek.
- Ő legalább nem csak porfogónak van bossokon. Ne haragudj meg, de a legtöbb alaklomkor alig-alig veszed a fáradságot, hogy támadj a bossra, és vedd le a sebzését, inkább átadod a helyedet másnak. Ingyen jutalomért mész a bossra csak? Félre ne érts, én se vagyok épp a frontharcosok példaképe, de én legalább próbálkozok, hogy hasznom vegyék. Meg én jóformán a kisebbekre szeretek felügyelni, vigyázni. Úgy értem kisebb szintűekre… na jó csak azért, mert ott tudom legjobban kijátszani a healer képességeimet, mert támadó skillek nélkül eléggé nehéz a solo fight… és mivel Mirika egész más szinten áll mint én…. Eközben a férfi, megkínált minket egy kis levessel. Halk köszönöm, és fejbiccentést követően elvettem a saját adagomat, és szép lassú mozdulatokkal eszegetem a levesemet, miközben hallgatom a férfi, és a többiek mondókáját. Nem nagyon szóltam közbe, csak ettem, míg a tányér teljesen kiürült. Végül leteszem a tálat és a kanalat, és a férfire nézek.
- Elnézést hogy megkérdezem, de mióta üldözik magukat? Mellesleg nem kell félnie. Ha eléggé elfajul, a helyzet úgy érzem, el tudjuk húzni addig az eseményeket, hogy maguk biztonságos helyre menjenek, vagy teleportálódjanak. Mellesleg Kusumi Ayani vagyok. 13-as szintű idomár. Healerként szoktam szerepelni a fronton, így el tudom látni önöket élet pontokkal, már ha nem kószálnak el tőlem túl messze.

Az üldöző és az üldözés témájára szinte kivétel nélkül mindenki rápattant. Kawako szemmel láthatólag zavartan pislog ide-oda, mintha kényesen érintené a téma, s végén inkább odébb is megy, hogy a csicsergő kacsacsőrű kappával foglalkozzon inkább. Ryuunosuke figyeli egy darabig, majd sóhajt.
-Az üldözőink... különlegesek. Nem árulhatom el, hogy pontosan miért és hogyan, főleg, mivel én magam sem értem igazán a dolog működését.
Tachi kérdésére kissé összehúzza a szemét, tekintete elszántan néz farkasszemet a fiúéval, majd lehunyja és így szól: -Én is a fejlesztőcsapat tagja voltam. Elég, ha ennyit tudtok, és ez így is már túl sok és veszélyes információ.
Megfordul, s karba tett kézzel, Kawako-t figyelve kezd mesélni.

-Feltaláló vagyok, Kawako pedig... mindegy. Kicsi kora óta nevelem, amióta megszületett. Az anyja belehalt, s rám bízta őt, én pedig teljesítem utolsó kívánságát. A munkám során én is részt vettem kis mértékben a NerveGear fejlesztésében, amit akkor még nagy szerencsének tartottam, hisz a jövedelem belőle bőven elég volt ahhoz, hogy Kawako speciális igényeit is szem előtt tarthassam. Eladtam a lelkem az ördögnek...
A béta tesztelésen nem vettem részt, de lehetőséget kaptam, hogy az éles indításnál a játékon belül segédkezhessek a játékmestereknek. -elneveti magát. -Nekem sem volt fogalmam arról, amire készültek. Az ördög viszont be akarja hajtani a tartozásom.
-Az a kappa Kawako petje, amikor csak lehet, együtt vannak, főleg, hogy a képességeik végülis... kombinálhatóak. Appa szimata különösen jó, ki fogja tudni szagolni, merre mehetett a barátotok, Kawako pedig megérzi, ha már a közelében jártok.

Majd ellentmondást nem tűrően idejének látja, ha utatokra bocsájt titeket. Minél tovább időztök nála, úgy lesz annál idegesebb és néz körbe egyre gyakrabban. Kawakot még figyelmezteti valami olyasmire, hogy "ne feledd, a város tabu", majd elköszön tőletek és a fák közé lép.
Kawako a földre teszi a kappát, szigorú arccal int neki egyet, mire a kis kacsacsőrű a földet szimatolva elkezd szaladgálni ide-oda. Talán fél óra is eltelik így, céltalan bolyongással, mire a pet megtorpan, pár másodpercig maga elé néz, és a lánnyal futva elindulnak a Kezdetek Városa legközelebbi kapuja felé.
Mikor odaértek, a lány megáll a kapu előtt. A jelek szerint Bacchust arrafelé találjátok, de Kawako nem akar bemenni. Illetőleg nem is tud... mikor kinyújtja a kezét, ugyanolyan erőtérbe botlik, mint ami titeket is visszafogott régen a híres bejelentés idején a Főtérről való távozástól. Szomorú szemekkel néz rátok, a jelek szerint megoldásra vár.

***

Bacchus (rövid):
A kék fény szétfoszlik, s egy újabb, sötét, barlangszerű helyen találod magad. A folyosót, ahova érkeztetek, a jelek szerint emberek építették, hisz a sötét kövek szinte művészi pontossággal lettek simára csiszolva a falakon. Tray csettint, mire összeesel, ám úgy érzed, a testednek immár ismét az urává lettél, ám fogva tartód nem veszi le rólad a szemét.
-Mond csak, használható vagy egyáltalán bármire is?

//Bacchus... 750 szó Szegénykém, lassan kisregényt kell írnod //

MIndenki rengeteg kérdésssel fordult Ryuunosuke felé, de úgy tűnt, többségükre kielégítő, vagy legalábbis megelégelhető választ adott. Kawako számomra viszont egyértelműen a zavartság és idegesség jelét mutatta: olyannyira, hogy inkább el is ment a közelünkből, csakhogy ne hallja a beszélgetést köztünk és Ryuu között.
Információk  tömkelege ér el minket.
Tehát, összesítsük:
1) Különleges valakik üldözik őket
2) maga feltaláló, egy fejlesztőcsapat tagja volt
Mégis milyen fejlesztőcsapat? Kérdésemre önmagamban azonnal választ kaptam: hát persze, mi más lehetne, mint a NerveGear, ez a pokoli szerkezet, ami mindannyiónkat rabszolgaságba sújtotta.
Az viszont nem tetszik, hogy ennyire titkolózik. Miért van Kawakonak és annak a kappának ilyen különleges képessége? Vajon odakint milyen betegségben szenved a kislány a siketségen kívül?
Szerettem volna ezeket a kérdéseket feltenni neki, de nem igazán hagyta már, hogy bármit is mondjak, olyan élesen intett minket távozásra. Vagyis inkább ő lépett a távozás mezejébe...vagyis erdejébe. Kawako velünk tartott kezében Appával a kappával. Valamit súgott neki Ryuu, még mielőtt elment volna, de nem igazán hallottam, hogy mi volt az.
-Hehe...egészen olyan, mint valami kiskutya- sutyorgom magam elé halkan. De tényleg olyan, hiszen csak úgy szimatolgatja a földet, mint a rendőrkutyák.
Már-már úgy tűnik, semmi értelme nincs ennek az egésznek, mikor is mindketten elkezdenek rohanni a város felé, én meg egyből utánuk, mint a luki-nyúl.
Kawako olybá tűnik, nem tud bejönni a városba... az a fránya védőmező miatt, ami ott van.
-Lenne egy ötletem Kawako. - mondom úgy, hogy lássa a számat. - Odaadom a teleportá.... - majd eszembe jut, hogy a lány nem nagyon tud beszélni.... így kimondani sem tudja a város nevét, hogy beteleportáljon, így nem tud bejutni.
-Áh, vedd semmisnek... nincs ötleted, hogy miért nem tudsz bejutni?- majd kiníújtom a kezem, hogy én is ütközök-e ilyen problémába.
-Esetleg bárki másnak bármi, ami az eszébe jutott?- érdeklődöm.
Elkérhetném mondjuk a petjét, hogy szaglásszon bent a városban, de nem akarom itthagyni Kawako-t egyedül, főleg, hogy már tudjuk, hogy üldözik őket. Kellene valami jó kis terv..