[Küldetés] A. R. kappája

Szélsebesen rohantam az erdőben mögöttem illetve előttem küldetésre jelentkezők. A távolban fény szűrődött, biztos voltam benne, hogy kijutok egy nagyobb tisztásra ezért keresztül bukfenceztem egy bokron. Vízpart közelébe értünk és három csodaszép tündérszerű lény fürdőzgetett éppen. De nem volt sok időnk csodálni őket, ugyanis nem ártalmatlan lényecskékről van szó... Szophiékat pedig elkapta valami növény. Ismerve őt tudom, hogy nem fog vele elbánni ezért is nem rohantam a segítségükre. Jay pedig valamit a fejébe vett.
- Nincs szükségünk stratégiára, - válaszoltam nyugodtan a fiúnak. - nyers erővel bánjunk el velük, minél gyorsabban mielőtt még valakit leütnek. - épp, hogy kimondtam máris valami történt. Mintha megváltoztak volna...nem sokáig figyelhettem őket, valakinek egy elég durva sebzést bevittek. Csak ámultam mi is történik. Megráztam a fejem és jó erősen megmarkoltam a fegyverem.
- Fedezlek. - szóltam oda Jay-nek majd amikor elindult kicsit vártam, hagytam kettőnk közt pár métert távolságot, igaz ő félrecsapott, de én sikeresen elrugaszkodtam a földről és egy vágást próbáltam intézni a mellkasa felé. Meglátjuk mennyit sebez a kis dögön. Még hevesen kiáltottam is.
- WÁÁ! Ezt védd ki ha tudod tündérke! - nem a legjobb csatakiáltás, de a többieknek is kell hagynom valamit amiben jók lehetnek. Tündérien hátráltam az ellenségektől, mielőtt még engem szemelnek ki maguknak következő célpontjukként. - Egyesével végezzünk velük, szóval mindenki aki szabad támadja a már megkezdett tündért. - utasítottam Oziriszt, aki látszólag ereje teljében van. Remélhetőleg el is találja.
- Semmi pánik, miután kinyírtuk ezeket kiszabadítunk mindenkit az indákból, addig is helyezzétek magatokat kényelembe. - szóltam oda a fellógatott társaságnak, kicsit elidőzve az eddig ismeretlen férfiún. Nem rémlik, hogy ő is ott lett volna ahol mi... és piros... rosszat sejtek. Jobb lesz odafigyelni rá, sőt talán az lenne a legjobb ha itt hagynánk... De ezen ráér később rágódni.
// Elvileg nem kell dobálóznom kockákkal :3 és én is a 3-ast támadom.//

The member 'Tachibana Makoto' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :

- Értékes tulajdonság? - emeltem meg szemöldökömet. - A kíváncsiságra, és unalom egyvelegére gondolsz? - folytattam kissé cinikus hangnemben. Mert ezekről minden elmondható, csak az nem, hogy jó tulajdonságok.
- Nos igen, a kukkolás teljesen eltér az én módszeremtől, az biztos. - mosolyogtam. Szinte el is felejtettem, hogy az egyik kedvenc időtöltése az, hogy másokat kukkoljon. Ejnye.. Azt is elfelejtettem, hogy fel akartam keresni egy játékboltot.. Na mindegy, majd legközelebb! Nincs itt valami naptár, ami figyelmeztet arra, hogy mit kell megcsinálni? Ás kéne nézni ezt az invertoryt, hátha akad benne ilyen érdekes kis eszköz. Megkönnyítené a dogom, az biztos.
- Hát.. játszhattunk volna valamit. - mosolyogtam vidáman. Mondtam már, hogy egyszerűen érthetetlen, mellette mennyit tudok mosolyogni? Ha nem, akkor most mondom. Szinte folyamatosan virulok, és számomra érthetetlen módon vonz magához személyisége. Már az maga különleges, amikről el tudunk néha beszélgetni, mint ahogy az is, ahogy képes volt velem bánni. Ő maga volt különleges, azt hiszem. Bár a maga módján mindenki az, ő mégis sokkal másképp. Megnyugtatóan, és mégis felkavaróan volt más. Minden rezzenése sajátos csoda volt számomra, az a fajta, melyet ámulat figyelni. Szerettem a közelségét, ehhez kétség sem fér.
- Ohh, az remek. Remélem tudod, hogy a THM magas. - mosolyodtam el pajkosan.
Csókja felbolygatta az érzékeimet, melegség járt át, és lábaim megremegtek. Valahogy még mindig új nekem ez az egész, felfoghatatlan. Pillláim rebegtetve mélyedtem el aztán mélyvörös szemeiben. Különös, hogy mennyire hasonlítunk külsőre. Sötét haj, vörös szemek.. Eltitkolt testvér.. megmagyarázná, miért jövünk ki ilyen jól.. Vérfertőző kapcsolat.O.O ...
Ehh, én, és a gondolataim.. Elront a fejem mindent. Rémülten fordultam Vezér felé, és inkább azt választottam, hogy futva a többiek után eredek, mintsem tovább gondoljam az elméletemet.
Beleragadtunk a tekergőző indák kusza hálójába, és szabadulásunk semmiképp nem volt egyszerű. Erőteljesen próbálkoztam, ám az inda nem engedett. Közben fél szemmel láttam, hogy a többiek küzdenek, és bizony nem épp rózsás a helyzetük. Grrrr.. Én meg beragadtam. Remek.. Gyerünk!! Engedj már el, buta növény!!!

(Edit: Szabadság!!!!\o/)

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :

Sajnálatos módon se nekem, se Tűzrózsának nem sikerült kiszabadulni, de sebaj. Még van időnk. Azonban úgy tűnik másnak már nem annyira. Alig támadtak ránk az egyikünknek máris 0-ázódott az élete.
- A fene vinné el ezeket az indákat. – mérgelődök.
Fogalmam sincs, hogy vajon működne a képességem, ha aktiválnám, de egyelőre az indákkal kéne törődnöm, hogy minél előbb el tudjam pusztítani őket.
~ Gyerünk…. Valami…. Valaminek csak kéne lennie, amivel segíthetek, ha már ezek az indák nem engedik. Megvan.
Mikor felpillantok az eltűnt harcművész lányról az egyik kardforgatóra ment, akit meg egy másik váltott le. Ez adta nekem is az ötletet, amely bár egyértelmű volt nem biztos, hogy hatásos. Sajnos a kardforgató fiú nevét nem ismerem, viszont van egy személy, akit ismerek, ráadásul tudom, hogy nagyobb szintű is. Az imént kiszabadult lányra nézek.
- Switch Szophie.
Úgy gondoltam, hogy átadom neki a teljes körömet a lánynak, amely remélhetőleg elég lesz a Tündérek ellen. Remélhetőleg nem lesz gond a továbbiakban, és sikerül elintéznie neki legalább egyet.

Amennyiben nem switchelhetnék az indák fogságában:

Sajnos tervem kudarcot vallott, amely miatt kissé dühös voltam. A dühömből próbálok erőt meríteni, hogy kitartóbban próbáljam elszakítani ezeket a nyamvadt izéket. Lassan a harcnak is vége lesz, mire sikerül kiszabadulnom. Igazság szerint Szophieból még ki is nézném, hogy itt hagyna, ha esetleg tényleg vége lenne, hisz a legutóbbi elbúcsúzásnál nagy pechem volt, és a kettőnk közötti „kapcsolat” nem mondható éppen barátságosnak. Való igaz, hogy nem voltam akkor valami kedves, de talán elfeledkezett róla. mindenesetre engedhetnének már ezek az indák.

//bocsi a 2. lehetőséget, de fogalmam sincs, hogy lehet-e switchelni, így ha lehet a dobásaimat nem kell figyelembe venni, akár sikerült, akár nem//

The member 'Kusumi Ayani' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :

/Jeahh! *épp azon gondolkozott, hogyan fog 250 szót összehadoválni..*/

Kiszabadultam? Kiszabadultam! El sem hiszem! Pedig úgy, de úgy szorítottak, hogy szinte reménykedni sem mertem, hogy ez megtörténhet. És most mégis.. Egyszerűen téptem, cibáltam, haraptam, karmoltam, és volt inda, nincs inda. Vezér is boldogan ugrándozott, és.. kiszabadultunk! Két, még vergődő társamra néztem, és a pacira, majd a tündérekkel küzdő többiekre. Nem volt kérdéses, hogy a tündéresek voltak nagyobb bajban. És ők is simán kijutnak, csak úgy kell tenniük, ahogy én tettem.
- Csak foggal, körömmel próbálkozzatok, és úgy nektek is menni fog.  - adtam jó tanácsot. - És köszönöm, Ayani. - fordultam a lányhoz, majd futottam is a többiek segítségére, oldalamon Vezérrel, aki már igencsak kiéhezett a harcra, hogy így fogalmazzak. Rögtön rávetette magát az egyik tündérkére (Tündér 1) , hogy darabokra marcangolja azt, én pedig elégedetten néztem ezt, illetve a közelemben evő tündérbe szúrtam a saját kis késemet (Tündér 2), majd elkiáltottam magam, hogy ne a társam csekély életpontjait csökkentsék, hanem az enyémet.
- Switch Ozirisz. - ezzel meg is voltam, elégedetten néztem körbe, azzal a tudattal, hogy mindent megtettem, amit lelhetett.

/Tündér 1 - 42Hp, Tündér 2 - 1Hp, Switch Ozirisz./

Olyan szinten felgyorsultak az események, hogy alig tudtam követni a dolgokat. Az egyik pillanatban még épp harcba kezdünk, a másikban a fél életemnek annyi. Hatékonyan támadnak ezek a víziszörnyecskék, amilyen hatékonyan tudnának talán hódítani. Mindegy is.
Szerencsémre, Ozirisz leváltott, így elkerülhettem a borzalmas véget. Habár sokat sebződtem, elfutni nem fogok: főleg, miután láttam, Jun gyakorlatilag egy támadással megölte az egyiket. Ilyen magas szintű lenne? Csak én vagyok ennyire gyenge? Ez nem lehet igaz, fejlődnöm KELL!
Ebben a gondolatmámorba belezavarodva láttam még, hogy Szophie kiszabadult, Ayani visszaváltott rá, és Szophie petje egyetlen csapásávan kiiktatta a második tündért is. Iszonyatosan erősek ezek a lányok, bár valamelyikük mondta is, hogy az első tízben benne van...ezt el is felejtettem. Talán pont ez adott önbizalmat ahhoz, hogy elővegyem fegyverem, és rárontsak az ellenfelünkre. Így hát jómagam is rá vetettem magam az utolsó vizilényre.
- EZT BACCHUSÉRT KAPOD TE KIS SZEMÉT!
Habár alig ismertem azt az embert, és nem is volt túl szimpatikus, attól függetlenül nem kellett volna meghalnia egy játékban..istenem, milyen szörnyű sors. Vajon volt, aki kinnt várta?
Én biztos, hogy nem fogok itt meghalni, biztos, hogy tovább fogok innen jutni, és biztos, hogy darabokra fogom cincálni ezt a szememben már visszataszító lényt. Szemem elé tűnik Chan, ahogy sír a síromnál, odakint a valós világban. Na, ezt lesheted, nem fog megtörténni!
Kardom már kéken világít, szinte forr a kezemben, majd teljes sebességemet kihasználva rávetődöm, és megpróbálom belemélyeszteni pengémet a torkába.
Nem fogom feladni!
-Gyerünk, szedjük szét ezt az utolsót és szabadítsuk ki a többieket!
Aztán utána majd eldöntjük, hogyan tovább.

The member 'Jay' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Elégedetten pislantottam hátra a magam mögött hagyott tündérke felé. Először csak nagy mennyiségben tört elő belőle a vörös pixel felhő végül a teste is azzá vált és eltűnt.
- Szóval így kell csinálni - húztam ki magam elégedett mosolyt tükrözött arccal. Kicsit talán meg is lepődtem, hogy ilyen egyszerűen sikerült kivégezni egy tündérkét. De azt viszont sajnálom, hogy az egyikünket nem sikerült kimentenünk a karmaikból. Kettőt fordultam és a többiek már végeztek is egy másik manófélével. Ha jól számolom maradt még egy.
- Ez az! Csak így tovább! - kiáltottam ösztönzésszerűen, amikor az eddig még csapdába esett Szophie valahogy lemászott a növényei fogságából. Megkönnyebbültem amikor láttam, hogy semmi komolyabb sérülést nem okoztak a lányon, ami azt bizonyíthatja, hogy a többiek is rendben lesznek. Az életpontjaink többé kevésbé a helyükön maradtak, két rizikósabb eset van de, amíg zöldben vannak nem kell félteni őket. Jay után sietősen elrugaszkodtam a talajtól és szélsebesen rohantam a kis csínytevő irányába.
- Most véged! - heves csatakiáltás közepette döftem mellkasba a szárnyas lényt. - Ne aggódjatok hamarosan leszedünk titeket is. - nyugtattam meg a tömeget. Ha a tündérke szétesett a másik kettő példáját követve elindultam a többiek felé, hogy valami módot találjak a leszedésükre, ha mást nem is akkor elvágtam az indákat amik fogva tartották őket.
- Egyébként valakinek van valami sejtése, miért rohant ide a lány? - pillantottam a kislány felé, vagy legalábbis kerestem őt a tekintetemmel. - nem hiszem, hogy csak úgy fogta magát és meg akarta nézni a tündéreket... - karba tett kézzel álltam, főleg Jay felé pillantgatva, végül is ő volt az akihez annyira ragaszkodott a kislány.

Miután az utolsó tündér is pixeleire hullt Jun fegyvere által, újra béke köszönt az erdőre, és akiket még fogtak a gyökerek, azok is kiszabadulnak természetes börtönükből. A Kékhajút egy kicsit pofozgatni kell ugyan, de magához tér, meglepődve körbenéz, majd boldog mosollyal az arcán megölelgeti a társaságot (már aki engedi), majd odamegy ahhoz a helyhez, ahol Bacchus összeesett és "szipp szipp" szipogással igen szomorú arcot vág egy percig.
Közben különös dologra lesztek figyelmesek: mindannyian egy PM-et kaptok, aminek a tartalma csupán egy újabb koordináta. Feladó titkosított, nem tudjátok, ki lehet az. A koordináták nem mutatnak messzire, egész pontosan északkeletre kell tartanotok egy kicsit, vissza az erdő széléig.


Bacchus:
Sötétben térsz magadhoz, szó szerint az orrod hegyéig sem látsz. Nem tudsz mozogni, csak a saját hangodat hallod, ha megszólalsz, ám az is visszhangzik, mint egy barlangban. Talán tíz perc, talán tíz óra telik el, magad sem tudod (valamilyen oknál fogva minden eltűnt a "képernyődről", nincs se életcsíkod, se szinted, se semmid), mikor fény támad a sötétben, ami lassan közelít feléd. Újabb hosszú idő telik el, mire a fény közelebb ér és látod, hogy egy halványan pislákoló lámpás az, de nem világít meg semmit, csupán az őt fogó hófehér kezet.
-Felébredtél végre? -szólal meg egy ismeretlen nő, de nem látod, ki lehet, s mikor mozog, tollak suhogása üti meg a füled.


----------------------------------

Vissza a kerékvágásba, és persze immár két külön úton jártok. Ha valakinek a rendszerébe benne van Bacchus, nem tudja megállapítani, hol lehet a srác, mintha a föld nyelte volna el.
Szólimit: 250
Határidő: 3 nap/fő

Ahogy gondoltam épp elég volt egyetlen végső csapásom az utolsó tündér elpusztítására. Végre sehol egy mob, vagy csapda, igaz, kis "csapatunk" egy taggal megcsappant, de minden visszaállt az előző nyugis hangulatába. A madarak csiripelnek és az erdő békés és nyugodt. Amikor sikerült bemérnem, hol is van az esőkabátos kislány felé kezdtem sétálni, nyugodt léptekkel.
- Úgy tűnik elájult, - hajoltam a kislány fölé és mormogtam az egyértelmű megállapítást. - semmi pánik, tudok egy nagyon jó módszert. - arcom komollyá vált és térdre ereszkedtem, fölé hajoltam és gyors ütemben három négy pofont adtam az ájult kislánynak, nem tudom a többiek milyen barbárnak tarthatnak ezek után. De amint kinyitotta a szemét, büszkén vigyorogva álltam fel és nyújtottam neki kezet.
- Mondtam, hogy felébred. - közben aranyosan belém karolt kicsit úgy éreztem magam mintha ezzel azt próbálná közölni, hogy örül, hogy élek vagy valami hasonlót. Gyengéden megpaskoltam a buksiját, rám mosolygott és tovább indult. Körbeforgattam fejem, úgy tűnik a létszám nem csökkent, de ez csak egy új arc miatt van így. Az a vörös indikátoros srác aki az indákon lógott biztos nem véletlen folytán került ide... de a srác akit leütöttek a tündérek...
- Ő most...meghalt? - kérdeztem kicsit megszakadozó hanggal. Arcom kicsit elsápadt és néztem a többiek felé. Ő már a második akit nem tudtam megmenteni. Habár a helyzet most már mint legutóbb volt, az állatidomár megmentésére már túl késő volt, de a félmeztelen srác... csak adnom kellett volna neki potiont és minden rendben lett volna. Egyre zavarosabbá kezdtek válni a gondolataim, szinte már szédülést éreztem tőlük amikor egy üzenetem érkezett. A tartalma csupán egy koordináta volt. Próbáltam összevetni a térképpel, és minél pontosabban behatárolni, nem messzire tőlünk kicsit észak...észak-keletre? A feladó ismeretlen, semmi egyéb nem áll benne. Már kezd elegem lenni ezekből az ismeretlen feladókból. Senki sem meri felvállalni a nevét! Teszek egy próbát, rányomtam a válasz írás gombra és egy gyors üzenetet írtam, tartalma csupán annyi, hogy " Ki vagy és mi közöd van a küldetéshez? Te lennél az aki felkért a küldetéshez? " Majd elküldtem. Korábban még soha sem próbáltam meg névtelen feladójú levélre válaszolni, még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán elküldte e tényleg, vagy csak a rendszer reagált automatikusan. De ez majd kiderül ha válaszol.
- Kaptam üzenetben koordinátákat, szerintem meg kellene lesnünk mi van ott, - javasoltam. - aki velem tart jöjjön, ha senki sem jön egyedül nézem meg. - közben a kislány felé fordultam. - te is velem tartasz? - kérdeztem tőle, barátságosan.