Re: [Küldetés] A. R. kappája

by **Jun** Kedd Márc. 04 2014, 17:45

A levest befaltam, a tál mellettem, a társaság pedig a srácot kezdte el kérdéseikkel támadni. Habár igazuk van, elég sok mindent nem tudunk még, annak ellenére, hogy egy felkérést teljesítünk, vagy mi... Igaz, hogy itt van ez a lány, látszólag ártatlan, és gyerekes, senki se gondolná, hogy képes lenne ártani, vagyis egyszóval veszélytelen! De mi van ha tévedünk, mi van akkor hogyha egy nagyobb tervnek vagyunk a sakkbábui? Viszont, még ha igazam is lenne, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy őt kéne emiatt okolnunk, vagy a férfit. Sokkal inkább az lenne fontos, hogy a fiú nyomára bukkanjunk végre. Ahogy egyre mélyebbre haladtam a gondolatmenetemben, és kezdem már a saját összeesküvés elméletemben összezavarodni, inkább csak felsóhajtottam, kezeimet a fejemhez csapva, mintha fájdalmaim lennének.
- Fuu.. Eddig sem értettem semmit, de most már tényleg minden zavaros... Olyan mintha meglenne egy ezer darabos puzzle összes darabja, csak sehogy sem passzolnak a darabkák... - nyúltam a farönk hátsó végéhez, majd a fejem hátraemelésével párhuzamosan nyújtóztam el, figyelve a mögöttem elterülő pusztát, fél füllel pedig összekapkodva miről is beszél a férfi. Bevallom őszintén már nem is annyira érdekel ez az egész helyzet mint az elején, sőt a kezdeti fellángolás is eltűnt, most legszívesebben itt ülnék egész nap és bámulnám a tájat.
- Nem csak az üldözőitek különlegesek, hanem ti is... Nem értem miért nem rejtőztök el valahova ahol sosem találnak meg titeket, és a kis rejteketekből béreltek fel embereket, hogy megoldják a problémáitokat. - lágyan megráztam a fejem, - Ha nekem lennének üldözőim biztosan így tennék, főleg ha fogalmam sincs mik is ők valójában. - hirtelen előre dőltem, kezemmel pedig beletúrtam a hajamba, hogy a rakoncátlanabb tincseket félresöpörhessem a szememből. Mondandóm végeztével pedig felkeltem, és amint a többiek is elindultak hasonlóan tettem én is, és követtem őket. Igaz, hogy ellustultam, de ha elvállaltam a feladatot akkor végig is csinálom, Kawako-t pedig mégsem hagyhatom itt azzal a kétes külsejűvel.

by **Bacchus** Pént. Márc. 07 2014, 19:33

Eléggé fenn hordja az állát a lány, annak ellenére, hogy ő is halott én is halott. Itt mindenki halott.
- Te is halott vagy - mondtam a fickónak, miután kisurrant a mosdóba pipilni. Meg sem mozdult, irányomban, és szólásra sem nyitotta száját. Csak olvasott.
- Tudtad, hogy azok, akik nem tudnak Bakinról és Gonkuróról, azok, olvasás okozta szemrákban halnak meg? Helyedben biztosan érdekelne engem Bakin és Gonkuro meséje. Tanulságos még az olyan halottaknak is, mint mi – elvigyorodtam, Elég vacak meghalni, de legalább nem egy melák vert véresre, vagy nem az utcán lőttek le. Ehelyett, egy lány ölt meg.. szégyen. Nem is egy, többen voltak.. mindegy is. Fogaim közül kiszökött némi szörcsögős nevetés. Mire csak a fejcsóváló fickóval találkozik tekintetem, aki továbbra is lapot bogarássza.
- Mi van azon a lapon, talán a csajod bundájának, az ára? Nekem bevallhatod, max beütöm a képed, ha keveset költöttél rá – vigyorodtam el újból. - Megnémultál, vagy ennyire magas az összeg, hogy a másik nődre már nem jut és kifog tenni az utcára? Ugyan már holt lelkek vagyunk, egy szárnyas nőciért így feladnál mindent.. hogy holmi olvasásra fecséreld időd?
- Amúgy egy halott képes olvasni? Netalán bámulod a lapod és tetteted, hogy valami fontosnak tűnő ember légy, miközben, csak egy.. senki vagy és alig várod, hogy leüssem az arcod? - nyájas széles vigyorral folytattam, mire ő továbbra is falnak nézett, vagy még annak se.
Továbbra is zavaró ez a kötözés, főleg, hogy azon kívül, hogy a számat jártatom mást nem tehetek. Csak idegesítem tovább, hátha rákap a csalira.
- Figyelj, amilyen jó ember vagyok elmondom neked, Bakin és Gonkuro történetét. Mindkettőjüket elvertem, ahogy téged is mindjárt foglak. Történet vége. Na, hogy tetszett? Van folytatása is!
Azonban a lapot letette az asztalra és elindult ő is valószínű a vécére a lány után. Lehet a halál után.. már ezeket a dolgokat nem lehet? Pedig olyan jó volna egy..
- Mi az hogy „Basszus”? A nevem Bacchus, fajankó! - csettintésére felpattantam magamtól és lábaim könnyűszerrel indultak a kelekótya srác után. Egy ilyen képesség nekem is kell, csettintésre szolgák. Akkor már csak egyet kell tennem, amikor elenged, rátámadok és megölöm.
- Király ez a képesség, de mit is jelent az pontosan, hogy halottak vagyunk? Mikor kerülök végre a pokolba? Kicsit hűvös van itt, jobb lenne egy kis meleg, és találkozni a cimbikkel – továbbra is szófukar, és kicsit sem olyan, mint aki meg akar nyílni legújabb cimborája előtt. Mielőtt megölöm, kutyaként fog nyüszíteni, hogy sose felejtse el, második halála előtt, hogy hol a helye. Megölni.. nem, csak holtra püfölöm, ezt megérdemli majd. Már csak azért is, hogy merészelt, így bánni velem.
- Hol a csajszi és merre a mosdó? Ki kéne mennem, de gyorsan.. szapora van – fülét nem mozdította meg, azonban lett egy kis változás is a folyosó másik vége felé valami világított.
- Ott a budi! - kiáltottam örömködve, úgy érzem, mindjárt összecsurgatom magam és remélem túravezetőm lábát is. Majd közelebb érve rám tört egy érzet, be fogok... ez nem budi ez egy olyan teleport cuccos. Majd a hátam mögé, kiáltotta azt hogy fekete...
- Elég sötét ez a folyosó így is néma gyerek. Nem kell a te sötétséged is kieregetni a fejedből – vigyorogtam rá bambán. Nagyot ásítottam, míg várakozott, és továbbra sem szólt, így csak egyet tehettem, unatkoztam és visszatartottam, amit nem szabadna. Ezt a világra kell szabadítanom, különben.. megmozdultam. Felvillant a kapu, amikor Mr. Nem beszélek átlépett rajta és én is. Jóleső kellemes érzés volt a kék fényárban úszni és valami másban is, ami valószínűleg nem volt kék és fényár sem.
Szúrós illat csapja meg orrom, miközben megérkeztünk ha hasonlóan okos helyre ahol sugárzik a fickóról sötétsége, és laphoz beszélő képessége.
*Csettintés*
Játszi könnyedséggel indultam meg dőlésnek, mire csak kitettem a lábam és máris magam ura voltam újra. Nagyszerű, kezem azonnal ökölbe rándult, amit azon nyomban oldalam mögé rejtettem.
- Nagyon is használható vagyok! - vicsorogtam keserű gyűlölettel fogva tartóm felé. - Már csak egy dolog menthet meg attól, hogy péppé zúzzam arcod. Mit ajánlsz fel, hogy elfelejtsem az incidenst? Segítek. A pokolban szükségem lesz egy szolgára, aki ugrik, ha én szólok.. és te igazán pont ilyen alkat vagy.. - nagy gondolkodóan államra tettem öklöm. Egyszerűbb lenne helyből szétverni, de akkor biztosan újra csettintgetne, előbb egyesével kell eltörjem az ujjait és az alsó állkapcsát összezúzni, hogy sehogy se tudjon csettintgetni. Másodsorban jó volna tudni a szándékait, ami biztosan nem egyezik az enyémmel, de annyira nem vagyok ostoba, hogy ne bosszuljam meg az engem ért kínokat.
Először is végig aláznak azok a nők, aztán még egy, akit elnyelte a wc manó, majd végül a néma gyerek. És mindennek szemtanúja volt Szophie.. hála ég a rabszolga sornak nem, de akkor is.. szinte már csikorogtak a fogaim, szememmel gonoszan néztem.
- Próbáld ki miben vagyok jó! - azzal felemeltem mindkét öklöm és pusztakézzel akartam vele feltörölni azt a falat, néztem a baloldali sziklás falra.

by **Argo** Pént. Márc. 07 2014, 20:46

Szophie számára a rendszer gondolkodik egy darabig, majd kijelzi, hogy az üzenet sikeresen elküldésre került.

Kawako egy darabig tovább mered szomorúan a számára is láthatatlan falra, majd a kis kacsacsőrű emlős heves csipogással jelzi, hogy sikerült találnia valamit. Még mielőtt odamehetne, Tachibana kérdez tőle, mire ijedt tekintettel megrázza a fejét és sarkon fordul, hogy kövesse a petet.
Ezúttal nem figyel rátok, hogy követitek-e vagy sem.
A kacsacsőrű végigtipeg a fal mentén, majd egy ponton megáll és egy földtúrás felé mutat; egy kis szintű kazamata bejárata lehet, de mindannyian beléphettek rajta. Odalent sötétség, majd félhomály fogad titeket, ahogy a plafon repedésein át beszűrődik némi fény, az viszont hamar egyértelművé válik, hogy a kazamatát valószínűleg réges rég kitisztították.
Kawako viszont ezen az úton gond nélkül bejut a város területére, ami immár magasan fölöttetek helyezkedik el.
Mikor körülbelül a Kezdetek Városának teleport-terére érkeztek, megüti a fületeket egy különös beszélgetés hangjai. Az egyik férfi ismeretlen, ám a másikat mintha már hallottátok volna ezelőtt valamikor. A folyosó akusztikája miatt egy szót sem értetek abból, amit mondanak, viszont csak egy út vezet tovább, és az egyértelműen feléjük mutat.
Jay képessége erősen jelezni kezd. Kawako is mintha megszeppenne, és nem mer tovább menni.

Bacchus:
-Aha, szóval semmire.
Lemondóan csóválja a fejét, majd egyenesen elneveti magát. Ezúttal összecsapja a tenyerét, mire teljes köd borul az agyadra, és észreveheted, hogy a SAO rendszere újfent a régi, megszokott módján működik. Fogvatartód feje fölött is megjelenik egy fekete indikátor, alatta pedig a név: Tray, a Betolakodó.
Int, mire felemelkedik a kezed és lenyitja a játék menüjét. Alaposan átnézi minden pontod, felszerelésed és képességed, rosszallóan csóválva a fejét, hogy végül kedveszegetten hagyja, hogy mindent bezárj. Tudsz már ugyan mozogni, de ha ő akarja, továbbra is irányítása alatt tart; bármilyen típusú mob legyen is, a hipnózis ezen képessége a kisujjában lehet.
-Na, jönnek a vendégek is. -mosolyodik el végül a folyosó másik vége felé nézve. -Igazából azt hittem, érni is fogsz valamit, de nem. Gyere, fogadjuk őket illő tisztelettel.
Azzal megfordul és elindul egy lépcsősoron lefelé a sötétségbe, te pedig ezúttal dönthetsz. Követed-e vagy sem.

Oh, és még mielőtt elfelejtem, üzenetet kapsz Szophie-tól.

---

Nna, haladjunk, már lassan elhozom a végét. Ayani és Ozirisz 500 szóval pótolnak.

by **Argo** Vas. Márc. 16 2014, 14:01

Az jobban motivál titeket, ha azt mondom, hogy alig két-három kör van csak hátra már?? >.>

by **Kusumi Ayani** Hétf. Márc. 17 2014, 20:33

// Igen \O/ //

Tachi válaszára összehúztam a szememet, és karba fontam a kezemet. Dühös ábrázattal néztem rá, és kis híján engedtem volna pacimnak, hogy nekirohanjon a fiúnak, ugyanis petem sosem volt olyan „nyugodt” mint én. Alig-alig indult meg hangosan, ellenvetést nem tűrő hangok kiáltok petemre.
- Tűzrózsa! Elég! Idefigyelj. – most Tachihoz intézem a szavaimat, kissé nyugodtabban – Bocsáss meg, hogy ezt mondom. De te igenis kis híján kivégezted Tűzrózsát egyik alkalommal, miközben én a többiek életét igazgattam. Nem vagyok haragtartó személy, de valld be. Ezután jogos lenne a haragudnom rád, mégse voltam rád mérges, mikor itt találkoztunk ennek az egésznek az elején. És továbbra sem szeretnék azzá válni, így most a témát itt lezárom, ha nem haragszol, és a beszélgetésünknek is, mielőtt olyat mondok, mielőtt megbánnék… vagy te.
Fújtam egyet, majd hátat fordítottam a fiúnak, és kicsit elkülönültem a társaságtól. Kezeimmel a homlokomat masszírozva álltam kicsit behunyott szemmel, majd szépen lassan arra vártam, hogy pulzusom stabilizálódjon, és szépen lassan megnyugodjak. Végül sikerült a vérnyomásomat a szokásosra csökkenteni… mindenesetre nagyon jólesett ez a… hogy is mondjam… kifakadás. Sokszor tartom vissza az emberekről alkotott véleményemet, így jól esett, hogy kimondtam annak a töredékét, amit a fiúról gondolok. Végül aztán visszafordulok a többiekhez, akik el is indultak már. Természetesen Hallgatózásommal nyugalmi terápiám mellett is tudtam úgy, ahogy követni a beszélgetést, így tisztában voltam a lényeggel.. nagyjából.. nem annyira biztosan, de a lényeget értettem úgy ahogy. Tűzrózsa mellettem baktatott, és kis időn belül úgy gondolta magamra hagy kicsit. Legnagyobb meglepődöttségemre Szophiekhoz közeledett. Reméltem, hogy nem okoz nagy galibát, mert akkor csak én szívom meg igazán, de Tűzrózsa szemén nem láttam semmi bosszankodó érzelmet. Tűzrózsa Szophie petjének a közelébe ment. Bár a gazdáját elkerülte Vezérrel kapcsolatban egyelőre nem voltak kifogásai. Egy prüszköléssel köszön, de azért a 3 lépés távolságot megtartja.
~ Üdvözöllek. Válthatunk egy-két szót? – kérdezi Tűzrózsa a petek nyelvén, majd ha kap választ folytatja - Néha úgy érzem, a Kétlábúakkal csak a gond van. – panaszkodik a paripa – A te gazdáddal mi a helyzet, ő is mindig belekeveredik minden rosszba? Az enyémnek mentségének mondja, nagyon jól bánik velem… de túl lágyszívű. A túl bátor csődör is addig ugrál, míg jól meg nem rúgják, utána tudja hol a helye. De sajna eddig nem sikerült megértetnem vele… - kicsit még megy, a farka mellett mielőtt megszólalna – Úgy látom nem nagyon vagy oda a nyugodt percekért. Ragadozó ösztönöd nem hagy nyugodni?
Én eközben a környéket fürkészem, de azért néha oda-oda pillantok a petekre. Kicsit szomorít, hogy Tűzrózsa beszédét nem értem, de biztos vagyok benne, hogy ő most kommunikál a farkassal. Bár néha kívánom, hogy értsem, a legtöbbször örülök annak, hogy Tűzrózsa olyan, amilyen. A nyihogó, tüzes paci, aki nem szab gátat a véleményének. Bár csodálom ezt a tulajdonságát, azért több konfliktusnak ő a hibája, de nélküle nem lennék ott ahol… és.. nagyon hálás vagyok érte. Petem nélkül nem élném túl… ezért is akadhattam ki kicsit, mikor Tachi eszembe juttatta azt a pillanatot, amikor majdnem kivégezte egy csapattársnak hitt személy. Akkor eszméltem csak rá, hogy a kazamatában sétálunk már, mikro Tűzrózsa lágyan megbökött az orrával. Megráztam a fejem, és miközben megsimogatom a nyakát, továbbhaladok némán.

by **Jay** Kedd Márc. 18 2014, 04:41

/Engem történetesen nemXD csak nem akartam elsőként írni, hátha kapok valami támpontot a többiek reagjából, amire összehozhatom a 250 szavamat.../

Senki nem válaszol semmit - ahogy az lenni szokott. Síri csend, és hullaszag, mintha senki sem figyelne rám. Mintha? Nem is figyelnek. Azt nem értem, minek vagyok egyáltalán még itt a csapattal? Szinte mindenki külön utakon megy. Egyedül talán Jun az, aki még velem tart, de ő sem igazán már.
Kawako sem igazán reagál a kérdéseimre, inkább a kappacsőrű-emlősünk sivít, vagyis csipog, hogy itt bizony valami van. El is indul arra, amerre a pet is, én pedig követem, immáron nem érdekelve, hogy a többiek jönnek-e, avagy sem. Úgyse figyelnek rám, nem is érdeklem őket.
Éééés ekkor jön el a pillanat, hölgyeim és uraim, mikor meglátom életem első kazamata bejáratát! Bizony! *várja a tapsot* ....Semmi?...
Mindenesetre belépek, vagyis le, és eléggé sötét fogad odalent. Még jó, hogy a szemem hamar hozzászokik a sötétséghez...vagyis szokott a valós világban. Idelent azonban képesség nélkül egyáltalán nem szokik semmihez sem hozzá az ember, minden ugyanolyan marad, mint amikor belépsz, ami viszont elég kellemetlen tud lenni néha.
El is érünk a városba, szinte érzem magam felett a zsibongást, de csak szinte: valószínűleg a főtéren lehetünk, vagyis a teleportnál. Messzimesszeségben mint egy visszhangos bugyborékolás jön a távolból, mintha emberi hangok lennének. Hmm. Lehet, hogy azok is? Passz.
Viszont egy valami bizonyos számomra ebben a helyzetben: baj van. Vagy nagyon erős ellenfél van előttünk, vagy pedig jónéhány csapda vár itt ránk. Vagy mindkettő.
És bár nem figyelnek rám, de azért mindenkit megálljra intek, és halkan odasuttogok nekik:
- Figyeljetek, valami itt nincs rendben. Vagy csapdák várnak ránk, vagy pedig harc következik. Ugyanazt érzem, mint a vízitündéreknél, szóval mindenki legyen készenlétben. Szóljatok, ha indulhatunk tovább.Majd Kawako-hoz fordulok:
-Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Megvédünk mindentől, ami itt van lent. Rendben? - próbálok mosolyt csalni az arcára, és a sajátomra is.
Ha harcolnunk is kell, az biztos, hogy nem lesz egyszerű....kezd bennem egyre feljebb kúszni az adrenalin.

by **Ozirisz** Szer. Márc. 19 2014, 18:39

Kicsit meglepődtem amikor elmondta Ryuunosuke, hogy a fejlesztői csapat tagja volt. Ami azt illeti, értem miért bújkál, legalábbis ami a megnyitó után történt, hát az mindent felülmúlt. Megkezdődött a civakodás, Kayaba Akihiko eltűnt a tízezer játékos szeme elől, akik miután megértették a kialakult helyzetet, vagy kétségbe estek, vagy dühösek lettek. És akik dühösek és haragosok, kell nekik egy bűnbak, egy célpont, akin levezethetik. Kialakult az ellentét a bétások és a többiek között, holott ők is ugyanabba a csapdába estek: ha nullázódik az életerejük, ők is ugyanúgy meghalnak, mint bárki más. Csupán annyi előnyük van, hogy ők már rendelkeztek némi helyismerettel és már birtokukban volt jónéhány kardforgató képesség, beállásokkal, mozdulatsorokkal együtt már a játék legelején, amíg a többiek még azon töprengtek, hogy milyen fegyvert használjanak, hogy suhintsák meg a kardot, hogy a rendszer is érzékelje a képességet és rásegítsen. Ennyi előny miatt is már kialakult az ellentét, a bétások pedig a saját túlélésük érdekében titkolta a kilétét. És ha egy bétatesztelő ennyire kivívta a jónép haragját, akkor egy fejlesztőnek még jobban van félnivalója. Függetlenül attól, hogy őt is ugyanígy átverték, mint minket, sokan nem hinnének neki, és talán lennének akik még meg is ölnék emiatt. Ezen gondolatokkal a fejemben megindultam a csapattal, ahová az út vezetett minket. Ám némi meglepetésemre, nem Mordorban kötöttünk ki, hanem a Kezdetek Városa előtt, és újabb ledöbbenés fogadott: Kawako kirekesztett, nem léphet be a városba...
Mi a manó? - mondtam magam elé. És most nem Szméagol "mocskosz kisz hobbitkái"-t értem manó alatt, hanem csak úgy... - Hogy lehet ez? - tettem fel a kérdést a többiek felé, majd egy logikusnak tűnő magyarázat bevillant az elmémben. - Lehetséges, hogy Ryuunosuke a megnyitó után megpróbált Kayabával beszélni, számon kérni a tettét, esetleg megpróbált tenni valamit, amíg módjában állt... És Kayaba így bűntette őket, mert szembe akartak szállni "ezen világ urával"... - osztottam meg a többiekkel az elméletemet - Persze, lehet hogy tévedek, de logikusnak tűnhet...
Tachi valamit mutogatott Kawakonak, amiből most sem értettem semmit, de a jelek alapján a lánynak sem igazán tetszett. Kezd idegesíteni ez az egész mutogatósdi. Miért nem árulnak Aincradban sehol egy Activity-dekódertáblázatot ilyen esetekre? Zavar, hogy a kommunikáció olyan csatornán folyik ismét, ami felett nincs befolyásom. Paranoia? Bizalmatlanság? Nem tudom biztosan, de szerintem az utóbbi. Minden bizonnyal a kinti életem alatti rossz tapasztalatok miatt. Pletykák, árulkodás, meg hasonlók. De lehet hogy paranoia is van benne. Jelen esetben kétlem, hogy Tachi arról „susmorogna” Kawakonak, hogy uszítsa rá valamelyikünkre Hápikát, vagy hasonló. Nagy nehezen kiűztem ezeket a gondolatokat a fejemből...

Aztán Hápika újra csicsergett, és megindult egy méretes vakodtúrás felé, ami mögött egy sötét kazamata-szerüség lejárata volt. Alig láttam valamit, csak sötétség és homály. Mentem a többiekkel együtt, ám Jay figyelmeztetésére felfigyeltem: csapdák vagy harc, baljós előérzet... Nem lesz ez így jó, határozottan nem lesz ez így jó. Megálltam, kihúztam a kardom a hátamon levő kardhüvelyből, és immáron teljes mértékben a harcra készen vártam mi fog történni... Kicsit zavar ez az információhiányos állapot. De hát, ilyen vagyok, kíváncsi, néha talán túlságosan is. A meglátásom szerint minden történésnek oka van, még ha nem is látjuk át az ok-okozati összefüggéseket. És zavar, ha valamit rendesen nem látok át. Mint például ez a sötét hely, a veszélyekkel és a csapdákkal. És az örök kérdés? Hová tűnt Daemon Hill? Izé... Bacchus?

by **Szophie** Szomb. Márc. 22 2014, 00:15

- Ne aggódj, vigyázol rám. - mosolyogtam Makotora. Minek nekem óvatosnak lenni, ha ő öt helyett is figyel. Rolling Eyes

Egyébként a férfiak dolga megvédeni a hölgyet, szóval nem is értem, mit harcolgatok én, amikor csak várnom kellene, hogy Kedvesem legyőzzön nekem mindenkit.. Ja de, mégis tudom. Vezér.. Elég nagy ok, úgy egy méteres. Meg az is hozzá tartozik, hogy nem akarok dominót. Én ráhárítanám Makotora a feladatot, ő meg másvalakire.. és végül lenne egy szerencsétlen, aki dolgozik, mi meg néznénk.
Ekkor lépett mellénk a paci. Tűzrózsa, asszem. Most csípjetek meg, vagy valami.. Ez tényleg itt van? És nyihog?? Vezér meg rá.... ugat? Vagy kaffog. Vagy nem tudom, ez mi ez,
A farkas először csak karbatett kézzel állt, majd lassan bólintott egyet, végül eljutott a vakkantásig. Nyihog. Vakant. Nyihog..O.o
- Az a baj, hogy nem keveredik bele soha semmibe. Semi hasznosba. - válaszolja a farkas petnyelven, de füleit továbbra sem emelte a paci irányába.Anyira nem erdekelt, az mit akar mondani. Éppen csak fél füllel figyelt, és foghegyről válaszolgatott.
- Csak szeretnék a legerősebb lenni. Ebben pedig az idomárom tunyasága akadályoz egyedül. - morogta csendesen, és szophiera nézett, aki épp nagyon örült egy sikeresen elküldött üzenetnek. Nyomi idomár.

Hogy lehettem ennyire buta, hogy csak most jusson eszembe üzizni??? Pediganyira kézenfekvő dolog lenne, erre.. Mondjuk talán pont ezért nem gondoltam rá.
- Egy üzenetet sikeresen továbbítottam Bacchusnak! - ujjongtam. - Szóval él!-na nem mintha ez nem let volna már tisztázva.. - És talán megírhatja a helyzetét. - bólogattam diadalitasan. Milyen okos vagyok, milyen jó vagyok!
Ekkor Hápi talált egy lyukat a földben. Nem is tudtam, hogy van itt ilyen.. Pedig elég feltűnő.. O.o Aláássa a Kezdetek városát az ellenség! Mob támadás védett helyeen! Jajj ne.._.
Jobb híján követnem kellett az embereket. Pedig nem akartam ma harcolni. Mégis, a hangokat hallva ugrásra készen állt Vezér, és én is előhúztam idomár pálcám. Itt az idő! Mintha Bacchust hallanám..

by **Tachibana Makoto** Vas. Márc. 23 2014, 14:25

Yare-yare... itt valami komoly felsőbbrendű parancs állhat a háttérben, ha ez az illedelmes kislány még így is megtagadta a választ tőlem. Elégedetlenül csóváltam a fejemet, és feltápászkodtam guggoló pozitúrámból. Végignéztem a többieken, és elsősorban Jun, Ayani és Szophie ragadta magával a figyelmemet. Jun azért, mert róla legalább tudom, hogy számára is zavaros a történet, ai, legyek bármennyire is magabiztos, azért megnyugtató, hiszen legalább nem maradtam egyedül a gyanakvásommal :] Ayani megvető pillantást kapott tőlem, csak mert miért is ne? Ostobasága lerítt róla, kifakadása csak még szánalmasabbá tette a szememben. Nem azért, mert elveszítette a higgadtságát, hiszen ez teljesen triviális reakció volt, hanem azért, mert visszafogta magát. Ha elküld a jó édes anyámba, az sokkal szórakoztatóbb fejlemény lett volna, de ez így olyan... kiábrándító volt... hát ezért vettem a fáradságot arra, hogy provokáljam? Nem éri meg :/
És végül Szophie, aki mindig magára vonzza a tekintetem, ha a közelben van. Nem lehetett nem észrevenni, és most is percekig képes lettem volna csodálni őt, mindenféle szép jelzővel ellátva kívül-belül. Mégsem tettem, csupán magamhoz vontam őt, és kezemet derekára téve átöleltem, hogy együtt araszoljunk a sietős tempóra váltó Kawako után. Innentől kezdve, hogy rátaláltunk erre a kazamatára, minden figyelmemet rá kívántam összpontosítani, hiszen méltatlanul elhanyagoltam az utóbbi pár percben olyan végtelenül együgyű személyek miatt, mint amilyen Ayani-chan is volt. A közelemben kívántam őt tudni, hogy ahogy említette, vigyázhassak rá. Apró csókot nyomtam hát a halántékára, és magabiztosan tartottam, hogy a félhomályban se botolhasson meg.
Egy ponton azonban megtorpanásra késztette a csapat egy részét a folyosón felénk szűrődő beszélgetés hangja. Ebből csupán Kawako volt az érdekes, ugyanis az azt mutatta, hogy valamitől tán tartani kéne, de én nem az a típus voltam, akiben pusztán emiatt óvatosság keletkezne. Kockázatkerülésem jogosságát csakis akkor ítélhettem meg, ha magam is fel tudom mérni, mivel állunk szemben.
- Talán félsz? :] - szóltam Jay-kunhoz, és mindenféle tempóveszteség nélkül folytattam az utamat a járatban. Nahát, páran még a fegyverüket is elővették - Bárki is jön szembe, ha fegyverrel a kezünkben fogadjuk őket, ne számítsunk barátságos hozzáállásra. Tegyétek el azokat - tanácsoltam, és eközben Kincsemre pillantottam, na meg a pálcájára. Vigyázunk rád Vezérrel, nem kell az fogpiszkáló neked, csillagom :]

by **Jun** Vas. Márc. 23 2014, 15:21

A kép nem, hogy tisztulni kezdene, egyre inkább zavarossá válik, sőt már felmerült bennem az a gondolat is, hogy nem kéne csak úgy vakon megbíznom a küldetésadóban, és a feladata hitelességében. Túl sok a kérdőjel, túl sok a megválaszolatlan kérdés, és egyre csak nő a bizalmatlanság. A férfi aki magát csak Ryuunosukénak nevezi, vajon miért lett olyan hirtelen ideges? Egy számára teljesen ismeretlen személy mint Bacchus, ébresztett benne erős aggódást, és a lehető leggyorsabban utána küld minket, hogy megtaláljuk, hogy aztán biztonságba kerülhessen... vagy sokkal inkább csak le akart minket rázni? Bárhogy is legyen, itt valami nincs rendjén. Ahogyan végigsétáltunk a város körüli részen, végig ezen agyaltam, de valahogyan sehogyan sem áll össze semmi, a kérdéseimre továbbra sem kaptam választ, és inkább már csak csendben haladtam tovább, anélkül, hogy felidegesíteném magam. A kislány letette a kacsacsőrűt, ami elvileg egy kappa. A kis lény végigtopogott a fal mentén, fejét forgatva, majd egy kis idő elteltével örömtelien csipogni kezdett. Felvont szemöldökkel figyeltem a jelenetet, úgy tűnt ez jót jelent, talált valamit. Előre engedtem a többieket, hülyeség lett volna elsőként belépnem a járatba. Türelmesen megvártam amíg mindenki bemászik, és csak ez után voltam hajlandó, folytatni az utat. Fegyverem készenlétben, és a felszereléseim közül is előkaptam egy gyertya kristályt, amit ugyan nem aktiváltam, de talán a járat egy idő után sötétebbé válhat, akkor pedig jól jöhet, ha rögtön kéznél lesz, és nem kell időt pazarolnom az előkutatásával. Jay hirtelen kirohanása, és óvatosságra intése nem lepett, meg, jó érzés volt látni, hogy ö is aggódik kicsit. Közelebb léptem hozzá és hátba veregettem.
- Ne aggódj, ilyen magas szinten kizárt, hogy ne élnénk túl egy csapdát ami az egyes szint egy kihalt részén van elrejtve... - majd a fiúra pillantottam, aki elrakatta a fegyvereinket, habár én nem kaptam elő, de kivételesen egyet kell értsek vele. Hülyeség lenne talpig felfegyverkezve állni, amikor lehet, hogy egy játékos kalandozik csak erre
- Azért ha nem bánod egy Hullámkristályt kézbe veszek... az mégis csak kevésbé gyanús, mint egy kard, vagy valami hasonló... - na meg persze ebben a sötétben kinek tűnne fel, hogy egy aprócska kristályt szorongatok a kezeim közt. Természetesen nem aktiválom csak úgy vaktában, de ha az elénk kerülő valami támadni készül, azon nyomban felé hajítom.

by **Argo** Csüt. Márc. 27 2014, 13:37

Ééééés ismét eggyéválnak az utak \o/

Az ismeretlen férfi mintha eltávolodna a közeletekből, mert Jay képessége egyre halványul, Kawako pedig lassan megnyugszik. A kacsacsőrű emlős fürgén előreszalad, gazdája utána, és eltűnnek a sarkon.
Ha utánuk mentek, a sarkon túl Kawako-t már nem látjátok, csupán a folyosó túlfelén a lépcsőt, és az előtte álldogáló Bacchust, épen és egészségesen.
Mikor odaértek hozzá, Jay képessége ismét bejelez, a lépcső aljáról pedig rosszindulatú, de győzelemittas nevetést hoz felétek a kazamaták jellemző szele. Végül... egy lány sikítása, ami úgy szakad félbe, mintha ollóval vágták volna el a hang útját felétek. Akárki is van odalent a nevető emberrel, nagyon nagy bajban lehet.

---

Bacchus 500 szóval pótol.
És íme az utolsó nagy finálé előtti kis döntőkör. Legyen egyértelmű, hogy a karakter akar-e lemenni avagy sem, mert a végkifejlet is részint ezen fog múlni.
Határidő Április 3. Aki eddig nem ír, az marad a lépcső tetején Razz

by **Jay** Szomb. Márc. 29 2014, 04:47

A többiek reakciója inkább idegesített, mintsem hogy megnyugtatott volna.
-Nem, nem félek - fordulok Tachihoz. - Ez a képességem. Megérzem a közelben lévő csapdákat vagy baljós dolgokat, teszem azt, hogyha harc, veszély vár ránk. Már mondtam a vízitündéreknél is, hogy baj van, de tojtatok rám magasról. Most megint szóltam, de lám, megint tojsz rám magasról. És különben is, jó lenne, ha visszavennél az arcodból. Azért vagyunk itt, hogy megmentsük Bacchust, még ha alig is ismertük. Ha ez nem tetszik, akkor el lehet vonulni.
Majd Jun felé vetettem a tekintetem.
-Ismét mondom, nem aggódok. Ozirisz, Jun, legalább ti hallgassatok meg. Valami itt nagyon nem oké.
Ekkor kissé enyhül az érzés, mintha távolodna az a valami. Egy biztos, akkor ez nem egy csapda a közelünkben, hanem egy személy. Vagy mob. Vagy boss.
És mint akibe a villám csapott, a kacsacsőrű-emlős-kappa-pet rohan előre, Kawako meg mint a buta kislány rohan egyből utána...hajh, miért kell mindig minden előjel nélkül ilyet művelni? :S
Sebaj követem én is, befordulok a sarkon, és ekkor:
-BACCHUS! Az isten szerelmére, hol voltál eddig? Kerestünk már égen-földön téged. Jól vagy?
Majd körbenézek.
-Apropó, Kawako merre va...- és megint az a gyomorgörcs érzés, majd a kacaj, majd a sikítás.
-Ez Kawako....gyerünk emberek, meg kell mentenünk Kawakot ettől az őrülttől! És vigyázzatok, mert biztosan erős, érzem!

Miután mondókám elmondtam, fegyverrel a kezemben a lépcsőhöz léptem, ami alól a sikoly és a kacaj jött, kifejezve szándékom, hogy már igen csak indulnék lefelé. Sőt. Követnek vagy sem, elindulok lefelé, sebtiben. Nem fogom hagyni, hogy az a valaki bántson egy ilyen lányt, aki nem tehet semmiről!

by **Szophie** Szomb. Márc. 29 2014, 15:52

Megráztam a fejem.
- Ha tényleg nem akar harcolni, akkor úgy fog bánni velünk. Nem hiszem, hogy akárki beijed egy pálcától. - néztem a kezemben levő eszközre. Persze megértem Kedvesem nézőpontját, valahol igaza van. Csak ott hibádzott a gondolat, hogy belőlünk kinézik az emberek, hogy ha úgy adódik a helyzet, akkor elrakjuk a fegyverünket és nem támadunk senkire sem. Elhiszik, hogy csak kötelező elővigyázatosságból vettük elő. Az ő helyzete annyiban más lehet, hogy az indikátora miatt sokkal nehezebben hihet neki akárki is el ilyesmit. Talán ezért jut eszébe ilyen apróságokon gondolkodni, ami soha eszembe sem jutott. És még senki sem támadt meg csak azért, mert elő volt a fegyverem, ha amúgy sem volt támadó szándéka. Viszont én hittem Jaynek is. A fiú okosnak tűnt nekem, és igaza van, az ilyen helyeken mindig vannak csapdák. És nem a semmiért mondhatja ekkora magabiztossággal az egészet.. Nem tudtam, mit tegyek. Hiszen Makoto kért arra, hogy rakjam el a fegyvert, és neki meg akarom tenni. De itt van ez az egész helyzet, és én egyáltalán nem akarom eltenni. Vezérre pillantottam majd Makotora, majd újra Vezérre, majd nagyot sóhajtottam. Hát jó... A bot nem is az igazi fegyverem. Nélküle is megvagyok, amíg Vezért nem kell elraknom. Így aztán eltettem a pálcámat.
- De szerintem nem jó ötlet eltenni. - motyogtam azért. Viszont Junnak igaza volt abban, hogy az első szinten akkora nagy bajom nem lehet. Pláne nem Vezérrel az oldalamon. Más helyzetben nem engedelmeskedtem volna még neki sem.
Gondolataimat hamarosan szavakkal is bizonyította Jay. Micsoda egy hasznos képesség lehet az övé.
- Jay, nyugi van. - mondtam lebiggyesztett szájjal. - Értjük ám, hogy segíteni akarsz ezzel, és nagyon köszönjük. Közösen akarjuk megmenteni Bavvhust, úgyhogy senki sem megy el. Aki nem akarná azt, az már réges régen elvonult volna. A csapdákra fel lehet készülni ugyan, de elkerülni őket nehéz. Ha tényleg van ott bent valami, amivel meg kell küzdenünk Bacchusért, akkor át kell rajta jutnunk ígyis - úgyis. Nem érdemes olyasmin veszekedni, mint hogy legyen-e nálunk előre fegyver avagy sem. Majd a helyzet hozni fogja, amit kell. Hiszen meddig tart előkotorni abból a nyavalyás invertoryból? Nyuhhmm.. - megráztam a fejem. - Fel a fejjel, egy kicsit több lelkesedést és harci kedvet! Egy csapat vagyunk, és ez így is fog maradni! Mindenki segít mindenkinek, és mindenkinek az a célja, hogy ezt a pontpontpontot megfejtsük és megtaláljuk Bacchust. Úgy érzem, elég erősek vagyunk, elég jók ahhoz, hogy átrágjuk magunkat akármilyen ellenségen. Így hát aztán ne idegeskedjen fölöslegesen senki, az csak mindent elront. Besétálunk oda, és tesszük a dolgunkat, majd elsétálunk és vége. Talán soha többé nem kell ezután egymás pofáját nézegetnünk. Viszont ezalatt az idő alatt elvárnám, hogy tudjon a csapat együttműködni! - vettem egy mély levegőt, majd hátra léptem. Etoo.. Mikor és ki is mondta, hogy én vagyok a hadvezér, akinek szövegelnie kell a nagy csata előtt?? ^^" De akkor is szükségesnek éreztem ezt. Mindenki olyan ellenségesnek és széthúzónak tűnt, és mindemellett unottnak is.
- Mindez rád is vonatkozik ám! - böktem oldalba Tachit. - Bírd ki veszekedés nélkül, kérlek. - sóhajtottam.
Ekkor Kawako befutott a barlangba, én pedig az elsők között mentem utána Vezérrel az oldalamon, magabiztosan. Nincs olyan dolog itt, amivel szemben félnem kell ezekkel a csapattársakkal az oldalamon. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy mellettem vannak. Együtt vagyunk.
A legnagyobb ledöbbenést váltotta ki belőlem, ahogy megpillantottam Bacchus alakját. Egy pillanatra megálltam, és bámultam rá, majd egy ugrással mellette teremtem, és megöleltem.
- Meeeeggg vaaagy! - kiáltottam boldogan. itt végeztünk is, mehetünk haza. Ehrrmm.. Ekkor hallottam meg a sikolyt. Szóval az a gonosz valami tovább ment. És most valaki miatta sikoltozik. Megfogadtam, hogy nem akarok feleslegesen harcolni, beleavatkozni ilyesmibe. Mégis.. A Justice League tagjaként hagynák valakit bajban? De mégsem akarok oda menni. Valahogy mást sem szeretnék, mint hazamenni, beülni a sütiszobába, teletömni magam, majd végignyúlni a díványon, Mégis.. Le kell mennem. Kötelességem. Hisz ha nem teszem, mégis milyen példát mutatok Ozirisznak?
- Aki nem akar lejönni, az kísérje haza Bacchust, nehogy újra bajba kerüljön. A többiek.. akik akarnak, segítsenek. - mondtam még utoljra, majd tétován Jay után indultam. Te jó ég, megint mibe ütöttem a fejszém..

by **Jun** Hétf. Márc. 31 2014, 19:59

Nem szokásom egyet érteni vörösökkel, sőt még csak nem is szívesen teszem, de be kell vallanom magamnak, hogy igaza van. Hiába nem akarok megölni senkit, hogy ha egy fegyverrel állok valaki előtt, nem túl valószínű, hogy túl hitelesnek hatna a mondandóm, sőt talán még félelmet is keltenék benne. Ahogy említettem kézbe vettem az említett Hullám Kristályt, sebzést ugyan nem okoz, de talán elég időt biztosít nekünk, hogy menekülőre fogjuk, vagy mindenki felkészüljön a harcra. Habár kevés esélyt látok arra, hogy ilyen közel a városhoz valami tényleg fenyegető ellenségbe botoljunk. A csapat számomra talán legunszimpatikusabb tagja még ugratni is kezdte Jay-t, amire meglepően furán reagált a fiú. Úgy tűnik tényleg tart valamitől, és egyre inkább kiver a víz a reakciójától.
- Jay, biztos vagy benne, hogy van ott valami veszélyes? - kérdeztem a fiútól aggódó tekintettel miközben a szabad kezem a vállára tettem - Ugyan nem sok esélyt látok rá, de ha tényleg valami olyan vár minket a továbbiakban amit nem fogunk legyűrni, vagy túlerőben támadnak... itt van nálam ez a kristály. Bacchust pedig ha erre van, megmenthetem a képességemmel. - nyugtattam a fiút, habár nem kezdtem el részletezi mire is vagyok képes, főleg nem a többiek előtt. Túlságosan büszke vagyok rá, ahhoz, hogy csak úgy elhíreszteljem milyen titkos fegyver is van a birtokomban. A beszélgetés közben Kawako-chan előre rohant a kis petjével, utána akartam szólni, hogy veszélyes lehet gondolván, az éppen lezajló beszélgetésre, de inkább csak rohantam előre.
- Eh, Fene se gondolta, hogy ilyen gyorsak ezek a mai kislányok. - néztem körbe, a kis copfos után, viszont teljesen szem elől vesztettem. Éppen, hogy kiszúrtam, a fiút akit kerestünk, amikor Jay és Szophie is megrohamozta a srácot. - Egek, piszok nagy szerencséd volt, hogy nem haltál meg. - vágtam a fiú fejéhez a kissé szigorúnak hangzó mondatot, de igazam volt. Talán egy a tízezerhez annak az esélye, hogy valaki túléljen egy ilyet. Indikátor szín ide vagy oda, de még egy vörös halálát sem kívánnám ebben az őrült játékban. De korai még az öröm, a fiút megmentettük, de hamar végigfutott rajtam a hideg ahogyan meghallottam a lányka sikolyát. A többiek felé fordultam, eközben Szophie gyorsan kapcsolt, de talán Jay még gyorsabban.
- Veletek tartok, - léptem a lépcső felé, - viszont nem tudom mennyire leszek a hasznotokra...

by **Tachibana Makoto** Csüt. Ápr. 03 2014, 20:27

Jay-kun a társaság értelmesebbik felébe tartozott, azonban hosszas papolása pont annyira volt szükségszerű, amennyire egy egészséges embernek szüksége van egy sebészre. Érdektelenné vált az arcom már a második mondata után, kis monológja végén pedig fáradt sóhajt hallattam, és úgy néztem rá, mint egy tudatlan kisgyerekre.
- És vajon mi alapján dönti el a képességed, hogy mi veszélyes, és mi nem? Csak nem az alapján, hogy mi ad számodra okot a... félelemre? :] Ami rád veszélyt jelent, az nem feltétlenül fog veszélyt jelenteni ránk is. Ahelyett, hogy játszod a sértett királykisasszonyt és sánta egérként belekötsz egy vadmacskába, inkább használd kicsit az eszed és ne kelts pánikot, okoska - vigyorodtam el fölényesen. A tündérek cseppnyi veszélyt sem jelentettek rám vagy például Szophiera, biztos voltam benne, hogy hasonló a helyzet ezzel is. Ostoba... Kicsi kincsemet leszámítva egyetlen valamirevaló ember se boldogított társaságával, rettentően untam őket, egytől-egyig. Alig vártam, hogy vége legyen ennek a felfordulásnak és megszabadulhassak a csürhétől. Engem Bacchus sem érdekelt, és még Szophie-chan kedvéért se voltam hajlandó együttműködni ezekkel az emberekkel, még a végén értékes élet- és páncélpontokat kéne pazarolnom rájuk, amit Szophie megvédésére is fordíthatnék. Nekem csak az volt a célom, hogy őt és magamat megóvjam, a többiek nyugodtan veszhetnek Rolling Eyes

A lány kérésére néma maradtam, inkább nem fejtettem ki az álláspontom, mert az pont feszültséget keltett volna, és igyekeztem tiszteletben tartani a kérést legalább minimálisan. A saját elveimet nem fogom megborítani miatta, de ezt az apróságot megtehettem. Ellenben mivel Kawako elszaladt, és midőn utánamentünk, hirtelen Bacchussá változott, a küldetésünk okafogyottá vált. Jó is lett volna, ha a kislány sikolya nem töri meg az általános örömöt, amit a viszontlátás okozott a többiekben. Ami engem illet, teljesen közömbösen reagáltam.
- Nem hagylak egyedül, természetesen :] - vágtam Szophie elé, és mivel megmentői szerepben kívánt tetszelegni a csapat, így én is vettem a fáradságot, hogy csuklómról lepattintsam a karkötőmet, és legalább egy kényelmes méretű pajzzsá formáljam, ami esetleg felfoghat pár ütést, ami minket érne. Mármint tündérvirágszálamat és engem :]

by **Ozirisz** Csüt. Ápr. 03 2014, 22:49

Jay baljós előérzete aggasztott, a vízitündéreknél is bejött, és tényleg veszélyre figyelmeztetett minket. Csak akkor is rohantunk előre, egyenesen a csapdába. Jay ismét figyelmeztetett minket, hogy valami nem oké. - Tudom Jay, bár nekem nincs ilyesmi képességem, de akkor is tudom, ha valami nem stimmel. Bár van, hogy én vagyok túl paranoiás, de a túlzott óvatosság sosem árt. De most minden logika azt mondatja, hogy valami sántít...

Aztán csak néztem ki a fejemből, ahogy haladtunk tovább, és Kawako eltűnt, Bacchus pedig megjelent. Valami akkor sincs így rendjén, túl könnyen megtaláltuk, minden harc nélkül, egyszerűen csak belebotlottunk. Ám Kawako sehol sem volt. A logikus felem azt mondta, hogy "áh, biztos csak elugrott a városba bevásárolni" hisz neki valószínűleg ez az egyetlen út a Kezdetek Városába, mivel a kapun nem tud bemenni, és kénytelen erre kerülni. Ám a kevésbé logikus felem viszont szokás szerint paranoiás, és valami rosszat sejtet a hirtelen eltűnése. Gyanús volt, hogy Bacchus "túl könnyen" előkerült, és Kawako pedig "túl könnyen" eltűnt. De akkor még nem adtam hangot ennek az elképzelésemnek, nem akartam elrontani a hirtelen jött örömöt. Ám pár pillanat múlva beigazolódott a paranoia, mintha Kawako sikított volna. Minden bizonnyal egyenesen belesétált a Jay által érzékelt veszélyforrásba.
Aztán többen már megindultak le a lépcsőn, ahol Kawako eltűnt, és ahonnan a sikolyát hallottuk. Veletek tartok én is. Irány Mordor! - mondtam a többieknek, és megindultam lefele a lépcsőn, egyenesen a Végzet hegyének legmélyére, a pokol bugyraiba. Le kell számolnunk Szauronnal, egyszer és mindenkorra. Meg hát furdalta az oldalam a kíváncsiság, hogy merre volt Bacchus egész eddig, és ki volt a fogvatartója. A rejtélyek sosem hagynak nyugodni, és szeretek mindennek a végére járni. A ... rejtélyt kinyomoztuk, de közben eltűnt Bacchus, felbukkant Bacchus, de azt, hogy merre volt egész idáig, az még számomra ismeretlen. Egy nyitott kérdés, amit meg kell válaszolni, és merek fogadni, hogy erre kivételesen nem a 42 a válasz...

by **Argo** Csüt. Ápr. 03 2014, 23:53

Öten indultak lefelé a lépcsőn, Bacchus és Ayani pedig fent maradtak. Ez annyit jelent számukra, hogy a harci körökből kimaradnak. Ha utólag be szeretnének csatlakozni, akkor még az első nagykör alatt írjanak nekem egy PÜ-t, és a sor legvégére kerülve beléphetnek a csatamezőre.

Mikor leértek, egy hatalmas, simára csiszolt falú barlangteremben találjátok magatokat. A földön vörös, aranydíszítéses szőnyeg vár titeket, a falon kék lánggal égnek a fáklyák. A látszat viszont csal, hisz nem egy boss termébe érkeztetek.
A szőnyeg túlsó felén, a terem másik végében két alakot vehettek észre; egy fehér, szakadt pólót és hasonló divatú farmert hordó, igen eszelős tekintetű, szőke hajába némi piros tincseket viselő férfit. Vigyorából szinte kirí feltűnően nagy szemfoga, hosszú, éles körmei alól pedig már lassan csordogálnak ki a vörös pixeldarabkák. Karmai között ugyanis Kawako nyakát szorongatja, szemmel láthatólag nem kis erővel. A lányka már sikítani sem tud, hisz levegő nélkül ezt elég nehéz megtenni.
Azt viszont akárki észreveheti, hogy Kawako indikátora zöldből sárgává változott és megjelent a << Kawako >> felirat alatta, mellette a fojtogatóé lila, a neve pedig << Tray, a Betolakodó >>.
-He...? -fintorodik el a férfi és néz felétek, mikor észleli a jelenléteteket. Eszelős, őrült vigyora csak egy pillanatra tűnik el, majd ismét visszatér. Csak egy kis piros kéne még rá, meg fehér alapozó, zöld haj, és tiszta Joker >.>
-No lám, megjött a felmentő sereg \o/ -kezeit csak szmájli képében emeli fel, de Kawako nyakának szorításán enyhít kissé. A lány végre levegőhöz jut. -De kissé elkéstetek. És bocsássatok meg, de igencsak elfoglalt vagyok, mint látjátok. KURO!
Eget rengető kiáltásának hatására a fekete szárnyú, furcsa "angyal" is megjelenik egy sötét árnyékból. Indikátora neki is lila, mint gazdájának.
-Intézd el őket, amíg én elintézem ezt az idegesítő mitugrászt. -veti oda neki foghegyről a férfi, és ismét szorítani kezdi a lány nyakát. Kawako kitátja a száját, hogy levegőhöz jusson, míg Kuro lassú léptekkel megindul felétek.

---

Adatok:

(1/3)

Tray Élet full
Kuro Élet full

Kawako Élet full

Szophie Élet: 150/150, páncél: 40/40
OziriszÉlet: 90/90, páncél: 33/33
JunÉlet: 70/70, páncél: 30/30
Jay Élet: 60/60, páncél: 26/26
Tachi Élet: 100/100, páncél: 95/95

Egy kis rendhagyó csata. Az első nagykörre (amíg nem jön mindenki legalább 1-szer) kérem szépen a 250 szót, utána elég lesz 100 is, de kazamata-rendszerhez hasonlóan szigorúan (ezt még úgyis jelzem külön is).
És ezzel együtt eljutottunk oda, hogy kétféle vége lehet a küldetésnek! Hogy melyiket sikerül elérnetek, azon múlik, hogy sikerül taktikáznotok, és mennyire vagytok szerencsések. \o/

by **Szophie** Szomb. Ápr. 05 2014, 18:18

Hát.. Szerencsére vagy sem, szinte senki nem figyelt oda a szent beszédemre. Pedig.. Pedig szerintem tényleg egy kicsit össze kéne fognunk, vagy valami. Ha harcolni kell.. Mármint ha komoly harcba kell bocsátkoznunk, akkor.. Velük semmire sem fogok menni. Eleddig szinte mindig megvolt bennem egyfajta biztonság érzet a társaimmal kapcsolatban. Minden nehezebb összeütközésben biztosan tudtam, hogy számíthatok rájuk. Igen, még a legelső boss harcomon, amikor szinte senkit sem ismertem, akkor is jobban éreztem a bizalmat a csapat iránt, mint most. Állíthatom, siralmas a helyzetünk. Vagy csak rám tört rám ez a fajta érzés? Mondjuk elnézve Junt meg Jayt meg Oziriszt.. Megráztam a fejem. Engem senki sem tagadott ki! Igenis rendes része vagyok a csapatnak és figyelnek rám! Amúgy is.. Talán a legerősebb vagyok közöttük. Na jó.. szóval ebben nem vagyok teljesen azért biztos.. De.. Hasznos azért csak vagyok.. De akkor miért nem mozdítja senki még a füle botját sem?
Nagyot sóhajtottam. Mintha ott sem lennék.>.> Mert egyértelműen nem vagyok. Hirtelen szellemmé váltam, és hát azok nem léteznek. Így aztán ki figyel egy szellemre? Ki figyel olyasmire, ami nincs? Rolling Eyes

Tényleg semmi kedvem harcolni. Örültem, hogy Bacchus megvan, és a mögöttem loholó társaságot elnézve reméltem, hogy Ayani nem hagyja magára a fiút. Lehet, jobb lenne visszafordulni.... Egy szellem visszavonulóját úgy sem veszi észre senki.
Ám ekkor meg kellett pillantanom Kawakot. Hiába fogadtam meg, hogy nem harcolok, mégis azt akarom, hogy a lánynak ne essen baja. Ehhez pedig perpillanat ki kell szabadítanom őt a... motoros fickó karjaiból. Most mondjátok, hogy nem olyan, mint egy motoros! Már csak bőrkabát és ujjatlan kesztyű kellenes rá. Nahh már most.. Kawako indikátora narancssárga színt öltött, amiből most nem tudtam mit levonni.. Talán ő egy pet? O.o Aztán.. aztán ott van az a lila... Izéé.. ez mi?!
- Mi a fenéért lila?! - hunyorítottam. Ez mi? Van valami köze talán ennek ahhoz, hogy Kawako egy pet? Mármint talán egy pet._. Most akkor mi van?! Egy petet nem tudok megmenteni a gazdájától..
- Na jó.. szerintetek most Kawako ennek a fickónak a petje? - kérdeztem újra, kissé félredöntött fejjel. - Mert akkor asszem nincs kis megmenteni.. - Ekkor meg egy angyalszárnyas figura jelent meg.. Hát mi ez itt?! Vajon odahaza belázasodtam, és ezek most lázálmok? Áhh.. nem. Ebben a játékban semmin sem szabad meglepődni. Ám ez akkor is fura.>.>
De miért akarja elintézni a saját petjét az a férfi?! És Kawako miért pet ember, mint Vezér? És... @.@ Asszem, kiakadt az agyam. Végleg. Inkább csak nem erőltetem a fejem. Inkább csak.. Teszem, amihez értek. Támadok.
De ahhoz sem értek._. És amúgy is, ezzel a csapattal nem fogok csak úgy harcba bocsátkozni. Hol van Kappa?
- Figyuuuu... Kawako a peted? - próbáltam a csávó mellé menni teljesen tiszta szándékkal természetesen. - Mert akkor mi nem is zavarunk. Itt sem vagyunk.^^ - egy petért semmi értelme sincs, hogy küzdjek. - De izéé.. Nem tudod, mi vagy ki, vagy hogy volt az a férfi, aki azt mondta, hogy a csaj apja? Mert ha ő pet, akkor nem mondhatta, és ez az egész.. - megráztam a fejem. - Érthetetlen. - Mindeközben próbáltam nem foglalkozni az angyalszárnyas nővel. Nekem ő olyan.. furcsa volt. Nem tetszett.>.> De a fiúban láttam lehetőséget arra, hogy értelmesen beszélgessünk.^^ Még úgyis, hogy Kawakot fojtogatta közben.___.

Ha a motoros srác úgy dönt, hogy rám támad, akkor természetesen mi is azonnal támadunk Vezérrel, mint ahogy akármilyen gyanús mozdulatára így reagálunk, és ha nem mondd semmit, akkor is. Ha közben az angyal csaj zavar meg minket, akkor őt támadjuk. Ha a motorosom válaszolgat nekem, akkor természetesen meghallgatom.^^ És így ha barátságosan viselkedik velem, akkor nem támadunk.
/Nemzetközi erőszakmentes Szophie nap, avagy oldj meg mindent tárgyalással./

by **Szophie** Szomb. Ápr. 05 2014, 18:20

1. kocka Szo, 2. Vezér.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Ápr. 05 2014, 18:20

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] A. R. kappája - Page 5 4766612103_86ee832108_s

[Küldetés] A. R. kappája - Page 5 4767251444_0f76bf2817_s

by **Argo** Szomb. Ápr. 05 2014, 22:11

Tray a füle botját sem mozdítja, eleinte. Végül csak-csak feléd néz, Szophie, arcán az félőrült vigyorral.
-Ne... közelíts! -sziszegi, mint egy kígyó. Nem, ez nem csak metafóra... tényleg mintha sziszegne kissé. -Hülye liba. Miért akarnám megölni a saját petem?
Azzal tovább szorongatja Kawako nyakát, miközben Kuro hozzátok ugrik, és egy hatalmas léklökettel, amit fekete szárnyával csap, messzire sodorja a farkas-lány párost.

Adatok:

(1/3)

Tray Élet full
Kuro -7 élet (zöld)

Kawako Élet full

Szophie Élet: 150/150, páncél: 25/40
Ozirisz Élet: 90/90, páncél: 33/33
Jun Élet: 70/70, páncél: 30/30
Jay Élet: 60/60, páncél: 26/26
Tachi Élet: 100/100, páncél: 95/95
Ayani Élet: 195/195, páncél: 30/30

by **Ozirisz** Vas. Ápr. 06 2014, 23:20

A lépcső alján már várt is minket az ellenség, Tray, aki Kawako nyakát szorongatja, és egy elég érdekes angyalszerű lény. Csak nem Lucifer, a bukott angyal? :roll:Anyám borogass, szép kis társaság. Ami viszont nem fér a fejembe, hogy Kawako indikátora miért lett sárga? Szophie elméletét, miszerint egy pet, nem tartom valószínűnek. Petek nem igazán szoktak eltávolodni az idomárjuktól, és harcolni vagy képességet aktiválni sem képesek parancs nélkül, legalábbis Ai Hane és Himeko példájából kiindulva logikus. Tehát, ha Kawako pet lenne, akkor nem tudta volna elteleportálni Bacchust a vízitündérek csapása elől. Nem hinném, hogy ha ez a Tray lenne a gazdája, ott lett volna a közelben akkor. Valaki magasabb szintű észrevette volna a grátisz "csapattagokat". És a másik pedig, ha tényleg pet lenne, miért akarná bántani, vagy megölni? :roll:A petek csak úgy nem potyognak az égből, egy valamirevaló idomár pedig ragaszkodik a petjéhez, és nem bántja... Bár ha Tray előző petje Szméagol volt, akkor logikus ez az elmélet is. Cúnya Szméagol. Gonosz Szméagol, mindig cak szompolyog, elceni a drágaszágot és tovaszompolyog... Lelki szemeim előtt már látom ahogy Gollam halál nyugodtan rámolja Tray inventoryját és egy csigamintás gyűrűvel elszompolyog....
Felettébb érdekes elméleteket gyártok most is, mint mindig, de állítólag ez egy velem született adottság Cool

Ahogy elnézem, Szophienak kell még fejlesztenie a diplomácia jártasságát, legalábbis sem értelmes választ nem kaptunk, és a "jól van, ez a ti dolgotok, mi már itt sem vagyunk" stratégia sem nyert hangszórót. Bár a hangszóróból is most a "Mennyből az angyal lejött hozzátok" szólna, a hatásos belibbenése után biztosan. Már csak egy karácsonyfa hiányzik innen, a hangulatvilágításról gondoskodnak a villódzó kék fáklyák, de túl egyszínű. Kell még a fa, meg az égősor, meg minden. No de mindegy, ha már a harc megkezdődött, akkor megkezdődött, és hát ha már itt vagyok, akkor én is kiveszem a részem belőle. Megmarkoltam a kardom, és kis nekifutással rátámadtam az angyalra, és remélhetőleg én találom el őt, és nem ő kezd el megint szárnyalni, mert ő elszáll magától, én meg a huzattól a következő falig, ami hát nem kellemes...

// támadom Kurot
EDIT: luft...

by **Kayaba Akihiko** Vas. Ápr. 06 2014, 23:20

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] A. R. kappája - Page 5 4767250438_224285ea8b_s

by **Argo** Hétf. Ápr. 07 2014, 11:57

Ozirisz megmozdulása után Kuro eddig érzelemmentes arca diadalmas mosolyt vesz magára. Letáborozik Tray és Kawako előtt, mint valami strázsa, és megismétli szárnymozdulatát, miután kecsesen kitért a kard elől.

Adatok:

(1/3)

Tray Élet full
Kuro -7 élet (zöld)

Kawako Élet full (kezd fuldoklani)

Szophie Élet: 150/150, páncél: 25/40
Ozirisz Élet: 90/90, páncél: 18/33
Jun Élet: 70/70, páncél: 30/30
Jay Élet: 60/60, páncél: 26/26
Tachi Élet: 100/100, páncél: 95/95
Ayani Élet: 195/195, páncél: 30/30

by **Jun** Hétf. Ápr. 07 2014, 16:15

Jó ötletnek bizonyult az, hogy kövessük a lánykát a fura sötét járatba, megtaláltuk Bacchust, és úgy látszik jól van. Viszont Kawako eltűnt, majd jött az a rettenetes, keserves kiáltás. A szedett vetett kis csapatunk egy-két tag kivételével el is indult azonnal a hang forrását kutatni, és hamarosan szembe is találhattuk magunkat egy különös férfival aki kezei között szorongatja a mi kis barátunkat. Ledöbbent arccal figyelem az eseményeket, a férfi hamar észrevett minket és egyfajta intéssel köszöntött is, eszelős vigyorral az arcán. Mintha valami rossz horrorfilmbe csöppentem volna. Sőt mindig ugyanígy érzem amikor egy hasonló helyzetbe kerülök. Miért kellett ennek így történnie? A lány meg mi rosszat tett, hogy ezt érdemli?
- Semmi pánik, pillanatok alatt kiszedem a kezei közül Kawako-chant! - mondtam, kissé megnyugodva, hogy a spec képességem mennyire sokoldalú és gondolván, ha használom egy pillanat alatt mellettünk tudhatom a lányt biztonságban, távol attól a férfitól. Viszont nem így történt, sőt jobban mondva semmi sem történt. - he?! Nem tudom használni a képességem..!- motyogtam, alig hallhatóan, a fejem csak kapkodtam jobbra balra, a szobát vizsgálva. Lehetséges, hogy ez a képességblokkolásos dolog egy területi adottság? Vagy van itt valami ami akadályozza, hogy használhassam?
- Bárhogy is, nem szabad ezen leblokkolnunk, ki kell szednünk a pasi kezéből a lányt... - beszéd közben végigsimítottam metamorphon, és egy kaszává változtattam. - Elvileg ha levágom a férfi kezeit, a lányt megmenthetem ugye? - hátracsaptam a kaszát, és a Kuro nevezetű valamit messziiről kikerülve, rohamoztam meg a férfit, majd egy jól irányzott vágással, úgy, hogy lehetőleg a lánynak ne essen baja próbáltam lenyesni a karjait. Ha a férfi emberi pajzsként akarná használni a lányt azonnal hátrálok és inkább a másik ellenfélre célzok.

by Ajánlott tartalom