[Küldetés] A. R. kappája

Résztvevők:

• Bacchus
  
• Szophie
  
• Ozirisz
  
• Jay
  
• Jun
  
• Kusumi Ayani
  
• Tachibana Makoto
  

--------------------------------

Szokás szerint verőfényes napsütés, meleg idő vár titeket reggel, csupán a néha felébredő, csípős szél emlékeztet rá titeket, hogy lassan itt az ősz.
Embere válogatja, mi viszi vagy fújja a hozzá legközelebb eső hirdetőtáblához a Kezdetek Városában, mindenesetre ki-ki érdekesnek vagy furcsának találhatja a kiszögelést.


Mikor megérintitek a küldetést, további leírásban vagy ilyesmiben reménykedve, csupán egy koordinátát kaptok, ami a térkép szerint a Kezdetek Erdejének szélén, egy patak partjára vezet.
Mikor odaértek a patak egy, még erdősebb részéhez, eleinte nem láttok semmit. A víz ellenben egy fiatal lány nevetésének hangjait hozza felétek, nosza, talán kicsit feljebb kéne sétálni, megnézni, mi lehet az.
Pár bokor múlva meg is látjátok a hang forrását, aki örömtelien kacagva játszik a vízben úszkáló halakkal.


A legkisebb zajra is felétek fordul, a nevetés elhal és töprengőn végigmér titeket. Alig pár másodperc múlva felderül az arca és közelebb merészkedik hozzátok, majd köszönésképp meghajol előttetek, mintha már régóta várt volna rátok.

----------------------------------

A szokásos ismerkedős, bemelegítős kör. A lánytól akármit is kérdeztek, nem fog válaszolni, csak néz kérdőn rátok, mintha nem értené, mit karattyoltok neki.
Minimum határ a szokásos 250 szó.
Határidő: Egyenlőre 1 hét/kör
Sorrend: Nincs

*hork*....*hork*...*hork*...*felébred*
Hát, ez is egy hülye éjszaka volt...álmodtam én már mindenfélét, de ez most mindenen felültett. Repkedtem, verekedtem, menekültem, ki tudja még mi a fene volt benne. Na mindegy, ideje ébredni. Bár Chan nincs most mellettem, mert épp egy küldire ment el és még nem érkezett vissza, de azért lemegyek a főtérre sütizni egyet, valahova. Úgyis van elég aranyam, úgyhogy most dőzs van. Gondoltam, azért érdemes lenne egy küldit is felvennem, megcsinálni, szóval elindultam a híres-neves hirdetőtábla felé. Melegnek meleg volt odakint, de néha meglegyintett egy kellemetlen szellő. Tényleg, lassan szeptember van, mindjárt itt az ősz...
A hirdetőtáblán sok küldi nem volt, egy viszont felkeltette a kiváncsiságom: a küldinek nagyon sejtetős neve volt:
" ... "
Azta. Rákoppintottam további részletekért, de semmi, nuku, csak egy koordináta a térképen, ami nem messze attól a mezőtől van, ahol előszőr találkoztam újra Channal.
Na, egye kutya, meglátogatjuk a helyet, háthogyha valami érdekes sül ki belőle.
Elbandukoltam hát a kért pont irányába, időközben leölve pár disznaját, hogy mégse legyen felesleges a kinti mozgás. Már majdnem ott voltam, de nem láttam semmit, ami küldire mutatna, viszont nevetést hallottam, a távolban. Nosza, indulás a hang irányába! Meg is történt, egy kék hajú, kékruhás kb. 12-14 évesnek tűnő fiatal lány játszott a vízben lubickoló uszukkal.
Előrébb léptem és az egyik bokrot véletlenül megérintettem, mire azonnal felém fordult nagy komoran. Jó alaposan megnézett, már lassan kezdtem zavarban érezni magam miatta, de kis idő múlva már mosolyogva közeledett felém. Mikor odaért hozzám, meghajolt, én pedig hasonlóképp tettem, bár inkább csak a fejemet biccentettem meg. Vajon várt rám, vagy miért jött ide? Senki mást nem láttam még körülöttem, így szóba elegyedtem a kislánnyal:
-Szia! Ne haragudj, hogy megkérdezem, de nem tudsz valamit a közelben lévő küldetésről?
-"..."
-Öhm...-néztem magam elé tanácstalanul, mert se válasz, se semmi, csak az a fura nézés, hogy nem érti. Most tényleg nem érti, vagy csak nem tud beszélni?
-Öhm.. -kezdtem bele megint - Nem értesz esetleg, vagy valami más probléma van..? - érdeklődtem meg, mire végre választ kaptam rá, idézem is:
-"..."
Vagyis nem. Nem kaptam.. Viszont már kezdem érteni, miért ez volt a külditáblán kiírva. Próbáltam más nyelven is szólni hozzá, de egyikre se reagált, mutogatni meg nem kezdtem el valamiért. Csak egyet integettem neki, hátha felfigyel rá.

Keresztül kasul bejártam a második szint legnagyobb városát, küldetés után kutatva, mind sikertelenül. Pedig végre elszántam, magam egy újabb komoly megmérettetésre erre tessék... Sehol semmi. Az alantas munka megmaradt, senki sem akarja elvégezni őket. Én pedig végképp nem fogom, a hozzám hasonló született szépségeknek nem az a feladatuk, hogy port töröljenek, vagy pincékből űzzenek ki patkányokat. Én egy komoly harcos vagyok, komoly jövővel. Tehetségem pedig páratlan...na és a szerénység... minden jel arra mutat, hogy  komoly küldetést kell találjak. De ha itt nincs semmi akkor majd máshol. Magasabb szintekre nem igen merészkednék még, a páncélzatom nem a legtökéletesebb erre a célra, de az hiszem, az első szinten több helyre is ki szokták aggatni a feladatok plakátjait. A teleporthoz siettem, és utam a Kezdetek városába vezetett. A főtéren állva, több száz embert látni, mindenfelé. Olyan rég jártam itt, hogy már arról is megfeledkeztem milyen az itteni élet. Sokkal nyüzsgőbb mint a kettes szint üres városa. Minden sarokban játékosok, minden bolt nyitva, az általam annyira imádott cukrászda pedig továbbra is sikeres. De cseppet sem bántam meg, hogy elköltöztem innen. Gyorsan rábukkantam a hirdetőtáblára, és máris a feladatokat nézegettem, egy kettő tetszett. Pont nekem valók. De akaratlanul is a szemem odatévedt egy különös felkérésen. A tartalma pedig csak egy koordinátát takart semmi többet. Széles mosoly húzódott az arcomon. Valami azt súgja ez jól fizet. Elfogadtam a feladatot, és elindultam a megadott koordináták alapján a megadott helyre. Már messziről látni lehetett, egy rikító kék kabátkát, amit egy kislány viselt. Nincs egyedül, valakivel épp játszik. Vagy beszélget... közelebb sétáltam és egy régi ismerőst köszönthettem a lányka játszótársának személyében.
- Szia Jay :3 - köszöntöttem a régi barátot, elég régen láttam utoljára. - Rég találkoztunk, hogy megy a sorod az onsen kalandunk óta? - kérdeztem tőle majd eszembe jutott, hogy van itt egy lány is akit teljesen figyelmen kívül hagytam.
- Apropó ki ez a kis hölgy? Csak nem... - néztem rá kérdőn - ...megcsalod Chant? - lepődtem meg és a kislányra néztem. - nem tudtam, hogy a nálad sokkal fiatalabbakra buksz. - kicsit aggasztott, hogy a kislány nem szólal meg, talán a kis viccemmel ráhibáztam volna valamire?

/ Szegény Chan, egy aranyos fiatal kislány elrabolja tőle Jayt     /

Szokás szerint most is a Kezdetek Városában járkálok. Sokan különcnek tarthatnak, hisz 13. szintűként ezen a szinten töltöm a legtöbb időmet. Sajnos azonban a mai nap nem volt olyan kellemes, mint a nyár napjai. A programozott hűs levegő csípte a bőrömet. Végül is én tehetek róla, hogy ilyen gyéren öltözködök, de hát már nagyon régóta ilyen viseletbe öltözködök. Bár pár mocskos szavakkal illettek, nem is figyeltem rá. Nem volt semmi hátsó szándékom ilyen öltözékkel. Senkinek nem akartam imponálni, vagy csak mutogatni magam. Egyszerűen ez volt kényelemes. Bár azért az erősebb szélfúvásokkal néha meggyűlt a bajom… Betértem egy fogadóba végül.
- Forrócsokoládét legyen szíves. – szólok a pultosnak.
Leültem az egyik asztalkához, és lazítani kezdtem. Tűzrózsa odakuporodott mellém, majd hozták is a forró csokit. Az ablakkal szemben ültem, így kiláthattam rajta pontosan hirdetőtáblákra. Innen is látni lehetett a szövegeket, mert nem volt olyan messze, így tanulmányozhattam őket. Az italomat iszogatva azonban feltűnt valami. Mindössze 3 jel szerepelt az egyik táblán. „…” ez állt rajta. Kicsit felkeltette az érdeklődésemet. Fránya kíváncsiság. Gyors megittam a maradékot, majd fizettem, és szaladtam elvállalni a küldetést. Egy koordinátát kaptam, amely ismert lakhelyemül szolgáló Kezdetek Erdejébe vezetett. Már 3-an voltak előttem. Úgy tűnt, azonban hogy a 3. személy nem ért egy mukkot sem, így úgy vélem ő lesz a küldiadó. Mivel úgy tűnt nem érti a beszédünket, így új stratégiára váltok. Kesztyűmmel a földbe 3 „.”-ot. Ha ez sem elég, hát jön a B terv. Előhozom az üzenetküldést, és leírom a küldi koordinátáit, hátha ez már segít, hisz mindenki láthatja mit írok.

Kegyetlenül telt az idő a játékban, jelezve, hogy egyre öregszünk, mind idebent, mind odakint. A nyár lassan őszbe fordult, és bár még ragyogó zölden hirdette koronáját az erdő, a hajnalok már hűvösek voltak, a délelőttök borongósan teltek, és bizony elkelt a pulóver is néha napján.
- Mit szólnál hozzá, ha ma a 7. szinten látogatnánk meg a mobokar? - érdeklődött farkasom, megtörve az álmos csendet, mely reggelemet jellemezte.
- Mára valami mást terveztem. - válaszoltam hatalmas ásítást követve.
Belenyugvóan bólintott, és tovább rágcsálta a neki szánt nagy darab húst.
Mostanában nem akadékoskodott, tudta, hogy nekem is eltökélt célommá vált az, hogy fejlődjek, így már sokkal ritkábban lopom a napot. Azóta nem is veszekedik velem.. Bár meg kell hagyni, a beszélgetéseink száma és ideje sem nőtt meg túlzottan.

A küldetés táblához léptem, szememmel végigfutottam a lehetőségeket.
- Szóval ez a terv. - hallatszott farkasom hangja. Nem válaszoltam, csak gyorsan ráböktem egy érdekesnek tűnőre. Semmilyen információ nem volt ott, csak egy koordináta. Érdekes játéknak tűnik..
A megadott helyszín felé trappoltam, bár nem siettem különösképpen. Volt egy olyan érzésem, hogy nem egyedül az én érdeklődésemet keltette fel a dolog, és elsőnek odaérni valahová nem olyan jó. És mégis mit zavarjon engem az, hogy utolsó vagyok, vagy esetleg hogy rám várnak?
Hamarosan egy kisebb csoport tűnt fel egy kis patak környékén. Messziről felismertem a tűzparipát, és gazdáját. Ez épp elég ok lenne arra, hogy visszaforduljak, ám az mégis gyávaságnak hatna, így inkább közelebb lépkedtem a csoporthoz.
- Hali! - köszöntem vidáman, majd egy gyors megvető pillantást intéztem az idomár lány felé. Talán ő volt az első a játékban, aki ilyen szinten megsértett, és ő volt az egyetlen, akit nem bírtam. Bugyuta hősködő nőszemély..
Ott volt még az a kislány, akivel legutóbb azon a fura helyen futottam össze, amikor az ellen a fűrész fejű ellen harcoltunk, és egy ismeretlen szemüveges srác, meg kék ruhás lány. Nekik gyorsan bemutatkoztam.
- A nevem Szophie, ő itt a farkasom, Vezér, örvendek. - biccentettem. - Gondolom ti is a pont-pont-pont miatt vagytok itt.^^ - mosolyodtam el. - Mert én az miatt, ígéretes játéknak tűnik. - nevetgéltem. Mindig az a dolog a legcsábítóbb, amiről nem tudunk semmit. Ezt az itt összegyűlt tömeg is bizonyítja. És nagyon úgy tűnt, még nem érkezett meg mindenki.. Ugyanis a küldetés adónkat még sehol sem láttam.

/A lánynak van indikátora?/

Résztvevők:

• Bacchus
  
• Szophie
  
• Ozirisz
  
• Jay
  
• Jun
  
• Kusumi Ayani
  
• Tachibana Makoto
  

--------------------------------

A fura lány mindenkit örömteli mosollyal és integetéssel köszönt, de ezen kívül nem tudtok semmit se kihúzni belőle. Néha kiad egy-egy kérdő "aaaa" hangot, ám a további perceket inkább némaságban tölti.
Miközben egymással beszélgettek, ismerkedtek, a lány alaposan megnéz mindenkit, még körbe is jár titeket, mintha ufók lennétek, vagy legalábbis valami más bolygóról érkezettek. Nem figyel arra, amit mondtok neki, sőt, talán nem is érti, ez egyenlőre még nem teljesen biztos. Tűzrózsa és Vezér után különösképpen érdeklődik, ha a gazdájuk és állataik engedik, még meg is próbálja simogatni őket. Annyi bizonyos, hogy rendre visszatér Jay mellé és belekarol, talán azért, mert ő érkezett elsőnek.
Akár a küldetés lényegén tanakodtok, akár nem, egyszer csak hatalmas robajt hallotok az erdő mélyének irányából, majd egy seregnyi madár száll fel a lombok közül nagy-nagy zajongás közepette, pont, mint a filmekben ilyenkor. A lány arcára mintha félelem költözne és megszorítja Jay karját.
-Aa, aa! Aaaaa! -mondja, majd elengedi a fiút és szaladni kezd a hang irányába, mintha nagyon aggódna valamiért.

Ha utána szaladtok, Jay-t furcsa érzés kerítheti hatalmába, mintha baj közelítene felétek.

----------------------------------

Egy újabb szabad kör, kicsit felkeltve a kíváncsiságot.
Sorrend: nincs
Határidő: Szeptember 15. előtt nem lesz lehetséges új poszt tőlem, így bőven van időtök, kivételesen
Szólimit: 250 szó, és senkinek nincs elmaradása \o/

Elég sokan érkeztek meg a küldetésre, melyről még mindig semmit sem tudunk. Ha jól számoltam, már pedig jól számoltam, velem együtt heten vagyunk, plusz ez a lány, aki még mindig nem hajlandó egy szót sem szólni. Mondjuk lehet, nem is tud. Az viszont már egyértelmű, hogy hangot tud kiadni magából, sokat "Aaaa"-zik.
Jun érkezésekor köszöntöttem őt, elmeséltem röviden, hogy mi volt velem az elmúlt időben, viszont mikor azt kérdezi, megcsalom-e Chant ezzel a lánnyal, eléggé felkapom a vizet.
- Méghogy megcsalni? Jun, komolyan ezt nézed ki belőlem? Sose tennék ilyet. És nem, nem a sokkal fiatalabbakra bukok, nem vagyok pedofil ><* - habár szavaim Jun szemében tuti nem érnek sokat, mert a lány folyamatosan visszajár hozzám és belémkarol, isten se tudja, miért.
Szophie farkasa gyönyörű volt, már majdhogynem elindult a kezem, hogy megsimogassam, de próbáltam visszafogni magam, még nem is ismerem őket. Bemutatkozása után mindenesetre én is bemutatkoztam:
- Én Jay vagyok, és igen, a pöttypöttypötty küldire jöttem én is :)Bár ahogy látom, rajtunk és ezen a lányon kívűl nincs itt senki és semmi... - elmélkedem.
Bacchus köszönésére rábiccentek, és röviden köszönök.
Ozirisz Kyuubi említésére elnevetem magam és válaszolok is:
- Nem, a Kyuubi most teázgat a nyolcfarkúval, mert úgy döntöttek, hogy nem jönnek velünk. Pedig elhívtuk őket, csakhát.... - vigyorgok.
- Köszi, én megvagyok. És te? - érdeklődöm.
Megpróbáltam mindenesetre mindenkivel szóba elegyedni, de túlságosan hosszú ideig beszélgetni nem sikerült senkivel sem, mert egy iszonyatos robaj, kisebb rengés ~vagy csak beképzeltem?~ az erdő mélyéről, plusz a karomnak egy erőteljes szorítása elveszi a figyelmemet: valami nagy dolog történt odabent a mélyben. Kékecske arcára mellettem a rémület, az ijedtség és a félelem keverékét láttam kiülni, rövidesen pedig egyenest elrohant a robaj felé.
Én is indultam volna, kérdezve a többieket, hogy velem tartanak-e, mikor mint a villámcsapás jött az érzés: vigyázz.
- Óvatosan fiúk és lányok, mindenki figyeljen oda, hova lép, merre néz, mit csinál... valami odabent nagyon nincs rendben. Ha van valakinek keresése, vagy észlelése, érdemes lenne körbenéznie gyors vele. És lehet, hogy nem kellene követni a lányt, sőt mi több, lehet, hogy el kellene innen tűnnünk, de nagyon gyorsan. Ki mit mond? - kérdezem, miközben egyre erősödik az érzés: menekülj!
Ugrásra és menekülésre készen állva várom a többiek válaszát...

Alig, hogy megérkeztem néhány másik személybe is érkezett, volt köztük ismerős és kevésbé ismerős. Akikkel először találkoztam illedelmesen bemutatkoztam, széles mosollyal az arcomon
- Üdv én Jun vagyok. Pillanatnyilag Jay lelkiismerete. - kuncogtam. Főleg azok után, hogy Jay milyen kis szégyenlősen próbálja tagadni rejtett vágyait a kislány láttán aki aranyosan átkarolja, megfogja a kezét, időnként játszik a petekkel, stb... Eddig heten érkeztünk meg a kislánnyal együtt. Legalábbis ha jól számolom, de a küldetés részleteiről semmi hír, egy felugró ablak, semmi. Milyen unalmas. Léptem közel Vezérhez, akit próbál éppen a kislány simogatni.
- Rég találkoztunk, remélem ezúttal nem lesznek pókok amiktől tartanod kellene. - mosolyogtam fel a lányra, sok szép közös emlékünk van, annak ellenére, hogy nem is ismerjük egymást igazán. Közben a esőkabátos lány példáját követve nyújtom a farkas felé a kezem. Az erdő békés és csendes hangulatát pillanatok alatt szerte foszlatta egy hatalmas robbanás, vagy durranás, vagy Isten tudja minek a hangja. Szinte már vetődtem volna hátra egy bokor irányába, amikor ijedt szinte sírós hangon nyögdécsel a kislány. Felálltam, leporoltam a ruhám és elindultam, hogy megnyugtassam szegényt ha már más eddig nem tette, de mielőtt odaértem volna rémült arccal felém pillantott. Teljesen kiráz a hideg, mintha egy rossz horrorfilmbe csöppentünk volna...újra!
- Semmi baj, - nyúltam felé, ő pedig ismét hangokat adott ki és elrohant egyenesen a sűrű erdőbe. - Hé várj meg! - kiáltottam utána és követtem, remélhetőleg nem magasabb a gyorsasági szintje az enyémnél és utolérem mielőtt még bajba keveredik. Jay valamibe belekezdett, de nem vártam meg mit akar mondani, most sokkal fontosabb, hogy Isteni erőm bevetve megmentsek egy ártatlant és bebizonyítsam, igenis egy hős vagyok.

Hát mit ne mondjak szép számmal összegyűltünk. A kis csipet-csapat közül azonban csak néhányat ismertem. Pontosabban csak 1 személyt, azonban úgy tűnt az a személy nem volt olyan boldog attól, hogy viszont lát. Szophieval igaz nem sikerült múltkori közös küldink olyan jól, mégis úgy hittem nem fog ilyen sokáig pikkelni rám, de úgy tűnik mégis. A minket fogadó lány azonban semmire sem reagált. Néha-néha megszólalt, de semmi értelmeset. A kis sétálgatása nem zavart, hisz úgy gondoltam, vagy nagyon régen emberekkel, vagy valamilyen fogyatékkal rendelkezik, esetleg csak szórakozik velünk, mindenesetre barátságosan viselkedik, szóval, míg nem támad ránk, én is hasonlóan viselkedek vele… persze picivel intelligensebben próbálok. Miközben a lány Tűzrózsát simogatta a többiek felé fordultam.
- Üdv mindenki. Kusumi Ayani vagyok. Állatidomár és a 13. szinten járok. Petem Tűzrózsa. Általában fő feladatom a healer post betöltése, szóval, ha most is szükség lesz, rá akkor megteszek minden tőlem telhetőt. Reméljük nem lesz semmi gond mostanában.
Szinte végszóra jött egy nagy robaj. komolyan mondom a sors fintora, hogy meghazudtolja azt, amit mondok. Petemre pillantok, ő meg visszanéz rám.
- Gyerünk Tűzrózsa! – szólok neki.
Szinte kirobbantunk, és egymás mellett futottunk a hang irányába. Logika szerint a küldiadónak nevezhető lány már megindult felé, és éppen ezért indultam el én is arra. Nem tudom milyen gyors a lány, de ha gyorsabb vagyok nála, akkor odaszólok neki, hogy ugorjon fel Tűzrózsára, hogy gyorsabban tudjon ő is haladni, ámha nem érti, akkor mellette maradva haladunk tovább. Kíváncsi vagyok, hogy mi adta ki a hangot, mivel eddig nem nagyon hallottam ilyeneket, pedig jó ideje itt élek a Kezdetek Erdeében.

Résztvevők:

• Bacchus
  
• Szophie
  
• Ozirisz
  
• Jay
  
• Jun
  
• Kusumi Ayani
  
• Tachibana Makoto
  

--------------------------------

A lány csak rohan, Jay pedig egyre inkább érzi, hogy valami nagyon nem oké abban az irányban, amerre tartotok. Kékhajú néma társatok viszont semmiért sem állna meg, és kisvártatva el is tűnik egy nagyobb bokorcsoport mögött.
Innentől picit felgyorsulnak az események. Ugyanis mikor a társaság követné a lányt a bokrokon keresztül, a két idomárt, Kusumi Ayani-t és Szophie-t, majd petjeiket, végül a lovag Tachibana Makoto-t is valami megragadja a lábuknál fogva (érzésre mintha indák lennének), és a földre taszítja őket. Gyökerek kúsznak rátok alig pár másodperc leforgása alatt, és olyan erővel szorítanak titeket, ami nem jellemző az első szintre.
Viszont láthatjátok a többiek szintén kétségbeejtő sorsát is. A kék hajú lány megtorpan a patak egy szélesebb része mellett és bambulva figyeli a táncoló, nevető, három Tébolyult Vízitündért.

Spoiler:

A három tündér észrevesz titeket és fenyegető kacagásba kezdenek. Szemmel láthatólag harcra szomjaznak.

----------------------------------

Kockázós harc, de ha mindenki 250 szót ír, nem annak számolom a végén (tehát magasabb lesz a jutalom \o/)
Ayani, Szophie és Tachi, veletek gonoszkodok egy kicsit  Támadni még nem tudtok, két halál-korona kockával dobjatok a körötökben. Ha két koronát kaptok, kiszabadultok és a következő körben már támadhattok.
Más is megpróbálhatja kiszabadítani a társait, ez esetben annak kell dobnia a két halál-koronával, aki az indák ellen fordul, de abban a körben a tündéreket nem támadhatja (úgy is fogalmazhatok, az indák pesztrálása nem csak mellékcselekvés, hisz igen erősen fogják ám szegényeket ).

Határidő: 3 nap/fő, aki nem ír, kimarad az adott körben.

Sorrend:
Szophie (Támadáshoz nem kell dobnia, pet támadáshoz nem kell dobnia, speciális képesség használatához 3 vagy afölött kell dobnia, minden 6. körében pihen) /Még indák fogságában/
Tündérek
Ayani (Támadáshoz nem kell dobnia, pet támadáshoz nem kell dobnia, speciális képesség használatához nem kell dobnia, minden 6. körében pihen) /Még indák fogságában/
Tündérek
Jay (Támadáshoz 3 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatához nem kell dobnia, minden 6. körében pihen)
Tündérek
Jun (Támadáshoz nem kell dobnia, speciális képesség használatához nem kell dobnia, minden 6. körében pihen)
Tündérek
Tachi (Támadáshoz nem kell dobnia, speciális képesség használatához nem kell dobnia, minden 6. körében pihen) /Még indák fogságában/
Tündérek
Ozirisz (Támadáshoz nem kell dobnia, speciális képesség használatához 3 vagy afölött kell dobnia, minden 6. körében pihen)
Tündérek
Bacchus (Támadáshoz 3 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatához 3 vagy afölött kell dobnia, minden 4. körében pihen)
Tündérek

Az összeolvadásig 3 kör van hátra

Életetek:

Pontjaitok:

- Igen, amúgy is éhes leszek, amikor végzünk, szóval a küldetés után muszáj lesz elmenni valami cukrászdába. És egy tea is jól esne. - bólogattam, és örültem annak, hogy Ozirisz is velem fog tartani.
- Hát akkor miért nem hordod? - forgattam a szemeim, és nevetve elfordultam. Nem mintha annyira hiányozna a nyuszi fiú látványa..
- Igen, szerintem készül valamire, azért ilyen. - súgtam Ozirisznak a farkasomra tett megjegyzésére. Nekem valahogy nem tetszett ez a fajta viselkedés. De nem ám!
Aztán hatalmas robaj jött az erdő közepéről, amire mindenki futni kezdett a hang irányába. Ez szerintük tényleg jó ötlet? Nem nagyon akartam őket követni, hisz lehet, hogy a saját halálukba rohannak, ám nem is akartam egyedül hagyni a társaságot. Hisz úgy, hogy az első tízben benne vagyok, mégis csak valami oltalmazó szerepet kellene játszanom, vagy mi.
Szóval elindultam, szépen lassan, jól lemaradva.. Nem mintha nem lenne egyszerű felzárkóznom a mostani gyorsaságommal.. Mondtam már, hogy micsoda szuper erős vagyok? 8)Na jó.. vannak azért nálam erősebbek is, és semmiből sem vagyok olyan hű,de jó, de attól függetlenül erős vagyok.
Ahogy gondolataimba feledkezve haladtam előre, egyszer csak valami elkapott oldalról. Megijedtem, és majdnem felsikítottam, miközben Vezér is támadásra készült, ám hamarosan fel kellett ismernem, hogy nem akárki kapott el.^^ Höhh, na meg ki más csókolna meg, miután elkapott? Tachi..!! Ekkor jöttem csak rá, hogy az elmúlt napokban mennyire mérhetetlenül is hiányzott. Nem is értem, mit csináltam én, ami így elterelte a figyelmem az én drága függőségemről. De no para, a dílerem megérkezett.^^
- Érdekes játéknak tűnik. - jegyeztem meg, és szó szerint virultam a boldogságtól. - Igen, sok ismerősöm van. Tudod szokásom unalmamban megszólítani embereket csak úgy. A beszélgetés sokszor érdekes fordulatot szokott venni. - mosolyodtam el, és hozzá bújtam. - Veled is csak úgy kezdtem el beszélgetni, aztán látod mi lett.. Tehettem volna azt is, hogy figyelmen kívül hagylak, mint ahogy az embereknél ez általában szokás ez. - utaltam arra, hogy ott az arénában egyáltalán nem kötelezett semmi arra, hogy figyelemre méltassam, sőt, a kockáiról kezdjem el faggatni, és ha normális lennék legalább egy icipicit, akkor az ott történtek után biztosan nem mentem volna bele abba a harca, és ha csak egy leheletnyi eszem is lenne, Fribenbe még annyira sem megyek vele, és ha ennyi eszem nem is volt, annyi azért lehetett volna, hogy eltoljam magamtól, mielőtt megakart csókolni. Na, ha ezt megtettem volna, szép nagy ívben elkerültem volna azt, hogy beleestem. És ez a tény világos, és felvidít, ám mégsem szabadott volna így történnie.. Mert.. mert nem. De mégis.. Áhh, buta sors. >.>
- Hümm, meg kell hagyni, érdekes lehetőség az, hogy a háttérben maradva kettesben kövessük a többieket, mert úgy tehetünk olyasmit is, amit nem kéne nekik látniuk. - mosolyodtam el pajkosan. - Ám attól tartok, keresni kezdenének engem. És egyáltalán nincs mit szégyellnem rajtad. Talán Oziriszt egy picit meg lepi majd, hiszen vele a múltkor pont azt közöltem, hogy minden áron kerülje a pirosakat, de.. De nem érdekel. Nekem is hiányoztál. - suttogtam, miközben lábujjhegyre állva óvatosan megcsókoltam. Hisz ő köszöntött engem, de az én köszöntésem elmaradt.. Szörnyű tény. - Visszamenőleg pótolnod kell a drogadagjaimat. - pillogtam rá  elpirulva. Aztán szép lassan a többiek után indultunk. Személy szerint a nagyon lassan épp tökéletes volt. De mint mindig, most sem tudott nyugodt maradni folyton morcos farkasom, így aztán nagy rohanva lett a lassúságból. Ám Vezér tulajdonképpen most sem szólt semmit, meg a múltkor sem, meg azelőtt sem.. Egyszerűen nem értem, mi van vele. Tachi környezetében nem szól egy szót sem. Semmi kritika, vagy nyafogás.. O.O Ez olyan fura.
Ahogy nagy rohanvást rohanok, hirtelen azt veszem észre, hogy Ayanit elkapja valami, ám nem volt időm arra, hogy felfogjam, mi az, engem is elkapott. Ronda inda tartotta fogva kacskaringós csápjai között tehetetlen testem, és amint Vezér segíteni próbál, őt is elkapja az izé. Kínzó szorítása, erős fogása bizonyára fájna odakint. Ám most inkább volt bosszantó, hisz közben társaikat tündérek támadták meg, segítenem kellene nekik. És fogva vagyok. Kezemmel próbáltam lefejteni magamról az indákat, ám ez nem volt olyan egyszerű.. Hogy is volt a Harry Potterben? Ördög ujja, marracuja, gyilkos ujjú lény, de fut, ha lesüt a fény.. Az itt a gond, hogy nappal van. Ez az izé akkor nem fél a fénytől. Most mit tegyek? A többieknek is segítenem kéne! És Ayani, Tűzrózsa, és Tachi is az én helyzetemben vannak. Nincs más, késemmel próbálkozom, farkasom pedig a fogával lehántani az indákat.

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :

Az igaz, hogy kész voltam megvédeni a lányt, aki eddig egy szót nem szólt hozzánk… legalábbis értelmeset, de az, ami mos történt kissé meglepett. Ahogy petem szaladt hirtelen indaszerű valamiket pillantok meg, amik felénk közelednek. Sajnálatos módon nem tudtunk időben lefékezni, vagy elfutni, így Tűzrózsa lábára tekeredve felbucskáztunk. Az eséstől petemtől jó messze sodródtam, és pár másodperccel később, már szorított is. Hát mit ne mondjak már megbántam, hogy eljöttem erre a küldire, de remélem még meg fogják változtatni a véleményem az elkövetkezendő dolgok. Ahogy izgek-mozgok rápillantok szegény petemre, akit szintén jóformán teljesen betekertek. Gyorsan a többiek felé kaptam. Úgy tűnt csak Szophie, a petje, meg még egy alak járt úgy, mint én, míg a többieket egy számomra ismeretlen mob támadta. Az volt a legrosszabb, hogy így most nem fogunk tudni segíteni a többieknek, és jóformán nem is ismerem őket, és a harctéri képességeiket. Egyedül Szophie-t tudtam, hogy erősebb, de mivel ő is bajban van sajnos meg kell erőltetni magunkat. Az a 3 tündérszerű lény máris sebzést vittek rá társainkra. Lehet, hogy lebéklyóztak, de nem fogom hagyni, hogy azok a tündérek megússzák a verést, amit tőlünk kapnak, ha kiszabadulunk. Az biztos, hogy nem fognak gondot okozni számomra és Tűzrózsának, csak végre ki kéne szabadulni valahogy. Jobb ötletem nem lévén megpróbálom egyszerű testi erőt belefektetni, amivel petem is próbálkozik. mivel én nem vagyok, nagy izompacsirta nekikezdek rágcsálni az indát, hogy meggyengüljön, de nem sok reményt fűzök hozzá. Remélhetőleg sikerül kitörnünk a szorításból, és ugyanígy Szophinek meg annak a lovagemberkének is, hogy gyorsan leverjük azokat.

The member 'Kusumi Ayani' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :

Figyelmeztetésemre, miszerint vigyázzanak, met baj van előttünk, senki sem reagált, csak előrerohant, ki-ki hamarabb, ki-ki később. Én is utánuk mentem hát, hátrafele nézve láttam plusz egy tagot, akinek így távolból is világított a piros indikátora. Ezt érezhettem vajon? Viszont nem úgy tűnik, hogy ránk akarna támadni, így különösebb figyelmet nem szentelek neki.
Mi történt, hogy ennyire megijedt ez a lány? Nagyon remélem, hogy nem fognak minket megtámadni, sosem harcoltam még élesben, csak azok a vadgyesznók ellen itt nem messze a tisztástól..
Futottunk, rohantunk előre, mindahányan voltunk, míg az érzésem, miszerint nem kellene arra mennünk, egyre csak erősödött. De hiába szóltam, senki sem figyelt rám. Egy nagy bokorcsoport mögé beugrott a lány, mi utána, és ekkor hasított belém az érzés: nagy a baj. Így most már elkiáltottam magam:
-MINDENKI VIGYÁZZON!
Bár már késő volt. Kettőt, Ayanit és Sophiet elkaptak valami indák, meg még Tachit is, a földön fetrengenek szegények. Már-már azon voltam, hogy segítsek mindannyiójuknak kiszabadulni, mikor ránk támadt éles kacajjal három vízimutymuty, ránézésre tündérek.
Hiába védekeztem, kétszer is sikerült megtámadniuk, de szerencsémre a háromból csak kettő támadott rám. Nem úgy, mint Baccus-ra, akit eléggé lestrapáltak a mobok...
-Találjunk ki valami stratégiát, sokkal többen vagyunk mint ők! - szóltam - Tudom, hogy nem vagyok valami erős, de megtámadom az egyiket, aki tud, segítse Baccust és a többieket. Jun, tudnál fedezni? Ozirisz? Gyorsan szedjük szét ezeket a tündéreket, különben baj lesz!
Az engem támadó /tehát 3-as/ vizitündérre nekifutásból rátámadok. Figyelnem sem kell már a kardomra, hogy kéken felvillanjon, annyira megszoktam már a disznók elleni harcot...de mégis ez lesz az első éles, nagyobb mobok ellen...


//off: gondolom, hatos kockával kell dobni//

The member 'Jay' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :