[Küldetés] Kifordított világ

Danee válasza nem volt kielégítő, nagyon nem. Egy erdőben nem talál az égvilágon semmit? Milyen dolog már az. Viszont egy biztos.. határozottan egyre jobban látok. Snowcat már térden csúszik, kicsit lemaradva tőle és hátráltatva Daneet én is így teszek. Bár nem ittam sokat ma még, de így is torkomban éreztem a gyomrom. Kellemes íz fogadott, meglepetésre. De tovább nem is törődtem ezzel, Snow előtt mormolt valamit a fickó, talán lényegtelen is volt. Most, ha teli lenne csapdázva a hely biztosan lenne már két halott, vagy a legegyszerűbb csapda a ránk omlik a plafon, ahogy maga alá temet minket az omlás. Próbáltam kiverni a fejemből a kilapított képem, és nem igazán van benne a szótáramban. Sokkal inkább egy történelmi csatában.
Kiértünk egy tágasabb helyre ahol Jintan kirobbant elsőnek a földön fekvő lány felé, fura növények és valami zöld tócsa. - Bezzeg a jó kis abszintot kilögybölték - jegyeztem meg, de szinte válaszként megmozdultak, ahogy Jintan odaért. - Mi a.. ! - kelt életre számban egy újabb szitok szó és fojtotta el Danee gyors kiugrása.  - Héé áljá meg öcsém! - kiáltottam utána, de mit sem törődve vele máris kipurcant az egyik abszintfröccs. Bár megkostolásig nem akartam jutni, meg azon túl, hogy nem a megfelelő fegyverrel támadja, de ez most mindegy. Fa kardja biztosan nincs de nekem van nyílvesszőm.
Azzal ráfókuszáltam mindhárom dögre és biztos távból lőttem-lőttem-lőttem. Hat nyílvessző repült a dögök felé, szinte élvezet látni.
-Nesztek! - kiáltottam - Itt meg az Ördög nyílvesszője! - nagyszerű gyönyör járta át szemeim, ahogy repültek, a pusztulásukat jelentő nyílvesszők.

/ 3 nyílvessző, 3 célpont egyenként -3 gyorsaságot veszítenek (aktuális stat)

Ezek úgy tűnik, jobban szeretik a magánakciókat. Hallottam, hogy a hátam mögött susmognak. Elhangzott a kérdés az alkoholistából, hogy biztos itt van-e Lucy, és Jintan szerint már csak itt lehet, mert kint nem találtak eddig semmit. De hát nem volt elég egyértelmű információ, amit ezelőtt is adott az njk, aki látszólag még ezerszer okosabb hozzájuk képest, hogy csak egy virtuális akármi, nyo?!
Nyos, Regina se látott eddig semmit, így mentünk tovább az alagútban négykézláb. Csekély öröm: a piás kénytelen-kelletlen utánzott engem a járásban, mert ő aztán semmiképp se fér el az alacsony vájaton. Ebben is én nyertem, nyohohohoho!
Jintan egy vájaton át ment át, őt Regina követten, én meg őutána jöttem. És lám, itt egy nagy helyecske, és ott van Lucy is, akit valami zöld takonyfélék és növények vesznek körül. A növényeket Ördög Ujjainak hívták. Szerintem ezek azok a növények, amikről Lucy beszélt az információk szerint!
A tesója csak megközelítette, a taknyok négy nagyobb takonnyá álltak össze, és már támadtak is!
- Nyo, kanfajtársak, most már van mit vernetek! - mondtam a két idiótának jókedvűen. - Regina, használjuk mindazt a tudást, mit tudunk! Mutassuk meg ennek a két nagyképűnek, hogy nem az erőszak, hanem az ész győz! Támadj jobbról, én meg balról! Tudod a dolgod!
Ezzel két felé váltunk Reginával. Először is én elterelem Reginával a figyelmét az ellenségnek azzal, hogy már az idomár-fegyveremmel odasuhintottam. Ahogy tudok, úgy sanszolok mellé, hogy egyáltalán ne figyeljen oda Reginára, aki ezalatt lassú, ragadozó léptekkel közeledett. Szája már félig nyitva volt, már készült a képessége használatára. Ahogy mér itt a pillanat, kitátja a száját, és erős szélcsavarral támadja az taknyot. A következő takonyra a speciális képességemmel támadtam: jót tesz neki egy kis fagyasztás, amíg a többiek majd szépen megütögetik. Regina is ekkor lehetőségét látja, hogy hátulról nekiessen a karmaival.

Nyáháháhá! Szuper! Megtette a hatását! Én és Regina a harcban a legjobbak vagyunk! A Dinamikus Duo! Igen! Nesze nektek, verekedős barbárok! Nya igaz, hogy én is kaptam egy kicsi hp-vesztést, de ez is még simogatás volt számomra, mint az előbbi ütések. Nyo, talán a páncél miatt volt ez, ami persze most már olyan használhatatlan lett, mint a tíz napos, telekakált macskaalom. Pfúj, nem szeretem a gyári macskaalmokat! Génkezelik, illatosítják azokat a műköveket vagy földeket, hogy ne okozzon nagy bűzt, de ezzel csak az ellenkezőjét érték el, bizony-bizony! Nekem van otthon két macskám, és mindkettő után én takarítottam, ráadásul Regina után is még én takarítok, úgyhogy tudom, miről beszélek! De én nem ezeket a gyári szarokat használom, hanem igazi földel töltöm meg frissen a szépen kitisztított macskaalomba. A macskák tiszta állatok, és csak is a tiszta helyeken hajlandóak ők is végezni a dolgukat. Ők nem olyanok, mint a kutyák, akiknek tökmindegy, hogy a hely milyen, csak tudjanak valahol pisilni vagy kakilni!
Nyo, térjünk vissza a taknyokra. Szokásos taktikai támadás, ám ezúttal én használom a speciális képimet. A hozzám legközelebb állót teljesen befagyasztottam. Amíg ki nem olvad addig a maradék kettőt lecsapom. Mindegyik kap fejenként kétszer taslit, mire meghalnak. Az utolsó takony mire kiolvadt, szintén kap kettőt a fejére, és szétesik, mint a kocsonya. Reginának semmi dolga nem volt innen, ő csak figyelte, hogy intézkedem a taknyok közt.
- Pfúj! - töröltem le a takonytrutyit a fegyveremről. - Na, fajkantársak, csapjuk azt a Sátánujjat, vagy mit, vagy még vakarjátok azt ott, ami a lábatok közt van?
Regina már készenlétben figyeli azt a növényként, és én is várok, hogy támadjon az az akármi. Egy buta növény ne álljon az utamba! Ha meg kell menteni Lucyt akár egy pitypangtól is, ám legyen!

//6x6=36 sebzést mértem mindegyikre, fejenként 12 sebzés//

Csak legyintek a kanfajtárs kifejezésre és az újabb inzultusra. Számomra Snow már teljesen leírta magát. Az etikus viselkedés legminimálisabb szintjét se képes elérni, így kár erőltetni vele a beszélgetést, ha nem feltétlenül muszáj.
De most annak érzetem. Sajnos eddig nem figyeltem, hogy amíg mi hárman elbántunk a hirtelen elénk vágódott nyálkákkal, addig Jintan mi jót művelt.
Igazából már teljesen elpárolgott a haragom ami az elmúlt napokat illeti. Ehhez Snow tudott igazán nagy segítséget jelenteni, akinek be nem állt a bagólesőjét, és egy pillanatra se érezte azt hogy be kellene már húzni a cipzárt a száján, mert lassan szerintem már Jintan és a macskája is baromira unhatta, amit művel. A korábbi gondolatomról nem is beszélve, szóval, a modora, az kritikán aluli volt.
- Várj Snow! - mondtam, mert ha megint cicafiút mondok, akkor hallgathatom napestig a hülyeségét, a kezemet is a fiú elé csaptam, nehogy neki menjen a növényeknek - Ha eddig nem támadtak ránk az Ördög ujjak, annak talán nyomós oka van, és a neve is elég... khm... beszédes ...
- Inkább ne adjunk rá okot hogy visszatámadjon, ki tudja, milyen meglepetést tartogat! Viszont Lucyt jó lenne kivinni innen mihamarabb
- Jintan, minden renben? - érdeklődtem a küldetés adónk hogy léte iránt - Mi van Lucyval?
De nem igen foglalkoztam a válasszal, ezt inkább csak formaságnak szántam, nem bíztam volna semmit se egy NJK-ra, és főleg nem az életemet, ami most igen csak veszélyben volt.
Inkább lassú léptekkel követtem
- Segítek felemelni Lucyt! Vigyük ki innen! - Mielőtt leguggoltam volna lányhoz vetettem egy pillantást az életcsíkjára, abnormális státusz kijelzőt keresztem: mérgezést, paralízist, mágikus altatást, bármit, amit a rendszer kijelezhet, és ha nem fedeztem fel semmi ilyet, akkor még extra elővigyázatosságként előhívtam Lucy testének a státusz ablakát, hiszen NJK, és a statok nem feltétlenül rejtettek.
- Kurokoto, Snow, fedezzetek minket, ha az Ördög ujjai támadnának!
Azzal Jintant is bevárva, a vállam fölé kanyarítottam Lucy egyik kezét, és ha Jin is így tett, akkor együttes erővel felnyaláboljuk a lányt a földről, és a kijárat felé indulunk vele.

//Nem mentem neki a növénynek, még ha támadni ia akartam, csak vártam. Ezt az apróságot nem ártott volna jobban elolvasni, nem csak átfutni rajta. //

Blablablablablabla. Szájalások a kanfajtársakból. Meglehetősen botorságot csináltak, mikor megközelítették a növényt, a lány kiszabadítására. Az Ördögujj ujjacskái kitartóan nyújtogatták felénk a csápjaikat, majd ha távolabb állnak, visszahúzódnak. Jól látom, hogy a kis Lucy meg van mérgezve? Nyo, ez nagyon nem pálya! Ha nem is érhetünk hozzá, de a növény még mérgező is... mit csináljunk?
Jintan már a bárdával megindult, hogy kiszabadítsa a húgát.
- Jintan sensei! Várj! - szólok utána. - Ha már nem tudjuk megközelíteni, akkor inkább találjunk ki valamit! Nyehogy már a végén úgy járj te is, mint szegény Lucy!
Ez a szólam a két idiótához is szólhat, ha azok is keményen be akarják támadni. Reginával összenéztünk, és gondolkoztunk. Nyo, azt tudom, hogy a barlangi növények a hűvös, nedves, sötét helyeket szeretik. Na és mi van akkor, ha...
- Hé, kanfajtársak! Nincs valamelyikőtöknek tüze? Nem úgy! Én nem dohányzom! A barlangi növények a nyirkos, hideg, sötét helyeket szeretik, viszont a meleget nem! Tehát ide tűz kell, hogy ráijesszünk, és akkor talán elengedi Lucy-chant!
Gyorsan elkezdek kutakodni az inventorymban, de csak egy vastag botot találtam, meg egy rongyot. Hmm, ezek is jók lesznek! A rongyot a bot végére rákötöttem. Oké. Már csak tűz kell. Ha senkinek sincs öngyújtója, vagy valami, akkor felkapok két követ, amit összecsapkodom, dörzsölöm a kezdetleges fáklyám felett, amíg nem pattan rá a szikra, és lesz belőle egy kis tűz. Szépen odamegyek a fáklyával és az Ördögujjhoz tolom. De úgy, hogy se Lucynak, se Jintannak ne legyen baja. Csak érezze a meleget és a törődést ez a kis mocsok növényke!

Hiába az igyekezetem. Bíztam benne, hogy a növények nem agresszívak, de úgy tűnik, hogy ha közelebb kerülünk hozzájuk, akkor nagyon is élénkekké válnak. Márpedig Lucy ott van mellettük, és ráadásul a mérgezés jelzés is ott villog az életcsíkja mellett.
- Ajj, most mi legyen! Lucyt megmérgezte valami, gondolom ezek! - böktem a sás felé - Cselekednünk kéne, de gyorsan! És még csak ellenméreg sincs nálam! Lehetne belőlük csinálni, azt látom (növénylátás), de a főzés már nem az én tudományom, én csak a herbalisták keze alá dolgozom!
Jintanra sajnos nem hatottak a szavaim, egyel több ok arra, hogy a támadás mellett döntsek:
- Támadni kéne... csak túl rizikós! - gondolkodtam hangosan - Mi van ha mi is megmérgeződünk, ne adj isten, még eszméletünket is veszítjük!
- Snowcat, te mit csinálsz? - néztem a fiúra
- Tűzgyújtó? Nem sajnos, vagy nem sajnos, de nem dohányzom, és a vízipipámhoz... várjunk csak... erre nem is gondoltam! A mini-vízipipa csomagom! Amit magammal hordok! Abban kell lennie tűzgyújtó cuccnak!
Előhívom a menümet én is és némi keresgélés után előkerül egy kisebbfajta golftáska-szerűség, benne a vízipipám, hozzá minden jóval, és természetesen gyufával, hiszen valamivel be kell gyújtani még a foszfor-köpenyes szenet is!
- Tessék! - nyújtom át a gyufát Snowcatnek - Rád bízom, én megyek Jintannak segíteni, ha már harcolni akar!
- Kurokoto! - fordulok az ijászunk felé - öm... igazából rád bízom, több fáklya se lenne rossz, a hínárt ritkítani se ártana, na meg Lucyt kimenteni...
Aztán fordultam is Jintan felé, egy ugrással mellette termettem, és ha tényleg lecsap a sóskákra, akkor én is követem a példáját!