[Küldetés] Kifordított világ

Reggel a környéken most már minden a régi kerékvágásba indult, és ezt így láttuk Reginával. Nya, sajnálom, hogy talán végre kijavították a hibákat, de azért jó is, mert sok-sok nap után mindig valami hibára felébredni, elég uncsi lenne már, akármennyire is keresem ennek a pozitív oldalait, és használom azt ki.
A reggeli a tegnapi moböldöklés által egész gusztusos volt, így ingyen megúsztunk egy pompás reggeli árát. Nyo, végre valahára jól megtömtük Reginával a hasunkat, és további két napra is maradt még bőven kaja.
Minden a leges legnagyobb rendben volt, kivéve ezt a leveles esetet. Miután befejeztük a kaját, azt határoztuk el Reginával (az ő ötlete volt), hogy menjünk el edzeni egy kicsit, hogy ne csak a cuki sármos külsőmet tartsam formában, hanem az állóképességünket is. Mikor elindultunk, jött is egy üzenetem. Nya, mi ez? Kitől jött?
Ramdomos küldetés-felkérés:

Ismeretlen írta: Kérlek, segítsetek nekem!

Ma nem akartunk még küldetésezni, úgyhogy töröltem a levelet, és mentünk tovább a Kezdetek Erdeje felé kicsit naivan. Hamarosan jött egy újabb üzenet, de ugyanazzal a feladóval és témával. Nyoh, ilyet nem láttam még, hogy egy küldetés kétszer is be próbáljon hívni!

Ismeretlen írta:Kérlek, keressétek fel az én drága Lucymat..!

És az összes többi üzenet is ugyanezt tartalmazta! Egy jó darabig törölgettem őket, de úgy döntöttem, inkább oda se figyelek rá, és inkább foglalkozom a saját és Regina fizikai trenírozásával. Majd talán a küldetés feladója feladja egy idő után! Engem Snowcatet nem lehet meggyőzni arra, amit nem is akarok, bizony-bizony! Ahelyett, hogy engem zaklassék egy buta njk, jobb feladni, és inkább keresni valaki mást, aki szívesebben vállalja!
Azt hittem, hogy a folyamatos üzenetek érkezése idővel abbamarad, de nem így történt. Csak jöttek-jöttek-jöttek, mi meg nem tudtunk normálisan edzeni Reginával. Végül feladtuk a próbálkozást, és kénytelen voltam végül elvállalni ezt a buta küldit, aminek az elfogadása előtt kicsit más és bővebb volt, mint a többi.

Ismeretlen írta:Kérlek, segítsetek, találjátok meg az én drága húgomat, Lucy-t, juttassátok el neki az üzenetemet. Tudnom kell, mi van vele. Jutalmatok nem marad el..

Elfogadtam, így már nem jött több, és szerintem lehet, hogy ez is bug volt igazából, nyo. De hát ha elfogadtam, elfogadtam, és mennünk kellett megkeresni ezt a buta Lucy-t, aki miatt elment egy értékesebb napunk. Hogy lehet valaki olyan lökött, hogy elcsavarogjon a tesója mellől? Ha nem csinálnák ezt olyan önfejűen és önzően, akkor nem veszett volna el, bizony! Nya, inkább szerelhettek volna rá radart, vagy valamit! Ha egy kedves szép lány, akkor talán még megbocsátok neki.
Azt se tudtam, hogy kezdjem el a keresést. Egyelőre beértem azzal, hogy körbekérdeztem mindenkit, nem láttak-e valami Lucy nevű lányt.

Kellemes ébredés volt, nem voltam a plafonon, normális színben pompázott minden, amikor lesétáltam a fogadóba friss reggeli várt, ennél jobb már csak az lett volna, ha még a kijelentkezés gombot is a helyén találom, de az továbbra is inaktív volt. De azt már megszoktam. Szinte vártam, mi lesz a következő csapás, nehezemre esett elhinni, hogy vége a katasztrofális napok sorának.
Gyönyörűségesen okosan reggeli torna gyanánt kimentem kicsit levölegyes mobokat hentelni, csak amolyan bemelegítés képen, hogy menjenek a szkíllek, erre nem jön egy üzenet, intettem a vaddisznónak, hogy pill, mindjárt leváglak, maradj nyugton.
Nem hiszem, hogy értette, de mivel nem volt aggrós a jószág, ezért nem is volt különösebben érdekes, hogy érti-e vagy sem.
Megnyitom az emailt, nézem, Ismeretlen feladó, hát... ilyet se láttam még a SAO-ban, na de akkor megnézzük mi van benne, csak nem egy spam, mert olyat se láttam még itt.

Ismeretlen írta:Kérlek, segítsetek nekem!

- Ennyi? Nooooooormálisak ezek? - kérdezem a bután néző vaddisznót
- Hát mi folyik itt Gyöngyösön Aincradban??? - üvöltöm a pusztába
Azzal hanyag eleganciával kitöröltem a levelet a p****ba, fenébe.
Majd izzítottam a képességem, és félbenyestem szegény teremtést
- Ez a te hibád volt, ugye tudod!
Visszabattyogtam a városba ebédelni meg szunyókálni, elvégre megtehetem, itt senki se szól rád, hogy csináld ezt vagy csináld azt, ha van elég pénzed és ki tudod fizetni a szállást meg a kosztot, akkor király vagy.
Épp nyiszálom a mesterien elkészített barna mártásos marhaszeletemet, meg arrébb pöckölöm a burgonyakrokettet mellőle, amikor pittyeg a játék interfééééésze, hogy új üzenetem jött.
- Már megint? Remélem most tényleg ismerős írt... mert ha nem... dühbe jövök!
Szépen elfogyasztom az ebédem, anélkül, hogy egy mozdulatot is tennék, azért, hogy megnyissam a levelem, nem félve attól, hogy lászt minit ajánlatokkal bombáznának, vagy hasonló, ha gyorsan válaszolsz nyersz 2000 aranyat szöveg lenne benne. Nem hiszem.
Már csak a bársonyosan édes vörös borom végét kortyolgattam (mert élni tudni kell), amikor végre rászánom magam, hogy megnyissam a mééélt.

Ismeretlen írta:Kérlek, keressétek fel az én drága Lucymat..!

Azzal a lendülettel köpöm is vissza a borom a pohárba, de jön az orromon keresztül is.
- Már megint ez az ismeretlen idióta küldi itt nekem a kéretlen üzeneteit? Hol lehet ezt letiltani?
De nem foglalkozom vele, törlöm ezt is a g***be francba.
Délután normálisra veszem a figurát, egy kis szunya után, irány a második szint, ha már egyszer szintet léptem, irtsunk keményebb mobokat, felkiáltással, de mivel a céhnek meg a pénzemnek hála, közel über felszerelésben szaladgálok, ezek a szörnyikék se jelentenek különösebb kihívást már
A bikák kicsit megizzasztottak, így levezetés képen átvágtam magam a kék csigás részhez.
Nagyon félelmetes lények! Piszkosul gyorsak, és olyan éles a foguk, annyira rémisztőek... fúúú éjjelente rémálmaimban csigák elől futok, de valahogy mindig utol érnek...
Szóval épp támaszkodom az egyik ilyen gyorsulási bajnoknak a házába kapaszkodva, amikor jön az üzi.
Valahogy már éreztem, hogy ez is az lesz. Már készültem rá.

Ismeretlen írta:Kérlek, segítsetek, találjátok meg az én drága húgomat, Lucy-t, juttassátok el neki az üzenetemet. Tudnom kell, mi van vele. Jutalmatok nem marad el..

Na, felmászta a csigaház tetejére, szóltam a taxisnak, hogy innentől lassabban, mert zötykölődés közben nem tudok választ festeni, szal nyugi van.
Fogtam szépen, belőttem címzettnek, hogy SAO minden játékosa, erre vagy ötször rákérdezett, hogy biztos, de én hajthatatlan voltam. Be is címezte, annak rendje-módja szerint, gyönyörűségesen okosan. Mikor kibontottam a címzést, vagy 5 percig fagyott a levelezés. DE tényleg ott volt vagy 5000+ név. Szal ez stimmelt.
Aztán beállítottam, hogy rejtse el a feladót. Mert hülye azért nem vagyok, aztán bepötyögtem a levéltörzsbe.

Kedves Lucy testvére!

Legyél szíves legközelebb nem rejtett címről írni, mert így nem tudok válaszolni! Továbbá, ha Lucy a barátod, akkor nyisd meg a barát listát, és ha még élőnek mutatja Lucyt, akkor kérj meg egy kedves nyomkeresőt, aki nem én vagyok, mert nekem még nincs olyan képességem, hogy segítsen a nyomára akadni. De ha nem találsz nyomkeresőt, szívesen segítek, vannak ismerőseim, csak most már névvel együtt írjál!

Üdvözlettel: Tudod ki

u.i.: Jutalmat bármikor szívesen elfogadok!

Azzal el is küldtem az üzenetem,hogy ne csak nekem legyen jó napom, hanem mindenkinek. Majd a csiga farára csaptam a kardom lapos felivel, oszt elvágtáztunk, tudj' isten hová.

Végigkérdeztem mindenkit, de a srácok durván, a lányok meg kedvesen adták meg a negatív válaszokat. De közölték velem, hogy ők is elég furcsa küldetés-felkéréseket kaptak, és addig zaklatta őket, amíg fel nem vették, de hát hiába csinálják ők is, valami nincs rendben. Nyo, talán már a küldetések is bebugoltak?
- Te papa! Szerintem a tag NJK, aki küldte az üzenetet. - mondta idővel később Regina.
- Igen? És?
- És akkor Lucy is NJK lehet! Azaz nem hiszem, hogy baja eshetett volna, vagy meghalt.
A fejem felett megjelent egy képzeletbeli lámpabúra, ami szép fényben felvillant De aztán egy pillanatra kialudt, majd mikor megpiszkáltam egy kicsit, akkor ismét felvillant.
- Igazad van, Regina! Legtöbbször inkább NJK-k szoktak küldetésekkel bombázni hirdetőtáblán vagy PM-ben a játékosokat, egy játékos csak akkor ad küldit, ha tényleg van valami olyan, vagy csak olyan szemét, hogy szívja a vérünket! Na de mindegy, ez nem egy mókás bug, bizony! De ha leadom, akkor megint jönnek a felkérés-bombázások...
- Akkor csináljuk úgy, hogy hagyjuk a francba az egészet, de nem adjuk le a küldit, így nyugiban leszünk. - javasolta Regina.
Ez tényleg jó ötlet volt! Felvettük ugyan a küldit, de nem csináltuk meg, hanem inkább elmentünk helyette azt csinálni, amit eddig. Így felvéve egy küldetést meg vagyunk attól védve, hogy további felkérések zaklassanak. Nyo, tettünk rá erre a hülye NJK-ra és a buta lógos Lucy-re, hadd szórakozzanak mások. Ha valaki csoda folytán megcsinálja, egy kevés xp-t kapunk utána, csak mert nekünk is megvan a küldi, nyohohohohoho!
Szóval így volt egy nyugis napunk, és a következő éjszakánkat egy kis fogadóban töltöttük Horunka faluban.
Másnap reggel már azzal a tudattal ébredtünk, hogy most is biztos van valami bug. Ébredés után megnéztem, nem vagyok-e a plafonon, nincsen színkavarás, rendesen tudok-e mozogni, nem lebegnek az njk-k, nincsenek-e millióegy küldetés-felkérés a méljeim között, nem hiányzik-e valamelyik végtagom, nem fagytunk-e le, nem lett-e bugos Regina is... szóval itt hosszú három órás ellenőrzés után minden a legnagyobb rendben volt!
- Nyáháh, végre valahára kijavították az összes bugot! Jó mókák voltak, kivéve a küldetéses tegnap, de örülök, hogy vége. Már a jóból is megártott már a sok, nem igaz? - kacsintottam Reginára, aki szintén tök boldog volt, hogy végre minden visszatért a régi kerékvágásba.
Azzal ünnepeltük meg az egészet, hogy lementünk a fogadóba kedvesen dorombolni és bájcsevegni az erre járó lányokkal, akikkel tök jól kijöttünk, és mindennek a tetejébe mindig meghívtak minket valami italra, ételre, de még sütire is a Sweet Dream cukiba is, ahol teli szájjal habzsoltuk be a finom sütiket. Igaz, kicsit gyanakodtam abban is, hogy talán az ételek és italok is bugosak lehetnek, vagy a potik, de azokkal látszólag sem volt semmi probléma. Szupi!
Most, hogy helyreállt minden, akkor most mit csináljunk? Csatlakozzunk valahová? Vagy vegyünk fel egy küldetést? A lényeg, hogy ideje valahogy véget vetni ennek a buta csövezésnek! Én például egy jó kis bárból szeretnék itt megélni Aincradben, mint ahogy a valóságban is! Tudtátok, hogy milyen ügyesen tudok mixelni? Apától tanultam!

Másnap magamhoz térve a reggeli kómából, végigcsekkolom magam, meg a menüm. Kezdek paranoiássá válni. Ami bug-áradat mostanában történt... nem lehet elég óvatos az ember.
És hát, sajnálattal látom, hogy a tegnapi spammer küldetése most ott éktelenkedik a többi már elfogadott küldim között.
Rendkívül bosszantó, rendkívül.
Már törölném is ki a fenébe, ezt a kis idegesítő nüanszt, de hirtelen ötlettől vezérelve, mégsem teszem, helyette megnyitom, hátha több infó lett hozzáadva azóta.
Ha végre látszik a küldetés adó helye és legfőképp a neve, akkor felkeresem az állítólagos NJK-t, hogy további információ morzsákat csikarhassak ki Lucyről. Azért biztonság kedvéért azt is megnézem, hogy Lucyről nem-e adtak meg valami további fogódzkodót.
Ha minden elképzelésem ellenére sincs újabb infóm, akkor jön a nehezebb út. Nem akartam erre áldozni egy napot se, de akkor adok ennek egy esélyt.
Körbe kérdezem az ismerőseimet, mit tudnak a küldiről, vagy Lucyről, bejárom az első szint városait a két NJK-t keresve, még olyan spawnokra is kimegyek, amiről már tudom, hogy voltak ott külön küldetés adók.
Ha ez sem segít, akkor tényleg feladom, hiszen kár egy olyan küldire pazarolni időt, amiről ennyire semmit se tudni. Még a pontos jutalmat se adták meg, ez így képtelenség. Úgy hagyom még egy hétig a küldit, rá-ránézek hátha feltüntetnek benne valami új tudnivalót.

// Ezer bocsánat, nem feledkeztem meg róla, hanyagság áll a háttérben. //

Kerestem a táblán a nevét, de csak Lucy Hearty vagy Heartfillia volt csak, aki a legközelebb állt. Lényegtelen is, kiléptem az épületből, és máris csak némi piára vágytam semmi másra. Mit ad isten szerencsére pont szemben volt egy. Esküszöm, mint a valóság, bárhol vagyok, szemben mindig találok egy helyet ahol ihatok. Betértem a vendéglőbe, a neve az megtévesztő volt. Bűzös bogár végállomás. Ehelyett, meg éppen valami babazsúr van itt. Televolt kisgyerekekkel, egy kislánynap épp születésnapja volt. Ránéztem, de csak egy njk volt. Reméltem is elég felelőtlen szülő lenne az, aki alig hét-nyolc évesen beengedi a gyerekét játszani egy virtuális valóságba. Odaültem a pulthoz és csak bámultam ki a fejemből, hallgattam a gyerek zsivajt. Hihetetlen mélységekbe taszított, az örömtől kacagó gyerekek hangja. A csapos le is csapott erre a pillanatra és várt. Elébem tolt egy üveg töményt és két kis poharat. Biztatóan somolygott bajsza alól és kacsintott, értettem mire utal a vendége vagyok egy körre, ha megtetszik, megvehetem az üveget ököráron. Mit érdekel is az engem, lehajtottam a felest. Újra töltött miközben hátra néztem. Rendkívül hiányoznak. Felálltam és odasétáltam a csoportosuláshoz. Egy kislány máris nekivetődött lábamnak és elbújt mögötte, hogy a kis srác akivel fogócskázott, ne tudja elkapni. rátettem kezem a srác homlokára és visszább vettem lendületén. Felnézett nagy szemekkel, hogy ő semmi rosszat nem tett. - Csak ügyesen - mosolyogtam rá. Odaért a lányhoz és belecsípett az oldalába, majd futott is a srác. A kislány nagyot sikított majd felnézett miközben kapaszkodott lábamban és egy sértődött arcot vágva a fiú után rohant. Ahogy ellépett mellőlem, máris visszatért az a semmi érzés, ami már egy éve odakint mindig elfog, és egy éve idebent. Vissza akartam fordulni a pia felé, mire a kocsmáros is kézzel mutatott, hogy foglaljak helyet a pultnál. Ja aztán meg hallgathatom a beprogramozott ostoba életpályáját. Francot sem érdekel. A csoportosulásban volt néhány felnőtt is az egyikükhöz odaléptem és megkérdeztem erről a Lucyról tud-e valamit, vagy hallott-e. Ha nem hallott róla tovább álltam és a helyiségben mindenkit végigkérdeztem, láttak-e hallottak-e valami Lucyról. Többnyire mindenkinek azt válaszoltam vissza, hogy egy ismerős aki eltűnt. Ha senki nem hallott róla semmit a főtérre vettem utam, általában ott gyűlnek össze a szerencsétlenek, legalább egyel több lesz.

Épp a főtéren ballagtam a szokásos, a vezessük le a napi unalmas szörnyirtás utáni frusztrációs sétámon, és miközben a ritkásan, itt-ott feltűnő lány játékosokra vadászó szemeim a kebleket és a szoknyákat lesték, megérkeztem a bazi nagy hirdető táblához.
Adok-veszek, partyba keresek, céhet keresek, céh keres tagokat, küldire keresek társakat. És küldetések, mert hogy ilyen is volt hirdetve.
Nagyjából címszavakat átfutva akadt meg a szeme ezen:

A testvérem, Lucy eltűnt. Bátor harcosokat keresek, akik segítenek megkeresni nekem az én drága kishúgomat.

- De hiszen nekem van ilyen küldim! - kiáltottam fel meglepetésemben, majd el is szégyelltem magam rögtön, hiszen egy csomóan furcsállóan néztek rám a körülöttem lévők közül.
Ahogy jobban megnéztem, találtam rajta koordinátákat
- Wow, van végre hely megadva! - örömködtem, és gyorsan lecsekkoltam a térképemet
- De hisz ez a Kezdetek Erdeje mellett van!
Iziben rögzíttetem az új adatot, és már futottam is.
- Végre pontot tehetek ennek az idegesítő küldetésnek a végére, jól elküldöm azt a Lucyt a fenébe. Úgyse fogja érteni, hiszen NJK!
Ahogy futottam velem vágtázott a nap is az égen. Azt hittem én szívtam valamit, de valamiért a játékbeli óra is megállt.
- Csak egy újabb bug! Remélem nem múlik rajta majd az életem!
Nem telt bele sok és már ott ácsorogtam a megadott koordinátákon.
Messziről egy közeledő ismerős alakot véltem felfedezni, meg egy idomárt egy hópárduccal az oldalán
- Kurokoto!
- Szevasztok! - nyújtottam a kezem feléjük
- 1000 éve! - szóltam oda külön az íjjász srácnak - Még mindig alkohol mámorban éled a napjaid?
- Amúgy ti is a küldetés miatt jöttetek? Mármint a Lucy-s küldi!

//Snow: javítva

//Danee, itt még nem ismerlek titeket, mert mikor elkezdtük a küldit, még nem voltam céhben. //

Azt hittem, végre már nyugi lesz, de teljesen megfeledkeztem arról, hogy van már egy elfogadott küldetésem. Éppen a tegnapi küldi jött is PM-ben, hogy segítsünk megkeresni azt a buta Lucy-t.
- Nyááá, egye a fene, mivel már nincs is itt semmilyen bug, intézzük el akkor. - Elfogadásra mentem, de kijelzett, hogy már elfogadtam azt. Óh, a macskába! Hát nem ott van a felvett küldik ablakába? Jah, a memóriám! Na majd ha megtaláltam Lucy-t, szigorúan meg fogom róni a butaságáért, hogy így képes volt elszökni a tesójától, aki meg miatta zaklatott minket pm-ben tegnap millió poszttal, amíg el nem voltam hajlandó fogadni.
Indulásra késztettem Reginát, és már mentünk is a koordináta irányába. Végre mutatta is a térképen, hogy hová kell menni. Pont ugyanoda szinte, ahol tegnap vadásztunk és edzettünk Reginával!
Mentünk, mentünk, mentünk, mentünk, mentünk, mentünk... közben visszaigazítom a lemezt. Mentünk, és egyszer csak feltűnt Reginának, hogy a nap az égen furcsán viselkedik. Mi lett a nappal, ni? Talán túl sok kávét ivott? Beszívott?
- Azt hiszem, a bugsorozatnak még nincs vége. - jelentette ki Regina. - Szerintem azért viselkedik így a nap, és azért áll egy jó ideje az óra is.
- Legalább nem akadályoz minket abban, hogy ezt a buta küldit lerendezzük! - legyintettem. - Nyo! Ha olyan szórakoztató lenne, mint az első 3-4 volt, nem szólnék egy szót sem.
Mire megérkeztünk a helyszínre, ott állt egy szőke srác, meg úgy tűnt, érkezik mindjárt egy csóri, akiról lerítt, hogy részeges. Innen érzem az alkohol szagát, bizony! Szerintem ha lesz itt kocsmám, akkor tuti állandó látogatója lesz. Nekem nyolc, csak ne csapjon feszkót!
A szőke srácra Regina olyan megvetéssel és bizalmatlanul nézett, ahogy a másikra is, és úgy tűnt, elég halkan fújt rájuk.
- Nya, cső, kanfajtársak. - köszöntem nekik tömören. Őszintén szólva örültem volna neki, ha helyettük inkább szép csinos lányok jöttek volna! Az ők társaságukat szeressem!

Még csak délután két óra van, és már mindjárt lemegy a nap. Nem tudom, hogy birkózunk így meg a küldivel, ha arra rátesz az este. Szeretem a bugok jó oldalát, de már visszakívánnom tényleg azokat az időket, mikor még nem volt bugjaink.
Na, ahogy a részeges csávó odajött, már rögtön haverkodott a másik kanfajtárssal, utána hozzám is fordult egy ilyennel, hogy ízé.. hozé... wut? WUUT?? WAS IS DAS?? Regina látta az arcomon a lehető egyik legnagyobb megvetést, és már vicsorgott is fújásra készen, de én megnyugtattam, hiszen egyelőre meg kellett bíznom ebben a két félnótásban, mivel egy küldiben vagyunk. Miért nem jöttek inkább jó kis csajocskák?! Miért két ilyen degenerált csávót kellett ideküldenie mellém a sorsnak?!
- Snowcat! - vágtam oda dacosan. - "Ízl-hozé" helyett úgy szokás, hogy megkérdezed a másik nevét! Először is! Másodszor meg látod én meg ez a másik itt vagyunk, szóval egyértelmű, hogy küldizünk! - de azért kicsit lehajtottam a fejem, hogy visszavegyek a büszkeségemből, és bevalljam az igazságot: - Tulajdonképpen tegnap lett felvéve, csak hát elfelejtettem ma leadni, de ha már itt van, és nincs most olyan bug, akkor gyorsan lehúzom.
A küldetés feladója, egy csávó fogadott minket a kunyhójában, és elmakogta, hogy a húga ilyen meg olyan volt, és még képet is mutatott róla. Valóban cuki kislány, olyan, akivel lógnék mindennap, de annyira mérges voltam rá és a bátyjára is, hogy nem tudtam olyan hamar megbocsátani.
- Útközben is elmondhatsz róla mindent, nyo. - mondtam a tagnak. - Sokkal fontosabb most gyorsan elindulni és megkeresni Lucy-t.
Nya, végre már megyünk is. Én és Regina, ahogy kiléptünk az ajtón, már mentünk is az irányba, amerre kellett mennünk a küldetés szerint, az NJK vezetésével. Közben forgattam a kezemben az idomár-pálcámat, és hallgattam a macskafüles fejhallgatóban ezt a számot. Legalább a további ősember makogásokat nem kell hallgatnom magam körül. Ha Regina akar tőlem valamit, majd ő megpaskol a mancsaival.

- Mi vagyunk mi, állatok? Kikérem magamnak hogy bárki is kanfajtársnak nevezzen! He?! Értve vagyok?! Hanyagoljuk! Oké? - címzem Snownak, mert eléggé kiakasztott amikor meghallottam a szót. //az ihletet Havas Hernik és Pákó adták
- Jaaa - válaszolom Kurokotonak rezignáltan, még mindig az előbbi szótól fortyogva - Lucy-fanok... meg bug-fanok is!
- Ha megtalálom Lucyt meg a levél küldő NJKt, tutira kapnak tőlem valamit, amit nem felejtenek el!
Aztán ahogy odaérünk feltűnik egy házikó
- Végre! - dörmögöm lapos pillantásokkal vizslatva a kalyibát
Odabent egy fehér hajú NJK fickó fogad minket
- Fehér haj... - dörmögöm kiakadva
- Ja arra, a küldire - a küldi szónál magas, lányos hangra váltok, hogy teret adjak a cukiság faktor kifigurázásval a napok óta okozott frusztrációmnak
- Jól teszed... - vágok közbe, amikor "rátér" a lényegre
- Hát az nem sok... - riposztolom az információtenger hallatán
- Az lehet hogy bájos, de ha egyszer elkapom... péppé verem... akarom mondani megölelgetem én is
Amikor Snowcat belevág a kioktatósdiba, a tenyerem csattan az arcomon
- Snowcat! - fordulok oda a cicafiúhoz, vagy mi az anyámkínja akar lenni ez a selyemfiú
- Ez egy istenverte en-jé-ká! Egy kukkot se fog felfogni abból amit mondasz, hacsak nem oltották belé egy terminátor inteligenciáját...
- Várj, megmutatom, hogy kell ezt csinálni! - azzal odafordulok mosolygós arcal az NJK-hoz, és a kezemet nyújtom neki én is
- Jintan, ugye? Te küldted azokat az aranyos leveleket nekünk? A nevem Danee! És rettentően örülök, hogy végre megtaláltalak! - de még mielőtt kezet rázhatna velem, jó erősen hasba öklözöm
- Jaj, ne haragudj, Jintan, megcsúszott a kezem! Próbáljuk meg még egyszer!
Másodjára egy parasztlengetővel kínálom meg az arcát
- Ó, ezer bocsánat, olyan ügyetlen vagyok! Inkább hagyjuk is! Menjünk, fejezzük be ezt a nyamvadt... akarom mondani bájos küldetést gyorsan! Ki tudja mi baja eshetett szegény Lucynek! Meg még fog is ha a szemem elé kerül! - tettem hozzá a mondandóm végére halkan
Aztán önelégült képpel fordultam Kurokoto felé, az öklömet dörzsölgetve
- Na ez igazán jól esett! Már napok óta viszketett a tenyerem! Részemről megvagyunk!
Megvárom, hogy a többiek mit reagálnak, és ha semmi extra nem történik már, akkor követem ezt az NJK pojácát, meg a macskás selyemfiút

//intereksön, áj lájk it veri mács, áj vont lív disz csensz tubi véjsztid

Még mikor összetalálkozunk hárman, Kurokoto kérdésére így felek:
- Azaz, ahogy mondod! A színes baromság, amitől felfordult a gyomrom párszor, a fordított világ mobokkal meg velünk, a fordítva mozgás, bár ez utóbbi tök jó volt. Na meg Jintan idegesítő üzenetei... bah... - válaszoltam egyetértően Kurokotonak, egy nagy vigyorra a képemen. Nem tudom minek, de végre örültem hogy ezen sok idegesítő bugon végre jót nevethetek egy ismerőssel
- Tényleg Kurokoto-san, te idősebbnek tűnsz nálunk, netán már munkád is volt odakint, meg családod, vagy ilyen személyes dolgokról ne kérdezősködjek?
Majd még mikor Jintan a baráti pofozgatás után elindult mutatva az utat, röhögve ökölpacsit koppintottam Kurokotoval
- Ne is mond, de most már sokkal jobb, nem igaz Jintan? Áh... úgyse érti, tökfilkó NJK...
- Amúgy ahogy Kurokoto mondja, ezt én is furcsállom, mi az hogy fruskát ennyire körülzsongják, mint ahogy mondod, de senki sem szólt, hogy merre látta utoljára?
- És egyáltalán hova megyünk most? Akarom mondani, khm:
- Jintan, mi az úticél? - paskolom meg a vállát, egy kicsit nagyobb erővel, mint az normális lenne, de csak hogy "élvezze" a törődést

//Danee, szerintem elég lett volna bővítened a hozzászólásod, vagy megvárni a kövi kört, nem? //

Hülyék. Bunkók. Nagyképűek. Vadállatok. Vadbarmok. Csökkentek. Ennyivel illetem meg gondolatban ezt a két idiótát, akik szépen eldünnyögtek egymással, miután felháborodott a harcos barom azon, hogy kanfajtársnak hívtam őket.
- Nyáh, nyugi van már, no! És ha kanfajtársnak, hívlak, akkor mi van? Mindjárt megversz? Hát rajta! Verhetsz engem napnyugtáig is! Bár mondjuk éppen az van, de egy veréssel nem oldasz meg semmit, bizony! Nyo! És ezzel be is fejezem, kanfajtárs!
Mikor Jintannal eldiskuráltunk egy kicsit, a vadbarom csak nem bírt magával. Odament, és elkezdte verni a szegény szerencsétlen NJK-t, aki azért nem érdemli meg ennyire. Sose voltam a híve a verekedésnek, így méltatlankodni kezdtem.
- Hagyd már abba, te szerencsétlen! Ez csak egy NJK, és fene tudja, hogy mire képes ettől függetlenül! - oktattam ki. - Még hogy nem vagytok állat, mi?! Itt verekszel meg pofázol! Komolyan mondom! Egyikőtök egy részeg disznó, a másik meg egy őrült!
Ezek ketten mintha rám se figyeltek volna, kárörvendő röhögéssel öklöztek egymással, és a részeges dícsérte is a haverját, hogy milyen ügyes volt.
De nagy örömömre az NJK nem hagyta magát, és jól vissza a kölcsönt a hülye idiótának, és ezzel el is veszített némi HP-t. Az biztos, hogy jól móresre tanította!
- Szép adózás volt, Jintan! - dicsértem meg a csávót, aztán szigorú tanár néni módjára a pórul járt egyénhez fordultam, és a mutatóujjamat felemelve mondtam is neki. - Látod-látod? Így jár az, aki verekszik állandóan. Megérdemelted! Remélem a jövőben nem kezdesz ki nem játékos karikkal, csak mert idegesítenek azok a bugok. Én az elején különösen élveztem azért, csak az utóbbi kettő volt gázosabb. Nyo, gehen wir, faule Bande! - mondtam végül németül, és már mentem is olyan könnyedén Jintan után, mint aki jól végezte dolgát. Regina, aki morgásokkal fejezte ki nemtetszését, ő meg engem követett fennhordott orral és vastag farokkal. Nem azért álltam ki az NJK mellé, mert kedvelem az akciója miatt, hanem azért, mert mihamarabb le akartam tudni a küldit, és max megszidom egy kicsit a Lucyt, mire megtaláljuk.
Meg is érkeztünk hamarosan egy barlanghoz, ahol állítólag látták utoljára a kislányt. Nyo, akkor valószínűleg talán bemehetett a barlangba. Növényt és mérget említett, az az biztos azt jelenti, hogy valahogy meg lett mérgezve a kislány, és csak ebben a barlangban találja meg a növénykéket. Akkor így mindjárt érthető is! Mi van, ha talán a gyengüléstől összeesett, nyo?
- És ha megmérgezték, és a barlangban remélt gyógynövényt, vagy valami? - kérdeztem.

/* Sugu: legközelebb fogok engedélyt kérni, bár azt hittem szerepjátékot játszunk a fórumon...
Snow: a bővítés nem jött volna ki értelmesen, és nem akartam várni vele, kitudja mikor jön a köv. kör, mellesleg csak a megkezdett beszélgetés folytatását írtam meg, no harm has been caused during that*/

- Nocsak, önéltzetes aki latol! - vágom vissza Jintannak, és megsimizem a hasam
- Nem is fáj... ehh, szóval te fejlettebb vagy mint az átlag NJK, akik csak 'A' kérdésre 'B'-vel válaszolnak... érdekes, hogy Kayaba ennyire fejlett top-bottom típusú AI-kat is implementált a játékba...
- Csak egy üzetet, mi? Akkor sikerült annak is bebugolnia... Remek!
Majd Snowcathez fordulok, hisz ahelyett hogy magába nézett volna, itt pattog nekem mint a nikkelbolha:
- Cicafiú, én a helyedben csendben maradnék a te ábrázatoddal, meg a kiborító megszólalásoddal, arról a nevetséges kifejezésről pedig most szokjál le, ha nem akarod küldetés után egy párbajban találni magad! Hülye lennék nekimenni egy játékosnak csak úgy, a fenének se hiányzik a sárgulás, pláne nem fogok ölésig menni, már csak elvből se! Ami azt illeti semmit se tudsz rólam ezen kívül, hiába mondanám, hogy már elegem van a játék bugjaiból, egy NJK pedig pont megteszi boxzsáknak, ha más nincs! Még NJK-t se vertem meg... ez idáig!
- Te, fehér szőrgombóc meg kushadj, mert beaprítlak kutyakajának! - vágom oda a petjének - Ne húzzál fel te is!
Aztán remélhetőleg amíg a barlanghoz érünk nem táncolnak tovább az idegeimen, ha már meg kell csinálni a küldit, akkor csináljuk!
- Barlang... igen... a legvalószínűbb, hogy odabent találjuk...
A tisztás szélén megtorpanok, próbálom visszafogni az oldalra kitárt karjaimmal a többieket is, ahogy Jintan beszámolóját meghallom
- De ne járkáljuk össze a tisztás! A lábnyomok, van itt valaki aki ért a nyomolvasáshoz? Körülnézhetnék, akár anélkül is, hogy látunk-e frissen letört ágakat, tövisen fennakadt ruhafoszlányt a tisztás körüli erdősávban! Csak egy 5 perc, aztán felőlem lemehetünk a barlangba!
Ha belemennek az ötletbe, akkor elindulok jobbra körbenézni a tisztást megkerülve, ha nem, akkor velük tartok a barlangba, de nyitva tartom a szemem, hátha valamit felfedezek, ami felet ők esetleg elsiklanak. Fontos, például, hogy mekkora a barlang belmagassága, beverhette-e a fejét bejutás közben, vagy hogy milyen széles a barlang, mennyire férünk el, esetleg egymás mellett, szűk alagút vezet-e a szájától vagy rögtön széles üreg vár minket.

- Uuuuáááá! - kiáltok fel önkéntelenül, ahogy a lábam kicsúszik alólam
Placcs - hangzik, s a kezem alatt valami undorító ragacsos lé tocsog. Minthogy az egész ragacs ragad és csúszik a lábam alatt, ahogy felállni próbálok, inkább megkapaszkodok egy bokor ágában, s úgy segítem fel magam.
Látom hogy merő sár és ragacs lettem, gyorsan átvedlek másik öltözetre, a vértről meg az összekent ruhadarabokkal letörlöm, ahogy tudom a kellemetlen új réteget.
- Jó, föladom... - mondom hangosan és visszabotorkálok a barlang szájához. És ezek szerint még épp időben, mert ezek a hálátlanok simán itt hagytak volna egy szó nélkül.
Ha már le kell menni, mert hogy láttam, ahogy az utolsó is a csapatból  behúzott fejjel leereszkedik a barlang szájánál, akkor valahogy mégis csak világosságot fogok csinálni. Gyorsan átböngészem az inventorym, mintha emlékeznék, hogy még a játék első napjaiban összevásároltam mindenfélét, kötelet, fáklyát... ilyen kis alap túlélőfelszerelést, amit a dnd és társai szerepjátékoknál mindig szoktam volt. Azokat se mostanában játszottam... heh, régi szép idők...
Ha találok , örömmel gyújtom meg, ha nem arra is van ötletem.
Mi az ami fényt ad, és nem kell hozzá szinte semmi sem?
A kardképességek! Hiszen ha beindítom felfénylik a penge! Még ha csak párpillanatra is, nekem az pont elég, hogy lássam, mi lesz előttem.
Ha találok kötelet, akkor leengedem a földre az egyik végét, és ahogy előre haladok folyamatosan engedek belőle, ha tényleg vettem, akkor biztos nem 2 méteres, lesz az 10 is! Csak hogy legyen mivel visszatalálni.
Miután megtettem mindezeket az előkészületeket, én is leereszkedem a többiek után a barlangba.

- Tudod, vandálkám, ha így viselkedsz, akkor ne csodálkozz, hogy inkább holmi bitekből álló akármiknek szurkolok. - mondtam könnyed mosollyal. - Szóval kihívás, mi? Kettő az egy ellen? Szánalmas. Most is verekedéssel oldasz meg mindent! Nem pocsékolom az időt holmi dulakodós alakra. Küldire fel, kantársak!
Reginának pedig csak én mondom meg, hogy elég lesz. Attól, hogy beszóltak neki, párducüvöltéssel reagált vissza rá. Ha nem húztam volna őt vissza a farkánál fogva, tuti a nyakára vetette volna magát. Legszívesebben hagytam volna, hadd játsszon vele, de mint mindig tanítottam a petemnek: a verekedés semmit se old meg.
- Nya, hagyjad! Felesleges, különben is fölöslegesen csinálnál narancs indikátort nekünk. - magyaráztam tömören Reginának.
Miközben a barlang felé követtük az njk-t, zenét hallgattam a fülesemen, így amit mondogatott az iszákos alak, másoknak egyik fülön be, a másikon ki, az én esetemben a macskafüles fejhallgatómról inkább megsemmisülten lepereg. Szívás, nyo. A kis cimborája meg szépen lemaradt. Úgy kell neki, minek játssza ott a nyomozót a sötétben, mikor könnyen lemarad?
Mikor tanácskoztunk, arra jutottunk, hogy a vaksötétbe kell bemenni. Nyo, sebaj, itt van Regina!
- Majd Regina vezet minket, neki macska létére éles látása van a sötétben! - mondtam. - És én meg jobban megbízom benne, mint itt bárki másban.
Fejemet nem akarom beverni, úgyhogy kieszeltem valamit. Reginával rögtön Jintan után mentünk, és hogy könnyebben tapogatózzak, tájékozódjak, és követni tudjam Reginát, négykézláb ereszkedtem, úgy haladva. Négykézláb mászkálásban mindig is én voltam a legprofibb, már-már úgy sétáltam így, mint egy igazi macska.
- Nyo, Regina, látsz valamit? - kérdeztem a petemtől.
- Csak további alagút, sok-sok kő és kőfal. Lucy sehol. - nyekeregte olyan halkan, hogy csak én hallottam, mit mondott.
- Jintan! te aztán tudod, hogy kell közlekedni a barlangban! Nyo, jártál már itt valamikor?

- Az ég egy adta világon semmit se - válaszolom lehangoltan Kurokotonak
Bár még háborgok a korábban történtek miatt, és hogy hátra hagytak, de ez már az ő bajuk.
Végül is kell valaki aki védi a hátukat is, nehogy valami lesben álló vörös rablóbanda rajtunk üssön teljesen bekerítve minket.
Hamarosan megpillantom a halványan fénylő kristályokat a falakon, és leengedem a kardom, nem lesz szükség így már a kard képességem bíbor fényére sem.
Óvatosan, a falban kapaszkodva félkézzel, a másikban a harcra kész kardomat tartva ereszkedek alá, lassan lépésről lépésre, jobbára inkább oldalazva vagy szélesre tárt lábakkal, a testsúlyomat egy kicsivel hátrébb helyezve, matrózlépésben követem az ijászt, az idomárt, a hópárducot és a vezetőnket.
Elkapva Jintan motyogásának szófoszlányait elégedetlenkedve rákontrázok:
- Azért ez mondhattad volna már korábban is, és akkor nem indulok külön felderítő útra! Eh, de mindegy is, ha ez az a hely, akkor már nem érdekes! Remélem itt tényleg rálelünk akkor a húgodra, Jintan!
A lefelé kanyargó járat végül csak véget ér, és egy tágasabb üregbe jutunk. Megpillantok egy leányt egy kisebb zöldellő placc közepén, ami valami tüskés földalatti zöldségből áll
- Jintan! Ő lenne az? – kérdezem halkan, nehogy valami földalatti veszedelmet felverjek a hangommal
De a fickó már rohan is a lányhoz, már hiába mondanám, hogy csak óvatosan, mert a fura növények megmozdulnak. Lehet, hogy csak káprázik a szemem, vagy van valami a barlang áporodott levegőjében, de tisztára úgy tűnik, mint ha...
- Ezek integetnek? – kérdezem Snowtól meg Kurotól – vagy csak én képzelem be?
Ráadásul még a nevük is az hogy <<Ördög ujja>>
A növények mellett valami kocsonyás zöld massza, valami takony mozdul meg, és legnagyobb megdöbbenésemre föltornyosulnak négy külön testté, bár alaktalanok maradnak, még név is megjelenik fölöttük: <<Zöld Nyálka>>
- Óvatosan, ne rohanjatok ti is oda! Tüntessük el előbb ezt a taknyot az útból!
- << Savage Fulcrum >>!!! - idézem emlékezetembe a kard képesség nevét, bár még nem tanultam meg, mégis az elemeit mímelve, s egymás után bevetve összeáll a mozdulatsor:
Odatoppanok a jobb szélre eső túlméretes takonyhoz és egy függőleges, jobbról balra tartó vágással hasítok belé:
- << Horizontal >>!!! – majd, ahogy kardom átszakítja a zselét, 45 fokban fordítom felfele a pengét, és visszakézből, balról jobbra fel egy átlós metszéssel kombinálom az előző mozdulatot:
- << Slant >>!!! – végezetül, egy arab négyes szám sematikus mását ilyen formán felrajzolva a mobra, befejező mozdulatként teljes erőből lesújtok a szörnyre, függőlegesen:
- << Vertical >>!!! – hogy a szörnytől eltávolodva egy kis tere nyerjek a védekezéshez, kettőt hátrébb ugrok, és figyelmesen várom a szörny reakcióját, vajon ennyi elég volt-e neki, vagy meg se kottyan, esetleg van-e valami speciális képessége, mondjuk újraösszeáll egybe